Egy ideje kinéztem ezt magamnak a műsorújságban, mert érdekes címe volt, ráadásként alá írták, hogy francia-belga-luxemburgi fantasy - ezt látnom kellett! Az elején arra gondoltam, hogy na, belefutottam valami igazi marhaságba, de aztán beindult a film és egy remek élményben volt részem!
Egy meg nem határozott időben, egy meg nem határozott helyen vagyunk, valami különös, alternatív világban. Helyszínünk Timpelbach falu, ahol a felnőtteket rettegésben tartják a gyerekek. (Persze nem gyilkosságokra kell gondolni, csak sorozatos csínytevésekre: szorozzátok be Dennis-t, a komiszt, mondjuk ötvennel.) A szülők megelégelik a dolgot és úgy döntenek, hogy feladják a leckét a kölyköknek azzal, hogy egy napra otthagyják őket. Ám az már lényegtelen számukra, hogy korántsem mindegyik fiatal bajkeverő, csak azok, akiket a hentes fia, Oscar (Baptiste Bétoulaud) vezet. Amint a felnőttek elhúznak, kitör a féktelen tivornya, ám a belátóbb, okosabb gyerekek összefognak, hogy megakadályozzák a káosz eluralkodását, élükön Marianne (Adéle Exarchopoulos) és Thomas (Léo Legrand). Ám Timpelbach túl kicsi a két gyereksereg számára és megkezdődik a harc a faluért! Háború, árulás, kémkedés, szerelem és egy város vezetése kerül a terítékre - mindez gyermeki szemmel, gyermeki léptékkel. Vajon visszajönnek valaha a felnőttek? És ha nem, melyik csapat lesz a település ura?
A papír-emberkék megelevenedése a nyitó stáblista alatt elég látványos, de az első fél óra nagyon béna. A jó csapat vezetői szép gyerekek, és mellettük is akad pár szimpatikus karakter, plusz egy jó kis verekedés meg némi marhulás színesíti azt a harminc percet, és valahogy a hangulat, a látványvilág megfogott. Amint eltűnnek a felnőttek, onnantól baromijó lesz a film! A háborúsdi picit emlékeztetett A Pál utcai fiúkra, de van még néhány hasonló sztori, mikor egy csomó gyerek valami fura helyre/helyzetbe kerül, és ott kell helytállniuk. Érdekes látni, hogy Oscar és bandája hogyan hág át minden szabályt, szivaroznak, isznak és vandálkodnak, de egymásnak is esnek. Marianne pedig megszervezi a falu teljes irányítását, ami vicces és tök jó:) Fura status quo alakul ki, merthogy az ellenség a kapukon belül van, hiszen az "anarchista" Sebzettek (Oscarék) a helység egyik felében, a többiek a másikban vannak - csak idő kérdése, mikor jön el a nagy csata időpontja!
Rengeteg jól kitalált karakterrel találkozhatunk. A szemüveges, kissé nyámnyila Manfred (Raphaël Katz) az idegenvezetőnk, hiszen ő az, aki minden fontos eseménynél ott van, mindenből kiveszi a részét, de totál átlagos - a néző képviselője. Marianne a fiús lány, nagyobb és érettebb gondolkodású a többieknél. A hétköznapokban a többi lány lenézi őt, mert nem szépítgeti magát, egyszerű ruhákban jár és a fiúkkal játszik, de a szükség idején aztán mindenki tőle vár segítséget. Ő lesz mindenki anyukája:) Thomas (ejtsd: Tomá) egyfajta bajnok, a többi gyerek mind felnéz rá, de ő inkább olyan magának való, introvertált típus. Azért kiáll a kisebbekért, az igazságért és még Oscarral is ölre megy, ha kell, de mégsem tökéletes, hiszen régen a rosszfiúkkal tartott. Ő a megváltást kereső hős, nekem szinte azonnal Szugimura Hiroki alakja ugrott be róla a Battle Royale-ból. Aztán ott vannak még a kisebbek: a két nagyon aranyos kislány, akik a rádiót üzemeltetik; a néma kisfiú, akit mindig bántanak a nagyobbak, de ennek ellenére vidám, okos gyerek; a repülőkért megszállottan rajongó kissrác; a feltaláló koma; a rókalelkű banda-alvezér; a csúnyán viselkedő, de aztán helyesen cselekedő nagylány; és az egyik legjobb figura, az arisztokrata fiú, aki kémnek áll (Leó Paget). Mindenki választhat magának kedvencet közülük.
Az ifjú színészpalántákra nem lehet panasz, mind remekül játszanak és azok a karakterek, amik egy átlagos amerikai filmben irritálóak lennének, itt ugyanolyan kedvesek lehetnek számunkra, mint a pozitív alakok. Mivel a színjátszók franciák, ezért alig találni ismert arcot közöttük, azt viszont mindenképpen meg kell említenem, hogy a tanárnőt életre keltő Armelle volt a Jöttünk, láttunk, visszamennénk 2-ben Petronilla, a bögyös vászoncseléd:D És igazi meglepetésként, kis szerepben, a vége felé beugrik egy francia filmcsillag is - de nem mondom meg, kicsoda, ha megnézitek, megtudjátok:) A történet egyébiránt a német ifjúsági író, Henry Winterfeld 1937-es regényéből, a Timpetill - Die Stadt Ohne Eltern (Timpetill - A szülők nélküli város) készült; a rendező-forgatókönyvíró pedig a regény nagy rajongója, Nicolas Bary, aki kilencéves kora óta vászonra akarta vinni Winterfield művét. (A falu nevét talán szerzői jogok miatt változtatták meg.)
Érdekességek: Nicolas Bary és a producer Dimitri Rassam négy évig (!) dolgoztak ezen az alkotáson, ennyi idő alatt megszerezték a filmjogokat az író örököseitől, megírták a forgatókönyvet és le is forgatták. A látványvilágot Tim Burton és Guillermo del Toro munkái inspirálták, az egészet pedig még nyakon öntötték a rajzfilmekre jellemző külsőségekkel. (Egyébként tényleg baromijó a látvány, a kosztümök és a különleges tárgyak is, amik csak ott léteznek.) A vége stáblista után egy gyerekhang azt kérdezi: "Máris vége van?" - fura, mert végignéztem és nem hallottam, de lehet, hogy a hazai forgalmazó levágta? A Les enfants de Timpelbach 13 millió euróból készült, de csak alig 4 milliót hozott vissza (igaz, ez mindössze a franciaországi bemutatóra vonatkozó adat). Sajnos szinte semmit sem lehet róla találni a neten, így azt sem tudom, milyen kritikai fogadtatásban részesült, vagy hogy mennyit hozott be a nemzetközi piacon.
Egy nem mindennapi történet, fantasztikus látványvilággal, aranyos, szerethető szereplőkkel, izgalmas sztorival és az európai filmek nagyszerűségével. A gyerekekről szól, de nem csak gyerekeknek:) Negatívumként a kicsit lassú, unalmas első fél órát és a viszonylag hosszú játékidőt említhetném, de ezek kicsi hibák. Nekem nagyon tetszett ez a film, biztosan megnézem majd újra!
Pontozás:
imdb: 5.9 (Érdekes, hogy a port.hu-n ugyanennyit kapott.) (5 év alatt az imdbs pontszáma 0.2-t növekedett, a portos viszont már 7.3!)
Szerintem: 6/5 (Másodszori nézés után felhúztam a pontszámát, mert megérdemli.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.