Ismét egy gyöngyszemre /hehe/ akadtam az egyik helyi turkálóban, a nagy sikerű, első A Karib-tenger kalózainak kétlemezes kiadására. Pont valamikor az utóbbi időkben fordult meg a fejemben, hogy csak a nyitó rész hiányzik az eredeti trilógiából a polcomról, erre tessék, megjelent. Bár tény, hogy a tok irtó rossz állapotban van, egy helyen betörött, hiányzik az alja és a borító szintén borzasztóan néz ki, de belül minden oké, még a három reklám-nyomtatvány is benne van, amit annak idején adtak hozzá. A lemezek igencsak karcosak, de még tökéletesen működnek, úgyhogy 100 Ft-ot mindenképp megért /angolul van/. 

/A képek mind a dvdről származnak, kivéve a posztert, köszönet a PrintScreennek a támogatásért:D/ 

A filmről szóló írást itt olvashatjátok el.

Ezt a mozit pár napja néztem meg és előtte jó sokáig nem láttam, eredeti nyelven pedig még sosem, így nagyszerű élményben volt részem. De észrevettem pár furcsaságot is. Az első, hogy a gyermek Elizabeth szeplői felnőtt korára teljesen eltűnnek, szerintem ez igencsak ritka, ha egyáltalán lehetséges. Aztán, Ragettinek a szeme itt fából van, a későbbiekben viszont úgy emlékszem, hogy üveggé válik és bár ekkor messze jártak a folytatás lehetőségétől, a félszemű kalóz és kisebb, kopasz társa arról beszélgetnek, hogy majd vesznek neki egy másik protézist – viszont, amint tudjuk, Ragetti műszeme Barbossa mágikus kalóztanácsbeli „érméje”, vagyis tilos lecserélni. Ami viszont még ennél is jobb, az Will Turner szövege, amikor öngyilkossággal fenyegetőzik, angolul ugyanis a tenger fenekét úgy fejezi ki, hogy „Davey Jones’ locker”; később pedig Pintel ugyanezt a kifejezést mondja neki, mikor elmeséli Bocskor Bill történetét. Szóval Will tudja, ki az a Davey Jones, a második részben viszont már elfelejtette… Amit meg végképp nem értettem: miért írják ki az abszolút lényegtelen Zoë Saldanat főszereplőnek a végén? 

Néhány szót az egyes számú lemezről: Az első dolog, amit a korong behelyezésekor megnézhetünk, az egy Minden6ó trailer, ami egész jó, a menü pedig az elátkozott aranyérmével „működik”. Extrák nincsenek, leszámítva egy audiokommentárt és egy kedvcsinálót a kettes lemezhez – ilyet se láttam még… A második diszken kizárólag extrák kaptak helyet, a menüben csak nagyon pici animáció van, ám minden egyes almenüben más zene szól, ez pedig remek dolog! Érhetetlen módon a „dvd-rom features” kedvcsinálót ide is betették, pedig ezen a lemezen van az, amit ajánl, ráadásul külön menüpontot kapott. A képgaléria viszont meglepően jó, normálisan lehet navigálni benne; a bakiparádéból szerintem a kardos rész a legviccesebb. Végigutazhatunk a Karib-tenger kalózai Disney-látványosságon a ’60-as években, láthatjuk azt is hogyan készült, egy eredeti, korabeli bemutatón keresztül. Szemtanúi lehetünk a „Holdfény Szerenád” jelenetsor felvételének, ebből kiderül, hogyan lesznek az élő színészekből csontvázak. Itt az egyik beszélő egy Tom Fejes nevű úriember – talán magyar? Van még 19 kivágott jelenet, ezek közül nagyon jók: Ragetti és Pintel meglesik az öltözködő Elizabeth-et, Jack és Will megérkeznek Tortugára, a „francia szokásos” rész, Elizabeth és Norrington beszélgetése meg kicsit szimpatikusabbá tette volna a férfit, ha benne marad a végső verzióban. 

Az egyik szekcióban megnézhetünk három „naplót”. Az első Jerry Bruckheimer fotónaplója, ebben a hobbijáról mesél és hogy milyen remek lehetőséget nyújtott neki a forgatás a gyakorlásra. Megnézhetjük pár képét és meghallgathatjuk hogyan készítette őket, meg a véleményét a rajtuk lévő emberekről. A következő Egy kalóz naplója, avagy a forgatás Lee Arenberg (Pintel) szemszögéből. Elmeséli nekünk, hogy napi másfél óra volt a maszkja/jelmeze felrakása, bemutatja a munkát, a szabadidőt, a kollégáit. Ez tök jó, mert ezúttal a színész beállhat a kamera mögé és sok helyre bevihet minket, rengeteg dolgot meg tud mutatni, amit egyébként nem láthatnánk. Végül jön Egy hajó naplója: A Lady Washingtonról szól, ami egy igazi, 1700-as évekbeli hajó mai másolata, és az Interceptort „játszotta”. Azt a 44 napos utat dokumentálták, amin a Lady eljutott Kaliforniából a Karib-tengeren lévő St. Vincent szigetére, a forgatáshoz. Ebben még a hozzám hasonló hajózási analfabéták is találhatnak izgalmas dolgokat, például: A Panama-csatornán az egyik óceánról a másikra való átkeléshez a hajókat a másik oldalon lévő tengerszintre emelik, ez 9 órába telik!   

A soros extra a Below Deck, ahol a történelmi valóságot tárják elénk a kalózokról. Választhatunk kétféle mesélési mód között: Az Egy rab utolsó meséjében egy fiktív kapitány naplóján keresztül ismerhetjük meg a vízi rablók világát, a Set Sailben pedig ugyanezekhez az információkhoz juthatunk hozzá, más narrációval, egy kalózhajó helyiségein keresztül navigálva. Filmjelenetekkel, korabeli illusztrációkkal mutatják be az igazi tengeri rablókat, a hatalmi rendszerüket, a harci taktikáikat, a zsákmányaikat, a hajóikat, a jelképeiket, az elásott kincseket és a büntetéseket - amiket ők osztottak ki maguk között, meg azokat, amik a kalózkodásért jártak. Valamint megismerkedhetünk a leghíresebb kapitányokkal, Feketeszakállal, Sir Frances Drake-kel, Kidd kapitánnyal és Bartholomew Roberts-szel.

A Fly on the Set keretein belül benézhetünk a kulisszák mögé a helyszíneken. Szemtanúi lehetünk a rengeteg statiszta irányításának, a speciális effekteknek, a kaszkadőrök mutatványainak, stb. Végezetül jön az An Epic at Sea, ami dokumentummozi a film készítéséről. Néhány érdekes pluszinformáció, ami kiderül belőle: Jack pisztolya valódi relikvia, a barlang egészét a stáb építette fel és egyike a valaha készült legnagyobb hollywoodi díszleteknek, mindenkinek speciális kontaktlencséi voltak, a bombás fickónak minden alkalommal mikor láthatjuk ég a szakálla vége, Jack Davenport (Norrington) pedig tök jó fejnek tűnik a karakterével ellentétben. 

A számítógépes extrákat fel kell telepíteni, Windows 7 alatt már nem fut, de szerencsére van egy régi XP-s gépem, így meg tudtam nézni. A kettes lemezről telepíthetünk egy lejátszó programot, amivel megnézhetjük az egész dvd-t és az egyes lemezhez tartozó bónuszokat, a Forgatókönyv Szkennert /belenézhetünk a szkriptbe, amíg megy a mozi/ és a Storyboard Viewert /ebben pedig a jelenetek tervrajzait, a storyboardokat tanulmányozhatjuk a játékidő alatt/. Bevallom, az utóbbi kettőt nem próbáltam ki, de biztos nagyon jók.

Halott ember nem beszél – A Disney-látványosság története: A kalózok viaszmúzeum figuráiként indultak, aztán tervezték át őket mozgó alakokká, megszólalnak a még most is élő alkotóik. A Pirates… annyira sikeres lett, hogy minden Disneyland-parkba bekerült. Ezután megnézhetünk egy képgalériát az attrakcióról, majd 3ds fotográfia segítségével bejárhatjuk az egyes helyszíneket, mintha mi is ott lennénk. És van még egy szoftver, amivel saját fotónkat változtathatjuk át holdfényben fürdő élőholt-portrévá, nekem egyelőre nem sikerült, de még megpróbálkozom vele. 

Érdekességek A Fekete Gyöngy átkáról, amik a 2008-as írásból kimaradtak: A forgatókönyv már a ’90-es években megszületett, ám akkor a stúdió visszautasította. A filmet az említett kaliforniai Disneylandben található, azonos nevű látványosság ihlette, a premierje is itt volt, ezzel az első filmmé vált, amit itt mutattak be. Ez volt az első 12 éven aluliaknak nem ajánlott mozgókép, ami a Disney-logó alatt jött ki. Keira Knightley Johnny Depphez hasonlóan fényszűrő kontaktlencséket viselt, ám ezek nagyon kényelmetlenek voltak számára és folyton szédült tőlük. Emellett a fiatal színésznő hajhosszabbítást is kapott. Mikor Will Jacket utánozza, az a részlet Orlando Bloom ötlete volt. Depp a forgatás után csináltatott magának egy olyan veréb-tetoválást, amilyet Jack visel. Sparrow látszólag valamiféle forgáccsal fújja le Willt a kovácsműhelyben: ez a valóságban csokoládépor. Geoffrey Rush minden alkalommal igyekezett a képernyő bal oldalán megjelenni, mert szerinte az emberek úgy nézik a mozikat, mint ahogy olvasnak, balról jobbra, ezért ha balra áll, nagyobb fókuszt kap. Jack az angol szinkronban gyakran fejezi be a mondatait azzal, hogy „Savvy?” /Érted?/, ez a színész ötlete volt. Ha megfigyeljük a játékidő alatt a bohókás kapitányt, észrevehetjük, hogy az állán van egy heg, ami egyre nagyobb lesz, ez egy kis belső poén. Mr. Gibbs impozáns arcszőrzete valódi.

A Pirates of the Caribbean: Curse of the Black Pearl az imdb Top 250-es listáján a 217. helyezett, sikerén felbuzdulva az eredeti Disney-látványosságot is átalakították a filmből ismert figurákkal. (2017-re visszaesett a 247. helyre.)

Összesítés: Ez egy igen jó film és hozzá méltó kiadást kapott, amin igaz, hogy meglátszik az eltelt évek száma, de az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. A sok extra kielégítő és érdekes, ráadásul nem annyira hosszú, mint a Holtak kincsénél vagy A világ végénnél. Az egyetlen gond az vele, hogy túlságosan nagy hangsúlyt kap az eredeti Disney-féle Pirates… és ettől néha úgy éreztem, mintha egy Disneyland-reklámot néznék. Ettől függetlenül 100 Ft-ot bőven megért! 

Mostanában a munka és egyéb irányú elfoglaltságaim miatt nem volt időm filmet nézni, de igyekszem bepótolni a lemaradást. Biztosan várható írások: Men in Black 3, The Brass Teapot; ezeken túl pedig még bármi jöhet.

Kb. két hete a Viasat3 ismét elővette a régi készletét és sorban leadta a Batman-mozikat, kezdve Christopher Nolan 2005-ös elő-történetével, a Kezdődik!-kel. Akkor ez még hidegen hagyott, de a Mindörökké Batmant nem lehetett kihagyni, ettől viszont mégis megjött a kedvem az utolsó Denevérember-mozihoz, amiről nem írtam még eddig. Úgyhogy vágjunk is bele, nézzük meg, hogyan kezdődött A Sötét Lovag története - elöljáróban csak annyit, hogy a véleményem pozitív irányba változott cikkem tárgyáról: 

Évekkel azután, hogy szüleit a szeme láttára megölték, a mindenki által halottnak hitt Bruce Wayne (Christian Bale) visszatér szülővárosába, Gothambe, hogy saját kezébe vegye az igazságszolgáltatást. Tudja, hogy e metropoliszt a bűn béklyói kötik gúzsba és látja, hogy senki sem tesz semmit; ezért egy új személyazonosságot és a hozzá dukáló rémisztő külsőt felöltve elindul az éjszakába, hogy megkezdje egyszemélyes háborúját a gazemberek ellen. Látszólag mindenért az alvilág feje, Falcone (Tom Wilkinson) a felelős, ám felbukkan a félelmet manipuláló Madárijesztő (Cillian Murphy) is, és a szálak egy még nagyobb gonosz irányába mutatnak, aki a háttérből irányít. Vajon ki lehet ő? És a Denevéremberré vált Wayne le tudja-e őt győzni gyerekkori barátja, az ügyésszé lett Rachel (Katie Holmes), a zseniális kutató Lucius Fox (Morgan Freeman), a becsületes rendőr Gordon (Gary Oldman) és az apja helyett apjaként szolgáló Alfred (Michael Caine) segítségével? 

Talán hülyén hangzik ez a bevezető, de nem akartam leírni az egész sztorit. A lényeg az, hogy megtudhatjuk, miért és hogyan lett Batman, kik voltak az első segítőtársai, kikkel vívta korai csatáit, hol tanult meg harcolni és honnét szerezte a király cuccait. Az egészhez hozzájön még Bruce Wayne drámája, aki egyszerre akar milliárdos playboynak látszani, Batmannek lenni és közben önmaga maradni. És egyben ez az a film, ami megteremtette az azóta is dívó "realisztikus szuperhős" alakját. Ha Christopher Nolan nem forgatja le ezt, akkor a mostani szuperhős-karakterek teljesen másmilyenek lennének. Tulajdonképpen szpojlerezés nélkül lehetetlenség ennél többet mondani a Begins-ről, az a lényeg, hogy szemtanúi lehetünk Batman megszületésének. 

SZPOJLER ITT 

Van pár hibája ennek a filmnek, amik miatt sokáig nem tetszett. Az első az, hogy bár Batmannek nincsenek szuperképességei, az ellenfelei gyakran mégis rendelkeznek ilyennel, így például Ra's Al Ghul halhatatlan a rajzfilmekben, a Madárijesztő meg külsőleg sokkal félelmetesebb. Hiába Cillian Murphy hideg őrülete és Liam Neeson most is nagyszerű játéka, ez a két realisztikussá tett "szupergonosz" aligha nevezhető ijesztőnek és nincs bennük semmi érdekes. Bane és Joker baromijól néznek ki, rejtélyesek, karakteresek; de ezek itt nem... Aztán ott van még Katie "Tomcruiseneje" Holmes, aki se nem szép, se nem jó színésznő - ez is negatívum. Szóval, íme, ezek miatt képtelen vagyok teljes szívemből szeretni ezt a filmet. 

SZPOJLER VÉGE 

A történet mindenképpen érdekes, hiszen ki ne szeretné tudni, miért pont a denevér alakját öltötte magára Bruce Wayne, vagy hogy kitől tanulta egyedi harci stílusát? A színészekre (Holmes-t kivéve) sem lehet panasz, hiszen a már fentebb említett nagyszerű úriemberekkel találkozhatunk Gotham utcáin, továbbá ismerősök lehetnek még: Ken Watanabe (Eredet), Rade Serbedzija (Blöff) és Jack Gleeson (Trónok Harca). Christopher Nolan íróként is dolgozott a filmen, David S. Goyerrel együtt; a zenét Hans Zimmer és James Newton Howard szerezték. 

Érdekességek: A Batman & Robin kritikai bukása miatt az ötödik résznek szánt, jóval sötétebb hangulatú Batman Triumphantot végül mégsem készítették el, ám az új Denevérember-moziról nem akartak lemondani a stúdió vezetői. 2003-ban elkezdődtek a munkálatok, ekkor még úgy volt, hogy Darren Aronofsky lesz a rendező, az alapot pedig Frank Miller legendás Batman: Year One eredet-képregénye adja. Ám aztán ebből sem lett semmi, valószínűleg a forgatókönyv miatt, ami igencsak érdekes dolgokat tartalmazott (lásd: imdb trivia részlege). Miután Nolan megkapta a rendezés jogát, Goyerrel együtt tábort vertek a direktor garázsában és ott írták meg a sztori nagy részét, később egy egész Gotham City-modellt felépített nekik oda a díszlettervező. Inspirációul szolgáltak: a Szárnyas fejvadász, Batman-képregények (The Long Halloween, Dark Victory, The Man Who Falls, Year One) és Az Árnyék eredet-története. Goyer egyik korai forgatókönyve 2004 áprilisában kiszivárgott az internetre. 

Rachel Dawes-t a szkriptírók találták ki, korábban sosem jelent meg a Batman-univerzumban, funkcióját tekintve Harvey Dent ügyész-szerepét tölti be, a figurát Katie Holmes-nak írták. Henri Ducardot az 1989-es Batman-film írója, Sam Hamm alkotta meg, ám az alak végül kimaradt a kész műből - évekkel később Hamm, már mint képregény-alkotó, beépítette teremtményét a Denevérember-mítoszba. Ra's Al Ghul arabul azt jelenti: a démon feje, ezzel utalva a pozíciójára. Ez a Madárijesztő első élőszereplős színre lépése - egyébként ő lett volna a Triumphantben a főgonosz. A bemutatókor a Forbes Magazin kiszámolta, hogy Bruce Wayne vagyona megközelítőleg 6,8 billió dollár, ezzel a világ 7. leggazdagabb kitalált szereplője; ahhoz pedig, hogy valaki Batmanné válhasson, kb. 3 és fél millió dollárra lenne szüksége. 

