Egyre kevesebb olyan film van, amiben Terence Hill és/vagy Bud Spencer a főhős, de nem láttam még. Ez volt az egyik közülük, de tulajdonképpen nem lettem gazdagabb semmivel attól, hogy megnéztem.

A mű két órás, de hogy miről szólt az első 50 perc, azt lehetetlenség megmondani. Először láthatunk egy egészen brutálisra sikerült, vérbeli western-jelenetet, amit maga Sergio Leone mester rendezett. Úgy tűnik, mintha nem lenne sok értelme, de a vége nagyot üt! Plusz a csirkét zabáló hapsi sátáni mosolya valami fergeteges! Ezek után viszont megszólal egy elég bárgyú, vidám kis zene (Ennio Morricone a szerző!) és meglátjuk, amint Terence Hillt letaszigálják egy postakocsiról - ez még itt vicces is.

Innentől jön a "nem értem"-rész. A film kb. 40. percében kiderül, hogy a Leone-féle nyitó képsornak vajmi kevés jelentősége lesz a folytatás szempontjából, de az itt következő Hill és Klaus Kinski nevével fémjelzett eseménysornak egyszerűen nincs értelme! A kék szemű valamilyen trükköt csinál meg és ehhez van szüksége a mit sem sejtő Kinski figurájára, akit megtréfál. Azonban az egymás után következő események megtörténte, maguk az események és a későbbi jelentőségük teljességgel érthetetlenek, követhetetlenek és nem is tudom, miért vannak a filmben. Pisztolyok ugranak ki a semmiből, a karakterek motiválatlanok, én meg csak bámulok.

Utána jön a többi főhős bemutatása. Az első jelenetben látható gonosz pofa egy a négy közül (talán ő a zseni, de lehet, hogy egy haver?), aztán ott van a trükkös tolvajpáros, Bill (Robert Charlebois) és Lucy (Miou-Miou). Az ő bemutatásuk kicsit hosszúra sikerült és szintén elég követhetetlen. A kuplerájos részben totál logikátlanul bukkannak fel szereplők, az éneklés pedig egyenesen borzalmas, hagyniuk kellett volna az eredeti olasz szöveget, nem aláénekelni angolul, mert így rossz nézni.

Na, itt indul a film, jó 45-50 perccel a kezdés után. A három lókötő (Miou-Miou, Hill, Charlebois) felhasználva egyikük hasonlóságát egy halott ezredeséhez, 300 000 dollárt akar ellopni az 5. lovasezredtől. De őket sem ejtették a fejükre, Cabot őrnagy (Patrick McGoohan) és az őrmester (Raimund Harmstorff) rájönnek a csalásra. Viszont míg a két tiszt katonáikkal a vörös képű Billt és a szép Lucy-t kergetik, addig Joe (Hill karaktere) a háttérből mozgatja a szálakat. Besúgók, indiánok, vasútépítők, aranyhegyek és egymás kölcsönös kijátszása kövezik a három gazember útját - de végülis kié lesz a pénz, az arany, a dicsőség és a nő?

Ha az első 45-50 percet kivágták volna, vagy valahogy máshogy forgatják le, akkor ez egy sokkal jobb film lenne. Azokban a jelenetekben alig van poén, szinte semmi érdekes nem történik, de annyi hülye képtelenséget hordtak össze bennük, hogy csak na. Hill ugyanolyan laza és magabiztos, mint mindig, de itt nem kerül előtérbe a csajozós mivolta. Miou-Miou nagyon édes nő volt anno, olyan kis aranyos, buta szőkét alakít, akiért valójában minkét társa odavan, de ő csak kínozza a férfiakat. Robert Charlebois-nak igen érdekes arca van és érdemes tudni róla, hogy zeneszerző is, de nem volt valami szimpatikus nekem. A tulajdonképpeni rendező és író Damiano Damiani, aki ezen kívül semmi érdekeset se csinált - ezen alkotás megszületését viszont egyértelműen Sergio Leone-nek köszönhetjük. A nagy rendező a Nevem Senki sikerén felbuzdulva kitalált egy történetet, hozta magával Morricone-t és a pénzét, hogy majd csinálnak valamit, ami végülis a Senki folytatása lenne.

Tudnunk kell, hogy az eredeti negatívok nagy részét valaki a forgatás után ellopta, így a végeredményt fel nem használt jelenetekből és alternatív szögekben felvett anyagokból kellett összedobni. Az eltulajdonított kópiák a mai napig lappanganak valahol... (Ezzel talán meg lehet magyarázni az első óra inkoherenciáját.) Az így összefércelt mű az európai filmszínházak pénztáraiban remekül teljesített, de a kritika nagyon lehúzta (megértem őket), sőt, Leone-nek se tetszett a végeredmény, ezért levetette a nevét a stáblistáról.

Pár érdekesség: A Jó, A Rossz és A Csúf direktorának ez volt az utolsó westernje. Morricone zenéjét dicsérték a hozzáértők, a film muzsikája erőteljes hasonlóságokat mutat a Nevem Senkiével és felcsendül benne a Für Elise ismert motívuma is.

Ez a film nem a legjobb, ha az első órát kibírjuk, akkor viszont remek szórakozást nyújt. Jó szívvel ajánlani fanatikus Hill-rajongókon kívül senkinek sem tudom. 

Pontozás:

imdb: 6.4 (6 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 2/5 (Leone, Morricone, Hill és Miou-Miou miatt, de ez sem elég többre.)

Nagy valószínűséggel megnézem majd A nagy dobás című Gene Hackman-mozit, jövő héten pedig rengeteg jó filmet ad majd a tv, úgyhogy rendületlenül "dolgozunk" tovább. (Erről elkészült az elemzésem.)