Senkinek nem kell bemutatni Jack Lemmont és Walter Matthaut, a komédia koronázatlan királyait. Ők a főszereplők. Ennyi.

     Bővebben: Charlie (W.M.) és Herb (J.L.) sógorok, ezer éve ismerik egymást. Mégis Herb kissé meglepődik, amikor rájön, hogy régi haverja átverte őt, ugyanis könnyed utazást ígért neki egy luxushajón, ehelyett szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy ő most a "csónakon" hivatásos táncos, dolgoznia kell, különben fizethet 5 lepedőt. A lakhelyük sem az első osztály egyik pompás kabinja, hanem egy 2szer2 méteres lyuk. Szóval Herb felkészül a legrosszabbra...

     Ami leginkább nem következik be - mert némi viszontagság árán mindketten megtalálják szívük hölgyét, csodás helyeken járnak, Charlie vérre menő pókercsatákban vesz részt, meg jókat röhögnek a mindenki által csak seggfejnek becézett főnökükön, a "mókamester" Gil Godwynon (Brent Spiner). Mindezt persze a néző sem bírja ki nevetés nélkül, az egyik legjobb jelenet például az, amelyikben Herb táncolni tanítja Charlie-t.

     Mint az lenni szokott remek közös filmjeikben, Walter Matthau itt is a vagány, mindig rosszban sántikáló jófejet, Jack Lemmon pedig a halk szavú, megfontolt és udvarias gentlemant alakítja. Mondanom sem kell, mindketten ragyogóan teszik ezt. A Knight Rideres Edward Mulhare egy gazdag gazembert játszik, ez volt az utolsó szerepe, csakúgy mint az egyik táncost alakító Donald O'Connornak. De nagyon jól hozza a zsémbes vénasszony figuráját Elaine Strich, és a már említett Brent Spiner is tökéletes a szerepében. Minden adott egy jó filmhez. Biztos, hogy nem ez a legjobb az elválaszthatatlan páros közös munkái közül, de nagyon szórakoztató. A vége főcím meg az utána következő bakiparádé pedig nagyon jó lezárása ennek a 106 perces vidámságnak.

     Teljes mértékben nézhető alkotás, amitől remélem mindenki jókedvű lesz.