Sajnos ebben az évben is túl későn kezdtem el kutatni egy megfelelő mozi után, amivel a blog 17. születésnapját ünnepelhettem volna, így visszatértem a gyökerekhez és miután hétfőn lusta voltam éjjel fent maradni, ezért tegnap. a tényleges születésnapi napon néztem meg ezt. Így viszont egy nappal később, a nemzetközi Christina Ricci-napot is megünnepelhetem vele.  

Ricci volt az első kedvenc színésznőm és a mai napig nagyon kedvelem. Ha a munkái csalódást okoznak, akkor sem azért, amiért a többi általam kedvelt hölgy alkotásai; és lehet rá számítani abban, hogy nem felejti el, „honnan jött”, ezért 1-2 évente mindig kapunk tőle valami új borzongatós alkotást. Mivel az utóbbi évtizedben már csak évi 1-2 horrort nézek, ezért számomra ezek szinte mind felüdítően hatnak. Szóval nem riasztott el a Monstrous alacsony imdb-s pontszáma se, hiszen ez jelölhet valami olyat, amit a nézők többsége képtelen értékelni (pl. Gonosz falu) vagy olyat, ami annyira pocsék, hogy élvezet nézni (A háború virágai). Nekem mindkettő megfelelt volna, utólag azt mondom, cikkem tárgya inkább az első kategóriát erősíti. No, de miről is van szó benne? 

Valamikor az ’50-es években járunk. Laura (C.R.) 7 éves fiával, Cody-val (Santino Barnard) egy Isten háta mögötti, szép, nagy házba költöznek. Láthatóan menekülnek valami elől, ami mindkettejüket kísérti, ám az új lakóhely idillikusnak mondható mivolta se segít rajtuk, ugyanis meglévő gondjaikat újabbak tetézik. A tévében és a rádióban folyton ugyanaz a műsor megy, az elektronikus készülékek naponta megállnak, Cody-t pedig lidércnyomás gyötri – legalábbis az anyja meg van erről győződve. A fiú azonban egy szörnyről beszél, ami a közeli tóból mászik elő, hogy zaklassa. Miközben Laura megkísérel normális életet teremteni kettejük számára, mintha az egész világ összefogna ellenük; ráadásul egy idő után már a gyerek se mutatja az együttműködés jeleit. Cody váltig állítja, hogy a problémák megoldódnának, ha az anyja beszélne a szörnnyel – de mi van, ha az nem is létezik? 

Innentől szpojlerek jönnek, mert fordulatos filmmel van dolgunk, amiről nehéz lenne másképp értekezni… 

A nyitánynál egy percen keresztül mindenféle számomra totál ismeretlen stúdió logója jött (ezekből talán a Saban kivétel, amit a Power Rangers-szériához lehet kötni). Ezek azt mutatták, független filmet fogok látni, ami a mai világban sok esetben pozitívum. Következőleg megszólalt Bill Haley legendás See You Later Alligatorje és ez rögtön megalapozta a régi idők hangulatát. Mivel különösebb elvárások nélkül ültem le elé, így örömmel állapíthattam meg Ricci első megjelenésekor, hogy sem az évek, sem a mértéktelen dohányzás nem hagyott rajta látható nyomot, még mindig ugyanolyan szép, mint amikor lassan 20 éve rajongani kezdtem érte.

A puszta közepén álló, túl tökéletesnek látszó ház és a szomszéd idős pár furcsa női tagja (Colleen Camp) azt sugallták, itt egy tipikus kísértetházas horrort tárnak majd elém. Ezt erősítette egy újabb klasszikus sláger, a The Chordettes Mr. Sandmanje, amit a Rob Zombie-féle Halloween 2. óta képtelen vagyok elválasztani a rémisztgetős műfajtól. Mint látható, az alkotók nem spóroltak a pénzzel, ha zenéről van szó és bár fogalmam sincs, mibe kerülnek ezek a licenszek, örvendetes módon mindig eredeti felvételeket hallhatunk feldolgozások helyett.  

