A negyedik rész után folytattam Michael Myers ámokfutásának nyomon követését – egyszerűen megfordítottam a lemezt, aminek egyik felén a 4, a másikon az 5 van. Az előző epizód után nagy várakozás volt bennem a folytatást illetően, a történet ismertetése után elmondom, hogy sikerült-e felülmúlni (vagy egyáltalán teljesíteni) az elvárásaimat… 

Egy év telt el azóta, hogy a maszkos gyilkos visszatért Haddonfieldbe, ahol úgy tűnt, legyőzték őt, ám a mindent túlélő Michael (ezúttal Don Shanks) kikecmergett a föld alól és türelmesen várta a következő Halloweent… Miközben a kis Jamie (Danielle Harris) az átélt rémülettől megnémulva folyamatos rohamokkal küzd a helyi gyermekklinikán, Rachel (Ellie Cornell) megpróbálja élvezni a fiatal felnőttek életét barátnőivel. De a halál árnyéka ismét e kisvárosra vetül és dr. Loomis-nak (Donald Pleasence) meg a rendőröknek megint csatába kell indulnia a megtestesült Gonosz ellen! Most viszont kezükben van egy aduász, mert Jamie tudja, hogy őrült nagybátyja merre jár és kit vesz célba – de elég lesz-e ez előny, vagy számít-e egyáltalán ebben a harcban?

Ahogy a korábbi cikkemben írtam, a The Return of Michael Myers kritikailag csúfos bukás volt, a költségvetését azonban megháromszorozta, így Moustapha Akkad producer úr azt gondolta, hogy addig üti a vasat, ameddig meleg, szóval még a negyedik epizód vetítési ideje alatt rendelt egy ötödiket. Két nagy probléma van a végeredménnyel: a forgatókönyv meg a rendezés. Ugyanis hiába hozták vissza Jamie-et, Rachelt, Loomis-t és a sheriffet (Beau Starr), ha a hangsúlyt az új szereplők unalmas magánélete kapja. Azt sem igazán értem, hogy Rachel gyors eltűnése miért nem izgat senkit, vagy hogy Tina hirtelen mitől lesz annyira fontos Jamie-nek, mitől lép elő hősnővé? Az idióta pasik meg az érdektelen rendőrök előtérbe helyezése tovább ront a helyzeten, amit Pleasence és a Michael-Jamie-kettős próbál megmenteni. Különös módon a cselekmény jelentős része nappal játszódik, ami ebben a műfajban elég ritka, de Halloween ide vagy oda, azért elképesztő, hogy Myers nyugisan császkál az utcákon és senki se veszi őt észre, még fél méterről se. Ám mindezektől eltekintenék akkor, ha a két leginkább szembetűnő újítás (a fekete ruhás, csizmás fickó és a csuklóján, valamint Michael csuklóján is megjelenő jel) érthető lenne, ám erre ne számítsunk. A rendező-író Dominique Othenin-Girard (Ómen 4) és a társszerzők (Michael Jacobs meg Shem Bitterman) ugyanis egyszerűen magyarázat nélkül hagyják a nézőt a végén. Vagyis hiába volt a kezükben minden jó, ami az előző részből megmaradt, elherdálták őket és helyettük baromságokat részesítettek előnyben… 

És itt nem azért nem működik a dolog, mert a színészek rosszak – dehogyis! Mindenki kihozza magából a maximumot (bár a Tinát alakító Wendy Foxworth eléggé túlzásba viszi), de egyszerűen amit látunk, az 60%-ban érdektelen és a nagy egész szempontjából irreleváns. Vegyük például a rendkívül csúnya Mikey nevű karaktert: egyetlen lényeges momentuma a halála, ami elég durva, valamint övé a kocsi, amit Michael később vezet, de ha ezeket leszámítjuk, akkor az összes többi fennmaradó pillanatát mellőzni lehetne. Még nála is lényegtelenebb az amúgy csinos Samantha (Tamara Glynn) és pasija, akiket a két bugyuta rendőrrel együtt be lehetett volna tenni sima áldozatként, mindenféle háttérsztori nélkül. És azt az időt, amit rájuk pazaroltak az alkotók, azt a fekete ruhás meg a jel megmagyarázásra fordíthatták volna – tessék, máris jobb lenne a Halloween 5… Az egyetlen új figura, akinek valamennyire indokolt a jelenléte, az Billy (Jeffrey Landman), Jamie fura, dadogós barátja, ő tényleg segítő, pozitív karakter és hát egy őrült elől menekülő gyereknél hatásosabb a kettő.

A rém ismét brillírozik, autóval üldözi az erdőben áldozatait, és ha kell, még a maszkját is lecseréli, hogy átverje őket. A nappal zajló gyilkosságok külön pikantériát adnak a filmnek, amit sajnos keserűvé tesz a néző szájában a szörnyű utószinkron és a hülye zsaruknál alkalmazott idióta hangeffekt, bár utóbbi csak egyszer van. Ami nem Jamie-vel történik az elég érdektelen, és továbbra se bírom felfogni, hogy az egy évvel korábbi újabb mészárlás után a szőke srácnak hogyhogy megint van valahonnan egy Michael-maszkja? Ha már maszk: Myers kétszer leveszi az álarcát a játékidő alatt, egyszer a háttérben van, vagyis a kamera életlenül mutatja, másodszor meg sötétség takarja, de a fizimiskája épnek tűnik, még haja is van, pedig a keze kinézete alapján eléggé csúnyának és minimum kopasznak kellene lennie. A mellékalakok közt találtam egy ismerős figurát, Troy Evans-t (Charlie), a Vészhelyzet egyik recepciósát.

