Boldog 28. születésnapot Juno Temple-nek!
Úgy másfél éve, mikor ezt bejelentették, megéreztem, hogy mennyire jó lesz, ugyanis ez a film angol, és összehoz két remek színészt, akiket Amerikában csak mellékszereplőkként ismernek, miközben mindketten fantasztikus tehetségek, csupán ritkán adnak nekik teret a kibontakozásra. Persze most hazabeszélek Juno miatt, de Timothy Spall esetében semmilyen okom nincs rá, hogy esetleg lódítsak.
Away – jelentheti azt, hogy el egy adott ponttól, messze, távol. Ez a történet két emberről szól, akik nem is lehetnének különbözőbbek, de az élet úgy hozza, hogy útjaik keresztezik egymást, majd végül szövetséget kötnek a világ ellen, amely nem fogadja be őket. Ria (Juno Temple) erőszakos, bűnöző pasija elől menekül, Joseph (T.S.) pedig csak szimplán minden elől. A sors akaratából segítenek egymáson – már csak az kellene, hogy Isten is megsegítse őket. A helyszínül szolgáló Blackpool olyan, mint egy életre kelt mese, de ennek a történetnek vannak árnyoldalai, ahol fegyverek, drogok és halálos veszély leselkedik. Vajon ki tudnak jutni innen úgy, hogy mindketten megtalálják a boldogságukat?
Igazából irtó nehéz erről a filmről írni, mert a hangulatát, a színészi játékot, a képsorokat lehetetlenség szavakkal visszaadni. Olyan, mintha a Kismadarakat keverték volna össze a Jelzőfénnyel, de Spall figurája teljesen egyedi ízt kölcsönöz a végeredménynek. Lehetne mondani, hogy láttunk már ilyet – darabokban talán ismerős innen-onnan, de összesítésben így még senki sem láthatta a részleteket egyben!
Pár jelenet tényleg vicces, mások felkavaróak és szomorúak, viszont annak ellenére, hogy a cselekmény súlyos témákra épül, a tényleges eseménysor magvát adó blackpooli korzózás egészen könnyed. Az elbeszélés nem lineáris, ide-oda ugrálunk az időben és néha nehéz követni, hogy mi mikor történt. Kis fogódzót ad Ria arcán a véraláfutás (amikor még nincsen rajta, az a múlt), illetve Joseph szakálla (a mosthoz legközelebbi jelenben levágja). Bár ezúttal semmiféle meztelenség nincsen (ami Junotól szokatlan:P), mégis látszik, hogy európai filmmel van dolgunk, ugyanis a szereplők isznak (van, aki vedel), cigarettáznak és káromkodnak, ahogy az igazi emberek. A kevés szereplőből, akiket az eseménysor mozgat, mindenki brit, és ha már britség, meg lehet figyelni pár érdekességet, amik abban az országban mások, mint nálunk: például Blackpoolban van emeletes villamos, a telefonfülkék ajtói pedig a telefon mellett vannak és nem azzal szemben. Az erőszakot egyébként elkendőzik, az esetek nagy többségében csak utalnak rá, vagy olyan szögből mutatják, hogy alig látható.
„- Nincs bennünk semmi közös!
- De van. Mindketten elbaszottak vagyunk.”
