Ha visszamehetnék 1993-ba és elmondhatnám az embereknek, hogy 2025-ben már szinte mindenki a zsebében hord egy miniatűr számítógépet, színes képernyővel, amihez nincs billentyűzet, csak nyomkodni kell a képet; szinte mindenkinek van tetoválása; a fiatalok félig angolul beszélnek és élőben lehet nézni az éppen zajló háborúkat a zseb-számítógépeinken, talán nem hinnének nekem. De még talán 1996-ben sem.

Azonban akkoriban még az USA-ban tudtak SZÓRAKOZTATÓ filmeket csinálni, sőt, valamiért azt gondolták, hogy ha egy mozgókép elszórakoztatja a nézőket (Uram bocsá’, még esetleg tetszik is nekik), akkor az pénzügyileg sikeres lesz. És ezek a hülyék ilyeneket akartak csinálni! Ezt a korszakot a ’80-as években indult akciómozik határozták meg, amikben erőteljes testfelépítésű, vagány férfiak lőtték halomra „Amerika” mindenkori ellenfeleit: a sárgákat, a nácikat, a ruszkikat, stb. De ugyanilyen népszerűek voltak a lövöldözést kézitusával vegyítő vagy helyettesítő filmek.

Ennek az érának a koronázott királyai Arnold Schwarzenegger, Jean-Claude Van Damme, Jackie Chan, Bruce Willis és mostani témánk főszereplője, Sylvester Stallone. Az olasz csődörnek becézett Sly bácsi számos ezért vagy azért kiemelkedő alkotást vitt el széles hátán, például a Rocky- meg a Rambo-szériákat, a Tango és Cash-t, a Cliffhangert, a Daylightot, vagy újabban A Feláldozhatókat, illetőleg a Szupercellát; ám felejthetetlen az Oscar maffiafőnökeként, valamint a legendásan rossz Állj, vagy lő a mamám! sztárjaként. Szóval, ha 1993-ban vagy 1996-ban felemlegetem Stallone urat, valószínűleg ugyanolyan népes, lelkes rajongótáborra lelek, mint manapság. És miért e két dátum? Mert az első A pusztító gyártási/bemutatási éve, a második pedig az, amikor elkezdődik a történet…

1996. Los Angeles lángokban áll, a káoszért pedig egyetlen ember a felelős: Simon Phoenix (Wesley Snipes), aki ugyanolyan feltűnő, mint amilyen hangos és ugyanolyan durva, mint amennyire halálos. A rendőrség képtelen megfékezni ezt az őrült gazembert, ám a két éve folyó hajsza a végéhez ér, mikor a hidrogénszőke rosszfiú szemtől szembe kerül a nyomában loholó keményöklű, mocskos szájú zsaruval, John Spartannal (S.S.). A tét egy egész busznyi ember élete, akiket Phoenix elrabolt, ám Spartan hiába kutat a túszok után, nyomuk sincsen. Kíméletlen ökölharcban végül legyőzi ellenfelét, akinek ideiglenes főhadiszállása a levegőbe repül – mint utólag kiderül, az elrabolt emberekkel együtt… Johnra így éppen az általa szolgált törvény ökle sújt le, mikor célpontjához hasonlóan egy új büntetésformára ítélik: Évtizedeket kell eltölteniük lefagyasztva, miközben az agyukat, testüket meg a személyiségüket újraprogramozzák, eképp a jövő társadalmának mintapolgárai lehetnek…

2032-ben Simonnak lehetősége nyílik a szabadlábra helyezési kérelemre, amit olyannyira ki tud használni, hogy három hullát a háta mögött hagyva megszökik a jégbörtönből! Az eltelt idő alatt azonban Los Angeles és a világ, amelyhez tartozott, eltűnt, helyét a San Angeles nevű városállam vette át, ahol a „béke, szeretet és megértés” uralkodik – meg egy Dr. Cocteau (Nigel Hawthorne) nevű vezér. Itt nincsenek fegyverek, gyilkosság vagy bűnözés, csak egy látszólag tökéletes társadalom, ahol mindenki boldog(ul). Simon hamar rájön, hogy a Paradicsomba került, csupán le kell szakítania mások munkájának gyümölcsét, tehát elindul, hogy új otthonát is pokollá változtassa. A tanácstalan rendőrségen viszont a „barbár XX. századért” rajongó beszédes nevű rendőrnő, Lenina Huxley (Sandra Bullock) rájön, miként lehetne megállítani a káosz főpapját: Hívják A Pusztító Embert – vagyis John Spartant…

„Mi rendőrök vagyunk, nem képeztek ki minket erőszakra!”

Előző munkám során ismerkedtem meg Tamással, aki a régebbi idők filmjeinek megszállottja, főleg az 1970-1999 közötti időszaké. Vele rengeteget beszéltünk mozi-élményeinkről, mindketten tudtunk a másiknak olyat mondani, amiről még sose hallott, illetve együtt magasztalhattunk mindkettőnknek tetsző alkotásokat. Többször szóba került cikkem mostani tárgya, amit még valamikor gyerekkoromban láttam és mára egyre több okból aktuálissá vált, aztán megegyeztünk Tamással, hogy egyszer majd együtt megnézzük nála, az OLED tévéjén. (Aki még nem hallott erről, az OLED-technológia révén a készülék képernyője minden egyes pixelt külön-külön színez meg; a fekete pedig nem csak annyi, hogy az adott részen kikapcsolja a fényt. Nézése külön élmény.) Most, közel egy évvel később végre lehetőségünk nyílt erre a mozizásra és már elöljáróban leszögezhetem, mennyire jól szórakoztam!

