Aki nézi a Trónok Harcát, az biztosan könnyen felidézi Sansa Starkot. Az első pár évadban nem nagyon izgatott a karakter, az elején aranyos volt, aztán olyan naiv, semmilyen, mostanra viszont átment valami sötétbe és „gonoszba”, ahogy a kishúga, Arya is. Ezen a vonalon elindulva úgy gondoltam, adok egy esélyt a Sansát játszó Sophie Turnernek, kíváncsi voltam, hogy jól teljesít-e egy teljesen más világban. Annyit már előre elmondhatok, hogy a sorozatbeli tesóját alakító Maisie Williams Heatstroke-jánál jobb az Another Me, a többit pedig a sztori ismertetése után! 

A középsuliba járó Fay (S.T.) boldog fiatalkora egy csapásra derékba törik, mikor kiderül, hogy az apja (Rhys Ifans) sclerosis multiplexben szenved. Édesanyja (Claire Forlani) eközben szeretőt tart, az apuka állapota csak romlik, szóval a lány élete nem egyszerű. Ám egyik napról a másikra kezd úgy tűnni, hogy minden még rosszabb lesz, mert folyton úgy érzi, mintha üldöznék és többen a környezetéből számon kérnek rajta olyasmiket, amiket nem is tett meg. Egyre biztosabb lesz abban, hogy valaki utánozza őt, megpróbálja ellopni a személyiségét. De ki lehet az, és miért tenne ilyet?

Mielőtt tovább lépünk, le kell szögeznem, hogy nem nézek már annyi horrort, mint korábban, ezért nekem még lehet újat mutatni. Tudom, hogy ez a film eléggé negatív hírnévvel „büszkélkedhet”, de ennek ellenére tudtam élvezni és lehet, hogy neked, aki ezt most olvasod, egy unalmas kliséhalom lenne, ha megnéznéd; nekem mégse volt az. Tehát ennek tudatában olvass tovább, így vedd garanciának a szavaimat! 

Ez nem egy amerikai alkotás, hanem spanyol-angol koprodukció. A főbb szereplőket csupa számomra ismerős színész játszotta, és a hangulat gyorsan magával ragadott. Az alapötlet korántsem új, sőt, amikor kiderül, hogy mi van a háttérben, akkor senki se fog meglepődni, de úgy érzem, itt inkább az egyedi látványvilág, a sötétség és a nyomasztó atmoszféra az, ami kiemeli az Another Me-t a társai közül. Valahogy a cselekmény kevésbé számít, a fontos az, hogy egy nagyon szép lányt követhetünk, aki körül összeomlik a világ. Ha eltekintünk a természetfeletti motívumtól, akkor pedig egy tinédzser küzdelmét mutatja be, aki megpróbál kitartani a családjára és rá nehezedő terhek dacára. Tetszett, hogy a helyszín egy társasház, ami kicsit emlékeztet arra, amiben lakom; a visszatérő jellegzetességek (üres hinta, tükröződő felületek, berepedő üveg) szintén működtek, a gond (?) csak az, hogy kitaláltam, mi a megoldás. 

Szpojler 

A bevezető narrációban Layla már az elején elmondja, hogy mi fog történni, aztán tényleg az történik, magyarul nincs meglepetés, legalábbis a főszálban. Az jó, hogy elterelték a gondolataimat és bár rájöttem, mi lesz, elhitették velem, hogy talán mégis tévedek. 

Szpojler vége

Külön érdekes az apa és az anya szála. Mindkettőben csak a képek mesélnek, és igazából ezekben sincs újdonság, de mind Forlani, mind Ifans nagyon jól teljesítenek, ezért át lehet érezni a karaktereik helyzetét, a motivációikat, és könnyű megérteni őket. A szerető-szálban lévő fordulatok jók, kárpótolnak azért, hogy a fő vonal kevésbé csavaros, Sophie vadítóan néz ki rövid hajjal, szóval a látványra nem lehet panasz:P A legkomolyabb gond a lezárással van, ami korántsem kielégítő. Egyrészt semmi meglepő nincs, másrészt viszont egyetlen lassú jelenettel mutatják be Fay végzetét. Lehetetlenség elmenni amellett, hogy az egész mű nagyon emlékeztet a Fekete Hattyúra és amellett, hogy az író-rendező Isabel Coixet (Elégia, Az élet nélkülem) úgy mutat be dolgokat, hogy azok nincsenek is ott. Például sosem tudjuk meg, miket beszél az anya a szeretővel, nem hallhatjuk az apát veszekedni a feleségével, és számos olyan apróság akad, amire visszautalnak, de mégse mutatják meg. Vagyis az, aminek ott kellene lennie, az nincs ott, és azzal, hogy rákényszerít, hogy odaképzeljük, elintézi az egészet. Ez egy egyedi megoldás, de lehet puszta lustaság/tehetségtelenség is, ennek megítélése mindenkinek a maga dolga, engem személy szerint nem zavart, de azért a végét jobban ki lehetett volna dolgozni.

Érdekességek: A cselekmény Cathy MacPhail 2003-as, azonos című regényén alapul, az írónő társproducerként részt vett a mozi készítésében. A munka két éven át tartott, Sophie Turnert még a Trónok Harca bemutatása előtt szerződtették. A fiatal színésznő védjegyévé vált hosszú haját nem vágatta le a szerep kedvéért, hanem parókát viselt. A szomszéd nénit alakító Geraldine Chaplin Charlie Chaplin lánya. A rendezőnő azt nyilatkozta, hogy nagyon nehéz volt együtt dolgozni a drámatanárt életre keltő Jonathan Rhys Meyers-szel, aki mindenki más számára is megnehezítette a dolgát. Készítési költségről nincs infóm, viszont a legtöbb nézőnek a végeredmény nem tetszett. 

Pedig az Another Me korántsem olyan rossz, mint amilyennek mondják! Ha szereted Sophie Turnert, akkor kötelező darab, egyébként viszont csak olyanoknak ajánlom, akik ritkán néznek horrort. 

Pontozás: 

imdb: 4.7 (3 év alatt 0.3-at csökkent.)

Szerintem: 4/5 

Hírek: 

- Sophie Turner egy ránézésre ehhez igen hasonló műben játszik legközelebb. A Mary Shelley’s Monsterben ő alakítja a főszereplőt, aki saját sötét énjével köt alkut, hogy megírhassa legendás regényét. Érdekes, de Elle Fanning szintén Mary Shelley lesz egy másik filmben, úgy tűnik, miután a szörnyet már kivesézték, jöhet az alkotója… 

- Rhys Ifans benne lesz a teljesen fölösleges Alice Csodaországban 2-ben, valamint a Len and Company-ben kedvenc színésznőmmel, Juno Temple-lel. (Előbbi megérdemelten elbukott, utóbbi elsőre nagyon tetszett, másodjára már kevésbé...)

- Geraldine Chaplin az érdekesnek hangzó Remember It című thrillert erősíti, ez a múltban lappangó titokról szól, ami megváltoztatja egy család életét.