Az olvasóim biztosan tudják, hogy imdbs pontszámokat szoktam használni egy-egy film nemzetközi megítélésének bemutatásához. Nos, ez a bizonyos oldal rendelkezik egy Top 250-es listával, amin a legmagasabb pontszámú mozik szerepelnek, a listát pedig évek óta A remény rabjai vezeti. Már többször is láttam és a múlt hónapban az egyik turkálóban ott volt 100 Ft-ért eredeti angol nyelvű dvd-n, úgyhogy megvettem. Szóval egy bizonyos közönség által a világ legjobb filmjének választott alkotást vásárolhattam meg bagóért. Tegnap előtt éjjel végignéztem, így most megszülethet róla a bejegyzés, aminek végén a dvd-t is elemezni fogom. Vágjunk bele: 

1947. Andy Dufresne bankárt (Tim Robbins) kétszeres életfogytiglanra ítélik a feleségének és annak szeretőjének meggyilkolásáért. A férfi az utolsó pillanatig hangoztatja, hogy ártatlan, de minden bizonyíték ellene szól, így bezárják a Shawshank Börtönbe, ahol megismeri a már évek óta ott lévő Redet (Morgan Freeman) és a többi rabot, közben pedig lassan rájön, mit is jelent az életfogytig tartó büntetés. A Shawshank a korrupció és az erőszak melegágya, így Andy-nek és társainak egyáltalán nem könnyű túlélni a mindennapokat úgy, hogy közben megtartsák az emberségüket. De ez a furcsa figura mindent megtesz azért, hogy elviselhetőbbé varázsolja saját maga és a többi elítélt számára a rabság pillanatait, miközben egy percre sem adja fel a reményt a szabadulásra. Red viszont azt vallja, hogy a remény az egyik legveszélyesebb dolog egy fogoly számára. Vajon melyiküknek van igaza és miként ér majd véget Andy története?

Mindig is kedveltem Tim Robbins-t és Morgan Freemant, mindketten a régi iskola képviselői, akik nem azért lettek híresek, mert olyan szépek vagy szexisek, hanem mert tehetségük van a színészethez. Itt tényleg az a lényeg, hogy néhány remek fickó ad elő egy mesét az életről, vagy jobban mondva egy olyan életről, amit kevesen ismernek. Ezt a témát sokféle módon meg lehet közelíteni, de jelen esetben a természetesség, az életszerűség és az egészhez hozzáadott cseppnyi humor varázsolja széppé, elviselhetővé a csúnyát, az elviselhetetlent. Red narrációja és a többiek szájából elhangzó gondolatok teszik színessé az eseménysort, mert alapvetően nem túl érdekes az, hogy egy fickó ül a cellájában és maga elé néz. Ha levennénk a hangot, A remény rabjai legtöbbször érthetetlen lenne, mert a látvány helyett az elhangzó gondolat a fontos. A sztorit lehet akár Red történeteként is értelmezni, hiszen a dolgokat legtöbbször az ő szemszögéből láthatjuk és végülis el tudom képzelni, ahogy ül egy tornácon és elmeséli az egészet, mi pedig ott ülünk vele és hallgatjuk. Szerintem a két barát mellett igazán még az öreg Brooks (James Whitmore) szála az érdekes, ami rövid, de aztán megismétlődik. Egyrészt Whitmore játéka lenyűgözően egyszerű és valóságos; másrészt egy reális, a mai társadalmat is érintő problémáról van szó benne. 

"Kint rendes ember voltam. Itt lett belőlem bűnöző." 

Egy másik téma a túlélés. Aki bekerül, annak alkalmazkodnia kell a korrupt, istent játszó igazgatóhoz (Bob Gunton); a szadista őrökhöz (élükön Clancy Brown) és a többi rabhoz (ismertebb arc köztük William Sadler). Ki kell alakítania a saját rutinját, kezdenie kell magával valamit - de szinte semmilyen eszköze sincs erre. És ekkor jön a képbe Andy, aki lehetőségeket akar teremteni magának és mindenkinek, ehhez viszont kénytelen olyan ügyekbe belefolyni, amibe nem lenne szabad... A játékidő alatt biztosan minden néző belegondol, hogy ő vajon mit tenne ugyanebben a helyzetben, kinek az útját járná? Megpróbálna Robbins karaktereként "forradalmat csinálni" vagy Freeman figuráját utánozva beletörődne, és csak sodródna az eseményekkel? Tulajdonképpen a kérdés az, hogy mit tennél, ha egyik napról a másikra elvennék tőled a korábbi életedet, amit nem kaphatnál vissza? Továbblépnél, vagy körömszakadtáig ragaszkodnál ahhoz, ami már sosem lehet a tied? Lássuk a színészeket! Itt mindenki, még a kisebb mellékalakok is elsőrangúak. A már említett úriembereket aligha kell tovább magasztalnom, tudjuk róluk, hogy mennyire jók; nekem különösen tetszett a két rosszfiú, Brown és Gunton játéka, akik mindketten fantasztikusan hideg, érzéketlen embereket keltenek életre igazi profizmussal. A történet alapjául Stephen King novellája, az 1982-es Rita Hayworth and the Shawshank Redemption szolgált, ez a természetfelettit nélkülöző írásainak sorába tartozik; a rendező és a forgatókönyv írója pedig Frank Darabont (Halálsoron, A köd) volt. 

Érdekességek: King elmondása szerint a novellát a gyerekként látott börtönös filmek emlékeiből rakta össze. A Shawshank börtön többször említésre kerül a Mester munkáiban, sőt, Andy Dufresne is visszatér egy alkalommal egy másik történetben, mellékszereplőként. A sztori egyébként több dologban megegyezik azzal a könyvvel, amit Heywood talál a könyvtárba érkező adományok közt: a Monte Cristo grófjával. Stephen bácsi jó szokása szerint megengedni kezdő rendezőknek, hogy feldolgozzák a rövidebb műveit és ezekben az esetekben mindössze egy dollárt kér tőlük a jogdíjért. Frank Darabont eképpen jutott hozzá a The Woman in the Room című King-munkához, amiből mozgóképet csinált és mivel ez elnyerte az író tetszését, így levelezni kezdtek. Ezután Darabont 1000 dollárért szerezte meg a Shawshank Redemptionhöz az alkotó engedélyét és amikor ez a projekt beindult, akkor személyesen is találkozhattak. Ez volt a direktor első mozikba kerülő egész estés munkája. 

Külső helyszínként a használaton kívüli Ohio Állami Büntetés-végrehajtási Intézet szolgált, azonban az épületet annyira rossz állapotban találták, hogy a stábnak renoválnia kellett. A bent játszódó jeleneteket egy közeli stúdióban vették fel, mert olcsóbb volt megépíteni ott a díszleteket, mint elvégezni a felújítást. Ez a hely később Az elnök különgépe című akciófilm helyszínéül szolgált, mára pedig múzeummá alakították - sok egykori díszlet még most is egyben van, például az igazgató irodája. Brooks-nak van egy háziállata, Jake, a holló; és amikor először találkozunk velük, akkor az öreg rab egy kukacot ad a madárnak. Az American Humane Association (akik az állatokkal való bánásmódot figyelik a filmekben) azt mondta, hogy ez a kukac szempontjából állatkínzás, ezért egy természetes halált halt egyedet kellett kiválasztani és azt adni a tollasnak (súlyos...). Az opera, amit Andy hallgat(tat) Mozarttól a Figaro házasságának egy részlete, a Canzonetta sull'aria. A börtönt elhagyó szirénázó mentőautó lerobbant, így a felvételen valójában emberek tolják:) A befejezéskor látható falat a filmesek építették fel. Hónapokkal a munkálatok megkezdése előtt kész lett, így a növényzet körbenőhette, ettől régies külsőt kapott; évekig ott állt, aztán a gazda, akié a telek volt, darabonként eladta az eBayen:D A nagy fa, ami szintén ebben a részben játszik szerepet, villámcsapás áldozata lett és kidőlt, de a maradványát átszállították a múzeummá alakított Ohio Állami Büntetés-végrehajtási Intézet udvarára, ahol ma is megtekinthető. A neves kritikus, Roger Ebert szerint a Redemption lényege az, hogy a hős a reménytelen helyzet dacára megpróbálja fenntartani azt az érzést magában, hogy értékes ember. Mások azt sugallták, hogy Andy egyfajta modern Jézus-figura, ám Darabont megmondta: ez nem igaz, de azért örült a felvetésnek. 

Morgan Freemannek ez a kedvence a saját munkái közül és Raquel Welch (az egyik a poszter-lányok közül) is rajong A remény rabjaiért. Red és Andy első találkozásakor az előbbi baseball-labdát dobál a társaival. Ezt a jelenetet 9 órába tellett felvenni és Freeman ennyi időn át szinte megállás nélkül dobálta a labdát, ám nem panaszkodott és másnap ugyanúgy bement dolgozni, pedig nagyon erős izomláz gyötörte. A szennyvízcsöves részt Tim Robbins elsőre nem volt hajlandó megcsinálni, mert egy klinikai teszt kimutatta, hogy az ott lévő víz halálos mérgeket tartalmaz. A már említett fekete madár külön kihívást jelentett Robbins számára, mert van egy rész, ahol belépve a könyvtárba tőle kellett megkérdeznie, hogy hol van Brooks, amire a holló károgással felelt, ám ezt az állatot lehetetlen betanítani a károgásra, így a színésznek kellett alkalmazkodnia hozzá. Tim kifigyelte Jake hangadási szokásait, ezért tökéletesen tudta időzíteni a szövegét - ha jól megnézzük, amikor Andy belép a helyiségbe, egy pillanatot vár, amíg a madár elhallgat és csak akkor kezd el beszélni.

