Tavaly a Viasat3-on lement a teljes Jurassic Park-trilógia, plusz az első epizódot ismét bemutatták a mozikban térhatással. 3D ide vagy oda, a széria nyitó darabja szélesvásznon még akkor is marhajó, ha már sokszor láttad korábban, szóval megérte megnézni. A Jurassic Parkban egy szigeten játszódik a cselekmény nagy része, majd a második epizódban, Az elveszett világban a félelmetes Tyrannosaurus Rex rászabadul egy modern nagyvárosra. Ezekhez korábban már volt szerencsém, a folytatás azonban eddig kimaradt, de most bepótoltam. Annyi értelmet fedeztem fel benne, hogy most legalább teljes felkészültségben várhatom a még el sem készült, de már kifogásolt negyedik darabot… 

Egy milliomos házaspár (William H. Macy és Tea Leoni) ráveszik Dr. Alan Grantet (Sam Neill), hogy ismét a klónozott dinoszauruszok közé merészkedjen velük. A kutató a nagy pénz reményében, erős kételyek közt rááll a dologra, ám igen hamar rájön, hogy rosszul döntött: A házaspár egyrészt már elvált, másrészt átlagemberek, harmadrészt pedig dínó-néző sétarepülés helyett a hónapokkal korábban itt eltűnt kisfiuk után nyomoznak. Miután a repcsi lezuhan, a túlélők magukra maradnak egy teljesen ismeretlen vidéken. Ahhoz, hogy kijuthassanak, le kell menniük a partra, ám közben ott van még az eltűnt fiú, akit meg kellene találni. És a nyomukban jár egy csapat intelligens raptor meg az új gigászi főszörny, a Spinosaurus! Vajon milyen sors vár Alanre és társaira?

Igazából a történet csak egy váz, amire sok futkosást és dinoszaurusz-támadást aggattak fel. Míg az első részben benne volt az író Michael Crichton tényleges mondanivalója az istent játszó emberekről, a kapzsiságról, a természet erejéről; addig a második részben inkább az akcióra került a hangsúly, az viszont rendkívülire sikerült! A harmadik felvonásra a sorozat kifújt: a sztori és a karakterek érdektelenek, az akcióból pedig igazán csak a Spinosaurus-os részek izgalmasak, a többi túlzás, meg rengeteg az ostobaság/nyilvánvaló hiba. Igen feltűnő, hogy a rendező Joe Johnston és a három író (róluk még lesz szó) innen-onnan lopkodott össze ötleteket, amiket főhajtásnak szántak más művek előtt, de ezek nem működnek; sokszor csak az első részben bevált formulákat ismétlik; de a legjobban az elpuskázott nagy párbaj fáj. Míg a nyitó epizódban a T-Rexet elég sokáig nem mutatták meg, csak részleteiben, addig itt már a 10. perc környékén teljes valójában megcsodálhatjuk az új főgonoszt, ami különben kurvajó, de sokat veszít a félelmetességéből azzal, hogy rögtön ott van és kész. Ha ez kevés lenne, a 20. perc környékén máris összecsap a Rex-szel, és az egész harc kb. 15 másodperc alatt lezajlik. Ez lehetett volna a csúcsjelenet, ha megfelelő helyen és időben alkalmazzák, kellő energia-ráfordítással. Talán a valóságban sem lett volna sokkal hosszabb e két gigász csatája, de akkor is! Innentől gyakorlatilag semmi nem marad…

Külön idegesítő, hogy legalább négyszer elhangzik a „Hallod ezt?”-kérdés, ám a néző nem hallhatja, amit a szereplők, mert a magyar szinkronból egyszerűen hiányoznak ezek a hangok! Nézzünk pár példát az összelopkodásra: Indiana Jones (a kalap), Pán Péter (csörgő gonosz állat), Jurassic Park (dínó-utód meglovasítása, szarban turkálás, fán ragadó jármű, stb.). A Pterarodonok biztosan nem voltak ennyire agresszívek, mivel elsősorban halat ettek, és a csontjaik törékenyek voltak, így azt se hiszem, hogy rátámadtak volna egy emberszerű lényre vagy hogy képesek lettek volna felemelni. (Nyugodtan meg lehet cáfolni.) De felfoghatjuk a JPIII-at a régi mobiltelefonok dicsőítéseként is, hiszen Mr. Kirby mobilja túléli a monszun-szerű esőzést, a folyóba merülést, az ideiglenes gazdájának dinoszaurusz-eledellé válását, a Spinosaurus emésztő-csatornájában tett kirándulást és még az onnan való távozást is anélkül, hogy tönkremenne. Melyik ájfón tudja ugyanezt?:D Itt érdemes megemlékezni a fő alkotókról: a rendező Joe Johnston nevéhez fűződik a Jumanji, az első Amerika Kapitány és a Farkasember (mindegyik jobb ennél); az első író Peter Buchman készítette a süllyesztőben jó gyorsan eltűnő Eragon forgatókönyvét, a vele együtt dolgozó Alexander Payne-Jim Taylor-párosnak pedig olyan mozikat köszönhetünk, mint a Férj és férj (úgy emlékszem, tűrhető) vagy a Schmidt története (ami nagyon unalmas). Steven Spielberg ezúttal mindössze társproducerként működött közre. A színészek közül meg kell említenem Trevor Morgant (ő az elveszett fiú), a visszatérő Laura Dernt (csak mellékszereplő, nincs ott a szigeten) és a csúnya véget érő Michael Jetert (Halálsoron, A Halászkirály legendája).

Érdekességek: Ez az első darabja a sorozatnak, amit nem Spielberg rendezett és nem egy Michael Crichton-könyv az alapja (bár megtalálhatóak benne elemek a szerző két dínós művéből). Crichton beszállt az írási folyamatba, ám csak néhány napig dolgozott a III. részen, aztán otthagyta őket, mert semmilyen újdonsággal se bírt szolgálni. A forgatás még azelőtt elkezdődött, hogy a szkriptet befejezték volna. Néhány jelenetsor az előzményekből kihagyott ötletek megvalósítása, pl. a hajós rész. A dínókat a kor legújabb paleontológiai tényei szerint alakították át, ez leginkább a tollas fejű raptorokon látható. 

Jeff Goldblum megerősítette, hogy az előző kettő után egyszerűen nem hívták vissza ehhez a filmhez. Billy, Dr. Grant segédje, eredetileg meghalt volna, ám az őt játszó színész megkérte Johnstont, hogy hadd maradhasson életben. A nyitó jelenetsor egy valódi ásatáson készült, ahol Jack Horner kutatott, rá utal Laura Dern karaktere is, amikor azt mondja „a Horner-idézethez ragaszkodom”. (Jack Hornerről bővebb információkat az első Jurassic Parkról szóló írásomban találhattok.) A csont-lelőhelyen használt gyors-formázó gép tényleg létezik, olyasmi, mint a marógép. A zárójelenetben repülő Pterarodonok az első film végén jelentek volna meg, de az utolsó pillanatban lecserélték őket pelikánokra. (Azt valaki megmagyarázhatná, hogy ezeket a veszélyes lényeket miért nem lövik le, miért hagyják, hogy simán elhúzzanak a szigetről?) Amikor a „milliomos” pár vacsorázni hívja Alant, a bárban látható egy Jurassic Park flippergép. Ehhez a filmhez hét videojáték és legalább három könyv készült, nem beszélve az akciófigurákról meg a többi játékról. A zeneszerző Don Davis és a korábbi részek muzsikáját jegyző John Williams elnyerték a BMI Film Awards Legjobb Zenei díját, valamint a Sierra Awards-on a Jurassic Park III dvd-kiadása is eredményesen szerepelt (Legjobb DVD).

Spinosaurus aegyptiacus-rovat 

Amíg az új főszörnyet eltitkolták a nézők elől, addig csak a poszteren lévő árnyéka látszódott. A rajongók a premier előtt sokáig találgatták, hogy egy Suchomimus vagy egy Baryonyx az, de végül mind tévedtek – erre reflektál Alan és Billy párbeszéde, mikor az idősebb tudós megkérdezi a fiatalabbat, hogy tudja-e azonosítani az állatot. A Spinosaurus modellje volt a valaha készített legnagyobb mechanikus báb: 12 tonnát nyomott és egy 1000 lóerős motor mozgatta hidraulikák segítségével, így még vízben is lehetett vele forgatni. A hatalmas ragadozó ürüléke valójában zabkása. Don Davis szerint a nagy párbaj hosszabb volt, de 20 másodpercet kivágtak belőle, ahol a két fél csupán bömbölve méregette egymást. 

A Jurassic Park III 93 millió dollárból lett és kis híján 370 milliót hozott vissza, ezzel világszinten mérve 2001 nyolcadik legjobban teljesítő mozgóképe lett, ám még ezzel sem bírt felérni az elődeihez. Vegyes értékeléseket kapott, a kritikusoknak tetszettek a dínók, az akció-jelenetek és a látvány-effektek, ám a sztoriba szinte mindegyik belekötött. 

Meg tudom érteni őket. A harmadik őslényes kaland valójában semmiről nem szól, a konfliktusai érdektelenek, az egyetlen lényeges újításként megjelenő repülő hüllők pedig számomra hiteltelenek voltak. A végeredményt a fantasztikusan megcsinált Spinosaurus és a remekül teljesítő William H. Macy sem képes megmenteni a középszerűségtől. A befejezésről meg ne is beszéljünk… 

Pontozás: 

imdb: 5.9 

Szerintem: 3/5 

Hírek: 

- Ezév nyarán érkezik a következő epizód, a Jurassic World, amiben Chris Prattet üldözik majd a rémisztő klónok. Egyelőre komolyabban nem foglalkoztam vele, így csak találgathatok, hogy ez most folytatás vagy előzmény lesz-e, aki tájékozottabb nálam, az nyugodtan kommenteljen! Különben mindegy, mert úgyis megnézzük majd a moziban Mozsárágyúval, ha ideér, mert mindketten szeretjük a dinoszauruszokat. (Végül kihagytuk, az HBO azóta se sugározta, szóval nem láttuk...)

- Sam Neillnél két érdekes projektet találtam az imdb rezüméjén. Az első a Backtrack (horror/thriller): „A pszichológus Peter Bowers élete fenekestül felfordul, mikor rájön, hogy a betegei valójában kísértetek, akik mind húsz évvel ezelőtt haltak meg. Peter visszatér a szülővárosába, ahol rémületes igazságra derül fény – a helyzeten csakis ő változtathat.” A főszerepben Adrien Brody-t láthatjuk, ennek fényében már annyira mégsem érdekel:S A másodikat meg csak azért említem meg, mert amerikai-magyar koprodukcióban készül, ez a Freedom Flight, amiben Neill egy magyart alakít. A sztori a világ első repülőgép-eltérítését örökíti meg, még a korai szocializmus időszakából. 

Erre a hétre két alkotást szemeltem ki magamnak a tévéből, valamint ma megvettem a Különvéleményt eredeti dvdn, úgyhogy még legalább egy cikket ígérhetek az elkövetkezendő hét napra.