Gyerekkorom óta van HBO-nk és nagyon szeretem. Bár a legtöbbször csupa olyan dolog van rajta, ami hidegen hagy, de legalább kéthavonta sugároz filmeket, amiket megnéznék, de annyira nem érdekelnek, hogy letöltsem őket. Így viszont házhoz szállítják nekem eme műveket, lásd, mondjuk Amerika Kapitány 2, vagy jelen cikkem tárgya. A Hanna óta kedvelem Saoirse Ronant, és már tavaly is nézegettem a képeket, hogy milyen jól néz ki itt, de a sztoriról lerítt, hogy nem nekem való. Azért adtam neki egy esélyt, egyrészt Ms. Ronan miatt, másrészt hátha meglepetésben lehet részem és a végeredmény jobb, mint amilyennek tűnik. A véleményemről majd később, előbb jöjjön néhány szó a történetről.
A közeli távoli jövőben a 16 éves Daisy-t (S.R.) apja az USA-ból elküldi nyaralni a nagynénjéhez Angliába. A lánytól távol áll a brit vidéki élet, és nehezen jön ki mostoha-unokatestvéreivel, Isaac-kel (Tom Holland), Eddie-vel (George MacKay) és a kis Piperrel (Harley Bird). Ám egyik nap valami fura történik: hó-szerű dolog kezd hullani az égből és kiderül, hogy kitört a harmadik világháború. A fiatalok a felnőttek felügyelete nélkül beköltöznek egy csűrbe és úgy élnek, mintha nem lenne holnapjuk. Ezalatt Eddie meg Daisy összejönnek, de közbeszól a valóság: a két fiút és a két lányt elszakítják egymástól a katonák. Hősnőnkben viszont él a viszontlátás reménye, ezért Piperrel együtt elszöknek a lezárt területről, hogy visszamenjenek a családi otthonba és újból együtt lehessenek Eddie-vel. Az út hosszú, kegyetlen és veszélyekkel teli, vajon sikerrel járnak majd? És mi várja őket a célnál?
Ha rövid akarok lenni, akkor a lényeg az, hogy az előzetes megérzésem pontos volt, ez a film nem tetszett. De azért kifejtem a véleményemet: Az alap probléma a „young adult”-jelleg, mert a How I Live Now egy ilyen könyv, Meg Rosoff 2004-es regénye alapján készült. Sajnos ezeknek a 95%-a valójában egy lányoknak célzott romantikus történet, ami valamiféle sci-fi- (A burok), horror- (Alkonyat), vagy fantasy-elembe (Percy Jackson) burkolva jelenik meg. Oké, ebből a korosztályból már nyilvánvalóan kinőttem, de sajnos a Harry Potter sikere óta iszonyatos dömping van ezekből a mozikból, csak az utóbbi két évben a nyakunkba varrták az „éhezők” immár négyrészessé duzzadt viadalát, Az emlékek őrét, A beavatottat meg Az útvesztőt, csak hogy a leggyorsabban eszembe jutó néhány példát említsem. De attól, hogy valami ebbe a műfajba tartozik, még nem kell feltétlenül szarnak lennie, hiszen például a Potter-moziknak van egyfajta bája, amiért azok is élvezni tudják őket, akik nem olvasták a könyveket.
Na most, mivel a regényt újfent nem olvastam, ezért csak arról tudok nyilatkozni, amit a mozgóképben láttam. Itt a készítők el akarták hitetni velem, hogy egyfajta világvége-történetet nézek, ami szintén nagyon népszerű manapság, de közben ez az alkotás a maga 106 perce alatt úgy váltogatja a műfajokat, mint apám a tévét, ha reklám van. Az eleje mintha vígjáték lenne, ami átmegy családi filmbe, aztán jön ez a fura próbálkozás valami katasztrófafilm-szerűségre, és csak utána következik a túlélős rész, ami igazán jó. Ameddig Daisy meg sem próbál beilleszkedni, addig tulajdonképpen semmi se történik és mindössze a fülébe szóló zene a pozitívum; de benne van a levegőben az „ebből mi lesz”-érzés. Miután elmegy az áram és a világ (elvileg) kifordul a sarkaiból, a pajtába beköltözött kis csapat boldogan él, harmóniában a természettel, és ott burjánzik a szerelem is köztük. Viszont ehhez idáig (kb. 40 percről beszélünk) semmi szükség a világháborús katyvaszra.
És akkor a katonák rájuk törnek, elviszik a lányokat - innentől lehetne tök jó a Majd újra lesz nyár, ha akármelyik figuráért lehetne szorítani, de senkit se lehet megkedvelni. Daisy szép, de üres; Isaac és a haverja, Joe, csak töltelék; Piper „minta-ovis”, esetleg Eddie szimpatikusnak nevezhető, de ő meg innentől gyakorlatilag eltűnik. Általánosságban elmondható, hogy túl gyorsan történnek a dolgok, szóval a srácok szemszögéből érthetőek az események, meg, hogy miért kedvelik annyira egymást, de a nézők nem láthatnak eleget, lehetetlenség azonosulnunk velük. Az különben mindenképpen pozitívum, hogy ezek a gyerekek mind totál átlagos külsejűek (nem úgy mint a The Hunger Games-ben), és még Saoirse se egy klasszikus szépség, tehát az „egy közülünk”-érzés legalább megvan. De azért üljünk vissza a priccsre a katonai teherautón és kanyarodjunk vissza a „fogolytáborhoz”: én itt azt éreztem, hogy a kislányért csak azért szorítok, mert ártatlan gyermek; a szőke hősnőért meg csak mert Ronan alakítja. A konfliktus valahogy nem tudott érdekelni, és bár a motiváció logikus, egyben unalmas is. Az egész film lényegében onnantól indul, hogy Daisy és Piper megszöknek az éj leple alatt, de erre egy órát kell várni. Ilyenkor kicsit furcsa, hogy ennyire hosszú felvezetés után sincsenek valódi karakterek előttünk, akikért izgulni lehetne… A veszély érzékeltetése se mindig az igazi, de a főszereplő lány és a természet nagyon szép, tehát legalább a vizuális tartalomra nincs okom panaszkodni.
Szpojlerek inenntől
Az 5 gyerekből a 2 leginkább lényegtelen hal meg (a könyvben amúgy Isaac életben marad), és mielőtt elérjük a kissé értékelhetetlen befejezést, még lenyomják a torkunkon a vérző ujj és a sólyom ismétlődő kliséit. Azért egyetlen alkalommal azt hittem, hogy végül mégiscsak jó lesz a végeredmény, amikor Daisy hidegvérrel lepuffant két pasit az erdő közepén, ám utána visszamegyünk erre az alap romantikus útvonalra…
Szpojlerek vége
Néhány szót a készítőkről: A rendező az elsősorban dokumentumfilmes Kevin Macdonald (A sas, A dolgok állása), a forgatókönyvet pedig négyen írták. Ők: Penelope Skinner (ez az első ilyen munkája), Jeremy Brock (A sas, producer is volt), Tony Grisoni (Félelem és reszketés Las Vegasban, Tideland), valamint Jack Thorne (Skins). A pár pillanatokra feltűnő mellékszereplők közt van Corey Johnson (konzulátusi megbízott, láthattuk őt a Hellboy-ban meg a Ha/Verben) és Paul Ronan (az egyik férfi az erdőben, ő Saoirse apja), Harley Bird pedig a kislányok körében népszerű Peppa malac eredeti hangja.
Érdekességek: A film első felét kézi kamerával vették fel, a másodikat viszont rögzített állású felvevőgéppel, ezzel is erősítve a változást (fel se tűnt). Saoirse Ronan parókát és ál-piercingeket viselt a szerepéhez, a könyvet direkt nem olvasta el, hogy jobban tudjon a szkriptben lévő dolgokra koncentrálni. A wikipedia szerint 2007-ben készült egy rádiójáték a How I Live Now-ból és ebben is Saoirse volt Daisy, bár ez megalapozatlan információnak tűnik. A hősnő elvileg neurotikus és anorexiás, én ezt se vettem észre. A könyvben és a filmben Eddie meg Isaac gyakorlatilag helyet cserélnek: A mozgóképben a személyiségeiket megcserélték, és eredetileg az idősebb fiú megy ki a lányért a repülőtérre. A Majd újra lesz nyár készítési költségéről nem találtam adatot, USA-beli bevétele mindössze 60 ezer dollár volt, a kritikai megítélése úgy-ahogy pozitív.
Ez a film egyértelműen a fiatalabb korosztálynak készült, plusz alapvetően ellene vagyok a „young adult”-műfajnak, így a véleményem valószínűleg elfogult, de szerintem ez egy közepes mozi. Nem tudja eldönteni, hogy mi akar lenni, a mondanivalója kb. egy random Danielle Steel-műével vetekszik, csak becsomagolták egy érdekes borításba, amitől a felszíne csillog, de a belseje ugyanolyan rózsaszín marad. Ha nem Saoirse lett volna a főszereplő, tutira elkerültem volna…
Pontozás:
imdb: 6.5
Szerintem: 3/5
Hírek:
- Saoirse Ronan alakítja majd Stuart Máriát a Mary, Queen of Scots–ban, amit Penelope Skinner ír. Egy másik érdekesnek tűnő filmdrámában is főszereplő lesz, ez a Stockholm, Pennsylvania, ami egy olyan fiatal nőt mutat be, aki hosszú éveket töltött fogságban, mert egy emberrabló foglyul ejtette és miután kiszabadul, próbál visszailleszkedni a családjába. Ez már különben kész, csak még nem mutatták be. (Előbbibe azt hiszem, mégse került be, utóbbit láttam, érdekes volt...)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mark Bolt 2018.01.17. 12:21:28
Tévésámán · http://transfesser.blog.hu/ 2018.01.18. 09:38:34
Mark Bolt 2018.01.18. 14:38:30
Nincs is igazán szerelem, inkább hasonlít a Hideghegy sztorijához, ahol egy ki sem bontakozott szerelemben a magára maradt Nicole Kidman várja haza a srácot, mert ő is magára maradt, és várja a csodát attól az embertől, aki vonzódott hozzá pár éve. Valójában nem is beszélgettek, nem is ismeri, csak a vonzalom van.
Na most ez a lány meg visszatér abba a villába ahol a menedéket reméli, megtalálja a srácot emberi roncsként, és onnantól az ad neki célt, hogy kigyógyítsa, mert egyszerűen semmi más nem maradt neki. És bízik abban, hogy "majd újra lesz nyár". Szerintem gyönyörű. :)
Mark Bolt 2018.01.18. 15:15:33