A Demolition Man első meglepetése az, hogy nem a tényleges pusztítást végző rosszfiúra utal a cím, hanem a protagonistára. Másodszor kitűnő időtöltést nyújt, amit a ma készülő, hasonló izékről már korántsem lehet fenntartások nélkül kijelenteni. Harmadszor hihetetlen jóslatai vannak a jövőről, amit innen nézve 7 év múlva elérünk és ezek egy jelentős része már most valóságos! Negyedszer pedig a csillagok ritka együtt állásának lehetünk tanúi, hiszen itt a kissé túlzó alaphelyzet, a készítési kor szelleme és a készítők olyat hozta létre, ami 32 évvel a bemutatása után is élvezhető. Sőt, kifejezetten kiemelkedik, ha a 2025-ös év felhozatalához mérem.

Cselekményünk lényege a manapság Keanu Reeves és Liam Neeson nevével fémjelzett mozik révén lassan újjáéledő „kemény rendőr”, aki a saját módszerével tesz rendet (pl. Piszkos Harry vagy Piedone), keverve a „buddy cop” műfajával (két fickót, akik tűz és víz, a munkájuk miatt „összezárnak” egy időre, ezáltal megkedvelik egymást – ezúttal viszont férfi és nő alkotja a párost), megspékelve sci-fivel és a „hősünk bekerül egy számára ismeretlen környezetbe, amit aztán saját képére formálva véglegesen megváltoztat”-tal. Akad még itt összeesküvés, társadalomkritika, fizetett reklám, offenzív humor és jó sok lövöldözés.

Számomra mindig nagyon nosztalgikus olyat nézni, ami a ’90-es években készült vagy abban a korszakban játszódik, hiszen akkor voltam gyerek. Ebben az időben jött divatba a „PG-13 akciófilm”, ami olyan dolgokkal van tele, ami minden férfit érdekel: fegyverek, harc, humor, csajok, kocsik; de mindez olyan formában, hogy egy 12 éves, egy 22 éves vagy egy 32 éves pasas is tudja élvezni. Ennek révén a legtöbb gyilkosság nem látszik annak, Simon ütései láthatóan többször nem okoznának halált a valóságban; senki se vérzik; a nyilvánvalóan sokkolónak szánt részletek pedig láthatóan csupán kellékek. És hát a lövések sose találják el a hősöket, még csak meg se karcolják őket.

A gyártási időszakra jellemző stílusos feliratok, vibráló, erőteljes színek és jelentős részben makettekkel létrehozott néznivalók semmit sem öregedtek a ’93 óta eltelt idő alatt. A futurisztikus kocsik, a jövő elképzelt divatja, az épületek, minden igen jól mutat; még az a pár láthatóan rajzolt effekt is. A manapság már durvának ható humor sokkal viccesebb annak fényében, hogy ma már mindent muszáj cenzúrázni, nehogy megsértsünk valami nagyon értékes személyt – ennél fogva 2025-ben már nem hallhatjuk mondjuk a „buzi” vagy „buzeráns” szavakat, pláne, mivel akikre ezek utalnak, azok ma már kötelező kellékek MINDEN filmbe, sorozatba, könyvbe és játékba… A hazai szinkron a korszaknak megfelelően fenomenális, főként Gáti Oszkár (Spartan) meg Csuja Imre (Phoenix) azok benne.

„uszító jelszavak”

Akkoriban még lehetett fekete színészt felvenni negatív szerepre, máskülönben elsősorban a vicces segítőtárs feladatkörét látták el. Ezúttal adott Wesley Snipes, mint antagonista, a humort azonban inkább a női főhős, Sandra Bullock, meg a kisebb mellékalakok, valamint a helyszín szolgáltatják. Simonon és egy másik fickón kívül minden nevesített fő alak fehér, ezt ellensúlyozandó a háttérszereplők között rengeteg a „kisebbségi”, viszont különös módon a lázadók között csak egyre emlékszem. Két fontosabb, reprezentatív mellékalakot még meg kell említenem, az első Bill Cobbs, aki Zachary Lambet játssza, az idős zsarut, aki még együtt szolgált fiatalon Spartannal, ezért személyes emlékei vannak róla. Ő a bölcs „guru”, aki szintén fekete. A másik az egyértelműen humorforrásként szolgáló, ám a társadalomkritikai részt is kellőképpen kiszolgáló Bob munkatárs, akit a Beetlejuice-ból könnyen megjegyezhető, látványosan homoszexuális Glenn Shadix formált meg. Vele megjelenik a másság, amit abban a korban még ki lehetett gúnyolni; valamint a köpönyegforgató, helyezkedő hivatalnok örök érvényű portréja. ’93-ban talán meglepő volt Huxley harca az egyik kigyúrt gazemberrel, ahol a nő nyeri a viadalt, ez azonban manapság adott egy egyesült államokbeli filmnél; illetve a fehér, pozitív férfi főhős kétszer is elveri a néger, negatív főszereplőt – ez 2025-ben elképzelhetetlen.

