(A 2024-es kiegészítő cikket itt olvashatjátok.)
Mikulás napján este ismét megnéztem ezt a csodálatos rajzfilmet, amivel újból kisgyereknek érezhettem magamat, még ha csak másfél órára is:) Nagyszerűségét sok mindenből eredeztethetem, de először lássuk a történetet!
Hősünk Hogarth (Eli Marienthal a hangja), egy okos, nagyon élénk képzeletű 12 éves srác, az időpont pedig 1957, a hidegháború vége. A fiúcskát egyedül neveli édesanyja (Jennifer Aniston) és gyakran nehéz neki álomvilágban járó gyermekével. Az anyuka átlagos éjszakai műszakja miatt Hogarth újból egyedül van otthon, éppen horrorfilmet néz a tvben és süteménnyel tömi magát, mikor hirtelen elmegy az adás. Hamarosan észreveszi, hogy az antennájuk eltörött, de egészen úgy, mintha valami leharapta volna! A pusztítás nyomait követve az erdőben lévő energiaközpontnál találkozik egy hihetetlen lénnyel!
Egy kb. 25 méter magas fémemberrel, aki éppen az erőművet csócsálja! Szerencsétlenségére a hatalmas alak belegabalyodik a nagyfeszültségű kábelekbe és hosszú ideig rázza az áram - Hogarth azonban lekapcsolja az erőművet és így megmenti az Óriást (hangja nem más, mint Vin Diesel:)). Hamarosan a robotról kiderül, hogy tulajdonképpen nagyon kedves, tudatlan, de gyorsan tanuló lény. Képes magát összeszerelni, fémet eszik, megtanul beszélni és hamarosan a kissrác legjobb barátja lesz!
Persze egy űrből jött fémgóliátot nem lehet sokáig rejtegetni, mert a jelenlétével járó események miatt a helyiek szólnak a kormánynak, akik odaküldik Kent Mansley ügynököt (Christopher McDonald), aki hamar bizonyítékokat talál az Óriás létére és arra is, hogy köze van a kisfiúhoz. Szerencsére Hogarth még korábban összeismerkedett a szemétből szobrokat készítő Deannel (Harry Connick Jr.), akinek roncstelepén sikerül elbújtatni a fémembert. De vajon meddig? És vajon mi az Óriás küldetése, amit elfelejtett?
Most pedig rátérek arra, miért ennyire jó ez a film! Először is, irodalmi alapanyagból készült, az ismert brit író-költő Ted Hughes 1968-as gyerekkönyvéből, a The Iron Manből. Bár a történetet teljesen megváltoztatták, az író maga is részt vett az alkotói folyamatban, legalább annyira, hogy sűrű dicséretek között áldását adta a forgatókönyvre. Másodszor, a rendező az a Brad Bird, aki azóta több Oscart nyert a L'ecsóval és szintén ő dirigálta az Elképesztő családot. A forgatókönyvet pedig a Smallville írója, Tim McCanlies hozta össze. Harmadszor, az elsődleges ötletgazda a The Who legendás gitárosa, Pete Townshend, aki még egy musical-szerű albumot is készített az eredeti Hughes-regényből!
Negyedszer és talán ez az egyik legfontosabb, hagyományos animációt és nem 3D-t használtak. Mindössze maga a robot készült az utóbb említett technikával, de egy olyan különleges programmal, ami elnagyolja a vonalakat és így teljesen kézi-rajz hatásúvá tette őt:) A kezdetekkor egy kitűnő felvezetést kapunk, Hogarth megismerése nagyon aranyos és humorral teli jelenetek sora, míg az Óriás érkezése 100% sci-fi hangulatú.
Szerintem az én generációmba, de még inkább az előttem lévőbe tartozó fiúk (akik mára már felnőttek) nagy része Transformers-ekkel, Legoval és Matchboxokkal nőtt fel, szóval talán nem én voltam az egyetlen, aki kicsiként nagyon szerette a hatalmas robotokat:) Így nagyon jól esik nézni, beleélni magam a szerencsés kissrác helyzetébe, aki egy saját Óriást kapott a sors kegyéből, akit taníthat, játszhat vele, de ugyanakkor óriási felelősséget is kell vállalnia érte. Ezen kívül helyet kap az ötvenes évek Amerikájának tök jó zenéje, a színvilág pedig az őszi erdőségek, a tiszta csillagos ég és a hideg tél színeivel telt, fantasztikus látványt eredményez.
(Íme az emberi főhősök: anyuka, Kent, Dean, Hogarth és a katonaság vezetője.) Borzasztóan fontos, hogy igazi érzelmeket közvetít. A nagy nevetések közt többször elérzékenyülhet az ember, például mikor a kisfiú és hatalmas társa szembesül a halállal, vagy amikor a robot titokzatos célja kiderül. Nálunk 2000-ben mutatták be (videóra jött ki), én is valamikor ekkoriban láthattam először, de amellett, hogy kisebb koromban is nagyszerű szórakozást nyújtott, felnőttként egyre több és több mondanivalót fedezek fel benne.
"Az vagy, aki lenni akarsz. Te választasz."
"Ölni rossz dolog, de a halál nem az."
"A lélek soha nem hal meg."
Az Óriás annyira aranyos és szerethető karakter, emellett pedig tök király, hiszen egy hatalmas robot:) Önzetlensége és tiszta jósága meghatja a nézőt. A befejezés, a leges legutolsó jelenet pedig egyszerűen leírhatatlanul jó:) A világ egyik legjobb filmbefejezése!
Sajnálatos módon a Warner Bros. nagyon gyengén reklámozta, ezért nem hozta be a várva várt pénzügyi sikert. Viszont 19 (!) díjat nyert '99-ben és 2000-ben, a kritikusok imádták és azóta bizony a Karácsonyi lidércnyomáshoz hasonlatos kultusza lett.
Én egyszerűen nagyon szeretem ezt a csodálatos mesét, minél többször látom, annál inkább szívembe zárom az Óriást:)
imdb.com felhasználói szerint: 8.1/10 (2024-re még 0.1-et emelkedett.)
Szerintem: 6/5
Hírek:
- Vin Diesel, aki a fémember hangja volt, hamarosan visszatér a mozikba egy neki sokkal testhezállóbb műfajban, az akciófilmben. Egyelőre kihirdetett vetítési dátum nélkül tervezik A sötétség krónikája folytatását, valamint 2 év múlva várható a xXx 3. része. (Ezekből azt hiszem nem lett még semmi.)
Még mindig várat magára A köd és most már az UltraViola is, majd meglátjuk mikor kerülnek napirendre. (A róluk szóló cikkek már elkészültek!) Addig pedig mindenkinek ajánlom a The Iron Giant megtekintését!
"Superman!"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Shyllard 2009.12.08. 17:03:38