Ez az egyik olyan mozi a világon, amiről biztos, hogy mindenki hallott, még ha nem is látták. Jack Lemmon, a vígjátékok egyik régebbi koronázatlan királya; Tony Curtis, a híres "magyar" és Marilyn Monroe főszereplésével Billy Wilder Some Like It Hotja meghódította a világot. Annak ellenére, hogy egy 50 éves filmről beszélünk, ez a remek komédia ma sem veszített frissességéből, humorából és eredetiségéből. Lássuk, miről szól:

A '20-as évek végi Chicagoban a szesztilalom és Al Capone idejében az egyik közismert besúgó feldobja a nagykutya Spats-et (George Raft), az alvilág hercegét, aki így elveszíti fő bűnbarlangját. A "hála" persze nem marad el, az éneklő madárkát és bagázsát több száz acéllövedékkel díjazzák. Azonban a helyszínen ott van két fickó, akik teljesen véletlenül kerültek oda éppen akkor és a gengszterek szerencsétlenségére még meg is tudnak lépni. Egyikük a szaxofonos Joe (Curtis), a másik a nagybőgős Jerry (Lemmon). A két zenész egyébként is éppen munka után kutat, mert minden pénzük (és kabátjuk) rámegy az agárversenyre, a szerencsétlen szemtanúság miatt pedig menekülniük is kell. Furcsa és őrült módon kapóra jön nekik egy zenekar, akik éppen szaxofonost és bőgőst keresnek - a gond csak az, hogy nőket.

Hőseink azonban vastag sminkben és szoknyában, magassarkú cipőben és parókában mégiscsak be tudnak állni a bandába. Csakhogy mindketten nagy gondba kerülnek, mikor meglátják az őrülten szexi énekesnőt, Virágot (Monroe). A két svindler elkezd versenyezni Virág kegyeiért, közben fenn kell tartaniuk álcájukat és ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, mert még ezek után is annyi minden/mindenki fogja akadályozni őket, hogy csak na! Vajon melyiküké lesz végül a Nő és ki marad hoppon?

Bevallom, ezelőtt talán egyetlen filmet sem láttam Tony Curtis-szel, se Marilynnel, de így együtt, pláne a nagy kedvenc Lemmonnal, egyszerűen POMPÁSak:D Joe a sármos, macsó fickó, de fineszes is és mindent megtesz, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy akarja. Társa, a kissé hebehurgya, rászedhető Jerry pedig megcsinál neki akármit, rábízza a pénzét, sőt az életét is.

Marilyn Monroe maga A Szépség, A Nő, a mai napig megtestesítője e fogalmunknak, ahogy az észt Einsteinhez, a rock'n rollt Elvis-hez társítjuk. Monroe csodás szépsége mellett kellemes énekhanggal is rendelkezett, azonban tudnunk kell róla, hogy nagyon gyatra színésznő volt. Képtelennek mutatkozott a szövegek megtanulására, még a legegyszerűbb mondatokat se bírta elmondani hiba nélkül. Különösen legendássá vált ennek a filmnek a forgatása, amelyről igazán elképesztő pletykák maradtak fent. Például, a "Hol a bourbun?" mondat helyes elmondása ötvenkilencedszerre sikerült és állítólag itt is utólagos alákeverést hallhatunk a filmben.

Az ominózus telefon-beszélgetéses jelenetnél, mikor Curtis búcsúzik tőle, látható a szemmozgásából, hogy a szőke szexikon olvassa a szövegét egy tábláról, ezen kívül a felvételekre több órás késéssel érkezett meg és sokszor nem volt hajlandó kijönni az öltözőjéből se. A forgatás során Monroe terhes volt (sosem született gyermeke, de többször áldott állapotba került), ezért a legtöbb sajtófotón egy dublőrnő testére montírozták rá a fejét - Evelyn Moriarty-éra, aki sokszor helyettesítette őt. Azonban Marilyn minden rigolyája és a vele való munka nehézsége ellenére maradandó, amit ebben a filmben alkotott. Rá még ma is mindenki emlékezik, vágyakoznak utána a férfiak, míg a mai hasonló kategóriába sorolt akárkikről ugyanezt szerintem már két év múlva se lehet majd elmondani...

