A cinegore legutóbbi kerekasztalához én voltam az egyik, aki felvetette, hogy sci-fit nézzünk, míg egy másik kolléga (többek közt) bedobta ezt a címet is, amit végül elég gyorsan megszavaztuk. Annak idején először az 1001 film amit látnod kell mielőtt meghalsz névre hallgató könyvben találkoztam vele és leginkább a címe fogott meg, ami mind angolul, mind magyarul marhajól hangzik (ez elég ritka). Aztán megnéztem és nem sokra emlékeztem belőle, bár tény, hogy Vangelis zenéje és néhány felejthetetlen jelenet velem maradt az eltelt évek alatt. Most ismét sor került a Blade Runnerre, ám annyira sok anyagot kellett hozzá feldolgoznom, hogy két cikkben tudom csak megírni. Ez az alap, ami a történettel, a színészekkel meg a fontosabb dolgokkal foglalkozik, a végén a véleményemmel; a következő írásban pedig a különböző értelmezéseket, a készítési körülményeket és az érdekességeket veszem majd számba! Vágjunk bele, szárnyaljunk együtt a címszereplővel: 

A(z 1982-ből még) távoli(nak látszó) jövőben járunk, ahol a Tyrell megavállalat az emberekre megszólalásig hasonlító androidok gyártásával foglalkozik, ám ezek a "gépek" túlságosan intelligensek, erősek és veszélyesek, így a Földön betiltják őket. A többi bolygónkon (mert addigra már ilyenek is lesznek) viszont előszeretettel alkalmazzuk őket rabszolgamunkára és harcra, azonban mindig akad köztük egy-kettő, akik megszöknek és megpróbálkoznak valamivel. Történetünk kezdetén hat (vagy öt?) replikánsnak nevezett robot jut el a Földre, ahol megbízzák a legkitűnőbb "szárnyas fejvadászt" (blade runner, a feladata a replikánsok levadászása), Deckardot (Harrison Ford), hogy kapja el őket, ám ez a feladat korántsem olyan egyszerű. Ráadásul hősünk a küldetés végrehajtása során naponta lesz szemtanúja valamilyen eseménynek, amitől alapjaiban kezd meginogni az androidokról és magukról az emberekről kialakult véleménye - elsősorban a szépséges Rachel (Sean Young) hatására, aki maga is gép. Deckard egyre közelebb kerül a "győzelemhez", ám lassan olyan morális kérdések kezdik nyomasztani, melyek végül eljuttatják őt arra a pontra, mikor fel kell tennie magában a kérdést: Én is replikáns vagyok? 

Ridley Scott az Alien után ismét sci-fit rendezett, ami nagy vonalakban Philip K. Dick regényén, az 1968-as Do Androids Dream of Electric Sheep?-en alapszik. A siker érdekében a Star Wars-szal befutott Harrison Fordot alkalmazta főszereplőnek (Steven Spielberg ajánlására), a rosszfiúk (és lányok) vezetőjének pedig a kitűnő Rutger Hauert választotta. A hölgyek sorát Sean Young (Ace Ventura) és Daryl Hannah (pl. A szomszéd nője 1-2) alkotja, további ismert arcok pedig Brion James (Az ötödik elem), William Sanderson (True Blood), M. Emmet Walsh (pl. Vadiúj Vadnyugat) és Edward James Olmos (Battlestar Galactica). Érdekesség még, hogy a Tyrellt alakító Joe Turkel volt a bárpultos a Ragyogásban. A zenét, ahogy már említettem, Vangelis komponálta és ő maga játszotta fel a szintetizátorán; az alapul szolgáló regény írója pedig ahol tudta, segítette a produkciót. Dick azonban nem érte meg a bemutatót, alig pár héttel a premier előtt hunyt el, szívroham következtében, 53 évesen. Viszont tény, hogy az a 20 perc, amennyit látott a végső verzióból, valamint a forgatókönyv elnyerte a tetszését - a Szárnyas fejvadászt az ő emlékének szentelték. 

Mivel az érdekességek a második cikkbe kerülnek, ezért itt most azokat a gondolatokat osztom meg veletek, amiket a játékidő alatt jegyzeteltem le. Az első dolog, ami eszembe jutott, az a faji megkülönböztetés - ez nagyon erőteljesen érződik a filmben és végülis bele lehet magyarázni, hogy erről szól, pláne ha hozzávesszük a vallási felhangokat is. (A másik írásban erről lesz még szó.) Egyrészt a zene, másrészt a feliratok is multikulturálisak - így került bele az Olmos által játszott Gaff szövegébe egy magyar mondat ("Lófaszt! Nehogymár! Te vagy a Blade Runner!":D). Ugyanakkor mindenütt távol-keleti szövegek, ruhák és ételek keverednek az arab, európai, stb. dolgokkal, ez pedig szerintem egyértelműen inspirációul szolgálhatott Joss Whedonnak a Firefly multikulturális világának megalkotásához. Az itt bemutatott jövő sötét, mocskos, de mégis szép; és ugyanúgy reklámok dominálják, mint a mi korunkat (leginkább a Coca-Cola feltűnő). A hatodik replikánsról és a nem egyértelmű lezárásról szintén a következő posztban fogok értekezni. Egy kis poén a végére még: az egyik főproducernek elég vicces neve van: Run Run Shaw:) 

A Blade Runner 28 millió dollárból készült, bemutatásának idején pénzügyileg megbukott, egészen máig pedig 33 milliót hozott vissza - vagyis jó harminc év kellett, hogy végül megtérüljön. A kritikusoktól annak idején vegyes fogadtatásban részesült, mára azonban a világ egyik legjobb filmjének, a valaha készült legkirályabb sci-fik egyikének és igazi kultfilmnek tartja mindenki. (Erről szintén lesz még szó.) Elismerése nagyban hozzájárult Philip K. Dick többi művének megfilmesítéséhez, így született például a Total Recall és a Különvélemény. 

Röviden összefoglalva: A Szárnyas fejvadász mérföldkő a tudományos-fantasztikus mozik sorában, már csak ezért is érdemes megnézni. Bár egy kétségkívül sokrétű és nagyszerű alkotás, nekem mégsem tartozik a kedvenceim közé, talán úgy lehetne legjobban megfogalmazni, hogy nem nekem való:) Emiatt egy pontot levonok tőle, de ez mégse a minőségének szól, hanem mindössze annak, hogy annyira mégse tetszik. 

Pontozás: 

imdb: 8.2 (4 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 4/5 

Hírek: 

- Ridley Scott a producere a Prometheus 2-nek, ami talán végre összeköti az első részt az Aliennel; valamint ő rendezi majd a már hivatalosan bejelentett, egyelőre 2014-re datálható, pontos cím nélküli Blade Runnert, ami a Szárnyas fejvadász újrája vagy elő/utótörténete lesz. (Mindkettő 2017-ben érkezik, az első címe Alien: Covenant, a másiké Blade Runner 2049.)

- Harrison Ford ötödszörre is ostort ragad és felölti a legendás barna bőrkabátot, a szürke puhakalappal, hogy Indiana Jones-ként az elveszett múlt legendás kincseinek nyomába eredjen! 

- Sean Young a magyar horror, a Gingerclown stáblistáját erősíti. 

- Edward James Olmos a hozzá hasonlóan durva vonásokkal bíró Danny Trejo oldalán bukkan fel a közelgő Machete Kills-ben, ami az első Matchete folytatásának készül. (Láttam, írtam róla.)

Várható írások: A Blade Runner érdekességei; A gödör. 

Nem értem, hogy a napi 300-as látogatottság mellett hogyhogy csak 7 voks érkezett a szavazásomra... Eddig minden jel arra mutat, hogy a Hellraiser győz, de ki tudja? Végezetül pedig egy csodálatos Vangelis-dal következik, a Come To Me, ami igaz, hogy nem szerepel az itt tárgyalt műben, de nekem nagyon tetszik: