A karácsonyi időszakban kapcsolgattam a tévét és az egyik gyerekadón szembejött ez. Csupán egyetlen jelenetet láttam belőle, gyorsan rányomtam, hogy megnézzem, mi a sztori és arra jutottam, hasonlíthat gyerekkori kedvenceimre, a Kerge kacsák-mozikra. Valamennyire ez igaz is, de nem teljesen. Magyar szinkronnal néztem, ez valószínűleg javított az élményen valamennyit, erre a cikk vége felé kitérek, előbb viszont nézzük a történetet! 

[Kis gyűlöletbeszéd, mielőtt kezdenénk: A gyártás éve 2005… Nekem nagyon hiányzik az a világ, ahol nem volt Facebook, tumblr, Instagram meg tiktok, nem voltak okostelefonok, csak sms-eztünk, a lányoknak a középiskolában nem volt 5 centis, ocsmány műkörme, nem voltak teletetoválva és nem volt minden másodiknak olyan gusztustalan orrpiercingje, ott középen, tudjátok. De nem csak a világ volt más, hanem az egyesült államokbeli filmek is, amik ekkor még elsősorban szórakoztatni akartak. Itt például egyik lány se leszbikus, se transznemű (lásd: Jégtörő), egyetlen fekete, dél-amerikai, koreai vagy hasonló szereplő sincs, mindenki fehér és normális. Ilyen mozik ma már nem születnek, még akkor se, ha a célközönség, mint itt is, a gyerekek…] 

A kb. 12 éves Katelin (Jordan Hinson) minden álma, hogy a legjobb műkorcsolyás lehessen, de ehhez szüksége van egy orosz edzőre (ezt mondják a szinkronban). Szerencséjére kiszúrja őt a szakmában óriási névnek számító Natasha (Christine Rose), aki kijelenti, bajnokot fog faragni belőle,  majd elhívja a bentlakásos iskolába, ahol dolgozik - a bökkenő csak annyi, hogy Katelin családjának nincs pénze a tandíjra. A rafkós orosz azonban megfűzi a suli hokicsapatának edzőjét, adja a lánynak a hokis ösztöndíjat. Úgy tűnik, minden rendben lesz, hősnőnknek csak be kell állnia a hokis csajok közé, de mindegy, hiszen végig kispadon lesz. Azonban semmi se úgy alakul, ahogy várná, a műkorcsolyások közt hamar ellenségekre tesz szert, a jégkorongosok is elkezdenek fújni rá, mert nem tud játszani és a két „hobbi” meg a tanulás minden idejét elveszi. Azonban amint egyre jobban beleveti magát a jégkorongba, kiderül, hogy a műkori meg a hoki korántsem összeegyeztethetetlenek – legalábbis egy bizonyos pontig. Amikor pedig mindenki számít rá, Katelinnek meg kell hoznia fiatal élete legnagyobb döntését: Térdvédő vagy flitter?

A gügye magyar cím sajnos nem adja vissza az eredeti remek szójátékát: A figure skating az a műkorcsolya, a figure out pedig a találd ki, jöjj rá; így a Go Figure jelentheti, hogy „Találd ki, mi szeretnél lenni”, vagy „Légy műkoris”, vagy „Találd meg a figurádat/szerepedet”. Nyilvánvalóan nem én vagyok a célközönség, de mégis, már az első percben sikerült megvenniük, mert szó szerint kb. fél percnyire az indulástól van egy nagyon jó, vicces poén, ami kis híján 20 év távlatából is működik. Emellett az „ósdi” tini szleng, a középiskolás éveimet idéző ruhák, hajak meg zenék óriási nosztalgia-faktorral bírnak. [Ehhez még adjuk hozzá azt, ami a nyitánynál az ezekhez hasonló zárójelben van.] Manapság az orosz edző vagy a bármennyire is pozitív szerepben feltüntetett orosz szereplő egy egyesült államokbeli alkotásban elképzelhetetlen, ugyanígy kuriózum, hogy az egyetlen ténylegesen jelenlévő kisebbségit egy pusztán az arcvonásai révén meghatározhatatlan etnikumú lány képviseli, aki a sztori szerint amerikai őslakos indián, maga a színésznő, Tania Gunadi viszont indonéz származású. Rajta kívül egyetlen nem fehér szereplő van, rá még visszatérünk. 

