Ezt a filmet már legalább hatszor láttam, tudom kívülről, de valamiért mindig szeretem újra megnézni. És mivel egyetlen testvérem volt szíves hajnali fél tízkor felébreszteni, ezért meg is néztem tegnap a tévékettőn.

      A főszereplő Harriet M. Welsch (Michelle Trachtenberg) 11 éves, hatodikos a suliban, van két nagyon jó barátja, szereti a paradicsomos-majonézes szendvicset - ez valami förtelmes lehet-, és van egy aranyos dadusa, Gully (vagy Golly). Ezek alapján lehetne átlagos kislány is, de igazából mindig kilógott a társai közül. Ugyanis híres író szeretne lenni, és ennek érdekében mindent meg is tesz: "Magánjellegű" feliratú naplójába mindent leír, amit látott, hallott, ami foglalkoztatja, és hogy minél több mindent lásson és halljon, ezért iskola után kémkedni indul. Van neki praktikus, mindenféle izék elrejtésére szolgáló hatalmas kabátja, távcsöve, elemlámpája. Meg kíváncsisága. Szóval a környékbeli emberekről mindent feljegyez a naplóba, sőt utálatos osztálytársairól, és két legjobb barátjáról is ír bele. És ebből lesz a konfliktus. Persze a végén minden megoldódik ám:)

     A célközönség, tehát a kicsi tizenévesek tetszését minden bizonnyal elnyeri a film. Vicces is, meg aranyos is, és van benne olyan rész, ahol sajnálhatjuk a főszereplőt, meg van benne utálni való gazdag úrileány, szóval mi kell még?

     Az akkor 11 éves Michelle Trachtenbergnek ez már a sokadik filmje volt, azóta látható volt már egy Dr. Ház részben is. Ami az én kedvenc kórházas sorozatom:), ezt mindenképpen közölnöm kellett. Szóval jól alakítja Harrietet, Rosie O'Donell már-már bájosnak mondható a filmben, és a végén én mindig halálra röhögöm magam, amikor James Brownra táncikálnak különböző zöldségnek meg háztartási eszköznek öltözve a hatodik osztály tagjai.

    Akárki akármit mond, ez egy nézhető film. Lassan klasszikusnak mondható:)