Rovatok

Filmrajongó

Több mint 1000 bejegyzésből álló magyar nyelvű filmadatbázis, filmrajongóktól filmrajongóknak. Nem vagyunk kritikusok, nem vagyunk szakértők, csak két tv-néző, akik szeretik a filmeket:) Ha nem tudod, mit nézz este, vagy hogy megéri-e látni az adott filmet, keress rá (jobb oldalt a Kategóriák vagy A héten a tvben listában) és olvasd el a véleményünket róla! Erre a címre tudtok írni nekünk: tomzameth@gmail.com

Kategóriák

akció (146) áldokumentum (7) animációs (65) bekategorizálhatatlan (6) dokumentum (15) dráma (337) fantasy (141) háborús (19) hill (20) hírek (87) horror (199) kaland (79) katasztrófa (4) krimi (73) magyar (81) musical (11) néma (11) paródia (36) regényem (11) rövidfilm (14) sci fi (149) spencer (26) sport (38) szatíra (9) szuperhős (107) thriller (63) történelmi (38) vígjáték (479) western (9) zene (61)

Kék Szemek és A lány a tűzesőben Facebook Oldal

Friss topikok

2022.06.19. 00:13 Tévésámán

A bukás – Hitler utolsó napjai (Der Untergang, 2004)

192435-tt0363163.jpg

Múlt hónapban a kollégám eladta a lakást, amiben azelőtt az édesanyja élt, kipakolt és lomtalanított belőle egy csomó dolgot, köztük DCD-ket is. Négy lemezt hoztam el, ezek között volt a Piedone 200 Ft-os kiadása (amin először halottam a Bujtor István-féle remek szinkront), A Holló (amit jó egy évtizeddel ezelőtt tekinthettem meg utoljára és újfent nagyon tetszett), cikkem mostani tárgya, meg még valami (ami egyelőre maradjon titok). Hogy miért választottam éppen A bukást, ami 18 éven át hidegen hagyott és amiről szerintem nagyon sokaknak az interneten keringő Hitler-mémek jutnak eszébe? Mert kíváncsi voltam rá, hogy vajon lehetséges-e a németeknek objektíven bemutatni valami olyat, amiről kizárólag elítélően szabad beszélni?

Napokig gondolkodtam, még a film megtekintése előtt, hogy miként vezessem be ezt a témát. Tény, hogy Adolf Hitler a XX. század egyik legismertebb embere, jellegzetes vonásai pedig az egyetemes emberi történelem egyik legikonikusabb arcává állnak össze, amit a világ minden táján felismernek. Ő a legendás Gonosz, az Antikrisztus, aki 77 évvel (hivatalosan elfogadott?) halála után is naponta felbukkan ilyen vagy olyan módon az életünkben. Elrettentő példa, paródiák központi alakja, nevét használják rágalmazó jelzőként, könyveket és dokumentumfilmeket készítenek sokat vitatott életéről; miközben az a Hitler, akit „ismerünk”, már régen nem az, akit a név eredetileg takart. Ő a mesék örök rossza, akit még mindig elő lehet húzni aduászként, ha meg akarjuk indokolni, miért rossz a nacionalizmus, a jobboldali politika, az elvakultság, a fanatizmus, stb., stb. Már senki se él, aki találkozott vele, emlékezne rá vagy behatóbban ismerte volna; ezért ma már azt mondunk róla, amit akarunk – mitikus lénnyé vált, az Ördög szinonimájává ebben a kereszténységtől elforduló világban.

Ezek miatt könnyű róla rosszat mondani, álhíreket terjeszteni (egy heréje volt, lepaktált az űrlényekkel, fekete mágiát űzött, stb.), de nagyon nehéz objektívnek lenni vele, mert az elvárás az, hogy ostorozzuk. Éppen ettől lesz érdekes a Der Untergang, mert megkísérel ítéletmondás nélkül beszélni Hitlerről – és ráadásul németek csinálták. Az egyetlen kérdés, ami felmerült bennem a megnézése előtt csupán annyi volt, hogy vajon mennyire lesznek képesek a németek objektívnek maradni abban a témában, amiért most, hét évtized távlatából is kötelező bűnösnek érezniük magukat, még ha semmilyen módon nem voltak érintettek benne, akkor is?

der-untergang-1-03667.jpg

1945. április vége, Berlin. A Kancellária alatt elhelyezkedő Führerbunkerben zsúfolódnak össze azok, akik a II. Világháború utolsó napjaiban a német nép sorsáról döntenek. Ide vonult vissza Adolf Hitler (Bruno Ganz), aki nem hajlandó elhagyni összeomló birodalma fővárosát, mellette pedig magas rangú tisztviselők, tábornokok, hűséges katonák és lelkiismeretes tisztviselők gyülekeznek. Miközben a világ vérbe és lángokba borul, számos ember sorsát láthatjuk, akik megpróbálnak boldogulni ebben a lehetetlen helyzetben. Mindenkit ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak: Menjünk vagy maradjunk? Megadjuk magunkat vagy harcoljunk? Kitartsunk az elveink, a becsület, az ideológia mellett vagy mentsük az irhánkat? De mindegy, ki hogyan dönt, a Sors akaratát már nem lehet megváltoztatni. Így az idő előrehaladtával a sok égető kérdést felváltja egy, nagy dilemma: Mi lesz majd a bukás után?

„A történelem nem felejt.”

A két és félórás játékidő a pillanatnyilag mozikban futó Marvel-izékkel ellentétben ezúttal teljesen indokolt, mert a magyar alcím ellenére ez a mozgókép korántsem csak Hitlerről szól. Számos valóban létezett ember nagyrészt valóságos cselekedeteinek állít emléket, akik közül kiemelkednek: Traudl Junge, a Führer titkárnője (Alexandra Maria Lara); Eva Braun, a diktátor szerelme (Juliane Köhler); Joseph Goebbels propagandaminiszter (Ulrich Matthes); Magda Goebbels, előbbi felesége (Corinna Harfouch); Ernst-Günther Schenck, SS-doktor (Christian Berkel); Helmut Weidling (Michael Mendl) és  Wilhelm Mohnke (André Hennicke) tábornokok; Albert Speer birodalmi építész és fegyverkezési miniszter (Heino Ferch); Otto Günsche, Hitler szárnysegédje (Götz Otto); Hermann Fegelein, Himmler szárnyegédje (Thomas Kretschmann); valamint a 12 éves Peter Kranz (Donevan Gunia), aki a Hitlerjugend tagjaként keveredik a háborúba. Mindnyájan érdekes, figyelemre méltó személyiségek, akiket csodálatos színészi játékkal tesznek valóságossá. Mellettük még számos aprócska sors jelenik meg, akik reprezentálják a Berlinben zajló pusztítást: gyilkosok és áldozatok, gyávák és bátrak, fontos kisemberek és lényegtelen hatalmasságok.

der-untergang.jpg

Számomra két dolog volt nagyon érdekes a Der Untergangban, az első a nyomasztó hangulat. Ez valahogy semmihez sem hasonlítható, egyfajta kilátástalanság, amit a szereplők (a nézőkkel együtt) éreznek, miközben az emberi természet meg aközött őrlődnek, amit helyesnek tartanak. A túlélés ösztöne azt diktálná, hogy meneküljenek, a tábornokok mégsem adják meg magukat, a kiszolgáló személyzet sem akar elmenni, sőt, többen kifejezetten Berlinbe jönnek, mert ott akarnak lenni Hitler mellett, amikor a legnagyobb a szükség. Speer azt mondja Traudl Jungénak: „Ahová a Führer megy, oda nincs szüksége társaságra.” Ganz karaktere többször megerősíti ezt a többiek felé: nincs tovább, vége van, ám senki se megy el. Persze láthatjuk, mi lesz Fegeleinnal, aki mégis lelép…

A következő aspektus azonban még figyelemfelkeltőbb, ez pedig a karakterek személyes, emberi tragédiáinak bemutatása. Mindazok, akiket az általános megítélés emberbőrbe bújt szörnyetegeknek tart, itt most esendő, hibázó halandók; akik fekete vagy sárga egyenruháikban, fegyverrel vagy szavakkal harcolva, de mind borzalmas döntésekre kényszerülnek. Mindannyiukat lehet sajnálni, hiába tudjuk, hiába látjuk, amit tettek/tesznek; bennem felmerült, hogy „ő vajon mit érezhet most?”, és ez kétségkívül a kimagasló színészi játéknak köszönhető.  A számos öngyilkosság is teljesen érthetővé válik, bármennyire őrültnek tűnnek az elkövetőik, a diplomata, a katonatiszt, az egyszerű népfelkelő, vagy a Goebbels-család; utóbbiaknak a lehető legrészletesebben, legsokkolóbban ábrázolták a pusztulását. És igen, a fenevad Goebbels-t is lehet sajnálni, hiszen el sem lehet képzelni, mit érezhetett akkor – hát még a felesége…

91ff594316752f44176ad1d8138ff4b3.jpg

A valósághű megjelenítéshez hozzátartozik, hogy mindenki egyfolytában bagózik, a „minden mindegy”-alapon rendezett részeges tivornyák is igen realisztikusak, plusz megjelennek az apró részletek, amiket a történelemben járatosak értékelhetnek: Hitler szemüvege, az általa elfogyasztott sok sütemény, Goebbels dongalába, meg a hírhedt arcok felismerhetősége (a csupán egyetlen jelenetben látható, szöveg nélküli Göring [Mathias Gnädinger] vagy a behízelgő modorú Himmler [Ulrich Noethen]). Számos esetben csak az arcok meg a tettek beszélnek, három kitűnő példa: Az első szekvencia, ahol Traudl jelentkezik az állásra; a gránátos vacsora és a bunkerben utoljára ottmaradó távírótiszt jelenetei. Mindezt csupán néhány másodpercig kitartott, nagyon hatásos képek fokozzák, amik bemutatják, milyen kicsi az individuum egy ilyen mindent felfaló rendszer vaskos betonfalai között…

„(…) egy ilyen háborúban nincsenek civilek.”

Az 1943-as nyitány, mikor öt nő jelentkezik a meghirdetett állásra, igazán remek bemutatása annak, miről szól ez a film, hogy milyen volt az élet németként Hitler uralmának csúcspontja körül: Látszik, mennyire tisztelik, félik a Führert, aki viszont kedves, nyugodt, teljesen normális. Traudl megkapja a munkát, a többiek pedig együtt örülnek vele, gratulálnak neki, senki se gyűlölködik, irigykedik, pedig ők ugyanúgy akarják az állást. Ez előtt a valódi Traudl nagyjából azt mondja: „nem tudom megbocsátani magamnak, hogy munkát vállaltam az ország legnagyobb hatalmú emberénél”. Akkoriban persze senki sem hitte közülük, hogy elveszíthetik a háborút.

8zfznseiwwlsfwrmoc1natuozui.jpg

Az elkerülhetetlen katasztrófát az mutatja, amikor a valóságot valamiért minden áron figyelmen kívül hagyó Vezér a tábornokaival tanácskozik. Közülük is kiemelkedik az egyenesen a felszíni harcokból érkező Weidling és Monhke, akik a józanság szavait szólják az őrület közepén. Fegelein többször, többféleképp akarja rávenni Hitlert a távozásra, viszont mind ő, mind a magas rangú katonák egyszerűen megkapják a választ, hogy nem - mindenféle racionális indoklás nélkül. Fegelein azért nem megy messzebbre, mert félti a felesége nővérét, Eva Braunt, aki még mindig a bunkerben van; Monhke és Weidling pedig katonabecsületből maradnak, harcolnak tovább, még ha tudják is, hogy nincs értelme. Schenck hasonlóképp marad, sőt, a baj közepe felé halad, hogy segíthessen a lakosságon, akiknek az oroszok mellett még a náci fanatikusoktól is tartaniuk kell. Közben az abszurdumba hajlik, hogy miután már maga Hitler is bevallja, elbuktak, a vég közel van; még mindig parancsot ad arra, hogy Göringet le kell váltani, lehetőleg ki kell végezni; utána Himmlert is; sőt, Fegleint is, pedig őérte Eva Braun könyörög: „Mi értelme van ennek?” „Mert ezt akarom!” Ennyi a lényeg, az van, amit Hitler akar, senki se mer neki nemet mondani; ő hozza a jelentős döntéseket a szakértők helyett, mialatt rá is erősít erre a tényre („én nem végeztem akadémiát”).

Szpojlerek és „hibák”

Néhány dolog feltűnt, ami talán kissé túlzás. Először is, Schenck belépőjekor a minisztériumot legalább 100 katona üríti ki éppen. Ennyi embert be lehetett fogni ilyesmire? Nem kellett mindenkinek a frontokon lennie? A Hitlerjugendes tipikus német szép kislány szintén valahogy nem illik oda; azt tudom, hogy a Vörös Hadseregben harcoltak nők, de itt mégis idegennek hat a jelenléte. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy a Führer elismerte volna a közelgő véget – mielőtt megölte magát, akkor már biztosan, de vajon ki is mondta-e? A gyógyszer-függőségeit nem mutatják meg, holott ezekre van bizonyíték. Goebbels arca kitűnő, ám az őt alakító színész nagyon magas a szerephez képest; illetve kíváncsi vagyok, hogy vajon tényleg a Vezérük után ölték-e meg magukat a családjával?

Szpojlerek vége

325966daa9f0e0a76308c5f4a4f4c262.jpg

Az, ahogyan Traudl még a legutolsó percekben is kitart főnöke mellett, jól mutatja, hogy Hitler uralma alatt egy olyan szintű összefogás és együttműködés volt, amilyet sem azelőtt, sem azután nem tapasztalhatott meg a világ. A nemzetiszocializmus eszméje vakbuzgalommal, félelemmel, terrorral, jutalmazással, agymosással, így vagy úgy, de igazi egységbe kovácsolta a németeket, ezt a Der Untergang nagyon világosan mutatja meg. Tudják, hogy rossz irányba mennek; tudják, hogy nagy esélye van a halálnak; mégis ennek ellenében cselekszenek és beszélnek. Ma már egy ilyen lélekállapot felfoghatatlan…

„Akkor a német nép arra a sorsra jut, amit maga választott magának.”

Pár szót a lemezről: Egyszerű, de nagyszerű kiadás, ami tömve van extrákkal. Egy 20 perces werkfilm, trailer, tv-spot, mini interjú-morzsák, számítógépen nehezen kezelhető Képgaléria meg egy maroknyi kedvcsináló bemutató van rajta. Sajnos az én kópiámnak van valami kis baja, ezért pár jelenetnek lemaradt néhány másodperc a végéből. Az Így készült…-ből tudtam meg a következő adatokat: A forgatás Szentpéterváron zajlott. Sokszor kézikamerát használtak, ám ez egyáltalán nem feltűnő; a bunker makettje méretarányos volt és csak olyan fényeket használtak benne, ami a valódiban is benne lehetett. Amennyire ki tudtam venni, a kamerának nem építettek extra helyeket, minden kb. akkora volt, ahogy annak idején, ott kellett elférnie az operatőrnek a színészekkel.

740full-alexandra-maria-lara.jpg

Idézetek a készítőktől/szereplőktől: Oliver Hirschbieger, a direktor, szavai: „(…) rendezőként az a dolgom, hogy reálisan mutassam be (…)” Ganz mondja: „tömeggyilkost alakítson, mert végül az is csak egy ember”, „az a legszörnyűbb a III. Birodalomban, hogy mindezt emberek tették”, „szenvedély nélkül nem lehet játszani”. Alexandra Maria Lara nyilatkozza: „Traudl csak egy fiatal lány volt” – ezt az említett a záráskor megcáfolja, szerinte a fiatalság nem menti fel a felelősség alól az embereket. Utólag persze ezt mondta, mert ezt kellett mondania… Corinna Harfouch megállapítása a náci fanatistákról: „a Vezér leveszi a felelősséget a vállukról, amiért még a saját életüket se képesek alakítani”. Végül Ulrich Matthes szól Goebbels-ről: „a gonoszt nem lehet eljátszani, hiszen ő nem tartotta magát gonosznak”.

Az alkotókról: A rendező Oliver Hirschbieger a Rex felügyelő mellett egy csomó másik sorozaton dolgozott, nevéhez fűzhető még A kísérlet meg a Naomi Watts-os Diana-film. Az író-producer Bernd Eichinger a végén a lezáró szövegek felolvasója is; ő készítette a Parfüm: Egy gyilkos története, valamint a Cinemaxon most is sugárzott A Baader-Meinhof csoport forgatókönyvét. Pénzével olyan bulikba szállt be, mint A kaptár-filmek, a DOA, a Fantasztikus Négyes 1-2, A rózsa neve, meg egy csomó szex-vígjáték. A másik író Joachim Fest, aki saját könyvét, a Der Untergang: Hitler und das Ende des Dritten Reiches-t dolgozta fel; korábban több Hitlerről szóló dokumentumfilmen dolgozott. Az archív felvételen megjelenő Traudl Junge közvetlenül nem vett részt a munkálatokban, viszont a Melissa Müllerrel közösen szerzett Bis zur letzten Stunde című könyve alapjául szolgált a történetnek. A memóriánkba beleégő képeket Rainer Klausmann operatőrnek köszönhetjük.

9fd4aabc6411c083fc9a20c256839dc5.jpg

A színészekről: Bruno Ganz számomra az 1979-es Nosferatu Jonathan Harkerje, a The Big Ben Cinematic Universe című humoros jellegű internetes paródia-sorozatban még egyszer eljátszotta Hitlert. Alexandra Maria Lara román születésű, az angol színész Sam Riley felesége. Corinna Harfouch benne volt a furcsa Finsterworldben. Az itt Goebbels-ként látható Ulrich Matthes 2021-ben Hitlert alakította a Münchenben. Ulrich Noethen A véresen valódi valóság Hitlerről nevű vígjátékban ismét Himmler bőrébe bújt. Götz Otto egy kis szerepben felbukkant a Jöttünk, láttunk, visszamennénk 3-ban; illetve visszatérő alak a remek A katedrális mini-szériában. Thomas Kretschmann Az árulás csapdájábanban Goebbels-t, a 2007-es Eichmannban pedig a címszereplőt játszotta; ő a nagy kedvencem, az Immortel (ad vitam) főszereplője, de láttam még a Penge 2-ben meg a Kaptár 2-ben is. Donevan Gunianak ez az egyetlen szerepe. A fentebb felsoroltak közül szinte mindenki felbukkant a Tetthely és Az ’Öreg’ című krimisorozatokban is.

Érdekességek: Cikkem tárgya német-osztrák-olasz koprodukció, Szentpétervár mellett Berlinben és Münchenben is vettek hozzá fel jeleneteket. Bernd Eichinger 20 éve tervezte, hogy megvalósítson egy filmet Hitlerről és a Náci Pártról, de az óriási feladat sokáig visszariasztotta. Joachim Fest könyve mellett Albert Speer memoárja, Gerhard Boldt 1973-as Hitler utolsó napjai: Egy szemtanú vallomása című műve, Ernst-Günther Schenck 1995-ben megjelent visszaemlékezése és Siegfried Knappe 1992-ben kiadott Soldat: Egy német katona reflexiói 1936-1949 névre hallgató munkája segítette a forgatókönyv születését. Oliver Hirschbieger ezen visszaemlékezések és szemtanúi leírások segítségével álmodta vászonra a ’40-es évek Berlinjét, amit szinte teljesen makettekkel és kameratrükkökkel hozott vissza – mindössze a lerombolt Reichstagot kellett számítógépes grafikával megjeleníteni (nekem ez fel se tűnt). Eichinger direkt hagyta ki a műből a holokausztot, amire mindössze egyetlen mondat emlékeztet a lezárás során. A direktor elmondása szerint már a kezdetektől küzdöttek azzal a problémával, hogy szabad-e egyáltalán a szörnyetegeket emberként bemutatni?

hitler-1.jpg

Bruno Ganz először nem akarta elvállalni a felkérést, utána viszont rájött a figurában rejlő kiaknázatlan lehetőségekre. Egy svéd kórházban tanulmányozta a Parkinson-kórban szenvedőket, mert elvileg a náci diktátornak is ez a betegsége volt; egy fiatal, felső-ausztriai színész segített neki megtanulni az osztrák akcentust; Hitler normál beszédhangját pedig egy finn hangmérnök által titokban rögzített ritka felvétel többszöri meghallgatásával sajátította el (ezt beteszem a cikk végére). A mondatok, amiket Ganz mond, nagyrészt valóban a Vezér szájából hangzottak el, csak éppen korábbi időpontokban.

Hitler Nagy Frigyes portréját szemléli, akit példaképének tartott. A távirat, amiben Göring felajánlja, hogy átveszi a Birodalom irányítását, a valóságban egy amerikai kapitánynál kezdte rögös pályafutását, aki elemelte azt a bunkerből, majd a fiára hagyta; amaz pedig ajándékként a Dél-Karolinai Citadella Katonai Akadémia egyik professzorának adta. Ő egy diákjára hagyományozta, aki aztán 2015-ben egy aukción 55 000 dollárért adta el valakinek. A jelvény, amit a diktátor Magda Goebbels-nek ajándékoz, szintén túlélte a háborút és az oroszok kezébe került, akik egy katonai archívumba süllyesztették. 1996-ban aztán elismerték a létezését és 2005-ben ki is állították, egy ismeretlen, merész tolvaj azonban széttörte a jelvényt védő üveget, aztán meglépett a relikviával, amely a mai napig sem került elő. Különlegessége, hogy csak azok kaphattak ilyet, akik 1925-től fogva az NSDAP (a náci párt) tagjai voltak és ez volt az 1-es számú, pedig korántsem Hitler volt az első párttag.

der-untergang-209148l.jpg

A filmben megjelenő történelmi alakok közül Traudl Junge megérte a bemutató napját, de már a kórházban haldokolva. Az operatőr Rainer Klausmann meglátogatta a premier után és elmesélte neki a sikert, mire Traudl állítólag azt mondta: „Az életművem végre teljes. Most már elmehetek.”, aztán néhány órával később, 82 évesen elhunyt – rákban. (Junge Hitler négy titkárnője közül a legfiatalabb volt, az apja még a ’20-as években támogatta a nácikat, a férje SS-tiszt volt, mégsem hurcolták meg.) A másik, aki viszont még láthatta is a Der Untergangot, az a távírászként látható Rochus Misch; ő ugyanis még bőven élt ekkor; sőt, sikerült túlélnie az őt alakító Heinrich Schmiedert is, akinek mindössze 40 év adatott meg. Misch 96. életéveben távozott közülünk 2013-ban.

Láthatjuk, amikor Magda Goebbels levelet ír a fiának, aki viszont nincs a többi gyermekével a bunkerben. Ez a fiú akkor már 18 éves volt, Harald Quandtnak hívták és az asszony első házasságából származott; egyetlenként élte túl a háborút a hét csemete közül. Speer vallomása a búcsújakor a fegyverkezési miniszter memoárján alapszik, amiről azonban egy történész bebizonyította, hogy valószínűleg fikció, mert az eredeti kéziratban egyáltalán nincs benne. Az 1945-ben kéznél lévő ciánkapszulákat különös módon éppen a koncentrációs táborokban gyártották, ahol azonban gyakran szabotálták őket. Ezért van az, hogy több magas rangú német is bevette a kapszulát, aztán a biztonság kedvéért fejbe is lőtte magát, hátha a kapszulája csak placebo.

r.jpg

A forgatáson a filmben is érezhető sötét, nyomasztó hangulat uralkodott, amin a színészek meg az alkotók különböző módokon próbáltak úrrá lenni, például közös programokkal (focizás), zenehallgatással (Bach, a rendező módszere) vagy az egyes jelenet közti visszavonult pihenéssel (Ganz). Különös módon a Keitel tábornok szárnysegédjét alakító statiszta, bizonyos Karl Richter a német NPD (Német Nemzeti Demokrata Párt) tagja, ami erősen nacionalista, szélsőséges szervezet. Azok, akik felvették a rövid szerepre, nem is tudták Richterről a tagságát, aki pedig büszkén feszített a náci egyenruhában, karlendítve harsogta a Heil Hitler!-t, aztán később több helyen elmesélte az élményét. Amint a bevezetőben említettem, a Der Untergang rengeteg mémet szült, a magából kikelve ordítozó Hitlert számos felirattal, összevágásokkal színesítve kezdték el felrakni a netre. A filmet birtokló Constantine Films megkísérelte útját állni ennek, ám sikertelennek bizonyult, mert akkor a videó-készítők őket kezdték parodizálni Hitlerrel. Oliver Hirschbiegel azt nyilatkozta, neki kifejezetten tetszenek ezek a paródiák, így 2010 óta már legálisan is lehet őket terjeszteni (ezek közül is beteszek egyet a befejezéshez). Elvileg cikkem tárgyából létezik egy extra változat, ami 22 perccel hosszabb a már így is 2 és fél órás játékidőnél.

Szpojlerek itt, avagy történelmi tévedés-tár

Az imdb érdekességek szekciójából összeszedtem az éles szemű megfigyelők észrevételei közül párat: Magda Goebbels több forrás szerint sem volt jelen, amikor Hitler elbúcsúzott a munkatársaitól, így az ott látható kifakadása fiktív. Hasonlóan fabrikált az a rész is, amikor Speer bemegy Magdához a szobájába, ekkor ugyanis az asszony alig szólalt meg, mivel a férje is ott volt, aki szemmel tartotta. A gyerekek leszedálását az SS által kirendelt fogorvos injekciókkal végezte el, a ciánkapszula pedig akár öt percnyi kínszenvedést is okozhat, tehát a valóságban teljesen másképp zajlott az egész. A már szóba került 1-es számú párttag-jelvény két darabból állt, a hátsó részt a ruha belsejébe kellett tenni és csak így lehetett kitűzni, tehát korántsem lett volna ennyire egyszerű átadni. A híres felvétel újrajátszásakor Hitler kitünteti a Hitlerjugend tagjait, láthatjuk is a katonát, aki felveszi; ám Ganz rossz irányba halad, az igazi diktátor balról jobbra ment, ő meg jobbról balra:D Az öngyilkosság után Traudl meglátja a pisztolyt a padlón, ám az nincs felhúzva. Az igazi Walther PPK a lövés után visszaáll felhúzott módba, hogy ismét használni lehessen.

Szpojlerek vége

11061299_2.jpg

A bukás 15 millió amerikai dollárnak megfelelő euróból készült és 92.2 millió amerikai dollárnyi összeget hozott vissza, Németországban négy és félmillióan látták, hazánkban legalább 200 000-en. A kritikusoknak tetszett, bár a közönség (jó indoktrináltságának megmutatására) kritizálta, hogy felháborító, miszerint Hitlert emberként mutatják be.

Pedig az volt. Sok halál szárad a lelkén, de amint a Der Untergang is bemutatja, korántsem volt a mítoszok egyheréjű, kaki-pisi-szexet imádó, drogfüggő, elmebeteg tébolyultja. Aki nem hiszi, járjon utána, csak ne a Discovery meg a History Channel adásait vagy a Hihetetlen Magazin cikkeit vegye alapul:)

Pontozás:

imdb: 8.2

Szerintem: 5/5

Végül két videó, először a humor, telefonbetyárkodás a bunkerben:

Aztán az ismeretterjesztés, a hangfelvétel, amin Hitler normál beszédhangja van, hozzá némi magyarázat, mindez angolul:

5 komment

Címkék: dráma háborús történelmi


2022.06.07. 08:16 Tévésámán

Teen Titans Go and DC Super Hero Girls: Mayhem in the Multiverse (2022)

teen_titans_go_and_dc_super_hero_girls_mayhem_in_the_multiverse_2022_1080p_webrip_x265-rarbg_0018.jpg

Ha 20 évvel ezelőtt azt mondtam volna valakinek, hogy Cartoon Network, akkor biztosan sorban ugrottak volna be neki a jobbnál-jobb rajzfilmek, amiket ez a csatorna vetített: Dexter Laboratóriuma; Ed, Edd ’n Eddy; Johnny Bravo; Boci és Pipi; Bátor, a gyáva kutya; Pindúr Pandúrok; stb., stb., stb. Eltelt 20 év, ha most azt mondom, Cartoon Network, akkor az Tini Titánok, harca fel!

Ez a sorozat alapvetően negatív megítéléssel indult, viszont a humoros paródia-jelleg egy jó darabig működött, pláne, ameddig maradt feldolgozandó klasszikus történet a korábbi Tini Titánokból. Ám az 5. évadra az egész már a végét járta, elfogytak az ötletek és két film után (Teen Titans Go To The Movies, Teen Titans Go vs. Teen Titans) nem maradt semmi. Ez a semmi viszont még 2 teljes évadon át kitartott, sőt, hivatalosan még most sincs vége. A 6. évad még úgy 45%-ban nézhető, a 7. viszont 70%-ban trágya. Az egy dolog, hogy mennyire erőltetett az egész, de valamilyen megmagyarázhatatlan okból direkt seggfejekké, lusta disznókká és antipatikus kitöltő-alakokká degradálták ezt az öttagú csapatot. Mostanra tényleg elért oda a TTG, hogy a főszereplők valójában mellékszereplők a saját sorozatukban… Állítólag persze meg akarják reformálni az egészet, merthogy készítenek egy önálló The Night Begins To Shine-szériát, de már ezt is háromszor lőtték el, tehát korántsem garantált a siker.

teen_titans_go_and_dc_super_hero_girls_mayhem_in_the_multiverse_2022_1080p_webrip_x265-rarbg_0056.jpg

No, de mi az a DC Super Hero Girls? Eredetileg 2015-ben indult el ez a rajzfilm, ami a DC legújabb, lányoknak szánt szuperhős játékbabáit reklámozta. A sztori nagyjából kifújt annyiban, hogy a számos fiatal DC-karakter egy akadémiára jár, ahol mindenféle kalamajkába keverednek. Ez a nem túl acélos sorozat aztán kapott egy kistestvért, a címében megegyező, de összetételében egészen más DC Super Hero Girls-t, amely 2019-ben indult – pont, mint a TTG, „Super Shorts” rövidített formátumban.

Itt a középpontban ugyanúgy egy iskola áll, amely Metropolis-ban van, ide járnak a DC ismert figurái, csak mindenki tinédzser. Hatan közülük összeállnak egy szupercsapattá, ők a címadó banda, vagyis Batgirl (Tara Strong), Wonder Woman (Grey Griffin), Supergirl (Nicole Sullivan), Green Lantern (a Jessica Cruz-változat, Myrna Velasco), Bumblebee (Kimberly Brooks) és Zatanna (Kari Wahlgren). Ezek a cukivá tett, de még mindig valamennyire reális figurák számtalan másik DC-alakkal találkoznak (többnyire) vicces és izgalmas kalandjaik során, páran közülük állandó visszatérő alakok; vannak visszatérő ellenfelek is, szóval az egész remekül működik. Alapvetően jól néz ki az animáció, rengeteg a harci jelenet, a drámát is megfelelően adagolják, mindezt pedig rockzene festi alá. A végeredmény egy meglepően színvonalas, szórakoztató sorozat, ami amellett, hogy újra-alkotja az ismert szuperhősöket, mégis hű marad a DC világához – néhol sajnos unalomba fullad, ám még így is köröket ver rá az éppen futó TTG-re.

teen_titans_go_and_dc_super_hero_girls_mayhem_in_the_multiverse_2022_1080p_webrip_x265-rarbg_0048.jpg

Sajnos azonban most egy olyan világban élünk, ahol ami objektíven nézve jó, azt el kell pusztítani, alapjaiban kell tönkre tenni, nehogy élvezhessünk valamit. Azt hiszem ez azért „jó”, mert így le tudják tolni a nép torkán a szart – most már tök mindegy, hogy mit kapunk a pénzünkért, megnézzük, ha rá van írva, hogy XY (ide helyettesítsd be valamelyik kedvenc nagy márkádat, mondjuk Star Wars, Predator, Trónok Harca, stb.), ráadásul nem is ingyen, hanem moziban, fizetős streamingen, stb.. A küszöb egyre alacsonyabb, a vak rajongók és azok, akik úgy nőttek fel, hogy soha nem találkoztak minőséggel, azok bármit lenyelnek, ezért most már tényleg szinte semmi nincs, ami jó lenne.

A DCSHG ezen ritka kivételek egyike, ám éppen emiatt tönkre kellett tenni a sorozathoz készülő filmet. Ezt a célt szolgálják a TTG-karakterek. És ezt most úgy mondom, hogy TTG-rajongónak tekintem magam…

A Tini Titánok (Robin – Scott Menville, Beast Boy – Greg Ciphes, Cyborg – Khary Payton, Starfire – Hynden Walch és Raven – Tara Strong) éppen a legújabb szerzeményükben, egy lomtalanításból származó tévé-állványban gyönyörködnek, mikor felbukkan a tévéjükben ősi ellenségük, Control Freak (Alexander Polinsky), hogy meginvitálja őket egy crossoverre – vagyis összeállás/összefogás mozira… „Hőseink” elkezdik nézni ismerőseiket, a DC Super Hero Girls-csapatot, akik egy megmagyarázhatatlan jelenség nyomába indulnak: minden általuk legyőzött gonosztevő eltűnik valamilyen furcsa, lila portálnak köszönhetően. A nyomok egy ősi, kryptoni mítoszhoz vezetnek, ám Supergirl és később maga Superman is biztosítja a lányokat, hogy a történetből egy szó sem igaz. De mi van, ha mégis? És közben a Föld hősei sorra kezdenek eltűnni, ugyanaz a lila portál nyeli el őket, mint a gonoszokat. Vajon mi folyik itt? És hogy jönnek ehhez az egészhez a Titánok?

teen_titans_go_and_dc_super_hero_girls_mayhem_in_the_multiverse_2022_1080p_webrip_x265-rarbg_0308.jpg

A címet elolvasva mit várna az ember? Először is: A Mayhem in the Multiverse (Balhé a multiverzumban) nyilvánvaló kis fricska a Marvel legújabb szemete, a Doctor Strange in the Multiverse of Madness felé. Az „and” azonban azt jelenti „és”, ami furcsa, mert a klasszikus összeállásokban mindig a” vs.”-t (ellen) használják. Ez azonban korántsem egy klasszikus összeállás, hanem csak egy… nem tudom micsoda. Ahogy egy másik cikk elején írtam, a Space Jam 2. részéhez készült értékelhetetlen promó „moziban”, a Teen Titans Go See Space Jamben annyi történik, hogy megy a film és a Titánok nézik, kommentálják. Itt kb. ugyanez zajlik: Elindul a sztori, adnak egy jópofa, megmosolyogtató poént ezzel a tévé-állvánnyal, ami a TTG korai évadait idézi, aztán ezek a figurák leülnek a tévé elé és megnézik a többiek filmjét. A Titánok összesen 4 alkalommal bukkannak fel, ebből 2 ténylegesen a sztorihoz kapcsolódik, a másik 2 pedig a 2013-ban még humorosnak tekinthető, mostanra viszont már rendkívül fárasztó „tudjuk, hogy szarok vagyunk és tudjuk, hogy egy sorozat részei vagyunk” kategóriába tartozik. Magyarul: Nincs köze a sztorihoz. Sajnos még csak nem is vicces, mert a figurák maguk is azt ecsetelik, hogy mennyire lényegtelen és fölösleges a jelenlétük itt („Mikor egy béna műsor összeáll egy sokkal jobbal, hogy megnövelje a nézettségét.”).

Az egyetlen fontos rész az, amikor a DCSHG tagjai véletlenül a TTG-univerzumban kötnek ki. Itt mindenki megtalálja a maga ideális haverját: A két fekete technikai zseni, Bumblebee és Cyborg laptopot építenek; a rátermett vezető Wonder Woman és a magát rátermett vezetőnek gondoló Robin eszmét cserélnek a csapatok irányításáról; Green Lantern meg Starfire a kívülállóságról beszélnek; Beast Boy átalakuló-képességével szórakoztatja Batgirlt; míg Raven lelket önt a saját sötét oldalától megriadt Zatannába. (Supergirl ebből kimarad, mert ő közben a saját univerzumukban jár utána valaminek.) Szerintem ha csak ennyi maradt volna benne a filmben a TTG-ből, az tökéletes lett volna – bár azért az állványos poén tényleg tetszett.

teen_titans_go_and_dc_super_hero_girls_mayhem_in_the_multiverse_2022_1080p_webrip_x265-rarbg_0101.jpg

Ellenben maga a cselekmény, ami színtiszta DCSHG, az nagyon király! Mindössze egy órába belesűrítettek egy igazán komplex sztorit, ahol talán csak Jessica Cruz szorul egy picit a háttérbe; ám  az öt másik lánynak vannak saját, személyes drámáik: Batgirl a Harley Quinnel való barátsága miatt őrlődik (civilben legjobb barátnők; miközben jelmezbe öltözve riválisok); Supergirl a Supermanhez fűződő rokonság meg a kryptoni örökség miatt kerül próbatételek elé; Bumblebee-re szokás szerint senki sem figyel; Zatanna a sötét mágia által felszabadított személyiségének árnyoldalától retteg; Wonder Woman pedig attól tart, hogy vezetőként pusztulásba viszi a barátait. Ezek mellé rengeteg kitűnő poén sorakozik fel, amiknek egy részét a DCSHG-ből ismert mellékalakoknak köszönhetjük.

A rosszfiúkat képviseli a moziként is értelmezhető pilotból, a Sweet Justice-ből érkező Lex Luthor (Will Friedle) és csapata, a Legion of Doom (Cheetah, akinek nincs szövege; Catwoman – Cree Summer, Giganta – Grey Griffin, Harley Quinn – Tara Strong, Star Sapphire – Kari Wahlgren, Solomon Grundy – Fred Tatasciore, illetve a szintén szöveg nélküli Livewire, Posion Ivy, Toyman és Riddler); ellenük felsorakozik az Igazság Ligája (a már említett Superman – Max Mittelman, Batman - Keith Ferguson, Green Lantern [John Stewart] - Phil LaMarr és Aquaman – Will Friedle); a magányosan harcoló Katana, illetve a DC Super Hero Boys (Flash és Hawkman – Phil LaMarr, Aqualad – Jessica McKenna, Green Lantern [a harmadik, ez a Hal Jordan-verzió] – Jason Spisak, illetve szöveg nélkül Green Arrow meg Blue Beatle). Az idősebb generációt képviseli a hologramként beszélő Jor El (Fred Tatasciore) és Wonder Woman anyja, Hyppolita (Cree Summer). 