Tetszett, hogy visszatérő motívumként Katelin az ellenfeleit, illetve az éppen ellenségesen viselkedő lányokat Tonyáknak nevezi, ezzel utalva a műkorcsolya hírhedt amerikai alakjára, Tonya Hardingra. Az is jó, hogy már az első fél órában el lehet könyvelni, mi lesz (mondjuk a villogó fogsorú, kék szemű segédedző, Spencer beleszeret a hősnőbe, barátok lesznek a hokisokkal, stb.), de ez olyan kényelmes, kellemes érzés, mert pont valami ilyesmit várnék, aztán azt fogom megkapni. Az már kevésbé tetszett, hogy minden felnőtt rettentően ripacs, de a szinkronhangjaik is, egyetlen üdítő kivétel a szerintem jól alakító Paul Kiernan (a hokiedző). Később aztán a lányok már jobbak, főleg a dagi Ronnie-t játszó Amy Halloran. 

A szinkronban vannak fura dolgok, például a pedellust/mindenest úgy fordították, hogy „hivatalsegéd”; amikor Katelin festékkel leöntve kirohan az ajtón, Spencer bandájának tagjai kifejezéstelen arccal bámulják és meg se szólalnak, a szinkronhangjaik viszont kinevetik, beszélnek róla; illetve Hollywood valódi neve Amy, ellenben magyarban azt mondja, az igazi neve Topanga. A sztoriban van egy felesleges mellékszál, ami egy felesleges szereplőhöz köthető, ez a kistestó, aki idegesítő, idegesítő a hangja meg a haverja, csak helykitöltőnek van és nélküle is teljesen jól működne az egész. Jordan Hinson aranyos, de annyira nem kiemelkedő színészi tehetség, ez főleg akkor jelent problémát, amikor egyedül van a képen; de mikor többen vannak, kevésbé feltűnő. Például a reakciója Kristi Yamaguchira nem túl életszerű, mert ha igazi rajongó lenne (márpedig őt idézgeti), akkor biztosan megőrülne, amiért láthatja, pláne, hogy beszélhet is vele. Viszont mind a már említett Amy Halloran, mind a Hollywoodot alakító Whitney Sloan lemossák a színről. 

Szóba hoztam már a kliséket: Az is klisé, hogy senki se hisz Katelinben; az is, hogy az edző nem járul hozzá nagyban a csapat sikeréhez; de ezek az elnézhető, vágyott klisék. A műkorcsolyás dolgok meg a színelmélet bevonása a hokiba szerintem jópofa, viszont a Kerge kacsákban is voltak műkorisok, akik a képességeiket tudták használni a meccseken, itt azonban csupán egyetlen pillanat van, amikor valaki ilyesmit csinál, de a szinkron szerint az Ronnie és nem Katelin. Jó lett volna, ha több különleges mozdulat kerül át a hokiba, még úgy is, hogy a végén kiderül, ezeket lehetetlenség hokis korival megcsinálni. A jégkorong-csapatban csak 3 beazonosítható tag van hősnőnkön kívül: Hollyood, Ronnie és Mojo; a korizók között csak a nagy ellenfél Pamela (Brittany Curran), Shelby (Sabrina Speer) és Heather (Kadee Leishman, aki a buli után teljesen eltűnik). Az utóbbiaknál ez nem annyira lényeges, de az előbbieknél talán jót tett volna, ha több nevesített, személyiséggel bíró szereplő van. 