„ellenforradalom”

Általában csak a legfontosabb szereplők neve érdekel, rajtuk kívül megjegyzem a jó csajokat meg az érdekes figurákat. Most el kellett telnie némi időnek, hogy felfogjam, Bullock karakterét úgy hívják: Lenina. Rendben van, ott a Huxley is, de azért Vlagyimir Iljicsről neveztek el valakit. Ehhez hozzájön Bob Gunton (pl. A remény rabjai) rendőrfőnöke, aki erősen Berijára emlékeztet, aztán elgondolkodtam rajta, vajon ez valami rejtett üzenet lenne? Ha igen, akkor arra mutat, hogy a kommunizmus (mint tudjuk) nem működik? Hiszen Karl és Friedrich bácsi annak idején egy ideális társadalmat ígértek, sokan pedig lassan 200 éve elhiszik ezt a mesét. Az ideális társadalom az itt látható módon, sosem fog működni, hiszen mondjuk 2025-ben már az óriási felháborodást kelt egyes helyeken, ha valakit kritika ér a kinézete miatt. És akkor a cselekedeteiről még senki se mondott semmit… Ha meg tényleg erről lenne szó, akkor a kommunizmust a fenti vagy a lenti társaság képviseli (utóbbiakra még visszatérek)?

„A gyűlölet és rettegés rothadó pöcegödre”

’93-ban még abszolút belefért egy dohányzó karakter egy A-kategóriás filmbe, így örömmel hallottam, amikor Spartan azt mondta: „Adjon egy Marlborot!”, miután korábban megjelent egy nyitott Marlboros doboz a képeken. Sose támogattam a dohányzást, pláne nem ezt a nevetségesen béna elektromos cigit, de ellene se vagyok; inkább dohányozzunk, mint mondjuk fentanylt nyomjunk magunkba. Érdekességképp viszont úgy emlékszem, John egyszer se gyújt rá, Simon pedig csak egyszer, ám utóbbi sose akarja nikotin-éhségét a jövőben csillapítani. Hasonlóan jóleső számomra a káromkodások sora, például kifejezetten tetszett a mai korban kiveszett „húgyagyú”. Ez a dohányzással együtt a mindennapok emberi, valóságos része; ha kilúgozzuk a filmből, akkor az mesterkéltnek fog hatni, ami kifejezetten rossz, amennyiben az induló helyzet szerint el kell hinnem, hogy a jövőben járunk, létezik hatásos élve lefagyasztás, stb. Az ismert piros-fehér cigi mellett felbukkan a Pepsi (manapság mindent a Coca-Cola ural, ezért ez külön érdekesség), valamint a Pizza Hut, ami később hazánkban is megjelent. Itt meg kell jegyezni, hogy a Pepsi volt a Pizza Hut tulajdonosa, tehát végülis ugyanaz a cég kapott kétféle reklámot.

Szóba került már a cím, ahol a demolition leginkább épületek lebontását jelenti, de valóban használható pusztítás, rombolás jelentéssel, ennél fogva a Demolition Man azt jelenti, amit a szinkronban mondanak: Puszító Ember, csak ez olyan bután hangzik. Nem tudom, miért nem lehetett a magyar címet használni ekkor is? Feltűnt, hogy mindenki teljes néven szólítja a másikat a jövőben, ez emlékeztetett az űrlények klisé-beszédére, mert ugyanezt a módszert használja Leeloo Az ötödik elemben vagy az Alakváltók a Transformers-mozikban. A rehab-programozás igazán érdekfeszítő dolog, bár végső soron látható, hogy sem Spartan, sem Phoenix nem lett jobb ember tőle, a személyiségük alapjai megmaradtak. Az általam látott mozgóképek közül ez az első, ahol a szexjelenet abba az irányba megy el, mint amit elénk tárnak – erről eszembe jutott a szintén ebben az érában készült Babylon 5 egyik epizódja. Azon is érdemes elgondolkodni, amit Huxley mond a John által javasolt módszer illegális mivoltáról, hiszen láthatóak jelek arra, hogy manapság efelé próbálnak terelni bennünket… A sci-fi mellett megjelenik egy pici fantasy, hiszen a múzeumban a falakon olvasható betűtípus néhány évvel később visszaköszönt a legendás Diablo II videojátékban (én legalábbis innen ismerem).

Már a bemutatáskor, 1993-ban az akkori jelen múltnak számított a cselekmény szempontjából, hiszen ’96-ban indítunk, ezért különösen vicces 2025-ben azt látni, hogy a „barbár XX. század” milyen relikviái kerültek be Lenina lakásába: A rendkívül feltűnő Halálos fegyver 3-poszter mellett van Batman-szobor, valamint egy busz makett, ami furcsa módon előre vetíthette a Féktelenült, amely igazán beindította Sandra Bullock karrierjét. Meg kell említeni a történet szempontjából fontos, de az akció szempontjából szinte teljesen lényegtelen Söpredéket, ők a San Angeles utcái alatt élő lázadók, akik nem kérnek Dr. Cocteau uralmából. Vezetőjük a szerintem leginkább a Ments meg!-sorozattal azonosítható Denis Leary; élőhelyük és a felettük létező, őket elnyomó társadalom együttes jelenléte egyértelműen H.G. Wells Az időgépét juttatta eszembe. Velük kapcsolatban jelenik meg a hamburger-árus nő, aki tökéletesen megegyezik külsőre a ma is sztárolt Frida Kahlo festőnővel – aki amúgy kommunista volt. Ez már nem lehet véletlen…

SZPOJLEREK INNENTŐL

32 éve futurisztikusnak hatottak az alábbi, ma már majdnem mind hétköznapivá vált dolgok: elektromos autó (ezt anno már a Watchmen-képregény is előre vetítette), önvezető kocsi (teszt fázisban, de van), képernyő a kocsiba építve, videobeszélgetés, táblagép, „nyomkövető” a kocsikban, beszélgetés a mesterséges intelligenciával, hangparancsok - okosotthon, video-konferencia (érdekes megoldás a sok mozgó képernyő az asztal körül), mikrochip a bőr alatt (az állatoknál már bevett szokás, az emberekre egyelőre még nem kötelező), mindenütt térfigyelő kamerák (a rendőrökön lévő testkamerákat mégsem tudták kitalálni), agymosás (úgy teszünk, mintha még mindig csak a sci-fiben lenne), kultúrák keveredése (mint a Firefly-ban vagy a Szárnyas fejvadászban, de elég csak megnézni az Egyesült Királyságot), Schwarzenegger elnök („csak” kormányzó lett), Los Angeles belvárosa lángokban áll (anno a Rodney King-esetből eredő lázadások miatt tették a sztoriba, de tavaly újfent egész Los Angeles-t felgyújtották). Szóba kerül, hogy a világ változását a 2010-es nagy földrengés idézte elő – ekkor tényleg volt egy igen brutális, 7-es erősségű tektonikus mozgás januárban Haitin, amely 160 ezer ember halálát okozta, februárban meg egy 8.8-as Chilében, amely 525 életet követelt. Szintén elmondják az utolsó gyilkosság időpontját: 2010. szeptember 25. A wikipedia szerint ezen a napon legalább 10 ember halt erőszakos halált és ez csupán a nyilvános adat…

„Elnézést, Rambo…” (Ezt nem Sly-nak mondják:))

Hibák, amiket én vettem észre: John gerince egyben marad a helikopteres ugrás után. Amikor Simon kiönti azt az éghető vegyi anyagot, John nem érzi meg a szagát a terembe lépve – ez az imdbn is feltűnt valakinek. A mikrochippel tudják követni az egyes személyeket, de mégsem tudják „kilőni” őket. Simonnak azonnal elindul a kocsi, amibe beül, pedig nincs chipje és a beállításokat se csinálja meg. Phoenix egyik szeme kék, de néhány jelenetben mintha hiányozna a kontakt-lencse. A múzeumi balhé alatt meg a világosság-sötétség jelenetben egyszer-egyszer nem szólt a káromkodás-jelző. Ki gyártja a sört? A 70 éves kocsi tökéletes külső és belső állapotban van, feltankolták, stb. Egy holttest képtelen úgy elégni, ahogy Dr. Cocteau-é, egy ilyen helyen, ennyi idő alatt és nem csak por maradna utána. Tamás barátom megfigyelése szerint Simon első 3 gyilkolását a rendőrök rendszere azonnal jelzi, viszont amikor jóval később embereivel megszállja a jégbörtönt, az ottani öléseket már a zsaruknak semmi se mutatja, nem jönnek, pedig kellene, pláne, mivel az az ő felségterületük. A múzeumban sem a fegyverek, sem a lőszerek nincsenek hatástalanítva – az imdbre valaki azt írta, ez direkt így van, mert „Egy jövőbeli társadalomban, amely olyan biztonságos, hogy még a rendőrök se hordanak fegyvert, senki se gondolná, hogy a hatástalanítás szükséges lenne.” Viszont ez mind a ’90-es években, mind manapság bevett gyakorlat, tehát mégsem hihető, hogy csak úgy abbahagyják…

SZPOJLEREK VÉGE

Lássuk most a készítőket: Ez a rendező Marco Brambilla első egész estés filmje. Az írók egyike Robert Reneau, aki ’87 és 89 között évente egy munkával jelentkezett, ’89 után csak cikkem tárgyán dolgozott, azóta se tért vissza. A másik Daniel Waters, akinek olyan csodákat köszönhetünk, mint a Macskanő, a Heathers (külföldön kultfilm, itthon alig ismert), a Ford Fairlane kalandjai, a Batman visszatér vagy a Vámpírakadémia. A harmadik pedig Peter M. Lenkov, aki a Ballistic, az R.I.P.D. képregény, az új MacGyver, az új Magnum és az új Hawaii 5-0 egyik oszlopos tagja; illetőleg pénzével támogatta a Kőkemény igazság, a 24 és az R.I.P.D. 2 létrehozását. (Fogalmam sincs, miért csináltak annak a filmnek folytatást, amit szinte mindenki utál és minden szinten megbukott.)

„Nem veheti el az emberektől a jogot, hogy seggfejek lehessenek!”

Sandra Bullock és Benjamin Bratt együtt játszottak a Beépített szépségben. Bill Cobbs-ot láthattuk az Elnökcsemete; az Óz, a hatalmas vagy A nagy ugrás mellékszereplői között. A rendőrség központjában a kopaszodó, név nélküli, pocakos zsaru Troy Evans, a Vészhelyzet recepciós Frankje; az ugyanitt sűrűn mutatott szép „telefonos kiasszonyt” Patricia Rive-nek hívják (valószínűleg valakinek a valakije volt, vagy csak nagyon tetszett a stábnak). Kisebb, sokszor alig észrevehető szerepekben feltűnik Jesse Ventura (pl. Predator, az egyik kiolvasztott gazember), Rob Schneider (Erwin névre hallgató, alacsony beosztású, de sok szöveggel rendelkező rendőr), Jack Black (névtelen Söpredék-tag) és David Patrick Kelly (valami Leont játszott, benne volt sok más mellett a 48 órában, A Hollóban, és a Csontdarálóban). A Frida Kahlo-hasonmást Rosemarie Lagunas kelti életre, a központi számítógép hangja meg az az Adrienne Barbeau, aki ugyanebben a szerepben hallható A dologban és a Menekülés New Yorkból-ban. A producerek egyikét Steven Fazekasnak hívják, hát ő legalább annyira magyar, mint Soros György; az imdbn lévő önéletrajzát pedig valószínűleg saját maga írta. Ebben kiemeli, hogy egy időben vezetőségi tag volt a Warnernél, a Universalnál és a Disney-nél, utóbbinál az alelnöki székig jutott.

Érdekességek: A pusztító ötlete valamikor a ’80-as években született, de a talán legtermékenyebb magyar író, Nemere István azt nyilatkozta, hogy szerinte az alapot az általa írt, 1986-ban megjelent Holtak Harca című regényből lopták. Ebben a könyvben egy terroristát meg az ellene harcoló elhárítót lefagyasztják, aztán a XXII. században ébrednek, ahol már nincs többé erőszak. Az író azt mondta: egy független szakértői csoport arra a megállapításra jutott, hogy a Demolition Man 75%-ban egyezik a művével. Ennek ellenére nem tett jogi lépéseket, mert túlságosan drága lett volna egy hatalmas hollywoodi céggel bíróságra menni. Elmondása szerint a rendszerváltás óta számtalan kelet-európai író műve „vándorolt ki” az USA-ba, és tudta is, ki lehetett az, aki eladta az ötletét a kintieknek (remélem, nem Fazekas úrra gondolt). Mivel Nemere István nemrég elhunyt, így valószínűleg az örökösei se fognak utánamenni ennek a dolognak – aki esetleg olvasta ezt a regényt, az kommenteljen, mennyire igaz ez a megállapítás! Még egy magyar vonatkozás, hogy amikor John és Lenina lemennek a város alsó szintjére, a Söpredék közé, ott az egyik falra fel van írva, hogy „Lófaszt”, ami (újabb) utalás a Szárnyas fejvadászra, melyben elhangzik ez.

A hivatalos adatok szerint a mozi ötlete Peter M. Lenkovtól származik. Állítólag rendőrökről szóló sorozatok, a Walt Disney halála utáni lefagyasztásáról szóló városi legenda és a The Police együttes Demolition Man című dala ihlették. Utóbbi dalt hallhatjuk az együttes egykori énekesétől, Stingtől a végefőcím alatt (Tamás azt mondta, érthető, miért nem lett sláger belőle). Más forrás szerint Lenkovot a Halálos fegyver ihlette, erre utalhat a már említett poszter. Ez Peter bácsi nagy kiugrása, amely elindította álomgyári karrierjét. Elmondása szerint a „lefagyasztott rendőr” ötletét a pénzeszsákok nem értették meg, ellenben a „szuperzsarunak a világ legveszélyesebb bűnözőjével kell felvennie a harcot egy világban, ahol már nincs bűn”, megtetszett nekik. Végül Lenkov csak a történet alapját szolgáltatta, a forgatókönyve jelentős átírásokon ment keresztül.

Az egyik átíró Fred Dekker (The Monster Squad, 2 Godzilla-film, Robotzsaru 3), tőle származott az ötlet, miszerint ne a jövőben induljon a cselekmény, hanem nézzük meg először a két központi alakot a saját korában. A következő Daniel Waters, akinek a hangnem-váltást köszönhetjük, ő vitte el a véres leszámolást az akció-vígjáték irányába. Amikor megkapta a feladatot, A pusztító meg komoly akciófilm volt, ehelyett Daniel azt találta ki, mi lenne, ha Woody Allen Hétalvóját csinálnák meg, csak lövöldözős verzióban? Két és fél hét alatt végzett a munkájával, ennek része a legendás három kagyló a vécében, amit egy telefonbeszélgetés alatt öltött ki. Egy másik forgatókönyvíróval, Larry Karaszewskivel (Ed Wood, Fránya macska) beszélt, aki éppen a klozeton ült és megemlítette a mellette lévő dísz kagylókat. Egyébként a viccben a vicc az, hogy tényleg nincs magyarázat a használatukra, bár Sly bácsi azért az évek során adott egy-két ötletet. Waters-re utal Bob munkatárs jellegzetes köszönése, amit a Heathers-ből emelt át (Glenn Shadix-szel együtt).

