Íme, elérkezett az idő, amikor a hivatalos Péntek 13-sorozat utolsó filmjét is megörökítem az utókor számára ezeken a hasábokon. 2008 óta mindössze egyszer volt, amikor egy vérgőzös táborozás helyett ilyen alkalommal mást néztem, azelőtt mindig a Jason X-szel ünnepeltem e jeles napokat és azt hiszem innentől visszatérhetek majd ehhez a szokáshoz, hiszen immár minden részt láttam legalább kétszer és írtam is róluk. Most pedig jöjjön a szokásos időbeli áttekintés, avagy hogyan érkezünk el az 1985-ös A New Beginninghez?
Az 1980-as Friday the 13th a korábbi Halloween által keltett hullámokat lovagolta meg és pénzügyileg olyan sikeres lett, hogy megszületett a folytatása, pedig önálló filmnek készült. A Part II-ban az előző epizódban lefejezett Mrs. Voorhees fia, a mindössze látomásokban megjelenő, elvileg vízbe fulladt, csúnya és szellemileg visszamaradott Jason öltött testet, hogy folytassa anyukája véres munkáját; és bár elbántak vele, újból fölkelt, hogy riogasson a Véres kirándulásban. Végül aztán a kritikailag erős támadásoknak kitett, a cenzorokkal folyamatos harcban álló trilógia kapott egy lezárást, a The Final Chaptert, amelyben a gyilkos olyan súlyos sérüléseket szerez, amik ténylegesen a halálát okozzák, és ezután egyetlen ember sem lehet képes ismét életre kelteni őt. Ám jelen esetben a logika alulmarad a dollárral szemben, a Paramount-stúdió rájött, hogy bizony van még mit kaszálni, ezért aztán alig egy évvel Az utolsó fejezet után újból előkerült a machete és a hokimaszk, egy egészen érdekes, másfajta megközelítésben…
Évekkel a szörnyűséges megpróbáltatásai után Tommy Jarvis (John Shepard) életerős, ám hallgatag, furcsa ifjúként egy különleges szanatóriumba kerül, ahol már az érkezése napján borzasztó gyilkosság történik. A fiúnak igazából esélye sincs beilleszkedni a problémás fiatalok közé és nem csak az őt kínzó látomások miatt, hanem mert valaki hirtelen elkezdi lemészárolni a környéken lakókat, majd a szanatóriumban kezelteket is. A helyi sheriff azzal az elképesztő ötlettel áll elő, hogy a gyilkos Jason Voorhees, az, aki anno pokollá tette Tommy életét; ám a maszkos őrült halott. Vagy mégsem? Lehet, hogy Jarvis-nak ismét szembe kell néznie a rémmel, vagy valami még szörnyűségesebb igazság lapul a háttérben?
Kérdés, hogy van-e értelme egy 30 éves moziról szpojler-figyelmeztetéssel írni? Egyes kollégáim szerint „ami ennyi idős, azt csak az nem látta, aki nem akarta”, ennél fogva értelmetlennek tartják, én viszont maradok a megszokott módszeremnél, vagyis aki látta, az olvassa el, aki meg akarja nézni, az innentől ne olvasson tovább!
Tehát SZPOJLEREK JÖNNEK
Akárki akármit mond, nekem nagyon bejött a Halloween III – Boszorkányos időszak. (De csak elsőre...) Hogy hogy jön ez most ide? Hát úgy, hogy a Péntek-filmek alkotógárdája ugyanazt a módszert alkalmazta, ugyanazzal a végeredménnyel, mint az említett példát összehozó csapat, vagyis megpróbálták újraindítani a szériát úgy, hogy a címet megtartják, de a tartalmat megváltoztatják. Míg a Halloween III-ban Michael Myers csak egy aprócska beugró-szerepben látható, addig itt a rendező-író Danny Steinmann (összesen 3 másik hírhedten erőszakos és szexszel teli filmet készített) meg az író David Cohen (3 felejthető filmen dolgozott) egyenesen megpróbálták a Part IV. pozitív hősét, a szabadidejében szörny-maszkokat készítő Tommy Jarvis-t megtenni az új gonosznak. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy elkezdi leöldösni a többi srácot, hanem úgy, hogy egy megjelenő ál-Jason ámokfutása miatt annyira bekattan, hogy belőle válik (vált volna) az új hokimaszkos mészáros. Oké, látom, mi volt a szándékuk ezzel, de elvették a nézőtől az egyetlen ismerős, pozitív karaktert, akiért izgulni lehetne.
Mivel első nézésre fogalmunk sincs, hogy a tettes a mindenki által halottnak hitt Jason-e, és ha igen, akkor hogy a túróba támadt fel, így könnyen terelődhet a gyanúnk a redneckekre, vagy a tanyájukra betévedő marcona fickóra, de még akár Tommy-ra is. A végén persze lelepleződik az igazi gyilkos, aki (a Rémségek könyvében használt nagyszerű ötlethez hasonlóan) az egyik totál lényegtelen mellékalak, fura motivációval. Tehát a gyilkos nem Jason, viszont előáll az a rendkívül különös helyzet, hogy az igazi Voorhees mégis benne van a filmben, mégpedig a főszereplő látomásaiban.
Feltűnt, hogy Tommy az előző részben szinte végig szemüveget visel, itt a nyitáskor szintén és később is, elég sokáig, aztán ez fokozatosan elmarad, míg végül a VI.-ban már egyáltalán nincs neki. (Ez nem hiba, csak érdekesség.) A sztori már ott sántít, hogy a helyszín elvileg egy „bolondok háza”, de a teljes brigádból egyedül a dagadt Joey, a dadogós srác, meg némileg az első gyilkosság elkövetője tűnik ténylegesen mentális problémákkal küszködőnek, a többiek közül senki sem. Ellenben a szereplőgárda roskadozik a tahó férfiaktól: a folyton dugni akaró Eddie, a redneck pasas, a szanatórium mentő-sofőrje, a két bőrkabátos fiú; sőt, még a kissrácot is képtelen voltam megkedvelni. A felnőttek közül egyedül a nagypapa szimpatikus, viszont ő marhára keveset szerepel. A nőknek egyáltalán nincs személyisége - jó, egy ilyen alkotásban ezt ki várja el, de legalább akkor tudtam volna valakiért szorítani, ugyanis gyakorlatilag az áldozatok 90%-a híján van bármiféle pozitív tulajdonságnak. Tommy igazából nem is főhős és őt se lehet szeretni, tehát igazából nincs kivel azonosulni. Még talán „Jasonnel” lehet, ha a lelepleződés után a néző annyiban hagyja és elfogadja a dolgot, de, csak a poén kedvéért, nézzük meg őt egy kicsit jobban!
Felületesen vizsgálva a kész művet, sosem gyanakodnánk Roy-ra, pedig Steinmann belecsempészett két pici, teljesen fölösleges pillanatot, csak hogy őt mutathassa, erre pedig azért volt szükség, mert alapvetően ki jegyezné meg? Viszont itt jön a számomra leghülyébb dolog, Roy foglalkozása, ugyanis mentőtiszt, a kérdés pedig adott: A mentősnek sose kell dolgoznia? Oké, hogy kisváros, de ügyelet meg ilyesmi nincs, pláne ha csak ketten vannak? Jó, rendben van, mondjuk, hogy az egészségügyeseknek szinte soha nincs dolga, akkor viszont mivel magyarázzuk azt, hogy ennyire jól ismer minden házat kívülről és belülről is? A végén a sheriff azt mondja, nem nagyon beszélgetett senkivel, zárkózott volt, stb, tehát nyilván elég kevés vacsorameghívást kapott, ennek dacára azt lehet feltételezni, hogy munkája során járt ezekben az épületekben. Elfogadom, hogy a megtermett Roy kemény fickó, de hogy emel fel fél kézzel egy embert? Az ajtót is simán betöri és túléli a dózeres elgázolást meg a többi sérülést – de nem Jason, tehát mégse kellene ilyen erősnek lennie! A gyakorlott rajongók megfigyelhetnek két dolgot, amik elárulják, hogy az álarc mögött ezúttal egy ál-Voorhees bújik meg: Az első, hogy a maszkon a szokásos három piros háromszög helyett kék díszítés látható; a második pedig a kisfiúval szemben tanúsított viselkedése, az igazi ugyanis sosem bánt gyerekeket. (Különben fura módon a tényleges Jasonről is hiányzik az alsó két dísz-elem, de ez magyarázható azzal, hogy ő csak Tommy képzeletében él és gyerekként csak a felső, nagy piros háromszöget jegyezte meg.)
Érdekes elgondolkodni azon, hogy a mentős vajon miért választja bosszúja eszközének egy halott sorozatgyilkos megszemélyesítését, és hogy a sheriff mindenfajta konkrét bizonyíték nélkül mire alapozza a vádat az említett elhunyttal szemben? A kérdés első felére többrétű válasz adható. A legkézenfekvőbb, hogy a machetés a környéken tevékenykedett, és hírhedt legenda lett, akiben elhunyta után is hisznek és a helyiek képzeletében a halál megtestesüléseként él tovább. Lehet, hogy nincs bizonyíték a tényleges pusztulásával kapcsolatban, de melyik a hihetőbb: Az, hogy egy hulla kikel a sírjából és öldöklésbe kezd, vagy, hogy a gyerekkori traumája miatt mentálisan instabil, erőszakos és kiszámíthatatlan fiatalnak megy agyára a Jason-mánia? A fiú folyton eltűnik, senki sem felügyeli, a motivációja adott, de nincs, aki megvádolná. Miért nem? A hatban egyből rászállnak… (Apró megjegyzés: Ha a helyszín egy elmegyógyintézet-szerűség, minek hagyják a bentlakókat olyan eszközök közelében, amivel ölni lehet, lásd balta, kés, stb.?) Az újabb bökkenő ismét elég triviális: Ha ez egy bosszúhadjárat a fiáért, akkor a redneckeknek, a tahó sofőrnek, az étkezdés lánynak, a négereknek, meg a két bőrkabátosnak miért kell meghalnia? Vagy az van, hogy Roy egyszerűen begőzölt és mindenkit lekaszabol; vagy azokat intézi el, akik akár csak közvetve is kapcsolatban voltak a fia haláláért felelősnek tartott emberekkel. Azonban az utóbbi teljességgel kizárható, mivel a két bőrkabátost sehogy se lehet hozzákötni Joey-hoz vagy a szanatóriumhoz; és azt se magyarázza, hogy miért vadássza le őket egyenként, kínos részletességgel és kegyetlenséggel.
Különös módon Roy a valódi Voorhees értékrendjét követi a célpontjai kiválasztásánál, hiszen elintézi a szarházi, rosszindulatú, barom karaktereket, de az olyan nyilvánvalóan jófejekkel is leszámol, mint a nagypapa. Bosszújának kivitelezése sokkal egyszerűbb és gyorsabb lenne, ha lőfegyvereket használna - végülis nem limitálja ebben semmi, de úgy látszik valami miatt Jasonre akarja kenni a rémes tetteket és/vagy vissza akarja adni a kölcsönt, hiszen Joey-val egy balta csapásai végeztek. Az már hab a Torgyán, hogy évekkel az internetes kereskedelem előtt derék mentősünk nem csak hogy szerez egy az igazira majdnem megszólalásig hasonlító idejétmúlt hokimaszkot, de még egy hatalmas gumifejet is feltesz a hitelesség kedvéért… Azonban még ha túltesszük magunkat a hiteltelen alapokon, akkor se elégítik ki vér iránti vágyunkat; és a látványos leszámolásokat az elkövető puszta halandó léte miatt sokszor nehéz elfogadni. A fás gyilkosságnál mi van, ha a srác nem megy neki a fának, akkor hogy végzett volna vele? Ethel halálakor hogyan lehetséges, hogy halljuk, amint a bejárati ajtó kinyílik, aztán viszont a csapás szemből és a konyhaablakon át jön, de a nő mégsem lát/hall semmit? Az intézetvezető fejébe belevert sínszeg ugyanez a kategória, hogyan kivitelezhető az áldozat ellenállása nélkül? (Közben persze a válasz is megvan: Bárhogy máshogy. Gyorsan végigsettenkedik a tornácon. Először megkötözi.)
Ironikus módon a film maga sem tudja, Roy miért hagyja gyermekét egyik intézetből a másikba vándorolni, ahelyett, hogy gondoskodna róla, pedig nyilván szereti. Majd amíg a szőke nő a kisfiúval elmegy meglátogatni a gyerkőc bátyját, addig két pasas halálát leli, amit természetesen nem láthatunk. De aztán valamiért a gyilkos megtudja, hogy hol lakik a bátyó és oda indul, ott pedig, ahelyett, hogy meggyilkolná az összevert Juniort, a totál egyedül lévő Jarvis-t vagy a másik kettő után menne, valamiért inkább a néger pasit és a csaját belezi ki. De miért? Ugyanilyen érthetetlen, hogy akkor miért hagyja életben a többieket a lakóparkban? Vagy ez valami aljas csapás a kissrác ellen? Ez akkor se magyarázza, hogy mi végre engedi elmenekülni Tommy-t és Juniort, vagy, hogy miként van ideje elintézni a szanatórium vezetőjét meg a nagypapát és aztán utánuk menni.
Még számos inkonzisztens eseményt le kell gyűrnünk a torkunkon a játékidő alatt: Az álom-jelenetben a koporsó a földdel egy szintben van – oké, ez csak egy álom, de nem hiszem, hogy a fiú még sosem látott temetést, főleg mivel az anyját és a nővérét elvesztette… A fogyatékos, idegesítő, kövér srácot bárki lecsapta volna, a pusztulása szinte pozitívum. Az egyik bőrkabátos jó ötven méternyit megy az erdőben, csak hogy szarhasson, de nem tűnik úgy, hogy nagyon sietne vele, visszafelé meg pláne, pedig korábban azzal piszkálta a társát, hogy várják őket a csajok, siessen. Két kocsi is lerobban, majd a megoldást jelentő láncfűrész ezekhez hasonlóan szintén bemondja az unalmast; a főszereplőt kétszer klisészerűen provokálják a semmiért; a redneckek meg 3 nap alatt nem öltöztek át egyszer se. A pofa azt a motoros-szemüveget viselte alváshoz… Mikor Pam és Reggie elmennek Demonhoz, az autóút alatt végig idegtépő horrorzene szól, de semmi se történik. Tommy állapota elképesztően nagyot javul a hatodik részben, erőszakos természetének és a látomásoknak nyoma sincs – biztos valami csodagyógyszert kap. Itt viszont olyan kemény legény, hogy annak dacára, hogy hagyja magát megkéselni, utána úgy kel föl a 30 centis vágással a mellkasán, mintha mi sem történt volna. Önreklámként a vöröske Paramount filmet néz; a szőke képtelen felállni egy alig sáros úton és két percig csúszik-mászik a földön; „Jasonünk” pedig túl ostoba, hogy felismerje a nagy, hangosan zúgó, fényes valamit, ami szembe jön és el fogja csapni…
A lakókocsiparkban történő részek egyszerűen a ZS-kategória legalsó bugyraiba valóak. Az egy dolog, hogy Roy kihagyja a ziccert és a négy potenciális áldozatából mindet elszalasztja; de azt magyarázza már el nekem valaki, hogy melyik normális ember viselkedne így egy adott helyzetben: Tehát Pam, kilépve Demon otthonából, azt látja, hogy Tommy összeveri Juniort. Rászól, mire a fiatalember elszalad, a nő pedig Reggie-vel együtt bepattan a furgonba és… Visszamegy az intézetbe?! Jó, rendben, mondjuk utálja Juniort és ezért otthagyja, vagy az is lehet, hogy az említett felpattan és felül a motorjára, mielőtt segíthetnének neki, de mi a jó francért nem mennek Tommy után? A srác zavarodott és veszélyes, a nőnek kell, hogy legyen tapasztalata ilyenekkel, miért hagyja futni? Miért gondolja, hogy Jarvis egyáltalán visszamegy az intézetbe?
