E hét keddjén tartották az angolszász országokban a halovént, ami, mivel mi is az USA befolyás-övezetébe tartozunk, most már lassan itt is nemzeti ünnep lesz. Aznap még vissza akartam tölteni egy torrentet, így arra gondoltam, megnézem a Halloween 4-et, ami pár éve nagyon tetszett; utána elgondolkodtam rajta, hogy ott van még nagy kedvencem, a Rob Zombie-féle újra, és ezekkel nem kellene szórakozni, hiszen már van róluk cikk. Viszont a leges legelsőről még nincsen, ezért, ha neki akarnék vágni a legújabb kori feldolgozásoknak (amikből már három van!), akkor nem ártana először befejezni a klasszikusok taglalását, ezért döntöttem végül A rémület éjszakája mellett.

A „klasszikus” az én olvasatomban „régi, de jót” jelent, viszont, ha a legtöbben meghallják ezt a szót, biztosan a klasszikus zene ugrik be nekik, ami sajnos kissé a „régi és unalmas” felé mozdítja a jelentést (pedig vannak tényleg jó klasszikus zenék is). Ezen tépelődtem, miközben lejött cikkem mostani tárgya, ugyanis anno, amikor egyszer láttam (feltehetőleg 2008 előtt), nem tetszett. Ez valószínűleg ugyanabból az okból ered, ami miatt egy mai tinédzser valószínűleg rendkívül unná vagy kiröhögné az 1978-as Supermant, miközben tátott szájjal, csorgó nyállal bámulja a moziban a legújabb Marvel-trágyát: A mai kor nézőjének más az ingerküszöbe. Ha a Jason X felől közelítesz a Halloweenhez, pláne nagyon fiatalon, akkor úgy járhatsz, mint anno én; viszont 40 felé járva, látva, hogy mivé fajult a mostani mozgóképgyártás, már sokkal jobban tudtam értékelni ezt a klasszikust. John Carpenter 1978-as műve ugyanis megreformálta a horrorfilm műfaját és elszabadította a slasher alműfajt, amiből a ’80-as években megszülethetett Jason Voorhees, Freddy Krueger, majd a nyomdokaikon mondjuk Jigsaw. Ezért műfaj-teremtőként értelmezhető, aminek hatása még ma is érződik (pláne, hogy a belőle indult sorozat legutóbbi része nemrég került a filmszínházakba). [Kis kitérő, mielőtt továbbmennénk: Az új imdb egyértelműen „telefonra” szabott verziója igen pocsék. Persze nem kell annyi mindent egyszerre betölteni, de ha elsiklasz az új csúszkálós menü felett, akkor egy csomó információ rejtve marad előtted.] 

A filmtörténelem részévé vált nyitójelenetben az elkövető szemszögéből láthatunk egy gyilkosságot, egy fiatal lányt valaki leszúr – manapság talán nem nagy szám, de mikor nézed és rájössz, hogy ez nem „a kamera”, tehát a „narrátor”, hanem az egyik szereplő fejéből nézel ki, az biztosan meglepetésként ér. Az igazi sokk viszont a jelenet végén van, mert ekkor a kamera „kijön” a gyilkos fejéből, akiről kiderül, hogy pici, szőke kisfiú, bohócjelmezben… 

Ez 1963-ban történik, aztán 15 évet ugrunk előre az időben, tehát az akkori jelenbe. Haddonfiled tipikus egyesült államokbeli kertváros, ahol három tinilány lesz a központi szereplő: Laurie (Jamie Lee Curtis), Annie (Nancy Kyes) és Lynda (P. J. Soles). A csajok készülnek a Halloween-éjszakára, mert ketten közülük bébiszitterként keresik a zsebpénzüket, ezért a bulizó szülőktől megszabadulva övék a környék két háza. Annie és Lynda azt tervezik, hogy lepasszolják az egyedülálló Laurie-nak az egyik gyerkőcöt, aztán áthívják a pasikat és kezdődhet a hajnalba nyúló orgia – a terv azonban meghiúsulni látszik, mert egyre több furcsaság történik a harmadik lány körül. Egy ijesztő külsejű fickó követi, ismeretlen autó köröz a házánál és még a helyi vegyesboltba is betör valaki. Azonban mintha csak Laurie látná a fehér álarcot viselő zaklatót… 

Eközben megjelenik az izgatott Dr. Loomis (Donald Pleasance), aki közli a helyi sheriffel, hogy a ’63-as gyilkosságot elkövető kisfiú, immár fiatal, túlzottan életerős férfivé érve, kitört az elmegyógyintézetből, ahol az elmúlt 15 évet töltötte és visszatért Haddonfieldbe. A rend őre (Charles Cyphers) pedig Annie-hez és Lyndához hasonlóan szkeptikus. Pedig valaki vagy inkább valami tényleg megérkezett Laurie szülővárosába és hamarosan mindnyájan megtudják, hogy a doktor korántsem túlzott, mikor azt mondta, ez az illető maga a Gonosz! Vajon kik lesznek azok, akik túlélik a rémület éjszakáját? 

