Ki ne ismerné Godzillát, az óriásszörnyet, aki városokat pusztít el minden egyes filmjében? Mivel nyilvánvalóan mindenki ismeri őt, ezért remek pénzkereseti lehetőség egy róla szóló mozi létrehozása, ez vezette a hollywoodi gyártókat is, akik 1998-ban piacra dobták az elképesztően látványos, ám üres alkotásairól ismert Roland Emmerich művét, ami a japán gigahüllő első amerikai feldolgozása. Ez viszont csúfosan megbukott – persze nem pénzügyileg -, ezért az eredeti széria rajongói és a készítők mára elhatárolták magukat tőle. (Szerintem különben nem olyan szörnyű, egy látványos akciófilm, csak éppen a főszereplő a tehetségtelen Matthew Broderick…) Az USA aztán éveken át tervezte, hogy másodszor is életre kelti a Toho Stúdió rémét, mert az nem járja, hogy alulmaradjon a filmes versenyben, így 2010-től kezdve dolgoztak ezen a legújabb Godzillán, amit most mutattak be hazánkban. Mindenütt remek visszajelzések jönnek rá, de vajon tényleg olyan jó? Olvassatok tovább és kiderül!

Joe (Bryan „Breaking Bad” Cranston) Japánban dolgozik egy atomerőmű mérnökeként, felesége Sandra (Juliette Binoche) szintén ott kutató és van egy kisfiuk. A férfi egy nap különös szeizmikus aktivitásra figyel fel, amit kollégái a Fülöp-szigeteken történt földrengés utórengéseinek tartanak, ám Joe valami másra számít. Katasztrófa történik, az erőmű magja leolvad, az épület pedig összedől és Sandra életét veszti… 15 évvel később a kisfiú, Ford (ekkor már Aaron Taylor-Johnson) felnőtt férfivé érett, katona, és már apa is. Feleségével, Elle-lel (Elizabeth Olsen) és a kisfiukkal élnek San Fransiscoban, ám a családfő folyton úton van, így alig látják egymást. Ford éppen hazatér, mikor értesítik, hogy Joe-t lecsukták Japánban, így odautazik, mert ki akarja hozni, ám akkor szembesül vele, hogy azért került hűvösre, mert az egykori katasztrófa helyszínére próbált bejutni. Az apa érvei igen meggyőzőek, ezért együtt újból megkísérlik a betörést és ekkor szemtanúi lesznek egy elképesztő méretű rovar kikelésének. A repülő óriás elindul, hogy radioaktív anyagot keressen táplálékul, közben egy hasonló, de még nagyobb ízeltlábú szabadul el Amerikában. Az emberiség látszólag tehetetlen a prehisztorikus bestiák ellen, ám a Természet gondoskodik az egyensúlyról és ezért ősi ösztöneinek engedelmeskedve az óceánok mélyéről előbukkan a gigászi Gojira, hogy elpusztítsa vele egyenrangú ellenfeleit. A három leviatán háborújának közepén Ford elindul, hogy teljesítse kötelességét és megmentse a világot, de közben igazából csak a családja megmaradt tagjainak épsége jár az eszében. Vajon ki győz: az alfa ragadozó Godzilla vagy a túlerőben lévő, MUTO-nak keresztelt szuperbogarak – és mi lesz hősünk sorsa?

Mielőtt belevágnánk, csak hogy értsétek, ki vagyok én, hogy véleményt mondjak erről: nekem tetszett a Pacific Rim és a ’98-as Godzillát sem rühellem, sőt, gyerekként egy csomószor megnéztem. Szóval olvastam a mozimagazinokban, hogy „hű de jó lesz ez most, mert visszatérnek a gyökerekhez, a Toho-verzióhoz, a régi mondanivalókhoz és még a sztori is sötét meg komor meg minden”. Ebből alig érzékeltem valamit. Se trailer, se konkrétabb információ nem ért el hozzám, így meglepetést okozott, hogy

ÉS INNENTŐL SZPOJLEREK 

az egész végülis annyi, hogy a két hatalmas bogár jön, Godzilla meg csak azért bukkan fel, hogy őket kinyírja. Az emberekkel egyáltalán nem foglalkozik, csak a csata hevében pusztít és ekkor már elveszett az a hangzatos szlogen, hogy „Godzilla a természet erejének megtestesülése, ami ellen az ember csak veszíthet”. Oké, de miért veszítenénk ellene, ha egyszer nem vele harcolunk? Ha ismeritek az Emmerich-féle verziót, akkor feltűnhet, hogy a MUTO-k motivációja ugyanaz, mint Emmerich óriáshüllőjéé: szaporodni akarnak. Ezt viszont elintézik annyival, hogy össze-vissza rombolnak, a nőstény magától terhes, az egyetlen konkrét találkozásukkor a hím ad neki kaját, aztán elrepül. Korábban sosem találkoztak, akkor mikor párosodtak? Vagy az nem is kell? De akkor mért van hím meg nőstény? Na, de ha már a MUTO-król beszélünk: a rövidítés annyit tesz, hogy Mutant Ultra-Terrestrial Organism, vagyis kb. „földi eredetű mutáns óriáslény” és rohadtul hiteltelenek. Pedig remekül mutatnak, érthető a cselekedeteik vezérlőelve, de a készítők azt akarják elhitetni velünk, hogy az ősidőkben milliószámra éltek ilyenek. Itt. Na, ne hülyéskedjünk… Az az izé vagy ezer petét rak le, és ha azok mind ekkorák lennének, ha kifejlődnének, hol férnének el? Godzillát még csak-csak elfogadom, rendben van, de őket már nem… A jujdesötét sztori se létezik, mert míg az 1954-es Gojirában érezhető, hogy a fő mondanivaló a tömegpusztító fegyverek elleni felszólalás, a ’98-as meg csak egy szimpla katasztrófafilm, addig itt, háát… Mondjuk, hogy a csúnya kormányokról szól, amik eltussolják a világ elől a dolgokat, meg arról, hogy az atomfegyver bevetése helytelen és fontos a család, de legyünk őszinték: Te ezekért nézted meg? Nem és én se és szerintem senki más se. 

SZPOJLER VÉGE

A szörnyeket akartuk látni, úgyhogy itt vannak. Mindegyik óriásian néz ki, ijesztőek, de egyben királyak, a hangjuk fantasztikus és szinte érzékelhető a mérhetetlen tömegük minden egyes lépésükkor. Ugyanakkor a kameraszögek és a késleltetés sokszor idézte fel bennem a Cloverfieldet – például amikor Ford a kissráccal ül a metrón és az elindul, az annyira cloverfieldes – de a készítőket dicséri, hogy elkerültek minden egyes klisét ebből és a ’98-as előzményből, ez üdítőleg hatott. Taylor-Johnson remekül játszik, bár ennyi Kick-Ass-nézés után baromi fura volt komoly szerepben látni, de aztán belerázódtam és tényleg, ő az egyetlen olyan emberi szereplő, akiért lehet szorítani. A többiek súlytalanok vagy fölöslegesek vagy csak egyetlen dologra vannak – Ken Watanabe (Eredet) tudósa a bűnbánó, aki felismeri, micsoda borzalmakat vittek végbe; Sally Hawkins (Hajrá, boldogság!) viszont csak azért van, hogy ellentmondjon neki. Cranston és Binoche a kvalitásukhoz mérten túl keveset szerepelnek, David Strathairn (Hívatlan vendég) egészen érdekes admirálist játszik, Richard T. Jones (Reneszánsz ember) meg ismét egy random katonatiszt.

A három fickó, akik a Godzilla elkészítésével leginkább azonosíthatóak, csupa számomra ismeretlen vagy kétes hírű ember. A rendező Gareth Edwards eddig egyetlen igazán lényeges filmet készített, a nekem semmitmondó Monsters-t; a forgatókönyvet író Max Borensteinnek ez a második munkája, az első valami rövidfilm; a történetet kitaláló David Callaham meg olyasmiket követett el eddig, mint a Doom vagy A feláldozhatók 1-2. Szóval ugyanaz van, mint a Carrie-nél: a nagy cég egy rakás pénzt ad egy újrára, amit csupa kezdőre bíznak, hogy meglegyen a művészi jelleg, hiszen esélyt adnak kevésbé tapasztalt filmeseknek – én viszont a helyükben kevésbé lennék meggyőződve, hogy a pénzem visszajön. Jelen esetben ez a veszély persze egyik producert se fenyegeti…

ÚJABB SZPOJLEREK 

Komolyan mondom, hogy utálom, amikor egy két órás filmet olyan színész nevével adnak el, aki az első félórában meghal. Ez volt a G.I. Joe második részénél, meg itt is ezt kapjuk, ugyanis mindenki kedvenc Heisenbergje elég gyorsan elpatkol. De oké, értem én, olvastam olyan véleményt, hogy „nekem biztosan tetszeni fog, mert Bryan Cranston benne van”. Viszont azt mondja meg valaki, hogy egy prehisztorikus rovar miért támad EMP-vel? A saját korában ez mire volt jó? Ennek a motívumnak eléggé másolás-szaga van, konkrétan itt a Pacific Rim gorillaszerű kaijujára gondolok, ami ugyanezt a módszert használta. (Tény, hogy én csak két Toho-féle Godzillát láttam, az elsőt és a King Kong vs. Godzillát, úgyhogy lehet, hogy tévedek és a korábbi Szörnyek Királya-mozikból jött az EMP, ha tényleg így van, akkor a rajongóktól kérem, hogy világosítsanak fel!) Még egy dolog a suspense – ezt a mai korban már hülyeség használni, mert vagy maguk a készítők mutatják be a premier előtt, hogy mi hogyan néz majd ki, vagy valaki felteszi a netre, szóval meglepődni nem fogunk, tehát hiába várunk egy órát, hogy a címszereplő felbukkanjon. Idegesítő módon a rémek között zajló első két csatát direkt eltakarják, és inkább Fordra koncentrálnak – szívesebben néztem volna, hogy rúgja potrohon Gojira a repkedő MUTO-t. Ja és még valami: Egyértelmű, mennyire el akartak határolódni az Emmerich-féle verziótól, de azért a feléledő hüllő motívumát átemelték onnan. 

SZPOJLEREK VÉGE 

Érdekességek: A Godzilla-jogot 1998-tól 2003-ig a TriStar birtokolta, ám a ’98-as változat hatalmas buktája miatt önként lemondtak róla, amint a copyright lejárt. Az eredeti jogbirtokos Toho 2004-ben, a Gojira bemutatásának 50. évfordulóján kijelentette, hogy onnantól kezdve tíz évig nem jelentetnek meg újabb óriáshüllős mozit. A Legendary-nél már 2009. óta tervezték, hogy tető alá hoznak még egy amerikai verziót és úgy akarták megújítani, ahogy ezt Batmannel tették – én azt mondom, hogy a MUTO-kra ránézve ez nem jött be. A Toho két feltétellel engedélyezte a projektet: A címszereplőnek nukleáris incidensből kell születnie és Japánban kell játszódnia a cselekménynek – ez többé-kevésbé teljesül. A forgatókönyvbe besegített David S. Goyer (Sötét Lovag-trilógia) és Frank Darabont (A remény rabjai). A film premierje az első verzió bemutatásának 60. évfordulóján történt.

Aaron Taylor-Johnsont egy visszavonult tengerészgyalogos, James D. Dever őrnagy készítette fel a szerepére – ugyanő segített a HALO-ugrást végrehajtó kaszkadőröknek. Az Egyesült Államok tengerészete segédkezett a forgatáson, a tengerészgyalogság viszont nem. A vezető operatőr Seamus McGarvey egyszer véletlenül a Godzilla helyszínéhez közel készülő A majmok bolygója: Forradalom készítésére sétált be és eltartott neki egy darabig, amíg rájött, hogy rossz helyen van. A MUTO-k megtervezése több mint egy évet vett igénybe. A san franciscoi jelenetekhez felépítették a Golden Gate-híd 122 méter hosszú modelljét. A rombolás életszerű, gigászi léptékű bemutatásáért nagy felbontású panorámaképeket rögzítettek erről a városról a levegőből, majd ezeket felhasználva létrehoztak egy háromdimenziós térképet a valódi épületekről – tehát a szörnyek az igazi metropoliszt rombolják le. A már említett hídmodell Vancouverben volt, a háttérbe mögé montírozták San Franciscot. Az első Gojirában és még öt folytatásában szerepelő Akira Takarada (a búvár Ogatát játszotta) részt vett a munkálatokban, ahol egy bevándorlási tisztet alakított, ám a jelenetét végül kivágták. A Legendary munkatársai levélben kértek elnézést a 80 éves színésztől. 

A kész mozi körül megy a pereskedés, ugyanis három producert (Dan Li, Roy Lee és Doug Davison) a stúdió eltávolított a produkcióból, aztán egyik fél a másikat vádolta szerződésszegéssel és viszont, majd mindenki a pénzét akarta – az ügyben jelenleg a Kaliforniai Legfelsőbb Bíróság ítéletére várnak. Torontoban a reklámozáshoz egy széttépett metrokocsit helyeztek ki az utcára, de készült hozzá regény, előzmény-képregény (Godzilla: Awakening) és többféle ajándéktárgy-széria (játékok, nagyméretű akciófigurák, jelmezek és szobrok); valamint még további kettő, ehhez a mozgóképhez kapcsolódó könyv megjelentetését tervezik. Végül egy olyan dolog, amit magam vettem észre: A Hawaii-on játszódó részben a parton lévő Zoe nevű kislányt tényleg így hívják, egészen pontosan Zoe Krivatsky-nak és a vele lévő szülei az igazi anyukája (Lise Krivatsky) és apukája (Serge M. Krivatsky). Hogy ők vajon kik lehetnek, arról nem találtam adatot, de biztosan van valami különleges ok, amiért ezt a kis családot egy igazi család keltette életre.

A Szörnyek Királya-rovat 

Godzillának olyan égési sebei vannak, amilyenek a Hiroshimát és Nagaszakit ért atomtámadást túlélőknek, ahogy az 1954-es változatban, valamint megint tud nukleáris tüzet lehelni. A hatalmas hüllőt medve és komodói sárkány összeolvasztásával csinálták, a fejéhez kutya- és sas-jellegzetességeket is felhasználtak. A 3D-s modellje félmillió poligonból áll, egyetlen átlagos PC-n 450 évre lett volna szükség, hogy megalkossák. A hangja az ’54-es hang átalakításából lett, a forgatási helyszíneken egy 4x6 méteres hangszóróval érzékeltették a hangerejét a színészeknek. A 2010-es San Diego Comic Conon minden látogató Godzillás pólót kapott, amit a Legendary pavilonjában különleges effekttel ruháztak fel: Aki beült az ott kihelyezett kis dobozkába, azt megajándékozták egy olyan képpel, ahol a pólójukon lévő szörny tüzet köp. 

A Godzilla 160 millió dollárból lett, eddig már 200 milliót hozott vissza, a kritikusoktól pozitív visszajelzéseket kapott. A néhány negatív véleményt a szpojlerekben említett dolgokért kapta. 

Nekem tetszett, bár amiket zengedeztek róla, az nem igaz. 

Pontozás: 

imdb: 7.5 (3 év alatt 1.1-et esett, ez sok mindent elmond...)

Szerintem: 4/5 (Ugye, mennyi rosszat mondtam róla? De mégis szórakoztató volt, így nem vonok le pontot tőle, sőt, szívesen látnám újra. Nem váltja meg a világot, de jó.) [2017-es megjegyzés: Végignéztem másodszorra az HBO-n és hihetetlenül unalmas volt, ezért levonok egy pontot.]

Hírek: 

- Gareth Edwards előző filmjének, a Monsters-nek készít folytatást, ez lesz a Monsters: Dark Continent. (Elkészült, senkit se érdekelt.)

- Max Borenstein írja A hetedik fiú forgatókönyvét. Valami azt súgja, hogy ez bukni fog… (Igazam lett.)

- Az általam még nem látott, eddig két részes The Expandables-höz még két rész fog jönni, ezekhez is David Callaham találja ki a cselekményt. 

- Aaron Taylor-Johnson és Elizabeth Olsen ismét együtt játszanak a Bosszúállók: Ultron korában, férj és feleség után testvérpár lesznek: Aaron Higanyszál, Elizabeth pedig a Skarlát Boszorkány jelmezét ölti magára. Taylor-Johnson állítólag A szürke ötven árnyalatában szintén játszik és érdekesség, hogy Higanyszál felbukkan majd az új X-Menben, de ott Evan Peters játssza. (Az Ultron egy közepes, felejthető izé, az Evan Peters-ös X-Menek jók voltak.)

- Ken Watanabe a Transformers: A kihalás korában szinkronizálja Driftet, a szamuráj-robotot. (Hát az is jó szar lett...)

- Bryan Cranston szintén hangját kölcsönzi a Kung Fu Panda 3-hoz. Ez minek kell… 

Ezen a héten több bejegyzés feltehetőleg nem lesz, kivéve, ha megerőltetem magam. Jövő héttől viszont megpróbálok visszarázódni a régebbi kerékvágásba és több cikket kitenni. Meglátjuk, hogy sikerül….

Elképesztően régen adta a tv utoljára a Jurassic Park folytatásait – a harmadikat még nem is láttam – szóval most, hogy túl vagyunk a tavalyi 3D-s mozis premieren, örülök, hogy megtekinthetem ezeket. Az elveszett világhoz már volt szerencsém, sok dologra emlékeztem belőle, de most legalább Viasat3-at megszégyenítő, fél képernyőt betakaró reklámokkal volt teletűzdelve – hogy miért kell reklámozni a „híradót”, azt viszont elmagyarázhatná valaki… Na, de akkor térjünk a tárgyra, lássuk, milyen apropóból szabadította el Steven Spielberg másodszor is a dinoszauruszokat!

Több év eltelt már az InGen kísérlete óta, ami katasztrofális következményekkel járt - nem csak emberéleteket, hanem dollármilliókat is felemésztett. Az öreg John Hammond (Richard Attenborough) kénytelen lemondani a vezetői posztról, amit profit-orientált unokaöccse, Ludlow (Arliss Howard) kap meg és ekkor csöppen a történetbe az előző részből megmaradt egyetlen, ténylegesen főszereplővé váló karakter, Ian (Jeff Goldblum), aki megtudja az idős férfitól, hogy létezik még egy sziget, tele dinoszauruszokkal! Ez pedig még csak a jéghegy csúcsa, ugyanis Hammond expedíciót küld oda, hogy feltérképezzék az állatok életkörülményeit, mert meg akarja védeni őket az emberektől. Ian kénytelen csatlakozni, ugyanis paleontológus barátnője, Sarah (Julianne Moore) már a szigeten van. A kis csapat (Moore, Goldblum, Vince Vaughn, Richard Schiff és Vanessa Lee Chester) partra szállnak a dínók paradicsomában, de hamarosan kiderül, hogy nem ők az egyetlen emberek ott, megérkezik ugyanis Ludlow csapata (köztük Pete Postlethwaite és Peter Stormare), akiket egészen más cél hajt. Fajunk jeles képviselői ismét megbolygatják a prehisztorikus természetet, ami agyarak és karmok segítségével visszavág – vajon lesznek túlélők, hogy elmondják a tapasztalataikat, vagy mindenki otthagyja a fogát?

Egy jó folytatáshoz csak annyi kell, hogy ami az első mozit naggyá tette, azt ismételjék meg, kissé máshogyan, de mégis ugyanúgy. Ismét adott a kételkedő Ian, aki egyben tapasztalt túlélő; megint meg kell védeni egy gyermeket (Goldblum karakterének a lánya Chester), ezúttal több önelégült vadász is akad (Stormare és Postlethwaite), aztán jönnek a Raptorok, az új veszélyforrást jelentő Compsognathusok és három T-Rex! A készítők ugyanazok, akik az elsőnél: Az alapul szolgáló regényt megint Michael Crichton írta (1995-ben jelent meg), ezt a vászonra David Koepp dolgozta át, a rendezői székben meg ismét Spielberg foglalt helyet – ez garancia arra, hogy az izgalmas jelenetek közé néhány komikus pillanat is vegyül. A speciális effektek fantasztikusak, a sztoriban érezhető egy másodlagos „védjük meg a természetet”-vonulat, a színészek pedig megfelelően játszanak. Az első részből Ian és Hammond mellett egyetlen jelenetig visszatérnek a gyerekek (Ariana Richards és Joseph Mazzello), a nyitó családi kiránduláson a kislány Camilla Belle (I.E. 10 000), az apuka meg Robin Sachs (Babylon 5-sorozat, Galaxy Quest).

Érdekességek: Crichton eredetileg nem akart folytatást a regényéhez, ám a rajongók és Spielberg unszolták, hogy csinálja meg, így született a The Lost World, amit rögtön a megjelenése után elkezdtek forgatókönyvvé adaptálni. A rendező látható az ügyes nézők számára, amikor Ian és Sarah a kanapén alszanak a tv előtt - ekkor a képernyőn visszatükröződik, amint Goldblum mellett ül, és pattogatott kukoricát eszik. David Koepp (aki a második forgatási egység direktora is volt) szintén felbukkan, őt zabálja fel a Rex a videóbolt előtt. Steve bácsi a Bárbarátok révén ismerte meg Vince Vaughnt, mivel ebben felhasználták a Cápa zenéjét, és annyira tetszett neki az alakítása, hogy ajánlott számára egy szerepet. (Mellesleg Vaughn itt még nem az a ma megszokott, minden filmjében ugyanazt a karaktert játszó tetű alak.) Az első filmben Alant a konzultáns paleontológus Jack Hornerről mintázták, itt Burke-öt ábrázolták úgy, hogy a megszólalásig hasonlítson Horner kollégájára, Robert Bakkerre. Az eredeti regényben mind Hammond, mind Ian meghalnak, de a folytatásban utóbbi mégis visszatér, itt pedig mindketten élnek. A fővadász puskájából két darab készült, speciálisan a forgatás számára, együtt 100 ezer dollárba kerültek. Spielberg megtartotta az egyiket a fegyvergyűjteményébe, de állítólag soha nem lő vele, mert akkorát rúg vissza, hogy megfájdul tőle a válla.

Bár a játékidő jelentős része San Diegoban játszódik, valójában csak egyetlen jelenetet vettek fel ott. A direktor bevallotta, hogy a munkálatok során valahogy elidegenedett saját művétől. A nyitó stáblista elején a Universal-logót ebben a formájában itt láthatta először a közönség. 13 ember hal meg a teljes játékidő során, ez rekordnak számít a Jurassic Park-trilógián belül. A bemutatóhoz kifejlesztettek egy speciális stroboszkópot, amit több filmszínházban felszereltek. Ez arra lett volna jó, hogy ha valami éles villanás van Az elveszett világban, akkor a fények felvillannak, ezzel fokozva az élményt a közönség számára, ám az egész alkotásban egyetlen villanás sincs. A mozigépészekre bízták, hol használják az effektust, amit legtöbben a viharos résznél indítottak be – volt, ahol hatalmas villódzás kezdődött, volt, ahol semmi sem történt, de legalább a nézőket előre figyelmeztették a vakító trükkökre. E filmnek létezik egy különleges dvd-kiadása, ebben speciális díszdobozban benne van az első és a második rész, mindkét film zenéje cdken, két lencse és nyolc 8x10-es kimerevített képkocka a mozikból. Utóbbiakhoz a három producer aláírásával ellátott hitelesítő okmány is tartozik. Érdekes módon mindegy egyes új dvd-megjelentetés során a kivágott jelenetek minősége egyre csökken. Egy vicces név a mellékszereplők közül: J. Scott Shonka (pont úgy kell kiejteni, ahogy a sonkát, InGen-dolgozót keltett életre).

Dinoszauruszok és SPOILEREK-rovat 

Megközelítőleg 50%-kal több dínó-akció van ebben, mint az elődjében. A Compsognathus-ok hangját bébi krokodilok, békák, madarak és patkányok hangjaiból állították össze – és majdnem mindegyik őslény üvöltéséhez tehénbőgés az alap. A két T-Rex modell mindegyike 9 tonnát nyomott, így inkább köréjük építették a díszleteket ahelyett, hogy őket mozgatták volna. Stan Winston stúdiója több bábút és mozgó robotot csinált, ám ezek nagy részét kivágták. Amikor a Rex San Diegoban tombol, az előle menekülő japán turisták azt kiabálják anyanyelvükön, hogy „Ezért jöttem el Japánból?” – utalva ezzel Godzillára. A hajón mindenki halott, azonban olyan helyen is akadnak holtak, ahová a zsarnokgyík nem férhetett be – ezeket valójában a Raptorok intézték el, majd az óriás végzett minden mással, ám az ezt bemutató jelenet sosem készült el. Owen Gleiberman az Entertainment Weekly-től kritikájában azt írta: „T-Rex úr nagyon menő volt már az első Spielberg-darabban is, de egészen San Diegoig tartott, hogy über-királlyá változzon. Ez olyan, mint a 'fa kidől az erdőben'-probléma: Nevezheted-e az óriásszörnyedet óriásszörnynek, ha az nem okoz hatalmas károkat a köztulajdonban?” 

SPOILEREK VÉGE 

Az elveszett világ 73 millió dollárból készült és több mint 618 milliót hozott vissza. Pozitív és vegyes értékeléseket kapott a kritikusoktól, két díjjal jutalmazták és második helyezett lett az 1997. legnagyobb bevételéért folytatott versenyben a Titanic mögött. 

Tetszett, bár nem olyan hangulatos, mint az első, de mindenképpen nagyon izgalmas és a rengeteg T-Rex-jelenet garantált borzongással tölti majd el a nézőket! 

Pontozás: 

imdb: 6.5 (3 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Steven Spielberg rendezi az Indiana Jones 5-öt, valamint producerkedik az alábbi alkotásoknál: Transformers 4, Jurassic World ,Halo (tévésorozat), Vasököl 2, A talizmán (Stephen King regényei alapján, tévésorozat) és még két Tintin-film. (2017-ben ezek így állnak: Nincs kész, láttam és írtam róla, a népnek nem tetszett, nincs kész, nincs kész, nincs kész, nincs kész.)

- David Koepp írja a Hófehér és A Vadász 2 forgatókönyvét – el nem tudom képzelni, mi lehet ebben… (Más se tudta, meg is bukott.)

- Peter Stormare a Clown című horrort és a 22 Jump Streetet erősíti – utóbbi vajon minek? 

- Julianne Moore A hetedik fiúban és Az éhezők viadala harmadik részének mindkét darabjában felbukkan. (Előbbi szintén elhasalt.)

Rengeteg film van, amit meg kellene néznem, szóval hamarosan újra jelentkezem, addig is nézzétek meg a fölöslegessé vált dvdim listáját, hátha valaki átvenné őket tőlem.

Jelképes összegért eladnám/hasonló dvdre cserélném az alábbi kiadványaimat (a linkekre kattintva elolvashatjátok az írásokat a filmekről és a korongokról):

- Angyalok és sárkányok (extrák nélkül)

- A fehér zombi (extrák nélkül, ANGOL NYELVŰ, a tok picit sérült)

- Voltron, Defender of the Universe első évad, első két epizód (extrák nélkül, ANGOL NYELVŰ, a tok picit sérült)

- D-War - Sárkányháború (ANGOL NYELVŰ, extrák: concept art galéria, storyboardok, kisfilm)

- The Great St. Trinian's Train Robbery (ANGOL NYELVŰ, papírtokos, extrák nélkül)

- Godzilla (EREDETI NYELVŰ ANGOL FELIRATTAL, papírtokos, extrák nélkül)

- A vesszőből font ember (ANGOL NYELVŰ, extrák: trailer)

- A híres - Ron Burgundy legendája (ANGOL NYELVŰ, extrák: kivágott jelenetek, bakiparádé, Így készült..., Afternoon Delight klip, kommentár a rendezővel és Will Ferrellel)

Akit valamelyik érdekel, az írjon a jasonx@chello.hu email-címre, ELSŐSORBAN CSERÉLNI SZERETNÉK, könyv, Transformers-figura vagy Matchbox kamion is érdekel:D (Az ajánlat már nem érvényes.)

Valamint egy friss hír: Bánhegyi Béla sci-fi rövidfilmjéhez, a Szőke András főszereplésével készült Interkozmoszhoz elérhető a trailer a youtube-on, amit itt meg is nézhettek: (Erről írtam azóta.)

Mindig szívesen nézek DC-rajzfilmeket az HBO-n, ugyanis a DC meg a Marvel között az a különbség, hogy míg utóbbiak főleg élőszereplős filmeket csinálnak a szuperhőseiknek, addig az előbbieknek van egy jól bejáratott, régen működő „rajzfilmgyára”, ami évente egy-két alkotást leszállít. És végülis ugyanaz a kettő, csak éppen az animációs mozik töredékébe kerülnek az élőszereplősöknek, de általában legalább olyan érdekesek/izgalmasak. Az előző hónapokban a két részes Sötét Lovag-rajzfilmet kihagytam, mert nem volt időm rá, viszont ma pont szabadnapom van, így megnézhettem Superman legutóbbi kalandját.

Metropolis Acélemberének (Matt Bomer hangján szólal meg az eredeti szinkronban) meggyűlik a baja a nőkkel. Egyrészt titkos párja, Lois (Stana Katic) szeretné, ha a nyilvánosság előtt felvállalhatnák a kapcsolatukat, másrészt unja már, hogy Clark mindentől óvja; mellette meg ott van Kara, azaz Supergirl (Molly C. Quinn), aki csak nemrég jött a Földre és próbálja megtalálni a helyét. Supermannek azonban hirtelen kisebb gondja is nagyobb lesz a lányok problémáinál, amikor különös robot jelenik meg Arizonában. A küldött a félelmetes hírű Braniac (John Noble) drónja, aki hírnevét bolygók elpusztításával és egész városok elrablásával szerezte. A címszereplő elindul, hogy szembenézzen a rejtélyes rombolóval, ám ezúttal legendás ereje nem lesz elég, hogy legyőzze kegyetlen ellenfelét. Vajon ki nyeri az elmék csatáját?

Ez a film két szempontból érdekes. Egyrészt a kryptoniakat emberi oldalukról mutatja be, lehozva a földre a mindenható Supermant és unokahúgát, akikről kiderül, hogy lélekben sebezhetőek; másrészt a főgonosz az egyik legemlékezetesebb a mellkasán S-betűt viselő hős ellenlábasai közül. Azt az elpusztíthatatlan erőt képviseli, amit a Star Trekben a borg, vagy a horrorokban a zombik, ám a célja nem csak a sima megsemmisítés, hanem valami sokkal érdekfeszítőbb. Brainiac miatt van értelme megnézni az Unboundot, de sajnos azután, hogy fény derül a céljára, majd megtörténik az első összecsapás, sejthetővé válik, hogy a jófiú milyen módszerrel győzedelmeskedik majd. Ezzel elérkeztünk a problémámhoz: A Superman elszabadul nem valami izgalmas. Persze szerettem volna tudni, hogy végül hogyan kerekedik felül Braniac-en, de ugyanakkor Lois problémái abszolút hidegen hagytak és Supergirl kálváriája se hatott rám. Továbbá azt sem értem, hogy vajon Lois szeme miért bíbor színű? Ezt tudja valaki?

Az animációval nincs gond, minden újabb DC animációs mozinál tetszik, hogy más a látványvilág, máshogy néznek ki a karakterek és így tovább. Az erőszak most kevésbé prominens, de azért néhány ember meghal és fröcsög a vér, ám ezeket a jeleneteket nem mutatják, a gyilkolás pillanatában a kamera mindig elmozdul egy kissé, szóval alig látunk valamit. Kivéve, ha az áldozat űrlény vagy robot, ott mindent elénk tárnak. A harcok a korábbi filmekben látottaknál kevésbé látványosak és csak egy ellenfél van, így változatosságra sem számíthatunk. (A vége felé, Braniac hajójában jön egy elég nevetséges jelenet, ahol a számtalan, különböző formájú robot nyugisan végignézi, ahogy elpusztítják a társait és ugyanilyen türelemmel várnak a sorukra, hogy aztán a roncstelepre kerülhessenek.) A befejezés picit fura, mert az eddigiektől eltérően van egy extra jelenet a vége-stáblista elején, ami kissé értelmetlen (nem maga a jelenet, hanem Superman mögöttes motivációja).

Érdekességek: A rendező James Tucker volt, aki korábban főleg Batman-rajzfilmek készítésén dolgozott. Tucker vezette a producerek munkáját és a karakterek megtervezésének folyamatát. A történet Geoff Jones és Gary Frank 2008-as Superman: Brainiac című képregényéből táplálkozik, ez egy 5 részes minisorozat volt. Az Unbound a 16. a DC egész estés rajzfilmjeinek sorában. Molly Quinn és Stana Katic együtt dolgoznak a Castle-sorozaton, utóbbi pedig már járt ebben a képregény-univerzumban - a Batman: Arkham City-ben Talia Al Ghulként hallható. John Noble-t a Gyűrűk Ura-trilógiából ismerhetitek, ő alakította Boromir és Faramir apját, Denethort; valamint Unicron hangja a Transformers Prime-ban. Egyetlen igazi érdekességet találtam, egy hibát: Amikor az elején lévő üldözés során a kommandós-külsejű rosszfiú másodszor lő a páncélököllel, akkor a valóságban a fegyver hátuljából felcsapó lángok megölték volna a mögötte ülő pilótát és elégették volna az irányító-paneleket. A Superman elszabadul a Rotten Tomatoes-on egészen jó értékelést kapott, a költség/bevétel-oldalról nem találtam adatot. 

Egyszer meg lehet nézni, de kapásból tudnám mondani a Superman szemben az Elitekkelt, ami sokkal jobb. Aki esetleg rajong Braniac-ért vagy Supergirlért, az viszont ne mulassza el! 

Pontozás: 

imdb: 6.7 (3 év alatt 0.1-et emelkedett.) 

Szerintem: 4/5 

Hírek: 

- James Tucker már dolgozik a következő DC-rajzfilmen, amivel visszatér a Denevéremberhez. A Batman: Assault on Arkham a legutóbbi Batman-videojátékok történetéből építkezik, elvileg ebben az évben lesz kész. (Írtam róla azóta.)

- Jerry Siegel és Joel Schuster kryptoni hőse legközelebb 2016-ban lép az ezüst vászonra, ekkor jön ugyanis a már most nagy hírverésnek örvendő Batman vs. Superman. A Sötét Lovagot Ben Affleck, az Acélembert Henry Cavill kelti életre, valamint felbukkan még Wonder Woman, akit Gal Gadot alakít. (Rendkívül megosztó alkotás született ebből...)

- Matt Bomer a Magic Mike XXL-ben tér vissza a férfi-sztriptíz világába, majd ő lesz Montgomery Clift a Monty Clift névre hallgató életrajzi filmben. 

Mostanában dvd-ket nézek este, de először azokra koncentrálok, amikről nem kell írni, ugyanis az elkövetkezendőkben rengeteg munkám lesz a munkahelyemen, szóval aligha fogok ráérni új cikkeket készíteni…

Egyik kedvenc rendezőm Tim Burton, akinek talán legnagyobb sikere a fantasztikus, fiktív és valós elemeket vegyítő, lenyűgöző színészi játékkal operáló, Oscar-díjas Ed Wood, ami a világ legrosszabb rendezőjének kikiáltott Edward D. Wood Jr. életét mutatja be. Először gyerekként láttam, aztán később még többször is és minden alkalommal lenyűgöz, megnevetett, szóval kitűnően szórakoztat, ebben pedig fontos szerepet játszik Wood legismertebb alkotása, a valaha készült legrosszabb film címmel díjazott 9-es terv az űrből forgatásának bemutatása (az Ed Woodban egyébként 9-es terv a világűrbőlnek nevezik). Sokszor megfordult a fejemben, hogy megnézem ezt, most viszont a port.hus „fejlesztésnek” köszönhetően a múlt héten megtudtam, hogy ezen a héten adja a Filmbox nevű csatorna, amihez korábban még sose volt szerencsém. Most már elmondhatom, hogy láttam és mivel van róla véleményem, ezért megosztom veletek.

A történet lényege egy mondatban összefoglalható: Fejlett földönkívüliek érkeznek hozzánk, akik megpróbálják megakadályozni, hogy az emberi faj elpusztítsa a galaxist – hogy miért, hogyan és a többi, az igazán csak a végére derül ki, de közben jön egy zombi, két vámpír, pár tehetetlen rendőr, egy bátor katonatiszt, egy polgári pilóta és Lugosi Béla (archív felvételeken). 

Azt gondoltam, hogy ennek a műnek a negatív megítélése a sztori szörnyűséges barmósága miatt alakult ki, de kijelenthetem, hogy ez feltehetőleg nem igaz, ugyanis a Plan 9 meglepően újító motívumokat és érdekes elgondolásokat tartalmaz, ám a lehetetlenül olcsó költségvetés, a látszólag összefüggéstelen képek sora, a szájbarágós narráció meg a botrányos színészi játék miatt ezek elvesznek.

Korábban az említett életrajzi mozgóképen és a jóval a rendező halála után készült Korán keltem aznap, mikor meghaltamon kívül semmiféle Woodhoz köthető film nem jutott el hozzám, de a legtöbb jellegzetességét a Burton-féle moziból már ismertem, ezúttal pedig élesben is megtapasztalhattam őket. Ilyen vonás az úgynevezett stock film használata, vagyis mindenféle forrásokból származó képsorok összeollózása a ténylegesen rögzített kockákkal. Ennek révén láthatjuk a pilóta munkahelyéül szolgáló repülőt, az UFO-kra tüzelő katonákat vagy a csészealjak repülését – és ezzel elérkeztünk egy másik woodi vonáshoz, a feltűnően olcsó speciális effektekhez. Gyakorlatilag minden montírozott, a kripta meg az űrhajó belseje feltehetőleg kartonpapír lehetett, a hajók maguk akkoriban forgalmazott játékmodellek, és még lehetne folytatni. Eddie, ahogy a barátai hívták, különben a direktori mellett a forgatókönyvírói, produceri és vágói titulust is magának tudhatta, valamint az egyik jelenetben ő az ember, aki az újságpapírt tartja (pontosan nem tudom, melyik lehet, mert három ilyen akad). Pár szót a színészekről:

A repülőgép-vezetőt életre keltő Gregory Walcottot kiáltották ki főszereplőnek, aki még él, 86 éves és felbukkant az Ed Woodban, mint a partin az egyik támogató; valamint találkoztam vele a Terence Hill nevével fémjelzett Vigyázat, Vadnyugat!-ban. Walcott egyébként rendes színjátszó, megemlíthető nála, hogy hosszú pályafutása alatt négyszer dolgozott együtt Clint Eastwooddal és szerencsétlenségére (?) mégis mindenkinek ez a szerepe ugrik be a neve hallatán. Ő maga ezt így kommentálta: „Nem akarom, hogy emiatt emlékezzenek rám. De végülis jobb, ha akad valami, amiért emlékeznek rád, nem igaz?”

A sorban a következő említésre méltó illető Tor Johnson, aki a rendőrfelügyelőből lett élőhalott megformálásával alakított maradandót. Ő színészi karrierje előtt profi pankrátorként kereste kenyerét, ehhez minden adottsággal bírt, hiszen 191 cm magas és 180 kg súlyú volt. Kortársai aranyszívű, kedves emberként írták le, ám erőt sugárzó külseje miatt alacsony színvonalú horrorok sztárjává vált, ideális szörnnyé.

A nyitó és záró narrációt az ’50-es évek híres tévés jósa, Criswell mondja – ezek a képsorok megörökítették őt az utókornak, ugyanis a műsorából egyetlen képkocka sem maradt fent. Érdemes tudni róla, hogy megálmodott olyan eseményeket, amik tényleg megtörténtek, például 1963. március 10-én, a The Jack Paar Programban azt mondta „Megjósolom, hogy Kennedy elnök nem fog indulni a választásokon 1964-ben, mert valami történik majd vele 1963. novemberében.” Ugyanakkor azt is állította, hogy 1999. áprilisában megsemmisül a világ és hát még mindig itt vagyunk…

A Vámpír Lányt életre keltő Maila Nurmi, azaz Vampira, az ’50-es években szintén híres tévés személyiség volt, őt tartják az első horror-hostnak (borzongatós filmeket vetítő műsorok házigazdája). Azután csatlakozott Woodhoz, hogy a csillaga leáldozott, saját szavaival: „Tudtam, hogy szakmailag öngyilkosságot követek el (ha csatlakozik Ed Woodhoz), de arra gondoltam, mi mást tehetnék? Bizonyos értelemben már úgyis halott voltam.”

Még egy embert ki akarok emelni, mielőtt rátérek a lényegre, ez a fura nevű Dudley Manlove, aki Eros-t, a földönkívülit alakítja. Szerintem többet beszél az utolsó 20 percben, mint bármelyik más karakter és bár Isten nem verte meg hatalmas tehetséggel, mégis szinte Walcott és az összes többi férfi szereplő fölé emelkedik a végjáték során. Különben jó sokáig élt, de filmográfiája kevesebb, mint 10 szerepet tartalmaz csak.

És akkor jöjjön végül a direkt utoljára hagyott Lugosi Béla. Az örök Drakula, a magyar horror-legenda 1956-ban hunyt el, ám abban az évben még jó pár képsort rögzített róla Wood, akivel jó barátok voltak. Az imdb szerint The Ghoul on the Moon, a wikipedia szerint Vampires’ Tomb vagy Ghoul Goes West lett volna a címe kettejük következő közös munkájának, ami végül mégsem valósult meg. Talán ezekhez kellettek a néma jelenetek, amik elkészültek vele. Wood memoárja szerint a 9-es terv már ekkor formálódott az agyában, maga Lugosi viszont az elvonóról való távozása után azt nyilatkozta, hogy a következő munkája címe Ghoul Goes West. A rendező úgy alakította ki a Plan 9 forgatókönyvét, hogy ezeket a korábban rögzített anyagokat bele lehessen illeszteni, valamint Criswell narrációja is ezt segítette. Edward egyrészt szeretett volna egy sztárt a filmjébe (bár ha hihetünk az Ed Woodnak, akkor Lugosi neve ekkor már nem hangzott olyan jól), másrészt emléket akart állítani barátjának, harmadrészt pedig szívességet tett neki, mert hazánk híres fia nagy Vampira-rajongó volt és szeretett volna együtt dolgozni vele - ez a vágya poszthumusz teljesülhetett. Béla saját jelmezét viselte, amit a Drakula egyik színpadi produkciójához kapott; a ház, amiből kijön pedig Tor Johnsoné. A későbbi jelenetekben Tom Mason, Wood feleségének csontkovácsa helyettesítette őt – Mason jóval magasabb volt az elhunytnál és gyakorlatilag egyáltalán nem hasonlított rá, ezért ahányszor megjelenik, a szeméig felhúzza a köpenyét, ám ez aligha segített rajta. (Ehhez kapcsolódik egy vicces kis apróság. Ha figyelünk, akkor, mikor az öregember bemegy a pilóta házába és ott letaglózza a járőrt, láthatjuk, hogy a köpenye lecsúszik, de aztán gyors mozdulattal ismét magára kapja:D) 

További érdekességek: A baptista egyház pénzelte a produkciót, emiatt számos stábtag megkeresztelkedett. A temetési jelenetek egyikében a pap egy valódi atya, Lynn Lemon, a baptistáktól; a sírásókat meg a producer J. Edward Reynolds, a beverly hills-i gyülekezet vezetője és az asszisztense, Hugh Thomas alakították. Elsődlegesen Űrből jött sírrablók lett volna a cím, ám az egyház megváltoztatta azt, mondván a sírrablás bűn, így lett 9-es terv. Egyesek szerint a névváltoztatás rosszat tett terjesztési szempontból, hiszen így nehezebben lehetett kitalálni, hogy miről szól a film. A végső kópiákról a címet kivágták, az újat hozzátoldották, ám Criswell monológja legvégén megkérdezi, hogy „készen állunk-e az űrből jött sírrablók történetének befogadására?” 1956. végén rögzítették a képsorokat, 1957. márciusában volt a bemutató és ekkor kapott copyrightot is, ám csak 1959-ben kezdték terjeszteni, mert ilyen sokáig tartott terjesztőt találni. A történetből kiérezhető, hogy az általa bemutatott amerikaiak nem bíznak a kormányukban – ez a vonás az ’50-es években teljesen újító jellegűnek számított, csak a következő évtizedben terjedt el a mozikban.

Maila Nurmi otthon készítette el a teljes Vampira-sminket, felvette a jelmezt, majd buszra szállt és így jutott el a stúdióba. Azt mondta, hogy 1980-ban látta a 9-es tervet teljes terjedelmében először. Amikor a felügyelő rálő az általa alakított Vámpír Lányra, az élőholt létére összerezzen, megijed a durranástól:) A Tor Johnson fején lévő sebet minden nap máshová kellett feltenni rá, mert erős bőrirritációt okozott neki. Ő szerzett rendőrautókat és rendőrségi uniformisokat a fia, Karl Johnson révén, aki a rendfenntartóknál dolgozott és cserébe kapott egy pici beugró szerepet valamelyik részben. Tor és Béla jó barátok voltak és állítólag előbbi egyszer úgy akadályozta meg utóbbit az öngyilkosságban, hogy megfenyegette, hogy kidobja az ablakon. Gregory Walcott azt mondta Woodnak, hogy ez a legrosszabb forgatókönyv, amit valaha olvasott és csak erősen vonakodva fogadta el az ezzel kapcsolatos munkalehetőséget. A maszkmester Harry Thomas úgy összeveszett a rendezővel, hogy később levetette a nevét a stáblistáról. A földönkívüli Uralkodót alakító John „Bunny” Breckinridge szerzett egy mellékszerepet asszisztensének és állítólagos szeretőjének, David De Meringnek – ő volt a segédpilóta. Az egyik detektív elvileg többször saját maga felé céloz a pisztolyával, amit nem vettem észre – ez azért van, mert a színész tesztelte Woodot, hogy vajon kiszúrja-e ezt a trükköt, de neki se tűnt fel, szóval benne maradt a végső verzióban. A stábtagok az évek során több egymásnak ellentmondó nyilatkozatot tettek a forgatásról. A magyar szinkron nagyszerűen hozzájárul az egész mozi hangulatához, ugyanis csupa amatőr adja a karakterek hangját – a szintén ismeretlen stáblistát felolvasó hang az elején mindegyiküknek bemondja a foglalkozását – ez pedig szerintem óriási. Azt viszont nem értem, miért van két karakternek orosz akcentusa – vajon ez így van az eredetiben? 

Költségkímélésből ugyanazt a zuhanyfüggönyt többször használták különböző díszletként, én a repülőgép pilótafülkéjében meg később még egy helyen láttam meg. Az űrhajókat Paul Lindberg tervező 1956-ban kiadott repülő csészealj-játékaival jelenítették meg, az egyiket némiképp átalakították. Az említett pilótafülkében a modern kori nagyobb felbontású képnek köszönhetően látszik a felső részen a mikrofon árnyéka, alul pedig az, hogy a segédpilóta az ölében lévő füzetből olvassa fel a szövegét (ezt se láttam meg…). A film muzsikáját Gordon Zahler több mint egy tucat zeneszerző műveiből ollózta össze, ám ez akkoriban szokásos eljárásnak számított. Nem árulta el, kinek a munkáit használta fel, de a ’90-es évek végén egy kutató megkereste és egy cdre összeválogatta az eredeti zenéket. A 9-es terv az űrből mozikban vetített 35 mm-es kópiája elképesztően ritka, mindössze 20 db készült belőle.

A Plan 9 From Outer Space megjelenését követően tévéműsorok visszatérő darabja lett és hosszú évekig teljes érdektelenség fogadta, ám 1980-ban Michael és David Medved írók a saját maguk alapította Arany Pulyka-díjjal tüntették ki, és kinevezték a világ legrosszabb filmjének – ezt követően lángolt fel az érdeklődés iránta. Fekete-fehérnek készült, ám a Legends Films 2005-ben kiadta a színezett változatát, ezt láttam én is. Ez a változat három dologban tér el az eredetitől: Amikor az öregember rátör a pilóta feleségére, akkor a nő háta mögötti kép a falon feltűnően más, mint a többi; Clay felügyelő halálakor a sírkövön pedig a Paula & Russell felirat olvasható. Ezeket a módosításokat az ebayen árusították ki és a szerencsés licitáló párok egyikének portréja került a falra, a másiknak meg a neve a sírra. A harmadik eltérés az, hogy mikor Walcott karaktere pofán vágja az űrlényt, annak egy rövid időre bezöldül az arca. A színezett verzió egyik speciális kiadásához limitált számú, az UFO-k anyahajóját formázó autóillatosító is járt. 

1991-ben az Eternity Comics megjelentette a három részes Plan 9 from Outer Space: Thirty Years Later! című kiadványát, ami a nem hivatalos folytatás; de készült belőle egy kalandjáték, amiben Lugosi dublőre ellopja a filmet és ezt kell visszaszerezni; valamint egy színpadi változat, a Plan LIVE from Outer Space!, amit 2006-ban, Torontoban mutattak be. Utóbbi megnyerte a 2007-es Kanadai Komédia-díjat. Létezik egy rövidfilmes feldolgozása, a Plan 9.1 From Outer Space, amiben fából faragott bábukkal játsszák el a történetet, amit az eredeti zene fest alá. A 9-es terv az űrből megközelítőleg 60 ezer dollárból készült, bevétele, ha volt egyáltalán, ismeretlen, a kritikai fogadtatása meg már kiderült ebből a cikkből. 

Meglepő élményként írnám le, mert nem annyira bűnrossz, mint amilyennek leírják. Dacára az olyan nyilvánvaló hibáknak, hogy egy percen belül többször váltakozik a nappal meg az éjszaka; ugyanazok a jelmezek és díszletek ismétlődnek; és a sztori se túl összefüggő, mégsem elviselhetetlen. Az igazi gondja az, hogy főleg csak pofázásból áll és egészen az utolsó 10 percig nem világos, hogy mi miért történik, vagyis uncsi. Azért egy nézést megérdemel, mert azt gondolom, hogy Edward D. Wood Jr. munkássága megkerülhetetlen, főleg ha a trash-műfaj keretein belül tekintünk rá, úgyhogy ez a minimum, amivel leróhatjuk a tiszteletünket e nagyot álmodó, terveit soha fel nem adó filmes előtt. 

Pontozás:

imdb: 4.0 (3 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Én nem adok rá pontot. 

Hírek: 

- A San Diegoban székelő PassmoreLab nevű cég dolgozik a 9-es terv az űrből 3D-s változatán. 

- Az imdbn 2014-es dátummal szerepel a Grave Robbers From Outer Space című remake, ami talán hamarosan elkészül. 

- Még egy újra van a gyártási fázisban, amihez úgy tudom, már trailer is van, de ezt 2013-ra ígérték, márpedig még nincs kész. 

További is jön a Hellraiser 2, valamint még legalább 4 új filmet meg fogok nézni ebben a hónapban, szóval hamarosan újra jelentkezem!

Amennyiben szeretnéd látni River Tamet, Jason Stackhouse-t és Tyrion Lannistert démont ölni, akkor olvass tovább! Ha nem tudod, kikről van szó, akkor ne olvass tovább...

Joe-t (Ryan Kwanten), a metál-imádó autószerelőt dobja a barátnője, ezért legjobb haverjai, Eric (Steve Zahn) és Hung (Peter Dinklage) megpróbálják felvidítani, mégpedig úgy, hogy kiütik piával, aztán magukkal viszik kedvenc szórakozásukra, egy élőszereplős szerepjátékra (LARP). Emberünk felébred és hallani sem akar a dologról, de mikor kiderül, hogy a játékmester az a srác, akit még sulis korában vert el D&D-ben, mégis igent mond és beszáll a buliba, ahol a vesztesekből egyetlen hétvégére mindenre elszánt, mágikus erőkkel felfegyverzett kalandorok válnak! Ám Eric véletlenül egy igazi varázskönyvet vásárolt az interneten, majd ezt használja fel a játék során és ezzel tudtán kívül rászabadít a közösségre egy valódi démont! Az emberek lassan hullani kezdenek és hamarosan a szerepjátékosok sorsa Joe, Eric és a csinos Gwen (Summer Glau) kezébe kerül. Vajon a hamis hősökből valódi héroszok születnek ezen a hétvégén, vagy mind halálukat lelik a pokoli lény keze által?

„Ezt a buzogányt az anyukám csinálta nekem…” 

Ez a film annyira király, hogy nehéz leírni. Ugye mostanában divatos lett a régen veszteseknek nevezettek életstílusa, ma már mindenki nézi a Trónok Harcát, ami 10 évvel ezelőtt még színtiszta veszteseknek való dolog volt és így tovább, itt viszont ez csak egy mellékes dolog, nem azt akarják bemutatni, hogy a senkikből hősök lesznek. A lényeg az, hogy senkit se kell lenézni a hobbija miatt, pláne mivel egyszer akár hihetetlenül fontos lehet, hogy tudj egy ősi, misztikus nyelven olvasni, számszeríjat kezelni vagy pallost forgatni és valójában a LARP-osok is teljesen normális srácok, csak így élik ki magukat.

Az első negyven perc nagyon vicces, főleg az, ahogy a modern világ keveredik a fiktív középkorral, lásd például a két király párbeszédét vagy a hangosbemondó szövegét. A nagyképű játékmester (Jimmi Simpson) pofára esései, a „barbár” (Brett Gipson/Tom Hopper) marcona megmozdulásai vagy éppen a kívülálló szemével elég viccesnek ható harcok, jelmezek látványa szintén szerez néhány önfeledt percet. Aztán onnantól kezdve, hogy a Pokolból jött teremtmény megöli első áldozatát, fordul a kocka és a Knights of Badassdom átmegy igen véres horrorba, de a mindent belengő lazaság megmarad. Mindezt überfasza rockzene festi alá, ráadásul ugye a bevezetésben említett három közkedvelt karaktert alakító színész jelenléte tovább emeli a királyság-indexet:) A speciális effektek remekül sikerültek, főleg az átváltozott démon, amit nem számítógéppel rajzoltak, hanem egy pofa játssza gumijelmezben (Douglas Tait). Elsősorban a Trónok Harca miatt hatalmas népszerűségnek örvendő Peter Dinklage nevével próbálták a kész művet eladni, de szerintem a legjobb mégis Steve Zahn. Ő az, aki leginkább beleéli magát a szerepébe, és a külseje csodásan illik az alakításához. Mellette még Jimmi Simpson volt, aki kissé kiemelkedik a többiek közül, de végülis asszem Zahnnal együtt az arcberendezésük miatt van ez, mert róluk tényleg el tudom képzelni, hogy meglátom őket egy ilyen LARP-eseményen.

Érdekességek: A rendező a Halálos kitérő 2-t jegyző Joe Lynch, Peter Dinklage pedig a stáblista szerint producer volt, ám az imdbn ez az adat nem szerepel. A démont alapformában Margarita Levieva jeleníti meg, a későbbiekben szó szerint a bőrébe bújó Douglas Taitet pedig olyan filmekben láthattuk korábban, mint a Freddy vs. Jason (Jason dublőrjeként) vagy J.J. Abrams Star Trekje (a hosszúfejű űrlényként a bárban). A zeneszerző a The Walking Dead meg a Csillagközi romboló komponistája, Bear McCreary, Joe énekhangja és a filmben elhangzó dalok előadója pedig a tesója, Brendan McCreary. A forgatás előtt a szereplők igazi LARP-gyakorlatokon vettek részt, egybehangzó állításaik szerint Dinklage érte el a legtöbb sikert bennük. A kitalált helyszínek egyike, a The Temples of Syrinx a Rush együttes 2112 című számára utal, a királyok egyikét pedig King Diamondnek hívják, ahogy a Mercyful Fate énekesét. A Knights of Badassdom készítési költségeiről nem találtam adatot, ám tény, hogy elég sokáig tologatták ide-oda, a végefőcímnél például 2012. van kiírva copyright dátumnak és legjobb tudomásom szerint mozikba se került, hanem csak on demanden lehet hivatalos módon hozzájutni. A bevétele mindenesetre majdnem 124 ezer dollár lett, a kritikusoktól vegyes értékelést kapott.

Nekem baromira tetszett, ennél tényleg nehezen lehetne királyabb mozit összehozni. Csak ajánlani tudom, a vígjátékok, a horrorok, a szerepjátékok és a metálzene kedvelőinek! A legfőbb üzenete pedig ez: Az vagy, aki vagy, ne szégyelld magad miatta! 

Pontozás: 

imdb: 5.7 (3 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 6/5 

Hírek: 

- Peter Dinklage az X-Men: Az eljövendő múlt napjai mellett két jónak tűnő alkotásban vállalt főszerepet: A 2015-ben látható animációs Pixels-ben „videojáték szakértők csatlakoznak a hadsereghez, hogy a ’80-as évek játékaiból kiszabadult karakterek ellen harcoljanak, akik megszállták New Yorkot”. Istenien hangzik, nem? A rendezői székben Chris Colombus, a főbb szereplők közt viszont (sajnos) ott van Adam Sandler – reméljük producer nem lesz. Dinklage másik érdekes munkája az O’ Lucky Day című vígjáték, amit pénzel is, ebben „egy férfi megpróbálja elhitetni magáról, hogy kobold”. (Előbbi jó nagyot bukott.)

- Ryan Kwanten marad a horror vizein, vagy inkább légáramlatain, ugyanis következő filmje, a 7500 egy repülőgépen játszódik, ahol valamiféle természetfeletti erő szabadul rá az utasokra. 

- Douglas Tait szintén ugyanebben a zsánerben alkot a közeljövőben, lévén legfőbb tehetsége a szörnyek éltre keltése. Több munkája közül kettőt találtam méltónak arra, hogy hírt adjak róluk: Az első a Malibu Horror Story (megtörtént [?] eseményeken alapuló, Ideglelés-szerűség), a második a Havenhurst („A gondokkal küszködő fiatal főszereplőnő egy gótikus apartmanházban húzza meg magát, ahol kénytelen szembenézni egy rémisztő gonosszal.”) Főleg a második hangzik jól. 

Az elkövetkezendőkben mindenképpen ígérhetem a Hellraiser második részét, és talán a harmadikat, ezeken túl pedig majd meglátjuk, mivel jelentkezem legközelebb!

Ha az ember rátalál a horror valamelyik ikonikus karakterére, akkor előbb-utóbb ezen a nyomon haladva összetalálkozik a többiekkel, hiszen például Jason útja Freddy felé vezet, kettejüket hozzá lehet kötni Ash-hez az Evil Deadből, de ugyanakkor létezik Jasont Bőrpofával vagy akár Pinheaddel összeugrasztó fan art, képregény vagy akár kisfilm is. Ezzel elérkeztünk a Szögfejű démonhoz, akinek ezüst vászonra lépése velem egyidős. Már meg se tudom mondani, hogyan találkoztam vele először, de tény, hogy a Hellraiser-széria erős nyomot hagyott az emlékezetemben – ezért gondoltam, hogy nem hagyom ott az 500 Ft-ért árult első részt a Metroban. Különben már lassan két év is eltelt, mióta rendeztem egy szavazást itt, hogy mit nézzek legközelebb és a Pokolkeltő első három része megosztott második helyet kapott, ám azóta sem foglalkoztam velük. Nos, most végre sorra került, hosszú évek után ismét kinyílt a doboz, amivel átléphettem Clive Barker elképesztően rémisztő fantáziavilágába…

Larry (Andrew Robinson) feleségével, Juliaval (Clare Higgins) beköltözik abba a nagy, elhagyatott családi házba, ahol a férfi gyerekeskedett. Néhány nyom arra utal, hogy Larry fivére ott volt egy ideig előttük, de aztán eltűnt, ki tudja, hová. A költözés első perceitől Juliát megrohanják az emlékek az elveszett Frankről (Sean Chapman), aki azonban nem börtönben ül, hanem egyenesen a Pokolba került! Ám egy véletlen balesetnek köszönhetően a holt lélek újra testet ölthet a házban. Az egykori szeretőjére vágyó asszony rémisztő alkut köt a groteszk teremtménnyel, ami egykor Frank volt: elcsábít és megöl néhány férfit, akiknek vére újból egész emberré varázsolhatja a förmedvényt. Ám Larry lánya, a csinos Kirsty (Ashley Laurence) tudomást szerez a szörnyű titokról és megszerzi a dobozt, ami Frank számára a végzetet jelenti. A lánynak csak egyetlen választása marad, ha le akarja győzni a gyilkos párost: neki is ki kell nyitnia az átjárót, amely egyenesen az Alvilágba vezet, hogy egyezséget kössön a szenvedés és kéj démonaival, a cenobitákkal. Vajon sikerülhet felülkerekednie a velejéig romlott szeretőkön és elkerülnie a borzalmas véget, amivel e földöntúli teremtmények akarnak lesújtani rá?

„Ne nézz rám!” 

A Hellraiser azon ritka alkotások egyike, ahol minden működik. A szörnyek és a speciális effektek túlnyomó többsége még ma is jól mutat, az ocsmányságok kellőképpen reálisak, a sztori érdekes meg hatásos, plusz a színészek játékára sem lehet panasz. Az író-rendező és animátorként közreműködő Barker nagysága abban rejlik, hogy a horrort a szexualitás oldaláról fogja meg, ez a hajtóerő, ami a szereplőket vezérli – legalábbis elvileg. A szemünk láttára kibontakozó szerelmi háromszög mellé gyilkosság vegyül, ezzel már lehetne egy nagyszerű thrillert alkotni, ám hozzájön még az ikonikus külsejű, gyötrő gyönyört ígérő démon-csapat meg az őket körülvevő ijesztő, groteszk létsík, ezeket pedig garantáltan senki sem fogja elfelejteni. A szado-mazo bőrruhás, megcsonkított, eltorzult lények gyülekezete, a szögek, kampók és láncok tömege fantasztikus, egyedi gonosz erőt formál meg, ami nem áll olyan távol az embertől – de belőlem már a „szakértő” beszél, hiszen láttam a sorozat összes részét. 

Belekötni semmibe sem tudnék, mert tényleg, a bőrről sokszor látszik, hogy gumi, a rajzolt trükkök meg olyan nagyon ’80-as éveket idézőek, de ezekért kárpótol a szörnyeteg Frank (ő egyébként nem Sean Chapman, hanem Oliver Smith), aki elképesztően gusztustalan, fájdalmas ránézni és garantáltan undorodni fogsz tőle. (Felmerülhet, hogy vajon egyébként ki itt az igazi gonosz? A szexre és fájdalomra éhező Frank, aki gyilkosságra csábítja szeretőjét és megveti a saját bátyját, önálló akaratból fakadóan cselekszik; míg az eredendően pokoli kreatúráknak ez a természete, nem azért csinálják, mert elhatározták egyszer. - Vagy igen?) A legjobban szerintem Clare Higgins játszik, és nemcsak az érzelmek megjelenítésének tekintetében. Egyfolytában valami vad, zabolátlan érzékiség sugárzik belőle. Andrew Robinson is remek teljesítményt nyújt, főleg a végén; Ashley Laurence pedig nagyon cuki és tényleg szorítottam a karakteréért. Néhány perces felbukkanásai alatt azonban az első filmes, korábban csak rövid alkotásokban szereplő Doug Bradley, a legendás Pinheadként mindenki mást lemos a színről. A hangja, a tartása, a mozdulatai, kiegészülve a még 27 év után is óriási maszkkal/jelmezzel igazi lélekkel tölti meg ezt a kegyetlen, rémisztő alakot. Mellette felbukkan még állandó társa, Chatterer (Nicholas Vince) és a következő epizódban velük tartó Butterball (Simon Bamford), valamint egy ritka női cenobita (Grace Kirby). Még annyit mindenképpen kiemelnék, hogy a zene nagyon jól illik a látnivalóhoz, remek, vérfagyasztó atmoszférát teremtve.

