A régi filmek újrái sorra buknak meg, szuperhősökkel már Dunát lehetne rekeszteni, a folyatások és előzmények hömpölygő árja pedig elnyeli az eredeti alkotásokat, de közben felütötte a fejét ez a trend, a klasszikus mesék (pl. Andersen vagy Grimmék meséi) élőszereplős, erőteljesen számítógépes grafikára épülő, fantasy-ként történő újjáélesztése. Talán Tim Burton Alice Csodaországban-jával kezdődött ez az őrület Hollywoodban. Lássunk néhány másik példát: Grimm (Terry Gilliam és egy csomó nagyszerű színész, mégis megbukott, mert a producerek szétszedték), Hófehér és A Vadász (anno maximális pontszámot adtam rá, de valójában lassú és unalmas), Tükröm, tükröm (nem láttam), Boszorkányvadászok (nagyon tetszett), valamint jövőre jön a Maleficent (Csipkerózsika) és a Cinderella (Aranyhaj, asszem így van magyarul). Ezekben a művekben közös, hogy ismert színészek a főszereplők, a történetbe pedig általában sötét tónust kevernek, ám a kritika mindig utálja őket és legtöbb esetben a bevételük sem kielégítő. Én viszont szívesen megnézem őket, mert van úgy, hogy valami újat visznek az ismert történetbe, átértelmezik a figurákat, más megvilágításba helyezik az eseményeket. Vagy folytatják, de olyan is lehet, mint ebben az esetben, hogy előzményt csinálnak neki… 

Oscar (James Franco) tehetséges vásári bűvész, ám túlságosan meggyőzően hat közönségére, ráadásul összezördül a kollégáival és így bajba kerül. Szerencsére az utolsó pillanatban sikerül meglépnie egy hőlégballonnal, ami azonban tornádóba kerül és elnyeli a mutatványost. De a forgószél nem öli meg, hanem átrepíti egy mesés világba, Ózba, ahol a próféciák szerint egy nagy varázsló, akinek neve megegyezik a földével, eljön majd és megdönti a Gonosz Banya hatalmát. Oscart pedig éppen Oznak becézik a barátai – talán ő az, akiről a jóslat beszél? Vajon sikerül győzedelmeskednie a valódi gonosz felett, ezzel megmentve új hazáját, vagy elbukik, és mindenki megtudja, hogy csaló?

Az 1939-es Óz, a csodák csodája című legendás musical-mese beépült a populáris kultúrába és bár manapság a 20 éves vagy annál fiatalabb generációnak már biztosan nem mond semmit, ebből származik a Somewhere Over The Rainbow nevezetű dal eredetije, aminek hawaii verzióját mindenki imádja. Ez a filmvolt az, ami a világhírig repítette Judy Garlandot és az évek során a többi szereplőt. Az Óz egy regény-cikluson alapszik, amit L. Frank Baum kezdett el írni, az első kötet 1900-ban jelent meg, és már 1908-ban, az író részvételével, filmes eszközök igénybevételével, egy utazó showban feldolgozták. Ennek ismeretében korántsem olyan vad ötlet előzményt csinálni a ’39-es mozinak, pláne nem úgy, hogy a könyv-sorozatnak több mint 20 része van, szóval bőven akad benne anyag. El is érkeztünk az Oz the Great and Powerful első pozitívumához, ami az alapötlete: Kicsoda a férfi, aki a nagy varázslónak tetteti magát? Honnan jött, hogy szerezte a „hatalmát” és így tovább. Ez a karakter azonban csak mellékalak Dorothy Gale sztorijában, tehát egy jól bejáratott módszert vetettek be, mikor a mellékszereplőből csináltak főhőst. 

Az alap mellett azonban mindössze két dolog akad, ami jó dolog: Az egyik az élő porcelánbaba (Joey King hangján beszél), aki aranyos és mivel porcelánbabákkal dolgozom, így különösen közel áll a szívemhez; a másik meg a nagy finálé, ahol láthatjuk, hogyan dolgozta ki Oscar a trükköt, amivel elnyerte a „mágus-alakját”. Ezeken kívül sajnos csupa unalmas, felesleges vagy elpocsékolt dolgot kapunk. Hiába a gyönyörű és tehetséges Rachel Weisz vagy a szemnek nem kevésbé kellemes Mila Kunis, ha a figuráik érdektelenek, az alakításuk pedig a forgatókönyv miatt lapos. Hiába a tehetséges rendező, Sam Raimi és az ő elmaradhatatlan partnere, Bruce Campbell, ha nincs nyoma annak, hogy benne voltak a filmben. A repülő majmok, az ostoba gonosztevők meg Michelle Williams uncsi Jó Boszorkánya sem emelnek a színvonalon – az igaz, hogy őket Baum találta ki, de ugyanígy a porcelánbaba is a könyvekből jött, őt meg tudták jól csinálni, a többieket nem. A sok szarság viszont alkalmas arra, hogy közülük még inkább kiemelkedjen James Franco: Ez az ő filmje, itt mindenki megbizonyosodhat róla, hogy remekül ért a mesterségéhez, elhomályosítja a többi színészt, az egyetlen, aki a tehetsége miatt lesz maradandó a néző számára.

