Egyszer régen láttam ezt, de nagyon kevés maradt meg belőle, ám a remek címe meg a rendezője, Terry Gilliam ismét felkeltették az érdeklődésemet iránta. Kedvelem Gilliam fantasztikus, kicsavart, sötét világát, amiben a szeretet, a szerelem és a képzelet játsszák a főszerepeket, a Sötétséget pedig végül mindig legyőzi a Fény… 

Jack (Jeff Bridges) a legmenőbb rádiós műsorvezető, provokatív beszélgetős műsorával jut a csúcsra, ám egy napon végzetes tanácsot ad zavart hallgatójának, aki ennek hatására lövöldözni kezd, megölve hét embert és saját magát… Három évvel később az alkoholproblémákkal küzdő, lecsúszott Jack a barátnője, Anne (Mercedes Ruehl) nyakán élősködik. Egy különösen durva éjszaka után megpróbálja megölni magát, ám két fiatal megakadályozza az akciót, csak hogy jól összeverjék és megpróbálják felgyújtani. Egy különös társaság, a fura Parry-vel (Robin Williams) az élen viszont megmenti őt. Hősünket valami megfogja a nyilvánvalóan őrült hajléktalanban, akiről hamarosan kiderül, hogy azért menekült a fantáziavilágba, mert elvesztette a feleségét – éppen abban a lövöldözésben, amit közvetve Jack okozott. A két férfi életútja pedig innentől összefonódik, Parry szerint ugyanis kettejük feladata, hogy megtalálják Isten régen elvesztett varázslatos ereklyéjét, a Szent Grált. Vajon meglelik a legendás kincset, és ha igen, elhozza-e számukra a megváltást?

Eddig csak az Időbanditák volt az, amit igazán gyengének éreztem Gilliamtől, igaz, ott a célközönség nem én vagyok, hanem a gyerekek. Itt viszont egy nagyon brutális, fajsúlyos dráma alakul komédiává, egy tragédiából virágzik ki szívet melengető történet arról a különös barátságról, ami visszaterel a helyes útra két kisiklott életet. Bár mondhatjuk, hogy négyet, mert a két férfival kapcsolatban lévő barátnők mindennapjai szintén pozitív irányba változnak. Nézzük sorba a dolgokat, itt bizony van miről tárgyalni! 

Először ott az önimádó, sikerben fürdő sztár. Jó ember, akit elvakított a hírnév, vagy egy arrogáns idióta? Gilliam nem foglalkozik ezzel, kihagyja a meghurcoltatását, a bírósági meghallgatásait, inkább azt tárja elénk, hogy Jack három év alatt sem bírta földolgozni a rémes esetet. Ez egy nagyon fontos dolog, mert mindenhol máshol arra kerül a fő hangsúly, hogy hogyan büntetik meg az emberek a bűnöst, itt viszont a Sors, vagy maga Isten méri a csapásokat. Elképzelhető, hogy a durva külső mégis érző szívet takar és emberünk egyszerűen képtelen élni a bűntudatával. A rádiós senkinek és semminek érzi magát, számára minden értelmetlen, alkoholba merülve próbál felejteni, a mellette lévő csodás nő segítségével képtelen élni, vagy nem akar. Fura, hogy amikor megismeri Parry-t, rögtön rájön, hogy itt az esély a megváltásra, ami talán afelé mutat, hogy legbelül, tudat alatt csak az alkalmat várta. 

Következik a sikátorok és szemétdombok vidám lovagja. Egykor más személy volt, más névvel, munkával, igazi otthonnal, de mindezt elvették tőle, így elmenekült a valóság elől egy kitalált, ám valós alapokon nyugvó realitásba, ahol nemes küldetés hajtja. Dacára, hogy nyilvánvalóan elmebeteg, Parry jó ember, kedves és segítőkész, tele érzelmekkel, vágyakozással, szeretettel. Az ő Grálja a normális lét, a múltbeli szörnyűségekre való állandó emlékezés és fájdalom nélkül, de a legjobb az, hogy ez a szent misszió valójában inkább szolgál arra, hogy megváltsa Jacket és Lydiát, mint saját magát. Ha leszámítjuk a Vörös Lovagos rémlátomásait, akkor kijelenthető, hogy Williams figurája sokkal boldogabb a többieknél, mert van célja, vannak barátai, elvei és valódi, tiszta érzései. Egy letűnt kor letűnt értékrendjét képviseli a mocskos utcák legmélyén, ahol az emberek szívében lakozó igazi szörnyek vadásznak szerencsétlen áldozataikra. Ott ő a fényes páncélú hős, az igazság bajnoka, de szüksége van egy társra, mert egyedül túl nagy falat neki ez a feladat– segítség kell, hogy meggyógyulhasson.