Ezt a filmet többféle módon lehet megközelíteni. Ha elvonatkoztatunk a legendás státuszától, akkor ékes példája annak, miként lehet fondorlatos ötletekkel, tehetséggel, felkészültséggel és odaadással szemétből aranyat csinálni: John Carpenter akkori áron 325 ezer dollárból gazdálkodhatott, amely mai árfolyamon kb. 1.4 milliónak felel meg – gondoljunk bele, hogy egy Marvel-film mennyiből készül! És amíg mondjuk az első A hihetetlen Hulkon ma már könnyedén lehet röhögni, a Halloween – nyilvánvaló ’70-es évekbeli atmoszférája ellenére – időtlen darab. Azt az egyszerű alapszituációt vetíti elénk, amikor a szereplők egyik majdnem teljesen átlagos napja rémálommá fordul át, mikor szembesülnek azzal, hogy többé nincsenek biztonságban a saját portájukon. Megmutatja, milyen egyszerű lehetett áldozattá válni a ’70-es években – ekkoriban még nagyon közel volt Ted Bundy vagy John Wayne Gacy ámokfutása az Államokban, talán ettől a korabeli közönség még jobban megrémült Michaeltől. Horrorként nézve pedig felvonultatja előttünk mindazokat az ismerős sémákat, amiket azóta oly sokszor láthattunk viszont: Itt a maszkot viselő, tehát arctalan gyilkos az emblematikus fegyverével; a sheriff, aki nem hisz benne és az egyik lány apja; az öregember a félelmetes sztorijaival; a szakértő, aki ismeri a gyilkost; a bulizni vágyó fiatalok, akik tesznek a veszélyre; a tettes, aki nem bántja a gyerekeket; és az elmaradhatatlan félmeztelen nők. De mindezeket a ma már unalomig ismételt kliséket itt alkalmazták együtt először, sikeresen! 

Hosszú évek filmnézési tapasztalata után pedig láthattam a Halloweent a technikai megvalósítás szemszögéből is. Ha visszahelyezkedünk a ’70-es évek nézői közé a moziszékekbe, akkor el lehet képzelni, milyen izgalmas volt a gyilkos szemszögéből figyelni az eseményeket, ezt akkoriban, mikor a kamerák még igencsak nagy méretű műszerek voltak, korántsem lehetett könnyen megvalósítani. Az általam látott kópiában valamiért a karakter keze homályossá válik, amikor feltűnik; ezt valószínűleg azért csinálták jóval ’78 után, mert állítólag könnyedén észre lehet venni, hogy a forgatókönyvet író és producerként is tevékenykedő Debra Hill kezét láthatjuk, tehát egy női végtagot, holott a gyilkosunk férfi. Ez számomra kicsit megtörte a varázst, ugyanúgy, mint amikor az elkövető két szúrásnyi időre valamiért a kést tartó kezét nézi az áldozat helyett. Itt a látvánnyal nincs baj, csak valahogy nem tudom elképzelni ezt a valóságban, hiszen, ha oldalra néz, akkor hogyan látja, hová bök? Azt viszont rendkívüli teljesítménynek nevezném, hogy a jelenetsorban három vágás is van, ezek közül pedig csak az elsőt lehet igazán észre venni, de azt is csak utólag! (Nekem az se tűnt fel, amit az imdb-n többen kifogásoltak, hogy a Michael szemszögét megtestesítő kamera nyilvánvalóan sokkal magasabbról lát rá a dolgokra, mint egy 6 éves gyerek.)

„Egy ember nem tenne ilyet. Ez nem ember!” 

