Kapcsolgatom a tévét, egyszer csak hallom, valami fantasztikus zene szól, mondom magamban, ez Ennio Morricone. És ennyi elég is volt, hogy maradjak a csatornán. Tényleg ő a zeneszerző, bár ezt csak a film végén tudtam meg, mert lemaradtam a stáblista elejéről, csak annyit láttam, hogy rendezte: Sergio Corbucci (…és megint dühbe jövünk; Kincs, ami nincs; Szuperzsaru; Django). Aztán megláttam Franco Nero vakító kék szemeit, háttérben a minden bizonnyal spanyol sivataggal (tényleg az), megint gondoltam magamban, ennél több nekem nem kell. 

A sztori pedig a következő: Nero (aki évtizedekkel később eljátszotta Árpád apánkat, ám ebben a filmben kiköpött Vikidál/Koppány vezér) egy lengyel fazont alakít, aki a mexikói polgárháború kellős közepén azzal szórakozik, hogy mindig mások kalapján/állkapcsán/fűzőjén lobbantja lángra gyufáját, hogy aztán halálnyugalomban füstölögjön. Messze földön ismerhetik, mert senkinek nem jelent problémát a fenti szokás, én ezen végig nagyon röhögtem, egyszerűen zseniális. Egy feszült kocsmajelenetben meg is bizonyosodhatunk róla, hogy bizony mindenki ismeri „A Polákot”, Szergej Kowalskyt, és senki nem mer vele ujjat húzni, már csak azért sem, mert nagyon gyorsan mozgatja ujjával a ravaszt. Jack Palance a helyi gonosz, legalábbis úgy tűnik ekkor, de nem voltam magam sem biztos ebben, mert a Fürtös becenévre hallgató ficsúr inkább keltett derültséget, mint félelmet, viszont a kedvenc szokása amellett, hogy szintén zseniális, egyben félelmetes is; akárhol terem egy hulla az ő vagy az emberei kezei által, komótosan keresztet vet. 

Valójában a szó szoros értelmében nincs is története a filmnek, inkább hangulata. A lengyel zsoldos mindenhol a pénzt keresi, az pedig megtalálja, neki még a füle botját sem kell mozdítania. Megbízza egy testvérpár, hogy egy közeli bányában lévő ezüstkészletüket kísérje el A-ból B-be e vészterhes időkben. Az üzlet megköttetett, ezt kihallgatja egyébként a Fürtös… Főszereplőnk eljut A-ba, ott pedig túszul ejti őt Paco (Tony Musante) és forradalmárokból álló csapata. Szorult helyzetéből látszólag nincs kiút, mindenki másnak legalább egy izzadságcsepp végigfutna a halántékán, ha egyszerre 5-6 fegyveres „nézne rá pisztolycsővel”, de neki ez meg se kottyan. Nyilván az üzletnek annyi, ezzel a sztori ezen részének is, szóval mi történik a következő másfél órában? 

Amolyan se veled se nélküled kapcsolat alakul ki a nem annyira bölcs bandavezér és A Polák között, persze jól megszórva pénzzel. A zsoldos ugyanis semmit se csinál addig, míg dohány nem üti a markát; golyózápor közepette is csak akkor áll neki Paco talált gépfegyverét összeszerelni, amikor az leszámol neki 200 dolcsit. Paco meg mindenki más menti az irháját, ahogy tudja, Kowalsky-nak közben épphogy a frizurája sérül csak meg – sokszor nem tudtam eldönteni, hogy ez egy paródia, avagy komoly film. Mindenesetre a főforradalmárnak annyira megtetszik a címszereplő szakértelme a világon gyakorlatilag mindenben, hogy felfogadja őt amolyan tanácsadónak, persze szigorú szerződésben foglaltak szerint. Anyagi okok miatt; hiszen bankot rabolni, gazdagokon bosszút állni ilyen zűrzavaros időkben a legegyszerűbb. 

A film előrehaladtával már nem csak a pénz a fontos Paco számára, egyre inkább előtérbe kerülnek hazafias gondolatai, immár Mexikó szabadságáért is harcol, de ennek megfogalmazása mégsem gagyi vagy nyálas, mint az amcsi filmekben szokás, hanem teljesen hihető. Nem egy okos gyerek ez a Paco, de tisztaszívű és bátor. A Polák mindennek pont az ellentéte, őt nem érdekli se Isten, se ember, még csak bátornak sem mondható, inkább vakmerő vagy talán félelem nélküli pszichopata. Életszerűtlennek hat sok minden, amit tesz, de mindezt érdekesen és látványosan tálalják a filmkészítők. Ilyen ember nincs, minden csávából kikerül, mindig elnézik neki a szemétkedéseit, mindig teljesül minden kívánsága, az embereket orruknál fogva vezeti, ha akarja; mindez nagyon jól áll Franco Neronak. Sok olyan vicces jelenet kapott helyet a filmben, amelyek láttán elkerekedett a szemem, hogy ez most komoly?! Annyira váratlan és olyan nagyon európai humor ez, el tudom képzelni, hogy 1968-ban mekkora röhögés volt a moziban. Ennek ellentmond, hogy váratlanul egyre komolyabb, sötétebb lesz a film hangulata, ahogy közeledünk a végkifejlet felé; a cselekmény pedig fordulatos, egyáltalán nem lehet megmondani, mi fog történni.

Akadnak benne kötelező mozis elemek, amelyeknek viszont nem sok értelme van, így például egy női szerep, Columba (Giovanna Ralli), aki a forradalom tisztaságát, a nemzet egységét szimbolizálja, nagyon szép persze, de kicsit erőltetettnek éreztem a figurát, aki inkább Paco lelkiismeretét „mozgatja” a film cselekményszálai helyett. És nem, zsoldosunkat a csaj sem érdekli, ebben is más ez a film. Azt gondolnánk, lesz nála valami jellembeli változás, fejlődés vagy ilyesmi… De minek? Inkább géppuskazúgást, robbanást, fejlövést dögivel! És szerintem mai szemmel is sokkoló egyik-másik jelenet, hát milyen lehetett ezeket akkoriban látni? Szintén kötelező elemként értelmezhető a történet, vagy olyasféle. Egy filmbe elvileg kell valami cselekmény, de ami van, az se túl fontos, inkább csak csontváz, ami megtartja a kis anekdotákat.  

Olyan szögekből „nézi” a kamera a szereplőket, hogy öröm nézni, például Fürtös a lován ülve tekint vissza valakire, mi meg a talpát látjuk és a fejét!? Ez is olyan váratlan, mert szépnek nem mondható, inkább esetlen, de mégis hatásos. Sokszor közelít nagyon messziről valakire az operatőr Alejandro Ulloa, szinte beleszögezi a nézőt a képernyőbe. A tekintetek nagyon fontosak, sokáig elidőzhetünk rajtuk. Az egyik író Luciano Vincenzoni, aki A Jó, a Rossz és a Csúfon is dolgozott.  

És a zene…. Említettem már, hogy csak ezért néztem meg e filmet, a zene miatt? Hogy milyen leírhatatlanul isteni, tényleg nem lehet szavakkal kifejezni! Minden alkalommal leesett az állam például a fő témán, a füttyszóval kísért darabon. Ilyet hogy lehet írni? Hanyagul elegáns, akár maga a zsoldos, és ugyanolyan kiszámíthatatlan, mint a film. Azt hiszem, csak azért nem lehetett belőle akkora sláger, mint A Jó, a Rossz és Csúf fütyülős dallamából (amit még az is ismer, aki nem látta a filmet), mert ezt átlagember nem tudja elfütyülni, mert nem megy bele a fejbe, lehetetlen, ilyen nincs. Ilyen, mint ez a film, nincs! :D