Igazi gyöngyszem a magyar filmek között. Kötelező mű.

     Regős Bendegúz (Olvasztó Imre) kínszenvedéseinek lehetünk tanúi. Illetve annak, ahogy ellenáll és harcol sanyarú sorsa ellen. Aki még véletlenül nem látta, azt gyorsan megnyugtatom, hogy ez nem valami posztmodern dráma ám! Bendegúzt anyukája elküldi a lókupec mellé, hogy kezdjen már magával valamit, keressen néhány pengőt. Ő természetesen első adandó alkalommal "megszökik" a Patás (Haumann Péter) mellől, és elszegődik Szabó bakterhoz (Koltai Róbert). Ott várja ám őt csak az igazi veszedelem, a Banya, a bakter anyósa (Horváth Teri). Az újdonsült tehénpásztornak igen sokszor meggyűlik a baja a Büdös Banyával, aminek aztán valahogy mindig az lesz a vége, hogy a tekintetes asszony válik áldozattá.

      Borzasztó körülményei ellenére Bendegúz mindig feltalálja magát, mindig át tudja verni a bakterékat, meg úgy általában a környéken mindenkit. Konc bácsi (Bánhidy László) válik "tettestársává", ő az egyetlen pajtása, na meg Bimbó, a tehén, és a kutya, aki, ha nem tévedek Foltos névre hallgat. Feltűnik még Pécsi Ildikó, mint Csámpás Rozi és a felejthetetlen Csákányi László, ő alakítja Buga Józsit, a vőfélyt. Ó és ott van még személyes kedvencem, a Piócás ember, akit Szilágyi István játszik.

      Bendegúz csínytevései mellett azért isteni a film, azért röhög rajta mindenki, mert mindannyiunknak vannak ilyen ismerősei, sőt rokonai is, mint a filmbéli karakterek, és ezért olyan vicces. A Bakterház a való életből merít, ahogy Rideg Sándor is, hiszen az ő műve alapján készült. Ez a titka. És megannyi, már szállóigévé vált mondatot is köszönhetünk az alkotóknak. Tehát kiállta az idő próbáját. Egyszerűen hibátlan mű, bármikor, bárhol jól jön, sokadszorra nézve is "üt" úgymond. A színészek pedig teljesen kiválóak.

      Az Indul a bakterház csak a magyar emberek számára érthető, de éppen emiatt csak a miénk. És ez olyan jó.

     Itt pedig az egyetemes filmtörténet egyik legmeghatározóbb jelenete álljon. Leírhatatlan...

Na meg ezt se hagyhatom ki: