Nagyon bírom Maisie Williams-et – vagyis Arya Starkot a Trónok Harcából. Bár mindenki ismeri az arcát, a nevét még nem, de érdemes lesz megjegyezni, hogy hívják, mert hamarosan úgy érzem, még ismertebbé válhat! [Aki szeretne meggyőződni Maisie tehetségéről, de nem érdekli a Trónok Harca, az nézze meg a The Secret of Crickley Hall című angol mini-sorozatot, ami egyben érdekes, borzongató horror is!] Szóval Ms. Williams eddig a sorozatok mellett csak rövidfilmekben, meg a már kitárgyalt Heatstroke-ban bukkant fel eddig, úgyhogy ha egy-egy rövidfilmje elérhetővé válik, akkor megpróbálom megnézni. 

Az Up On The Roof (magyarul Fenn a tetőn) egy kiskamasz fiúról, Marcus-ról (Michael Matias) szól, aki úgy próbál meg elvonulni hányattatott sorsa és a kegyetlen valóság elől, hogy felköltözik egy elhagyatott épület tetejére. Vele lóg a hasonló korú Trish (M.W.), aki hol lekezelően, hol kedvesen bánik vele. Ám a fiú békés kis világát veszély fenyegeti a kortársai képében – vajon mi fog történni? 

Egy ilyen kis volumenű alkotásnál lehetetlenség spoilerek nélkül cikket készíteni, szóval kénytelen vagyok belemenni a részletekbe…

Ha a művészi képsorokat nem számítjuk, akkor ennyi történik: Fiú és lány találkoznak. Lány flegmán elküldi a fiút kajáért/pénzért/tamponért. Fiúról kiderül, hogy nem hajléktalan, de elég rossz körülmények közt kellene élnie. Az utcán fiatalokból álló banda, egyikük „beleköt” a srácba. Fiú visszaér a tetőre, jól érzik magukat a lánnyal, aztán jön a banda, a vezetőjük megveri a főhőst, a lány velük megy, a fiú lefekszik aludni. Másnap felkel és elindul a nagyvilágba egy elhagyatott sínpár mentén… 

Viszont az egészet lehet tágabban értelmezni. A fiú fekete, a lány fehér, a banda tagjai nagyobb gyerekekből állnak és mind feketék, kivéve a besúgót, aki fehér. A bandavezér megverte a lányt, lehet, hogy a vérzés sem menzesz, hanem belső sérülés? Láthatjuk a külvárosi szegénységben tengődő gyerekek sínylődését, a kilátástalanságot és hogy Marcus-t, az egyetlent, aki tényleg ki akar törni, visszarántják a mocsokba. A főszereplőt ezen kívül elhagyta az anyja, gyakorlatilag nincs senkije és semmije, csak Trish. És most jön az, ami számomra egyáltalán nem derült ki a filmből: A lány mindkét oldal felé nyitott és valószínűleg a többiek féltékenyek Marcus-ra, mert ő több figyelmet kap Trish-től. Vagyis az ifjú hősre a „szerelem” hozza a bajt… Lehet, hogy velem van a gond, amiért ez nem esett le számomra, de még ha ezen túllépek, akkor sincs szinte semmi, ami miatt érdemes lenne látni az Up On The Roofot. Ugyanis a kivitelezés miatt semmitmondó, hiába lehet ráhúzni ezeket a mondanivalókat, ha azok igazából nincsenek benne, a nyitott szálak nyitva maradnak és a katarzis is elmarad…

Hogy mi volt az író Anthony Attah (kis sorozatok kis mellékalakja) szándéka, azt elfedi a balladai homály. Arra vonatkozóan, hogy az egyébként kizárólag rövidfilmek készítésével foglalkozó Nour Wazzi rendezőnő milyen szándékkal csinálta meg ezt az egészet, csak egyetlen válasz létezik: Pénzt akart. Egyetlen kis információmorzsát találtam a neten, az viszont arra utal, hogy elég sok támogatást sikerült összeszednie különböző pályázatok/ösztöndíjak segítségével, majd ezt a semmilyen sztorit felrakta Maisie jelenleg jól futó szekerére és így próbálta meg eladni. Hogy sikerült-e, arról dunsztom sincs, de idézném az imdbn található egyetlen felhasználói elemzést róla: 

alvinruler írta: „A neten néztem meg ezt a filmet és elvesztegettem 17 percet az életemből, amit sosem kapok vissza. Ezt a rövidfilmet kínszenvedés nézni. A karakterek unalmasak és egysíkúak. Rengeteg probléma van ezzel a filmmel. Olyan sok pénzt szereztek hozzá és mégis szar lett. [Ez volt itt az információmorzsa a pénzről.] A sztori kissé ostoba. Nour Wazzi szerint a hajléktalan gyerekek mellőzéséről szól. De rohadtul téved. Érthetetlen, hogy Maisie Williams mit keres itt. Csak azért van, hogy a világ felfigyeljen erre a rövidfilmre. Ez a mű egy szar sztorit és úgymond „epikus” képeket akar eladni. El tudod képzelni, hogy egy pokémon-epizód jobb legyen egy rövidfilmnél? Ez a film új negatív rekordot állított fel. Aki itt színészkedést keres, az olyan, mint aki színészkedést keres a pornóban. Nem akarok szpojlerezni. Az Up On The Roof arculcsapás a filmművészet számára.” 

Vannak pontok, amikben egyetértek, de az alapvető gondom inkább az, hogy ez semmiről se szól. Mondhatott volna sokat, azonban egy vázlat maradt, amire aztán a nézőnek kell megkomponálnia a tanulság képét. Azért aki akarja, adjon neki egy esélyt, végülis alig 17 perces, egy kávészünetnyi idő alatt meg lehet nézni. 

Pontozás: 

imdb: 5.9 (Valakinek mégiscsak nagyon tetszhetett.) (3 év alatt 1.4-et zuhant!

Szerintem: 3/5 (A Maisie-részek tökéletesek benne, a többi viszont korántsem az.) 

Utólagos szerkesztés: Az utóbbi években jelentős tapasztalatot szereztem arra nézve, hogy az angol tévé milyen hihetetlenül pofátlan módon nyomja minden egyes hozzá köthető alkotásba a propagandát, így utólag már teljesen érthető, hogy mi itt a lényeg. Az Up on the Roofot utólag megszépíti a Regardez, ami mindennek a legalja. Nagyon haragszom Maisie-re, hogy ilyen szennyekhez adja a nevét, és ezért tulajdonképpen létjogosultságot ad nekik...

Hírek: 

- Maisie Williams-nek az ötödik Game of Thrones-évad mellett három újabb alkotása elkészült már, ezekből kettőt filmfesztiválokon be is mutattak. Az egyik a Gold, ami egy tini lányról szól, aki profi tájfutó, készül a nagy versenyére, ám éppen akkor bukkan fel az életében egy férfi, akit korábban még sosem látott és kiderül róla, hogy az igazi apja. Az ennél sokkal érdekesebbnek látszódó The Falling a ’60-as években játszódik egy bentlakásos leányiskolában, ahol különös kórság üti fel a fejét: a diákok sorozatosan elájulnak tőle… Valamint megerősített hírek szerint az immár jó két éve előkészítési fázisban lévő The Devil And The Deep Blue Sea főszerepét is ő kapta – erről nem sok dolgot lehet tudni, korábban azonban Chloë Grace Moretz-é volt a karakter. (Mind a három elkészült és láttam őket, írtam is róluk cikkeket a blogra.)

A jövő héten szabadságon leszek, így várható legalább egy vagy még több írás hamarosan!

Ismét egy frissiben kijött Juno Temple-film kerül terítékre. A Sin City 2-ben az övé volt a számomra leginkább tetsző jelenet, a Maleficent pedig jobb lett, mint számítottam rá, így nagy várakozással ültem le a Horns elé és hála Istennek, nem csalódtam benne! 

Ig Perrish (Daniel Radcliffe) egy totál átlagos fiatal felnőtt, aki közös jövőjét tervezi szerelmével, Merrinnel (J.T.), ám a lányt váratlanul meggyilkolják és a kisváros, ami mindkettejük otthona volt, megrendül a történtektől. A lakosság túlnyomó többsége meg van győződve róla, hogy Ig a tettes, azonban nincs elég bizonyíték ellene. A srác aztán egy éjjelen nagyon durván leissza magát, másnap meg arra ébred, hogy valamik kinőttek a homlokából. Szarvak. Innentől fogva pedig mintha megőrülnének körülötte az emberek, mindenki elárulja neki legféltettebb, legtaszítóbb titkait; elvesztik a korlátaikat, megtesznek bármit, amit korábban sosem mertek és még emberünk parancsainak is engedelmeskednek! Hősünk hamar rájön, hogy újonnan kapott ereje segítségére lehet abban, hogy megtalálja Merrin gyilkosát, ám közben olyan dolgokat tud meg a szeretteiről, amiket sosem sejtett volna. Vajon megleli majd az igazi bűnöst és milyen árat kell fizetnie az ördögi hatalomért?

Mielőtt továbbmennénk, el kell árulnom, hogy ez a történet Joe Hill regényének megfilmesítése. Hillről azt kell tudni, hogy tehetséges, fiatal író és mellesleg Stephen King fia. És egyébként azért változtatta meg a nevét, hogy ne az apjával azonosítsák, ám egyesek szemében mégis ez a legfontosabb kvalitása. Én még nem olvastam tőle semmit, ám a Horns alapján úgy tűnik, a stílusa közelebb áll hozzám, mint Kingé. Egyikük sem ad magyarázatot arra, miért következnek be a természetfeletti események (legalábbis ebből a filmből nem derült ki, ám talán a könyvben benne van), de Hill legalább egy elfogadható, valamilyen szinten pozitív és ténylegesen lezáró befejezést adott a sztorijának, ellentétben a papával, aki imád mindent nyitva hagyni.

Na, de most már térjünk rá a tárgyra! Ez a történet egy tragikus véget ért szerelmi kapcsolatot mesél el, miközben a paranormális aspektus segítségével a főhős fel tudja deríteni az emberek lelkében rejlő eltemetett igazságokat. Ugyanakkor egyben egy izgalmas nyomozást is elénk tár, hiszen Ig minden követ megmozgat, hogy megtalálja a gyilkost, és alapvetően olyan, mint bármelyikünk, ezért az egész folyamat még közelebb kerül a nézőkhöz. A szerelmünk elvesztését pedig előbb-utóbb mindenki átéli, vagyis nem hiszem, hogy lenne olyan, aki ne tudna együtt érezni a főhőssel, vagy ne szurkolna érte.

Miközben Radcliffe karaktere felfedezi új képességeit, számos nagyon vicces pillanatnak lehetünk szemtanúi, emiatt a játékidő első fele inkább hasonlít egy fekete komédiára, mint egy drámára; majd később, amikor már elfogadtuk őt ilyennek, az érzelmeinkre hatnak a titkok felfedésével. A vallási felhangok mellett nem lehet elmenni, de olyan finoman tálalják őket nekünk, hogy mégsem válnak zavaróvá vagy erőltetetté. A gyerekkori barátok felnőttként megváltoznak, mindenki titkokat rejteget, ám picit feltűnő, hogy jóval idősebbnek tűnnek Danielnél, pedig elvileg nincs köztük túl nagy korkülönbség. Ezek a kisebb karakterek mind rejtenek magukban valami érdekeset vagy lehetőséget egy-egy poénra, ez tetszett, és ha megnézzük bármelyik figurát, mindannyian valóságosak, egyikük sem erőltetett, vagy irreális. Nincsenek csak a vicc kedvéért berakott, ostoba, irritáló alakok, a középpontban pedig szerelmi szál van, mégsem lesz egy nyálas akármi.

A színészválasztás nagyszerűségére jó példa az elsősorban gyagya sorozatokból ismert Sabrina Carpenter szerepeltetése, aki nem csak külsőre, de még a hangjában is hasonlít Junora, ezzel remek összhangot teremtve a figura fiatal és idősebb verziója között. Radcliffe és Temple nagyszerűek, de ugyanígy a többiekről se tudok rosszat mondani, a Terry-t alakító Joe Anderson, meg a Lee-t játszó Max Minghella szintén remek. A mellékalakok között akad pár ismertebb karakterszínész: David Morse (Merrin apja), James Remar (Ig apja) és Kelli Garner (Glenna).

Dicséret illeti az erőszak és a brutalitás naturalisztikus ábrázolását, a maszkmesterek munkáját és a speciális effektekkel se akadt különösebb gondom. Az se mellékes, hogy a hangulat és az érzelmek áradata magával sodort – például fájdalmas volt látni Merrin halálát vagy Ig szembesülését a szülei valódi érzelmeivel -, közben egyszer sem merült fel bennem a vágy egy logikus magyarázat iránt a srác átváltozására. Egyszerűen elfogadtam, hogy megtörtént, miként ő is, mert nem ez a lényeg. Lehet agyalni azon, ki a jó és a rossz ember, de ahogy az igazi életben, itt sincsenek ilyenek. Mindenkinek van valami érthető és átélhető motivációja, mondjuk meg akarnak szerezni valamit, el akarnak temetni egy titkot, stb. A figurák a szürke zónában mozognak a jó és a rossz között, talán csak Merrint lehet egyértelműen pozitív alaknak nevezni, de ő meg már halott és  visszaemlékezésekből láthatjuk, vagyis az idealizált képe rajzolódik ki elénk. A kapcsolatok ábrázolása szintén reális, érthető, ki mit miért érez a másik iránt. Egy dolog feltűnt, amiről sehol se találtam még adatot, ez pedig a fura, talán tudattalan Twin Peaks-utánérzés. Fát szállító teherautók, pincérnőt alakító Heather Graham, rejtélyes gyilkosság a kisvárosban, természetfeletti erők szólnak bele az átlagemberek életébe – ez mind ott is jelen van. Vajon direkt, vagy csak véletlenül?

Érdekességek: A rendező és egyik producer Alexandre Aja (Sziklák szeme, Magasfeszültség) volt, a forgatókönyvet Keith Bunin (In Treatment tv-sorozat) írta, Joe Hill pedig pénzzel támogatta a produkciót. Az alapul szolgáló könyv 2010-ben jelent meg, Hill második kiadott regényeként. A szerzőnek nagyon tetszett Radcliffe játéka. A cselekmény elvileg egy évvel a lány halála után játszódik. Terry rendszámtáblája, a GEN 138 egy bibliai idézetre utal: „Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk.” A Horns-t még nem mutatták be, eddig csak filmfesztiválokon szerepelt és video-on-demand-katalógusokból lehetett megrendelni, az USA-ban október 31-én debütál majd. Éppen ezért eddig a készítési költségeit nem hozták nyilvánosságra, bevétele meg alig volt. A kritikusok, akik látták már, vegyes értékelést adtak neki.

Nekem nagyon tetszett, az egyetlen kifogásom talán a befejezés lehet, ahol kicsit mást vártam, de ez a lezárás is jó a maga nemében. A Horns és a John a végén padlót fog után egyre inkább úgy érzem, hogy csúcs, érdekes mozikat már csak a kis, független stúdióktól kaphatunk, szóval nézzétek meg ezeket, ha szórakoztató és kitűnően megcsinált horror/fantasy-ket akartok látni! 

Pontozás: 

imdb: 6.5 (3 év alatt 0.3-at csökkent.)

Szerintem: 5/5

Utólagos szerkesztés: Két barátom is azt mondta, hogy a film a könyvhöz képest rossz, nagyon elrugaszkodik tőle.

Hírek: 

- Alexandre Aja a producere The Pyramid című egyiptomi múmiás horrornak. (Na ez kurvajó lett!)

- Daniel Radcliffe alakítja az új Frankensteinben Igort, valamint állítólag felbukkan még a Now You See Me 2-ben. (Mindkettő megbukott.)

- James Remar következő érdekes mozija az Eden, amiben egy futballcsapat repülőgép-szerencsétlenséget szenved és egy lakatlan szigeten rekednek, az imdb szerint egy „modern A legyek ura-feldolgozás” lesz. 

Most mondjátok, hogy nem néznétek meg egy filmet, aminek ez a címe!

Dave (Chase Williamson) hajnali háromkor arra ébred, hogy legjobb barátja, John (Rob Mayes) hívja telefonon és valami szörnyről hadovál, ami elszabadult a lakásában. Emberünk felkerekedik és begyűjti cimboráját, aki láthatóan magán kívül van, az állapotáért pedig valószínűleg egy fura, fekete anyag a felelős, ami egy fecskendőben hever az asztalán. Kocsiba ülnek és útnak indulnak, ám Dave véletlenül megszúrja magát a fecskendővel és így a „szójaszósznak” nevezett elképesztő hatású drog a szervezetébe kerül, innentől pedig elkezdődik a két srác pokoljárása, hiszen mindenféle gusztustalan szörny meg őrült ember bukkan fel a semmiből, akik egy másik dimenzióból érkeztek, és ha valaki nem állítja meg őket, akkor teljes káoszt hoznak a világra! Szóval a jövő sorsa két átlagos pali kezében van, úgyhogy reméljük, hogy a „szósz”-készletük kitart, és nem vesztik el a fejüket – vagy valami más végtagjukat…

Marhanehéz visszaadni ezt a filmet papíron, mert annyira pörgős, kaotikus és elborult, ugyanakkor baromi király, de közben még vicces is. Dave szemén keresztül látjuk az eseményeket, aki a jelenben egy újságírónak (Paul Giamatti) meséli az egész sztorit, ami lépten-nyomon újabb véres és előreláthatatlan fordulatot vesz. Nem tudom, mihez lehetne viszonyítani, kicsit a Knights of Badassdomot idézte elém, de a kettő csak a sötét hangulatú humorban hasonlít egymásra. Tetszett, hogy ez egy drogos film, de mégsem az, a „szósz” csak az események elindítója, a középpontban inkább az áll, hogy Dave mennyi elképesztő állatságot él át. A poénok jók, a fordulatok elképesztőek, a szörnyek ocsmányak és mindig történik valami képtelenség, ami fenntartja a figyelmet, a rövid megállókat csak azok a pillanatok jelentik, amikor a jelenben az újságíró feltesz néhány kérdést, ám még ilyenkor is jöhet izgalmas dolog. A számítógépes animációba talán bele lehetne kötni, csak minek? Ez nem A Gyűrűk Ura vagy az Avatar…

Szpojler itt 

Egy dolog van, amit nem értek, az, hogy John mitől éled fel? Amikor ugyanis azt mondja, hogy halott, akkor utána Justin elrabolja Dave-et és egyszer csak John ott ül Dave mellett a teherautóban, de semmiféle magyarázat nincs, hogy címszereplőnk miként került vissza a földi világba. És még egy dolog: A cím végülis hazugság, bár engem nem zavar. 

Szpojler vége

A relatíve ismeretlen fiatalok mellett akad pár ismert karakterszínész a szereplők között: a produceri feladatokat ellátó Paul Giamatti mellett felbukkan Clancy Brown és ezúttal maszk nélkül Doug Jones, valamint egy kis szerepben láthatjuk Angus Scrimmet, a The Tall Mant a Phantasm-szériából. Utóbbi azért érdekes, mert az író-rendező-vágó-producer Don Coscarelli a Phantasm atyja, valamint hozzá fűződik A vadak ura-trilógia és a Bubba Ho-Tep is. A történet David Wong regényén alapszik – nem véletlen, hogy a neve egyezik a főszereplőével, ahogy John Cheese szintén egy létező ember, Wong barátja és szerzőtársa. 

Érdekességek: A regény először internetes folytatásos formában jelent meg 2001-től kezdődően, majd 2004-ben egyben, kéziratos formában, végül 2007-ben könyv alakban. Don Coscarelli zombis regények olvasása révén jutott el a John Dies At The Endhez, amit egy Amazonos reklám-email ajánlott neki: „Elolvastam a kis ajánlót és lenyűgözően fura volt. Azt gondoltam ’Ebből akár még egy jó film is lehetne.’ És ennél jobb címet nem is tudnál találni!” A regény szerzője írta a film elején hallható Camel Holocaust című szám szövegét. A stáblista közben zajló jelenetekben látható Emberi Felszabadító Hadsereg tagjai a Galaxy Questből szerzett egyenruhákat viselik. A John a végén padlót fog kevesebb, mint 1 millió dollárból készült, ám mivel csak pár helyen mutatták be, ezért mindössze 141 ezret hozott vissza. A kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott, de a premier óta eltelt két év alatt kult-státuszba került, amit meg is értek. 

Ez a film kurvajó, de úgy érzem, hogy képtelen vagyok visszaadni, mitől tetszett ennyire. Nézzétek meg, ilyet garantáltan nem láthattatok még; külön ajánlom a szörnyes/démonos horrorok és az alternatív valóságokkal operáló mozik kedvelőinek! 

Pontozás: 

imdb: 6.4 (3 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Meg kellene nézni újból!) 

Hírek: 

- Don Coscarelli írja és pénzeli a Phantasm: Ravagert, ami az eddig négy részt megért széria záró darabja lesz, valamint ő készíti a forgatókönyvet a Bubba Ho-Tep folytatásához, a Bubba Nosferatu: Curse of the She-Vampires-höz. (Az utóbbi 2017-ig nem készült el.)

- Paul Giamatti is színesíti A kis herceg animációs filmet szinkronizáló illusztris névsort. 

- Clancy Brown két igen nagy kaszálásnak ígérkező moziban játszik jövőre, az első a Spongyabob: Ki a vízből!, ami a sárga vízi izé félig számítógéppel rajzolt, félig élőszereplős kalandja; a következő pedig a Warcraft, amiről azt hiszem, mindenki tudja, mi lesz. (Érdekes módon a Warcraft kis híján megbukott.)

- Doug Jones újból Guillermo del Toroval dolgozik együtt az H.P. Lovecraft írásain alapuló Crimson Peaken, valamint állítólag visszatér Abe Sapienként az elvileg készülő Hellboy 3-ban. (Előbbiből lett a Bíborhegy, a másikról minden évben felröppen hogy mégis elkészül-mégse készül el.)

Régen nagyon imádtam a Cinema City mozis kvízeit, az első két évben jól tudtam kamatoztatni a filmes tudásomat bennük. Persze néha kellett egy kis segítség, hiszen voltak olyan alkotások, amiket nem láttam, de kérdeztek belőlük, ám így se tudom, hogy a fenébe voltak képesek egyesek 10 másodperc és hasonló időrekord alatt megválaszolni 10 kérdést 100%-os pontossággal – hacsak nem hackerkedtek. Anno nyertem két adag popcornt, egy Michael Jackson-válogatáslemezt, digitális negyedéves VOX Magazin-előfizetést és a Battle Royale regényt, ezeknek nagyon örültem, ám utána a verseny szervezői nyilván rájöttek, hogy a teszthez a válaszokat le lehet húzni a netről, úgyhogy egyre furmányosabb módszereket találtak ki. A pár hete véget ért mixelősdi leginkább a tévében futó táskanyitogatós játékra hasonlított, azzal a különbséggel, hogy minden egyes keveréshez/nyitáshoz kellett hogy rendelkezz egy friss mozijeggyel és az azon lévő kóddal, tehát fizetned kellett érte. Négyből egyszer sikerült csak nyernem, még a hónap elején egy kupont, ami egy áráért két jegyet ad, ha felmutatom a pénztárnál. Ne tudjátok meg, mennyit szerencsétlenkedtem vele, mire végül a harmadik alkalommal el is fogadták! És hogy most ezt minek mondtam el? Nem, nem fizetnek meg érte, de emiatt a kupon miatt mentem el végül megnézni volt osztálytársammal és a barátnőjével a Guardians of the Galaxy-t. 

Merthogy a trailerek alapján ez valami baromságnak tűnt. Most komolyan, egy beszélő mosómedve ágyúval, meg Zoe Saldana? Hol érdekel ez engem? És a szeptember végi kínálatból mégis ez volt az egyetlen, amit érdemesnek éreztem arra, hogy felhasználjam a kuponomat rá. Végül sokkal jobb lett, mint amire számítottam, de ismét az van, hogy a bemutatóban képtelenek érzékeltetni a kész termék nagyszerűségét…

Szóval itt van nekünk Peter Quill (Chris Pratt, Emmett hangja A Lego-kalandból), akit 1988-ban még kissrácként űrlények rabolnak el a Földről, majd 26 évvel később újra találkozunk vele egy kietlen bolygón, ahol éppen valami ősi ereklyét készül megfújni, mikor rajtaütnek a rosszfiúk. A gömb alakú tárgy végül mégis az övé lesz, de mikor el akarja passzolni, megtámadja egy zöldbőrű orvgyilkosnő, Gamora (Z.S.), meg egy genetikailag módosított fejvadász mosómedve (Mordály – Bradley Cooper hangján szólal meg) és annak különös társa, egy gigászi faember (Groot – Vin Diesel szinkronizálja). Ám mielőtt még jégre vagy zsákba tehetnék egymást, lefogják őket a zsaruk, majd bekasztlizzák a díszes a kompániát az univerzum egyik legdurvább börtönébe, ahol hozzájuk csapódik a félelmetes külsejű és baromi erős Drax (Dave Bautista). Mind az öten különböznek, de hamar rájönnek, hogy közösek a céljaik: elpasszolni a gömböt és borsot törni a kegyetlen Ronan (Lee Pace) orra alá! Akkor hát miért ne fogjanak össze? De vajon mi rejlik a gömb belsejében, ami ennyire kell mindenkinek és megbíznak-e majd ezek a fura figurák újdonsült társaikban annyira, hogy ne nyírják ki egymást az első együtt töltött (szabad) órájukban?

Amikor elindult a film, igen sokáig úgy tűnt, hogy az előérzetem helyes volt és tényleg egy baromságra ültem be. Az első 20 perc szinte mikroszkóppal fókuszál Peter Quillre, aki jó arc meg minden, de most komolyan, egy gyilkos kiborg mosómedve meg egy szinte isteni hatalommal bíró növény mellett ki kíváncsi rá? Emiatt a nyitány számomra legalábbis elég unalmas, bár a táncolós rész egészen tűrhető, ám még Quill megismertetése után se pörög fel a dolog, mert Gamora totál érdektelen és első blikkre Ronan meg Nebula (Karen Gillan) szintén hasonló jellemvonásokat mutat. Grootról azért gyorsan kiderül, hogy ha éppen nem harcol, akkor tök jópofa, aranyos, butuska, olyan, mint egy hatalmas gyerek és az utoljára érkező Drax ugyanígy kedvelhető figura a kissé archaikus beszédstílusával és egyszerű gondolkodásmódjával, amiből sok poén származik. A börtönbe zárástól kezdve indul valójában A Galaxis Őrzői – itt bontakozik ki előttünk az öt fickó tényleges személyisége, az egymáshoz való viszonyuk, a motivációik, stb., előkerül Thanos (Josh „Mindenkit Én Játszom Mindenhol” Brolin), A Gyűjtő (Benicio del Toro) és meglátogathatjuk az elképesztő Tudásteret, majd elérkezik a pillanat, mikor a gömb kinyílik és feltárul a titka. Szerintem, aki látta a Bosszúállókat és a Thor: Sötét világot, az már sejti, mi van benne…

Tehát bolygóról bolygóra utazunk az Őrzőkkel, szembesülhetünk kudarcaikkal, sikereikkel, azzal, ahogyan megpróbálnak közeledni egymáshoz és fokozatosan mindenki kicsit érdekesebbé válik (kivéve Gamorát). Aztán persze vannak kötelező űrhajós csaták, majd a végén jön a nagy leszámolás, ahogy az lenni szokott, de és ez nagyon fontos, két olyan pillanatot is sikerült összehozni a készítőknek, ami tényleg megfogott: az első Groot önfeláldozása (tudtam mi lesz vele, „hála” a twitternek, de mégis szíven ütött), a másik pedig a filmcím és a csapat nevének magyarázatára szolgáló pillanat, amikor Ronan szembenéz megtestesülő végzetével. Ezek igazán nagyszerű szekvenciák, nem csak látványosak, de érdekesek és érzelmeket kiváltóak. Ha ezt a két részletet összerakom Grootal, Rockettel (nem tetszik a magyar Mordály név), Drax-szel és a később igencsak őrültté meg félelmetessé váló Marilyn Manson-szerű főgonosszal, akkor máris kapok egy filmet, ami kenterbe veri a Vasember 3-at és a Thor 2-t biztosan, sőt, talán Az eljövendő múlt napjait is, ezzel a 2014-es év legjobb szuperhősfilmjévé avanzsál. Mindez a rendező-író James Gunn-nak (SUPER, Slither – Féltél már nevetve?) köszönhető, és az eddig még csak az első Thoron forgatókönyv-javítóként dolgozó Nicole Perlmannek (bár tulajdonképpen a munkájából nem sok maradt a végső verzióban), valamint az ismét kitűnő zenéket szolgáltató Tyler Bates-nek. Azt pedig gondolom már mondanom sem kell, hogy Stan Lee-nek ezúttal is van egy aprócska szerepe, hiszen anno 1960-ban részt vett Groot megalkotásában. A 2006-os Annihilation: Conquest képregény-sorozatban találkoztak először a főszereplők, majd ebből nőtt ki a 2008-ban indult Guardians of the Galaxy, amit Dan Abnett és Andy Lanning írt. (Abnett rengeteg Warhammer 40 000 regény szerzője, tehát a neve már garancia a sci-fi-műfajban.)

Az alábbi ismert arcok bukkannak fel mellékszereplőkként: Michael Rooker – Yondu, Djimon Hounsou – gonosz alvezér, John C. Reilly – jó fej rendőr, Glenn Close – Nova Prime, Gregg Henry – nagyapa, Nathan Fillion – a börtönben a nagy kék űrlény hangja, Rob Zombie – nekroplán navigátor hang, Lloyd Kaufman – rab (ő a Troma filmcég feje); valamint a rendező és a zeneszerző is beálltak a gonosz Sakaaran-űrlények közé, előbbi egy maszk nélküli harcost, utóbbi az egyik nekroplán pilótáját játszotta. A forgatáson Krystian Godlewski alakította Grootot, Rocketet pedig Sean Gunn, a direktor tesója. Sean beugrott Thanos szerepére is, valamint ő keltette életre Yondu társát; a végső karaktermodellekben viszont Vin Diesel és Josh Brolin mozgását használták fel.

Néhány apró spoiler/megjegyzés tőlem 

Yondu fegyvere eléggé eltúlzott, bár ha valaki elég gyors, akkor elintézheti, mielőtt fütyülni kezd. A Tudástérnek nevezett Knowhere (know = tudás/tudd, where = hol, tehát tényleg lehet Tudástér, de akár Tudodhol is) egy Celestial (vagyis galaktikus isten) levágott feje, ez nagyon tetszett. A walkman rendkívüli értékkel bír Peter számára és ez tényleg jó húzás volt Gunn részéről, mert így legalább a mai fiatalok megtudják, mi volt a löködős telefonok előtt. Saldana jobban néz ki zölden, mint feketén (csúnya, rasszista megjegyzés, tudom). Brazil haverom szerint Ronant nem lett volna szabad megölni, mert fontos szereplő a képregényben. Nem értem, hogy Hounsou miért kapott főszereplőnek járó kiírást, ha 10 percet szerepel a 120-ból?

Érdekességek: A Galaxis Őrzői-csapat 1969-ben alakult, eredeti tagjai közül csak Yondu szerepel a filmben, bár ő egészen másmilyen volt korábban. Az itteni felállásban a 2000-es évek második felében fogtak össze, de már mind léteztek korábban: Groot 1960-ban (gonoszként), Drax 1973-ban, Gamora 1975-ben, Rocket és Star-Lord 1976-ban léptek először a képregények hasábjaira. Rocket neve a Beatles egyik számából származik (Rocky Raccoon), eredeti társa egy rozmár. Groot tudja irányítani a körülötte lévő növényeket. Gamora a Zen Whoberi faj utolsó képviselője. Drax a nyomtatott lapokon egy újrateremtett ember, itt viszont űrlény; Peter Quill pedig asztronauta-tanoncként kezdte pályafutását. A mosómedve a filmben kiborg, külsejét egy valódi állatka, az Egyesült Királyságban élő Oreo után mintázták. Groot elvileg rendkívül intelligens, ám mivel a növekedési ideje alatt a hangszálai elfásulnak, ezért tűnik úgy, hogy ugyanazt ismételgeti – mint látható, apró társa tökéletesen megérti, amit mond. A faj, amibe tartozik a Flora Colossus, neve három nyelven is azt jelenti, hogy nagy, például hollandul, egyébként pedig szójáték, a root angolul gyökér. Amikor az űrhajóban sétálnak és kiereszti azt a sok fénylő valamit (szentjánosbogár?), akkor Drax azt kérdezi „Ezt meg hol tanultad?” – ez egy belső poén, mert a képregényekben a faember nem képes erre. A két digitális technikával életre hívott főszereplőről méretarányos modellek készültek, Rocketről teljes méretű, Grootról csak mellszobor, ezek segítették az animátorokat a fényviszonyok és a testméretek beállításában. A mosómedve mozgása valódi állatok megfigyelésén alapszik, de elsősorban Sean Gunn alakítására épül.

Chris Pratt a Városfejlesztési osztály című sorozat egyik oszlopos tagja, ám ott túlsúlyos fickót játszik, ezért nem volt éppen megfelelő kondícióban a válogatáson. Az imdb szerint Sarah Finn szereplő-válogató ajánlotta be Prattet Gunnál, aki elsőre elutasította őt, ám aztán mégis adott neki egy esélyt és Chris azonnal meggyőzte a rendezőt. James azt mondta, annyira jól játszott a srác, hogy még akkor is nekiadta volna a szerepet, ha képtelen lefogyni, ám Pratt fél év alatt közel 27 kilót dobott le és rendesen megizmosodott, hála a nagyon szigorú tréningnek és a vele járó diétának. A végeredménnyel a színész nagyon elégedett volt, mikor visszanézte a félmeztelen jelenetét. A börtönben a bemutatás improvizáció volt tőle. Chris maga hajtotta végre Star-Lord legtöbb kaszkadőr-mutatványát. A CinemaCon Awards-on Chris Prattet az Év Befutója díjjal jutalmazták alakításáért.

Dave Bautista azon a napon született, mikor az eredeti Guardians debütált, 1969. január 18-án. Mikor megtudta, hogy övé a szerep, könnyekben tört ki és azonnal beiratkozott egy színiiskolába némi extra gyakorlásként. Dave azt nyilatkozta, hogy könnyen tudott azonosulni Drax-szel, mert ő is vesztett el fontos dolgokat az életben. A testét borító jelmezt naponta 5 órába tellett feltenni rá, és a procedúra alatt végig állnia kellett, miközben a karjai korlátokon nyugodtak. A folyamatot később sikerült 3 órára rövidíteni, a 18 darabból álló make-upot 90 perc alatt tudták levenni róla. Bautista pankrátor, így nem esett nehezére a kaszkadőr-mutatványok végrehajtása. Drax és Star-Lord verekedős jelenetére 2 és fél hónapig készültek a színészek, a rendező pedig az utolsó pillanatban megváltoztatta az egészet, így csak néhány órájuk volt betanulni a mozgást, amit ráadásul egy snittben vettek fel, így csak a huszonkettedik alkalommal sikerült hibátlanul. Erre a jelenetre egyébként nem emlékszem, szóval lehet, hogy kivágták…

A táncoló Groot valójában James Gunn, akit titokban filmeztek le, majd az ő mozgását használták fel a végefőcím alatt lévő cuki jelenethez. Vin Diesel több mint 1000 különböző módon mondta fel egymondatos szövegét, többek között orosz, mandarin, spanyol, portugál és francia nyelven. Gólyalábakon állt a felvételek alatt, hogy érezhesse, milyen magas a figurája. Groot megformálása segített Dieselnek feldolgozni legjobb barátja, Paul Walker halálát.

Zoe Saldana maga döntött úgy, hogy make-upot visel számítógépes színezés helyett. Djimon Hounsou jelmeze nagyon kényelmetlen volt, az ebből fakadó rossz érzést a harcjelenetekben vezette le. Yondunak eredetileg taraja van, ám Gunn megváltoztatta a külsejét, mert szerinte Michael Rooker ügyetlenkedett volna vele és a nagy paróka zavarta volna a színjátszásban. Karen Gillan a felkészüléshez tanulmányozta az ókori spártaiakat, leborotválta a haját és két hónapig edzett a szerephez. A Nebula-maszk felrakása 4 és fél óráig tartott. Glenn Close csak azért vállalta a szerepet, mert szerinte ez utat nyit neki a kisebb filmekhez, amiket szeret. A direktor Play-Doh gyurmával jutalmazta a legjobban teljesítő stábtagok munkáját, mondván a frissen bontott Play-Doh illatát és a vele való játékot mindenki szereti:)

James Gunn: „...ebben a műfajban semmi nem lehet igazán >>komoly<<, mert az efféle mozik elsődleges célja a könnyed szórakoztatás.” <Cinemania 2014/8. augusztus> 

A Galaxis Őrzői nyitja a Marvel Film-Univerzum második fázisát. Nicole Perlman két éven át írta a forgatókönyvet, amit aztán Gunn teljesen átalakított, így amit láthatunk, ahhoz Perlmannek nem sok köze van. A szkripten Christopher Markus és Stephen McFeely is dolgozott, bár ők csak javították a kisebb hibákat. Jelentős inspirációt nyújtott Az elveszett frigyláda fosztogatói. Peter Quill hajóját nem a város, hanem a színésznő Alyssa Milano miatt hívják Milanonak. Ronan szolgái eredetileg a gyíkszerű Badoonok, ám az ő filmjogaik, ki tudja miért, a 20th Century Foxnál vannak, ezért helyettük találták ki az élőholtakra emlékeztető Sakaraanokat. Az újabb bemutatott Végtelen Kő neve Erő Kő, bár ez egyszer sem hangzik el – tehát három már megvan a Végtelen Kesztyűhöz (Tesseract, Aether, Erő Kő). A Morag bolygón kivetített hologramon a rendező kutyáját láthatjuk. A Gyűjtő kollekciójában megpillanthatunk egy sötét elfet, egy Chitaurit, egy csúszómászót a Slitherből, valamint néhány képregény-figurát: Cosmot, az űrkutyát, aki tagja a Guardians-nek a nyomtatott lapokon (azt hittem, Lajka az, azért nevettem rajta, de ezek szerint tévedtem…), Adam Warlock gubóját és a stáblista utáni jelenetben Howardot, a kacsát.

John C. Reilly karaktere később a szuperhős Novává alakulhat. 1000 maszk és 2000 makett készült az űrlények megvalósításához, a börtönt is ténylegesen felépítették, kis híján 160 tonna acélból. A trailerben hallható „Ez egy rakás S-fej!”-mondat annyira tetszett a közönségnek, hogy bekerült a filmbe. Több jelenetet leforgattak, de kivágták őket, ezek viszont a jövőben egy Rendezői Változat vagy extra menüpont képében biztosan napvilágot látnak majd. Bár általában nem szokás, a Marvel mégis a lehető leggyorsabban eladta a licencet a karakterekhez, pedig szinte alig ismerte őket bárki a premier előtt, ez pedig nagy kockázat-vállalás volt. Megjelent egy két részes mini-képregény, a Marvel's Guardians of the Galaxy Prelude, amit Dan Abnett és Andy Lanning írt, valamint Wellington Alves rajzolt; ez Nebula és Thanos, valamint Groot és Rocket találkozását/kapcsolatának kialakulását mutatja be. Az említett táncoló Groot-szekvenciát maga a stúdió hozta nyilvánosságra, ezzel még több marketing-potenciált teremtve. Michael Rooker a jelenetet látva megalkotta a „grooting” szót (azt jelenti, hogy valaki úgy táncol, mint Groot), ami rögtön bekerült az online nyelvezetbe.

Peter Quill válogatás-kazettája megjelent cd-formában, és elérte az egyesült államokbeli sikerlista első helyét, annak ellenére, hogy csak olyan számokat tartalmaz, amiket már korábban kiadtak. A trailer bemutatása után a Blue Swede Hooked On A Feeling című dalának digitális eladása hétszázszorosára nőtt! A legtöbb zenét lejátszották a színészeknek a forgatáson, így érezték a jelenetek hangulatát, ezek közül kivétel a nyitány alatt hallható David Bowie-sláger, a Moonage Daydream, amit utólag kevertek alá, eredetileg ehelyett a Hooked On A Feeling szólt. James Gunn otthonában hallgatta a ’70-es, ’80-as évekből összegyűjtött zenéit, és ezzel a módszerrel találta ki, hogy egy adott szekvencia alatt milyen aláfestő muzsika szóljon, de volt olyan is, hogy a dalokhoz írt jeleneteket. 

„Persze akár szuperhős-filmnek is tekinthető A galaxis őrzői, csak éppen a szuperhős fogalmának nincs sok értelme ott, ahol ilyen sokféle és –fajta lény szaladgál ennyi bolygón: ennyi erővel Boba Fett is az.” (Villányi Dániel, VOX Mozimagazin 2014. szeptember) Ez a mondat elgondolkodtatott a műfaji besoroláson, de akkor itt egy ellenpélda: Ha Superman szuperhős, akkor egy magányos, teljesen egyedül lévő Jedi-lovag bárhol a világegyetemben, ahol még nem hallottak az Erő létezéséről, nem az? Szóval én bizony berakom ebbe a kategóriába az Őrzőket! Dávid barátom, akivel együtt néztem ezt az alkotást a moziban, megjegyezte, hogy minden szuperhősfilm egy kaptafára megy, és ez számára kezd nagyon unalmassá válni. Ebben van valami, ám itt a szokatlan/komolytalannak tűnő karakterek jelentik az újítást, de tény, hogy a Marvel képtelen elszakadni a bevált formulájától. Amivel viszont megcáfolhatom ezt az állítást, az a karakterek összekovácsolódásának remek bemutatása, mert azt mondom, hogy ez itt a lényeg. Ez és a szórakoztatás, ahogy James Gunn is mondta: „Úgy gondolom, hogy ilyenkor mindig az a legfontosabb, hogy a film szélesebb nézőközönséget célozzon meg, még ha korábban a képregények nem ekkora rétegnek szóltak is.” <Cinemania 2014/8. augusztus>

A Galaxis Őrzői 170 millió dollárból lett, eddig 645 milliót hozott vissza; a közönség és a kritikusok szinte egyöntetűen rajonganak érte, főleg a humoráért, a főszereplők játékáért és Gunn rendezéséért. Nekem is tetszett, sokkal jobb, mint amilyennek a trailerek mutatták, megéri megnézni, sőt, talán kijelenthetem, hogy eddig a 2014-es évben általam moziban látott legjobb mozgókép! Ja és „Én vagyok Groot!” 

Pontozás: 

imdb: 8.1 (3 év alatt 0.5-öt csökkent.)

Szerintem: 5/5 (6-ost az unalmas kezdés miatt nem kap.) 

Hírek: 

- James Gunn írja és rendezi a 2017. nyarán érkező Guardians of the Galaxy 2-t. Várhatóan behatóbban megismerjük majd Drax-et, Nebulát és Yondut, valamint a filmben látott nagyobb űrlény fajok kultúráit; ezeken felül pedig még legalább egy új taggal bővül majd az Őrzők csapata. Állítólag még egy esetleges Avengers crossover lehetősége is felmerült, szerintem a Bosszúállók 3-ban a Guardians beszállhatna a Thanos elleni harcba. Még egy pont biztos, ez pedig az, hogy Quill apja nem az lesz, akit a képregényekben bemutattak. (Hanem Ego, az élő bolygó, akit Kurt Russell formált meg, ugyanis ez a folytatás tényleg elkészült és tényleg 2017-ben mutatták be.)

- Nicole Perlman írja a Fekete Özvegy forgatókönyvét. Felmerül a kérdés, hogy milyen alapon, ha egyszer a Guardians-es írását kidobták, azon felül pedig semmi egyebet nem csinált még? Bár tény, hogy Natasha Romanoff eltörpül a többiek mellett az Avengers-ben, azért csak nem akarja a stúdió a bukást? (2017-ig papíron maradt.)

- Chris Pratt következő nagy dobása a Jurassic World lesz – innentől feltehetőleg egy darabig a legnagyobb blockbusterek főszereplőjeként találkozhatunk vele, ami különben nem baj. (Ez eléggé rossz szájízt hagyott a rajongók szájában maga után.)

- Zoe Saldana elkötelezte magát James Cameron mellett az elkövetkezendő 5 évre, az Avatar 2-3-4 forgatásaira. Az különben úgy tűnik senkit sem zavar, hogy mi lesz, ha a második részre esetleg a közönség nem kíváncsi… (2017-ig szintén semmi se lett belőle.)

- Vin Diesel a Halálos iramban 7-tel ismét megostromolja a mozipénztárakat, majd továbbra is az akciófilm műfajánál marad, ugyanis visszatér korábbi karakteréhez a xXx 3-ban. Végül egy érdekesnek tűnő fantasy-t, a The Last Witch Huntert is erősíteni fogja. (A középső nem készült el, az utolsó megbukott.)

- Benicio del Toro A kis hercegben szólaltatja meg a kígyót. 

- Djimon Hounsou szintén a Halálos iramban 7-ben és egy 5000., teljesen fölösleges Tarzanban játszik legközelebb. (Utóbbi gyorsan eltűnt a süllyesztőben.)

- Stan Lee végtelen számú mozit pénzel mostanság, ezek nagy része ázsiai főhősökkel operáló harcművész-szuperhősös lesz, de akad köztük két olyan, amit mindenképpen megnézek: az egyik a jövőre érkező Bosszúállók: Ultron kora, a másik pedig a The Sinister Six, amiben Pókember legnagyobb ellenségei fognak össze! (Az elsőt láttam, nem igazán tetszett, a másodikból semmi se lett 2017-ig.)

Ma éjjel megpróbálok nézni valamit a Cinemaxon, valamint a listámon is várakozik még két film. Most lesz majd egy kis időm, úgyhogy az elkövetkezendő egy hétre még legalább egy írást ígérhetek. Végül jöjjön a kedvenc számom a betétdalok közül, valamint a bemutatóban hallható szám egy kicsit másképpen:

Pár éve láttam a Machetét, amit szerintem lehetetlenség utálni, mert annyira eszement és szórakoztató! Már akkor a végefőcímnél olvashattuk, hogy „Machete visszatér a Machete gyilkolban” – anno ez félig-meddig poénnak készülhetett, de miután a film elég szépen kaszált, egyértelművé vált, hogy tényleg lesz Machete Kills. Amikor a mozikban játszották, nem volt kivel elmennem rá, így maradt a várakozás. Majdnem két hete megnéztem ismét az első részt, hogy azért nagyrészt képben legyek a dolgokkal, majd tegnap éjjel végre leültem megtekinteni a másodikat.

Az elpusztíthatatlan Machete Cortez (Danny Trejo) ismét visszatér az ezüst vászonra, azonban rögtön az első akciója meghiúsul, ráadásul elveszti szépséges társnőjét, Sartanat (Jessica Alba). A letört harcost hamarosan maga az elnök (Charlie Sheen) hívatja, mert szerinte ő az egyetlen, aki ki tudja iktatni az őrült mexikói felkelő-vezért, Mendezt (Demian Bichir). A helyszínre érve viszont kiderül, hogy a helyzet korántsem egyszerű, ha ugyanis Mendez meghal, egy interkontinentális rakéta automatikusan elindul Washington felé. Ahhoz, hogy a katasztrófát megakadályozza, a marcona mexikóinak közel 600 mérföldet kell megtennie a határig, nyomában a drogkartellek embereivel, egy csapat feldühödött prostival és egy arcát váltogató bérgyilkossal, hogy megtalálja Vozt (Mel Gibson), az egyetlen embert, aki hatástalaníthatja a bombát. Szerencsére a Hálózat és Luz (Michelle Rodriguez) ismét a segítségére siet, valamint ott van még a gyönyörű Miss San Antonio (Amber Heard), aki szintén próbálja a helyes útra terelni Machetét. De vajon sikerrel járhat-e a bajszos késforgató, életben tudja-e tartani a lázadó-vezért, ameddig célba érnek és Voz tényleg segít majd neki? 

„Tudod, mi vagy? Te vagy a Bosszú. És a bosszú soha nem hal meg!” 

Már a stáblistával sikerült megfogni és a számomra antipatikus Alba gyors kiiktatása szintén tetszett, utána meg a lehengerlő, ötletes gyilkolások plusz a fordulatos történet tartotta fent a figyelmemet. A számos ismert arcot és jó csajt nézni szintén remek volt, és annak ellenére szurkoltam a címszereplőnek, hogy nyilvánvalóan nem lehet őt megölni. A csúcs viszont az, hogy kb. az ötvenedik perctől kezdve szép lassan átmegy sci-fibe az egész cselekmény, ezzel is visszautalva a kezdő Machete Kills Again… In Space! trailerre, de mindent megmagyaráznak és a néző egyszerűen semmin nem tud már meglepődni. Sajnos (?) sok dolog megismétlődik az első részből, például a belek kitépése, a főellenséggel vívott kardpárbaj, vagy a végén lévő nagy lövöldözés; egy pár dolog pedig csak a játékidő második felében nyer értelmet. Addig viszont akad némi Star Wars-utalás, de felfedeztem egy kis Jason X-et is. Belekötni nincs mibe, végig szórakoztató volt, és lekötött, dacára a kis híján két órás időtartamnak. A már említett színészek mellett még az alábbi ismerős arcokkal találkozhatunk: Sofía Vergara (Desdemona), Lady Gaga (A Kaméleon egyik arca), Vanessa Hudgens (Cereza), Antonio Banderas (A Kaméleon másik arca), Cuba Gooding Jr. (szintén az álcázott bérgyilkos), Tom Savini (Osiris) meg William Sadler (a sheriff). Plusz felbukkannak Robert Rodriguez állandó szereplői: Alexa PenaVega (KillJoy), valamint Electra és Elise Avellan (nővérkék); sőt, az egyik gerilla Mendez házában elvileg maga Bruce Campbell, bár én nem vettem észre. 

A történetet a rendező mellett annak tesója, Marcel Rodriguez alkotta meg, a forgatókönyvet pedig a korábban még csak egy rövidfilmet készítő Kyle Ward írta. Robert Rodriguez a korábban említett funkciói mellett íróként, producerként, vágóként, operatőrként, zeneszerzőként, no meg zenei és látványeffekt-producerként vett részt a Machete Kills létrehozásában.

Érdekességek: Ez volt Lady Gaga első filmszerepe. Robert Rodriguez és Danny Trejo ezzel együtt már tizenegy mozgóképen dolgoztak közösen. Mel Gibson hosszú karrierje során korábban még sosem játszott gonosz karaktert. Charlie Sheent eredetileg tényleg Carlos Esteveznek hívják, de korábban egyszer sem használta születési nevét színészként. Az ő ötlete volt, hogy a spanyolos hangzású Estevezt írják ki az angolosabb Sheen helyett. 101 embert ölnek meg a filmben. Desdemona pénisz-alakú pisztolya korábban felbukkant a Desperadoban és az Alkonyattól pirkadatigban. A stáblista végén van két pici extra jelenet. A Machete gyilkol 20 millió dollárból lett és 15 milliót hozott vissza, a kritikusoktól vegyes és negatív értékeléseket kapott. 

Nekem tetszett, remekül kikapcsolta az agyamat. Minden benne van, ami egy férfinak kellhet: puskák, kocsik, szexi csajok, vérontás, poénok és még a sztori is lekötött. Egyetlen pont van benne, ami miatt mégis lehet rossznak nevezni, ez a folytatás jellege, mert, ahogy a Sin City: Ölni tudnál érte esetében, itt se az a gond, hogy rosszabb lenne, mint az előzménye, csak éppen túlszárnyalni se képes azt. Ami 2010-ben még nagyon nagyot ütött, az mára már megszokottá vált, de aki szerette a Machetét, az ne hagyja ki ezt se!

Pontozás: 

imdb: 5.6 (3 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- A harmadik részről egyelőre nem hallani semmit. Tekintve a pénzügyi bukást, valószínűleg sosem készül majd el… 

- Danny Trejo rezüméjén 25 új film vár bemutatásra. 

- Kyle Ward írja a Kane & Lynch és a Hitman: Agent 47 forgatókönyveit, bár, hogy milyen alapon esett éppen rá a választás, az érdekelne! (Utóbbi elkészült és fergeteges lett!)

- Amber Heard következő érdekesnek látszódó munkája a London Fields, melyben egy nő előre látja, hogy meg fogják ölni, ezért viszonyt kezd 3 férfival, akik közülük az egyik a gyilkos. De vajon melyik? 

- Michelle Rodriguez ismét száguldozni fog a Halálos iramban 7-ben. Sajnálom Paul Walkert, de legalább a halála talán most megállítja ezt a csilli-villi látvány-macsó-lavinát. (Tévedtem...)

- Antonio Banderas a Spongyabob: Ki a vízből! című 3ds, animációt meg élő szereplőket vegyítő mozicskában bukkan fel legközelebb. 

- Cuba Gooding Jr. állítólag szerepelni fog a Space Jam 2-ben (ha egyáltalán lesz ilyen), plusz két rabszolgás filmben, amiket valószínűleg a Tizenkét év rabszolgaság Oscar-díja ihletett. 

- Tom Savini a producere és főszereplője a hamarosan elkészülő, beszédes című The Sadist (A szadista) slasher horrornak. 

- William Sadler egy izgalmas alapokra épülő mozgóképet erősít, a The Final Curtain: The Last Days of Ed Wood, Jr.-t. A legendás „világ legrosszabb rendezőjének” utolsó három napját bemutató alkotásban ő lesz Criswell, Udo Kier alakítja Lugosi Bélát és Matthew Tompkins bújik Edward D. Wood Jr. bőrébe. 

Hamarosan megpróbálok még pár cikket írni, csak mindig közbejön valami, vagy egyszerűen túl álmos vagyok, hogy fent maradjak éjjel…

A film és a mozi alapvető funkciója a szórakoztatás, az, hogy kikapcsoljon, elénk tárjon egy más világot/életet és ezzel egy időre feledtesse gondjainkat. Éppen ezért valószínűleg én csinálom rosszul, hogy sosem nézek már filmeket spontán alapon, csak gondos tervezés meg mérlegelés után. Ráadásul, ahogy azt az olvasóim láthatják, a műfaji látóköröm se valami széles… Éppen ezért tegnap üdítőleg hatott egy hívás Mozsárágyútól, miszerint szerzett két ingyenjegyet Az üldözöttre, menjünk el, nézzük meg! Miért ne? Az egyetlen dolog, amit tudtam róla, az Philip Seymour Hoffman szereplése és hogy a színész ez év elején bekövetkezett halála miatt az érdeklődés biztosan megnő az irányába. Ugyanakkor a műfaj és a történet hidegen hagyott, ám éppen ebben rejlett az előadás varázsa. Röviden: Ingyen megnézhettem egy olyan mozgóképet, amit egyébként bizonyosan kihagytam volna, ez pedig tök jó! Hogy tetszett-e, az már más kérdés… 

Hamburgban járunk. Günther (P.S.H.) egy aprócska, szupertitkos német kém-szervezetet irányít, akik gyakran a törvényes útról letérve teszik meg azt, amit a hatóságok nem tudnak. A szeptember 11-ei terrortámadás óta pedig különösen sokat foglalkoznak az iszlám-hívőkkel, akik a városban tevékenykednek. Így figyelnek fel a rejtélyes Ísza Karpovra (Grigorij Dobrigyin), akit Oroszországban sokan akarnak lecsukni tetteiért, ő azonban szeretne új életet kezdeni, feledve minden rosszat. A helyi titkosszolgálat és az amerikaiak is kifejezik érdeklődésüket iránta, közben pedig egy fiatal ügyvédnő (Rachel McAdams) megpróbálja megvédeni és megszerezni számára a jogos örökségét – több mint 10 millió eurót… De mi van, ha emberünk a pénzt „gonosz” célokra akarja fordítani? Günther és csapata mindent megtesz, hogy a háttérben állva a „helyes” irányba terelje Íszát – ha sikerrel járnak, talán horogra akad az igazi nagy hal!

Alapvetően egy baj van ezzel a művel, mégpedig az, hogy ha nem ismerjük John le Carré nevét, akkor nehéz lesz eldönteni, hogy akarjuk-e látni, vagy sem. Nekem semmit sem mondott ez a név, hiszen a kémregény igen távol áll tőlem, ráadásul az ajánló a mozi falán kissé félrevezető volt. Az egész film azzal kezdődik, hogy láthatunk egy feliratot, ami szeptember 11-re hivatkozik – innentől fogva azt vártuk, hogy mikor jön elő az amerikai hazafiság/gonosz terroristák vonal, de láss csodát, nem jött. Hogy miért nem? Mert ez alapvetően egy európai/német film. Szerintem a cselekmény lényegének köze sincs a terrorizmushoz – az is ott van, persze, de mellékszálként. Számomra igazából a karakterek álltak a középpontban, a bemutatásuk, megismerésük, motivációik megértése és az egymással való interakcióik ábrázolása.

Visszatérő motívum a muszlim szereplők imádkozásának bemutatása, Günther és az USA-megbízott találkozásai különféle helyeken és a kisebb mellékszereplők életének feltárása. Külön kiemelném a látszólag egészen lényegtelen Dzsamalt, nem a színészi teljesítmény miatt, hanem mert annyira szépen épül fel a története – amikor kiderül, hogy kicsoda, az fantasztikus meglepetés! Ugyanígy nagyon érdekes, hogy végig a jelenben vagyunk, nincsenek visszaemlékezések, a múltban történt események a most beszélők mondataiból jutnak mindenki tudomására. Persze a kémesdi mellett nehéz elmenni, Mozsárágyú például azt mondta, hogy a törvény betartásának/be nem tartásának kérdése tetszett neki, hiszen ha végiggondoljuk, akkor Güntherék, vagyis a jófiúk, törvénytelen eszközökkel járnak el. Egyébként elég sokára derül csak ki, hogy ennek a kis csoportnak igazából miért kell Ísza meg a pénze – a néző természetesnek veszi, hogy a fiú terrorista, rossz, gonosz; de lassan rájövünk, hogy (már) nem az, ekkor felmerül a kérdés, hogy akkor minek az egész felhajtás? Engem még az is birizgált végig, hogy vajon az ügyvédnőnek mi a motivációja – kolleginám megadta a választ, szerinte Annabel alapvetően jólelkű, ezért akar mindenképpen segíteni az elveszett, magányos, félreértett fiatalembernek.

Pár mondat a színészekről: Az üldözött Hoffmanra épül, akinek ez az utolsó, teljesen befejezett munkája. Az a jó benne, hogy az embernek egyáltalán nem ő ugrik be, ha egy kémről beszélünk, mindenkinek inkább egy James Bond villan fel; és éppen ezért hitelesebb. Nagyon élő, valós alakítás az övé, ugyanakkor igen rosszul néz ki, bár talán ez direkt volt? Mozsárágyú szerint egyébként nem nagyon kellett rájátszania a káros szenvedélyek rabságában élő Güntherre… Azt hiszem, neki éppen abban rejlett a kihívás, hogy természetesnek kellett lennie, de mégis el kellett hitetnie mindenkivel, hogy tényleg az, aki. És meg kell jegyeznem, hogy tök jó hangja volt! Grigorij Dobrigyinnél az a gond, hogy hiába jó, a figurájáról képtelenség eldönteni, hogy szurkoljunk érte vagy se, nekem legalábbis lehetetlennek tűnt. Rachel McAdams-nél meg a karakter motivációja miatt voltak kétes érzelmeim… Azonban szerencsére itt a nagyszerű Willem Dafoe, aki egy pénzmosásra szakosodott bankár bőrébe bújik. Dafoe szintén nagyszerű orgánummal bír és nagyon tetszett, hogy milyen egyszerűen tudta érzékeltetni a karakter mélységét, a felelősséget, ami rá hárul, a magánéletét, amiből gyakorlatilag egyetlen apró részletet láthatunk csak. És egyszerűen óriási, hogy ez iránt az illető iránt egyáltalán tudunk szimpátiát érezni általa. Bizony, itt Willem bácsi viszi a pálmát. Két ismertebb név van még a kisebb szereplők közt, az egyik Robin Wright (az amerikai megbízott), akit én speciel csak Sean Penn ex-feleségeként ismerek; a másik meg mindenki új kedvenc német színésze, Daniel Brühl, aki tavaly Chris Hemsworth-szel versenyzett a Forma-1-es pályán, itt meg igazából egy alig beszélő, de mindig jelen lévő alak. A történet John le Carré 2008-as regényéből készült, az író producerként közreműködött a munkálatokban; a forgatókönyvet Andrew Bowell (A sötétség határán) hozta össze, a rendezést pedig a holland Anton Corbijnra (videoklipek, Az amerikai) bízták. 

Itt muszáj megállni egy pillanatra, mert egy több mint 2 órás moziról beszélünk. A játékidőnek legalább 30 perce azzal megy el, hogy Corbijn művészkedik és a történet szempontjából totál lényegtelen képeket mutat – Günther a minisztérium épületének erkélyén cigarettázik, ül a kocsijában és vezet, áll az irodájában és a falon lévő dolgokat nézi. Ez a módszer szerintem egyszer és csak egyszer működik jól, mégpedig a legutolsó jelenetnél, ahol szó szerint semmi nem történik, de az egész annyira hatásos, hogy biztosan megmarad a nézőben; ám az összes többi ilyen részletnek maximum azért lehet örülni, mert megörökíti az utókor számára Hoffmant. Kísérőzene egyébként elég ritkán van, keleties dallamok hangzanak fel, meg azt a muzsikát hallhatjuk, amit a szereplők maguk is hallanak. Az alapvetően komoly atmoszférát a két kocsmás jelenet hivatott kissé oldani, valamint néha Günther próbál viccelődni a körülötte lévőkkel, bár ezek legtöbbször szarkasztikus poénok.

Érdekességek: Saját magam jöttem rá arra, hogy a címnek több jelentése lehet, hiszen Ísza mellett dr. Abdullah-ot vagy akár magát Günthert is jelölheti. A szereplők angolul beszélnek, de német akcentussal, a néha hallható arab beszéd megértésében a felirat segít. Az egyik producer, Stephen Cornwall az alapul szolgáló regény írójának fia. John le Carrénak az A Most Wanted Man a huszonegyedik könyve, ami egyébként valós eseményeken alapul, a török származású német állampolgár, Murat Kurnaz bebörtönzésén. A rendező egy rövid ideig látható, az egyik felvételen, amit a kémek a tévében néznek, dr. Abdullah mellett ül. Az üldözött készítési költségéről nem találtam adatot, eddigi bevétele kis híján 17 millió dollár, a kritikusok pedig szokás szerint imádják. 

Ha leszámítjuk Corbijn művészkedését meg a hosszú játékidőt, akkor végülis nincs különösebb hiba ebben az alkotásban, amit azonban szerintem (legalábbis itthon) elég rosszul reklámoztak. Aki szereti a le Carré munkáiból eddig készült filmeket, annak ez is tetszeni fog és emellett maradandó hattyúdal Philip Seymour Hoffmantól, ám nem az én műfajom. 

Pontozás: 

imdb: 6.8 (Azért ennyire nem kiemelkedő.) (3 év alatt 0.6-ot csökkent, vagyis igazam volt.)

Szerintem: 4/5 

Kis megjegyzés: Fura, hogy bármilyen komoly kémtörténetnek irtó magas a pontszáma az imdbn, valamint az, hogy a Librinél minden évben megpróbálják akcióban ugyanazokat a John le Carré-regényeket eladni, úgy látszik, kevés sikerrel...

Hírek: 

- A februárban elhunyt Philip Seymour Hoffmant még biztosan láthatjuk kétszer, ugyanis benne van Az éhezők viadalának harmadik felvonásában, amit két részletben kapunk. Emellett igen érdekes módon csináltak egy sorozatot, a Happyish-t, aminek ő lett volna a főszereplője és asszem az első rész biztosan elkészült, de így lehetetlen lesz folytatni nélküle.

- Rachel McAdams a közelgő A kis hercegben szinkronhangként hallható, valamint állítólag visszatér a Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes-széria harmadik részében Irene Adlerként – ezt meg majd meglátjuk! (Utóbbi 2017-ig nem készült el.)

"Mert mélységes mély a múltnak kútja

 De a varázsló látja, mi a jövő

 Két világ közt valaki vad imába kezd

 Tűz kell, tűz, jöjj velem!" 

Ritkán kötelezem el magam sorozatok mellett és a mai napig úgy szeretem nézni őket, hogy leülök a tévé elé, letölteni maximum azokat az epizódokat szoktam, amikről valamiért lemaradok. Hogy mi vonzott a Twin Peaks-hez? A legendás státusza és David Lynch neve. Egyébként nagyon durva, de visszaemlékszem egészen kis koromra, amikor az M1 sugározta ezt a szériát és édesanyám nézte, megmaradt bennem a zenéje (bár sokszor összekevertem a Take My Breath Away-jel) és még arra is emlékeztem, hogy az egyik karakter nem férfi, hanem nő (csak bennem fordítva maradt meg a dolog). Anyukámmal most újból együtt néztük a szériát, ami nagyon tetszett, ezért reméltem, hogy miután leadják a 30 részből álló két évadot, akkor jön majd a film, de ez mégse lett így, várni pedig mégse akartam, mivel most még friss az élmény, hiszen múlt pénteken ért véget a Twin Peaks. [Megjegyzés: A nagyszerű Filmmanián egyébként a közelmúltban műsorra tűzték cikkem jelenlegi tárgyát, ám egyrészt akkor, mikor a sorozat még nagyban ment, másrészt meg az a csatorna szétvagdossa a filmeket, szóval nem éri meg megnézni rajta semmit…] Ismerve a tévében látott utolsó részt, reméltem, hogy a Tűz, jöjj velem! majd választ ad néhány kérdésre, de még mindig maradtak megválaszolatlan problémák…

Innentől igazán csak azoknak javasolom a továbbolvasást, akik látták a szériát, mert erről a műről nem lehet anélkül írni, hogy ne lenne szpojler! 

A nyitásnál egy évvel járunk a Twin Peaks pilotja előtt és megnézhetjük az első áldozat, Teresa Banks (Pamela Gidley) halálát, meg a nyomozást, amiben eltűnik a vezető ügynök, Desmond (Chris Isaak). Majd ugrunk az időben és az FBI belső kutakodása után végre ténylegesen megismerhetjük Laura Palmert (Sheryl Lee) és vele tölthetjük az utolsó egy hetet az életéből. A megmagyarázhatatlan események száma napról-napra nő a lány körül, mialatt arra próbál rájönni, hogy kicsoda valójában az őt hosszú ideje kínzó Bob (Frank Silva). A nyomok pedig egyre inkább egy irányba mutatnak, a lány apja, Leland Palmer (Ray Wise) felé. A Fekete Barlang függönye ismét kitárul és a sötétség szellemei kiszabadulnak, hogy kisiklassanak egy fiatal életet… 

Nehéz eldönteni, hogy a Fire Walk With Me teljesen előzmény-e, avagy kicsit folytatás is. Különben furcsállom, hogy David Lynch miért nem készített egy lezárást a széria számára az előzmény helyett? A végeredménnyel az a gond, mint a hasonló műfajú mozikkal általában (mondjuk Star Wars I-III.), hogy nincs igazán kiért izgulni, hiszen a később játszódó, de már látott események alapján mindenkinek tudjuk a végzetét. Jelen esetben viszont egy nagyon érdekes dolgot tárnak elénk, mert most először láthatjuk Laura Palmert úgy, hogy ténylegesen életben van és nem valaki más emlékszik vissza rá, vagy esetleg egy róla készült felvételt mutatnak.

Az első 20 perc elég unalmas, lévén másik helyszínen járunk, az egyetlen ismerős Gordon Cole (a rendező maga), és egészen a különleges „bagoly-gyűrű” felbukkanásáig csupán egy vicces kávéivós jeleneten tudunk szórakozni, plusz a Teresát alakító színésznő szépségén ámulhatunk. Desmond eltűnése után viszont következik az egyik legemlékezetesebb jelenet, ahol David Bowie alakítja a két éve felszívódott Jeffries ügynököt, aki egy szürreális szekvencia kíséretében tér vissza, majd ugyanúgy nyoma vész. Itt láthatjuk újra kedvenc főszereplőnket, Dale Coopert (Kyle MacLachlan) és az ekkor még kiállhatatlan Albertet (Miguel Ferrer), valamint kiderül, hogy a Fekete Barlang lakói már korábban is beleavatkoztak az élők életébe. [Itt egyébként jobban érdekelt volna a philadelphiai történt, vagyis Cooper és Windom Earle közös előélete, de előbbi szerepe jelentősen kisebb lett, mint eredetileg tervezték, erről még lesz szó.] (Utólagos megjegyzés: Akit izgat Earle és Cooper sztorija, az olvassa el a Dale Cooper naplóját, megéri!)

Laura utolsó hét napjának bemutatásakor megnézhetjük azokat az eseményeket, amiket a szériában már mind elmondtak, de látni még nem láthattuk őket. A hétköznapokban visszatér számos szereplő a Twin Peaks-ből, bár korántsem az összes (erről is később): Mädchen Amick - Shelly (három jelenete van), Dana Ashbrook – Bobby, Eric DaRe – Leo, James Marshall – James, Peggy Lipton – Norma (egyetlen jelenet, csak távolról mutatják), Grace Zabriskie – Mrs. Palmer, Catherine E. Coulson – Tuskó Lady (egyetlen jelenet, háttal áll), Heather Graham – Annie (pár másodpercig látható, felismerhetetlen), Gary Hershberger – Mike, Phoebe Augustine – Ronette, Lenny Von Dohlen – Harold Smith, Andrea Hays – Heidi, Walter Olkewicz – Jacques Renault; és a zenekar a bárból. A természetfeletti aspektus bemutatásakor pedig jönnek a túlvilági lények: Frances Bay – Mrs. Tremont/az öregasszony, Micheal J. Anderson – Férfi A Másik Helyről/a törpe, és Al Strobel – Philip Gerard/A Félkezű Férfi. Mrs. Tremont unokáját Jonathan J. Leppell alakítja, az óriás meg hiányzik. Mint látható, sok főszereplő kimaradt, a legfeltűnőbb viszont Donna Hayward, aki jelen van, de immár nem Lara Flynn Boyle, hanem Moira Kelly bújik a bőrébe. Akad néhány ismerős név, akik a játékidő első felében, a Banks-gyilkosságnál jelennek meg: Harry Dean Stanton – Carl, Kiefer Sutherland – Stanley ügynök és Jürgen Prochnow – a favágó (igaz, ő már egy picit később van). David Lynch Gordon eljátszása és a rendezés mellett íróként, producerként, a zenék szövegírójaként és hangeffekt-tervezőként is részt vett a munkában; a másik író Robert Engels, a sorozat forgatókönyvét/történetét alakító egykori producer volt; a zenét ismét Angelo Badalamenti szerezte.

Saját megfigyeléseim: 32 perc után érünk el Twin Peaks-be. A gyűrűn a jel megegyezik a barlangban találttal, ami egy baglyot szimbolizál. A bárban játszódó részletben Donna viselkedése egészen elképesztő, bár ez betudható a drognak, amit az italába kevertek. Itt viszont felmerül a kérdés, hogy ha Donna volt a Félszemű Jackben, akkor miért nem meséli el ezt senkinek a gyilkosság után? Ray Wise óriási színész, ez már a szériából is kiderült. Nem értem, hogy Leo miért hagyja ott Jacques-ot meg a két lányt ilyen állapotban? A Laura vállát összekarmoló madaras rész hiányzik. A visszatérő démonfej irtó rémisztő a végén – ez egyébként egy majom éjjellátó kamerával felvett képe. A Fekete Barlangban a törpe a góré, Bob csak feladatot teljesít, Cooper lelke csapdába kerül ott – ezek persze mind találgatások. Jeffries azt kiabálja, hogy nem beszél Judy-ról, senki se hozza őt szóba; a végén a démonfej pedig azt mondja, hogy „Judy”. Vajon kicsoda Judy? Jeffries a montázs elején ugyanazt az álarcot viseli, mint a kísértet-unoka. Közöttük mi lehet a kapocs? A magyar szinkronról csak annyit, hogy sokkal rosszabb, mint a korábbi. A szinkronhangokat megkeverték, ráadásul úgy, hogy alkalmaztak párat a Twin Peaks-ben hallhatóak közül, de itt juszt is más karaktereket szólaltatnak meg; a visszafelé beszélést most már nem csinálták meg, a Barlang helyett Kunyhót, a Jack helyett Rezsőkét mondanak, az utóbbi elég ostoba fordítás…

A készítésről: A direktor azt mondta, a film „a magányról, szégyenről, bűntudatról, zavarodottságról és összetörtségről szól, amit a családon belüli szexuális erőszak elszenvedői éreznek. Ugyanakkor az apáról is – a háborúról, ami benne dúl.”  A mozit már a második évad vége után bejelentették, ám több kulcsfontosságú szereplő visszautasította a felkérést, ezért a megvalósítás jó ideig váratott magára. Ez lett volna az első része egy szériának, ami a Fekete Barlang titkait tárja fel, ám a folytatások sosem valósultak meg. Cooper hiányának pótlására találták ki Desmondot, ez azonban utólag nem illik össze a Twin Peaks-ben hallott előzményekkel. Gordon Cole neve az Alkony sugárút című filmből származik. Az álom-jelenetekben hallható beszéd során a színészek szövegét felvették, majd lejátszották nekik visszafelé, ők ezután így tanulták meg ismét, majd megint felmondták és az így keletkezett hangsávot újból megfordítva játszották le.

A szellem-Mike első megjelenésekor azt mondja, Bobbal egy bolt fölött laktak – erre utalva itt látható a teljes földöntúli kompánia egy lepusztult szobában, ahol ott ül két favágó, egyikük Prochnow és elvileg ő a Tuskó Lady férje. Ez a jelenet eredetileg 20 perces volt, a végső változatba viszont alig egy percnyi került be belőle. Amikor Desmond eltűnik, akkor a kép fehérre vált, a későbbi verzióknál viszont befeketül. Megközelítőleg 5 órányi nyersanyagot rögzítettek ehhez a mozihoz, Lynch ezt mondta a kivágott jelenetekről: „Sok karakter hiányzik, pedig felvettük a jeleneteiket. Benne voltak, csak a fő történetszálhoz nem volt szükség rájuk.” A kimaradt részek elvileg nemrég jelentek meg blu-rayen, eddig a francia szponzorok miatt volt nehéz kiadni őket. A Tűz, jöjj velem! Japánban különösen sikeres lett, főleg a közönség női tagjai között, akik Martha Nochimson szavaival „elégtételt láttak abban, hogy láthatták Laura szenvedését, amit ők maguk is átélnek az őket sújtó elnyomó társadalomban”. David bácsi szerint a kész mű „annyira szabad és kísérletező jellegű, amennyire a számára kijelölt határok között csak lehetett”.

A színészekről/készítőkről: A Twin Peaks másik alkotója, Mark Frost azért nem tért vissza, mert még a második évad közben összeütközésbe került Lynch-csel, rossz viszonyuk a sorozat után továbbra sem állt helyre; ráadásul saját filmje, a Storyville szintén közbeszólt. Bár sokáig rebesgették, hogy Lara Flynn Boyle visszautasította a szerep-ajánlatot, valójában már négy másik mozgóképet elvállalt arra az évre, úgyhogy képtelen lett volna részt venni a Fire Walk With Me-ben. MacLachlan a beskatulyázás miatti félelemből nem akart visszatérni; Richard Beymer (Ben Horne) pedig azért maradt távol, mert a karaktere számára megírt jelenetek egy részével nem értett egyet, szerinte Bennek sosem lett volna motivációja, hogy bántsa Laurát. Sherylin Fenn az Egerek és emberek miatt be volt táblázva, ám évekkel ezután azt nyilatkozta, hogy nagyon elégedetlen volt a második évaddal és önálló döntésként maradt ki a filmből. Moira Kelly az otthonául szolgáló település papjától kért engedélyt, hogy megcsinálhassa élete első szexjelenetét ebben a műben.

Sheryl Lee rendkívül büszke az itt látható teljesítményére, azt mondta, hogy „rengetegen, akik családon belüli szexuális erőszak áldozatai lettek, megkerestek azóta és örülök, mert ez a film segített nekik a múltjuk feldolgozásában”. Lee-nek egyik nap azt a feladatot adták, hogy egyszerre öt cigarettát szívjon, amit meg is próbált, de elájult a kísérlettől. Michael J. Andersonnak nem esett nehezére a visszafelé beszéd, mert még anno az általános iskolában ezen a módon beszélgetett a barátaival, hogy mások ne értsék meg őket. Lynch előtt ez viszont titok volt, így felbérelt neki egy beszédtanárt, aztán amikor kiderült, mi a helyzet, a tanárt elküldték és az aprócska színész nehezebb szöveget kapott. Sutherland, Prochnow és Stanton alig kaptak bármiféle fizetést a szereplésükért, mindnyájan azért vállalták a munkát, mert rajongtak a direktor munkáiért, vagy a Twin Peaks-ért. A Desmondot játszó Chris Isaak különben zenész, ő is híres kollégáihoz hasonló okokból csatlakozott a stábhoz, meg mert egyik dalához Lynch rendezte a klipet. Angelo Badalamenti hallható az A Real Indication és a The Black Dog Runs at Night című számokban, amiknek a szövegét (a többi dal mellett) a rendező írta. Sajnos a humoros részek túlnyomó többsége a vágószoba padlóján végezte, pedig a sorozatban volt egy csomó vicces jelenet – emiatt a kész alkotás jobban hasonlít a Mulholland Drive-ra, mint a Twin Peaks-re. A Banks-gyilkosságnál látható kék rózsára nem kapunk magyarázatot, ám a rajongók szerint ez a természetfelettire utal az ügynökök számára. Desmond eltűnését szintén magyarázat nélkül hagyják, ám a kocsijára írt „Let’s Rock” felirat a törpére utal, aki anno a sorozatban ezzel a mondattal mutatkozik be, tehát feltételezhető, hogy a fiatal FBI-os a Fekete Barlangban rekedt.

A Tűz, jöjj velem! 10 millió dollárból készült, ám hazájában mindössze 4 milliót sikerült visszahoznia. Mindenütt negatív fogadtatásban részesült, a ’92-es Cannes-i Filmfesztiválon a közönség kifütyülte. Roger Ebert azt írta róla, hogy az emberek a két extrém végletet képviselik, ha a Fire Walk With Me szóba kerül – vagy imádják, vagy gyűlölik. Az USA-beli kritikusoktól jött a legtöbb negatív vélemény, míg a ritkább pozitív értékelések Nagy-Britanniából érkeztek. Az Egyesült Államokbeli pénzügyi mélyrepülését azzal magyarázták, hogy túl sok idő telt el a sorozat vége és a bemutató között; ám ahogy már arról korábban szó volt, Japánban nagy sikernek örvendett. A francia szponzorok saját országukban megpróbálkoztak a terjesztéssel, de az emberek eleve negatívan álltak a műhöz, mivel a felelős CIBY-társaság fejét, Francis Bouygues sokan utálták. Mindezek dacára Angelo Badalamenti remek muzsikáját Spirit Awarddal, Saturn Awarddal és Brit Awarddal is elismerték. Lynch a bukás miatt felhagyott a további Twin Peaks-hez kötődő terveivel, döntését sem a rajongók, sem az időközben felbukkanó pénzelő emberek nem tudták megváltoztatni…

Nekem mind a széria, mind ez a lezáró/megnyitó film tetszett; bár el kell ismerni, hogy a Fire Walk With Me eleje kissé unalmas, és az általános hangulata sokkal ijesztőbb, mint a Twin Peaks-é. Hogy ez rossz vagy jó, azt mindenki eldöntheti magában! Aki szerette a sorozatot, az mindenképpen nézze meg, ajánlom még David Lynch-rajongóknak és a pszichológiai horror kedvelőinek! 

Pontozás: 

imdb: 7.2 (Elképesztően magas pontszám, ám megmagyarázható azzal, hogy az eltelt 20 év alatt a kritikusok megtanulták értékelni.) 

Szerintem: 5/5 (Úgy vagyok vele, mint a Mulholland Dr.-val, nem biztos, hogy szívesen újranézném, mert olyan ijesztő.) 

Utólagos szerkesztés: 2017-ben megérkezett a sorozat 3. évadja, amit itthon az HBO sugároz. Állítólag nagyon jó, de irtó későn adják, ezért még nem volt szerencsém hozzá...

Hírek: 

- Dana Ashbrook következő érdekes munkája a Masque című dráma, ami a Dr. Jekyll és Mr. Hyde „folytatása”. A leírása alapján arról szól, hogy milyen hatással lesz a doki kísérletezése a környezetére… 

- Ray Wise rengeteg filmet forgat mostanság, ezek közül kiválasztottam párat, ami első blikkre említésre méltó: Digging Up The Marrow (szörnyes fantasy/áldokumentum), The Bronx Bull (a Dühöngő bika folytatása/előzménye) és Jurassic City (olcsó Jurassic Park-koppintás). 

- Kiefer Sutherland szinkronhangként erősíti a Mortal Kombat X videojátékot. Vajon Stryker vagy Johnny Cage lesz? 

Várható írások: Rosencrantz és Guildenstern halott, valami Mozsárágyútól, és egy elmélkedő cikk a Twin Peaks-ről, bár utóbbi lehet, hogy másik weboldalra kerül.

Frank Miller képregényíró/rajzoló anno több alkalommal megreformálta a comics műfaját, elég csak például a legendás Batmanes alkotásaira gondolni, vagy éppen saját szériájára, a Sin City-re, ami nemcsak a rajzolt lapokon gyakorolt nagy hatást különleges látványvilágával és brutális erőszakosságával, hanem 2005-ben a mozivásznakon is. A bűn városa olyan, mintha egy életre kelt, mozgó képregényt néznénk, csupa érdekes és egyedi karakterrel, felejthetetlen képsorokkal és a monokróm látványvilágba ékelt színes részletekkel, amik garantáltan beleégnek a néző agyába. Mondanom sem kell, hogy a világsztárokat felvonultató alkotás hatalmas siker lett és Miller univerzumából még számos történet állt rendelkezésre, így már 2006-ban megszületett a film folytatásának ötlete. Nálam jobban hozzáértő emberek már összefoglalták, mennyi vesződség és halogatás után jutottunk el 2012-ig, amikor a forgatás végre elkezdődött, majd 2014-ig, amikor kis híján 10 évvel az eredeti után bemutatták az Ölni tudnál értét; így inkább rátérek a lényegre:

Újabb csavaros és vérfürdőben bővelkedő utazásra indulunk Basin City-be, ahol négy történet bontakozik ki előttünk. Az elsőben a lassan félisteni szintre emelkedő Marv (Mickey Rourke) vesz üldözőbe néhány újgazdag ficsúrt, hogy móresre tanítsa őket, ezzel megadva az alaphangot a későbbi eseményeknek. A második sztori a szerencsejátékos Johnny-t (Joseph Gordon-Levitt) mutatja be nekünk, aki akár egy dollárból is tud százezreket csinálni, ám ezúttal rossz lóra tesz, mert a velejéig romlott Roark szenátorba (Powers Boothe) köt bele, de korántsem véletlenül! A harmadik eseménysor Dwight (Josh Brolin) útját követi, aki a Végzet végzetes asszonya, Ava Lord (ejtsd: Éva, Eva Green) után kajtat, miközben saját démonaival küzd, és fogalma sincs róla, hogy csapdába sétál. A befejezésnél pedig Nancy (Jessica Alba) próbálja feldolgozni Hartigan (Bruce Willis) elvesztését, úgy, hogy bosszút esküszik Roark szenátor ellen. Vajon kié lesz a szerelem, ki kapja a nagy zsozsót és kibe repülnek a golyók? Sin City-ben a válasz sohasem egyértelmű….

Első körben úgy készültem erre, mint a Demónára: ez is egy Juno Temple-film, legalább ő benne van, remélem, minél többet és így tovább. Közben viszont felmerült bennem, hogy Miller rendezői kvalitása a Spirit – A sikoltó város kapcsán megkérdőjelezhető – igaz, hogy ezt nem láttam [végig], de tudom, hogy csúfos bukás lett, viszont meg kell említeni, hogy az első Sin City-ben Frank bácsi szintén ellátott direktori feladatokat, és az marhajó! Amint aztán elkezdtek peregni a képkockák a vásznon, magával ragadott a hangulat… 

Dwightot már az előzményben se kedveltem, a véleményem ugyanaz maradt róla, de az ő szálában van Juno és Eva Green, ráadásul tulajdonképpen ez a fő vonulat. Ms. Temple karakterének mellékszála mellett ott van még Christopher Meloni nyomozója, Mort, aki szintén egy érdekes plusz szálacska a történeten belül; ezen kívül visszatér az Óvárosi prosti-vezér Gail (Rosario Dawson), a halálos Miho (ezúttal Jamie Chung) és az ikrek, Wendy meg Goldie (Jaime King). Dwight sztorija az egyik előzmény, a másik Nancy-é, utóbbiban Jessica Alba kicsit megcsillogtatja a színésznői tudását, Bruce Willis viszont kárba megy, leszámítva az utolsó pillanatot, mikor felbukkan. Johnny hosszadalmas bosszúhadjárata az igazi új történet, amit Miller a forgatókönyvhöz csinált; ugyanis Marv felvezető kalandja olyan rövid, hogy talán nem is lehet igazán egésznek tekinteni. Dávid barátomnak, akivel együtt ültünk a moziban, éppen a kártyás meséje tetszett a legjobban, mert szerinte ő az egyetlen a „hősök” közül, aki kevésbé romlott, szimpatikusabb a többieknél – nálam viszont éppen ez a szál maradt alul a többivel szemben. 

Szpojler 

Elgondolkodtató, hogy az első epizódban, amikor Marv meghal, akkor Nancy arca még ép és Hartigan is jár a bárban. Vagyis, ha a sztriptíz-táncosnős rész tényleg előzmény, akkor Nancy képe csupa vágás kellett volna, hogy legyen az előző műben, mielőtt Marv meghal… Ezen kívül örültem volna, ha adnak valamiféle magyarázatot Johnny kiapadhatatlan szerencséjére. 

Szpojler vége

A kiindulópont és összekötő kapocs most is Kadie bárja, minden esemény innen indul ki, de ugyanígy összeköti az egyes elemeket Marv alakja, aki gyakorlatilag Sin City megtestesülése. Az erőszak ismét elképesztő méreteket ölt, és elég realisztikus; ennek ellensúlyozására viszont olyan ökör jelenetek vannak a szokásos gépfegyveres őrökkel, hogy az valami csoda (főleg a végén, a villa ostrománál); de az egész annyira szórakoztató, hogy mégsem zavart. Mivel pedig nem mindig egyértelmű, hogy előzmény, avagy folytatás-e, amit látunk, ezért lehet izgulni, hogy ki hal meg és ki marad életben. Jó, hogy 18-as karikával adják, látszik, hogy meg sem próbálták tompítani a sztori élét a készítők, meg hát Green és Temple elég sokat meztelenkednek - érdekes, hogy egyikük sem amerikai, az onnan származó színésznők még most se vállalták a testük felfedését. Az egyetlen tényleges negatívum a játékidő, ami picit több mint két óra, emiatt ugyanis feltűnt, hogy a befejezéskor alig bírtam visszaemlékezni az elejére. Dávid szerint a monológok általános szintje leromlott, ez néhol tényleg észrevehető, de az akció kárpótol érte. 

Az illusztris színészi gárda egy része közvetlenül az előzményből érkezett: Rourke, Alba, Dawson, Willis, King és Powers Boothe visszatérő szereplők, közülük az első és az utolsó játszik a legjobban. Boothe különösen nagyszerű főgonosz, aljas, rémisztő és karakteres, érdemes odafigyelni rá! Juno jelenetsora nagyon tetszett, itt a hölgy partnere Ray Liotta. A már említettek mellett láthatjuk még Christopher Lloydot, felismerhetetlenül Stacey Keach-et, Marton Csokast, Alexa PenaVegat és Lady Gagát, a legtöbbjüknek csak egy-egy rövid jelenete van. Brittany Murphy halála miatt a karakterét kiírták, Michael Clarke Duncan helyét pedig Dennis Haysbert (Cerrano A nagy csapatból) vette át. Frank Miller a rendezés és az írás mellett producer volt, Robert Rodriguez rendezett, pénzelt, vágott, a zenét szerezte és operatőrködött is.

Érdekességek: A négy történet címe Just Another Saturday Night, A Dame To Kill For (ezek megjelentek korábban képregényként), The Long, Bad Night és Nancy’s Last Dance (ezek teljesen újak). Devon Aoki, az eredeti Miho éppen terhes volt, ezért nem játszhatott a filmben, Jeremy Piven Bobja pedig az a fickó, aki Hartigan társa, csak korábban Michael Madsen alakította – hogy őt miért cserélték le, azt csak találgatni lehet. A producerek között több orosz nevet lehet felfedezni. Eva Green és Marton Csokas házaspárt játszanak, és a valóságban is egy párt alkottak négy éven át. Rodriguez forgatókönyve már évekkel ezelőtt elkészült, de állítólag a Weinstein-testvérek miatt csúszott a forgatás, amit el tudok képzelni (lásd: Grimm). Clive Owen A sebész című sorozat miatt nem tudott részt venni a produkcióban, ezért maszkmesterek segítségével alakították Brolin arcát hasonlóra az övéjéhez. Ava karakter-poszterét az MPAA betiltotta az USA-ban, mert túl sokat mutat meg a színésznő kebléből. Ez a legdrágább film, amit Rodriguez valaha forgatott. Végül két fura név a statiszták közül: Heaven Elizabeth Fearn – óvárosi lány (a heaven mennyországot jelent) és Tanner Priest – vendég a bárban (Tímár Pap). Az Ölni tudnál érte 70 millió dollárból lett, eddigi bevétele megközelítőleg 14 millió. A kritikától vegyes értékelést kapott, rossz bevételét a gyenge marketingnek, a negatív értékeléseknek meg a két rész között eltelt 9 évnek tulajdonítják. 

Pedig korántsem annyira rossz, mint ahogy beállítják, ám a lényeg talán tényleg az, amit a wikipedián olvastam: olyan, mint az elődje, de míg a szimpla Sin City az újdonság erejével hatott, addig az A Dame To Kill For már nem képes ugyanezt a hatást elérni. Ettől még nekem tetszett, és aki szerette a korábbit, az ne hagyja ki! (Megjegyzés: Mi 2D-ben néztük, úgyhogy fogalmam sincs, hogy térhatással jobb-e.) 

Pontozás: 

imdb: 6.5 (Érdekes, milyen jó pontszáma van ahhoz képest, hogy mindenütt rossz hírét keltik.) (3 év alatt 0.6-ot csökkent.)

Szerintem: 4/5 

Utólagos szerkesztés: Másodszorra halálra untam magam rajta, még az akciójelenetek is unalmasak voltak...

Hírek: 

- Frank Miller az írója a mostanában induló Gotham című sorozatnak, ami Batman városát mutatja be, még mielőtt Bruce Wayne-ből a Sötét Lovag vált volna. Amennyit eddig tudok róla, az alapján biztosan megbukik… (Tévedtem.)

- Jessica Alba a The Veil névre hallgató feltehetőleg kísértetes horror mellett a Barely Lethalt erősíti. Ebben az akció-vígjátékban Haley Steinfeld alakít egy tini bérgyilkost, aki új életet akar kezdeni, ezért beiratkozik egy középiskolába, ahol aztán számára új kihívásokkal kell szembenéznie. Alba mellett felfedezhetünk még egy Sin City-s arcot, Jamie Kinget a szereplők közt, valamint Sophie Turnert a Trónok Harcából. (Itthon Gyilkos gimi címen lett ismert.)

- Rosario Dawson a Daredevil tévésorozatot és a készülő Clerks III-at erősíti – utóbbi Kevin Smith legendás Jay és Néma Bob-mozijainak következő felvonása. (És 2017-ig nem készült el.)

Várható írások: Twin Peaks – Tűz, jöjj velem!; Az Igazság Ligája: A Villám-paradoxon.

Ismét itt vagyok. Az utóbbi időben túlságosan lefoglal a Neverwinter Nights újrajátszása, emellett éjjelente a Twin Peaks után (amit az M1 sugároz) már nem nagyon marad kedvem/energiám filmnézésre, ezért maradtam távol ilyen sokáig. Viszont jó hír, hogy Mozsárágyú visszatért, a jövőben még több írást olvashattok tőle. No, de most már rátérek a cikkem tárgyára. 

Szerintem mindenki ismer legalább egy olyan filmet, amit kedvel és Luc Besson rendezőként, producerként vagy éppen íróként benne volt. Például a kereskedelmi csatornák által gyakorlatilag minden héten sugárzott Taxi-kvadrológiát; a fantasztikus Az ötödik elemet; a legendás Leon, a profit; vagy mostanában a Liam Neeson nevével fémjelzett akciófilmeket (Elrabolva 1-2, Non-Stop). Nekem Besson neve garancia a jó szórakozásra, tehát máris akad egy vonzó faktor számomra a Lucy-ban. A következő pozitívum a főszereplőnő, Scarlett Johansson, aki az egyik legvonzóbb színésznő manapság az USA-ban és a Vasember 2 óta tudjuk, hogy megállja a helyét akcióhősként. Ezek mellett már csak hab a Torgyán Morgan Freeman szerepeltetése és a történet (ami igencsak emlékeztet egy saját munkáméra). Röviden: ezt a mozit mintha nekem találták volna ki! Vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, mit láthatunk:

Alapfelállás: az átlagember az agykapacitásának mindössze 10%-át képes kihasználni. Címszereplőnőnk (S.J.) balszerencséjére belekeveredik egy kínai maffiózó (Choi Min-Sik) drog-bulijába és akaratán kívül kénytelen a testében átszállítani egy új típusú kábítószert a vámon. Ám út közben a gyomrába varrt nejlonzacskó kilyukad és a CPH4-nek nevezett anyag beszivárog a szervezetébe, majd elképesztő változásokat indít be a fiatal lány testében. Lucy egyre nagyobb agykapacitást ér el, és ezzel mind újabb és újabb fantasztikus képességekre tesz szert, ám kevés ideje marad, mert a szupergyors revolúció hatására a teste rohamosan használja el önmagát. Egyetlen esélye, ha megszerzi a CPH4 másik három adagját a többi futártól és elfogyasztva azt eléri a felfoghatatlan 100%-os álomhatárt! De a feldühödött gengszter és magánhadserege ezt nem fogja szó nélkül tűrni! Vajon mi lesz az istennővé váló lány sorsa és végzete hogyan befolyásolja világunk jövőjét? 

Most remek helyzetben vagyok, mert ezt az alkotást el lehet intézni néhány szóban, de ha akarok, egy csomót pofázhatok róla. Alapjáraton egy izgalmas krimi – a fiatal hősnőt akarata ellenére „megkínozzák” és a testébe varrják a drogot – ami viszont átmegy sci-fibe – Freeman karaktere megismertet bennünket Besson agy-elméletével és annak teoretikus következményeivel, ezt követően pedig Lucy a gyakorlatban bizonyítja ezeket. Amellett, hogy izgulhatunk a címszereplőért, még ámulhatunk az Industrial Light & Magic által létrehozott látványvilágon és végül, akinek kedve van, elgondolkozhat azokon a témákon, amiket csak felületesen, de olyan módon érintenek, hogy a moziból kijövet a néző biztosan végigfuttatja magában a látottakat. És ezzel máris adott az esély némi filozofálgatásra, amit egy alapvetően akciófilm-jellegű mozgókép indított be. (Megjegyzés: Ugyanerre képes volt nálam a Prometheus is, de itt sokkal több kérdést és gondolkodni valót adnak.) Persze mindeközben visszaköszön rendezőnk ismert stílusa – az autós üldözésnél például lehetetlen nem gondolni a Taxi 2-re, de ez csak egy példa.

Színészi játékot igazán csak a film első felében láthatunk, bár Freemannek ekkor sem kellett megerőltetnie magát. A későbbiekben Lucy elveszti az érzelmeit, így Johansson végig csak ugyanazt az érzelemmentes arcot mutatja, nyilván rendezői utasításra, míg Choi Min-Siknek később már alig jut szereplési idő, de azért minden kis mozzanatából kihozza a legtöbbet. Nagyon tetszett, hogy a kínaiak csak kínaiul beszélnek, a lánnyal tolmács segítségével értetik meg magukat és ez a későbbiekben is így marad; továbbá a különböző országokban mindenütt a helyi nyelveken szólalnak meg - például a Lucy mellé szegődő zsaru (Amr Waken) saját hazájában a kollégáival franciául dumál. A nemzetköziséget a szereplők külseje tovább fokozza, hiszen Johansson kaukázusi, Freeman afro-amerikai, Min-Sik ázsiai, Waken pedig egyiptomi vonásokkal bír. A történettel nincs bajom, a játékidő viszont túl rövidnek tűnik, néztem volna még egy darabig. Ebben a filmben az a jó, hogy mindenki megkapja belőle, amit szeret: a krimik/thrillerek rajongóinak ott van az első 30 perc és a remek főgonosz; a sci-fik kedvelőinek a tudományosan alátámasztott természetfeletti eseménysor; de az akciófilmek meg a vígjátékok szerelmesei sem maradnak hoppon a vérpezsdítő üldözéseknek meg az itt-ott elejtett kis poénoknak köszönhetően. 

SZPOJLEREK ITT 

Ami nem tetszett, az két nyilvánvaló ökörség a játékidő alatt, amik egyszerűen irreálisak. Az elején a csaj besétál egy kórházba a kezében stukkerrel és senkinek se tűnik fel, pedig jó egy percen át megy, körülötte mindenütt emberek vannak. (Közben a kint rá váró taxis nem értesíti a rendőrséget, sőt, ha jobban belegondolok, arra se emlékszem, hogy utána visszaül-e az autóba vagy sem.) Ám ami még nagyobb baj, hogy ugyanez a jelenet megismétlődik, csak hússzorosan felnagyítva, egy órával később, mikor az egyetem parkolójában nyitott ajtókkal és csomagtartókkal áll vagy 10 éjfekete kocsi, mellettük 26 kínaival, akik éppen bazinagy mordályokkal fegyverezik fel magukat. Ekkor megjelenik ötezer rendőrautó és elmennek mellettük, senki se látja meg őket… Továbbá Mozsárágyú észrevette, hogy amikor a végén a lány bőre befeketül, akkor kétszer láthatjuk, amint a feketeség felkúszik a vállán. Egyébként ezek egyike sem befolyásolja a történetet vagy az élvezhetőséget, de olyan nyilvánvaló hibák, amiket egyszerűen nem szabadott volna benne hagyni… 

SZPOJLEREK VÉGE

Érdekességek: Besson azt nyilatkozta, hogy már tíz éve készült erre a projektjére. Szerinte a film „egyharmad Leon, a profi; egyharmad Eredet és egyharmad 2001: Űrodüsszeia.” A 10%-os mítoszként ismert agyelmélet tényleg létezik, de tudományosan megalapozatlan, ezzel a rendező tisztában volt/van. Elvileg a második kórházas szekvenciában az egyik orvos, akit lelőnek, az maga Luc bácsi. A színészek között felfedeztem Analeigh Tiptont, aki az Amerika Következő Topmodelljéből indult el, a stáblistában pedig van egy vicces név, az egyik professzort ugyanis Pierre Poirot-nak hívják, pont, mint Agatha Christie híres nyomozóját. (Tudom, hogy a rendőrnek más a keresztneve, de a vezetéknevük egyezik, na.) A zenét Eric Serra (Az ötödik elem) szerezte, a producer Besson felesége, Virginie Silla volt. 

Bár a cselekmény első fele Tajvanban játszódik, a rosszfiú és segédei koreaiul beszélnek. A gonosz közelről mutatott Evian ásványvízzel mos kezet – ez a legnyilvánvalóbb termékelhelyezés, de biztosan volt még pár, bár azok nem tűntek fel. Ez az első R-besorolású (külföldön 18-as, itthon 16-os karikásnak számító) mozi, amit részben IMAX-kamerákkal vettek fel; a Besson-filmek közül ebben van a legtöbb speciális effekt és az Europacorp által szponzorált alkotások közül ennek volt a legnagyobb költségvetése. A Lucy megközelítőleg 49 millió euróból lett, máig több mint 217 millió dollárt hozott vissza. Elsősorban pozitív kritikákat kapott, ám jelentősen megosztotta a szakértőket: Johansson játékát, az érdekes és szórakoztató témát, valamint a látványvilágot dicsérték; a nyakatekertnek, értelmetlennek kikiáltott cselekményt és a kiindulópontként szolgáló 10%-os elméletet viszont bírálták. 

Nekem tetszett, mert tényleg szórakoztató meg izgalmas, a hangulata magával ragadó, a látványvilága nagyszerű és elgondolkodtatott. Mozsárágyú szerint látszik, hogy nem amerikai alkotásról van szó, az ő tetszését is elnyerte, szóval, aki tényleg kikapcsolódni akar a moziban, annak ez a film való! 

Pontozás: 

imdb: 6.4 (3 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 4/5 (Az egy levonás azért jár, mert vannak hibái és valahogy túl rövidnek érződik, ezen kívül az akciójelenetekben a hősnő legtöbbször nem is vesz részt…) 

Hírek: 

- Hamarosan várható egy képregény-feldolgozás a Lucy-ból, egy esetleges folytatásról még vitatkoznak a készítők. 

- Luc Besson tovább folytatja már bejáratott sorozatainak gyártását, íróként és producerként vezényli az Elrabolva 3, valamint A szállító 4-5-6 munkálatait – utóbbiakban már ne számítsunk Jason Stathamre. (AZ első elkészült, az utóbb említett három epizódnyi száguldásból viszont csak egy.)

- Scarlett Johansson ismét fekete testhezálló uniformist öltve válik Natasha Romanoffá a Bosszúállók: Ultron korában, valamint az utána érkező önálló Fekete Özvegy-moziban; ezeken felül pedig kipróbálja magát rendezőként a Summer Crossing című drámával, ami Truman Capote regényén alapszik. Továbbá szinkronhang lesz A dzsungel könyvének élőszereplős feldolgozásánál – ez biztos kell? (Előbbit láttam, nem volt nagy durranás, az utána jövő kettő legjobb tudomásom szerint 2017-ig papíron maradt, a negyedik meg elékszült, aztán eltűnt a süllyesztőben a többi, hasonló CGI-izével együtt...)

- Morgan Freeman a valamikor tavaly vagy tavalyelőtt bemutatott gyerekfilm, a Delfines kaland második részével tér vissza hamarosan a mozivásznakra. 

Várható írások: Sin City – Ölni tudnál érte.

Sokat nevettem a Monty Python, sok pénzért, sokadszorra látott jeleneteken, sokízületi gyulladás. Ja, ez nem. A többi stimmel.

Senkit nem untatok azzal, milyen kiváló részletességgel tudom felsorolni kronológiailag a társaság legfontosabb tevékenységeit, lényeg, hogy 1983. óta nem igazán csináltak így együtt semmit. Novemberben bejelentették, hogy fellépnek – ha megérik – Londonban, mert miért ne. Valamivel többen vették meg az összes jegyet másodpercek alatt, mint ahányan tavasszal az elempére szavaztak, szóval sürgősen kellett szervezni még néhány fellépést. Ezek válogatott vidámságaiból pedig Galla Miklós zseniális fordításának is köszönhetően, egész estés mozifilm lett.

Mi is ez? Lényegében 5 vénember meg egy halott orvos olyan jeleneteket ad elő, melyeket tényleg csak azok nem fújnak kívülről, akik tudatosan távol tartották maguktól a Monty Python nevű csoportosulást. Néhol meg-megszakítják a folyamatos hülyéskedést, de csak hogy zenei aláfestés mellett folytassák Eric Idle rendezését. Rájöttem különben, hogy kétféle ember létezik: 1. aki menthetetlen rajongó (pl.: Mozsárágyú), 2. aki rosszul van tőlük, és 3. aki látta a mozifilmeket. Tehát háromféle ember létezik… hahaha, micsoda poén volt, mi? ;) Én még egy külön kategória vagyok, mert bárhol és bármikor előszedem és hangoztatom a poénjaikat és csak én röhögök rajtuk, viszont én nagyon. Most is így van ez, miközben a kedves olvasó csak olvas, és még mindig nem tudja, fog-e bármi használható információt szerezni erről a filmről. Ami nem film. És egyébként nem is ajánlom az elvakult rajongókon kívül senkinek, mert nekik szerintem csak egy vicces gyűjtemény lesz musical-betétekkel. 

Viszont velem életemben először fordult elő, hogy moziban tapsikoltam meg énekeltem és fütyörésztem a dallamokat. Egészen úgy éreztem, mintha ott lennék az aréna közepén (valamelyest rontotta ezt az érzést az, hogy nem egy arénányi ember volt körülöttem, csak 20-25). És biztos vagyok benne, hogy aki nem imádja ezeket a szarkasztikus, morbid és intelligens urakat, azok nem érzik majd úgy, hogy érdemes volt ezért fizetni.

Nem rossz ez, sőt. Az a legnagyobb poén, hogy egyáltalán nem ciki vagy szánalmas a produkció, nincs olyan „állott sült hal”-érzete. Egészen friss és lendületes az úriemberek működése a jelenetekben és a sokak szemében sértő poénok még ma, 40 évvel később is sértőek. Senki, tehát tényleg senki sem nevetett a moziban Tévésámánon és rajtam kívül a „náci rémtettek” vagy a kibaszott katolikus egyház említésére. A Pénisz-dal (melynek kedves átiratai a Vagina- illetve a Fenék-dal) is érezhetően új volt a legtöbb nézőtárs számára. Amikor némi aktualitást becsempészve, putyin elvtárs (nem írnám le nagybetűvel a nevét) fejére „CENZÚRÁZVA” pecsét került, az pedig cseppet sem volt váratlan tőlük, viszont nagyon is helyénvaló. Mindenki a maga eszközeivel ad hangot a véleményének, ők így. Ha már a világ nagyhatalmai meg sehogy… 

Ha már idáig kitartott a kedves olvasó, akkor megemlíteném, hogy bizony az idő vasfoga rendesen rágódott a Pythonok még élő tagjain, de jól tartják magukat. Egyedül Mr. Jones-on éreztem, hogy kicsit mintha lassabban reagálna, meg szegény nem is kapott túl sok szerepet, pedig megnéztem volna a klasszikus sztriptíz-jelenetében… Mr. Cleese mintha semmit sem változott volna, talán csak még ijesztőbben tud köhögni meg krákogni, Mr. Palinnel közösen előadott Döglött Papagáj c. művében pedig gyönyörködhetünk az angol nyelv, de még inkább a magyar nyelv sokszínűségében. Michael Palin hihetetlen módon 71 évesen is cuki. Nemrég egy interjúban a riporter kérdésére, miszerint ki az, akiért még ma is őrjöngnek a csajok, ő volt az egyértelmű válasz társai szerint. Azt viszont hozzátenném, hogy amennyire meglátszik az idő múlása Terry Jones agyán, annyira nem a kinézetén. Terry Gilliam pedig minden eszközt bevet annak érdekében, hogy a gyengébb gyomrú nézők rosszul legyenek, ő az az ötösből, aki semmi mást nem csinál, csak hülyét saját magából. Végre szerepelhetek én is, gondolhatta magában, így minden idióta jelmezbe belebújt, amit csak elé raktak. A fő meglepetés-felelős ő volt, teljesen váratlan megoldásokkal szolgált a nagyközönségnek. Az 1989-ben eltávozó Graham Chapman pedig biztosan a Papagáj társaságában röhögte ki bárgyú nőimitátor kollégáit a másvilágon.

A legtöbb, éles társadalomkritikával átitatott jelenetük még ma is szörnyen aktuális. Még mindig tabudöntögető és elgondolkodtató, amit csinálnak. Nekik aztán tényleg nincs szükségük még több pénzre, nem akarnak mindenáron köztudatban lenni, egyszerűen csak van bennük elég exhibicionizmus, azt tehetik, amit szeretnek és nem mellesleg a nézők ezt szeretik. 

Régen a kedvenc filmem volt a Nekem 8, amit ma is szívesen megnéznék, csak sosincs kedvem hozzá, mert már tényleg kívülről tudom. Kihagyhatatlan klasszikus még az Életfogytig, amit viszont újra meg újra képes vagyok végigülni. Mi a közös a két alkotásban? Martin Lawrence. A ’90-es években ő volt a vígjátékok egyik ásza, rengeteg moziban szerepelt, ám ahogy a 2000-es évtized jött, szép lassan eltűnt. Elgondolkoztam, miközben néztem a Blue Streaket és rájöttem, mi lehet ennek az oka, de először lássuk, miről szól ez az alkotás: 

Miles (M.L.) két társával kiterveli, hogy elrabol egy hatalmas gyémántot, azonban az akcióba hiba csúszik, amikor egyikük, Dick (Peter Greene) úgy dönt, egyedül akarja learatni a babérokat és megpróbálja likvidálni a partnereit. Miles menekülőre fogja és egy építés alatt álló ház szellőzőrendszerébe rejti a zsákmányt, mielőtt elkapják a rendfenntartó erők… Két évvel később emberünk kiszabadul és első útja az akció helyszínére vezet, ám balszerencséjére az elkészült házba a Los Angeles-i Rendőrség költözött. Miles egy merész ötlettől vezérelve hamisított papírokkal nyomozónak adja ki magát, hogy bejuthasson, ám képtelen elkerülni a feltűnést, és ami még furcsább, egyre jobb zsaru lesz belőle, miközben a kő után kutat. Ám ezalatt Dick újból felbukkan, mert neki is kell a gyémánt. Vajon kié lesz a vagyonokat érő drágaság és az időközben Melon nyomozóvá vált tolvaj képes lesz-e visszaalakulni gazfickóvá, vagy végleg a törvény őrévé válik? 

„A francba!”

Úgy emlékeztem, hogy az Állj, vagy jövök! tök vicces, de sajnos mégse így van. Azt hiszem, ahogy egyre öregebb leszek, úgy változik a humorom is, ez a film pedig összesen négy alkalommal tudott megnevettetni a teljes játékidő alatt. Olyan az egész, mint a Corky Romano, ám miközben abban csupa ostoba, fárasztó, de tényleg humoros jelenet van, addig itt a cselekmény nagy része abból áll, hogy Lawrence föl-alá pattog és ordibál, amihez társnak kapja Dave Chappelle-t, aki a Robin Hood: A fuszeklik fejedelmén kívül csak ezt az egyetlen karaktert képes előadni. Szerencsére maga a sztori izgalmas és Miles van annyira szimpatikus, hogy szurkolhattam neki, szóval a röhögés helyett ez kárpótolt. Különös, de ebben a moziban nincs szerelmi szál, ami üdítőleg, ritkaságnak hat. Néhány ismerős arc megjelenik a főbb szereplők között: Peter Greene volt a főgonosz A Maszkban, itt van még Luke Wilson, valamint William Forsythe a Rob Zombie-féle Halloweenből. A rendező Les Mayfield (Ki a faszagyerek?) volt.

Érdekességek: Észrevettem, hogy amikor Miles a volt barátnője házánál beszél az ablakban álló lánnyal, akkor a jelenetben végig egy biciklis srác áll mögötte. Azt hittem, lesz vele valami, de nem, viszont tök feltűnő, ahogy ott várakozik. Eredetileg 18-as karikás alkotás lett volna a Blue Streak, ám hosszas gondolkodás után átalakították a sztorit, a szövegkönyvet és a karaktereket is, hogy 12-es karikát kaphasson, és így szélesebb közönséghez juthasson el. A betétdalokat tartalmazó CD hatalmas sikert ért el, platinalemezzé vált. Tervezték, hogy lesz folytatása, de ez sosem készült el. Végül egy vicces név a statiszták közül: Rocco Salata (mentőautó-sofőr). Az Állj, vagy jövök! 65 millió dollárból készült és majdnem 118 milliót hozott vissza, a kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott. 

Sajnos (?) tény, hogy az a humor, amit Martin Lawrence képvisel, mára már erősen kikopott, a mostani nézőknek nem vicces a karate-mozdulatokat imitáló, utcán táncoló, ordibáló klisé-néger. Azt hiszem, emiatt láthatjuk egyre kevesebb vígjátékban Martint, aki viszont még így is jobban járt, mint Életfogytig-beli partnere, Eddie Murphy, akit manapság teljesen leírtak és az összes filmje megbukik. Röviden: eljárt az idő a Lawrence által képviselt humor felett, pedig emberünk egyébként jó színész! Cikkem tárgyáról meg annyit, hogy régebben viccesebbnek tűnt, ma már csak egy középszerű mozi… 

Pontozás: 

imdb: 6.3 (3 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5 

Hírek: 

- Martin Lawrence megint zsaru lesz a Bad Boys 3-ban, ahol újfent Will Smith oldalán csap le a gazfickókra. Kérdés, hogy ez tényleg szükséges folytatás-e? (Nem, erre bizonyíték, hogy 2017-ig ötlet maradt.)

- Luke Wilson író, rendező és főszereplő lesz a Juarez 9 című vígjátékban, aminek a történetét viszont egyelőre még nem ismertették. 

- Peter Greene a 3 Solitude névre hallgató horrort erősíti ebben az évben. 

- William Forsythe lesz az új Jake LaMotta a The Bronx Bullban, ami a Dühöngő bika előzménye és egyben folytatása. Vajon erre is mi szükség van?

Hétfő óta adja az m1 a Twin Peaks-et, azonban csak hétköznapokon, így most szombaton éjjel hiányzott, hogy nézhessek valamit, ezért elővettem a tavaly készült listámat, amiről ezt választottam. Egyrészt, mivel nem folytatás, másrészt Zack Snyder rendezése, ezek mellett viszont ellene szólt a bemutatója táján az internetet elárasztó negatív vélemények áradata, valamint, hogy nem vagyok akkora Superman-rajongó. Mielőtt viszont a véleményemet ismertetném, jöjjön egy kis történet: 

Egy távoli világ, a Krypton lakói végső tartalékként a bolygó magjából kezdenek el energiát kinyerni, ám a folyamat kataklizmát indít el, amely a planéta pusztulásához vezethet. A tudós Jor-El (Russell Crowe) hiába figyelmeztet mindenkit, nem hallgatnak rá. Rajta kívül egyedül a katonaságot vezető Zod tábornok (Michael Shannon) érti meg, milyen közel a vég, ezért harcosaival átveszi az irányítást, ám az elkerülhetetlent ő sem tudja megállítani. Utolsó reményként Jor-El belekódolja újszülött fiába a kryptoniak ősi géntérképét, majd útnak indítja gyermekét a messzi világűrbe… 

Évtizedekkel később a Földön él egy Clark nevű férfi (Henry Cavill), aki más, mint a többiek. Hatalmas ereje van, tud hősugarakat lőni a szeméből, röntgenlátással bír és gyakorlatilag lehetetlen őt megsebezni. Különös mivolta végett bujkál, mert földi édesapja, Jonathan (Kevin Costner) azt tanította neki, hogy az emberiség még nem áll készen arra, hogy szembenézzenek vele. Clark azonban ahol csak tudja, kamatoztatja fantasztikus képességeit, amikre felfigyel az újságíró Lois Lane (Amy Adams) és nyomozni kezd utána. Hősünk egy ásatáson rátalál egy űrhajóra, amit az ő népe küldött sok ezer évvel ezelőtt világunkra és mikor beindítja a vezérlőrendszerét, tudtán kívül riasztja a kozmoszban cirkáló Zodot, aki csapatával együtt hosszú ideje óta kutat a Krypton újrateremtéséhez szükséges géntérkép után. A tábornok figyelme a Föld felé fordul, ahol címszereplőnknek, vagyis Kal-Elnek választania kell: az emberek vagy a kryptoniak oldalára áll? Vajon hogyan dönt majd és mi lesz, ha nem áll Zod mellé?

„El tudod képzelni, hogy a világ hogyan reagálna, ha megtudnák, hogy egy ilyen ember jár közöttük?” 

Számomra „A Superman-film” az 1978-as, vagy talán még inkább az azt követő Superman II. Tény, hogy a ’70-es évek végi, ’80-as évek eleji technika még nem volt olyan fejlett, mint a mai, de számítógéppel megrajzolni mindent már korántsem akkora kunszt manapság, mint amekkora a hiteles repülő ember megalkotása volt anno. Christoper Reeve legendás szerepében egyéniséget, lelket kölcsönzött a képregény-figurának, igazán olyanná formálta, amilyennek Supermant képzelem és már 2006-ban sem értettem, minek egy újabb Acélember-mozi. Bryan Singer rendezése meg is bukott, ám ez nem vette el a Warner kedvét attól, hogy újabb részt rendeljen meg. Christopher Nolan elképesztő Sötét Lovag-trilógiája megmutatta a világnak, hogy lehetséges valósághűen bemutatni egy szuperhőst, a kasszákba befolyó milliárd dollárnyi összeg pedig elég nagy lökést adott ahhoz, hogy a Superman visszatér után ismét vászonra vigyék az igazság kék-vörös gúnyás bajnokának kalandjait. Az egésszel egyetlen probléma van: David S. Goyer. Ez a fickó nem csak szart csinál, de az utóbbi öt évben a neve összeforrott a nagyot kaszáló, viszont egyébiránt ostoba mozikéval, annak dacára, hogy például szerintem A Sötét Lovag: Felemelkedés óriási. De úgy látszik, Goyer képtelen egymás után két jó szkriptet összehozni… Viszont még az előkészítési fázisban megragadta a figyelmemet, hogy a lassítások koronázatlan királyát, a látványfilmes Zack Snydert kérték fel a rendezésre, miközben a producer a realizmusáról híres Christopher Nolan lett, és ők ketten eddigi filmográfiáik alapján ég és föld, ezért marhára érdekelt, hogy mit képesek együtt csinálni, mert korábban még egyikükben se kellett csalódnom.

És innentől jönnek a szpojlerek, mert máshogy nem tudom elmesélni, mennyire rossz a Man of Steel.

Mivel képregényes viszonyítási alapom nincs, ezért a ’78-as Supermanből indulok ki. De nem kell, hogy összehasonlítsam azzal, mert enélkül is látható, hogy az alapot adó Superman-mítoszt kidobták az ablakon. Először ott van Jor-El, aki Marlon Brando alakításában magasztos, békés szándékú férfi, itt azonban inkább tűnik harcosnak, mint tudósnak – talán Russell Crowe gladiátori múltja miatt? Ezen még túl tudok lépni. Utána izgalmas volt látni, ahogy a gyermek, majd tinédzser Clark megpróbálja kontrollálni elképesztő adottságait, Kent papa elgondolása a rejtőzködésről szintén újszerűen hatott, ám a sarkvidéktől kezdve egyre több baromság jön… 

1. Valamelyik pofa figyelmezteti Lois-t, hogy „éjjel itt -40 fok is lehet ám”, ennek ellenére senkinek nem látszódik a lehelete a fagyban.

2. Clark 33 éves, tehát a Krypton katasztrófája 33 évvel ezelőtt történt. Oké, hogy Jor-El belekódolta a személyiségét abba a kis szilánkba és ezzel vezérli a hajót, de honnan tudja a kivetülés, hogy mi lett hősünk apjával, mikor azelőtt kilőtték az űrbe, hogy meghalt? Miért ad köpenyt Supermannek és ő hogyan, mivel, meg egyáltalán minek borotválkozik meg a hajóban? (A ruhára az a magyarázatom, hogy amíg a fiú bejut, addig az apa a fedélzeten lévő gépekkel elkészítteti ezt a ruhát, ez elképzelhető.)

3. Perry White fekete. Nem vagyok rasszista, de unom már, rohadtul unom, hogy az egyik főszereplőnek mindig négernek kell lennie, akkor is, ha mindenki tudja, hogy fehér (poén, de benne van a nevében). Ezen felül Laurence Fishbourne nekem hiteltelen főszerkesztőként.

4. A gonosz terve ugyanaz, mint a pár évvel korábbi Transformers 3-ban. Lehet, hogy így volt a képregényekben, ha tényleg, akkor javítsatok ki, de ha nem, akkor onnan nyúlták.

5. Nincs kryptonit… A rajzfilmekben úgy volt, hogy a hős a Naptól nyeri az erejét, de itt annyira szar, hogy a kryptoni atmoszféra legyengíti, nem csak simán halandóvá változtatja, és nincs kryptonit. Efelett képtelen vagyok szemet hunyni, Superman nincs kryptonit nélkül!

6. Kal-Elnek 33 éven át a földi környezet átformálja a szervezetét, ebből meríti a hatalmát, Zodnak és bandájának ugyanehhez elég kb. egy nap. Persze a régi moziban szintén így volt, hogy amint ideértek, megkapták a szupererőt, de ha most ez van, akkor ne akarjanak ilyen áltudományos ökörséget lenyomni a torkomon!

7. Lois és Clark kapcsolata megalapozatlan. Fél napot se töltenek együtt, és ennyi idő alatt lehetetlen ennyire megszeretni a másikat, hiszen alig van köztük interakció.

8. Dunsztom sincs, ki találta ki, de BAROMSÁG a folyékony, nanotechnológiás, alakváltoztató fém! Már az Amikor megállt a Földben se tetszett, a Transfomers 4-ben se, itt meg pláne nem. De ha már itt tartunk:

9. Miért lesz minden szuperhősös filmből űrlény-invázió? Avengers, Thor 2, és most ez. Ha űrlény-inváziót akarok nézni, akkor arra veszek jegyet, de én SZUPERHŐSÖST akarok látni, mégis csak ezt nézhetem!

10. Ahogy a Thor 2-ben, itt is szépen, magától becsukódik a fekete lyuk, csak a csúnya rosszfiúkat nyeli el, az ártatlanokat meg a jófiúkat észre se veszi…

11. Ha hűdenagyon reálisak akarunk lenni, akkor hogy van az, hogy a XXI. században Clark Kent egyetlen szemüveg-felrakással át tud alakulni? Hogy a bánatba nem ismerik fel? Persze, tudom, ez mindig így volt, de ha nolani mélységekbe megyünk le, akkor kitalálhattak volna valami racionálisabbat. (Mielőtt valaki megkérdezné, nincs jobb ötletem, de én nem vagyok forgatókönyvíró.) 

Szpojlerek vége 

Azért van néhány jó dolog, ami tetszett: Az S immár az El-ház jelképe mellett azt jelenti, hogy remény. Felbukkannak Zod ikonikus segédei, a csaj és a néma óriás, igaz utóbbinak alig van szerepe. Látható Lexcorp-logo (meg másik is, csak én ezt vettem észre magamtól), a zene remek (Hans Zimmer jóvoltából) és Cavill alakítása szintén figyelemre méltó, Amy Adams meg cuki:) A direktor úr védjegyének számító lassítások helyett most kézikamerás közelítéseket alkalmaz, engem hidegen hagyott a dolog, de a lassítás hiánya miatt az egész elvesztette a snyderességét, és ez hiányzott. És ugye lehetetlenség elmenni a befejezés mellett, ahol a címszereplő valami olyat tesz, ami teljesen ellentétes a személyiségével, ez sok rajongójánál kicsapta a biztosítékot, pedig a készítők megmagyarázták a dolgot (erről még ejtek pár szót)… 

Mielőtt tovább lépnénk, el kell mondanom nektek, hogy ez a mozi se azért született, mert helyre akarták állítani Superman megtépázott renoméját az élőszereplős műfajban; vagy azért, mert kaszálni akartak vele; hanem mert egy hosszas eljárás után a karaktert megalkotó Jerry Siegel örökösei arra jutottak, hogy ha 2011-ig nem kezdődnek el egy újabb mozi munkálatai, akkor az alkotók családtagjai beperelhetik a stúdiót, a jogos jussukat követelve. Tehát, mint az új Pókember-mozgóképeknél, itt is azért kellett újabb epizód, nehogy az arany tojást tojó tyúkot vissza kelljen adni az eredeti gazdájának…

Érdekességek: A film sokat merít Superman-képregényekből. Az S-szimbólum remény-jelentése és több jelenet Mark Waid Superman: Birthrightjából származik, a hős ruhája a New 52-képregényekben láthatóhoz hasonlít, a poszterek pedig a Kingdom Come-ra utalnak. Ahogy az első rajzolt megjelenésekor, a kezdetekben Kal-El itt sem tud repülni, csupán elképesztően nagy ugrásokra képes. A kryptoni felderítőhajóban az üres hibernáló-kamra Kara Zor-Elt, vagyis Supergirlt rejtette, ez a filmhez kiadott hivatalos előzmény-képregényből derül ki. Néhány utalás a DC-univerzumra és lehetséges folytatásokra a végső csatában: A műholdakon Wayne Enterprise-logo van, elrepülnek egy S.T.A.R. Labs mellett, az egyik épületben pedig egy „Maradj nyugodt és hívd Batmant”-plakát látható Superman mögött. A már említett színészeken kívül az alábbi ismerős arcokat lehet felfedezni a játékidő alatt: Diane Lane (Martha Kent), Richard Schiff (Dr. Hamilton, nagyszerűen játszik), Richard Cetrone (Synder állandó színész-kaszkadőre, az egyik rosszfiú), Apollonia Vanova (Sziluett a Watchmenben, itt egy Nadira nevű nő); az egyik robotot meg Carla Gugino szólaltatja meg. A kryptoni nyelvet (amit elvileg csak feliratokon láthatunk, mert asszem egyszer se szólalnak meg rajta) Christine Schreyer nyelvész és antropológus professzor alkotta meg. Ben Afflecket, aki azóta az új Batman lett, felkérték rendezőnek, ő azonban visszautasította, mondván nincs tapasztalata a speciális effekt-jelenetek terén. Az egyik kommunikációs tiszt Aaron Smolinski, aki a bébi Kal-El volt a ’78-as Supermanben. Pár vicces név a mellékalakok közül: Sirius Hu (pásztort alakított), Nick és Eileen Touchie (a nevük tapizóst jelent); valamint találtam egy Howard Siegelt, de ő valószínűleg csak névrokona Jerry Siegelnek.

Ez az első élőszereplős Acélember-mozi, amiben nem szerepel Jimmy Olsen, Clark fotós haverja. A Man of Steelt a címadó figura megjelenésének 75. évfordulóján mutatták be. Zod tábornok keresztneve Dru, az általa és társai által viselt páncélokat számítógéppel rajzolták rájuk, mert a súlyuk miatt gátolták volna a színészek mozgását. A Földre továbbított üzenet hallható klingonul is. David S. Goyer szerint Superman ruhája egy kryptoni alsóruha, ha megfigyeljük Zod és Jor-El hasonlót visel, és azokra veszik fel a páncéljaikat. Kal-Elnek nincs páncélja, mert számkivetett, ugyanakkor ez egy belső poén, hiszen sokan és sokszor vicceltek azzal, hogy a kék-vörös uniformis ágyéki része olyan, mint egy alsógatya. (Ezt a részletet egyébként a filmben megváltoztatták rajta.) A jelmeztervező Michael Wilkinson szerint a hős ruháját a ’78-as mozi, valamint Frank Miller és Alex Ross rajzai inspirálták. Az űrlények komputerei mágneses térben mozgó ezüstből állnak. Crowe karakterének repülő állatát H’Rakanak hívják, ami szuahéliül gyorsat jelent. Mikor Superman lendületet vesz, hogy repülhessen, szél-hangot hallhatunk, ez az 1952-es Adventures of Superman-széria előtti tisztelgés. A címszereplő és Jézus között már a kezdetektől fogva rengeteg hasonlóságot lehetett felfedezni, ezért a Warner egy katolikus hirdetési cég segítésével erre a célcsoportra szabott speciális trailereket készíttetett. 

SZPOJLER 

Snyder ötlete volt, hogy Superman végezzen Zoddal. Azt akarta, hogy ez legyen az egyetlen gyilkosság, amit a karakter elkövet, hogy utána örökké emlékezzen rá, milyen borzalmas volt és sose tegyen ilyet még egyszer. Nolannek nem tetszett az ötlet, de Goyer végül meggyőzte. Fura módon az emberek, akiket Kal-El meg akar védeni, Zod halálakor varázsütésre eltűnnek… 

SZPOJLER VÉGE

„Mi az ott? Egy madár? Egy repülő?”-rovat 

Henry Cavill elképesztő diétát és testgyakorlást folytatott, hogy tökéletes izmai legyenek a szerephez. Amit látunk, az mind valódi, szteroidok nélküli tiszta izom. A félmeztelen jelenetek azért kerültek bele a moziba, mert a rendező meg akarta mutatni, hogy a szépen domborodó jelmez alatt egy ugyanilyen alak rejtőzik, nem csak gumi az egész. Superman megformálója hónapokon át tréningezett, kezdetben rengeteget evett, hogy meglegyen a súlya, aztán kardio-edzéssel elégette a felesleges zsírt és minden nap két órán át nagyon keményen dolgozott az impozáns alakért. A súlygyarapítási szakaszban naponta öt proteines kalóriabombát ivott meg, majd az égetési szakaszban hat héten át csupán napi 1500 kalóriát vett magához, ennek köszönhetően a testzsír-indexe 3% lett, ami pont akkora, mint egy csúcsformában lévő profi testépítőé. Cavill azt nyilatkozta, hogy szerette volna az emberileg elérhető legtökéletesebb külsőt adni Supermannek. Miután az ominózus felső-nélküli jeleneteket felvették, kapott Snydertől egy hatalmas pizzát meg egy vödör jégkrémet, aztán visszatért egy normálisabb étrendhez. A közönség és a kritikusok is elismerték Kal-El fizikumát, vagyis megérte a fáradozást a dolog! A tesztfelvételekhez Henry Christopher Reeve 1978-as jelmezét viselte. Crowe és filmbeli fia korábban már dolgoztak együtt a Túszharcon, ahol Henry még csak statiszta volt. Russell akkor adott neki egy autogramot és mondott néhány biztató szót számára, hogy ne adja fel az álmát a színészetről, s lám, a kitartás meghozta az eredményét! 

Az Acélember megközelítőleg 225 millió dollárból lett és 668 milliót hozott vissza. A kritikusoktól vegyes értékelést kapott, de három szakmai díjat így is odaítéltek neki. Dicsérték a sztorit, a színészi játékot, a látványt és az ikonikus alak újraformálását, közben viszont kifogásolták a rossz ritmust és a karakterfejlődés hiányát. 

Nekem a szpojlereknél említett dolgok miatt egyáltalán nem tetszett. Voltak benne jó dolgok, de egyszer se izgultam senkiért, a poénok se nevetettetek meg és összesítésben nagyot csalódtam. Snyder és Nolan elkurvultak és ha ilyen lesz a Batman v Superman meg a Justice League, akkor mérges leszek rájuk! 

Pontozás: 

imdb: 7.1 (Na ilyenkor szeretném tudni, hogy miért.) (3 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 2/5 (Hosszú és Superman elveszíti benne a lényegét. Hiába a jó színészek, a remek zene, meg Snyder és Nolan jelenléte, a végeredmény béna…) 

Hírek: 

- Jön Az Acélember folytatása, a Superman v Batman: Dawn of Justice (magyarul Superman Batman ellen: Az igazság hajnala), ami közvetlen előzménye lesz Az Igazság Ligája élőszereplős változatának, bemutatójának dátuma 2016. Zack Snyder írója, David S. Goyer és Christopher Nolan producere, Henry Cavill, Amy Adams, Diane Lane és Laurence Fishbourne szereplője lesz. Az írásban Goyer és Az Argo-akció forgatókönyvét elkövető Chris Terrio szintén részt vesz, a cselekmény alapját Frank Miller The Dark Knight Returns grafikus novellája adja. Kíváncsi vagyok, mit lehet ebből kihozni… (Sokaknak nem tetszett a végeredmény.)

- Henry Cavill a következő rész után még egyszer biztosan felölti a vörös köpenyt a Justice League-ben, amit Snyder rendez és Goyer ír. 

- David S. Goyer pénzeli a Constantine-tévészériát, aminek a történetét is alakítja, valamint hasonló szerepeket vállalt a The Forest című Japánban játszódó horrornál. Ezeken felül szintén ő készíti a Metal Gear Solid szkriptjét. (Az utóbbi nem készült el.)

- Amy Adams következő érdekes munkája a Story of Your Life című sci-fi, amiben űrlények landolnak szerte a Földön, Adams meg egy nyelvészeti specialista, és neki kell rájönnie, hogy békések-e a szándékaik vagy invázióról van szó? (Ebből lett az Érkezés, amit mindenki az egekig magasztal...)

Várható írások: Állj, vagy jövök!

Mit lehet tenni, ha kedvenc színésznőm olyan alkotásokban szerepel, amiknek tulajdonképpeni főszereplőit nem kedvelem? Bizony akkor az áll elő, hogy erőt kell vennem magamon, ha látni akarom őt és meg kell néznem valamit, amiben csak mellékszerepet játszik – van, amikor megéri, van, amikor már kevésbé… 

Hogy közelebb kerüljünk a témához, ki lehet jelenteni, hogy a pornó mindenkinek szerepet játszik az életében. A pornófilm megközelítőleg egyidős a „normális” mozival és ahogy az utóbbi, ez is a néző igényeit kívánja kielégíteni, csak éppen másféléket. No de vajon gondolkoztunk-e már azon, hogy kik lehetnek azok, akik az efféle szexfilmekben játszanak? Mi jár a fejükben, hogyan zajlik egy ilyen forgatás és így tovább. Nos, a ’70-es évek egyik ellentmondásos sztárjának, Linda Lovelace-nek eme némileg fiktív mozgóképes biográfiája ezekre a kérdésekre keresi a választ… 

A 20 éves Linda (Amanda Seyfried) szüleivel él, nemrég költöztek a helyszínt adó kisvárosba és éppen próbál beilleszkedni. Többször is összefut az idősebb Chuckkal (Peter Sarsgaard), aki nagy érdeklődést mutat iránta, a lány pedig lassacskán enged neki. A férfi első látásra minden tekintetben nagyszerű partner, Linda pedig feleségül megy hozzá, ám minél több időt töltenek el együtt, annál jobban felszínre kerül Chuck igazi arca. Drogok és erőszak kövezik ki az útját, pénzét striciként szerzi és ráveszi nejét, hogy a nászi ágyban tanúsított tehetségét pornófilmekben kamatoztassa. Az immár Linda Lovelace művésznévvel ellátott nő első mozija, a Mély torok hatalmas sikernek örvend, ám a csillogás mögött könnyek és vércseppek rejlenek. Vajon meddig bírja a férje zsarnoki önkényuralmát, és ha fellázad, győzhet-e?

Történelmi tény, hogy az 1972-es Deep Throat című mozi pornográf jellege ellenére hatalmas bevételt hozott a pénztáraknál, ehhez hasonlót pedig azóta sem sikerült egyetlen hasonló alkotásnak sem elérnie. Azonban 40 éve még nem volt olyan a világ, mint ma, egy pornószínésznőnek korántsem volt annyira egyszerű kiugrania a szakmájából, Lindát magát pedig személyes tragédiák sora kötötte a szexiparhoz, amit végül csak óriási erőfeszítés és egy évtizednyi megpróbáltatás után tudott elhagyni. Ez a foglalkozás még ma is sok életet tesz tönkre, így végülis a mondanivaló aktuális – amennyiben igaz, hiszen a Lovelace végső soron arról szól, hogy ezt a nőt belekényszerítették ebbe a szerepbe és kihasználták, amíg csak tudták. (Erről még lesz szó.) 

Ha félreteszem a tényt, hogy Juno Temple alakítja Patsy-t, a címszereplő legjobb barátnőjét, akkor még az ismert arcokat felvonultató stáblista ellenére sem tudok semmit felmutatni, ami miatt érdekelt volna ez a mű. Eléggé kettős struktúrájú filmről van most szó, ami sokkal jobb lett, mint amire számítottam. Ugye, ott a hősnőt játszó Amanda Seyfried, aki sohasem tetszett, ezért egyetlen moziját se néztem meg, pedig például A lány és a farkas egészen ígéretesnek tűnt. Mivel korábbi tapasztalatom nem volt vele kapcsolatban, ezért meglepődtem, hogy egészen tehetséges, bár alapvetően a karakterből fakadóan kedvelni fogja őt a néző, mert bizony, itt a „rosszlány” a „jófiú”. Peter Sarsgaardnak remek érzéke van a negatív figurák életre keltéséhez, ezt ismét bebizonyítja, ráadásul mind ő, mind Seyfried producerkedtek is. Kettejüket Ms. Temple mellett az alábbi színjátszók segítették a sztori megformálásában: Sharon Stone (Linda anyja, felismerhetetlen), Debi Mazar (Dolly, a Mindörökké Batmanben Kétarc goth csaja), Eric Roberts (a hazugságvizsgálós), Hank Azaria (Gerry), James Franco (Hugh Hefner), Wes Bentley (fotós) és Robert Patrick (Linda apja, a Terminátor 2. T-1000ese). Valamint ki kell emelnem a maffiózó Anthony Romanot alakító Chris Noth-ot, aki az egyik legjobb teljesítményt nyújtja. A rendezéssel a mindig együtt dolgozó Rob Epstein - Jeffrey Friedman-párost (Üvöltés) bízták meg, a forgatókönyvet pedig Andy Bellin írta - neki ezen kívül mindössze egy rövidfilmben volt ugyanilyen funkciója, érthetetlen, miért bízták rá ezt.

A játékidő első felében egy egészen vicces, szórakoztató bemutató bontakozik ki előttünk Linda életéről, amiben azonban csak halványan érintik a borzasztó valóságot és ez a pozitív alaphangulat előkészíti a nagy váltást, amikor később megnézhetjük, mi történt az egyes jelenetek között, amit addig nem láthattunk. Ez a pálfordulás igen erőteljes hatással van a nézőre, pláne ha korábban semmit sem tudott Lovelace-ről. Cikkem tárgya egyébként azon ritka mozik közé tartozik, ahol működik a hangulatváltás, és amennyire utánajártam a dolognak, igen jól mutatja be az eredetileg Linda Boreman névre hallgató hölgy kálváriáját, a saját szemszögéből, ám ezen események hitelességét a mai napig vitatják… 

Érdekességek: Megfigyeltem, hogy sose csinálnak mozikba szánt életrajzi filmet olyanról, aki még él, ha mégis, akkor közben meghal, lásd pl. legutóbb az Angelina Jolie-féle dokumentum-mozi kulcsfiguráját, Louis Zamperinit. A Lovelace zenéje nagyon jó, hiszen a ’70-es évek muzsikája csendül fel benne, köztük például a szerintem megunhatatlan Spirit in the Sky Norman Greenbaumtól. Az orális szexet imitáló jelenetekben Seyfried egy nyalókát szopogatott:P A szerepéhez való felkészüléshez megnézte a Deep Throatot, elolvasta Linda Boreman könyveit, megtekintette a vele készült interjúkat és beszédtanár segítségével megtanulta a New Yorkban hallható akcentust. A mozi történelmi hitelességét többen is kérdőre vonták, többek közt a Mély torok rendezőjének fia, Gerard Damiano Jr., és Eric Danville, a hivatalos Lovelace-életrajz írója. Egy vicces név a mellékalakok életkeltői közül: LisaGay Hamilton (Marsha, a gépírónő).

A valódi Linda Lovelace 

Linda Susan Boreman 1949-ben született. A filmben látható dolgok közül saját állításai szerint rengeteg tényleg megtörtént vele, ameddig Chuck, vagyis Charles Everett Traynor (1937-2002) hatása alatt állt. 

Linda vallásos neveltetésben részesült, a gimiben Miss Szent Szentnek csúfolták, mert nem engedte közel magához a randikon a fiúkat. (Patsy az elején így nevezi őt, amikor napoznak.) 20 éves korában tényleg szült egy gyermeket, akit örökbe adtak. Az 1972-es Deep Throatban megfigyelhetőek zúzódásnyomok és sebek a lábain, amiket a férje veréseiből szerzett, sőt, Chuck a forgatáson is eltángálta az asszonykáját. A Mély torok az egyetlen pornó, ami ekkora sikert ért el a mozikban, még a New York Times is írt róla egy kritikát. A Pussycat Theater mozikban tíz éven át vetítették, naponta többször, majd ez lett az első ilyen jellegű mű, amit kiadtak videokazettán, mondanom sem kell, ismét óriási bevételt termelt. A főszereplőnő 1250 dollárt kapott, ám ezt lenyúlta az ura. Állítólag a teljes bevétele 600 millió dollár volt, ám erre valódi bizonyíték nincs. Linda aztán jóval később ezt mondta róla: „Ha megnézed a Deep Throatot, azt látod, ahogy megerőszakolnak. Bűn, hogy ez a film még mindig látható, az egész forgatás alatt pisztolyt fogtak rám.” 

1973. és 1974. között Linda pózolt a Playboy, a Bachelor és az Esquire Magazinoknak; 1974-ben megjelent két életrajzi írása, amik a pornózás előtti időket mutatják be, az egyik az Inside Linda Lovelace, a másik a The Intimate Diary of Linda Lovelace. 

Traynorral való viszonya a félelemről és az erőszakról szólt számára. Azt mondta, férje fegyverrel kényszerítette prostitúcióra és pornográfiára, számtalanszor megverte (például a házasságkötésük előtti napon) és pénzért megengedte, hogy megerőszakolják őt. 1971-ben például öten egyszerre tették magukévá a legkevésbé sem intim módon, Chuck pedig pisztolyt szegezett Lindára és megfenyegette, hogy megöli, ha ellenáll. Amíg együtt voltak, a férfi folyamatosan sakkban tartotta feleségét, hol az életét, hol a családja életét fenyegetve. Társaságban a nő nem szólalhatott meg és engedélyt kellett kérnie, ha wc-re akart menni, ahová a párja követte és megfigyelte. Boreman háromszor próbált meg elszökni Traynortól, de csak negyedszerre sikerült neki. Így kommentálta akkori helyzetét: „Szó szerint fogoly vált belőlem, sosem kerülhettem ki a látóköréből (..). Rajtam fekve aludt, lehallgatta a telefonhívásaimat és egy 45-ös kaliberű puskával célzott rám közben. Megvert és nap mint nap lelki terrornak tett ki. Tönkretette a kapcsolataimat más emberekkel és kényszerített, hogy hozzámenjek, az ügyvédje tanácsára.”

1980-ban került a boltokba az Ordeal című kötet, amiben Boreman kendőzetlenül mesélt erőszakos múltjáról. Pornográfia-ellenessé vált, feminista csoportoknak és főiskolásoknak tartott előadásokat, valamint a kormány több ízben meghallgatta őt ebben a témában. Azt mondta, hogy hiába használták fel példának a pornográfia-ellenes mozgalmakban, sosem segítették őt anyagilag, ám ők maguk a nevével pénzhez jutottak. Felnőtt filmes kollégái elítélték a nézetei miatt. Eric Edwards, akivel több kisfilmben szerepelt vele együtt (köztük egy bestiality-mozgóképben is, amit Linda tagadott, ám a bizonyítékok egyértelműek voltak), azt állította, hogy Boreman korlátok nélküli, patologikus hazudozó; Gloria Leonard pornószínésznő szerint pedig „egyetlen döntéséért sem vállalta a felelősséget, mindent a pornó számlájára írt”. Közben viszont egy pszichiáter, Judith Lewis Herman az Ordealből kimutatta, hogy Lovelace poszt-traumás stressztől szenvedett, ám arra már nem sikerült rájönnie, hogy ezt Traynor okozta, vagy még korábban a szülei. Linda második házassága Larry Marchianoval szintén rosszul sikerült, bár nem annyira, mint az első, két gyerekük született, 1996-ban váltak el, de utána még tartották egymással a kapcsolatot. 

Linda Boreman 2002-ben halt meg, autóbalesetben. Érdekesség, hogy ez a második ilyen szerencsétlenség volt, amit átélt, ám ez végzetesnek bizonyult számára. Chuckkal három hónappal később szívroham végzett. Linda alakját megörökítették két színpadi műben, az egyik a Lovelace: A Rock Musical, amit 2008-ban mutattak be; a másik a The Deep Throat Sex Scandal, amiben főszereplő, de a cselekmény inkább Mély torokbeli partnerére, Harry Reems-re koncentrál. 

És most ugorjunk vissza a fikcióhoz: A Lovelace megközelítőleg 10 millió dollárból lett, de csak másfél milliót hozott vissza, a kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott. A színészek játékát általában díjazták, ám a cselekmény már nem nyerte el a tetszésüket. 

Az első fele szórakoztató, a második fele vegytiszta dráma, szóval érdekes mozi, az tuti. Amanda Seyfried hímnemű rajongóinak és a drámák kedvelőinek ajánlom, meg azoknak, akik rajonganak Linda Lovelace munkáiért. 

Pontozás: 

imdb: 6.2 

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Rob Epstein és Jeffrey Friedman ismét biográfiát forgatnak, ennek címe Anita és Anita Bryant énekesnőről szól majd. 

- Amanda Seyfried a Panban és a Ted 2-ben látható jövőre, amiket én biztosan kihagyok… 

- Peter Sarsgaard és a Butchie-t alakító Bobby Cannavale Juno Temple-lel együtt dolgoznak a közelgő új HBO-szérián, ami a ’70-es évek rock ’n roll-világát mutatja be. (Ez lett a Bakelit, amit végignéztem, jobb oldalt a Juno Temple Rajongói Oldalon minden részről olvashattok elemzést!)

- Juno Temple-t az említett széria mellett az alábbi művekben láthatjuk hamarosan: Safelight (Evan Peters-szel és Ariel Winterrel), Sin City: Ölni tudnál érte, Len and Company (Rhys Ifans egy lemezproducer, Juno pedig egy drogos popsztár benne), Far from the Madding Crowd (klasszikus irodalmi feldolgozás) és Black Mass (valós eseményeken alapuló dráma egy bűnözőről, akinek a bátyja szenátor volt). (Mindegyiket láttam azóta és írtam is róluk!)

- Robert Patrick három horroron dolgozik: Eloise (kísértetesnek látszik), Hellions (halloweeni démon-járás) és Lost After Dark (slasher). 

- James Franco szólaltatja meg A kis herceg animációs filmben a Rókát, valamint szereplője, írója és rendezője a Black Dog, Red Dognak, amiről viszont még nem tudni, miről szól… 

- Wes Bentley az érdekesnek látszódó Welcome to Me dráma-vígjátékban bukkan fel legközelebb Kristen Wiig oldalán; valamint a Final Girl című akció-thrillerben, amit az ismert hollywoodi fotós/kliprendező Tyler Shields dirigál, a főszerepben Abigail Breslinnel. (Az első tényleg elkészült, láttam, jó volt.)

- Eric Roberts imdbs rezüméjén 73 új cím szerepel:O

Már lassan két hónapja kinéztem ezt magamnak az HBO programjában, de sosem tudtam megnézni, egyrészt a munkám miatt, másrészt mivel két részes és nagyon ritkán adták úgy, mint most, hogy egymás után mindkét epizódot. 

Mialatt gondolkoztam ezen a bevezetőn, rájöttem, hogy ki lehet mondani azt, hogy a DC sokkal jobb szuperhős-filmeket csinált az utóbbi években, mint a Marvel. Jó, hát az első Vasembert nehéz lekörözni, de az Amerikai Kapitány második megtekintésre unalmas és nevetséges, a Thor szintén csak elsőre ütött, a Hulk-mozik meg egyszerűen sose sikerülnek. Ezzel szemben a Warner animációs részlege évente szállít legalább két egész estés DC-filmet, amik egyre jobbak és jobbak lesznek az idők folyamán. Bár, ha belegondolunk, már a 90’-es évek elején készült Batman-rajzfilm-sorozat is óriási volt! Szóval ez az, amiért sosem hagyom ki az HBO vetítéseit ebben a témakörben, szinte soha nem okoztak még csalódást ezek az alkotások – ahogy most sem!

Tíz év telt el, mióta Bruce Wayne (Peter Weller az eredeti szinkronhangja) felhagyott a szuperhősködéssel. Az idősödő milliárdost azonban számos gond nyomasztja, lelkiismerete nem hagyja nyugodni, pláne miután egyre jobban megszaporodnak az erőszakos bűntények Gotham City-ben. A magát Mutánsoknak nevező banda látszólag cél nélkül követi el a legvéresebb tetteket, a 70 éves Gordon főfelügyelő (David Selby) vezette rendőrség pedig egyszerűen képtelen megállítani őket. Wayne úgy érzi, hogy ismét az igazságosztás útjára kell lépnie, ezért magára ölti a fekete köpenyt és Batmanként indul az éjszakába… 

Az első részben az elmegyógyintézetből kiengedett, plasztikai műtéttel helyrehozott arcú Harvey Dent (Wade Williams) és a Mutánsok jelentik a fő ellenfeleket, ám megjelenik egy új segítőtárs a fiatal lány, Carrie (Ariel Winter) személyében, aki azután csatlakozik a Sötét Lovaghoz, hogy az megmenti őt két bandatagtól. A második részben a Gordon helyére érkező új rendőrfőnöknő boszorkányüldözési hadjárata mellett még az ősi nemezissel, Jokerrel (Michael Emerson) és az elpusztíthatatlan Supermannel (Mark Valley) is szembe kell néznie a Denevérembernek, akit az életkora egyre jobban hátráltat. Szerencsére újabb segítőtársra lel a félkarú Oliver Queen (az egykori Green Arrow - Robin Atkin Downes) személyében. Vajon túléli majd a megpróbáltatásokat és eredményes lesz-e a gyakorlatilag mindenki ellen vívott egyszemélyes háborúja?

Mielőtt belekezdek az elemzésbe, le kell szögeznem: ez kurvajó! Batman ábrázolása gyakorlatilag tökéletes, hatalmas, legyőzhetetlennek látszik, és körbelengi egyfajta sötét misztikum. Nagyon tetszett még a tényleg főszereplővé előlépő Gordon megjelenítése, a gonoszok közül meg kiemelkedik a fantasztikus Joker és az izomagyú Mutáns Vezér. Az ábrázolt erőszak egyszerűen lenyűgöző, patakzik a vér, van késelés, lelövés, de a végső összecsapás Joker és a Denevérember között szerintem még Tim Burtonnek is ínyére lenne. A sztori szerteágazó és izgalmas, végig fenntartja a figyelmet, a címszereplőnek sosem szorítottam még ennyire, hogy elérje a célját. Igen emlékezetes, borongós hangulatú képsorokat tárnak elénk, ismét megelevenedik egy háború, amiben Superman az USA oldalán avatkozik be, és közben fut még egy érdekes mellékszál, amiben tv-műsorokon keresztül mutatják meg, hogy Batman miként választja ketté a közvéleményt. Ez különben marhajó, mert nincs egy abszolút megítélés a város lakóinak részéről védelmezőjük felé, nem úgy, mint ahogy mondjuk Superman irányába mindig pozitívan viszonyulnak az emberek. A Mutánsok az első rész után még visszatérnek, ezúttal két részre szakadva, valamint Oliver Queenen kívül megjelenik Selina Kyle, és ott van még a jó öreg Alfred is.

A sztori a Frank Miller által írt és rajzolt 1986-os Batman: The Dark Knight Returns képregény-miniszérián alapszik, ami anno 4 részben jelent meg. A rendező, Jay Oliva elsősorban művészeti vezetőként/storyboard rajzolóként dolgozik, eddig többek közt olyan moziknál közreműködött, mint a Superman – Batman: Ítéletnap vagy a Superman és a Nap-expedíció, de fontos szerepe volt Az Igazság Ligája-rajzfilmnél is. A forgatókönyv Bob Goodman (A 13-as raktár, Sherlock és Watson) tollából származik. Ki kell kiemelnem a szereplők közül Michael McKeant (Dr. Wolper), mint ismert nevet. A teljesség igénye nélkül az eredeti hangsávban az alábbi híres szinkronhangokat hallhatjuk: Tara Strong (mellékszereplők), Frank Welker (polgármester/időjárás-jelentő), Dee Bradley Baker (Don) és Maurice LeMarch (doktor/bemondó). 

Érdekességek: Ez a 15. a DC animációs mozijainak sorában. A producer Bruce W. Timm ezúttal is hallható egy apró szerepben, most éppen Thomas Wayne-ként. A játékidő alatt kétszer láthatunk valódi képregényeket, az újságos standnál, ami előtt Superman elsuhan, meg a boltban, ahol Gordon rágót vesz. A főfelügyelő „gyermekvédelmi szempontok” miatt cserélte le jellegzetes szivarját nikotinos rágóra. [Megjegyzés: A gyilkosság, késelés, csonttörés, stb. oké, a dohányzás nem oké. Éljen az amerikai kettős mérce!] Az egyik kisebb ellenfél, egy Bruno nevű nő igen méretes, vörös horogkereszteket hord magán, tulajdonképpen ebből áll a teljes felsőruházata, ez néhány nézőt megbotránkoztatott. Batman és Superman csatája során szétvernek egy lakást, ennek egyik szobájában a falon Christopher Reeve Supermanjének bekeretezett képe lóg. Az Egyesült Államok elnökét Ronald Reaganről mintázták. A „David Endocrine Show”, amit Joker meglátogat, az a valóságban futó Late Night with David Letterman karikatúrája, a műsorvezető hangja pedig a show-t manapság vezető Conan O’Brien, a karakter külsejét róla mintázták. Frank Miller művében Sarah Gordon csak árnyékként látható, itt jelenik meg teljes valójában először (ha jól tudom). A két részből álló filmet összerakták a dvd-kiadáshoz, így lett belőle a Batman: The Dark Knight Returns - Deluxe Edition. Alfred megszólaltatóját Michael Jacksonnak hívják, de nem azonos a Popkirállyal. 

Némi extra információ az imdb fórumáról: A túlságosan hihetetlen részletek az alapot adó grafikus novellában is benne vannak, pont így. Alpha128 nevű felhasználó rávilágít, hogy Carrie szobájában számos gimnasztikai trófea látható, ezzel megmagyarázzák a karakter akrobata-képességeit; a képregényben meg benne van, hogy a számítógépes kódolást a suliban tanulja, erre utal az a részlet, amikor be akar jutni a Denevérbarlang komputerébe. És végül egy tanulságos mondat pcbjja felhasználótól, ami akár minden egyes Denevérember-film mottója lehetne: „Ha csak egy kicsit is megpróbálod racionalizálni Batmant, az egész marha gyorsan összeomlik. Szóval azt mondom, ne is próbálkozz ezzel.” 

A Sötét Lovag visszatér 3 és félmillió dollárból lett (azt nem tudom, hogy egyben, vagy részenként ennyi), a kritikusoknak tetszett. 

Nekem is, hatalmas élmény volt, Batman-rajongóknak kötelező darab! 

Pontozás: 

imdb: Első rész – 8.0, Második rész – 8.4 (A második 3 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Gondolkodom a hatoson, de lehet, meg kéne nézni hozzá még egyszer, angolul.) 

Hírek: 

- Jay Oliva a művészeti vezető a készülő Batman v Superman: Dawn of Justice-nál. Zack Snyder ide vagy oda, nem fűzök nagy reményeket ehhez… (Megosztó alkotás lett...)

- Frank Miller az írója, rendezője és producere a Sin City: Ölni tudnál értének. Az, hogy ő a rendező sajnos kevés jót ígér, tekintve, hogy egyetlen korábbi próbálkozása, a szintén saját művén alapuló Spirit – A sikoltó város csúfosan megbukott… (Elsőre tetszett, másodszorra irtó unalmas lett, de írtam róla azóta.)

- Ariel Winter benne lesz az általam egyre jobban várt Safelightban Juno Temple és Evan Peters oldalán. (Ez lett a Jelzőfény, erről is írtam.)

- Maurice LeMarch adatlapján láttam, hogy lesz Space Jam 2 Lebron James-szel… Gyerekkorom egyik kedvenc mozija sem kerülheti el, hogy ostoba és felesleges folytatást kapjon… (2017-ig nem készült el.)

Szerintetek mi a jobb? Elmenni és megnézni egy filmet úgy, hogy tudod, hogy rossz lesz vagy egyáltalán nem mész el megnézni, mert azt hiszed, hogy rossz lesz? Én az elsőre szavazok, mert így ültem be a Transformers negyedik felvonására. Az elsőt még rajongásból néztem meg, a másodikat azért, mert az első tényleg élmény volt számomra a moziban, a harmadikat viszont már csak azért, mert a korábbiakat láttam és benne volt az egyik kedvenc Álcám, Sokkoló. A legújabb rész ugyanazt a sémát követi (elvileg), mint az X-Men: Az eljövendő múlt napjai, vagyis folytatás, de egyben újrázás. Annak ellenére, hogy se a robbanás-buzi, kocsitörésre élvező Michael Bay-t, se a vele dolgozó urakat és hölgyeket nem cserélték le, mindenütt azt hangoztatták, hogy mennyivel jobb lett az Age of Extinction az eddigi epizódoknál. Hát, Shia „Botrányhős” LeBeouf és Megan „Plasztikcica” Fox már nincsenek benne, ez tényleg csak jobb lehet!

A film szerint 5, az internet szerint 4 év telt el a Chicagoban lezajlott óriási csata után, amiben a hősies Autobotok legyőzték az áruló Őrszem Fővezért és a vele szövetséges Álcákat. Az eltelt időben az emberiség hozzáállása megváltozott a robotokhoz (és visszatért oda, ahonnan az eredeti képregény kiindul), eszerint nincsenek barátságos és ellenséges Transformerek, mindegyik rossz és pusztulniuk kell! A háttérben azonban sokkal több van ennél, mert egy ex-CIA-ügynök (Kelsey Grammer) és egy milliárdos feltaláló (Stanley Tucci) összefogtak, hogy lopott földönkívüli technológiával saját Alakváltó-hadsereget hozzanak létre – ehhez azonban szükségük van az űrlények testét alkotó speciális fémre, amiből pedig nagyon kevés van… Ebben a helyzetben történik, hogy a szintén feltaláló, ám nincstelen Cade Yaeger (Mark Wahlberg) egy évtizedek óta bezárt moziépületben ráakad a földiek elől bujkáló, roncsnak álcázott Optimus Fővezérre (mint mindig, Peter Cullen hangján szólal meg).

Cade és lánya, Tessa (Nicola Peltz) élete egy csapásra felborul, mikor megpróbálnak segíteni a megviselt állapotú fémóriáson, akinek a pénzéhes gazemberek mellett egy fejvadász Alakváltó, Vesztegzár (Mark Ryan) is a nyomában van. Miközben a maroknyi megmaradt Autobot megpróbál rájönni, hogy ki Vesztegzár megbízója és megkísérelik megállítani a gonosz embereket, még egy fenyegetéssel kell szembenézniük, ugyanis a halott Megatron új testben, új erővel, Galvatronként (Frank Welker) tér vissza, hogy bosszút álljon! Vajon ennyi veszély közt képes lesz helytállni a túlságosan aggódó apa, a lázadó tinilány, annak pasija (Jack Reynor) és az Autobotok csapata, vagy elbuknak és a Földet fémes temetővé változtatja a velejéig romlott Galvatron?

„Manapság má’ semmi jó nincs a mozikban, csak remake-ek, meg folytatások…” 

Talán picit hosszúra sikerült a sztori ismertetése, de maga a mű irtó hosszú, közel két és fél óra. A legjobbat persze nem mondtam, mert az csak az utolsó fél órában jön, ez pedig a minden rajongó által imádott Dinobotok szerepeltetése! Gyerekszemmel nézve el sem tudok képzelni annál királyabbat, mint egy rohadtnagy dinoszaurusz, ami robot-lovaggá alakuljon át – Bay papa itt kijavította a hibát, amit Pusztító elkótyavetyélésével csinált a kettőben. Ezzel és a „rejtőzködő módban” az eredeti kamion-alakjában látható Optimus-szal fejet hajt az Első Generáció rajongói előtt (ide tartozom én is). A sztori igazából alig komplikáltabb az előzőeknél, mindössze rendkívül hosszúra nyúlik a felvezetés – a lényeg megint az, hogy a csúnya, fémszínű gonosz és személyiség nélküli serege meg akar szerezni egy tárgyat, ezt a jóknak meg kell akadályozniuk, aztán a végén mindenkit, aki az előbbi táborba tartozott, vasreszelékké kell zúzni, majd elsétálni a naplementébe…

SZPOJLEREK ITT 

Miközben gondolkoztam, eszembe jutott, hogy hasonlít a nyitány az 1986-os, egész estés The Transformers: The Movie-ra, hiszen ugyanúgy leszámolnak a régi robotokkal, láthatjuk, ahogy Racsnit és Leadfootot (mittudoménmi a magyar neve) kinyírják az emberek, a megmaradó Űrdongó és Optimus pedig újfajta alakot kap. A rendező ezek után megadta nekünk azt a hatalmas ajándékot, amire kb. a ’90-es évek eleje óta, azt hiszem minden normális moziba járó vágyott: megölte a hűdeviccesnek szánt gyagya mellékszereplőt. Komolyan el tudom képzelni, hogy néhány helyen tapsot vagy üdvrivalgást kapott ezért. Az eddig felépített mitológia itt megbomlik, mert Optimus már nemcsak az utolsó Fővezér, de egyike a Lovagoknak (igazából nem tudjuk, kik ők), a többiek a Dinobotok. Ha már náluk tartok, akkor meg kell említenem, hogy csak négyen vannak, pedig az Első Generációs csapat öt, a mozihoz kiadott filmes banda pedig hét tagot számlál. (Erről még lesz szó.) Lockdown képességei kicsit nevetségesek, Drift altmódjára meg nincs magyarázat. Ez kölcsönvett gondolat, de tényleg, miért változik egy kínai akcentussal beszélő szamuráj-külsejű robot Bugatti Veyronná? Ráadásul egy Veyron rohadtul feltűnő, ha akarna, se tudna elbújni így, a másik alakját (merthogy ő tripla változó) meg csak kétszer használja. Vajon miért? Cade hősködése és lövöldözése egy karddal (!) borzalmas, meg hát a poénok egy része se működik, de ez azért van, mert nem amerikaiak vagyunk. Ők biztos élvezik. A csúcs viszont az, hogy Optimus megöl egy embert a végén, ami teljesen idegen tőle. 

SZPOJLEREK VÉGE 

Nézzük a főhősöket, először a számomra kedves Alakváltókat és alt-módjaikat:

Autobotok: Optimus Fővezér (Peter Cullen, két különböző kamion), Űrdongó (most is soundbite-okkal beszél, egy régebbi és egy újabb Camaro izomautó), Vadászeb (John Goodman, páncélozott katonai teherautó), Célkereszt (John DiMaggio, Chevrolet sportkocsi), Drift (Ken Watanabe, futurisztikus helikopter és Bugatti Veyron). Kisebb szerepekben: Racsni (Robert Foxworth, mentő-Hummer), Leadfoot (nem tudni, ki a hangja, módosított versenyautó) és Agy (Reno Wilson, notebook). Utóbbi kettő nem változik át egyszer se.

Álcák: Galvatron (lapos elejű kamion), Vesztegzár (Lamborghini sportkocsi), Stinger (Pagani Huayra sportkocsi), Junkheap (szemetes autó) és Traxes-ek (ők többen vannak és mind Chevrolet terepjárók lesznek). Közülük csak a másodiknak említettet dolgozták ki, a többiek háttéralakok.

Dinobotok: Mogorva (vagyis Grimlock, T-Rex), Scorn (Spinosaurus), Strafe (kétfejű Pterarodon) és Slug (Triceratops). Mindegyik Dinobot mutáns űr-dínó-alakot ölt. [Az eredeti csapat: Mogorva – T-Rex, Acsargó – Stegosaurus, Iszap – Brachiosaurus, Salak – Triceratops és Roham – Pterarodon. A mozis csapatnak van még 3 tagja, akik csak játékként jelennek meg: Sludge – Brachiosaurus, Slash – Velociraptor és Snarl – Stegosaurus.] Ők különben csak ordítanak és hörögnek. 

Az emberek közül a már említetteken kívül felbukkan még Sophia Myles (Underworld), Li Bingbing (Resident Evil) és Richard Riehle (Kőkemény igazság), valamint ott van még a Tom Sizemore-ra rendkívül hasonlító Titus Welliver, aki a gonosz Savoy-t alakítja, elég jól. A rendező-producer továbbra is Michael Bay, a forgatókönyvet ismét Ehren Krueger írta (ő egy férfi amúgy és dolgozott már a 2. meg a 3. felvonás szkriptjénél), a pénzelők között meg ott találhatjuk Steven Spielberget. 

Érdekességek: Bay eredetileg visszautasította a negyedik felkérést, de aztán látva a Universalnál felépített Transformers-hullámvasútra várakozó hatalmas tömeget, úgy döntött, mégis vállalja a rendezést. A hong kongi forgatás során a környező épületeken/ben rengeteg nézelődő verődött össze, Michael bácsi pedig megafonnal felkiabálta nekik, hogy hiába akarnak részesei lenni a filmnek, úgyis leradírozzák őket a felvett anyagról a digitális utómunka során:) Ugyanezen a helyszínen az éppen hazafelé tartó Bay-t megtámadta egy útonálló testvérpár, akik pénzt akartak tőle, és a kiérkező rendőröknek is nekimentek. A fiúk azóta börtönben csücsülnek… A Transformers 4-ben látható Hong Kong jókora részét Detroitban építették fel. A díszlet annyira nagy volt, hogy belelógott egy metróvonalba, ezért a forgatást úgy kellett időzíteni, hogy a munkálatok ne zavarják a közlekedést és vica versa. Mark Wahlberg maga hajtotta végre a karaktere majdnem minden kaszkadőr-mutatványát. A nagy amerikai autógyár, a General Motors vezérigazgatója látható valahol a játékidő során. Racsni meneküléséhez a Columbia és a St. Clair gőzösök szolgáltatták a helyszínt, amiket a stáb részben felújított. Bay azt nyilatkozta, hogy Vesztegzár hajója él, van háttértörténete és fontos szerepe lehet az elkövetkezendő filmekben. (Kérdés rajongóknak: Ez lenne a legendás Bárka?)

Kis robothatározó-rovat 

A Vesztegzárat megszólaltató Mark Ryannek ez már a harmadik Alakváltó figurája, ugyanis ő volt a megjavult hangú Űrdongó az egyben és Röptűz a kettőben. A kiborg farkasokat Steeljaws-nak hívják. (Van valami magyar nevük, de a háttérzajtól érthetetlen.) A Dinobotok hangjának készítéséből és a hangeffektek megtervezéséből Skrillex is kivette a részét. Az itteni robotok küllemét az IDW-képregények és a Transformers: Prime animációs sorozat ihlette. 

Optimus első alakjáról már esett szó, a másodikról még nem, ez a Második Generációs Optimus-figura és a Prime-beli forma küllemét idézi; robot-alakban meg lovag-szerű külsőt kapott és extra képességként tud repülni. Drift tripla változó mivoltát Springertől kölcsönözte (helikopter és páncélozott kocsi), szamuráj-öltözetét meg a Transformers: Animated Yoketronjától kapta. Vadászeb gyakorlatilag az Animatedben megjelent Bulkhead „felnőttesebb” változata, a szakálla és a szivarja lövedékekből áll. Stinger szintén a Prime-ból származik, ahol Űrdongó gonosz változatát Darázsnak hívták (asszem Stinger neve ez volt magyarul, de nem emlékszem, mert csak egyszer mondták). A repülő Dinobotot eredetileg Swoopnak nevezik, itt viszont annyira másmilyen lett a dizájnja, hogy kapott egy másik nevet: a régi Strafe egy kétágyús űrhajóvá alakuló harcos az Első Generációban, a két cső-két fej allegória miatt a kettőnek ugyanaz a megszólítása. Galvatron a képregényekben ágyú vagy tank formátumot tud ölteni, ám Optimus rosszindulatú másolata, Nemesis Prime mindig is kamion volt, az ő nyomdokain haladva vált Galvatron kamionná. 

A kihalás kora 165 millió dollárból lett és eddig 121 milliót hozott vissza. A kritikusok mindenütt leszólták, ám a sok negatív vélemény mellett néhányan kiemelték Stanley Tucci és Mark Wahlberg teljesítményét. (Kelsey Grammer se volt rossz, amúgy.) 

Összefoglalás: Az emberi „vicces” pillanatok és a rengeteg pofátlan reklám szarok, a Dinobotok kurvajók, az Autobotok is; az utolsó fél óra rombolása pedig odabasz. A nyár ideális popcorn-mozija, bár készüljön fel, aki megnézi, mert megfájdulhat a szeme/feje a hatástól! 

Pontozás: 

imdb: 5.7 (3 év alatt 1 teljes pontnyit csökkent.)

Szerintem: 4/5 (Másodszorra biztosan fele ennyire se tetszene, ezért a levonás.) 

Hírek: 

- Michael Bay pénzeli a hatalmas kritikai bukásnak ígérkező, fertelmesnek látszó Tini Nindzsa Teknőcöket, valamint a 2016-ra várható Transformers 5-öt. Sőt, állítólag lesz Bad Boys 3, amit majd ő rendezhet… (A világ elfajzására jellemző, hogy a TMNT-ből folytatás is született és elődjével karöltve tekintélyes pénzt hoztak be. A ötödik Alakváltós mozi most, 2017-ben debütál, a Bad Boys 3 viszont még mindig nincs kész, nem mintha sajnálnám...)

- Ehren Krueger írja a Transformers 5-öt, valamint A talizmán tévé-sorozatot, amibe pénzt is fektet. 

- Mark Wahlberg ismét a káromkodó játékmaci haverját alakítja a Ted 2-ben, valamint felbukkan a bődületes marhaságnak hangzó The Romanben, ami nem más, mint Julius Caesar eredettörténete… (Utóbbi végül fiókban maradt, az előbbiről azt se tudom, hogy elkészült-e vagy sem.)

- Stanley Tucci újabb két Az éhezők viadala mellett egy érdekesnek hangzó drámában látható legközelebb: az A Little Chaos két kertépítőről szól, akik XIV. Lajos kegyeiért versenyeznek, hogy szökőkutat építhessenek Versailles-ban. (Ez se lett meg.)

- Kelsey Grammer csatlakozik a harmadszor is összeálló Feláldozhatókhoz. 

- Li Bingbing megint Ada Wong lesz a Resident Evil: The Final Chapterben. Ez gondolom úgy Final Chapter, ahogy a Péntek 13.-ban a negyedik rész… (Borzaszóan rossz mozi ez, és az említett színésznő nincs is benne.)

- Peter Cullen egy új animációs sorozatban, a Transformers: Robots In Disguise-ban szólaltatja meg ismét Optimus Fővezért.

Bárcsak mind összefognánk, avagy Marky Mark-rovat Mozsárágyú kedvéért: A videót levették

Juno Temple és Elle Fanning egy filmben – naná, hogy megnézem! 

A számos Hófehérke-feldolgozás után egy újabb klasszikus mese került terítékre, a Csipkerózsika, annak is egy bizonyos változata, az 1959-ben bemutatott Disney-rajzfilm. Ebben a copyright-jogok miatt a hercegnőt Aurorának, a gonosz boszorkányt pedig Maleficentnek nevezték (angolul rossz, gonosz, ártalmas, káros). 55 évvel később páran Hollywoodban gondoltak egyet és fordítottak egyet a Csipkerózsikán: most az átkot mondó boszorkány a főszereplő! 

Megtudhatjuk, hogy az alapvetően jóságos, hatalmas mágikus erőknek parancsoló, magyarul Demónának nevezett tündér (Angelina Jolie) miért válik fekete ruhás, sátáni varázslóvá; hogyan találkozik ikonikus Hollójával (Sam Riley); és miért bocsát átkot Aurora hercegnőre (Elle Fanning). Közben pedig kibontakozik egy fantasy-történet, ami a valóság és az álmok, a mese és a realitás összeütközéséről szól – legalábbis számomra, ugyanis van benne még valami, amit majd kicsit lejjebb ismertetek.

Az alapot adó Disney-rajzfilmet sohasem láttam korábban, így nincs sok fogalmam Maleficentről, ám az ötlet maga, hogy egy mindenki által ismert sztorit egy mellékszereplő szemszögéből mondanak el, az tök jó! (Persze ez sem új a nap alatt, hiszen például már a ’90-es években elkészült a Rosencrantz és Guildenstern halott; amihez még nem volt szerencsém, de nagyon kíváncsi vagyok rá. - 2017-es szerkesztés: Azóta láttam, nagyon tetszett.) Oké, szóval fogtak egy az USA-ban legendásnak számító mesebeli gonoszt és kanyarítottak köré egy eredet-történetet. De hogy lehet ezt eladni olyanoknak, akik még hírből sem ismerik a címszereplőt? 

Itt jön be a fantasy-aspektus. Anno a Hófehér és A Vadászra is azért ültem be, mert arra számítottam, hogy egy remek feldolgozás lesz; ugyanez vezérelt a Grimm megtekintésekor. Mindkettő elbukott, előbbi azért, mert egy tehetségtelen rendezőre bízták, rosszul vágák össze és talán nem a megfelelő színészekkel operáltak; utóbbit pedig a producerek tették tönkre, de azért érezni lehetett, hogy ha Terry Gilliam szabad kezet kapott volna, az mennyivel királyabb végeredményt szül! (Aki rám akar cáfolni, mondván maximális pontszámot adtam a Snow White-ra, annak elmondom, hogy szerettem volna szeretni azt a filmet, és főként ez vezérelt a pontozásnál…) Most, a Demónánál a fő okom Juno Temple jelenléte volt; a másodlagos Elle Fanningé, akit megkedveltem a Super 8-ban; és minden más csak ezután jött. Sosem rajongtam Angelina Jolie-ért, de nem is utáltam, viszont pusztán az ő neve kevés garanciának egy jó mozizásra, legalábbis eddig ezt gondoltam, de a hölgy bebizonyította, hogy nincs igazam. 

A lényeg az, hogy ez Jolie nagy visszatérése. Ha dunsztod sincs, ki Maleficent; hidegen hagy Csipkerózsika története és így tovább, akkor ott a híres színésznő, aki már évek óta nem filmezett, most pedig egyenesen berobbant a köztudatba egy olyan alakítással, amit a bemutató óta magasztalnak a kritikusok. Már ezért van értelme odafigyelni cikkem tárgyára, azt viszont nem állítom, hogy csak emiatt meg is kéne nézni. Amiért érdemes látni, az a mese jellege: A régi klasszikusok (Grimmék vagy Andersen) feldolgozásai közül ez a legmeseszerűbb; a lenyűgöző látványt nézve tényleg azt éreztem, hogy ezt a célt szolgálja és éppen emiatt gyereknek (is) szól. A felnőtt nézőknek mutatják be Demóna életét; ráadásul több forrás megerősíti, hogy van benne még egy „rejtett” jelentés, ami pedig kifejezetten a felnőtt nőket szólítja meg.

SZPOJLER 

Amikor Lipót levágja Demóna szárnyait, akkor metaforikusan megerőszakolja őt. Több elemző észrevette ezt, Jolie elmondása szerint pedig direkt van így, tehát a film több-kevésbé rejtett mondanivalója az, hogy mit kezd magával egy nő, akit megerőszakoltak. A válasz: bosszút áll. Néhány kritikus szerint a valódi feminista vonulat itt bukik el, de hogy miért, azt ne tőlem kérdezzétek… 

SZPOJLER VÉGE 

Néhány mondat a többi színészről: Elle Fanninget Isten is arra teremtette, hogy hercegnőt alakítson, nagyon cuki, folyton vigyorog és nevet. A komikus mellékszereplőket képező három tündér egyike Juno, aki rendkívül édes a nagy boglya-frizurával; partnernői pedig veterán brit komikák, Imelda Staunton (Harry Potter-filmek, Egy kis Fry és Laurie) meg Lesley Manville (utóbbi itthon kevésbé ismert). Nekem tetszett a tündér-trió szerencsétlenkedése, kár, hogy olyan keveset szerepelnek. A férfi főhős egyrészt Sam Riley (Franklyn), akinél a CGI teszi igazán érdekessé a karaktert; másrészt pedig Sharlto Copley (District 9, Elysium); ám meg kell említeni, hogy az öreg királyt az a Kenneth Cranham kelti életre, aki a Hellraiser II-ben Dr. Channard. Még két ifjú hölgy érdemel külön kiemelést: az egyik Isobelle Molloy, aki a gyerek Maleficent; a másik Vivienne Jolie-Pitt, aki az 5 éves Aurora – mindketten aranyosak, utóbbi pedig Brad Pitt és Angelina Jolie lánya. A rendezéssel a vizuális effektmester Robert Stromberget bízták meg (ő felelt többek közt a Trónok Harca és az Avatar látványvilágáért), a forgatókönyvet Linda Woolverton írta (az ő tollából származik Az oroszlánkirály, A Szépség és a Szörnyeteg, az Úton hazafelé, meg a Tim Burton-féle Alice Csodaországban). Jolie producer is volt.

Érdekességek: Linda Woolverton forgatókönyve legalább 15 féle változatban készült el, mielőtt elérte volna végleges formáját. A szkript formálását Paul Dini segítette, aki nagy névnek számít az animációs filmesek közt, többek közt az 1992-es Batman-rajzfilmsorozat, az Animánia és Az Igazság Ligája köthető a nevéhez; ám mégsem kaphatott megjelölést a stáblistán. Robert Stromberget John Lee Hancock (Banks úr megmentése, Hófehér és A Vadász) segítette az újrafelvételek során. Állítólag Hancock alkotta meg a nyitányt, vagyis Demóna előtörténetét, ám rendezni nem rendezett, számomra viszont ez gyanús… 

A film az ’59-es Csipkerózsika bemutatásának 55. évfordulóján került mozikba. Ez a valaha készült legdrágább mozi, amit kezdő rendezőre bíztak. A király vára a Disney-logó kastélya. A színészeket az alapján választották ki, hogy mennyire hasonlítanak rajzolt elődeikre. A tündérek életre keltőit három héten át filmezték zöld háttér előtt, mindannyiukat a Cirque du Soleil művészei készítették fel, hogy vissza tudják adni a parányi mágikus lények kecsességét és könnyedségét. A magyar fordítás rengeteget ront a végeredményen, ugyanis érdekes módon Lipótot eredetileg Stefannak, Hollót Diavalnak nevezik, Mooria pedig Mooreland, vagyis Mocsár-vidék – és itt a Mooria szót meghallva lehetetlenség volt nem A Gyűrűk Ura törpe-királyságára gondolni. Ezekre az elferdítésekre aligha tudnék logikus magyarázatot találni, bár talán az eredeti rajzfilm fordításában így nevezték a karaktereket anyanyelvünkön, ki tudja? A Forbes Magazinnak dolgozó Jordan Shapiro szerint a film egyik értelmezési lehetősége a kapitalizmus (az emberek) és a szocializmus (a tündérek) összecsapása:) Végül két vicces név a mellékalakok közül: Marama Corlett (szolgáló) és David Boat (Hajó Dávid, lény-szinkronhang). Ja és ha már lények, a varangy-elefántkák meg a faemberek marhajók a filmben, ráadásul még egy sárkányt is sikerült becsempészni a cselekménybe!

„Sajnálattal vettem tudomásul, hogy én nem kaptam meghívót…”-rovat 

Mivel producer is volt, ezért Angelina Jolie sokban befolyásolta a filmet. A stúdió szerette volna kiaknázni a szépségét, ő viszont ragaszkodott az elcsúfító protézisekhez, hogy minél jobban hasonlítson a rajzfilmbeli Maleficentre. A címszereplő külsejét állítólag nagyban inspirálta Lady Gaga. A szarvakból többféle készült, az egyik annyira nehézre sikerült, hogy a színésznőnek megfájdult tőle a nyaka. Az egyik párat ezekből a jelmez-alkotóelemekből Jolie hazavitte. Demóna hangja és akcentusa az ’59-es változat szinkronszínésznőjét, Eleanor Audley-t idézi. Angelinát a gyerekei segítették a szerep megformálásában, a kicsik választották ki, melyik a legjobb ördögi kacaj számára. A már említett Vivienne azért került a szereplők közé, mert ő volt az egyetlen gyerek, aki nem rémült meg a boszorkánytól. Brad Pittné az összes kaszkadőrmutatványt maga hajtotta végre, nagyrészt hámok segítségével. Szeretett volna egy olyan filmet, amiben a gyerekei megnézhetik és ők maguk is kérték, hogy szerepeljen benne. Saját bevallása szerint kislányként Maleficent volt a kedvence a Csipkerózsikából. Ő ragaszkodott hozzá, hogy Aurora keresztelője szóról-szóra megegyezzen a rajzfilmben látott jelenettel – itt egyetlen pillanatra a tömegben látszódik két másik gyermeke, Pax és Zahara. A főproducer John Roth szerint ez a mozi csak azért készülhetett el, mert Angelina rábólintott: „Ő az egyetlen, aki eljátszhatta ezt. Ha nem vállalta volna, a film értelmét veszti.” Jolie karrierjében ez a mű produkálta a legnagyobb nyitó bevételt és az élőszereplős munkái közül ez hozta be a legtöbb pénzt.

A Maleficent 180 millió dollárból lett és több mint 525 milliót hozott eddig. A kritikusoktól vegyes értékeléseket kapott: a főszereplőnő életre keltőjét mindenütt felmagasztalták, ahogy a látványt is, ám a történettel a hozzáértők nincsenek megelégedve. 

Nekem tetszett, sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Azon túl, hogy Juno és Elle egy filmben látható, ez a legmeseszerűbb mesén alapuló fantasy, ami az utóbbi években készült. Ajánlom!

Pontozás: 

imdb: 7.0 (3 év alatt 0.4-et csökkent.)

Szerintem: 5/5

Hírek: 

- Linda Woolverton írta a már készülő Alice Csodaországban 2 forgatókönyvét. (Megbukott.)

- Angelina Jolie másodszor is Salt ügynök lesz, aztán harmadszorra szólaltatja meg a Tigrist a Kung Fu Panda új részében. (Nem készült el, nem keltett túl nagy érdeklődést.)

- Elle Fanning a készülő életrajzi dráma, a Mary Shelley címszereplője. Ha visznek bele némi fantasy-vonalat, akkor érdekelni fog! (Valószínűleg nem, de mégis megnézem majd.)

Tegnap mutatták be a Transformers 4-et, amit hamarosan megtekintek, remélhetőleg, olyan 80%-ra mondom, hogy ez lesz a következő írásom témája!

Ausztrál barátom kutakodott a neten és talált egy torrentet, amivel le lehetett tölteni ezt, amit még egyébként be sem mutattak. A trailere már egy ideje nyilvános (lásd a bejegyzés végét), nemrég megnéztem és ez alapján egyetlen dolog van a Heatstroke-ban, amiért érdemes megnézni: Maisie Williams. Tegnap éjjel túlestem a megtekintésen, úgyhogy most már véleményt is formálhatok róla, de először egy pici sztori:

Paul (Stephen Dorff) Afrika szavannáin kutatja a hiénák életét, ez a munkája és a szenvedélye. Új útjára elkíséri őt orosz barátnője, Tally (Svetlana Metkina) és tönkrement házasságából származó tini lánya, Jo (Williams). Az elkényeztetett, flegma lány és a kalandvágyó szerelmespár nem nagyon férnek össze, ezért néhány napi próbálkozás után az apa elindul, hogy hazautaztassa gyermekét, ám út közben tragédia történik. Fegyverkereskedő orvvadászokba botlanak, akik végeznek Paullal, és így a két nő egyedül marad a vadonban, miközben a mindenre elszánt gaztevők (élükön Peter Stormare) hajtóvadászatot indítanak utánuk. Vajon együtt tud működni a két túlélő és legyőzhetik vérszomjas ellenfeleiket meg a természet kegyetlen erőit? 

Nagyon fura film ez. Akik rendszeres olvasóim, azok tudják, hogy az esetek túlnyomó többségében színész (ritkábban rendező) alapján választok néznivalót, itt is ez történt. Anno a remek The Secret of Crickley Hall című három részes brit mini-szériában már meggyőződhettem róla, hogy Maisie nem csak Arya Starkként remek, hanem egyébként is tehetséges ifjú színésznő, viszont ha ő nem lett volna benne ebben a moziban, akkor sose ültem volna le elé. Egyrészt a trailer alapján azt gondoltam, hogy a vadállatok elől kell menekülniük, de mint a történet-ismertetésből kiderül, más a helyzet; másrészt meg eleve az Afrikában játszódó cselekmény abszolút hidegen hagy.

Az első fél óra igazolni látszott a gyanúmat, hogy talán rossz filmet választottam. Stephen Dorffhoz egyetlen alkotást tudok kapcsolni, a Pengét, ami viszont miatta lesz sokkal rosszabb, mint amilyen lehetett volna; az orosz hölgy akcentusa meg kezdetben eléggé zavart. Ms. Williams hitelesen alakította a senkivel se törődő, önző tinit és milyen érdekes, hogy egyetlen iPad és máris bárki idegesítő karakterré alakulhat. A cselekmény persze onnantól indul be, hogy a két nőnek menekülnie kell, és tudom, hogy hülyén hangzik, de innentől fogva a Heatstroke végülis nem szól semmiről. Ezzel mégsem azt mondom, hogy unalmas, hanem azt, hogy a tulajdonképpeni cselekmény kimerül az expozícióban, innentől pedig marad az adrenalin-növelő akció. A cuki leányzóért és a vonzó, erős nőért könnyű szorítani, pláne úgy, hogy az ellenségeik szinte mind velejükig romlott gazemberek; meg aztán olyan dolgokkal kell megküzdeniük, amikkel már mindnyájan szembenéztünk. Szomjúság, fáradtság, a Nap tüze, éjszaka aktív állatok – ismerjük ezeket a dolgokat, csak nekik sokszorosított, felerősített formában jelennek meg. 

Pici szpojlerek 

Különös, hogy egyfelől érzékelhető a veszély, másfelől viszont jobban belegondolva egy csomó dolog hiányzik, amiket az ember megszokott egy sivatagos moziban. Például hiányolom, hogy egyszer sem esnek össze a fáradtságtól, az étellel úgy tűnik nincs problémájuk és hiába vannak egymástól igen nagy távolságra a vízlelő helyek, mégis úgy látszik, hogy ezeket a távokat gond nélkül teszik meg, pedig minden jel arra mutat, hogy egyetlen termosznyi innivalójuk van. A rosszfiúkkal annyi a gondom, hogy kissé érthetetlen, mit csinálnak. Igazából nehéz őket bekategorizálni, leginkább fegyveres embereknek nevezhetném őket és olyan, mintha pusztán azért akarnák megölni a hősnőket, mert miért ne, és erre vajmi kevés figyelmet fordítanak… A hiénás vonal csak a befejezéskor lesz világos, ez érdekes, de egyben annyira pici mellékszál, hogy talán a nézők egy része meg sem érti majd, hogy mit akartak mondani vele. 

Aztán van még pár dolog, ami feltűnt. Ha a nő orosz, miért hívják Tally Rubinnak? A nemzetisége lényegességére a játékidő második felében éreztem rá, ugyanis ezáltal kétszeresen idegen a lánynak: egyrészt másik kultúrából jön, másrészt az apja csaja, így duplán taszítóan hat Jora. Még egyvalami akadt, amit nem értettem: Tally megpróbálja megfojtani a pisztolyos palit. Miért? Miért nem üti le egy baszottnagy kővel, az hatásosabb lenne… 

Szpojlerek vége 

Érdekességek: A rendezőnő Evelyn Purcell dirigálta a Senki bolondját Paul Newmannel, a történet pedig egy regényen alapszik. Érdemes figyelni Maisie akcentusát, nagyszerűen adja vissza az amerikai angolt, pedig alapvetően brit. A cím magyarul hőgutát jelent. 

Nem tudom hová tenni ezt a Heatstroke-ot. Egyfelől izgalmas túlélő-mozi, másfelől viszont nem szól semmiről. Kíváncsi vagyok, a hölgy-nézők mit gondolnak majd róla, mert van egy olyan érzésem, hogy nekik szól… 

Pontozás: 

imdb: 4.8 (3 év alatt 2 pontot zuhant, ez mindenképpen rekord.)

Szerintem: 3/5 

Hírek: 

- Meg nem erősített hírek szerint Maisie Williams következő munkái közt van a We Are Monsters című sci-fi, ami így máris érdekel. 

Itt pedig jön a beígért trailer, ami kárpótol az egyelőre hozzáférhetetlen jó minőségű képekért:

Érdekes címe és a története megfogott, így megnéztem. Nem igazán az lett belőle, amire számítottam, de így se volt rossz. 

Donald (Thomas Brodie-Sangster) 15 éves tini, középiskolába jár, lányokról álmodozik, lázad a szülei ellen, kemény zenéket hallgat, és fantasztikus rajzokat készít. Azonban Donald élete más, mint kortársaié, mert súlyos rákbetegségben szenved és emiatt nem vállal felelősséget a tetteiért. Álmában és a képzeletében szuperhős, akinek szörnyű ellenfelekkel kell szembenéznie, a valóságban pedig pszichiáterhez (Andy Serkis) kénytelen járni. Egy nap megtetszik neki egy lány a suliból, aki viszonozza az érdeklődést és úgy tűnik, az állapota is javulni kezd. Vajon a fiú és képzelt alteregója győzedelmeskedhetnek gonosz ellenfeleiken, vagy végül a Halál nyer? 

Most, hogy a mozikban tarol a Csillagainkban a hiba (ez milyen hülye egy cím…), még aktuálisabb ez a téma, a halálos beteg fiatal élete. Sokan elpocsékoljuk a középsulis éveinket, de ha megnézzük ezt, vagy a számos hozzá hasonló alkotást, akkor egy időre elképzelhetjük, milyen lehet úgy ébredni minden nap, hogy talán sosem lesz több az életedben, mint ezek az évek a suliban. A Death of a Superhero annyiban más, hogy nem arra hegyezi ki az egészet, hogy a főszereplő boldog lesz, kiélvezi a hátralévő napjait, hanem inkább arra, hogy számára minden értelmetlen, és azok az apró dolgok, amik tényleg számítanak, milyen nehezen jönnek össze. Miközben szemtanúi leszünk Donald kis sikereinek, szóba kerülnek mindenkit érintő kérdések a szeretetről, a szerelemről, a szexről, a barátságról vagy éppen a művészetről, de mindezt olyan finoman tálalják, hogy ott és akkor szinte fel sem tűnnek, csak utólag gondolkodsz el rajtuk. Például vajon mi történt Dr. King feleségével? Ő festette azt a sok képet vagy a doki maga?

A sztori mellé társulnak a szép természeti képek, elképesztő naplementék, a tenger látványa, stb., valamint ott vannak az animációs részek, amikben a srác a hallgatag, kapucnis szuperhős és két gonosz üldözi, a szexi nővér, aki talán a nemi vágyat jelképezi, meg A Kesztyű nevű szupergonosz, aki maga a Halál. Na, ez az, amiből többet vártam, az ajánló alapján ugyanis ennek a vonulatnak jelentősége van, de valójában ez nincs így, inkább csak egyfajta érdekességként van benne, a lényeg az, ami a valós világban zajlik. Donald nem képzeli magát szuperhősnek, nem egyesül a figurával, az álomvilág álomvilág marad és igazából alig több egy extránál, amivel kiemelik az ismert történetet hasonló társai közül. És emiatt hagyott ez a tulajdonképpen jó kis dráma keserű szájízt maga után, mert valami olyasmit vártam, mint mondjuk, ami a Franklynben látható. Ebből a szemszögből nézve az Egy szuperhős halála megbukott nálam, viszont mint dráma, megállta a helyét. 

Érdekességek: Ez a film eredetileg regényként indult, 2006-ban jelent meg, Anthony McCarten tollából származik. McCarten szerette volna megrendezni a mozgóképes változatot, de mivel ő maga Új-Zélandon él és ott is akart forgatni, a támogatók meg Írországból és Németországból dirigáltak, így végül a forgatás áthelyeződött az előbbi helyre. Az író készítette a forgatókönyvet, producerkedett is, és segédkezett az animációs jelenetek megtervezésében. A rendezést végül a vicces nevű Ian Fitzgibbonra bízták, és szintén ő A Kesztyű meg még egy animált karakter hangja. Ha már a neveknél tartunk, a producerek egyikét meg úgy hívják, hogy Mark Porsche:D Bár haj és szemöldök nélkül elég nehéz felismerni, de Thomas Brodie-Sangster Jojen Reed a Trónok Harcából. A mellékszereplők közt akad egy Theo és egy Eliza Fitzgibbon, akik tinik a tömegben, feltehetőleg a direktor gyerekei/rokonai. A regénynek van folytatása, az In The Absence Of Heroes, de kétlem, hogy a mozis verzió kapna következő részt. Az Egy szuperhős halála 8 millió euróból lett, a bevétele viszont szinte alig értelmezhető, mivel kis, független alkotás. Csupa pozitív kritikát kapott és három európai filmes díjat nyert.

Teljesen más volt, mint amire számítottam, de a maga műfajában remek. Nem ezt akartam látni, de sokkal elégedettebb vagyok, mint például az Egy asszony élete vagy a Peacock esetében, úgyhogy eltekintek a pontlevonástól. 

Pontozás: 

imdb: 7.1 (3 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Andy Serkis ismét majmot formál meg A majmok bolygója: Forradalomban; majd hasonló módszerekkel fog dolgozni a két újabb Tintinen és feltehetőleg a Star Wars VII. részén is. Ezen felül ő lesz A hobbit: Az öt sereg csatájának second unit rendezője. 

Most már nem ígérek semmit, mert össze-vissza alakul a szabadidőm és a VB gátol egy kicsit a filmnézésben, úgyhogy majd meglátjuk, mikor jövök legközelebb.

Ezúttal csak találgatni tudok, hogy vajon tényleg ezt a filmet láttam-e. A helyzet az, hogy két hete a turkálóban találtam ezt a dvdt, ami azt ígéri, hogy a nagyszerű Jackie Chan-féle Részeges karatemester öreg Sam Seedje (’szamszinnek’ nevezik a magyar szinkronban) visszatér és mivel nagyon kedveltem ezt a karaktert, így gondoltam, adok egy esélyt neki. Hát, ilyent még nem láttam… 

Történet, mint olyan, csak nagy vonalakban van, a színészek nevéről pedig fogalmam sincs. A lényeg annyi, hogy itt egy Charlie nevű srác, aki a haverjával (?) dolgozik egy öregembernél (ő Siu Tin Yuen, a részeges karatemester alakítója) és ez a két fiatal összefut egy idős kung-fu-mesterrel, aki megtanít nekik egy stílust. Ezek után bosszút állnak két bordélyházi kidobó-emberen, részt vesznek egy kakasviadalon, majd szembenéznek a mester nagy ellenfelével.

(A kép nem ebből a műből származik.) Az egész olyan, mintha egy csomó jelenet lenne összefűzve, amiket alig köt össze valami. Tulajdonképpen még főszereplő sincs, leginkább talán a viccesnek szánt hülyegyerek meg Charlie az, de velük kb. egyenrangú a mester alakja. Na, de az a pofátlanság, hogy Drunken Master Strikes Backnek (A részeges karatemester visszaüt) nevezik ezt a valamit és nem hogy a címadó figura nincs benne, de még Siu Tin Yuen is csak kb. 15 percet szerepel és egy teljes órát kell várni, mire harcol, akkor meg megverik. Szóval ezt hívják úgy, hogy ÁTVERÉS, olyan, mintha az X-Men: Az elsőket elnevezném Farkas 2-nek és Hugh Jackmannel reklámoznám. De ha ezen túllépek, akkor ott a lemez maga, amire se egy dátum, se egy eredeti cím nincs ráírva, ezért jó fél órát kellett kutatnom, mire ráakadtam erre a címre, amiben a borítón kiírt első három színész mind benne van és a rendező neve is Chang. De lehet, hogy nem ez az! 

Oké, egy extra igénytelen kiadással állunk szemben, de attól még maga a film lehet(ne) jó. Sajnos nem az. Az elején 5 perces harcművészeti bemutató van a stáblista helyett, utána 3 percig egy csirkét üldöznek, „Sam Seed” meg csak mellékszereplő. A mester még úgy-ahogy érdekes, de kb. a 40. perc környékén kidől, hogy aztán csak instruktor legyen, majd a végső csatában a legutolsó percben megjelenik, hogy gratuláljon, és valahogy úgy "lóg a levegőben". Ezeknek a karaktereknek nincs súlyuk, nincs személyiségük és bizony majdnem 40 éves poénokat löknek, amiken ritkán lehet röhögni. Azért vannak vicces pillanatok, például az eredeti angol szinkron olyan mondatokat tartalmaz, mint az ominózus "You wanna take over my big black cock?"; és a porcelántányéros meg az élő kakasos párbajok szórakoztatóak. (Állatvédőknek nem ajánlott, bár a csirkének nem esik bántódása.) 

Nyilvánvaló az alacsony költségvetés, de még az angol hangsáv meg a dvd is ugyanilyen elképesztően kevés pénzből jöttek létre. A szinkron egyébként rémesen gagyi, elég csak arra gondolni, hogy a kakasviadalnál ugyanaz a két tömeg-hang ismétlődik sokszor, és egyetlen sértést ismer mindenki („you bastard”). Fura módon viszont ez a mű sokkal erőszakosabb a névrokon Jui kuennél, itt ugyanis véreznek a harcosok, csúnya sérüléseket szenvednek és páran meghalnak. Az elég szar volt, hogy a végén ketten mentek a főellenség ellen és csaltak is, egy pajzsnak használt téglával, ami nem túl fair. Ez a két fiú nem válik nagy harcossá, sem jobb emberré a történet végére és igazából senkinek nincs motivációja semmire se – várjatok, tudom, itt a szórakoztató jelleg a lényeg, de a Jui kuenben sokkal szórakoztatóbb és érdekesebb harcok/gyakorlatok voltak, ott tudtam szorítani Freddie Wongnak és Sam Seednek, volt tétje a harcoknak. Hiába, no, Siu Tin Yuen ekkor már bőven hatvanon túl járt és ezek a tejfölösszájúak képtelenek felérni Jackie Channel…

Érdekességnek annyit, hogy szerintem a vicces fiú az, aki a Részeges karatemesterben az étteremben az őr (vagy nagyon hasonlít rá), a csaj meg Freddie Wong unokatesója (vagy a kiköpött mása). Ezeket valószínűleg csak én látom bele amúgy, mert a két film stáblistáján nincs egyezés Yuen személyén kívül. 

Meg lehet nézni a Drunken Master Strikes Backet, de nem érdemes. Aki szerette a Jui kuent, az ne dőljön be a borítónak, SEMMI KÖZE HOZZÁ! 

Pontozás: 

imdb: 5.7 (Amennyiben tényleg ez az.) (Ez 0.3-at csökkent 3 év alatt.)

Szerintem: 2/5 

Ezen a héten még megpróbálok írni egy cikket, a Demónával meg még nem tudom mi lesz…

Újabb péntek 13, újabb epizód a Friday the 13th-filmfolyamból. A jeles alkalomból nézzük meg, mi történt négy év (vagy inkább négy éjszaka?) alatt Jason Voorhees-zel! 

1980: Az első epizódban a vízbe fulladt, torz külsejű kisfiú még csupán mellékszereplő, látomás, aki tragédiától sújtott édesanyját az őrületbe kergeti és gyilkossá változtatja. A befejezéskor felmerül a kérdés a nézőben: Jason vajon csak Alice és Mrs. Voorhees számára valóságos, vagy tényleg szörnyeteg lett belőle? 

1981: A nagy sikerre való tekintettel az egyedülállónak tervezett filmet újabb rész követte, ahol a csúnya véget ért asszony fiáról kiderül, hogy nem halt meg, sőt, egyfajta vademberként tovább élt a Kristály-tavat övező erdőségben. Ám szemtanúja volt anyja halálának, így elindult, hogy bosszút álljon… A valóságban is megtörtént texarkanai „holdfényes gyilkosságok” által inspirálva fejére liszteszsákot húzó, hosszú vörös hajú és átlagos testfelépítésű antagonistában még nincsenek meg a későbbi legendás gyilkos ikonikus tulajdonságai. 

1982: A korábbi két epizód kritikailag sikertelennek mondható, ám megsokszorozták a beléjük fektetett pénzt, ezért a második részben először legyőzött Jason felkel a porból, hogy ruhát és külsőt cserélve újabb ámokfutásba kezdjen. Ebben az epizódban a zsákot felváltja egy ódivatú hokimaszk és ekkor születik meg az a Jason Voorhees, akit mindenki ismer! 

És elérkeztünk 1984-hez, amikor a Paramount stúdió úgy dönt, leszámol a szériával és pontot tesz a kristály-tavi mészáros történetének végére. Azóta már tudjuk, hogy a hangzatos Az utolsó fejezet alcímet viselő IV. epizód korántsem lett a széria vége – ám egyértelműen lezárt egy korszakot Jason életében és elindított egy újat! Nézzük, mi történik benne:

A Véres kirándulás végén a gyilkost a fejébe vágott balta állítja meg, látszólag véglegesen. A mostani rész elején a halottnak nyilvánított Jasont (Ted White) beszállítják a helyi kórház halottasházába, ahol azonban felébred és végez az éjszakai műszakkal. Majd visszatér a Kristály-tóhoz, ahol a békés Jarvis-család és a szomszédukba költözött bulizó fiatalok életét teszi rémálommá. Ezúttal pedig egy egészen különleges ellenfélre akad, a mindössze 12 éves Tommy Jarvis (Corey Feldman) személyében. Vajon melyikük történetének lesz ez Az utolsó fejezete? 

Alig néhány dolog maradt meg ebből a filmből, amit talán 10 évvel ezelőtt láttam először, viszont a nézése közben beugrottak részletek és Friday the 13th-rajongóként nem volt nehéz rájönni, hogy mikor mi történik majd. A Part IV. esetében a körülmények csak egy picit változtak meg az előzményekhez képest: megint van erdő, tó, viszont egy helyett két házban játszódik a cselekmény. Talán hülyén hangzik, de most először kapunk néhány igazi karaktert, mert korábban akadt néhány jobban kidolgozott figura (Alice az elsőben, Shelly a harmadikban), de én például mindig a nekem leginkább tetsző lánynak szurkoltam és a szépséges karakterek mellett a többiek sorsa nem érdekelt. Ebben az esetben Tommy-val könnyen tudtam azonosulni (egy picit emlékeztetett Rob Zombie gyerek Michael Myers-ére); vagy a külsőre nagyon hasonló, de személyiségileg eltérő ikerlányokkal; de még maga Jason is kapott jellemvonásokat. Erre az eddigiek során nem volt még példa: a gyilkos direkt előre jelzi az áldozatainak (és így a közönségnek), hogy jön, például lekapcsolja a villanyt a szobában. Ez azt mutatja, hogy szinte párbajozni akar, kihívást intéz a többiek felé, és hogy élvezi látni a félelmüket. Már a Part III-ben felfedezhettünk egy ilyesfajta betegességet Voorhees-ban, ami aztán a The Final Chapterrel kiveszik belőle – kérdés, hogy kár-e érte? 

Lássuk a készítőket! A rendezéssel Joseph Zitot (Ütközetben eltűnt) bízták meg, mellette két kezdő író dolgozott, akik közül az egyiket ő maga vette fel és fizette a saját fizetéséből, mivel eredetileg a rendezés mellett írnia is kellett volna. A színészek között a ’80-as években híres gyerekszínésznek számító Feldman mellett ott van még a fiatal Crispin Glover (Vissza a jövőbe, Willard, Charlie angyalai 1-2), a többiek ismeretlenek, ahogy ez lenni szokott. Kiemelném még az említett ikreket, Camilla és Carey More-t, mert ők cukik:) 

Jöjjenek az érdekességek – köszönet a fridaythe13thfilms.comnak az extra infókért!

Az általam látott Rajongói Verzióba visszaillesztették a filmszínházas változatból kivágott alternatív álom-befejezést, a gyilkosságokat extra véres részletekkel hosszabbították meg és így kb. 5-6 perccel kitolták a játékidőt. Érdekes volt eképp látni, mert tényleg emel a színvonalon, pedig látszódtak a toldások. Ez nem egy hivatalos verzió, úgyhogy csak a Kalóz-öbölben lehet rálelni… 

Joseph Zito megnézte a három korábbi részt és nagy kockázatot vállalt azzal, hogy akkoriban a horror műfajában népszerűtlen jellegzetességeket választott a művéhez: éjszaka, esőben játszódó cselekményt és gyermek főszereplőt. Tom Savini effektmester állítólag csak azért tért vissza az eredeti Péntek után a szériához, hogy megölhesse az általa megalkotott Jasont. A teljes filmfolyamból ebben a darabban van a legtöbb meztelenség. A nyitó hullaszállítós-jelenet az egyetlen a Friday-ek közül, ami az egyik korábbi rész helyszínén játszódik. A Paramount, ami csak reklámozta és forgalmazta az elődöket, ezúttal az előállításban is segédkezett, szintén egyedülálló módon, valószínűleg a lezárási jellege és az előrehozott bemutatási időpontja miatt.

Corey Feldman állítólag elkényeztetett kölyökként viselkedett a többiekkel szemben, ám ő maga azt mondta, hogy ez a rendező miatt volt, akit nagyon utált. Mikor Jason az ablakon áttörve megragadja Tommy-t, ott az ifjú színész reakciója igazi, mert tényleg halálra rémült; a végső harc során pedig homokzsákokat csapkodott a fegyverével. Az alacsony költségvetés miatt a fiataloknak maguknak kellett végrehajtaniuk a kaszkadőr-mutatványokat: Judie Aronson, aki Samanthát játszotta, például kénytelen volt a fagyos tóban maradni az egyes snittek között; a Dougot alakító Peter Bartonnak pedig saját fejével kellett betörnie az előre preparált zuhanyfülke-üveget. Barton egyébként anno tinisztárnak számított, de nem tetszett neki ez a státusz, ezért vállalt szerepet horrorokban, a Péntek 13-ra való jelentkezésben pedig Amy Steel, a Part II. hősnőjének megformálója biztatta, akivel egy tv-sorozatban szerepeltek együtt. A Trish-t játszó Kimberly Becket a forgatás ideje alatt telefonon hívogatta és követte valaki, de amint a munkálatok befejeződtek, ez az őrült rajongó felszívódott. Crispin Glover maga találta ki Jimmy táncát, és annak idején tényleg ilyen módon mozgott a parketten civilként:) Eredetileg az AC/DC Back in Blackjére lejtett, ám azt később kicserélték a Love is a Lie című Lion-felvételre. (A Lion volt egyébként az az együttes, ami a ’86-os Transformers-mozi zenéjét csinálta.) A kórboncnok a tévében az Aerobicise című videokazettát nézi, ebben pedig szerepel az a Darcy DeMoss, aki később a VI. részben csatlakozott a Péntek 13. gárdájához. 

A Jarvis-család szendvics-ölelése az egyik írótól ered, akinek a családja ténylegesen csinált ilyet; a kutyát meg Zito egyik ismerősének akkoriban elpusztult kedvence után nevezték el Gordonnak. A IV. részt péntek 13-án mutatták be. A Németországba importált változatot erősen cenzúrázták, ám az így is tiltólistára került. Ez az általam "ember-Jason-trilógiának" nevezett felvonás utolsó része, ezek után válik az álarcos természetfeletti lénnyé; valamint itt bukkan fel Voorhees legnagyobb ellenfele, Tommy Jarvis, aki még kétszer néz majd szembe az őrült mészárossal.

SZPOJELEREK, saját megfigyelésből 

Nem értem, miért kell éjszaka meztelenül fürödni egy tóban? Korábban már volt rá példa, meg később még lesz, de azon túl, hogy ciciket mutogassanak a nézőknek, a karaktereknek mi a motivációjuk? Újfent megismétlődik a villany-kapcsolgatósdi a III.-ból: a szobában lévő egyik kapcsoló nem működik, de azért megpróbálják a többit is. Továbbá ökörségnek tartom, hogy a saját házukból kijövet a zuhogó esőben se anya, se lánya nem visz védelmet a víz ellen... Ugyanilyen értelmetlen, hogy Paul, aki Jasonre vadászik, a pincébe menet odaadja a machetét Trish-nek, majd egy kiskéssel megy a maszkos ellen.

SZPOJLEREK VÉGE

A maszk alatt-rovat 

Ted White, a veterán kaszkadőr már több mint 50 éves volt a forgatáson, korábbi karrierje során helyettesítette John Wayne-t, Clark Gable-t és Rock Hudsont is. White-nak nem tetszettek Zito módszerei, főleg az, hogy tapasztalatlanokra bízta a kaszkadőrmutatványokat. Az említett zuhanyfülkés-rész biztonságosságával kapcsolatban felszólalt, majd azt mondta, hogy kilép, ha nem engedik ki Judie Aronsont a jeges tóból a felvételek szünetében. Jason megformálója és a direktor között erős ellenségeskedés alakult ki, ennek eredményeképpen Ted bácsi levetette a nevét a stáblistáról. Metodikus színészként White egész nap a jelmezében maradt és távol tartotta magát a kollégáitól, hogy hitelesebb reakciót tudjon kicsalni belőlük a találkozásukkor. 

Az utolsó fejezet 2 600 000 dollárból készült és 32 600 000-et hozott vissza. Bár a kritikusok utálták, a stúdiót a bevétel meggyőzte, hogy a szériát folytatni kell! 

Az utóbbi időkben látott négy rész közül ez volt a legjobb, az igazán jók viszont ezután jönnek! Azt kaptam, amit vártam tőle és külön tetszett a vágatlan mivolta – aki rajong a Friday the 13th-ért, az próbálja meg beszerezni! 

Pontozás: 

imdb: 6/10 (7 év alatt még 0.1-et emelkedett.)

Péntek 13-filmként: 5/5

Átlagos filmként értékelve: 5/5 (Ez a Rajongói Változat mindenképpen jobb a hivatalosnál!) 

Hírek: 

- A következő Friday the 13th 2015. március 13-án, pénteken jön majd – elvileg, immár ismét a Paramount égisze alatt. Azt rebesgetik, hogy talán Ideglelés-szerű lesz a felépítése. (2017-ig nincs meg...)

- Készül egy tv-sorozat is, amiben producerként részt vesz az első Friday-t alkotó Sean S. Cunningham. Egyórás részekből áll majd, dráma műfajba tartozik és Crystal Lake lakosai lesznek a hősei, köztük a Voorhees-család tagjai. Új titkokat, friss megközelítési formát ígérnek a készítők, nekem viszont eléggé előzmény-szagú a dolog, lásd Gotham… (Ebből se lett semmi.)

- Corey Feldman következő munkái közt van a JOB’s Daugther című dráma, amiben egy tini puskákkal felszerelve vérengzést rendez egy vegyesboltban, a cselekmény pedig arról szól, hogy kiderítik, miért tette és hogyan csinálta végig a tervét. 

- Crispin Glover egy olyan mozgóképben szerepel legközelebb, amit ő ír és rendez, címe viszont még nincs. 

Három újabb alkotás között választok ma este, vagy holnap, szóval a jövő hét elején már biztosan jelentkezem új írással!

Juno Temple első filmszerepe, amit eddig csak azért hagytam ki, mert nem kedvelem Cate Blanchettet. 

Egy angliai város középiskolájába új tanárnő érkezik. A szép és kedves Sheba (Blanchett) elbűvöli a kollégáit és felkelti a fiúk érdeklődését. A tantestület idős tagja, a sokszor elég goromba Barbara (Judi Dench) élvezettel figyeli, hogy fiatal kolléganője miként próbál beilleszkedni és aztán elkezdi segíteni őt mindenféle módon. Jó barátnők lesznek, ám mindketten tele vannak titkokkal és egyik nap Barbara rájön Shebaéra: a szőke tanárnő ugyanis jó ideje viszonyt folytat az egyik tizenöt éves diákkal (Andrew Simpson). Innentől kezdve az idősebb nő kihasználja a másikat, és nem azért mert gonosz, valami egészen más vezérli… Vajon kitudódnak majd a bűnös titkok és mi lesz azokkal, akiket érintenek?

A sztori nem érdekelt, ám ahogy jöttek a jobbnál-jobb nevek a nyitófőcím alatt, megjött a kedvem a dologhoz. Az események csavarossága tetszett, mert itt korántsem csak a tanár meg a diák bűnös viszonyáról van szó: Kibontakozik előttünk Sheba és Barbara élete; az, hogy miként jutottak el eddig a pontig, mikor találkozunk velük; bepillantást nyerhetünk legféltettebb titkaikba; szóval két szálon futó emberi drámát láthatunk. A középpontban végülis a szerelem áll, mert mindkét nő olyanhoz vonzódik, akihez nem lenne szabad; de érdemes figyelni az apró részletekre, hiszen így derül ki az, hogy Blanchett karaktere hogyan ismerkedett meg a férjével, kik a többiek a tanári karban, milyen lehet egy fogyatékos gyereket nevelni, vagy hogy anya és lánya (utóbbit alakítja Temple) gyakorlatilag ugyanazokkal a problémákkal néznek szembe. Se a színjátszókra, se a cselekményre nem lehet panasz, az egyetlen kifogásom az egész Notes on a Scandal ellen a rendkívül nyomasztó atmoszférája. 

Érdekességek: A rendező Richard Eyre volt, aki később ismét együtt dolgozott Judi Dench-csel az Iris – Egy csodálatos női elmén. A forgatókönyvet Patrick Marber (Közelebb) írta Zoë Heller 2003-as regénye, a What Was She Thinkig: Notes on a Scandal alapján. Bill Nighy később szintén közös filmben szerepelt Dench-csel, ez volt a Marigold Hotel. Az egyetlen igazi érdekesség, amit találtam, az akkor van, mikor Barbara a wc-ben rókázik, itt a képet kimerevítve a falra felírt firkálmányok között olvashatunk egy mondatot, amiben fény derül az idős tanárnő titkára. (Az különben marhajó volt, hogy ezt a dolgot végülis soha nem nevezték meg konkrétan, mégis mindenki érti, miről van szó.) Még ki akarom emelni az első vonatos részt, amit kitűnően komponáltak, ez az igazi filmművészet, legalábbis az én olvasatomban. 

Az Egy botrány részletei 15 millió fontból készült és majdnem 50 millió dollárt hozott vissza, a kritikusoktól egyöntetű pozitív megítélésben részesült, 8 filmes díjat nyert. 

Tetszett? Nem tudom. Élményként kellemetlen, viszont lenyűgöző színészi játéknak lehet tanúja, aki megnézi – és egy nagyon édes Junonak:) 

Pontozás: 

imdb: 7.4 (3 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Azért másodszorra már inkább kihagynám.) 

Hírek: 

- Patrick Marber A szürke ötven árnyalata forgatókönyvét javítja. Hurrá, emberek, jön az új twilight! 

- Judi Dench és Bill Nighy megint együtt játszanak a Marigold Hotel második részében. Az első tényleg ennyire sikeres lett volna? 

- Kate Blanchett újfent Galadriel bőrébe bújik A hobbit: Az öt sereg csatája kedvéért, majd a fantasy vizein maradva továbbevez a Hamupipőkébe, amiben egy úrnőt alakít majd. 

A múlt héten sok dolog összejött, úgyhogy inkább lemondtam a Hellraiser 3-ról. Pénteken péntek 13 lesz, ami azt jelenti, hogy jön a Friday the 13th negyedik epizódja; a Demónát meg majd meglátjuk, mikor tudom megtekinteni…

Egy külföldi ismerősöm mutatott képeket ebből a filmből, aztán mikor megláttam a turkálóban 100 Ft-ért, gondoltam, beruházok rá. Chris Evans és a színes hajú Dakota Fanning szuperhősöknek kikiáltva? Naná, hogy érdekel! Lássuk, mi lett belőle!

Hongkongban járunk, itt él főszereplőnk, Nick (Evans), egyike azon különleges képességekkel bíró embereknek, akikre a kormány vadászik, hogy élő fegyvert faraghassanak belőlük. Nick ugyanis tárgyakat tud mozgatni az elméjével. A Részlegnek nevezett ügyosztály rábukkan a srác rejtekhelyére, így el kell menekülnie, de ekkor betoppan hozzá a jövőbe látó tizenéves Cassie (Fanning). Ő tudja, hogy nekik kettejüknek kell megtalálniuk egy lányt (Camilla Belle), de ezt az illetőt a Részleg is keresi, élén azzal a Carverrel (Djimon Honsou), aki anno megölte Nick apját. A két paranormális erejű ember útra kel hát, hogy segítséget kérjenek a hozzájuk hasonlóktól céljuk eléréséhezn, ám közben bujkálniuk kell, mert nem csak a titkosügynökök, hanem a helyi Triád is keresi őket. Vajon ki ér el előbb a lányhoz és mi van nála, ami annyira kell mindenkinek? 

Semmilyen elvárásom nem volt, de már az elején elkapott a nagyszerű hangulata. Mindkét hős szimpatikus, a társaik érdekesek, ezért szorítani fogunk értük, pláne úgy, hogy Cassie megjósolja, hogy mindannyian meghalnak. Az ellenfeleket már nem lehet ennyire komolyan venni, bár tény, hogy Honsou jól alakít, de a vele lévő telekinézist gyakorló fickó Neot és Darth Vadert megszégyenítő trükköket ad elő; az üvöltöző triádosok meg valahogy nevetségesek. Ennek ellenére a veszély valós, van kiért aggódni és a történet mindvégig fenntartja a figyelmet. Számos fordulat akad, ám ezek között néhány sajnos igen ostoba, most ezekről ejtek pár szót.

SZPOJLERVESZÉLY! 

Most láttam először ezt az alkotást, de máris feltűntek a benne lévő hibák, ami mindenképpen negatívumnak számít. Először azt vettem észre, hogy amikor Nick a feje felett lebegteti a két pisztolyt, akkor azok nem látszódnak a tükröződő mennyezeten. Ez apróság, végülis túl lehet lépni rajta, ám az utolsó fél órában történő dolgok felett már kevésbé egyszerű átsiklani. Mikor Cassie bemegy abba az étterembe, és ott eléri a végzet, megjelenik a semmiből az emléktörlő-fickó és megmenti. De vajon honnan a francból tudta, hogy hová kell mennie? Nyilván a levélből, amit a főhős adott át neki, de ez baromság, mert egyedül a kínai csaj tudta, hogy hol lesz ez a hely, Nick egyszerűen nem tudhatta! Plusz a színes hajú leányzó csak a tigrist látta, fogalma sem volt, mit jelent, tehát lehetetlen, hogy Nick mindezt előre kitalálta volna. De nem csak ezt, hanem az összes többi eseményt is, hogy a túróba jósolta meg? Még ha Cassie segítette, akkor sem tudhatott mindent. Az ügynökök szintén jó nagy hülyeséget csinálnak, amikor az első trükk után másodszorra véletlenül sem ellenőrzik, hogy tényleg az igazi táska van-e a srácnál és miután magába fecskendezi az anyagot, simán elfogadják, hogy halott, se légzést, se pulzust, se semmit nem ellenőriznek. És ami még baromi fura volt, az a helyszínek váltakozásakor észrevehető RPG-szerű mászkálás: A szereplők bárhová bemehetnek, senki se állja útjukat, csak kétszer van mutatóban egy-egy „őr” az ajtókban. Ezt nem tudom elképzelni a valóságban… 

SZPOJLEREK VÉGE

Érdekességek: A rendező Paul McGuigan főleg sorozatokat és lényegtelen akciófilmeket készített korábban, az író-producer David Bourla pedig tv-filmekhez írt sztorikat. A Push alapját valós események képezik, az USA és a Szovjetunió ugyanis sokáig kísérletezett feltételezett paranormális képességekkel bíró embereken, az ezzel foglalkozó amerikai Csillagkapu Programot pedig csak 1995-ben állították le. A cím szerintem egyrészt jelenti azt a folyamatot, amikor egy gondolatot elültetnek valaki fejébe, másrészt pedig a telekinetikus lökést is. Mivel Hongkongban mindig óriási tömeg van, így a képsorokat gerilla-módszerekkel vették fel, rejtett kamerákkal, a jeleneteket egy snittben rögzítették. Az utcán mozgó tömegek tehát nem voltak beavatva; ám amikor Camilla Belle karakterét a két Nyomkereső elrabolta az utcáról, miközben pisztolyt fogtak rá, még az sem váltott ki reakciót a járókelőkből. Az említett színészek mellett két ismerős arcot fedeztem fel a mellékalakok között: Ming-Na Went a Vészhelyzetből és Hal Yamanouchit a Farkasból. A Push alkotói a lehető legkevesebb speciális effektet használták, csak az autós üldözéseket hajtották végre zöld háttér előtt, mert a kínai főváros forgatagában lehetetlenség lett volna ilyet felvenni. A DC Comicshoz tartozó WildStorm kiadásában megjelent egy előzmény-képregény-sorozat a mozihoz. 

Pici szpojler: 

Az alábbi különleges típusú embereket láthatjuk a filmben: Mozgatók (telekinézissel bírnak), Motiválók (uralják mások elméjét), Figyelők (jövőbelátók), Sikoltók (magas hangú támadásaikkal megrepesztik a vérereket a testben), Szimatolók (nyomkeresők, szag és érintés alapján dolgoznak), Váltók (bizonyos időre átalakíthatnak egy tárgyat), Törlők (emlékeket tudnak törölni), Árnyak (el tudják rejteni magukat és másokat) és Felcserek (gyógyítani vagy ártani tudnak érintésükkel). A fordítást én csináltam, és mivel külföldi a dvdm, ezért nem tudom, hogy magyarul is így vannak-e. 

Szpojler vége

A Push (ezt a hülye hazai címet nem akarom használni) 38 millió dollárból lett és kis híján 49 milliót hozott vissza, a kritikusoktól csupa negatív értékelést kapott. 

Nekem tetszett, mert hangulatos, fordulatos és izgalmas; szimpatikus hősökkel meg tök jó zenével, viszont tény, hogy szuperhősös mozinak nem lehet nevezni. 

Pontozás:

imdb: 6.1 

Szerintem: 5/5 (A hibák ellenére.) 

Hírek:

- Paul McGuigan rendezi a Frankensteint James McAvoy-jal és Daniel Radcliffe-fel. [Elkészült és csúnyán megbukott.]

- Djimon Honsou az alábbi mozikban tűnik fel hamarosan: A hetedik fiú (fantasy), The Vatican Tapes (horror), A Galaxis Őrzői (szuperhősös), Air (sci-fi) és Halálos iramban 7 (nemtommi). [Az első, a harmadik és az utolsó tényleg elkészült: nagy bukás, nagy siker, siker.]

- Chris Evans, ha jól számolom, akkor ötödször lesz Amerika Kapitány a Bosszúállók: Ultron korában, valamint rendezőként és producerként is kipróbálja magát a 1:30 Train című romantikus vígjátékkal. (Előbbiről van egy kis jegyzet a blogon.)

Jövő héten remélhetőleg meg tudom nézni a Demónát a moziban, valamint hamarosan jövök a Hellraiser 3-mal. [Utóbbit máig sem néztem meg...]

Akárki akármit mond, ez gyerekkorom kedvenc horrorja. 

Az óriási, üresen álló, különös módon gyönyörű Hill House hosszú ideje lakatlan, csak a gondnok házaspár vigyázza ódon kincseit. Ám most a pszichológus Dr. Marrow (Liam Neeson) összegyűjt egy kis csapatnyi alvászavarost (Lili Taylor, Catherine Zeta-Jones és Owen Wilson), hogy a hatalmas kúriában próbálja megoldani a gondjaikat – de valójában nem az alvást, hanem a félelmet kutatja. A kísérlet megkezdődik, ám a doktor szándékaival ellentétben egyre rémisztőbbé válik a helyzet, hiszen éjjelente borzasztó hangokat lehet hallani a néptelen csarnokokban, és mintha valami mozogna a kongó folyosókon - valami gonosz. A négy ember hamarosan szembesül vele, hogy csapdába esett a Hill House-ban, ami egy évszázados sötét titok miatt szó szerint életre kel, hogy elüldözze vagy elpusztítsa nemkívánatos lakóit. Vajon sikerül kijutniuk vagy a múlt bűnei áldozatokat fognak szedni a jelenben is?

Ismét egy olyan film, amit sokan utálnak, de nekem mindig tetszett. Maga a történet egy mondatban összefoglalható és igazából az akkoriban legmodernebbnek számító speciális effektek viszik el a hátukon az egész Hauntingot, de éppen ezért élvezetes. Nem akar mást, csak megrémiszteni és szerintem ez sikerül. 