A történet persze mese, ami elvileg gyerekeknek szól, ám az a gond, hogy nem lehet egyértelműen megállapítani, ki a célközönség? Az indító fekete-fehér, a régi időket idéző felvezetés például biztosan a felnőtteket célozza; több részlet, ami a ’39-es filmre vagy a könyvekre utal, az az eredeti művek rajongóit fogja célkeresztbe; a felnőtt szemmel nézve bugyuta, aranyos poénok, és Óz egysíkú lakói viszont a gyerekeknek szólnak. A probléma itt az, hogy ha teszem azt egy család nézi az Ozt, akkor az elején a gyerekek unatkozni fognak, a felnőttek meg a későbbiekben unják majd magukat, mert a cselekmény egyértelmű és kiszámítható. A trailerek, promóciós képek meg egyebek alapján lehet tépelődni, hogy a háromból melyik boszi lesz a zöldbőrű rém és lehet kimeredő szemmel kutatni Bruce Campbellt, ám az első fordulat után már semmi se lesz meglepő. A jók győzelme borítékolható, Disney-film révén igazi áldozatok nincsenek, bár többször szóba kerül, hogy a porcelán lányka elvesztette a családját, viszont ők nem igazi emberek voltak. A látnivaló szemkápráztatóan színes, de mivel én, mint laikus képtelen vagyok eldönteni, hogy mit vettek át ’39-ből, mit húztak elő a könyvből és mit találtak ki a készítők maguk, így fogalmam sincs, mit kellene dicsérnem. Még számos helyen bele lehetne kötni az események láncolatába, de mivel úgy gondolom, egy gyerek ezeket figyelmen kívül hagyta volna, így békén hagyom a sztorit és inkább csak annyit írok: nem elég érdekes. Mozsárágyú többször is kiment a film alatt, mert annyira nem történt semmi lényeges, és tényleg, az első fordulat után nincs semmi, ami fenntarthatja a néző érdeklődését, mivel egyértelmű, mi fog történni. A zöld boszis dolog mondjuk váratlanul ért és Weisz karakterének titka is, de ezek keveset nyomnak a latban.

Érdekességek: A forgatókönyv írója David Lindsay-Abaire, aki már kipróbálta magát ebben a műfajban a Tintaszívvel és Az öt legendával. Ismertebb mellékszereplő Zack Braff (Frank és Finley hangja), Martin Klebba (az egyik törpe, de nehéz kiszúrni a többiek között) valamit Tony Cox (Pukk). Négy Raimi van a mellékszereplők közt, valamint egy Lindsay-Abaire, szóval a készítők belerakták a rokonságukat, a rendező pedig két korábbi tanárát, valamint a Gonosz halottból három színésznőt is szerepeltetett. A zenét Danny Elfman szerezte. Franket L. Frank Baum után hívják így, a cirkusz, aminek Oscar dolgozik, pedig szintén ezen okból a Baum-testvéreké. Az Óz-regények köztulajdont képeznek, így névlegesen ezekre épül a film, ám sokat vesz át a ’39-es MGM-musicaltől, ami viszont a Warneré. Az egyik producer szerint azért jó ez a film, mert nem volt olyan Disney-mese, amiben a főszereplő pozitív karakter férfi, úgyhogy kellett egy. Az események 20 évvel az első regény előtt játszódnak. A címszereplő teljes neve Oscar Zoroaster Phadrig Isaac Norman Henkle Emmanuel Ambroise Diggs. Megjelenik a gyáva oroszlán, a madárijesztő és a mesterek utalnak a bádogemberre. Annie (Michelle Williams karaktere a valóságban) egy John Gale nevű férfihoz megy hozzá, ők lesznek Dorothy Gale szülei. A bűvésznek valójában nem a félresikerült előadás miatt kell menekülnie, hanem mert összeszűri a levet az erőművész feleségével, csakhogy erre pusztán a filmből képtelenség rájönni… Theodora könnyei azért hagynak sebeket az arcán, mert a víz a gyenge pontja.

