Azt még a hülye is tudja, hogy a 'Let it be' az utolsó Beatles album, '70 májusában jelent meg, de még az Abbey Road előtt vették fel a dalokat. Ezt örökíti meg ez a dokumentumfilm-jellegű, immár 40 éves mű. Már ekkor gyakorlatilag a feloszlás szélén állt a banda, de ennek ellenére ez a film leginkább a vidám kategóriába sorolható.

     Mindenféle életképecske jelenik meg az első felében: látjuk őket beszélgetni, marháskodni, önfeledten zenélni. Paul és George vitába keverednek - ez az egyetlen nem vidám rész -, Paul nevelt lánya, Heather össze-vissza pörög-forog, zavarog Ringo dobszerkójánál, Lennon táncra perdül Yokoval (akit sajnos a kelleténél többször láthatunk, az ideális a nulla alkalom lenne), sőt szegény George kisebb áramütést szenved el, ráadásul egymás után kétszer. Olyan történelmi jelentőségű eseményeknek lehetünk tanúi, mint ahogy Ringo meg George kialakítja az Octopus's Garden dallamát, vagy megnézhetjük magát az 1969. január 30.-ai utolsó Beatles koncert, amit az Apple székház tetején tartottak. Ez látható a film másik felében. A yardok meg természetesen nem bírtak magukkal, muszáj volt nekik szolgálni és védeni, és gyorsan felszaladtak az épület tetejére, hogy félbeszakítsák a bulit. Ennyi.

     De hát ez mennyire jó kis 80 perc. Olyan, mintha valamiféle valóságsó lenne, persze inkább nem hasonlítom olyanokhoz. A lényeg, hogy kamerák kereszttüzében éltek pár hétig, és mindössze azt látjuk, ami történik. Lemezfelvételt. Semmi különleges effekt, megírt dialógusok, csak a valóság. Meg zeneeeeeeeeeeeeee! Mindenki hallotta már hatszázezerszer a Let it be-t meg a The long and winding roadot, de ugye, hogy megunhatatlanok? A Besame mucho Sir McCartney előadásában meg egész kiváló, kissé Karel Gott-szerű, erről is meggyőződhet a néző.

     Aki már unja a gombafejűeket, az is egész nyugodtan megnézheti, lévén itt nincs gombafrizujuk, ez már a hippikorszak közepe. Fülbevaló: