A fene se tudja, miért néztem meg anno a ’76-os Carrie-t, aztán meg a 2002-es változatát, mert a helyzet az, hogy van valami Stephen King írásaiban, amit nem szeretek. A novelláskötete anno tetszett és néhány tök jó film is készült a munkáiból, pl. A remény rabjai, de utálom, hogy sose ad magyarázatot arra, mi miért történik, meg hogy mindig negatív a befejezés. Jó, ez most nagyon általánosítás, de nekem ez a benyomásom róla, King-rajongók, nyugodtan javítsatok ki, ha tévedek! Azonban az új Carrie vonzott, egyrészt mivel azt híresztelték róla, hogy jobban épít a könyvre, mint majdnem 40 évvel korábbi elődje, másrészt pedig (egykori...) kedvencem, Chloë Grace Moretz mellett a mindig remek Julianne Moore is a főszereplők között van. Átlagos elvárásaim voltak ezzel a művel kapcsolatban, de azért nem számítottam arra, hogy csalódottan hagyom majd el a filmszínházat, ki tudja, mióta először…

Azt hiszem, mindenki ismeri ezt a történetet, aki mégsem, annak itt egy kis ízelítő belőle: Carrie (C.G.M.) 18 éves, középiskolás lány, akit a társai folyton piszkálnak, otthon meg őrült, vallási fanatikus anyja (J.M.) egrecíroztatja. Egy napon, mikor igencsak rossz időpontban jön meg élete első havi vérzése, rádöbben, hogy képes az akaratával tárgyakat mozgatni. Ezután pedig talán minden jóra fordul kínokkal teli életében, mert a suli egyik legjobb pasija (Ansel Elgort) elhívja őt az érettségi bálra. Azonban kevesen tudják csak, hogy az aljas Chris (Portia Doubleday) és társai egy utolsó, gonosz tréfára készülnek, amivel még egyszer, mindenki előtt le akarják égetni a visszahúzódó, magányos lányt. De a dolog rosszul sül el és Carrie nem bírja tovább, szabadjára engedi tomboló dühét, az este pedig vérfürdőbe torkollik. Vajon lesz túlélő, aki elmesélje a hihetetlen eseményeket? És hogyan alakul ennek a különös teremtésnek a további sorsa?

Gondolom, nem vagyok egyedül, amikor kijelentem, hogy utálom azokat a seggfejeket, akik előre lepontoznak egy filmet anélkül, hogy látták volna – persze ha mondjuk jön egy új Twilight vagy egy új Éhezők viadala, akkor már előre tudom, hogy szar lesz, de ezek olyankor lépnek akcióba, mikor valami újdonság érkezik. Most is ez történt, gyakorlatilag 10 nappal a bemutató előtt már 5.9-en állt az imdbn, mert „remake”… Nos, a Carrie elvileg (evlileg!) nem remake, hanem adaptáció, vagyis az írott szöveget alakították át mozgó képekké, tehát De Palma műve helyett King regényén alapszik, ugyanakkor benne van a modernizáció és persze érezhető a ’76-os változat hatása, ám a direktor Kimberly Peirce belevitte saját egyéniségét. (Amit itt leírtam, az színtiszta hazugság...) Szóval a speciális effektek fejlődése meg az új ötletek, plusz a címadó karakternél fiatalabb színésznő alkalmazása az eljátszására már eléggé érdekessé tették számomra ahhoz, hogy megnézzem, plusz kellemes társaságom is volt hozzá, vagyis minden adott volt egy jó filmhez. És mégsem lett az, a továbbiakban megpróbálok válaszokat keresni arra a kérdésre, hogy miért?

Na most, az a helyzet, hogy nem olvastam a könyvet és a ’76-os eredetit öt éve láttam, a 2002-est meg még régebben, szóval talán kicsit ködösek az emlékeim/hiányos a tudásom, úgyhogy ha valamiben tévednék, akkor javítsatok ki! 

Egy nagy probléma van Peirce művével és sok pici, a nagy az, hogy a karakterek semmiféle érzelmet se váltottak ki belőlem. Pedig a színészek tényleg tök jók, főleg Moore és Ansel Elgort alakítása tetszett, de hiába az egész, mert a gonoszokat képtelen voltam utálni, a jókért nem szorítottam, de ami még rosszabb, hogy Carrie iránt sem éreztem semmit az égvilágon. Ez az egész talán abban gyökerezik, hogy tudtam, mi fog történni, viszont ezzel lehetetlen megmagyarázni, hogy a rendkívül őrült, tényleg ijesztő Moore-t például miért voltam képtelen gyűlölni; vagy, hogy mitől lehetetlen Elgort Tommy-ját annyira megkedvelni, hogy érdekeljen, mi lesz vele. Ugyanakkor itt jön a képbe a gonosz Chris, akinél érthetetlen, mi végre gyűlöli ennyire Carrie-t. Csak egy elejtett félmondat utal erre a valamire, amit maga a címszereplő a teljes játékidő alatt egyszer sem tesz, sőt, még csak jelét sem mutatja, hogy valaha megtette volna; de ugyanígy érthetetlen Sue (a csinos Gabriella Wilde) hirtelen pálfordulása. Ez a két karakter hiteltelenné válik, még akkor is, ha utólag már meg lehet mondani, mi a motivációjuk – azért ennek egyértelműen ki kéne derülnie a filmből...

A színészek játéka mellett pozitív csalódást okoztak a jól megalkotott effektek és a sok apróság, amikkel Peirce feldobta a régi történetet. Ilyen mondjuk Margaret öncsonkítása, vagy, hogy az igazgató fél kimondani a menstruáció szót. A báli pusztítás igen brutális, több ötletes halálnemet láthatunk és a telekinézist igazán remekül kihasználták a többi kamasz megbüntetésére. Viszont ezek ellensúlyozására párszor abszolút oda nem illő események történnek: A zuhanyzós szekvenciában például Moretz olyan képeket vág, mintha éppen élvezne, a disznóvér ploccsanását valamiért háromszor egymás után mutatják különböző szögekből; a befejezésnél meg sikerült majdnem ugyanazt az ökörséget beletenni, amit anno De Palma is odabiggyesztett a sajátjába. A nézése közben az volt a bajom, hogy senkihez se bírtam kötődni, és mivel mindig tudtam, mi lesz, csak azok a dolgok szórakoztattak igazán, amikre nem számítottam, például Tommy poénjai vagy a Sue-hoz kapcsolódó apró mellékszál. Utólag átgondolva valahogy csak a zavaró részletek merültek fel bennem, nem a pozitívumok. (Mivel az előbbiek elnyomják az utóbbiakat...)

Érdekességek: A Carrie volt King első nyomtatásban megjelent regénye, 1974-ben látott napvilágot; a filmek világában eddig három feldolgozást és egy érthetetlen „folytatást” szült. Az újrát már 2011 óta tervezték, a legendás író így reagált a dologra: „Minek kell, ha egyszer az eredeti olyan jó?” Kimberly Peirce eddigi legsikeresebb műve A fiúk nem sírnak. A rendezőnő jó barátja Brian De Palmának, aki rábólintott a remake-re. A forgatókönyv egyik készítője, Roberto Aguirre-Sacasa 2008-ban már dolgozott egy King-művön alapuló képregényen, vagyis volt némi tapasztalata ezen a téren. Julianne Moore nemrég kapott csillagot a Hírességek Sétányán, az ünnepségre Chloë-t is meghívta. Ansel Elgort színpadi színész, ez az első filmje. Judy Greer ismerős lehet a Dr. House-ból vagy a Mi kell a nőnek?-ből, az igazgató alakító Barry Shabaka Henley pedig Póker volt az Életfogytigban.

SZPOJLEREK INNENTŐL 

A stáblistában feltüntettek egy bizonyos Skyler Wexlert, aki elvileg a fiatal Carrie-t játszotta, csakhogy olyan jelenet nincs. Ez mégis hol volt? Vagy ő a kisbaba? Ez ez első alkalom, hogy Sue terhessége megjelenik egy Carrie-filmben – ez a könyvben csupán apró mellékszál. A báli részletben a címszereplő egyik pillanatról a másikra elhagyja mindkét cipőjét. Ez végülis lehetséges, hogy akkor történik, mikor a földön fekszik a halott Tommy mellett, vagy amikor repül, de szerintem nem kellene csak úgy leesnie a lábáról. Valaki elmagyarázhatná, hogy a könyvtárban, mikor a fotós srác segít neki, az micsoda? Miért volt ezt fontos beletenni? Elvileg ennek az a magyarázata, hogy a bálban őt is megöli, pedig ez a gyerek nem ártott neki – bár folyamatosan rögzíti a szó szerint véres eseményeket, nem áll le egy pillanatra sem, talán ezért érdemel büntetést.