Raimi és Danny Elfman a Pókember 2 forgatásán úgy összevesztek, hogy kijelentették, sosem dolgoznak együtt többé, itt mégis sikerült félretenniük ellentéteiket. James Francot Lance Burton bűvész készítette fel a szerepére, a fiatal színész 7 millió dollárt kapott a munkájáért. Sok díszletet tényleg felépítettek, hogy a szereplőknek könnyebb legyen beleélniük magukat a játékba. A porcelánbabát egy báb jelenítette meg a forgatáson, Joey King pedig ott volt a helyszíneken és ott mondta a karakter szövegeit, így tudott interakcióban lenni a képen is látszódó kollégáival. Zach Braff szintén ezt a módszert használta, Finley mozgását és arcjátékát az övé alapján mintázták meg digitális technikával. A Gonosz Banya maszkját három órába tellett felvinni és egy órát vett igénybe a leszedése, az őt alakító színésznő ezután két hónapig pihent, hogy a bőre regenerálódhasson a sok megpróbáltatás után. A szerzői jogi megkötések mellett a színészek folyamatos ingázása tovább nehezítette a munkát: Rachel Weisznek a forgatás közepén kellett távoznia, hogy leforgassa A Bourne-hagyatékbeli jeleneteit, Michelle Williams-nek az Egy hét Marilynnel promóciós kampányában kellett részt vennie, James Franconak pedig elhunyt az édesapja, ezért kimenőt kapott, hogy együtt lehessen a családjával. A mellékszereplők közt, Smaragdváros egyik polgárát alakítva felbukkan egy férfi, akinek tényleg az a neve, hogy Oz (Oz Noori). A film egyik betétdalát Mariah Carey énekelte. 

Az Ozt 3D kamerákkal rögzítették, a Kansas-ben játszódó részlet máig a leghosszabb modern térhatású fekete-fehér szekvencia. Amíg a kép monokróm, addig a hang is mono, a felbontás pedig kicsi, ezek mind megváltoznak, amit Óz földjére érünk. Több jelenet élét tompítani kellett, mert a Disney és a besorolási bizottság túl durvának ítélte őket. A reklámkampány részeként egy hőlégballon járta az Egyesült Államokat. Az Oz the Great and Powerful 215 millió dollárból lett és több mint 493 milliót hozott vissza. A kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott, a feministák hiányoltak egy erős női karaktert és az egész filmet embergyűlölőnek bélyegezték. Az 1939-es változat rajongóinak állítólag tetszett, de a korábbit mindenki jobbnak ítélte.

Nekem nem tetszett, mert bár tisztességesen megcsinálták, mégsem elég érdekes, nincs benne szinte semmi izgalmas és külön fájdalmas, hogy a rosszfiúk (illetve lányok) mennyire ostobák meg egysíkúak. De legalább nincs tele énekléssel.

Pontozás: 

imdb: 6.3 (4 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 3/5 

Hírek: 

- Lesz folytatás, amit már nem Raimi rendez, viszont a szereplők ugyanazok lesznek, Dorothy-ra viszont még ne számítsunk... 

- L. Frank Baum történetei alapján hamarosan jönnek az alábbi mozgóképek: L. Frank Baum's The Wonderful Wizard of Oz, The Land of Oz és Legends of Oz: Dorothy’s Return. Utóbbi animációs, a többi élőszereplős. 

- Sam Raimi írja az Army of Darkness 2 forgatókönyvét, amiben Bruce Campbell játszik. Sam bácsi pénzeli az új Poltergeistot, amit David Lindsay-Abaire ír, valamint a Murder of a Catet, amiben egy férfi a macskája gyilkosait keresi. Érdekesnek hangzik nem? (Az első 2017-ig ötlet maradt, a második rossz lett, a harmadik megbukott.)

- James Franconak 13 új filmje érkezik a mozikba a közeljövőben, köztük a Veronica Mars – film a sorozatból, a The Labyrinth – fantasy-horror-sci-fi és A kis herceg, amiben szinkronizál. 

- Mila Kunis alakítja címszereplőt a Jupiter Ascending névre hallgató sci-fiben. (Ez is csúnyán megbukott.)