Sorra nyílnak aztán zárnak be Fehérváron a turkálók. Nem tudom, hogy ez jót jelent-e, mert ha van rájuk igény, az azt mutatja, hogy rá vagyunk szorulva a külföldiek megunt cuccaira és ez aligha pozitívum, ám mindenképpen akadnak jónak felfogható oldalai is a dolognak, például a Nagy-Britanniából érkező használt dvdk/könyvek sora, amiket rajtam kívül nem nagyon vesz senki. A hónap elején az egyik ilyen boltban egy rakás papírtokos lemez között válogatva találtam 3 filmet, amik érdekesnek tűntek, úgyhogy megvettem őket, darabjukat 100 Ft-ért, ennyit végülis még egy rossz mozi is megér. Na de mi van akkor, ha nem rosszak? 

Elsőként ezt néztem meg közülük. A St. Trinian's-filmek igen hosszú múltra tekintenek vissza, ugyanis Ronald Searle, a suli megálmodója először 1941-ben vetette papírra az anarchista lányiskolát karikatúrák formájában, a legkorábbi mozgóképes feldolgozás pedig 1954-ből való (The Belles of St. Trinian's). Ezt az '54-es alkotást még négy folytatás követte (köztük az itt tárgyalt nagy vonatrablós a harmadik), majd a 2000-es években két feldolgozás készült belőle. Szégyen vagy nem, nekem nagyon tetszenek az új St. Trinian's-ek és nem csak Juno Temple miatt, szóval amikor megláttam ezt a dvdt, kíváncsi lettem, hogy vajon a régi részek is olyan szórakoztatóak-e, mint a maiak. Egy rövid történet-ismertetés után elolvashatjátok a véleményemet! 

1963-ban óriási visszhangot kapott az úgynevezett nagy vonatrablás, amiben óriási pénznek kelt lába a ködös Albionban. Filmünk szerint a profin dolgozó rablók a zsákmányt egy üresen álló kúriában rejtették el, aztán álnéven elvegyültek a többi ember között, várva a titokzatos Főnök hívását, hogy mikor hozzák el a pénzt. Azonban mihelyt akcióba lendülnek, kiderül, hogy a ház már lakott és éppen az a hírhedt St. Trinian's Lányiskola vert benne tanyát, amit az Oktatási Minisztérium meg akar fékezni. Az elképesztően vicces technikai kütyükkel felszerelt, ám korántsem túl okos betörők bandája (élükön Frankie Howerd) egy szülői nyílt napot kihasználva megpróbálja ismét elcsórni a rengeteg dohányt, közben pedig a minisztérium három tagja arra készül, hogy leleplezi a kétes hírű iskolában folyó dolgokat, amikbe maga a miniszter (Raymond Huntley) is belefolyt, szeretője, az igazgatónő (Dora Bryan) révén. Vajon kiderül az igazság és a suli bajba kerül? No és kié lesz a pénz? 

Lévén ez a film már több mint 50 éves, egyszerűen nem lehet utálni. A túl élénk színek, a túljátszott szerepek, a felgyorsított mozgás és az elavult viccek mindenképpen mosolyt csaltak az arcomra, de volt néhány tényleg humoros jelenet is. Az indítás elég unalmas, ráadásul mivel egyetlen korábbi epizódot sem láttam, így olyan érzésem támadt, mintha a közepén kezdenék nézni egy sorozatot. Szerencsére azért a folytatások valójában nem függenek össze szorosan és egy idő után elkezdtek jönni a felújított változatból ismertekhez hasonló poénok, szóval jól elszórakoztam rajta. Egyértelmű a James Bond-paródia-jelleg, hiszen a betörők vezetője olyan high-tech masinákkal rendelkezik, hogy csak na, mondjuk van adóvevőként használható zuhanyrózsája vagy rádióhullámokon érkező képek fogadására alkalmas fényképezőgépe. Sajnos azonban a tokon lévő szöveggel ellentétben nem a növendékek a főszereplők, hanem inkább a felnőttek, belőlük meg olyan sok van, hogy közülük alig emelkedik ki valaki. Tény, hogy a kor híres komikusa, Frankie Howerd kapja a legtöbb időt, a poénjain lehet nevetni is. Dora Bryan az idegesítő és az érdektelen határán mozog, Raymond Huntley abszolút lényegtelen, viszont őket ellensúlyozandó ott van George Cole, vagyis "Flash" Harry (őt érdekes módon egyszer sem szólítják Flash-nek, pedig az újban meg csak ezen a néven emlegetik a karaktert), de nála meg azt nem értettem, hogy ő most kicsoda a suliban? Gondnok? Mindenes? 