A teljes felvételi idő alatt Nolan irányította a stábot. Itt látható először az új DC-logó. Ez az első Batman-mozi, ami Bob Kane (a Denevérember kreátora) halála után készült és az első, aminél így nem működött közre. Ha csak egy vagy két denevért látunk, azok igaziak, ha viszont sokat, azok számítógépes rajzok, amik halott állatok beszkennelésével születtek. A Bat-barlang egy hatalmas díszlet volt, 76 méter hosszú, 37 méter széles és 12 méter magas, a szikláit valódi barlangok köveiről vett minták alapján állították elő. A hozzá tartozó vízesést tizenkét pumpa működtette, 55 ezer liternyi vízből állt. A Wayne-rezidencia valódi neve Mentmore Towers és az angliai Buckinghamshire-ben áll - többek közt felbukkan még A Múmia visszatérben, a Brazilban, az Ali G Indahouse-ban és a Johnny English-ben is. Húszféle különböző maszkból választották ki a Madárijesztő végső "arcát".

A zeneszerzők inspirációként gyakran meglátogatták a forgatást. A londoni munkát le kellett állítani egy időre, mert a stúdió tetőterében udvarló galambok annyira zajosak voltak. A metrószerelvényes résznél olyan sok gőzt engedtek ki, hogy az lecsapódva percekig esőként hullott vissza a stábra. A nindzsa-vizsgánál a statiszták fából készült emelvényeken álltak, mert különben Liam Neeson kimagaslott volna közülük. A korábbi feldolgozásokban az Oscar-nyertes színészek a rosszfiúk sorait erősítették, itt viszont a jó oldalon állnak. Nolant annyira lenyűgözte Cillian Murphy égkék szeme, hogy minden alkalmat megragadott arra, hogy levetesse Dr. Crane-nel a szemüvegét. Néhány vicces név a stábból: Turbo Kong (a nagydarab börtöntöltelék, aki meg akarja ruházni Bruce-t), Mark Rhino Smith (az egyik nindzsa, a rhino rinocéroszt jelent), Mark Strange (Furcsa Márk, ő is nindzsa volt). Feltűnően sok Nolan nevű illető fedezhető fel a stáblistában: John Nolan (a rendező nagybátyja, ő az, aki azt mondja, hogy "az alma messze esett a fájától"), Patrick Nolan (kikötői rendőr), Tom Nolan (az egyik inas) - az utóbbi kettőről nem írják, hogy rokonai lennének Christophernek. 

Dö Támblör-rovat 

A Batmobil felépítése 9 hónapba telt és több millió dollárt emésztett fel. Az utastér valójában nem a kocsiban volt, hanem egy külön díszletben. Az autóból négy darab készült, az egyik egy miniatürizált makett, amit elektromos motor hajtott - ezt láthatjuk akkor, mikor a jármű háztetőkön ugrál. Egy másikat a közeli képekhez használtak, a harmadikba pedig igazi szuperszonikus hajtóművet építettek be. A vízeséses szekvenciában a valódi Batmobil ugrat át a víztömegen. A chicagoi helyszíneken folyton dugót okozott a hatalmas kocsi és az azt szállító kíséret, egy alkalommal egy részeg illető nekihajtott, mert azt hitte, hogy földönkívüli megszálló űrhajó:D 

Dö Betmen-rovat 

Innentől kezdve Christian Bale-ről van szó: 30 évével ő a legfiatalabb, aki életre keltette Batmant. Háromszor is berekedt, mikor A Sötét Lovag elváltoztatott hangján szólalt meg. A jelmez tisztán tartásának érdekében két stábtag folyton Bale nyomában járt és vitték a köpenyt, nehogy bepiszkolódjon. A színész maga hajtotta végre a legtöbb kaszkadőrmutatványt, kivéve azokat, amiket a Batmobil közelében kellett megcsinálni. Christian tanulmányozta a képregényeket és a hős egyéb ábrázolásait, hogy a jellemző pózokat megfelelően tudja felvenni. Előző szerepéhez, A gépészhez kb. 60 kilóra fogyott le, Wayne megformálásához pedig egy fél éves intenzív testépítő-folyamat eredményeképpen majdnem ötven kilót szedett fel, amiből aztán ismét le kellett adnia valamennyit, mert túl izmossá vált. Nyilvánosan többször is megjegyezte, mennyire utálta a Denevér-jelmezt, ami borzalmasan meleg volt, azonban ezt a negatív érzést belevitte a játékába, eképp jelenítve meg Batman dühét. Így nyilatkozott erről: "Batmannek vadnak kell lennie és ha felveszed azt a jelmezt, megvadulsz tőle, pont annyira, amennyire kell - mert Batman nem csak egy jelmezes férfi, hanem egy külön lény." Bale első közös jelenete a nagy öregekkel az volt, mikor Bruce felébred, Alfred és Lucius pedig ott várják; azonban a fiatalabb színész tényleg elaludt. Michael Caine viszont addig bökdöste, amíg felébredt:) 

A Batman: Kezdődik! 150 millió dollárból lett és 374 milliót hozott vissza. Akkoriban rekordot állított fel 100 milliós marketing-költségével; a kritikusoktól pozitív fogadtatásban részesült, elsősorban sötét hangulata miatt. Három Saturn Awardot és néhány egyéb díjat is kapott, Christian Bale-t az MTV Movie Awards-on a Legjobb Hősnek választották, Katie Holmes meg Arany Málnával "gazdagodott" alakításáért. 

Harmadszorra láttam, most már jobban tudom értékelni, de a szpojlereknél írt gyengeségei továbbra is szemet szúrtak számomra. Bár mint átlagos széria-nyitó/felvezető epizód, megállja a helyét, mégsem érhet fantasztikus utódai nyomába.

Pontozás: 

imdb: 8.3 

Szerintem: 4/5 

Hírek: 

- Christopher Nolan írta és pénzelte a hamarosan bemutatásra kerülő Az acélembert. (Nagyon nem tetszett, mégis írtam róla.)

- Bob Kane sötét jelmezes éjszakai igazságosztója ismét új életre kel majd az egyelőre cím és bemutatási dátum nélküli Batman-újrában. (Ezt 2017-ben forgatják, a rendező-főszereplő Ben Affleck.)

- David S. Goyer írta a most készülő Godzilla (benne Ken Watanabe) és a népszerű videojátékon alapuló Metal Gear Solid forgatókönyvét. (Előbbit megnéztük, írtam róla.)

- Michael Caine következő érdekes munkája a közelgő Szemfényvesztők (ebben Morgan Freeman is felbukkan), valamint társproducerként közreműködik a The Double-nél (Rade Serbedzijával, akit ez bővebben érdekel, keressen rá idézőjelben a Keresőben). (Az elsőt Mozsárágyú látta, szerinte béna volt, az utóbbi gyorsan eltűnt a süllyesztőben.)

- Liam Neeson és Morgan Freeman együtt szinkronizálják a The Lego Movie-t. (Ez viszont irtó jó lett, erről is értekeztünk itt.)

- Gary Oldman benne lesz az új Robotzsaruban és a Dawn of The Planet of the Apes-ben. (Az elsőről szintén született bejegyzés.)

- Cillian Murphy állítólag szerepet kap a Tron harmadik részében. /Az első pénzügyileg, a második kritikailag bukott, akkor minek még egy?/ (2017-ig, hála Istennek, nem készült el.)

- Rade Serbedzija a még cím nélküli Nikola Tesla életrajzi film szereplőgárdáját erősíti. 

- Tom Wilkinsonnal legközelebb a The Grand Budapest Hotelben találkozhatunk. (Erről ugyanúgy írtam, mint a korábbiakról.)

Mi az összefüggés a Vészhelyzet, a gyermekkorom és a filmtörténet mérföldkövei között? A Jurassic Park. A történetet ugyanis annak a Michael Crichtonnak a regénye ihlette, aki az ER egyik atyja is, a sztorit pedig a kisgyerekek /mint amilyen voltam/ dinoszaurusz-imádata ihlette - és a végeredmény a mozizás történetének egyik legfontosabb állomása lett. 

"Más is hallja ezt?"

Nézzük, mikor és hol indult a klónozott dínók története, ami immár 20 éve ejti rabul a nézőket! Az író Cricthon így mesélt a Park megszületéséről: "Ellátogattam egy múzeumba, ahol megnéztem egy vetítést és a közönségben ott volt egy kisfiú. Olyan hatéves lehetett, a lába nem ért le a székről, és amikor a képeken megjelent egy dinoszaurusz, mindig bekiabálta a nevét. Tyrannosaurus! Stegosaurus! Vagy egy órán át ezt csinálta és ezen elgondolkodtam. Mitől olyan érdekesek a dínók? Ekkor döntöttem el, hogy megírom a Jurassic Parkot." 1983-ban járunk és a sztori először egy gyerek szemszögéből mutatja be egy klónozott Pterodactylus ámokfutását, ám ez a kezdetleges forgatókönyv-ötlet nem nyeri el a tesztolvasók tetszését. Michael megváltoztatja a narrációt és immáron egy felnőtt szemén át láthatjuk az eseményeket, pluszban pedig ott van a már korábban bevált sikeres ötlete, a "gyilkos szórakoztató park" (Feltámad a Vadnyugat, 1973). Bár a regény csak 1990-ben jelent meg, már 1989-ben elkezdtek versengeni a stúdiók a kéziratért, mert mindenki sejtette, hogy megfilmesítve kész aranybánya ez a mű. A győztes végül a Universal lett, akik másfél millió dollárért megvették a filmjogokat és még félmilliót fizettek az írónak, hogy adaptálja a munkáját forgatókönyvvé. A rendezéssel azt a Steven Spielberget bízták meg, aki kezdőként, 20 évvel korábban körbevezette Crichtont a Universalnal Az Androméda-törzs készítésekor, a szkript pedig - elsősorban David Koepp jóvoltából - "vászon-barátabbá" alakult. Minden adott volt az induláshoz. 

A film sarkpontja, amin áll vagy bukik a dolog, a több millió éve kihalt állatok hihető megjelenítése volt. Természetesen, ha Spielberg bácsiról beszélünk, akkor nem kell attól félni, hogy gagyi speciális effekteket kapunk, ám ez mégis igen fontos döntés elé állította a neves direktort. Kezdetben úgy gondolták, hogy az ősi szörnymozik régi módszerét, a stop motion animációt alkalmazzák (az eredeti King Kong például így kelt életre), ám hiába volt Phil Tippett animátor mester elszántsága és profizmusa, a dínók nem látszódtak eléggé élethűnek. Áttértek a mechanikus modellekre, amik kétség kívül mai napig a hollywoodi gépezet legrealisztikusabb szörny-megjelenítési módszerének eszközei, ám ezek csak korlátozott hatásfokkal bírtak. Szükség lett valamire, ami ténylegesen megteremti a dinoszauruszokat a vásznon - és ekkor jött be a képbe a komputer-animáció.

Már 11 évvel korábban, a Tronban bebizonyosodott, hogy lehetséges komplett mozgóképeket számítógépes trükkökre alapozva elkészíteni, de itt óriási pénzek forogtak kockán, ezért Spielberg félt, hogy a CGI még túl fejletlen a feladat teljesítésére, de mindannyiunk szerencséjére kellemesen csalódhatott, mikor megnézte az első teszteket. Végül aztán mindhárom módszert használták. A robotok felépítését Stan Winston effektgurura és csapatára bízták, akik aprólékosan kidolgozott, életnagyságú lényeket hoztak létre, fém belső vázzal és műanyag bőrrel; ezeket elsősorban a közeli felvételekhez használták (még lesz szó róluk). Tippett tehetségére nem volt szükség, de a tudására igen, mert a stop motion figurák megalkotásához részletesen tanulmányozta sokféle állat mozgását, így ő lett a dinoszauruszok mozdulatainak felelőse, a beosztottjait meg átképezték számítógépes animátorokká. A kész digitális lények végül a kihagyott modellek mozgását alapulva keltek életre. És akkor lássunk egy pár szót a történetről, bár ahogy tanult kollégáim mondták nekem egy külföldi oldalon egy másik filmről: "ennyi idő alatt aki akarta, már úgyis megnézte": 

A milliomos természetimádó John Hammond (Richard Attenborough) elképesztő tudományos áttörést eszközölve több millió éves borostyánba zárt szúnyogokból dinoszaurusz-vérmintákat szerez és ezekből klónozza a 65 millió éve kihalt óriásokat. A sosem látott állatokat egy kis szigetre telepíti, ahol egzotikus turistalátványosságot akar belőlük csinálni, ám a befektetőinek szükségük van független szakértők véleményére a "Jurassic Park" biztonságosságát illetően. Hammond ezért felkéri a matematikus "káosz-szakértő" Iant (Jeff Goldblum), a régész Alant (Sam Neill) és párját, a hasonló téren dolgozó Ellie-t (Laura Dern), hogy a pénzembereket képviselő ügyvéd (Martin Ferrero) és saját unokáinak (Ariana Richards és Joseph Mazzello) társaságában mérjék fel a sziget biztonságát. Ám senki sem tudja, hogy a védelmi számítógépes hálózatot kiépítő Dennis (Wayne Knight) éppen ezt a napot választja, hogy a rendszer lekapcsolásával kijátssza kollégáit és eladja a vagyonokat érő dinoszaurusz-embriókat egy rivális vállalatnak. A parkot felügyelő elektronikus rendszer kikapcsol, a szigetre pedig egy trópusi vihar csap le. A kis kirándulásból vérre menő túlélő-túra lesz, mert ennek az őskori állatkertnek nem csak békés növényevők a lakói. Vajon sikerül a vadon közepén, vérszomjas ragadozók közt ragadt hősöknek kijutni a szigetről vagy mindannyian valamelyik félelmetes hüllő gyomrában végzik? (A dinoszauruszok végülis nem hüllők voltak.)

Most aztán annyi dolgot lehetne mondani, hogy csak na. Nyilvánvalónak tartom, hogy mindenki látta már ezt, talán emiatt voltunk tegnap kb. csak húszan az esti premieren. Kezdésnek akkor nézzük meg, hogy mi is történik jelenleg ezzel a filmmel: 1993-ban jött ki, de most, 2013-ban 3D-be konvertálták és még egy rakás pénzt beszednek vele. Nem mintha rossz lenne, sőt, kifejezetten jó, de lehet, hogy Spielberg megint elindít egy új trendet, a "fogjuk a régi, sikeres mozikat és tegyük őket háromdimenzióssá, aztán mutassuk be újra"-t. (Ebből aztán az lett, hogy minden hónapban legalább egy nagyon régi mozgóképet vetítenek a filmszínházakban.) Számomra nagy élmény volt moziban látni ezt, pláne miután utoljára talán akkor adta a tv, mikor középiskolba jártam. Sajnos a nagy szenzációként hirdetett magyar szinkron mono, ez azért ront az összhatáson, ám a környezeti hangok és a dínók ordítása rendkívül valóságos. A néznivalónál inkább csak a buta, felesleges dolgok tűntek fel, ahogy kiemelkednek a képből, pl. levelek a fákról, tárgyak vagy ilyesmi, az állatokon annyira nem lehet érezni - ezért viszont kárpótol maga a tudat, hogy moziban nézem azt a filmet, aminek a bemutatójakor hat éves voltam és anno nem volt lehetőségem rá, hogy így átéljem. Etikailag ez az újra-vetítés talán helytelen, de egyébként mivel egy kitűnő mozgóképről van szó, amit mindig is kedveltem, így nem zavar, hogy a Universal még több lóvét akar minimális befektetéssel csinálni. Aki szereti a Jurassic Parkot, az meg fogja nézni, függetlenül attól, hogy 3D vagy sem, én így gondolom. Maga a film az érdekes, nem a "felturbózott" látványvilág. 

Az eseménysorból a legkiemelkedőbb Crichton kommentárja a technikai fejlődés veszélyeiről, az istent játszó emberről, a génmanipuláció beláthatatlan következményeiről. Ezt képviseli Ian figurája, aki hamar túljut a meglepődésen és megkérdőjelezi Hammond egész munkásságát - teljesen jogosan. Míg ő szó szerint a "fekete" (mindig ezt a színt viseli), addig vele ellentétes oldalon áll John, ő a "fehér". Kétségtelen, hogy mindkettejük nézeteiben van igazság, de azt is figyelembe kell venni, hogy az öregúr az ügyvéddel ellentétben nem kaszálni akar, hanem megmutatni a világnak csodálatos teremtményeit - ahogy a mondás tartja, a Pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Ezen a tudományos megközelítésen túl ott az izgalom, amit az ismeretlennel való találkozás okoz, hiszen addig még ember nem nézhetett szembe ezekkel az őslényekkel; viszont ugyanúgy, mint a vadállatoknál, itt szintén figyelembe kell venni, hogy a dinoszauruszok elképesztő erőt képviselnek és még akár akaratukon kívül is bánthatnak, szóval vigyázni kell velük. Vigyázni kellene... 

Érdekes részlet, hogy a két igazán negatív figura a pénz után lohol: Dennis-t nem érdekli társai sorsa, csak a saját nyeresége; Donald pedig magára hagyja a gyerekeket a legnagyobb veszélyben - aztán persze mindketten megkapják méltó jutalmukat. A pozitív szereplők közül kiemelkedik az Alan-Lex-Tim-trió (a gyerek-gyűlölő férfi és a védelmére szoruló két kicsi), ez Spielberg két visszatérő motívumának, a családnak meg az apa-karakternek a megjelenése. A figyelmeztető hangként is értelmezhető Ian onnantól fogva, hogy a baj megtörténik, szinte eltűnik, ő csupán egyfajta "jelzőtábla", aki a többieket próbálja észhez téríteni, de elbukik. Az interneten olvastam, hogy Ian képviseli Crichtont, míg John Spielberget - utóbbira jó példa, hogy az idős férfi tényleg csak szórakoztatni, ámítani akar, mint egy mozgókép-készítő; és még saját mozija is van a DNS-ről, amiben szerepet játszik - film a filmben. Ismerve a végkifejletet, érdemes még elgondolkodni azon, hogy Robert, a vadász (Bob Peck) és Mr. Arnold, a technikus (Samuel L. Jackson) vajon mennyire számítanak jófiúknak, de ezt mindenki döntse el magában. Mielőtt rátérnék az érdekességekre, még annyit, hogy a zeneszerző John Williams volt. 

Amit még érdemes tudni: A forgatókönyv minden egyes átírásánál változtattak azon, hogy ki és hogyan hal meg. Spielberg nagyon bízott a mozi sikerében, így az utómunkát George Lucas-ra hagyta, ő maga pedig nekiállt a Schindler listájának. Ez az első film, aminek digitális térhatású hangja van - kár hogy a magyar szinkron elrontja ezt. Tim egy könyvről beszél Alannek, amit Robert Bakker írt - Bakker volt az egyik dínóügyi tanácsadó; a másik Jack Horner régész, akiről Sam Neill karakterét mintázták. A sok-sok ajándéktárgy, amit a parkban láthatunk, mind azért készült, hogy ténylegesen eladják a moziba járóknak. A vihar képei valódiak, a stáb ugyanis Hawaiin forgatott, amire éppen akkor csapott le az Iniki hurrikán. A fénykép Dennis komputerén Robert J. Oppenheimert, az atombomba egyik megalkotóját ábrázolja. A puskát, amit Robert használt, Steven bácsi aláíratta a szereplőkkel és mára a fegyvergyűjteményének a része. Állítólag akik vendégségbe mennek hozzá, azok még lőhetnek is vele. A vezérlőben látható egy csomó vörös led-égővel felszerelt számítógép: ez valódi, nem csak kellék, a neve CM-5 és ilyen méretben mindössze két darab készült belőle. A híres "fodrozódó víz a pohárban"-jelenetet a direktor akkor találta ki, mikor a kocsijában Earth, Wind and Fire-t hallgatva észrevette, hogy a basszus remegteti a poharában a folyadékot; az effektet úgy hozták létre, hogy az ivóedényeket tartó lap alá szereltek egy gitárhúrt és ezt pendítették meg. Három videojáték, akciófigurák, egy regény és több kisebb képregény-sorozat lett a Jurassic Parkból. 

Ian feltűnően flörtöl Ellie-vel - Goldblum pedig ugyanezt tette a valóságban Dernnel, akivel ezután sokáig együtt voltak, még el is jegyezték egymást, ám végül szakítottak. Sam Neill megsérült, amikor a jelzőtüzet használta, ugyanis egy forró foszfor-darab becsúszott az órája alá és megégette őt. Joseph Mazzello szintén sérülést szerzett, amikor a konyhai rész forgatásán véletlenül nekiszaladt az egyik raptor-modellnek. Mazzellot Spielberg eredetileg a Hookban akarta szerepeltetni, ám oda túl fiatal volt, de akart neki adni egy másik lehetőséget, így a regényben idősebbnek leírt Timet megfiatalította és gyakorlatilag felcserélte Lex-szel, hogy Joseph eljátszhassa. A lányka szerepére a színészpalántáknak sikoltozniuk kellett a meghallgatáson, Ariana Richards pedig azért nyerte el a megbízást, mert ő volt az egyetlen, akinek a sikolyára Spielberg szundikáló felesége felriadt és berohant megnézni, hogy a gyerekek jól vannak-e. Ariana eléggé feldühödött, mikor kiderült, hogy Lexről nem mintáznak akciófigurát; a forgatás után viszont Jack Hornerrel részt vett egy valódi ásatáson a nyári szünetében.

A beteg Triceratops mellett lévő orvost Gerald R. Molen, az egyik producer alakítja. Az autókban hallható narrátor tényleg az angol színész, Richard Kiley, akit Hammond mind itt, mind a nyomtatott változatban megnevez. Ő az első, akit egy regényben megneveznek és aztán a mozis feldolgozásba is bekerült. Egy vicces név a mellékszereplők közül: Brian Smrz (az egyik sofőr). Ian azt mondja, hogy Ellie és Alan már kövületek - ezt a mondatot Phil Tippett mondta saját magáról, amikor megtudta, hogy nem a stop motion módszerét alkalmazzák a mozihoz. Mikor a zsarnokgyík az autóra támad, akkor láthatjuk, hogy betöri az üveget; nos, ennek nem lett volna szabad bekövetkeznie, így a gyerekek rémülete igazi. A vezető nélküli kocsikat távirányítással kormányozta egy-egy sofőr, akik a csomagtérben bújtak el, a fekete ponyvák alatt. Két kamera segítette őket, az egyik a műszerfal fölött, a másik a hátsó ütközőben volt, ha figyelünk, láthatjuk a kamerákat. A komputeres animáció segített a hibák eltüntetésében is, például van olyan jelenet, ahol az egyik kocsit úgy rajzolták meg; amikor Lex a tetőbe kapaszkodik, akkor pedig Ariana Richards arcát másolták rá a kaszkadőrlányéra. 

Kövidinkaszaurusz-rovat 

Az ősi állatok viselkedését ma is élő vadakéról mintázták, Horner elméletére alapozva inkább melegvérűként ábrázolták őket, kevésbé hüllőszerűen, mint a korábbi mozgóképekben.  A Velociraptor valójában pulykához hasonló nagyságúra nőtt meg, azonban rokonai, a Deinonychus-ok akkorák voltak, mint a filmben ábrázoltak; sőt, azóta már megtalálták náluk nagyobb fajok maradványait is. Az igazi Dilophosaurus viszont sokkal nagyobb termettel bírt, nem rendelkezett nyaki lebernyegekkel és mérget sem köpött. A Brachiosaurus képtelen volt a hátsó lábaira felállni és elvileg nem rágta meg a táplálékát; ráadásul valószínűsíthető, hogy igencsak korlátozott hangadási képességgel bírt. A Jurassic Park mind regényként, mind filmként hatalmas érdeklődést generált a dinoszauruszok iránt, megtöbbszöröződött a paleontológiát hallgatók száma és a nagyközönség azóta is vevő a dínókról szóló dolgokra. 

A teljes játékidőből összesen csak 15 percben láthatóak dinoszauruszok a vásznon. A Robertre támadó raptor és az, amelyiket le akarja lőni, azok jelmezbe öltöztetett kaszkadőrök. Készült egy Triceratops-bébi is, amin elvileg Lex lovagolt volna, ám ez a jelenet kimaradt a kész műből. A konyhás részben a robot-ragadozókhoz annyi kábel és felfüggesztés tartozott, hogy a gyerekeknek azokat kellett kikerülni/átugrálni a felvételkor. A teljes T.Rex-modell 12 méter hosszú, 6 méter magas és majdnem 6 tonnás volt, mellette alkalmaztak még egyet, ami csak a fejét ábrázolta. A hatalmas rém műanyag bőre az első forgatási napon megszívta magát vízzel és jóval súlyosabbá vált, emiatt nehezen lehetett mozgatni. A technikusok egy egész éjjelen át hajszárítókkal szárították, aztán a többi felvételnél egy platformot szereltek fölé, hogy ne legyen vizes. A stáb tagjai sokszor megrémültek, amikor a víz miatt meghibásodott gigászi báb magától megmozdult. Az alábbi állatok hangjaiból hozták létre az őshüllők üvöltését: bálna és szamár (Brachiosaurus); bőgőmajom, héja, csörgőkígyó és hattyú (Dilophosaurus); delfin, rozmár, liba, daru és elefántfóka (Velociraptor) /utóbbihoz állítólag emberi hangokat is használtak/; bálna, kutya, tigris, aligátor, elefánt és pingvin (Tyrannosaurus). 

A Jurassic Park körülbelül 63 millió dollárból készült és a mostani bemutatóig kis híján 963 milliót hozott vissza - az újabb vetítések tovább fogják növelni ezt az összeget. Csak a marketingkampány többe került, mint maga a film, de ahogy látható, megérte a befektetést. A Titanic bemutatójáig ez volt a legnagyobb pénzt hozó mozi. A kritikusok elismerték, elsősorban a látványtrükkök miatt, de néhányan bírálták is, amiért nagymértékben eltért a könyvtől. Számos fórumon díjazták, mind a szakma, mind a közönség részéről; három Oscart nyert (Legjobb Hangkeverés, Legjobb Hangvágás, Legjobb Vizuális Effektek), ezen kívül még 18 különböző díjat ítéltek neki. 

Ez egy örök érvényű mozi, családi kalandfilm, mese a dinoszauruszokkal való találkozásról, és izgalmas történet a túlélésről. Húsz éves kora ellenére a mai napig lenyűgözőek a benne ábrázolt őslények, a színészek remekelnek és még a poénok is működnek. Aki teheti, az nézze meg 3D-ben, megéri! 

Pontozás: 

imdb: 8.1 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 6/5 

Hírek: 

- Már van két folytatása a Jurassic Parknak, ám Michael Crichton 2008-as halála után fiókba került a negyedik rész forgatókönyve. Most állítólag mégis megcsinálják, ha valóban így lesz, akkor két éven belül elkészül. (Ebből lett a Jurassic World.)

- Steven Spielberg rendezi az Indiana Jones 5. részét, valamint producerként közreműködik a Transformers-újránál (sajnos továbbra is Michael Bay a rendező), a Vasököl 2-nél, és két újabb Tintinnél. (Az Alakváltókról annyit, hogy a negyedik rész egy új trilógia nyitódarabja, de nem újrázás...)

- Jeff Goldblumot legközelebb a magyar vonatkozású /legalább a címében/ The Grand Budapest Hotel című drámában nézhetjük meg. (Láttam, írtam róla.)

- Joseph Mazzello szerepel a G.I. Joe: Megtorlásban, így egyszerre gyerekként és felnőttként is látható a hazai mozikban. (Hú, az de szar volt... Írtam erről is.)

- Samuel L. Jackson két remake színvonalát emeli, az egyik az Oldboy, a másik a Robotzsaru; ezek mellett az Amerika Kapitány 2-ben, az Avengers 2-ben és a Nick Fury-ben lesz ismét Nick Fury. (A legutolsó 2017-ig még mindig csak terv, az első csúnyán megbukott, a többit láttam, de egyik se volt kiemelkedő.)

Vitathatatlan tény, hogy az első Iron Man-mozi megváltoztatta az Álomgyárat, ugyanis bár addig is készült rengeteg szuperhősös film, mégis általában sikertelenek lettek (Mystery Men, Az Árnyék, Darkman, stb.), kivéve, ha a két legfőbb képregény-birodalom, a Marvel Enterprises vagy a DC Comics ikonikus arcairól (az X-Menek, Superman és Batman) szóltak. Azonban Tony Stark első élőszereplős vászonra lépésével megmutatta, hogy a világon mindenhol sikeres lehet egy olyan hős is, akit Amerikában imádnak, de másutt kevésbé ismerik. Ebben a műben minden benne van: rockzene, király effektek, hatalmas poénok, szép nők, remek főellenség és egy jól felépített, érdekes történet. Az addig főként színészként működő Jon Favreau és a '90-es évek végétől lejtmenetben lévő, de aztán lassan hamvaiból föltámadó Robert Downey Jr. (kiegészülve a csinos Gwyneth Paltrow-val és az ördögien jó Jeff Bridges-szel) összedobták a 2000-es évek egyik legjobb moziját.

Nem volt kérdés, hogy jönni fog a folytatás. A Vasember 2-ben Tony-nak két új ellenfele akad (a szintén második aranykorát élő Mickey Rourke és az idegesítő Sam Rockwell), ám a legnagyobb harcát önmagával kell megvívnia. Ez a rész elsőre nem tetszett, de a második és a harmadik újranézésnél már sokkal pozitívabb lett a véleményem róla. Kétségtelen, hogy az elődje igen magasra tette a lécet, az Iron Man 2-nek pedig éppen csak sikerül átugrania fölötte, ám a képzeletbeli akadály nagyon-nagyon remeg. Sok pozitívum van benne (Rourke és Scarlett Johansson, a Hammer-drónok, a poénok, Terrence Howard cseréje Don Cheadle-re), ám vannak hibái is (Justin Hammer unalmas és pocsék gonosz, Ivan Vanko nem kap elég játékidőt, a fölösleges dolgok viszont igen, stb.), de végülis egy tisztességes, nézhető második rész. És ami a legfontosabb, megnyitotta az utat az Avengers-nek... Jött a Bosszúállók, ami a 2012-es év legjobb filmjének trónusát a The Dark Knight Rises-szel együtt birtokolja nálam és bár nem Vasember-mozi, Downey Jr. karaktere mégis az egyik legfőbb főszereplő benne - az Iron Man 3 ennek a folytatása, tulajdonképpen nem is a kettőnek.

Tony átélte az egyik legmeghatározóbb élményét New Yorkban, a Lokival vívott csata során. Összemérte az erejét két istennel; és a 70 év után felbukkant Amerika Kapitánnyal, meg a világtól elvonultan élő, ám Starkhoz hasonlatos zsenialitással bíró Dr. Bruce Bannerrel való találkozása után megkérdőjeleződik az egész addigi élete. A Vasember 3-ban főhősünket újabb belső baj, pánikbetegség gyötri, képtelen aludni, éjjel-nappal dolgozik, és lassan kezd összeomlani. A bajt csak tetézi, hogy az országot egy magát Mandarinnak (Ben Kingsley) nevező rejtélyes terrorista tartja félelemben, akiről senki nem tud semmit, ám a pusztítás, amit maga után hagy, többet mond fenyegető videoüzeneteinek minden szavánál. Tony kihívja maga ellen a rosszfiút, ám arra senki nem számít, hogy ő kapva kap az alkalmon és otthonában rohanja le Starkot. A villa megsemmisül, a páncélokkal együtt, a hős pedig eltűnik és mindenki biztos benne, hogy halott... Valójában sikerül túlélnie az ostromot, aztán az Isten háta mögött, egy kisvárosban próbál meg lábra állni és kutatni ellenlábasa után. A szálak lassan összefonódnak egykori testőre, a túlbuzgó Happy Hogan (Jon Favreau) nyomozásával, de a megoldás közel sem egyértelmű. A címszereplő egy új (Ty Simpkins) és egy régi barát (Don Cheadle) segítségével elindul, hogy megállítsa a Mandarint, megmentse kedvesét (Gwyneth Paltrow) és elejét vegye egy őrült elme gonosz tervének. De győzhet-e a páncélja nélkül - és ha igen, akkor hogyan? 

Rettentően készültem erre a filmre, nagyon látni akartam, hiszen az eddigi három Downey-féle Vasember kalandban nem kellett csalódnom (a másodikban csak egy picit), de szörnyű kétségeim voltak vele kapcsolatban. Először is, tudnotok kell, hogy a Mandarin nem akárki a képregényekben, hanem Stark legnagyobb ellensége. Míg a hős a tudományt és a technikát, a valóság vívmányait használja, addig a keleti rosszfiú varázslattal, a természetfeletti erőivel harcol ellene; ezáltal ők tűz és víz, egymás szöges ellentétei. Erre mindenütt azt írták, hogy nem ilyen lesz a Mandarin, hanem lehozzák a földre, igazibbá alakítják, közelebb hozzák a The Dark Knight Jokeréhez. Hát ez a baj: miért kell ez? Miért kell teljesen megváltoztatni valamit, ami jó? No de ez még nem minden, ugyanis a korábbi sikeres rendező, Favreau saját elhatározásából (egy állítólag megszülető Disneyland-film miatt) otthagyta a rendezői széket és csak színészként meg producerként vett részt a forgatáson. A helyére a mostani trendek szerint egy tapasztalatlan embert ültettek, az elődjéhez hasonlóan elsősorban színész Shane Blacket, akinek a nevéhez az általam nem látott Durr, durr és csók rendezése, illetve a Predatorban valamelyik felejthető mellékalak szerepe fűződik. Vagyis immár adott két dolog, amin bukhat a harmadik fémruhás világmegmentés...

Sajnos ez a két tényező erőteljesen rányomja a bélyegét a kész alkotásra, ugyanis Black nem csak rendezte, de írta is a sztorit, ezzel tulajdonképpen teljesen átalakította a széria eddigi utolsó darabját. A történetet a Vasember-képregények egyik legsikeresebbikje, a karaktert teljesen újraértelmező Extremis-széria adta, ami Warren Ellis és Adi Granov nevéhez fűződik. Ebből indult ki a direktor úr, a sztorit bőven elegyítette humorral, ami mindenképpen jó pont, de ettől a címtől alapvető elvárás, hogy vicces legyen. Szerencsére az akció szintén kellő mennyiségű, látványos, de mégis követhető; a poénkodás és a harc megfelelően vegyülnek. További pluszpont jár a kisfiú remek mellékszáláért, a szép Rebecca Hall szerepeltetéséért, az új páncélokért és a gigaméretű plüssnyúlért (:D); Kingsley több szempontból kiemelkedő alakítása meg már csak hab a tortán. Megpróbálkoztak egy tökéletesen futurisztikus, jelen álláspont szerint elképzelhetetlen hős valóságossá tételével és ez sikerült - most láthatjuk, mire megy Tony Tony-ként. Most talán páran néznek, hogy mi a fene történik, hiszen "sajnos"-sal kezdtem a bekezdést, de mégis pozitívumokat sorolok - akkor az ő kedvükért jöjjenek a negatívumok.

Az egyetlen igazi rossz dolog a főellenség személye. A film háromnegyedéig kitűnő suspense-légkört teremtenek, zéró információt kapunk a gonoszról és bár lassan kirajzolódik a közte és a többi szereplő közt lévő összefüggés, de senki se fog rájönni, hogy ki ő valójában. Kicsoda a Mandarin? Miért csinálja ezt az egészet? Aztán lelepleződik, a közönség reakciója pedig nem az lesz, amire mindenki számít. Egy darabig el se hittem, hogy tényleg az, aki, de az és innentől fogva már érdektelen a film. Tudjuk, ki a gonosz, tudjuk, mi fog történni vele és dacára, hogy a végére szánt két nagy csata (az Air Force One és a kikötő) baromi látványos, nincs már tétje, kiveszik belőle minden érdekesség. Nyilvánvaló, ki fog győzni, a kérdés csak az, miként - a robbanások közé besuvasztott hűdenagy csavar totál kiszámítható klisé. Aztán jön a finálé és természetesen a Marvel-filmeknél megszokott stáblista utáni jelenet, ahol még egy utolsó poénra marasztalják a nézőket - aztán érkezik egy fontos információ, amit érdemes a rajongóknak fejben tartani. Plusz egy dolog nem tetszett, ez maga az Extremis, ami szerintem borzasztó nagy hülyeség... Az itt felsoroltak miatt a végeredmény kicsit a Showtime-ra hasonlít: az, hogy miről szól a film (egy hős, aki elveszti a legfőbb fegyverét, kénytelen enélkül tovább küzdeni), tök jó, de a hozzá tett bűnüldözős körítés szar - jelen esetben ez csak félig igaz, mert amíg a Mandarint övező rejtély megmarad, addig a Vasember 3 szinte tökéletes. Onnantól viszont már korántsem az... 

Érdekességek: Miután a Disney megvette a Marvelt, gondok merültek fel a forgalmazással kapcsolatban, mert a jogok a Paramountnál voltak, de aztán a Disney több mint 115 millió dollárt fizetett a forgalmazásért, így a munkálatok megkezdődhettek. Black úgy foglalta össze filmjét, hogy "nem két fickóról szól, akik fém páncélokban harcolnak egymással, hanem inkább egy Tom Clancy-thriller". A történet szerint a Harci Gép (War Machine) azért lesz VasHazafi (Iron Patriot), mert a Bosszúállók csapata után Amerikának szüksége van egy új "hivatásos" szuperhősre, a változtatás az elnök parancsa. A forgatás 9 napot állt, mikor Downey Jr. bokája megsérült és emiatt lábadozott. A kész film kínai változata tartalmaz néhány bónuszjelenetet, amit speciálisan az ottani közönségnek készítettek. Megjelent egy kétrészes mini-képregény-előzmény, ami a Harci Gépről szól, és azt meséli el, miért maradt távol New York ostromától, mivel foglalkozott akkor. (Nem hinném, hogy annál fontosabb lehetett...) Két vicces név a statiszták közül: Toochukwu T.C. Anyachonkeya (egyes számú buli vendég) és Ric Bagoly (fotós). Az Iron Man 3 200 millió dollárból lett, mivel még csak most mutatták be, így a végső bevételét csak találgatni lehet; ám a Fülöp-szigeteken már megdöntötte a bemutató napján elért legnagyobb bevétel rekordját. A fogadtatása (nyilvánvalóan a "földhözragadt" megközelítés miatt) pozitív - egyelőre, mivel az amerikai premier hátra van.

Jó kis folytatás ez, de a sztori két fontos részlete nem tetszett. Sikerült megújítani a figurát és közben megtartani a lényegét, ülnek a poénok, a csaták is óriásiak, de valahogy Jon Favreau rendezése hozzám közelebb állt.

Pontozás: 

imdb: 7.2 (Ez nyilván csökkenni fog...) (4 év alatt 1.2-t.)

Szerintem: 4/5 (Annyira szórakoztató, hogy nincs szívem ennél jobban lepontozni.) 

Hírek: 

- Shane Black rendezi mindenki kedvenc animéjének, a Death Note-nak az élőszereplős verzióját, erről egyelőre nem lehet többet tudni. 

- A forgatókönyvet író másik úriember, Drew Pearce készíti a szkripteket a szó szerint hatalmasnak ígérkező Pacific Rimhez (magyarul Tűzgyűrű) és a Sherlock Holmes 3-hoz (ebben vajon mi a fene lesz?). (Előbbi elkészült, írtam róla, a második 2017-ig csak ötlet maradt.)

- Robert Downey Jr. következő két szereplése még nem nyert megerősítést. Az egyik a 2015-ös Avengers 2-ben Tony Starké, a másik a Pinocchio sötét fantasy-változatának Gepettoja, utóbbi csak szinkronizálás. (Az első meglett, értekeztem róla.)

- James Badge Dale, a kopasz rosszfiú a Z világháborúban tér vissza a mozivászonra. 

- William Sadler, aki itt az elnök volt, a sheriffet alakítja majd a Machete Kills-ben. (Erről is lett azóta cikk itt.)

- Ben Kingsley a Walking with the Enemy című drámában Horthy Miklós bőrébe bújik! A szereplők nagy része magyar névvel bír, a történet egy fiatalemberről szól, aki a II. Világháborúban náci tisztnek álcázva magát megpróbál a családja nyomára bukkanni, ám ennél sokkal többet sikerül kiderítenie. Ezen kívül Sir Ben felbukkan két sci-fiben, az egyik az Ender's Game, ami izgalmasnak ígérkezik; a másik pedig az Our Robot Overlords, amiről érdekes címén kívül most semmi mást nem lehet tudni. Végül még egy mozi, amiben láthatjuk őt: Mary Mother of Christ - ebben a Szűz Máriáról szóló történelmi drámában Heródes királyt alakítja. 

- Stan Lee rezüméjén borzasztó sok új mozgókép szerepel, nézzük őket sorban! Ezeknél mint a karakter kitalálója-írója szerepel a stáblistában: cím nélküli Daredevil újra, Ant-Man, Fantasztikus Négyes újra, The Incredible Hulk tv-sorozat, A csodálatos Pókember 2-3, Agents of S.H.I.E.L.D. tv-film. Ezeknél pedig producer: The Avengers 2, Deadpool, Doctor Strange, Nick Fury, Amerika Kapitány 2, Thor: Sötét világ. /A címek közt vannak átfedések, de külön vettem őket, hogy biztosan bekerüljön az is, ahol csak író és az is, ahol csak producer./ (2017-ig NEM valósult meg: a Hulk-sorozat és a Nick Fury-film, az Andrew Garfield-féle Pókember pedig megbukott, így sose lesz harmadik része.)

A folytatásról: Robert Downey Jr. szerződése a Marvellel most járt le, ezért nem biztos, hogy ő lesz Tony Stark a Bosszúállók 2-ben. Shane Black azt nyilatkozta, hogy ha meghosszabbítják Robert szerződését, az legalább egy új Vasembert is jelentene. Downey Jr. nyitott a szerződéshosszabbítás irányába, a főproducer Kevin Feige viszont azt mondta, Tony Stark története biztos, hogy folytatódik, R.D.-vel vagy nélküle. (Folytatódott, vele.)

Befejezésül annyit, hogy készüljetek fel a nyitójelenetben szóló zenére, ami rendesen odabasz; figyeljétek Stan Lee bácsi felbukkanását és várjátok meg a stáblista utáni poént is!

Eljött az ideje, hogy a Terminátor-széria is befejeződjék a Filmrajongó hasábjain. Nézzük, mi a Megváltás a gépemberek és/vagy az ellenük harcoló túlélők számára: 

Az első negyed órában megismerjük a gyilkosságért halálra ítélt Marcus-t (Sam "Avatar" Worthington), aki némi unszolás hatására beleegyezik, hogy a testét tudományos kísérletre használják, miután távozik az örök vadászmezőkre. Végrehajtják az ítéletet, a férfi előtt elsötétül a világ... Ám korántsem örökre, mert amikor ismét felébred, egy csatatér közepén találja magát és egy holttestről a ruhákat magához véve útnak indul, hogy felderítse a számára ismeretlen vidéket. Ez a hely nem más, mint a jövő, 2018, ahol Az ítélet napja után megmaradt emberiség a Skynet fáradhatatlan, félelmetes géplényeivel küzd a túlélésért a romhalmazzá vált Földön. Az ellenállók egyik alacsonyabb rangú vezetője pedig nem más, mint régi ismerősünk, John Connor (Christian "Batman" Bale), akit inspiráló rádióbeszédei és törhetetlen kitartása miatt sokan a legfőbb vezérnek tekintenek. Ebben a rémisztő környezetben a tanácstalan Marcus hamarosan társakra talál két gyerekben: az egyikük a néma Csillag (Jadagrace), aki képes érzékelni a közeledő fémrémeket; a másik meg egy fiatalember, akit Kyle Reese-nek hívnak (Anton Yelchin)... Ez a négy ember, kiegészülve a harcedzett pilótanővel, Blairrel (Moon Bloodgood) az események középpontjába kerül, mikor rájönnek, hogy a Skynet éppen a legújabb gyilkológépéhez, a T-800-as Terminatorhoz keresi az alapanyagot - emberi húst. Connor már tudja, hogy mire képesek ezek a gépek, ráadásul azzal is tisztában van, hogy ha Kyle meghal, akkor megváltozik a múlt és ezzel együtt elbukik az emberiség a végső csatában; szóval mindent megtesz, hogy megvédje a fiút és megállítsa a kiborgok gyártását - ehhez éppen kapóra jön Marcus titka, amiről még ő sem tudott! Vajon mi ez a rejtély és elegendő lesz-e a jófiúknak a győzelemhez vagy a bolygó totális uralmára törő elektronikus sereg ezúttal tényleg felülkerekedik rajtuk?

Elvárások nélkül ültem le elé és miután az eleje borzasztó unalmas volt, kezdtem negatívan gondolni a filmre. Számomra akkor indult be az egész, mikor a Betakarító óriásrobot megjelenik az elhagyatott benzinkútnál - na onnantól viszont félórányi akció-orgiát kapunk. Ezekkel a későbbiekben sem lesz gond, a Salvation legnagyobb pozitívumai között vannak a látványos csaták és az új gépszörnyek. De sajnos már az alaphelyzet magában hordoz egy fatális hibát: a két visszatérő szereplőért (John és Kyle) nem fogunk szorítani, hiszen mindenki tudja: Kyle ment vissza az első részben, hogy megmentse Sarah-t, a harmadikban meg a Terminator elmondja, hogy ő volt az, aki megölte Johnt a jövőben; de mivel Kyle már felnőtt, mikor visszamegy, így nyilvánvaló, hogy még egy pár évnek el kell telnie Connor végső harca előtt. Vagyis biztos, hogy egyikük sem fog meghalni.

Na, de hogy ezt ellensúlyozzák, kitaláltak három új hőst: Marcus-t, aki semmit sem tud erről a világról (és mint később kiderül, önmagáról sem); Csillagot, aki cuki, és Blairt, aki a bombanő (nekem nem tetszik, de mindegy). A baj csak az, hogy mivel PG-13 kategóriában vagyunk (12 éven aluliak számára...), így tuti, hogy a kislány életben marad, a jócsaj meg pláne, szóval marad Marcus. Én tényleg neki szorítottam, bár ő meg túl tökéletes. Szóval képzeljük el a fickót, aki ki tudja, mennyi időt tölt börtönben, a halála előtt a saját hulláját egy csókért cserébe adja oda a kutatónőnek, és aztán a jövőben az erkölcs megtestesülésévé válik, aki még csak hozzá sem ér a hozzábújó Blairhez. Mentségére legyen szólva, hogy az őt játszó Worthington itt tényleg jó, látszik rajta, hogy rámozdulna a nőre, de nem viszi rá az akarat... 

Tehát adott egy posztapokaliptikus világ, ahol király robotok pusztítják a tökös embereket és adnak nekünk egy hőst is, akiért szoríthatunk - ez mind szép és jó, ám miután kiderül, kicsoda Marcus igazából, akkortól eltűnik a kockázat, hiszen látjuk, ahogy ellenfelei lekaszálnak egy teljes folyópartot miatta, ám ő megússza. Nem simán, de mégis. És mi történik a szintén ott lévő Blairrel? Saját társai elfogják, árulónak bélyegzik és bezárják. Jön John és megkérdezi: "Miért tetted?" "Mert így volt helyes." "Oké. Engedjétek el!" No comment... De korábban ugyanúgy akadnak abszurd pillanatok, például, hogy Connor lezuhan egy helikopterrel és annyi történik, hogy a kopter fejre áll, ő kikapcsolja a biztonsági övét, aztán kimászik. Kész. Ami golyóálló vagy alig sérül, azt minden lövés telibe kapja, az embereket persze egyetlen golyó sem karcolja meg, de ami a legnagyobb baromság: a kőprofi harcos Connor a Terminator VÁLLÁRA céloz. Nem a fejére, nem a lábára, a VÁLLÁRA...

A sok marhaság és az unalmas történet mellett szerencsére az akciójelenetek pozitívan hatnak a végeredményre, a színészi játékról már nem lehet ugyanezt elmondani. Bale jó, de a karakteréért lehetetlenség izgulni; Worthington, mint már mondtam, most kicsit jobb, mint egyébként; Yelchin lényegtelen; Bloodgood meg pláne. Melléjük beraktak még pár ismert arcot nyúlfarknyi mellékszerepekbe: Helena Bonham Cartert (a kutatónő), Bryce Dallas Howardot (Kate, aki korábban Claire Danes volt) és Michael Ironside-ot (a főparancsnok), a T-600-as fémbőrébe meg a szörnyek mestere, Brian Steele bújt. A rendezést McG-re (Charlie angyalai) bízták, Bale részt vett a vágásban; a korábbi alkotók és szereplők közül azonban szinte senkinek nem volt köze a filmhez (erről még lesz szó). 

Érdekességek: A készítés folyamata több akadályba ütközött. Az eredeti jogbirtokos páros, Andrew G. Vajna és Mario Kassar abbahagyta a közös munkát, aztán eladták a szériát a Halcyon Company-nek, akiket két másik producer később beperelt, mondván nem kapták meg a részesedésüket a bevételből. A forgatókönyv rengeteg átíráson esett át, hiszen például Bale-t eredetileg Marcus szerepére kérték fel, ám ő Johnt akarta eljátszani, emiatt a teljes sztorit meg kellett változtatni, mert Connor csak mellékalak lett volna. Legalább hat ember dolgozott a szkripten, ami olyan szinten megváltozott, hogy az előzetesen meglévő alapból született regénye kéziratát az író Alan Dean Foster visszakérte a kiadótól, hogy a valósághoz igazíthassa, a különbség ugyanis óriási volt. McG alapvetően úgy érezte, hogy a stúdió "egy döglött lovat akar megülni", de aztán a poszt-apokaliptikus világ és a korábbi fontos történeti elemektől (időutazás, a jelenben játszódó cselekmény) való elrugaszkodás miatt rájött, hogy mégiscsak van értelme az egésznek. A Megváltás A halálosztó bemutatásának 25. évfordulóján került a mozikba és ez volt az első a szériában, ami PG-13 besorolást kapott. Létezik belőle egy 16-os karikás Rendezői Változat, ami 3 perccel hosszabb a filmszínházasnál. Stan Winston effektmester látható a begyűjtőhajó gyomrában, ő az ősz hajú fogoly. Winston a felvételek ideje alatt hunyt el, a kész filmet az ő emlékének szentelték. 