Érdekességek: A forgatókönyv első változatát a stáblistában feltüntetett Sheb Bitterman készítette, eszerint a 4 befejezése után logikusan Jamie gonosszá válik. Moustapha Akkadnak viszont ez az ötlet nem tetszett, úgyhogy átíratta az egészet Michael Jacobs-szal; Dominique Othenin-Girard pedig javított rajta és erőszakos jeleneteket talált ki hozzá. Donald Pleasence szintén a gonosz kislány irányvonal mellett voksolt, de lehurrogták, pedig Danielle Harris szívesen tért volna vissza negatív szereplőként: „Azt gondoltam, jó buli lett volna gyilkosként vagy Michael segítőtársaként visszatérni. Ijesztő lett volna, de mégis csúcs!” Othenin-Girard-t az első részt író Debra Hill javasolta Akkadnak, mint rendezőt – Hillnek ez volt az utolsó részvétele a Halloween-szériában. 

A felvételek már a kész forgatókönyv elkészülte előtt megkezdődtek, a direktor szerint a lezárást a helyszínen találták ki. Az alcím (Michael Myers bosszúja) minden plakáton, dvd-borítón és hasonló hirdetési felületen rajta van, miközben a filmben meg sem jelenik. Jamie benne van a Halloween 6-ban, de nem Danielle Harris játssza. Rachel mindössze 20 percet szerepel, talán nem árulok el nagy szpojlert, ha leírom, hogy meghal. Az őt alakító Ellie Cornellnek nem tetszett a számára írt halál-jelenet, így megváltoztattatta azt - Rachel új végzete egészen olyan, mint a 4. rész befejezése. Azt mondjuk továbbra sem értem, hogy a leginkább magával meg a barátaival foglalkozó Tina mitől lesz Jamie „új védelmezője” és főhősnő, mikor a kiscsaj jobban aggódik érte, mint fordítva. Azt se értem, hogy Harris karaktere miért nem hiányolja a nővérét egyszer sem… 

George P. Wilburnek felajánlották Michael szerepét, ő azonban visszautasította, de egyéb kaszkadőri feladatokat ellátva mégis részt vett a Halloween 5-ben. Különös módon ez a mozgókép már azelőtt létezett fiktív műként, mielőtt ténylegesen elkészült volna, ugyanis Dennis Etchison 1986-os horror-regényében, a Darkside-ban a főszereplő olcsó borzongatós mozik zeneszerzője, és felkérik az ötödik Halloweenben való közreműködésre. Etchinson ezt még azelőtt írta, hogy Michael Myers visszatért volna a sorozatba. Jeffrey Landmant beszédtanár készítette fel a dadogós szerepre. Donald Pleasence két hétig dolgozott, aztán mielőtt leadta a munkát, átengedte a lakókocsiját Danielle Harris-nek, akinek az anyja panaszkodott a stábnak, hogy gyermeke túl pici lakókocsit kapott. A The Revenge of Michael Myers-t jelentősen meg kellett vágni, hogy beférhessen a 18-as karikás besorolásba, például a szennyesledobós részből kiollózták azt, amikor a fehér arcú rém bokán szúrja az előle menekülő leányzót. Később mégis látható, hogy vérzik a lába és sántít – a trükkfelvételhez egy műlábat használtak, amit az ifjú színésznő szuvenírként megtarthatott:)

A Michaelt életre keltő Don Shanks indián, emiatt ő lett az első fekete hajú Myers. Shanks játszotta a csizmás férfit is, mivel ez az illető elvileg valamilyen módon rokonságban áll Michaellel, de aztán bevallotta, hogy szerinte az írók nem találtak ki neki háttértörténetet, meg se akarták mondani, hogy kicsoda igazából. Külsejét tekintve a rejtélyes idegen a legendás country-énekes Johnny Cash-re hajaz, akinek beceneve „A Fekete Ruhás Férfi” volt hasonló stílusú öltözködése miatt. Az Angliában megjelent Halloween 5-höz érthetetlen okokból újraforgatták a név nélküli fickó minden jelenetét egy meg nem nevezett statisztával. A szörnyet megtestesítő kaszkadőr kétszer megsérült: Amikor Loomis csapdába ejti Myers-t, ott Donald Pleasence tényleg ütlegelte Shanks-et és egy alkalommal úgy találta el, hogy eltörte az orrát és még a maszkot is, amit pótlással kellett javítani (ez állítólag a filmben látszik, nekem nem tűnt fel). A második alkalommal a kigyulladó kocsis szekvenciánál a rendező (talán a kaszkadőrmutatványtól elámulva) elfelejtett „Ennyi!”-t kiáltani, így a maszk alatt megbújó Don tovább várakozott a terjedő tűzben. Shanks és Harris összebarátkoztak a forgatás alatt. 

A Halloween 5 3 millió dollárból lett, több mint 11 és félmilliót hozott vissza, ám még ezzel együtt is a sorozat pénzügyileg leggyengébben teljesítő darabja lett. Észak-Amerika kivételével csak pár országban mutatták be a mozikban, a többi helyen egyből videokazettára jött ki. Mind a saját korabeli, mind a későbbi évtizedek kritikusaitól negatív értékeléseket kapott. 

Sajnos meg tudom érteni, hogy miért. Ahogy azt korábban is írtam, a tehetségtelen forgatókönyvírók és a tapasztalatlan rendező nem tudtak mit kezdeni az ölükbe hullott lehetőséggel, ezért hiábavalóvá vált a visszatérő színészek, az effektmesterek és Don Shanks erőfeszítése. A The Revenge of Michael Myers képtelen felérni az elődjéhez, egy közepes folytatás, ami ráadásul még eltüntette a legjobb karaktereket is… 

Pontozás: 

imdb: 5.2 (2 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5 

Várható írások: Majd újra lesz nyár.