Nemrég regisztráltam az ebay-en és egyik nap unatkozva a munkahelyemen eszembe jutott, hogy megnézem ezt az oldalt, van-e rajta valami egy bizonyos régi filmes szenvedélyem relikviáiból. Innen kiindulva jutottam arra az elhatározásra, hogy Lon Chaney-hetet tartok, aminek keretein belül végre megírom a lassan egy éve tervezett Az Operaház Fantomját és megnézek tőle néhány filmet, amit még nem láttam – ez könnyű lesz, mert eddig csak az előbb említett Fantomhoz volt szerencsém. Gondolom, sokan nem tudják, kiről van szó most, ám mielőtt megismertetnélek titeket vele, elmesélem, én hogyan találkoztam Az Ezerarcú Emberrel…

Lassan 10 éve már, hogy itthon megjelent a Spawn – Az Ivadék című képregény és a hozzá kapcsolódó jobbnál jobb akciófigurák ott sorakoztak mindegyik nagyobb játékbolt kirakatában. Ez volt számomra az akciófigurák gyűjtésének ideje, ami teljesen még most sem ért véget, de akkor minden pénzemet erre költöttem. A hozzám hasonló gyűjtők tudják, hogy a legjobb minőséget általában a Gentle Giant, a NECA vagy a McFarlene cégek szolgáltatják, de nem szabad elfeledkeznünk a külföldi játék-Mekkáról, a Sideshow Collectibles-ről sem. Nos, annak idején hosszú órákat töltöttem a spawn.com és a Sideshow weboldalainak nézegetésével, miközben arról álmodoztam, hogy ezt és ezt és ezt is megveszem majd egyszer... Az utóbbinál akadtam össze egy félelmetes külsejű, lenyűgözően ocsmány vámpírral, akit „A Hódbőr-kalapos Férfinak” hívtak. Ez az illető volt Lon Chaney, a híres 1927-es, mára elveszett London After Midnightbeli karaktereként. Ez a rémisztő alak olyannyira megfogott, hogy csak miatta kezdtem el hosszú, fekete kabátot hordani és mára már van egy olyanom is, amilyet ő viselt. Természetesen tudni akartam, ki bújt meg a szörnyeteg maszkja mögött, ki volt ez az elképesztő tehetséggel bíró színész, aki még számos másik legendás rémalakot adott a filmtörténetnek? 

Sajnos, ahogy említettem, a London After Midnight tulajdonképpen már nem létezik, mert 1967-ben egy stúdiótűz elpusztította az utolsó ismert kópiáját, a mai napig a tíz legkeresettebb elveszett film között tartják számon. Egy internetes cikk szerint 2022-ben lejár majd a mozit védő copyright-jog és ekkor azok, akiknek még talán van a birtokában egy-két tekercsnyi belőle, majd napvilágra hozhatják, sőt, akár kiadathatják saját égiszük alatt – már csak emiatt is remélem, hogy megérem 2022-t:) Tehát jelenlegi állás szerint soha nem láthatom a LAM-ot, de helyette itt van számos más Chaney-alkotás, amik fennmaradtak az utókornak, például az egyik leghíresebb munkája, az 1925-ös The Phantom of the Opera. Ezt másodszorra néztem tegnap és hamarosan olvashatjátok a róla szóló írásom, ám a mostani különleges időszak felkonferálásaként szeretnélek titeket megismertetni ezzel az emberrel, hátha nagyobb kedvvel látogattok majd a Filmrajongóra az ő munkái miatt. 

Lon Chaney 1883. április 1-én született az USA-beli Colorado Springs-ben, Leonidas Frank Chaney-ként. Neve szülei vallásos mivoltából ered, mindkét keresztneve egy-egy szentével azonos. Különös módon a szülők mindketten süketnémák voltak - apja szerzett hallássérült, anyja születésétől fogva süket - ez a tényező azonban segítette a gyermek Lont, mivel mesteri fokon megtanulta a pantomim és a jelnyelv művészetét, ezen kívül nem esett nehezére megérteni az átlagostól eltérő embereket, átérezni a helyzetüket – sőt, később a bőrükbe bújni. 

19 éves korától kezdve színpadi színészként kereste kenyerét. Nagyszerűen tudott táncolni és kellemes énekhanggal rendelkezett, legjobban a komikus szerepek álltak jól neki. 1905-ben feleségül vette az akkor 16 éves Cleva Creightont, akivel közös gyermekük is született egy évvel később, Creighton Chaney (a későbbi Farkasember, Lon Chaney Jr.). A felesége volt az oka a filmes pályára való orientálódásnak, ugyanis házas éveik alatt lassan elhidegültek egymástól, az asszony pedig bosszúból 1913-ban férje munkahelyén, nyilvánosan próbált meg öngyilkosságot elkövetni - higany-kloridot nyelt. Nem járt sikerrel, ám énekesnői karrierje ezzel derékba tört, mert a folyadék megrongálta a torkát. Az incidenst követő válás és az ebből fakadó botrány a világot jelentő deszkák elhagyására késztette Chaney-t, aki teljes mértékben a filmgyártás felé fordult. 1915-ben újranősült, elvette Hazel Hastings-et és vele együtt nevelte a korábbi kapcsolatából született fiút. 

1912 és 1917 között kisebb-nagyobb szerepekben játszott, lassan elismerték a tehetségét, az 1918-as Riddle Gawne című westerntől kezdve pedig folyamatosan kapta a felkéréseket. Az igazi áttörést az 1919-es The Miracle Man című dráma jelentette, amiben egy bűnöző gumiembert keltett életre. A nagyszerűsége abban rejlett, hogy képes volt lehetetlen módokon megváltoztatni a testét: a számítógép megjelenése előtt játszott el teljesen hitelesen láb és kéz nélküli karaktereket, több szereplőt keltett életre egymaga ugyanazon mozikban és még az arcát is el tudta torzítani annyira, hogy kreatúrái a mai napig megállják a helyüket. 1923-ban formálta meg Quasimodot, a maszkja miatt heteken át fél szemmel látott csak és ez rendkívüli módon elrontotta a látását, élete végéig vastag szemüveget kellett hordania – ez csupán egy példa a fizikai szenvedésre, amit az egyes szerepek kedvéért átélt. A London After Midnightban látható elképesztő külsőt kampókkal és drótokkal érte el, ám ez annyira megterhelte, hogy csupán néhány percig tudta viselni a protéziseket. A maszkjait mindig saját maga készítette, korának legkitűnőbb maszkmestere volt, még az Encyclopedia Britannicába is írt egy cikket a filmes make-upokról. Saját kis arc-készítő szettjét mindig magánál hordta egy bőrtáskában. Emiatt a sajátos átváltozó-tehetsége miatt nevezték Az Ezerarcú Embernek. 

„Két film között Lon Chaney nem létezik.” 

Civilben kerülte a nyilvánosságot meg a hollywoodi sztárok körüli felhajtást, csak nagyon minimális promócióban vett részt és tudatosan épített fel maga körül egyfajta misztikumot - az emberek sokáig azt sem tudták, mi a valódi neve. Ritkán adott interjút, legtöbb idejét a családjával töltötte. (A Sierra Nevadában található kőből készült nyaraló, amit még ő építtetett, nagyon szeretett és ahol sokat tartózkodott, ma is megvan.) Zárkózottsága miatt azt pletykálták róla, hogy furcsa és barátságtalan, de ez kacsa, a kollégái segítőkésznek és kedvesnek írták le. Tanácsokat adott kezdő/tapasztalatlan munkatársainak és ő volt az, aki elindította pályáján a fiatal Boris Karloffot! Karloffal barátok is lettek és Frankenstein híres megformálója mindig szeretettel emlékezett meg róla, jó barátnak, jó kollégának nevezte. 

Az első mozi, amiben elvileg szerepel (nem biztos, hogy ő az) 1912-es, az utolsó pedig 1930-ban készült (ezt tervezem megnézni). Összesen több mint 160 mozgóképen látható, csillaga van a Hollywoodi Hírességek Sétányán és a korai filmművészet egyik legsokoldalúbb, legerőteljesebb színészeként tartják számon. Különösen ismertek szenvedő, groteszk, torzszülött figurái és a már ecsetelt elképesztő maszkjai. Mindössze egy film maradt fent, amiben táncol, ez a befejezetlen The Fascination of the Fleur de Lis 1915-ből; egy van, amiben beszél, a Szentségtelen trió 1930-ból; énekhangját sajnos nem sikerült megörökíteni. Az 1926-os Tell It To The Marines című vígjáték-drámának köszönhetően Chaney lett az első ember, akit az Egyesült Államok Haditengerészete a filmesek világából tiszteletbeli taggá fogadott. 

1929-ben a Thunder című mozi forgatásán tüdőgyulladást kapott, és az egyes források szerint gipszporból, mások szerint kukoricapehelyből lévő műhó egy darabja felsértette a torkát, a sebe pedig elfertőződött. Ugyanennek az évnek a végén tüdőrák alakult ki nála, mivel megrögzött dohányos volt. A torokseb csak rontott a már amúgy sem túl jó helyzeten, és az agresszív kezelés dacára hét héttel utolsó mozija bemutatója után a torkában kialakult belső vérzés következtében elhunyt. Mindössze 47 évesen… Halála után rejtélyes okból jelöletlen kriptába temették, évekkel később feleségét is mellé helyezték örök nyugalomra. Híres bőrtáskája a Los Angeles-i Állami Múzeumba került, néha kiállítják, de alapvetően a publikumtól elzárva tartják, mert szakértők szerint ez a filmes maszkmesteri történelem legfontosabb relikviája. Ha nem halt volna meg, ő kapta volna Drakula szerepét, több másik mellett, így a világ sosem ismerhette volna meg Lugosi Bélát… 

Az ’50-es években aztán feltámadt a Chaney-kultusz, de a lelkes híveknek így sem sikerült megmenteniük az enyészettől rengeteg moziját, köztük a két leginkább keresettet, a LAM-ot és a The Kaiser: The Beast of Berlint. Örökségét továbbvitte a fia, Lon Chaney Jr., aki szintén több horror szörnyetegét keltette életre – a leghíresebbet természetesen az 1941-es The Wolfmanben. Manapság Lon Chaney-t leginkább a Universal klasszikus szörnyei közt tartják számon Az Operaház Fantomja miatt, ami megnyitotta az utat Drakulának, Frankensteinnek, A Fekete Lagúna Szörnyének, A Láthatatlan Embernek, A Múmiának és a többi rémnek, akiket minden valamire való horror-rajongó ismer. 

Ezen a héten tehát az ő filmjei érkeznek majd a Filmrajongó hasábjaira, elsőként a zenekedvelő Fantom.