Érdekességek: Clive Barker saját novelláját, az 1986-ban megjelent The Hellbound Heartot dolgozta át forgatókönyvvé. Az imdb szerint a Hellraiser magyar címe Kísértetház… (2017-re ez szerencsére megváltozott.) Andrew Robinson két másik híres horror-folyamban is felbukkant, az egyik a Gyerekjáték (a harmadik részben látható), a másik pedig a Pumpkinhead (a másodikban van benne), egyébiránt mind ő, mind Clare Higgins elsősorban sorozatszínész. Robinson találta ki „Larry” utolsó mondatát. Mikor Frank fejjel lefelé, véresen pörög, az egy kamerateszt-jelenet, az egyik első, amit rögzítettek, Sean Chapman pedig percekig hányt utána, annyira elszédült tőle. Frank Baker csöves-karaktere elég furán hat itt, de a folytatásokban magyarázatot adnak rá, hogy ki ez a férfi. A rendező elmesélte, hogy a sokszor kritizált számítógépesnek látszódó trükköket valójában ő „meg egy görög pasi” csinálták, saját kezűleg rajzolva rá őket a kész filmre, egyetlen hétvége alatt. Hozzátette, hogy meglepően jó lett a végeredmény ahhoz képest, hogy a procedúra alatt mennyit ittak:) A kamera-beállítások azért olyanok, amilyenek, mert egy igazi házban forgott a Hellraiser, ezért legtöbbször az operatőrök vagy egyáltalán nem tudtak mozogni, vagy csak oldalra tudtak lépni a szűkös hely miatt. A padlást egy stúdióban építették fel, de csak azokban a jelenetekben használták a díszletet, ahol speciális effektek kellettek. A Nintendo belefogott egy a történeten alapuló játék fejlesztésébe és ez lett volna a világ első játéka, amiben el lehetett volna menteni az állásokat, ám a programozásba folyton hiba csúszott és a mentések se működtek, ezért végül a fejlesztés abbamaradt. A Coil nevű industrial zenekar egy teljes albumnyi anyagot rögzített a műhöz Barker felkérésére, ám a stúdió elutasította azt és inkább Christopher Younggal íratták meg a zenét. A Coil aztán megjelentette ezeket a dalokat két lemezén is, amelyek ma már ritkaságszámba mennek.

„No tears please, it’s a waste of good suffering!”-rovat 

A stáblistában Vezér Cenobitaként szereplő Pinheadet eredetileg Papnak hívták, ám aztán a stábtagok ráragasztották ezt az elnevezést, ami rajta maradt a széria többi epizódjában is. Barker viszont nem szereti ezt a megnevezést, emiatt a képregény-adaptációban Papnak nevezik a többiek, az író pedig azt ígérte, egyszer majd felfedi Pinhead valódi nevét. A női démont ugyanilyen módon Deep Throatnak nevezték, ám ezt a túlzott szexuális utalást nem használhatták a stáblistában. Chatterernek és Butterballnak lett volna szövege, ám az őket alakító színészek a protézisek miatt képtelenek voltak beszélni, ezért a dialógusaikat a másik két pokoli lény kapta meg. Doud Bradley-nek felkínálták a vezető cenobita és az egyik bútorhordó szerepét, ő meg, lévén kezdő színész volt, úgy gondolta, hogy jobb lenne, ha látnák az arcát a nézők, így kis híján az utóbbit vállalta el. A maszkját és a jelmezét hat órába tellett feltenni rá, és a filmes csapat többi tagja annyira megszokta őt ezzel a külsővel, hogy a forgatást lezáró partin senki se beszélgetett vele, mert nem ismerték meg. 

A Hellraiser 1 millió dollárból készült, több mint 14 és félmilliót hozott vissza. A kritikusok fanyalogtak, meg is kellett vágni, de a sikere megmásíthatatlan! Ha minden igaz, hét folytatást eredményezett. (Amikből néhány már szerepel itt a blogon és megígérhetem, hogy a második és a harmadik még biztosan sorra kerül, hamarosan!) 

Csak magamat tudom ismételni: Semmiféle kifogásolnivalót nem találok a Pokolkeltőben. Aki szereti a horrort, ne hagyja ki, kultikus és baromijó rémisztgetős mozi! [Az azért érthetetlen, hogy a sorozatnak egyetlen része sem ad semmiféle konkrétumot abban a tekintetben, hogy miért éri meg kinyitni a dobozt? Miért jó a démonokkal haverkodni, mit nyernek belőle? Ezen kívül még annyit, hogy eddig egyetlen Barker-novellát olvastam, ami irtó fura és nehezen befogadható volt, bár tény, hogy az alapötlete tetszett. Vajon ennek az írott változata milyen?] 

Pontozás: 

imdb: 6.9 (Az utolsó frissítés óta még 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Nagyon közel van a 6-oshoz, csak a gusztustalansági faktor miatt nem kapja meg.) 

A dvdről: Nagyon ritkán szoktam magyar kiadásokat venni, a legutolsó ilyen a Hajrá, Bliss! volt, ugyanis a tapasztalatom az, hogy a normális árkategóriában az ember semmit nem kap a pénzéért manapság. Ez a lemez azonban kivétel, mert a VOX Mozimagazin jelentette meg és egyértelmű, hogy a kiadásért felelős emberek mennyi figyelmet fordítottak a kész termékre. A nagyszerű, informatív borító belső felén a doboz mintázata van, ahogy a korongon magán is. A dvd behelyezésekor megjelenő, kissé hosszú céglogókat viszont nem lehet se átugrani, se áttekerni, ez negatívum. A menüben jobbra Pinhead feje, balra a kocka pörög és már a jogvédelmi szöveg alatt is ezt láthatjuk, miközben ijesztő zene szól. Kétféle magyar és kétféle angol hangsáv adott, plusz a szokott jelenetválasztás. A menü közepén ott van egy kis halálfej, ha erre rákattintasz, ügyes kis hazai filmecskét nézhetsz meg a copyrightról. Az ötlet jó, de miért kell ezt külön menüpontba rakni? 

Extrák tekintetében igen jól ellátták a Hellraisert, ezeknek mindegyike alapvetően magyarul feliratozott – kérdés, hogy ez jó-e vagy sem? A filmhez háromféle audiokommentárt választhatunk: Clive Barker; Clive és Ashley Laurence vagy a VOX-os fiúk szövegét hallgathatjuk, én szokás szerint kihagytam ezeket. Az egyik almenüben 4 trailert és 5 tv-spotot tárnak elénk – a második trailer rohadtjó, a tévére készült kedvcsinálókból a harmadik és negyedik tetszett.

- Doug Bradley interjú: Azt mondja, egy suliba jártak Barkerrel. Szerinte az egykor maga is ember Pinhead még mindig emlékszik, milyen volt halandónak lenni, ez benne van abban, ahogy viselkedik. A maszk felrakása alatt érzelmileg sivár állapotba került. Mivel egész nap ebben kellett lennie, így a forgatási szünetekben sem tudott önmaga lenni, se saját maga, se mások szemében. Egy órába telt leszedni a sminket és azt mondja, ez sokkal rosszabb élmény, mint feltenni. A kontaktlencsékben alig látott valamit és a hosszú jelmezben nehezére esett mozognia. Beszél egy jelenetről, amit leforgattak, de sosem látott.

- Interjú a forgatáson: Clive azt mondja, a leghatalmasabb fizikai/érzéki élményt nyújtják a cenobiták. Ezek a szörnyek a saját testüket torzították el ilyenné. Bob Keen, a maszkmester is megszólal. Clare Higgins szerint a női nézők kedvelni fogják Juliát, bár a férfiak viszolyognak tőle.. Az élőholt Frank annyira felforgatta a gyomrát, hogy két napig nem tudott enni.

- Kisfilm: Elég érdekesen indul, Barker azt nyilatkozza, hogy már régen elmesélt mindent a filmről, már nem is tartozik igazán hozzá. Laurence azt meséli, hogy nem is tudta, mi van a forgatókönyvben, úgy jelentkezett. Bradley elvállalta volna a főszerepek bármelyikét és ezzel nagyot hibázott volna. Az előző interjúban ő is mondja, itt meg a direktor megerősíti, hogy mivel Pinhead mellékalaknak indult, így nem számítottak rá, hogy ekkora hatással lesz az emberekre. Simon Bamford azt eleveníti fel, hogy az ő maszkját sokkal egyszerűbb volt feltenni, de mivel a fejére alakították, így két-három ember kellett, hogy ráhúzzák, mert annyira archoz simuló volt. Nicolas Vince is beszél, kár, hogy Grace Kirby-t nem szólaltatták meg. Az effektmester elmeséli, hogy a padló mozgásakor mindent speciális gépek mozgattak, Frank feléledésénél a legtöbb dolgot meg visszafelé vették fel. Oliver Smith maszkjának elkészítése 6 órát vett igénybe, plusz volt egy egész testet befedő latex-kezeslábasa. Bemutatják a Hellraiser inspirálta primitive art nevű, hát, előadási formát, aztarohadt… Ez a filmecske érdekes és informatív, de a hangvétele alapján Barkernek és Bradley-nek már talán elege van az egészből, előbbinek tutira.

Ez egy remek, méltó kiadás, elégedett vagyok vele. Jelenleg is kapható a boltokban, aki szereti ezt az alkotást, mindenképpen szerezze be! 

Hírek: 

- Clive Barker évek óta dolgozik egy még bemutatási dátum nélküli Hellraiser-újrán, amiben ígérete szerint több régi kameratrükk lesz és kevés CGI, valamint Doug Bradley is visszatér majd, mint Pinhead. 

- Doug Bradley az új Hellraiserig fennmaradó idejében az alábbi horrorokat erősíti: Taryn Barker: Demon Hunter (szerintem nem szorul magyarázatra), The 4th Reich (nácik és emberkísérletek, Simon Bamford is benne lesz), valamint a jó ideje készülő Death House (a legnagyobb B-horrorsztárok egy filmben!). 

A következő írásom egy olyan moziról szól majd, amit már régóta szeretnék látni, ezen felül ígérhetem a Hellraiser 2-t és a Demónát.

Végül jöjjön ugyanaz a dal két előadótól, amik a szériához készültek, de nem ehhez a részhez, viszont én most önkényesen felhasználom őket: Az Ozzy Osbourne-verziót levették a youtube-ról...

Horrort ígértem, de közbejött ez, amit már egy ideje meg akartam nézni, ugyanis szeretem John Candy filmjeit és ez volt élete utolsó munkája, jobban mondva ebbe halt bele. Candy szó szerint az életét adta, hogy ez a mozi elkészülhessen, és nem hiszem, hogy egyedül vagyok a véleményemmel, ha azt mondom, utólag, odafentről nézve biztosan elégedetlen a végeredménnyel… .

A klasszikus westernek hőskorában a kemény és durva Kánaán-Alsó néhány megtört polgára összefog, és úgy dönt, megfutamodik a veszélyek/kihívások elől, ám az akkoriban megszokottól eltérően nem Nyugat, hanem Kelet felé akarnak menni, vissza arra, amerről a telepesek indultak. Minden adott, még az isteni jel is, már csak egy karavánvezetőre van szükség. Ekkor esik be hozzájuk a részeges, túlsúlyos és megbízhatatlannak tűnő James Harlow (Candy), aki éppen e szakma jeles képviselője, ráadásul nála jobb nem akad, úgyhogy be kell érniük vele. A kis szekérsor elindul hát St. Louis irányába, de vajon megérkeznek-e épségben – és közben a készítőknek sikerül-e majd megnevettetniük minket a Vadnyugat kliséinek kiforgatásával?

Különös véletlen, hogy Mexikó, a forgatás helyszíne évekkel korábban rendkívül hasonló módon okozta egy hasonlóképp jellegzetes külsejű és nagy tehetségű komikus, Marty Feldman halálát. Mind Feldman, mind Candy erős dohányosok voltak, utóbbinál pedig a jelentős túlsúlya is szerepet játszott abban, hogy amikor a közép-amerikai ország forró, kíméletlen időjárása próbára tette, végül elbukott. Azért ezzel a szomorú ténnyel kell kezdenem, mert ez volt az ok, ami miatt látni akartam a Wagons Eastet; meg sajnos nagyon érződik, hogy a kész műből hiányzik valami. A főszereplőt váratlan eltűnése miatt dublőrrel kellett helyettesíteni és a sztorit is át kellett alakítani, efelett pedig lehetetlen átsiklani.

Az egész lényege, hogy a kanadai humor-nagyágyú, néhány tisztességes karakterszínész és egy akkoriban Amerikában viszonylag népszerű komikus vezetésével elferdítik a westernek jellegzetes vonásait, a ’90-es években viccesnek tartott, modern dolgokkal vegyítve. Ezt meg lehet csinálni, és nem is kell messzire menni, hiszen ezzel majdnem egy időben mutatták be a Robin Hood – A fuszeklik fejedelmét, ahol mindez ténylegesen működött (a középkorral), itt viszont nem csak a hőst játszó színész halála miatt lett olyan kétes értékű a végeredmény, hanem feltehetőleg ebben nagy szerepe volt a rendező Peter Markle-nek (mindenféle közepes film, tv-sorozatok egy-egy epizódja) és a nevenincs forgatókönyvíróknak. A vásznon felbukkanó alakokat olyan emberek keltik életre, mint Richard Lewis (János herceg az említett Mel Brooks-műben), John C. McGinley (Nekem 8, Azonosság), Ed Lauter (Hajrá, fegyencváros!), Abraham Benrubi (a Vészhelyzet Jerry-je), Lochlyn Munro (FvsJ), Charles Rocket (Dumb és Dumber), William Sanderson (Szárnyas fejvadász, True Blood) és Robert Picardo (a Star Trek Új Nemzedék Doktora). Mint látható, ismert mellékszereplőkkel és nem A-listás sztárokkal operál az Elég a vadnyugatból!

Érdekességek: Az indiánoknak normális nevük van angolban, csak magyarban fordították őket ilyen hülyén. Slade karaktere főhajtás Kirk Douglas Kaktusz Jackje előtt. John Candy állítólag nem akarta megcsinálni ezt a munkát, de a szerződése kötelezte. Maureen O’Hara színésznő azt állította egyszer, hogy John felhívta őt a forgatás kezdete előtt és arról panaszkodott, nem akar Mexikóba menni, mert „ott valami nagyon rossz fog történni”. A Wagons East még korántsem volt kész, amikor a kerekded színjátszó távozott az élők sorából, ezért, ahogy fentebb szóba került, a forgatókönyv jelentős átíráson ment át és ez a magyarázat arra, hogy Harlow miért tűnik el folyton hosszabb időre. A báros ivójelenetet kettévágva kétszer is felhasználták, nekem ez fel se tűnt, de egyébként a dublőr jelenléte sem mindig kirívó. Candy családjában volt hajlam a szívinfarktusra, ebben halt meg az apja meg a nagyapja, ő pedig éppen ezidőtájt szokott le a dohányzásról és próbált fogyni, hogy elkerülje ezt a fajta véget. Elhunytakor 43 éves volt, álmában érte a végzet és négy ember kellett, hogy a testét felemeljék. Temetésén rendkívül sok barát, tisztelő és kolléga jelent meg, a Los Angeles-i Rendőrség pedig tisztelete jeléül megállította a forgalmat aznap – ezt csak a Pápa látogatásakor szokták tenni. Az Elég a vadnyugatból! majdnem 4 és félmillió dollárt hozott be az USA-ban, készítési költségéről nem találtam adatot, a wikipedia szerint azonban mind pénzügyi, mind kritikai tekintetben megbukott. 

Összefoglalva: Ez az alkotás sajnos nem csak azért nem működik, mert a sztárja elhunyt a forgatás alatt, vagy, mert már 20 éves, hanem mert ezek a poénok ebben a formában már 1994-ben is szakállasnak számítottak. Talán két alkalommal sikerült megmosolyogtatnia, ami tekintve a két órás játékidőt, elég rossz arány… 

Pontozás: 

imdb: 4.7 (3 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 2/5 (Hosszú, unalmas és ha Candy nem lenne benne, semmit sem érne.) 

Hírek: 

- Abraham Benrubi mostanság sokat szinkronizál. A készülő Star Wars: Detour című rajzfilm-sorozatban például ő Darth Vader hangja. 

- Robert Picardo az új Űrszekerek-tévéfilm, a Star Trek: Renegades szereplőgárdáját erősíti Walter Koenig és Sean Young mellett. 

- A tavaly elhunyt Ed Lauternek még mindig van három filmje, ami bemutatásra vár, ezek közül a legérdekesebb a ’70-es években készült, megtörtént eseményeken alapuló horror, a The Town That Dreaded Sundown újrája, amit még 2014-ben láthatunk. 

Még a héten megpróbálom megnézni az előző írásban említett híres horrort, de eléggé lefoglal Tim Davys nagyszerű könyve, A lefejezett keselyű rejtélye – ezt és az előzményének számító A Halállistát csak ajánlani tudom, irtó vicces, plüssállatos krimik:D

Évekkel ezelőtt valahol belebotlottam ennek a plakátjába, ha minden igaz, akkor talán egy antikváriumban láttam a zenéjét tartalmazó cdt. A figyelemfelkeltő poszter és a cím beleivódott az emlékezetembe, aztán hallottam, hogy készült belőle egy újra Nicolas Cage-dzsel, de ezeken felül semmit sem tudtam róla. Kb. két hónapja a szokásos helyen viszont megtaláltam és 100 Ft-ot beruháztam rá, pláne miután észrevettem Christopher Lee nevét a dvd borítóján. Tegnap pedig végre rávettem magam, hogy leüljek és végignézzem, úgyhogy jöjjön most egy különös utazás a pogány okkultizmus világába!

Skóciában található egy kis sziget, amit Summerisle-nek hívnak. Ide érkezik meg a mélyen vallásos rendőr, Howie őrmester (Edward Woodward), aki egy bejelentés nyomán indulva jut el a szigetre, ahonnan állítólag eltűnt egy tizenéves lány. Már ott tartózkodása első napján feltűnik neki, mennyire furcsák a helyiek, akik túlzottan pajzánnak, profánnak és istentagadónak látszanak. Ráadásul még csak a kislányról sem tudnak semmit. Vagy mégis? A nyomozás során Howie körbe-körbe jár, és minden arra utal, hogy a Lord Summerisle (Lee) vezette közösség az ősi kelta vallást gyakorolja, és arra készül, hogy feláldozza az eltűnt lányt az isteneinek. Vajon sikerül megakadályozni a rituális gyilkosságot?

A lemezen mindössze egyetlen extraként a trailert találtam, úgyhogy gondoltam egyet és elsőnek azt néztem meg. Hát, nem lettem tőle okosabb, mert totál kaotikus, össze-vissza villódzó jelenetek sora, amiből semmi sem derült ki. A zavaromat csak fokozta a nyitó stáblista, ami alatt Howie egy hidroplánnal repül gyönyörű tájak fölött, miközben egy kellemes dal szól. Mielőtt még bővebben rátérek a dologra, leszögezném, hogy a The Wicker Man elképesztően furcsa, ellentmondásos darab. 

A zene végig vidám, fülbemászó, még akkor is, amikor pajzán szöveggel társul és a sziget lakói ugyanígy jókedvűek, harsányak, élettel teltek. Valahogy úgy tűnik, mintha a zsaru lenne a kakukktojás, ő az, aki nem illik a képbe, mert humortalan, rideg és túlzottan komoly. A mindent belengő mágikus atmoszféra elvarázsol, és még a gyógyszertár gyomorforgató árui meg a sötét tónusú cselekmény sem hat riasztóan, legalábbis rám nem. A cselekmény mindig egyre bonyolultabbá válik, annak dacára, hogy a játékidő közepétől senki sem akadályozza Howie-t a szálak felgöngyölítésében; aztán a végén van egy nagy csavar, ami viszont fura módon mégse ütött – kitalálni azért képtelen lettem volna. De ez a „nem eléggé durva” elmondható más részekről is. Korántsem egyértelmű, hogy ez a megvalósítás musicalszerű, énekléssel teli, boldog jellege vagy az eltelt 40 év miatt van, ám az se kizárt, hogy az antipatikus főhős a ludas - egyszerűen lehetetlenség érte szorítani. Elképzelhető, hogy ebben rejlik e film nagysága: szimpatizálni fogsz a pogányokkal, ahelyett, hogy elítélnéd őket. Kérdés, hogy ez volt-e a készítők szándéka?

Fontos kijelenteni még, hogy a sok meztelenség és szex miatt csak 18 éven felülieknek ajánlható! 

Érdekességek: A sztori alapját David Pinner 1967-ben megjelent regénye, a Ritual adta, amely érdekes módon filmforgatókönyvnek készült, ám a projektből nem lett semmi, így alakult át könyvvé. Inspirációul szolgált még az 1676-ban kiadott Britannia Anitqua Illustrata című könyvben látott kép, ami a vesszőből font embert ábrázolta. Julius Caesar számolt be először erről az építményről, egy a mai Franciaország területén vívott háborújának elbeszélésében. Eszerint a kelta törzseknél a legfőbb büntetés az volt, hogy hatalmas, ágakból ember alakúra fonott szobrokban élve égették el a bűnözőket - ez az adat viszont megkérdőjelezhető, egyesek úgy tartják, ez csupán Caesar propagandafogása volt. Ugyanakkor Christopher Lee - akkoriban a Hammer-stúdió horrorjainak sztárja - szeretett volna kilépni a skatulyából, ezért keresett magának egy újfajta szerepet. Lee összeállt a forgatókönyvíró Anthony Shafferrel, majd beszállt melléjük a rendező Robin Hardy és a British Lion filmcég vezetője, Peter Snell (aki később a producer lett). Utóbbi kettő találta ki, hogy a Hammer stílusával szöges ellentétben álló horrort készítenek a „régi vallásról”. Shaffer és Lee 15 ezer fontért megvették a Ritual jogait, ám előbbi végül arra jutott, hogy a regény feldolgozása nem lenne elég jó, így inkább csak az alapszituációt hagyta meg és köré épített egy új eseménysort. A szkript létrehozásához kimerítő kutatást végzett a pogányságról, ehhez nagy segítségnek bizonyult James Frazer 1890-ben kiadott tanulmánykötete, a The Golden Bough.

A pénzügyi és technikai hátteret nyújtó British Lion céget éppen akkoriban vásárolta fel egy üzletember, aki, bizonyítandó, hogy nem leépíteni és eladni akarja, gyorsan szeretett volna egy kész filmet a szakszervezetek orra alá dugni. Emiatt A vesszőből font embert októberben és novemberben forgatták, rendkívül gyors ütemben, kis költségvetéssel. A virágzó fákat hozatták, a virágok és a zöld levelek nagy része kézzel készített kellék volt, amiket a növényekre ragasztottak. A dalok nem pogány eredetűek, hanem a zeneszerző Paul Giovanni szerzeményei, kettő esetében már ismert szöveget használt, de minden dallamot ő komponált. A musicalszerű jelleg a színészeket is meglepte a forgatáson. 

Az elsőfilmes direktor és a forgatókönyvíró megegyeztek, hogy a lehető legobjektívebben, részletes és hihető módon mutatják be a kereszténység előtti szokásokat, ám így is vannak hiányosságok a kész műben. A helyszín elvileg a Hebridákon van, ahol sokan beszélik a kelta nyelvet, ám a filmben alig hangzik el ezen a módon bármi. A népszokások egy része angol és nem skót gyökerű, az öt főszereplő közül pedig egyik sem skót. Az almának fontos szerepe van a kelta mitológiában, a történetben szintúgy. Summerisle lakóinak majdnem mindegyikét valamilyen növényről nevezték el (például a rowan és a willow egy-egy fafajta). A címadó építményt Burrowhead településnél építették fel, a lábai még hosszú évtizedekig ott álltak, de aztán valaki 2006-ban ellopta őket.

Lord Summerisle alakítója ingyen vállalta a munkát és közel 300 alkotást számláló filmográfiájából a mai napig ez a kedvence. Lee énekhangja olyan, mint a mostani beszédhangja, egyébként viszont teljesen máshogy szól. A fogadós lányát, a csábos Willow-t játszó Britt Ekland svéd színésznő négy hetes terhes volt a forgatás alatt, így nem engedte, hogy a meztelen jelenetekhez deréktól lefelé mutassák. Ám Willow-t mégis láthatjuk teljesen pucéran, mert Ekland tudta nélkül beállítottak egy dublőrt az utólagos felvételekhez, ráadásul a szövegét újra rögzítették, csakhogy azt immár Annie Ross mondja. Brittet ez rendkívül dühítette, de nem tudott mit tenni ellene. Később azt állította, hogy a végső jelenetnél több állat elpusztult, ám ezt a rendező megcáfolta. Ugyanennél a résznél Edward Woodwardot levizelte egy kecske:D Howie szövegét hatalmas táblákra írták, amiket a nagy rituálé helyszínén lévő szikláknak támasztottak neki, innen tudott Woodward lesni, ha elfelejtette, mit kellett mondania. Robin Hardy a pap a templomban, ahol a rendőr a jegyesével van (ez az én verziómban csak egy rövid visszaemlékezés és a nő nincs benne); az író pedig egyike a falusiaknak a termékenységi menetben. A Bolond álarca mögött egy jelenetben Shaffer bátyja bújt meg. Az eltűnt lány szerepében Gerry Cowpert láthatjuk, ám a fénykép, amit körbeadnak, az ikertestvérét, Jackie Cowpert ábrázolja. Jackie a barlangos üldözésben beállt a nővére helyett. A tanárnőt megszemélyesítő Diane Cilento színpadi színésznő volt és félig már visszavonult, mikor Shaffer visszacsábította őt a színjátszáshoz a The Wicker Man kedvéért – később ők ketten összeházasodtak.

A vesszőből font embernek több változata ismert, ám az eredeti, első vágás elveszett. Elvileg véletlenül került a megsemmisítendő anyagok közé egy újabb tulajdonosváltásnál, ám Christopher Lee szerint direkt lett belőle „autópálya-alapanyag”, mert a producer Michael Deely utálta. Először 99 percesnek készült, mára pedig maradt egy 91 és egy 96 perces változata, a legteljesebbnek ítélt verziója a Canal+ által kiadott Bővített Kiadás. Ennek létezik egy különleges, kétlemezes változata, amit fadobozban dobtak piacra és mindössze 50 ezer példány készült belőle. Ezek közül 20-ban ott van Christopher Lee, Edward Woodward, Anthony Shaffer, Peter Snell és Robin Hardy aláírása! A mozgóképből lett egy regény (The Wicker Man, 1978; írta Hardy és Shaffer), színdarab és színpadi musical, valamint 2006-ban egy remake, amit itthon Rejtélyek szigeteként ismernek és csúfosan megbukott. 2011-ben bemutatták a The Wicker Tree-t, ami „folytatás”, de mégsem az; és 2004. óta minden évben megrendezik a The Wickerman Festivalt is, azon a környéken, ahol a filmet forgatták - ez egy zenei/művészeti fesztivál, aminek a végén mindig elégetnek egy hatalmas fabábut. 

A The Wicker Man készítési költségéről nem találtam adatot, első bemutatásakor kis híján 61 ezer dollárt hozott be az USA-ban. 1974-ben elnyerte az első díjat a párizsi Fantasztikus Filmek Fesztiválján, 1978-ban Saturn Awarddal jutalmazták Legjobb Horror kategóriában, mára pedig kult-státuszba került. A kritikusok mindenütt pozitívan reagáltak rá, sokan közülük 1973. legjobb filmjei közt tartják számon. 

A rövid véleményem annyi, hogy fura. Ehhez foghatóval még nem találkoztam, valami másra számítottam. Azért egy érdekes élmény volt, csak ellentmondásos, legalábbis nekem. 

Pontozás: 

imdb: 7.6 (3 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 4/5 

A dvdről: Ez egy igen jó, bár egyszerű kiadás. A fekete és vörös borítón figyelemfelkeltő szövegek és képek láthatóak, a menü igényes, mozgó, megalapozza a hangulatot. A hangopcióknál csak a mono vagy az 5.1-es lehetőség adott, mindössze egy nyelv van, emellett akad egy jelenetválasztás meg a már a cikk elején említett trailer. A képminőségen nem, de a hangon meglátszik az eltelt 40 év, valamint azt furcsának tartom, hogy a Play Movie helyett Theatrical Version van kiírva, mintha lenne mellette egy Bővített vagy Rendezői Változat is, pedig nincs. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett, az a Canal+-logó, amit a lemez behelyezésekor és a film kezdetén is meg kell néznünk, merthogy áttekerni nem engedi – viszont legalább a copyright-szöveg irtó rövid. 100 Ft-ot megért, de szívesen néztem volna extrákat. 

Hírek: 

- A most 85 éves Robin Hardy még mindig aktív, készíti a trilógia lezáró darabját, a The Wrath of Godot, ami a The Wicker Tree-vel együtt áll össze hármassággá. Ezt a filmet azonban már tavaly év végén be kellett volna mutatni, az előzetes tervek szerint egy időben a The Wicker Man képregény-adaptációjával. A wikipedia szerint viszont The Wrath of the Gods a címe, Wagner Ring-ciklusának lezáró darabján alapul és 2015-ben mutatják be. Szóval van, de nincs:) 

- Christopher Lee ismét Saruman lesz A hobbit: Oda és visszában. 

A dvd-bemutatós szavazásra 2 hét alatt mindössze 2 voks érkezett, viszont ezek egyöntetűen az efféle cikkek ellen szólnak. Még meglátom, hogy figyelembe veszem-e őket vagy sem, mindenesetre a következő írásom egy újabb klasszikus kult-horror lesz!

A Pannon Lapok Társaságánál nemrég valaki kitalálta, hogy a tv-műsorból vegyék ki az HBO-t, helyére pedig rakják be az M3-at. (Ez különösen ostoba döntés volt abban a tekintetben, hogy a Trónok Harca 4. évadja hamarosan elkezdődik és az HBO az egyetlen csatorna, ahol legálisan lehet nézni…) Így viszont kénytelen lettem saját magam kikutatni a Home Box Office adását, úgyhogy regisztráltam a port.hu-ra, ahol beállítottam, hogy küldjön értesítést ha Juno Temple vagy Ellen Page filmjeit tűzik valahol műsorra. [2017-es megjegyzés: Ebben az évben meg szétbarmolták a műsorújságot, azóta kénytelen vagyok mindent a portról vagy az Animare-ról kikeresni.] Jött is az első értesítő az utóbbiról, cikkem tárgya pedig az a The Stone Angel, amit kis híján megnéztem februárban Ellen miatt. Most viszont már bánom az időt, amit rászántam…

Ahogy a cím sugallja, egy hölgy életét nézhetjük meg, akit Hagarnak hívnak (Ellen Burstyn és Christine Horne alakítják, ejtsd: Hégár). Láthatjuk a döntéseket, amik megváltoztatják a mindennapjait, örömteli meg tragikus élményeit, viszonyulását a gyermekeihez, édesapjához és a férjéhez; indulását és az útja végét. (Aki ért angolul, annak még egy pici info: azért A kőangyal az eredeti címe, mert ez a szobor fontos szerepet játszik, egyfajta horgony az időben, ami a hősnő számára mindig ott volt és aztán ottmarad akkor is, ha ő már nincs.)

Amikor egy óra eltelt és Ms. Page még mindig nem bukkant fel, akkor már tudtam, hogy megint belefutottam valami olyanba, mint a Peacock… Itt viszont egy színtiszta dráma tárul elénk, amiben valójában semmi érdekes sincs, abszolút hétköznapi történet – számomra legalábbis a rangon aluli házasság és munka sztorija unalmas. Az külön ront rajta, hogy két órás, és bár Ellen Burstyn remekül játszik, nincs más, ami lekötné a figyelmet. Az egyetlen rész, ami tényleg felkavaró, az a kisebbik fiú halála, de ez legalább másfél óra után következik be… Az alkotók/szereplők listája se túl impozáns, az író-rendező-producer Kari Skogland, aki általában sorozatokon dolgozik; a fiatal Hagart játszó Christine Horne szintén jórészt tévére készülő produkciókban tevékenykedik. Page mellett ismerős arc volt még Dylan Baker (Marvin) az Adsz vagy kapsz!-ból és Sheila McCarthy a Lakat alattból, valamint Aaron Ashmore, aki az X-Menes Shawn Ashmore ikertestvére.