Említettem Kristi Yamaguchit, ő olimpiai, egyesült államokbeli és világbajnok műkorcsolyázó, a példakép, az elérendő magasság Katelin lelki szemei előtt. Érdekes módon rajta meg a negatív példa Tonya Hardingon kívül egyetlen másik valós korcsolyázót sem említenek, Yamaguchi neve pedig többször elhangzik pozitív kontextusban, ezért felmerült bennem, hogy vajon neki vagy az ügynökének lehet-e valami köze a filmhez? Azért ez elég jó reklám számára. Van még néhány kérdéses dolog, amire nem találtam választ: 1. A nyitó versenyen, amit a hősnő elveszít, kibomlik a haja, ezért elveszti az egyensúlyát. Vajon ez tényleg lehetséges? A haja kibomlása a váratlansága miatt zavarja meg és azért zökken ki vagy maga a haj valamilyen fizikai módon billenti ki? 2. A hokisok egy részének a vezetékneve, másoknak a keresztneve, megint másoknak a beceneve van kiírva a meze hátára. Ez létező dolog az USA-ban vagy csak a Disney találta ki? Hiszen már a Kerge kacsákban is megjelent. 3. A „Ha ellövöd mellettem”-jelenetben mi a franc történik? Kétszer is megnéztem és nem látszik, Katelin mit csinál, úgy van vágva, hogy lendíti az ütőt, a korong már nincs sehol, csak azt látjuk, hogy kirántja a lábát Spencer alól. 4. A döntő előtt hogyan öltözött át a kocsiban? Vagy megálltak út közben? 5. Ez a Bob (Morgan Lund) homokos akar lenni? Házasok Gingerrel (Ann Sward), de akkor is. 

Néhány egyértelműen észrevehető hiba: 1. A kistesó úgy megy el edzésre, hogy le se menti a Painttel (egészen pontosan Draw-val) csinált ábráját és se a számítógépet nem kapcsolja ki, se a hifi-tornyát. 2. Vezetékes és nem vezetékes telefonnal egyszerre nem lehet ugyanazt a hívást fogadni. 3. A döntőnél nem Jordan Hinson korizik, akit láthatunk, annak egészen más az arca és a testfelépítése alapján jóval idősebb nála. Az is látszik, hogy az ide bevágott közeli képeket nem akkor vették fel. 

SZPOJLEREK ITT

A filmek mindig azt sugallják, hogy a személyes sikerről érdemes lemondani a közös sikerért, de az egyes ember a valóságban nem ilyen és minden szentnek maga felé hajlik a keze (főleg, ha nyílt törése van). A befejezést ismerve pedig ez még érdekfeszítőbb, hiszen a csapat elveszti a bajnokságot, de örülnek annak, hogy eljutnak a döntőig, valamint együtt örvendenek a társuk sikerének, aki végül az egyéni célját mégis be tudja teljesíteni, pedig készen állt az önfeláldozásra. Talán ez utóbbi az igazi jutalom? Persze újabb klisé, hogy a hokisok éltetik Katelin sikerét, míg az egyetlen még jelenlévő műkoris, Pamela, megpróbál neki keresztbe tenni. A tippem a nyitánynál arról, hogy Ronnie lesz a főszereplő legjobb barátnője, végül nem jött be, helyette inkább Hollywood az, de mégsem lesznek elválaszthatatlanok; Spencerrel pedig mégse jönnek össze, mert a fiú láthatóan sokkal idősebb, Katelin meg csak kislány. A befejezés túl szirupos, és egy fél hokimeccs lejátszása után azért ez irreális teljesítmény, de hát a központi alak végig irreális teljesítményt nyújt. 

SZPOJLEREK VÉGE 

Pár szót az alkotókról/szereplőkről: A rendező a csak hasonló műveket dirigáló Francine McDougall, aki 2013 óta már nem dolgozik a filmiparban; a forgatókönyvet a mindig együtt munkálkodó Patrick J. Clifton és Beth Rigazio (Kisanyám - avagy mostantól minden más lesz) írták. Jordan Hinson manapság Jordan Danger néven fut, széjjeltetováltatta magát és legutóbb egy transzvesztitákról szóló filmhez írt sztorit, meg szerepelt is benne. Whitney Sloan 2007-ben abbahagyta a színészkedést; Amy Halloran még aktív, de nincs túl sok cím a rezüméjén; Tania Gunadi pedig sorozat- és szinkronszínész, ráadásul kb. most is ugyanúgy néz ki, mint 19 éve. Christine Rose elsősorban sorozatszínésznő, de 2018-ban visszavonult; Jake Abelt pár nagyobb kaliberű YA-szarságban láthattuk; Sabrina Speernek mindössze 4 filmje volt, közülük ez az utolsó; Kadee Leishman pedig egyetlen másik mozgóképben se kapott szerepet. 