James Whitmore éppen 1949-ben szerepelt először filmen (ennek az évszámnak szerepe van a sztoriban) és 2009-ben halt meg, 88 évesen. Az egyik őrben a tetőn, a sörivósdinál, felfedezhetjük Paul McCrane-t, Romanot a Vészhelyzetből. Red szabadon bocsátási lapján a fotó Morgan Freeman fiát, Alfonsot ábrázolja, aki szintén színész és láthatjuk is teljes életnagyságban, amikor Andy-ék megérkeznek: ő az aki azt kiabálja, hogy "friss hús" (vagy valami ilyesmit). A The Shawshank Redemptiont Allen Greene emlékének szentelték: ő Frank Darabont ügynöke és közeli barátja volt, a premier előtt hunyt el. Amikor a főhős megtölti a pisztolyt, akkor nem Robbins kezét láthatjuk, hanem a rendezőét; ahogy a falba vésős képeken is, mert Darabont úgy érezte, csak ő tudja visszaadni a mozdulatokat úgy, ahogy látni szerette volna. A direktor lemondott a fizetésének egy jelentős részéről, hogy megrendezhesse a saját forgatókönyvét. A befejezés eredetileg másképp lett volna, ám a Castle Rock stúdió beleszólt, ezért hozzátoldottak még egy kis darabot az eseménysorhoz. Ezt olyan módon tették meg, ami a változtatást ellenző Darabont tetszését is elnyerte. (Egyébként a novella úgy ér véget, ahogy Frank bácsi szerette volna, hogy a mozgókép véget érjen.)

A remény rabjai 25 millió dollárból készült, a mai napig 58 és fél milliót hozott vissza. A bemutatása idején mindössze 18 milliót sikerült termelnie, a kritikusok többé-kevésbé elismerték. Később az Oscar-jelölései még egy picit hoztak a konyhára, ám az igazi sikert 1995-ben érte el, amikor az év legtöbbet kikölcsönzött videokazettája lett és ezzel bekerült a valaha legtöbbet kölcsönzött filmek közé is. A tévében szép karriert futott be, máig ez az egyik legtöbbet sugárzott mozi a világon. Az Amerikai Filmintézet 2007-ben kiválasztotta a Shawshanket a 72. legjobb filmnek, egy évvel később az Empire Magazinban a 4. legkirályabbnak szavazták meg, tavaly pedig a BBC Rádió hallgatói a kedvenc mozgóképükként nevezték meg. Rádiós szavazásokon 2004-ben és 2008-ban a legjobb Oscar-díj nélküli alkotás lett. A sztorit színpadra adaptálták, a premier 2009-ben volt a dublini Gaiety Theatre-ben. A rengeteg jelölésből csak az operatőr Roger Deakins tudott egyet díjra váltani - őt az Amerikai Operatőr-Szövetség jutalmazta kiváló teljesítményéért. 

Ez egy olyan alkotás, mint King bácsi másik remeke, az Állj mellém! - lehetetlenség utálni. Semmilyen negatívumot nem tudok felhozni ellene. A készítők azt üzenik nekünk általa, hogy van kiút a mindennapi életben magunknak létrehozott börtönökből. 

Pontozás: 

imdb: 9.3 (A legmagasabb pontszám mind közül; a Rotten Tomatoes-on 98%-on áll.) 

Szerintem: 6/5 

A dvdről: 2001-es kiadásról van szó, ha minden igaz. A képminőség borzalmas, viszont jó a zene, a menük egyszerűek, de nagyszerűek. Három extra van: Egy tök jó trailer, interjúk és egy nagyobb dokumentumfilm. Az interjúkban Freeman azt mondja, talán a bebörtönzés volt a legjobb dolog, ami Andy-vel történhetett, hiszen annyi előnyös tulajdonságára derült fény, amikről korábban talán ő maga sem tudott. Darabont szerint reményről, barátságról, emberségről és megváltásról szól ez a mű. Brown azt állítja, Hadley mindent és mindenkit gyűlöl. Niki Marvin producernő is megszólal és elmesélni, hogy 5 hónapig kutatta az amerikai börtönöket a megfelelő helyszínért. Ez az extra maga 5 perces. Kivágott jeleneteket azért nem tettek a korongra, mert a direktor azt nyilatkozta, hogy szégyelli őket és rosszul esne számára, ha napvilágra kerülnének:)  