A következőkben az internet legjobb Chloë Grace Moretz rajongói oldaláról, a chlomo.org-ról származó információkat közlök, ahol külön alfóruma van a Carrie-nek. 

Penguin nevű felhasználó szerint Chloë a testi furcsaság hiányát (no komment...) próbálta meg az eltúlzott, különös mozgással kompenzálni – ez főleg a pusztításkor szembeötlő, de nekem mondjuk természetesnek hatott, hiszen honnan tudjuk, milyen hatással van az emberre, ha telekinézist használ? Meg aztán ott Carrie elvileg „kikapcsolja önmagát” és a dühe irányítja, azért olyan idegen a mozgása.

GG az alábbi érdekes problémákat veti fel: 1. Margaret mazochizmusa túlzás – én azt gondolom, hogy ez egy újszerű, ijesztő plusz részlet, amit megérte beletenni, bár elvileg a könyvben ez nincsen. 2. Carrie nem érződik eléggé áldozatnak, mert például halálra rémül az anyjától a suliban, de otthon már egészen bátran kiáll vele szemben – ebben van valami… 3. Szerinte a Kick-Ass 2-ben látható „Mindy a középiskolában” mellékszál hitelesebben mutatja be azt az alakot, amit Carrie jelképez, ez pedig külön elgondolkodtató abból a szempontból, hogy a KA2 később készült, mint ez a mozi és Chloë egy interjúban azt válaszolta a kérdésre, miszerint direkt olyan Carrie-szerű-e az erdős jelenet, hogy talán igen. GG még hozzáteszi: lehet, hogy csak a különböző körülmények miatt lett Mindy ezen aspektusa hitelesebb. 4. A fő gond az, hogy szimpatikussá próbálták tenni a címszereplőt, ahelyett, hogy szörnyeteggé változtatták volna -  Ha jól tudom, King tényleg azt akarta ábrázolni, hogy egy ártatlan lányt a természetfölötti erő pusztító entitássá alakít át, ám úgy érzem, hogy Peirce olvasatában a lényeg az, hogy Carrie-t a körülményei teszik ilyenné, vagyis a hangsúly az áldozat-jellegén van, ezért akarták, hogy megkedveljük. De ez nem sikerült… 5. A vérrel borított lány lehetne rémisztőbb, őrültebb, nem tombol igazán – erről még lesz szó, de nekem egyébként tetszett az, hogy megválogatja azt, kit öl meg és azt is, hogy hogyan. (Most akkor mi van? A fotóst meggyilkolja, pedig ártatlan volt, vagy akkor mégse?)

AsianG azt mondja, Chloë külseje remekül illett a karakterhez, főleg a zuhanyozós és a medencés részeknél; a piszkálást szintén elismerésre méltónak ítéli, mert szerinte tényleg ilyesmikkel basztatják egymást a mai tinik.

Cubia pozitívumként említi, hogy Carrie nem a ráömlő disznóvértől szabadul el, hanem attól, hogy Tommy-t agyoncsapja a lezuhanó vödör; ugyanakkor ezt az utóbbi balesetet hihetetlennek tartja. Kiemeli azt is, hogy mikor a hősnő a rombolás után a fürdőkádban ülve rádöbben arra, ténylegesen mit tett korábban, az utólag remekül megvilágítja, hogy a báli részben tényleg elveszti az öntudatát és csak a dühe irányítja - Ez a részlet nekem is tetszett.

