Helyenként eléggé nem meggyőző film, tele klisékkel, ugyanakkor egész leköti a figyelmet. És Johnny Cash-sel indul, szóval már minimum kettes. (Egyébként meg ki a frász az a Jared Padalecki? Mindenhol azt írják, hogy ha akarod őt látni, nézd meg ebben, és jujdejó szerepel a filmben! Igen, valóban van neki 6-7 perce, csak annyi érdekes benne, hogy jó színű a sapkája. Óriási színészi teljesítmény.)

     Mongóliában útnak indul egy repcsi, fedélzetén goromba pilótával (Dennis Quaid), fura szöszi csendes gyerekkel (Giovanni Ribisi), olajfúrótorony-rajongó nővel (Miranda Otto), elegáns és bunkó értelmiségivel (Hugh Laurie :)), meg néhány jófej különccel és nímandokkal. Utóbbiak meg is halnak, amikor lezuhan a gép, miután egy bazinagy homokvihar kifog rajta. Annyi bizonyos csak, hogy a legközelebbi település gyalog túl messze van, a víz és élelem pedig csak néhány hétre elég. Szép sorban dőlnek ki az emberek, mindenki a másikat okolja, amíg a szöszi felveti, hogy talán kéne építeni egy új gépet a régi romjain. (Már eleve érdekes, hogy minden szükséges szerszámmal rendelkeznek.) Nincs más hátra, nekilátnak.

     Ahogy az lenni szokott, több akadály is elválasztja szereplőinket a céltól, így maga a sivatag, az időjárás, és csempész gazemberek, de mindennél veszélyesebb maga az emberi természet; elég egy pici törés, és az addig mérsékelt személyek kifordulnak önmagukból, a jó kedélyű búskomorrá válik, satöbbi. Különösen gyanúsan viselkedik a szöszi Elliott, több pszichiátriai betegséggel is rendelkezik valószínűleg, de csak ő ért a repülőgépekhez, elvileg. És mindig, amikor már látják az alagút végét, valami vagy valaki keresztbe tesz a társaságnak. De, mint a Főnixmadárnak, ennek a repcsinek is hamvaiból kell föltámadnia...

     Jó néhány párbeszéd tényleg iszonyú, nagyon hálivúdi, és egyes jelenetek is az "ez azért már túlzás"-kategóriába esnek. Viszont jó kis figurákat vonultat fel a film, ami valami regényen alapul és egy James Stewart-féle Főnix feldolgozása. Megnézném az eredetit is.

     Sokkal rosszabbra számítottam, az igazat megvallva. Quaid karakteréhez kapcsolható a legtöbb dagályos beszéd, ő maga tűrhető. Giovanni Ribisihez igen jól illik ez a pszichopata, szerintem remek alakítást nyújt. Hugh Laurie-ról nem írok semmit, mert úgyis elfogult vagyok, és igazából csak az egy szem nő volt idegesítő, de nem a színésznő, hanem a szerep. Vannak benne vicces részek, izgi pillanatok, gyönyörű felvételek, szóval egyszer nézhető.

     Kedvcsináló:  :)