Az időközben álarcot öltő gyilkos leleplezése a mai nézőt is sokkolhatja, mert senki se számít egy helyes, szőke kisfiúra. Én már legalább egyszer láttam ezt, plusz a Rob Zombie-féle változat újra elmeséli Michael „születésének” pillanatát, tehát tudtam, mire számíthatok. Így viszont az első, tényleg ijesztő pillanat az volt, amikor az egyik gyerek véletlenül nekiszalad a rémnek a sulinál. Érdekesség, hogy a tettest a filmben egyszer sem nevezik a teljes nevén, csak a keresztnevét mondják, de a körülményekből kitalálható a vezetékneve is, a stáblistában pedig a maszkos, kezeslábast viselő késelőt The Shape vagyis Az Alak néven jelenítik meg. Az ő félelmetességét nagyon jól felépíti, hogy az első egy órában csupán pillanatokra láthatjuk. Vagy nagyon gyorsan eltűnik vagy messze áll a kamerától, ha pedig mégis közel van, akkor csupán részleteit mutatják: A vállát vagy a felsőtestét. Amikor mellette állunk, sose nézhetjük meg a fejét és mivel eltelt 15 év a nyitány óta, ezért Loomis doktort kivéve senki se tudja, hogyan néz ki Michael Myers – a néző se. A készítők mindent megtettek, hogy rámutassanak, Az Alak talán nem ember, hanem valami sokkal több, de sokkal kevesebb is: Megjelenését a világhírű, izgalmat fokozó betétdal kíséri és az ikonikus, nehéz légzés a maszk alól. Ez a hang meg a zene óriási mértékben fokozza a hangulatot, mert a látvány korántsem annyira borzasztó, pláne egy mai néző számára. 

Tekintsünk el egy picit a számtalan folytatástól, nézzük meg Michaelt csak azok alapján, amiket itt bemutat! Először is, a testfelépítéséhez képest aránytalanul erős, hiszen puszta ököllel be tud verni egy (vékony) fából készített konyhaajtót; fél kézzel képes felemelni egy megtermett embert és túléli a nyakon szúrást, a szemébe döfött vállfát, a konyhakéses leszúrást meg még a lövéseket is. Az eltűnés-feltűnés trükkjét csakis azzal lehet magyarázni, hogy Jasonhöz hasonlóan teleportál, de ahhoz is kell valami mágikus képesség, hogy egy kisvárosban, fényes nappal senkinek se szúrjon szemet a jelenléte. Carpenter és Hill biztosra akartak menni, ezért Myers nem egy, hanem két kutyát is megöl a játékidő alatt – az átlagos nézőnek az emberi szereplők nem számítanak, a kutyákat viszont mindenki sajnálja, ez így volt ’78-ban, de ma se változott meg… Létezik egy magyarázat arra, honnan tud Az Alak profi módon autót vezetni, amivel jelentős előnybe kerül a kollégáihoz képest: Elleste Loomis-tól, aki ide-oda vitte kivizsgálásokra gyerekként. 

A lányok nekem egy kicsit túl idősnek tűntek a szerepükhöz, kivéve P. J. Soles-t, aki hármójuk közül a legszebb. Bár Jamie Lee Curtis-nek tök jó mély hangja van, de ettől is idősebbnek tűnik, pedig ő a legfiatalabb (19). Férfiszemmel nézve a meztelenkedés sose probléma, itt pedig még az akkori kor divatjának megfelelően a nők nem hordtak melltartót sem, szóval van mit bámulni:D De ez el is várható egy jó slashertől. Feltűnően furcsa, hogy a gyerekek nappal mennek ijesztgetni (ennek nincs köze a valósághoz, mégis könnyen magyarázható), mai szemmel nézve pedig a házak sincsenek agyondíszítve (ennek technikai oka van, amire még visszatérünk). Laurie és Annie autóval mennek a házakhoz, ahol vigyázniuk kell a két lurkóra, út közben találkoznak a sheriff-apukával, aki éppen a már szóba került kirabolt vegyesboltnál helyszínel. Itt lehetne kötözködni azon, ki és miért rámolta ki az ABC-t, de inkább térjünk át arra a sokkal feltűnőbb hibára, hogy mikor elköszönnek aputól, befordulnak a sarkon, Michael pedig követi őket, hirtelen sötét este lesz… 

Valószínűsíthetően Carpenter egy kötelező hosszúságú játékidőt akart elérni, mert néhány jelenet indokolatlanul hosszú (pl. amikor a három lány tovább sétál, miután a gyilkos ott hagyja őket; amikor a gyerkőcöket mutatják a tévé előtt, stb.). Ezek a túl hosszú snittek viszont csupán 5-10 másodpercekkel nyúlnak tovább a kelleténél, csakhogy összeadódva már meghosszabbítják a filmet… Ellenben találkozhatunk egy olyan szekvenciával is, ami meg túl rövidnek hat, ez a fegyverboltos rész, ahol a tulaj megkérdezi „És mire vadászunk?”, ekkor fél másodperccel később már máshol járunk. Bár a borzongató hangulat végig fennáll, a nyitányt követő legelső látható gyilkosság mindössze az 54. percnél jön! Előtte van egy, amit nem mutatnak meg és magyarázat sincs rá, ez a piros kisteherautót vezető „szerelő” halála. Ő miért lett célpont? Mi a jelentősége a gyufás-skatulyának, ami a nővérnél meg a szerelőnél is ott volt? Miért nem cseréli ki Az Alak az autóját, amit Loomis felismerhet? Az én magyarázatom annyi, hogy Michael ettől a pasastól szerzi meg a maszkot meg a ruháját. Pici apróságként feltűnt, hogy a negyedik áldozat hasát figyelve látszik, amint a színész nem tudta visszatartani a lélegzetét hullaként, de ez csak akkor feltűnő, ha direkt oda nézel. Amennyiben pedig visszatérünk a folytatásokban látott dolgokhoz, akkor itt még nyoma sincs annak, hogy Laurie és Michael testvérek lennének – de akkor miért éppen őt követi? 

Érdekességek: John Carpenter volt a rendező, a forgatókönyv egyik írója, az egyik producer, a zeneszerző és Annie fiújának hangja a telefonban. Ács úr pszichológiát hallgatott a főiskolán és ennek keretében tett látogatást évfolyamtársaival egy pszichiátriai intézetben, itt látott egy olyan gyereket, akinek teljesen kifejezéstelen, „gonosz” tekintete volt, ez az élmény pedig mély nyomot hagyott benne. Az imdb szerint 3, a wikipedia szerint 4 nap alatt komponálta a kísérőzenét, állítólag már azt is nyilatkozta, hogy mindössze egy óra alatt összerakta. A stáblistában megjelölt The Bowling Green Philharmonic zenei formáció sosem létezett, valójában Carpenter zongorajátékát hallhatjuk, amit egy másik zeneszerző, Dan Wyman szintetizátoron kísér. A Bowling Green utalás Ács úr szülővárosára. Debra Hill a rendező barátnője volt, ő a másik író és producer. Hill írta a lányok szövegeit (tinédzserként volt bébiszitter), Carpenter pedig Loomis monológjait. Domb kisasszony nem kért fizetséget a munkájáért, csupán a bevétel egy bizonyos százalékát, ezzel utólag nagyon jól járt, Ács úr hozzá hasonlóan kért 10%-ot a bevételből, viszont ő még 10.000 dollárnyi bért is kiharcolt magának. Haddonfield Debra Hill szülővárosának neve, de igazából nem abban az államban van, ahol Myers-é. Az írók visszautasították művük azon értelmezését, miszerint csakis a szűz Laurie győzhette le a szörnyeteget, a szexelő tinik pedig bűnt követnek el, ezért halállal lakolnak. Szerintük csupán arról van szó, hogy a kanos fiúk és tüzes lányok túlságosan el vannak foglalva egymással, ezért elsiklik a figyelmük a gyilkos felett, Laurie azonban egyedül van (és a gyerekekre is figyelnie kell), ezért sokkal éberebb. Carpenter azt mondta: „Egyesek szerint valamiféle morális kinyilatkoztatást tettem. Higgyék el, nem így van. A Halloweenben a karakterek sima, átlagos tiniként viselkednek.” 

Donald Pleasance volt az egyetlen ismert arc a stábból. A doktor szerepére valami híresebb brit színészt szerettek volna, ám mindenki visszautasította őket az alacsony gázsi miatt. Pleasance végül állítólag ezzel a szöveggel fogadta el az állást egy korábbi elutasítás miatt: „Nem tudom, miért szerepelek ebben a filmben és nem ismerem a figurámat. Csak azért vállaltam el, mert gyerektartást kell fizetnem és a lányom, aki Angliában él és egy rock ’n roll-együttesben játszik azt mondta, hogy csúcs A 13-as rendőrőrs ostromának zenéje.” Ez volt Carpenter előző filmje, aminek szintén ő szerezte a muzsikáját, az említett lány pedig gitáron játszott az együttesben. Pleasance 20 vagy 25 ezer dollárt kapott 5 napnyi munkáért, egyes források szerint csak az ő szereplése miatt meg kellett emeltetni a 300 ezer dolláros költségvetést 325 ezerre. Mindössze 18 percet van képernyőn. Amikor a doktor meg a nővér az esőben autóznak az elmegyógyintézethez, azt a jelenetet úgy vették fel, hogy Pleasance előtte leküldött két üvegnyi bort – mindenki nagy szerencséjére ez egyáltalán nem látszik rajta. Dr. Loomis-t a Psychoban szereplő Sam Loomis-ról nevezték el, ugyanakkor az Annie-t alakító Nancy Kyes is Nancy Loomis-ként szerepel a stáblistán. Kyes visszatért a Halloween II-ben és a III-ban is, illetve együtt dolgozott Carpenterrel A 13-as rendőrőrs ostromán és A ködön is. 1992-ben visszavonult a filmezéstől, azóta csak dokumentumfilmekben bukkant fel. P. J. Soles a legújabb Halloween-trilógia első részében szinkronhangként hallható, illetve a Myers-szériát egy időben dirigáló Rob Zombie The Devil’s Rejects-ében megölik, leghíresebb szerepe viszont az itteni Lynda mellett az eredeti Carrie egyik fontos mellékalakja.

Ez Jamie Lee Curtis első filmje. A hölgy elég jó hátszéllel indult a szakmában, hiszen az édesapja hazánk fia, a remek Tony Curtis, az édesanyja pedig a horror műfajban is ismert Janet Leigh. Ezek viszont a rendező úr számára ismeretlen tények voltak, csupán akkor adta neki a női főszerepet, amikor az eredetileg kiszemelt színésznő biztosan nem tudta elvállalni: „Nem ő volt az első jelöltem, fogalmam sem volt, kicsoda. Akkoriban csak 19 volt és egy tévésorozatban szerepelt, de én nem nézek tévét.” (Ez a sorozat az Operation Petticoat volt, amely éppen szünetelt.) Később a direktor aztán arra jutott, hogy jó marketingfogás lesz Janet Leigh lányával reklámozni egy borzongatós alkotást. Debra Hill szerint a „Laurie Strode” Carpenter első barátnőjének neve. A forgatáson Carpenter egy „félelem-mérővel” készítette fel Jamie Lee-t az egyes jelenetekre, mivel azokat nem időrendi sorrendben vették fel, így a karakterének mindig más fokú rettegést kellett mutatnia. Az alacsony költségvetés miatt a színészek a saját ruháikat viselik a vásznon, a főhősnő maga válogatta össze a ruhatárát 100 dollárból. Curtis 8000 dollárt kapott fizetésként.

A sheriffet játszó Charles Cyphers visszatért a Halloween II-ben és a legújabb folytatások egyikében, a Halloween Kills-ben, illetve együtt dolgozott még Carpenterrel A ködön és a Menekülés New Yorkból-on. Az egyik gyerek, a kislányt alakító Kyle Richards szintén benne van a Halloween Kills-ben és annak közvetlen folytatásában, a Halloween Ends-ben; a kisfiút életre keltő Brian Andrews viszont eddig egyetlen másik Myers-moziban se bukkant fel újra. Judith Myers-t a Playboyból ismert Sandy Johnson játszotta – ő a ’70-es évek egyik legjobb nője ebből az újságból, lásd a mellékelt képet:P Ha már képek, a kamera mögött Dean Cundey rejlett, aki a Halloween II-n és III-on, valamint A ködön is dolgozott.

John Carpenter mellett a másik rendkívül sokoldalú pasas a stábban Tommy Lee Wallace volt, aki művészeti vezető, helyszín-felkutató, vágó és kellékmester is volt. Wallace-nak igen kevés pénz állt rendelkezésre, ezért több olcsó maszkkal próbálkozott, mire végül megtalálta az igazit: Egy mindössze 1 dollár 98 centért árusított Kirk kapitány-álarcot, amit átalakított: Leszedte róla a szemöldököt és a barkót, a szemnyílásokat megnagyobbította, a hajat barnára, az arcot pedig kékesfehérre festette; ezzel megteremtette azt az érzelemmentes pofát, ami immár 45 éve riogat bennünket. Wallace később íróként és rendezőként is kipróbálhatta magát a sorozat mélypontjaként megítélt III. részben; illetve az igen sikeres eredeti Az-ban (a minisorozat két része fűződik hozzá).

