Ugye mindenki odavan Christopher Nolanért? Jól van. Tény, hogy A tökéletes trükk nagyon király film, A Sötét Lovag nem különben, de például a Batman: Begins! egy rakás szemét. (Utólag ez a véleményem megváltozott.) És hát hiába a referenciák, a túlzott nyomatás miatt egészen addig hidegen hagyott az Inception, amíg ki nem derült, hogy Ellen Page, az egyik legkedvencebb színésznőm szerepel benne. Tehát: nem a rendező, nem a sztori és nem a négy Oscar-díj miatt néztem meg. Egy mondatban el tudnám mondani a véleményemet róla, de előbb jöjjön a történet: 

Dom Cobb (Leonardo DiCaprio) extraktor (nem Zerg Extractor, de hát senki se tökéletes). Ez pedig annyit tesz, hogy Arthur nevű kollégájával (Joseph Gordon-Lewitt) egy speciális szerkezet segítségével ipari kémkednek, de nem ám akárhogyan: a titkokat a célpontjai agyának legmélyéről, a tudatalattijukból lopják ki, miközben a delikvensek alszanak. Az utolsó meló azonban rosszul sül el, de a gazdag Saito (Ken Watanabe) nem hogy bosszút akarna állni, amiért a fejében próbáltak meg turkálni, hanem egyenesen munkát kínál Cobbnak. El kell ültetnie egy gondolatot a rivális cég örökösének (Cillian Murphy) agyába, cserébe pedig visszakapja a szabadságát és újra láthatja a gyerekeit (hogy alapvetően miért nem mehet haza, az kiderül a filmből). Emberünknek pedig nincs nagyobb vágya, mint hogy végre hazatérhessen, ezért összeszedi a csapatát (az eddigiek mellett Page, Tom Hardy és Dileep Rao), a megbízó maga is csatlakozik, a banda pedig elindul, hogy három különböző tudati szinten próbálja meg befolyásolni a célpontot. De váratlan nehézségek adódnak minden szinten, Cobb pedig mélyen legbelül sötét titkot rejteget, ami mindnyájuk életét veszélybe sodorja. Vajon sikerül-e végrehajtaniuk a tervet vagy elbuknak és évtizedekre a Váróban (a leges legalsó tudati szinten) ragadnak? 

Nagyon röviden: Sokkal többet vártam. Ugyanaz a helyzet, mint az Interjú a vámpírralnál vagy az Avatarnál: annyit ugattak róla, hogy így de jó, úgy de jó; aztán mások megmondták, hogy egy szar és most, hogy láttam, korántsem vagyok lenyűgözve. A látvány szép, a megoldások ötletesek, a színészek jók, van pár poén is, de a történések helyett az alternatív realitások törvényei miatt lesz csavaros a film. Tehát ellentétben a The Dark Knight óriási káosz-összeesküvésével és a The Prestige tökéletes trükkjeivel, itt nem maga a történet rejti a csavarokat.  

SZPOJLER:

Kb. a tizenöt-huszadik percben rájöttem, hogy a feleség halott, innentől fogva egyértelmű, hogy a férjnek szembe kell majd néznie vele. Míg a Sucker Punch-ot azért szidta egy csomó ember, mert az egyes álomszintek nincsenek hatással egymásra, addig bár itt igen, a valóságra kurvára nem. A japán hapsi hiába tölt lent egy fél évszázadot, úgy jön vissza, mintha mi se történt volna vele és az indítójelenet hatására már tudjuk, hogy Cobb meg fogja menteni. Hiába basznak el valamit valamelyik szinten, ha alatta mindig van még egy szint, ahol helyre lehet hozni. Vagyis van tét, de a film végére úgy tűnik, hogy Cobbon kívül a többiek semmit se veszíthetnek, merthogy Saito szenvedését elsumákolják, sőt, amint visszatér, rögtön emlékszik arra, amiről korábban azt mondták, hogy nem fog. Tehát ugyanazt a kritikát el lehet mondani erről is. És az is rejtély maradt, hogy ha simán tudnak maguknak fegyvereket képzelni, akkor a projekciók miért nem? Miért ejtik el a képzeletbeli őrök a stukkereiket, miért vonatkoznak rájuk az anyagi törvények, miért lehet őket egyáltalán megölni? És még lehetne folytatni, de mégse akarom besározni az Eredetet. 

SZPOJLER VÉGE 

A megoldások, mint már említettem, nagyon ötletesek. Míg a felső szinten elég némi víz a felébresztéshez, az alsóbbakon már egész épületeket kell megsemmisíteni hozzá. Ami fent egy perc, az lejjebb lehet egy óra vagy egy év, és az álombeli halál mindenütt máshogy érinti az embert. Egészen váratlan helyeken egészen váratlan dolgok jelenhetnek meg, a szereplők se mindig biztosak abban, hogy éppen a valóságban vagy az álmok világában vannak (ez főleg a befejezésnél lesz lényeges).  

Leonardo DiCapriot sokáig utáltam, hiszen anno ő volt az aktuális nyálas szépfiú, de mostanra ezzel és A téglával számomra bebizonyította, hogy nagyszerű színésszé vált, aki nem csak a külseje miatt kapja a szerepeit. Joseph Gordon-Lewitt már kevésbé meggyőző, ezt a szerepet más is eljátszhatta volna - azért elismerem őt, amiért egy jelenet kivételével minden kaszkadőr-mutatványt maga hajtott végre és a szájába adott poénok ütnek ("Gyorsan! Csókolj meg!"). Őt persze elsősorban a hölgyek kedvéért tették be. Tom Hardy alakja jó fej, őt kedveltem és remekül játszott, bár különös, hogy a civilben olyan nyugodt/laza paliból pillanatok alatt golyózáport zúdító harcos válik. Dileep Rao lényegtelen, Ken Watanabe viszont fontos - annak ellenére szimpatikus volt, hogy az elején még ő a "rosszfiú". Ellen Page szép, de ahogy a Cukorfalatban, itt is egy drámai szerepben csillogtatja meg a tehetségét - ő egy rendkívüli színésznő, aki fiatal kora ellenére mindig remek teljesítményt nyújt. Őket egészíti ki Marion Cotillard, aki egyes jelenetekben egészen ijesztő és Page-hez hasonlóan gyönyörű, de emellett rendkívül tehetséges. Cillian Murphy-t most találtam először szimpatikusnak, ő itt egy amolyan elveszett lélek, akinek utat kell mutatni és bár rossz módszerrel, de biztosan a helyes irányba terelik. A mellékalakok között felbukkan még három nagy öreg: Michael Caine (a nagypapa), Tom Berenger (Browning) és Pete Postlethwaite (a haldokló cégvezető). Cobb kisfiát a rendező gyermeke, Magnus Nolan alakítja, a beépített légikísérő pedig Miranda Nolan, Christopher unokatestvére.  

Érdekességek: Nolan még 2001-ben írt egy rövid forgatókönyvet egy horrorhoz, ami álom-tolvajokról szól, az alapot a tudatos álom adta. Az évek során aztán átírta, ettől viszont rájött, hogy túl sok pénzbe kerülne leforgatni, így egyéb filmeket rendezett meg helyette. A totem ötlete talán Clifford D. Simak Ring Around the Sun című történetéből származik, ahol a szereplők egy ilyen pörgettyűvel tudnak egyik párhuzamos dimenzióból a másikba lépni (segíti őket a koncentrálásban). DiCaprio volt az első, akit kiválasztottak a szerepre, Nolan ugyanis régóta együtt akart dolgozni vele, de addig nem volt lehetősége rá. Page-re sok színésznő közül esett a választás, a rendező szerint "korát meghazudtolva ő a tökéletes kombinációja az újszerűségnek, a hozzáértésnek és az érettségnek". Ellen azt nyilatkozta, szerinte a karaktere a nézők megtestesülése: "Ariadne most tanulja meg ezeket a dolgokat, és közben segít a közönségnek megérteni a közös álom lényegét." A haja egyébként azért van kontyban a második szinten, hogy az animátoroknak ne kelljen azzal vesződniük, hogyan viselkedne a hosszú haj nullgravitációban:) Ez a harmadik műve a direktor úrnak, amiben Cillian Murphy fejére zsákot húznak. (Az előzőek a Batman-mozik voltak, ahol a Madárijesztőt kelti életre, egyébként nekem is beugrott, mekkora poén, hogy pont az ő fejére húznak zsákot.) Egy vicces mellékalak-név: Scott Pretty (Csinos Scott), ő egy járókelőt formált meg.  