A cím utalás a második esélyre, ami Marcus-nak és az egész emberiségnek jár, valamint John erőfeszítéseire, hogy megmentse népét. Kate korábban állatorvos volt, itt viszont már képes embereket is ellátni, a készítők ezt úgy magyarázták, hogy Az ítélet napja után a hölgy a lehető legtöbb információt próbálta meg összeszedni túlélő kollégáitól, így vált általános orvossá. Bár ennél a témánál elkerülhetetlen a számítógépes animáció alkalmazása, mégis amit lehetett, azt makettekkel és kameratrükkökkel formázták meg. A Hydrobotok gumiból voltak, így lehetett velük vízben dolgozni; a Mototerminatorok meg igazi motorok, a rajtuk ülő kaszkadőrök és digitális animáció összeolvasztásából jöttek létre. A benzinkút egésze díszlet, a Terminator-gyárat egy elhagyatott vasöntödéből hozták létre; sőt, még a Skynet laboratórium is egy 6 méteres modell. A géplények megalkotásához robotikával foglalkozó cégek segítségét kérték. A látványvilág fémes, szürke külsejét a Technicolor Oz eljárásának digitális változatával érték el. A már említett Foster-féle regény mellett még három másik könyv és két képregény-minisorozat is született a Salvationből. 

SZPOJLER ITT 

A T-800-as Schwarzenegger arcát viseli, ám nem őt láthatjuk, hanem a szintén osztrák testépítő Roland Kickingert, akinek az arcára számítógéppel vitték fel Arnold vonásait egy 1984-ben készült arcmásról mintázva. Kickinger a hasonló testfelépítése miatt 2005-ben már egyszer eljátszotta a Governatort egy életrajzi filmben. 

SZPOJLER VÉGE 

Sarah Connor hangja tényleg Linda Hamiltoné, de a neve kimaradt a stáblistából. Arnold Schwarzenegger cameo-szereplést nem vállalt, mivel szerinte a közönség átverése lett volna, ha vele reklámoznák a mozit, de alig bukkanna fel benne. Sam Worthingtont James Cameron javasolta, akivel McG egyeztetett a készülő moziról. Cameron nem kívánt részt venni a munkálatokban, csak egy-két tanácsot adott kollégájának. A két férfi főszereplő és a rendező minden nap együtt dolgozott a sztori alakításán. Máig kering az interneten egy hangfelvétel, amin Christian Bale az operatőr Shane Hurlbuttal veszekedik - ebből annak idején nagy botrány lett, a színész aztán nyilvánosan bocsánatot kért. Anton Yelchin az első Kyle Reese-ről, Michael Biehnről mintázta a játékát. John Connor életre keltőjének eltörött a keze, mikor megütötte az egyik Terminator-modellt, Marcus megformálójának pedig a háta sérült meg munkája során, ám ennek ellenére továbbra is maga akarta végezni a kaszkadőrmutatványokat. Az effektekért felelős Mike Menardis súlyosan megsebesült az egyik előkészített robbantás során, kis híján elvesztette az egyik lábát. 

Az eredeti alkotók véleményei: Schwarzenegger először azt mondta, hogy "nagyszerű film, várom már", később megváltoztatta az álláspontját: "... borzasztó lett. Nagyon próbálkoztak, ezt el kell ismerni, de se a színészi játék, se a többi dolog nem sikerült. Egyszerűen nem jött össze." James Cameron: "Érdekes film, (...) nem utáltam annyira, amennyire számítottam rá." Worthington játékát elismerte (az ő színésze....) és hozzátette, a saját két része sokkal jobb lett, mint a többi - "A széria már lefutotta a körét, (...) pár filmes azonban beleköpött ebbe a levesbe." Linda Hamilton: "A legjobbakat kívánom a filmnek. (A sorozat) tökéletes volt két résszel. Egy teljes egészet alkotott, de mindig lesznek olyanok, akik tovább akarják fejni ezt a pénz-tehenet." 

A Terminátor: Megváltás 200 millió dollárból lett, ezzel a mai napig az egyik legdrágább független film. 371 milliót hozott be, ebből 160 milliót a Warner és a Sony fizetett ki a forgalmazásért. A kritikától negatív fogadtatásban részesült. 

Tipikus példája ez a fölösleges folytatásoknak: vannak jó pillanatai, de elődeihez semmi újat nem tesz hozzá. 

Pontozás: 

imdb: 6.6 (4 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 3/5 

Hírek: 

- A Salvationt egy új trilógia nyitódarabjának szánták és állítólag lesz ötödik Terminátor. A jogokat már nem a Halcyon birtokolja, hanem az Annapurna Pictures, és bár egyes források megerősítik, hogy a munkálatok most is folynak, a Terminator 5 elkészülte még mindig kérdéses. Schwarzi úgy nyilatkozott, hogy egy jó forgatókönyv esetén visszatér karakteréhez.(Ebből lett a Genisys, amit láttam és írtam róla.)

- McG pénzeli a Stephen King írásán alapuló Mercy című horrort. 

- Michael Ironside két újabb tudományos-fantasztikus mozi munkálataiban vesz részt: az egyik a Synchronicity névre hallgató sötét vízió, a másik a horrorba hajló Liberty. 

- Helena Bonham Carter megint Johnny Depp oldalán bukkan fel A magányos lovasban; majd ismét láthatjuk a Jean-Pierre Jeunet rendezte The Young and Prodigious Spivet-ben, ami elvileg valamiféle fantasy lesz. (Előbbi megbukott, utóbbi kritikailag sikeres lett, de mégse lett igazi kassza-robbantó.)

- Anton Yelchin visszatér az Enterprise fedélzetére a közelgő Sötétségben - Star Trekben; aztán szinkronizál a Hupikék törpikék 2-höz (miért kell?!); majd mellékszereplő lesz az érdekesnek tűnő borzongatós dráma, az Only Lovers Left Alive-ban, ami egy évszázados vámpírszerelem története - a főbb szerepekben Tom Hiddleston, Tilda Swinton és Mia Wasikowska.

A szállító-széria utolsó darabja ez, amivel így teljes lesz a sorozat a blogon. (Az újra még hiányzik...) Vágjunk is bele! 

Frank (Jason Statham) éppen nyugis szabadnapját tölti, amikor az éjszaka közepén a házába belerohan valaki egy Audival. A sofőrről aztán kiderül, hogy az egyik ismerőse, egy kolléga, akit ő maga ajánlott arra a feladatra, amire életében először nemet mondott. Azonban az illető, aki meg akarta bízni, nem adja fel és másodjára keményebb módszerekkel veszi rá a szállítót, hogy vigyen el két gyanús külsejű csomagot és egy csinos lányt (Natalya Rudakova) valahová, ha életben akar maradni. A feladat egyszerűnek tűnik, de a csavar ott van benne, hogy mind a férfinak, mind újdonsült utasának bomba van a csuklójára erősítve, így nem mehetnek 14 méternél messzebb az autótól. El kell érniük a célt, ahol megszabadítják őket veszélyes "ékszereiktől". Frank viszont ki akar maradni a mocskos játékból, ezért megpróbálja régi barátja, Tarconi felügyelő (Francois Berléand) és a kezdetben igencsak ellenségesen viselkedő lány segítségével megtudni, hogy mibe keveredett, meg hogy hogyan mászhat ki belőle. Úgy tűnik, nagy gazemberség van a háttérben és látszólag mindenki zord hősünk ellen fogott össze - a kérdés már csak az, hogy vajon teljesíti-e a megbízást vagy saját szabályait felrúgva, az életét kockáztatva megpróbálja meggátolni a rosszfiút (Robert Knepper) terve végrehajtásában? 

Az eleje meglehetősen unalmas volt, de a horgászós résznél lévő poén azért tetszett. Az első jel, ami arra utalt, hogy ez talán nem lesz valami jó, az a sofőr kolléga távozása az örök vadászmezőkre: hihetetlen, hogy a kőprofi Franknek nincs annyi esze, hogy rájöjjön, bomba van a karperecben, ami az autóval van összefüggésben. Annyira nyilvánvaló! Ezek után egy picit fellelkesültem, mert a leányzó a maga fura módján cuki és a rejtély, hogy ki ő, meg mi a feladat, fenntartják az érdeklődést. Persze már ekkor sejteni lehet, hogy a vörös Valentina nem véletlenül van az események középpontjában - vagyis a néző már sejtheti, de a szállító valamiért erre se bír rájönni...

A környezetvédelmi "alaphang", ami teljességgel lényegtelen részletté minősül és a néhány elképesztően ostoba jelenet (pl: Magyarország és Románia közötti kétsávos úton egymás mellett két amerikai típusú csőrös kamion, amik között emberünk simán átgurul két keréken úgy, hogy a totál sík vidéken a puszta levegőn állítja oldalára a kocsiját) miatt azonban a végső benyomás aligha kedvező. Onnantól, hogy kiderül, mi az összefüggés, már teljesen érdektelen a dolog, de hát értem én, mert ez az egész amiatt kellett, hogy Franknek helyreállítsák a rezüméjét (mindenütt keringtek olyan pletykák, hogy meleg), aztán adjanak neki egy okot a megállapodásra, a lenyugvásra, ez pedig a szerelem. Apró pozitívum a főgonosz Johnson, aki tényleg hidegvérű, igazi mestere a szakmájának, nem köntörfalaz, nem töketlenkedik, pont olyan, amilyennek az összes többi filmbeli hűdenagymenő rosszfiúnak lennie kéne. Ezen kívül igazi csemege, hogy az első úti cél Budapest, bevágnak pár szép képet a városról, ám a konkrétan itt játszódó részekről lerí, hogy mégsem hazánkban vették fel őket: a piac valamiféle kikötőre emlékeztet, kicsit túlzott a balkáni jelleg; a mobiltelefonos boltban pedig hiába van kiírva, hogy Pannon, az eladó egy arab/indiai úriember, aki sehogy se illik ide. Még azt is meg kell említenem, hogy szóba kerül a tokaji bor, ám Valentina mást választ(ana) helyette... 

Érdekességek: Az egyik író és producer Luc Besson volt, a rendezést pedig Olivier Megatonra bízták, aki addig legnagyobb dobásaként a Hitman másodrendezői pozícióját tudta felmutatni. Natalya Rudakova eredetileg fodrász, ám Besson meglátta az utcán és megszólította, aztán összeismerkedtek, majd rávette a hölgyet, hogy tanuljon színészetet. Olyannyira bízott benne, hogy az első 25 párizsi színjátszás-leckéjét ő maga fizette ki neki. Ez Rudakova első filmje. Valentina nyakán a tetoválás a békét jelentő kínai karakter. A kaszkadőrmutatványokat valós időben hajtották végre, csak nagyon kevés számítógépes animációt vettek igénybe a forgatás alatt. Frank és Johnson utolsó csatáját két napig tartott fölvenni, Knepper csak egyetlen alkalommal kért maga helyett dublőrt, minden mást ő csinált meg. Egy vicces név a stábból: Alex Kobold (a miniszter titkára). 

SZPOJLEREK ITT 

A vonatos résznél azon gondolkodtam, hogy hogyan lehetséges ezt az ósdi szerelvény-szétkapcsolós trükköt a 2000-es években eljátszani. Nos, egy imdbs kolléga szerint sehogy, ugyanis már a gőzmozdonyok után következő első vonatokba is beépítettek egy biztonsági fékrendszert, ami szétkapcsolódás esetén elszakad, és magától fékezésre készteti a vasparipát. Ugyanakkor valaki más azt állítja, hogy a tavas jelenet fizikailag lehetséges, bármennyire is képtelenségnek látszik. Furcsa hiba, hogy Frank kocsija elvileg golyóálló és páncélozott, ő azonban ebben az epizódban kétszer is (a piacon meg a tóban) simán kirúgja az ablaküveget. Másik eléggé feltűnő hülyeség, hogy akárhogyan nézzük, a robbanó karkötő nagy Valentinára - ez főleg akkor látható, mikor a bunyózó Franket nézi Otto garázsában, előredől, és a kezeire támasztja a fejét. Vagyis simán le tudná venni magáról... 

SZPOJLEREK VÉGE 

A Transporter 3 megközelítőleg 30 millió euróból készült, világszerte a dvd-eladásokat is beleérte kis híján 109 millió dollárt hozott vissza. A kritikusoktól vegyes értékelésben részesült. 

Többet vártam, sajnos ez már csak egy amolyan újabb bőr-lenyúzós folytatás, amiben van cuki csaj, menő verekedés, Budapest, meg száguldás, de a sztori unalmas, emellett a sok kicsi és nagy barmóság is ront a színvonalon. Aki szerette a korábbi két részt, az azért nézze meg, hogy megtudja, miként zárul végül Frank története, de inkább ajánlom az első epizódot, mint ezt. 

Pontozás: 

imdb: 6.1 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 3/5 

Hírek:

- Luc Besson írja és pénzeli az Elrabolva 3-at. Kíváncsi vagyok, hogy ebben Liam Neeson melyik családtagját viszik majd magukkal a gazfickók... 

- Jason Statham elvileg visszatér majd a harmadik Feláldozhatókban a legkeményebb akcióhősök csapatába, de ez még nem biztos. 

- Natalya Rudakova állítólagos következő munkája a The Nocturnal névre hallgató horror lesz.

- Robert Knepper az érdekesnek ígérkező R.I.P.D. szereplőgárdáját erősíti - részletek erről a filmről a Keresőben, idézőjellel beírva. (Azóta láttam, írtam is róla.)

Kedvelem Oliver Plattet, szerintem a '90-es években készült mozijai nagyon jók lettek és általában mindig ő alakította bennük a kedvenc karaktereimet. Nos, A három testőrnek eddig három különböző verzióját láttam és az első kettőt (ezt meg A vasálarcost) az alapján különböztetem meg, hogy ebben Platt játssza Porthos-t, abban meg Gerard Depardieu. Most, hogy ez a változat 20 éves lett, az újranézésre elsősorban a már említett úriember és hasonlóan remek kollégái késztettek, ám akaratlanul is a játékidő alatt párhuzamokat vontam közte és a 2011-es The Three Musketeers között. Mindkettő jelentős mértékben elrugaszkodik Alexandre Dumas klasszikus regényétől, de míg az újat a látvány, a humor és az elképesztő események sora miatt érdemes megnézni, addig ezt a remek színészekért! 

1993-ban járunk. Az ekkor még A-kategóriás fiatal sztárjelölt, Chris O'Donnell bújik D'Artagnan, az idealista ifjú bőrébe, aki Párizsba készül, hogy apját követve a király testőrségéhez tartozzon. A szavakkal és a karddal is remekül bánó ifjú azonban rosszkor érkezik, a testőrséget feloszlatták, már csak hárman maradtak, akik a kék uniformist hordják: a melankolikus Athos (Kiefer "Jack Bauer" Sutherland), a mindig vidám Porthos (O.P.) és az élvezeteket sem megvető "pap" Aramis (Charlie Sheen). D'Artagnan és a három törvényen kívüli gyorsan szövetséget kötnek a velejéig romlott Richelieu bíboros (Tim Curry) és jobbkeze, a félszemű Rochefort (Michael Wincott) ellen, akik arra készülnek, hogy elárulják a királyt és szövetkeznek Angliával! A megmaradt muskétásoknak meg kell állítaniuk a csábító Milady-t (Rebecca De Mornay), akinek nem szabad kijutnia az országból, különben minden elveszik! De vajon négyen elegen lesznek, hogy megvédjék a szinte még gyermek Lajos királyt (Hugh O'Conor) és ifjú aráját (Gabrielle Anwar) Isten gonosz szolgájától és vörös ruhás csatlósaitól? Meg tudják akadályozni a titkos szövetséget, vagy Franciaországot belső ellenség tőre találja majd szíven? 

