Nem emlékszem már, mikor láttam ezt először, de már akkor is nagyon tetszett. Tipikusan az az eset, mikor a téma maga szomorú, de a megvalósítás miatt nagyon vicces és izgalmas lesz.

Hildy Johnson (Jack Lemmon) a Vizsgáló nevű napilap legjobb riportere a '20-as évek végén. De őt is eléri a szerelem, egy szép orgonistanő (Susan Sarandon) személyében, így felmond és új életet készül kezdeni. Azonban rámenős főnöke, a vérbeli profi Walter Burns (Walter Matthau) nem akarja, hogy első számú újságírója egy nő kedvéért elmenjen, éppen az évszázad sztorijának megírása előtt! Ugyanis most készülnek kivégezni a kommunista kémnek kikiáltott Earl Williams-et (Austin Pendelton), Burns pedig ragaszkodik hozzá, hogy Hildy írja meg a cikket. Utóbbinak nem elég, hogy jövendőbelijének kegyeiben kell járnia, de szárnya alá kell vennie egy kezdő firkászt, elkerülnie az ideges sheriffet (Vincent Gardenia) és elérnie az éjféli philadelphiai vonatot. De hirtelen minden megváltozik, mikor a sztori szó szerint beesik az ablakon...

Lemmon és Matthau - kell ennél több? Aki nem szereti őket, annak biztosan rossz ízlése vagy rossz humora van... A történet maga Ben Hecht és Charles MacArthur 1929-es színdarabján alapszik, aminek már 1931-ben is készült feldolgozása, és azóta még több filmet ihletett. Érdekesség, hogy Hildy eredetileg nő és Walter exfelesége:) A rendező a Van, aki forrón szeretit is jegyző Billy Wilder, ez már garancia a jó poénokra. A név szerint említett szereplők mind kitűnően teljesítenek, megemlíteném még a nemrég elhunyt Harold Gouldot, aki a polgármestert alakítja és Charles Durningot, aki az egyik "rivális" újságíró.

Néhány érdekesség: Állítólag Matthau és Lemmon elég rossz viszonyban volt Wilderrel, sőt, kijelentették, hogy sohasem akarnak többé együtt dolgozni vele - ennek ellenére '81-ben újból közösen forgatták le a Haver havert. A rendező és a forgatókönyvíró betű szerint ragaszkodott a szövegkönyvhöz és elvárták, hogy minden színész teljesen érthetően, tisztán beszéljen -  ez rendkívül megnehezítette a dolgukat. Bár ez remake és Wildernek hosszú idő után az első profitot hozó munkája volt, ő mégis kifejtette, hogy mennyire ellenzi az újrák készítését: "...mert ha egy film jó volt, akkor nem kell megint megcsinálni, ha meg béna volt, akkor meg minek?" (Kíváncsi vagyok, mit szólna a XXI. század újrázási trendjéhez, ha még élne...) A filmben látható rejtett kamerás fotózás megtörtént a valóságban: 1928-ban egy Tom Howard nevű újságíró ezzel a módszerrel örökítette meg a gyilkos Ruth Brown Snyder kivégzését. Snyder történetét később filmen is megörökítették (Gyilkos vagyok, 1944), melyet ugyanaz rendezett, mint a Szenzáció!-t. Cikkem tárgya körülbelül 4 millió dollárból készült, 1976 elejéig 15 milliót hozott vissza.

Szerintem nem kell ennél többet írnom róla. Remek színészek, igazi poénok, egy örökzöld történetben (munka vagy szerelem?).

Pontozás:

imdb: 7.3 (Ez is magáért beszél!) (6 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Ma éjjel Rocky Horror Picture Show lesz, még eldöntöm, hogy megnézzem-e, lehet, hogy inkább mást választok - "sajnos" van miből. Plusz most még a munkahelyemen is elvárják a hajtást, úgyhogy ez lefáraszt, a legtöbb esetben nincs kedvem filmet nézni. Jövő héten a viasat egymás után leadja mind a 4 eredeti Batmant, az első két részt Tim Burton és a figura rajongóinak ajánlom, a második kettőt a csilli-villi szuperprodukciók és a trash-mozik kedvelőinek:)