Lenkovval egy időben állítólag dolgozott a szkripten a producerként is megjelölt Craig Sheffer (ő játssza a napszemüveges rendőrtisztet, aki felszólítja Simont a megadásra), bár hozzá semmilyen konkrét részlet vagy ötlet nem köthető. Az utolsó, ténylegesen a sztorit csiszoló alkotó Jonathan Lemkin (Leszámolás Kis-Tokióban, A vörös bolygó, Az ördög ügyvédje, Halálos fegyver 4). A fő produceri tisztet magához ragadó Joel Silver Lemkin és Waters írását olvasztatta egybe (utóbbival már közösen dolgoztak a Ford Fairlane-en). Silver gyakorlatilag kivásárolta az összes írót a produkcióból, Lenkov a történet megalkotása miatt kapott megjelölést, Waters a jelentős átdolgozás miatt, Lemkint viszont a szakszervezet kizárta a stáblistából. A harmadik nevesített Robert Reneau sem a wikipedia, sem az imdb érdekességei közt nem szerepel, szóval fogalmam sincs, ő mit csinált vagy hogy került ide végül. A forgatókönyv legalább 6 éven át készült, amit a producerek állandó belepofázása és az írók folytonos cseréje eredményezett. A San Angeles nevet a Blade Runnerből vették, ahol eredetileg így nevezték volna a helyszínt. Inspirációul szolgálhatott H.G. Wells When The Sleeper Awakes (vagy The Sleeper Awakes, [Amikor] Az Alvó Felébred) című műve, melyben egy férfi 203 évet tölt hibernálva, hogy aztán szembesüljön a XXII. századi London minden csodájával és borzalmával.

Pici szpojler

Aki először látja cikkem tárgyát, az legalább a cselekmény feléig meg lehet győződve róla, hogy Spartan lánya Huxley. Ebben az esetben utóbbi viszont nyilván tudná ezt magáról és valószínűleg nem titkolná el. Az írási folyamat során született egy mellékszál az elveszett gyerekről, ő azonban sose lett volna azonos Leninával, helyette a Söpredék közt talált volna helyet magának. Ezt a teljes szálat a szexjelenet miatt vágták ki, mert a közönség azt hitte, John lefekszik a saját lányával, illetőleg egy olyan nővel, aki épp annyi idős, mint a gyermeke.

Szpojler vége

Sylvester Stallone legalább egyszer visszautasította a főszerepet. Rendkívül megterhelő volt számára a lefagyasztást bemutató szekvencia, amit 5 órán át rögzítettek. Több őt ábrázoló bábu készült ehhez a szekvenciához, amiket később kiállított a filmes relikviákat felvonultató Planet Hollywood étteremlánc éttermeiben. John Spartan sapkáján a szárnyas embléma az Egyesült Államok hadseregének repülős jelvénye. Sandra Bullock azt mesélte a közös munkáról, hogy Sly bácsival kezdetben volt néhány összezördülése, de aztán hamar megtalálták a közös hangot, még golfozni is elhívta őt az éjszaka közepén. Stallone úr cége 2017-ben beperelte a Warnert, amiért azok visszatartották a jogdíjak után neki járó pénzt, a per 2 évig húzódott (azt nem tudom, ki nyert végül, de szerintem ő).

„Nem jó dolog embereket bántani!”

Wesley Snipes több alkalommal visszautasította a szerepét, amit végül hosszas győzködés után vállalt el. Ragaszkodott hozzá, hogy maga végezhesse el a kaszkadőröknek szánt feladatokat is. A valóságban feketeöves harcművész, így a producerek megkérték, hogy lassabban üssön, mert az általa végrehajtott csapások a gyorsaságuk miatt elmosódtak a felvételeken. Simon megformálója nagyon utálta a hidrogénezett frizuráját, így amint lehetett, lenyíratta. Figyelemre méltó megjelenése inspirálta a ’90-es évek egyik hírhedt polgárpukkasztóját, a kosaras Dennis Rodmant a híressé vált színes hajviseleteire. A meghallgatás során magyarul csak annyit hallunk, hogy Phoenix ismétli, amit a börtönigazgató mond, az angol szinkronban azonban az igazgató spanyolul beszél. Az imdb szerint Snipes senkinek se árulta el, hogy tud spanyolul, ezért meglepetés volt, amikor visszamondta a szöveget és ez annyira jól sikerült, hogy benne hagyták a történetben. A wikipedia viszont ezt megcáfolja, eszerint a főgonosz alakítója poénból kezdte el a szövegeit spanyolul mondani a próbák során, ez pedig megtetszett a stábnak, ezért írták bele ezt a jelenetbe.

Lenina Huxley nevének mindkét eleme a Szép új világból származik, melynek szerzőjétől kapta a vezetéknevét és az egyik szereplőtől a keresztnevét, ám az író, Aldous Huxley ténylegesen Vlagyimir Iljicsről nevezte el az említett figurát. A szerepet eredetileg Lori Petty (Micsoda csapat, Tank Girl) kapta, ám őt mindössze 2 nap után kirúgta Joel Silver, szakmai problémákra hivatkozva. Petty szerint ez azért történt, mert ő és Sly nem jöttek ki egymással. Sandra Bullock emlékezetes ruhája az éttermi jelenetnél a rápakolt drágakő-utánzatok miatt elég nehéz lett, így az ugrándozása közben elkezdett leszakadni róla, de amint látható, felül nem viselt alatta semmit. A „katasztrófa” elkerülése végett a felsőtestéhez szorította a karjait, ami a filmen látható is, így tartva magán a kosztümöt. A világot jelentő deszkákról érkezett Nigel Hawthorne sem Stallone-val, sem Snipes-szal nem jött ki, ami szerintem érthető is. Dennis Leary akkoriban stand-up komikusként kereste a kenyerét, híres volt hosszú, méltatlankodó monológjairól és ezek révén kapta meg a lázadóvezér szerepét – egy ilyen monológ bekerült a kész műbe is. A főbb szereplők közül ő utálja a Demolition Mant és simán leszólja, ha kérdezik róla. A filmhez készült regényből kiderül, hogy Bob munkatárs eunuch, akit Dr. Cocteau kiheréltetett, nehogy túl sok ambíciója legyen:P

A harcjelenetek direkt kissé eltúlzottak, rajzfilm-szerűek, de így is 72 szereplő hal meg a játékidő során. Dr. Cocteau irodájában a hatalmas kandalló valódi meleget ontott, így a díszletek közt néha több mint 40 fok volt. Simon ideiglenes főhadiszállása egy igazi, lebontásra ítélt épület volt, a Belknap cég gyára Kentucky állam Louisville városában. Lebontás helyett a város kiadta a filmeseknek, akik jó pénzért fellocsolták benzinnel, majd az MTV-n hirdetett verseny győztese nyomhatta meg a detonációt okozó gombot. Az eredeti hangsávban hallani lehet Marco Brambilla lelkes örömujjongását, mikor az építmény megsemmisül. Kuvaitban A pusztítót Rambo the Destroyer néven forgalmazták, amely a Rambo és a Conan the Destroyer összetétele, holott se a vietnámi veterán harcos, se a fantasy kardforgató nincs benne.

A futurisztikus autók a General Motors Ultralite prototípusának másolatai, melyből akkoriban csak 1 volt, de építettek még legalább 11-et (vagy több mint 20-at) belőle. Néhány autózós jelenetet az akkor még átadás előtt álló el segundoi sztrádán vettek fel, ahol egy évvel később a már említett Féktelenül munkálatai zajlottak. Az étteremlánc neve az első változatban Taco Bell, az európai piacra szántban pedig Pizza Hut, mivel itt, mifelénk anno nem ismerték az előbbit. Feljebb írtam, hogy mindkettő a Pepsi tulajdona, ezért nehezen tudom elhinni, hogy nem direkt őket választották. Az első anekdota szerint a Taco Bell kiválasztása is Daniel Waters érdeme, aki a „gyorskajáldák mélypontjának” titulálta ezt a márkát, a gügye reklámjai meg az alacsony minőségű termékei miatt. Ugyanakkor a cég mégis megvalósította a filmben megjelenő luxuséttermeket az égisze alatt, egyrészt 2018-ban a Comic Conra felépítették a Demolition Manben megjelenő kajálda másolatát; másrészt 2016 és 2017 között több, ehhez hasonló létesítményt építettek arculat-megújítás címén.

A kettes számú anekdota szerint eredetileg a forgatókönyv a Burger Kingre utalt volna, akik azonban szerettek volna kimaradni ebből a kétes értékű reklámozásból. Helyettük a McDumálsz lett a befutó, ám ez a cég szintén elutasította a megjelenés lehetőségét. Állítólag ez a kétféle márka megjelenítése a különféle piacok számára a legelső, amit Hollywood így csinált. Egy szemfüles néző az imdbn viszont kiszúrta, hogy az európai verzióban a Söpredék földfelszínre törésekor egy rövid pillanatra a Pizza Hut logót elfelejtették, így látható az eredeti Taco Bell; ami ismétlődik a pincérek egyenruháján meg az ablakok üvegén is. Mikor Simon szövetségeseket keres magának a jégbörtönben, a kifagyasztásra várók közé viccből berakták a valódi sorozatgyilkos, Jeffrey Dahmer nevét, amit a tévés sugárzás során kivágtak, miután Dahmert eltették láb alól a börtönben. Egy másik név Scott Petersen, amely talán véletlenszerűen került ide, ám 2002-ben egy ilyen nevű férfi a média célkeresztjébe került, miután eltűnt a felesége, akiről aztán bebizonyították, hogy gyilkosság áldozata lett, amit a férje követett el. Petersent 2004-ben halálra ítélték, amit 2010-ben életfogytiglanra változtattak, szóval őt még ténylegesen lefagyaszthatják a jövőben…

Stallone és Jesse Ventura csatáját kivágták a filmből. A teljes San Angeles-ben játszódó cselekmény mindössze 2 nap alatt zajlik le. A rádióban sugárzott reklámzene, amit Lenina és kollégája önfeledten énekelnek, egy 1967-ből származó dalocska, amely a The Armour Hot Dogs termékeit hirdeti. A hamburgeres résznél az eredeti hangsávban „Frida” spanyolul köszöni meg a dicséretet Spartannak, amire az olaszul válaszol, ez lehet hiba vagy kis belső poén, Sly bácsi származására utalva. Simont a múzeum 8-as szekciójában ejti foglyul a biztonsági rendszer – a „8-as szekció” az Egyesült Államok hadseregének informális szakzsargonjában azt jelenti: pszichiátriai problémák miatt szerelték le az illetőt. A forgatást többször le kellett állítani, például mert Stallone úr egy heti kényszer-pihenőre ítéltetett egy sérülés révén vagy mert kigyulladt az egyik díszlet vagy mert Los Angeles-t hosszas esőzések sújtották. Így a 72 naposnak szánt produkció végül 112 napot emésztett fel. Öt különböző second unit (a nem a fő cselekményt rögzítő stáb) rendező fordult meg a munkálatok során a Demolition Man készítése közben, a rossz nyelvek szerint viszont Marco Brambilla tapasztalatlansága szintén közrejátszott a produkció idejének elhúzódásában. Fentebb már szóltam a helikopteres ugrásról, ezt Ken Bates kaszkadőr hajtotta végre, 91 méterről ugrott ki egy lebegő helikopterből – ilyesmit azelőtt csak épületből „kiindulva” vitt véghez bárki.

Még pár szpojler

A káromkodás-jelző rendszer Spartan esetében az általa kapott chipen keresztül működik, ezért a számítógép a nevén szólítja és a kis beültetett tárgyra le is menti a pénzbüntetést. Ez feltételezi, hogy John esetleg fizetésre jogosult a szolgálatai miatt? Simonnak azonban nincs chipje, ezért felmerülhet a kérdés, hogy a rendszer miként szabja ki rá a bírságokat? Egy imdbs magyarázat szerint konkrét személy nélkül adja ki a cetliket, mert bár érzékeli a büntetést kiváltó szavakat, nem tudja azokat senkihez se hozzákötni. Angolban a számítógép sosem mondja Phoenix nevét, de mást sem, pedig logikusan azt kellene mondania: „null” vagyis ismeretlen adat. A főszereplő büntetése értelmetlen, mert bármelyik halottkém meg tudná mondani, hogy a túszok már halottak voltak az épület felrobbanása előtt is, tehát valami olyanért ítélik el, ami miatt valószínűleg 1993-ban is felmentették volna. A rendőrfőnök és Zachary Lamb kb. ugyanolyan idősek, előbbi mégsem emlékszik semmire a XX. századból. A szexjelenet után a feszültség levezetését célzó kötögetés során a gombolyagban lévő pamutot az elvileg képzett szövővé változtatott John a karja köré tekeri. Ezt azonban egy ilyen tapasztalattal bíró munkás sosem csinálná, mert ezzel éppen azt idézi elő, amit a gombolyaggal elkerülni igyekeznek: a felesleges csomózódás veszélyét.

Szpojlerek vége (több nem lesz)

A pusztító legkevesebb 45 millió dollárból készült, ám ezt más forrás 77 millióra teszi, valamint a hozzá számított reklámozási költségekkel együtt az összeg már 97 millióra nő. Teljes bevétele picivel több mint 159 millió lett, a kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott; de mindenképpen felhozható pozitív tulajdonságaként új lökést adott Sylvester Stallone éppen leszállóágban lévő karrierjének. Három éve az említett azt mondta: „Mindig is élveztem ezt a filmet. Nagyszerű akciófilm, amit Marco Brambilla csodásan rendezett meg, az írói pedig jóval megelőzték a korukat.” Bemutatása idején cikkem tárgyához a Mattel megjelentetett egy 7 figurából, 2 járműből és 1 fegyverből álló, a He-Mant idéző játék-szériát; a Hot Wheels pedig 9 kisautót adott ki, amik az itt megjelenő futurisztikus modelleket utánozták. Lett még flippergép, egy 4-részes képregény és egy, a sztorit kissé jobban kibontó regény is. Az évek folyamán a Demolition Man kultfilmmé nőtte ki magát, amit gyakran idéznek a kormányok túlzott intézkedéseinek példájaként; a Covid idején pedig új reneszánszát élte, mivel az itt bemutatott jövőben tilos a testi érintkezés, meg wc-papír sincs.

„fasiszta szemétség”

Nekem nagyon tetszett A pusztító! Egyfelől fantasztikusan nosztalgikus, hiszen felidézi a ’90-es éveket; másrészt zavarba ejtően modern, mert hihető módon mutatja be napjaink számos elemét. Kitűnően néznek ki az effektjei, lehengerlő a humora és társadalom-kritikának sem utolsó. Akinek nem tetszik, azt 1 kredit büntetésben részesítem!

Pontozás:

imdb: 6.7

port.hu: 8.5

Szerintem: 5/5 (Szívesen látnám újra!)

Hírek:

- Peter M. Lenkov imdbs adatlapja szerint készül A pusztító 2, amelyet viszont már 1995 óta tervezgetnek. Állítólag létezik belőle egy előzmény-történet, ami megfilmesítésre vár; illetve 5 évvel ezelőtt már egyszer kútba esett egy készülő második epizód. Vajon ezúttal lesz-e belőle valami és kit változtatnak majd homoszexuálissá/transzneművé vagy nővé benne?

- Az idén 79 éves Sylvester Stallone producerként 12, színészként 7 készülő mozin dolgozik. Ezeken kívül íróként munkálkodik egy Rocky-előzményen.

- Denis Leary állítólag újból megszólaltathatja Diegot, a kardfogú tigrist a Jégkorszak immár hatodik részében…