A szereplők a tulajdonképpeni főhősnő kivételével mind A-listás sztárok (voltak): Catherine Zeta-Jones-t, aki Michael Douglas nejeként és a Chicago sztárjaként vonult be a köztudatba, még tavaly is megpróbálták bombanőként eladni a Red 2-ben, és bár ’99-ben még tényleg jól nézett ki, nekem sose volt az esetem. Owen Wilsont utálom, de eredeti szinkronnal kevésbé irritáló és érdekes módon mind ő, mind Zeta-Jones olyan karaktereket játszanak, akiket mintha csak rájuk szabtak volna - a szexi jócsaj és a kissé bunkó, átlagos srác. Neeson és Taylor jól teljesítenek, bár utóbbit sem ezelőtt, sem ezután nem láttam sehol… (Talán mert se a Sírhant Műveket, se az Emberi tényezőt nem követtem figyelemmel.) A rendezést az elsősorban operatőr Jan de Bontra (Twister, Tomb Raider 2) bízták, a forgatókönyvet egy kezdő író, David Self (A kárhozat útja, Farkasember) hozta össze; a történet alapja pedig Shirley Jackson 1959-es regénye, a The Haunting of Hill House. (Szintén ezen alapszik a ’63-as A ház hideg szíve.)

Mivel ki tudja, hányadik alkalommal láttam tegnap (de ezúttal először angolul), feltűnt néhány dolog: Nem értem, minek az asszisztensnő meg az a harmadik pasi, ha úgyis eltűnnek az első 20 percben? Ők egyébként megígérik, hogy visszajönnek, de mégsem így tesznek. A rossz szövegkönyv főleg akkor válik nyilvánvalóvá, mikor a gondnoknő előadja a feltételeit, meg akkor, mikor Eleanor a szellemekkel beszélget, de a többi résznél inkább annak tudható be, hogy Zeta-Jones és Wilson közepes tehetségű színészek. Apró szpojler, de nem lényeges, hogy a gonosz entitás első megjelenésekor mindenkinek látszódni kezd a lehelete a levegőben, a későbbiekben viszont még ha testközelben vannak hozzá, akkor sem ismétlődik meg ugyanez. 

Térjünk rá az érdekességekre: A ’63-as The Haunting nagy sikernek örvendett, ezért évekkel később Wes Craven tető alá akart hozni egy remake-et, de aztán kiszállt a munkálatokból a Sikoly érdekében. Tőle Steven Spielberg vette át a stafétát, akinek maga Stephen King írta volna a forgatókönyvet (King egyébként bevallottan inspirációt merített munkáihoz Shirley Jacksontól). A két István viszont nem tudott együttműködni, szóval Király úr kiszállt a buliból és átdolgozta az írását, ebből lett A rózsa vére. Mivel a DreamWorks Spielberg cége, ezért azt rebesgetik, hogy a Jurassic Park és a Cápa legendás direktora aktívan beleszólt a munkálatokba, sőt, pár jelenetet maga dirigált, ám ezeket a mai napig hivatalosan senki sem erősítette meg. A ház külsejét és néhány szobáját az Angliában álló, amerikai tulajdonban lévő Harlaxton Manor adta; a főbb belső helyszíneket viszont egy hatalmas hangárban építették fel. A kandallóban lévő kéményzáró oroszlánfej számítógéppel rajzolt modell, a felvételek idején egy nagy zöld labda helyettesítette. Az éjjeli zajokat és a többi rémisztő hanghatást előre felvették és a díszletekben bejátszották a színészeknek, akik így élethűbben tudtak reagálni. Liam Neesonnek tériszonya van, ezért a csigalépcsős résznél látott félelme igazi. A mellékszereplők közt akad néhány ismertebb arc: Virginia Madsen (Eleanor húga), M.C. Gainey (férfi a televízióban, csak néhány pillanatig látható, de könnyű felismerni) és Bruce Dern (a gondnok). Hugh Craint Charles Gunning jelenítette meg, róla mintázták mindegyik formáját.

Szpojlerek 

Az a két karakter, aki a játékidő alatt ténylegesen meghal, kinyitja a hatalmas, faragott ajtót, a többi szereplő nem lép kapcsolatba ezzel az objektummal, ami a Túlvilágra vezet. A két hősnő között volt egy szerelmi jelenet, amit kivágtak, mára ebből mindössze a hangsáv van meg – köztük különben végig érezhető a szexuális feszültség… 

Szpojlerek vége 

A dvdn lévő kisfilmből az alábbiakat tudtam meg: Wilson karakterének már van tapasztalta ezekkel a kísérletekkel kapcsolatban, mert főiskolás, aki így keresi a pénzét. A Harlaxton Manorban tényleg kísért egy állítólagos szellem, az egykori tulajdonosnő férjének kísértete, akit az özvegye szeánszokkal hívott vissza. A producernők egyike Susan Arnold, Jack Arnold (A Fekete Lagúna Szörnye, A hihetetlenül zsugorodó ember) lánya; a másik pedig Donna Arkoff Roth, Samuel Z. Arkoff (A rettegés háza, A kút és az inga) gyermeke. Arkoff maga is pénzelte a produkciót. A speciális effektekért Phil Tippett, a Jurassic Park számítógépes animátora felelt.

Az átok 80 millió dollárból készült, összesen 177 milliót hozott vissza. A kritikusok szinte egyhangúan elkaszálták, mondván a gyenge forgatókönyv, a horror-klisék alkalmazása és az erőltetett számítógépes animáció elrontották a végeredményt. Állítólag ez az egyik legnagyobb nyitó hétvégi bevételt produkáló film, ami mégsem érte el a 100 milliós hasznot. 

Én viszont a hibáival együtt szeretem, úgyhogy maximális pontszámot adok rá, mert bármikor szívesen megnézem! 

Pontozás: 

imdb: 4.9 (3 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Liam Neeson mára az akciófilmek új koronázatlan királyává vált, most is éppen egy ilyen alkotáson, az Elrabolva harmadik részén dolgozik. 

- Owen Wilson szintén egy harmadik folytatás, az Éjszaka a múzeumban 3 munkálataiban segédkezik; valamint állítólag folytatja az együttműködést Ben Stillerrel a Zoolander 2-ben. (Mindkettő érdektelen, felejthető folytatás lett.)

- Bruce Dern Quentin Tarantino újabb westernjében, a The Hateful Eightben lesz látható legközelebb a mozikban. (Ez a rendező a szarból csinál aranyat, mindenki divatból nézi a filmjeit, de gondolom, neki így is jó...)

A következő alany, amit elemezni fogok, szintén egy dvd, amit egy hónapja vettem Az átokkal együtt, aztán jön még a Hellraiser 3 is!

Az X-Menekkel való első találkozásom a Transformers-képregényekben elhelyezett reklámokban volt, aztán sok-sok évvel később jött az első film, ami lenyűgözött; majd a folytatásai, amik hasonló hatással voltak rám. Az ellenállás végével aztán lezárult egy trilógia, ám akkor elkezdődött a spinoffok gyártása: A Kezdetek: Farkas közepes, de élvezhető alkotás lett, utána viszont jött a fantasztikus Az elsők, ami elindított egy új szériát; és a tavalyi évben az új Farkas, amivel a Marveles fiúk kiküszöbölték az Origins: Wolverine-nel a hírnevükön esett csorbát. Ezek után a rajongók nagyon várták Az elsők következő epizódját. És ekkor a hollywoodi álomgyárban bedobták az utóbbi idők egyik legkirályabb ötletét, és a Days of Future Pasttel nem csak a First Class-nek, de az eredeti trilógiának is folytatást csináltak! Engem nagyon érdekelt, így örülök, hogy láthattam, nézzük, tudok-e nektek kedvet csinálni hozzá:

2023-ban a Földön már alig maradtak mutánsok, mert a szuperfejlett, szinte legyőzhetetlen Őrszem-robotok egyre nagyobb számban irtják őket. A maroknyi megmaradt emberfeletti erejű ember mindent egy lapra tesz fel: a falakon átmenni képes Kitty Pryde (Ellen Page) ugyanis vissza tud küldeni egy elég erős tudatot a múltba, hogy az megváltoztathassa a jövőt, erre a feladatra pedig X Professzor (Patrick Stewart) és Magneto (Ian McKellen) az elpusztíthatatlan Logant (Hugh Jackman) jelöli ki. A halhatatlan mutáns vállalkozik a küldetésre és hamarosan 1973-ban ébred, ahol meg kell győznie a számos problémával küszködő Charles Xaviert (James McAvoy) és a gyűlölettől fűtött Erik Lensherrt (Michael Fassbender), hogy fogjanak össze és találják meg Mystique-et (Jennifer Lawrence), aki merényletre készül egy híres tudós, Dr. Trask (Peter Dinklage) ellen. Ha ugyanis sikerrel jár és Trask meghal, akkor elindul az Őrszem-program és a mutáns fajra kihalás vár. Közben viszont a jövőben lévő csapatnak ki kell tartania, hogy Farkasnak meg a két fiatal vezérnek legyen elég ideje megmenteniük mindenkit - ám a megváltozott múlt számos meglepetést tartogat. Vajon sikerrel járhatnak a hősök vagy maga a Végzet avatkozik közbe és az X-Menek végleg elpusztulnak?

Ha röviden akarnám összefoglalni a dolgot, akkor ezt mondanám: olyan, mint A Sötét Lovag: Felemelkedés. Maga a sztori annyira nem fordulatos és érdekes, de a lezárása annyira jó, hogy mégis megéri megnézni. 

A dolog ott kezdődik, hogy Kitty Pryde képessé vált erre az időutaztatásra, csak mert az első két részt rendező és a most visszatérő Bryan Singer, meg az írói csapat (Jane Goldman, Matthew Vaughn és Simon Kinberg) ezt kitalálták. Ha ezen túllépünk, akkor is az első egy órában alig történik valami, egyedül az ifjú, tehetséges Evan Peters által életre keltett Higanyszál jelenetei élvezetesek. Aztán jön egy fordulat, amire azért nem lehet számítani, majd Magneto tart egy kis erődemonstrációt, ám a vonatos résztől kezdve teljesen biztos voltam abban, hogy mi fog történni. Senki se értse félre: korántsem volt unalmas vagy érdektelen, mindössze több eseményre számítottam. Azért amíg a cselekmény lassan folydogál, a rajongóknak van mire figyelniük, hiszen felbukkan néhány ismerős a múltból (pl. Stryker) és vannak elrejtett X-jelek a díszletekben, meg aztán mégiscsak a kedvenc karaktereink kalandozását nézhetjük. A jövőben lenyűgöző csatajeleneteket tárnak elénk és a sok visszatérő figura kellemes élményt okoz, de minderre a koronát az isteni befejezés teszi föl. (A stáblista után persze szokás szerint van még egy jelenet, aminek az értelmezéséhez viszont utána kell járni, hogy ki az az En Sabah Nur…)

Mondjuk azért Charles szenvedésének bemutatása érdekes, és megmaradtak Farkas szokásos humoros beszólásai, na meg ugye ott a rengeteg ismerős színész a korábbi hat X-mozikból. Az elsőkből viszontlátjuk Lawrence, McAvoy és Fassbender mellett Nicholas Houltot (Hank/Bestia), Lucas Tillt (Havok) és egy rövid részletben megtudhatjuk Angyal és Azazel sorsát. Az első trilógiából Page, McKellen, Stewart és Jackman kíséretében visszatér Halle Berry (Ciklon), Shawn Ashmore (Jégember) és Daniel Cudmore (Kolosszus), a lezárás pedig még több visszatérő szereplőt tartogat. A jövőben találkozhatunk néhány új mutánssal, ők pedig: Blink (Fan Bingbing – teleportál), Bishop (Omar Sy – energiát nyel el, aztán ki tudja lőni), Napfolt (Adan Canto – tüzet teremt, repül) és Warpath (Booboo Stewart – emberfeletti ereje, kitartása, gyorsasága és érzékei vannak). Még két alakot kell megemlítenem, az egyik Varangy (Evan Jonigkeit), aki az első részben már benne volt, igaz ott Ray Park játszotta; a másik meg a kabinetet vezető szenátor (Michael Lerner), akit többek közt a ’98-as Godzillában vagy A szegény embert az amish húzza című opusban láthattunk.

Az effektekre és a látványra nem lehet panasz, nekem legjobban Blink és a teleportálásai tetszettek, de a kétfajta változatban látható Őrszemek se semmik. A fiatal Magneto pedig az öreg The Last Standbeli mutatványát megszégyenítő produkciót hajt végre, ami szintén lenyűgöző hatású, bár hosszú perceket kell várni, mire kiderül, miért csinálta. Dacára a remek színészeknek, igazán nagy hatást mégsem tett rám senki, bár talán James McAvoy a legjobb.

Érdekességek: A történet alapja az 1981-es Uncanny X-Men-szériában megjelent két részes Days of Future Past (írta: Chris Claremont, rajzolta: John Byrne, színezte: Terry Austin). Claremont felbukkan a filmben a kabinet tagjaként. Simon Kinberg szerint az időutazás-aspektust olyan mozik ihlették, mint Az időgép (1960), a Terminátor, a Vissza a jövőbe és a Looper; Singer pedig James Camerontól kért tanácsokat a megvalósításhoz. Patrick Stewart és Ian McKellen nagy örömmel tértek vissza a rajongók által imádott szerepeikbe, majd miután Hugh Jackman is igent mondott, a producerek beadták a derekukat és indulhatott a forgatás. Utóbbinak ez a hetedik munkája, amiben farkasbőrbe bújik, ezzel megdöntötte saját, korábbi rekordját a legtöbbször ugyanazon színész által életre keltett képregényhős kategóriájában – valamint ő az egyetlen, aki benne volt az eddigi összes X-Menben. Dr. Trask eredetileg nem törpe, ám a rendező nagy rajongója a Trónok Harcának, így átszabta a szerepet Peter Dinklage számára. Az aprócska színész azt nyilatkozta, hogy azért is kérték fel erre, mert törpenövése miatt bizonyos fokig tényleg „mutáns”, és így az Őrszemeket megalkotó tudós kapott még egy olyan vonást, ami miatt a kormányban nem veszik komolyan. Halle Berry terhes volt, ezért a szerepét jelentősen megkurtították. Jennifer Lawrence egy gumiruhát viselt, a korábbi részben teljes testet befedő protézisek voltak rajta, ám azt nagyon kellemetlennek találta. A kabinet ülésén a szenátorok közt ül Len Wein, Farkas egyik kitalálója; a menekülő Mystique pedig egy alkalommal Newton Thomas Sigel, a vezető operatőr alakját ölti magára. A párizsi csúcstalálkozón a rémült tömegben az egyik fényképező ember maga a direktor úr. A fiatal Strykert játszó Josh Helman eredetileg Cain Marko, vagyis Juggernaut lett volna, ám őt kiírták a forgatókönyvből. Fan Bingbing hatalmas népszerűségnek örvend Kínában, nem csak színésznő, de popénekes is, 5 filmre írt alá szerződést a Fox-szal, vagyis még találkozhatunk majd Blinkkel. A producerek közt ismét ott a jó öreg Stan Lee, aki nélkül nem készülhet igazi képregény-film:)

Higanyszál azt kérdezi Magnetotól, hogy tud-e karatézni, erre ő angolul azt válaszolja: „I don’t know karate, but I know crazy”, ez pedig James Brown The Payback című számának szövegéből van, ami a ’70-es években volt népszerű. A Trask név a Stark anagrammája, mindketten fegyvergyártók a Marvel-univerzumban. Elkészítettek egy életnagyságú Őrszem-makettet az 1973-as változatból, a jövőbeli társai pedig Lady Deathstrike és Emma Frost képességeit használják – ez magyarázat arra, mi lett velük, bár előbbi az X2-ben meghalt; de továbbra sem tudjuk meg, hova lett Banshee.

Ez az első 3D-s X-Men-film és az Avatar után a második legdrágább, amit ez a stúdió pénzelt. A nyitó Fox-logonál az X egy rövid ideig még látható marad, miután a többi rész elsötétül. John Ottman 1995. óta Bryan Singer mindegyik filmjén dolgozott vágó és/vagy zeneszerző státuszban, ahogy itt is. Már a trailer akkora érdeklődést váltott ki, hogy a rendező audiokommentárt készített hozzá a bemutatását követő napon, erre még sosem volt példa korábban. Singer nem vett részt a promócióban, mivel nemrég megvádolták szexuális zaklatással/pedofíliával. Londonban a marketingkampány részeként elindult egy olyan vonat, aminek minden egyes kocsiján valamelyik prominens karakter képe díszelgett a filmből. Egy vicces név a statiszták közül: Mizinga Mwinga (rendőrt alakított).

Pietro Maximoff-rovat

Quicksilver az egyik leghíresebb X-Men-mutáns, ezért mind a Fox, mind a megalkotója, a Marvel magáénak akarta a mozgóképeihez. Végül a kérdés úgy dőlt el, hogy a két stúdió két nagy mozis sagája, a Bosszúállók és az X-Men egy-egy saját Higanyszálat kapott. Előbbinél Aaaron Taylor-Johnson, utóbbinál Evan Peters játssza most és a jövőben is. Ezen kívül a stúdiók megállapodtak abban, hogy az X-Menekben nem lehet szó arról, hogy Maximoff az Avengers tagja, a Bosszúállókban pedig nem kerülhet szóba, hogy köze van az X-Menhez és Magnetohoz. A Marvel-mozikban még csak meg sem említhetik, hogy mutáns. (Nagy poén, hogy az Ultron korának magyar szinkronjában ez mégis elhangzik.)

Az eljövendő múlt napjaiban ez a karakter érezteti a nézővel, hogy kicsoda, mikor azt mondja Magnetonak: „az anyám ismert egy ilyen fickót, mint te” – merthogy Peter, ahogy itt nevezik, Erik Lensherr fia. Higanyszál jeleneteit olyan speciális kamerával rögzítették, ami másodpercenként 3600 állóképet vesz fel, ez azt jelenti, hogy az ezüsthajú srác százötvenszer gyorsabban mozog egy átlagos embernél. 

A Days of Future Past 200 millió dollárból jött létre és eddig 310 milliót hozott vissza, pedig még csak egy hete van a mozikban. A kritikusoktól mindenütt pozitív értékelést kapott, az X-Men-sorozatban eddig ez érte el a legjobb megítélést a hozzáértők között. 

Nekem tetszett, szórakoztató és látványos volt, a kitalálható történetért pedig kárpótoltak az óriásrobotok, a nagyszerű színészek és a fantasztikus lezárás! 

Pontozás: 

imdb: 8.0 (3 év alatt 0.6-ot esett vissza.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- A következő X-Men címe Apokalipszis lesz, a rendező-író Bryan Singer, Simon Kinberg író és producer lesz, a szereplők közül Jennifer Lawrence, James McAvoy, Michael Fassbender, Evan Peters meg Nicholas Hoult visszatérnek, a bemutató dátuma 2016. májusa. A történet a mutánsok eredetére fókuszál, megjelenik majd Ciklon, Jean Gray és Küklopsz, de fiatalként; és közvetlenül Az elsők folytatásának készül. (Láttam, írtam róla.)

- Simon Kinberg kreatív konzultánsként segédkezik a Star Wars VII.-nél; íróként a Gambitnél és producerként A Fantasztikus Négyesnél (amit ír is) meg egy újabb mese-fantasy-nél, a Hamupipőkénél. (Az Ébredő Erőt és a Fantasztikusokat láttam, előbbiről van itt teljes cikk már, utóbbiról csak egy kis jegyzet.)

- Matthew Vaughn egyszemélyes filmgyárként rendező-producer-író-státuszban készít egy újabb Mark Millar-képregény-adaptációt, a Kingsman: The Secret Service-t, aminél Jane Goldman producerkedik. Matthew ezen kívül támogatja az említett Fantastic Fourt. (A Kingsman érthetetlenül nagy sikert aratott, 2017-re elkészült a folytatása is.)

- Hugh Jackman kalózbőrbe bújik a Panban, ami Pán Péter eredettörténete (erről még hány bőrt lehet lehúzni?), valamint címszereplőként folytatja a karmolászást egy Farkas-folytatásban. (Előbbi hatalmasat bukott, utóbbiról született bejegyzésem.)

- James McAvoy egy újabb Frankensteinben játssza Victort, aki megteremti a szörnyet. Ha hűek maradnak a regényhez, amit az év elején olvastam el, akkor viszont vele rohadtjó lesz! (Sajnos mégse így alakult.)

- Michael Fassbender ismét David, az android alakját jeleníti meg a Prometheus 2-ben, és producer-főszereplőként erősíti az Assassin’s Creedet. (Utóbbi óriásit bukott, előbbiből lett az Alien: Covenant, ami elődjéhez hasonlóan megosztotta a közönséget.)

- Jennifer Lawrence Az éhezők viadala: A kiválasztott 1 és 2-ben megint íjat ragad. 

- Ian McKellen A hobbit: Az öt sereg csatájában másik legendás szerepét, Gandalfot játssza el újból, ezután meg egy igen érdekesnek tűnő rejtélyes drámában, az A Slight Trick of the Mindban láthatjuk, amiben az idős, visszavonult Sherlock Holmes egy megoldatlan ügy kapcsán visszaemlékezik az életére. (Ebből lett a kitűnő Mr. Holmes.)

- Omar Sy robotok után dinoszauruszokkal néz szembe a Jurassic Worldben. 

- Evan Peters és Juno Temple közös filmjét, amit eddig Truck Stopnak neveztek, innentől Safelightnak fogják hívni, ez két különös tini szerelméről szól, egyikük bipoláris zavarral küzd, a másik meg elszökött otthonról. (Magyar címe Jelzőfény, valójában csak barátok lesznek, és az egyiküknek tuskólába van, a másik meg prosti. Találjátok ki, melyikük melyiket játssza:D) Evan egy másik jól hangzó alkotásban is főszerepet kapott: a Lazarus egy csapat egyetemi hallgatóról szól, akik rájönnek, hogy lehet feléleszteni a holtakat – partnernője a halott-élesztésben Olivia Wilde. (Ez megbukott.)

- Fan Bingbing sellőt alakít a The Moon and the Sunban, amiben XIV. Lajos a halhatatlansága érdekében fogságba ejti ezt a varázslatos teremtményt, ám ennek nem várt következményei lesznek – a királyként Pierce Brosnant láthatjuk. (Nem készült el.)

- Nicholas Hoult a nagy durranásnak ígérkező negyedik Mad Maxben, a Fury Roadban érkezik legközelebb a filmszínházakba, valamint a sötét dráma-thrillerben, a Dark Places-ben, ahol Charlize Theron és Chloë Grace Moretz lesznek a partnerei. (Az első hatalmasat robbant a mozipénztáraknál, a második gyorsan eltűnt a süllyesztőben.)

- Lucas Till két horror mellett szintén egy jónak tűnő drámában bukkan fel jövőre: a Sins of Our Youth négy fiatal sportlövészről mesél, akik véletlenül egy kisgyerek halálát okozzák, és ez örökre megváltoztatja az életüket… 

- Booboo Stewart jelenleg 15 új filmen dolgozik! 

- Stan Lee az alábbi művekben vesz részt producerként/a karakterek megalkotójaként: Bosszúállók: Ultron kora, A Fantasztikus Négyes 1-2., Peter Parker: Spider-Man (tv-sorozat), cím nélküli Daredevil újra, Hangya, Silver Surfer, Nick Fury, Fekete Özvegy, Doctor Strange, A csodálatos Pókember 3-4, A Galaxis Őrzői, Deadpool, X-Force. (Láttam, nem nyűgözött le. Az első epizód minden tekintetben zakózott, de még most, 2017-ben is rebesgetik a folytatást. Erről nem tudok semmit. Ebből sorozat készült. Ezt mindenki gyorsan elfelejtette. Nem készült el. Ez se. Ez se. Nagy siker lett. A második buktája miatt leállították a szériát. Király lett, már a folytatása is megvan. Óriási siker lett. Egyelőre nem készült el.)

A héten még legalább egy cikket elkészítek és mostantól több időm lesz, szóval nekiállhatok megtekinteni a listámon lévő címeket. 

Anno végignéztem a teljes Hellraiser-szériát, de alig maradt meg belőle valami. Ám ebben a részben benne van egy „szörny”, ami bevésődött az emlékezetembe, meg aztán felbukkant egy Pinheadet megszégyenítő, borzalmas új cenobita is. Úgyhogy gyertek velem, nyissuk ki ismét a dobozt és lépjünk be a Labirintusba! 

Alig telt el némi idő az első részben látott szörnyűségek után. Kirsty (Ashley Laurence) egy elmegyógyintézetbe kerül, ahol megpróbálja meggyőzni az orvosokat meg a rendőrséget, hogy amit elmesélt, az igaz és hogy megismétlődhet a szörnyűség! Senki sem hisz neki, azaz mégis van valaki, aki tudja, hogy a lány igazat beszél, ez pedig az intézet vezetője, Dr. Channard (Kenneth Cranham). Hamarosan a doki egyik kollégája (William Hope) rájön, hogy ez a látszólag normális férfi megszállottja a halálnak és az azután következő létnek, ráadásul szemtanúja lesz a velejéig romlott Julia (Clare Higgins és Deborah Joel) újjáéledésének, így nem késlekedik, hanem Kirsty-vel együtt Channard házába megy. Ám elkésnek és az intézetben lakó, kirakósokra specializálódott Tiffany (Imogen Boorman) addigra kinyitja az átjárót a Pokolba. Az első rész megkínzott hősnője ismét alászáll a cenobiták birodalmába, hogy megtalálja az apját, ám olyan szörnyűségekre lel, amikre senki sem számított – és ezúttal a Szögfejű (Doug Bradley) csapata csak a jéghegy csúcsa!

Vannak olyan részek ebben a filmben, amiket egyszerűen nem lehet elfelejteni. Ilyen mondjuk a doktor dolgozószobája vagy a Labirintus közepe; de a helyszíneken kívül más meglepetéseket is tartogatnak a készítők. Bár a játékidő első felében rengetegszer csak az előző részben látott jeleneteket ismétlik, Julia feltámadása elképesztően rémisztő és undorító szekvencia, amit gyomorfogatási szempontból később sem tudnak überelni, ám az 50. percnél Pinhedék belépője szintén igen hatásos. Doug Bradley, Ashley Laurence és Clare Higgins mellett visszatér még Sean Chapman (Frank), Simon Bamford (Butterball), Nicholas Vince (Chatterer) meg Oliver Smith (róla még lesz szó). Új szereplő Barbie Wilde (a női cenobita), Deborah Joel (démon Julia) és a helyes Imogen Boorman, akinek Tiffany-jának képében újabb hősnőt kapunk, akiért szorítani lehet.

„Egy örökkévalóság áll a rendelkezésünkre, hogy megismerjük a tested.” 

Clive Barker csak producerkedett, a rendezést Tony Randelre bízta, aki a korábbi epizód vágója volt (ezt a feladatot a Hellboundnál ugyanúgy ellátta), a forgatókönyv pedig Peter Atkins (Hellraiser 3-4, Wishmaster 2-4) tollából származik. Az alkotói gárda ezúttal még inkább ráerősít arra, hogy hiába pokolbeli lények a démonok, a hús-vér emberek (meg a belőlük létrejövő izék) sokkal gonoszabbak náluk. Pinheadék bemutatkoznak emberi oldalukról, és aztán jön a már életében visszataszító, cenobitaként meg elképesztően veszélyes és ijesztő Channard, a számító Julia, plusz még egy meglepetés (amit már lelőttem, de oly ügyesen, hogy úgysem veszitek észre, legalábbis remélem). A doktor kurvajól néz ki, hatalmas dumát lök és minden más humanoid szereplőt lemos a színről gazemberség terén, már csak miatta érdemes látni ezt a filmet. Általánosságban elmondható, hogy rémisztő hangok, gagyi számítógépes animáció, fantasztikus maszkok és remek stop-motion trükkök alkotják a néznivalót, ám a sztori kevésbé érdekes, mint az előzőnél. Viszont a rémisztgetési meg a betegességi faktort növelték, az egészre a koronát pedig a már-már gagyiba hajló, de odavágó befejezés teszi föl.

Érdekességek: A terjesztő stúdió, a New World Cinema még az első epizód bemutatója előtt engedélyezte ennek az elkészítését. Eredetileg jóval több pénz lett volna rá, ám aztán a költségvetést megnyirbálták. Barker még az előző rész munkálatai során részletes háttértörténetet dolgozott ki mindegyik cenobita számára, de túl kevés lett a pénz a megvalósításukra ott és itt is - mindez átkerült a harmadik részbe, de azért a Hellbound már érezteti a nézővel, hogy a démonok egykor emberek voltak. Az őrült doktort kezdetben Malahide-nak hívták, a Channard név az első sikeres szívátültetést végrehajtó Dr. Christiaan Bernard nevéből lett. Kenneth Cranham csak azért fogadta el a szerepet, mert az unokája, aki nagy rajongója a Hellraisernek, addig kérlelte, míg végül vállalta. Cranham csak egyetlen napig bújt cenobita-bőrbe, mert nyaksérülést szenvedett, a legtöbb jelenetben Bronco McLoughlin kaszkadőr játssza Channardot. A rendező elmondása szerint a sötét hangulat tükrözi azt, ahogy akkoriban a világot látta. Imogen Boorman sorozatszínésznő, összesen ezzel együtt két filmje van; William Hope legismertebb alakítása pedig A bolygó neve: Halál Gormanje. A Leviatán által kiadott hang az „isten” szó morze-jelekkel.

„Nem a kéz, hanem a vágy hív minket!”-rovat, szpojlerekkel 

Ahogy a kedvcsinálóban írtam, Kirsty az apjáért indul a Pokolba, ám Andrew Robinson nem vállalta a visszatérést, ezért át kellett írni a forgatókönyvet. Az alkotók Juliát akarták megtenni főgonosznak, ezért hal meg Pinhead és csapata, ám Clare Higgins-nek elege lett ebből a szerepből, így újabb átírás következett és az utolsó jelenetben felbukkanó nőt kicserélték a kínzó-oszlopra. Ekkor még az első mozi bemutatása után egy héttel jártak, így nem tudhatták, hogy Pinhead mekkora népszerűségre tesz szert. Oliver Smith három alakot játszik: A bőr nélküli Franket; a szintén bőr nélküli figurát, aki Larry-nek tűnik és Mr. Browningot, aki összevagdossa magát a borotvával. A Chatterert életre keltő Nicholas Vince-nek beleakadt egy horog az állkapcsába abban a jelenetben, mikor a karaktere visszaalakul emberré. Ha jól figyelünk, láthatjuk, hogy a fogcsattogtató démon külseje látványos változáson megy keresztül, ugyanis Vince nem látott ki a maszkja alól, ezért kérte, hogy tervezzenek Chatterernek szemeket. Azt a részt, mikor megkapja e szemeket, viszont kivágták, így a hirtelen alakváltás érthetetlen. 

SZPOJLEREK VÉGE

A Hellraiser 2 készítési költségéről nem találtam adatot, de több mint 12 millió dollárt hozott vissza. A kritikusok belekötöttek a széteső történetbe, a rossz minőségű kellékekbe/helyszínekbe és a túlzott erőszakba, bár elismerték, hogy az alacsony költségvetéshez képest nagyon jó a végeredmény. Az évek során aztán éppen az erőszaktartalom (főleg az említett feléledős jelenet) miatt vált pozitívvá a megítélése, és a hozzáértők azt mondják, az összes folytatás közül ez a leginkább Barkerhez és az első részhez méltó darab. 

Nekem tetszett, brutális, zsigerekre ható és nagyon király. 

Pontozás: 

imdb: 6.5 

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Tony Randel vágóként dolgozik a beszédes című Sharkansas Women's Prison Massacre-ön. 

- Kenneth Cranham alakítja a királyt a Demónában, amit mindenképp megnézek. (Láttam, írtam is róla.)

Most már tényleg nem lesz időm a héten új filmekre, sajnos. Aki az olvasók közül Budapesten van, az menjen el és nézze meg a Dollár, kanna, szerelem című opust a művész-mozikban, amit itt sajnos nem adnak, megéri!