A mellékalakok egytől-egyig kitűnőek, talán még Joe E. Brownt emelném ki külön, aki az öreg, szoknyabolond milliomost alakítja. A cselekmény alapja Robert Thoeren és Michael Logan története, amiből már 1951-ben készült film Németországban: a Fanfaren der Liebe kb. ugyanerről szól, csak a gengszter-szál nincs benne. Sokan úgy gondolják, emiatt a Van, aki forrón szereti remake-nek számít.

Egyébként rengeteg ötletes megoldás látható, nagyon sok kitűnő poént kapunk, amik még mindig viccesek, és megnézhetjük, hogy a női ruhában bujkáló férfi-motívumot lehet gusztustalankodás nélkül is humorossá tenni.

Érdekességek: Tony Curtis azt állította, hogy a '40-es évek végén szeretők voltak Monroe-val, a forgatás idején viszont nagy botrányt kavart, mikor lazán odavetette a stábtagoknak, hogy olyan érzés megcsókolni Marilynt, mint Hitlert:) A nagyszerű tangózós jelenetekhez Lemmont és Brownt George Raft tanította meg erre a táncra, órákig gyakorolt velük. A főszereplő férfiak álruhája olyannyira tökéletes volt, hogy próbaként végigsétáltak a Goldwyn-stúdión, sőt, még a női wcbe is bementek sminket igazítani és sehol nem ismerték fel őket, arra sem jöttek rá, hogy valójában nem nők:) A Josephinné avanzsált Joe női hangja nem Curtis-é, hanem Paul Frees szinkronszínészé. 

A Van, aki forrón szereti fekete-fehér film kategóriájában megkapta az Oscar Legjobb Jelmez díját, valamint három Golden Globe-ot elnyert: Legjobb Vígjáték, Legjobb Női Főszereplő (Monroe) és Legjobb Férfi Főszereplő (Lemmon). A valaha készített egyik legjobb filmként tartják számon széles e világon. Az Amerikai Filmintézet szerint a világ 22. legjobb filmje, de a 100 legviccesebb kategóriában első. Az Entertainment Weekly újság listáján a 9. helyet foglalja el, de ők is a világ legjobb vígjátékának választották. 2000-ben megválasztották a valaha készült legjobb amerikai komédiának is.

Billy Wilder írta, pénzelte és rendezte. Nehemiah Persoff, "Kis Bonaparte" alakítója az egyik a szereplők közül, aki még mindig él, 91 éves! Joan Shawlee (Szirup Susan) pedig egy nappal a születésem előtt halt meg, 1987. március 22-én, 61 évesen - lehet, hogy az ő lelke szállt belém?:)

Az egyik fekete ruhát, amit Marilyn Monroe a filmben visel, 2008-ban találta meg egy kaliforniai fickó a gardróbjában - a becses ruhadarab értéke körülbelül 250 000 dollár!

A Some Like It Hot majdnem 3 millió dollárból készült és 25 milliót hozott. 1961-ben lett belőle egy pilot-epizód, sorozatot akartak faragni a történetből, de ebből végül nem lett semmi. 1972-ben Sugar címmel színpadra állították, a mű 505 előadást élt meg, 2002-ben maga Tony Curtis is fellépett benne, ezúttal az eredetileg Joe E. Brown által játszott milliomos szerepében:) 1975-ben pedig elkészült a film indai változata, a Rafoo Chakkar, ami hazájában óriási siker lett.

Bátran ajánlom bárkinek, akinek van még igazi humorérzéke és némi intelligencia is szorult bele. Nekünk nagyon tetszett!

Pontozás:

imdb: 8.3  (6 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Készül a Marilyn Monroe: Murder on Fifth Helena Drive című dokumentumfilm, ami állítólag lerántja a leplet a szexbálvány rejtélyes haláláról.

- Tony Curtis ez év szeptember 29-én hunyt el, 85 éves korában. Ugyanakkor jövőre mégiscsak láthatjuk majd utolsó filmjében, a Morella névre hallgató fantasy-horrorban.

Tegnap nem néztük meg az Űrgolyhókat, meglátjuk, mikor lesz legközelebb valami izgalmas. Most jönnek az ünnepek, ilyenkor sok szórakoztató filmet adnak, szóval lesz mit olvasnotok majd a Filmrajongó hasábjain! (Később az említett filmről mégis lett cikk a blogon, természetesen Mozsárágyútól.)