A Dumas-remekből készülő mozgóképeknél a történet mindig ugyanaz, egyedül a megvalósításban és a szereplők megformálásában lehet újat mutatni - most nem a látvány a lényeg, inkább a színészek játéka. A legjobb egyértelműen Curry, aki démoni gazságot sugároz magából, mosolya ördögi, jelenléte királyi, fenségességet és hatalmat áraszt, ellenállhatatlanul ellenszenves! Nekem nagyon tetszik még Wincott alakítása is, az ő Rochefort-ja méltó társ Curry Richelieu-jének. A három testőr közül Platt viszi a pálmát, de Sheen se rossz, Sutherlandnek viszont egy olyan karaktert adtak, amiben nem bontakozhat ki eléggé. O'Donnell újfent a tőle ismert egyetlen figurát játssza, csak éppen más névvel és göndör loknikkal; De Mornay-ban pedig a magyar szinkronja volt az egyetlen csábító, ám elismerem, hogy hatásosan formálja meg a Milady-t, aki itt nem gonosz, csak nincs választása. Az idegesítő vicces figura Paul McGann Girard-ja, aki mindig el akarja kapni D'Artagnant és valóban elég tenyérbemászó alak, Julie Delpy Constance-sza viszont a teljes szerelmi szálával abszolút háttérbe szorul; Gabrielle Anwar pedig nálam alulmarad Juno Temple-lel szemben minden tekintetben... (Bővebben erről itt.) A rendező egyébként Stephen Herek (Kerge Kacsák, Rocksztár) volt. 

Érdekességek: Ez a film eléggé leegyszerűsíti és átalakítja a regény cselekményét, valamint a francia történelmi eseményekre is fittyet hány. D'Artagnan megmenekülése a kivégzéstől nem A három testőrből, hanem annak folytatásából, a Húsz év múlvából származik. Anna hercegnő valójában spanyol volt, így az itteni színésznőválasztás ebből a szempontból a valóságnak megfelelőbb a többinél. A '90-es évek elején egy másik, hasonló léptékű Három testőr is készülőfélben volt, de abból aztán nem lett semmi. A Milady utolsó jelenetével az első, aki eképpen távozik egy Disney-filmben. Amikor Aramis-szal elsőként találkozunk, láthatjuk, hogy a Bibliából idéz, ám míg a szavai az Ószövetségből származnak, addig az éles szemű megfigyelők szerint a könyv nyilvánvalóan másutt van kinyitva. A "szakértők" viszont ezt azzal magyarázták, hogy Aramis nyilván fejből mondja a szöveget és csak az áhítatosság látszata miatt tartja maga előtt a kötetet. Gabrielle Anwar terhes volt a forgatás alatt, így minden jelmezét át kellett alakítani. Sutherland, O'Donnell és Platt hat hétig gyakorolták a vívást és a lovaglást, Sheen azonban a Nagy durranás 2 munkálatai miatt nem tudott részt venni a tréningen. A mozi betétdala, az All for Love első helyezett lett a slágerlistákon. Egy vicces név a végére: Oliver Hoppa (kettes számú udvarmester). A The Three Musketeers 30 millió dollárból készült és kis híján 54 milliót sikerült kaszálnia, ám mindenütt negatív kritikákat kapott. 

Ez a film korántsem tökéletes, de gyerekként szórakoztató volt. Most már inkább a legújabb verzióra szavazok, de csak azért, mert rossz ízlésem van és engem már pusztán pár szép nővel meg robbanásokkal le lehet nyűgözni;) A nosztalgia-érték, Curry, meg Platt viszont együtt érnek annyit, hogy csak egyetlen pontot vonjak le a maximálisból az értékelésnél. 

Pontozás: 

imdb: 6.4 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Szívesen megnézném A vasálarcost is újból!) [2017-ig sor került erre.]

Hírek: 

- A testőrök jövőre egy tévésorozat, a Musketeers keretein belül térnek vissza közénk. 

- Charlie Sheen a Machete Kills-ben az amerikai elnök lesz, akik pedig imádják a fos filmeket, azok hamarosan találkozhatnak vele a Horrorra akadva 5-ben is. (Előbbit láttam, írtam róla.)

- Úgy tűnik, egész estés mozi készül a 24-ből. Amennyiben a hír igaz, úgy Kiefer Sutherland ismét Jack Bauerré avanzsál. 

- A mese-feldolgozások trendje továbbra is hódít, hamarosan jön a Legends of Oz: Dorothy's Return című animációs musical, amiben Oliver Platt szinkronizálja a bölcs baglyot.

Szombaton Mozsárágyú kitalálta, hogy menjünk moziba, én pedig ezt a filmet választottam, mint azt, amit igazán meg akarok nézni. Semmi érdekesre nem számítottunk, egy jó csaj és egy jó pasi majd biztosan Van Helsing-szerű gagyi közepette fogja irtani a boszorkányokat. És láss csodát, nem az lett belőle, hanem egy szórakoztató, látványos és kitűnő akció-horror-fantasy, amiben még poénok is vannak! 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy testvérpár, Jancsi és Juliska, akiket egy sötét éjjelen az apukájuk kivitt az erdőbe, aztán magukra hagyta őket. A gyerekek csak egymásra számíthattak, elindultak, hogy hazataláljanak, és út közben ráakadtak egy színes, furcsa házra. Amint hozzáértek, rájöttek, hogy mézeskalácsból van, éhesek voltak, így megettek egy-két darabot belőle; ám nem tudták, hogy a varázslatos kunyhó egy rémisztő boszorkány otthona! A banya foglyul ejtette őket, és míg a lánykát dolgoztatta, addig öccsét hizlalta, mert meg akarta enni! De a testvérpár túljárt a rémes öregasszony eszén, sikerült kiszabadulniuk és legyőzniük a gonoszt - mindenki hallotta már a történetüket. De vajon mi lett velük ezután? 

Jancsiból János (Jeremy Renner), Juliskából Júlia (Gemma Arterton) lett; mivel valamilyen rejtélyes oknál fogva a boszorkányok varázslatai nem hatnak rájuk, így ezeknek a torz lelkű és testű nőknek a levadászásából élnek. A módszereik kemények, alaposak és kíméletlenek, hírnevük messze földön megelőzi őket. Most éppen Augsburg városába érkeznek, a polgármester hívására, mert az utóbbi időben számos gyermek tűnt el a településről. A vadászoknak szembe kell nézniük a helyiek paranoiáival és egy minden addiginál erősebb ősboszorkánnyal (Famke Janssen), meg a követőivel. A háttérben valami nagy dolog készülődik, a ritka Vérhold rituáléja, amit mindenképpen meg kell akadályozni, de vajon sikerülhet-e ez nekik a hatalmas túlerővel szemben? 

Amikor megláttuk, hogy MTV Movies, aztán hogy a producerek egyike Will Ferrell, akkor kicsit felszisszentünk - lehet, hogy hülyeség lesz ez az egész? A felvezetés aligha nevezhető izginek, bár Mozsárágyú szerint a boszorka igen félelmetes külsőt kapott, de aztán később jött a jól kitalált animációs rész, ami olyan, mintha régi kódexek rajzai elevenednének meg. Ezután már az augsburgi belépőjüktől kezdve tényleg remekül szórakoztam, mert annyi kis apróság jön, amit az igazi filmrajongóknak tettek bele, hogy lehetetlenség nem szeretni a Hansel & Gretelt. Először is a két hős tényleg király: jól néznek ki, fasza a dumájuk, oltáriak a fegyvereik és nem legyőzhetetlenek, rendesen véreznek minden csata után. Aztán ott vannak az ósdi köntösbe bújtatott dolgok napjainkból: akad egy rajongójuk; a felszerelésük olyan dolgokból áll, amiket ma már ismerünk, de akkor még nem voltak, és a poénok nagy része a XXI. századi kontextusban működik. Ugye az alap egy népi eredetű mese, ami az új trend Hollywoodban, de itt azért elrugaszkodhatnak tőle, hiszen végülis maga a mese már az első negyed órában lezajlik; éppen ezért a készítők elkerülhették azokat a buktatókat, amikbe a két Hófehérke ütközött, nevezetesen, hogy a mesének megfelelően kell történniük a dolgoknak, emiatt végig nyilvánvaló a végkifejlet. /Na nem mintha itt képtelenség lenne kitalálni a soron következő eseményeket, de azért voltak meglepetések./ Egyetlen részlet azért akad, amit hiányoltam: a morzsákból elszórt út vagy legalább egy utalás rá, nekem hiányzott... 

Az egyik legjobb dolog mégis az, hogy nem csak ráragasztottak egy-egy címkét, hanem a Boszorkányvadászok tényleg az, aminek mondják. Fantasy, mert van benne varázslat, szörnyek, a Jó és a Gonosz harca; de horror is, mert bizony fröcsög a vér, robbannak a fejek. Mindez pedig úgy, hogy lehet röhögni a poénokon, a veszély valós és az ellenfelek kitűnőek - rondák, erősek, nehéz őket legyőzni. A norvég rendező, Tommy Wirkola ragaszkodott hozzá, hogy régebbi filmes módszerekkel alkossák meg a speciális effekteket, így a számítógépes rajzok inkább kiegészítik a látványt, mint hogy az alapját adnák - a trollról például nem bírtam eldönteni, hogy maszk vagy CGI, erről lesz még szó. A történetről annyit, hogy megpróbáltak eredetiséget belevinni: a boszorkányoknak létrehoztak egy egész kis mitológiát (megmagyarázzák a külsejüket, az erejük természetét és így tovább), Jánosnak van egy gyengesége (a mai korban ez igencsak ideillő), a testvérek árvaságra jutása fontos szerepet játszik (azért erről lehet sejteni valamit), van egy rendkívül finom "szerelmi" szál és egy pillanatra sem éreztem, hogy "ez nem való ide, ez így szar". A zene tök jó, tükrözi, felerősíti a néznivaló hangulatát és ez volt az első eset, amikor egy moziban megtekintett mű kapcsán úgy véltem, hogy tényleg jól működik, abszolút ideillik a 3D. 

Gemma Arterton most a jobbik arcát mutatja, egy kemény, de intelligens nőt játszik, akinél a szépsége ezúttal teljesen másodlagos. Jeremy Renner nagyszerűen oldotta meg, hogy figurájában egyszerre legyen jelen a király akcióhős és a zavarban lévő kisfiú alakja, plusz ő mondja a legjobb poénokat. Famke Janssent a játékidő legnagyobb részében maszk takarja el, így fel sem ismerhető és inkább a boszorkány arcát jegyezzük meg, mint az övét. Az egyetlen ismertebb név az előbb felsoroltak mellett Peter Stormare, aki a rosszindulatú, erőszakos bíró megformálója, itt ugyanúgy emeli a film színvonalát, ahogy anno a hasonló Grimmnél tette. A többiek európai színjátszók, elsősorban német, finn és norvég nemzetiségűek, nekem (érthető okokból) leginkább a Mina bőrébe bújó Pihla Viitala tetszett. Tommy Wirkola a rendezés mellett megírta a forgatókönyvet, ő találta ki az egész sztorit, a nevéhez leginkább a Dead Snow című horror-vígjáték kapcsolható. 

Érdekességek: Wirkolát mindig is foglalkoztatta, hogy egyik kedvenc meséjének vajon mi lenne a folytatása? A konkrét ötlet még 2007-ben jött, amíg Tommy az Ausztráliában lévő Bond Egyetemen folytatott filmes és televíziós tanulmányokat. Eredetileg rövidfilmet akart csinálni belőle, de az egyik oktatója azt tanácsolta neki, hogy próbálkozzon Hollywoodban és az ötlet kifizetődőnek bizonyult. A rendezőt leginkább Peter Jackson és Sam Raimi horrorjai ihlették meg, valamint Quentin Tarantino munkái. A Hansel & Gretel egyike az új boszorkányos trend mozijainak. Mikor a Boszorkányvadászok zöld lámpát kapott, bejelentették három, ugyanerre az ötletre épülő, kis költségvetésű másolatmozi bemutatását. 

Arterton és Renner egy hónapon át intenzív kiképzésben részesültek a szerepeikhez, fegyverkezelést, harci koreográfiát és kaszkadőrmutatványokat tanultak. Gemma azt mondta, hogy nagyon élvezte a forgatást és a sok akciójelenet segített neki leküzdeni a sérülésektől való félelmét. (Talán azért, mert sikerült kificamítani a bokáját.) Jeremy maga csinálta majdnem minden kaszkadőrmutatványát. Famke Janssen bevallottan elsősorban a pénz miatt vállalta a főgonosz szerepét, de később remekül beilleszkedett a stábba és jól kijött a rendezővel is. Mindössze a maszk zavarta, ezt ugyanis három órába tellett feltenni és még egy volt, amíg levették róla, ráadásul elvette tőle a mimikai játék lehetőségét. Ugyanakkor emiatt a közeli akciójelenetekhez nem használhatott dublőrt sem, egyszer megsérült, de nem komolyan. Derek Mears, aki a troll bőrébe bújt, egy különleges, gépesített jelmezt viselt, amit belülről, mintegy pilótaként irányított, de rajta kívül még öt ember kellett az Edward-ruha mozgatásához.

A bíró egyik segédje maga Tommy Wirkola. A Júliát helyettesítő kaszkadőr elég súlyos sérülést szenvedett, mikor az ablakon kizuhanást vették fel, ugyanis előtte a karaktert keresztüldobják egy falon és a díszlet egyik szöge beleállt a hölgy koponyájába - szerencsére túlélte a dolgot, pedig kis híján az agya is megsérült. A trollt Robin Atkin Downes szólaltatta meg. Ki kell még emelnem Monique Gandertont, aki a hősök anyját és a mézeskalácsházas boszit keltette életre, ezeken kívül Famke Janssen kaszkadőre volt (az Álomháborúban ő a Pénzeszsák egyik kísérője). Eredetileg 2012. márciusában lett volna a bemutató, de 10 hónapot késleltették, mert akkoriban Jeremy Rennert láthatták az emberek az Avengers-ben és a Bourne-hagyatékban, ezért nem akarták, hogy a nézők megunják őt. Ennyi idő alatt még hozzátoldották a mozihoz a sivatagos pluszjelenetet, ami a stáblista elejénél látható. 2013. januárjában még két hetet halasztották a premiert, egyrészt az IMAX 3D konvertálás, másrészt egy nagy kalózkópia-felbukkanási sorozat miatt. 

Wirkola ezeket mondta el alkotásáról: "Először is, ez egy akciófilm, horror elemekkel. És némi fekete humorral. De az akció és a horror a két legfontosabb dolog benne. (...) Mindegyik boszorkány valamilyen állatot reprezentál, a főboszi például farkast. Ez segített a megalkotásukban, mert úgy éreztem, hogy ők igazából a természet sötét erőinek megtestesülései. Emiatt vadállatiasnak kell lenniük. (...) Szerencsénk volt, hogy Németországban forgathattunk, hiszen ez a föld a mese szülőhelye. (...) A felét 3D-ben vettük fel, a másik felét pedig utómunkával tettük háromdimenzióssá. Először nem is volt róla szó, hogy ilyen lesz, de aztán a stúdió javasolta, mi belementünk és azt hiszem, jól döntöttünk, mert tényleg segíti a nézőt, hogy átélje ezt a mesevilágot. (...) Tudom, miért lett R besorolású és azt is, miért akarták PG-13-nek. Rengeteg pénz forog kockán és a lehető legszélesebb körben akarják terjeszteni a filmet, de maga az eljárás nem megfelelő, ebben biztos vagyok." Renner még ezeket tette hozzá: "Mikor először olvastam a forgatókönyvet, azt gondoltam, 'Nem értem, miért nem csinálták meg ezt korábban.' Óriási ötlet, rengeteg kiaknázható lehetőséggel. (...) Az effektek nagy része trükkfelvétel, még a repülés is. Mindannyian (a boszorkányok) drótokra voltak felfüggesztve, nagyon király volt! Van egy jelenet, mikor kisétálok egy tisztásra és hatvan boszi vesz körül. Maga a helyszín jó húsz méter magas, masszív építmény és én elkezdem lőni a boszorkányokat, ők meg a drótokon függve elrepülnek. (...) Ez volt az egyik legszórakoztatóbb munkám, mert van valami igazán mágikus ebben a régi fantáziavilágban." 

A Hansel & Gretel: Witch Hunters 50 millió dollárból lett, világszerte eddig 216 milliót hozott vissza. A kritikusoknak nem tartottak külön vetítést, a legtöbben közülük leszólták, ám a horrorra specializálódott szakértőknek tetszett - ez a lényeg! 

A túlságosan lebutított mai filmszínházas kínálatban felüdítő kivételt képez a Boszorkányvadászok, mert nem csak szórakoztató, humoros, látványos és akcióban dús, hanem még kellőképpen véres is! Nem kendőzik el az erőszakot, de túlzásba se viszik, annyi van, amennyi kell. Nekem tetszett, aki teheti, az még nézze meg, mert, ahogy már mondtam, ezt érdemes 3D-ben látni! 

Pontozás: 

imdb: 6.1 (4 év alatt 0.3-at csökkent.)

Szerintem: 5/5 (Mozsárágyú szerint annyira nem volt nagy szám, de neki is jobban tetszett, mint amire számított.) 

Unrated Cut: Két napja éjjel megnéztem a nemrég kiadott Vágatlan Változatot, amit már vártam. Angolul és vágatlanul jobb a film, összességében viszont csak annyi a különbség, hogy többet káromkodnak és több erőszak-ábrázolás van, néhány extra verekedős-harcolós-mészárlós jelenettel. Az összes újdonság együtt kb. 10 percet tesz ki. Akinek az eredeti tetszett, annak keveset fog javítani az élményen, de aki meg még nem látta, az inkább ezt nézze meg!

Hírek: 

- A Hansel & Gretel június 11-én jelenik majd meg dvdn és blu-rayen, utóbbi verziója hosszabb és vágatlan lesz - én máris készülök rá! Valamint, nem titkoltan egy trilógia első részének szánták, a folytatáson nemrég kezdtek el dolgozni, vagyis a jövőben újra találkozhatunk a bosziölő árvákkal! (2017-ig még nem tértek vissza.)

- Jeremy Renner állítólag benne lesz a Mission: Impossible 5-ben (mi a francér kell ez...) és valószínűleg újból Sólyomszem bőrébe bújik az Avengers 2-ben. Ezeken kívül Al Pacinoval és Julianne Moore-ral együtt játszik az Imagine című drámában, amiben "egy öregedő zenész egy régi, John Lennon és Yoko Ono által neki írt levél miatt elhatározza, hogy változtat az életén és megkeresi sosem látott fiát" - valószínűleg ez a fiú lesz Jeremy. (Ez a dráma gyorsan eltűnt a süllyesztőben...)

- Gemma Artertonnal a brit sci-fi/vígjáték Absolutely Anythingben találkozhatunk legközelebb, amiben "egy tanár furcsa események sorozatát éli át, miután rájön, hogy mágikus hatalom birtokosa". Rendezi Terry Jones, a további főbb szerepekben Benedict Cumberbatch-et és Robin Williams-t láthatjuk. (Meg Simon Pegget.)

- Famke Janssen negyedszer is Jean Gray-jé válik a Farkasban, valamint egy misztikus mozgókép, az In the Woods szereplőgárdáját is erősíti. (Az előbbit láttam, írtam róla.)

- Derek Mears a Lost Time névre hallgató időutazásos sci-fi/thrillerben bukkan fel jövőre. 

- Will Ferrell hangját adja a The Lego Movie-hoz (még mindig nem tudom elképzelni, mi lesz ez) és megint bemondóvá avanzsál az Anchorman: The Legend Continues kedvéért. (A Lego-film óriási volt, erről szintén született bejegyzés!)

Még valami: Aki látta a Hansel & Gretelt, az árulja el nekem, honnan tudja Ben a vezérboszi nevét a vége felé, mikor egyszer sem hangzott el addig? (Amúgy Murielnek hívják.)

Ricsi nevű olvasóm segítségemet kérte a szakdolgozatához és bár a Filmrajongó nem foglalkozik sorozatokkal, ezúttal mégis kivételt teszek. Ha erre jártok és van öt percetek, segítsetek neki a válaszolással!

A nyolcvanas évektől napjainkig terjedő időszakban neked melyik amerikai televíziós sorozat tetszik a legjobban...
1: a története miatt,
2: a karakterek miatt,
3: a képi megjelenítés/látvány miatt,
4: a hangulata miatt,
5: egyéb ok miatt (itt írd le az okot is)?

Mind az öthöz elég egy-egy válasz, de ha több sorozat is kedvenced, természetesen nem tiltott több sorozat megadása. Illetve amelyik kategóriában nincs kedvenced, azt kihagyhatod.

A válaszok jöhetnek kommentben, Ricsi nevében előre is köszönöm őket!

A cinegore kerekasztalán egy újabb gyöngyszem bukkant elő, most viszont magyar alkotóktól. Akik ismerik, azt mondják, ez az első hazai horrorfilm, bár én inkább nevezném kriminek. Lássuk, mi is ez a Defekt: 

Három nő eltűnt, teljesen különbözőek voltak, más-más módon vesztek el, ám annyi apró véletlen egybeesés van az ügyeikben, hogy a fiatal nyomozó, Gedeon (Kern András) úgy érzi, az egész nem lehet véletlen, ezek a személyek ugyanazon oknál fogva vesztek el és feltehetőleg ugyanott. Ezért aztán meggyőzi a Nagyfőnököt (Kézdy György), hogy elengedje őt és egy önkéntest a kiszemelt célterületre, hátha meg tudnak akadályozni egy bűntényt. Az önkéntes őrmester (Szabó Gyula) és Gedeon elkezdenek furikázni azon a részen, ahol a fiatalabb férfi szerint a rejtély nyitja található és hamarosan rá is bukkannak egy defektet szenvedett, összetört hátuljú Trabantra - de hol a sofőr? A hölgy, aki a kocsit vezette (Gyöngyössy Katalin) nincs messze tőlük, ám éppen az életéért küzd az éj leple alatt egy furcsa alakkal (Márkus László), aki csapdába ejtette őt különös házában. Vajon melyikük győz, fény derül-e a titkokra és ha igen, ki jön majd rá, mi a megoldás?

SZPOJLER INNENTŐL 

Annyira kevés esemény történik, hogy gyakorlatilag lehetetlenség spoiler nélkül írni róla. A játékidő legnagyobb részét az teszi ki, hogy a nő eltűnteti a gyilkos hulláját, merthogy sikerül megölnie, ekkor mindent részletesen láthatunk, hogy hogyan törli le az ujjlenyomatokat, hogyan rejti el a holttestet, stb. A többi időben Kern és Szabó föl-alá kocsikáznak és Kern folyton a dohányzásról beszél; végül jön a nyitott, fura lezárás, ugyanis az áldozat, aki maga is gyilkossá vált, visszatér a városba a kocsijával együtt, még mielőtt Gedeonék utolérnék, és bevallja a rendőröknek, hogy mit tett. Ezután következik a gyomorforgató helyszíni szemle, ahol előkerül a három eltűnt teteme. [Érdemes figyelni Márkus László hulla-játékát, igencsak meggyőző:)] És hogy utána mi lesz? Azt a képzeletünkre bízzák... 

SZPOJLER VÉGE 

A nyitó szekvenciában Kézdy György kitűnően alakítja a főnököt, sajnáltam, hogy összesen ennyit szerepelt. A legtöbbünk emlékezetében csak Virágh doktorként élő Kézdy nem az egyetlen arc a Szomszédokból itt, a helyszínelő nyomozó ugyanis Kiss Gábor, aki Hável igazgató úr a suliból, a zenét Vukán György szerezte és a teherautó-sofőrt életre keltő Nagy Gábor is benne volt a híres teleregény egyik epizódjában. És nem csak ez az egyetlen sorozatokkal való kapcsolata a Defektnek, hiszen az író-rendező Fazekas Lajos a Kisváros egyik atyja. Visszatérve a színészekhez: a négy főszereplő mind remekel, elsősorban a fantasztikusan élethű pszichopata bőrébe bújó Márkus és a pillanatok alatt hétköznapi asszonyból az életéért és a szabadságáért küzdő harcossá váló Gyöngyössy Katalin érdemel külön kiemelést - a hölgy tehetséges meg szép is, Márkust pedig a műveltebbeknek nem szükséges dicsérnem. Szabó Gyula egyszerű és puritán módon alakít (mintha maga lenne a megtestesülése a mozi egyszerűségének), Kern egy idegeskedő, lelkes, ám türelmetlen alakot formál meg, a tőle elvárható módon. 

E fekete-fehér filmben a mozdulatok, arckifejezések dominálnak, beszédet alig hallhatunk, a nő például, ha jól számoltam, összesen egy mondatot mond a vége felé. A zsaruk persze eleget szövegelnek helyette is:) A furcsa zene és a sok csönd, amit néha zajok szakítanak meg, igazán különös atmoszférát teremtenek, az első fél órában a rejtély maga az, ami odaszegezi a nézőt a képernyő elé. Mi az összefüggés az eltűnt nők között? Miért mindig ünnepnapok után veszett nyomuk? Mi a közös bennük? Bár végig sejteni lehet a megoldást, a tapasztalt mozinézőkben benne van a feszültség, mert lehet, hogy mégsem az a rossz ember, akire gondolunk - de más történik, annyit azért elmondok, hogy ne számítsatok csavarra. A korabeli mozilátogatót persze biztosan meglepte a pince titka, a maiakat azonban már nem fogja váratlanul érni.

Az egyetlen igazi érdekesség a Defektről az, hogy saját korában betiltották, de ez érthető, mivel meztelenség, erőszak és hullák vannak benne, amik azért még a mai napig kuriózumnak számítanak egy magyar filmben. Mindössze 1985-ben mutatták be végül és bár az ismertsége kicsi, mégis filmtörténeti fontosságú, mert ha nem tekintjük horrornak, akkor is az első komolyabb hazai bűnügyi filmről van szó. 

Rejtélyes, minimalista, a vége elég horrorisztikus és a lassúsága ellenére a mai napig működik. Ráadásul jó színészek játszanak benne és csak egy órás, ezek mind-mind mellette szólnak. 

(Megjegyzés: Sajnos összesen két darab kép van róla az egész interneten...)

Pontozás: 

port.hu: 8.7 (4 év alatt 0.2-t csökkent.)

imdb: 7.5 (4 év alatt 1.5-öt emelkedett!)

Szerintem: 5/5

Sokadszorra adták már, de csak most ültem le megnézni, és az adatok összegyűjtése közben realizálódott bennem, hogy ez már 10 éves film... Az eredeti Terminator minden idők egyik leghíresebb sci-fi akciómozija, amiben a jövőből jött, embernek álcázott robot orvgyilkos próbál megölni egy nőt, Sarah Connort, akinek egyszer fontos szerepe lesz az emberiség túlélésében. Merthogy azt a jövőt a gépek és az őket irányító globális intelligencia, a Skynet irányítja. Sarah azonban a bátor Reese-nek köszönhetően túléli a harcot a géplénnyel, hogy aztán magányosan folytassa felkészülését az eljövendő Ítéletnapra - ami aztán egy jó évtized múlva ismét esedékessé válik, merthogy addigra megszületik a fia, John Connor, az emberiség jövőbeli vezére. A kissrácnak és kemény harcossá vált édesanyjának ismét szembe kell néznie a halálosztóval, de ezúttal a kiborg azért jön, hogy megvédje őket egy másik veszedelmes entitástól, a folyékony fém alapú T-1000-estől. Ekkor felcsillan a remény arra is, hogy Connorék csírájában elfojtsák a Skynetet, mielőtt az öntudatra ébredne, a végső győzelem után úgy látszik, az emberiség megmenekült. De mi van, ha mégsem?

Erre a kérdésre keresi a választ A gépek lázadása, amikor az immár felnőtt férfivá érett John (Nick Stahl) céltalan életét élve egy napon ismét összetalálkozik a fekete bőrruhába öltözött Terminátorral (Arnold Schwarzenegger), aki elrabolja őt és az eseményekbe látszólag teljesen véletlenül belekeveredett Kate-et (Claire Danes), hogy megmentse őket a gyönyörű és halálos T-X-től (Kristanna Loken). Az őrültnek látszó John és az értetlen Kate lassan kénytelenek lesznek elfogadni, hogy a jövőből érkezett szörnyetegek miattuk jöttek, meg azt is, hogy a sorsukat immár nem mások uralják. A hősök ismét megpróbálkoznak a Skynet ébredésének megakadályozásával, de a siker korántsem biztos, mert az elképesztő tűzerővel bíró T-X elpusztíthatatlannak bizonyul, amíg az őket védelmező T-101-est egyre jobban megviseli a sok csata. Vajon ezúttal is elkerülhető az Ítélet Napja vagy a gonosz gépek aratják le a babérokat?

Egy folytatás esetében mindig nagy kérdés, hogy túl tudja-e szárnyalni az elődjét? [Megjegyzés: Manapság már nem csak azoknak a filmeknek csinálnak folytatást, amik sikeresek lesznek...] Nyilvánvaló, hogy ha egy mozi óriásit kaszál, akkor lesz folytatása, TELJESEN MINDEGY, hogy miről van szó benne, mert ha már tovább nem lehet vinni, akkor elkezdik előről vagy előzményt forgatnak hozzá, esetleg csinálnak egy spin-offot (az adott univerzumban játszódik, de nem kapcsolódik annyira szervesen hozzá); a cím pedig márkanévvé válik, ezért minimum a készítési költséget mindig behozza. Jelen esetben a Terminatorról beszélünk, aminek a lényege az, hogy férfi és nő menekül a gyilkos elől, aki most éppen egy robot, ezért nehéz legyőzni. Nincsen mondanivalója, nincsenek benne mély értelmű utalások, csak szórakoztatni akar, le akar nyűgözni és ez még 30 év után is megy neki. Egy ilyen alkotást könnyű folytatni, pláne úgy, ha már alapvetően benne volt a következő rész lehetősége - az elsődleges célpont ugyanis nem Sarah, hanem a megszületendő fia, John; innentől adott az új főhős. A Terminator 2. minden tekintetben elképesztően jó második rész: látványos, izgalmas, érdekes, vicces és baromi király. James Cameron ezzel és az Aliens-szel bebizonyította, hogy a folytatások nagymestere - de mi van akkor, ha az ő művét akarják folytatni az ő karaktereivel, de Cameron maga már semmilyen módon nem akar részt venni a munkálatokban?

Ekkor jön az, hogy szükség van valamire, ami újdonságként hat amellett, hogy minden olyat megpróbálnak visszahozni, ami az elődöket naggyá tette. Ezért aztán hívták Schwarzit, aki ismét formába hozta magát; kreáltak egy női antagonistát; megpróbálták a két emberi hőst a lehető legszimpatikusabbá tenni és az egészet nyakon öntötték egy jó adag időutazós-jövő-a-múltban-szósszal. A dolog működik, mert a robotok működnek és igazán rajtuk meg a harcukon kívül nem sok érdemleges dolog akad - azért a végére betettek egy csavart, ami ütni aligha üt, de mindenképpen váratlan. A néznivaló remek, a csaták óriásiak, szinte érezni a két gépharcos ütéseinek erejét; ráadásként a Terminátor most is, mint a kettőben, ász poénokat nyomat. A négy főszereplő közül egyértelműen Arnie a legjobb, aki már harmadszor alakította a Terminatort és Kristanna Loken személyében méltó partnerre talált a pusztításban. Claire Danes-t sosem kedveltem, itt viszont pont azért jó, mert annyira kilóg a többiek közül és végülis az a szerepe, hogy kívülálló legyen; Nick Stahl (a Sin City Yellow Bastardje) viszont totál átlagos. (Én a jó robotnak drukkoltam végig, nem az embereknek...) A mellékalakok közt ott van a visszatérő pszichiáter, dr. Silberman, vagyis Earl Boen; a báros nyitójelenetnél a kidobóember pedig M.C. Gainey (Lost, Kerge Kacsák). A rendezéssel Jonathan Mostow-t (A félelem országútján) bízták meg, James Cameron semmilyen módon nem vett részt a filmben, egykori társa, Gale Anne Hurd viszont most is producerkedett.

Érdekességek: 170 millió dolláros jóváhagyott költségvetésével a Rise of the Machines rendelkezik a világon a legnagyobb előre megítélt büdzsével. Jonathan Mostow írta a betétdalok közül kettőnek a szövegét. Ez Earl Boen utolsó szereplése, amikor láthatjuk is, azóta már csak szinkronmunkát vállal. A fickó, akinek John összetöri a kocsiját, az Billy D. Lucas, Arnold Schwarzenegger egyik személyes kaszkadőre; a bárban a sztriptízt néző nők közül szintén többen a Governator alkalmazottai voltak. A lánctalpas, tankszerű robotok a befejezés felé valódi, működő modellek; a részecskegyorsító viszont számítógéppel rajzolt. Az autós üldözést fél évig tartott összevágni, Kate és John beszélgetését a furgon hátuljában négy nap alatt vették fel, ám a napok között hónapok teltek el. Az Ítélet Napja egészen pontosan 2004. július 24-én, 18.18 percre esik. A Skynet-jelenetsornál látható két vicces nevű légibázis, amik a valóságban is léteznek: a Moron Airfield (szó szerint, angolul Barom Reptér) Spanyolországban van, a Batman Air Base (Batman Légibázis) Törökországban található. Az akkor még Terminator-trilógia mindegyik részében ugyanaz a benzinkút látható, ahol tankolnak; mindig ugyanabból a szögből mutatják, ahogy a halálosztó felül egy motorra és elhajt jobbra; valamint a gépférfiú bal lába mindegyik epizódban megsérül. A film többféle videojátékot inspirált (lásd a bejegyzés végét). Mindkét robotot játszó színészről életnagyságú maketteket készítettek, mert volt néhány jelenet, amit túl kockázatos lett volna velük felvetetni.