A szépnek nem nevezhető, különc Lydia (Amanda Plummer) gyakorlatilag Parry női kiadása. Ő megőrizte az ép elméjét, de ugyanúgy saját valóságába menekül a meg nem értettség, a többiek érdektelensége és a boldogtalanság elől. Williams karaktere talán éppen azért szeret bele, mert látja, min megy keresztül és saját sorsának tükörképére bukkan: a két félember együtt boldog egészet alkothatna, mindössze Lydiának kellene kitárulkoznia, közel engednie a másikat. Ebben segíti őt Anne, Jack barátnője, aki igazi áldás, mert feltétel nélkül szereti a párját, akiben kevés jó tulajdonság maradt a lövöldözés óta, mégis kitart mellette, mindent megtesz érte. Közte és Parry között nem is olyan nagy a különbség, mert mindketten tudnak őszintén szeretni, valódi könnyeket ejteni és kezdetben mindkettejük szerelme viszonzatlan. Anne azonban boldogtalan, pedig mindene megvan: szép, fiatal, kedves, csábító, okos és talpraesett, csakhogy szívét gúzsba köti a szerelem, ami éppen az érdektelen, embergyűlölő Jackhez láncolja. De ha a férfi megváltozna, ha ismét tudna örülni az életnek, akkor minden más lenne. 

Az ezüst serleg a változást jelképezi, azt a valamit, ami hiányzik a négy karakternek: Parry-nek a tragédia feldolgozását és így ép elméje visszanyerését, Jacknek a bűntudaton túllendülést/az újrakezdést, Lydiának a szerelmet és Anne-nek a viszonzott érzéseket. Nem bonyolult dolgok ezek, de csakis egyvalaki szerezheti meg a Grált, egy ember kezében van négyük boldogsága: Jackében. Neki kell megküzdenie saját démonaival, megostromolnia egy igazi várat, meg elfogadnia, hogy van fény az alagút végén, csak fel kell kelnie és elindulnia felé. A történet azt üzeni, hogy a padlóról csakis felfelé vezet az út, hogy mindenki érdemel egy második esélyt és mindannyian képesek vagyunk Grál-lovaggá válni, ha akarunk. 

Érdekességek: Terry Gilliam ezúttal csak rendező volt, első alkalommal nem dolgozott a forgatókönyvön, azt helyette Richard LeGravenese írta, aki A szív hídjait, meg A suttogót. A mellékszereplők közt egy-egy kis jelenetben felfedezhetjük Kathy Najimit – vásárló a tékában, Apácashow 1-2, Hókusz-pókusz; Harry Shearert – a sztár a tvshowban, Oscar, amerikai Godzilla; Michael Jetert – az énekes(nő), Halálsoron, Apácashow 2; valamint Gilliam egyik kedvencét Tom Waits-et, mint egy mozgássérült, hajléktalan veteránt. Amanda Plummer Christopher Plummer lánya, Mercedes Ruehl pedig a Folt a zsákjátból lehet ismerős. Richard LeGravenese elvileg a kórházban lévő egyik őrültként látható is. 

Szpojler itt 

Harry Sagan nem véletlenül lesz Parry-vé, ez ugyanis a Parsifal becézett alakja. Ő a kerekasztal lovagja, a bolond, aki megváltja a Halászkirályt a legendában, pont úgy, ahogy Parry megváltja Jacket, vagyis itt most Jack a címszereplő. Parsifal ellenfele ugyanúgy a Vörös Lovag, és a csók utáni rádöbbenés az univerzumra szintén megtörténik vele. 

Szpojler vége 

A videotéka kirakatában és a falán Gilliam két korábbi munkájának plakátjai fedezhetőek fel: a Münchausen báró kalandjaié meg a Brazilé. A kivehető filmek túlnyomórészt a The Fisher Kinget gyártó TriStar égisze alá tartoznak. Ez a direktor első olyan alkotása, amiben egyetlen Monthy Python-tag sem bukkan fel. A csodálatos keringő-jelenetet Terry bácsi találta ki, a forgatókönyvben eredetileg más szerepelt, de az nem működött. Több mint 400 statiszta vett részt benne, köztük profi táncosok és néhány igazi utas a pályaudvarról, azóta pedig a helyszínül szolgáló vasúti megállóban újév napján minden évben megismétlik ezt a tömeges táncot. Lydia családneve Sinclair: ez egy visszatérő név a Grál-legendákban. Jack rádiós személyiségét Howard Sternről mintázták, aki viszont a stúdió ellenszenve miatt nem dolgozhatott a filmen. Egy vicces név a stábból: Az idős milliomost/professzort alakító színészt Mel Bourne-nek hívták.

Vörös Lovag-rovat 

A démoni látomást Chris Howell kaszkadőr játszotta. A lovagot úgy tervezték meg, mintha belülről égne, ezért jönnek lángcsóvák a sisakjából és ezért füstöl a páncélja több helyen. A jelmezt bőrből, alumíniumból és tűzálló uretánból alkották meg, a hátából kiálló zászló-tüskék horgászbotokra meg antennákra szerelt kínai selyemből készültek. A páncélzat megközelítőleg 60 kilót nyomott és rendkívül összetett volt: Belülről kibélelték, hogy tompítsa az ütést, ha esetleg Howell kiesne a nyeregből; a hűtéséről jég-csomagok gondoskodtak, amiket több helyen lehetett belehelyezni. A füstöt és tüzet maga a kaszkadőr idézte elő a lándzsán lévő távirányítóval. A lángokat tápláló propán-tartályokat a nyeregben rejtették el, a sisakban oxigén-ellátás és rádió is volt a kommunikáció végett.

A Halászkirály legendája 24 millió dollárból lett és kis híján 42 milliót hozott vissza, a kritikusoktól mindenütt pozitív értékelésekben részesült. Mercedes Ruehl Oscar-díjat nyert vele a Legjobb Női Mellékszereplő kategóriában. Ugyanebben a minőségében megkapta a Golden Globe-ot, a Sci-Fi, Fantasy és Horrorfilmek Díját, a bostoni és a los angeles-i kritikusok elismeréseit, valamint az Amerikai Vígjáték-díjat Legviccesebb Női Mellékszereplőként. Robin Williams-et is Arany Glóbusszal jutalmazták, mint Legjobb Férfi Főszereplőt Vígjátékban vagy Musicalben, Terry Gilliam pedig a People’s Choice Awardot kapta a Torontoi Filmfesztiválon és az Ezüst Oroszlánt a Velencei Filmfesztiválon. 

Nekem tetszett, mert annak ellenére, hogy a tragédia, amit feldolgoz, az mellbevágó és megrendítő erejű, Gilliam ebből mégis egy csodálatos mesét mond el a szeretet erejéről, a hajléktalanokról, a sztárokról, Istenről és az egész életről. Külön pluszpont jár, amiért a végén felemelő érzésekkel kapcsoltam ki a tévét, pedig a rendező úr műveinél ez általában elég ritka. Csak ajánlani tudom, de türelem és értelem kell hozzá. 

Pontozás: 

imdb: 7.6 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Nagyon közel jár a hatoshoz.) 

Hírek: 

- Terry Gilliam színészként a Jupiter Ascending című fantasy-t erősíti, valamint a Monthy Pythonos produkcióban készülő Absolutely Anythinget, amiben a híres brit ötösfogat űrlényeket szólaltat meg, a főszereplő pedig egy mágikus hatalommal bíró tanár, akit Robin Williams kelt életre. (Utóbbi info hazugság, Simon Pegg a főszereplő.)

- Robin Williams harmadszor is Teddy Roosevelt lesz az Éjszaka a múzeumban 3-ban. Ez komoly? Mi a frászt lehet még ebből kihozni?! 

- Amanda Plummer nagy visszatérése a most látható Az éhezők viadala: Futótűz, amiben egy korábbi győztest játszik. 

A végére még két apróság: Vagy az én fülem rossz, vagy a magyar szinkronban tényleg Barry-nek nevezik Parry-t, ami viszont nagy baj, ha igaz, mert így elveszik a szpojler-részben említett utalássor lényege. Valamint tudom, hogy a csatornák fenntartják a műsorváltozás jogát, de akkor is, ezt a filmet fél órával előbb kezdték és csak a puszta szerencsének köszönhető, hogy sikerült elkapnom. Azért a félórás csúszás nagyon durva és még így is 00.50-től 3.25-ig tartott, ami meg felháborító. <Ennél már csak az felháborítóbb, hogy a Csupasz pisztoly 33 1/3-ból a remek Viasat3 múlt héten legalább 5 percet kivágott: sem a spermaklinikás geg-szekvencia, sem Tanya leleplezése nem került bemutatásra, pusztán azért, hogy 19.20-as kezdéssel tűzhessék műsorra a mozit. Nevetséges.>