A 2018-as évben jelentősen kevesebb filmet néztem, mint korábban. Ebben szerepet játszott, hogy munkahelyet váltottam és az új feladatom a délutáni órákban elszólított a tévé elől; megszűnt az érdeklődésem a populáris szemét iránt; illetve elég sok időt töltöttem a Left 4 Deaddel és a Killing Floorral. Viszont folytattam a korábban megkezdett módszert, miszerint azokról a mozgóképekről, amik nem érdemelnek teljes cikket (vagy semmi kedvem se volt írni róluk), pár soros, rövidebb feljegyzéseket készítettem erre az ünnepi hétre. Jöjjenek akkor 2018. filmjei – legrosszabbtól legjobb felé haladva; normál betűkkel a tavalyi, dőlttel az idei véleményemet olvashatjátok: 

Szemét/pocsék-kategória: 

1:54 (2016)

A nyitó-jelenet zenéje és a francia [igazából kanadai?] mivolta érdekessé tette, de baromi unalmassá vált. 14 percet néztem belőle, ezalatt ténylegesen semmi sem történt, csak a háttérben tökön rúgtak valakit. Sajnos nem éreztem, hogy érdemes lenne tovább várni. 

Mint látható, lekapcsoltam, annyira pocsék volt, ezzel az év egyik legrosszabb filmje lett. 

imdb: 6.6 

Port.hu: 7.5 (Biztos bennem van a hiba…)

Gyilkos robotok nyomában (The Truth About Killer Robots, 2018)

Ez a film a mesterséges intelligenciáról szól, mindössze egy érdekes kiindulási pontot tettek bele. Megmutatják, hogy a robotok miként veszik át a helyünket a gyártóiparban, a szolgáltatóiparban és aztán az életben is. Valójában azonban azt, hogy kinek a felelőssége, ha egy robot egy ember halálát okozza, háttérbe szorítják, és erre a kérdésre nem kapunk választ. Pedig engem ez érdekelt volna… 

A másfél órás játékidő első fél órája szól a megadott témáról, minden további számomra érdektelen volt. Sokat elmond erről a filmről, hogy a port.hun lévő egyetlen szavazat az enyém… 

imdb: 5.5 

Port.hu (Szerintem): 5 (A külföldi kollégák is egyetértenek velem abban, hogy ez unalmas.)

Atyai pofonosztó (Padre Speranza, 2002)

Megtévesztő a címe, ugyanis az idős Bud Spencer egyetlen pofont se ken le benne senkinek. Mind ő, mind Terence Hill játszottak papokat, itt viszont ránézésre a főszereplőről a felvezetés után már nem lehet megmondani, hogy Isten szolgája. Számomra érthetetlen, miért nincs rajta sosem a jellegzetes fehér gallér, de egyébként ez csak egy apróság. Sajnos ez a film krimi-dráma, amiben csupán egyetlen igazán jó poén van, a nyomozós szál se valami érdekes és a dolgok szinte maguktól oldódnak meg. A karakterek közül csak a Dawn-kóros sekrestyés szerethető, a többiekért aligha fog bárki is izgulni. Persze tény, hogy egy 70-es éveiben járó színész már képtelen ugyanazt nyújtani, mint amit 30 évvel korábban, viszont az itt-ott lyukas történetet meg az elvárható humor hiányát mégsem lehet erre a tényre kenni. Azt hiszem, bennem van a hiba, hogy Bud minden moziján röhögni akarok, mert biztosan szerette volna kipróbálni magát komolyabb szerepekben is; csakhogy én a komolytalanságát szeretem, és tutira nem vagyok egyedül ezzel. 

Bud Spencer közel áll ahhoz, hogy szentté avassák, ezért mindig kicsit kellemetlenül érzem magam, ha leszólom valamelyik munkáját, de tény, hogy ez messze elmaradt attól, amit vártam. Pici érdekesség: az imdb szerint 2005-ös, a port.hu szerint 2002-es – én most a magyaroknak hiszek. 

imdb: 6.1 

Port.hu: 7.8 (A nemzetközi megítélése jóval közelebb áll a valósághoz.)