Shawshank: The Redeeming Feature

Ebben a 48 perces dokumentációban arra a kérdésre keresik a választ a készítők, hogy mitől olyan jó a Shawshank Redeption? Én az alábbiakat tudtam meg belőle:

Robbins azt mondja, erről kérdezik a leggyakrabban az emberek. Sokaknak nagyon fontos az életben ez a mozi. A novellában Andy a filmek világába menekül. A rendező szerint inkább meseszerű az egész, mint börtönös sztori. King anno úgy gondolta, hogy a forgatókönyv a régmúlt időket idézi, teli ósdivá vált megoldásokkal és ősi klisékkel, nem is tudta elképzelni, hogy egyáltalán megengedik majd valakinek, hogy leforgassa. Rengeteg hollywoodi színész szerepelni akart Darabont művében, miután elolvasták a szkriptet. Freeman szerint Andy és Red között már-már több van, mint barátság, valami erősebb, ami csak ilyen életveszélyes helyzetekben alakulhat ki. Frank bácsi véleménye az, hogy a főhősökön túl a mellékszereplők is nagyon fontosak egy jó sztorihoz. Az igazgató alakja Nixont idézi - a bemutatkozó szövege legalább háromszor van az extrák között... A helyszín igazán különös hatással volt mindenkire, aki ott járt a forgatás alatt; megszólal olyan ember is aki korábban raboskodott azon a helyen. Egy 50 évvel ezelőtti rab egy szóban úgy foglalta össze a helyet, hogy "elbaszott". Láthatunk képeket róla, hogy az egykori fegyintézet hogy nézett ki 2001-ben. A börtön egy Mansfield nevű kisvárosban áll, ahová a hollywoodiak beépültek, mialatt ott dolgoztak, részei lettek a közösségnek.

A múzeummá alakult épületben látható a szennyvízcső darabokban, meg a sárga vonal, aminél a "friss húsok" felsorakoznak. A Castle Rockot képviselő hölgy azt mondja, hogy ők nem kötelezték Darabontot a befejezés megváltoztatására, csak sugallták felé, hogy így kéne és ő elfogadta. A rendező és a producer megkapták a városka kulcsát a helyi premieren, amibe betekintést nyerhetünk. Elsősorban a Shawshank hossza (két és fél óra) miatt mentek el rá anno olyan kevesen, Sadler szerint a címe sem volt elég figyelemfelkeltő. Akadt olyan ember, aki ennek a mozgóképnek a hatására döntött úgy, hogy nem vet véget az életének. A vallási felhangokról is szó esik. Az operás jelenet összefoglalja az egész filmet. A kisfilmnek Mark Kermode volt az írója és narrátora, a rendezője pedig Andrew Abbott, előbbi szájából hangzik el, hogy A remény rabjai "a spirituális megváltás története a horror mesterének tollából". Maga a lemez egyébként megfelelő kiadás, majdnem egy órányi extrát tartalmaz és ismét a jobbik fajtából, vagyis nem próbálnak meg érdektelen barmóságokat lenyomni a néző torkán. A hazai kiadás előttem ismeretlen, de ez tetszett, ajánlom a beszerzését! 

Hírek: 

- Jönnek az új Stephen King-horrorok: Carrie, Creepshow, Cell, The Milkman, It és a The Talisman tévés minisorozat. Engem csak a Carrie érdekel, keressetek rá itt oldalt, hogy megtudjátok, miért:P 

- Tim Robbins ismét rendez, ezúttal a Man Under című drámát: "Egy külvárosi család élete a feje tetejére áll, amikor a róluk készült képet kiállítják a Modern Művészetek Múzeumában és hirtelen a nyakukba szakad a világhír." Főbb szerepekben Robbins mellett Michelle Pfeiffert és Chloë Grace Moretz-et láthatjuk majd. (Ez nem készült el.)

- Morgan Freeman következő munkái közt van a Now You See Me (keress rá oldalt), az Oblivion (sci-fi Tom Cruize-zal) és a The Lego Movie (:O). (Utóbbiról írtam.)

- Bob Gunton jövőre egy fantasy-t erősít, a Jimmy-t: "Egy értelmileg sérült tinédzser története, aki természetfeletti lényekkel kommunikál." Érdekesnek hangzik! 

- William Sadler két igazán nagy durranásban bukkan fel hamarosan: az egyik a Machete folytatása, a Machete Kills; a másik pedig az Iron Man 3. (Ezekről szintén írtam.)

- Clancy Brownnak is van két közelgő szereplése, amik izgalmasnak tűnnek: a Nothing to Fear (horror) és a Sparks (szuperhősös). (Utóbbiról ugyanúgy van cikk a Filmrajongón.)

Várható írások: A leleményes Hugo.