Korántsem új, de még mindig működőképes ötlet az, ha egy ismert, általában középpontban álló hőst mellékszereplőnek teszünk meg egy filmben. Ez a módszer közel se bombabiztos, de vannak remek példák (pl. Rosencrantz és Guildenstern halott), amikor az ötlet bejött, ám az ritkább, hogy a hős, aki nagysága ellenére mellékszereplő, egy olyan moziban legyen háttéralak, ami a nevét viseli. Ezúttal ez a felállás, ami nem baj, hiszen Batmanről már alig lehet újabb bőrt lenyúzni (de azért sűrűn próbálkoznak, lásd a felvázolthoz rendkívül hasonló alapötletű Gotham című sorozatot), de szerencsére rengeteg dolog szól amellett, hogy nézd meg Az Arkham ostromát, még akkor is, ha nincs benne túl sok a Denevéremberből… 

Aki nézte anno Az Igazság Ligája-rajzfilmsorozatot, az emlékezhet Amanda Wallerre, aki a kormány titkos megbízatásait irányítja, és gyakran használ fel szuperhősöket a céljaira. Waller ezúttal a képregények legendás öngyilkos különítményét hívja össze, életfogytiglanis szupergonoszokból, hogy hajtsanak végre egy veszélyes akciót. Deadshot, Harley Quinn, King Shark, Killer Frost, Bumeráng Kapitány és Black Spider azt a megbízatást kapják, hogy törjenek be az Arkham Elmegyógyintézetbe, és szerezzék meg a Rébusz botjába rejtett értékes adatokat. A küldetésnél csak a társaság durvább, de azért a rossz fiúk és a rossz lányok hamar összecsiszolódnak, ám a helyszínre érkezve egyre több nem várt problémával kell szembenézniük, például Jokerrel és Batmannel. Vajon sikerül az akció, és ha igen, kik lesznek a szerencsés kevesek, akiknek jutalmul lerövidítik a büntetését?

Mint látható, egy hat (eredetileg hét) tagból álló bűnöző-csapat áll a középpontban most, akik közül viszont mindössze Deadshotot (a Zöld Íjászból) és Harley Quinnt (a régi Batman-rajzfilmsorozatból) ismertem, ám a többiekről gyorsan kiderül, kicsodák. King Shark egy nagyon király szupererős dög, aki vicces is, plusz igazán brutális; a mellé szegődő Killer Frost meg egy hölgy, aki az X-Men Jégemberéhez hasonló, csak nem annyira erős képességekkel bír. Bumeráng Kapitány különös tehetséggel bír a visszatérő-dobáshoz, legyen szó bármilyen tárgyról, ami a kezébe akad; de lényegesebb tulajdonsága, hogy ő az elégedetlenkedő, a klisészerű rosszfiú. Black Spider meg egy haszontalan, verekedős karakter, akihez később egy elég nyilvánvaló fordulatot kapcsolnak. A csapat vezetője és a tulajdonképpeni főhős Deadshot, akit szimpatikus, karizmatikus szereplővé varázsoltak, hozzá hasonlóan (Spideren kívül) mindenki másnak van személyisége, érthetőek a motivációik, az meg külön tetszett, hogyan viszonyulnak egymáshoz. Mellékalakként felbukkan még néhány ismertebb arc a Batman-univerzumból: a már említett Joker, Gordon főfelügyelő, a Pingvinember, Kétarc, Méregcsók, Bane és a Madárijesztő (utóbbit nehéz felismerni).

A cselekmény izgalmas, mert a csúnya tetteik ellenére megkedveljük a középpontban álló figurákat, ezért szorítunk majd nekik; ők viszonzásképpen sok jó poént és látványos akciót kínálnak. A realisztikus képi világ és az események arra utalnak, hogy ez elsősorban a felnőtt közönségnek készült, hiszen láthatunk több halálesetet (ezúttal az öngyilkos küldetés kifejezés tényleg jelent valamit), folydogáló vért és szexjelenetet (!) is. Mindezt király zene festi alá. Negatívumként csak néhány kis dologba tudnék belekötni, de ezek annyira lényegtelenek, hogy hagyom őket a fenébe. 

Nézzük az alkotókat! Két rendező volt, egyikük az ezen az oldalon már sokat emlegetett Jay Oliva (legutóbb Az Igazság Ligája: Háború kapcsán került szóba), a másik Ethan Spaulding (Avatar – Az utolsó léghajlító). A sztorit Heath Corson (Az Igazság Ligája: Háború) írta, a meglepően jó zenét meg Robert J. Kral szerezte. A figurákat az alábbi színészek szólaltatták meg: Deadshot - Neal McDonough, Harley Quinn - Hynden Walch, King Shark - John DiMaggio, Bumeráng Kapitány - Greg Ellis, Killer Frost - Jennifer Hale, Black Spider - Giancarlo Esposito, Waller - CCH Pounder, Batman - Kevin Conroy, Joker - Troy Baker, Rébusz - Matthew Gray Gubler és Pingvinember - Nolan North.

Érdekességek: A film eredetileg a nagy sikerű Batman: Arkham Asylum videojátékon alapult volna, de aztán megváltoztatták, és az azóta már több részessé bővült játék-széria harmadik epizódjának, az Arkham Origins-nek lett a folytatása. Jay Oliva szerint a cselekmény két évvel az Arkham Asylum előtt játszódik. Számos utalást láthatunk/hallhatunk korábbi Denevérember-történetekre: A Pingvin, az utcán megmentett lány és Harley arca az üvegen a Batman visszatérre hajaz. Killer Frost jég-szóvicce a Batman & Robinra utal, Joker pedig felismeri Deadshotot, mégpedig az említett Arkham Origins-ből, ahol tényleg együtt dolgoztak. Ezeken kívül érdemes figyelni, amikor Harley feltúrja a mestere cuccait tartalmazó dobozt az elmegyógyintézetben, itt ugyanis felbukkan a maszk, amit Joker A Sötét Lovag nyitó bankrablásakor visel és egy vigyorgó hal a ’92-es Batman-rajzfilmsorozatból. Az Assault on Arkham készítési költségéről nem találtam adatokat, testvéreihez hasonlóan egyből dvdre jött ki, bevétele több mint 4 és félmillió dollár lett.

Összefoglalva az eddigieket: Senkit ne tévesszen meg a cím, mert ez gyakorlatilag nem Batman-film, azonban teljesíti mindazt, amiért a DC-univerzum egész estés rajzfilmjei méltán népszerűek. Látványos, humoros, izgalmas és érdekes, plusz még tényleges felnőtt-tematikával is bír. Nekem nagyon tetszett, szívesen megnéznék egy folytatást új arcokkal! 

Pontozás: 

imdb: 7.5 (2 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Jó hír (?), hogy most készül az élőszereplős Suicide Squad-film, kérdéses azonban, hogy ez mennyire lesz brutális, vicces és mégis komoly. Ha sikerül minimum azt a szintet teljesíteni, amit itt az Arkham ostromában, akkor kurvajó lesz, de ha nem, akkor ki tudja… (Szar lett.)

- Matthew Gray Gubler adatlapján láttam, hogy jön az immár harmadik Alvin és a mókusok. Tényleg kell ez? 

Ezen a héten legalább egy filmet biztosan megnézek majd, de legkésőbb egy hét múlva biztosan jelentkezem új írással!