A Galaxis Őrzői Vol. 2 (Guardians of the Galaxy Vol. 2, 2017)

Ami az elsőben jó volt, az innen nagyrészt kiveszett. Groot idegesítő vagy semmilyen, Mordály poénjai szarok, Peter érdektelen, Gamora viszont most szimpatikusabb, érdekesebb volt. Újfent Drax viszi a pálmát, aki hozzá méltó havert kapott Mantis személyében, az ő vicceik az igazán jó pillanatok. A beugró szereplőknek semmi értelme, Kurt Russell viszont brillírozik. A sztori igazából üres, Yondu még mindig túl erős, a zenék alapvetően bénábbak, a látványvilág sokszor gagyi. Két dolgot képtelen vagyok felfogni: 1. Miért van az, hogy minden 2. rész fos? 2. Ki hiszi el azt, hogy halandók meg tudnak ölni egy istent? Utálom az ilyet… 

A GotG első része volt az, ami Dávid barátom megjegyzésének köszönhetően rádöbbentett arra, miszerint ezekre a típusú filmekre nem érdemes pazarolni az időt. Az pedig kifejezetten szánalmas, hogy az itt röviden tárgyalt művet és a a Deadpoolt azért ünneplik, mert olyanok, amilyennek az összes többi szuperhős-mozinak lenniük kéne. Eme meggyőződésem dacára tavaly mégis megtekintettem ezt, tavaly előtt meg az Avengers 2.-t (mindkettőt a tévében), viszont 2019-ben már nem követem el ezt a hibát.

imdb: 7.7 

Port.hu: 7.8 (Vicc.)

Elmegy-kategória: 

Félix és Rose (Décalage horaire, 2002)

Náthás voltam, itthon maradtam, gondoltam, nézek valamit. Ez éppen kapóra jött, úgy emlékeztem rá, hogy jó. Az eleje elég furcsa, a Döglött halat idézte a telefonos kiindulási pont, van benne egy pici Repülök, vonatok, automobilok is. Igazán onnantól indul be, hogy Rose lemossa a sminkjét, de ez kb. a cselekmény felénél van. Végülis arról szól, hogy milyen hirtelen bele tudunk szeretni valakibe, és ez milyen hatással van ránk meg arra a bizonyos személyre. Az európai filmes jelleg igen erős, hiszen olyan dolgokról beszél a két szereplő, amit egy hasonló kaliberű amerikai alkotásban el se tudnánk képzelni; Juliette Binoche meztelenül úszik és alszik; plusz az egész valahogy fura, de kellemes módon. Megérte látni. 

A végére kellemes érzéseim voltak, de az első felét igen nehéz elviselni… 

imdb: 6.2 

Port.hu: 8 (Nem tudom, miért kapott ennyit.)

A nappali boszorkány/A déli boszorkány (Polednice, 2016)

Érdekes, lassú cseh „horror”. A műfaj meg a készítő ország miatt akartam látni. Jó darabig semmi sem történik, a misztikus hangulat viszont megbújik a napfényes képek között. A magányról, szeretteink elvesztéséről, a vidéki/tanyasi életről szól, meg arról, hogy egy nőnek akkor teljes az élete, ha van mellette egy férfi. Szóval a mondanivalója jó, a színészek játéka szintén, egy-két alkalommal pedig még poénok is vannak („Mit szeretnél csinálni délután?”). Nem bánom, hogy láttam. 

Ez azért kerül ebbe a kategóriába, mert semmi értelme nem lenne újra megnézni. 

imdb: 5.2

port.hu: 4 (Valami hülye komment nélkül adott rá egy 1-est, én meg gyorsan nyomtam rá egy 7-est most.)

Parasztháború (La guerra dei cafoni, 2017)

Érdekes volt, néha vicces. Kár, hogy nincs igazi felvezetése és hogy a vége sem valami szívderítő…

Ifjúsági film olasz módra, de sajnos korántsem olyan szórakoztató, mint a Legyetek jók, ha tudtok!. A nyitójelenet ad egyfajta alap-kontextust, de igazából nincs magyarázat rá, hogy a gazdagok miért szívatják a szegényeket. Van egy Rómeó és Júlia mellékszál, némi vallási felhanggal vegyítve (a végén, mikor a fiú találkozik az öreg halásszal, az nagyon király), és sejthető, hogy valami tragédia lesz benne, ami aztán elkerülhetetlenül bekövetkezik. Talán nagyon picit A Pál utcai fiúkhoz hasonlítható, az európai jellege meg a jó poénok miatt lehet, hogy eggyel feljebb kellett volna tenni, de végülis ide került.  

imdb: 6.5 

Port.hu: 6 (Asszem mégis jó helyre tettem.) 