Aztán jönnek sorban a rejtélyek. Miért jöttek ide? Ki hívja telefonon Laurát, amit sose akar felvenni? Mit jelent a visszatérő vizes látomás? Valami baj van Cody-val, de mi? Miért ismétlődnek a reklámok? Kit ábrázol a fénykép az éjjeli szekrényen? Mi Laura munkája? Nos, ezek legtöbbjére csak sokára kapunk választ, az viszont hamar kiderül, hogy a hősnő gépíróként dolgozik egy zajos, zsúfolt kis irodában és neki is van valami egészségügyi problémája – feltehetően mentális… Azonban már a helyszín és a korszak azt ígérik, veszély leselkedik a közelben, ami, ha lecsap, nem lesz kire számítaniuk…

Szerintem az effektek elég jók, a szörnyet sokáig nem mutatják premier plánban, ezek a részletek nagyon hatásosak, ám amikor teljesen látható, akkor is pofás. Egyszerű, mégis rémes (erre utal a cím jelentése). Lassan kibontakozik egy családi dráma a háttérben, amit fokozatosan adagolnak nekünk. Az apa talán bántotta az anyát? A gyerek azt mondja, megbocsátott neki, a nő viszont „még nem áll készen” erre. Újabb rejtély, ami fenntartja a kíváncsiságot, főleg mivel ez az, ami összekovácsolja a két áldozatot. Van ennek köze a szörnyhöz? A lény a ház „tartozéka” lehet – mintha erre utalna a szomszédasszony megjegyzése, ezt tovább erősíti, hogy a többi gyerek az iskolában valamiért elkerüli Cody-t, viszont nem a magatartása miatt.  

Sokáig úgy tűnik, Laura nem hisz a rémségben, viszont ezt sose mondja ki. Cody el akar menni a házból, haza akar menni, de már ez az otthona – aztán hirtelen jön egy váltás. Innentől fogva mintha a fiú átállna a lény mellé, akit immár megért, ám az alkotók itt két hibát vétettek. Az első, hogy nem mutatják meg azt, amikor „békét kötnek” egymással, egyszerűen Barnard karakterének hozzáállása gyökeres fordulatot vesz. A második gond a megoldás ismeretében már érthető, ez egy dramaturgiai fogás, ami ugyanakkor még ebben a természetfeletti környezetben is művinek hat – erre visszatérek.  

Próbáltam rájönni, mi lehet az összefüggés a „gonosz” meg a fényképen szereplő, fekete hajú nő között? Vajon egy és ugyanaz? Ha nem, akkor egyik a másik ellentéte? Miként kapcsolódnak a főszereplőkhöz? Közben felmerült bennem a fordulat lehetősége: Talán ez az egész Laura fejében játszódik? A mellékszereplők viselkedése mást mond… Másfél óra a játékidő. Nagyjából 1 óránál még mindig van egy rakás kérdés: Mit tett az apa? Mi baja van Laurának, ami miatt orvoshoz jár és „gyógyszer” van nála? Hogyan függ össze a szörny a házzal? Mi a víz szerepe? Mi történt a hősnő vízióban megjelenő nagymamával? A gyerekkori visszaemlékezésében miért emlegetik egy asszony szellemét? Talán a városkában mindenki tud a szörnyről és amiatt nem barátkozik Cody-val a többi gyerek? Ez az utóbbi elmélet hamar megdőlt. 

Lehetségesnek tűnt a reklámszöveg mantrázásának nyugtató jellege, talán Laura ezt a pánik leküzdésére használja? A meghívós veszekedésnél úgy látszik, Cody-nak van valami rohama és végig furán viselkedik, esetleg valamilyen betegség kínozza (pl. asztmás)? Lassan kiderül, hogy Laura alkoholista és a „gyógyszer” valójában pia, de az üvegeket olyan rövid ideig mutatják, hogy akár ampullák is lehetnének. A gyerek egyre jobban erőlteti a találkozást az általa „szép hölgynek” nevezett lénnyel – a befejezés ismeretében ez érdekes. Az anya előtt a „gonosz” más formában jelenik meg, ám amikor Cody egyedül van, akkor ő ugyanúgy látja és a rajzain így örökíti meg. De ezek szerint ismeri a valódi formáját, amit talán csak akkor nyerhet vissza, ha Laura szembe néz vele. Mikor a kissrác besétál a tóba, meglepődtem, mert nem mutatják meg, miként tudja az anyja kiragadni a nyirkos karmok közül.  

Egészen 1 óra 11 percig kell várni, amikor jön az igazi első fordulat, két perc múlva viszont jön a következő, ez baromira váratlan; innentől azonban nem nehéz kitalálni, mi az igazság, már csak össze kell rakni a részleteket. Most már érthetővé válik az a jelenet, mikor a gyerek úgy vágja falhoz az anyját, hogy nem ér hozzá - az én agyam valahogy kizárta ezt a pillanatot, pedig gyanakodhattam volna. Az is fura, hogy a nő nem próbálja meg azt mondani a fiának, hogy a szörny csak kitaláció, mert tudja, hogy létezik. Amikor szemtől szemben találkoznak, akkor se kételkedik benne, sőt, igazán nem tőle rémül meg, hanem a megjelenésével egyidejű vízbe fulladás jelenségtől. Utólag viszont minden konfliktus, minden furcsa helyzet érthetővé válik - a megoldást nem árulom el, de a lényeg a fényképen van… 

GIGA SZPOJLER ITT 

Már említettem a második hibát, ami egy dramaturgiai fogás. Ez a gyerek és a szörny közti összefüggés mindenléte. A valóságban a lény nyilvánvalóan elmondaná Cody-nak, kicsoda, hiszen ez mindkettejük helyzetét sokkal egyszerűbbé tenné; ám ha ez megtörténne, akkor az egész Monstrous menne a kukába, mert az első perctől világos lenne, mi zajlik előttünk. Éppen ezért a tavi kreatúra nem úgy viselkedik, ahogy azt szerintem tennie kellene, a kissrác meg direkt nem érti meg ezt a lényeges dolgot kettejük között. Persze lehet ebbe még belemagyarázni egy-két dolgot (sosem találkoztak az életben korábban, másként nézett ki a „szép asszony”, stb.), összesítésben viszont mégis a cselekmény rejtélyességét szolgálja.  

GIGA SZPOJLER VÉGE, normál szpojlerek folytatódnak 

Pár ostoba részlet, saját gyűjtés: Mikor az elején először bemennek a házba, az ajtót nyitva hagyják. Rajtuk kívül nincs ott senki, a kamera se utánuk megy be. Vagy a nyári meleg miatt maradt nyitva vagy Barnard egyszerűen elfelejtette behúzni maga után. Teljesen életszerűtlen módon Laura folyamatosan magassarkú cipőben van, viccen kívül abban is alszik a kanapén, de Cody is cipőben van otthon. Utálom ezt az amerikai filmekben, még akkor is, ha a befejezéssel lehet rá magyarázatot találni. Mikor a „beszélgess vele” jelenet zajlik, a szörny megjelenik az ajtó előtt, Ricci karaktere végigrohan a rövid folyosón, aminek van egy második, sokkal masszívabb ajtaja, ám azt eszébe se jut bezárni. Talán még nem lakik itt elég ideje, hogy ez felmerüljön benne? A rém megjelenését kísérő sötét, meg a viharos szél horror-klisék, amik vagy jók vagy nem, ezt a néző dolga eldönteni. A gyerek, aki Laura akar lenni és a nagymama is mexikóiaknak tűnnek a visszaemlékezésben. A rendőrőrsön vagy hol, ahol a nagy fordulat előtt a hősnő van, az ajtó nincs zárva, őr sincs kint. Márpedig annak ott meg kell történnie a valóságban… 