Érdekességek: A cselekmény az egyik leghíresebb és legkedveltebb kanadai írónő, Margaret Laurence 1964-es regényén alapul. A The Stone Angel könyv formájában sok egyesült államokbeli iskolában kötelező olvasmány. Ellen Burstyn elvileg énekelt is egy dalt a filmhez, bár én nem emlékszem rá, de lehet, hogy a stáblista alatt hallható, amit persze a Film+2 nem ad le. Burstyn teljesen véletlenül rátalált egy rég nem látott rokonára a stábban. A főszereplőnő életre keltéséért Genie Awarddal jutalmazták őt, a zeneszerző John McCarthy szintén ilyen díjat nyert a munkájáért. Az Egy asszony élete 474 ezer dollárt hozott be, a költségéről nem találtam adatot, a kritikától vegyes értékelést kapott.

Hosszú, nem valami érdekfeszítő és túl kevés van benne Ellen Page-ből. Nem tetszett, de a jó színészi alakítások miatt annyira mégse fogom lepontozni. 

Pontozás:

imdb: 6.3 (3 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 3/5 (Ha kedvenc színésznőm többet szerepelt volna, akkor mindenképpen szórakoztatóbb lett volna számomra.) 

Hírek: 

- Ellen Page lesz a női főszereplő az egyelőre még cím nélküli John Belushi életrajzi filmben, amiben Emile Hirsch kelti életre Johnt – hát ez nem hangzik túl biztatóan… (Szerencsére nem készült el.)

EZEN A LINKEN TESSÉK SZAVAZNI, amíg nem jön új írás!

Engem elsősorban még mindig két dologgal lehet megvenni egy filmhez: egy jó címmel és általam kedvelt színészekkel/rendezőkkel. A Grand Budapest Hotelnél az előbbi adott volt és bár hamar kiderült, hogy csak icipicit van köze hazánk fővárosához, a stáblistán látható jobbnál-jobb színjátszók nevei egyre inkább felkeltették a figyelmemet. Aztán kiderült, a rendezője az a Wes Anderson, aki a remek Tenenbaum, a háziátok és a hasonlóan kitűnő, különösségében csodálatos Holdfény Királyság alkotója; ezekből meg már egy is éppen elég referenciának. Szóval tegnap végül Mozsárágyúval közösen megtekintettük – ezúttal pedig végre nem csak mi voltunk a vetítésen!

Egy fiktív, közép-európai állam, Zubrowka hegyeinek egyikén áll a Grand Budapest Hotel. A jövőből visszalépünk a múltba, hogy találkozzunk az Íróval (Jude Law - Tom Wilkinson), akinek könyvét egy kislány olvassa, és ebből tudhatjuk meg a mára elfeledett, egykor patinás és elképesztő luxusáról híres szálloda történetét, ahogyan azt a kifutófiúból milliárdossá vált tulajdonos, Zero Moustafa (Tony Revolori – F. Murray Abraham) elmeséli. A sztori pedig valójában a legendás főportás, Gustave H. (Ralph Fiennes) és egy felbecsülhetetlen értékű festmény kalandos utazásának meséje…

Senkit ne zavarjon meg, amit az előbb írtam, a lényeg az utolsó mondatban van. A három idősík valójában alig észrevehető, a jelent, ahol a kislány olvas, mindössze a nyitó és a zárójelenetben láthatjuk; a közeli múlt a felvezetésben játszik komolyabb szerepet; a fennmaradó időben pedig 1932-ben maradunk. Aki látott már legalább egy Anderson-filmet, az tudhatja, hogy mindegyik egy fő téma köré szerveződik, ugyanakkor több kisebb szálat tartalmaz és a lényege emberi sorsok, érzelmek bemutatása. Az itteni eseménysort kétféleképpen is lehet értelmezni, hiszen nézhetjük úgy, hogy Monsieur Gustave életét mutatja be egy szemtanú szavaival, de akár úgy is értelmezhető, hogy ez Moustafáról szól, ám a főportás karakterének köszönhet mindent, ezért beszél olyan sokat róla. A cselekmény a rendezőhöz képest meglehetősen mozgalmas és gyors. Egyrészt egy rejtélyes gyilkossági ügy felderítése, másrészt az eltűnt kép utáni nyomozás elevenedik meg előttünk; a két főhős éppen ezek miatt kénytelen végigmenekülni egész Zubrowkán, mialatt a törvény emberein túl valaki más is a nyomukban van. De ez mégsem egy véres dráma, hanem elsősorban egy rendkívüli látványvilágú, morbid vígjáték, amin a sötét tónus dacára sokszor lehet felszabadultan nevetni.

„Csodásan néz ki, kedvesem, még jobban, mint életében! Nem tudom, mit kentek magára a hullaházban, de én is kérek belőle!” 

A mindig elsőrangú teljesítményt nyújtó Ralph Fiennes totálisan átlényegül karakterévé, a biszexuális, piperkőc, udvarias, rendkívül művelt főportássá, aki minden nőnek udvarol, minden férfit úriemberként kezel és él-hal a parfümökért meg a szerelmes versekért. A kezdő Tony Revolori jó társának bizonyul, de legtöbbször csak az volt a dolga, hogy komolyan vagy meglepődötten nézzen. Nem lekicsinyelni akarom, csak éppen Fiennes mellett szinte fel sem tűnik, pedig sokszor egyedül van a vásznon. Zero másik alakja, az F. Murray Abraham által játszott idősebb kiadás sokkal érzelemdúsabb, érdekesebb, ő a narrátor, megosztva Jude Law Írójával. A további szereplők: Tilda Swinton, Saoirse Ronan, Jeff Goldblum, Adrien Brody, Willem Dafoe, Harvey Keitel, Bill Murray, Edward Norton, a már említett Tom Wilkinson, Owen Wilson, Jason Schwartzman, valamint az Adéle élete miatt mostanában igazán ismertté vált Léa Seydoux és a Holdfény Királyság öreg mesélője, Bob Balaban.

„Maga Gustave H., a Grand Budapest Hotelból, Niedelstadtból?”

Van valami igazán vonzó abban, ha egy moziban a legkisebb szereplőket is Oscar-díjas színészek keltik életre. Nem a pompa vagy a csillogás, hanem a biztos tudat, hogy amit itt látni fogunk, az színvonalas lesz és az alakításokra biztosan nem lehet majd panasz! (Persze ez se mindig jön be, de azért általában működni szokott.) Nekem a legjobban Willem Dafoe játéka tetszett, ő a velejéig romlott, félelmetes gonosztevő, akinek a legjobb „fekete” poénok jutnak, egyszerűen fantasztikus. A hölgyek közül elsősorban Léa Seydoux tett rám nagy hatást, mert bár csak pár percet szerepel, a szépsége megfogott. Tilda Swintonnál inkább a maszkmesterek által megalkotott arc dominál, Saoirse Ronan meg háttérbe szorul, bár átható kék szeme kifejezetten jól jön az erős színekkel operáló látványvilághoz. És ha már itt járunk: a mesébe illő képeken sokszor a hatalmas terek, a monumentális díszletek szinte elnyelik a szereplőket, gondoljunk csak a hotel tágas belső tereire, a múzeum sötét folyosóira vagy a börtönkomplexumra! Ez és a tény, hogy egyetlen karakternek sincs valódi neve, mind azt mutatják, hogy igazából maga a történet a főszereplő. Pár helyen tényleg látszik, hogy az adott dolgot „rajzolták” (mondjuk a sífelvonónál), ám ez direkt van így; sokszor meg egyáltalán nincs zene a hatás fokozására. Egyébiránt egy orosz népi együttes játszotta fel a háttérben szóló, igazán hangulatos muzsikát, ami remekül illik a fura történethez.

„Vegye át!” 

Érdekességek: A sztorit Stefan Zweig német író művei ihlették, elsősorban az 1939-es Nyugtalan szív és az 1982-ben kiadott The Post-Office Girl. Az Író őt jelképezi, Gustave H. pedig hozzá hasonlít. Brit-német koprodukcióról van szó, amit teljes egészében Szászországban forgattak, német pénzből. Az ország neve egy lengyel vodka márkájának elnevezéséből származik. Mind a három idősíkon más felbontású a kép, ahogy mélyebbre merülünk a múltba, úgy szűkül be. 

A hotel épülete több elemből állt össze. A belsejét a használaton kívüli Görlitzer Vásárcsarnokban építették fel, a külseje pedig egy modell. A modell 3 méter magas, 4 méter hosszú és 2 méter mélységű volt; a mögötte látható hegy és a fogaskerekű vasút különálló, más-más méretű makettek. Tilda Swinton maszkját hosszú órákba tellett feltenni, és a legprofibb maszkmester-csapat készítette. Jeff Goldblum karakterét Kovács Vilmosnak hívják, ez főhajtás a két híres magyar operatőr, Kovács László és Zsigmond Vilmos előtt. Saoirse Ronan készítette a filmben látható, torony-formájú sütiket, elmondása szerint ez sokkal nehezebb volt, mint végrehajtani a Hanna – Gyilkos természet akciójeleneteit. A vége-stáblista utolsó felében egy kis rajzolt karakter orosz táncot jár a remek muzsikára. A 2014. februárjában tartott 64. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Ezüst Medvét nyert Wes Anderson rendezése. A Grand Budapest Hotel készítési költségét eddig még nem hozták nyilvánosságra, mostanáig viszont már 69 és félmillió dollárt hozott vissza, a kritikusok mindenütt elismerően nyilatkoztak róla. 

Nekem tetszett, igazi élmény volt, izgalmas, színes, abszurd és vicces. Szóval jó.

Pontozás: 

imdb: 8.1 (3 év alatt 0.3-at csökkent.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Ralph Fiennes állítólag M lesz a Bond 24-ben. 

- Adrien Brody alakítja hazánk legendás fiát, Harry Houdinit a Houdini mini tv-szériában. 

- Willem Dafoe egy rendhagyó „életrajzi” drámában kelti életre a hírhedt olasz rendezőt, Pasolinit; majd szinkronizál a Finding Dory-ban, ami a Némó nyomában folytatása… (Ezekről biztosan tudom, hogy elkészültek.)

- Harvey Keitel a Neutron Zombies című állatságban bukkan fel legközelebb.

- Jude Law elvileg ismét Dr. Watson bőrébe bújik a Sherlock Holmes 3-ban. 

- Bill Murray következő érdekes munkája a St. Vincent de Van Nuys – akinek felkeltette az érdeklődését, keressen rá idézőjelben a Keresőben, egyszer már leírtam a szinopszisát. (Láttam, írtam róla.)

- Edward Norton a szuperhősösnek is nevezhető vígjátékban, a Birdmanben lesz Michael Keaton partnere. (Mégsem szuperhősös és inkább dráma, erről szintén írtam.)

- Saoirse Ronan egy érdekesnek látszó dráma főszerepét vállalta el, ez a Stockholm, Pennsylvania: „Egy fejlődésben visszamaradott fiatal nő története, akit egy gyermekrabló nevelt fel, és most megpróbál visszatérni a normális családjához, 20 év különélés után.” (Láttam, nagyon érdekes volt, bár az eleje a legjobb.)

- Léa Seydoux többek közt egy sci-fiben is játszik a közeljövőben. A The Lobster egy romantikus tudományos-fantasztikus mű, ami „egy disztopikus társadalomban játszódik, ahol az egyedülálló embereket összegyűjtik egy ijesztő hotelba. Az ide bezárt magányos lelkeknek 45 nap áll rendelkezésükre, hogy párra találjanak, ha ez nem sikerül, akkor állattá változtatják és szabadon engedik őket a vadonba.” (Borzasztó fura lett...)

- Tilda Swintont hamarosan remélhetőleg Székesfehérváron is lehet majd látni a Halhatatlan szeretőkben. (Sajnos nem lehetett...)

- Owen Wilson Ben Stillerrel karöltve újabb ostoba és értelmetlen folytatásokat készül elkövetni az emberiség ellen, konkrétan az Éjszaka a múzeumban 3-ról és a Zoolander 2-ről van szó… (Hát persze, hogy ezek is elkészültek, majd eltűntek a süllyesztőben!)

Hamarosan újból jelentkezem, addig az ez előtti bejegyzést nézzétek meg és szavazzatok a végén található szavazáson!

Alig egy héttel a turkáló-túra előtt néztem a remek Blöfföt, de amikor megláttam, hogy kétlemezes kiadás, 100 Ft-ért, nem hagyhattam ott. Igaz, még sosem láttam ezelőtt angolul és picit izgultam is, hogy vajon lesz-e olyan jó, mint a fenomenális magyar szinkronnal, de végül nem kellett csalódnom. 

Már a lemez elindítása előtti látvány tetszett. A két korong teljesen máshogy néz ki, ráadásul mindkettő tökéletes állapotban van, egyiken sincs karc vagy kosz, pedig ez gyakori ezeknéll az angliai használt dvdknél. A borító informatív, kedvcsináló, a belsejében lévő kis tartalomjegyzék pedig rendhagyó módon középen van, a két dvd között.

Néhány megfigyelés az eredeti szinkronnal kapcsolatban: Statham beszéde érthetetlen és tök hülye hangja van; Tyrone eredeti hangja majdnem ugyanolyan, mint a magyar; a "nemezis" angolul sokkal jobb hangzik; Vinny azt mondja a kutyának: „Don't snatch!" (az eredeti cím); Boris pedig nem golyóálló, hanem „Bullett-Dodger", vagyis kitér a lövések elől (ez egyébként a szövegből is kiderül). 

1. lemez: 

Van egy nagyon hangulatos felvezető menü-animáció a figurákkal, aztán a stúdiólogó, semmi ne másold a lemezt-baromság, és jó zene szól, de ez különben végig elmondható az összes extráról. Egyetlen dolog nem tetszett: a copyright azután jön, hogy elindítod a filmet, ez kissé szemét húzás. A mozi mellett helyet kapott egy rendezői kommentár, valamint a Stealing Stones Opció. Ez olyannak tűnik, mint a Maximum Movie Mode, azt írja, hogy ha a képernyőn felbukkan a gyémánt-jel, csak le kell nyomni az Entert/OK-t, hogy megnézzük a kis extra-morzsákat. Ehhez viszont újra végig kéne ülni a filmet, szóval most inkább kihagytam.

2. lemez: 

Csak plusz tartalmak. Más zene és más animáció van a menüben.

Rejtett extrák és a jelek, amik aktiválják őket: $ - bírságok a forgatáson a stábtagoknak, miért és hány font; Telefonkép - Doug csengőhangjának kódja a régi mobilokhoz:D; 1 - néhány emlékezetes szöveg; ! - lövöldözés és káromkodás-mix:D Az elején megkérdezi, hogy "Sértődős vagy?", ha igent nyomsz, akkor kifütyülnek mindent. Igazából nem nagyon vannak elrejtve, mindkét menüben ugyanott találhatóak. 

International Trailer - nagyon jó:) 

Song Selection - A legemlékezetesebb jelenetek, amikben a legjobb zene szól, 7 különböző választható. 

Trailer - Elég fura, de vicces. 

Filmográfiák - Egy-egy humoros, jellegzetes szöveget lehet meghallgatni az adott színész figurájától - kár, hogy mindenkitől ugyanazok vannak mindenhol. (Avi - London, Mickey - mi legyen a lakókocsiban, stb.) Csak 6 színész van, pedig többen is lehettek volna. 

Tv Spotok - 4 db, az utolsó kettő az első kettő rövidített verziója. 

Interjúrészletek, amikből az alábbiak derülnek ki = Ritchie azt mondja, jó hogy volt biztos pénz, ami A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacsőnél nem volt. Inkább komoly alkotásként tekint a Blöffre. Szerinte Pittnek jó vígjátéki humora van, amit viszont nem használtak ki korábban. A verekedésnél realizmusra törekedett, de nem túlzott realizmusra. Vinnie Jones a második, aki beszél, de amiket mond, azok kevésbé izgalmasak. Dennis Farina jön. Azt mondja, egy csomó színésszel nem is találkozott, mert a karaktereik azelőtt eltűnnek, mielőtt ő megjelenik. Azt meséli, ő és Ritchie együtt még jobbá tették Avit, mint amilyen alapból volt. Nehezen értette meg az angol akcentust, sokszor azt se tudta, mit mondanak neki. Jason Statham a következő. Stephen Graham (Tommy) csatlakozik, de csöndben marad, Statham az improvizációról beszél. Benicio del Toro az újabb ember, ő sem túl érdekes, Mike Reid jön. Elárulja, hogy nem zsidó, dacára a nagy orrának:D Mesél arról, hogy a világ megváltozott, sok helyen pont olyan, mint a filmben. Ismét Stephen Graham, ezúttal beszélhet is. Azt mondja, a rendező sok teret enged az improvizálásnak. Pittől sztár-attitűdöt várt, ami nem volt, ez meglepte. Az ő szavaiból derül ki, hogy Reid tv-színész és elég híres Angliában. A soros Matthew Vaughn, a producer. Elmondja, hogy Bradet nem tudták volna megfizetni, de ő elvállata kevesebb léért is. (Felötlött bennem, hogy biztos innen ered a későbbi kapcsolat a Kick-Asshez, aminek Pitt a producere és Vaughn a direktora.) Ez a filmecske kis híján 24 perc, talán picit jobb lett volna, ha az egyes embereket külön-külön is meg lehet hallgatni. 

Fotógaléria: Videóba vannak rendezve, de tök jó, lehet rajtuk röhögni és a zene itt is remek. 

Így készült: Statham és Ritchie sakkoznak, közben előbbi interjúvolja a másikat és Vaughnt, mindenféle bevágnak. Hülye kérdések mindenkinek, vicces, érdekes, a játékidő 24 perc. Az Interjúrészletekből sok benne van. Innen tudom: Bunkó azért kínozza a kutyákat, mert a közönség nagyrészt jobban utálja az állatkínzókat bármilyen más gazembereknél. Láthatóak a büntetések, mikor megbírságolták egymást a kihágásokért. Az egyik pofa Bradley-nek nevezi Brad Pittet:D A víz alatti felvétel nagyon izgalmas. 

Production Notes: Érdekességek, tudnivalók, csak szöveg. Ewen Bremner (Csuma/Mullet) volt Spud a Trainspottingban. Igazi pusztakezes bokszolóktól kértek tanácsot és illegális bokszmeccsekről szereztek felvételeket a valóság tükrözéséhez, a kutyaviadal viszont teljesen stilizált, igazából nem ilyen. Boglárka, a kutya többször is kanos lett és rávetette magát filmbeli partnerei lábára. Mindenki haverságban volt a többiekkel a forgatáson, együtt lazítottak, stb. A felvételek között kártyáztak, nekem 21-ezésnek tűnt. A szereplőválogatás hosszú ideig tartott. Pitt benne akart lenni Ritchie új filmjében, sokkal kevesebb pénzért vállalta, mint egyébként bármi mást, a lakókocsija ugyanakkora volt mint a többieké, nem bántak vele A-kategóriás sztárként és ez neki tetszett. Még valódi cigánytáborokat is felkeresett, hogy ihletet nyerjen. Jason Flemyng nagyrészt szintén a Guy Ritchie iránti odaadásától vezérelve akart szerepelni, mindegy, milyen pici alakként. Darren névre hallgató figurája aztán lassan nagyobb teret kapott, ő lett Mickey jobbkeze. Amikor Török és csapata elhagyja a ringet és kitör a verekedés, az improvizáció volt. Többen kiemelik, hogy nincs igazán főszereplő, a figurákat a történetnek rendelték alá. 

Kimaradt jelenetek: A negyedik az tök jó, az ötödik is, érdekes fordulat lett volna, ha benne marad. 

Storyboardok: 3 jelent, 3 féle módon nézhetőek: Csak storyboard, csak a kész jelenet vagy a kettő együtt. 

B-roll: 5 percnyi a forgatásból, látható hogy Jones-nak védősisak és szemüveg kellett, mikor a falba lőtt, de az a rész nem került be. Amikor Tony kocsija nekirohan az oszlopnak, azt távirányítással oldották meg. Az oszlop belefúródása az autóba teljesen spontán esemény. 

Összesítésben: Ez egy kis híján tökéletes kiadás. Érezhető, hogy mennyi energiát öltek bele az elkészítésébe, ami nem volt hiábavaló. Egyrészt rendkívül informatív, másrészt végig humoros marad és ezáltal megunhatatlanná válik. Három szinten is operál: A néznivaló mellett a film első rangú zenéje fontos összetevőjévé válik az extra tartalmaknak, végül meg, ha már az audiovizuális-élmények túl sokká válnak, a Production Notes ad egy kis nyugis olvasnivalót. Tényleg csak apró, jelentéktelen dolgokba tudok belekötni, ez egy 5/5-ös dvd-pakk, csak ajánlani tudom!

Ja és még valami:

SZAVAZÁS - Legyenek-e továbbra is dvdket bemutató írások vagy ne? A linkre kattintva lehet szavazni.

A Csillagok Háborúja és az Űrszekerek a két nagy, halhatatlan űreposz – utóbbi már lassan 50 éve örvendezteti meg hűséges rajongóit újabb epizódjaival. Az én életemben a Star Trek Új Generációja derítette fel a világűr végtelenségét az Enterprise fedélzetén, majd Pickard kapitány csapata átadta a helyét a következő társaságnak, akik újdonságuk ellenére is régiek voltak. Ők J.J. Abrams 2009-es Star Trek-mozifilmjének hősei, akik ugyanazok a karakterek, mint a ’60-as évekbeli szériában látható nagy elődök, ám mégis mások. Az előző bejegyzésben említett, 5 évvel ezelőtti alkotás nagy sikerrel vette be a mozipénztárakat, hiszen egyrészt sosem látott, másrészt viszont mindig is ismerős dolgokat mutatott be rajongóknak és laikusoknak egyaránt; a készítőknek pedig sikerült megreformálniuk Gene Rodenberry galaxisát és „gyermekeit”; Kirk kapitányt, Mr. Spockot, Scotty-t, McCoy dokit, Chekovot, Sulut és Uhurát. A folytatás elkerülhetetlen volt, tavaly érkezett hozzánk a furcsa módon magyarul felcserélt című Sötétségben (2020-ra megjött az eszük és immár a rendes nevén adják a tvben), ami az első rész iránt érzett lelkesedésem ellenére se érdekelt annyira, hogy megnézzem. Aztán mikor barátaim meséltek róla, gyorsan kitaláltam, ki is az a titokzatos főgonosz, aki itt keveri a szalámit – az előző 11 Star Trek-film beható ismeretében viszont ez elvárható. Lássuk hát, miért is megy Kirk és csapata a sötétségbe:

A Csillagflotta zászlóshajója, az Enterprise, a nyitó misszió során egy fejletlen civilizációt próbál megmenteni saját planétája haragjától, ám a vakmerő kapitány (Chris Pine) megsérti az Első Direktívát azzal, hogy nem hagyja porrá égni első tisztjét és barátját (Zachary Quinto). Ezek után súlyos büntetést kapnak – vagyis csak kapnának, ha nem jönne közbe egy terrortámadás a Flotta szívében. Az első részből ismert karakterek (Pine, Quinto, Simon Pegg, Karl Urban, Anton Yelchin, John Cho és Zoë Saldana) felsőbb utasításra a John Hammond néven ismert terrorista (Benedict Cumberbatch) nyomába erednek, ám a veszélyes közellenség éppen a klingonok anyabolygóján bújt el. Ráadásul kiderül, hogy nem is az, akinek a parancsnokság mondja, és sokkal többről van itt szó, mint egy magányos őrült bosszúhadjáratáról. Vajon sikerül megállítani a gonoszt – na de ki ő igazából? 

Négy napig készültem megnézni ezt, de mindig közbejött valami, végül szerda este lett időm rá. Igazából elvárások nélkül ültem le elé, csak egy király Star Trek-filmet akartam látni és reménykedtem benne, hogy megtudhatom, mitől tartja oly sok ember annyira jónak az Into Darkness-t. Nehéz lenne szpojlerek nélkül beszélni a fő szálról, de mivel már mindenütt lelőtték az összes poént, ezért most én se fogom vissza magam. 

Ha tehát még nem láttad és nem tudsz róla semmit, de meg akarod nézni, akkor ne olvass tovább! 

Anno a második Trek-mozgóképben, a Khan haragjában találkoztam először az egyenesen a sorozatból érkező rosszfiúval, Ricaldo Montalban Khanjával, aki genetikailag módosított szuperember. Emlékezetes karakter, ám korántsem annyira, mint Cumberbatch Khanja. A manapság egyre több szerepet kapó angol színész különös arcberendezésével, mozgásával és lenyűgöző hangjával sokkal inkább elhiteti magáról, hogy fölötte áll mindennek és mindenkinek, mint elődje, aki bár akkoriban igen impozáns izomzattal és jellegzetes külsővel bírt, gyakorlatilag egy Chekovval történő rövid találkozáson kívül közvetlenül egyáltalán nem kerül szembe a világűr híres kalandoraival. Benedict úr kézitusában, lövöldözésben, üldözőként és üldözöttként is ott van mindenütt, ráadásul könnyű vele azonosulni – ki ne akarná Khan képességeit? 

A cselekmény egyetlen komoly gondjaja: elsősorban azokra a nézőkre épít, akiknek nincsen előzetes Star Trek-ismeretük, vagy az kimerül Abrams előző filmjében. Képtelen vagyok azt hinni, hogy egy igazi rajongó, vagy egy olyan valaki, mint én, aki minden korábbi Trek-mozit látott, ne jönne rá azonnal, ki rejtőzik Hammond álcája mögött. Ugyanakkor az elején ott van a korábbi epizódból kimaradt klingon-szál; a galaktikus háború réme köröz a hősök feje felett és pluszban még az Enterprise fedélzetére került titokzatos torpedók is külön izgalmakat ígérnek a nézőknek, meg kihívást a figuráknak. Később aztán Khan felfedi a lapjait, és úgy tűnik, őt is csak felhasználták, de akik ismerik, már sejthetik, bizony ez korántsem ilyen egyszerű. A végjáték aztán picit rontott számomra az összképen, mert bár egyrészt egy nagyon király utalás a Khan haragjára, másrészt viszont kitalálható, mi fog történni...

A már említett főhős-körön kívül visszatér Pike admirális (Bruce Greenwood), Kirk mentora; Keenser (Deep Roy), Scotty űrlény segédje; és egyetlen rövidke felbukkanásig Leonard Nimoy is. Új szereplő Marcus admirális (Peter Weller), aki a hajtóvadászat szervezője és a csinos doktornő (Alice Eve), aki a rosszfiúhoz hasonlóan szintén más, mint akinek mondja magát. A „vezetőség” szintén maradt, a producer-rendező még mindig J.J. Abrams, az író-producerek meg Roberto Orci és Alex Kurtzman.

Érdekességek: A forgatókönyvhöz Arthur C. Clarke és Larry Niven tudományos-fantasztikus regényei adtak inspirációt. A történet egy évvel az előző rész után játszódik. Ez volt az első a szériában, amit az Egyesült Államokon kívül forgattak, néhány trükkfelvételt ugyanis Izlandon rögzítettek. A Paramount 3D-snek akarta a mozit, Abrams viszont IMAX 2D-snek, végül 30 perc IMAX-minőségben készült, aztán az egész anyagot utólag, digitálisan konvertálták át térhatásúvá – ez a világon az első, ahol a szuper szélesvásznú felvételeket később 3D-ssé alakították. 

Benedict Cumberbatch tesztfelvétele egy barátja konyhájában készült. Őt és Chris Pine-t vonóhoroggal húzták végig a stúdió padlóján, így vették fel az űrben siklást. Karl Urban kisujján láthatunk egy gyűrűt, ezzel tisztelgett elődje, DeForest Kelly előtt, aki ugyanígy hordta saját ékszerét a ’60-as évekbeli sorozatban. Chekov nem véletlenül vág fancsali képet, mikor Kirk azt parancsolja neki, hogy húzzon vörös inget, ugyanis a széria egyik visszatérő eleme a „red shirt”-nek nevezett, vörös egyenruhás, jelentéktelen mellékszereplők halála. Mikor a U.S.S. Vengeance fedélzetén a nagydarab őr felszólítja Scotty-t, hogy mutassa meg a másik kezét, akkor amaz nem tesz eleget a felkérésnek – ám azon túl, hogy oda van kötözve a konzolhoz, azért sem mutatja meg, mert az első Scotty, James Doohan se tette ezt soha, ugyanis az egyik ujja egy háborús sérülés miatt hiányzott, így mindig csak az ép kézfejét emelte a kamera felé.

A kritikusok és a rajongók egyik nagy kifogása a film ellen Eve karakterének teljesen indokolatlan fehérneműs bemutatása. A harmadik író, Damon Lindelof elnézést kért érte a twitteren, a brit színésznő viszont nem értette, mire fel van a nagy felháborodás, szerinte ez a dolog korántsem ennyire zavaró. Cumberbatch alakítását mindenütt elismerték, ám több oldalról támadás érte az alkotókat, amiért éppen őt választották, merthogy az eredeti Khan a sztori szerint indiai származású, az őt játszó Ricaldo Montalban spanyol volt, Benedict úr viszont fehér. J.J. Abrams apja, Gerald, és két gyermeke, Henry meg Gracie is felbukkan a mellékalakok közt. A Csillag Flotta tanácsában ott ül a híres producer, Akiva Goldsman, aki az előző részben a vulkáni tanács tagját alakította; az Enterprise teleporter-kezelője Christopher Doohan, James Doohan fia; a hajóhídon lévő űrlény hölgy pedig Heather Langenkamp, a Rémálom az Elm utcában-sorozat Nancy-je, aki egyébiránt maszkmester is volt. 

Ha minden igaz, 2258-ban járunk, Bones pedig azt mondja, hogy Khan legalább 300 éves. Tehát 1958-ban született, vagyis „kortársunk”:) A rengeteg harcjelenet ellenére az Enterprise egyszer sem nyit tüzet semmilyen célpontra. Az irányítópanelek némelyike fordítva felszerelt vonalkód-leolvasó. A hiperűri lövöldözésnél a sérült hajóból felszerelések és szerencsétlen Flotta-tagok mellett R2-D2 is kirepül. A nyitó küldetéshez a vulkánt tényleg felépítették, a stáb rendesen izzadt a méretes modell közelében. Khan hajója láthatóan letarolja az Alcatraz-börtönt, ez Abrams kommentárja volt arról, hogy az ott játszódó sorozatát egyetlen évad után megszüntették. Spock és a főgonosz csatája szemétszállító járművek tetején játszódik, a díszlet a sérülések elkerülése végett gumiból volt. A klingon nyelvű szövegeket a helyszínen rögzítették a nyelv megalkotójának, Marc Okrandnek a közreműködésével, ám az utómunkák során annyira szétvágták, hogy értelmetlenné vált, így újból fel kellett őket mondani.

Elvileg két szerencsés nyertes egy pályázatnak köszönhetően képernyőn átsétáló extra-szerepet kapott a filmben – azt nem tudom, hogy kik ők és hogy tényleg bekerültek-e egyáltalán. A hiperhajtómű nem díszlet, hanem egy létező építmény, a Lawrence Livermore Nemzetközi Laboratórium NIF-nek nevezett lézer-rendszere, a világ legnagyobb lézere, amiben a tudósok nukleáris fúzióval kísérleteznek. Most először engedték, hogy felhasználják szettként az NIF-et, de csak úgy, ha a stúdió minden felmerülő költséget megtérít és a forgatás nem zavarja a kísérleteket. A különleges helyszín megmozgatta a közismerten humoros Simon Pegg fantáziáját, aki Chris Pine-nal és a stáb nagy részével összefogva megviccelte színésztársait. Kitalációjuk szerint a sugárzás ellen „neutron krémet” kell kenniük magukra; Benedict Cumberbatch-csel aláírattak egy nyilatkozatot, amiben tudomásul veszi a kenőcs használatát (ebben benne volt, hogy az egész csak vicc, ám ő el sem olvasta, csak szignózta); Karl Urbant és John Chot pedig rávették, hogy kamerák előtt beszéljenek a neutron krém fontosságáról.

A Sötétségben – Star Trek 190 millió dollárból készült és több mint 467 milliót produkált, ezzel a valaha volt legnagyobb bevételt hozta a Rodenberry univerzumából létrejött mozgóképek közül. A kritikusokból egyértelmű pozitív reakciót váltott ki, csak néhányan fanyalogtak. 

Szerintem jó volt, azt kaptam tőle, amit vártam, bár korántsem annyira fordulatos és lenyűgöző, mint az elődje. A csúcs látvány és az „aztarohadt” pillanatok kárpótoltak a kitalálható befejezésért, úgyhogy nem vonok le pontot tőle. 

Pontozás: 

imdb: 7.8 (3 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Jön a 13. Star Trek, ebben viszont Abrams már csak producer, Kurtzman kiszáll, Orci marad, a bemutató 2016-ban várható. (Ez lett a Mindenen túl.)

- A leghamarabb érkező Űrszekerek-történet a Star Trek: Renegades című tv-film lesz, amiben visszatér Walter Koenig, az eredeti Chekov. 

- J.J. Abrams rendezi, írja és pénzeli a Star Wars VII.-et, valamint producerként részt vesz a Mission: Impossible 5-ben (ez minek?), a még cím nélküli Cloverfield-folytatásban (ezt már majdnem egy évtizede ígérgetik), a Portalban és a Half-Life-ban (Hollywood már nem tud mit kitalálni, így a videojátékok sztorijait adaptálják…). (Az Ébredő Erő egy rakás szar lett, az utolsó 2 sosem készült el, a másik 2-t meg mindenki imádja...)

- Alex Kurtzman fogja rendezni a Venomot, ő és Roberto Orci pedig együtt írják A csodálatos Pókember 2-t meg a 3-at, pénzelik a 4-et; valamint producerkednek A Múmia-újránál (ez állítólag igazi horror lesz) és pénzzel meg szkripttel járulnak hozzá a Van Helsing-újrához, amiben viszont a főhős Tom Cruise, szóval engem hidegen hagy, pedig az elsőt kedvelem… (Az Andrew Garfield-féle Pókember a második résznél megbukott, a figurát azóta újratervezték, benne volt a 3. Amerika Kapitányban, és hamarosan jön az új önálló filmje. Venom szerepére Tom Hardy-t szerződtették, az említett Van Helsingről még nem sokat lehet tudni, Tom Cruise viszont átkerült A Múmiába, amit hamarosan szintén bemutatnak.)

- Chris Pine-t a Förtelmes főnökök 2-ben láthatjuk viszont. (Ez is miért kell?) 

- Zachary Quinto az Agent 47 (egy Hitman-újra) gárdáját erősíti. (Na, ez tényleg odabaszott!)

- Zoë Saldana marad a sci-finél, ő lett ugyanis Gamora A Galaxis Őrzőiben, valamint továbbra is ő bújik Neytiri kék bőrébe az Avatar 2, 3, 4-ben. (Imádnivaló, hogy még csak egy rész van kész, de már kihirdették, hogy lesz 3 másik. Mi van, ha a második megbukik?) (A Galaxis Őrzői jó volt, 2017-re elkészült a folytatása, az Avatarral viszont szerencsére azóta se csináltak semmit.)

- Karl Urbant a Viasat3-on futó Emberi tényezőben nézhetjük mostanság hetente. Ez a széria szintén J.J. Abrams műve, ám ha jól tudom, az USA-ban két évad után leállították… 

- Simon Pegg az érdekesnek/viccesnek ígérkező Absolutely Anything főhőse Kate Beckinsale, Robin Williams és a Monty Pythonok (mínusz Eric Idle) mellett, a rendező Terry Jones. Pegg állítólag szerepet kap a Mission: Impossible 5-ben is. 

- John Choval mostanság Az Álmosvölgy Legendája-sorozatban találkozhatunk.

- Anton Yelchinnek a Burying the Ex névre hallgató zombis horror-vígjátékban egy feltámadt csajjal kell szembenéznie jövőre. 

- Benedict Cumberbatch hamarosan A hobbit: Oda és visszában Smaug hangjaként hallható, és ugyanígy szinkronizál még a Magik animációs fantasy-ben meg a Madagaszkár pingvinjeiben (amit szintén nem értek, mi a francnak jön létre). Látni pedig a Gary Oldman által írt és rendezett Flying Horse-ban lehet. 

- Akiva Goldsman szponzorálja a Logan futása-újrát (az eredetit gyakran adja a Filmmania, de ismerve azt a csatornát, inkább nem nézem meg), valamint a (tök fölösleges) Legenda vagyok 2-t. (Ezekből egyik se készült el 2017-ig.)

- Heather Langenkamp visszatér a horror műfajához egy borzongatós drámával, a Home-mal. 

Jelenleg a Wild Child (Vadócka) eredeti dvdjének extráit nézem, az erről szóló írást fogom először kiegészíteni, majd horrorok jönnek, továbbá várható a Blöff kétlemezes változatának elemzése. Ezen kívül újabb címmel bővült a megnézendő filmjeim listája, és amint lesz időm rá, haladni fogok vele. 

Ahogy a Mazes & Monsters-nél említettem, a Metroban tett kirándulásom alkalmával három dvdt vettem: az volt az első, ez pedig a második. Nagyon kedvelem a kétlemezes kiadásokat, sajnálom, hogy ez a fajta kezd eltűnni az áruházak polcairól. Az új trend az, hogy van a szimpla dvd, amin rajta van a film, esetleg egy vagy két extra és ezt megkaphatod 4000-ért, vagy 7000-től fölfelé választhatod a blu-ray-t, amire általában ráteszik a dvdről kimaradt extrákat. Persze utóbbit csak akkor veheted meg, ha van megfelelő lejátszód meg hozzá illő tévéd... Szóval most egy ilyen két korongból álló változatról fogok beszélni.

A filmről szóló írásomat ezen a linken találhatjátok meg.

Első lemez: 

Itt találjuk a filmet és két extrát mellé. A lemezek elegáns ezüstszínűek, fel van tüntetve rajtuk, hogy melyiken mi van, ezt azért említem meg külön, mert van úgy, hogy neked kell rájönnöd. A menü tök jó, interaktív, futurisztikus, az Enterprise mozgó tervrajza. Nézzük a plusz tartalmakat! 

- Bakiparádé: remek, vicces. 

- Kisfilm "Egy új látomás", amiből az alábbiakat tudtam meg: Abrams szerette volna megadni a lehetőséget a szériának, hogy annyi pénzt és technikát kapjon, amennyit még soha. Rengeteg valódi helyszínt használtak fel, a tempót felgyorsították a kor nézőjéhez igazodva. A szemünkbe világító, az optikán felcsillanó fények direkt vannak. A digitális animációba is belevitték az anamorfikus lencse hibáit, hogy még valóságosabb legyen a néznivaló. A kamera szintén direkt mozog, maga a rendező rázta majdnem minden felvételnél. A CGI-nál ezt az effektet beletették. Egy kimaradt jelenetnél és amikor Kirk a piros izé elől menekül, akkor gyerekeket vettek fel jelmezben, pici makettek előtt, ami viszont így arányosan nagynak tűnik. Mikor zuhannak a fúróhoz, akkor a színészek tükrökön álltak, amikben visszatükröződött a felettük lévő ég és ettől úgy látszik, mintha az mögöttük lenne. A forgatási képsorokon látszik, hogy Abrams mennyire élvezi az egészet, tapsol a kamera mögött, örül mindennek, oda van a filmjéért. Bones neve onnan származik, hogy azt mondja, "a feleségem mindet elvett a válásnál, csak a csontjaim maradtak", ez magyarban nem derül ki asszem. (Az „Egy új látomás” hossza kb. 19 perc.)

Második lemez: 

Csak extrák vannak rajta. Itt is a hajó tervrajzában navigálhatunk, de másik szögből. A menüben lehet nyelvet választani, de csak azért, hogy ezen a nyelven olvashassuk el a figyelmeztetést... A második korongon az angoltól felfelé és a szlováktól felfelé lévő nyelvekre azonban nem lehet rákattintani. A feliratoknál szintén ez van, valamint észrevettem, hogy a kijelölő-csík is darabokra esik néha. Talán gyári hibás széria, ettől ilyen olcsó? De akkor inkább nézzük, mik vannak a kettes dvdn, ileltve hogy milyen érdekességekre bukkantam a megnézésük során!

- Külön menüpont "A Lemez Készítői", vagyis azok névsora, akik összedobták az extrákat. 

- Űrlények: A földönkívüli karakterek megalkotásáról. A vörös óriásszörnynek 250 szeme van. A romulanok/vulcanok szemöldökeit 4 órába tellett összerakni, a legtöbb maszk másfél és két óra közti idő alatt készült el. A romulanok fején rituális sebek vannak, csak nehéz észrevenni őket. A legtöbb űrlény sajnos háttérfigura, a játékidő alatt nem tudjuk őket igazán megnézni...  

- A zenéről: A klasszikus Star Trek-muzsika csak a film legvégén hallható. Spockot egy különleges hangszer, a kínai erhu (egy speciális hangzású és kialakítású hegedű) jelképezi. 

- A szereplőválogatásról: Elvileg a főszereplő színészek mindegyike szereti a régi sorozatot és/vagy tiszteli az eredeti karakterek alakítóit, a nagy elődöket. Leonard Nimoy meg volt elégedve a választott emberekkel. Kirknél direkt kerülték a hasonlóságot az eredetivel. Az első Sulu japán, a mostani viszont koreai. Walter Koenig és Nichelle Nichols ott voltak a forgatáson, William Shatner nem. Nimoy ez előtt utoljára 18 évvel játszotta el a figurát, az eltelt majdnem két évtizedben rengeteg felkérésre mondott nemet.  

- Kisfilm "To Boldly Go": Arról, hogy hogyan lett ez az egész. Abrams bevallja, hogy a kedvenc sorozata a ST helyett az Alkonyzóna. Roberto Orci a legnagyobb rajongó a produceri csapatban, ő felelt a hitelességért. A lényeg az volt, hogy annak is tetsszen, aki űber-trekker és annak is, aki sosem látott még semmit ebben a témában. Spock és Kirk barátságának/szövetségének kialakulása a legfontosabb irányvonal, minden ezt szolgálja. Shatnerrel is beszéltek a kialakulóban lévő moziról, de nem vállalt benne részt. A pofa, akit beszippant a fúró, az egy "vörösinges", a zöldbőrű lány is a régi szériából van. 

A fentebb említett kulisszatitkok bemutatásai mind olyan 10-15 percesek. 

- Kimaradt jelenetek: Ezek között van pár, amit sajnálok, hogy nem került be. Spock születése egész jó, de nem fontos, Rura Penthe - ezt elmondják a későbbiekben, hogy megtörténik, de itt látható is. A tesztnél a zöldbőrű csaj tudtán kívül csempészi be Kirk poloskáját a rendszerbe, ez a csalás, nagyon nagy kár, hogy kihagyták! Az öreg Spock elmegy az apja mögött, na az is jó, sajnálom, hogy kimaradt. A menü itt nem nagyon reagál, ameddig nem döntöd el, hogy kérsz-e feliratot, addig például el se indul a lejátszás. 

Összesítésben: A film jó, mindkét korongon vannak érdekes extrák, amiket érdemes megnézni és tényleg az látszódik bennük, hogy mindenki, aki részt vett a produkcióban, mennyire lelkes és tettre kész volt. Bár a plusz tartalmak nem csőstül jönnek, mint A Karib-tenger kalózai-trilógia esetében, de legalább nem is válnak unalmassá. Rejtély, hogy csak az én példányomon vannak-e az említett apró hibák, vagy az egész szérián, de ezek korántsem rontottak az összképen. Akinek tetszett a 11. Űrszekerek-mozi, az most csapjon le erre a pakkra, ahogy már mondtam, a Metroban csak 1000 Ft. (Mielőtt bárki kérdezné, nem, nem kapok semmilyen pénzt vagy ajándékot a reklámozásért...) 

Most, hogy ezen túl vagyunk, ideje alámerülni a Sötétségbe!

Tom Hanks egyike azon kevés színészeknek, akiket egyszerűen képtelenség utálni. Mindig szívesen nézek olyan filmet, amiben benne van, számomra a neve garancia arra, hogy legalább egyvalaki a szereplők közül biztosan tudja a dolgát. Úgy egy hónapja a Metro áruházban jártam, mert dvd-akció volt és végül, bár nem akciósan, de 2000-ért vettem 3 lemezt, köztük ezt is, mindössze 150 Ft-ért. Sosem hallottam még a Mazes & Monsters-ről, a borítón lévő beharangozó viszont azt súgta, hogy érdekes lehet. A történet ismertetése után elmondom, hogy tényleg az-e…. 

A ’80-as évek elején járunk. Amerikában hódít az új őrület, a Mazes & Monsters nevű szerepjáték, amiben a játékosok különféle hősöket testesíthetnek meg és egy általuk elképzelt világban kalandozhatnak, ahol szörnyekkel kell megküzdeniük a dicsőségért meg a mesés kincsekért. Történetünk egy kis játékos-társaság létrejöttét mutatja be, amelynek tagjai Robbie (Hanks), Daniel (David Wallace), Jay Jay (Chris Makepeace) és Kate (Wendy Crewson). A srácok remekül érzik magukat együtt, ám valójában mindegyiküket gyötri valami. Jay Jay ötletére új szintre viszik a játékot, mikor a helyi színháztól kölcsönkért jelmezekbe bújnak és a főiskolájukhoz közel lévő lezárt barlangrendszerben rendeznek egy Mazes & Monsters-estet. Ám ekkor történik valami Robbie-val, aki aztán pár nappal később felszívódik és az egyetlen nyom, amit maga után hagy, az egy fantasztikusnak látszó térkép. Lehetséges, hogy a fiú túlságosan beleélte magát a játékba? Vajon hová lett és megtalálják-e valaha?

Az elején két dolog tűnt fel: A stáblista betűtípusa szinte hajszálpontosan megegyezik azzal, ami a Dallas-ban látható, a kellemes, melankolikus főcímzene pedig nem illik a fantasy műfajához. Az első fél óra elég uncsi volt, utána valameddig egy egészen normális sztorinak tűnt, majd alászállunk a barlangokba. A bizonyos szinten keretet adó nyitójelenet miatt azt gondoltam, hogy hajjajj, mi lesz itt és rögtön egyik kedvenc horroromra, A gödörre asszociáltam, de utána tök más irányba kanyarodott a cselekmény. Végülis az Angyalok és sárkányok semmiben se hasonlít arra, amit a dvd hátulján ígértek, se a The Hole-ra; amivé válik, az viszont unalmas és érdektelen. Itt hadd tegyek egy rövid kitérőt a címre: A korong dobozán az szerepel, hogy Angyalok és sárkányok, ha viszont a lemezt betesszük, azt a gép Angyal és démon néven jelzi ki és a menüben is ez a megnevezése. Az imdbn pedig Misztikus játékként szerepel. Miért van háromféle címe? 

Az eredeti neve viszont nagyon találó, elég gyorsan rájöttem, hogy a szerepjátékok apjáról, a Dungeons & Dragons-ról koppintották. Mikor megnéztem, nekem nem esett le a lényege, de az imdb meg a wikipedia szerint a mondanivalója az, hogy milyen veszélyesek ezek a játékok. Tehát egyenlő azzal, mikor anyád azt mondja, „ne ülj annyit a gép előtt fiam, mindig csak játszol, mozdulj ki, mert volt az a kínai fiú is, aki 3 napig egyfolytában ült a gép előtt és belehalt, nehogy te is úgy végezd”.  A fantasy-aspektus kimerül annyiban, hogy Robbie-nak álmában megjelenik „A Nagy Hall”, valamiféle istenség; ébren pedig két alkalommal lát egy szörnyet a játékból, a Gorvilt, ami leginkább Süsü meg a régi Star Trek egyik dínószerű űrlényének összemosása. Mikor lemennek a barlangba és ott jelmezben játszanak, az viszont baromijó ötlet, csak igazából irtó veszélyes. Ha már barlang, az ott játszódó meg a kinti sötétségben lévő részek annyira homályosak, hogy párszor semmi sem látszik, ez elég nagy negatívum. Az se tetszett, hogy a színészek mind nyilvánvalóan jóval idősebbek, mint amennyit a szerepeik megkívánnak, ráadásul nekem egyedül Jay Jay hiteles, a többiek közül még maximum Robbie-t tudnám elképzelni szerepjátékosként, ám a sármos Danielt meg a csinos Kate-et nem. A beszélő madár-klisé először baromságnak tűnt, később viszont már aranyos aprósággá vált, ami jól jön az alapvetően lehangoló fő eseménysor mellé. 

Ahogy már mondtam, a történet elég unalmas, sajnos a főhős fejében lejátszódó különös események mellett semmiféle izgalom nincs; de még az sem az igazi, mert ha megnézzük a Brazilt, ott leesik az állunk, amikor Jonathan Pryce karaktere egyik világból a másikba lép, itt azonban ilyen nincs, csak pár részlet változik, vagyis túl kevés energiát vittek bele a dologba. A színészek közül nekem Crewson és Makepeace játéka tetszett a legjobban, a többiek említésre se méltóak, Hanks pedig valahogy fura, főleg a végén, mikor a tetőn állnak.

Érdekességek: A rendező Steven Hilliard Stern, aki számtalan tv-filmet és sorozatok epizódjait rendezte, a történet pedig Rona Jaffe 1981-es regényén alapszik. Jaffe társproducer is volt. A vezető operatőr feltehetően magyar származású, a neve Laszlo George. Ez Tom Hanks első főszereplése. Wendy Crewson nem más, mint az anya a Télapuból, a Gorvilt meg az a Kevin Peter Hall játssza, aki az eredeti Predator. A készítők el akartak kerülni egy esetleges pert, ezért nevezték át a filmet, eredetileg ugyanis Dungeons & Dragons lett volna – ennek ellenére Robbie szobájában ott van a falon egy teljesen kivehető Szárnyas fejvadász-plakát, a jelmezbálban meg kiszúrhatunk egy elég gyagyán kinéző, de egyértelmű Darth Vadert, vajon ezeknél nem féltek a tulajdonosok jogi lépéseitől? 

Jeffe könyve a ’70-es években felröppent városi mítoszon, a „fűtőcső incidenseken” alapult. Egy James Dallas Egbert III. nevű 16 éves fiú 1979. végén eltűnt és mivel D&D-zett, így elkezdtek pusmogni róla, hogy a sulija alatt lévő fűtőcső-hálózatban veszett el, ahová szerepjátékozni járt a haverjaival. Valójában nem erről volt szó, de ez és más negatív pletykák anno elég sok embert a szerepjátékok ellen fordítottak, mondván sátánista/okkultista szertartások. Az írónő néhány nap alatt befejezte munkáját, mert félt, hogy valaki más lecsaphat a sztorira előtte. A könyvet a témában totálisan járatlan közönség jelentős része pontos ábrázolásként értelmezte, az általa vázolt negatív képet felhasználták egy propaganda-kampányban, és több oldalról ráerősítettek. A szenzáció miatt vette meg a CBS a filmjogokat. 

Összefoglalva az eddigieket: Furcsa, unalmas, nem a legjobban megcsinált mozi ez, a mondanivalója elveszik, plusz a neten a szerepjátékosok felháborodva adnak hangot annak, hogy csak egy rosszindulatú propagandafilm. Nekem se tetszett. 

Pontozás: 

imdb: 4.2 (3 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 2/5 (A jó főcímzene, Tom Hanks és Kevin Peter Hall miatt kap +1-et.) 

A dvdről: Egyszerű állóképes menüt kapunk, ahol az említett dal ugyanazon részlete szól minden almenüben, mindenütt ugyanazzal a képpel. Kétféle hang, magyar felirat és jelenetválasztás van, az extraként ígért trailer nincs a lemezen. A hátuljára írt ajánló teljes baromság, semmi köze a történethez és igazából azt se értem, miért adnak ki dvdn tv-filmeket? 150 Ft elég olcsó, de ez sajnos nem ér ennyit. Akinek kell ez a dvd, az írjon emailt a jasonx@chello.hu-ra és ingyen elküldöm neki postán! (Az ajánlat már nem érvényes, úgy 2 éve a városi könyvtárnak ajándékoztam ezt még számos más lemezemmel együtt.)

Hírek: 

- Tom Hanks megint egy Dan Brown-regény-feldolgozásban vállalt főszerepet, az érkező film címe The Lost Symbol lesz. (Megbukott...)

Várható írások: Sötétségben – Star Trek.

Mozsárágyú ötlete volt, hogy nézzük meg ezt, én viszont a múlt heti filmes projektek miatt húztam-halasztottam a dolgot, de aztán tegnap előbb eljöttem a melóból, hogy végre láthassuk. Nagyon megérte!

Egy Legoból készült világ Lego-városában él Emmet (Chris Pratt), a Lego-ember. Itt mindenki boldog és vidám, minden tökéletes, az életet segítő Útmutatónak köszönhetően. Emmet egy napon munkahelyén, az építkezésen megpillant egy gyönyörű Lego-lányt és mikor utána ered, bezuhan egy szakadékba, aminek az alján rátalál a legendás Ellenállás Elemére. Az Elem rátapad az egyszerű munkás hátára, aki innentől Kiválasztottá válik! Neki kell megakadályoznia, hogy a gonosz Lord Biznisz (Will Ferrell) elhozza a világvégét a félelmetes, titokzatos szuperfegyverrel, a Kriglivel. Emmet és az Építő Mesterek összefognak a győzelem érdekében, ám a valóságban nem csak tőlük függ, hogy mi lesz a Lego-világ sorsa. Vajon nyernek a jófiúk vagy a gonosz aratja le a babérokat?

Korábban el se tudtam képzelni, hogy mi lehet ebben a filmben. Minden rendes gyerek Legózik kiskorában - néhányan később sem hagyják abba – de annyiféle változata van ezeknek a kockáknak, emberkéknek, szörnyeknek, hogy képtelen voltam elgondolni, vajon hogyan lehet mindet egy történetbe összefogni? A készítőknek sikerült! A látványvilág elképesztő, minden igazi Legonak látszik, legtöbbször a figurák csak olyan mozdulatokat képesek végrehajtani, amiket a valóságban, az arcuk meg a karjuk kicsit több szabadságot kapott, a többi dolgot viszont a tényleges játékelemek korlátai közé szorították. A karakterek ötletesek és szerethetőek, a történet kusza, de izgalmas, a sok-sok eredeti, jól kigondolt poén meg a beugró szereplők felejthetetlen élménnyé teszik ezt a művet minden korosztály számára!

Kilenc főszereplő van. Emmet, a segédmunkás (ahogy már említettem, Chris Pratt a szinkronja, egyszerű Lego City munkás); Vadóc, a harcos csaj (Elizabeth Banks, menő nindzsa-lány); Vitruvius, a vak varázsló (Morgan Freeman, egy hippiruhás druida); Benny, a ’80-as évekbeli űrhajós (Charlie Day, kopott és törött régi Lego-ember űrhajós cuccban); Lego Batman (Will Arnett); Hercegnő (Alison Brie, egy rózsaszín, egyszarvú cica, aki kockákból áll) és Fémszakáll, a robot-kalóz (Nick Offerman, a kalóz-szettek mindenféle elemeiből összeépített, a többiekéhez képest óriás testen ülő kis kalózfej) alkotják a pozitív hősöket. A negatív szereplőket Lord Biznisz (Will Ferrell, középkorú, öltönyös Lego-úr, vagy hatalmas lábakon álló, palástot és lángoló fejdíszt viselő szupergonosz) és Jó Zsaru/Rossz Zsaru (Liam Neeson, egy két arccal rendelkező Lego City rendőr) képviselik. Mellettük megjelennek még ismert karakterek Lego-változatai, köztük Dumbledore, Gandalf, Abraham Lincoln, William Shakespeare, valamint a Warnerhez tartozó DC-szuperhősök: Superman (Channing Tatum), Wonder Woman (Cobie Smoulders) és Green Lantern (Jonah Hill). Nekem Benny a kedvencem Fémszakáll mellett, mert ő jelképezi leginkább a régi Legokat, amilyenekkel még én is játszottam.

SZPOJLER 

Az egyik legkirályabb jelenetben érkezik néhány látogató egy messzi-messzi galaxisból, ketten közülük az alábbi színészek hangján szólalnak meg: Anthony Daniels és Billy Dee Williams – remélem, mindenki tudja, kik ők:) Valamint még önmagát szinkronizálja a legendás kosaras, Shaquille O’Neal is.

SZPOJLER VÉGE

Az alkotók annyira törekedtek a realizmusra, hogy még a speciális effekteket is Lego-elemekből hozták létre. Legoból vannak a felhők, a víz, a lézer-lövedékek, a tüzek és a robbanások. Szerintem minden korosztály megtalálhatja a számára ismerős figurákat, hiszen láthatunk cápát, krokodilt, világító szellemet, az ismerős építőelemek közt pedig még az Octan-logó is ott van, Lord Biznisz ugyanis ennek a cégnek az elnöke:) A közeli képeken lehet látni, hogy mennyi apróságra odafigyeltek, például Emmet arcán vannak aprócska felületi sérülések, a szemein némi kis kopás, Benny-nek törött a sisakja és még van egy pár ilyen kis kedvesség. Külön tetszett a remek humorérzék, amivel a készítők a társadalomról, a Lego-termékekről és a filmekről is aranyos formában mondanak kritikát. Felnőttként nézve félreérhetetlen a nem létező tökéletes államról alkotott „ítélet”, a tehetetlen szuperhősök kikarikírozása vagy a klisék poénokká alakított felhasználása. („Idézőjelet mutatok a kétujjú kezemmel.”) A gyerekeknek szóló viccek és az aranyos figurák pedig biztosan elszórakoztatják a fiatalabb generációt is. Fordulatokban nincs hiány, ezen felül rendkívül érdekes, hogy több valóságszinten játszódik az egész, ám mindegyik igazi! (Ezért fáj a szívem a régi játékaim iránt, nem tudom kidobni őket, hiszen nekik is „lelkük van”.) A végső mondanivaló pedig csodás, szívhez szóló, a Lego-játékok lényegét ragadja meg, azt, hogy ennek a csodálatos világnak csak a gyerekek fantasztikus képzelőereje szabhat határt!

Érdekességek: A film 2008 óta formálódott a Warnernél. Elképesztő, de mindent számítógéppel rajzoltak, ám ez annyira élethű, hogy olyan, mintha stop-motion technikával mozognának a figurák. Építő Mesterek a valóságban is léteznek, ők azok az emberek, akik megtervezik a szetteket és akik a Lego-szobrokat készítik. Az Emmet és Vadóc által látott számok a kis elemek igazi azonosító számai. Vitruvius egy római építész-író volt az i.e. I. században. A figura kezében látható varázsbot egy félig megevett, összerágott nyalóka. Lord Biznisz köpenye egy hatalmas nyakkendő. Hercegnő országa a nevét Arisztophanész egyik verse A madarak után kapta, ebben szerepel egy ilyen nevű tökéletes világ. Angolban az Ellenállás Elemét Piéce de Resistance-nak hívják, ez egy francia kifejezés, jelentése „a legjobb darab/tulajdonság”. A Vadóc által kevésbé érdekesnek titulált világok közt van a Speed Racer mozihoz készült készletek sora és a Bionicle. Green Lantern Supermannel akar haverkodni, a hangjaikat adó Hill és Tatum ugyanebben a helyzetben lévő srácokat keltenek életre a 21 Jump Streetben.

A két rendező Phil Lord és Christopher Miller voltak, ők csinálták a Derült égből fasírtot és a 21 Jump Streetet. Miller a tévébemondó hangja és az egyik Lego-szett, az Űr-Falu az ő gyerekkori játéka (szerintem ez az, ami a Holdon van és kétszer elrepülnek mellette). Lord, Miller és Will Arnett együtt írták Batman dalát; a rendezők a forgatókönyv készítésében is részt vettek, amit egyébiránt Dan és Kevin Hageman írt (Hotel Transylvania). A gonosz robotokat a vágó, David Burrows szólaltatta meg. Nick Offerman és Chris Pratt együtt játszottak a Városfejlesztési Osztály sorozatban. Ez Morgan Freeman első animációs mozgóképe. 17 különböző producer volt. 17 szett és 16 minifigura került a boltokba, amik a filmben látható szereplőkön/helyszíneken alapulnak. A wikipedia szerint rendeztek egy versenyt az építőknek, amiben szuper járgányokat kellett összerakni és a legjobb bekerült a filmbe, ám azt nem találtam meg, hogy melyik lett az. A Lego-kaland 60 millió dollárból készült és 276 milliót hozott vissza eddig, a kritikusoktól elképesztően jó értékeléseket kapott.

Egy szóval le tudnám írni: csodálatos! Aki valaha is játszott Legoval, nézze meg, mert gyerekkorunk legkedvesebb játékainak vicces, izgalmas története az utóbbi évek legjobb animációs filmjét eredményezte! Az Iron Giant és Toy Story 3 mellett kiemelkedik napjaink silány, folytatásokkal és a 3D-s látványra kihegyezett, semmitmondó klisékkel teli izék tengeréből. Csak ajánlani tudom, nagyszerű élmény volt! 

Pontozás: 

imdb: 7.8 (3 év alatt 0.6-ot csökkent, nem értem, miért.)

Szerintem: 6/5 (Alig várom, hogy újra megnézhessem!) 

Hírek: 

- 2017. májusában jön majd a folytatás! (Megjegyzés 2017 júniusából: Nem jött...) [Megjegyzés 2022-ből: Aztán mégis, de nem néztem meg, mert állítólag nem jó.]

- Phil Lord és Christopher Miller rendezik a 22 Jump Streetet, Nick Offerman, Channing Tatum és Jonah Hill benne lesznek. (Ez bezzeg elkészült...)

- Dan Hageman és Kevin Hageman már készítik a Hotel Transylvania 2 forgatókönyvét. (Ez is, de ez legalább tűrhető volt.)

- Chris Pratt lett a hatalmas sikernek ígérkező A Galaxis Őrzőinek egyike, Star-Lord, valamint felbukkan még a régóta várt negyedik dínós moziban, a Jurassic Worldben is. (Első király volt, második megbukott, A Galaxis Őrzői 2-t nemrég mutatták be.)

- Elizabeth Banks Az éhezők viadala: A kiválasztott – 1+2. részében ugyanaz a karakter lesz, mint a korábbi két epizódban. (Hála Istennek, ennek vége, de azóta még 1000 és 1 ilyen szemét került a mozikba és a könyvesboltok polcaira.)

- Will Arnettet a legújabb Tini Nindzsa Teknőcökben láthatjuk legközelebb. (Ebből is kettő van már...)

- Morgan Freemant jelenleg a Transzcendensben nézhetjük Johnny Depp oldalán, jövőre pedig érkezik egy érdekes filmje, a Lucy: „Egy drogcsempész véletlenül lenyeli a rábízott árut, ettől szuperképességekre tesz szert.” A főbb szerepekben Freeman mellett Scarlett Johansson és Choi Min-Shik (az eredeti Oldboy). (Az első csúnya nagy bukást produkált, a második nekem nagyon tetszett, másoknak már kevésbé.)

- Nemrég került a hazai mozikba Will Ferrell friss alkotása, a Ron Burgundy 2 (ezt asszem csak egy jó vaskos pénzkötegért cserébe nézném meg), soron következő említésre méltó munkája a Welcome to Me: „Alice, egy személyiségzavarral küszködő nő megnyeri a lottó főnyereményét, abbahagyja a gyógyszerei szedését és vásárol magának egy önálló talk showt.” Szerintem jól hangzik, Alice-t Kristen Wiig kelti életre. (Láttam, tetszett, de Ferrellre nem emlékszem belőle, asszem nincs benne.)

- Jonah Hill megint szinkronizál, ezúttal az Így neveld a sárkányodat! 2-ben. (Ebből van már 3. is.)

- Cobie Smulders újból belebújik a kőkemény S.H.I.E.L.D.-ügynöknő szerepébe az Amerika Kapitány: A tél katonájában és a Bosszúállók 2: Ultron korában. (Mindkettőt megnéztem, közepes, felejthető filmek...)

Egyébiránt a The Lego Movie végefőcíme után nincs semmi, viszont érdemes megvárni a stáblistát, mert egyrészt tök jól épül fel, másrészt meghallgathatjuk egészben Batman dalát és az Everything Is Awesome!-ot egy újabb változatban. 

Várható írás: Angyalok és sárkányok.

Új mozi Emily Browninggal, Paul W.S. Andersontól, a római korban? És benne van Adewale Akinnouye-Agbaje meg Kit Harington és Jack Bauer Kiefer Sutherland is? Jöhet! 

Időszámításunk szerint 79-et írunk. Egyszerre érkezik Pompeji városába a szép és gazdag nemes hölgy, Cassia (E.B.) meg a nincstelen, rabszolgasorban élő, ám elképesztő harci képességekkel megáldott Milo (K.H.), akit csak „A Kelta”-ként emlegetnek. Már első találkozásukkor mindketten nagy benyomást tesznek a másikra, nem is sejtve, hogy hamarosan ismét láthatják egymást az arénában. Ám míg egyikük nézője, addig másikuk résztvevője a véres, halálig tartó gladiátor-összecsapásoknak! Milo a létért küzd, ezalatt Cassia kénytelen elviselni a gőgös, hatalommámorban úszó Corvus szenátor (K.S.) erőszakos udvarlását. A római elöljáró rájön a fiatalok egymás iránt érzett vonzalmára és mindent elkövet, hogy nehogy egymáséi legyenek. Közben viszont olyan katasztrófa közeleg, amilyet még nem látott a civilizált világ, mert a Vezúv az Alvilág dühét készül Pompejire szabadítani…

Mit mondjak, nem vártam semmit, viszont így tök jól szórakoztam! Féltem, hogy a szerelmi szál túlságosan elnyom majd minden mást, de hála az isteneknek, másképpen lett. A játékidő első felét a két hős életkörülményeinek bemutatása foglalja el, azon belül is leginkább a gladiátor-harcjelenetek érdekesek. Ezekre semmiféle panaszom nem lehet, izgalmas, reális, véres összecsapások és még a kamerát se rángatják közben, szóval tanulmányozhatjuk az izomkolosszusok minden egyes mozdulatát. Cassia szála kevésbé eseménydús, itt inkább a beszéd dominál, viszont az eseménysor kevés meglepetést tartogat.

Ezután fokozatosan vált át a film a katasztrófa bemutatására, ami a legnagyobb hangsúlyt kapta. A valós Pompejit és Herculaneumot elpusztító lenyűgöző, ám egyben félelmetes természeti jelenség megalkotása tökéletes, a térhatásnak köszönhetően szinte érezzük a lehulló pernyét a bőrünkön, a szétrepülő köveket és romokat, szóval király lett. Mindezt pedig megkoronázza a számomra korábban ismeretlen zeneszerző, Clinton Shorter (District 9) muzsikája, ami partnernőm számára is feltűnt, hogy mennyire jó. Nincsenek csodák, nincsenek varázslatos megmenekülések vagy olyan emberek, akiket nem fog a kard – ez talán a legjobb az egész Pompeiiben.

Pici szpojler itt 

A rendező-producer Anderson úr (Resident Evil-filmek) rendesen visszafogta magát, de becsúszott két olyan pillanat, amiről ordít, hogy mennyire túlzás. Az elsőben Corvus jobbkeze, Procolus (Sasha Roiz) egy Jediket megszégyenítő kézmozdulattal, puszta kardjával félrecsapja az urát célzó „lándzsát”; a következő alkalommal meg a kikötőből elszabadult hajó nyílegyenesen bemegy a szökőártól borított utcákra és „üldözi az embereket”. Viszont több hasonló marhaság nincs, ami mindenképpen pozitívum. 

Szpojler vége

A mellékszereplők közt ott van Carrie-Ann „Trinity” Moss, akit jó 10 perces képernyőn tartózkodása ellenére másodiknak írtak ki; Jared Harris (a Sherlock Holmes: Árnyjáték professzora); valamint a bevezetőben már említett Adewale Akinnuoye-Agbaje, akit legutóbb a Thor: Sötét világban láthattunk Kurse-ként. Kit Harington nagyszerű, ám az embernek akaratlanul is a jóval határozatlanabb, kevésbé tapasztalt Havas Jon ugrik be róla, ezért sokszor furcsának hathat, hogy Milo mennyire másmilyen. (Megjegyzés: Ez a név nem valami ókorias. Szerencsére magyarul Milónak mondják és nem az amerikai kiejtés szerint Májlónak, ez picit javít rajta, de egyébiránt a név-mizéria általánosan elmondható a filmről. Ugye a Corvus hollót jelent, Cassia szolgálólányát Ariadnénak hívják, a többi mellékalak neveiben ugyanígy fel lehet fedezni a fantáziátlanságot.) Hogy kötözködhessek egy picit, szerintem Sutherland arca "nem elég római", valahogy kilógott a sorból, Emily meg kicsit hízhatna, mert bár még mindig nagyon szép, kezd kissé csontossá válni az arca és kár érte. Itthon a szereplők végignézése után azon röhögtem, hogy „na, ázsiaiakat csak nem tudtak beletenni”. Mert ez az új trend, minden hollywoodi alkotásban kell hogy legyen afro-amerikai és ázsiai szereplő a multikulti piac miatt, hát, a Római Birodalomba lehetetlen odatenni az utóbbiakat… Na, de hogy témánál maradjak, az egyetlen dolog, ami tényleg béna volt, az a lezárás; egy elképesztően nagy klisé, ami egyáltalán nem hiányzott onnan. 

Még néhány szpojler 

Saját gondolatok: Ha Cassia Rómában marad, Corvus elpusztul, ő megmenekül, ugyanis elvileg a szenátornak mindenképpen Pompejibe kellett volna mennie az építészeti tárgyalások miatt. Persze lehet, hogy akkor valaki mást küldtek volna, vagy előbb hazajön, hiszen nincs miért maradnia. Vajon Proculus-nak mi oka van ottmaradni az arénában Atticusszal? Partnernőm szerint "mindketten nagyok vagyunk és izmosak, most meg kell verekednünk", de ha belegondolunk, semmilyen racionális oka nincs. Ha ugyanis a harc után valahogy sikerülne kijutnia a városból, akkor sincs semmiféle garancia rá, hogy Corvus szintén kijut, vagyis a jutalmát senki se garantálhatja. Az interneten már mindenfelé kiírják, hogy a végén az összes szereplő meghal, ez viszont nem teljesen igaz, hiszen a ló életben marad:D 

Szpojlerek vége

Érdekességek: A készítők hat éven át kutatták a híres vulkánkitörést, hogy a lehető legpontosabb képet adhassák róla. Kit Haringtonnak hosszas tréning árán sikerült elérnie a filmben látható impozáns testalkatot. A Pompeji 100 millió dollárból készült, nálunk csütörtökön, Amerikában pénteken nyitott, így a bevétele egyelőre még csak kezdeti stádiumban van, még jóval több lesz, az viszont már biztos, hogy a kritikusoktól csupa negatív értékelést kapott. Most pedig jöjjön némi földrajzi-történelmi kitérő:

A Vezúv 

A Pompejit elpusztító hegy 1281 méter magas sztratovulkán, ami azt jelenti, hogy több rétegből álló, kúp formájú tűzhányó, az egyetlen az európai főkontinensen, ami az utóbbi száz évben kitört, és bár manapság is aktívnak számít, mindössze gőzölgést produkál. Körülötte és rajta 3 millió ember él, emiatt az egyik legveszélyesebb vulkánként tartják számon, hiszen nem kizárt, hogy újból kitörhet. Már több mint 25 ezer éves és a 79-es kitörés előtt és után számos alkalommal okozott katasztrófát az emberiségnek, ám érdekes módon mindig visszaköltöznek mellé. A három legnagyobb tragédia, amit előidézett: az i.e. 1800. táján történt Avellino-kitörés, amiben több bronzkori település semmisült meg; az 1631. végi kitörés, amelyben 3000-en vesztették életüket; és persze a filmben is szereplő esemény az ókorban. A legutolsó nagy erejű kataklizmára 1944. márciusában került sor, ekkor három falut tett a földdel egyenlővé. 1631. és 1944. között gyakorlatilag folyamatosan aktív volt, megtörtént az is, hogy a belőle hulló hamu egész Dél-Európát beterítette. A római korban istenségnek tartották, Jupiter (Zeusz) egyik megtestesülésének. A Pompejiben megmaradt freskók némelyikén kígyó formában ábrázolták. A Vesuvius (eredeti nevének egyik formája) többféle dolgot jelenthet: Olthatatlan, Erőszakot Zúdító (ezek görög nyelvből származnak), Fényt Hozó, Szív (indo-európai gyökerekből). 

79: Pompeji és Herculaneum végnapjai 

Az ekkor bekövetkezett világvége-szerű eseményeket egy szemtanú, az ifjabb Plinius leírásából ismerjük, aki a hegytől 35 kilométerre lévő Misenum városából nézte végig a Vezúv kitörését, majd később két levélben számolt be róla Tacitus-nak.

Az ebben a körzetben élő rómaiak hozzászoktak a földrengésekhez, így a kitörést megelőző napokban végbement többszöri földmozgásoknak senki sem tulajdonított jelentőséget. A katasztrófa két nap alatt ment végbe. A filmben is látható villámló füstoszlop a szemtanú leírásából származik, és bár a valóságban ezek a fények feltehetőleg nem villámokból származtak, a fiatalember nézhette őket annak. A Vezúv kövekből, hamuból és gázokból álló felhőoszlopot okádott az égre, ami megközelítőleg 33 kilométer magasba tört fel. A felhőből megolvadt kő- és habkő-darabok hullottak a környező településekre, a vulkán másodpercenként másfél tonnányit zúdított a világra ezekből az anyagokból. A felszabaduló hőenergia százezerszerese volt a hiroshimai atombomba erejének. 

Az első napon órákon keresztül fehér habkődarabok hullottak az égből, a legnagyobbak 3 centiméteresek lehettek. Ezek felforrósították, felgyújtották az épületek tetőit, de ekkor még lehetséges volt elmenekülni. Órákkal később szürke habkő kezdett záporozni, ezekből már 10 centisek is akadtak, ez 18 órán át tarthatott. A füstoszlopból közben elillantak a benne lévő gázok és így nem maradt semmi, ami a szilárd alkotóelemeket a levegőben tartotta volna, ezek pusztító törmelék-lavinaként omlottak Herculaneumra és Oplontis-ra, de Pompejit még nem érték el. Oda a második napon érkezett a szürke káosz, ami 300 fok körüli hőmérsékletű port, hamut, gázokat és követ ontott a településre. A még álló házakban menedéket keresők élve megsültek a hihetetlen hőmérsékleten. Kb. 16 ezerre becsülik az áldozatok számát, közülük 1044-nek megtalálták a hamuban kővé vált testlenyomatát, 100 másiknak meg a szétszóródott csontjait Pompejiben. Herculaneumban 332 holttestet fedeztek fel.

Az olasz kormány manapság különféle módokon próbálja az embereket távol tartani a Vezúvhoz költözéstől. A hegy felső részét nemzeti parkká nyilvánították, ahová tilos építkezni; az illegálisan felhúzott házakat folyamatosan bontják el; a közelben lakóknak pedig pénzt fizetnek, ha elköltöznek. És most vissza a fikcióhoz: 

Nekem tetszett a Pompeii, sokkal jobb volt, mint amit vártam. Egy nézést simán megér. 

Pontozás: 

imdb: 5.5 (3 év alatt 0.9-et esett...)

Szerintem: 4/5 (A befejezés túl giccses.) 

Utólagos szerkesztés: Mikor ezt néztük, a hölgy, aki elkísért, még egy másik helyen dolgozott, azóta viszont kollégák lettünk. Akkoriban azt mondta, neki kevésbé tetszett - valójában azt hiszem, hogy egyáltalán nem, csak mégsem akart megbántani:) Aztán később újra láttam a tévében ezt az alkotást, és megértettem, hogy tényleg rossz, de mivel ennek legalább másfél éve, ezért képtelen vagyok visszaemlékezni rá, hogy mitől jutottam erre a véleményre. Azért a pontszámot meghagyom, mert a mozis élmény tényleg remek volt! Ja és azóta láttam egy részét az elpusztult római városnak, hiszen egy utazó kiállítás keretében 2017-ben Tác-Gorsium ad otthont Pompeji néhány relikviájának. Érdekes élmény volt...

Hírek: 

- Paul W.S. Anderson írja, rendezi és pénzeli a Resident Evil 6-ot. Úgy látszik, ennek a szériának sosem lesz vége, de ez jó, mert én szeretem:) (Láttam, rendkívül pocsék lett...)

- Kit Harington áprilisban visszatér a képernyőre Havas Jonként, majd jön két új fantasy, amikben szerepel: A hetedik fiú és az animációs Így neveld a sárkányodat! 2. (Előbbi megbukott.)

- Kiefer Sutherland ismét Jack Bauerré válik, érkezik ugyanis a 24: Live Another Day, a 24 sorozat folyatása. Ezen kívül szinkronizálni fog a Metal Gear Solid V: The Phantom Pain videojátékhoz. 

- Jared Harris a The Quiet Ones és a Poltergeist című horrorokban lesz főbb szereplő. Érdekes módon mindkettő kopogó szellemről szól… 

- Emily Browning következő munkája egy dráma, a The Shangri-La Suite: „Karen és Jack egy elmegyógyintézetben találkoznak és szerelmesek lesznek egymásba. Eltervezik, hogy közösen végrehajtják Jack nagy tervét: megpróbálják meggyilkolni Elvis Presley-t.” Szerintem jól hangzik! 

Rengeteg film várja, hogy megnézzem. Erre a hónapra és márciusra biztosra ígérhetem az alábbi írásokat: A Lego-kaland, Sötétségben: Star Trek, Hellraiser – Pokolkeltő, valamint Angyalok és sárkányok. 

Happy Birthday Ellen Page!:) 

2006-ban jött ki az első X-Men-trilógia harmadik epizódja, Az ellenállás vége és a világ ekkor ismerte meg a cuki, apró, kanadai Ellen Page-et. Én már akkor megkedveltem, olyan helyes volt, és aztán jött a Juno, az Eredet, a Cukorfalat, a SUPER, és a Whip It; és Ellenből az egyik legkedvencebb színésznőm lett. Azóta is élvezettel nézem a filmjeit, és szinte mindent láttam, amiben benne volt. 

Most pedig hihetetlen módon szaladtak össze a dolgok, amik feléje mutattak. Pár héttel korábban az Intersparban jártam és ott megláttam 500-ért a Hajrá Bliss!-t, eredeti dvdn, extrákkal. Volt -20%-os kuponom is, szóval nem hagyhattam ott. Napokig nézegettem a borítót reggelente, mindig elhatároztam, hogy aznap megnézem, de mégsem tettem meg. A blog ünnepi összefoglalójában említettem a fórumot, ahová írogatni szoktam, nos, oda mostanában akaratlanul is több Ellen-képet csatoltam a posztjaimhoz és mindenféle keresgéltem képeket, infókat róla, aztán jött ez a február 14. Aki nem hallotta volna, Ms. Page ezt a napot választotta, hogy kiálljon a nyilvánosság elé és bejelentse, hogy leszbikus. Sokan írták, hogy nem okozott nekik meglepetést a hír, mások idegesek lettek tőle és így tovább, de vagyunk egy páran, akik kitartunk mellette. Én magam azt mondom, semmi sem változott, ő még mindig az a cukorfalat (hehe), aki volt, és lehetséges, hogy ezek után még sokkal jobb lesz minden egyes mozija! Aztán, a nagy bejelentés után két nappal, teljesen spontán módon az m1 leadta a Junot. (Spontán alatt azt értem, hogy a bejelentéstől függetlenül.) Mindezt megkoronázandó, most van Ellen születésnapja, így készítek egy méltó, őt megünneplő cikket!

1. felvonás: Bogárka visszavág! 

Már legalább négyszer láttam a Junot, de imádom, mert mindig jókedvem lesz tőle! Szeretem a poénjait, a zenéjét, meg mindent benne, már Jennifer Garner se zavar. Szóval ennek okán kicsit kutakodtam és összeszedtem néhány extra infót, amik az eredeti bejegyzésben nem szerepelnek:

- Két dolgot most vettem észre először: Olivia Thrilby karakterét magyarul „Líí”-nek nevezik, holott Leah, amit szerintem „Liá”-nak kéne mondani, bár az angol szinkronban nem emlékszem, hogy van. John Malkovich volt az egyik főproducer. 

- Néhány mellékszereplő, akiket már láthattatok máshol is: Candice Accola (a lány, aki a laborban Juno és Paulie partnere), a vámpírnaplók „sztárja”; Cameron Bright (a stáblistában RPG Nerdként nevezik meg, nem tudom, hol jelenik meg), ő volt az UltraViolában a kisfiú és Ellennel együtt játszott az X3-ban; végül pedig Eve Harlow (csaj a boltban az elején), aki a The Tall Manben a hősnő segédje. 

Egyéb érdekességek: Anno nagy hangsúlyt fektettek rá, hogy a film Oscart érdemlő forgatókönyvét egy korábbi sztriptíztáncosnő, Diablo Cody írta. Nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget ennek a ténynek, de most kicsit utánajártam és kiderült, hogy igenis fontos. Ugyanis Cody blogot vezetett a munkája során szerzett élményekről és a producer Mason Novicknak ez annyira tetszett, hogy segített neki kiadni az emlékiratait könyv formájában. Eredetileg ebből akartak mozit készíteni, de a stúdióknak kellett egy referencia, ami meggyőzhette őket a hölgy írói tehetségéről, ezért született, egyfajta tesztként a Juno. Amikor kialakult a történet az adoptálásról, akkor Diablo mindenfelé kutatott a témáról, például inspirációul szolgált a későbbi férje, aki örökbe adott gyermek volt, de aztán megismerte a valódi szüleit; és az egyik barátnője, aki középiskolás korában esett teherbe. (Tőle származik többek közt az ultrahangos jelenet.) Az írónő a legtöbbet a saját középsulis emlékeiből merítette: Volt egy Tic-Tac-imádó pasija, egy pompomlány barátnője és egy hamburger-telefonja:) A szkriptet egy Target üzlet Starbucks kávézójában vetette papírra. A témaválasztás miatt senki sem akarta vállalni, hogy finanszírozza a forgatást, ám ekkor jött a képbe Malkovich és cége, a Mr. Mudd, így a Juno végül megvalósulhatott. 

A hősnő neve a szinkronban szereplővel ellentétben az istennő római elnevezésén alapszik, a görögök Hérának hívták Zeusz feleségét. Ellen Page találta ki a figurája frizuráját és ő javasolta a The Moldy Peaches-t zenének, ebből lett az, hogy végül Kimya Dawsont, a Peaches egyik tagját kérték fel a kísérő muzsikához. Jennifer Garner lemondott a fizetéséről az alacsony költségvetés érdekében, helyette a végső bevétel bizonyos százaléka illette meg – végülis hihetetlenül jól járt ezzel a lépéssel! Michael Cera képtelen volt Tic-Tac-kal a szájában szöveget mondani, így ahányszor azt látjuk, hogy Paulie bevesz egy cukorkát, akkor valójában csak eljátszotta ezt. 

A burger-fon Diablo Cody-é, és az ő írását láthatjuk Juno képe mellett az évkönyvben. Az ultrahangon megjelenő képsor a hangmérnök, Scott Sanders gyermekéről készült és utólag montírozták rá a monitorra. A futók gatyájában nem a tényleges nemi szerveik himbálóznak, hanem labdák, amiket madzagokra kötöttek és belülről a nadrágjukra erősítettek. A kémiatanárt egy híres dj, Cut Chemist alakítja (belső poén, a chemist kémikust jelent). A címszereplő szobájának falán punkzenekarok képei vannak, Leah-jén férfiak képei, akik tetszenek neki, Paulie szobája meg tiszta gyerekes, hogy érzékeltessék az ártatlanságát. Az egész forgatás csak 30 napig tartott, így az évszakok váltakozását nagyrészt számítógépes trükkökkel érték el, de a hó valódi, teljesen véletlenül pont akkor esett le, amikor jól jött a stábnak. A mostohaanya szövegének egyik sora inspirálta a Green Day egyik dalát (East Jesus Nowhere). A nyitójelenet kb. 8 hónap alatt jött létre és úgy készült, hogy Ellen egy futógépen sétált, miközben itta a narancslét, ezalatt egy rendkívül nagy zársebességgel működő fényképezőgéppel megközelítőleg 900 fényképet csináltak róla. Az előhívott fotókat addig fénymásolták újra és újra, amíg a minőségük leromlott annyira, hogy rajzoknak tűnjenek, majd körbevágták, beszkennelték és a rajzolt háttér-szekvenciára montírozták őket. 

A Torontoi Nemzetközi Filmfesztiválon, 2007. szeptember 8-án tartott világpremierjén cikkem tárgyát álló ovációval jutalmazta a közönség. A Fox Searchlight hamburger-telefonokat küldött szét a kritikusoknak, hogy kedvet csináljanak nekik a filmhez, ami 7 millió dolláros költségvetését megharmincszorozta, több mint 231 milliót hozott vissza. Ez lett a Searchlight első produkciója, ami átlépte a 100 milliós álomhatárt, és a 20th Century Fox első olyan mozija, aminek a betétdalait tartalmazó lemez első helyezett lett a slágerlistákon. A szakértőktől csupa pozitív értékelést kapott, ám az abortusz-ellenesek, a feministák, az anti-feministák meg az abortusz-pártiak is tiltakoztak ellene… 

Bemutatója után úgy fél évvel az amerikai bulvárlapok „a Juno-effektnek” nevezett botrányról írtak, szerintük ugyanis ez és a Felkoppintva arra biztatta a tiniket, hogy tartsák meg a gyerekeiket. A Massachusetts-ben lévő Glouchesterben ekkor tizenhét, 16 éven aluli lány lett terhes és hordta ki a gyermekét; és az ismert politikus, Sarah Palin 17 éves lánya, Bristol szintén áldott állapotba került. A média a Junot okolta ezekért a dolgokért, később viszont hozzáértők megállapították, hogy sok dologban hazudtak.

2. felvonás: Egy egyedülálló nő - Peacock (2010) 

Ezt eredetileg a blog szülinapjára készült bejegyzés második filmjének szerettem volna, de mivel videót csináltam és nem írást, így másként alakultak a dolgok. Lett egy felvétel, ami fél óra hosszúra sikerült, ebben mindenfélét összehordtam erről az alkotásról, a poén pedig az, hogy fele ennyi szót sem érdemel. A hangfájl törlésre került, a Peacock meg csúszott 18 napot, mára, Ellen Page születésnapjára, merthogy miatta néztem meg. Mivel a filmográfiájában már csak ez meg a The Stone Angel maradtak, amik esetleg érdekesnek látszódtak, hát, emellett döntöttem – utólag gondolkodom, hogy vajon a másik választás jobb lett volna-e? (Aztán ezt is láttam, nagy csalódás volt...) Olvassátok el a cikket és abból kiderül, hogy rosszul voksoltam vagy sem! 

Egy aprócska város a helyszín, aminek a neve megegyezik a címmel, valamikor az ’50-es, ’60-as években járunk. Itt él a rendkívül zárkózott, furcsa férfi, John, aki szabadidejében gyerekes hobbiknak hódol, egyébként meg aktatologató a helyi bankban. A közösség elismeri a fiatalember szorgalmát, ám senki sem tudja, valójában milyen. Egy napon aztán a kormányzó-választás jelöltjének feldíszített vonata kisiklik, a mozdony pedig éppen John udvarán landol, ahol kis híján agyoncsap egy fiatal nőt, akit a helyszínre érkező lakosok közül még sosem látott senki. Az Emmaként bemutatkozó teremtésről úgy látszik, hogy hősünk felesége, ám valójában egészen másvalaki. John és Emma ugyanaz az ember (Cillian Murphy), ám a közös testben két személyiség rejtőzik, akik elképesztő szimbiózisban élnek, viszont egyik sem tudja, miket tesz a másik. A vonatban rejlő kampány-lehetőséget mind a helyi polgármester, mind a két kormányzó-jelölt ki akarja használni, de ehhez kell a „házaspár” engedélye és miközben a női fél hajlandó lenne belemenni a segítségnyújtásba, addig a férfi foggal-körömmel küzd saját másik oldala döntései ellen. A helyzetet csak tovább bonyolítja a felbukkanó Maggie (E.P.), aki súlyos titkot őriz Johnnal kapcsolatban és pénzt akar kérni tőle. Vajon hogyan alakul a hasadt elme tragédiája, melyik fél kerül ki győztesen a testért vívott harcból? És vajon ez hogyan hat majd a körülötte lévő emberek életére?

Mivel már a nyitójelenetben kiderül a kettős személyiség, így a játékidő fennmaradó részében arra vártam, hogy történjen valami. Cillian Murphy fenomenális játéka tartja fenn az érdeklődést, mert valójában igen kevés a tényleges esemény, a cselekmény inkább John/Emma fejében megy végbe, ám mi ennek csak külső szemlélői vagyunk, így türelmesen várunk a nagy végkifejletig, ami hát… Nem az igazi. Erre csak rátesz egy lapáttal a nyitva hagyott befejezés és nekem még külön rosszul esett Ellen karakterének szenvedését nézni (plusz 27 percet kellett várnom rá, hogy felbukkanjon, pedig másodikként írták ki a nevét). Az inspiráció szerintem a Psycho volt, a Peacock ennek egy finomabb változata, vagy továbbgondolása; mindenesetre rengeteg köztük a hasonlóság, ezt le sem lehetne tagadni. Fontos kiemelni, hogy el kell fogadnunk azt a tényt, miszerint a kisváros lakói nem ismerik fel a kifestett, női ruhába és paróka alá rejtőző főszereplőt, mert ha ezt képtelenek vagyunk megemészteni, akkor értelmetlen tovább nézni… 

Ez Murphy egyszemélyes színháza, mindenki más elsikkad mellette, nagyszerűen játssza a nőt és remek az ideges, gátlásokkal teli férfiként. Page-en kívül elhomályosítja Susan Sarandont és Bill Pullmant is, bár az utóbbihoz nem kell hűdenagy teljesítmény:) Ellennel sajnos az a probléma, hogy szép, gyermekszerű vonásai hiteltelennek tűnnek egy éjjel-nappal robotoló, egyedülálló anya arcaként – legalább a szeme alá tehettek volna karikákat. Az író-rendező egy Michael Lander nevű úriember volt, aki ezen túl mindössze egy rövidfilmet készített. Érdekességként annyit találtam, hogy az egyébként totál lényegtelen kisiklós szekvencia felvétele négy órán át zajlott és hogy Murphy nagyon örült a szerepnek, mert „fantasztikus lehetőség egy színész számára, olyan, amit nem hagyhattam ki!”. A Peacock készítési költsége meg a bevétele ismeretlen, a kritikai fogadtatása szintén. 

Nehezen befogadható alkotás, ami furcsa jelenségre hívja fel a figyelmet, ám valójában a főhőst alakító színész rendkívüli teljesítményén túl semmi sincs benne, ami miatt érdemes lenne látni. 

Pontozás: 

imdb: 6.3 (3 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Én nem adnék rá pontot.

3. felvonás: Korira fel! 

Ahogy a bevezetőben írtam, 500 Ft-ért megvettem a Hajrá Bliss!-t eredeti dvdn, így most már (ha jól számolom) negyedszerre láthattam. A filmről szóló írást ezen a linken olvashatjátok, most pedig erről a bizonyos dvdről fogok mesélni. 

Már a külsőségekkel meg vagyok elégedve. A borító jól mutat, a hátulján lévő szöveg is tetszik, a lemezre magára meg egy másik képet tettek rá, nem ugyanazt, mint ami a borítón van. A menüje jobb és igényesebb, mint a mostanában megjelenő 4000-es kategóriás új filmeké, mindegyikben másik zene szól, és másik állóképet láthatunk. Mindössze két extrát adtak, de egy új korongnál örülök, ha egyáltalán akad valami. Az egyik egy tűrhető előzetes, a másik pedig egybe összerakva a kimaradt jelenetek sora. A második, a „Razor kilép” és a „Bliss visszahívja Razort” remek, az utolsó szekvenciában meg Ellen bugyiban látható, ez szintén a vágószoba padlóján végezte, pedig egész humoros. Érdekes, hogy két leszbikus-viccet és a szexről való beszélgetést kivágták. Szerintem ez egy kitűnő kiadás, bár nincs rajta túl sok extra, de a film maga nagyszerű és az a két plusz tartalom kielégítő, ha rajongó vagy. Aki szerette a Hajrá Bliss!-t, az mindenképp vegye meg, 500-at lazán megér! (Azóta azt hiszem felemelték az árát...)

Hírek: 

- Ellen Page az X-Men: Az eljövendő múlt napjaiban ismét Kitty Pryde bőrébe bújik, majd jövőre egy poszt-apokaliptikus moziban, az Into The Forestben Evan Rachel Wooddal alakítanak egy testvérpárt, akik a világvégét egy erdőben vészelik át. Állítólag Ellen rendezni is készül, filmjének címe Miss Stevens lesz, ha egyszer elkészül. (Az elsőt láttam, írtam is róla.)

Utólagos szerkesztés: Sajnos az élet nem volt valami kegyes Ellenhez azóta, hogy bevallotta másságát. Évente 2-3 mozit még így is leforgat, ám a körülötte lévő felhajtás megszűnt és dacára annak, hogy Amerikában most nagyon divatos mindenféle neműnek és szexuális beállítottságúnak lenni, mintha őt ez inkább hátráltatná. Hozzánk utoljára A nő, akit szerettem című drámája jutott el, amit még mostanában is adnak a tévében, de valahogy sosem érdekelt még annyira, hogy leüljek elé. Ezen felül valószínűleg a dohányzástól (?), de eléggé megviseltnek látszik az arca, valamint mostanság úgy öltözik, mint egy 16 éves fiú, és mondanom sem kell, ezekből egyik sem pozitívum... Attól tartok, hogy a karrierje végleg kútba esett, ám ha ettől függetlenül most boldog, akkor hajrá Ellen, csak így tovább!

Ebből a jeles alkalomból írás helyett egy videót készítettem, amiben szóban elemzem ezt a tavaly készült mozit. Két helyre is feltöltöttem, mindkettőt belinkelem, szóval a két videó ugyanaz, elég csak az egyiket megnézni:) 

Utólagos szerkesztés: Másodszorra, magyarul már jobban láttam, hogy miért rossz ez a film. Az egy dolog, hogy egy 40-es évei elején járó, kőgazdag, unatkozó zsidó házaspárról szól, nem ettől béna. Akkor mitől? Katheryn Hahntól. Ez a nő abszolút tehetségtelen, viszont ezt a szerepet mintha ráöntötték volna. A második megtekintés és az Egyszer Lenbeli szánalmas teljesítménye óta messziről elkerülök bármit, amiben szerepel. Juno ettől még ugyanolyan jó, de mivel ő csak másodhegedűs, képtelen elvinni a hátán egyedül ezt az alkotást...

2008-ban ezen a napon készült el az oldal és a legelső bejegyzés, ezért minden évben tartok egy kis privát „filmfesztivált” ennek a jeles alkalomnak a megünneplésére, ez most is így történik. 

A szülinapi bejegyzést ezen a linken érhetitek el. 

2013-ban eléggé lecsökkent az aktivitásom a transfesser.blog.hun, ennek több oka volt. Először is, a 2011. végén elkezdett nagyszabású írási munkálataim új szintre léptek, így sokszor az éjszakáimat házimozizás helyett alkotással töltöttem – remélhetőleg ebben az évben már bemutathatom, hogy min dolgozom lassan már 3 éve. (Regényemről, a Kék szemekről van szó, mely aztán végül 2016-ban látott napvilágot.) Másrészt egy hosszas folyamatnak köszönhetően egyetlen magyarként bekerültem egy nemzetközi kis csapatba, ami létrehozott egy kellemes hangulatú fórumot egy brazil oldalon, ahol szintén rengeteg időt töltök. (A fórum azóta áthelyeződött, átalakult, már csak ketten vagyunk a régi csapatból.) A következő ok a számítógépes játékaim sora; végül pedig még megemlíteném, hogy sokszor a napot olvasással fejeztem be és ez a szokás elég nagy hangsúlyt kapott, sajnos a filmek rovására. (De legalább elmondhatom, hogy 14 könyvet elolvastam tavaly.) Ezeken felül akad még valami, ami limitálta az érdeklődésemet a mozgóképek felé, mégpedig az a furcsa szokásom, hogy színésznők/színészek miatt akarok egyes alkotásokat látni. Ez bizony igencsak lerövidíti azon mozgóképek sorát, amiket meg kívánok tekinteni, plusz hátráltat is, mert a legtöbbjük nem hogy Székesfehérvárra, de Magyarországra se jut el… Tehát ezek miatt volt érezhetően kevesebb cikk 2013-ban. Most pedig térjünk rá az ünnepre, jöjjön a tavalyi év összesítése számokban! 

    -  2013-ban 76 bejegyzés született.

    -  Az összes bejegyzések száma az 1100-hoz közeledik.

    -  A legaktívabb hét címéért két hét is versenyzik: A 25. (június vége) és a 43. (október vége-november eleje). Mindkét héten 4-4 bejegyzés látott napvilágot.

    -  A legjobb nap november 11. volt, ekkor 627 látogató 715 lapletöltést produkált. Ismét egy olyan napra esett ez a rekord, amikor nem született új bejegyzés, sőt, ekkor pontosan egy hete nem készült új írás, a legfrissebb a Frankenweenie volt.

    -  Az utóbbi egy hónap átlagos napi látogatottsága megközelítőleg 130 fő/nap volt, naponta legalább 100 oldalletöltéssel. (Apró megjegyzés, hogy 2014. januárjának egyik napján szintén történt egy elképesztő méretű látogatási hullám, ám ez már a jövő évi értékeléshez tartozik, remélem, sikerül majd túlszárnyalni:))

   -  2008-as indulása óta a Filmrajongó 416 000 oldalletöltést produkált.

   - Sajnos a blog.hu csak limitált időszakra tekint vissza, így mindössze ezt az adatot tudom közölni: Az elmúlt egy hónap alatt a legtöbb katt a Carrie Alternatív Verzióra érkezett, bár ez betudható annak, hogy nagyon sokáig a főoldal legfelső cikke volt. A valódi első helyet a Mulholland Drive értelmezési lehetőségei kapja, második így is a Carrie, harmadik a Szamárköhögés. (A Facebookos like-okra egyelőre külön lehetetlenség rákeresni, így erről nem tudok pontos adatot szolgáltatni.)

   - A leglátogatottabb írás, mióta a belső számolót beépítették: A Mulholland Drive értelmezési lehetőségei (294 megtekintés), második Kontroll filozófiai szemmel (101), harmadik Hyppolit, a lakáj (84). [Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a megtekintések számát én magam is generálom A héten a tvben lista összeállításakor.]

     - Továbbra is a Vígjáték-kategória a legnépesebb, itt 411 cikk található.

     - A legnagyobb projekt egyértelműen a Lon Chaney-hetek volt, aminek során a XX. század elején élt legendás némafilm-színész életét boncolgató felvezető mellett öt különböző filmről jött létre írás. Második helyen a Kick-Ass 2 említhető, amire kis híján öt napom ment el, nem számítva a kedvcsináló bejegyzést; valamint említést érdemel az elsősorban külföldről beszerzett, turkálóban vásárolt dvdk megnézése, aminek köszönhetően sok részletes cikk valósult meg és több régi gazdagodott új bekezdéssel. 

A 2013-ban látott legjobb filmek: Jurassic Park 3D, Vonzások (Stoker). Nagy örömömre láthattam végre azt a két mozit, amiket már évek óta kerestem, az egyik a Fatherland (A Harmadik Birodalom), a másik pedig a London After Midnight 1927-ből. Különösen tetszettek még: Little Birds, The Brass Teapot, Boszorkányvadászok, Sötét zsaruk 3, Kick-Ass 2, Vágy és vezeklés, Farkas, A Kelet. 

A 2013-ban látott legrosszabb filmek: Greenberg (az egyetlen, ami a lehetséges 5-ből csak 1 pontot kapott), Jack & Diane (óriási csalódás volt), A legsötétebb óra (egyszerűen béna), A vámpír jele (unalmas), Ali G Indahouse (elképzelhetetlennek tartom, hogy bárki, aki elmúlt 16, képes legyen élvezni), G.I. Joe: Megtorlás (iszonyatosan rossz). Többet vártam volna az alábbiaktól: A fehér zombi (legendás státusza miatt); Óz, a hatalmas (fogalmam sincs, miért:)). 

A 2013-as évben látott legfurcsább filmek: Magic Magic (borzasztóan vártam, de egyszerűen annyira ijesztő és lehangoló, hogy nem tudok rá mit mondani, plusz egy igen rossz minőségű kópiám volt belőle, ami csak még különösebbé tette az élményt), Casshern (régóta szerettem volna látni, de egyáltalán nem olyan, mint amire számítottam), Violet & Daisy (bár ez kapott pontot, de semmihez sem hasonlítható, amit eddig láttam). 

A születésnapi ünnephez ezúttal különleges módon készítek egy cikket. 2014. legnagyobb durranása mindenképpen az X-Men: Az eljövendő múlt napjai lesz, ezen felül több új film érkezik kedvenc színésznőmtől, Juno Temple-től, amiket biztosan megnézek. A listámon csupa olyan mű szerepel most már, amik még vagy nem készültek el, vagy nem mutatták be őket, a régebbi listákat pedig eltettem, egyelőre hidegen hagynak. Sajnos, ahogy a januárt láthattátok, ez az év sem fog bővelkedni új bejegyzésekben, de azért ne fordítsatok hátat a Filmrajongónak, mert folytatom a munkát!

A múlt héten elugrottam a helyi Intersparba és miközben az ott vásárolt cuccokat rakosgattam el a zsebeimbe, meg öltöztem, olvasgattam a kirakott Adok-veszek-hirdetéseket és megakadt a szemem az alábbin: „Dvdk eladók, érdeklődni itt és itt, listát küldöm”. Gondoltam, ez jól hangzik, fel is vettem a kapcsolatot az illetővel és kaptam egy hosszú listát az eladó filmjeiről, amik közül ez volt az egyetlen, ami érdekelt. 700 Ft-ért kínálta, extrákkal, mindennel, ennyit pedig simán megért, pláne úgy, hogy erről már többször akartam írni, de mindig alkalmatlan időpontban adták és képtelen voltam leülni elé. Mindketten jól jártunk, a dvdről majd később beszámolok, előtte lássuk magát az Érzéki csalódást!

Ismeritek a régi Hofi-viccet? „Egy hölgynek szerelmi kapcsolata van (…) három fiúval... de egyszerre!” Valami ilyesmiről van szó itt is. Az angyali szépségű Jewel (Liv Tyler) belibeg a McCool’s bár csaposának, Randy-nek (Matt Dillon) az életébe, és ezzel nemcsak az addig unalmasan tengődő fickónak, de két másik férfinak is teljesen felborítja a megszokott mindennapjait. Randy után a második az unokabátyja, a menő ügyvéd, Carl (Paul Reiser); a harmadik meg az együgyű, istenfélő detektív, Charlie (John Goodman). Ők mind csak azt akarják, hogy az övék legyen egyedül ez a csodanő, akinek azonban más tervei vannak. A bárpultos egy bérgyilkosnak (Michael Douglas), a jogtanácsos egy pszichológusnak (Reba McEntire), a zsaru meg egy papnak (Richard Jenkins) meséli el, hogy mi történt vele, mi pedig azon gondolkodhatunk, hogy melyik sztori igaz és melyik nem? Végül aztán a három szál összefut és Jewel hullákkal, rablással és rengeteg szexszel kikövezett útja fordulóponthoz ér. Vajon melyik lovag nyeri el a hercegnő kezét és melyik lesz az, amelyik megszerzi neki az áhított dvd-lejátszót?

A remek amerikai Aerosmith rockzenekar kifejezetten csúnya frontembere, Steven Tyler az apja a még ma is gyönyörű, természetes szépségű Liv Tylernek, akinek szerintem ez az egyik legjobb filmje, amiben szó szerint ragyog. Mióta az eszemet tudom, tetszik nekem, így előszeretettel nézem a mozijait, köztük pedig ez mindenképpen kiemelkedik, elsősorban a férfiak számára. (Elég csak az autómosós jelenetre gondolni…) Túl Tyler lenyűgöző külsején ott van a csavaros, izgalmas történet és a remek színészi játék, bár elsősorban a mellékalakok életre keltői viszik a prímet. A főhősök közül John Goodman színészileg a legjobb, Paul „Megőrülök érted” Reiser viccesnek mondható, Matt Dillon viszont közepes. Michael Douglas az elképesztő frizurájával meg a király dumájával mindenki mást lemos a színről, és Richard Jenkins szolgáltatja a legjobb poénokat. Külön említést érdemel a kettős szerepben megjelenő Andrew Dice Clay (maga Ford Fairlaine), az ő alakítása nagyon tetszett. 

A történet rengeteg humoros helyzetet rejt magában. Először is, a három férfi vallomása a három hallgatóhoz egy második valóságszintet képez, ahol a múltban történt eseményeket remek kiszólásokkal tarkítják. Carl szála nem valami izgalmas, de szerencsére ezt ellensúlyozza a Randy-ében lévő rablásos mellékvonulat és Charlie nyomozása, ám itt le kell szögeznem valamit. A wikipedián olvastam, hogy anno Roger Ebert, a neves kritikus azt írta: „(az Érzéki csalódás) annyira el van foglalva a keresztbe-kasul futó szerkezetével meg az egymásba csatlakozó szálaival, hogy közben nem ad nekünk egyetlen figurát sem, akiért szurkolhatnánk”. Sajnos, jobban belegondolva, ez teljesen igaz, a legszimpatikusabb alak Douglas fejvadásza, a többiek mind vagy túl sok negatív tulajdonsággal bírnak, vagy nincsenek eléggé megrajzolva ahhoz, hogy megértsük őket. Utáltam Randy-ben, hogy annyira tehetetlen (bár nyilván én is, meg mindenki más is ugyanígy viselkedne Jewellel szemben), Carl perverziói és házasságtörése sem lopták be őt a szívembe, Charlie-ban meg azt gyűlöltem, hogy mennyire igazságtalan mindenkivel, miközben fogalma sincs arról, hogy mit művel. Ez egy súlyos hiba, de a kész mű szórakoztató értékéből mégse von le.

Érdekességek: A rendező az a Harald Zwart, aki az új Karate kölyköt meg A Végzet Ereklyéi: Csontvárost dirigálta, a producerek egyike Michael Douglas. Az író Sam Seidel volt, aki a bemutató előtt halt meg, az ő emlékének szentelték a mozit. Seidel saját bárpultosként szerzett tapasztalataiból építette fel a cselekményt. A McCool’s tényleg létezik, ám annyira lepusztult volt akkoriban, hogy nem tudtak ott forgatni. Liv Tyler válltömésekkel bélelte ki a melltartóját a szerepéhez. A bérgyilkos karakterének külsejét Dennis Hopper Kék bársonybeli figurája ihlette, Elmot pedig az Összeomlás főszereplője. A parfümériában, ahol Jewel dolgozik, a másik eladónő Veslemoy Ruud Zwart, Harald Zwart felesége és társproducer. Helen Hunt eredetileg kamionsofőrként szerepelt volna, ám a jeleneteit kivágták. A One Night at McCool’s 18 millió dollárból készült, de csak kevesebb, mint 13 és félmilliót hozott vissza. Vegyes, elsősorban negatív kritikákat kapott. 

Férfiként érdemes megnézni, engem a poénok is elszórakoztattak, szóval kedvelem ezt a művet. 

Pontozás: 

imdb: 6.1 

Szerintem: 4/5

A dvdről: Ez egy kb. 13 éves korong, így mai szemmel nézve viccesnek hat, hogy az olyan dolgok, mint az animált, magyar nyelvű menü meg a jelenetválasztás még extrának számítanak, bár ha ehhez hozzávesszük, hogy Jewel álma egy dvd-lejátszó, ami a filmben még akkora, mint egy videomagnó, akkor ez a dolog teljesen érthető. A menü maga rendkívül színes, a film jelenetei peregnek a hátterében és tök jó zenék szólnak. Minden almenüben más képsorok mennek és más muzsika hallható, még a jelenetválasztásnál is. Nézzük az extrákat!

A trailer remek, rendkívül figyelemfelkeltő, bár több kis részletben különbözik a filmtől. Az olvasópróbát sajnos elég amatőr módon tárják elénk, én jobban élveztem volna, ha csak a próbát mutatnák, ehelyett összevágták a tényleges jelenetekkel, csak baromi rosszul. Van két videoklip, két számhoz, amiket a játékidő alatt hallhattunk: Az A-Ha Velvetje elég hátborzongató, Joan Osborne Love Is Alive-ja viszont tök jó és teljesen a filmhez készült, abból épül fel. A Storyboardoknál megnézhetjük a nyitó meg a zárójelenet tervét, utóbbinál láthatóak érdekes változtatások, valamint kiderült, hogy az eredeti szinkronban feltehetőleg több poén van, amiknek jó része a magyarban elsikkad. (Magyarul néztem, kivételesen, a nosztalgia miatt, mert régen így láttam többször is.) Van egy rövidke videó, ahol jelmezeket/hajstílusokat próbálnak Tylerrel, miközben a sminkes beszél a forgatásról. Láthatjuk Carl utolsó szekvenciájának készítését; megnézhetünk egy hosszabb filmecskét a forgatásról és elénk tárnak egy kimaradt jelenet-csokrot. Az utóbbiban mindössze egy van, amelyik jó lett volna, ha bent marad, ez pedig az alternatív befejezés, amikor Randy-t elviszik a zsaruk, de még látja, mi lesz Jewellel.

Utólag teljesen érthető, hogy az életmentő lövést végül miért nem az adja le, aki a storyboardban szerepelt, bár megmutatják, hogy ezt a változatot is rögzítették. Mindegyik extrához van magyar felirat, ami azt mutatja, hogy a kiadó elég sok munkát belefektetett ebbe a lemezbe. Összesítésben ez egy igen jó dvd, színvonalas, sokféle, bár elég rövidke extrával. Látszik, hogy a 2000-es évek elején még jobban megerőltették magukat a kiadók és nem szúrták ki a nézők szemét olyan szörnyűségekkel, mint például a Kick-Ass 2 vagy az Álomháború magyar példányai. Csak ajánlani tudom, aki szereti ezt a filmet, mindenképp szerezze be, én pedig külön jól jártam, hiszen előző tulajdonosa mindössze egyszer játszotta le, és már a plusz tartalmak miatt megérte azt a 700 Ft-ot. 

Hírek: 

- Harald Zwart készíti A Végzet Ereklyéinek következő részét, a Hamuvárost is. (Szerencsére 2017-ig nem készült el.)

- Michael Douglas benne lesz a magyarul Hangyának keresztelt Ant-Manben. (Gyorsan elsikkadt a szuperhős-dömpingben.)

- John Goodmant hamarosan láthatjuk a Műkincsvadászok csapatában. (Megbukott.)

- Liv Tyler következő filmje a Space Station 76, ami egy a ’70-es évek stílusában készülő sci-fi/vígjáték. 

Sajnos a másik dvd, amit meg akartam nézni, az nem működik, mert van benne egy repedés, amit csak most fedeztem fel, így lehet, hogy az azon lévő Don’t Look Now-t kihagyom és továbblépek a listámon, de az is lehet, hogy letöltöm, és mégis megnézem. Majd kiderül. (Kihagytam...)

És még valami: Jövő héten lesz hat éves az oldal, ennek okán egy különleges bejegyzést tervezek, amiben legalább két filmről fogok szólni; plusz jön a tavalyi év összegzése is!

Aki pedig szeretne kifogástalan minőségű, eredeti dvdket vásárolni, az érdeklődjön itt vagy a szukkulens@freemail.hu címen!

Körözött férfi-rovat:

Ezzel a filmmel szerettem volna kezdeni az évet, az [egyik] utolsó Bud Spencer-mozival, ami még hiányzott a blogról, de méltó a szereplésre. Az utóbbi fél évben legalább kétszer adták, de mindig olyankor, mikor vagy dolgoztam, vagy távol voltam a tévétől, szóval eljutottam odáig, hogy akkor inkább letöltöm. A többihez képest talán ritkábban adják, na de elég a felvezetésből, rátérek a lényegre: 

Címszereplőnk (B.S.) egyszerű ember, aki egy aprócska dél-amerikai szigeten elterülő falu lakója. Joe élete könnyű és szimpla, a helyiek által leszüretelt finom banánt hajóján elviszi a városba, ahol cserébe megkapja azokat a dolgokat, ami kell neki. Ám a nagyhatalmú iparos, Torcillo (Gianfranco Barra) ki akarja sajátítani magának a szigetet és a banánpiacot, így rászabadítja a hatóságot emberünkre, akinek lefoglalják a hajóját meg az áruit, ameddig nem szerez engedélyt a kereskedelemre. Ám ez korántsem egyszerű, révén Joe még sosem hagyta el bárkáját, nem tud se írni, se olvasni és mindenütt a bürokrácia falaiba ütközik. Így elindul élete legnagyobb kalandjára, hogy megszerezze a papírjait és legyőzze Torcillot, de vajon sikerrel járhat-e? Természetesen igen, hiszen ahol csődöt mondanak az észérvek, ott csattannak a pofonok és a helyzet máris megoldódik:)

„Mindenki erről a nyavalyás Kis Pistáról beszél, biztos híres ember lehet.” 

A Banana Joe abban különbözik az átlagos Spencer-Hill-moziktól, hogy a vicces külső mögött tényleg van némi mondanivaló: az egyszerű élet dicsérete és a hatalom által túlbonyolított dolgok elítélése. Joe egyfajta népi hős, ő a legkisebb fiú, aki azonban igen nagyra nőtt és mágikus lények helyett a testi erejére hagyatkozik, ha bajba kerül. Történetében megtalálhatjuk a saját népmeséink elemeit, hiszen Torcillo a gonosz király, akit pénze meg hatalma miatt mindenki kiszolgál, Joe-tól elveszi azt, ami az övé, mert még többet akar magának és a hősnek teljesítenie kell néhány próbát, hogy elnyerje a hercegnő keze helyett a boldogsága kulcsát. A bárénekesnő (Marina Langner) a jó tündér, aki segítségért cserébe segítséget nyújt; a csaló fickó meg az ördögfióka, akinek a főszereplő megkegyelmez, megmenti és ezzel a jó cselekedettel szintén jól jár. A poénok sora és a hangulat kitűnő, mindezt ismét a De Angelis-testvérek muzsikája kíséri, ráadásul a sztori érdekes, van egy szép nő is, csak éppen az igazi nagy bunyó meg a nagy zabálás hiányzik. Mindössze a közepén van egy konkrét verekedési jelenet, a többi esetben vagy eltakarják azt, ami történik, vagy csak a rosszfiúk földre kerülését mutatják, vagyis nem igazán erőltették meg magukat a készítők ebben a tekintetben. Ami még kissé zavaró, az a pár rendkívül ostoba effekt, amiket költségkímélés szempontjából alkalmaztak, például a rajzolt repülő autó vagy a makett-kamionok, de ezeket az alacsony büdzsének meg a korszaknak el lehet nézni és a film egészének szempontjából kicsinységek csupán.

Érdekességek: Az író-rendező Steno, aki korábban a Piedone-mozikat, később az Óriási nyomozó-szériát dirigálta, a történetet pedig maga Bud találta ki. Bár az olasz színész a későbbiekben is segédkezett filmjeinek írásában, ez az egyetlen alkalom, mikor ténylegesen moziba került a sztorija. Elvileg Marina Langner hangját hallhatjuk, mikor Dorianne énekel, ez a német színésznő 1974-ben elnyerte a Németország Szépe címet. Két arc a mellékszereplők közül ismerős lehet más Bud Spencer-mozikból: az egyikük Nello Pazzafini (itt Torcillo teherautó-sofőrje, a Nincs kettő négy nélkülben Tango), a másik Carlo Reali (a rendőr-őrmester, a Bulldózerben a meccs kommentátora). Ezt a mozgóképet együtt vették fel a Kincs, ami nincs-csel, Joe faluja ugyanaz a díszlet, mint ahol a kincset keresik. A forgatás egy része tényleg Dél-Amerikában zajlott, ahol a helyi lakosok statisztaként vagy háttérkép-festőként részt vehettek a munkában. 

Pár dolog még, amiket én vettem észre: Mikor távolról mutatják az énekesnőt, akkor össze-vissza tátog, csak a közelképeknél formálja a tényleges szöveget a szájával. Amikor Joe őrszolgálatban van, a másik bódéban lévő katona egy felöltöztetett bábú – ez azért rém fura, mert más jelenetekben rengeteg statisztát alkalmaztak, hihetetlen, hogy nem találtak oda egy plusz embert… A klubban Dorianne fellépése előtt De Angelis-ék muzsikája szól, az egyik szám biztosan az …és megint dühbe jövünk!-ből van. És végül jöjjön a legostobább szekvencia, Torcillo első felbukkanása, ezt egyszerűen muszáj kiemelnem: Egy pofa felhívja a főnököt. A rezidencián az egyik embere veszi fel, azt mondja a hívónak: „Oké, megnézem, Mr. Torcillo itthon van-e.” Hogyhogy nem tudja, hogy ott van-e vagy nincs? Pár szempillantással később pedig azt láthatjuk, hogy a kérdéses úr 2 méterre van tőle a lépcső alján, ahol jó hangosan utasításokat oszt. Hogy a francba lehet, hogy nem tudta, otthon van-e vagy sem?! 

Ahogy az lenni szokott, kritikai fogadtatásról vagy bevételről itt sincs adat. Annyi bizonyos, hogy ez egy tök jó kis vígjáték, bár nem az a szokványos mozi, amit Spencertől elvárnánk. Kár, hogy mindig nekem alkalmatlan időpontokban adják… 

Pontozás: 

imdb: 6.3 (3 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Ismét elkezdődött A zöld íjász-sorozat, így a péntek estéim foglaltak, valamint sikerült 800 Ft-ért vennem egy 8 dvdből álló, az ókori Egyiptomról szóló szériát, ami szintén lefoglal, ám biztosra ígérhetek még legalább 3 filmet, amiket a közeljövőben szeretnék megnézni. Ezeken felül a februári blogszületésnapra egy rendhagyó bejegyzéssel készülök, remélem tetszeni fog nektek!

A 2013-as Carrie-ről szóló írást itt olvashatjátok. 

Anno Chloë Grace Moretz azt nyilatkozta újságírói kérdésre válaszolva, hogy a Carrie-nek nem volt és nem is lesz alternatív befejezése, úgy jó, ahogy van. Nos, már akkor sok kritika érte Kimberly Peirce rendezőnő munkáját, főleg a lezárása miatt, ahol egy az egyben leutánozta Brian de Palma klasszikusának végét. Egyrészt gagyi speciális effektet használtak, másrészt értelmetlen a jelenet, harmadrészt meg ott van az a gyagya és unalmas bírósági meghallgatás, amire szintén semmi szükség. Azóta viszont felbukkant az interneten VOD-n, majd később dvdn és blu-rayen a film új változata, amiben teljesen megváltoztatták a lezáró szekvenciát. Alapvetően elég rossz véleménnyel voltam erről a moziról, csalódást okozott, ám az újdonság ereje és a Chloë filmjei iránti rajongásom miatt adtam neki egy újabb esélyt - megérte. (A rajongás kb. ezzel a filmmel meg is szűnt...)

Innentől muszáj szpojlereznem, mert máskülönben nem tudom érzékeltetni a különbséget a két változat között. 

Bár alapvetően mindössze a lezárást vettem észre, mint különbséget, az Alternatív Változat ennek köszönhetően már olyan, mintha egy másik filmet néznék. Először is, sajnálattal vettem észre, hogy a magyar szinkron rontott a színvonalon és egyes dolgokat homályossá tett, amik angolban érthetőbbek. Másfelől persze az intenzív utánaolvasás és a korábbi nézés után tudtam, mire és hol kell figyelni, ez segített, ám tény, hogy az első fél óra szinte értékelhetetlen. És most jöjjenek az észrevételeim! A HD-felbontás miatt még szembeötlőbb, hogy Portia Doubleday sokkal idősebbnek látszik a társainál, pláne ha Gabriella Wilde-hoz vagy éppen Ms. Moretz-hez hasonlítjuk. Sue hirtelen pálfordulása még mindig érthetetlen, de korántsem annyira, mint Chris motivációja az elején. Nem mehet el a bálba, oké, hogy dühös és gyűlöli Carrie-t, de korábban ugyanezek a reakciók megalapozatlannak tűnnek. Az előző írásomban felvetettem, hogy a szülésnél nincs köldökzsinór, hát, mégis van, csak annyira rövid ideig mutatják és olyan pici, hogy alig észrevehető. Beugrott, hogy a kőeső magyarázata a bibliai idézet, amit Margaret mond, vagyis hogy a boszorkányt meg kell kövezni, a lány ezt hajtja végre önmagán. 

Néhány ökörség elég szembeötlő: 1. A vérző Krisztus-szobor. Ez micsoda? Ha Carrie csinálja, akkor mégis miért? Éppen ezt a bigott vallásosságot próbálja meg levetkőzni, és ha azt mondom, jó, még nem tudja irányítani a hatalmát, akkor is, miért idézne meg pont valami ilyet tudat alatt, ami rossz neki? Ha viszont nem ő csinálja, akkor ez egy látomás? És ha igen, miért nincs belőle több? 2. Tommy a bálon azt mondja partnerének, hogy "A pokolba vele!". Carrie végülis helyeslően megismétli a frázist, de ha belegondolunk, Tommy ennyire bunkó lenne? Mégse kéne ilyet mondania egy köztudottan keresztény lánynak... Vagy csak a csajok tudják Ms. White-ról, hogy hívő? 3. Mikor a tragédia megtörténik, Chris és Billy készülnek elhagyni a várost. Kocsijukkal megállnak a pirosnál, ahol egy csomó rendőrautó elhúz mellettük, észre se veszik őket, de semmi gond, végülis nem gyanúsak. Na de amikor tovább hajtanak, Carrie feltűnik mögöttük, ami azt jelenti, hogy végig követte őket gyalog/repülve. Hogy az életbe kerüli el a zsaruk figyelmét a tetőtől-talpig véres lány?! Annyira nincs sötét, hogy ne vehessék észre, de még ha sötét lenne, a közvilágítás meg a villogók együttes fényében látszódnia kellene. 4. Chris-t sem az eszéért szeretik, ezt bebizonyítja a leszámolásos szekvenciában. Az elején még rendben van, hogy nem érti, miért áll egy helyben az autója, de amikor már jóval a föld fölött lebeg, akkor mégis minek nyomja tovább a gázt? A jármű nem tud haladni a levegőben és semmi se utal arra, hogy Carrie le fogja tenni. Akkor miért? Egyáltalán, miért teszi le aztán mégis a telekinetikus lány a kocsit újból? Miért nem csapja neki simán a benzinkútnak vagy hajítja el? 

Szpojlerek vége

Szerencsére az eddig leírtakért tényleg kárpótol a jobban átgondolt, igényesebben kivitelezett befejezés. Sajnálatos, hogy első igazi cím- és főszerepe dacára Chloë-nak nem sikerült többet elérnie a Carrie-vel, nekem inkább úgy látszik, hogy Gabriella Wilde került reflektorfénybe általa - ám ez összesítésben korántsem rossz dolog. Ha eltekintek az első fél órától, akkor azt mondhatom, hogy az Alternatív Carrie sokkal jobb, mint filmszínházas testvére, mindössze az a kérdés, hogy miért nem lehetett ezt ebben a formában bemutatni? Egyébiránt dacára a sok negatívumnak, mégiscsak sokaknak tetszhetett ez a mű, hiszen nemrég megnyerte a People's Choice Awardot Legjobb Horror kategóriában... A lényeg tehát az, hogy ha még nem láttad ezt, de szeretnéd megnézni, keresd az alternatív befejezésű blu-ray kópiát! 

Pontozás: 

imdb: 5.9 (3 év alatt 0.3-at csökkent.)

Szerintem: 4/5

Boldog Új Évet Minden Kedves Olvasómnak!:) 

Valójában valami mást terveztem az év első írásának, de egyrészt elsején sikerült összeszednem egy fasza náthát, másrészt most egyfolytában három napon át dolgoztam, szóval se időm, se kedvem nem volt a kinézett művek valamelyikére. Azonban mivel már két másik A három testőr-mozi szerepel a blogon, így egy harmadik még belefér. Ezúttal a klasszikus történet folytatásával van dolgunk.

Úgy 20 év telhetett el az eredeti A három testőr óta. Athos (John Malkovich) visszavonultan él és fiát, Raoult (Peter Sarsgaard) neveli; Porthos (Gérard Depardieu) még mindig az élet élvezeteit próbálja hajszolni, Aramis (Jeremy Irons) meg teljesen pappá vált. Legifjabb társuk, D’Artagnan (Gabriel Byrne) időközben az új király, XIV. Lajos (Leonardo DiCaprio) testőrségének parancsnokává lett; ám az ifjú uralkodó rosszul bánik alattvalóival, így a legendás muskétások hamarosan ismét találkoznak, de ezúttal a harcmezőn szemben álló felekként! Aramis ugyanis tudja a rejtélyes Vasálarcos titkát és két barátjával őt akarja felhasználni, hogy megdöntsék Lajos uralmát, ám D’Artagnan eközben szinte fanatikus módon védelmezi a zsarnokot. Vajon az igazságért való küzdelem végül ismét egymás mellé állítja őket? Sikerülhet a nagy terv? És ki rejtőzik a félelmetes álarc mögött? 

Még gyerekként többször láttuk ezt a mozit Mozsárágyúval, de mostanra mindent elfelejtettünk, tehát jó volt újra látni. Sajnos a sztori vagy totál kitalálható vagy túlságosan váratlan, ám ellentétben a Juno Temple-ös meg az Oliver Plattes verzióval (igen, így különböztetem meg őket) ez vérbeli kosztümös kalandfilm, jóval kevesebb vicces pillanattal. Mivel az alapul szolgáló regényeket nem olvastam, így összehasonlítási alapul csak a másik két mozgókép szolgálhat, szóval most ezek tükrében próbálkozom meg a karakterek elemzésével.

Athos az apafigura, a gyermekét vesztett, bosszúra szomjazó férfi és a Vasálarcos felkészítője. A motivációja teljesen érthető, de rejtély, hogy vajon ki volt a fia anyja, mert a Milady, aki a másik két filmben a szerelme, meghal, mielőtt gyermeket szülhetne. Porthos olyan, mint a többi változatban, de azzal kell szembenéznie, hogy az idő múlásával ereje/képességei egyre gyengülnek, ezért most ő a komikus elem, aki úton-útfélen felsül valahogy, de végül bebizonyíthatja, hogy méltó híres harcosi hírnevére. Aramis igazi vezetővé avanzsál, gondos, higgadt, megfontolt és van egy titka, ám ez érdekes módon semmiféle jelentőséggel nem bír a történetben, eltekintve attól, hogy kap egy könnyen felejthető motivációt. D’Artagnannal az a probléma, hogy csak a legvégén, utólag lesz érthető, hogy mit miért tett vagy mondott, szóval a játékidő alatt sokszor értetlenségre adhat okot, hogy miért éppen úgy cselekszik, ahogy. Lajos a korábbi király fia, önző, pazarló, visszaél a hatalmával, tipikus rossz uralkodó, hiába a jóképűsége, könnyű megutálni. A nőket Judith Godrèche (Christine) és Anne Parillaud (Anna királynő) képviselik, mindketten szépek és egész jól játszanak. A Raoul bőrébe bújt Peter Saarsgardot láthattuk például a Zöld Lámpás Hector Hammondjaként, a király egyik tanácsadója meg Hugh Laurie – a felbukkanása különösen vicces, ha láttunk pár részt a Fekete Viperából vagy az Egy kis Fry és Laurie-ból, amelyekben gyakran játszott hasonló külsejű fickókat. A Vasálarcos nagyrészt a rendező-producer-író Randall Wallace (Pearl Harbor) műve, ő ültette át Dumas regényeit (Húsz év múlva, Bragellone vikomt) az ezüst vászonra.