Jó volt-kategória: 

Hős6os (Big Hero 6, 2014)

Jópofa, kedves, ugyanakkor elég sötét téma adja az alapját: a gyász és annak hatása az egyes emberekre. Baymax nagyon aranyos, Hiro is jó fej, a többiekre viszont nem igazán marad idő, nagyjából mindegyikük személyisége összefoglalható egy mondatban. Érdekes, hogy a helyszín a Szárnyas fejvadászhoz meg a Firefly-hoz hasonlóan az ázsiai plusz az amerikai kultúra összeolvadása; a gonosz kiléte pedig igazi meglepetést tartogat. Az egyetlen tényleges negatívum a nyitó robotharcos szekvencia és Baymax második megjelenése közti elég hosszú rész unalmassága. Úgy tudom, ebből is készült sorozat, talán egyszer majd megnézem. 

A robotos filmekkel könnyű megvenni engem, de még a szórakoztató és aranyos jellege ellenére sem akarom ezt a legfelső kategóriába tenni. 

imdb: 7.8 

Port.hu: 8.2 (Most nem vitatok el egyetlen pontot sem, megérdemli.)

A nap, amikor az apám bokorrá változott (Toen mijn vader een struik werd, 2016)

A háború gyerekszemmel, avagy a tízéves kislány akarata ellenére elindul a számára ismeretlen országban lakó édesanyjához, aki születésekor otthagyta, és mindenütt veszély várja. A dolog igazából nem ennyire komoly, kis hősnőnk, Toda, találkozik néhány furcsa, de kedves emberrel, meg olyanokkal, akik kevésbé jó fejek; viszont végül eléri a célját és még barátra is lel a tejfölszőke Ragacs személyében. Nagyon érdekes, miként próbálja a gyermek megérteni az érthetetlen háborút, és hogy néha a felnőttek se igazán biztosak a dolgukban. „Ellenség vagy, vagy barát?” „Ez csak egy szín.” A semleges, meg nem nevezett országok és a zagyva álnyelv, meg a „bárhol lehet Európában”-érzést keltő helyszínek miatt az európai néző igazán magának fogja érezni a történetet, amit kellemes zene kísér. Így is be lehet mutatni, milyen a háború, nekünk tetszett.  

Szokatlan megközelítési mód az, hogy nincs igazi felvezetés, ami elmondja, ez a fegyveres konfliktus meg az országok fiktívek, ezért eltart egy darabig, amíg a néző rájön erre. Emiatt vannak dolgok, amik értelmetlennek látszanak, illetve néhány rész kissé eseménytelennek érződik. Mindezek ellenére érdemes megtekinteni, mert ilyet garantáltan nem láthatsz máshol! 

imdb: 7.4 

Port.hu: 6.2 (A kommentekből kiderül: itthon nem mindenki fárad azzal, hogy megértse, mit néz.)

Világok őre (Chernovik, 2018)

Az oroszok ismét bebizonyították, hogy nagyon jól értenek a városi fantasy-hez. Érdekes történet, jó látványvilág és az ebből a hatalmas országból érkező hasonló művekre jellemző motívumok egyvelege ez a film. A főszereplő belekerül ebbe a különleges világba, amiben nagy tehetséggel bír, de ellenáll, vissza akarja kapni a régi életét; azonban nincs választása, mert van egy rejtélyes felsőbb hatalom, aminek kénytelen engedelmeskedni. Érdekes, hogy a hétköznapi emberek milyen módon viszonyulnak a speciális képességek birtokosaihoz, és a kommunizmus uralta alternatív világ is megérne egy misét. Mindössze két dolog nem tetszett, az első: a hős túl gyorsan rázódik bele az új helyzetbe, a második a lezárás. Viszont jó volt, hogy akit megszúrnak, az vérzik, akit megvernek, azon csúnya ütésnyomok keletkeznek és bizony a Póráz hatása is elég emlékezetes. Tudtam én, hogy megéri látni ezt! 

imdb: 4.3 (Hülyék ezek…) 

Port.hu: 5.8 (Érthető, hogy nekünk jobban tetszik, hozzánk közelebb áll, de ennél többet érdemelne.) 