Van néhány fontos motívum, amiket érdemes megfigyelni: Joseph iszik, mint a kefekötő, de ahogy minél több időt tölt együtt Riával, úgy lassan már sosem látjuk többé inni a jelenben. A lány ugyanígy áll le a cigarettával. Lehet, hogy véletlen, de a két helyszínt (azt a várost, ahonnan a női főszereplő elindul és Blackpoolt) különböző madarak népesítik be, amik itt-ott folyton felbukkannak. Nagyon jó az aláfestő zene, különösen fontosak azok a dalok, amiket Ria hallgat. Amikor felteszi a fülhallgatóját, vele együtt átlépünk egy másik világba, mert azt halljuk és látjuk, amit ő. Többször alkalmaznak lassítást és elhomályosítást, amik a muzsikával együtt fantasztikus atmoszférát teremtenek. A két központi alak párbeszédében többször elhangzik a cím. Az időbeli ugrálás a Mementohoz hasonlóan sokkal érdekfeszítőbbé teszi a történetet. Az üzenetrögzítő szintén többször szerepet játszik. A tánc is visszatérő momentum: a nyitányban Joseph egyedül, részegen táncikál (itt a képsorok becsapósak, de ennek csak utólag lesz értelme); van egy nagyon hatásos, elhomályosított jelenet, melyben a lány egy takarítógéppel táncol arra a számra, amit a bejegyzés végére odateszek; és aztán ott a csúcspontot jelentő közös táncuk, ahol kiválnak a tömegből és az időből. A pisztoly „vándorútja” figyelemre méltó, majdnem az összes helyszínt bejárja. Tulajdonképpen még fordulatok is vannak, hiszen a „ki kinek tartozik hálával” aszerint alakul, hogy mennyit láttunk a múltból, amivel ellentétesnek tűnik a jelen.
Pici szpojlerek
Juno szétver egy egész lakást, ez nagyon tetszett:) Ha végiggondoljuk és átrendezzük a múltbéli eseményeket, akkor érthető, hogy a lány miért kezd el érdeklődni a férfi sorsa iránt, ugyanakkor óriási szerepe van itt a véletleneknek.
Szpojlerek vége
„- Kedvellek.
- Kedvelsz? Mi a fene ütött beléd?!”
Néhány szót az alkotókról: A rendező David Blair elsősorban sorozatokat dirigál, az író Roger Hadfield pedig korábban mindössze két rövidfilmet készített, ez az első egész estés alkotása. A rosszfiút (akit amúgy Daxnek hívnak, bár erre nem jöttem rá) Matt Ryan alakítja, Ria „húgát” meg a szerintem tök cuki Hayley Squires. A zenét Anne Dudley szerezte.
Pár kis érdekesség: Junonak van egy tetkó a hátán, ez egészen friss lehet, korábbi filmekben még nem volt rajta. Hayley Squires szerepelt a Hercegnők éjszakájában, aminek az egyik főhőse eredetileg Ms. Temple lett volna, de aztán más kapta meg a szerepet. Az Away-t Chris Wright emlékének szentelték (sajnos nem tudom, hogy ő ki lehetett).
Tényleg képtelen vagyok visszaadni azt, hogy mitől ennyire jó ez a film, de azért megpróbáltam. Akik szeretik az angol mozikat, a drámákat és Junot vagy Timothy Spallt, azok semmiképp se hagyják ki – remélem, hamarosan viszontláthatom majd cikkem tárgyát magyar szinkronnal is! Ilyen mozgóképekre lenne szükségünk azok helyett, amiket a plázákban vetítenek…
Pontozás:
imdb: 6.4 (Magáért beszél.) (Pár hónap alatt 0.3-at esett vissza.) (2023-ban már 1.9-et csökkent...)
Szerintem: 6/5
Hírek:
- Pár napja röppent fel a hír, hogy Steven Soderbergh titokban leforgatott egy egész filmet az iPhone-jára. Eddig annyit lehet tudni róla, hogy a munkacíme Unsane (szójáték az őrület/épelméjűség szavakkal), a szereplők közül eddig csak Juno Temple és Claire Foy bizonyos.
- Timothy Spall a másik kedvencemmel, Maisie Williams-szel szinkronizál a Wallace és Grommit alkotógárdájának ősemberes animációs filmjéhez, az Early Manhez.
- Matt Ryan a most készülő Constantine rajzfilm-sorozat címszereplőjének kölcsönzi a hangját.
- Hayley Squires benne lesz a Philip K. Dick’s Electric Dreams-ben, amelyben Juno és Timothy Spall is felbukkannak.
A Juno-hét lezárásaképpen a következő írás témája a Henry című rövidfilm lesz.
Itt pedig jöjjön a beígért dal:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.