Pici szpojler

Egyetlen igazán új szereplő van, ez pedig a főgonosz Cynthonnia, akit Missi Pyle szólaltat meg. Kicsit olyan, mintha a sorozatbeli Ra’s Al Ghult meg Zod tábornokot összerakták volna A kis hableány Ursulájával.

Szpojler vége

teen_titans_go_and_dc_super_hero_girls_mayhem_in_the_multiverse_2022_1080p_webrip_x265-rarbg_0712.jpg

Az animáció ugyanolyan jó, mint a DCSHG esetében, ezúttal sem ők, sem a vendég TTG-figurák nem kaptak extra effekteket vagy „új” külsőt, mint mondjuk a TTGTTM-nál vagy a TTG vs. TT-nél. Rengeteg akció van, amiket megfelelően súlyozott komikum és dráma kísér; a cselekmény tartogat pár fordulatot is, amikre tulajdonképpen rá lehet jönni, de mégis működnek; ám van pár furcsa dolog. Az elején lévő vonatos harcnál Zatanna hirtelen elfelejt repülni; a két csapat találkozásakor a lányok nem tudják, kikhez van szerencséjük, ezt a Titánok nem hagyják szó nélkül, ugyanis a TTG 7. évadában egy négy részes mini-szériában már összefogtak; ám aztán semmiféle magyarázat nincsen a csajok amnéziájára (akik egyébként a saját sorozatuk kontinuitásával tökéletesen tisztában vannak). Katana felbukkan, aztán eltűnik, később se tér vissza. Ezek szerint ott ragadt a csapdában?

Pici szpojler megint

A legfurább viszont az amulett köveinek működése. Az eldobott kő beszippant bárkit, de ami csak úgy van, az semmit se csinál. El kell dobni, hogy aktiválódjon? Mutatják, amikor Harley elejti, ekkor kinyitja a portált, de nem szív be senkit – talán mert Harley nem akarta, hogy beszívjon bárkit is? – majd eltűnik. Viszont ha használat után eltűnik, akkor a hősök hogy találhatták meg a parkban?

Szpojler vége

teen_titans_go_and_dc_super_hero_girls_mayhem_in_the_multiverse_2022_1080p_webrip_x265-rarbg_0233.jpg

Az utalások közül kiemelnék kettőt: Az elején Robin találgatja, hogy Control Freak mivé fogja őket változtatni ezúttal, ekkor szóba kerül a Titans, amire Raven csak annyit mond: „Azt már megcsinálták. Jujj, de sötét lett…”. (A Titans azóta átköltözött a politikai korrektség fellegvárába, az HBO Maxra, ahol már elvileg a negyedik évadánál jár. Én a második után abbahagytam a nézését, mert annyira pocsék, logikátlan baromság lett.) Starfire azt mondja Jessicának: „Bármilyen étvágygerjesztőek is, a macskákat nem szabad megenni.” Ez az egyik legjobb dupla részre utal a TTG-ből, a 4. évad Flashbackjére. Észrevettem azt is, hogy a DCSHG minden fontosabb helyszíne felbukkan, ha csupán másodpercekre is (a suli, a Burrito Bucket, a Sweet Justice, stb.).

Lássuk a készítőket! Két rendező volt, Matt Peters (a Lego DC-filmeken dolgozott eddig, főként storyboard rajzolóként) és Katie Rice (a DCSHG-nél storyboard ellenőrző volt [fogalmam sincs, miként lehetne a revisionistet magyarra fordítani], az Animánia-újra egyik oszlopos tagja), a forgatókönyvet a produkciót pénzével is segítő Jase Ricci (a DCSHG producere és írója, ugyanez az Aranyhaj-sorozatnál) írta; a zenét Michael Gatt (DCSHG) szerezte. Ha nem számítjuk a Warner animációs osztályának vezérét, a DC-rajzfilmekben elmaradhatatlan Sam Registert, akkor senki sincs, akinek köze lenne a TTG-hez.

És éppen erről van szó! Magamtól is rájöttem, később viszont az imbd megerősítette, miszerint ez egy önálló DCSHG-film akart lenni, de a Warner vezetői ragaszkodtak hozzá, hogy tegyék bele a TTG-t. Csak így engedték az egészet, csak így adtak rá pénzt. A Control Freak képében megjelenő statisztikai adatbank a TTG-szériában hol azt mondja, hogy a sorozatot mindenki utálja, hol meg azt, hogy csak egy hangos kisebbség gyűlölködik. Ezúttal a Titánokkal közösen arra lyukad ki, hogy az alacsony elismertségű DCSHG-t tették bele a nagyon sikeres TTG-be – igaz, ezt utólag az események megcáfolják, emrt kiderül, miért is mondta ezt a rosszfiú. A nézők az ismertebb ingyenes rajzfilm-oldalakon (pl.: KimCartoon) egyértelműen pozitívan nyilatkoznak a szuper-lányokról, a TTG-t pedig már csak a gyerekek meg a tényleg elvakult rajongók szeretik (ezt alátámasztja a Twitter is). A lényeg tehát annyi, hogy a stúdió tönkre akarja tenni a DCSHG-t: a sorozat „szülőanyját”, Lauren Faustot a 2. évad előtt menesztették, az újabb évad helyett egy túlárazott Nintendo Switch-játék fejlesztésére pazarolták a készítők munkáját, illetve a Mayhem in the Multiverse-be beleerőltetettek egy teljesen fölösleges vendég-sorozatot.

teen_titans_go_and_dc_super_hero_girls_mayhem_in_the_multiverse_2022_1080p_webrip_x265-rarbg_0809.jpg

De akármennyire igyekeztek, mégsem tudták elpusztítani a DC Super Hero Girls-t, aminek mind a második évada, mind pedig az első filmje meg tudta tartani azt a szórakoztató színvonalat, ami miatt nem csak nekem vált kedvencemmé az eltelt három év alatt. Cikkem tárgya tehát a Warner legjobb igyekezete ellenére se lett rossz, sőt, kifejezetten jó – csak el kell vonatkoztatni a fölösleges TTG-részletektől.

Pontozás:

imdb: 5.4

Szerintem: 5/5 (Nem érdemel pontlevonást, mert még a pocsék részei is sokkal jobbak egy átlagos újabb TTG-epizódnál.)

Hírek:

- A DC Superhero Girls elvileg folytatódik, bár állítólag Nicole Sullivan kiszállt a szériából. Majd meglátjuk, mi lesz.

- A Teen Titans Go egyes hírek szerint a The Night Begins to Shine anime-univerzum irányába fog elmozdulni. Hogy ez valóban megvalósul-e, az kérdéses; és ha mégis lesz ilyen, akkor se biztos, hogy meg tudják tartani az eredeti sztorik színvonalát. Vajon akkor a fő szériát leállítják végre?

Hozzájutottam 4 dvdhez, amikből kettőt (Piedone, a zsaru; A Holló) már megnéztem. A másik kettő azonban olyan, amit még nem láttam, így az elkövetkezendő két hétben majd ezekkel fogok foglalkozni.

Ha tetszett az írás, akkor nézd meg a regényeimet és/vagy a kiállításomat; ha személyesen is szeretnél velem találkozni, akkor szívesen várlak június 9-én Szabadbattyánban, a Művelődési Ház és Könyvtárban!

Szólj hozzá!

Címkék: szuperhős animációs


2022.06.05. 00:01 Mozsárágyú

Jeges pokol (The Ice Road) 2021

ice_road_2.jpg

Kamionok és vékonyodó jég. Nekem ez inkább horror, nem is akciófilm. A magyar cím nagyon akciófilmes hangzású egyébként, ez szerintem jó pont, a "Jégút" az olyan lett volna, mint egy gagyi euróvíziós dal refrénje...

Liam Neeson a főszereplő, így egyértelmű, hogy én már vevő vagyok. És az egész annyira gyorsan indul be, hogy nem is gondolkodtam, hogy kell-e ez nekem, pedig már az első percekben olyan jelenetek jöttek, melyekről lerítt a CGI-technológia. Egy kanadai gyémántbánya berobban, sok a halott, de még több a sérült. Nem tudunk semmit, de a feladat adott; a bennrekedteket 30 órán belül föl kell hozni, mégpedig nagyon hosszú és nehéz eszközök segítségével, melyet légi úton nem lehet szállítani (és kiiktatni a metángázt, mielőtt még nagyobb károk keletkeznének). Csak kamionnal. Ám már április van, Manitoba tartományban pedig kezd tavaszodni, azaz olvadozik a jég. Mondanom sem kell, így is farkasordító a hideg, de a súlyos tonnák alatt nem elég a film bevezetőjében megemlített alig 80 cm vastag jégréteg.

Jim Goldenrod (Laurence Fishburne) feladata kellően őrült és magabiztos sofőröket találni, akik vállalják a tényleg életveszélyes szállítást. Egyiküket a böriből kell kihoznia, ő Tantoo (Amber Midthunder), egy vasággyal együtt 50 kg körüli csaj, akinek a szeme se áll jól első blikkre. Korábbi munkaadója ez a Jim, viszont jön egy új pasas a semmiből, elég sok lapból álló munkakönyvvel és egy furcsa tesóval. Mike (L. N.) és Gurty (Marcus Thomas) régóta együtt dolgoznak, utóbbi mindent megszerel és afáziája (valamilyen agyi sérülés következményeként bizonyos beszédzavar alakul ki, magyarul értelmetlennek hangzik, amit mond), ezért mindenki értelmi fogyatékosnak hiszi. Egyébként ez egy érdekes szál volt a filmben, mert a figura iraki veterán, poszttraumás stressz-szindrómával. Sok amcsi alkotásban megjelenik egy ilyen szereplő, mindig piedesztálra emelik, itt viszont mégsem ezen volt a hangsúly. Senkit nem érdekel, hogy mit csinált a seregben, viszont mindenki kigúnyolja és hülyének nézi. Az afázia miatt lehetetlenség megérteni, amit mond, az emberek elkönyvelik tehát fogyatékosnak, nyomoréknak. És ez közelebb lehet a valósághoz, sőt, mikor orvoshoz küldi őt a bátyja, azok rögtön leszedálják, merthogy az "ilyeneket" így kell kezelni. Itt én éreztem azért egy csöpp társadalomkritikát.

ice_road_3.jpg

Tehát ők ketten egy összeszokott páros, pár pillanat alatt meggyőzik Goldenrodot rátermettségükről. Nem utolsósorban pedig jó kis summa üti annak a markát, aki elsőként juttatja el a kb. 23-25 órányira lévő célba a cuccot. Tantoo, mint kiderül a féltestvéréért megy "konvojozni", aki egyike a túlélőknek. Ők meg indián származásúak, ez elhangzik párszor, de egyáltalán nem zavaró a filmben, mert nem a ló túloldalán vagyunk. Motiváció van, még egy harmadik járgány azért elindul, ezt vezeti Goldenrod - a szervezők biztosra akarnak menni, hogy a szállítmány célhoz ér. Látszólag...

Nagyon szép képek jönnek, ahogy halad a 3 kamion a szikrázó napsütésben. Már érezhető a feszültség is, fölösleges a szereplők baljóslatú párbeszédét idéznem; félelmetes, amint egy hatalmas, mozgó jármű egy befagyott tavon közlekedik, sokszor a vezetőfülkében ül a néző is, érezni ezt a gigantikus energiát, ami a kamionokból árad. Tantoo mellé beül egy fazon, akit Goldenrod rögtön letiltana - de a mentőakció szervezői ragaszkodnak, hogy ő is (Tom - Benjamin Walker) menjen velük, mert egy kockázatelemző akárki, akinek ott kell lennie, hogy biztosan minden a terv szerint haladjon. Ő a tudatlan, akin keresztül a nézőnek is elmagyarázzák, hogy milyen apró dolgokon múlik, hogy beszakad-e a jég a bazi járgányok alatt vagy sem. Mondhatnám, hogy jeges nyugalommal elemzik, min múlik élet és halál.

Minden körülmény jónak tűnik, megbeszéli a 3 sofőr, hogyan haladnak. De a sorban éppen utolsó Goldenrod kamionja lefullad, leáll. Megállni elég veszélyes a fizika törvényei miatt, de Liam Neeson figurája az a fazon, akit már jól ismerünk; nem hagyna cserben senkit (pedig a megállapodás szerint senki nem áll meg senkiért és semmiért), akármilyen mufurc is külsőre, és nyilván neki se stimmel valami azzal, hogy csak úgy leállt a masina - én annyira értek a kocsikhoz, mint Pelikán elvtárs a habostorta sütéséhez, de ez nekem is gyanús volt. Balszerencse-sorozat következtében ez a harmadik kamion a sofőrrel együtt odavész a fagyos mélybe. Ez azért letaglózó jelenet volt, annak ellenére, hogy itt is olyan képi megoldásokat alkalmaztak, hogy olyan érzésem volt, mintha az Eiffel 65 Blue című klipjét néztem volna. Mindenesetre a sztori egyre jobban építkezett eddig, én komolyan leizzadtam többször, hogy mi jön még. Mert gyorsan változott minden, éppen feleszméltek társuk elvesztéséből, máris szlalomozni kényszerültek, nehogy maguk is beszakadjanak. Amikor feldőlt a két gép, aztán csodával határos módon megmenekültek az éppen kialakuló rianás pusztítása elől - nos itt már éreztem, hogy ez azért nem a legkiválóbb filmek egyike, de még mindig nagyon izgalmas volt, nem tűntek klisének a történéseket. Bejött a képbe viszont az emberi tényező, félreértések és ármánykodások miatt szembekerül egymással Mike és Tantoo - az idő meg egyre fogy, amint a rakomány és az induló létszám is.

ice_road_4.jpg

A két testvéri szál párhuzamosan kirajzolódik előttünk, a sofőröknek senkijük nincs a tesón kívül, ám míg Mike már kezd belefáradni az öccse pesztrálásába és védelmezésébe, addig az őslakos leszármazott tesók amolyan "távol, mégis közel" állapotban lehetnek egymással. Utóbbiakat együtt nem látjuk, előbbiek össze vannak nőve, és úgy tűnik, képesek a legnagyobb próbatétel idején is összeveszni.

Sok olyan esemény következik, amitől szerintem a legtöbb néző kiakad, mert nem igazán életszerűek. Ezt aláírom, de olyan sodrása van a filmnek, hogy ezeket én megbocsátottam a készítőknek. Liam Neeson pedig kiváló még akkor is, amikor csak fizikai munkával játszik a vásznon. A zene az viszont szörnyű, nagy szerepet nem is játszik a sztoriban.

No de mi is a fő kérdés? Ami gyanús volt nekem, az ugyanúgy gyanús a szereplőknek, de későn eszmélnek, amikor ez a Tom nevű seggfej már túl sok kárt okozott... A bányabaleset talán megelőzhető lett volna? Kik és miért alkalmazták ezt a bérgyilkosszerű Tomot? A konfliktus tehát adott, és míg megtörténik a happy end (?), hőseink még sok kék-zöld foltot szereznek.

Különösebb nehézséget talán senkinek nem okozott "hozni" a szerepét, igazi jó-gonosz ellentét áll fenn, és amíg a jók természetesen maguk is gyarlók és sokszor hibáznak, a rosszak nagyon-nagyon rosszak. Semmi újdonság. Akkor vajon miért ajánlom a filmet? A téma, na az, ami miatt megéri. Ez nem sima autós üldözés, hanem orosz rulett. És ezt az őrült elszántságot végig érezni a szereplőkön, ettől marad meg a feszültség, egyszer sem "ül le" a cselekmény. A vége felé viszont már fárasztó, hogy a fő ellenség mindig, mindent túlél és karcolás nélkül, mint egy gép, megy tovább. Mike-ék minden szörnyűséget megtapasztalnak útközben, de rajtuk látszik külsőleg, belsőleg egyaránt. A háttérben a szálakat mozgatni kívánó gonosz, korrupt bányairányítók szóra sem érdemesek, csak adalékok a sztorihoz. A bányában éppen túlélni próbálók meg csak azért vannak, hogy kitöltsék a játékidőt, de azon kívül, hogy köhögnek, nem sok minden történik velük. Meg számukra is kiderül, hogy valakinek vaj van a füle mögött, de utána is csak köhögnek. Kissé kiforratlan jelenetek voltak a földalattiak.

Bizonyára nem néztem volna meg, ha nem Mr. Neeson a főszereplő, de szórakozásnak nekem megfelelt. Érdekesség, ami Tévésámánt is érdekelheti és amit az IMDB-ről lestem le, mert nekem nem jutott el a tudatomig; Mike a vége felé már rakomány nélkül halad (nem a kezdőkamionnal), a járgánya egy az egyben Optimus Prime (és O.P. kamionná alakul át, ha valaki nem tudná), a gonosz pali kamionja mögötte meg Nemesis Prime-ot idézi. Ez nagy poén!

Szólj hozzá!

Címkék: akció kaland


2022.05.25. 21:45 Tévésámán

Rendezvényeim a jövő hónapban

Júniusban két rendezvényem is lesz, amire szeretettel várom kedves Olvasóimat!

Először is, június 1-től ingyenes kiállításom lesz a Székesfehérváron található Széna téri Tagkönyvtárban (8000 Székesfehérvár Széna tér 16.), ahol a hosszú évek során összegyűjtött Transformers-figuráim legjavát állíthatom ki:

szena_robotok_kiallitas.jpg

Ezen felül június 9-én, 13 órától második regényem, A lány a tűzesőben bemutatója lesz a Szabadbattyáni Móricz Zsigmond Művelődési Ház és Könyvtárban (8151 Szabadbattyán, Árpád utca 10.):

bemutato2.png

Remélem, minél többen eljöttök és megnézitek a kiállítást/meghallgatjátok a bemutatót!:)

Szólj hozzá!

Címkék: hírek regényem


2022.05.16. 12:28 Tévésámán

Állítsátok meg a Földet! (Stop-Zemlia, 2021)

stop-zemlia_1.jpg

Sosem láttam még ukrán filmet, de mostanában a világ úgy van vele, hogy minden, ami ukrán, az arany. Igaz, hogy a kedvenc könyveim egyikét, az Alekszandra és a teremtés növendékeit egy ukrán szerzőpáros írta, ám az is tény, hogy városomban jelentős ukrán közösség él, ami a háború óta csak növekedett és nem szeretjük őket. Legalábbis a munkahelyemen nem, mert képtelenség szót érteni velük, se angolul, se magyarul… Mindenesetre ezt a mozit korántsem azért néztem meg, mert Ukrajnában készült, sőt. A leírás alapján érdekelt, csakhogy végeredményben egészen mást kaptam, mint amire számítottam…

Egy középiskolai osztály életébe pillanthatunk bele, a középpontban két lány (Mása - Maria Fedorchenko és Jana - Yana Isaienko), illetve két fiú (Szenya - Arsenii Markov meg Szása - Oleksandr Ivanov) állnak. Van szerelem, barátság, ökörködés, buli, cigi, csókolózás, plusz egy rakás furcsaság. Ilyen hát a tinik mindennapos élete Kelet-Európában?

Jogos a kérdőjel a mondat végén, mert ez a film nagyon különös. Egyrészt baromira tetszett, mert olyan dolgokat mutatnak, amiket a mindenhonnan áramló amerikai kultúrában sosem láthatsz, de nekünk mégis ismerős: panelházak, a cigis banda a suliban, rágó és firka a székeken, a "belenézős" játék (aki megnézi, úgyis felismeri, a legelején van), sulidiszkó, üvegezés, és a nekem különösen kedves tánc a saját szobában, egyedül. Ezekkel nagyjából mindenki találkozik középiskolás korában, ezért nosztalgikus volt visszanézni (igaz, az üvegezésből kimaradtam, a sulidiszkót meg mindig utáltam). Akad még dráma a felnőtt-gyerek kapcsolatról, ez elsősorban Szása meg az az egyedülálló anyja viszonyában jelenik meg, de Mása meg a szülei bemutatásakor is érezhetünk valamit, hogy a dolgok talán nem egészen jók közöttük. Nagyon érintőlegesen szóba kerül a tinédzser-kori depresszió (a két főszereplő lány ilyen-olyan módon már küzdött ezzel), illetve a saját nemhez való vonzalom (ez csak elejtett megjegyzésekben jön, de lányok kétszer is csókolóznak egymással a játékidő során, úgy látszik, ilyesmi nélkül már nem lehet tini-filmet forgatni).

stop-zemlia.jpg

A kétórás játékidő számomra végtelennek tűnt, mert a felsorolt dolgokon túl sok jelenetben nincsen beszéd, csak az arcok, a tekintetek, a mozdulatok mesélnek; plusz van ez a furcsa, visszatérő, dokumentumfilm-szerű interjú, ahol az összes gyerek megszólal, beszélgetnek egy nővel, aki azonban sosem látszik. Ez a visszatérő elem a srácok gondolatait mutatja be, amiket elmesélnek ennek a meg nem nevezett személynek, viszont a hangulata elüt a többi résztől, amikor pedig Mása megöleli az asszonyt, akkor mintha kilépnénk a fikcióból. Fogalmam sincs, mire jó ez, mert ugyan ad néminemű kontextust, de inkább csak nagynak tűnő gondolatokat közöl a tinédzserkorról. Vannak még fura, sehova se vezető, pár másodperces képek meg álomszerű illúziók, amik meghosszabbítják a játékidőt a művészieskedés javára: Mása nézi, amint az egyik osztálytársnője meg Szása zongoráznak egy üres koncertteremben, aztán egyedül tollasozik lassítva, amihez végül Szenya csatlakozik; máskor meg tényleg csak néhány másodpercig mutatnak valamit, aminek semmihez sincs köze. Ez az egész legalább 30 percet rádob a film hosszára, ám alig tesz hozzá a cselekményhez.

Ez nehéz is lenne, mert tulajdonképpen nincs történet se. A Stop-Zemlia egymás után következő jelenetek hosszú sora, amiket csak az köt össze, hogy ugyanazok az emberek vannak bennük. Nincs kiindulópont, elkezdjük nézni, aztán nincs vége se, megváltozik a többség külseje, pl. Mása immár szőke, és utána vége van. Néha nem egyértelmű, hogy ki a főszereplő, mert mind a négy központi alaknak vannak saját jeleneteik, inkább véletlenszerűen követjük ezeket a fiatalokat, megnézzük, éppen ki mit csinál, de mindenféle súlyozás nélkül. Érdekes módon Jana és Szenya szülei sosem jelennek meg, csak beszélnek róluk, az osztályban pedig nincs kövér vagy igazán ronda gyerek, se klikkesedés, se gyűlölködés. Nem vagyok ukrán, de az én osztályomban anno több dagadt srác akadt, illetve rendes utálat is alakult ki közöttünk egymás iránt, szóval nekem ez a "normális".

r.jpg

Mint film, az Állítsátok meg a Földet! vizuálisan gyönyörködtető: a színek szépek, nagyon élénkek; a fiatal színészek is szemre valók; a hangulat igazán remek. Sajnos a zene rendkívül furcsa, disszonáns semmi, amit ellensúlyoz a sokszor hallható zongorajáték, meg a néha a szereplők által hallgatott muzsika. És bár sok a pozitívum, ezek összekeverednek a szerintem felesleges művészieskedéssel, az erőltetettnek tűnő dokumentum-forgatással, plusz adott még a történet hiánya, melynek folyományaképpen a nagy kérdésekre nem kapunk válaszokat: Kivel beszélgetnek a gyerekek? Kivel chatel Mása? Kibe szerelmes Szenya? Mi lesz velük az érettségi után?

Apró szpojlerek

A harmadik kérdésre azért mégis akad válasz: A fiú a rövid hajú csajba van beleesve, az egyedül tollasozom-jelenet vége talán azt jelenti, hogy végül egymásra találhatnak, de a befejezés mást sugall.

Szpojlerkék vége

A készítőkről: Cikkem tárgya nagyrészt egy személy munkája, ez Kateryna Gornostai, aki író, rendező, vágó és szereposztó is volt. Saját magát alakítja művében, a bulizós jelenetben a kerek szemüveges, hosszú hajú lány. Rögvest érthetővé válik a Stop-Zemlia különössége, ha utánanézünk Gornostai-nak, ez ugyanis a legelső egész estés rendezése, korábban pedig dokumentumfilmeket és rövidfilmeket készített. Vagyis jól ért a néhány perces szekvenciák komponálásához, ez nyilvánvaló abból, hogy az Állítsátok meg a Földet! inkább egymás mellé tett jelenetek sora; valamint magyarázza az interjús részleteket, hiszen az meg mintha dokumentum-moziból lenne. A szemrevaló képeket Oleksandr Roshchynnak köszönhetjük, a számomra visszatetsző zenét Maryanna Klochko szerezte.

Érdekességek: A cím egy játékra utal, amit többször is játszanak a srácok. A rendezőnő egy éven át kereste a megfelelő személyeket az általa kreált karakterekhez, a kiválasztottaknak pedig egy két hónapos színészeti kurzust tartottak a forgatás előtt. A figurákat a forgatókönyvben csupán a cselekedeteik határozták meg, sok jellemzőt azután tettek hozzájuk, hogy megtalálták az életre keltőiket. Az eseménysor fiktív, megrendezett, de improvizáltnak látszik, ez is ad a hangulathoz. A Stop-Zemlia nagy sikereket ért el, a Berlini Filmfesztiválon mutatták be (ezév január 22-én), ahol rögtön megkapta a Kristály Medvét, amely a 14+-os korosztályt bemutató filmek legjobbjának jár. Az Odesszai Filmfesztivál Nagydíját is "haza vihette", Kateryna Gornostai-nak pedig odaítélték a Herceg-díjat, amely a legjobb egész estés mozinak adható. Az ukránoknak is tetszett, ezt a Taras Shevchenko Nemzeti Kitüntetéssel fejezték ki. Bár a kb. 250 millió Forintos költségeinek csupán a negyedét hozta vissza, a kritikusoknak mindenütt tetszett.

oip.jpg

Én viszont azt hiszem, hogy a Macskajáték ukrán, fiatalkori változatát láttam, amit talán igazán csak azok érthetnek, akik éppen abban a korosztályban vannak, mint a hősök. Már voltam tini és találtam olyat cikkem tárgyában, ami nosztalgiával töltött el, az egész mégis számomra idegen – lehet, hogy ehhez ukránnak kellene lenni? Ezek ellenére egyáltalán nem tartom rossznak, csak rendkívül szokatlan, így inkább eltekintek a pontozásától.

imdb: 7.3

A port.hun még nem kapott szavazatot.

Szólj hozzá!

Címkék: dráma


2022.04.12. 17:52 Tévésámán

Gem figura alakot öltött!

Regényeim hősnője, Gem, immár Funko POP alakban (is) létezik! 

Az első regényről bővebben itt, a folytatásról itt olvashattok. 

Szólj hozzá!

Címkék: hírek regényem


2022.03.06. 21:49 Tévésámán

A lány a tűzesőben könyvbemutatója Székesfehérváron

Minden olvasónkat szeretettel várjuk Székesfehérvárra, március 18-án 17 órára a Tolnai Utcai Könyvtárba (8000 Székesfehérvár Tolnai utca 30)!

Szólj hozzá!

Címkék: hírek regényem


2022.02.11. 21:03 Tévésámán

14. születésnapi bejegyzés: Dexter's Laboratory: Ego Trip (1999)

13796.jpg

Emlékeztek a régi chips-reklámra, mikor az öregember mondja: "Kár, hogy a régi, jó dolgokból nem maradt semmi…" A mai kor film-, sorozat- és rajzfilm-kínálatát látva ez jut eszembe…

Aki a '90-es években volt gyerek, az még emlékszik rá, hogy egy csomó rajzfilmet csak külföldi nyelvű adásokban lehetett megnézni a tévében. Hol volt még akkor az internet, a visszanézés, a VOD, a torrent? Pl. így németül láttam a '80-as években készült Transfomers-széria néhány részét, a Samurai Pizza Cats-et, illetve hát ott volt a legfőbb rajzfilm-adó, a Cartoon Network – angolul! Én sokat köszönhetek ennek a csatornának, hiszen segített megtanulnom angolul, meg aztán számos önfeledt percet szereztek a klasszikus sorozatok: Cow & Chicken, 2 Stupid Dogs, Courage the Corwardly Dog, Ed, Edd 'n Eddy, I Am Weasel, Powerpuff Girls, Johnny Bravo, az ősi idők Looney Tunes-a, Scooby Doo-ja és kiemelt kedvencem, a Dexter's Laboratory.

dexter_s_laboratory_ego_trip_02110.jpg

Aki esetleg nem ismerné, a legutoljára említett sorozat egy lángész kisfiúról szól, aki még csak általános iskolába jár, de olyan elképesztő intelligencia birtokosa, hogy a szobájában összerak magának egy titkos laboratóriumot. A könyvespolc mögött rejlő labor gyakorlatilag végtelen méretű, számítógépek, robotok, elképesztő masinák lakják, a sorozat lényegét pedig ezek adják, vagyis hogy miképp boldogul a mindennapi életben Dexter a használatukkal (ilyen felejthetetlen epizód mondjuk az "omelette du fromage"). A második számú főhős a fiú nővére, a buta, de boldog Dee Dee, aki csupa rózsaszín, imád táncolni és borsot törni öccse orra alá; őket kiegészíti még számos mellékalak, pl. Anyu és Apu (előbbi tisztaság-mániás, utóbbi a lányához hasonlóan ostoba), a fiktív szuperhősök (Action Hank és Major Glory), valamint Dexter fő riválisa, Mandark.

Óriási rajongója voltam ennek a sorozatnak gyerekként, mivel engem is megvert intelligenciával az Isten, mindig imádtam a robotokat, ugyanúgy szemüveges vagyok, mint Dexter és még tudnám sorolni. Megtanultam lerajzolni őt, az ágyam felett volt egy rajz kirakva róla, Mozsárágyúé felett meg Dee Dee volt kint:D Egyszóval imádtam a Dexter's Laboratory-t, ezért órási élményt jelentett számomra anno ez a film, amely a sorozatból nőtt ki. A múlt homályából a The Loud House Movie-nak köszönhetően jött elő, hiszen a Lármás-családot megalkotó Chris Savino a Dexter egyik mozgatórugójaként is tevékenykedett, így mikor ismét szembesültem az Ego Trip létezésével, eldöntöttem: ezzel fogom ünnepelni a blog 14. születésnapját. Úgyhogy vágjunk is bele, kövessük aprócska főszereplőnket az időgépébe!

14220.jpg

Ez a nap sikeresen indul az ifjú zseni Dexter (eredeti hangja Christine Cavanaugh) számára, hiszen megvédi a laborját Mandark (Eddie Deezen) újabb támadásától és leszereli az okvetetlenkedő Dee Dee-t (Kat Cressida) is; a győzelemét azonban nem sokáig élvezheti, mert megjelenik egy csapat vörös harci robot, akik azért jönnek, hogy elpusztítsák "Azt, Aki Megmenti A Jövőt". Dexter rögvest tudja, hogy ez csakis ő maga lehet, ezért miután sikeresen leszámol ellenfeleivel, beszáll az időgépébe, mert meg akarja nézni, milyen menő a jövőbeli énje, illetve szeretné tudni, hogyan mentette meg a világot. Odaérve azonban korántsem azt találja, amire számított, ezért magával hurcolja különös eljövendő énjeit, hogy együtt szálljanak szembe az emberiséget veszélyeztető krízissel, aminek okozója nem más, mint Mandark! Vajon a Dextereknek sikerül megmenteniük a jövőt, vagy mind elkárhozunk?

Az Ego Trip ("utazás önmagamba") lényegét tekintve egy vérbeli sci-fi akciófilm, amit hagyományos animációval mesélnek el nekünk. Van benne minden, ami menő: robotok, időutazás, látványos harc, betekintés az elképzelt pozitív meg negatív jövőkbe, mindezt némi humorral átitatva tálalják nekünk. Bár 48 perc a játékidő, sokkal kevesebbnek tűnik, mert a cselekmény gyorsan halad előre, csupán néhány lassabb szekvencia akad (a tinédzser meg a kisfiú találkozása, kettejük találkozása az öregemberrel).

07524.jpg

A sztori több idősíkon játszódik, a jelenből a közeli, a nagyon távoli, majd az e kettő közti időbe megyünk, végül visszatérünk a jelenbe; azonban van itt még valami, ami a legjobb időutazással foglalkozó sztorik sajátja: az időparadoxon. Bár az Ego Trip gyerekeknek szánt, mégis egy igen komplex eseménysor szemtanúi lehetünk, ahol minden mindennel összefügg – azonban kimarad ez egyik fő jellemvonás, az önmagaddal való találkozás veszélye. Nagyon érdekes belegondolni, hogy mi mindent idéz elő Dexter; mi az, ami mindenképpen bekövetkezne nélküle is és hogy bármelyik szituációnál lehetséges-e a véletlen jelenléte? Az első meg a második jövő szintén figyelemre méltó összehasonlításra ad okot: Vajon melyik a jobb az emberiség egészének szempontjából? Végülis mindkettőben mindenki ugyanolyan, csak másként…

A fő attrakció a jövő világa mellett a jövő Dexterjeinek felvonulása: a fizikailag meg jellemében is gyenge tinédzser; a feledékeny, haszontalannak látszó aggastyán (előbbi kettő hangja szintén Christine Cavanaugh), illetve a tényleg rendkívül menő Jövő Dexterje (Jeff Bennett). A vezér viszont az itt meglepően határozott, szinte egyáltalán nem gyerekként viselkedő "alap" Dexter. Mind a négyüknek van egy-egy nekik megfelelő Mandark is és talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, a végső nagy összecsapásban ők nyolcan feszülnek egymásnak. Az igazi csavar pedig ekkor jön, de erről nem árulok el többet:)

05598.jpg

A sztori egyik mozgatórugója a "neuratomic protocore" nevű rendkívüli energiaforrás, ha jól emlékszem, a sorozatból ez kimaradt; az Ego Tripből viszont sok dolog kimarad a sorozatból. Dee Dee, Anyu (Kath Soucie hangján szólal meg) és Apu (szintén Jeff Bennett) mindössze egy-egy mondatot kaptak; az ikonikus kidobós-robot és az óriásrobot is csak beugró-jelenetekben szerepelnek (utóbbi felbukkanása szintén nagy élmény volt, eszembe jutott, hogy mennyire akartam én is egy ilyet gyerekként:)). A jövőbeli fiatal felnőtt Mandarkba nem sok energiát fektettek, a Jövő Dextert pedig egyértelműen Arnold Schwarzeneggerről mintázták. A legelső világ, amibe eljutunk, az a Jetson-családot idézi a csupa üveg, gömb alakú repülő járgányokkal, a futurisztikus rendőrség meg eszembe juttatta a Dredd bírót, Az ötödik elemet és a Különvéleményt is (pedig az utóbbi későbbi, mint az Ego Trip).

A Dexterek egyébként úgy viselkednek, mintha egy képregényben lennének, mert a nyomtatott képkockák szereplőihez hasonlóan megmagyarázzák a nézőnek, amit tudnia kell (pl. a kisfiú a végén felhívja a figyelmet az időparadoxonra). Az "időhúzás" nagyon jól működik, hiszen minden egyes új inkarnációnál kérdések merülnek fel: Az első még nem mentette meg a világot, a negyedik már nem emlékszik rá; illetve mindegyiknél felmerül a kérdés, hogy miként lettek olyanok, amilyenek? A humor sajnos felnőtt fejjel nézve nem nagyon működik, az infantilis poénok viszont a gyerekeknek biztosan tetszeni fognak – az a kevés, ami van. Tény, hogy a sorozat fele ennyire se vette komolyan magát, bár egyes részek kifejezetten drámaiak (pl. a kiégő villanykörtés). Néhány dolog nagyon erősen megmaradt, pedig több mint 20 éve nem láttam, ilyen mondjuk a végső nagy egymásnak feszülés, az öreg Mandark külseje vagy a megmentés pillanata. Ez mind azt mutatja, hogy a 13 éves önmagamra mekkora hatással volt ez a mozi anno.

08045.jpg

Sajnos az egyetlen hozzáférhető kópia egy 384x288-as felbontású felvétel, amin még a hang is késik, de a szórakozásomat még ez sem rontotta el. A nosztalgia-érzésemet növelte, amikor oly sok év után ismét meghallottam a jellegzetes hangokat, amik Dexter és Dee Dee járáshoz kapcsolódnak; valamint feltűnt, hogy a főhősnek milyen furcsa akcentusa van, pedig se a szüleinek, se a nővérének nincs. Ha már hang, Christine Cavanough remek teljesítményt nyújt mind a három verzió megszólaltatójaként, Eddie Deezen viszont az összes Mandarkként ugyanúgy beszél – bár, amikor a Jövő Mandark megjelenik, akkor még jóval mélyebb a hangja, de a következő jeleneteiben már ugyanaz, mint a másik háromnak.

SZPOJLEREK ITT

Azért az elég durva, hogy a nyitányban meg a befejezéskor megjelenő vörös robotoknak mi a célja. Ha az ember belegondol, akkor ez bizony egy igen brutális lépés a készítőjétől… Az imdbn írta valaki, hogy a felnőtt Dexter tudhatná, hogy a labor még megvan, hiszen mind kisfiúként, mint fiatal felnőttként átélte már ezt a napot, szerintem viszont ez kérdéses, mert ő a második Dexterből lesz, aki már nem tudja, milyen volt az "alapnak" lenni; és éppen Mandark hatalomra kerülésére ér vissza a saját idejébe. Ezután sok-sok év telik el, az ez alatt elszenvedett traumák pedig kitörölhetnek az emlékezetéből mindent – például azt is, amikor majd meg fogja menteni a világot. Mandark végzete is elég durva, végülis megsemmisül, ez gyerekként fel se tűnt. A Dexterek szemüvegei egyébként nem számítanak tudománynak, a tűz viszont igen? Miért ül Mandark cipőben meg zokniban a fürdőkádban?:D

SZPOJLER VÉGE

09697.jpg

Cikkem tárgya a Dextert megalkotó Genndy Tartakovsky személyes projektje, hiszen ő egy személyben rendező, író, producer, szinkronrendező és animációs rendező is volt. A lángész kissrác kalandjai mellett hozzá fűződik még a Powerpuff Girls, a 2 Stupid Dogs, a Space Jam, a Hotel Transylvania, valamint az általam sosem nézett, ám kétségkívül nagyon népszerű Samurai Jack. Ez volt Tartakovsky első direktori munkája. Az írók közt találjuk a már említett Chris Savinot, aki a storyboard rajzolásában szintén részt vett; Amy Keating Rogers-t (Johnny Bravo, Dexter, Powerpuff Girls), neki ez az első írói munkája; John McIntyre-t (Rocko, Dexter, Powerpuff Girls, régi Ben 10), Paul Rudish-t (Dexter, 2 Stupid Dogs, Samurai Jack), valamint Craig McCrackent (Dexter, Powerpuff Girls, Foster's Home For Imaginary Friends). McCracken társrendezőként dolgozott Tartakovsky mellett, de a stáblistában ezt mégsem jelölték.

Christine Cavanaugh Dexter mellett a Rugrats Chuckie-ja volt még, illetve a Jaj, a szörnyek!-ben a lány szörny hangja. 2001-ben visszavonult a színészettől, 2014-ben, 51 évesen halt meg, a halála okát nem tárták a nyilvánosság elé. Az Ego Tripben nyújtott teljesítményéért Annie Awardot (kiemelkedő teljesítmény bármilyen tévés vagy mozis animációban) kapott. Eddie Deezen Mandark eredeti hangja a sorozatban. Jeff Bennett még néhány mellékalaknak is kölcsönözte a hangját, valamint ő Johnny Bravo (tudtam, hogy ismerős valahonnan) és a The Loud House-ban Mick Swagger. Kath Soucie vagyis Anyu a sorozatban a Computer is, ez a szereplő azonban a filmből kimaradt. Kat Cressida vagyis Dee Dee visszatérő kis alak volt a Babylon 5-ben (másik régi, nagy kedvencem), ezen kívül rengeteg számítógépes játékban hallható, néhány példa, amikkel játszottam: Doom 3, Vampire: The Masquerade – Bloodlines, Baldur's Gate. Az összes olyan figurát, akiket nem a már felsoroltak szinkronizálták, azokat Tom Kenny keltette életre, akinek pedig talán a legikonikusabb alakítása a Powerpuff Girls narrátora.

11849.jpg

Pár érdekesség: Cikkem tárgya tévéfilm, eredetileg 1999. december 10-én mutatták be, majd 2000 szilveszterén megismételték. Később párszor a Boomerang című blokkban tűzték műsorra, ám se dvd-n, se letölthető formátumban nem adták ki, mindössze VHS-en meg Video CD-n jelent meg, így óriási szerencse, hogy rábukkantam egy kópiájára. Eredetileg ez lett volna a sorozat záró része, mert Genndy Tartakovsky tovább állt, hogy más projekteken dolgozzon (pl. Samurai Jack). Az ekkor íróként és storyboard rajzolóként tevékenykedő Chris Savino átvette a Dexter's Laboratory irányítását, a végső 3. és 4. évad azonban már mind animációban, mind egyéb aspektusaiban megváltozott (nem is tudok felidézni belőle egyetlen részt sem). [Megjegyzés: Savino ugyanúgy járt, mint elődje, mikor 2007-ben kivették a kezéből az általa alkotott The Loud House-t…]

Ez az utolsó Dexter-rész, amiben hagyományos animációt láthatunk; az első eredeti Cartoon Network-mozi, az egyetlen film, amit a CN és a Hanna-Barbera Stúdió együtt készített; illetve az utolsó, ami a legendás Hanna-Barbera égisze alatt létrejött (2001-ben beolvadtak a CN-be). Itt még az első két Dexter-évad hangeffekteit hallhatjuk, amiket a H-B klasszikusaiból, a Looney Tunes-ból, animékből meg élőszereplős sorozatokból/filmekből válogattak össze. Az animációnál viszont már a Powerpuff Girls stílusát követték, ez főleg a mellékszereplőkön látszik. Befejezésül itt egy véletlenszerű vélemény az imdbről, részlet mentor397 nevű felhasználó hozzászólásából: "A film sötét hangulatú, nem elég vicces és túl egyszerű."

10808.jpg

Nekem viszont ismét tetszett! Az akció jó, a négy főhősből az eredeti és a Jövő Dexter nagyon tetszettek, az új meg a régi robotok is odavágnak, a fordulat óriási; mindössze a humor az, ahol tényleg kicsit sántít az Ego Trip. Ennek ellenére ajánlom mindenkinek, aki szerette az eredeti szériát és még nem látta!

Pontozás:

imdb: 7.6 (Ez igen magas pontszám egy filmnek, pláne, ha az ilyen rövid!)

Szerintem: 5/5

Utólagos szerkesztés: A film után gyorsan letöltöttem az összes Dexter-epizódot. Az első két, klasszikus évadban talán egyetlen rész volt, amire nem emlékeztem, a többit annyiszor láttam, hogy csak na! A felújított évadokból viszont alig találtam olyat, ami ismerősnek tűnt, valószínűleg abban az időben már átnyergeltem az Ed, Edd 'n Eddy-re, ezért (se) érdekelt az újragondolt Dexter. Néhány megfigyelés következik a sorozattal kapcsolatban: Az időgép, ami a film kiindulópontja, már a legelső epizódban szerepel. A 3. részben benne van a reggeli gépesített ébresztés, ez még visszaköszön párszor. Mandark és a gyömbérsör az ötödik felvonásban jelennek meg. A hatodik részben jön az öreg Dexter, ekkor még máshogy néz ki, viszont a viselkedése ugyanolyan, mint a filmben; elvileg a tizenhatodik részben bukkan fel a tini Dexter. Az egész sorozatnak van egy egészen sötét mellékzöngéje, hiszen a címszereplő már a legelső részben meghal, a harmadikban dinamittal lő egy iskolatársára, a halas epizód kifejezetten ijesztő a maga módján és összesítésben az epizódok 99%-ában a főhős a végén valamilyen módon elbukik. A Mock 5 című sztori az első, ahol nyertesként jön ki a végén, talán ide sorolható még a hógolyózós rész is, bár ott hosszas szívatás után éri csak el, amit elér. A második évadban sokszor mellékalakok a főhősök (Anyu, Apu, Mandark, stb.).

A harmadik évadban érezhető, hogy az új sorozat-vezető Chris Savinonak nem voltak épkézláb ötletei a figurákkal kapcsolatban, ezt tovább rontja az abszolút inkompetens írók alkalmazása. Vagyis ugyanaz történik itt is, mint a Loud House-ban, miszerint a főszereplők köré szőhető sztorikat már nem tudtak/akartak kitalálni, ezért a mellékszereplőket teszik meg főhösökké és/vagy új szereplőket hoznak be, akik csupán egyetlen részig vannak jelen (lásd még: TTG), illetve már meglévő részeket újráznak (Quackor, ami alapból is fos volt). Ebből az évadból feltűnően hiányzik Action Hank, Major Glory, a Justice Friends és Monkey (Major Glory meg a Justice Friends felbukkannak képregényként, de szereplőként nem, Monkey csak az említett Quackorben van benne); az átvezetőket a régiben áttekertem, mert nem érdekeltek, amiket viszont Savino csinált, azok értékelhetetlenek (az Anyus rész konkrétan kétszer ment adásba). A következő évadban már minden sokkal jobb lett, jó írókat vettek fel, remek poénokat alkalmaztak, de a végére megint kifogytak a szuflából, mert az utolsó részek rendkívül unalmasak, kivéve a Ren és Stimpy epizódot, amit abban a jellegzetes stílusban is animáltak. Az átvezetések eltűntek, nekem egyáltalán nem hiányoztak. Az egyetlen igazán zavaró dolog az állandó, indokolatlan mennyiségű Mandark, akit annyiszor szerepeltetnek, hogy idegesítő lett.

Pár hasonlatosság a Dexter 3.-4. évada és a szintén Chris Savino által vezényelt The Loud House között: Dexteréknek ugyanúgy 4 ujjuk van, mint Loudéknak. Dee Dee a modellje a Loud-lányoknak, akiknek ugyanolyan hosszú, vékony karjaik vannak könyök nélkül. Lisa Loud Dexter női változata (hihetetlen intelligencia, futurisztikus találmányok, beszédhiba, vastag szemüveg, nagyon alacsony termet, túl választékos beszéd, stb.). Dee Dee az egyik korai epizódban sarat tesz a pitéjébe, Lana Loud pedig sárból készít pitéket. Dexterék halas epizódjának horror-jellegét idézi Loudék golfos kalandja, bár utóbbi egyáltalán nem rémisztő. Mandark szüleinek autója hasonlít Vanzillára. Három majdnem teljesen azonos sztorit találtam, az első az, mikor Dee Dee fiúvá változik, ennek a párja mikor Liza elküldi Lincolnt egy alternatív valóságba, ahol a kissrác minden testvére fiú. Amikor Dexter a tesi-vizsgájára készül, az visszaköszön ott, mikor a Loud-gyerekek a szüleiket unszolják sportolásra; a Bo-történet meg nagyon emlékeztet a Hugh-sztorira. A Lármás-családnál mindig van egy extra csavar az adott rész végén, a Dexternél ez inkább egy utolsó, gügye poénban nyilvánul meg.

Jó 20 évvel a sorozat befejeződése után, felnőttként nagyon érdekes volt újra végignézni az egész Dexter's Laboratory-t, észrevenni és megérteni a felnőtteknek elejtett poénokat, meg azokat, amikhez behatóbb angoltudás kell. Újra végigizgultam az óriásrobotok csatáit, amiket most is a legmenőbb dolognak tartok az egészben; felismertem filmes vagy popkulturális utalásokat, amiket azelőtt nem (A Paradicsom Fantomja!); illetve meglepődtem a végső morálon. Merthogy Dexter mindig veszít, nem vele nevetünk, hanem rajta. Különleges gyerek, különleges adottságokkal, mégsem tud felülemelkedni a saját korlátain, a hibáin és a környezetén, ami minden módon elnyomja/akadályozza. Szinte tragikusnak mondható az egész - csak közben nagyon szórakoztató!

Hírek:

- Genndy Tartakovsky következő ígéretesnek tűnő munkája a Black Knight, ahol "Miután nem tudja megvédeni királyát, egy magasan képzett, hű lovagnak át kell alakulnia a (címszereplő) Fekete Lovaggá, hogy megvédje a királyságot." A műfaji megjelölés akció-kaland, Tartakovsky író-rendezőként jegyzi a projektet. Nagyon szeretem a lovagokat, az első Hotel Transylvania is tetszett, szóval figyelni fogok erre.

- Craig McCracken adatlapján láttam, amit az egyik kollégám már egyszer mutatott, de az agyam jótékonyságból kitörölte; ez a Powerpuff, egy élőszereplős Pindúr pandúrok, tinédzserekkel… A sztori szerint a lányok felnőttek, már nem szuperhősök, de újra össze kell fogniuk, hogy mentesék a világot. Számomra ez az izé már akkor ellenszenves lett, mikor láttam, hogy Buttercup néger lesz, de most még átnéztem az eddig nyilvánosságra hozott szereplők listáját és hát Utonium professzort is befeketítették, mert hát ugye a jelenleg dívó hollywoodi norma szerint a tudós, nagyon művelt, magas intelligenciájú karakter csakis néger lehet… "Röviden: Fújj."

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték sci fi animációs


2022.02.07. 11:04 Tévésámán

14. születésnapi összefoglaló 2021-ről

2021-neon-signboard_73458-714_bla1hw.jpg

A tavalyi év eseménye második könyvem, A lány a tűzesőben megjelenése. Az év egésze erről szólt, mert a nyomdai tördelésen meg a borítón kívül mindent én csináltam bele, emellett napi 10 órát melózok, ezért sem energiám, sem kedvem nem maradt filmeket nézni. Azért mégis született néhány bejegyzés… Úgyhogy most, a jeles évforduló közeledtével, ahogy minden évben lenne szokott, nézzük újból a tavalyi aktivitás összegzését:

Az oldal követőinek száma: 56 (tavaly óta +3 ember)

Az évben készült összes bejegyzés: 13, ebből 2 a születésnapról, 2 az új regényről, 1 a régiről szól, tehát végső soron csak 8 moziról számoltunk be.

Legolvasottabb cikkünk A halál népbiztosa, ami 2022.02.07-én 542 kattintáson áll.

A legkisebb érdeklődést a Kiárusítás! című bejegyzés kapta, erre 0 katt érkezett, azaz máig senki sem olvasta el. A filmes cikkek közül az Indulás áll leghátul, erre 26 klikk jött.

A blog.hu főoldalára kétszer is kikerültünk, a bizonyos szinten istenkáromlónak is nevezhető Bastard című rövidfilmmel (99 katt) és A tulajok névre hallgató horrorral (282 klikk).

A 2021-ben látott három legjobb film: A korong, Indulás, A tulajok.

A legrosszabb film címéért versenyezhet egymással a Palmer meg Az új mutánsok - egyiket se pontoztam le, de mindkettő erőteljes homoszexuális propagandát tartalmaz.

A 2022-es januári átlagos havi letöltés 189 (a legalacsonyabb 141, a legmagasabb 242 volt), egy látogató elvileg csak egyetlen cikket olvas el, ha feljön az oldalra.

A legolvasottabb cikkünk összesítve változatlanul A Mulholland Drive értelmezési lehetőségeiről, amit a számláló indulása óta 12 609-szer tekintettek meg!

Indulásunk óta az összes lapletöltés átlépte az 1 milliót, immár 1 013 953-nál járunk! Fontos leszögezni, hogy ennek csak töredéke az adminok munkája, mi ugyanis a szerkesztési felületet használjuk, én pedig csak akkor megyek a tényleges oldalra, ha kommentekre válaszolok. Ez ritkán történik, de sajnos a számláló ezt ugyanúgy látogatásnak veszi...

A valaha volt legerősebb nap még mindig 2015.04.19., ekkor 7199 letöltést produkáltunk! 

A 2022-es év már jóval tevékenyebben indult, mint a tavalyi, bár tény, hogy a munkám, a nemzetközi Juno Temple Rajongói Oldal vezetése és az új könyv terjesztése mellett továbbra sem lesz túl sok időm filmekre. A kisebbik gond az idő, a nagyobbik az, hogy igazán ritka az olyan alkotás, amiről úgy érzem, ezt látnom kell; ami meg mégis olyan, az nehezen hozzáférhető.

Ha elolvasod ezt a cikket, kérlek, vess egy pillantást az új regényemre itt, vagy jobbra, a Facebook-modulon!

Szólj hozzá!

Címkék: hírek


2022.02.05. 09:28 Tévésámán

Perfect Sisters (2013)

perfect_sisters_2014_1080p_bluray_x265-rarbg_031.jpg

14. születésnapi film-felhozatal, második felvonás

Minden mindennel összefügg. Még gyerekként többször láttam a Tenenbaum, a háziátok című mozit, amiben a sok ismert pofa meg a fura humor remekül elszórakoztatott, ekkor jegyeztem meg Wes Anderson nevét, akitől később több alkotást is láttam, ezek egyike a Holdfény Királyság, amely rögtön felkeltette az érdeklődésemet Kara Hayward iránt. Az ő filmográfiájában találkoztam a Sisterhood of Nighttal, amiben Georgie Henley a partnernője, és utóbbinál bukkantam rá erre. Nos, így választottam ezt a mozit – ha Henley az egyik főszereplő, akkor legalább egy dolog biztosan lesz benne, ami tetszik:P

Sandra (Abigail Breslin) és Beth (G.H.) egyedülálló anyjukkal (Mira Sorvino) és kis féltestvérükkel új helyre költöznek. Közben indul a következő tanév a középiskolában, a nővérek élete pedig sem a suliban, sem otthon nem egyszerű: Sandra feltűnősködni próbál, Beth inkább goth-nak áll és megpróbál láthatatlan maradni; Anyu alkoholizmusa és megbízhatatlansága viszont minden egyes napot megpróbáltatássá tesz. Amikor a legújabb, gátlástalan pasi beköltözik hozzájuk, a helyzet tarthatatlanná válik, erre bizony megoldást kell találni – a lányok pedig arra jutnak, hogy meg kell szüntetni minden probléma gyökerét, ami nem más, mint Anyu…

perfect_sisters_2014_1080p_bluray_x265-rarbg_271.jpg

SZPOJLEREK INNENTŐL

Végülis nem nagy szpojler ez, mert ha bárki felmegy az imdbre, ott leírják a sztori lényegét, vagyis hogy a két lány megöli az anyját.

A Perfect Sisters 1 óra 40 perce alatt olyan érzésem volt, mintha három vagy négy filmet néztem volna meg. Az első fél órában egy különös, jópofa felnőtté válást ígérnek nekünk a kellemes zenével, a komikus fantázia-jelenettel, a néhány érdekes kameraállással meg a felgyorsított jelenettel. Sandra a menő plázacica (legalábbis annak akar tűnni), Beth meg a goth csaj, mindkét színésznő remek választásnak bizonyul.

Breslin gyerekes vonásai jól tükrözik a figurája alapvető ártatlanságát, amit azonban már régen elvettek tőle a kemény mindennapok, a hajába tett kék áltincs pedig kitűnően jelzi, hogy Sandra mikor játszik a világnak. Henley baromijól mutat a sötét sminkkel, fekete hajjal meg az ezekhez illő ruhákkal, az alakítását támogatja meglepően mély hangja. A felszínen Beth a "vámpír", akit minden hidegen hagy, de valójában sokkal érzelmesebb ennél; az ő átalakulása mutatja a sztori fejlődését: Amíg barna, addig egyfajta vígjátékot nézünk, mikor fekete, akkor van a dráma/thriller, mikor lenő a haja és már nem sminkeli magát, az a színtiszta dráma. A nővérek alakítóinak külön-külön meg együtt is akadnak emlékezetes jelenetei (a gyilkosság, Beth ijesztően pozitív megnyilvánulásai közvetlenül utána), az egyik legjobb részlet viszont Mira Sorvinohoz (Romy és Michele) köthető. Ez az, amikor a hálaadási vacsora után Anyuka leszedi az asztalt és szembesül a meghagyott italokkal. Nagyon rövid, gyors jelenet, de fantasztikus színészi játék van benne.

perfect_sisters_2014_1080p_bluray_x265-rarbg_156.jpg

"A lényeg, hogy ha nem tetszenek a dolgok, csinálj valamit, hogy jobb legyen!"

Különlegesség a fiatalok gyerekszeme, hiszen bár mindketten felnőttebbnek akarnak tűnni a koruknál (és sokszor felnőttként kell viselkedniük), alapvetően mégis gyerekek. A "mi lenne, ha?" részek ilyenek, ezek visszatérő alakja Álom-Anyu, aki a részeges, kiszolgáltatott felmenő tökéletesített változata. A gyilkosság megtervezésének poénosnak szánt (?) szekvenciája éppen a komikussága miatt nyomasztó, de az igazi sokk a tett végrehajtásakor ért. Végig rendkívüli a feszültség, a három nő nagyszerű teljesítménnyel jeleníti meg az érzelmek skáláját, amit a muzsika tesz még brutálisabbá.

A figurák abszolút reálisak: káromkodnak, cigarettáznak, veszekednek, plusz valamennyire mindannyian elbaszott életet élnek (talán Ashley a kivétel). A felvezetés során szerintem annyira jól megismerjük a két címszereplőt, mintha közeli ismerősök lennének, ezért végig szurkolni fogunk nekik, mindegy, mit csinálnak. Én legalábbis ezt tettem, de hát az első perctől nyilvánvaló, hogy le fognak bukni. A kérdés csak az: miként?

Fontos kiemelni a történetben rejlő morális kérdéseket, az első maga a bűntett, amit a készítők úgy mutatnak be, mintha igazságos cselekedet lenne. Ezek a lányok is megérdemelnének egy normális életet, nem? Hiszen aligha szolgáltak rá a számos csapásra, amit elszenvednek, aztán miután végrehajtják a cselekményt, még mindig sokat kínban van részük (Justin elhidegül Beth-től, Sandra folyton leissza magát, stb.). Szurkolunk nekik, megkedveljük őket. Tehát, létezhet olyan, hogy jó gyilkosság? Hogy igazságos gyilkosság?

perfect_sisters_2014_1080p_bluray_x265-rarbg_122.jpg

A második izgalmas gondolkodnivalót David (Jonathan Malen) figurája szolgáltatja, aki a lányok idősebb unokatestvére, de hosszú ideje szerelmes Sandrába. Az a tipikus vesztes fiú, tisztára mint egy fiatalabb Kevin Pollack a Szomszéd nőjéből. Na, ő az, aki végülis feldobja a csajokat – de miért? Ha egyszer szereti Sandrát, miért árt neki? Vagy ezzel segíti végül megszabadulni a démonaitól?

Az utolsó dolog a felelősség kérdése. Az egész suli tud a "gyilkosok klubjáról", ahol Anyu végzetét tervezgeti a három lány meg a fiú, de senkit se zavar. Aztán Sandra többeknek bevallja részegen a rémtettet, terjed a szóbeszéd, Ashley meg Justin pedig benne vannak, mert előbbi a tervezésben segít, utóbbi pedig a kábító hatású tablettákat szerzi be. Amikor azonban a felelősségre vonás következik, akkor mindenki megvonja a vállát: Nem tudom, miért nem jelentettem – és ez elég. Ashley alkut köt, a barátai ellen vall; Justin elvileg kap valamit a bűnrészesség miatt; a többi diákot jelképező fekete srác pedig elsétálhat, mintha mi se történt volna. Ilyenkor miért nincs kollektív felelősség?

Sajnos most se tudok elmenni az ezúttal igencsak bújtatott, mégis feltűnő politikai korrektség mellett. Mert megint az van, hogy az összes főszereplő fehér, de a mellékszereplők mind kisebbségiek vagy nők (pl.: a félszemű nyomozót kivéve minden egyes szöveggel rendelkező rendőr nő, a tanárok meg mind kisebbségiek). Nincs egyetlen pozitív férfi-figura sem, az álom-pasi pedig az említett fekete srác, akit Breslin lesmárol. Legalább a homokosok propagálása kimaradt…

SZPOJLEREK VÉGE

perfect_sisters_2014_1080p_bluray_x265-rarbg_236.jpg

Lássuk, kik voltak a készítők: A történet a valóságban gyökerezik (erről még lesz szó), amit Bob Mitchell dolgozott fel könyv alakjában (The Class Project: How to Kill a Mother – The True Story of Canada's Infamous Bathtub Girls), ez a mű 2008-ban jelent meg. A sztorit Fab Filippo és Adam Till írták, mindketten felbukkannak a filmben, az első Ashley ügyvédje, a második "Glee Club Teacher", erre a figurára nem emlékszem. A rendező Stanley M. Brooks főleg producerként dolgozik, általában gyilkosság vagy karácsony témájú moziknál:P A zenét Carmen Rizzo szerezte, bár a legtöbb számot a stáblista alapján Michael Alemaniához köthetjük. A punksérós unokatesó, aki kb. 2 jelenetben van összesen, az Spencer Breslin (A kölyök), Abigail öccse, a régi felvételeken a lányok pedig Georgie húgai. Még két fickó, akiket ki szeretnék emelni: Először is a rohadék Steve-et életre keltő James Russot, aki szerintem kitűnően játszott, biztosan mindenki utálni fogja; másodszor pedig az egyik kamera-mozgatót, Dallas Pomedlit, mert neki meg vicces neve van:)

Néhány érdekesség: A Perfect Sisters eredetileg tévéfilmnek indult, de a forgatás közepén a stúdió mégis úgy döntött, mozikba küldi (talán ezzel magyarázható az első harminc perc meg a játékidő többi részének különbsége). Henley egy évvel idősebb Breslinnél, a történet szerint viszont az utóbbi az idősebb. Beth azt mondja Davidre, hogy "nagypapa", közben az őt alakító színész ugyanannyi idős, mint a Justint játszó:) Abigail írta és énekelte az egyik betétdalt. Mira Sorvino kék kontaktlencsét hordott a szerepéhez, valószínűleg mivel mindkét lánynak kék a szeme, hogy így hihetőbb legyen a rokoni kapcsolatuk. A nővérek négy nyelven beszélnek folyékonyan, ezek egyike a holland, de kiemelik, hogy gyerekként kitaláltak egy közös nyelvet, amit csak ők értenek. Az utolsó fél órában kétszer is beszélnek valami fura hablattyal és én azt hittem, ez az ő nyelvük, de közben holland:D Henley-nek nem sikerült maradéktalanul megtanulnia azt a néhány mondatot, így néha tényleg ökörségeket mond a holland szavak helyett. Georgie-nak egy másik dologban is sikerült elhasalnia, majdnem szó szerint, ugyanis nem tud biciklizni, a karaktere egyetlen cangázós jelenetében így nekiment egy villanyoszlopnak:) A megrázó elszakítás-jelenetnél a két ifjú színésznőnek azt mondták, improvizáljanak. A rendőröket kaszkadőrök alakították, a hölgyek pedig nem fogták vissza magukat, tényleg nagyon emlékezetes lett az eredmény. Jeffrey Ballard lefogyott a szerepéhez, így hangsúlyozva, hogy Justint elhanyagolják otthon, még rendes ételt se kap; a megviselt külsőt pedig tovább fokozta azzal, hogy nem aludt. A rendőrségi telefonáláskor Beth azt mondja, hogy a Jackson utcában laknak, ami utalás Peter Jackson művére, a Mennyei teremtényekre, ez ugyanis nagy hatással volt a rendező Stanley M. Brooks-ra.

perfect_sisters_2014_1080p_bluray_x265-rarbg_175.jpg

MEGINT SZPOJLEREK – A valódi gyilkosságról

Az eset 2003-ban történt Kanadában (én végig azt hittem, hogy az USA-ban járunk). Mivel mindkét elkövető 18 éven aluli volt, ezért az ottani törvények megakadályozzák, hogy a valódi személyazonosságuk kitudódjon, cikkem tárgyában ugyanazokon az álneveken jelennek meg, ahogy a könyvben. Anyuka tényleg depressziós alkoholista volt, állítólag részegen autózott a gyerekeivel, Sandra elmondása szerint otthon pedig az alapvető dolgok se voltak meg általában. (A mozi-változatban Sorvino alakja valamennyire kedvelhető, a depresszióját szerintem alig domborították ki, ahogy azt se, hogy a csajok nélkülöznek.) Az idősebb lányt szexuálisan zaklatták, erre egyetlen mondat utal a filmben. A valóságban három barátjuknak mesélték el a tettüket, a Perfect Sisters-ben elvileg csak ketten vannak, kivéve, ha beszámítjuk a fekete fiút, de ő alig szerepel. A tett utáni közvetlen eseménysor kb. tényleg így zajlott le.

A mozi szimpatikussá teszi az elkövetőket azzal, hogy úgy mutatja be az esetet, mintha évek fizikai és lelki traumái után végső megoldásként nyúltak volna az élet erőszakos elvételéhez. Az igazi testvérek azonban azért végeztek az anyjukkal, mert az életbiztosításáért járó pénzből egy európai vakációt akartak maguknak, plusz egy házat, amiben füvet termeszthetnek. Tehát igazából kizárólag azért ölték meg, hogy pénzhez jussanak. Mind a kanadai közönség, mind az író Bob Mitchell szemét szúrta, hogy mennyire megváltoztatták a valóságot a filmen.

perfect_sisters_2014_1080p_bluray_x265-rarbg_278.jpg

Mostanra annyit biztosan lehet tudni, hogy a lányok leülték a büntetésüket (elvileg 10 évet kaptak), az utolsó információ 2015-ből való, eszerint Sandra egyetemre járt, mérnöknek tanult, Beth pedig addigra házas és anyuka lett, miközben jogot hallgatott.

SZPOJLEREK VÉGE

A Perfect Sisters a kritikusoknak nem tetszett, nekem viszont igen. Izgalmas, nyomasztó, néhol brutális, de ugyanakkor átérezhető, az eleje pedig még vígjátéknak is elmenne.

Pontozás:

imdb: 5.6 (Nem értem ezt az alacsony pontszámot…)

Szerintem: 5/5 (Azért nem szívesen látnám újra, elég megterhelő.)

Hírek:

- Abigail Breslin következő érdekes munkája a The Cannibals' című sorozat, ezt ő írta, rendezi, pénzeli és az egyik főszereplő is. A címet gondolom, mindenki érti, a sztori egy háromtagú családról szól (anya, lány, fiú), akik egy kis hentesüzletet üzemeltetnek:P

- Georgie Henley benne lesz a készülő Trónok Harca-előzményben. Eddig nem nagyon érdekelt, most úgy 10%-ig már megfogtak vele:)

Szólj hozzá!

Címkék: thriller dráma


2022.02.02. 10:58 Mozsárágyú

A sötétség gyermekei (Lords of Chaos, 2018)

lords_nyito1.jpg

Indul a 14. születésnapi ünneplés, február első két hetében az átlagosnál több cikk lesz (remélem:D)

A magyar cím szerintem találó, mert végső soron 3 fiatal gyerekről szól a történet, akik így vagy úgy, de belekerültek a mindent elnyelő sötétségbe, amit illethetnénk orvosi kifejezéssel is, mint depresszió vagy valamilyen személyiségzavar. Kérdés, hogy ebből a sötétségből van-e kiút, illetve egyáltalán ki akar-e onnan jutni 3 főszereplőnk? 

Érdemes talán azzal kezdeni, hogy a Mayhemről szóló filmtől minden tekintetben elzárkózott maga a Mayhem, nem adták hozzá elvileg a zenéjüket sem (az se biztos, hogy legalább a film végén eredeti szerzemény szól-e). Úgyhogy a rajongóknak most szólok, hogy ne nézzék meg! Minden más filmfogyasztónak meg csak akkor javasolnám, ha már nagykorú és esetleg nagyon unatkozik.

Aki azt se tudja, hogy eszik-e vagy isszák ezt a bandát, az meg úgyse fogja megnézni, de nagy eséllyel lekapcsolja pár perc után. Ezért rögtön írom, hogy Euronymous (született: Øystein) (Rory Culkin) a narrátorunk. Ez egyébként nagy poén, mert akkor itt rögtön spoiler jön: ő a túlvilágról beszél! :D

lords31.jpg

Szóval a 80-as években járunk, Norvégiában. A black metal formálódóban, bár ekkor még gondolom, nem hívták annak. Sminkben erős gitárosunk még tinédzser, és mint ilyen, lázad minden ellen. De szélsőséges módon, nem úgy, mint herpeszes Ödönke… Nem a hosszú hajával vagy azzal, hogy iszik. Olyanokról beszélget üres óráiban – melyekből sok lehet -, hogy diktatúra van Norvégiában, az egyházat (mindet) be kéne tiltani, el kéne törölni a Föld színéről. A külsőségek, melyek az általa képviselt zenei szubkultúrához tartoznak, számára többek szemfényvesztő elemeknél; átlényegül valamiféle démonná a színpadon, ő maga a black metál!!! Gondolja ezt, amíg meg nem ismerkedik egy szép arcú, vézna és zárkózott svéd sráccal, aki jóval fiatalabb is nála. A Mayhem ugyanis énekes nélküli zenekar volt ekkoriban, ezért Euronymous (továbbiakban főként csak E.) feladott hát egy hirdetést. A befutó pedig Per, azaz Dead (Jack Kilmer), aki stílusosan egy döglött patkánnyal „díszített” keresztet küld zárt borítékban bemutatkozásként. Mellékel egy kazettát, amelyen saját dalait adja elő – E. csak annyit mond rá; gyönyörű.

Hallgassunk meg találomra kiválasztott 2-3 black metalként jegyzett dalt az interneten, ezután átérezhetjük, hogy milyen hatással lehetett a banda vezetőjére a hangzás! Elsőre nekem is ugyanolyan volt az összes, mert ezt a hörgést vagy gurgulázást nagyon megkülönböztetni nem lehet, sokan nem is akarják. (Meg minek is? :D) De aki kicsit nyitottabb zenei értelemben, az észreveheti, hogy ez a gyerek tényleg máshogy adta elő ezeket a szerzeményeket. Nem evilági módon. És ha utána akar valaki olvasni, milyen is volt ez a Dead, akkor olvashat, mert van bőven forrás a neten és nem is lesz olyan nehéz megérteni, mit látott meg/hallott meg benne a zenekarvezetéshez és a marketinghez nagyon is értő Euronymous. Mert bármilyen szélsőséges nézeteket vallott, bármennyire beszívta magába a sötét fémzene, Deadhez képest ő egy nyeretlen kétéves.

lords2.jpg

És ezt a film remekül megmutatja, ezt mindenképpen érdemként lehet említeni. Ő nem csak közel érzi magához azokat a sötét, halállal teli gondolatokat, amikről általában szólnak a dalaik – ő maga minden, ami a halál. Nem csak azért adta magának ezt a szívderítő becenevet, hogy kitűnjön a többi hasonszőrű közül – ő nem kis túlzással halottnak hiszi saját magát, de legalábbis nem emberi lénynek. (Van egyébként egy nagyon ritka betegség, a Cotard-szindróma – nem részletezném, milyen tünetei vannak, de amikor először hallottam Perről, nekem ez rögtön beugrott, mint lehetőség. Nem értek hozzá, viszont érdeklődésem határtalan, ha orvostudományról van szó, ezért már hallottam erről a szörnyű állapotról. És nem csak nekem jutott eszembe…) A Lords of Chaos nem kizárólag róla szól, de mint a valóságban, itt is ő a folyamatok beindítója – az ő halála az a bizonyos szikra, ami fellobbant mindent maga körül, amitől már semmi nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt. Aki eddig csak zenei megnyilvánulásként tekintett erre a nagyon kevesek által igényelt műfajra, az tévedett és meg is vált a többi metálszurkolótól. Vagy kirúgták ebből a közösségből.

Külső szemlélőként egy tragikus életet látunk, amelynek nem kellett volna véget érnie 22 év után. Egy csöppnyi közösségről beszélünk, ezért bőven az internet előtt is futótűzként terjedt el a hír, hogy Dead elköltözött… Ezt mondja róla E. is. Mindenki ismerte futólag, és senki nem lepődött meg az öngyilkosságon. Sőt… Egyesek szerint maga E. ösztönözte, hogy tegye meg. A színpadi megjelenésük és ténykedésük is messze vitte a hírüket, de az, hogy az énekes önkezével vetett véget életének, majd miután a gitáros megtalálta a holttestét, lefotózta minden érdekes szögből és a rossz nyelvek szerint még nyakéket is csinált a koponyadarabjaiból… Kell ennél jobb reklám? Esetleg még egy lemezborító a látványról… És ebben sem túloz a film, sajnos. Ez valahogy így történt.

lords-of-chaos.jpg

De amiben túloz, az az időtartam. Lehetett volna vágni rendesen, mert innentől kezdve fel is gyorsulnak az események. Euronymous ugyanis mintha olyan dolgokról kezdene gondolkodni a sztálinista hülyeségek meg sátánizmus alkalmazási lehetőségei mellett, mint a rezsi, vagy egy kedves barátja elvesztése fölötti fájdalma… Mintha kezdene benőni a feje lágya. De azért annyira nem, mert most kell tolni a banda szekerét, koncertezni, csajozni, pénzt csinálni. Ez utóbbiban pedig úgy tűnik egész jó képességekre tett szert, alapított egy lemezkiadót is. Egy nap megjelenik egy jelentéktelennek tűnő nyomigyerek, E. szerint egy pózer. Pozőrnek mondták volna akkoriban mifelénk. Kezet se fog vele, amikor csillogó szemmel gratulál a Mayhem esti zúzásához. Ki ez a halandó, aki meg mer engem egyáltalán szólítani, b@zmeg? - gondolja E., aki nem késlekedik neki beszólni, mert a dzsekijén egy Scorpions felvarró díszeleg… Az vesse rá az első követ, aki 20 évesen nem gondolta ugyanezt például egy HIM-, Tokio Hotel- vagy Krisz Rudi-felvarró okán.

Ez a szürke kisegér egyedül rögzített egy mára már szintén klasszikusnak számító albumot, Burzum álnéven. E. haverunk pedig meglátja a lehetőséget a sihederben, mert aki ilyen zenét csinál, az valami őstehetség lehet! Igaza is volt, de Christian (Emory Cohen) nem csak ebben bizonyult őstehetségnek sajnos. Keresztnevének megváltoztatása az első lépés a kereszténység és minden egyéb egyház elutasításához vezető úton. Az elutasítás alatt pedig a hírhedt norvégiai templomégetéseket értem. Ő is egy szélsőségesen gondolkodó gyerek tehát, és E. ugyanúgy felfedezni véli benne azt, amit Dead barátjában; hogy hozzá képest egy pózer, mert ő csak pofázik, miközben immár Varg cselekszik. Nem vizet prédikál, hanem hektoszámra önti minden hívére a bort. Meg a több száz éves templomokra a gázolajat.

lords-chaos-620-30.jpg

Egy szó mint száz, egyre többször jelenik meg E. álmaiban (vagy gondolataiban?) Dead, egyre több nehézség gördül elé, és ott van még a magukat csak Fekete Körnek nevező brigád, aminek tagjai sem csupán zenét hallgatnak szabadidejükben. Ez a bizalmi kör kezdetben E. alattvalóiból állt, mára viszont beférkőzött Varg, aki fenyegeti egyeduralmát. És itt rég nem csak gyerekes tesztoszteronharcról van szó, büntetési tételben már több évtizednél járunk, a norvég törvények szerint is. A Faust nevű verőlegény (vagy biztonsági őr?), akit mindig horrorfilm nézése közben látunk, egyik nap gondol egyet, és számtalan késszúrással kivégez egy embert. Mert csak. Ezalatt E. még mindig úgy tesz, mintha ez óriási fegyvertény és csodálni való tett lenne, de magánéletében már látjuk, hogy kezd rendesen megijedni attól a szörnytől, ami egy kicsi, szúrós bogár volt még néhány éve. Már nem ő irányítja a történéseket, lehet, hogy soha nem is volt így. Varg nem csak velejéig gonosz, hanem egy aljas pszichopata, nincs mit fényezni. Ő, aki pár éve még cérnahangon szólította meg a nagy Euronymoust!

És itt megnézhetjük, hogy ez a 3 főszereplő miért és hogyan lett a sötétség gyermeke. E., aki kikiáltotta magát egyszemélyes metálistenségnek, mondhatjuk, hogy egy életkori sajátosságként egyre furább és furább dolgokat talált ki és mondott – de ez a lényeg, hogy „csak” szóval bántott vagy ártott másoknak. Persze ez is szörnyű lehet, lásd, hogy talán ő is hozzájárult Dead közérzetének romlásához... Amikor igazán durva fordulatok jönnek az életében, rajta már látunk valódi érzelmeket, összejön egy lánnyal, igazán jól alakulnak a dolgaik, semmi sötét és visszataszító nincs a magánéletében már. Megértette, hogy véget kell vetni ennek a baromságnak, elég lesz a zene.

lords6.jpg

Dead mintha beleszületett volna ebbe a sötétségbe, egyszerűen természetesnek hat bármi, amit tesz vagy mond. Mindenki mást pedig kiráz a hideg ezektől a dolgoktól vagy mondatoktól. Nem normális - a legenyhébb jelző lenne, amit ráaggatnánk, ha találkoznánk vele. Maga az öngyilkossági jelenet is olyan, mintha azért ölné meg magát, mert nem tud mit kezdeni magával... És ez minden bizonnyal így is volt. Sok beszámoló szerint ő nem érezte magát erre a földi síkra valónak, sokkal inkább valami fura, túlvilági erdei teremtménynek, aki a földben él, mindenféle gyökerek között. Vagy, ahogy már korábban megemlítettem, halottnak. Bármi is történt vele, volt egy pont, ahol még lehetett volna segíteni neki meggyógyulni - avagy megtalálni a sötétségből kifelé vezető hosszú utat. De őt ez az út nem is érdekelte, inkább keresett egy befelé vezetőt, ami zsákutca. A filmben senkinek a szájából nem hangzik el, hogy szegény Per, miért tehette ezt? Vajon megelőzhettük volna? Csak az egyikük száll ki ezek után a bandából, ő mutat bármiféle olyan érzelmet, amit normálisnak mondanánk. Szóval marhára ijesztő, ahogy a szemünk előtt változnak át ezek a gyerekek szörnyekké.

És itt van Varg, aki besétált azon az úton, amin annak idején E. is, de ő tudatosan el is felejtette, hogy ott volt valaha az az út. Ő olyanná akart válni, mint egykori bálványai, az eredeti Mayhem-tagok, de nem volt elég számára, hogy megvalósíthatta zenei álmait, elkezdett jól keresni és bármelyik csajt megkaphatta... A pusztítás lett a célja, nem az alkotás. Egyre nagyobb metálarccá vált, egyre több rajongója lett, de ezzel együtt egyre inkább elvesztette kapcsolatát a valósággal, úrrá lett rajta az üldözési mánia, megvalósult számára a legborzalmasabb dalszövegekben megfogalmazott világvége - és ezzel elégedett is lett. Nem csak épületek, eszmei irányzatok, már emberek is az útjában voltak, más lehetőség pedig eszébe sem jutott ezek kiiktatására, mint a tényleges megsemmisítés. Szerintem eszmékkel kapcsolatban is elérte ugyanezt a saját elméjében, egyszerűen törölte őket az agyából. Épületek elpusztítása is pipa, már csak embert kell eltakarítani az útból. Ez pedig ki lehetne más, mint egykori mentora, Euronymous. 

A zenekari felállás tehát a következő; a gitáros vágyott a sötétségre, de ugyanígy gyorsan ki is akart jutni a fényre; a basszerosnak annyira megtetszett a feketeség, hogy soha többé nem akart a világossággal (és a világgal) találkozni; az énekes pedig maga a Sötétség - örökre. 

lords5.jpg

A Lords of Chaos, mint már említettem lehetett volna rövidebb, az összetűzések E. és V. között már sokszor unalmasak voltak. A véres jelentek semmit nem bíznak a képzeletre, és az a gépies kivégzés, amely szemünk elé tárul, egy mezei horrorfilmben említésre méltó sem lenne, de így, hogy kiírják a film elejére, hogy megtörtént eseten alapul... Így azért rendkívül megrázó. Gondolkodtam is a játékidő alatt, hogy túl sok eszközt nem kellett előrántaniuk a szereplőknek színész neszesszereikből, de azért na... Nem lehet olyan könnyű eljátszani egy rosszindulatú aszociális rohadékot, mint Varg és E. Mindketten azok voltak, legalábbias a filmből ítélve mindenképpen. Dead barátunkat illetően meg kell említenem, hogy Jack Kilmer - aki a sötétség valódi hercegét, magát Ozzy Osbourne-t alakítja egyik nem túl régi klipben - kiváló választás volt, sikerült olyan tekintettel néznie szinte végig, ahogyan csak a macskák tudnak egy olyan falrész felé nézni, ahol nincs semmi elvileg... Tényleg mintha szellemeket látna... És nem volt kínos és hihetetlen, amint átvágott nyakkal megírta a búcsúlevelét, melyben elnézést kér a sok vérért. Biztosan segített számomra az, hogy ismertem már a történetet, mert egyébként el tudom képzelni, hogy mennyire szánalmasnak tűnhet ez a jelenet. 

Ez a Rory Culkin érdekes módon cseppet sem volt idegesítő (mint idősebb testvére általában), pedig az ő feladata volt a legnehezebb, mert ezt a figurát igazából meg kell valamennyire kedvelnie a nézőnek a film végére - különben nem lesz katarzis. És ő megy keresztül a legnagyobb fejlődésen: elkezd normális életet élni (ami a történet elején is megvolt egyébként), szerető családtagjai körében ugyanúgy természetesen viselkedik, mint az okádó haverjai közt az isten (sátán) háta mögötti tanyáján. Érzelmeket is kellett kifejeznie, a másik kettőnek nem igazán, nekik a jelenlétükkel kellett "operálni". Emory Cohen figurája is nagy változáson megy keresztül, de neki mégsem kellett olyan nagyon megerőltetnie magát, amit kell, azt "hozza". 

lords11.jpg

A rendező az a Jonas Åkerlund. aki elsősorban könnyűzenei klipekről híres, többek között ő dirigálta a Roxette, Madonna vagy a The Prodigy ismert kisfilmjeit. Többször látunk ilyen kliphez hasonló, álomszerű, villanásokból álló kis epizódot, nagyon rövid időtartam alatt nagyon sok képkocka pereg le, talán nem is mindent fogja fel az agyunk. A koncertjelenteknél is érződik ez a klipes múlt. Néhány nagyon szép képet köszönhetünk az operatőr Pär M. Ekbergnek, aki sok zenei klipben volt társa a rendezőnek, tehát egy összeszokott párosról van szó - a képi megvalósításban szerintem nincs is semmi rossz vagy zavaró. Sőt... Még én, aki a Mayhem munkásságában -0,5%-ban vagyok jártas, magamtól észrevettem, mennyi eredeti fotót újraalkottak a filmben, nagyon is jól, ez kitűnő ötlet volt. A probléma, mint már írtam, a film hosszúsága, egy idő után már nem érdekelt, mi lesz a 2 jómadárral - igaz, hogy tudtam is...-, nem volt semmi, ami a képernyőhöz ragasztott volna. Igazából jobb túllenni a végén, ez lehet, hogy cél is volt, hiszen egy értelmetlen és brutális kivégzés a lezárás. 

Kis kitérő: A Mayhem jelenlegi énekese magyar, ezer éve már, ő Csihar Attila, akit egyébként színész fia alakít, összesen vagy 30 másodpercig. És ezzel nincs vége a magyar vonatkozásoknak. Jómagam felfedezni véltem egy színészt egy jelenetben, aki a Kontrollban alakított egy hímringyót, ő Törköly Levente. Kezdtem gyanakodni... Lehet, hogy ennek a filmnek van valami köze kis hazánkhoz? A válasz igen, hiszen egy részét Budapesten forgatták és a stáblista kb. 50%-a magyar nevekből áll! És így visszagondolva voltak olyan városképek, amiknél elgondolkodtam, hogy nehogy már így nézzen ki Norvégia... Hát nem véletlenül! :D

lords4.jpg

Kérdés, hogy mi frászért kell erről filmet készíteni? Mi lehetett igazán a cél? Azon kívül, hogy mindenki felkapja a fejét egy ilyen véres sztorira és dőljön a lé. Az a baj, hogy semmi. Sajnos nem azon volt érzésem szerint a hangsúly, hogy milyen folyamatok vezethetnek el egy személyiség teljes torzulásához és milyen módon reflektál egy labilis elme a körülötte lévő eseményekre. A sötétség gyermekei inkább erősíti az egyébként is meglévő sztereotípiákat az emberek fejében az "ilyenekről". Nem tudom, képes-e bárki is drukkolni E.-nek, hogy új életet kezdhessen, nem lehet vele együtt érezni, talán csak a barátnőjével meg a családjával. Meg olyan quentintarantinós módon a vér fröccsenjen sokszor és élethűen. Sajnos ez volt a cél. 

1 komment

Címkék: zene horror dráma


2022.01.10. 17:11 Tévésámán

Lármás-hármas, avagy mindent a The Loud House-ról

Tavaly láttam valahol egy cikket, amiben arról számoltak be, hogy film készül a The Loud House-sorozatból. Azelőtt sosem hallottam róla, de a kép alapján jópofának tűnt. Aztán december második felében kapcsolgattam a tévét, majd a Nickelodeonra lépve belebotlottam egy epizódba és ott ragadtam. Három részt megnéztem a nálunk A Lármás-családnak nevezett tizenhárom tagú família kalandjaiból, aztán a neten folytattam angolul. Tegnap (vagyis 01.06.) értem az 5 évad végére, úgyhogy már csak a két film maradt hátra. Ebben a cikkben először a sorozatról beszélek majd, utána az egész estés rajzfilmről, végül az élőszereplős moziról:

I. A sorozat

loud_house.jpg

Aki nem ismerné, a The Loud House egy 2016-ban indult rajzfilm, ami a Nickelodeon égisze alatt fut (a saját generációm tagjainak ez még a Rockot, a MacsEbet, A titkos templom legendáit, Ren & Stimpy-t jelentette, ma már egész más), a középpontjában pedig a címben szereplő család áll: anya, apa és tizenegy saját gyerek. Egy fiú meg tíz lány:) Ezen a különös alap-felvetésen túl a széria nagyjából a realitásunk paródiája, Loudék mindennapjai korántsem különböznek annyira a mieinktől (főleg, ha mi is egyesült államokbeliek vagyunk, ami feltehetően kevés olvasómra igaz). A főszereplő kezdetben egyértelműen a fiú, Lincoln (ejtsd: Linkin, első eredeti hangja Grant Palmer, később Collin Dean, Tex Hammond és Asher Bishop), akinek minden napja kalandos ebben a különös háztartásban.

A fő show-elem a tíztagú húgok és nővérek kara, ők: Lori (Catherine Taber), Leni (Liliana Mumy, a Babylon 5 Lennier-jének, Bill Mumy-nak a lánya), Luna (Nika Futterman), Luan (Christina Pucelli), Lynn (Jessica DiCicco), Lucy (szintén Jessica DiCicco), az ikerpár Lana és Lola (mindketten Grey Griffin), Lisa (Lara Jill Miller) és Lily (ő is Grey Griffin). Plusz még van az anyuka (Rita – Jill Talley) és az apuka (Lynn Sr. – Brian Stepanek). Mindenkinek megvan a maga személyisége, ugyanakkor klisé-figurák is: Lori a telefonfüggő tini, Leni a buta szőke, Luna a rocker, Luan a humorzsák, Lynn a sport megszállottja, Lucy a goth, Lana a fiús lány, Lola a lányos lány, Lisa a zseni, Lily a kisbaba. A személyiségükből/külsejükből/hobbijaikból fakadó ellentét remek táptalaja a humornak, miközben az egyes részek általában valamilyen pozitív üzenetet hordoznak (pl.: aki hazudott, az a végén beismeri, ezért végül nem kap büntetést).

loud_sisters.jpg

Ez az alapfelállás már rengeteg lehetőséget tartogat jópofa konfliktusokra meg remek viccekre (Leni butaságán vagy Lana gusztustalanságán jókat szoktam röhögni), ám van egy bökkenő: a hétköznapiság. Bármennyire érdekesek a figurák, a valóság határait csak néhány apróság feszegeti (pl. Lisa gyakorlatilag a rajzfilmes Dexter lány változatban), ezért a reális sokszor unalmas lesz. Az első két évadról ezt még aligha lehet elmondani, de a harmadiktól csökken a színvonal…

Szóval adott egy alapvetően kedves, nevettető és mondhatni valóságos rajzfilm-sorozat, amiben egyébként marhajó rockzene szól a legtöbb esetben. Minden adott a szórakoztatáshoz – ám a liberális mocsok sajnos ide is elért. Az első évadban a teljes propagandát Lincoln legjobb barátja, Clyde és az ő családja jelképezi: Clyde fekete (Loudék fehérek), a szülei pedig két férfi, akik házasok, egyikük fekete, a másik fehér. Itt még azt mondom, hogy oké, legyen, mert igazából egyikük sem taszító: a srác a tipikus vesztes, szemüveges, gyenge fizikumú, a lányok észre se veszik, ráadásul tele van fóbiákkal meg allergiákkal, tehát az a hollywoodi klisé, akin elvileg röhögni kellene. Elbotladozik az életben, sosem adja fel, megmarad a vidámsága és bár sosem szerettem, mégsem tudtam utálni. A szüleivel csak annyi bajom van, hogy a nekik szánt poénok szerintem laposak.

Ha a széria itt megállt volna a propagandával, akkor elnézhető lett volna, de a második évadtól ráerősítenek: Elsőként leszbikussá tették Lunát, aki az egyik legmenőbb a Loud-lányok közül – az első évadban ő ugyanúgy belezúg a szépfiú Hugh-ba, mint a nővérei/húgai; valamint a Mick Jaggeren alapuló Mick Swagger legnagyobb rajongója. A fordulatot egyébként kedves módon, egy meglepő csavarral tálalják, utána azonban baromi frusztrálóvá válik, hogy az egyébként király rockerlány epizódjai bármikor átcsaphatnak homokos-fesztiválba… A negyedik évad a mélypont, ahol az eddig meglévő két melegpárt összehozták egy közös epizódba, ahol Luna vigyáz Clyde szüleinek a macskáira a barátnőjével; illetve a Lynn amerikai foci-csapatának párkapcsolatait bemutató részben a másik négy csaj mind az övétől különböző rasszba tartozó párral jár, az egyikük pedig leszbikus. Mondanom sem kell, ezeket a részeket átpörgettem.

A szenny mellett sokkal nagyobb gond, hogy az eleve baromi népes főszereplői kört (a 13 Loud + Clyde-ék hárman) folyamatosan bővítették, aztán elkezdték az új szereplőket állítani a középpontba. Megjelent Pop Pop (az anyuka apja, tehát a Nagypapi), az öreg szomszéd Mr. Grouse, Lori szerelme Bobby (aki mexikói), Bobby kishúga Ronnie Anne (aki Lincoln "barátnője" lesz), majd az ő komplett famíliájuk. Ez utóbbi annyira nevetségesen erőltetett, hogy az egyik késői évad első hat vagy hét része kizárólag róluk szól. Ők a Casagrande-család, akik aztán később önálló sorozatot kaptak – ennek annyi pozitívuma volt, hogy az egyébként kedvelhető, csak unalmas Bobby eltűnt, mert átrakták a másik szériába. Aztán a mellékszereplők száma csak nőtt tovább: Lincoln unalmas haverjai (a vörös hajú gyerek, a parasztgyerek, a szemüveges gyerek meg az ázsiai lány), Lynn még unalmasabb csapattársai (az egyiknek állandóan el van törve a lába, mégis játszhat mindent), Leni munkatársai (a fiú nyilvánvalóan buzi), Lana állatai, Luna zenekara (Chunk jó fej, őt bírom), Flip (róla nem kívánok külön beszélni) az apuka haveri köre (velük nincs bajom), Luan színész-társai (rájuk szerencsére még egyetlen epizódot se hegyeztek ki), Lola, Lily és Lisa pedig folyton valami új emberrel ismerkednek meg, ezek a sztorik pedig csak róluk szólnak.

Az egyetlen igazi pozitívum itt az egyébként is rajongói favorit Lucy baráti köre, a Mortician's Club, vagyis a Temetkezési Vállalkozók Klubja, amiben hat általános iskolás goth gyűlik össze. Ők egyrészt menők, másrészt aranyosak, harmadrészt minden rájuk épülő rész nagyon szórakoztató volt számomra. Lucy egyébként is kedves a szívemnek, hiszen olyan, mintha Wednesday Addams-et és a Tini Titánok Ravenjét Tim Burton olvasztotta volna egybe. Minden olyan történet, ami rá épül, az baromijó, kivétel nélkül.

Miután az első évadban nagyjából kiaknázták az összes lehetőséget a 11 Lármás-gyerek közös szerepeltetésére, lassan áttértek a kisebb csoportokra, aztán az egyéni fókuszra, végül áthangolódtak a mellékalakok központi szereplővé tételére (az ötletek fogyását jól jelzi, hogy az ötödik évadban szinte minden részben jelentős szerep jut a már említett Flipnek, akit szerintem senki se kedvel, mert nem lehet kedvelni, mégis nyomják valamiért).

lucy.jpg

Szóval 5 év és 5 évad alatt a The Loud House valamennyire kifáradt, ez sokban köszönhető annak is, hogy az eredeti alkotó Chris Savinot szexuális zaklatás vádjával kirúgták a Nickelodeontól. Nyilvánvaló, hogy a mostani irányítóknak a negyedik évadtól már fogalmuk sincs, mihez kezdjenek a figurákkal; a széria viszont még mindig tud brillírozni, ha visszatér a régi formulájához és a teljes Loud-családot szerepelteti közös kalandokban (ilyen például a fantasztikus Camped az 5. évadban), ha a jól kidolgozott alakokat jól megírt szituációkba ülteti (amikor az ikrek helyet cserélnek) vagy ha a népszerű figurákat állítják a középpontba (Lucy, Leni, Luna vagy az ikrek – utóbbiak általában csak együtt működnek igazán jól).

Néhány érdekesség, szpojlerek nélkül: Chris Savino a saját családjáról mintázta Loudékat, neki öt fiú- és négy lánytestvére van. Az első évadot 2016-ban sugározták, a legutóbbi tavaly ment le, ebben az évben jön a hatodik. Lármásék a széria megszokott részei mellett néhány rövidített epizódban, képregényekben és videojátékokban is életre keltek már. A helyszínül szolgáló Royal Woods fiktív városka az USA Michigan államában fekszik. Nagyon erősen érezhető a Peanuts hatása, egyes epizódokban könnyen felfedezhetőek az utalások (hozzájuk meglehetősen hasonló karaktereket néznek a tévében, az első évadban a szülők arca sosem látszik, az egyik részben Lana a Peanuts-féle trombita-hangeffektet hallja, amikor beszélnek hozzá, Lucy elveszi Lincoln elől a labdát, stb.). A harmadik évadban lévő White Hare című rész azt mutatja be, milyennek képzelte Savino eredetileg Loudékat: nyulaknak:D A sorozat rengeteg pozitív visszhangot kapott a homokos fekete-fehér házaspár pozitív módú szerepeltetése miatt; ám a nép köréből inkább tiltakozást váltottak ki.

Összesítésben: Eredeti ötletre épülő, alapvetőn jószándékú, szórakoztató, vicces sorozat, aminek jó zenéje van, fantasztikus az eredeti szinkronja, plusz számos imádnivaló karakterrel bír. Az eredeti alkotók lecseréléséből meg a túlságosan elnyúló évadokból fakadó unalmassága, kiegészülve a néha irritálóan erőltetett liberális propagandával meg a kismillió érdektelen mellékszereplő középpontba állításával viszont az utóbbi években rosszat tett neki. Viszont a legrosszabb epizódjaiban is magasan a Tini Titánok, harcra fel! pillanatnyi színvonala felett száll. (Az imdbn a széria 6.8-on áll, ami átlagosnak számít.)

Szeretem a The Loud House-t, úgyhogy nagyon érdekel, milyen lesz a két film!

 

II. The Loud House Movie (A Lármás-család: A film, 2021)

Előbb-utóbb a legnagyobb presztízsű rajzfilm-sorozatokból film készül, ez alól a The Loud House sem kivétel. Viszont egy olyan szériából, aminek az átlagos történetei 10 percesek, a különleges adásai pedig 20, nem lehet könnyű másfél órás mozit fabrikálni. Ám ha van egy jó ötlet, a többi már érkezik magától, hiszen a figurák élnek, megvan a személyiségük és az emberek ismerik őket, tehát a bemutatással se kell vesződni.

the_loud_house_movie_2021_1080p_webrip_x265-rarbg_00429.jpg

Igyekeztem elkerülni a szpojlereket ezzel a mozgóképpel kapcsolatban, így a bevezetőhöz se olvastam el mindent, amit lehetett. Annyit tudtam, hogy a 4. évadhoz kapcsolható a cselekménye, és láttam egy posztert, amin egy várban vannak – plusz Liliana Mumy imdbs adatlapján észrevettem, hogy a szereposztásban Leni mellett "1600-as évekbeli Lenit" is alakított. Arra gondoltam, talán időutazás lesz benne, de tévedtem – legalábbis az időt illetően…

A nyitány egy remek zenével aláfestett visszatekintés a múltba, ami megmutatja, hogy a Loud-szülők (Jill Talley és Brian Stepanek hangján szólalnak meg) miként találkoztak, hogy házasodtak össze és aztán láthatjuk, amint sorban jöttek a gyerekek. Végül megérkezünk a jelenbe, ahol egy szokásos vicces reggelizést láthatunk (már az első öt percben összeverekednek a kaja miatt:D), utána pedig indul a nap: Mindegyik lánynak valamilyen fontos megmérettetése van, ezért az egész család siet. Ezúttal viszont Lincoln (Asher Bishop, a figura harmadik megszólaltatója) a fő szervező, csakhogy a végén ő az egyetlen, aki nem nyer semmit, lemarad a közös fotóról és még az emberek sem ismerik, pedig a testvérei mind híresek Royal Woods-ban. Egy beszélgetés után rájön, hogy a megoldás szorult helyzetére a múltjában keresendő, ha ugyanis megtudja, honnan jöttek a Loudok, akkor találkozhat a rokonaival és talán tanulhat tőlük valamit. Közös erővel sikerül kideríteni, hogy Lynn Sr. ősei Skóciából érkeztek, így Lármásék felkerekednek, hogy megismerjék a família történetét…

Röviden a lényeg annyi, hogy 400 évvel korábban az őseik alapították Loch Loud városkáját, és most, hogy az alapítók visszatértek, mindenki az életük javulását várja. A település szélén álló hatalmas kastélypark gondnoka (David Tennant) és a házfelügyelő (vagy valami ilyesmi, Michelle Gomez) azonban más-más módon állnak az érkezettekhez: Előbbi segíteni, utóbbi elüldözni akarja őket. Lincoln pedig rájön, hogy hatalmas lehetőség előtt áll, végre ő lehet a legkülönlegesebb! Vajon sikerrel jár majd és ha igen, ez milyen hatással lesz a családjára meg a helyiekre?

the_loud_house_movie_2021_1080p_webrip_x265-rarbg_03265.jpg

Az első 20 perc, ameddig Royal Woods-ban vagyunk, nagyon hangulatos, igazi Loud House-érzést kelt a jobbik időszakból (1.-2. évadok). Az, hogy Lincoln énekel, újdonság, ez általában Luna reszortja. Mikor Bobby és Ronnie Anne felbukkantak, akkor megijedtem, hogy Casagrande-ékat ide is benyomják, de szerencsére nem így történt.

Az animáció szép, a kétdimenziós figurákat 3D-effektekkel támogatják, a zene is jó. A nyitány megható és jópofa, plusz néma szerepben, csak beugrókként megjelennek ismert pofák a sorozatból: Flip, Mr. Grouse és Kotaro. Az egyetlen mellékalak, aki szöveget is kapott, az a rendkívül utálatos Scoots (ugyanaz a Grey Griffin szólaltatja meg, aki Lolát, Lanát és Lily-t), de hála Istennek, ő jó gyorsan eltűnik. Én a 4. évadra tippeltem az időszál szempontjából, de az imdb szerint a 4. és az 5. évad között játszódik a cselekmény.

SZPOJLEREK ITT

Cikkem tárgya több másik műre is hajaz: Az első TTG-mozira (a főszereplő fiú akar a középpontban lenni; van egy utalás a főcímdalra; a központi karakter dalra fakad, pedig ez tőle szokatlan), az Addams Family-re (sok tagból álló, különös család, akiket egy nagy házból akarnak kitúrni; még közelebbről a 2019-es animált Galád Családra, ahol a főgonosz szintén egy nagy hajjal rendelkező asszonyság), a Trónok Harcára (őrült uralkodónő sárkányháton) és a Demóna 2-re (feltűnően sok néger van Skóciában, akadnak muszlimok is).

A sztorival két problémám van, az első, hogy miért a srác a herceg és miért nem az apja? Ez történelmileg hiteltelen meg logikátlan. A második, hogy mivel a fókusz egyértelműen Lincolnon van, ezért a család többi tagja, bár megtartják a legfőbb vonásaikat (Anyu a határozott, Leni a buta, stb.), mégis a történet szolgálatába állnak. Ez alatt azt kell érteni, hogy míg a szériában gyakran szívatják egymást meg az egyetlen fiút, itt annyit csinálnak, hogy önmagukat adják, amitől az emberek rajongani kezdenek értük, ez pedig elhomályosítja a főhőst. Akarattal azonban egyszer sem tesznek keresztbe neki, sőt, szinte a szolgálatába állnak. Amikor meg kell győzni a családot, hogy költözzenek Skóciába, Anyut kivéve mindenki azonnal rááll a dologra – egyikük se akar harcolni a régi életéért. Nincs veszekedés, az egyébként rendkívül egoista Lola se akarja átvenni a hatalmat, tehát végső soron senki se viselkedik úgy teljes mértékben, ahogy elvárható volna.

Feltűnő még, hogy az egyébként szinte minden epizódban felbukkanó gusztustalan poénokat gyakorlatilag teljesen eltűntették, illetve az 5. évadban egyre gyakoribbá váló természetfeletti aspektus itt minden korábbinál erősebb (varázskő, sárkány, kísértetek) – az egy dolog, hogy Lucy-t nem zavarják ezek a dolgok, de a többiek is mind úgy reagálnak, mintha ezek teljesen hétköznapi dolgok lennének (kivéve Apukát, aki az első felbukkanásokkor elájul).

Végül még annyi, hogy a nyitányban ugye láthatjuk Bobby-t, nos van még egy felbukkanása, ami óriási poén:D

SZPOJLEREK VÉGE

the_loud_house_movie_2021_1080p_webrip_x265-rarbg_03718.jpg

Az egyik csúcspont egyértelműen a főcím átalakított változata, a Loud Castle, ez az egyik olyan jelenet, amiben van éneklés, de nem a szereplők énekelnek. Az animációt egy másik cég csinálta, mint az eredeti sorozatot, ez főleg akkor feltűnő, amikor a figurákat profilból mutatják (itt egy újabb kapcsolat, ezúttal a TTG vs TT-vel), ám különösképpen nem zavaró a dolog. A sztori cuki, mint egy mese a mesekönyvből és kitűnő dolog, hogy nincs propaganda (leszámítva azt, amit a Demóna 2-vel kapcsolatban a szpojlerek közt írtam).

A készítőkről: A rendező David Needhamnek ez az első direktori munkája, korábban művészeti vezetőként, valamint storyboard-rajzolóként dolgozott, például egyik régebbi nagy kedvencemen a Robotboy-on. Az írók egyike a The Loud House-on a kezdetektől fogva dolgozó Kevin Sullivan, aki összesen 80 epizód írásában vett részt; a másik a Nickelodeonnál már jó régóta foglalkoztatott Chris Viscardi, aki a Hóból is megárt a sok, valamint a Pete & Kis Pete írója (itt pedig még producer is volt). A zenéket Christopher Lennertz és Philip White szerezték.

Az eredeti szinkronokhangok egytől-egyig megtalálhatóak a szereplők között, a korábban már felsoroltak mellett Catherine Taber (Lori), Liliana Mumy (Leni), Nika Futterman (Luna), Christina Pucelli (Luan), Jessica DiCicco (Lucy és Lynn), Lara Jill Miller (Lisa) és Andre Robinson (Clyde második hangja). Ki kell még emelnem új hangként Katy Townsendet, aki Lucille, Mrs. Scroggins (a folyton megszólaló tömegbeli skót asszony) és Old Aggie (Morag felmenője).

animacios_kulonbsegek.jpg

(A képen látható az animáció feltűnő különbsége, a bal oldali a szériabeli eredeti, a jobb oldali a filmbeli.) Érdekességek, amiket magam vettem észre: A segítő Angus-t megszólaltató David Tennant a 10. Doktor volt a Doctor Whoban, a rossz szándékú Morag hangja pedig a női Master, vagyis Missy ugyaninnen, Michelle Gomez. Utóbbi figura még a külsejében is hasonlít Missy-re, olyasmi ruhái vannak és olyan nagy, boglyas haja. A nyitánynál meg a vége-főcím alatt fotókat láthatunk a Lármás-család albumjából, ezek között fel lehet fedezni a sorozatban visszatérő zenélő rókát Lori mellett.

Néhány dolog, amit a képek szerkesztése során vettem észre: Lincoln ágyán egy Ace Savvy-figura ül, ő a fiktív szuperhős, aki a kissrác kedvence (ez a játék a sorozatban nincs benne). Lola nem tapsol, hanem erősen gondolkodik a divatbemutatón (ez az ő szakterülete is). Luna nem a szokott bandájával (Moon Goats) lép fel, a basszusgitárosa/barátnője, Sam, a tömegben áll Lincoln mellett. Vajon az történelem-hamisítás, hogy az 1600-as évek Franciaországában egy néger nőnek üzlete volt? Mert itt ezt mutatják… Bobby laptopján az asztalon egy kivételével minden mappa Loriról szól:D Ám amikor fogadja a hívást, a hívó fél neve Babe-ként jelenik meg, így becézi Lorit, de a mappákon mégsem így van. Bobby felemeli a laptopot, pedig erre semmi oka sincs, ráadásul úgy tartja, hogy a kamera lássa a képet, de közben a valóságban az ő webkamerája most éppen egy teljesen rossz szöget mutat (szakmai ártalom, elnézést). A Loud-kastélyban a lovagpáncélokon skótszoknya van:) Az utazás Skóciába napokat vesz igénybe, mert három országon át, busszal, vonattal, hőlégballonnal és tengeralattjáróval mennek; ehhez jön még a híd felépítésének ideje, mégis azt ismételgetik, hogy egy hét múlva megyünk haza. Vagyis az idő múlását szinte semmi sem érzékelteti. A fókák a szigeten hasonlítanak Loudékra: van egy szemüveges Lisa hajával, egy fehér hajtincses mint Lincoln, egy hiányzó fogú mint az ikrek, plusz egy fogszabályzós mint Luan. Leni és Scott aprócska szerelmi szála nagyon cuki:) Jó tanács: Érdemes maradni a vége-stáblista alatt!

the_loud_house_movie_2021_1080p_webrip_x265-rarbg_10219.jpg

Egyéb érdekességek: A munkálatok 2017-ben, még a 2. évad alatt kezdődtek meg az eredeti alkotó, Chris Savino irányításával. Savinot, ahogy az I. részben már említettem, ugyanezen évben kirúgták, mégis kapott egy megjelölést, hogy az általa megalkotott karaktereken alapul a film. Az első bemutató-dátum 2020-ban lett volna, a Paramount égisze alatt, ám ez az ismert stúdió végül kihátrált a projekt mögül, így a The Loud House Movie nem került a mozikba, helyette a Netflixen debütált tavaly. A széria animációjáért felelős Jam Filled Entertainment nem tudta vállalni a mozi elkészítését, mert a The Loud House mellett a Casagrandes-t is csinálniuk kellett. Mivel a filmszínházakba nem jutott el, ezért cikkem tárgyának bevétele sincsen; a kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott, negatívumként a történetet rótták fel.

Ennél többet aligha lehet mondani erről az alkotásról: Jópofa, vicces és kedves, mint egy régi mese. Az animáció szép, a dalok kellemesek, főleg a főcím újra-értelmezése; ám a sztori, a gonosz meg a látványvilág korántsem annyira grandiózus, mint az első TTG-mozinál. Szóval szép meg jó, de felejthető.

Pontozás:

imdb: 6.3

Szerintem: 4/5

 

III. A Loud House Christmas (2021)

A rajzfilmekben az a pláne, hogy a karakterek olyan dolgokra képesek, amiket egy valódi ember nem tud: kiesni az emeletről komolyabb sérülés nélkül, elővenni valamit a semmiből, robotot építeni egy kertvárosi házban, stb., stb. De mi van akkor, ha az animált alakokat hús-vér szereplőkkel akarjuk helyettesíteni? A The Loud House a valóságban gyökerezik, ezért itt nem volt annyira nehéz dolguk az alkotóknak, azonban egy meglévő rajongótábort kellett kielégíteniük, ehhez pedig korántsem elég az, ha a figurák hasonlítanak magukra…

a_loud_house_christmas_2021_1080p_webrip_x265-rarbg_004.jpg

Közeledik a karácsony, és Lincoln Loud (Wolfgang Shaeffer) már nagyon várja a Szentestét, mikor odaadhatja családjának a tizenhárom fős szánkót, amire egész évben gyűjtött. Ám tíz testvérének más tervei vannak: Lori (Lexi DiBenedetto) inkább a párja családjához menne karácsonyozni, Luna (Sophia Woodward) a barátnője famíliájával készül síelni menni, Luan (Catherine Ashmore Bradley) pedig az öregek otthonába készül, fellépésre. A többiek meg Miamiba akarnak utazni egy kis vakációra. Lincoln ezt nem hagyhatja, attól fél, hogy a család szétesik, ezért kiterveli, hogyan tartson otthon mindenkit, ehhez pedig legjobb barátja, Clyde (Jahzir Bruno) segítségét kéri. A két kissrác terve azonban olyan jól sül el, hogy az nemcsak az utazást, de immár az egész royal woods-i ünnepet veszélyezteti. Vajon sikerül helyrehozni a dolgokat, mielőtt katasztrófába torkollik a Szenteste?

Valami nagyon pocsékra számítottam, műröhögéssel aláfestett ripacskodásra, de nagy meglepetésre nem ezt kaptam. A külsőségeket sikerült eltalálni, a ház gyakorlatilag tökéletes lett, a figurák pedig szinte tökéletesek. A záró stáblistáig meg voltam győződve róla, hogy a főhőst, Clyde-ot és Lisát a saját szinkronhangjaik alakítják, pedig nem így van! Igazából egyszerűbb felsorolni azokat, akik nem működnek, ez pedig végülis Lucy. Egyrészt semmi olyasmit nem csinál, ami elvárható lenne tőle (az elején kétszer megijeszti Lincolnt, aztán teljesen háttérbe szorul), másrészt se a hangja, se az arcszerkezete nem illik a karakterhez. A legnagyobb gond viszont az, hogy láthatóan örül a többiek balszerencséjének, és ez a kárörvendés inkább Lolára jellemző. A többiek szerencsére jó választásnak bizonyultak.

a_loud_house_christmas_2021_1080p_webrip_x265-rarbg_868.jpg

A játékidő alig több mint 1 óra, ezalatt viszont sikerül egy igazi sztorit összehozni, egyszerű konfliktussal, jópofa, a The Loud House-ra jellemző "megoldással", miközben az apró mellékalakok felbukkanásai (pl. Nagypapi, Scoots, Rip Hardcore:D) tovább fokozzák a hasonlóságot. Sajnos a rövid játékidő és a feltehetőleg limitált költségvetés miatt Lucy mellett három másik testvér is teljesen háttérbe szorul: Lola (Ella Allan), Lana (Mia Allan) és Lynn (Morgan McGill) – utóbbiért nem olyan nagy kár, bár itt jelentősen jobban néz ki, mint a szériában, de az előbbi kettő, akiket nagyon bírok a rajzfilmben, itt alig szerepelnek. Lolának nincs autója, nincs nála rengeteg pénz, nem ordítozik, nem verekszik; Lana nem koszos, nem szerel, nem csinál semmi gusztustalanságot. Ezért azonban kárpótlás, hogy mindkettejüknek hiányoznak az első fogai, ahogy az eredeti figuráknak is – Lincoln törött fogát kivéve egyébként mindenkinek megvan a maga sajátossága (Luan fogszabályzója, Lisa köpködő beszéde), a fiúnak viszont megcsinálták a felkunkorodó hajtincsét. Pici kötözködés, hogy Lily-nek (Charlotte Ann Tucker az elején és Lainey Jane Knowles a végén) túl sok haja van, illetve, hogy a Lisát alakító egyébként remek színésznő (Lexi Janicek) túl idős a szerepéhez.

A humor, ami a széria fontos része, jól működik az esetek nagy többségben, a poénok azonban inkább a megmosolyogtató kategóriába esnek, mint a hangos röhögést kiváltókba. A színészek kicsit túljátsszák a szerepüket, ez különösen érezhető Wolfgang Shaeffernél és Catherine Ashmore Bradley-nél. Szerencsére a liberális mocsok kimarad, mert bár mind Sam, mind Clyde szülei megjelennek, alig van szerepük. (Kis érdekesség, hogy az amerikai trend ellenére úgy tűnik, a homokos házaspárt nem homokos színészekkel játszatták el; a Bobby-t játszó Matt Van Smith pedig szerintem nem mexikói.) Fontos elem még a zene, ezt is eltalálták, Luna háromszor is játszik valamit a népnek, a végén van nagy közös éneklés, az elején meg a főcímdal karácsonyra átírt verzióját hallhatjuk. A sorozat hangulatát tisztességesen sikerült visszaadni, bár sok dolog kimaradt (gusztustalan poénok, az állatok, Lucy és Lana különcségei, stb.).

loud_live1.jpg

Nézzük sorban a szereplőket! Wolfgang Shaeffernek ez az első filmje, mind hangjában, mind külsejében jó választás. Jahzir Brunonak a harmadik egész estés munkája, egyszer már szinkronizálta Clyde-ot a Secret Marriage című miniepizódban, ő is kitűnő mind megjelenésében, mind hangjában (bár Dr. Lopez meg a papírzacskók kimaradtak). Lexi DiBenedetto a Nickelodeon élőszereplős sorozataiban, más sorozatokban és kisebb filmszerepekben már kipróbálta magát ez előtt, róla kevésbé ordít, hogy ő Lori. Dora Dolphinnak szintén ez az első filmje, korábban szinkronszínészként már játszott egy animációs sorozatban. Sophia Woodward sorozat-színésznő, ő néz ki talán a legjobban a Loud-lányok közül és maga énekelte a dalait. Catherine Ashmore Bradley kis élőszereplős és kis szinkronszerepekben próbálta ki magát eddig. Morgan McGillnek is ez az első filmje. Aubin Bradley és Lexi Janicek számára cikkem tárgya a második egészestés mozgókép volt, amiben részt vettek. Ella és Mia Allan tényleg ikrek, számos sorozatban játszottak már, Lexi DiBenedetto mellett nekik van a leghosszabb rezüméjük az imdbn. Anyut Muretta Moss, Nagypapit Bill Southworth, Scoots-ot Jill Jane Clements, Rip Hardcore-t Brian Patrick Wade keltette életre (utóbbi nagyon jó választás volt:D).

Az eredeti sorozatból három színész is itt van: Brian Stepanek Lynn Sr. hangja és ő játssza a figurát itt is (valamennyire hasonlítanak egymásra, bár a sorozatban hangosabban, érzelemdúsabban beszél), a tévériporter Katherine Mulligant az eredeti hangja, a Lorit is megszólaltató Catherine Taber alakítja; a csak posztereken és hangjában megjelenő Mick Swaggert pedig a szériabeli szinkronja, Jeff Bennett kelti életre. A rendező-producer Jonathan Judge főként élőszereplős Nickelodeon-sorozatokon dolgozik; az író Liza Maccie viszont furcsa módon nem igazán gyerekeknek való filmeket írt eddig. A zenét Nick Urata szerezte. 

Érdekességek: 2020. elején kezdődtek a munkálatok az A Loud House Christmas-en, a premier azonban 2020. végéről 2021. november 26-ára csúszott (hogy miért nem karácsonykor adták, az jó kérdés). A széria Michiganben játszódik, a képsorokat viszont Atlantában vették fel. Lincoln 13 személyes szánján a befejezéskor 14-en ülnek:P

Érdekességek, amiket a kulisszák mögötti videóból tudtam meg: A készítők rengeteg energiát fektettek a helyszínbe, a sok tárgyba, amik a szobákban vannak, de ezek nagy része egyáltalán nem látszik (pl.: Luna hangszerei, Luan hülye szemüvege/rugós bokszkesztyűje/az egykerekű biciklije, minden autentikus). A hógolyózást tavaszi melegben vették fel, a stáb pólóban és rövidgatyában volt, a hó valódi darált jégből van. Sophia maga énekelte Luna dalait. Aubrin jópofa, de nem áll neki jól Lucy szerepe. "Lucy" eredetileg barna, "Lisa" szőke. Tanya, a próbababa, benne van a sorozatban (nem emlékeztem rá). Érezhető, hogy a gyerekszínészek mennyire szeretik a nekik adott figurákat (a Lynnt alakító színésznő szinte egyáltalán nem szerepel a videóban). Ezt látva szinte biztos, hogy egy egyszeri filmbe nem öltek volna bele ennyi melót, szóval biztosan lesz folytatás.

a_loud_house_christmas_2021_1080p_webrip_x265-rarbg_655.jpg

Összesítésben: Ez az egy órás próbálkozás arra, hogy a valóságba ültessék át a Lármás-családot, szerintem úgy 80%-ban sikerült. A hangulat megfelelő, a humor jó, a zene jó, a szereplők nagy része legalább külsejében felismerhető, néhányan (Lincoln, Clyde, Lisa, Rip Hardcore, Apuka) tökéletes választásnak bizonyultak. Sajnos a játékidő rövidsége miatt négyen a tizenegyből háttérbe szorulnak, Lucy-t pedig nem tudták kifogástalanul életre kelteni. Ezekkel együtt is sokkal jobb lett, mint amire számítottam, úgyhogy aki rajong a sorozatért, az adjon egy esélyt neki!

Pontozás:

imdb: 4.0 (Azért ennyire nem rossz.)

Szerintem: 4/5

Hírek:

- Asher Bishop szerepet kapott a 4. Hotel Transylvaniában. Hogy erről miként tudnak ennyi bőrt lehúzni, miközben már a második se volt túl jó, az nagyon érdekelne.

- Jahzir Bruno lesz az új Clyde a 6. évadban, amely feltehetően ebben az évben indul.

a_loud_house_christmas_2021_1080p_webrip_x265-rarbg_151.jpg

Végül néhány érdekesség a sorozatról, csak rajongóknak, mert valamennyire szpojlerek is:

Lincoln neve megegyezik azzal az utcával, ahol Chris Savino felnőtt. Bun-Bun, a fiú játék-állatkája jeleníti meg, hogy miként nézett volna ki Lincoln nyúlként az eredeti koncepcióban. Tex Hammond, Lincoln jelenlegi hangja Grey Griffin fia. Lenit az Egerek és emberek egyik főszereplőjéről, Lennie Smallról nevezték el. Lori, Luan, Lynn, Lana és Lisa Chris Savino testvéreiről kapták a nevüket; Luna meg Lola pedig a Savino-családban tartott kutyákról. Lucy és Lily olyan nevek, amiket Chris a feleségével a gyermeküknek adtak volna, ha született volna lányuk. Luna homokossá tétele éppen a Meleg Büszkeség Hónapjában történt, valószínűleg a Savino helyére lépő Michael Rubinernek "köszönhető". Lynn Sr. apja és a drámatanár Ms. Bernardo külsejükben megváltoztak az évadok alatt. A The Loud House azon kevés Nickelodeon-sorozatok egyike, amikben van vér.

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a könyveimet:   Kék szemek   A lány a tűzesőben

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték animációs


2022.01.08. 19:14 Mozsárágyú

Yesterday (2019)

28376113_dbc35f4280b3a531cc982c5e403c3a3d_wm.jpg

Már csak a készítők okán is nekem olyan volt a film, mintha keresztezték volna a Rockhajót a Gettómilliomossal.

Richard Curtis az író, akinek az előbbi fűződik a nevéhez, ami hasonlóan a zenére épül és van benne egy szerelmi szál (bár, melyik filmben nincs?), a Gettómilliomosnál meg ugyanazt éreztem, mint ennél is a vége felé; jól van, most már elég lesz, ez túl sok... Egyébként van egy fontos mondanivalója a Yesterday-nek, ami viszont semmi más zenekarral nem működne igazán, csakis a Bitlisszel. De erről később.

Van egy ígéretes zeneszerzői karrier előtt álló fiatalemberünk, ő Jack Malik (Himesh Patel). A karrier kezdete előtt áll jó pár kilométerrel, leginkább lepukkant kocsmákban tucatnyi érdektelen fazon a hallgatósága, esetleg összejön a menedzserének, Ellie-nek (Lily James) köszönhetően egy fellépés egy nagyobb fesztiválon - abban a sátorban, ahová mindenki csak véletlenül tér be és addigra általában tudatát már elveszítette a délelőtti program során. Pedig a zene Jack mindene, ez látszik rajta - de hát ez nem elég manapság semmihez. Van ugyan egy egynyári slágernek pont megfelelő dalocskája, amit kedvelnek a barátai, családtagjai, de nincs benne semmi különös, még csak nem is olyan fülbemászó. Főhösünk kilátástalannak ítéli helyzetét, azon gondolkodik, lehet, hogy valami "normális" munka kellene neki, mert a zene az nem az ő útja.

Ekkor pedig közbeszól a sors vagy Tesla a túlvilágról, ugyanis néhány másodpercre az egész bolygón eltűnik minden elektromosság, kialszanak a fények, globális áramszünet üti fel a fejét. Látványos a filmben, ahogy sorra elsötétülnek a világ nagyvárosai. Jack pedig a kivilágítatlanságban balesetet szenved, és szerencséje van, hogy életben marad, mert egy busszal ütközött. És sokáig úgy tűnik, az élete az egyetlen, amit megköszönhet. Véletlenül kiderül azonban, hogy ez a világméretű áramkimaradás kitörölte az emberiség fejéből a Beatles-t! Minden idők egyik legnagyobb zenei formációját! Ez szerintem óriási poén, ebből sok mindent ki lehet hozni.

yesterday-movie-e1561752881792.jpg

Volt is, ami nagyon ötletes meg jópofa volt, például sokak nagy bánatára (haha, de nem az enyémre!:D) így nincs Oasis se - mindig is azt gondolták magukról, hogy ők a Beatles 2, mindig is utáltam őket, nem csak ezért... -, semmi banda nem létezik, ami miattuk jött létre - nagyjából a mai könnyűzenei halmozódásnak is a fele lenne ez a valóságban, szerintem. Nagyon sokatmondó volt, ahogy életükben először találkoztak az emberek Lennon-McCartney szerzeményekkel - ez kicsit sem túlzás a filmben, és elgondolkodtató, hogy ezek szerint, ha nincs a Beatle-Mania, ez a borzasztó üvöltés és reklámhadjárat, ami körbevette őket, akkor tényleg "csak" a zenéről szólt volna minden. Így viszont az egész hatvanas éveket, a társadalmi berendezkedést, divatot, a zenei gondolkodást, mindent megváltoztattak.

A magánéletük egy csapásra odalett, Lennont pedig azért ölte meg az a seggfej, hogy olyan híres lehessen, mint ő... Tehát ezt mutatja be a film, hogy mi lett volna, ha... Jómagam a koromból adódóan nem emlékszem, milyen volt először hallani ezeket a dalokat, talán csak az ismeretlenebbekkel voltam így; a filmben mindenki meghatódik, eláll a lélegzete is, mert érzi, hogy ez valami nagyon új, nagyon más, mint a korábbi zenék. És ekkor még csak a zene van, csak Jacket látják a színpadon, aki úgy tűnik, hogy a semmiből képes világbajnok szerzeményekkel előállni és mindegyik egytől-egyig zseniális és egyre többen ismerik meg! Nem kis mértékben az internetnek köszönhetően. (Egyébként ez is egy érdekes kérdés, hogy mi lett volna, ha akkor már létezik az internet? Nem elégették volna a lemezeiket, hanem letiltotta volna a fészbúk John Lennont, amikor a világ szerint azt mondta, hogy a Beatles nagyobb jelenség, mint Jézus?) Hol volt eddig ez a srác?

Ezt kérdezi önmagától például Ed Sheeran is (önmaga). Ő az első ismert zenész, aki letérdel Jack nagysága előtt, ez is nagyon jól érzékelteti nekünk, hogy mit jelentenek ezek a dalok - meghallod őket és inkább eldobod a gitárt, mert te ilyet úgyse tudsz még száz év alatt se összehozni! Pedig ez a Sheeran gyerek tehetséges zeneszerző, ő is a saját dalait adja elő, ez ma már ritkaság.

yesterday31.jpg

A nép tehát megőrül az új zenékért, és bejön a pénz a képbe - ez pedig, mint a filmben is látszik majd, mindennek az elrontója. Kedvenc gombafejűim is addig voltak egyszerű liverpooli zenészek, amíg a neurotikus, drogos menedzserük meg nem látta az arcuk helyén a fontjeleket. Sokkal durvább ma a helyzet, a film is ezt a vonalat bontja ki, hogy a mai szemlélet milyen károkat okoz egy zenei csoda "ózonrétegén"; még több pénz kell, tehát sok olyan embert kell bevonni, aki nem a zenével foglalkozik - hiszen az már megvan. Helyette a körítés, a cd-borító, a ruhák, a show-műsoros fellépések kellenek, ha már lúd, legyen kövér. És Jack nemcsak a magánélete darabokra esése miatt (hát igen, az erőltetett szerelmi szállal nem is foglalkoztam még, mert az annyira dannyboyle-os, hogy szörnyű) érzi magát borzalmasan, hanem azért is, mert ennek a 4 istennek a műveit feláldozta a pénz oltárán. És számomra az igazán fontos mondanivaló akkor jön el, amikor egy óriási koncert előtt meglátogatja őt két középkorú személy, akiket addig is láttunk már a szemünk sarkából és egyértelmű a néző számára, hogy ők ugyanabban a cipőben járnak, mint Jack. Amikor ők hallják a dalokat, akkor úgy néznek, hogy ez egyértelmű. Ez olyan lélekmelengető volt.

Na és az ő beszélgetésük, hát ez az, ami ráébreszti az embert, hogy mit is jelent az emberek számára a zene, nem csak a Beatles; gondolj bele, hogy nem létezik a kedvenced, nem hallhatod, nem keresheted meg a jútúbon, nincs többé! Hát, könnybe lábad most is a szemem, mert kevés köztünk a Beethoven, aki úgy is hallja a zenét, hogy az számára nincs. És ez a két emberke köszönetet mond Jacknek, mert sztárrá válásával visszaadta nekik a fiatalságukat, azt a világot, amiben még minden egyszerűbbnek tűnt, izgalmas és vidám volt az élet. Mindemellett pedig azt a megmagyarázhatatlan érzést adta vissza nekik, amit a zene okoz az emberi lélek számára. Sokkal többet képzelek bele én ebbe a filmbe, mint ami, mert hogy a tárgyra térjek, maga a film az egy kicsit unalmas a végére.

Nincs túl sok szereplő, ezek jól vannak megírva, meg jók az alakítások, de semmi különös. Pont mint Jack egynyári slágere. A zenekarra tett utalások ötletesek, meg tényleg érdekes ahogy el akarják adni a zenét, amit nem kell eladni, mert eladja önmagát. Azért ne legyünk álszerények a Bitliszekkel kapcsolatban, nagyon is kellettek ők maguk is a zenék eladásához, John Lennon azért John Lennon, na. Ha már róla van szó, megemlíteném, hogy ő is megjelenik a filmben - ez már nekem sok volt, nagyon ötletes ez is, meg belegondolni, hogy mi lenne ha élne még... Oké, de gagyi volt. A főszereplő lelki egyensúlyának helyrebillentéséhez kellett a találkozás, és aláírom, hogy ez kellett a sztoriba, de szerintem uncsi volt.

yesterday21.jpg

A helyrebillentés pedig azért muszáj, mert mint kiderült, Jack és Ellie már ezer éve ismerik egymást, és a szokásos barátságból szerelem tárgykörével állunk szembe, ami már 2300 filmben hasonlóan megjelent, és nagyon aranyos mindkét szereplő, de engem egyáltalán nem érdekelt, mi lesz velük. Sőt, nem hiszem, hogy különösebben szpojleres lenne felvázolni, hogy természetesen összejönnek - a végén amikor az Ob-la-di, ob-la-da dalra megjelennek egy családként, ahogy a szövegben is egy család van, hát az már olyan túlzás volt, mint maga a dal is... Bocs, McCartney, de ez a legrosszabb nótájuk, talán. Egyébiránt a cím nagyon jó választás volt, mert a főszereplőnek ez a tegnap kell, hogy boldog lehessen: "I believe in yesterday" - és ez most megint egy szpojler lenne, ha leírnám, hogy miért.

Érdekesség volt számomra, hogy a dalok szövegeinek felidézésekor kivételesen nehéz volt Jack számára az Eleanor Rigby - ezzel magam is így vagyok, jó volt megtudni, hogy az angolok is így állnak ezzel. Persze azért is lehetett, mert Eleanor az Ellie... Érted? Azt még mindenképpen le kell írnom, hogy a főszereplő minden dalt saját maga adott elő, énekben, zenében egyaránt. Ez már önmagában egy óriási teljesítmény, mert ezeket a dalokat elénekelni nem feltététlenül nagy szakmai kihívás, de bátorság, az kell hozzá dögivel! Szóval le a kalappal!

Na és, hogy miért említettem a két fenti filmélményt? A Rockhajó is nagyon ötletes, tele poénokkal, amik csak akkor ülnek, ha járatos a néző a könnyűzenében, meg tele van vicces figurával, jól halad a film, nagyon brit az egész, és ezt most a szó jó értelmében értem. A Gettómilliomos meg olyan, mint egy film, ami nagyon érdekes és szenzációs akart lenni, egy jó alapötlettel, de a végére már annyira csűrték-csavarták a készítők, hogy nem érdekelt, mi lesz... Tudtam, hogy nem lesz olyan maradandó számomra, mert bármi, amihez Danny Boyle-nak köze volt és láttam, az nekem nem volt maradandó. Tudom, a Trainspotting az nagyon jó, blablabla... Hát nekem az se maradandó.

Szóval ez a film egy Gettóhajó vagy Rockmilliomos számomra.

Szólj hozzá!

Címkék: zene vígjáték dráma


2021.12.21. 12:37 Tévésámán

Megjelent második regényem: A lány a tűzesőben

dsc_0906.JPG

Öt évvel előző kötetem, a Kék szemek után megjelent az új könyvem, A lány a tűzesőben!

Ebben a méretben is elég nagy, 670 oldalas alkotásban két városi fantasy regény és egy novella található, ami összeköti őket – előzmény, de folytatás is egyben. A műfajt leginkább úgy tudnám összefoglalni, hogy a mi valóságunkban játszódik, amelybe betör a mágia, a természetfeletti.

Az első regényben (Kék szemek) a két központi szereplő fantasztikus képességek birtokába jut, ám a hatalom, amely felruházta őket ezekkel, arra készteti őket, hogy megvívjanak egymással. Ezalatt láthatjuk, mi lesz a hozzájuk legközelebb állókkal, illetve hogy a világ miként reagál megjelenésükre.

dsc_0908.JPG

A folytatásban (A lány a tűzesőben) az első rész női főhősét, Gemet (ejtsd: dzsem, mint a lekvár) követjük tovább, aki hihetetlen adottságokra tett szert, de közben napról napra egyre többet veszít emberi mivoltából. Egy ismeretlen valami hívja magához, megpróbál rájönni, mi ez; közben pedig felforgatja néhány ember életét, akik közül páran a barátai, mások a követői lesznek. Ám a háttérben meghúzódó hatalom-gyakorlók meg akarják állítani, el akarják pusztítani vagy ki akarják használni őt. De a legnagyobb ellenfél, akivel szembe kell néznie, az a saját elméje.

A harmadik rész egy novella (Drágakő és liliom), amely előzménye a Kék szemeknek meg A lány a tűzesőbennek, egyben folytatása is az utóbbinak. Több idősíkon követi nyomon Gemet és legjobb barátnőjét, Lily-t; bemutatja, mi lesz velük a másik hiányában és hogy mi vár rájuk, amikor újra találkoznak.

A könyv fantasztikus borítóját egy ifjú művész, Kulcsár Szófia készítette; a belső oldalakon lévő apró elválasztó grafikák a saját műveim. Összesítve tíz év munkájának eredménye ez a könyv.

dsc_0904.JPG

Boltokban egyelőre nem kapható, de megrendelhető közvetlenül tőlem a tomzameth@gmail.com email-címen 6000 Ft + postaköltségért. Személyesen Székesfehérváron tudom átadni, számlát, nyugtát is tudok adni a vásárlásról.

Ha tetszettek a filmes cikkeim, akkor ez is biztosan elnyeri majd az elismerésedet!

Szólj hozzá!

Címkék: hírek regényem


2021.11.22. 21:39 Tévésámán

Kiárusítás!

Kiárusítás!

November 22 és 28 között 500 Ft-ért vásárolható meg a Kék szemek! Boltokban nem kapható, 334 oldalnyi izgalmas kaland a városi fantasy bugyraiba, kétféle borítóval. A könyv birtoklása a közeli jövőben egy újabb akció feltétele lesz, így most érdemes lecsapni rá! Személyes átvétel Székesfehérváron lehetséges, Magyarország területén belül bárhová elpostázzuk 1850 Ft-ért. A kedvezmény kizárólag emailben leadott rendelés esetén érvényes, a megrendeléseket a tomzameth@gmail.com-ra várjuk! Számlát, nyugtát tudunk adni!

Szólj hozzá!

Címkék: regényem


2021.11.11. 20:25 Tévésámán

Hamarosan...

Szólj hozzá!

Címkék: hírek regényem


2021.10.21. 12:30 Tévésámán

The Owners (A tulajok, 2020)

the_owners_2020_1080p_amzn_web-dl_ddp5_1_h_264-ntg_260.jpg

Nagyon kevés film van, amit úgy tényleg látni akarok, gondolkodtam rajta egy kicsit és hármat tudnék felsorolni: 1. London After Midnight (1927-es némafilm, elveszett mozi, csak töredékként él, ebben a formájában írtam róla), 2. Tocsin (2018-as rövidfilm a Kajmán-szigetekről Juno Temple-lel, amit szerintem soha senki sem látott) és a 3. a Corvidae, amiben pedig Maisie Williams szerepel. Ha már Maisie, az előző cikkemben éppen az ő filmjét méltattam, ettől megjött a kedvem, hogy bepótoljam az elmúlt 2 évnyi munkáit. Jön a halovén (tudom, hogy nem így kell leírni vagy kimondani), ezért is választottam a felhozatalból a The Owners-t. Valamennyit sejtettem a történésekből, de mivel az utóbbi 3-4 évben alig néztem horrort, ez most felüdítően hatott.

Angliában járunk, ahol két kisvárosi semmirekellő (Ian Kenny – Nathan és Andrew Ellis – Terry) összeáll egy veszélyes gazemberrel (Jake Curran – Gaz), hogy kirabolják a település szélén, egy hatalmas kúriában élő öreg házaspárt. A buli azonban már az elején több sebből vérezni kezd, amint a trió belép a házba, közben meg még megjelenik Nathan barátnője is (M.W. – Marie), aki szeretné, ha végre elhúznának; ám a pincében talált nagy, ósdi széf láttán a férfiak eldöntik, ezt bizony ki kell nyitni. Ahhoz azonban szükségük van a kódra, ezért lesben állva megvárják a tulajokat (Sylvester McCoy – Dr. Huggins és Rita Tushingham – Ellen), majd megpróbálják kiszedni belőlük a zár kombinációját. A kényelmetlen helyzet hamar még rosszabbá válik, mikor az öregember felismeri a betörőket – innentől pedig elszabadul a pokol…

the_owners_2020_1080p_amzn_web-dl_ddp5_1_h_264-ntg_146.jpg

A home invasion azt jelenti, hogy behatolunk valakinek a házába, valamilyen tisztességtelen szándékkal. Ilyenkor a történések sora két irányt vehet: Vagy úgy lesz, ahogy mi akarjuk, vagy nem. És persze ott a kérdés, hogy mit is követünk el éppen? Betöréses rablást vagy netán gyilkosságot? Azt hiszem ez éppen elég volt körülírásként – akit érdekel ez a mozi, az inkább nézze meg, aki pedig már látta vagy nem akarja látni, az olvasson tovább, mert mostantól SZPOJLEREK KÖVETKEZNEK!

A nyitánynál egy percen át stúdiólogókat láthatunk, ez megszokott. Az már kevésbé, hogy eközben semmilyen hang nincs. Gyorsan bele is tekertem a kópiámba, hátha valami elbaszott verziót találtam, de nem, direkt ilyen. A következő érdekes lépés a készítőktől a klasszikus felvezető stáblista, ilyet ma már ritkán lehet látni. Elsőre az sem egyértelmű, hogy mikor játszódik a sztori, ám a „hősök” mobiltelefonjaiból ki lehet találni: valamikor a 2000-es évek legelején járunk…

the_owners_2020_1080p_amzn_web-dl_ddp5_1_h_264-ntg_150.jpg

Már az alap csapat nagyon tetszik, ennél britebb fejeket keresve se lehetne találni, a csoportdinamika is kitűnő: Van a „góré” (Nathan), a specialista (Gaz), a gyökér (Terry) és a csaj (Marie). Utóbbi a (Hofi után szabadon) jónevű útiköltség - a kiszőkített Maisie-t az első 17 percben alig láthatjuk és emiatt (is) a The Owners első negyed órája elég eseménytelen. A fiúk számtalan nyomot hagynak maguk után, nem találnak semmi kiemelkedő zsákmányt, ám ha figyelünk, már csöpögtetnek nekünk pici információ-cseppeket: A tulajok lánya, Kate, nyilván halott. Vajon mi lett vele? Marie-nek volt egy nővére, aki elment. Vajon hová és miért?

Újabb meglepetésként ért, hogy két jelenet között látszólag hirtelen éjszaka lett. Ez azért fura, mert a csaj azt mondja, mennie kell dolgozni, kell neki az autója, amit a fiúk fel akarnak használni a szajré mozgatásához. Ezek szerint vagy késő délután jelennek meg a háznál vagy szó szerint egész nap ott szórakoznak; de akárhogy is van, ez egy érdekes megoldás az idő múlásának érzékeltetésére. A sztori viszont a 20. percben indul be, ekkor érkeznek meg a tulajok… Amíg viszont ide elérünk, addig csak a veszélyesnek tűnő, rendkívül bunkó és valahol mégis nevetséges Gaz az egyetlen szórakoztató elem.

the_owners_2020_1080p_amzn_web-dl_ddp5_1_h_264-ntg_101.jpg

Következik a fő konfliktus-szekvencia, amikor az apró termetű öreg házaspárt a fiatalok megkötözik és leültetik az egyik szobában. Itt először úgy tűnik, hogy a Doktor (aki már most tudja, miért írom nagy betűvel, annak piros pont jár:)) behódol a tolvajoknak, a felesége meg csak egy törékeny, idős asszony, aki még meg is sérül az akció során. Azonban az öregember figyel a részletekre, hamarosan leérünk a pincébe és a 33. perc körül kezdődik a mindenki mindenki ellen. Ebben a nagyon izgalmas részben a legerősebb akaratok egymásnak feszülnek – én pedig innentől sejtettem, hogy a széfben nem pénz van. De akkor mit rejtegetnek benne? Most lehet szurkolni, hogy minden jó irányba forduljon: Ha Gaz kinyitja a széfet, akkor a srácok leléphetnek a pénzzel. Ha Terry megembereli magát vagy Marie kiszabadul, akkor kiszabadíthatja a Doktort és megmenthetik a sérült Nathant. Viszont van még egy óra a játékidőből. Akkor mi fog történni?

Aligha árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, a szerepek felcserélődnek, mint mondjuk a Vaksötét esetében. A két erős férfi hamar kiesik a játszmából, marad a lány és a gyökér srác. A terep is az öregeknek kedvez, nem beszélve a régi ismeretségről, ami miatt a Doktor személyre szabottan tud a lelkükre hatni. A titkok is egyre izgalmasabbak lesznek: Mi lett Kate-tel? Mi történt Jane-nel, Marie ikertesójával? Új fejlemény az idős asszony demenciája, amit újfent ki lehet játszani, mint elterelő motívumot; plusz ott van még Terry és Jane viszonya a múltból, ami mindent megkavar. Azonban Marie-t kemény fából faragták, és míg korábban ő volt az első, aki a látszólag veszélytelen tulajok segítségére sietett, most már tudja, brutális ellenfeleket kapott.

the_owners_2020_1080p_amzn_web-dl_ddp5_1_h_264-ntg_166.jpg

1 óra 10 perc körül összemegy a kép – visszatekertem, néztem, hátha véletlenül megnyomtam valamilyen gombot, de nem, ez megint egy különleges, hangulatteremtő fogás a készítők részéről. A konyhában játszódó rendkívül intenzív részhez különösen illik a klausztrofóbiát előidéző összeszűkült néznivaló. A véres események folytatódnak, aki szereti a grafikus horrort, az találhat magának borzongató részleteket, de az elmére ható rémségek kedvelői se maradnak hoppon. Végül aztán jön egy előre látható csavar, mert a gyenge pont nyilvánvaló; utána azonban egy előre nem láthatót is előhúznak, amikor kinyílik a széf… A lezárást tovább erősíti a stáblista, ami a megszokottól eltérően fentről lefelé halad. SZPOJLEREK VÉGE

Pár szót az alkotókról: Ez egy független, angol-francia-amerikai koprodukció. A sztorit egy francia grafikus novella, Hermann Huppen és Yves H. munkája, az Une Nuit De Pleine Lune ihlette; a forgatókönyvet hárman írták; Mathieu Gompel (ez a második munkája), Geoff Cox (eddig öt mozgóképhez írt), meg a rendező Julius Berg (sorozat-direktor, ez az első egész estés műve, valamint az első forgatókönyve). Egy-két érdekesség: Maisie Williams a 12. Doktorral találkozott több alkalommal a felújított Doctor Who 9. évadában, Sylvester McCoy pedig az utókor által sokszor negatívan megítélt 7. Doktor. Pár évig olyan órát hordtam, mint Marie, de annyira nem ajánlom, mert bár a szíja tényleg fém, a háza csak fémszínűre festett műanyag, ezért el tud törni – az enyém szét is ment. Az imdb szerint cikkem tárgya vígjáték – ezt erősen megkérdőjelezném. Végül egy utólagos észrevétel: A politikai korrektség szintje minden tekintetben 0, ezért nagy plusz pont jár.

the_owners_2020_1080p_amzn_web-dl_ddp5_1_h_264-ntg_198.jpg

Összesítésben az unalmasnak mondható kezdet után feszült, véres játszmának lehetünk tanúi, amiben biztosan lesz egy-két csavar minden néző számára. Akik éjjel-nappal horrort néznek, azoknak nyilván kevésbé fog tetszeni, inkább a valós bűnügyi helyzetek meg a természetfeletti/technológiai elemet nélkülöző rémisztgetés kedvelőinek javaslom – illetve Maisie Williams-rajongóknak!

Pontozás:

imdb: 4.9 (Egyáltalán nem volt ennyire rossz.)

Szerintem: 5/5

the_owners_2020_1080p_amzn_web-dl_ddp5_1_h_264-ntg_159.jpg

Hírek:

- Sylvester McCoy továbbra sem pihen, készülő munkáinak listáján három ígéretes cím is akad. Az első a The Candy House, mely három Grimm-mese egybeolvasztása borzongató fantasy-vé (a tippem a Piroska és a Farkas, a Jancsi és Juliska meg a Hófehérke); ezt követi a Room Ten, egy újabb horror, amiben McCoy az idős szomszéd, aki megelégeli a másik lakásból érkező zajokat, ezért a maga kezébe veszi a dolgok megoldását. Az utolsó pedig a The Inspector Chronicles, ami egyértelmű Doctor Who-koppintás, de akár jó is lehet.

Szólj hozzá!

Címkék: horror


2021.10.16. 13:14 Tévésámán

Indulás (Then Came You/Departures, 2018)

then-came-you-2018-bluray.jpg

Minden vasárnap végigbogarászom a port.hun a kedvenc csatornáimat, amikből összeállítom A héten a tévében listát az oldal számára (már évek óta csinálom, amint elkezdtem, egy másik oldal gyorsan le is koppintott). Minden héten akad valami, amit ajánlhatok nektek és nagy ritkán belefuthatok valami olyanba, ami felkelti a figyelmemet. Legutóbb ilyen volt A korong, most pedig az Indulás

Ezt a mozit már ismeretem, még a régi időkből, amikor fanatikus Maisie Williams-rajongó voltam. Mostanra már nem vagyok az, bár a múltkor Az új mutánsokban tetszett a játéka, ahogy itt is. Manapság kevésbé ismert a kisasszony neve, legalábbis itthon, hiszen immár 2 éve véget ért a  Trónok Harca, ami ismertté tette. Azóta még itt-ott bele lehetett botlani Maisie-be, de mostanra valami fura űrlény lett belőle, aki egy meghatározhatatlan rasszból származó, erőteljesen homokosnak tűnő sráccal finoman szólva érdekes ruhákat propagál. Viszont mielőtt elért volna erre a szintre, még letett ezt-azt az asztalra, ezek egyike cikkem tárgya.

r_2.jpg

Calvin (Asa „Hugo” Butterfield) betegnek tűnik, folyton a lázát méri, a vérnyomását figyeli, kontrollra, terápiára jár, közben viszont talán nincs semmi baja. Az önsegítő körben ráakaszkodik a nagyszájú, hangos és feltűnő Skye (M.W.), aki rögtön kalandokba meg egyéb balhékba szeretné belerángatni a fiút, csak ez korántsem olyan egyszerű. Aztán Calvin a lány hatására fokozatosan leveti a magába fordulás páncélját, a két különös fiatal pedig együtt indul neki Skye bakancslistájának. Lesz mit csinálni, de az idő kevés, a kék hajú hölgy ugyanis gyógyíthatatlan rákban szenved. Vajon sikerül teljesíteni mindent, amit szeretne – és milyen hatással lesz mindez Calvinre?

„segíteni egy nyomin”

Asa Butterfieldet anno még A leleményes Hugoként láttam, az a mozi cuki és kedves; Maisie Williams-hez pedig az Eszméletet, Az internetes zaklatót vagy a Stealing Silvert tudnám kötni a tehetsége bizonyítására. Itt már az első pár percben megnyertek, mert cikkem tárgya nem alapul semmilyen képregényen vagy könyvön, tehát egyedi, jó a zene, szépek a színek és lehet röhögni is (pl. az elején a „hererák”-szekvencián). Talán nem túl nagy szpojler ha elmondom, a készítők nem a Csillagainkban a hiba irányába indultak el, itt most valami másról van szó.

fire_maisie_tongue_2.jpg

A történet lényege a „nem találom a helyem a világban”, amit minden tini átérez, a két központi karakter erre reagál, mindketten extrém módon: Skye harsány, feltűnő és jó értelemben véve gátlástalan; Calvin magába zárkózik, elvonul a valóságból – azonban mindkét módszer ahhoz vezet, hogy hőseink eltaszítják maguktól a többi embert. Bár a film végülis kettejükről szól, inkább a fiú van a fókuszban, ez az ő fejlődését mutatja be, hogy miként lesz belőle valaki. Addig azonban akadnak érdekes jelenetek, ilyen mondjuk a buli, amit sajnos igazán át tudtam élni Calvin szemszögéből; vagy a humoros montázsok sora, amiken a néző mosolyoghat (a táncolós) vagy önfeledten nevethet (amikor a „Chiquita”-szám szól).

Pici szpojler: Külön érdekesség, hogy a két főszereplő ezúttal nem egymásra vágyik, vagyis szerelem helyett rendkívül mély, bensőséges barátságot éreznek a másik iránt. Mindkettejüknek van egy ideálja, akiket meg akarnak kapni, Calvinnek Izzy, Skye-nak meg egy latin srác fura hajjal. Utóbbi végülis megkapja a lányt úgy, hogy „nem méltó rá”, Butterfield karaktere meg nem. Ezen azért érdemes elgondolkodni… Szpojler vége

fire_maisie_kissy.jpg

Skye parókái nagyon királyak, Maisie itt még jól nézett ki, és az egész karakter igazán illik hozzá. Asaról elhihető a furcsasága, a sztori előrehaladtával pedig megérthetjük, miért is olyan Calvin, amilyen. A két főszereplő remekel. A mellékalakok között van Nina „Vámpírnaplók” Dobrev, aki cuki meg Peyton List, akinek tenyérbemászó neve és feje van, de szerencsére csak 3 jelenetben látható. Kiemelném még a kínai zsarut, Ken Jeongot, ő vicces volt, a társa már kevésbé; illetve David Koechnert, aki Calvin apja (láthattuk például a Ron Burgundy-mozikban). A politikai korrektségtől sajnos még egy ilyen független alkotás esetében se lehet szabadulni: a terápiát egy néger vezeti, Calvin orvosa is az, a bátyjának a felesége is, illetve Izzy közvetlen kollégája és barátja egy homokos néger, aki a valóságban is az. Ahogy lenni szokott, a történet szempontjából ezeknek semmi lényeges szerepe nincs… Plusz pont jár az íbiszmadaras részért, ritka, hogy egy tini-moziban az ókori Egyiptomot idézik – igaz, hogy nem Thot bírál el téged a Túlvilágon, hanem Ozirisz; de az íbiszfejű isten az, aki feljegyzi a mérés eredményét az örök időkre. A sztori persze a végére szomorúvá válik, ez várható, azonban mind a remek szövegkönyvnek, mind a kitűnő alakításnak köszönhetően meg fogjuk kedvelni Skye-t, ezért szorítunk is majd érte.

„Esélyt kaptál. Kezdj vele valamit! Bármit!”

fire_maisie_party.jpg

Néhány érdekesség: A rendező Peter Hutchings-nak a Then Came You a harmadik rendezése, de az első, aminek van magyar címe; az író Fergal Rocknak pedig ez az első egészestés műve. A zeneszerző Spencer David Hutchings valószínűleg a rendező tesója. Maisie Williams valóban leborotváltatta a fejét ezért a szerepért, így a Trónok Harca utolsó évadjában műhaja volt (szerintem észre se lehet venni). Ő választotta ki Skye cipőit, amik tényleg remekül illenek a figurához – ez az egyetlen ruhadarabja, amit sose cserél le. A női főszereplő mindig csak egy napig hord egy parókát, vagyis minden új frizura új napot jelent. Valamint ezekkel jelzi, hogy ügyet se vet a halálos betegségre – amikor már tényleg nincs visszaút, onnantól lemond róluk. Az önsegítő körben mikor Skye azt mondja Calvinnek: „nem foglak Amszterdamba vinni”, az egyértelmű fricska a Csillagainkban a hiba irányába. Az Indulás készítési költségéről nem találtam adatot, bevétele 668 488 dollár lett, ami korántsem rossz ahhoz képest, hogy egyetlen moziban sem játszották. A legtöbb kritikus átlagosnak ítélte.

61r2ofqt2el_sl1000.jpg

Én viszont azt mondom, hogy ez a film 90%-ban működik, ami igen jó arány: a poénok nagy része nevettető, a helyzetek átélhetőek, a színészi játék kitűnő, a látványvilág meg a zene is jó. Megható, vicces, szomorú, de vidám is – nekem tetszett!

Pontozás:

imdb: 7/10

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Maisie Williams következő ígéretesnek látszó munkája a Pistol, egy miniszéria a Sex Pistols gitárosának életéről. Érdekes, hogy a Bakelitet anno elkaszálták, de most csinálnak egy ilyet…

Szólj hozzá!

Címkék: vígjáték dráma


2021.10.01. 17:08 Tévésámán

A korong (Smecka, 2020)

korong_plakat.jpg

A bevezető bevezetője: Bár ez alig látszik, még mindig foglalkozom ezzel az oldallal, mindössze annyi van, hogy mostanában nincs időm a munkám miatt filmeket nézni. Ha érdekelne is valami annyira, hogy letöltsem, miután megnéztem, napokig nem maradna lehetőségem az írásra, azalatt meg elfelejtek mindent, amit mondani akartam… A tévében szinte semmit se adnak, amit látni szeretnék, ha meg mégis, az 23 óra körül van és 9 órányi meló + 10 km biciklizés után képtelen vagyok fent maradni. Sajnos már bőven elmúltam 21 éves…

A bevezető előtt: Kezdem szégyellni, hogy Teen Titans Go! rajongó vagyok. A 7. évad valami eszeveszetten pocsék (20 részből 5-re mondom, hogy jó), azonban a nemrég kijött Teen Titans Go See Space Jam a lehető legalja, aminél szerintem már szinte lehetetlenség lejjebb menni. Ez a másfél órás mű ténylegesen annyi, hogy a Space Jam megy, amit néha megállítanak és ekkor a Titánok kommentálják, amit látunk, érdekességeket mondanak, a végén pedig van egy bugyuta poén. Az egész csak azt a célt szolgálja, hogy reklámozza a Space Jam 2-t, amire senki se kíváncsi. A Warner sosem látott mélységekbe zuhant ezzel a szennyel…

A bevezető (végre): Valami csoda folytán kaptam négy szabadnapot, ezért most lett időm filmet nézni. Szerdán a Blöfföt, tegnap A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacsőt tekintettem meg; ma pedig cikkem tárgyát. És még időm is van, hogy írjak róla. Miért választottam ezt? Mert nem amerikai (tehát nem mocsok), sportról szól (ezt a témát nagyon bírom) és ránézésre jónak tűnt (a megérzésemre hallgattam). Lássatok csodát: mindez tényleg bejött, A korong egy remek sportfilm/dráma/fiataloknak szóló alkotás!

Csehországban járunk, főszereplőnk a középiskolás David (Tomás Dalecký), akinek legnagyobb szenvedélye a jégkorong. Magas, vékony fiú, ennek ellenére kapusként játszik és nem is rosszul. Mindene megvan: gazdag család, szép ház, szép barátnő (Karol - Anastázie Chocholatá), remek hobbi, szóval boldognak kellene lennie. Ám új csapatának tagjai, a Farkasok nem fogadják be maguk közé, mert más, mint ők: Máshogy néz ki, más társadalmi osztályba tartozik, ráadásul még cukorbeteg is, inzulinpumpára van szüksége a sportoláshoz. Elkezdődik a cukkolás, az ugráltatás, a közösségi médiában történő ócsárolás, és közben a hoki se megy annyira, ugyanis emberünk rögtön ellenfelére akad a másik kapusban, Miky-ben (Tomás Mrvík), aki kevésbé tehetséges, viszont a többiek elfogadják plusz az apja a csapat edzője (Václav Vasák). David reménykedik, próbálkozik, de a szemétségek sora nem áll le – a szülei (Vlastina Svátková és Jirí Vyorálek) önálló akciói pedig csak rontanak a helyzetén. Mikor a barátnője is elhagyja, minden kilátástalannak látszik, ám a fény ott van az alagút végén egy új, modernebb inzulinpumpa, egy kedves vöröshajú lány (Denisa Biskupová) és az Extraligában való bennmaradásért folytatott küzdelem képében. Vajon a fiúnak sikerül megvédenie magát, kiharcolnia a helyét a csapatban és megtalálni a számítását a szerelemben is; vagy a Farkasok csúfos bukása magával rántja a mélybe?

korong2.jpg

Magyarként aligha jó ajánlólevél filmes körökben, ha azt mondom, hogy alig láttam eddig cseh alkotásokat (kivétel: A nappali boszorkány); hiszen például Jiří Menzel művei itthon kötelező daraboknak számítanak. A nagy közép-európai összefogás jegyében több hazai és több a környékünkön készült mozgóképet kellene nézni, csak engem mondjuk nem érdekel az a havi 3-4 román alkotás, amiket az HBO nyomat. Most valamiért, véletlenül belekeveredett ennek az alapvetően mocskot sugárzó csatornának a kínálatában a Smecka, ami több szempontból is felüdítően hatott:

1. Életszerűség – Az összes szereplő fehér (ez ma már mindenképpen pozitívum), káromkodnak (nagyon sokat használják a buzi, köcsög, stb., tehát a homokost jelentő jelzőket offenzív módon, ami tökéletesen mutatja a valóságot) és egy ici-pici módon megjelenik az alkohol meg a cigaretta is (Miky dohányt szippant az orrába, Jerry sört rendel; David és Karol nem ihatnak, mert kiskorúak). A szemétkedés úgy zajlik, ahogy a valóságban (bár sose játszottam csapatsportot ilyen módon, eképp képzelem a dolgokat, ha mégsem így zajlanak, nyugodtan kommenteljetek!); az internetes zaklatás meg gondolom a mai világban a tinik egyik fontos elfoglaltsága. A konfliktusok plusz a párbeszédek abszolút élet-szagúak, a hokis részekben kiemelkedő a játékosok mögött haladó kamera, ami csak a lábakat mutatja, valamint a David sisakjából kinéző operatőr munkája.

2. Az emberek közti ellentétek kitűnő bemutatása – A szegények (ilyen Miky és az edző) mindig utálják a gazdagokat (a hős famíliája); a jó nők után mindenki vágyakozik (a feltűnően szép Anastázie Chocholatá Karolját bizony lecsapják a főszereplő kezéről); a verbális erőszakot pedig sokszor felváltja a fizikai (általában a hülyék verik az okosakat, a tehetségtelenek a tehetségeseket; a kiindulópont pedig gyakorta a jó nő „birtoklása”). A felnőttek megpróbálnak beleszólni a gyerekek dolgába (az anya, az apa és az edző, persze mindannyian elfogultak a saját ivadékaik iránt), ez felszínre hozza a társadalmi ellentéteket. A rang meg a pénz viszont nem minden esetben segít, az utolsó meccsen az öltözőben zajló dolgok kitűnő példái ennek.

korong_anastasia-chocholata.jpg

3. Átélhetőek az érzelmek – Amikor Davidot szívatják, akkor a többiekkel együtt lehet röhögni (a tinédzser fiúk ilyenek) vagy sajnálhatjuk; utálkozhatunk Miky és Jerry szarkeverése miatt; beleélhetjük magunkat az apák problémáiba; végül pedig izgulhatunk a meccseken meg az edzések alatt is. Ki lesz az első számú kapus? Sikerül-e kivédeni a lövéseket? Itt nem a bajnokság megnyerése a tét, hanem a sokkal realisztikusabb bent maradás – ezt biztosan sokkal többen átélték már…

4. A remek magyar fordítás – A cseh nyelv nagyon érdekes, az eredeti hangsávban néha angol szavakat használnak (easy, okay, let’s go boys); a magyar feliratban (amit a Vodafonnál külön be lehet kapcsolni, viszont alapból nem volt, ami azért probléma) kitűnően használják nyelvünk szépségeit (David gúnyneve pl. Rusnya:D, de van még Ebihal meg Vadállat). A jégen zajló részeket pedig akkor is lehet élvezni, ha nem értjük a mondandót.

5. A zene – Cseh rockzene. Menő.

6. Gyakorlatilag minden megjelenő nő vonzó – még David anyukája meg Karol két barátnője közül a barna is.

7. Az iskolaigazgató (az öltönyös fószer) nem egy tipikus klisé seggfej.

8. Bob (sajnos az őt alakító színész nevét nem találtam meg) mocskos poénjai:D

9. A véres verekedések meg a bajtársiasság megnyilvánulásai.

10. Az utolsó meccsen a büntetők nagyon izgalmasak!

korong_biskupova-150df4f1.jpeg

Néhány pici negatívum: A kamera szinte egyfolytában mozog, ez az elején nagyon zavart, utána már fel se tűnt vagy talán meg is szűnt – út közben operatőrt váltottak? Az nem teljesen világos, hogy David és Karol miért szakítanak – van oka, csak a szakítást elfelejtették ténylegesen megmutatni. Vagy ma már így zajlik, a neten?

Akaratlanul is eszembe jutott Banks karaktere a Kerge Kacsákból cikkem tárgyának főszereplője kapcsán, mert a helyzetük tök ugyanaz (gazdag, új fiú, akit nem fogadnak be és a faterja át akarja rakni egy sokkal sikeresebb klubhoz), még külsőre is hasonlítanak. Kicsit a szülei hozzáállása is hasonlít a Mighty Ducks-ban látottakhoz, ott Charlie anyukája viselkedik így, illetve az említett Banks papa húzásai könnyedén összevethetőek az itteni apukáéval. Ezek nem negatívumok, csak úgy feltűntek.

korong1.jpg

Érdekességeket nem találtam, talán annyit lehetne kiemelni, hogy egyedül Davidnak van színes sisakja, ezért könnyű őt megkülönböztetni a többiektől a meccseken. Az író-rendező Tomas Polensky volt, a másik író Irena Kocí; az imdb szerint közös alkotásuk bevétele 71 878 dollár (ez a mai árfolyamon több mint másfél millió cseh korona, ami kb. 22 millió Forintnak felel meg – mindenki döntse el, hogy ez sok vagy kevés!).

Összefoglalva: A dráma működik, a sport működik, a párbeszédek jók, minden életszerű, vannak jó nők, jó zene, a véres események meg szerencsére nem fordulnak túl komolyra, ezért a lezárás egy kitűnő, pozitív jelenet lett. Nézzék meg azok, akik szeretik a tiniknek szóló filmeket, az európai alkotásokat, a sport-mozikat, illetve akik valami minőségit szeretnének látni!

Pontozás:

imdb: 6.8

Szerintem: 5/5

Van még egy mozi, ami mostanában megy, asszem a Cinemaxon, ha elkapom, írok arról is!

Szólj hozzá!

Címkék: sport dráma


2021.07.01. 18:43 Tévésámán

Az új mutánsok (The New Mutants, 2020)

mutants1.jpg

Mindenki tudja, mi a sorozatok lényege: a pénz. Anno a szappanoperákat például azért nevezték el úgy, ahogy, mert miközben mentek, szappan-hirdetéseket adtak. Tehát a tévé-sorozat feladata annyi, hogy adott napokon vagy minden egyes nap ugyanabban az időszakban odaszegezze a nézőket a képernyő elé, azért, hogy miközben a történetet figyelik, aminek sokszor semmi értelme (pl.: Barátok közt, Templomosok, Titans, Doom Patrol, stb.), minél többször lássák ugyanazt a reklámot („De büdös vagy Joe, spricceld be magad FA dezodorral!” – amint egyik nagyszerű tanárunk mondta a főiskolán). A film-sorozatoknak pedig annyi az értelme, hogy ha jön a következő rész, akkor fizess érte. Ez ennyiről szól, semmi többről…

Ennek tudatában vágjunk neki Az új mutánsoknak, ami a befejező darabja a hivatalosan 13 részesre duzzadt 20th Century Fox-féle X-Men film-folyamnak. Én a két Deadpoolt nem számolom bele ebbe, de mindegy is, nagy vonalakban annyi történt, hogy az első film (X-Men: A kívülállók, 21 évvel ezelőtt jött ki!) óriási siker lett, és kb. ezt követően kezdtek el a nagy stúdiók lecsapni a végtelen képregény-folyamok licensz-jogaira. A Sony megszerezte Pókembert, a Fox a Fantasztikus Négyest, az igazi kaszálást azonban a Disney rendezte, akik az egész Marvel Studios-t és ezzel a teljes Marvel-Univerzumot a magukévá tették. (Utána meg még megvették a Star Treket és a Star Wars-t is, most már csak a Warhammer van hátra…) A licensz-jog annyi, hogy fizetsz a szellemi tulajdon használatáért – nem lesz a tied, csak felhasználhatod. Azonban ez a szerződés határozott idejű, ennél fogva muszáj kezdeni vele valamit, különben visszaszáll az eredeti tulajdonosára…

Emiatt lettek a szuperhősös filmek egyre pocsékabbak, mert amíg a 2000-es évek elején még tényleg szórakoztatni akartak velük, addig alig pár évvel később már csak a megvásárolt címek megtartása plusz a moziba járók bukszájának karcsúsítása maradt célkitűzésnek. Ezt megsínylette az amúgy se jó Fantasztikus Négyes, a túlspilázott és totál érdektelenné váló Star Wars és az X-Men is (igaz, az úgymond „rajongókat”, akik örömmel fizetnek azért, hogy számítógépes grafikával telenyomott szart toljanak le a torkukon, miután megmondják nekik, hogy ezt kell várniuk, majd el kell menniük megnézni, és el is mennek, úgysem érdekli, ők tovább támogatják pénzükkel ezt a mocskot). Utóbbi széria a lényeg, tehát térjünk rá!

mutants2.jpg

Az eredeti trilógia befejező darabjával (Az ellenállás vége) a sorozat már kritikai fronton elvérzett, ám pénzügyi tekintetből még korántsem, úgyhogy megkísérelték az újítást. Az Origins névvel eltervezett előzményekből csak a Farkas-epizód jött össze, ami azonban rajtam kívül senkinek se tetszett, ezért a készülő Magneto-előzményből lett a második trilógia (Az elsőkkel kezdve). Ez ismét a harmadik darabnál fulladt ki, mikorra már mindenkinek a könyökén jött ki Jennifer Lawrence és Oscaar Isaac sem lett a legjobb Apocalypse. De, ahogy a Queen énekelte, a shownak mennie kell tovább, ezért jöttek a különálló Farkas-filmek, a két Deadpool, majd végül az újabb trilógia-indító: Az új mutánsok. Nyilván nem lövöm le a poént, ha elárulom, cikkem tárgya egészen másként vonult be a filmtörténetbe, ez lett ugyanis a legutolsó „eredeti” X-Men-film…

A történet középpontjában Dani (úgy mint Danielle, tehát lány – Blu Hunt) áll, aki egy szörnyű éjszaka után ismeretlen helyen köt ki. A leginkább kórháznak nevezhető épületben rajta kívül még öten vannak: a barátságos Rahne (Maisie „Arya Stark” Williams), az ellenszenves Ilya (Anya „Sakknagymester” Taylor-Joy), a kissé összetört Sam (Charlie „Sztréndzsör Tingz” Heaton), a laza Roberto (Henry Zaga) és az őket felügyelő Dr. Reyes (Alice Braga). Mindnyájan mutánsok, akik állítólag azért kerültek ide, mert még nem tudják irányítani a képességeiket, ezért veszélyesek – elsősorban önmagukra. Az új lány érkezése azonban különös eseményeket indít be, rég elfeledett, rémes emlékek kerülnek felszínre, aztán kiderül, hogy a múlt víziói igencsak ártalmasak lehetnek az egészségre, plusz az intézmény se az, aminek látszik. Vajon mi zajlik a színfalak mögött és mi lehet az, ami a lidércnyomásokat okozza?

Mielőtt beleugrunk a történet meg a figurák elemzésébe, nézzünk vissza egy picit a közelmúltba, ugyanis érdekes események mentek végbe, mire ez a film a mozikba kerülhetett

Már a 2016-os Apokalipszis idején érezhető volt, hogy a készítők rossz irányba haladnak – a végeredmény szerintem korántsem pocsék, ám mivel a címszereplőt fizikai valójában ledegradálták, helyette pedig a lényegtelen mellékalakokokat tolták a középpontba, ez így együtt kissé savanyú utóízt hagyott. A három évvel későbbi Sötét Főnix unalomba fulladt, viszont a színvonal még akkor sem esett vissza annyira, mint mondjuk a Resident Evil utolsó felvonásánál. Ám a hősök lefutották saját köreiket, így lassan mindenkit elengedtek közülük (lásd: Logan). A háttérben viszont mentek a munkálatok az új trilógia előkészítésén!

mutants3.jpg

A már a kezdetektől jelen lévő producer, Lauren Shuler Donner (Maverick) 2009-ben felvetette az ötletet, hogy csináljanak egy mozit a The New Mutants-ből, amely 1982 és 1991 között jelent meg, Chris Claremont író és Bob McLeod rajzoló munkájaként. A tényleges projekt 2015-ben kezdett formálódni, amikor a Csillagainkban a hiba című nyálas tinifilmmel nagyot kaszáló Josh Boone (Színlelők) megjelent a fő-pénzember Simon Kinbergnél (Fantasztikus Négyes), mondván vállalkozik egy ilyen mozgókép összerakására. Kinberg úr pénzt szimatolva megadta a kezdőlökést. Hogy itt egy éven át mit csináltak, arról nincs hír, de 2016-ra összeszedték a két húzónevet: Maisie Williams-et a Trónok Harcából (ami ekkor még mindenki kedvenc sorozata volt) és Anya Taylor-Joy-t, akit A boszorkányból meg hasonló horrorokból ismerhettek az emberek. Ezek után még egy évig eltartott megtalálni a többieket, mivel a stúdió „jelentős erőfeszítéseket tett a megfelelő etnikumú színészek összeválogatására”. Az itt jelen lévő hatosfogat eredetileg skót (Rahne), orosz (Ilya), amerikai őslakos indián (Dani), átlag amerikai (Sam), fekete brazil (Roberto) és fekete puerto ricoi (Dr. Reyes), az meg ugye megengedhetetlen, hogy ettől el lehessen térni… Ennek ellenére Maisie angol, Anya angol-argentin, Henry nem fekete, Alice meg se nem fekete, se nem puerto ricoi. De legalább leszbikus.

Szóval 2017 nyarán (két évnyi ki tudja mi után) elindult a forgatás, ami összesen 3 hónapot vett igénybe, ezt követően elkezdődött a huzavona. Josh Boone (aki saját bevallása szerint csak a „klasszikus” horrorokat szereti) horrort akart összerakni az alapból, ehhez gyerekkori legjobb barátját, a Jackass felett bábáskodó Knate Lee-t vette maga mellé alkotótársnak, ám az ekkor még ereje teljében lévő 20th Century Fox nem akart ijesztő filmet. Ők megelégedtek volna egy újabb YA (Percy Jackson, Éhezők viadala, A beavatott, stb.) mifenével, úgyhogy az lett belőle. Amikor úgy 90%-ban már készen állt, kijött az Az, ennek váratlan sikerét látva a Fox hirtelen meggondolta magát és mégis horrort kellett nekik. Meg szerették volna elkerülni a felemás megítélésű előző résszel való asszociációt, ezért megváltoztatták az idősíkot (három évvel az Apocalypse után), a történetet, meg kihagytak pár figurát (X Professzor, Ciklon, Warlock, Mister Sinister és Roberto milliárdos apja).

Mialatt Boone és Lee a The Stand című sorozaton dolgoztak, még 13 (!) embert vettek fel a forgatókönyv újraírására, ám a Disney bekebelezte a Fox-ot és az addigra tervezett újraforgatást törölték a napirendről – valószínűleg azért, mert a szereplők láthatóan megváltoztak az eltelt két év alatt… Visszahívták a rendezőt, hogy fejezze be a művét, amin a vágással még formálhattak valamennyit, plusz el kellett készülnie a rengeteg speciális effektnek is. Bizonyos források szerint az új tulajdonos korántsem volt elégedett azzal, amit kapott, de az újraforgatás esélye oda lett, ezért azzal kellett beérniük, ami volt. Mind Boone, mind Maisie azt nyilatkozták később, hogy a kész The New Mutants pont az, amit akartak…

fresh_anya.jpg

Cikkem tárgya viszont a számos elhalasztott premier miatt lett igazán hírhedt. A 2017-es forgatás végeztével durván egy évvel később, 2018. áprilisában akarták bemutatni, amihez közbejött a horror-vonal felerősítésének vágya. Az újabb halasztást a Fox és a Disney összeolvadása indokolta, közben jött a Deadpool 2, a Sötét Főnix, utána meg a koronavírus… A tényleges premier aztán 2020 augusztus végén történt meg, három évvel a felvételek befejezését követően. Engem egyébként szintén csak az említett vírus akadályozott meg attól, hogy elmenjek a moziba megnézni a The New Mutants-et. Márciusban felmerült bennem a letöltés lehetősége, ám annyira mégsem izgatott, most azonban debütált a szivárványos HBO-n, ezért mégis megtekintettem.

A negatív visszhangok miatt valami trágyára számítottam (lásd ismét: Resident Evil utolsó része), a nyitánynál látható két felirat pedig tovább erősítette bennem a rossz előérzetet: 20th Century Studios – nem 20th Century Fox, valamint „in association with Marvel” (a Marvellel együttműködésben) – tehát nem Marvel (ami egyébként pozitívum). Fél füllel még hallottam egy véleményt a munkahelyemen („a kiscsaj is ferde hajlamú”), ez se feltétlenül rossz… Ki lehetne térni a politikai korrektségre, csak az X-Men esetében ez olyan, mintha egy kosármeccsen azért ágálnék, hogy miért nem rúghatják a labdát. Ez a sztori-folyam mindig is a másságról, a kirekesztettségről szólt, ebbe pedig beletartozik mindaz, amit megvettünk a MÚLTBAN. Pillanatnyilag azonban nyugaton mindaz, ami mondjuk 50 éve megvetendő vagy kevésbé elfogadott volt, az a támogatott meg a kívánatos. Szóval csak gyorsan, felsorolásként nézzük a liberális szennyet: a főszereplő leszbikus, a doktor nő és nem fehér (a hatalom egyetlen nyilvánvaló birtokosa ismét oldalbordáink egyike), a másik lány is leszbi, összesen háromszor láthatunk nőket csókolózni, elhangzik a „maszturbáltam” kifejezés, utalnak a drogfogyasztás menő mivoltára, az „orgia” lány lánnyal, fehér barnával, miközben a fehér fiú hoppon marad. Végezetül a „ha hiszel a mesében” meg a gonosz pap figurája egyértelmű kereszténység-ellenesség, plusz kis extra az orosz figura rasszista megjegyzéseinek sora az elején, amik valahogy erőltetettek és még csak humorosnak sem humorosak. Leszögezem: Az itt felsoroltak egy részével nem az a baj, hogy vannak, hanem hogy ITT vannak – se Dani, se Rahne nem homokosok a képregényekben…

Lendüljünk tovább: A 6. perc körül a doktornő elmeséli Dani-nek és nekünk, mi a fedősztori, ami nyilvánvalóan tartogat valami csavart („itt nem eshet bajod” – naná). Mivel a speciális effektek puszta jelenléte már senkit se izgat (kb. 1999 óta minden nagyszabású mozi velejárói), ezért az első fél órában a cselekmény lassan folydogál, mindössze a rejtélyek sora tartja fenn a figyelmet: Mi Dani képessége? Mi pusztította el a rezervátumot? Mit tud Roberto és Ilya? Mi van a fedősztori mögött? A karakterek kidolgozottnak mondhatók, ezért a köztük lévő interakciók megteremtenek egy sajátos atmoszférát: amikor bolondoznak, az például tök jó; Roberto viccein lehet nevetni, mert az igazi, bunkó férfi-humort képviseli; azonban Sam szinte semmit se tesz hozzá a nagy egészhez. Az ő titka hamar kiderül, a képessége érdektelen és háttérbe szorul. Amikor felmennek a padlásra, az viccesen indul („Hány csajjal voltál már?”), utána viszont Ilya és Dani beszélgetése életidegen, bár el kell ismerni, a medvés történet megindító (de csak amíg nem látod a végkifejletet).

blu.jpg

Pozitívum, hogy ezek a figurák kevésbé ismertek, ezért az adottságaik meg a háttértörténetük meglepetésként érheti a legtöbb nézőt. A srácok játékában nincs igazán kifogásolható dolog, ami mégsem működik, az a forgatókönyv hibája. Az egész mozit kétségtelenül Taylor-Joy viszi el a hátán, aki egyrészt nagyon jól néz ki (nekem tetszenek az ilyen fura nők), másrészt az ő alakjának adták a legjobb mutáns-erőket meg a velük járó csúcs effekteket. Maisie Williams-et direkt a lehető legfiúsabbá tették, a kétszer is ismétlődő zuhanyzó-jelenetben például hátulról meg se lehet mondani, hogy lány lenne; ez nyilván a szerelmi szálat szolgálja, ami Rahne és Dani között alakul ki. A főszereplőnő egyébként fele annyira se izgalmas, mint orosz kolleginája.

SZPOJLEREK ITT

Jobban belegondolva ezeket a képességeket már mind láttuk korábban: Rahne = Bestia, Roberto = Az Emberi Fáklya mínusz repülés, Sam = Higanyszál a levegőben, Ilya = Nightcrawler felturbózva, Dani pedig talán az X2-ből Stryker fia. A „gonosz” eredete hamar kitalálható, ezért nem okoz meglepetést, az eredetileg fő ellenfélnek szánt Essex Társaságot pedig csak az fogja felismerni, aki olvasta a képregényeket (szóval kb. senki). Három hibát vettem észre a játékidő során: 1. Amikor Dani orra vérzik, a vágások között egyszer mintha eltűnne a két csík az orra alól, utána meg a színe változik (ezt az imdb megerősíti). 2. Hogyan sérül meg a doktornő a hasán, ha Rahne a fejét támadja? 3. Amikor a vigyorik körbeveszik Samet és Ilyát a folyosón, akkor a fiú mintha Sarah-nak szólítaná a lányt a magyar szinkronban.

SZPOJLEREK VÉGE

Következzen néhány érdekesség! A figurák az alábbi szuperhős-neveken találhatóak meg a Marvel-univerzumban: Dani – Mirage (délibáb), Rahne = Wolfsbane (sisakvirág:D), Ilya = Magik (varázslat), Sam = Cannonball (ágyúgolyó), Roberto = Sunspot (napfolt). Blu Hunt a valóságban is homokos és tényleg indiánok a felmenői. A vigyorikat Marylin Manson szólaltatta meg. A végefőcím alatt Maisie nevét írják ki elsőként. Az egyik producer neve az egyik legkirályabb, amit stáblistában olvastam: Michele Imperato Stabile.

fresh_maisie.jpg

A 30. perc körül elhangzik a cím. Ez az utolsó mozi, aminél Stan Lee-t még kiírták mint társproducert. Josh Boone-t saját bevallása szerint megviselte a forgatás, amiért le kellett tompítania a horror-elemeket, amiket látni akart. Dr. Reyes eredetileg az X-Men tagja, az általa viselt kitűző, amit közelről is mutatnak, az Essex Társaság logóját ábrázolja – érthetetlen, hogy ezt minek hagyták benne. Ilya az acél-bőrű mutáns Kolosszus kishúga. Dani víziója a harcra kényszerített mutáns gyerekekről a Loganhez készült, fel nem használt felvételekből lett. Sam azért éli túl a saját képességének használatát, mert repülés közben egy nagy erejű energia-védőfalat hoz létre maga körül, ami a landolásnál foszlik szét, szóval mégiscsak megsérül, de korántsem veszélyesen. A srácok a tv-ben a Buffy-t nézik, és amit ott látnak, az előre vetíti a velük később megtörténő eseményeket (lányok csókolóznak, a hősnő egy vigyorgó szörnnyel harcol).

A Disney állítólag nem szólt bele direkt módon a film alakulásába – ezt valahogy nehezemre esik elhinni. A helyszínt a massachusetts-i Medfield Állami Kórház szolgáltatta, amely eme amerikai állam első mentális betegek gyógyítására létrehozott intézménye, korábban ugyanitt vették fel a Viharszigetet. Egyes beszámolók szerint a stáb tagjait kirázta a hideg a helytől és többük különös dolgokat tapasztalt ott… A rendező egy nyilatkozata rádöbbentett, miszerint tényleg „nincsenek egyenruhák, se szupergonoszok”, utólag meg az is feltűnt, hogy egyetlen fekete szereplő sincs. Viszont egyik se hiányzik. Henry Zaga beválogatása Sunspotként felháborodást keltett, hiszen, amint fentebb írtam, nem néger, pedig az eredeti figura az. Még a rajzoló Bob McLeod is felszólalt emiatt. Alica Bragát is támadták, amiért nem puerto ricoi. Ezek aztán tényleg nagyon sokat számítanak a sztoriban…

Az új mutánsokat nem építik be a Marvel Film-Univerzumba, vagyis sosem fogjuk viszontlátni őket. Pedig Boone úr még két részt vízionált: egy űrlény-megszállást és egy démon-inváziót – de sajnálom, hogy ezt nem láthatjuk:P A bemutatók előtt a nagy stúdiók sajtóvetítéseket rendeznek, cikkem tárgyánál azonban az újságírók bojkottálták a rendezvényt a COVID miatt. Két idézet a wikipediás oldalról: „a film fiatal és kemény női főszereplő triója csavar egyet ezen az általában férfiak uralta műfajon” – azért baromság, mert Dani nem csinál semmit, Rahne meg nagyrészt csak sajnálkozik, és mindketten másodhegedűsök Ilya mögött. „Felépítik a nagy csattanó lehetőségét a végére, aztán nem kapunk semmit” – ez viszont igaz, a végső csata, bár korántsem pocsék, mégsem okoz katarzist.

mutants4.jpg

Még egy utolsó szpojler

Az imdbn írta valaki a Hibák oldalra, hogy „A karaktereket egy erőtérrel elzárt helyen tartják, ezért nem tudnak kijutni. Ilyana mutáns ereje a teleportáció. Először el kell mennie a Köztes Helyre, aztán viszont bármely helyre/időbe teleportálhat. Mutatják is, ahogy teleportál a csatában. Vagyis az erejét semmi sem gátolja. Bármikor leléphetne és magával vihetné a többieket is.” Ehhez jön a Wikipediáról a Magik-szócikkből: „Magik képes volt kontinensnyi távolságokra teleportálni magát, egyik földrészről a másikra, sőt, bolygóközi vagy galaxisnyi távolságokat is meg tudott tenni.” Plusz, amint az ismeretlen kommentelő írta, az időben is tud ugrálni. Akkor miért nem megy el?

Szpojler vége

A The New Mutants megközelítőleg 80 millió dollárt emésztett fel, a bevétele kb. 48 millió lett, a kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott. Nekem végülis tetszett, egészen jó volt, a hangulata megfogott és az effektek is szépek. Értékelhető befejezése egy húsz éves film-folyamnak, de korántsem kiemelkedő.

Pontozás:

imdb: 5.3

Szerintem: 4/5 (Helyenként picit unalmas, a politikai üzenete dühítő, úgyhogy kap egy pont levonást.)

Hírek:

- Maisie Williams a Pistol című miniszériában játszik legközelebb, amely a Sex Pistols egyik tagjáról mesél.

- Anya Taylor-Joy filmográfiájában három (ilyen vagy olyan okból) említésre méltó cím akad: Utolsó éjszaka a Sohóban, valami időutazásos thriller vagy horror, amiben egy mulató táncosnőjét játssza; The Northman, egy újabb vikinges film Trónok Harca szereplő-találkozóval; és Furiosa, a Mad Max: Feminist Road hősnőjének eredettörténete, mintha ez bárkit érdekelne. Asszem az elsőt majd megnézem, ha adja a tv.

Szólj hozzá!

Címkék: szuperhős


2021.05.21. 19:05 Tévésámán

The Call (2020)

1720.jpg

Tavaly találtam egy képet az Instagramon Juno Temple-ről, amit nem tudtam hova tenni. Egy medencében ült, háttal a kamerának, szép, érdekes beállítás volt, de semmi sem utalt arra, hogy hol vagy minek kapcsán készült. Mostanra világos lett: a fotó a The Call forgatásán készült, amit utólag, röviden úgy tudnék összefoglalni, hogy 12 percnyi Juno Temple, kis csavarral a végén.

Rövidfilmünk helyszíne egy nagy luxusvilla, ahol Kate (J.T.) látszólag céltalanul tesz-vesz. Úgy tűnik, megpróbál figyelmen kívül hagyni valamit, ez pedig a címadó hívás (the call = a hívás), amely legjobb barátnőjétől, Ellától (szintén J.T., csak a hangja) érkezik. Aztán végül a hősnő visszahívja a másik szereplőt, ekkor indul a sztori, melyből kiderül, miért lézeng Kate egyedül a villában és miért nem akart beszélni Ellával…

0766.jpg

Nagy vonalakban annyi történik, hogy a főszereplő öt percen át kerüli a beszélgetést, aztán mikor végre elindul a hívás, nekem szinte azonnal nyilvánvalóvá vált, mi lesz a megoldás. Van azonban két dolog, ami végig fenntartotta a figyelmemet: 1. A kis fémtárgy, amit Kate ide-oda rakosgat – mi az? 2. Mi a kapcsolat a két nő között? Az utóbbit megválaszoltam nektek, csakhogy elsőre ez korántsem egyértelmű.

Talán lehetne hibának nevezni, hogy az egyszemélyes stáb Aisha Schliessler (ő az író, a rendező, az egyik producer és még a jelmeztervező is) ugyanazt a színésznőt kérte fel két olyan figura eljátszására, akik nem rokonok, mert Juno végig önmagával beszélget. A hangja annyira egyedi, hogy képtelen voltam elvonatkoztatni tőle, tehát Ellát ugyanolyannak láttam magam előtt, mint Kate-et. Ikrek? Aztán a szövegből kiderült: nem, csak barátnők… Ezt a „problémát” azonban Temple kisasszony tökéletesen megoldja, mert annak ellenére, hogy a második nőt sosem mutatják meg, teljesen önálló karakterré formálta mind őt, mind a tényleges főhőst. Két különböző, elkülöníthető személyiség elevenedik meg előttünk – erre vonatkozó konkrét adat nincs, de valószínűleg először Ella szövegét vették fel és ezt játszották be „Kate”-nek, tehát Juno önmagára reagál.

0065.jpg

A látványvilág sötét, mély színekkel operál, az éjszaka és a helyszín megnyugtató, ám a fő figura mégis feszültséggel teli. Kedvenc színésznőm szinte betegesen vékony itt, a fura frizura miatt igen nehéz felismerni – biztosan átesett valamilyen betegségen 2020-ban, más hihető magyarázat aligha létezik a drasztikus külső változásra, ami végbement rajta… A zene csak annyi, amennyit Kate hallgat, viszont abban a részben, mikor ruhástul sétál be a medencébe, ott fantasztikus az az effekt, ami visszaadja, milyen, ha a fülünk a víz alatt van. Itt egy ideig azt hittem, a nő szívdobogását halljuk, valójában viszont egy dalt, ami bent szól a házban. (A muzsikát Mike Milosh szerezte, az operatőr Jeff Tomcho volt.)

A sztori valahogy a látványtól függetlenül zajlik le, mert amit nézünk, annak semmi köze hozzá, viszont a néző fejében megelevenedik mindaz, amiről a két szereplő beszélget. Ez itt mindenképp dicséretet érdemel, hiszen a párbeszéd színesen, kitűnően kelti életre lelki szemeink előtt az elhangzottakat, részben Schliessler szövege, részben Temple előadása miatt. Különös módon azonban sem a telefonhívás, sem a néznivaló nem működik magában, de igazán még együtt sem. A The Call viszont még így is tartogatott számomra egy remek meglepetést, az utolsó néhány képkockát, ahol kiderül, mi az a pici, fémből készült dolog, amit Kate magánál tart. Nagyon figyelni kell a beszélgetésre, ha meg akarjuk érteni, viszont ha megvan, akkor odavág majd.

1021.jpg

Érdekességként csak a költségvetésről találtam adatot, a teljes forgatás ezek szerint megközelítőleg 5000 dollárba került – ha így nézzük, máris sokkal impozánsabb minden, hiszen ezt a sztorit, a látványvilágot és az atmoszférát annyiból csinálták meg, amennyit egy nagy filmnél a stáb mondjuk néhány óra alatt felemészt. Juno Temple kitűnően játszik, mind hangként, mind a fizikai valójában megjelenített nőt hús-vér figurává formálja – jó lóra tettek vele!

Összesítésben a The Call jó film, ami rendkívüli módon úgy lesz jó, hogy a három alkotóeleme (a szöveg, a látvány és a színésznő) mind rossznak mondható valamilyen szempontból. Ám a teljes egyveleg, amit megkoronáz az elsőrangú kis rejtély (a titokzatos fémtárgy) végül mégis pozitív lenyomatot hagy a nézőben – bennem legalábbis azt hagyott. Így kell rövidfilmet csinálni: fenntartja a figyelmet, jól néz ki, van eleje, van vége, tovább mutat önmagán és még egy jól konstruált csattanót is tartogat.

1397.jpg

Pontozás:

imdb: Még nem kapott elég szavazatot.

Szerintem: 5/5

Aki szeretné megnézni cikkem tárgyát, az itt díjmentesen, regisztráció nélkül megteheti, sőt, akár le is töltheti (csak 13 és fél perces).

Szólj hozzá!

Címkék: dráma rövidfilm


2021.03.24. 21:58 Tévésámán

Sucker Punch 10, Filmrajongó 13, Tévésámán 34

004.jpg

(Elöljáróban annyit, hogy két nappal ezelőtt még volt itt egy Képgaléria funkció. Azt akartam használni, de mára letörölték, úgyhogy ez most nagyon hosszú lesz. Kattintsatok picit lejjebb a tovább gombra a cikkhez, aztán majd a képekre, hogy kinagyítsátok őket! Amelyik homályos, az a Xiaomi 8-as hibája, nem az enyém:P)

10 évvel ezelőtt ezen a napon mutatták be itthon a Sucker Punch-ot (Álomháború), amely a hivatalos válasz, ha valaki megkérdezi, mi a kedvenc filmem. Ez a kerek évforduló kis híján egybeesik a saját születésnapommal, plusz a blog fennállásának 13. évével. Ezen hármas alkalom megünneplésére itt egy cikk, amelyben bemutatom a saját Sucker Punch-gyűjteményemet, egy részét meg is osztom veletek és bemutatom, mi lett a szereplőkkel/alkotókkal.

Szólj hozzá!

Címkék: hírek akció fantasy bekategorizálhatatlan


2021.03.22. 17:30 Tévésámán

A halál népbiztosa (2021)

szamuely3.png

A történelemkönyvet a győztesek írják – nem saját gondolat, azt sem tudom, kitől származik, de jól mondta. A győztesek mindig azok, akik éppen a gyeplőt tartják, és akkor az ország szekere arra megy, amerre ők akarják. Közben pedig megmondják, miről mit és hogyan gondoljunk. Most például szülővárosomban, Székesfehérváron, újra akarjuk temetni Hunyadi Mátyást. Megérdemelné? Meg. Jót tenne a városnak? Sőt, az országnak is. De a kezdeményezésben azért érezni lehet a politikai felhangot… Mindenesetre azok, akik pillanatnyilag Matthias Rex mellett kardoskodnak, ők a győztesek. Most. De nem volt ez mindig így…

Ha azt mondom, Adolf Hitler, mindenkinek beugrik a jellegzetesen félrefésült haj, a kis kefebajusz, az egyenruha. Szerintem még a hangját is fel tudjuk idézni. Azt már kevesen tudják, hogy a szeme színe kék volt, nem minden alkalommal ordított, ha beszédet mondott és szerette a süteményeket. Ha azt mondom, Lenin, akkor mindenkinek beugrik a kopasz fej, a bajusz, a kissé összehúzott szem, a karakteres sapka, az egyszerű öltöny. Vlagyimir Iljics Uljanov élt, él és élni fog, aki nem hiszi, az ellátogathat Moszkvába, ahol a halála után majdnem 100 évvel még mindig piedesztálra emelve, üvegkoporsóban alussza az örökké tartó álmot. Tőle nem messze, úgy 100 méterre, a Kreml fala mellett egy méretes mellszobor alatt van eltemetve Sztálin. Látjátok magatok előtt a nagy bajuszt, a jóságosnak szánt mosolyt, az integető kezet? Tudtátok, hogy Sztálin egyik keze rövidebb volt a másiknál, kicsit sántított és rettenetesen csúnya arcbőrrel bírt? (Leninről most nem jut szembe semmi.)

Emlékezünk rájuk, ismerjük őket. Induljunk most el velük egy kis utazásra, kezdjünk 1917-ből, amikor az Uljanov nevű felbérelt provokátor hamis útlevéllel Svájcból érkezik „hazájába”, ahol kis kompániájával (köztük egy Joszif Visszarionovics Dzsugasvili nevű grúzzal) sikeresen megbuktatja II. Miklós cárt, aztán elindítja a nagy forradalmat, ami végigsöpör az egész világon – az Orosz Birodalomból Szovjet-Oroszország, Szovjetunió válik… Közben dúl a Nagy Háború, amiben nyakig benne volt a Magyar Királyság is, mint az osztrák-Magyar Monarchia része. Miközben II. Miklóst és családját lemészárolják, itthon a Vörös Gróf, Károlyi Mihály és csapata lemondatja IV. Károlyt, a Monarchia pedig már csak papíron létezik, amikor felbukkannak azok a gazemberek, akik cikkem tárgyának főszereplői:

szamuely4.jpg

A halál népbiztosa Szamuely Tiborról, az 1919-es Tanácsköztársaság (bolsevik diktatúra) egyik legikonikusabb figurájáról szól, rajta keresztül pedig az egész 133 napos vörös rémuralomról. Ez az 53 perces fél-dokumentumfilm három szinten mutatja be a témát: A középpontban Szamuely életének legfőbb pillanatait láthatjuk dramatizálva; közben korabeli képeket és filmrészleteket tárnak elénk; ezalatt egy narrátor (az ő nevét sajnos elfelejtettem) egy levéltárban sétálva beszéli el azt, amit nem láthatunk. A valóság, a valóság lenyomata és a valósághoz igen közel álló fikció keveredik így igen sajátosan (pont mint A király halála – II. Lajos élete és rejtélyes halála esetében).

„Az ellenséget meg kell semmisíteni!”

Nézzünk akkor pár dolgot erről a moziról, elvonatkoztatva a témától: A játékidő csupán 53 perc, ami mindenképpen baráti. (Jó kérdés, hogy miért csak 12-es besorolást kapott?) A nyitány az egyetlen tömegjelenet, ahol mondjuk hétnél több embert mozgatnak, érdemes jól megnézni, mi történik, miről beszélgetnek a hóhérok, nagyon érzékletes bemutatása annak, ami 1919-ben történt. Ez a jelenetsor egyfajta keretként még kétszer visszaköszön, másodszorra már fekete-fehér emlékképként.

Utána ugrálunk az időben ide-oda, 1909 és 1918 között, megnézhetjük, amint Szamuely és Kun Béla újságírókként beszélgetnek egy nagyváradi kávéházban; amint a későbbi népbiztosok az elvtársaik vendégszeretetét élvezik egy hadifogoly-táborban, majd amikor (Leninhez hasonlóan) jól megtömött bukszával érkeznek meg egymás után Magyarországra. Innentől kronológiai sorrendben történnek az események. A dramatizálást sokban segíti a két rikkancs, akik maguk is egyfajta narrátorai az eseményeknek: Népszavát, Vörös Ujságot, stb. árulnak, kihirdetik a rendeleteket, elmondják, amit tudni kell. A szereplők gyakran dohányoznak, amint ez akkoriban szokás volt, pláne a frontot megjártak között. Láthatjuk magát Lenin elvtársat, hallhatjuk egy rövid telefonbeszélgetésben Károlyi Mihályt (akit a cselekmény tanúsága szerint lefizetnek, hogy lemondjon), valamint kisebb főszereplővé lép elő a híres terrorista, Cserny József.

minden_gyarnak.jpg

„A templomokból legyenek mozik.”

Számomra újdonság volt Szilágyi Jolán története, aki tényleg létezett, ő volt Szamuely felesége. Miatta kapunk valamiféle „szerelmi szálat”, amely azonban igen gyorsan átmegy egy pszichológiai profilba, amint Tibornak az idő előrehaladtával már szó szerint semmit se jelent a felesége: „Kell a hatalom, kell a fényűzés. A te szereteted nélkül megleszek.” Kiemelkedő jelenet a Lenin-fiúk akciója, mikor vezérük parancsára kimennek egy házhoz, ahol apát és fiát, egykori államtitkárokat összevernek, majd a Duna partjára szállítják őket, ahol gyakorlatilag a folyóba lövik mindkettőt. (Ismerős? Nos, ezúttal a szerepek felcserélődtek, csak erről ugye nem szabad beszélni…) Az erőszak egyébként minden esetben nagyon érzékletes, az elkövetők bemutatása szintén emlékezetes élmény, a szenvedést hangsúlyozó maszkok elkészítői igazán jó munkát végeztek (bár az egy kicsit fura, hogy a hadifogságban a csupa kosz és izzadtság Kun mellett Szamuely-t mintha skatulyából húzták volna elő).

A történet feszültséggel teli és bár a nyilvánvalóan sokkoló erőszakos részek kivételével a többi jelenetben csupán beszéddel teli szekvenciákat láthatunk, a hangulat mégis visszaadja, milyen lehetett akkoriban a húsos fazék közelében (Kun Béla irodája), kint az utcán (a rikkancs a ház előtt) vagy bent a házakban (Jolán). Érdekes, hogy a fiktív Szamuely és a fiktív Kun mellett megjelennek a valódiak is, ezen kívül mind a három „idősík” másféle színekkel operál. A régmúlt, az igazi filmfelvételeken fekete-fehér (ilyenné válik a keret utolsó darabja, ahogy feljebb írtam), a levéltáras részek kicsit homályosabbak, erős fénnyel vagy erős árnyékokkal, a fikcióban játszódó jelen pedig színes. Mivel az események jelentős részét a narrátor vagy a szereplők mesélik el, így a készítőknek nagyban rájuk kellett hagyatkozniuk a hangulat kialakítása végett, szerintem ez összejött – más kérdés, hogy ha több pénz lett volna, akkor lettek-e volna a kommunizmusra oly jellemző hatalmas tömegjelenetek vagy megjelentek-e volna a többiek a Kormányzótanácsból (pl. Garbai, Landler, Rákosi).

resetar_daniel.png

A stáblistából nem írtam fel minden nevet, de a port.hun Nótárius nevű hozzászóló révén tudható, hogy a forgatókönyvet Csurka Dóra írta (nem találtam, hogy vajon van-e köze Csurka Istvánhoz?), az operatőr Győri Márk volt, a rendezéssel hárman foglalkoztak: Holicska Ádám (technikai rendező), Huth Gergely és Stefka István (kreatív játékfilmes rendező) – ő az ismert újságíró Stefka, egyébként a nyitánynál egyedül áll a direktori megnevezés alatt. A szereplők egy kivételével teljesen ismeretlenek voltak számomra, ez az egyetlen ismerős pofa Geiler Csaba, aki az Argoban volt Matyi, itt a vonaton lévő egyik viccmesélőként látható (az egyébként az egyetlen humoros jelenet). A két legfőbb szereplőt a valódi személyekhez való hasonlatosságuk alapján választották ki, és mind a ketten nagyon emlékeztetnek eredetijeikre: Szamuely-ként Resetár Dánielt, Kunként Sorbán Csabát figyelhetjük. Előbbinél kiemelkedő, ahogy az 1906-os jelenetben még félszeg fiatalemberből félelmetes szörnyeteggé válik – a halál népbiztosában az az ijesztő, hogy külsőleg talán nem rémülnénk meg tőle, ezért még sokkolóbbak a tettei; illetve kitűnően jeleníti meg a nyilvánvaló hatalommániát. Utóbbiban benne van a Tanácsköztársaság tényleges vezetőjének hideg, számító, mindent lerombolni akaró szellemisége, és mikor beszélt, arra gondoltam, az igazi Kunnak is hasonló hangja lehetett (amennyire tudom, hangfelvétel sosem készült róla). Szilágyi Jolánt a nála kétségtelenül sokkal szebb Réti Nóra alakítja, ez a figura önmagában is megérne egy misét, például tök jó, ahogy a csecsebecsékért rajongó nőt megjelenítik általa, ugyanakkor abban a jelenetben, mikor a koffert bontja ki, érdemes nézni az arcát a férje bejelentései közben – fel se veszi, miket hall.

sorban-csaba.jpg

„a Rotchildok is minket támogatnak”

Cikkem tárgyának nagy érdeme a pártállamok gyökerének bemutatása, ami oroszul el is hangzik: „Pénz, pénz, pénz.” A Leninek, Kun Bélák és Adolf Hitlerek nem a semmiből csináltak diktatúrákat, hanem gyárosok, tőkések, „burzsujok” támogatták őket, a cél a monarchiák, a régi berendezkedések lerombolása volt. A duna-parti részlet és Resetár úr külseje az egyik filmbevágással együtt eszembe juttatta, hogy Szamuely bizony egy személyben volt Goebbels és Himmler: az előbbire hasonlított, az utóbbinak a tetteihez hajaztak a sajátjai. És erről az emberről, amint ezt a végefőcím alatt megtudhatjuk, 1958 és 1990 között számos utcát és közintézményt neveztek el itthon… Még egy különleges részlet Szamuely halála, ami ismét Himmlert idézi, aki szintén elfogói előtt, a kihallgatásán vetett véget az életének, csak ő ciánkapszulával csinálta.

Történelmi arcképcsarnok-rovat

szilagyi_jolan.jpg

Szilágyi Jolán (1895-1971)

Festő, grafikus, karikaturista, Kernstok Károly és Rippl-Rónai József tanítványa. A Tanácsköztársaság alatt a Művelődési Népbiztosság titkára (ez a filmből kimarad), a bukás után emigrált. Ausztria, Olaszország, Moszkva majd Berlin lesznek otthonai. Berlinben a Németország Kommunista Pártja Központi Bizottságának agitációs és propagandaosztályán rajzoló. Német lapoknak volt munkatársa, 1933-ban el kellett hagynia Németországot, a következő évtől a Szovjetunióban élt, szovjet lapoknak dolgozott. 1948-ban tért vissza Magyarországra. 1955-ig az Új Világ című lapnak rajzolt és írt művészeti cikkeket. 1949-ben, 1956-ban és 1969-ben volt önálló kiállítása Budapesten, 1971-ben Kelet-Berlinben. 1950-ben Munkácsy-díjat kapott. (A képek közt felhasznált plakát Szilágyi munkája.)

Akit bővebben érdekel a rendező személye: Stefka István [https://azoreg.pestisracok.hu/rolam-eloszor-es-utoljara/]

Különböző forrásokból Szamuely Tiborról (1890-1919):

A Magyar Történelem Nagy Alakjai 13. rész (Kende János és Sipos Péter, Reflektor Kiadó, 1989) 20-21. oldal: „Kevés olyan személyisége volt a forradalmaknak, akit annyira ellentétesen ítélt meg kora és utókora, mint őt. Látták életet és halált egyaránt megvető, kérlelhetetlen harcosnak, s látták irgalmatlan gyilkosnak. Vélték a forradalom szimbólumának, egy XX. századi magyar Saint-Justnek, sokan összeesküvőnek tartották, aki az 1919. március 21-én létrejött hatalmi viszonyok megváltoztatására törekszik, s egy radikális, „tiszta” proletárdiktatúra érdekében még Kun Bélát is kész megbuktatni. (…) A család liberális szelleme lehetővé tette számára a találkozást a századelőn a (…) radikális eszmékkel.”

A Népszava külsős tudósítója (az a Népszava, aminek megszűnése nemrég nagy felháborodást keltett…). „A fővárosba a klerikális Magyar Kurír munkatársaként kerülhetett, s közben az egyház kárhozatos gazdasági, szellemi befolyásáról készült könyvet írni.” (Ismerős? Beülünk a padba, elfogadjuk a pénzt, de közben a munkaadóink ellen dolgozunk.) Hadifogság: „Nyughatatlan természete szembefordította a fogoly osztrák-magyar tisztekkel csakúgy, mint orosz őreivel. Szocialista meggyőződését nyíltan vállalta, többször kísérelt meg szökést, (…) – ehhez hozzájön, hogy „nehezen kezelhető kamasz” is volt. Tehát mindig mindenki ellen lázadt. „A polgárháború kirobbanásakor, 1918 nyarán maga is fegyvert ragadott. Közreműködött a baloldali eszerek lázadásának leverésében, és harcolt a lázadó cseh légiók ellen is.” (Aki nincs velünk, az ellenünk van.) „Svájcba utazott (…) 1918. november közepén kiutasították” – érdekes, Svájcban nem lett szocializmus. Meg más se… 1919 január: „Szülővárosában ellenforradalmárok merényletet kíséreltek meg ellene, majd letartóztatták.” Egyébiránt szinte bármelyik kommunista vezető életében találunk legalább 1-2 börtönben töltött évet, akkoriban még a hatalom rájött, hogy az ilyen provokátorokat el kell távolítani. Persze mindig mindegyiket kiengedték… „1919 . március 21-én a kora esti órákban egy nyilvános gyűlésen ő jelentette be a Tanácsköztársaság kikiáltását (…)”

szamuely2.jpg

„A Forradalmi Kormányzótanácsnak a megalakulásakor tagja lett mint helyettes hadügyi népbiztos. Itt kiéleződtek ellentétei a népbiztosságot irányító Pogány Józseffel, és valószínűleg része volt a Pogányt eltávolító akció szervezésében (…) távoznia kellett a hadügyből, s a közoktatásügyben (!) lett helyettes népbiztos, majd rábízták a rokkant-, illetve a lakásügy irányítását.” Legalább annyira érthetett hozzá, mint Gyurcsány Ferenc a sportminiszterséghez. „(…) ő irányította az impozáns fővárosi május elsejei ünnepségek munkálatait is. (…) személyesen vett részt az abonyi, majd a szolnoki ellenforradalom leverésében. (…) találkozott Leninnel és magával hozta Lenin híres üdvözletét.” ’19-ben Lenin szavakat küldött katonák helyett, ’56-ban a nyugati világ szavakat küldött katonák helyett. „(…) leverte a nyugat-dunántúli és a Duna-Tisza közi ellenforradalmi lázadásokat. Kemény fellépései, Kunnal folytatott vitája, valamint az olyan hírek, hogy 1919. június végén egy állítólagos baloldali puccs benne látta volna a Kun Bélát is félreállító diktátorát, megnehezítette helyzetét a forradalom vezérkarában. A Tanácsköztársaság utolsó heteiben, visszatérve tárcája szabta ügyköréhez, a gyermeknyaraltatási akcióval foglalkozott.” Milyen kedves, nem? A befejezés annyi, hogy Bécsújhelyen (amit a német nevén említenek) 1919. augusztus 2-án öngyilkos lett.

Kik árulták el 1918-ban Magyarországot? (Marschalkó Lajos, Hasonmás kiadása az 1944-ben a Stádiumnál megjelentnek, Gede Testvérek Bt., 2000) [Ami itt következik, az nem az én véleményem, hanem idézet.] 7. oldal: „A Bujdosó könyv-ben később Tormay Cecile állapította meg, hogy a függetlenség jelszavával vitték bele a forradalomba a gyanútlan magyar társadalmat. Kalózlobogónak használva a területi integritást, később Kun Béláék bolsevizmusát csempészték magyar földre. Egyelőre azonban még nem célszerű levetni a bolsevista sátánra húzott álarcot, nem célszerű még megmutatni a vérszomjas judeai Samuelli Tibor és Korvin-Klein ördögi profilját.” 18. oldal: „Mikor később megalakul a Nemzeti Tanács, tagjai között kilenc zsidó hírlapíró foglal helyet. Később ugyanilyen arányban szerepelnek a proletárdiktatúra tanácsában: Samuelli Tibor, aki a Katolikus Kurír munkatársa volt (…)” 40. oldal: „A tömegben már ott vannak Pogány-Schwartz beugrató ügynökei, a Galieli-Kör által kiküldött agent provocateurök, akik piros-fehér-zöld jelmezük alatt ott rejtegetik már azt a revolvert, melyet később Samuelli Tibor legényei sütnek rá a magyar parasztra.”

szamuely1.jpg

Magyarország 1918-1919 Események, képek, dokumentumok (Siklós András, Kossuth Könyvkiadó/Magyar Helikon, 1978) 191. oldal, a Kommunisták Magyarország Pártjáról: „A központi vezetőségbe Szamuely Tibort is beválasztották, aki azonban csak január elején érkezett Berlinen keresztül Magyarországra (Szamuely Berlinben Karl Liebknechttel és Rosa Luxemburggal tárgyalt).” 257. oldal, az első Forradalmi Kormányzótanács összetételéről: (…) hadügyi népbiztos: Pogány József, helyettesei: Szántó Béla, Szamuely Tibor (…)”. 331-332. oldal: „Az intervenció megindulásáról érkező riasztó hírek hatására a Budapesti Munkás és Katonatanács, április 19-én, izgatott hangulatban gyűlt össze a Városi Színházban. Az ülés szónokai: Kunfi, Kun, Böhm, Pogány, Szamuely a proletár haza védelmére szólították, fegyverbe hívták a munkásokat és szigorú rendszabályokat követeltek a támadás hírére feléledő, az ellenséggel összejátszó ellenforradalom letörésére. (..) Ugyane napon (húsvét vasárnapján) a népbiztosok és az egyesült párt vezetői vidékre utaztak. Az egykorú tudósítás szerint (…) Szamuely Győrben (…) tartott lelkesítő beszédet.” 337. oldal: „A hadsereg mögöttes területén a rend és a fegyelem fenntartásával, az ellenforradalmi megmozdulások elfojtásával a Forradalmi Kormányzótanács Szamuely Tibort bízta meg, felhatalmazást adva, hogy e célra „bárminemű eszközt igénybe vegyen”.” Na, ezt tényleg jól bemutatta a film, bár nem az erőszakos részét, hanem az oda vezető utat. 340. oldal: Május elseje – „A munkákat politikai síkon Szamuely Tibor, művészi vonalon Biró Mihály Irányította.”

A 351. oldalon „Kun Béla és Szamuely Tibor a millenniumi emlékműnél” – itt látható, hogy a filmes hasonmásaikkal szemben Kun és Szamuely kb. ugyanolyan magasak voltak. 359. oldal: „A kormányzótanács kibővített ülésén a szociáldemokrata centrum és a jobboldal képviselői (…) újólag a diktatúra felszámolása mellett foglalt állást, de a jelenlévő kommunisták és baloldali szociáldemokraták (Landler, Szamuely, Szántó) részéről éles visszautasításra találtak.” 362. oldal: „Május 3-án a Vörös Hadsereg egységei, jórészt budapesti katonák – Szamuely Tibor, Steinbrück Ottó és Seidler Ernő vezetésével – Ceglédről kiindulva szétverték az Abonyt és Szolnokot megszállva tartó ellenforradalmárokat.” 380. oldal: „Május 18-án Szamuely, a kormányzótanács megbízásából, repülőgépen – vállalva az 1100 km-es repülőút kockázatát – Kijevbe indult, kölcsönös tájékoztatás, a magyar és az ukrán Vörös Hadsereg hadműveleteinek jobb egybehangolása céljából. Szamuely Kijevben Podvojszkijjal, az ukrán hadügyi népbiztossal és Anton Ovszejenkóval, az ukrán hadsereg főparancsnokával tárgyalt, majd vonaton folytatta útját Moszkvába. Megérkezésekor (május 25-én) részt vett a főváros felfegyverzett munkásainak szemléjén, majd több ízben is tájékoztatta Lenint a magyarországi helyzetről. Szamuely 8 órai repülőút után május 31-én érkezett vissza Magyarországra. A leszállás után azonnal a Budapesti Munkástanács ülésére sietett, ahol beszámolt tapasztalatairól (…).” 388. oldal: „Május végén Kun Béla, látva a szociáldemokraták ingadozását, szikratávíró útján kérte Lenint: foglaljon állást nyílt levél formájában. E felkérésre írta Lenin (Szamuely moszkvai tartózkodása idején) nevezetes üdvözletét, mely „Üdvözlet a magyar munkásoknak” címmel a Pravdában május 29-én jelent meg. A magyar munkásokhoz szóló felhívást Szamuely hazatértekor magával hozta és az június elején a Népszavában magyar fordításban is megjelent.” 396. oldal: „A szociáldemokrata centrum kapituláns álláspontját Kunfi Zsigmond képviselte. Vele szemben a felszólalók többsége, különösképpen éles hangú beszédében Szamuely Tibor és Pogány József, az antant ultimátumának visszautasítását javasolta.”

szamuely_lenin.jpg

Rubicon 2017/10. szám „Forradalmak”  (Rubicon-Ház Kft. 2017.) 42. oldaltól Révész Tamás cikke 1919 A magyarországi Tanácsköztársaság kérdőjelei. 45. oldal „Ellenforradalmi propagandaplakát a Horthy-korszakból”, felirat: Amit a népbiztosok maszlagoltak, jobb oldalon „Számúely: A fölmentő orosz hadsereg a Kárpátokban áll…” 47. oldal, kis adalék a film nyitányához: „Az 1919 májusában kezdődő vörösterror és az elsősorban az ipari munkásság jobb ellátása miatt szükséges ismétlődő rekvirálások tovább csökkentették a rezsim népszerűségét. Ez elsősorban az erőszakos terménybegyűjtésnek leginkább kitett Duna-Tisza közében volt jellemző, ahol júliusban már számos helyen komoly lázadásokra került sor. Az ezek leverésére bevetett Lenin-fiúk kegyetlenkedései pedig még jobban elidegenítették a Tanácsköztársaságot a vidéki lakosságtól.”

50. oldaltól Bödők Gergely cikke A nagy vörös május A proletárdiktatúra erődemonstrációja. Az 56. oldalon újabb adalék a vörös hóhérokhoz: „Szinte a társadalom egészének megütközését kiváltották a vörösterror hazai megnyilvánulásai: az erőszakos akciók, a Lenin-fiúkkal és más terrorlegényekkel foganatosított gyilkosságok, kivégzések és rekvirálások, valamint a tanácskormány túszszedő gyakorlata.” 57. oldal, vissza a központi alakhoz: „A nagyszabású rendezvény megszervezésével az előző évi oroszországi május elsejei ünnepség vizuális propagandájáról közvetlen tapasztalatokkal rendelkező hadügyi népbiztoshelyettest, Szamuely Tibort bízták meg. A Forradalmi Kormányzótanács április 14-ei ülésén tárgyalt először a szervezés anyagi költségeiről. Ekkor Landler Jenő belügyi népbiztos előterjesztésére a rendezvények lebonyolítására 250 ezer koronát irányoztak elő. Ezt négy nappal később – aligha függetlenül az április idusán bekövetkező román támadástól – Szamuely Tibor javaslatára négymillió koronára növelték (…) Szamuely Tibor az előkészítő művészi munkálatok irányításával a díszlet- és pavilontervezőként működő Falus Eleket, valamint Bíró Mihályt, a vörös kalapácsos embert ábrázoló „Népszava-plakát” révén ismertté vált grafikust bízta meg.”

Múlt-kor 2019. Tavasz (Múlt-kor Kulturális Alapítvány, 2019.) 46. oldaltól A vörösterror 133 napja. 48. oldaltól Hatos Pál írása: Rosszfiúk világforradalma Az 1919-es magyarországi Tanácsköztársaság kialakítása. 50-51. oldal: „[Kun Bélának] Gátlástalan alvezérekre – mint Szamuely Tibor – és a háborús alvilág nem sokat töprengő közkatonáira egyaránt szüksége volt (…)” 55. oldal: „A Munkástanács ülése után a szocdemek Erzsébet körúti titkárságán sor került az új párt első közös értekezletére is. Kun Béla szertartásos orosz csókkal köszöntötte az érkezőket, az ulánus egyenruhában feszítő Szamuely Tibort és a milliomosfiú Lukács Györgyöt is.” 62. oldaltól Takács Tibor műve: Gátlások nélkül Szamuely Tibor 1919-ben. 62. oldal: „Szervez, agitál, ha kell, fegyvert ragad, de megmarad újságírónak is. 1918 áprilisától írja cikkeit a kommunista Szociális Forradalom című lapba, amelyekben rendre előfordul a szó: vér.” 64. oldal: „Több tucat magyar hadifogoly, elsősorban tiszt lemészárlásáról szóltak a mendemondák, akiket azért lövetett halomra, mert nem voltak hajlandóak belépni a Vörös Hadseregbe. (…) a legszélsőségesebb bolsevikok között tartották számon, amelyet csak megerősített a Vörös Újságba írt cikkeinek tartalma és militáns hangvétele. Szamuely elkerülte a kommunista vezetők február végi letartóztatását és a Fehérvári úti rokkantkórházban bujkálva szerkesztette tovább a párt lapját. Itt érte a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesülésének és a Tanácsköztársaság kikiáltásának a híre. (…) tagja lett a budapesti központi munkás- és katonatanács 80-as bizottságának is. Fő feladata a hadsereg szervezése és a toborzás, illetve a hadipropaganda irányítása lett. [Újabb közös vonás Goebbels-szel.] (…) jelentős mértékben megemelte a hadirokkantak járadékát. (…) Szamuely Tibor április 20-án Győrött tartott beszédet, amelyben nem tett különbséget a külső és a belső ellenség között: mindkettő ellen kíméletlen harcot hirdetett.”

szamuely_kun.jpg

„Másnap a [itt már a 65. oldalon vagyunk] kormányzótanács megbízta, hogy minden lehetséges eszköz igénybevételével biztosítsa a rendet a front mögötti területen. Feladatának a Frontmögötti Bizottság vezetőjeként, illetve a keleti hadsereg rögtönítélő törvényszékének elnökeként tett eleget. A Szolnokon kiadott parancsában mindenkit biztosított arról, hogy ha szükséges, nem fog visszarettenni a rendelkezésére álló eszközök használatától. Elsősorban a burzsoáziát fenyegette meg (…) Szamuelynek nem volt saját, állandó „terrorcsapata” küldetéseihez – ekkor és később is -, hol a Korvin Ottó vezette politikai rendőrségtől, hol Cserny József különböző néven működő különítményétől, hol a Vörös Hadseregtől kapott embereket. Személyesen előbb Püspökladányban és Hajdúszoboszlón jelent meg, majd a román támadás elől Ceglédre vonult vissza. (…) [Május 3-án Ceglédre] megérkezett Szamuely, aki legkevesebb 20 embert végeztetett ki az ellenforradalomban való részvétel vádjával, de inkább elrettentő példaként. (…) Váry Albert államügyésznek a vörös uralom áldozatait összegyűjtő munkája alapján Szamuely április végén és május elején a keleti front mögötti területen több mint 50 személyt ítélt halálra. (…) A teljes képhez hozzátartozik, hogy Szamuely Tibor Szolnokon, majd Cegléden fosztogató vöröskatonákra is halálbüntetést szabott ki. A rendteremtés közepette Szamuely közoktatási népbiztosként szervezte Budapesten a május 1-jei ünnepségeket, s még arra is volt ideje, hogy írókkal találkozzon. A kommün válságos időszakában a [áttérünk a 66. oldalra] végsőkig való kitartásra és harcra buzdított, ám a május első felében megindult északi hadjárat sikereinek nem volt részese, idejét ugyanis moszkvai útjának előkészületei kötötték le. (…) tárgyalt Leninnel, és egy népgyűlésen fel is szólalt. (…) A Forradalmi Kormányzótanács június 4-én (…) Szamuely Tibor vezetésével egy háromfős – forradalmi törvényszékeket megillető jogkörrel is felruházott – bizottságot küld ki a rend helyreállítására [a Dunántúlra]. Június 6-án (…) Kőszegen, két nap múlva Kapuváron, majd június 9-én Csornán a rögtönítélő törvényszék elnökeként több embert is halálra ítélt. Kapuvárra emellett jelentős hadisarcot is kivetett, amelyet a helyieknek részben élőállat, részben készpénz formájában kellett beszolgáltatniuk. Váry Albert összeállítása alapján Szamuely 18 embert akasztatott fel Sopron és Vas megyében, elsősorban gazdákat és polgárokat, vasutast azonban egyet sem. (…)

„A Clemenceau-jegyzék kapcsán azonban szembekerült Kun Bélával is (…) Befolyásának csökkenését jelzi, hogy kikerült a június 24-én újjászervezett Forradalmi Kormányzótanácsból, csupán a tanácskongresszus ülései között annak jogait gyakorló Szövetséges Központi Intéző Bizottságba választották be. Szamuely Tibor leváltásához nagyban hozzájárultak a Duna mentén kirobbant ellenforradalmi lázadás leverése után a parancsnoksága alatt álló Lenin-fiúkkal elkövetett kegyetlenkedésekről szóló hírek. (..) június 18-a után pár nap alatt a Duna-Tisza köze nyugati felében (és Tolna megye keleti részén) gyakorlatilag felszámolták a Tanácsköztársaságot.” 67. oldal: „A központból ez esetben is Szamuely Tibor sietett a helyszínre, ám most (…) a Vörös Hadsereg főparancsnoksága megbízásából. (…) Június 21-24. között Szamuely rögtönítélő törvényszéke Váry Albert összesítése szerint 46 – Romsics Ignác adati szerint 52 – halálos ítéletet szabott ki, legtöbbet Kalocsán, Dunapatajon és Solton.”

ssa44082.JPG

„Június 24-e után Szamuely Tibor teljesen háttérbe szorult. (…) a proletárdiktatúra szigorítását szorgalmazta, (…) egy magyar Cseka felállítását javasolta, (…) egy „megalkuvásmentes” kommunista lap indítását tervezte. (…) augusztus 1-jén már ő is kilátástalannak ítélte a kommün helyzetét. Miután Ausztria neki nem adott politikai menedékjogot, volt népbiztostársaitól külön indult Nyugatra, autóval. Éjjel Savanyúkútnál lépte át a határt, ám nem sokkal később osztrák csendőrök tartóztatták fel, és Lichtenwörth községbe kísérték. Szamuely az őrszobán öngyilkosságot követett el. A bécsújhelyi kórházba szállították, ám életét már nem tudták megmenteni. Holttestét az akkor még (innentől 69. oldal) Magyarországhoz tartozó Savanyúkúton először a temetőben, majd a falu határában, jeltelen sírba temették.”

„A mindig elegánsan öltözködő, színésznők körül forgolódó, dzsentri-allűröktől sem mentes, párbajbotrányokba keveredő, ezzel együtt radikális, a társadalmi igazságtalanságokat bátran leleplező, ma úgy mondanánk, oknyomozó újságíróból a háború, a hadifogság és az orosz forradalom alatt egy bőrkabátot hordó, végletekig leegyszerűsített sémákban gondolkodó katona lett. A bolsevik Szamuely világában kizárólag proletár és burzsoá, kizárólag proletárdiktatúra és régi, kizsákmányoló tőkés rend létezett. A kettő közötti harc természetesen véráldozatokkal jár, és ha már így van – hirdette Szamuely -, akkor sokkal inkább a burzsoá vére folyjon, mint a proletáré. Kétely nélkül hitte, hogy ebben a harcban az igaz oldalon áll, és hogy a proletárhatalom megvédése érdekében minden eszköz megengedett. Ezzel persze akkoriban nem volt egyedül: nem „fanatizmusa” különböztette meg őt a Tanácsköztársaság többi vezetőjétől, hanem gátlástalansága. Sosem habozott élni a rendelkezésére álló erővel, ha úgy hitte, az a proletárforradalom érdekeit szolgálja. (…)”

„Szamuely Tibor a kommün idején közel száz vagy talán még több halálos ítéletet rendelt el gyorsított eljárásban, szinte pillanatok alatt, hivatalos felhatalmazás birtokában a rögtönítélő törvényszék elnökeként, a Tanácsköztársaság érvényes jogszabályainak megfelelően. (Egyetlen esetet kivéve: köze lehetett két, állítólag baloldali puccsot tervező ukrán vörös tiszt június 19-ei meggyilkolásához.) Ezért – áldozatainak számát előszeretettel felnagyítva – hol vérszomjas vadállatnak, hol – áldozatainak számáról jobbára hallgatva – a forradalom rettenthetetlen harcosának tarották.” 76. oldal, Varga Krisztián cikke Korvin Ottóról: „A több száz halálos áldozatot követelő Cserny- és Szamuely-féle szigorú megtorlás”.

ssa44073.JPG

Rubicon 2019/4. szám „Proletárdiktatúra 1919 Szovjetköztársaság Magyarországon”  (Rubicon-Ház Kft., 2019.) 7. oldal, Ligeti Dávid Kitört a proletárdiktatúra! Március 20-21. krónikája című cikkéből: „1919 februárjában Károlyi börtönbe vetette Kun Béla körét, ezzel azonban csak lassítani tudta a bolsevik agitációt. Számos bolsevik tovább működött illegalitásban, kivált a néhány hónap múlva valódi ördöggé változó Szamuely Tibor dolgozott a világforradalom ügyén.” 11. oldal: „Március 21-én (…) az illegalitásból hirtelen feltűnő Szamuely már kész tényként közölte: a két párt egyesül és a proletariátus átveszi a hatalmat. A mai napig nem tudjuk, miként volt ilyen jól értesült az újságíró – a kormányülés valamelyik szociáldemokrata tagja pletykálhatott. A vörösterror jövendőbeli arkangyala eképp fejezte be szónoklatát: „Éljen a magyar munkások, parasztok és katonák szovjetköztársasága! Éljenek orosz testvéreink!” Érdemes megfigyelni, hogy Szamuely expressis verbis [félreérthetetlenül] a szovjet fogalmat használja.” 24. oldal, a Vörös Hadsereg mozgósításáról szóló cikk mellékleteként egy Szamuely-beszédből idéznek, ahol a népbiztos ezt mondta: „Csak két út állhat előtte (a Vörös Hadsereg katonájának), győzni vagy elpusztulni!” Hitler is ezt mondta…

A 33. oldalon Kerepeszki Róbert A vörösterror című cikkének egyik betétje Szamuely rövid életrajza: „A vörösterror egyik legvéreskezűbb irányítója volt, a nevéhez fűződő egyik leghírhedtebb megtorlás 1919. május 3-án Szolnokon történt.” Ugyaninnen, a cikk Halálvonat című bekezdéséből: „A vörösterror egyik rettegett szimbóluma Szamuely Tibor páncélvonata volt, amellyel ő és a „Lenin-fiúk” a vidéket járták. Más helyszínek mellett ez a szerelvény futott be Szolnokra 1919 májusában, illetve másfél hónappal később a Duna-Tisza közén lévő településekre az ott kialakult „parasztforradalom” leverésére, illetve megtorlására. Egyes források szerint a „Halálvonat” felszereltsége félelmetes volt: az arra kivezényelt „Lenin-fiúk” fegyverzete kézigránátokat, legalább két tábori ágyút és három gépfegyvert tartalmazott. De a kényelmükről is gondoskodtak: a szerelvény egy poggyász-, két szalon-, egy étkező- és négy első osztályú (amerikai típusú, hosszú, kényelmes és nagy belső térrel rendelkező) Pullman-kocsiból állt.” Az 52. oldalon Gali Máté idézi Szekfű Gyulát: „A kommün a terrorra alapozódott, melynek feje, a népbiztos Szamuely Tibor „minden formaságtól mentesen” hajtotta végre a kegyetlenkedéseit.”