The Shape-rovat

Legendás gyilkosunk nevét megalkotója attól a férfitól kölcsönözte, aki korábbi filmjét, A 13-as rendőrőrs ostromát forgalmazta Európában és bevétele jelentős részét innen hozta be. Az igazi Myers e furcsa köszönetnyilvánításra reagálva humorosan megjegyezte, hogy Carpenterék elfelejtettek neki jogdíjat fizetni a neve használatáért. Michael három alakban jelenik meg a vásznon, első formája a gyilkos gyermek. Miként már szóba került, az ikonikus nyitánynál Debra Hill formálta meg a tettes karját, a lelepeződéskor pedig Will Sandint láthatjuk. Sandinnek ez volt az egyetlen filmje, később rendőr lett Los Angeles-ben. A második forma a felnőtt, akit szintén csak egyetlen rövid jelenetben, a maszk letépése után láthatunk, ez az arc Tony Morané. A szerep meghatározta a későbbi karrierjét, csupa 3 pontos imdb-értékelésű horrorban bukkant fel később. Az egyik legérdekesebb tény vele kapcsolatban, hogy semmit sem változtattak a fizimiskáján, mindössze egy sebet csináltak a nyakára, mégis, akárki nézi meg a Halloweent, elborzad Michael arcától. A rendező szerint ez azt mutatja, mekkora ereje van a mozgóképeknek, hiszen a néző, aki addigra már egy órája tanúja Myers rémtetteinek, elkönyveli magában, hogy a fehér álarc alatt csakis egy szörnypofa rejtőzhet. 

A harmadik Alakot elsősorban Nick Castle hívta életre, ez a kezeslábasba bújt, maszkos forma. Castle és Carpenter tanulmányaik során barátkoztak össze, előbbi pedig csupán kíváncsi látogatóként ment a forgatásra, mivel a lakóhelyétől nem messze rögzítették a képsorokat. A direktor viszont arra gondolt, hogy haverja elég magas és érdekes járása van, ezért jó lesz Michaelnek. A fizetése napi 25 dollár volt, tehát mindössze 500 dollárral lett gazdagabb, bár ezért legfőképp csak ácsorognia meg sétálgatnia kellett. Castle, Tommy Lee Wallace és John Carpenter együtt alkották a The Coupe de Villes együttest, aminek egyik cím nélküli dalát hallgatja Annie, mikor Laurie beül a kocsijába; illetve hallhatjuk még őket a Nagy zűr Kis-Kínában-ban. Nick Castle-ből Wallace-hoz hasonlóan később író lett, neki köszönhetjük Snake Plissken kalandjait, valamit ő rendezte az eredeti Dennis, a komiszt és a Kőagy őrnagyot. Ezeken túl a legújabb Halloween-trilógia mindhárom részében szerepel. Michael bőrébe még páran belebújtak, hiszen Tony Moran elmondása alapján mindig éppen az játszotta, aki ráért, így tehát Castle mellett James Winburn kaszkadőr (a veszélyes jelenetekben), a rendező (nem tudjuk hol és mikor), Wallace (amikor az általa épített kellékeket kellett összetörni) és még Debra Hill is (mikor Tommy először látja Myers-t) életre keltette. Carpenter azt akarta, hogy a nézők előtt titok maradjon, ki lehet igazából Michael, aki eltűnt, mégis mindenütt ott van; talán ember, talán természetfeletti lény; és senki sem tudja, miért lett olyan, amilyen. Ezért szólalt fel a későbbiekben mindig, mikor utódai különböző eredet-történeteket fabrikáltak a fehér maszkos őrültnek. 

A forgatókönyv és a sztori eredetéről ellentmondásos források vannak. Az egyik szerint eredetileg többnapos cselekmény lett volna, az alacsony költségvetés miatt azonban az eseményeket végülis nagyrészt egyetlen napba kellett sűríteni, így merült fel „az év legborzongatóbb napja” ötletként. Az egyik producer, Frank Yablans azt nyilatkozta, hogy már a kezdetektől Halloween volt a cím, amit megerősített a slasher-műfaj egyik ősét, az eredeti Black Christmas-t megalkotó Bob Clark is: „A forgatókönyvet [Carpenter] már készen kapta, ezzel a címmel.” Yablans szerint csak városi legenda, hogy az első címötlet A bébiszitter-gyilkosságok lett volna. Egy forrás szerint 10 napig, egy másik szerint 21 napig tartott a forgatókönyv írása. Carpenter teljes alkotói szabadságot kért, amit a fő producer Moustapha Akkad meg is adott neki, mivel nagyon örült a rendkívül alacsony költségvetésnek. Yablans annyit kért, hogy „minden tizedik percben legyen valami ijesztés”. 