Pixel szerint ez Chloë eddigi legjobb alakítása, ami érzelmileg magával ragadta őt. (Valószínűleg nincs igaza, mert 2017-ben semmit se tudok felidézni ebből az alakításból.) Azt mondja, bár élvezte a bosszú-szekvenciát, azt érezte, hogy az alkotók direkt visszafogták magukat, mintha 12 éven aluliaknak besorolásra hajtottak volna és a ténylegesen 18-as karikás pillanatok csak a kocsi lassított felvételes elpusztításakor láthatóak. A befejezést furcsának, majd nevetségesnek találta - Én az ő nyomában haladva elgondolkodtam a dolgon és végülis érthető, hogy Carrie miért hal meg az anyjával együtt: azért, mert bűntudata van a sok gyilkosságtól, szörnyetegnek érzi magát és így tovább. Viszont a temetős dologra nem találtam magyarázatot… Pixel említette elsőnek, hogy legalább húszpercnyi plusz idő kellene a filmnek a kibontakozásra, ezt pedig később, tőle függetlenül, ugyanezzel az időintervallummal említették más kommentelők is. Mond néhány konkrét dolgot, hogy ezt az időt mire kellett volna használni, ezek közt van Carrie félelmének bemutatása, amit a társai miatt érez vagy a város reakciója a tragédiára.

shep rögtön a bejegyzése elején felhozza ezt az említett 20 percet, neki például a több piszkálási rész hiányzott. Kritizálja az effekteket meg a gyilkosságokat, amiket a Végső állomásban láthatóakhoz hasonlít – nem értek egyet vele. Tommy és a hősnő kapcsolata viszont elnyerte a tetszését; ellenben Chloë szépsége zavarta őt abból a szempontból, hogy szerinte szebb, mint a zaklatói és a készítőknek emiatt el kellett volna rondítaniuk a külsejét. (Hah!) Az aprócska szexjelenetet oda nem illőnek érzi, szerinte túl sokat mutatnak ahhoz képest, hogy ez a történet egészének szempontjából mennyire lényegtelen.

Név nélküli felhasználó írja, hogy működésképtelen az a módszer, hogy ugyanazokat a szemétkedéseket játsszák le, mint az első filmben, de semmi mást nem tesznek hozzá, mivel itt nincs meg Carrie-ben Sissy Spacek különössége, helyette egy vonzó, fiatal lányt látunk.

Egy másik Anonymous említi, hogy ostoba ötlet volt ennyire ragaszkodni a könyvhöz. (Ha ragaszkodtak volna, akkor Carrie tök máshogy nézett volna ki, az anyjáról már ne is beszéljünk...)

Újabb névtelen komment: „Ha egy film telekinézisről meg piszkálásról szól, akkor a karakternek szerintem abszolút eszét vesztve kellene tombolnia, aztán egy fantasztikus jelenetben meghalnia. Az tény, hogy az első dolgot nem kapjuk meg, de utána még jön ez a pocsék befejezés, hogy meghal egy házban? Ez tök hülyeség.”

Megint egy Anonymous mondja, hogy a könyv szerint Carrie csupa furcsa dolgot művelt a múltban, ám mivel ezt a film semmilyen módon nem érzékelteti, így hiteltelen, hogy ezért utálják őt. (Így van.) Szerinte a vérengzés és a szexjelenet is teljesen fölösleges.

K; írja, hogy ha túl gyorsnak és összecsapottnak éreztük a mozit, az azért van, mert ilyen a könyv is. Azt mondja, Carrie már a 10. fejezetben a bálban van, és addig piszkálják, de nem nagyon, valamint hogy a De Palma-verzió a King-íráshoz képest szar. (Ez nem az én véleményem.) Ugyanakkor felvilágosítja a többieket (és ezáltal minket), hogy a szexjelenet a könyvben fontos szerepet játszik, mert Sue és Tommy ekkor vallanak először szerelmet egymásnak, meg hát ekkor vannak együtt először.

Egy újabb Anonymous megerősíti GG korábbi megállapítását, miszerint a Kick-Ass 2-ben jobban működött a tinidráma, amit Chloë előad, de talán ez betudható a zenének, ami sokat segít.