Utólagos szerkesztés – Részletek Zalka Miklós Mindenkihez! című könyvéből (az eredeti szöveg 1969-es, ez pedig a negyedik kiadása, 1988-ból, kiadó: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest)

60-61. oldal: "A bolsevista probléma német receptre történő megoldása [megölésük] kísértetiesen előrevetítette árnyékát. A nyíregyházi polgármester jelentésben számolt be róla: ,,1919. év január hó 4-én megjelent nálam Szamuely László nyíregyházi lakos, s bejelentette, hogy bátyja, Szamuely Tibor 1919. év január hó 5-én délelőtt 11 órakor a Városi Színházban a kommunizmusról akar előadást tartani egy népgyűlés keretében, s kérte a Városi Színháznak az átengedését. (…) jelentést tettünk a Belügyminisztériumnak, s a további intézkedésre utasítást kértünk. (…) Este 8 és fél 9 között a Belügyminisztérium távbeszélőn fölhívott, s… a következő utasítást kaptam:

- Szamuelyt okvetlenül tegyék ártalmatlanná!

Ezen utasítás rendkívül szokatlan volta engem igen meglepett, nyomban a beszélő nevét kérdeztem, ki a következőket mondotta:

- Mellettem áll Nagy Vince miniszter s a rendeletet leadó fél: Szilárd államtitkár.

Az utasítás homályos és szokatlan voltánál fogva a következő kérdést intéztem az államtitkárhoz:

- Tehát elrendeli a miniszter úr Szamuely Tibor letartóztatását?

Ezen kérdésemre a következő választ kaptam:

- Értsen meg, polgármester úr, bennünket, a miniszter úr azt kívánja, hogy Szamuely Tibor ártalmatlanná tétessék, s helyezzen bennünket megmásíthatatlan tények elé…''

(…) Nem a polgármesteren és nem a nyíregyházi rendőrkapitányon múlott, hogy a belügyminiszter úr mégsem helyeztetett ,,megmásíthatatlan tények'' elé. Szamuely Tibor ugyanis időközben elhagyta Nyíregyházát. Az ellenforradalmár tisztek, akikre az akció végrehajtását bízták, Szamuely Tibor helyett a testvéreire lőttek, s azokra is ,,ügyetlenül'': nem ölték meg, csak megsebesítették őket… 

99-100. oldal: "Szolnok előtt, a nyílt vasúti sínpályán már ott vesztegelt a Magyar Tanácsköztársaság rendkívüli rögtönítélő törvényszékének különvonata. A bíróság elnöke Szamuely Tibor – egyben a budapesti hadseregcsoport politikai megbízottja. (…) Szamuely sietősen rendbe szedte a sebtében föllelhető csapatokat, és még az éjszaka folyamán parancsot adott a támadásra. A szolnoki eseményekről Böhm Vilmos hadseregparancsnok így számolt be a Vörös Ujság hasábjain: Csapataink ma (1919. május 3.) visszafoglalták Szolnokot. (…) A csapatok élén a fáradhatatlan Szamuely Tibor irányította a támadást. (…)

Szamuelynek a hadseregparancsnokhoz fűződő viszonya tovább romlott. A győzelem után Böhm Vilmos repülőgépen utazott Szolnokra, hogy beszédet intézzen a harcokban diadalmas csapatokhoz. Mielőtt a felsorakozott alakulatok elé állt volna, benézett egy percre Szamuely Tiborhoz, aki a katonák hősiességéről beszélt neki. Böhm türelmesen végighallgatta, majd kifejtette, hogy ez nagyon szép, azonban kár az egészért, mert a helyzet reménytelen. Szamuely alaposan leteremtette Böhmöt, amiért defetista nézetekkel kívánja traktálni a katonákat." [Kérdés, hogy ezt az esetet ki mesélte el és kinek?] 

106-tól a moszkvai repülőútról van szó: "Az utas, aki a hátsó ülésen ült, Szamuely Tibor hadügyi népbiztos, a rendkívüli rögtönítélő törvényszék elnöke. (…) A startnál megjelentek a repülőtér munkástanácsának tagjai (..) Szamuely Tibor elé álltak a repülőtér személyzetének követelésével: vesse alá magát motozásnak, mert olyan értesüléseik vannak, hogy hatalmas kincset akar külföldre csempészni, s ehhez a repülőtér személyzete nem nyújt segítséget. Motozás nélkül nem állítják starthoz a gépet. Szamuely meghökkent, némi habozás után helyesebbnek látta, ha nem utasítja el a személyzet követelését, viszont ragaszkodott hozzá, hogy a motozás eredményéről készítsenek jegyzőkönyvet. Az emberek már a motozás közben rájöttek, hogy ostoba rémhírnek dőltek be. Szégyenkeztek, abba akarták hagyni a vizsgálatot. Ebbe azonban Szamuely Tibor nem egyezett bele, követelte, hogy ha már elkezdték, fejezzék is be a motozási eljárást, és készítsenek róla szabályos jegyzőkönyvet, amelyben tüntessék föl, mit találtak az átvizsgált repülőgépen, és mit találtak nála meg a pilótánál. Így történt." [Hogy ennek a sztorinak mennyi a valóságalapja, azt csak úgy lehetne eldönteni, ha ez a bizonyos jegyzőkönyv még meglenne.]

"A vendég délután Kijev mellett, a zsmerinkai repülőtérre szállt le. Ott már várták: magyar internacionalisták, akiket Lenin küldött a fogadására. Kijevbe autóztatták Szamuely Tibort, Ukrajna hadügyi népbiztosához, Nyikolaj Iljics Podvojszkijhoz, majd vonaton vitték tovább Moszkvába. Nem akármilyen vonaton: II. Miklós, a volt cár különvonatán…

Mire Szamuely Tibor Moszkvába ért, az albertfalvai repülőtér munkástanácsának tagjai előtt is világossá vált, hogy a népbiztos egyáltalán nem különc, amiért jegyzőkönyv felvételét kérte a motozásról, ezzel szemben kitűnően ismeri az ellenség módszereit. Budapesten ugyanis háromféle hír terjedt el Szamuely utazásával kapcsolatban. Az első: Szamuely megszökött, és magával vitte a nemzet vagyonát, rengeteg aranyat, több mázsa ékszert és különösen sok gyémántot. A második: Szamuely Tibor tevékenysége az örökös akadékoskodásával, az állandó ellenséghajhászásával immár terhes lett a Forradalmi Kormányzótanács számára, egyenesen akadályozójává vált a szociáldemokraták és a kommunisták egységének, zavarja a békülékenyebb kommunisták és a szociáldemokraták egymáshoz való közeledését – ezért ezzel a szép küldetéssel távolították el a közélet porondjáról. A harmadik: A tanácskormány békét akar kötni, és a túlontúl harcias Szamuely kiküldése Moszkvába tulajdonképpen barátságos gesztus az antant felé… Ahogy múltak a napok, a háromféle kósza hír lassacskán összefonódott, új és új változatokban jelentkezett az ellenforradalom suttogó propagandájában. 

A moszkvai pályaudvaron Boncs-Brujevics, Lenin közvetlen munkatársa fogadta Szamuely Tibort, s közölte vele, hogy Lenin várja. Gépkocsiba ültek. (…) Amikor a vendég a Vörös Térre érkezett, Vlagyimir Iljics Lenin éppen egy teherautó platóján állt, és a munkásosztagokhoz beszélt. (…) Lenin befejezte a beszédét, megölelte Szamuelyt, s visszafordult a tömegekhez.

- Az imént érkezett hozzánk, átrepülve a Kárpátokon, a Komintern egyik legbátrabb harcosa, a mi testvérünknek, a magyar tanácskormánynak egyik népbiztosa, Szamuely Tibor elvtárs.

A moszkvai munkások örömujjongva üdvözölték a Magyar Tanácsköztársaság küldöttét. Lenin nem vette le kezét a vendég válláról, hol őt nézte, hol a tömeget, s mosolygott. Szamuely a teherautó szélére lépett, és beszélni kezdett. Szavait félbe-félbeszakította a tömeg. Éltették Tanács-Magyarországot, a Magyar Vörös Hadsereget. A teherautó továbbhajtott a téren, s távolabb ismét megállt. Újra Lenin beszélt a néphez, majd átadta a szót Szamuelynek. Ez többször megismétlődött, aztán a kocsi a Kremlbe ment. (..)

A tárgyalások befejezése után a Magyar Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosa vonatra ült, és Kijevbe utazott, ahol ismét találkozott Ukrajna hadügyi népbiztosával, Nyikolaj Podvojszkijjal, (…) Sem a Leninnel, sem a Podvojszkijjal folytatott megbeszélésekről nem jelent meg semmiféle hivatalos közlemény. (…) Búcsúzóul Nyikolaj Podvojszkij egy kijevi laktanyába invitálta vendégét, amelyben a besszarábiai frontra tartó I. internacionalista gyalogezred katonáit szállásolták el. A magyar népbiztos hosszasan beszélgetett az ezred legénységével – anyanyelvükön, magyarul. (…)"

A visszaérkezésről: "A Budapesti Központi 500-as Forradalmi Munkás- és Katonatanács (…) ezen a napon éppen ülésezett. Szamuely Tibor azonnal odasietett, s jelentést tett az útjáról: (…) beszéde után felolvasták Lenin üdvözletét a magyar munkásokhoz. (…) Az egybegyűlt tanácstagok többsége lelkesen ünnepelte Szamuelyt és Dobos pilótát. Voltak azonban olyanok is – furcsa véletlen: kizárólag szociáldemokraták -, akik félrehúzták a szájukat, és az egész repülőutat vagy egyszerű blöffnek tartották, vagy pedig egy feltűnési viszketegségben szenvedő fiatal titán bravúroskodásának. Sőt, akadt egy olyan is, Kunfi Zsigmond, aki kereken kijelentette, nem ért egyet Leninnel. A hadsereg-főparancsnok [elvileg Landler Jenő] külön parancsot adott ki, amelyet ki kellett hirdetni a Vörös Hadsereg minden katonája előtt: dicséretben részesítette Szamuely Tibort és Dobos István pilótát, amiért minden szempontból fényes sikerrel hajtották végre feladatukat, és megteremtették az összeköttetést ,,… fontos hadműveleti ügyekben az orosz tanácsköztársaság vezérkarához" …

115. oldal: "A rendkívüli rögtönítélő törvényszék elnökének a megerőltető moszkvai utazás után nem sok ideje maradt kipihenni fáradalmait. A törvényszék különvonata június második napján kifutott a budapesti Nyugati pályaudvarról. Irány: a Dunántúl. (…) A rendkívüli rögtönítélő törvényszék megfelelő eréllyel járt el: a sztrájk értelmi szerzőit kutatta fel, és állította bíróság elé. Néhányat kivégeztetett közülük, többeket súlyos börtönbüntetésre ítéltek, és biztosították a vasút működését. Ám abban a pillanatban, amikor az első halálos ítéleteket végrehajtották, megjelentek a színen a ,,jó emberek''. Elvégre rágondolni is borzasztó: Szamuely legényei, a Lenin fiúk derék, tisztességes honpolgárokat állítanak falhoz egy sztrájk miatt… (…) a Forradalmi Kormányzótanács utasította Szamuelyt, hogy azokat, akiket a sztrájk megszervezéséért, a vasutasok bujtogatásáért elítéltek ugyan, de az ítéletet még nem hajtották végre rajtuk, részesítse kegyelemben. (…) A vasutak működését üggyel-bajjal biztosították, bár Szamuely Tibor neve a Tanácsköztársaság minden rendű és rangú ellenlábasa szemében még gyűlöltebb és félelmetesebb lett.

123. oldal, idézet "hősünktől": "Ugyanakkor, mikor az elvtársak a proletárdiktatúrának enyhébb alkalmazásáról beszélnek Budapesten, akkor Sopron és Vas megyében az ellenforradalom a proletárdiktatúra enyhébb alkalmazása mellett foglal állást olyan formában, hogy a kommunistákat agyon kell ütni: éljenek a szociáldemokraták… (…) nekünk egy pillanatra sem szabad még csak gondolni sem arra, hogy a diktatúra módszerein bármilyen tekintetben is változtassunk, hacsak nem olyan értelemben, hogy még erélyesebben, még kérlelhetetlenebbül járjunk el a proletariátus minden ellenségével szemben…"

126. oldalon újabb ellenőrizhetetlen forrású anekdota jön: "A Tanácsok Országos Gyűlése június 23-án befejeződött. Délután izgatott férfihang kereste telefonon Szamuely Tibort a szovjetházbeli szobájában. (…) Szamuely felesége véletlenül otthon tartózkodott: beteg volt. Közölte az ismeretlen telefonálóval, hogy Szamuely Tibor nincs a szobában. Az ismeretlen azonban váltig erősködött, hogy neki feltétlenül, azonnal és személyesen kell beszélnie a népbiztossal. Az asszony, ha nem is pontosan, de tudta, hol tartózkodik Szamuely Tibor, s azt is, hogy milyen céllal utazott el hazulról. A rendkívüli rögtönítélő törvényszék különvonata ezekben az órákban Dunapataj, Solt, Kalocsa környékén robogott. (…) Az ismeretlen telefonáló minden követelés, erősködés ellenére újra meg újra csak azt a választ kapta, ami egyébként megfelelt a valóságnak: ,,Szamuely Tibor nem elérhető…". Végül is az ismeretlen, némi töprengés után, megelégedett a népbiztos feleségével:

- Nem nevezhetem meg magamat. Ellenforradalmi felkelés készül, sürgősen értesítse Kun Béla elvtársat…

Mielőtt az asszony bármit is kérdezhetett volna, az ismeretlen letette a kagylót."

140. oldal: "A Clemenceau-jegyzékkel kapcsolatos álláspontja miatt az egyik népbiztos még korábban megvált a hivatalától: Szamuely Tibort a Tanácsok Országos Gyűlésén elhangzott felszólalása után nem választották be a kormány tagjai közé, s ezután csupán a rendkívüli rögtönítélő törvényszék elnökeként működött." 

148-149. oldal: "A gépkocsi, amely annak idején Soltra robogott Szamuely Tiborral, most az osztrák határ felé száguldott vele s két Lenin-fiúval, a kísérőivel. Savanyúkúton Szamuely kiszállt az autóból, elbúcsúzott elvtársaitól. ,,A száguldó riporter", Egon Erwin Kisch így tudósította a világot:

,,… Védtelen, magányos ember – de az egész világon ismerik a nevét… Szamuely Tibor most egyedül és lassan mendegél, távozik hazájából. Azért küzdött, hogy Magyarország proletariátusa felszabaduljon úgy, amint azt Oroszországban látta. Mindent feláldozott ezért, békéjét, nyugalmát, nevét, népszerűségét azok körében, akikkel együtt dolgozott és küzdött, feláldozta forrón szeretett anyját és fiatal feleségét is, akivel csak pár hónapja kelt egybe… A haláltól nem fél. Elégszer találkozott vele. Valamikor népszerű, kedvelt újságíró – a forradalomban kíméletlenül kellett fellépnie a proletariátus véres kezű ellenségeivel szemben, az árulókkal, a fizetett kártevő ügynökökkel szemben… Könyörtelenül kellett lecsapnia, hogy féljenek tőle. Az volt a szerepe, hogy mint madárijesztő sakkban tartsa az ellenforradalmat. Tudta, hogy neve mint Damoklész-kard függ az összeesküvők feje fölött. Elég alkalmat nyújtottak neki ahhoz, hogy megcáfolja a külföldön terjesztett rágalmakat a >>Tanács-Magyarországon tomboló rémuralomról<<, elmondhatta volna, hogy ő távolról sem vérengző ember, egyáltalán nem szadista. Nem tette. Bár milliószorta jobban szerette volna, ha szeretik, bíznak benne, de nem szólt, hallgatott. >>Hadd gyűlöljenek az emberek, fő dolog, hogy féljenek tőlem<< - mondotta. Ez a félelem a forradalom ügyét szolgálta. Szamuely Tibor, az önfeláldozás mintaképe, egyedül ballag a tarlókon, mezőkön végig a határ felé…" 

Az osztrák határőrök feltartóztatták. Fel is ismerték. Halálának körülményei ma is ismeretlenek. Föltevések szerint egyszerűen meggyilkolták. Ez mindenesetre valószínűbbnek látszik, mint az osztrák rendőrség hivatalos közleménye, hogy Szamuely Tibor öngyilkos lett: a határátlépés miatt történt letartóztatása után ,,egy őrizetlen pillanatban pisztolyával agyonlőtte magát". A rendőri gyakorlat ellentmond a rendőri jelentésnek: akit határátlépés közben letartóztatnak, azt nyomban megmotozzák, s ha fegyvere van, elveszik tőle… A Wiener Neustadt-i hatóságok nem engedték meg, hogy Szamuely Tibor holttestét a temetőben helyezzék nyugalomra. A holttestet titokban Magyarországra csempészték. Itt sem kapott helyet temetőben. Elföldelték valahol. Augusztus 5-én pedig napvilágot látott a Kommunista Internacionálé határozata, amely levonta a Magyar Tanácsköztársaság bukásának leglényegesebb tanulságait:

,,Rettenetes árulás történt. A magyar tanácskormány megbukott az imperialista rablótámadások s a szociáldemokraták aljas árulása következtében… A Kommunista Internacionálé, elsiratva a Magyar Tanácsköztársaság bukását, derék vezérének, Szamuely Tibornak halálát, a világ proletárjait arra hívja fel, hogy még szilárdabban álljanak a kommunista zászló alá, s annál jobban döngessék a tőke erődítményeit…" Több mint huszonöt esztendővel később, a felszabadulás után megpróbálták felkutatni Szamuely Tibor sírját. Sikertelenül. Aztán a kutatás abbamaradt."

Dr. Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon

Előszó: "Egymaga Szamuelly Tibor száznál több ártatlan polgárt gyilkoltatott le."

Előszó a III. kiadáshoz: "Kecelen nem grófokat és földbirtokosokat, hanem két tucat magyar parasztot lőttek agyon a ,,néphatalom'' bőrkabátos képviselői. Dunapatajon sem a ,,felső tízezer'' tagjait akasztatta fel Szamuely Tibor, hanem magyar parasztok himbálóztak az útszéli fákon. (…) Kun Bélát, Korvin Ottót, Szamuely Tibort és társaikat a hazai rezsim ma hősökként, a nemzet mártírjaiként ünnepli. Utcákat, tereket, középületeket, létesítményeket neveznek el róluk, s követendő példaként állítják őket az ifjúság elé." Ez a szöveg 1980-ban keletkezett, Amerikában.

A teljes 590 fős névsorból 157-nél szerepel, hogy "A gyilkosságot elrendelte: Szamuelly Tibor". Szemelvények a tetteiből: Budapesten kivégeztek két ukrán tisztet, akiket a leírás alapján Szamuely parancsára vízbe fojtottak ("Nehogy lőjjetek, kössetek követ a nyakukra s ugy dobjátok a Dunába!"). 41. oldal: "Az ellenforradalom leverése után mindenütt megjelent Szamuelly Tibor terroristáival s egy kézlegyintéssel halálra ítélte s fölakasztatta az eléje állított s az ellenforradalomban részt vett derék magyar embereket. (…) Dunapatajon a községházára behoztak Szamuelly elé két budapesti fiatalembert, kik élelmiszer vásárlásra mentek le. Szamuelly elrendelte fölakasztásukat. Az egyik fel is akasztatott, de a másik elmenekült. A terroristák azonban utolérték s agyonlőtték és agyonverték. (…) alig pár percnyi kihallgatás után meghozta az ítéletet. ,,Felkötni!'', szólt az ítélet, vagy ,,Húzzátok fel!'' s intett kezével, mire a terrorcsapat a legnagyobb kíméletlenséggel végrehajtotta az ítéletet." 43. oldal: "Dunapataj község előtt volt a zászlóalj kötözőhelye. Ide hozták ugy a fehérek, mint a vörösök részéről a sebesülteket. Míg az orvos kötözte a sebesülteket, odament Szamuelly és néhány terrorista autóval, mikor meglátták a kötözőhelyen lévő sebesülteket, Szamuelly parancsára a terroristák le akarták lőni őket, amit az orvos csak erélyes fellépéssel tudott megakadályozni. Azután Szamuelly megparancsolta, hogy élve temessék el őket, de parancsát az orvos nem teljesítette. (…) Dunavecsén történt, hogy Szamuelly Tibor a községházán halálra ítélte az ellenforradalmár Csukás László 19 éves pénzügyőri vigyázót. Mikor ez kötéllel a nyakában felállott a székre, azt kérte, hogy engedjék meg, hogy kivégzése előtt egy cigarettát elszívhasson. Megengedték, rágyujtott s nyugodtan szívta a cigarettát. Meglátta ezt Szamuelly, odakiáltott a hóhérnak ,,kitartás'', mire Csukást leléptették a székről s megszabadult a felakasztástól. Szamuelly maga mellé vette autójába s magával vitte." Ez az egyetlen eset a könyvben, amikor Szamuely önszántából kegyelmet gyakorolt, de a fáma nem szól arról, hogy vajon mi lett Csukás Lászlóval…

Az 55. oldal arról tanúskodik, hogy Hajdúszoboszlón a nép véleményét kérdezte a három elfogott "ellenforradalmárról", majd mivel azok negatívan nyilatkoztak róluk, felakasztatta őket. 71. oldal: "Amelyik faluba bementek, a földművelő magyar népet hihetetlen kegyetlenséggel kínozták, gyilkolták és rabolták. (…) Dunapataj után Kalocsára ment Szamuelly 1919. junius 24-én kedden és két nap alatt 16 embert akasztatott fel és 3 embert lövetett főbe. A halálra ítéltektől minden értéket elraboltak." 73. oldal: "Akiket Szamuelly elé állítottak, azokat a terroristák ütötték-verték. Szamuelly egy-két kérdés után ,,Szeget neki!'' kijelentéssel átadta őket a terroristáknak, kik nyomban felakasztották." 75. oldal: " Szamuelly Tibor a neki átadott jegyzékben felsorolt egyéneket homlokra szegzett pisztollyal történt kihallgatás után halálra ítélte." A 89. oldal tanúsága szerint Kőszegen megbízhatónak ítélt elvtársak bemondása alapján, mindenféle kihallgatás vagy tárgyalás nélkül ítélt halálra, majd végeztetett ki két embert.

A 114. oldalon található leírás külön kiemelést érdemel: "Solt előtt az ellenforradalmárok a sineket felszedték s így Szamuelly és terroristái autókon mentek be Soltra. Solt alatt egy parasztszekérrel találkoztak, melyen két paraszt volt. Szamuelly kérdésére kijelentették, hogy ,,terepet vizsgálnak, fehérek.'' Erre az egyiket Szamuelly, a másikat Kámán nevű terrorista főbelőtte, Sturz terrorista pedig az árokba gurította őket. Egy másik parasztot, ki Szamuelly autója előtt átszaladt, Szamuelly azonnal agyonlövetett. (…) A jegyző felesége kilenc hónapos más állapotban volt, könyörgött Szamuellynek, kegyelmezzen urának. Szamuelly azt ígérte, hogy levéteti urát a kötélről, ha a felesége kihuzza alóla a zsámolyt. Szegény asszony hitt neki, kihuzta férje alól a zsámolyt s könyörgött, hogy vágják le férjét a kötélről. Szamuelly kinevette, mire az asszony csaknem őrülten összeesett."

121. oldal: "Kun Béla 1919. junius 6-án a következő sürgönyt küldte utána Szombathelyre: ,,Használjon fel minden eszközt, hogy az ellenforradalom elfojtassék. Járjon el minden kímélet nélkül, ingadozás csak árt az ügynek!''" A 135. oldalon ismét az van, hogy Szolnokon átengedett egy "ellenforradalmárt" a nép dühének, akit a vöröskatonák agyonlőttek. Összesítésben kettő olyan eset akad a 157-ből, ahol nem teljesen egyértelmű, hogy tényleg Szamuely adta a parancsot a kivégzésre. Amennyiben elfogadjuk Dr. Váry Albert néhol erősen elfogultnak tűnő leírásait, akkor a Mindenkihez!-ben említett "egyáltalán nem vérengző" Szamuely csak szép, szocialista mesealak. Márpedig mivel minden egyes halottnál megjelöli az adatok pontos forrását, így akár ma is utána lehet olvasni, tehát szerintem megbízható.

reti-nora.jpg

Visszatérve a filmhez: Sok hasonló „elfeledett” alakja van 1100 évnyi vérzivataros történelmünknek, akikről a töriórákon aligha hallhatunk, szóval remélem, lesz még pár A halál népbiztosához hasonló alkotás a jövőben! Nekem tetszett, minden benne volt, aminek benne kellett lennie és még újat is tudtak mutatni számomra Szilágyi Jolánnal.

Pontozás:

port: 6 (Amikor elkezdtem írni a cikket, még 6.3 volt.)

Szerintem: 5/5

Befejezésül még két dolog: Az első idézet a port.huról, ahonnan az utcanévtáblás kép is szerepel, Tiberio nevű hozzászólótól: „Szamuely utca: most már rohadtul itt az ideje végérvényesen kikeveredni ebből az utcából; ha még nem késő egyáltalán.” Másodszor pedig kövessük tovább a bevezetésben elkezdett kis utazásunkat, amely 1918-ban ért véget! Szóval ’19-ben jöttek a kommunisták, akik 133 napra átvették a hatalmat, aztán mikor a rendszerük a fejükre omlott, szaladtak ki az országból. Volt, aki nagy karriert csinált kint (Varga Jenő), volt, aki ideiglenesen megtalálta a helyét, aztán csúnya véget ért (Kun Béla, Kunfi Zsigmond), mások emigrációban haltak meg (Garbai Sándor), megint mások viszont el se mentek, itthon csináltak karriert (Böhm Vilmos). És volt egy, aki 26 évvel később ismét megragadhatta a gyeplőt: Rákosi Mátyás, az egykori szociális termelési népbiztos lett az ország első embere, a Párt nagy vezére. Az ’56-os forradalom kapcsán viszont saját haverjai üldözték el az országból és már csak holtában térhetett vissza Budapestre – a helyét Kádár János vette át. Az a Kádár, aki gyakorlatilag a halála előtti utolsó napokig tagadta, hogy bármiféle bűnt követett volna el, az a Kádár, akinek a rendszere alatt felvett hiteleket még most is fizetjük vissza, és az a Kádár, akinek sírját feldúlták, csontjait (köztük a koponyáját) ismeretlenek elrabolták. Kádár János és Rákosi Mátyás sírja ma is látogatható a fővárosban, ahogy Moszkvában Leniné és Sztáliné.

4456200.jpg

Kádár rendszerének kiszolgálásában vettek részt azok a politikusok, akik később átmentették a rendszert, akik a Kommunista Párt utódjából, az MSZMP-ből MSZP-t csináltak, például Horn Gyula, akinek szobra van Brüsszelben. Ezzel a párttal nyert választásokat Medgyessy Péter, az egykori III/II-es tiszt, akinek kormányában sportminiszterként bukkant fel a korábbi KISZ-aktivista Gyurcsány Ferenc. Az a Gyurcsány Ferenc, aki a Rákosi-rendszerben, majd Kádár alatt is magas rangban szolgáló Apró Antal unokáját vette el feleségül, Dobrev Klárát, akivel azóta is egy, még a kemény kommunista időkben rekvirált villában laknak a Rózsadombon. Ezt a Dobrevet megválasztottátok EP-képviselőnek, ezt a Gyurcsányt pedig beválasztottátok a parlamentbe, és mind a ketten a mai napig folytatják ország- és nemzetellenes tevékenységüket. Úgyhogy ha majd szavazásra kerül sor, gondoljátok végig, hova teszitek az X-eteket: aki Gyurcsányra szavaz, az Horn Gyulára, Kádár Jánosra, Rákosi Mátyásra, Kun Bélára és Szamuely Tiborra szavaz…

(A Memento Parkban készült két képen a Tanácsköztársaság Emlékműve és egy tripla emlékmű látható, ahol a bal oldali alak Szamuely, a középső Kun Béla, a jobb pedig Landler Jenő. Ezeket a fotókat mi csináltuk Mozsárágyúval, de nyugodtan le lehet nyúlni őket:))

Szólj hozzá!

Címkék: magyar dokumentum dráma történelmi


2021.02.28. 19:51 Tévésámán

Bastard (2010)

021.jpg

Nagyon régóta kerestem ezt a művet, mivel a Tocsin megjelenéséig ez volt az egyetlen dolog Juno Temple filmográfiájában, amit még nem láttam. (Mostantól akkor a Tocsin az…) A Twitteren véletlenül botlottam bele egy illető rövid üzenetébe, amiben azt mondta, most látta a Bastardöt, úgyhogy gyorsan írtam neki, megkérdeztem, hol és hogyan nézte meg, ő pedig válaszul meghívót küldött nekem a MUBI nevű filmgyűjteményhez (ez olyasmi, mint a Netflix és az imdb kereszteződése). Szóval jöjjön most egy újabb Juno Temple-film(ecske), amit rajtam kívül szerintem senki se látott még ebben az országban:

Ennyi történik: Egy nő (J.T.) és egy pali (Brian Geraghty) mennek a sivatagban, a csajnak fájdalmai vannak. Aztán látunk három pofát (Lukas Haas, Lee Thomas Young és Joel David Moore, utóbbi az imdbn nem is szerepel) egy kocsiban, akik mennek valahová, aztán megállnak, az egyik hugyozik, közben beszélnek. A csajról kiderül, hogy terhes, megérkeznek egy motelba, ahol az intéző (L.M. Kit Carson) egy kis lyukat tud csak nekik adni a pénzükért, a nőci megszül, a kocsi megérkezik, és a három pofa bemegy a szobácskába, ahol Juno karaktere rájuk néz és aztán jön 2 perc stáblista.

Tehát mi a túró ez? Nos, a MUBI-n van egy rövid szinopszis minden filmhez, ezt elolvastam elöljáróban és csakis emiatt értettem meg, hogy a Bastard Jézus születését ábrázolja a modern korban. A lány Mária, a férfi József (egyszer a nevén is szólítja a párja, Joe-nak, ami Józsit jelent), a három pasas meg a három király (egyikük szerecsen). És akkor jön néhány elgondolkodtató dolog: 1. József láthatóan feldúlt, amiért Mária állapotos, a nő pedig végig azt állítja, semmi se történt vele (szűz fogantatás). 2. A „királyok” azt beszélik, hogy nagyon sok időnek kell eltelnie, mire mindenki megtudja, mi történt. Egyikük azt mondja „mi már rég nem leszünk addigra”. 3. A cím jelentése fattyú, ez akár lehet istenkáromlás is.

Nos, a helyzet az, hogy 7 percben nagyon nehéz maradandót alkotni, pláne ha ebből 2 elmegy a stáblistával. Tehát 5 percünk van, hogy megértsük, mi ez az egész, és ha utólag belegondolok, akkor minden itt van, aminek lennie kell, csakhogy magamtól sose jöttem volna rá, mit jelent mindez. Miért? Mert: 1. Mária neve nem hangzik el. 2. Nem egyértelmű, hogy terhes, mert a hasa csak akkor látható, amikor már a motelbe érnek. 3. Nincs magyarázat arra, hogy honnan hová meg miért mennek. 4. A „királyokat” nem vezeti csillag, bár mintha az autóban valakivel kihangosítva beszélnének telefonon. 5. Gyakorlatilag semmi se történik, a beszédből pedig senki se fogja tudni kihámozni a történet lényegét.

029.jpg

A fő kérdés az, hogy mit akartak a készítők ezzel? A Bibliában Józsefet álmában meglátogatja egy angyal, aki elmondja: fia fog születni, pedig nem volt együtt a feleségével. A férfi a Könyvek Könyve szerint elfogadja ezt, sőt, sajátjaként neveli fel Jézust, mert ez a sorsa, amivel megbékél. Itt viszont láthatóan dühös és csalódott. Vajon a valódi József hogyan érzett? Mit gondolhatott a valódi Mária, aki egy olyan korban élt, mikor a szüzesség elvesztése, pláne úgy, hogy még csak azt sem tudta, miként történt, óriási visszatetszést válthatott ki. Az egyetlen szerencséje az volt, hogy már férjhez ment, viszont így is biztosan zavart lehetett, egészen addig, amíg nyilvánvaló bizonyítékokat nem kapott fia égi eredetét illetően. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a pár már az elejétől fogva tudta, értette, isteni küldetésben vesznek részt, a gyermekük sokkal több lesz, mint egyszerű ember, ennek pedig tudtak örülni. A Bastard azt a kérdést veti fel (legalábbis bennem), hogy mi van akkor, ha az ember, még a később szentté avatott is, esendő, teli negatív érzelmekkel?

A három királyok jó is lehetett volna, ha kicsit több energiát fektetnek beléjük, például a hugyozás helyett a betlehemi csillag jöhetett volna, vagy a végén az ajándékok sora. Így a sztori fele csak úgy lóg a levegőben, amit a semmiből jövő majd oda tovatűnő befejezés sem változtat meg. Ez ebben a formában értékelhetetlen, hiszen el kellett olvasnom a szinopszist ahhoz, hogy megértsem, mit láttam. Ja és ugye ott van még a cím: Fattyú. Isten fia, a Megváltó, a keresztény vallás legfontosabb alakja? Mi ez, ha nem akaratlagos botránykeltés?

Különös módon az egyik író, a főproducer és a rendező a színésznő Kirsten Dunst – ez a második rövidfilmje, a forgatókönyvért felelős másik illető pedig Sasha Sagan, a csillagász Carl Sagan lánya, aki ezen kívül semmi említésre méltót se csinált. Zene nincs, a képi világ oké, de az utolsó képet kivéve semmi igazán maradandót nem láthatunk.

Tehát: Adott egy történet, mait mindenki ismer, ezt mesélik újra, de sajnos ebben a formában sem a sztorit, sem a szereplőket nem lehet felismerni. A Mária-József-viszony bemutatása elgondolkodtató, ám a cím egyértelműen vallásgyalázó, ráadásul 5 perc játékidő ehhez édeskevés. Érthetetlen, milyen okból született meg ez a valami, fogalmam sincs, mire jó…

Pontozás:

MUBI: 4.4

imdb: 5.1

Szerintem: 1/5 (Egy pont jár Junoért.)

Sajnos a MUBI nem sok filmmel szolgál, inkább egyfajta fél-imdb, ahol minden mozi szerepel és mondjuk tízből egyet meg is nézhetsz. Ami viszont érdekelne, azt nem lehet… Ki tudja, mikor jön a következő cikk…

Szólj hozzá!

Címkék: dráma rövidfilm


2021.02.11. 20:01 Tévésámán

13. szülinapi bejegyzés

2020_1.jpg

13 éves a Filmrajongó ezen a napon – 2021 nem csak ennek az évfordulója, hanem valami másnak is, ezzel kapcsolatosan akartam csinálni egy születésnapi videót, csakhogy a legújabb és legfontosabb komponens még úton van hozzá, ezért néhány napos (hetes?) késéssel lesz majd az ünnepi bejegyzés. Addig nézzük meg a tavalyi évet!

2020-ban a COVID-19 világjárvány miatt bezártak a mozik, a legtöbb film és sorozat munkálatai leálltak, és míg a színészek el voltak foglalva a politikával, addig a tévéből tovább ömlött a szenny. (Például a kereskedelmi adókon sugárzott számtalan török sorozat, amiknek nyomán egyre többen adnak török nevet a gyerekeiknek.) A karantén meg a kijárási tilalom ellenben jó lehetőséget teremthetett volna a mozgókép-nézéshez, csakhogy az én munkahelyem az Ítélet Napján is nyitva lesz délig, emiatt állandóan ott rohadok, miközben lehetne értelmesebben is eltölteni az időmet. Lett volna egy-két alkotás, amit meg akartam nézni, csak nem tudtam hozzájuk jutni, amiket meg mégis láttam, azok elég kevés cikket szültek… Lássuk most a pontos számokat!

 

Az oldal követőinek száma jelenleg 53, tavaly még 49 volt ugyanekkor.

Az évben készült összes bejegyzés: 22 (Rekord-alacsony, de a munkám mellett a készülő könyvem szerkesztése is lefoglalt.) Ezek közül Mozsárágyú kettőt, én húszat írtam.

Legolvasottabb cikkünk az Árnyék lett, 628 katt érkezett rá, mivel a blog.hu kitette a főoldalra, valószínűleg az érdekes cím meg a király plakát miatt.

A legkisebb érdeklődést az 1979-es német meg az 1994-es magyar Woyzeckek összehasonlítása a Kovács vs. Kinski iránt tanúsítottátok, ez csupán 10 kattintást kapott.

A 2020-ban látott három legjobb film: Now and Then, Bille, Az a szép fényes nap – Az első az egyetlen, ami tavaly megkapta a 6/5-öt, egy több mint 25 éves régi, amerikai vígjáték/dráma; őt követi egy lett dráma; végül hazánkbeli alkotás, Szabó Magda azonos című színdarabjának tévéfilm-változata.

A legrosszabb egyértelműen A háború virágai lett, ami 277 kattintással a második legnépszerűbb bejegyzésünk volt, de igen pocséknak találtam az X-Men: Sötét Főnixet is.

A legolvasottabb cikkünk összesítve még mindig A Mulholland Drive értelmezési lehetőségeiről, ami immár 12 198 letöltésnél jár.

A 2021-es januári átlagos havi letöltés 80-100 lap/nap, szerintem ez nem rossz.

Indulásunk óta az összes lapletöltés: 955 466 (2020: 891 316), több mint valószínűleg 2022-re elérjük az 1 milliót!

A valaha volt legerősebb nap tovább is 7199 lapletöltéssel 2015.04.19., Az elvarázsolt dollárnak hála.

 

Mit várhatunk 2021-től? Nos, reményeim szerint végre megjelenik majd a második könyvem, illetve készül a jeles évforduló alkalmából a videó plusz egy bejegyzés hozzá. Pillanatnyilag semmi egyebet nem tudok ígérni; hogy több lesz-e a bejegyzés, mint tavaly, azt kötve hiszem, úgyhogy csemegézzetek az elmúlt 13 év terméséből – 2020 írásait felújítottam, most már ők is hibátlanul várják az olvasókat.

Köszönjük mindenkinek, aki olvas bennünket!

Szólj hozzá!

Címkék: hírek


süti beállítások módosítása