Szpojlerek vége 

Jópofa apróság az elején a The Creature from the Black Lagoont utánzó víziszörnyes horror, amit a központi nőalak a tévében néz, ez teljesen hitelesnek tűnik és csak később derül ki, hogy igazából ehhez az alkotáshoz forgatták. Annyira meg akarták jeleníteni az ’50-es éveket, hogy erősen figyelve is csupán egyetlen, pár másodpercig felbukkanó fekete van a képernyőn, ugyanakkor az iskolában néhány gyerek mintha ázsiai lenne, ez így aláássa a látszatot – utólag könnyedén megmagyarázható, nézve pedig kellemes az erőltetett diverzitás hiánya. 

Pár mondatban az alkotókról: Összesen 51 producer volt, ennyien adták össze a lét cikkem tárgyára. Egyikük a rendező Chris Sivertson, akihez semmi érdekest se tudok kötni; másik az író Carol Chrest, aki 2000-ben csinált forgatókönyvet az imdb-n 4.9 ponton álló The Prophet’s Game-hez, 21 évvel később a Monstrous-hoz, ezeken kívül viszont semmi más nincs a filmográfiájában. Ugyanígy producer volt a szomszédasszonyt alakító Colleen Camp, aki szerintem nagyon jó, tök természetes, mintha nem is szerepet játszana. Ő volt anno a Rendőrakadémia 2-ben és 4-ben Kirkland, aki a csaja, majd felesége Tackleberry-nek, innen volt ismerős a neve. Ki kell még emelnem a fényképen lévő asszonyt megtestesítő Rachel Edlow-t, akinek kevés, de meghatározó szerepe van.  

Érdekességek: Christina Ricci és Santino Barnard együtt szerepelnek szinkronként a Batman: Caped Crusaderben, ahol a fiú a fiatal Bruce, „anyukája” Harley Quinn megszólaltatója, de valószínűleg se személyesen, se karaktereikben nem találkoztak egymással. Colleen Camp szintén dolgozott már Riccivel a Jégviharban, ahol egy stáblistában fel sem tüntetett orvost alakított, ám nekik sem akadt közös jelenetük. A cikkem tárgyának helyszínéül szolgáló ház ugyanaz, mint amiben az Annabelle: Teremtés cselekménye zajlik.  

Utólagos megfigyelés: Két különböző nőalak is ugyanazt a szeretet-teljes gesztust gyakorolja a szívüknek kedves gyermekek felé, ez a mozdulat többször, több szituációban megismétlődik és rámutat az egyes alakok közti viszonyra.  

Nekem végső soron tetszett, mert bár lassú és a nézőnek elég sokáig kell várnia a rejtélyek megoldásaira, végig fenntartotta a figyelmemet, jók a betétdalai, az effektjei, meg a szörny se rossz. Aki viszont akarja látni kedvenc Wednesday-ünket felnőve egy újabb borzongatós alkotásban, az adjon neki egy esélyt! 

Pontozás:

imdb: 4.7 

port.hu: 5.1 (Nem tudom, miért ilyen rossz a nemzetközi megítélése.)

Szerintem: 4/5 (Az egy pont levonás amiatt ját, hogy a befejezés ismeretében még maximum egy megtekintés lehetséges, ennél többször viszont már nincs értelme látni. Valamint említettem pár apró hibát is, amiket meg lehet magyarázni, mégis zavaróak.)

Hírek: 

- A ma 44 éves Christina Ricci hamarosan visszatér az itthon szerintem kevésbé ismert, külföldön viszont sikerrel játszott Yellowjackets, illetve a hazánkban is nagy rajongótáborral bíró Wednesday újabb évadjaiban.