Megint név nélkül: Az általam kiemelt Chris és Sue motivációjának hiteltelenségén túl Tommy odaadása a barátnője felé hasonlóan alaptalannak látszik. A Margaret karakteréhez hozzátett újításokat értelmetlennek véli, szerinte ezek nélkül is elég őrült. Azt mondja, ez az első alkalom, hogy Chloë játékát rossznak érezte, mert egyrészt túlzottan magabiztos és így nem adja el a karakter visszahúzódó természetét, amit erőltetetten képes csak megjeleníteni; másrészt meg a telekinézis-szekvencia gesztikulációit túlzásnak tartja. Kiemeli, hogy a Carrie nem tini bosszú-sztori, hanem horror, ezért fontos lett volna, hogy ne a szemétkedők elleni mondanivalóra koncentráljanak és hogy a főszereplőnek később a bűnösök mellett az ártatlanokat is meg kellett volna ölnie mind egy szálig, nem szabadott volna szimpatikussá tenni. Hozzáteszi még, hogy mikor a hősnő megmondja, hogy Sue terhes és kislány lesz, az biztosan reflexió a nyitójelenetre, mikor Margaret nincs tisztában azzal, hogy állapotos; de abban a pillanatban ez így elüt a hangulattól, ezért ostobaságnak tűnik.

QuietGrace azt állítja, irreális, hogy a hormontúltengésben szenvedő kamasz fiúk közül senki sem hajt rá a nyilvánvalóan vonzó Carrie-re, erre válaszul emlékezteti őt egy névtelen hozzászóló arra a kis részletre, mikor egy srác szopásra utaló mozdulatokat tesz felé. Vagyis a kölykök tudják, hogy vonzó, de ettől még utálják.

THE NEW EXPLODING GIRL MB közzétette saját kis cikkét, amit állítólag egy újságnak írt. Ebben pozitívan nyilatkozik a műről, néhány mondata talán segíthet megérteni Peirce alkotását: Azt mondja, feltehetőleg azért készült a film, mert a stúdió biztos befektetést akart nyújtani a részvényeseinek; ám a minőségre való törekvésként felfogadtak egy fiatal, jellegzetes stílusú rendezőt hozzá. (Aki nő, mert ugye a nőket kint elnyomják...) Szerinte ilyenkor ezek az újdonsült alkotók csak külsőre tudják felturbózni a sztorikat, de Kimberly belevitte a piszkálódás-motívumot, hozzáigazította a női főszereplőket és ezzel átformálta az egészet. (Ökörség.) Kiemeli, hogy Julianne és Chloë anya-lánya-kapcsolata rendkívül hiteles és érdekes, hogy a karakterekkel megegyező, vagy fiatalabb korú színészekre bízták olyan szélsőséges érzelmek bemutatását, amik még talán nem mennek számukra könnyedén. Valamint tőle származik az általam már korábban idézett mondat, ami szerintem nagyon fontos: „Meg kell érteni, hogy De Palma HORRORt forgatott, Kimberly viszont az abúzív emberi kapcsolatok poklát mutatja be science-fiction elemekkel tarkítva.”

Két Anon vitatkozik azon, hogy bemutatták, de nem is mutatták be, hogy miért utálja Carrie-t a többi gyerek. Ebből a vitából származnak a korábbi megfigyeléseim, miszerint Chris félmondata, amit a játékidő közepén elejt, csak lóg a levegőben, mert a címszereplő viselkedése egyáltalán nem támasztja alá azt. Vagyis a gyűlölet itt a személyiségének szól – ami nyilván a félreneveléséből adódik, de ez sem derül ki.

Solarnak tetszett a film, de többet várt tőle.

The_Bememother felveti, hogy kétféle módon érdemes nézni a Carrie-t: „1. Gondold azt, hogy valamelyik X-Men eredet-történetét látod és 5 perccel a vége előtt kapcsold ki. 2. Képzeld el, hogy Carrie vérében magas a midichlorianok száma és valójában egy Jedi napjainkban.”

BritneyBitch! is egy fontos meglátást tesz, megjegyzem, ő az első, aki biztosan női szemmel nézte végig: „Ez egy nővé váló lány története, egy tragédia és nem egy kitaszított története, aki mindenkit megöl az érettségi bálon.”

Végül jöjjön Anonymous hosszú kommentje: Felhívja a figyelmünket arra, hogy a ’76-os és a ’13-as változat majdnem ugyanolyan hosszúak, de szerinte Peirce direkt erre ment rá, emiatt pedig korlátok közé szorította saját munkáját. Jól kihasználta az idejét, de itt jön az újabb, ezúttal konkrétan ki nem mondott 20 perces kritika. Ő azt állítja, jó, hogy ennyi komputer-animációt vetettek be; de a nyitójelenetben Margaret viselkedése számára érthetetlen – ezzel nincs egyedül a kommentelők közt. Igen különös apróságra mutat rá, szerinte ugyanis a zuhanyzós részben, mikor Chloë a padlón csúszik, látható, hogy hófehér bugyi van rajta, ami ugye duplán lehetetlen, mert egyrészt Carrie nyilván meztelenül zuhanyzott, másrészt meg ha mégsem, akkor az alsóneműnek véresnek kellett volna lennie. Valamiért azonban ez a jelenet így benne maradt a végső vágásban – kiemeli, hogy Chloë maga is mondta, hogy zavarják a filmben hagyott folytatólagossági hibák. Itt is egy fontos mondat következik: „Végülis megértem, hogy a kritikusok miért mondják erre, hogy szükségtelen remake. Merthogy a változtatások tényleg jobbá tették a Carrie-t, de ahhoz nem lett elég jó, hogy lekörözze a klasszikus eredetit. Manapság pedig alapvető ellenszenv irányul az újrázások felé, nem mutathatsz be valamit, ami picit jobb vagy ugyanolyan jó, mint a korábbi, mert tutira ledorongolnak érte.”

+1, tőlem: Egy interjúban Chloë azt mondja, az egyetlen dolog, amit megváltoztatna Carrie-ben az a fotós srác megölése, ő életben hagyná. Tehát ezek szerint Ms. Moretz ugyanúgy látja a szerepét, ahogy Peirce: szimpatikus, a körülmények áldozatává váló lányként; nem pedig Stephen King szörnyeteggé avanzsáló tinijeként. 

SZPOJLEREK VÉGE

A Carrie 30 millió dollárból lett, eddig valamivel több mint 17 milliót hozott vissza, a kritikusoktól vegyes értékelésben részesült.

Röviden összefoglalva tehát: Jó alapsztori, amit remek színészek mesélnek el nekünk, kiegészítve eddig nem látott kis jelenetekkel, látványos pusztítás-orgiával a végén; de mindezt megmérgezi a sok pici hiba meg a megmagyarázhatatlan lélektelenség… 

Pontozás: 

imdb: 5.9 (4 év alatt 0.5-öt esett vissza.)

Szerintem: 3/5 (Kár érte, de lehet, hogy a második nézéskor jobban fog tetszeni!) (Nem így lett, viszont a Vágatlan Változat emelt a színvonalán egy picit.)

Hírek: 

- Stephen King műveiből kismillió alkotás készül éppen most is, ezek közül a legérdekesebbek: The Milkman – horror, A talizmán – tv-széria, Az – a korábbi változat remake-je. 

- Ha nem vagytok kíváncsiak a Carrie-re, Julianne Moore-t láthatjátok a Don Jonban; jövőre meg érkezik A hetedik fiú című varázslós fantasy és Az éhezők viadalának harmadik része, két részletben, ezekben szintén felbukkan majd. (Megjegyzés: Most már mindig két vagy három részes lesz minden film a mozikban?) [Az elsőt szívesen megnézném, a második csúnyán megbukott, a harmadik-negyedik pedig végre valahára eltüntette a mozikból Katniss-t.]

- Az ígéretes tehetségnek tűnő Ansel Elgort következő munkája egy dráma, a The Fault in Our Stars, ami két különös fiatal szerelmét mutatja be: Egyikük folyamatosan egy oxigén-tartályhoz van kötve, a másik műlábat visel és egy rákbeteg-klinikán ismerkedtek össze… (Ez nagyot kaszált és beindította a beteg szerelem trendet...)

- Judy Greerrel legközelebb a Dawn of the Planet of the Apes-ben találkozhatunk. (Újabb siker.)

Következőleg asszem a G.I. Joe 2-t nézem majd, de nem biztos. 

Ja és még valami: A Carrie-ből már van fent camrip a neten, de ne nézzétek meg, mert több mint 10 perc hiányzik belőle…