Csúcs-kategória:

3./ Logan (2017)

Jó öreg Farkas – szó szerint. Egészen remek volt, van egy megfoghatatlan hangulata, és sikerült csupa olyan karaktert felvonultatni, akikért lehet szorítani. X-23 érdekes; Xaviert mindig kedveltem, ha Patrick Stewart játszotta; és jól esett viszontlátni Eriq La Salle-t meg Richard E. Grantet is, bár utóbbi elsikkad. Az irritáló zsoldos pasi korántsem annyira nevetségesen szar, mint a Wolverine-ben a kígyónő, az akció kielégítő, a CGI pedig nagyon ritkán látszik. A fordulatok jelentős része kitalálható, és kövezzetek meg, de valahogy tudtam, mi lesz a vége, mert csak ez lehetett, máskülönben az egésznek nincs értelme. Azt pedig egyenesen offenzívnak találom, hogy azért van oda annyi ember a Loganért, mert olyan, amilyennek egy normális filmnek lennie kéne. A trágya-áradatból persze kiemelkedik egy ilyen, de ugorjunk vissza 30 évet az időben és csupa hozzá hasonlót találunk! Mert ez nem a látványtól, az idióta poénoktól meg a CGI-tól lesz jó, hanem mert király karakterek életszerű párbeszédeket adnak elő benne, és tehetséges színészek játsszák el az egészet. Ennyi a lényeg, ettől lesz jó egy film.  

És akkor most segget csináltam a számból. Vagy nem? Az X-Men filmek az egyetlen széria a szuperhős-zsánerben (a Tini Titánokon kívül), ami még érdekel. Sokan utálják ezért vagy azért, de bevallom, nekem még egyetlen része sem okozott csalódást, mindig találtam bennük valamit, ami tetszett. A Logan végre elbúcsúztatja azt a Rozsomákot, akire hat korábbi mozi épült, és ezúttal nem találtam semmi kifogásolhatót az elpusztíthatatlan mutáns kalandjában. Sajnos azzal, hogy a régi szereplők és alkotók eltűnnek, utat adnak a mocsoknak meg a tehetségtelen senkiknek (ennek az Apokalipszis jó példája), és valószínűleg hamarosan az X-filmeknek bealkonyul. De addig még jön az Új Mutánsok és a Sötét Főnix, szóval legalább kétszer újból megnézhetjük őket, mielőtt (remélhetőleg?) eltűnnek a süllyesztőben. 

imdb: 8.1 

Port.hu: 7.7 (Bármennyire jó, azért a magyar pontszám igazságosabb.)

2./ Salyut-7 (2017)

A Gagarin után újabb remek orosz űrhajós filmet nézhettünk. A cselekmény kezdetben kicsit lassú, de aztán egyre izgalmasabbá válik, az utolsó fél óra nagyon feszült. A képi világ elképesztően szép, színes, a számítógépes animáció igazán valóságosnak látszik, a néző úgy érzi, mintha kint lenne az űrben ezekkel a bátor kozmonautákkal. Jó dolog, hogy a főszereplők hétköznapiak, hétköznapi dolgokról beszélnek, isznak és cigiznek; ezen felül pozitívum a szép színésznők jelenléte, akik a négy fontosabb női szerepet alakítják; pár poénon meg igazán jót lehet nevetni. Negatívumként csak annyit tudnék felhozni, hogy erősen amerikainak látszik az elején, valamint érezhető benne egy ici-pici feminista felhang. Végeredményben ajánlom mindenkinek. 

Több orosz filmet kellene itthon adni…

imdb: 7.2 

Port.hu: 8.6 (Magáért beszél.)

1./ Storm – Lángoló betűk (Storm: Letters van Vuur, 2017)

Izgalmas, érdekes holland családi kalandfilm a reformációról. Nagyon kellemes volt látni ezt a történelmileg minden szempontból hiteles, egyben kedves és szórakoztató alkotást, ami felhívja a figyelmet Luther Márton mozgalmának évfordulójára. Szép szimbolikával (a kereszt megvéd, Mária szobra), pár poénnal és szimpatikus szereplőkkel operál, és bár a sztori kitalálható, mégsem válik unalmassá. Ilyesmiket kellene még adnia az HBO-Cinemax-bandának, nem azt a sok szennyet, amit még az 1500-as évekbeli Antwerpen csatornarendszere is megirigyelhetne… 

Nagyon tetszett, semmi rosszat nem tudnék mondani róla, mindenkinek ajánlom! 

imdb: 6.1 

Port.hu: 6.1 (Nemzetközi konszenzus, de ennél jóval többet érdemelne!) 

Az ünneplés folytatásaként kinéztem magamnak egy filmet a listámból, ha meg tudom szerezni, akkor megnézem.