Maga a sztori rém egyszerű, leginkább az Állj vagy jövök!-höz tudnám hasonlítani, mert az a lényege, hogy az anno üresen álló házban elrejtett lopott holmit csak a veszélyes új lakók közé beépülve lehet megszerezni - éppen ezért Howerd karaktere a Főnök utasítására elküldi két lányát a St. Trinian's-be. Ez még így oké, de a nyílt nap elején lévő megjelenésük után mindketten eltűnnek, innentől semmi szerepük nincs, nem állnak rajtuk bosszút se - ez egy szembeötlő hiba, de végülis mégse zavaró. A tanári kar bemutatása remek (főleg a művészet tanárnőé:D), de a későbbiekben nekik sincs lényeges szerepük, nem lesz belőlük önálló személyiség, pedig a 2000-es évek változataiban minimum a könyvelőt, a dadust és az igazgatónőt megjegyezhetjük magunknak. Azt olvastam, hogy volt olyan korábbi rész, ahol Rupert Everetthez hasonlóan férfi játszotta az igazgatónőt, de most ez sincs, ami egy jó poénlehetőség elpuskázása, ezen kívül két alkalommal, mikor négereket mutatnak, kissé erőltetett, mára talán rasszistának tűnő klisé-figurákat láthatunk. A csúcs a váltóőr, aki egyértelműen egy arcfestékkel bekent fehér férfi, de hát abban az időben még nem volt megszokott afroamerikai színészeket szerepeltetni. Egyébként az egész sztoriban csak a táncos jelenetnél lévő klisé nem tetszett, az olyan nagyon buta... Viszont a végén van egy elég hosszú, de szórakoztató vonatos üldözés, ahol három szerelvény kergeti egymást. 

Érdekességek: Az eredeti, régi széria negyedik része ez és az első, ami színes. A nagy vonatrabláson meg a James Bond-mozikon kívül az akkori Harold Wilson-kormány technokrata elveit és az átfogó oktatási rendszerüket figurázza ki. A főcím alatt láthatóak Searle rajzai, amik engem Sajdik Ferenc alkotásaira emlékeztettek. A rendezéssel a Sidney Gilliat-Frank Launder-párost bízták meg, akik a forgatókönyvet is írták, valamint műsorvezetőként (?) közreműködtek. Gilliat találta ki a nyitó stáblista alatt hallható zene szövegét. Frankie Howerd itthon néhány Folytassa!-filmből lehet ismerős a nézőknek. Dora Bryan még él, 90 éves. George Cole most 88, ő az egyetlen igazi visszatérő szereplő, ugyanis már az '54-es eredetiben is Harry-ként látható, ám az 1980-as ötödik felvonásban már nem szerepelt. Raymond Huntley az 1967-es harmadik St. Trinian's-ben egy bírót játszott. A vonaton lévő diáklányok mind egy közeli iskola tanulói voltak. A The Great St. Trinian's Train Robbery-ről mára csak annyit lehet tudni, hogy az 1966-ban bemutatott 15 legsikeresebb angol film között volt és mivel a dvd a Daily Mail "Klasszikus Brit Filmek" kiadványai közt jelent meg, így biztosra veszem, hogy ott nagyon kedvelik. 

Nem volt rossz, könnyed, esti kikapcsolódásnak tökéletes, de az új verziók jobban tetszettek.

Pontozás: 

imdb: 5.9 (4 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 

A dvdről: Ez a legcsupaszabb lemez, amit valaha láttam, még menüje sincs. Ha berakjuk, jön egy logó, aztán indul a film. Kész, ennyi. Bár, mivel egy napilaphoz járt mellékletként, így nem várhattam tőle túl sokat, de azért még a hazai 99 Ft-os korongoknak is szokott menüje lenni... Egy százast megért, bár tulajdonképpen ugyanolyan, mintha letöltötten néztem volna meg, semmiben sem különbözik tőle. 

Elvileg este sorra kerül majd egy újabb dvd, de ez a terv még változhat.