Ariadné eredetileg mitológiai alak, ő adja Thézeusznak a kardot és a fonalat, amikkel legyőzheti a Minótauruszt, majd kijuthat a labirintusból - itt pedig a labirintusokat tervezi, a teszt során végül ezt a bizonyos mitikus építményt rajzolja le. Emellett alakja az Ariadne auf Naxos című operára is utalhat, ami Hugo von Hofmannsthal és Richard Strauss műve, egy opera az operában, ahogy az Inception álom az álomban. Yusuf az arab megfelelője a bibliai Józsefnek, aki képes volt megfejteni az álmokat. Mal (Cotillard karaktere) neve a Malorie rövidítése (ezért nem értem miért Molnak ejtik), aminek alapja a francia malheur szó, ami balszerencsét, boldogtalanságot jelent. A mal a latin nyelvekben és a franciában rosszat/gonoszt jelent, a visszatérő Edith Piaf-dalban is benne van (erről még lesz szó). A főszereplő figurák megfeleltethetőek egy tipikus filmes stábnak: Cobb a rendező, Arthur a producer, Ariadne a díszlettervező, Eames (Hardy) a színész, Saito a stúdió és Fisher (Murphy) a közönség. Egyesek azt mondják, a film maga a mozgókép-készítés és a moziban átélt élmények metaforája: képek villódzanak a szemünk előtt egy elsötétített teremben, mintha csak aludnánk és álmot látnánk.

Az első rendezése óta ez volt Nolan első munkája, ami abszolút az övé (író, rendező és producer is). Két visszatérő szám a történetben: 528491 és 3502 (illetve ezek különböző kombinációi). A gravitációs változáskor az egész folyosó, ahol Arthur van, forgott, a mozgó díszlet 8 méter hosszú volt. A kocsik között feltűnő tehervonat egy traktorra épített modell, amit egy valódi tehervonatról készített műanyag alkatrész-replikákból raktak össze. Az autók elvileg nem zökkenthetnék ki a mozdonyt a súlya miatt, de mivel álomban vagyunk, ez magyarázat lehet arra, mitől mozdul jobbra-balra a nekiütköző többi járműtől. A hídról lezuhanó autós részletet hónapokon keresztül vették fel, állítólag egy ágyúval lőtték ki a kocsit a vízbe. Az alvó hősök zuhanását egy napig tartott rögzíteni. Amikor beleestek a vízbe, tovább kellett játszaniuk, kb. öt percet töltöttek lent, ahol valóban úgy lélegeztek, ahogy azt láthatjuk, körbeadott oxigénpalackokkal.

Az említett visszatérő motívum a jelzésként használt Piaf-szám, a Non, je ne regrette rien. A dal arról szól, hogy az előadó nem bánt meg semmit, se rosszat, se jót. Marion Cotillard szereplése itt a dallal közösen puszta véletlen, sőt, Nolan el is akarta kerülni az összefüggés lehetőségét, ezért le szerette volna cserélni a dalt egy másikra, de a zeneszerző Hans Zimmer meggyőzte, hogy maradjon ez. A teljes Eredet 2 óra 28 perc hosszú, a Non, je ne regrette rien pedig 2 perc 28 másodperc. A zenei főtéma mély, lassú trombonjai valójában ennek a számnak a trombitái, csak borzasztóan lelassítva - elvileg egy éppen álmodó ember így hallaná Piaf muzsikáját. A stáblista leges legvégén ismét felhangzik ez a részlet, ezzel jelezve, hogy a néző "most fog felébredni a filmből".

Az Inception 160 millió dollárból készült és 825 milliónál is többet hozott be. (Külön 100 milliót költöttek a reklámozásra.) Rengeteg pozitív kritikát kapott, elsősorban eredetisége, szereplői, zenéje és látványa miatt - azonban néhányan negatívan értékelték. Négy Oscart nyert: Legjobb Vizuális Effektek, Legjobb Hangvágás, Legjobb Hangkeverés és Legjobb Operatőri Munka kategóriákban. Elnyerte a Legjobb Drámai Műnek járó Bradbury Awardot (ez sci-fiknek járó legmagasabb rangú díj) és ugyanebben a kategóriában kapott egy Hugot is. Készült hozzá egy internetes előzmény-képregény (Inception: The Cobol Job), valamint 2000 db, limitált kiadású Blu-Ray dvd, amik az álom-szerkezetet rejtő fém aktatáskában, egy szintén fém pörgettyű társaságában lapultak.

Az Eredet egy érdekes film, ám hiába a pörgős akció, valahogy mégse annyira izgalmas. Inkább lövöldözéssel és elképesztő dolgokkal megtűzdelt dráma egy férfiról, aki vissza akarja kapni elvesztett családját. Korántsem akkora szám, mint amekkora felhajtást kapott, de azért nem volt rossz, hátránynak maximum azt említhetném, hogy túl hosszú. 

Pontozás: 

imdb: 8.8 

Szerintem: 4/5 (Sokkal kitalálhatóbb, mint bármelyik másik Nolan-film.) 

Hírek: 

- Christopher Nolan következő nagy sikerre számítható filmje a The Dark Knight Rises, ami elsősorban Juno Temple és Anne Hathaway miatt érdekel:D, de benne lesz még Marion Cotillard, Miranda Nolan, Joseph Gordon-Levitt, Tom Hardy és Michael Caine is. Nolan úr ezen kívül írója a Zack Snyder keze alatt készülő Man of Steelnek, amiben Superman a stílusalkotó "visionary director" és a csavaros sztorik mestere összefogásának gyümölcseként születik újjá. Ezen felül Christopher bácsi pénzel még egy feltehetően 2015-ben érkező, egyelőre cím nélküli Batman-újrát is - ennek írója a remek tollú David S. Goyer. (Az itt említett háromból kettőt láttam, az első nagyon tetszett, a másodikat utáltam, akit érdekel, olvassa el a róluk írt cikkeimet!)

- Leonardo DiCaprio címszereplő lesz a még dátum nélkül Sinatraban, valamint producerkedik az Akira élőszereplős feldolgozásában. Úgy tűnik, Leo kedveli a keleti dolgokat, mert az Akira mellett egy Ninja Scroll című fantasy-be is befekteti a pénzét. A történetről: "A feudális Japánban egy nindzsa nyolc démoni harcossal méri össze erejét, hogy megvédje az országát." Erről se lehet még tudni, mikor lesz kész. (Ezek közül egy se valósult meg.) 

- Joseph Gordon-Levitt főhőse és producere a Loopernek, amiben a fiatal bérgyilkost önmaga jövőbeli énjének (Bruce Willis) megölésével bízzák meg... (Láttam, érdekes volt...)

- Ellen Page Woody Allennel és Jesse Eisenberggel játszik a mester következő mozijában, a Nero Fiddledben. (Ebből lett a Rómának szeretettel.)

- Ken Watanabe szerepel majd a már említett Akiraban. 

- Michael Caine-t a szintén ígéretesnek látszó Now You See Me-ben láthatjuk legközelebb, amiben egy bűvész-csapat előadásaik alatt a trükkjeik felhasználásával bankokat rabol ki, a pénzt pedig szétosztják a közönség között. (Mozsárágyú látta moziban egy barátnőjével, neki nem tetszett, én azóta se néztem meg, pedig már a második része is megvan.) 

Várható írások: Predator, Törvénytől sújtva. 

Ja és még valami: A befejező jelenet az elsötétüléssel nagyon király, de a sokak által odaképzelt mögöttes mondanivaló ellenére a lényege az, hogy Cobb nem törődik már azzal, hogy álom vagy valóság-e, amit lát - mert már elnyerte a jutalmát.