Érdekességek: A négy muskétás mind különböző nemzet fia – Irons angol, Malkovich amerikai, Byrne ír és Depardieu francia - egyedüliként, annak ellenére, hogy a karakterek maguk mind franciák. A wikipedia szerint a sztori inkább az 1929-es meg az 1939-es filmváltozatokon alapul, mintsem Dumas regényein. A vasálarc igazából polisztirinből volt. Az MGM felmérései alapján a nézők leginkább DiCapriot akarták látni, ezért váltottak jegyet a vetítésekre; a közönség több mint fele nőnemű volt, és nagyrészt 25 év alatti. A kész mű egyes tévés verzióiból Porthos szerelmi jelenetét a szénakazalban kivágták, ám így később érthetetlen, miért meztelen, mikor az istállóba megy. Ugyanígy kiollózták azt az aprócska mozzanatot, amikor a Vasálarcos gyónás előtt keresztet vet. Mindkettő teljességgel érthetetlen számomra, semmi durvát vagy felháborítót nem mutatnak bennük, sőt, az első példa kifejezetten vicces.

Némi szpojler 

A regénynek egész másmilyen a vége, de egyébiránt Lajos sem ennyire negatív figura benne. A filmben akad pár történelmileg inkorrekt dolog, amikből a humoros/leginkább figyelemre méltó darabokat kiválogattam nektek: XIV. Lajos szállásán látható a majdnem 100 évvel később élt XV. Lajos képe. A befejezéskor hallható narráció ellenére valójában a franciák szívtelen, tekintélyelvű uralkodóként gondolnak XIV. Lajosra, bár politikusi nagyszerűségét elismerik. A korábbi filmekkel összehasonlítva nekem is feltűnt, hogy miért nőtlen az uralkodó? Hát 1662-ben nem is volt az, már két éve házasemberként élt. D’Artagnan és Anna királynő viszonya abszolút Randall Wallace ötlete, a regényekben semmi ilyesmi nem fordul elő, az ebből fakadó összes dolgot szintén ő találta ki. Fura módon Christine figurája a Dumas-munkákban szereplő, valójában létezett Louise de la Valliére-en alapul, akinek a szerepe ráadásul a nyomtatott oldalakon ugyanaz, mint az övé, valamiért a nevét mégis megváltoztatták… Lajosnak tényleg volt egy Fülöp nevű testvére, aki azonban nem az ikre, hanem a bátyja volt, Orléans hercege.  A herceg benne van a regényekben, ám a filmekből kihagyják, mert lényegtelen szereplő és csak zavaró tényező lenne. 

Szpojler vége

Történelmi arcképcsarnok-rovat: Eustache Dauger, a Vasálarcos Férfi 

A XVII. század francia históriájának különös alakja ez a 34 éven át börtönben raboskodó férfi, akiről a mai napig nem lehet tudni, hogy ki volt és miért alkalmaztak fogva tartása során annyi szokatlan óvintézkedést. Létezése bizonyított tény, ugyanis több mint három évtizednyi fogsága alatt végig ugyanaz a börtönparancsnok, Bénigne Dauvergne de Saint-Mars vigyázott rá és az általa írott, valamint neki címzett levelekből alkothatunk képet a maszkosról. 

A legenda 1669. körül kezdődik, amikor Saint-Mars levélben kapott utasítást, hogy készítsen elő egy cellát az érkező Dauger nevű fogolynak. Meghagyták, hogy zárkájának dupla ajtaja legyen, hogy ne szűrődjenek ki onnan a hangok, az őre pedig csak naponta egyszer látogathatta, amikor is vizet, ételt és bármi egyebet vihetett neki, amire a rabnak szüksége volt. Az instrukciók közt szerepelt, hogy ha Dauger szükségletein túl bármi másról próbál beszélni, azonnal meg kell ölni, bővebben meg csak annyit tudunk meg róla, hogy a parancs kiadója szerint „egyszerű komornyik, nem igényel túl sok dolgot”. Írásszakértők megállapították, hogy ebben a levélben az elítélt nevét más kézírással örökítették meg, mint a szöveg többi részét, utólag írhatták be, szóval talán még a nevét is titokban kellett tartani. 

A maszk, amit hordott, a legkorábbi források szerint fekete bársonyból készült és éjjel-nappal viselte, a fém álarc teóriája később alakult ki. Az első hely, ahol börtönéveit töltötte, az Pignerol volt, ahová olyan férfiak és nők kerültek, akik szégyent hoztak az államra – vajon Dauger mit tehetett? Saint-Mars csöndesnek írja le őt, aki „nem csinál bajt” és „a király és Isten akaratának van alárendelve”, vagyis ez annyit tesz, hogy elfogadta a helyzetét, nem küzdött ellene, szökni sem próbált; pedig a többi rabtársa állandóan ezt tette. Az óvintézkedések ellenére a Vasálarcost néha mégsem különítették el a fogságán osztozókkal, sőt, az egyik Pignerolba zárt nemes úrnak, Fouquet-nak ő lett a helyettes inasa, a fő szolgálója ugyanis gyakran betegeskedett. Ám csak akkor engedték neki a szolgálatot, ha a másik inas tényleg képtelennek bizonyult ellátni a posztját és Fouquet egyedül volt egész nap, mert rajta kívül nem találkozhatott másik rabbal. 

Az együtt töltött 34 év alatt Dauger Saint-Mars-ral együtt vándorolt egyik büntetés-végrehajtási intézetből a másikba, mert a parancsnokot gyakran áthelyezték. Az egyik ilyen út során, Sainte-Marguerite-be tartva terjedt el a szóbeszéd, hogy az álarca fémből van; új cellájában pedig megint dupla ajtót kapott a hangszigetelés végett. A titokzatos férfi 1703. novemberében hunyt el, Marchioly-ként temették el. Minden ruhadarabját elégették, az általa birtokolt fémtárgyakat beolvasztották, cellája bútorait megsemmisítették, a falát lecsiszolták és újra bevakolták. Semmi nem maradt utána… 

Lehetséges magyarázatok a személyazonosságára és egyéb adatok 

- Egy 1711-es keltezésű levélben XIV. Lajos húga, Elizabeth Charlotte arról számol be nagynénjének, hogy a Vasálarcost éjjel-nappal két muskétás őrizte, akik azt a parancsot kapták, hogy lőjék le, ha levenné álarcát. Jámbor férfiként írja le, aki kényelemben töltötte a napjait és mindent megkapott, amire csak szüksége volt. A kutatók szerint Elizabeth Charlotte több mint valószínűleg soha nem találkozott Daugerrel, aki ekkor már 8 éve halott volt, így feltehetőleg a nemes hölgy az általa hallott pletykákat örökítette meg. 

- A történészek egyetértenek abban, hogy a rab inasként végzett munkája fontos tény, mert az ekkor érvényben lévő etikett megtiltotta egy nemes úrnak, hogy másokat szolgaként segítsen, ezzel máris meg lehet cáfolni a Vasálarcos királyi származását. Csak még rejtélyesebbé teszi őt, hogy főleg azt tiltották, hogy olyan rabokkal érintkezzen, akik határozott idejű büntetésüket töltötték, vagyis reményük volt arra, hogy kiszabaduljanak.

- Egy újabb keletű teória szerint a maszkos XIV. Lajos biológiai apja lehetett, XIII. Lajos, a korábbi király ugyanis lassan húsz éve külön élt feleségétől 1638-ban, mikor az utóda megszületett. Az elmélet atyja, Hugh Ross Williamson azt mondja, hogy az igazi apa Amerikába távozott, de aztán az 1660-as években visszatért Franciaországba, hogy megzsarolja az uralkodót a hallgatásáért, ekkor zárták be. Ez megmagyarázná a nagymértékű titoktartást, amivel Daugert körbevették, mert ha kiderül, hogy kicsoda, azzal Lajos uralma illegitimmé vált volna. Arra is választ ad, miért tartották luxuskörülmények közt és miért nem ölték meg csak úgy - mégsem ölette meg csak úgy a saját apját. Ám ellene szól, hogy állítólag a fogantatást Anna királynő és Richelieu bíboros együtt tervelte ki, ami lehetetlen, hiszen gyűlölték egymást, ráadásul XIV. Lajos külsőleg igencsak hasonlított XIII. Lajosra. 

- Lajos királynak volt egy saját titkosírása, amivel különösen fontos leveleket írt. Ezek egyikében kerül szóba egy bizonyos Vivien de Bulonde nevű tábornok, aki az 1691-es cuneoi csatában gyáván visszavonulva maga mögött hagyta csapatai ellátmányát meg a sérülteket. Ezért záratták Pignerolba, ahol „éjjel-nappal őrizzék, csak nappal járhat szabadon egy (…)-vel.” Különös módon a levél utolsó két szavát nem sikerül megfejteni, ezeket a 330 és a 309 számok fedik el. Sokan ezt gondolják „maszkot viselve”-nek, de az előttük álló avec jelentése vele, vagyis a három szó azt eredményezné, hogy „egy maszkos ember kíséretében”. Ezt az elméletet cáfolja, hogy Dauger ekkor már lassan 20 éve fogolyként élt, Bulonde tábornok letartóztatásáról egy napilap beszámolt, tehát nem volt titok, ráadásul pár hónap után kiengedték őt. A magas rangú katona halálának dátuma 1709. – Dauger ekkor már 6 éve eltávozott az élők sorából… 

- Egy másik elképzelés a halotti bizonyítványban szereplő Marchioly név miatt az álarc alatt rejlő személyt Ercole Antonio Mattiolinak, az akkor élt olasz diplomatának gondolja. Ez viszont lehetetlen, mert feljegyzések tanúsítják, hogy Dauger a Bastille-ban is volt, ahol Mattioli sosem járt. 

- 1801-ben Pierre Roux-Fazillac, a forradalom törvényhozója arról számol be, hogy az álarcos férfi alakja valójában két ember sorsának összemosódásából jött létre. Egyikük a már említett Mattioli, a másik egy inas, Eustache D’Auger. 

- Andrew Lang 1903-as könyvében, a The Valet’s Tragedy and Other Stories-ban azt állítja, hogy Eustache Dauger egy inas, bizonyos Martin álneve volt, akit gazdája, Roux de Marsilly 1669-es kivégzése után azért börtönöztek be, mert túl sokat tudhatott alkalmazójáról, a hugenotta összeesküvőről. 

- 1908-ban Arthur Barnes The Man of the Mask című munkájában közli, hogy szerinte az álarc James de le Cloche-t, Anglia protestáns uralkodójának, II. Károlynak törvénytelen gyermekét rejtette, akit apja a katolikus Franciaországgal való titkos tárgyalásokra küldött. Egyértelmű, hogy Cloche sokat tudott a francia-angol tárgyalásokról, ezért könnyen elképzelhető, hogy bebörtönözték, mielőtt eljárt a szája. 

- II. Károlynak létezett egy másik házasságon kívül született fia, Monmouth herceg, aki lázadást szított nagybátyja, a katolikus II. Jakab ellen. A mozgalom viszont elbukott és Monmouth-t 1685-ben kivégezték, ám 1768-ban egy Saint-Foix nevű író bejelentette, hogy a herceg helyett egy másik embert végeztek ki és belőle lett az álarcos, mivel XIV. Lajos jó katolikusként felajánlotta segítségét a másik uralkodónak, aki nem akarta kivégeztetni saját unokaöccsét. Ez azonban újfent megalapozatlan feltevés, mivel Dauger 1669-ben már börtönben volt, plusz a Monmouth megmentésére szőtt összeesküvésre sincs bizonyíték. 

- Furcsa módon a XVII. században tényleg élt egy nemesember, akit Eustache Dauger de Cavoye-nak hívtak. Ő állítólag egy hírhedt fekete misével egybekötött gazemberkedésben, mérgezésekben meg egy gyilkosságban is részt vett, ráadásul adósságok terhelték, stb., szóval volt ok a lecsukatására. Ám a fennmaradt dokumentumok azt bizonyítják, hogy Dauger de Cavoye-t a Saint-Lazare-börtönben már akkor fogva tartották, mikor tőle több száz mérföldre, Pignerolban bezárták az álarcost. De Cavoye az 1680-as évek végén hunyt el a Saint-Lazare-ban, de Brienne gróf versének tanulsága szerint súlyos alkoholizmusa végzett vele, vagyis a két Dauger nem lehetett azonos. 

Bárki is volt ő, olyan dolgokat tudott, amiket senki másnak nem volt szabad hallania. De vajon az arcát miért kellett eltakarni?

A hosszas kitérő után térjünk vissza a filmhez: A Vasálarcos kb. 35 millió dollárból lett és kis híján 183 milliót hozott be. Vegyes, többnyire negatív kritikákat kapott, ám DiCaprio akkor olyan vonzerőt képviselt a lányok szemében, aminek nem lehetett ellenállni. A fanyalgó kritikusok éppen ezért neki ítélték a Legrosszabb Filmbeli Párnak járó Arany Málnát (aki látta a filmet, az tudja, miért pár). 

Az én érzéseim is vegyesek ezzel a művel kapcsolatban. A remek főszereplő színészek egy furcsa történetet tárnak elénk, ami néhol fájdalmasan kitalálható, máshol meg érthetetlen fordulatokkal operál, ám a figyelmet végig fenntartja. Izgalmas és Depardieu révén vicces, a látványvilágra sem lehet panasz, a néhol talán túl zavarosnak látszó sztori a végére világossá válik, de összességében nekem a tavaly elemzett A három testőr jobban tetszett.

Pontozás: 

imdb: 6.5 (3 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5 

Hírek: 

- Athos, Porthos és Aramis legközelebb A három testőr tévésorozatban bukkan fel képernyőinken. 

- Az elsősorban íróként és producerként tevékenykedő Randall Wallace ebben az évben egy érdekes drámát rendez. A Heaven Is For Real főszereplője Greg Kinnear - egy kisvárosban élő apát alakít, akinek erőre és elkötelezettségre van szüksége, hogy megossza a világgal fia lenyűgöző élményét, ami örökre megváltoztatja az életüket. A cím magyarul annyit tesz „A Mennyország létezik”.

- Leonardo DiCaprio pénzeli az A Boy and His Tiger című életrajzi drámát, amely Bill Wattersonról, Kázmér és Huba alkotójáról szól. (Sajnálom, hogy ez végül nem készült el...)

- Jeremy Irons következő munkája a Killing Frank (horror/thriller), ami a leírása alapján nagyon jónak tűnik: „Egy baleset következtében a gyűlölt üzletember, Frank Reynolds (Irons) teljesen magatehetetlenné válik, így legfőbb munkatársai és családtagjai összegyűlnek, hogy döntsenek az örökségéről, ám valaki elkezdi sorban legyilkolni őket.”

- Gabriel Byrne részt vesz Stephanie Meyer örökségének továbbvitelében a Vampire Academy című undormányban, ami tovább degradálja a vérszívókról felépített képet… (Ez viszont sajnos vászonra került...)

- Gérard Depardieu most is elég sok moziban vállalt szerepet, ezek közül ránézésre egyedül a Welcome to New York az, ami említésre méltó, ebben Dominique Strauss-Kahnt játssza. Kérdés, hogy ő ténylegesen akkora formátumú figura-e, hogy életrajzi filmet kelljen csinálni róla… (Asszem ebből semmi se lett.)

Három mozit néztem ki, amiket a közeljövőben mindenképpen megnézek, szóval hamarosan újból jelentkezem. 

Megint eljött a péntek 13, ideje volt hát megtekinteni a sorozat következő epizódját. A harmadikat a másodikhoz hasonlóan csak egyszer láttam, de a kulcsmomentum a végéről nagyon élesen megmaradt. Lássuk, hogyan zajlik a Véres kirándulás! 

A második epizódban történtek után Jason Voorhees (Richard Brooker) rejtélyes módon túléli a rá mért halálos csapást és elindul a tó körül új áldozatok után nézni. Nem is kell sokat mennie, hogy rátaláljon egy fiatalokból álló nyaraló csapatra, akik egy nagy házban húzták meg magukat. Egyikük, Chris (Dana Kimmel, lányról van szó) viszont sejti, hogy veszély leselkedik rájuk, mert hónapokkal korábban ugyanitt már egyszer szembenézett a rémisztő külsejű férfival, aki most az életükre tör. Vajon sikerül legyőznie a hokimaszkot öltő Jasont, vagy másodszori próbálkozásra a szörny győzedelmeskedik?

Ez a rész újabb mérföldkő a szériában, mert itt jött létre Jason később is látható ikonikus külseje: kopasz, nagy feje van, torz arca, rossz fogai és hokimaszkot visel, amit ebben az epizódban szerez meg az egyik sráctól. A probléma sajnos ott van, hogy a dilettáns írókat meg a pénzéhes stúdiófőnököket egyáltalán nem izgatta, hogy miféle ökörséggel hozzák vissza a főgonoszt egy újabb éjszakai mészárlásra, ezért elképesztően zagyva megoldásoknak lehetünk tanúi. Az első az, hogy a rém egyetlen este alatt külsőleg totálisan megváltozik – ezt persze később megmagyarázták azzal, hogy a második rész végi leleplezés meg az álom-jelenet során valójában csak azt látjuk, amit a hősnő elképzelt, vagyis lehet, hogy Jason tök máshogy nézett ki. De a magassága szintén módosul, erre nincs magyarázat. Ugyanígy totál érthetetlen, hogy Chris traumája hogyan lehetséges? Elképzelhető, hogy álmodta a dolgot, ám ezt cáfolja, amikor Jason a végén direkt felfedi az arcát előtte, hogy megmutassa „én vagyok az”, tehát tényleg találkoztak. Akkor viszont a lány hogyan élhette túl a dolgot egy karcolás nélkül? Ki szabadította ki és az az illető miként győzte le Jasont? Senki sem szólt a rendőrségnek, hogy „a lányunkat meg akarta ölni egy torzpofa az erdőben, aki még most is ott van”? De a legnagyobb talány, hogy a gyilkos miként viselhette pontosan ugyanazokat a ruhákat a visszaemlékezésben, mint a jelenben, ha egyszer tudjuk, hogy ezeket most szerezte, a film elején?

Szpojler itt 

Ha ezektől eltekintünk, akkor is van pár végtelenül nagy barmóság. 1. Amikor a villany másodszorra megy ki, Rick megpróbálkozik a kapcsolóval a konyhában, ami nem működik. Ezután átmegy a nappaliba, ahol szintén felkattint egy kapcsolót, megint nem történik semmi, ezután viszont arrébb megy két métert és ugyanabban a szobában egy ugyanolyan másik villanyt próbál ki, ami ugyanúgy döglött, de ő még mindig csodálkozik. Ki az, aki ennyire hülye? 2. A motorosok aligha tűnnek kemény legényeknek és a nagy bosszú-tervnél kezdetben homályos, hogy a csaj egyáltalán miért megy be az istállóba. De rajta kívül mindenki más is oda vágyik. Oké, rendben. Viszont azt magyarázza már meg valaki, hogy miként történhet meg az, hogy a néger pasi: a) Túléli, hogy Jason három erőteljes csapást mér a koponyájára? b) Az építménynek arra a részére, ahol ő van, még véletlenül sem megy senki, rögtön mindenki az ellenkező irányba fordul, vagy fölfelé megy a létrán. c) Milyen okból vár a jelenléte fölfedésével? Nem hiszem el, hogy majdnem 24 órára kiütik, aztán pont abban a pillanatban tér magához. A korábbi sikolyok, zajok nem keltették fel? Miért nem segít Chris-nek, amint meglátja? De a legviccesebb az, hogy puszta kézzel támad rá a maszkosra, még csak egy kés sincs nála. Milyen motoros ez? 3. Hogy a fenébe jön elő Pamela Voorhees a tóból?! Egyfelől semmi köze nincs hozzá, másfelől Chris csak akkor tudhat a létezéséről, ha valaki mesélt neki róla. De mivel azt sem tudja, hogy a férfi az erdőből Jason, így honnan ismerhetné Pamelát? És miért képzeli el zombinak? 

Szpojler vége

Ha nem nézzük a történetet, akkor benne vannak azok a dolgok, amiket elvárhatunk egy Péntek 13-filmtől: hulla berepül az ablakon, leszúrás, cicik, füvezés, szex, és különböző tárgyak használata fegyverként. Tetszett, hogy a gonosz még ember, de valamiféle betegesség, vadállatiasság lengi körül. A gyilkossági módok a korábbi epizódokat idézik, és összesítésben az egész moziról elmondható, hogy egyfajta főhajtás a korábbi részek előtt, újítások helyett biztosra mentek vele a készítők, mert szerették volna ténylegesen lezárni a trilógiát. Ekkor még csak trilógia volt… A szereplőkről nem sokat lehet mondani, a hősnő cuki, a többiek vagy irritálóak, vagy érdektelenek, Brooker jól teljesít Jasonként, szóval a szokásos színvonal megvan, bár észrevehetően kevesebb az erőszak meg a pucérkodás. Végülis ha figyelmen kívül hagyjuk a bugyuta sztorit és a színészek játékának sem szentelünk túl nagy figyelmet, akkor lehet egy borzongató másfél óránk.

Érdekességek: A II. rész ténylegesen egy péntek tizenharmadikai napon játszódott, ám mivel ez utána történik közvetlenül, így valójában a felvezetés a boltossal meg a feleségével szombat tizennegyedikén, a cselekmény java része pedig vasárnap tizenötödikén történik. Az eseménysorban rengeteg olyan dolog van, amit közvetlenül az eredeti Friday-ből emeltek át, például Debbie halála vagy Chris látomása a tavon. A legtöbb gyilkossági jelenetet meg kellett vágni, hogy elkerüljék az X (csak 21 éven felülieknek) besorolást. Háromféle befejezést forgattak le: a végső változat mellett volt egy olyan, amiben a néger motoros is túléli az estét és Jason eltűnik; valamint egy olyan, amikor Chris-t álmában a mészáros lefejezi. Bár a Part III-t a széria lezárásának szánták, a címe ezt nem tükrözi. 

Néhány saját megfigyelés, talán szpojlerek, szóval óvatosan: Ugyanúgy mint a II., a III. is visszaemlékezéssel kezdődik, de a korábbi események összefoglalása helyett csak az előző darab lezárást mutatják, azt viszont egészben, az álom-jelenet nélkül. Jason az elején sehogy sem takarja el az arcát és ez az egyetlen alkalom, mikor lőfegyvert használ, konkrétan szigonypuskát. Itt szerzi az ikonikus hokimaszkot és a vágást a tetejére; már nagyon erős, de még nem bír természetfeletti képességekkel, és ekkor még hangja is van, hallhatjuk, ahogy fájdalmában nyögdécsel. Az út közepén fekvő őrült öreg pasas az előzményekben szereplő Ralph mása. Debbie egy Fangoria Magazint kezd el olvasni, amiben láthatjuk a Tom Saviniről meg a Godzilláról szóló cikkeket – érdekes módon Savini nem dolgozott a III. részen. Ha figyelünk, kiszúrhatunk egy Coca-Cola- meg egy Nike-termékelhelyezést. A nyitó résztől meg a lezárástól eltekintve a mama itt nem jelenik meg, elveszti fontosságát. 

Vissza a neten talált információkhoz: A rendező az a Steve Miner volt, aki unit production managerként (nem tudom mi a helyes magyar fordítás) részt vett az első; és rendező-producerként a második rész létrehozásában; később pedig ő dirigálta a remek A szörnyet, és a Halloween – Húsz évvel későbbet. Miner szinkronizálta a híradást, amit a boltos felesége néz. Az írók személyének vizsgálatakor azt hiszem, kiderül, hogy mitől lett olyan ostoba a történet. Egyikük Martin Kitrosser, aki elsősorban forgatókönyv-ellenőrzőként dolgozik még ma is, híres filmeken (pl. Kill Bill, Django elszabadul); a másik meg Carol Watson, aki teljes filmográfiájában a Dilibogyók 2 című izébizét meg a South Park egyik epizódját tudja felmutatni. Fura módon mégis mindkettejüket visszahívták a IV. részhez… A tavat, a házat meg az istállót mind a filmhez építették fel, a tó a forgatás első hetében felszívódott a talajba, mert nem megfelelően alapozták meg. Bár úgy tűnik, hogy nyár van, valójában januárban és februárban készültek a felvételek, a szereplők leheletét az éjszakai képeknél kameratrükkökkel fedték el. Ez volt az első felvonás a Friday the 13th-áradatban, amiben: felbukkan az ikonikus hokimaszk, a hangzás térhatású, és a forgatás titokban tartására álcímnek egy David Bowie-dalt (Crystal Japan) választották - utóbbi azóta hagyománnyá vált. Ez máig az egyetlen, ami 3D-snek készült, és egyedül itt nem nevezi meg a főgonoszt egyetlen karakter sem – bár a nyitó visszaemlékezésben többször elhangzik a neve. 

A II. részben főszereplő Amy Steelnek felajánlották a visszatérés lehetőségét, ám ő nem élt vele. A Shelly-t alakító Larry Zernerre úgy akadtak rá, hogy éppen egy horrorfilm bemutatójára szóló szórólapokat osztogatott, megkérdezték tőle, akar-e maga is szerepelni egyben, ő meg igent mondott. A befejező látomás-szekvenciában Mrs. Voorhees-t a segédrendezőnő, Marilyn Poucher alakította. A 2006-ig működő kanadai Royal Independent Movie Theater birtokolt egy ritka 3D-s kópiát a Véres kirándulásból, amit minden Halloweenkor levetítettek. A III. rész bemutatója egy péntek tizenharmadikai napra esett. A Deluxe Edition dvd-kiadáson meg a későbbi blu-ray-en a 2D-s mellett a térhatású változat is helyet kapott, amihez két darab, hokimaszkot formázó 3D-s szemüveg járt a nézőknek.

„Sosem felejtem el azt a rémisztő arcot.”-rovat 

A Jasont játszó brit Richard Brooker eredetileg cirkuszi trapéz-akrobataként dolgozott. Azért őt kérték fel a szerepre, mert Miner egy magas rosszfiút akart, Brooker meg 191 centis volt. Gyakorlatilag csak 4 filmben szerepelt, ám mivel ő viselhette először a maszkot, így bekerült a horror nagy könyvébe. Később rendezőként, producerként és weblap-tervezőként dolgozott. Ebben az évben hunyt el, 59 évesen. 

Ahhoz, hogy elérjék a kívánt testalkatot, Richardnak habszivacsból készült bélést kellett viselnie a jelmeze alatt. Minden kaszkadőr-mutatványt maga hajtott végre. Brookernek kétféle szörny-smink állt rendelkezésére: Amikor rajta volt az álarc, akkor egy egyszerű, kapucnira hasonlító gumi-tákolmányt húzott a fejére, ami az arcát szabadon hagyta, de a koponyája többi részét befedte. Amikor Jason a maszk nélkül járkál, akkor egy 11 darabból álló protézist kapott, amit hat órába tellett feltenni. Jason állítólag azért szerzett álarcot, mert egy alkalommal a maszkmestereknek nem volt kedvük újból kisminkelni Brookert. Az ikonikus hokimaszk egy módosított, ötvenes évekbeli jégkorong-kapus arcvédője a Detroit Red Wings csapatából. Az eredeti darab a film 3D-effekt felügyelőjétől, a jégkorong-rajongó Martin Jay Sadofftól származott, aki mindig magánál tartotta ehhez a jeges sporthoz szükséges felszerelését. Minernek megtetszett a dolog, ám az arcvédőt módosítani kellett, mert túl kicsi volt. Doug White és Terry Ballard alkották meg a végső formáját a lyukakkal meg a vörös jelzésekkel. Jason Voorhees-t az Amerikai Filmintézet az ebben a mozgóképben látható formájában választotta be a 100 év legnagyobb hősei és gonoszai listájára, amin az antagonisták Top 50-ébe került. 

Extra információk a fridaythe13thfilms.comról: Azért döntöttek a térhatás mellett, mert a ’80-as évek elején trendi volt, plusz valamivel vissza kellett csalogatni a cenzúra által túlságosan megvágott Part II. után a rajongókat a mozipénztárakhoz. Martin Jay Sadoff kb. egy éven keresztül kísérletezett 3D-s effektekkel, hogy minél meggyőzőbb trükkökkel nyűgözhesse le a nézőket. A forgatókönyv-írást azért kellett Martin Kitrosserre bízni, mert a korábbi installációkat gyártó Ron Kurz elhunyt. Carol Watson Kitrosser felesége. A szkripten még egy Petru Popescu nevű úriember is dolgozott, aki azonban akkoriban még csak hallgató volt az Amerikai Filmintézetben. Ez a forrás azt mondja, hogy Larry Zerner a Mad Max II-t hirdette szórólapjaival. Dana Kimmel személyes okokra hivatkozva kérte, hogy a sztoriból tüntessenek el mindenfajta utalást arra, hogy Chris és Rick valaha szeretkeztek volna. Ténylegesen Steve Miner döntése határozta meg a hokimaszk létrejöttét. A színészek tudatosan játszottak rosszul, mert a film lényege a producerek meg a direktor szemében a 3D volt és nem ők. A szigonypuskás jelenetet egyben kellett felvenni, mert amint Catherine Parks, az áldozatot alakító színésznő a vízbe esett, a maszkja szétmállott. Ez az első rész a szériából, amit ténylegesen péntek 13-án mutattak be. A Michael Zager által komponált diszkó-sláger, amit a nyitó stáblistában hallhatunk, a későbbiekben nagy siker lett a klubokban, eredeti kiadása mára gyűjtői ritkaságnak számít. Bár a film maga sem a kritikusoknak, sem a rajongótábor egy részének nem tetszett, mostanra kult-státuszba került, mert „annyira rossz, hogy már jó”. Jason külsejét először a pályája elején járó Stan Winstonnal terveztették meg, ám a túlzottan szörny-szerű arc nem tetszett a készítőknek, így máshoz fordultak. Brooker a protézisek miatt képtelen volt enni, szívószállal tejet adtak neki. A rendező engedett némi improvizációt számára a rém megmintázásához. Miner szerint Jasonnek nincsenek motivációi a gyilkoláshoz. 

A Friday the 13th: Part III. megközelítőleg 4 millió dollárból lett és majdnem 37 milliót hozott vissza, ám a kritikusoktól csupa negatív értékelést kapott. Tény, hogy cselekményét tekintve az első háromból ez a legbénább, ám a hokimaszk megjelenése miatt mérföldkő jellege elvitathatatlan. A nyitó trilógiából nálam minőségileg a második helyezett, megelőzve a ’80-as Pénteket, ám lemaradva a II. résztől. Hogy ajánlanám-e, az kérdéses, mert számomra igazán a VI. résszel indult be a széria… 

Pontozás: 

imdb: 5.6 (7 év alatt 0.1-et csökkent.)

Péntek 13 filmként: 4/5

Sima filmként nézve: 3/5 

Hírek: 

- A sajnálatos módon egyből VOD-re, vagyis pénzért letölthető formátumba kerülő Knights of Badassdomban felbukkan Larry Zerner egy ugyanúgy Shelly nevű karakterként. Én már nagyon várom ezt a mozit, remélem, hamarosan elérhetővé válik! (Azóta láttam, írtam is róla!)

- A fridaythe13thfilms.com szerint a Paramount bejelentette, hogy 2015. március 13-ai bemutatási dátummal készül egy újabb Péntek 13-mozi. Mást egyelőre nem nagyon lehet tudni róla, de állítólag az Ideglelés/Paranormal Activity „talált filmes” vonala felé kacsintgatnak a producerek… (2017-ig nincs meg...)

Személyes megjegyzés: A PowerDVD ritka szar lejátszó-program. Komolyan nem láttam még olyat, hogy egy letöltött film megakadt volna, ez viszont még erre is képes. Plusz rohadtul lassú, körülményes, és lehetetlen normálisan szüneteltetni a lejátszást, az eddigi kettő próbálkozásból egyetlen egyszer sem tudtam vele végignézni egy mozit. Az eredeti dvdn meglévő Kick-Ass 2 a közepénél akadt be, ez a letöltött Péntek 13 meg érthetetlen módon szintén leterhelte a szoftvert. És még mielőtt valaki azt mondaná, hogy „biztos rossz verziót töltöttél le, öreg”: A blu-ray-meghajtómhoz adtak belőle egy legális, teljes verziót, ami ugyanilyen szar. Nevetséges, hogy ez az egyetlen program a piacon, amivel számítógépen lehet blu-ray-t nézni…