De emberek, ez még semmi! Az abszolút csúcsjelenetben ugyanis Demonnak hasmenése van a mexikói kajától, ezért rohan a budira (!), aztán a barátnője odamegy és zargatja, miközben szarik, majd kisvártatva együtt énekelni kezdnek. Itt már kezdtem a józan eszem végére érni, ám Steinmann és Cohen urak még egy utolsót rúgtak padlón heverő agyamba, amikor Tommy a kórházi szobájában kinyitja a fiókját és ott benne van Roy maszkja. Kész, vége, a semmiből megjelenő kés már fel se tűnik…
A rendezőt egyébként azzal bízták meg, hogy 7-8 percenként produkáljon egy sokkoló/ijesztő momentumot, valamint alakítsa át Tommy Jarvis-t gyilkossá. Elvileg a mai értelmezés szerint mikor Tommy Pam ellen fordul, az csak egy álom (dupla álom?), de valójában igazinak tervezték, és ha a rajongók jobban fogadták volna ezt, akkor egy új trilógia indult volna, aminek Jarvis vált volna az ikonikus gonoszává.
SZPOJLEREK VÉGE
„Ha engem kérdezel, mindegyik gyagyást ki kellene nyírni, egytől egyig!”
Utoljára 2003-ban láttam ezt, úgyhogy most, 7 évnyi mozis elemző írással a hátam mögött lehetetlen volt másképp nézni, mint hogy 5 percenként megállítottam és feljegyeztem valamit. Ez a „már annyira rossz, hogy jó” kategória gyöngyszeme, tele ostoba, logikátlan és értelmetlen dolgokkal, amik mellett képtelen vagyok elsétálni – ám éppen ezektől lesz olyan jó! Azért vannak kifejezetten király dolgok is az ötös rajtszámú Friday the 13th-ben. A kísérő rockzene nagyon tetszett, és Harry Manfredini muzsikájával se akad probléma; a férfinézőket elkényeztetik félmeztelen nőkkel és akad pár igen borzongató pillanat. Utóbbira példa a tükörben megjelenő Jason; amikor az öregember hulláját a gyilkos bedobja az ablakon; Tina és Eddie végzete; vagy a kórházban vívott utolsó „párbaj”. És az a jó benne, attól olyan szórakoztató, hogy mennyire gagyi! Gond viszont, hogy a cenzorok ténykedése miatt egyetlen gyilkosságot se láthatunk élesben, az ijesztgetések jelentős része pedig az úgynevezett jumpscare kategóriába tartozik, amikor egy hirtelen megjelenő szereplővel/állattal és az őket kísérő hanghatással próbálják a frászt hozni a nézőre.
Az alkotók közül ki kell emelnem Martin Kitrossert, aki a III. és a IV. epizód forgatókönyvét írta, az ő ötletén alapszik az ötödik felvonás, ám a végeredmény már inkább David Cohent és Danny Steinmannt dicséri (?). A korábbi Tommy, Corey Feldman visszatér a nyitó álom-jelenetben; és hihetetlen módon az abszolút ismeretlen színészek között mégis sikerült felfedeznem valakit, akit már láttam korábban valahol, ő Miguel E. Nunez Jr. (Demon) az Életfogytig Keksze. A Tinát alakító Deborah Voorhees külön említést érdemel, egyrészt mivel tényleg ez a neve, másrészt szerintem ő volt a legjobb a felbukkanó csajok közül:P
Néhány valódi érdekesség: A Paramount ténylegesen le akarta zárni a szériát az előző epizóddal, de a pénz szaga megcsapta őket és ezért a The Final Chapter végén lévő egyik apró részletre alapozták az új filmet. A producer Frank Mancuso Jr. addigra kiábrándult a szériából, így szabad kezet adott a rendezőnek meg az írónak, mindössze annyit kötött ki, hogy találjanak egy hihető megoldást Jason visszahozására. Martin Kitrosser eredeti elképzelése a II. felvonás hősnőjét, Ginny-t helyezte volna egy elmegyógyintézetbe a III.-hoz, de ezt a stúdió elvetette, viszont 1984-ben ismét elővették. Az átdolgozott forgatókönyvről Mancuso már előre megmondta, hogy túl erőszakos és a cenzorok majd jelentősen megnyirbálják – ez bejött, kilenc alkalommal kellett nekifutniuk, mire végül megadták rá a 18-as besorolást.
A gonoszt Dick Wieand keltette életre, ám a maszk alatt valójában Tom Morga kaszkadőr bújt meg; a Part II. esetében is ugyanilyen szituáció állt fent. Morga gyakori szereplő Star Trek-produkciókban, kaszkadőrként A Karib-tenger kalózainak minden részében benne volt és később A texasi láncfűrészes mészárlás 2-ben meg a Halloween 4-ben is szerepet vállalt. John Shepard erősen vallásos, így fenntartásokkal kezelte, hogy horrorban fog játszani. A „hivatalos” Péntek 13. weboldal szerint az utolsó pillanatban alkalmazták egy másik színész helyett, az imdb viszont azt mondja, hogy felkészülésül a szerephez egy valódi elme-szanatóriumban dolgozott kisegítőként, tehát mégse spontán vették fel. Hogy melyik az igazság, azt nem tudom… Shepardnek felajánlották, hogy játssza el Tommy-t a VI.-ban, de ő visszautasította a felkérést. A VII. részben aztán megemlékeztek róla egy karakterrel, aki a nevét viseli. Elsőként Corey Feldmant akarták a hős szerepére, de neki addigra beindult a karrierje, és elkötelezte magát a Kincsvadászok felé, így megjelenése csak beugrás lett, amit egy vasárnap vettek fel Feldmanék hátsó kertjében. Amikor a sofőrt alakító Bob DeSimone karaktere drogot szippant fel, az valójában csecsemőknek való hashajtó por:D DeSimone mindkét jelenetében improvizálta a szövegét. Idézet Deborah Voorhees-től: „Mikor elmentem a meghallgatásra, és megnézték a fotómat, az, ami felkeltette a figyelmüket, a nevem volt, ami megegyezik Jasonével. Manapság már nem nagyon ismernek rám, de néhányan így is megrémülnek, ha meglátják a nevemet. Nekik azt mondom, hogy Jason Voorhees a férjem és hogy marha nehéz kimosni a ruháiból azt a sok vért.”
Demon mögött a budi falán lévő firkák között látható a „Victor Faden” felirat, így hívják a srácot, aki az elején baltát ragad és ezzel az alkotók azt akarták sugallni, hogy talán kiszabadult és folytatta az öldöklést… Peter Bracke könyve, a Crystal Lake Memories: The Complete History of Friday the 13th azt állítja, hogy a forgatást kemény drogok használata hátráltatta. Három különböző maszk van a filmben: a kék mintás, a vörös mintás és a plakáton látható sima fehér, ami egyébként egyszer se jelenik meg (nekem itthon olyan maszkom van, mint ami a plakáton szerepel). A Péntek 13. V. rész: Az újrakezdés 2 200 000 dollárból lett és kis híján megtízszerezte a költségvetését, ám így is a második legkisebb bevételt produkálta a széria történetében. A kritikusoktól csak negatív értékeléseket kapott, Steinmann karrierje belebukott ebbe a moziba, ám a későbbiek során az A New Beginning kultfilmmé avanzsált.
Lényegében nem tudok haragudni erre a filmre, mert hiába bűnrossz és ostoba, benne van minden, ami egy Péntek 13-moziba kell: kaszabolás, rockzene, és jó (pucér) csajok. Díjazom az újítási szándékát is, így mindössze egy jelképes pontlevonást kap.
Pontozás:
imdb: 4.8 (2 év alatt 0.2-t emelkedett.)
Péntek 13-filmként: 5/5
Átlagos filmként: 4/5
Ha minden jól megy, hamarosan láthatom moziban a Whiplash-t, továbbá a jövő hétre várható A Jó, a Rossz és a Csúfról szóló írás.