A Myers-ház egy elhagyatott épület volt Pasadenában. Lelakott, romos állapota miatt először a jelenben játszódó részeket vették fel benne, majd amikor minden ilyen megvolt, akkor az egész stáb összefogott, kitakarították és felújították az épületet, hogy a múltban történő részek hitelesek lehessenek. Még vezetékes vizet meg áramot is sikerült bevezetni. A ház a forgatás után egy ideig csontkovács-rendelőként működött, manapság pedig Halloween-múzeum (elvileg azóta irodaház is lett belőle). A történet szerint Illinois-ban járunk, a tényleges helyszín viszont Kalifornia volt; az évszak ősz helyett tavasz; ezért a stáb papírból készített faleveleket szórt szét, hogy a képsorok hihetőbbnek tűnjenek. Mivel azonban limitált mennyiség állt csak rendelkezésre, ezért a felvételek elkészülte után az ál-leveleket össze kellett gyűjteni, hogy újra szétszórhassák őket. Mind Curtis, mind Carpenter felhívta a figyelmet rá, hogy a háttérben többször láthatóak Illinois-ban egyáltalán nem található pálmafák. Az évszakok eltérése még egy problémát előidézett, ugyanis szinte lehetetlenség volt sütőtököket szerezni a töklámpásokhoz. Összesen három valódi sütőtököt tudtak csak felhajtani, ezért amikor Tommy összetöri a nála lévőt, azt csak egyetlen egyszer lehetett felvenni. A hiányt egy másik fajtájú, zöld tökkel oldották meg, amit narancssárgára festettek, ezek a laposabb, szélesebb darabok. A sötét képsorokat szintén a szükség szülte, ugyanis több reflektorra nem maradt pénz. A nyitó szekvenciát az első forrás szerint egy, a második szerint két napig tartott felvenni. Már említettem, hogy három vágás is van az egynek tűnő jelenetben, ezeket azért kellett betenni, mert a speciális, igen drága Panavision-kamerák csak kb. 5 percnyi anyagot tudtak rögzíteni. A maszk szemnyílásait utólag montírozták rá a képekre. 

A forgatás során minden jelenlévő részt vett az összes munkálatban, tehát ott segítettek, ahol tudtak. Emlékezetes, ahogy Laurie mögött a sötétségben lassan feltűnik Az Alak maszkja, ezt úgy érték el, hogy egy fokozatosan erősödő fényű lámpával világítottak rá, ezzel elérték azt a hatást, amit az éjszakában lassan kitisztuló látás okoz. Az elmegyógyintézetnél Michael a puszta tenyerével töri be a nővér autójának szélvédőjét (szerintem ekkor láthatjuk a gyilkos szerepében Tommy Lee Wallace-t), ennek eléréséhez egy testszínűre festett csavarkulcsot tart – ez viszont látszik, én csak azt vettem észre, hogy egy fekete, téglalap alakú valami van a tenyere közepén. A németjuhász megöléséhez a kutyakiképző felvette, majd letette az ebet, a jelenetet viszont lelassították, ezért tűnik úgy, mintha a blöki elernyedne. A nappali cukorkagyűjtéshez a helyszínül szolgáló környék családjai öltöztek be halloweeni ijesztgetőknek. 

Laurie szobájában van egy elég feltűnő portré a falon, amire rá van írva: James Ensor. Ő egy belga expresszionista festő volt, aki groteszk maszkokat viselő figuráiról lett híres. A főhősnő apjának kocsija (ezen van a Strode-felirat) John Carpenter autója, a piros kisteherautó pedig a stáb felszerelését szállító cégé. A premier idején megjelent a filmet kísérő regény Curtis Richards tollából, ami sokat hozzátesz a gyilkos háttértörténetéhez, azonban ezt ma már nagyon nehéz beszerezni. A másfél órás játékidőt a tévés bemutatáshoz meg kellett hosszabbítani, ezért 1981-ben, a folytatás készítésekor felvettek még néhány jelenetet a visszatérő szereplőkkel, A rémület éjszakájának ez a meghosszabbított változata közel két órás. Állítólag a Synapse Films nevű cégnél van a Halloween teljes fel nem használt képanyaga, negatív filmtekercsek formájában, hang nélkül, ami csak arra vár, hogy egyszer, valamilyen formában majd bemutathassák. Egy érdekes megfigyelés a wikipediáról, Pat Gill filmesztétanő szerint a felnőttek, a szülők teljesen hiányoznak cikkem tárgyából: „Sem a kisgyerekek, sem a bébiszitterek szülei nem hívják fel a szereplőket telefonon, egyikük sem érkezik haza érdeklődve, hogy mi van a sarjaikkal.” Gill azt mondja, ez az amerikai társadalmi normák kritizálása a készítők részéről. 