Érdekességek: A nagy öltözői beszédnél érdemes nézni a háttéralakokat, ők azok, akik tényleg lány hokicsapatban játszhatnak – hasonlítsuk őket össze a 4 beazonosítható szereplővel! Amikor Natasha tapsol a pálya szélén, az a jelenet szinte egy az egyben megismétlődik a Sucker Punchban – ott Carla Gugino Madame Gorskija elképesztően hasonlít erre az orosz edzőre, ugyanaz a hajstílus, akcentus és szigorúság jellemzi. Katelin műkoris dublőre Breann Brown volt, illetve valószínűleg néhány jelenetben Erin Reed. Elég sokféle zene hallható a játékidő alatt, a stáblistában mégis csak egyet írnak ki. Jordan Hinson valamilyen szinten megtanult műkorcsolyázni ehhez a munkához, a felkészítője az amerikai olimpiai műkorisok koreográfiáját kidolgozó Sarah Kawahara volt. A Go Figure mindössze félmillió dollárból készült, mivel a Disney Channel a tévében mutatta be, így bevételről, mint olyanról, nem beszélhetünk az esetében. 

Végül jöjjön néhány tinilány véleménye az imdb fórumáról! Összességében elmondható, hogy legtöbbjük kiemeli, mennyire tetszik nekik Jake Abel, van, aki csak miatta nézte meg a filmet többször. Ezen felül kritizálják Hinsont, amiért nem tudott meggyőzően sírni, de ez nekem nem tűnt fel; illetve valószínűleg a magyar hangja sokat dobott a teljesítményén, mert az eredeti hangját többen megszólták, amiért túl magas, sipákoló. A hazai szinkronról egyébként elmondható, hogy főleg a gyerekeké remek lett, a felnőttek viszont a látható színészekhez hasonlíthatóak…) 

snapeing_turtle: „A főszereplő egy tipikus Disney-szőke és talán egyszer majd jó színésznő lesz belőle, de most még nagyon kicsi az érzelmi skálája. Boldog és ajakbiggyesztő. (…) Ez (a film) meg se próbál valósághű lenni. A műkorcsolyás nemzeti válogató nem egy egynapos, egy bemutatós valami. A különleges megvilágítást sem használják (…) Ha legalább annyit megpróbáltak volna, hogy olimpiai felnőttcsapat helyett az ificsapatba kerül be, a film hitelességi foka jelentősen javult volna.”

laurraine: „A műkorcsolyázók általában nem próbálják egymást hátráltatni, vagy legalábbis nem ennyire nyilvánvalóan. Inkább a bajtársiasság jellemzi őket. A nemzeti verseny egy többnapos rendezvény. Minden korcsolyázónak legalább két programot kell bemutatnia. Ezek nem azonos napon vannak. Nem ismerem a sulis hokit, ezért azt se tudom, hogy az ő bajnokságaikat mikor tartják. A nemzeti korcsolyázó bajnokság viszont általában januárban van (a filmben valamikor ősszel lehet). Egy nagy arénában szokták rendezni, nem egy ilyen kicsi jégpályán, mint a filmben. Kicsit az is meglepett, hogy mikor a koris (a főszereplő) megjelent tetőtől-talpig festékesen, senki se kérdezte meg tőle, hogy „veled mi történt?”” Utóbbi nagyon érdekes, mert nekem fel se tűnt, bár én arra gondoltam, hogy az oroszt nem is érdekli, azért nem kérdezi meg, de más is írta ugyanezt. 

prncesslexy: „Emiatt a film miatt akartam műkorcsolyázó lenni. Emiatt a film miatt kipróbáltam a korcsolyázást és ez volt az én REJTETT TERMÉSZETES TEHETSÉGEM, 6 hónap alatt most haladó korcsolyás vagyok egy műkorcsolyázó csapatban, ami már túl van az alapokon és az egyszerű szinten.” 

moonlight100: „LÁNY jéghokiban nincsen check (az, amikor felkenik egymást az üvegre). És nem is BLOKKOLSZ valakinek (ez az egyik kisebb konfliktus forrása). Nem minden lány undorító, rosszindulatú és nagydarab. Én hokizom és csak 125 centi vagyok, mégis hívtak olyan sulikba, mint ami a filmben van. És nem minden hokijátékos utálja a műkorcsolyázókat. Sok mostani hokijátékos lány kezdte műkorisként. És SOKKAL gyorsabban korizunk, mint a filmben. Szégyenkeztem a film miatt, mert úgy állít be minket, mint veszteseket… Bár az igaz, hogy nehéz az átmenet ebben a két sportban, mert a hokis korcsolyán nincsenek fogak (toe pick = az él elején lévő fogazás)… És azok közül a pörgős mozdulatok közül, amiket KAtelin (sic!) csinál a jégen, párat nem lehet megcsinálni egy hokimeccsen. Tulajdonképpen elbuktatta a másikat, ami illigális (sic!).” 

tokyo_chica: (Arról a két dologról ír, ami a legkevésbé tetszett neki.) 1.) Az, hogy ez a Spencer-csávó belezúg. Oké, fúúj. Megnéztem a dátumokat és a valóságban csak kb. négy évvel idősebb nála, de a különbség a „Térdvédő vagy flitterben” sokkal többnek látszik. Jordan egy nagyon szép lány, de a TvF-ben 10-nek vagy 12-nek látszik… Mint egy kisgyerek! Jake Abel (Spencer) úgy néz ki, mint egy főiskolás. 2.) Olyan nincs, hogy Kristi Yamaguchi odautazna azért, hogy egyetlen lánnyal korizzon. Tudom, hogy Katelin jó, meg minden, de eléggé hihetetlennek tűnik, hogy Kristi elutazzon egy bentlakásos iskolába, aminek még csak korcsolyás ösztöndíja sincs, vagy hogy egy suli ilyen összeköttetésekkel rendelkező edzőt alkalmazzon.” 

thewatcher-46166: „(…) a főszereplő annyira beképzelt, hogy már idegesítő. A szüleinek nincs pénze a sulira, erre dühöngeni kezd nekik. És a „romantikus szál” se romantikus egyáltalán. Mintha a készítők erőltették volna a kapcsolatot két plátói emberrel. És a srác sokkal idősebbnek néz ki nála, ettől furcsa és kényelmetlen lesz az egész. És még az edzője is (segédedzője, de akkor is fura és taszító). (…) Úgy látszik, mindenki utálja (Katelint), mert minden más korcsolyázónál jobb, de azt hiszem, bizonyos szempontból ez érthető. Alig öt perce megy a film, amikor azt mondja, érthető, hogy mindenki féltékeny rá, mert ő „a legjobb”.” 

handsprings614: „(…) dióhéjban: ez a film nagyon rossz! olyan, mintha az 1990-es évek gyerekfilmjeinek összes kliséjét, amiktől már mindenki rosszul van, összeturmixolták volna—csak még rosszabb!” Nekem talán éppen ezért tetszett, mert azokat a régi filmeket idézi… 

christyskates: „Sokan azt hiszik, hogy a műkorcsolya önálló sport, ami igaz is, mert nem csapatban van, de a korisok bátorítják, segítik egymást és tanácsokat adnak a másiknak a sikerhez, mikor ugyanazon a pályán lépnek fel. Lehet, hogy vannak köztük ellenségek, de ez minden sportban előfordul. Az a kép, amit a versenyekről, edzőkről és a korisok közti barátságról mutatnak, egyszerűen nem valós.” 

indianprincess9892: „(…) mit keresett ez a szőke Barbie a főszerepben? Tényleg tud korizni, mert ha nem, akkor Disney-ék rossz lányt választottak. Pénzt vesztettek, mert a fogadtatás nem volt olyan jó, mint amire számítottak, ezért nem tudták egyből kiadni DVD-re, tutira miatta volt…” Erre való utalást nem láttam, de lehet, hogy tényleg így történt. 

Összesítésben a Térdvédő vagy flitter egy aranyos kis film, sok-sok klisével meg sztereotípiával, de kedves és nem akar többet, mint szórakoztatni. Aki a 2000-es évek elején volt középiskolás vagy hozzám hasonlóan unja a ma bemutatott, valóságtól elrugaszkodott tinifilmeket és sorozatokat, annak biztosan tetszeni fog. Nem annyira jó koris film, mint a Jéghercegnő és nem annyira jó hokis mozi, mint a Kerge kacsák-trilógia darabjai; viszont szórakoztatóan vegyíti a kettőt. Számos hibája ellenére jó érzés volt végig nézni, lekötött és tetszett, ezért nincs szívem sok pontot levonni tőle. 

Pontozás: 

imdb: 5.6

Szerintem: 4/5 

A következő cikk alanyával valószínűleg nem leszek ennyire elnéző:P