Pár vicces hiba: A nyitánynál, aközött, mikor odafent kialszik a villany és mikor Judith pasija öltözködve feltűnik a lépcsőn, alig több mint egy perc telik el – ezalatt levetkőznek, szexelnek, majd a fiúnak még visszaöltözni is van ideje:D Mikor Annie megpróbálja kinyitni az autóját a garázsban, zárva találja az ajtót, a kulcsért azonban be kell mennie a házba. Amikor visszajön – és ezt én is észrevettem -, meg se próbálja betenni a kulcsot a zárba, hanem egyből nyitja az ajtót, mintha tudná, hogy most már nyitva lesz – talán a kulcs puszta jelenléte feltárja az ajtót? Pár másodperc múlva kiderül, hogy Michael ott várja a hátsó ülésen, lehet, hogy ő nyitotta ki? De ha igen, hogyan? És a lány ezen miért nem lepődik meg? Van még egy kulcsos mizéria: Amikor először látjuk meg Laurie-t, az ingatlanügynökként dolgozó apja megkéri, hogy vigye oda a kulcsot a Myers-ház lábtörlője alá, mert „majd jönnek megnézni”. Később viszont a sheriff a doktorral csak simán benyit az ajtón, ami nincs zárva, de láthatóan nem is számítanak rá, hogy zárva lehetne. Akkor meg minek kellett a kulcs? És vajon a vásárlók meg Strode apuka mikor értek rá megtekinteni a gyilkos tanyáját? Esetleg ők hagyták nyitva a zárat? Bob és Lynda egy nagy, kék kisbusszal érkeznek ahhoz a házhoz, amiben elvileg Annie várja őket. Miközben a fiú kiemeli a lányt a járgányból, arról beszélnek, hogyan fognak orgiát rendezni odafent: Lynda: „Én letépem a ruhád!” Bob: „Én meg letéped a tied, aztán letépjük Lindsey ruháját is!” Ezt bizony én is meghallottam, ugyanis Bobnak azt kellett volna mondania, hogy „Annie ruháját” – Lindsey a kislány neve!:O Végül egy áldozat-szám: Öt ember és két kutya hal meg a játékidő alatt. 

A Halloween 300 (vagy 325) ezer dolláros költségvetése mellett 70 millió dollárt termelt, így a valaha volt legnagyobb bevételt produkáló független filmek egyike. 2006-ban beválasztották az Egyesült Államok Nemzeti Filmarchívumába, „kulturális, történelmi vagy esztétikai szempontból„ megőrzendőként. Bár alműfajában megelőzte a Silent Night, Bloody Night (1972), A texasi láncfűrészes mészárlás (1974) és a már említett Black Christmas, mégis ez indította útjára a ’80-as évek slasher-áradatát, valamint meghonosította az olyan bevett fogásokat, mint hogy a gyilkos egy többtagú tinédzser-társaság szexelő vagy tudatmódosító-szerekkel kísérletező tagjait mészárolja le sorban, akik közül kikerül a „final girl”, vagyis „az utolsó lány”, aki majd végül legyőzi.

Összesítésben elmondhatom, hogy A rémület éjszakája sokkal jobb, mint amilyennek fiatalabb koromban találtam. Bár a mai nézőnek már kevésbé sokkoló, a hangulata végig feszült, fenntartja a figyelmet és minden téren pontosan azt adja, amire egy slasher-rajongó vágyik. Ezen felül a technikai megoldásai és horror-történeti jelentősége mellett sem lehet szó nélkül elmenni, véres mivolta ellenére a független filmművészet egyik mesterműve. 

Pontozás: 

imdb: 7.7 

Szerintem: 5/5 (Legközelebb talán még jobban tetszik majd.) 

Hírek: 

- John Carpenter és Debra Hill adatlapjain összesen 5 új Halloween-mozgókép szerepel. 

- Jamie Lee Curtis-t legközelebb a Borderlands-filmben láthatjuk.

Miközben ez a cikk születik, újra megnézem a Rob Zombie-féle változatot meg a folytatását, 2023-as kiegészítő gondolataimat itt olvashatjátok róluk.