T-X Terminatrix-rovat 

Kristanna Loken 7 kilónyi izmot szedett magára a szerep kedvéért, harcművészeteket gyakorolt, lőfegyverek kezelésében képezte magát és megtanult magassarkúban futni. Mivel a T-X-nek nagyon kevés szövege van, így pantomim-leckéket vett, hogy szavak helyett az arckifejezésével meg a testével tudjon kommunikálni. A temetői szekvencia felvételekor a rengeteg futás miatt rosszul lett és a halottaskocsi tetejére való ugrást már nem tudta végrehajtani, azt egy kaszkadőrnő csinálta meg helyette. A mell-nagyobbítós képsor csak sokadik próbálkozásra sikerült, mert a melltartójába épített légpárnák folyton meghibásodtak. Több mint egy évet vett igénybe a részecskegyorsítóra rátapadó Terminatrix meganimálása.

"Én öltelek meg."-rovat 

Arnold Schwarzenegger hat hónapon át napi három órán át tréningezett, így elérte, hogy kb. ugyanakkora súlya és izomtömege lett, mint a Terminator 2 idején - ne felejtsük el, hogy ekkor 54 éves! A fizetése 29 250 000 dollár plusz a teljes profit 20% lett, ennek egy részét felajánlotta, hogy a daruskocsis üldözést le lehessen forgatni, ugyanis a hatalmas jármű súlyosan megrongálódott és nem volt idő másikat szerezni, azt kellett megjavítani; valamint még ahhoz is hozzájárult, hogy a stáb maradhasson Kaliforniában, ne kelljen Kanadába költözniük. (A rossz nyelvek szerint az utóbbi gesztus kampányakció volt a kormányzói kinevezéséhez, mások azt mondták, az ekkoriban fellángolt kanadai forgatásokat ellenzők mozgalma adott okot rá.) Arnold több alkalommal megsérült, egyszer például az egyik ínszalagja szakadt el a csuklójánál, ami miatt meg is kellett műteni. A temetői jelenetnél a Terminátorra pakolt felszerelés a lehető legkönnyebb volt, de rendkívüli súlyt képviselt: csak a bőrdzseki több mint 10 kilót nyomott, nem beszélve a koporsóról, a gépágyút pedig egy speciális tartóövvel erősítették a derekához, mert még ő sem volt elég erős ahhoz, hogy egy kézzel megemelje. A tartóövet később digitálisan kiradírozták a képről.

A "Visszatérek." helyett most "Még visszatér." és "Visszajöttem." van. Amikor a jó robot újraindítja magát, az nem trükkfelvétel: a színész képes volt olyan hosszú ideig teljesen mozdulatlan maradni. Az újraindulás pillanatában, ha kimerevítjük a képet, megnézhetjük, milyen programok futnak a Terminátor agyában, többek közt találhatunk Quicktime Video Codec-et és MP3.comot. Az itt látható komponensek az Apple Macintosh operációs rendszer részei, vagyis a halálosztó Apple-gyártmány:D Schwarzenegger párkapcsolati tanácsokat adott Claire Danes-nek, amíg együtt dolgoztak. Az imdbn két érdekes kérdést is felvetettek a felhasználók: Ha a kiborg tényleg annyira rémesen nehéz, akkor hogyan képes olyan autókat vezetni, amikkel majdnem megegyezik a súlya, hogyan bírják el őt? A másik pedig, hogy mielőtt kiderül, hogy Kate képes őt parancsok végrehajtására kötelezni, addig a nő hiába mond neki bármit, nem teljesíti, pedig engedelmeskednie kellene (például mikor az elején azt mondja neki, hogy engedje el és ő ellenáll). Vajon hogy lehetséges ez? 

A Terminator 3. - A gépek lázadása megközelítőleg 200 millió dollárt emésztett fel, de világszerte 433 milliót hozott vissza. A kritikusoktól vegyes fogadtatásban részesült. Terveztek egy negyedik részt, a Project Angelt, ebből különböző okok miatt nem lett semmi, de aztán megszületett a Megváltás... 

Nekem tetszett, még jobb volt, mint a kettő, mert a T-X sokkal jobb gonosz, mint a T-1000-es. 

Pontozás: 

imdb: 6.4 

Szerintem: 5/5 (Kíváncsi vagyok a negyedikre is.) 

Hírek: 

- Lesz Terminator 5, James Cameron adatlapján már szerepel, mivel mint a figura kitalálóját, minden jövőbeli projektnél fel fogják tüntetni, de valószínűleg ő maga nem dolgozik rajta. 

- Arnold Schwarzenegger állítólag megint halált oszt az említett ötödik Terminatorban, valamint felbukkan a The Legend of Conanben (ez szerintem egy újra) és az akció/fantasy műfajú Unknown Soldierben, amiről egyelőre nem sok mindent lehet tudni. 

- Kristanna Loken marad a tudományos fantasztikum területén, következő munkája a Hunting the Phantom címet viseli.

Végül egy igazi klasszikus, idevágó videó, a Rossz PC Játékok Sorozat Terminator 3 epizódja:

Egy vagy két éve találkoztam ezzel a filmmel dvdn az akkor még létező nagy fehérvári videotékában, vagy az Intersparban, és rögtön felkeltette a figyelmemet. Annyira viszont nem érdekelt, hogy letöltsem, így megfeledkeztem róla, egészen a múlt hétig, amikor megláttam, hogy adja az HBO. Szóval most megtekintettem és tetszett, de először lássuk, vajon fel tudom-e csigázni az érdeklődéseteket iránta: 

Philadelphiában, egy toronyházban járunk, ahol az egyik liftbe beszáll öt ember: egy fiatal, drága göncöket viselő nő (Bojana Novakovic), egy idős asszony (Jenny O'Hara), egy jól öltözött férfi (Geoffrey Arend), egy alkalmi ruhákat viselő, borostás pasi (Logan Marshall-Green) és az egyik biztonsági őr (Bokeem Woodbine). A felvonó valahol a 20. emelet környékén elakad és az öt utas bent reked, a szorult helyzet pedig próbára teszi az idegeiket. Ám a dolgok különös fordulatot vesznek, amikor egy időre kialszik a villany és az egyikük megmagyarázhatatlan módon megsérül. A fogságba esettek dühödten és félelemmel telve néznek egymásra, miközben a lift kameráján át biztonságiak és egy rendőrnyomozó (Chris Messina) kísérik figyelemmel az eseményeket, amik minden egyes áramkimaradásnál egyre borzalmasabbá válnak. Az őrök egyike a képeket látva meggyőződéssel állítja, hogy tudja, mi folyik a fülkében: szerinte az utasok egyike maga a Sátán, aki ember alakban érkezett a Földre, hogy a bűnösöket még haláluk előtt megkínozza. De lehetséges ez? És ha igen, melyikük az Ördög? 

Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a sztorit, akkor annyi a lényeg, hogy öt embert bezártak egy dobozba és az egyikük veszélyes gyilkos, a játékidő alatt pedig a rendőr és a néző próbál rájönni, hogy melyikük a gonosz. Ám a Devil M. Night Shyamalan ötletén alapszik és ő az egyik producer is, így szövevényesebb a dolog, mert valójában minden és mindenki összefügg, plusz még ugye ott van a természetfeletti motívum, ami már az elejétől nyilvánvaló. Az igazi kérdés nem az, hogy ki az Ördög, hanem hogy miért éppen ezek az emberek vannak a liftben és miért azok a szemtanúk, akik - meg az, hogy a modern társadalom miképp reagál a földöntúli jelenségre. A liftben rekedtek között mindenki találhat magának egyet, akire a leginkább gyanakodhat, de elárulom, hogy sosem fogtok rájönni, melyikük az. A színészek tűrhetőek, a legjobb szerintem Logan Marshall-Green, akit a Prometheus-ban láthattunk azóta. Nekem ismerős volt Geoffrey Arend (A buborék srácban a pingvinfiú), az egyetlen aprócska mellékszerepben feltűnő Jonathan Potts (a professzor a Jason X-ből) és Bokeem Woodbine (az Életfogytigból Mit-Sem-Ért) is. A rendező John Erick Dowdle (és elvileg a tesója, Drew Dowdle segítette), akinek a nevéhez a Karantén című horror fűződik. 

Érdekességek: Az ötletet egy népmese, a Találkozás az ördöggel (amiről az említett vallásos őr mesél), valamint Agatha Christie regénye, a Tíz kicsi néger adta. Ez a The Night Chronicles-trilógia első része, a sorozat a modern kori városi emberek és a természetfeletti találkozását fogja bemutatni. Mind az öt karakternél van valami vörös: a borostás férfi táskája, az öregasszony haja, a fiatal nő körmei, az őr ruháján a jelzés és a matracügynök nyakkendője. A liftszerelőt játszó Joe Cobden négy hónapig készült a szerepére, az ő utolsó jelenetét volt a legbonyolultabb felvenni. A Devil 10 millió dollárból készült és 63 milliót hozott vissza. A kritikusoknak nem vetítették le, ők később vegyes értékelésben részesítették. 

Jó kis mozi ez, bár nem annyira meglepő és feszültséggel teli, mint A falu, de bizonyítja, hogy Shyamalan mégsem égett ki teljesen az évek alatt. 

Pontozás: 

imdb: 6.3 

Szerintem: 5/5 (Biztos, hogy mindenki végig fogja nézni, hogy megtudja, melyikük is az Ördög.) 

Hírek: 

- M. Night Shyamalan írja, rendezi és pénzeli A Föld utánt, amiben a Will Smith és Jaden Smith által alakított apa-fiú-páros űrhajójával lezuhan egy lakatlan bolygón, amin ezer évvel azelőtt még emberek éltek, de hirtelen távozniuk kellett és ezt a planétát fogják együtt felfedezni. (Nagyot bukott...) 

- Bokeem Woodbine benne lesz az új Riddickben. 

- Alakul a The Night Chronicles második része, a címe elvileg Reincarnate lesz. Ebben egy amerikai bíróság esküdtszékének 12 tagja áll majd a középpontban, akik egy ügy feltérképezése alatt kerülnek kapcsolatba a természetfelettivel. A harmadik epizód állítólag A sebezhetetlen soha el nem készült folytatásán alapszik majd... (Ebből lett talán a Széttörve? Meg az Üveg.)

Mostanság sok mindent nem néztem meg a tévében, de próbálom kicsit aktivizálni magam. Ennek első lépéseként ültem le cikkem tárgya elé tegnap, egyrészt mert tetszik Kristen Stewart, másrészt még az angol címe alapján sem volt ismerős A hírnök, ezért adtam neki egy esélyt - reméltem, hogy láthatok a hölgyeménytől egy a The Runaways-hez hasonló teljesítményt. A véleményemről majd később, először néhány szót a történetről:

Jess (K.S.) családjával (Penelope Ann Miller - anyuka, Dylan McDermott - apuka, és kisöcsi) egy régóta lakatlan tanyára költözik, hogy új életet próbáljanak kezdeni. Az apa napraforgó-termesztésből akar pénzt szerezni és erőfeszítéseit úgy tűnik, siker koronázza, ám a családban egyre nagyobb lesz a feszültség. A nagylányt senki sem érti meg, a szülők gyakran egymást hibáztatják, a kissrác pedig nem beszél. Az egész helyzetet csak bonyolítja, hogy Jess-t rémisztő látomások meg események kezdik kísérteni, amiket rajta kívül kizárólag aprócska öccse él át. De vajon valóságosak ezek, vagy a lány kezd megőrülni? Mi lesz az apa álmával, a családdal, és mi fog történni, ha a hősnőt kísértő rémalakokról kiderül, hogy valóságosak? 

Nem vártam semmit és amit kaptam, az valami elképesztő, de abban az értelemben, hogy sohasem láttam még ennyire felemás filmet. Az első negyed órában szinte semmi sem történik, aztán beindul a cselekmény és tényleg izgalmas, rejtélyes lesz minden; majd jön egy fordulat, amitől kezdve a dolog kútba esik... Képtelen voltam elhinni, hogy az unalmas felvezetés utáni kitűnően felépített feszültséget egy ilyen ostoba, értelmetlen, barmó módon szüntessék meg. Ismét az van, mint mondjuk a Rémségek könyve 2-ben, hogy az alkotók előhúznak a cilinderből egy olyan gazfickót, akire sosem gondoltunk volna, majd megteszik őt a gyilkosnak és utána jön valami izé, amire szavakat se találok, aztán vége. Semmit sem magyaráznak meg, persze össze lehet rakni a sztorit, de akkor meg állatság.

Stewart fura módon a filmmel együtt lesz jobb és rosszabb. Amíg az említett semmilyen bevezető van, addig a szokásos egyarcú önmagát mutatja, de később kibontakozik, ám az idióta lezárásnál megint visszavált a memekből ismert Kristenné. Penelope Ann Miller teljesen átlagos, Dylan McDermott pedig kifejezetten egysíkú és unalmas. Üdítő jelenség a mindössze két jelenetben felbukkanó William B. Davis, az X-akták legendás Cigarettása; és a farmsegédet alakító John Corbett, aki a hősnő mellett számomra a legszimpatikusabb karakter alakítója. A sztori alapját az a Todd Farmer írta, akinek a Jason X-et és a Féktelen Haragot köszönhetjük; az egyik producer Sam Raimi volt; a rendezéssel pedig a Pang-testvéreket, Danny-t és a vicces nevű Oxide-ot bízták meg (ők csinálták az eredeti A szem 1-2-t). 

Érdekességek: Farmer forgatókönyve egészen másról szólt, saját elmondása szerint "Az én ötletem az Egy csodálatos elme horror-változata volt (...)"; ám a stúdió átíratta az egészet, így csak a karakterek neve és a helyszín maradt ugyanaz. Az ötletgazda ezt így kommentálta: "(...) nekik A ragyogás kellett egy farmon." A cím a varjakra utal, ám ezt a történetből nem lehet kideríteni; a magyarok pedig a többes számot okosan egyes számra fordították... A kistesót, Bent egy ikerpár játszotta, Evan és Theodore Turner; a szellemfiút pedig egy lány, Jodelle Ferland (a kislány a Silent Hillből). A The Messengers inspirált egy képregényt is, valamint egy előzményt; A hírnök 2: A vég kezdete teljes egészében Todd Farmer szkriptjére épül. A hírnök 16 millió dollárból készült és kis híján 55 milliót hozott vissza, a kritikusoktól negatív visszajelzéseket kapott. 

Ez az egyik leginkább kevert mozi, amit valaha láttam. Még megbocsátható lenne, hogy az elején nem történik semmi, nézve a közepét, ami szerintem óriási; de a készítők megölték a filmet azzal, hogy semmire sem adtak magyarázatot, meg azzal, hogy ilyen végtelenül gyagya és fantáziátlan módon zárták le a történetet... Ennek ellenére tini/kísértetes horrorként megállja a helyét; Kristen Stewart-rajongóknak kötelező darab. 

Pontozás:

imdb: 5.4 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5 (Sajnálom, hogy ez lett belőle, nagy kár érte!) 

Hírek: 

- Kristen Stewart ismét Hófehérke lesz a Snow White and the Huntsman 2-ben - ötletem sincs, hogy ez miért kell vagy hogy miről fog szólni... (Elkészült, de Kristen kimaradt belőle - jobb is, mert megbukott.)

- Dylan McDermott egy újabb horrorban bukkan fel: A Stephen King írása alapján készülő Mercy-ben "egy egyedülálló anya és a két fia befogadják a misztikus hatalmaknak parancsoló nagymamájukat". Nem is hangzik rosszul. 

- Jodelle Ferland egy sci-fiben játszik legközelebb: Az Ionban "egy férfi idegen világokba és más dimenziókba utazik, hogy megtalálja reinkarnálódott szerelmét". Erősen twilight-szagú a dolog... 

- Sam Raimi a producere a hamarosan megjelenő Evil Dead-újrának és a támogatás mellett rendezi is a legújabb Poltergeistot. Kérdés, hogy vajon ezekre tényleg szükség van-e... (Az első nagy siker lett, a második már nem...)

Várható írások: Ördög.

Kissrác koromban nagy divat volt a fiúk körében a kosaraskártyák gyűjtése. Furcsa, mert mindenki focizott és nem annyira a kosárlabdával azonosított ország vagyunk, ráadásul anno még aligha lehetett nézni a tévében az NBA meccseket, mégis mind rajongtunk a tengerentúli óriásokért, akik a narancsszín labdát pattogtatva elképesztő mutatványokat csináltak. Köztük a legkiemelkedőbb a Chicago Bulls sztárja, Michael Jordan volt, mindenki az ő kártyáit kereste, az etalonét. És persze a gyerekek imádják a rajzfilmeket, én pedig mindig kedveltem a sci-fit meg a szörnyeket, szóval a Space Jamet mintha nekem csinálták volna. Benne van Jordan, a Bolondos dallamok vicces figurái, egy csapat marslakó monszta és ők együtt kosaraznak király zenére, miközben remek poénokkal sorozzák a rekeszizmainkat. Kellhet ennél több egy gyereknek?:) 

Kicsit nagyobb vonalakban arról van szó, hogy egy másik bolygón található a Durung Domb nevű csillagközi vidámpark, aminek gonosz és ronda főnöke, Durvarangy úr (Danny de Vito hangján szólal meg eredetileg) egy új attrakciót akar a parkba, hogy dőljön a lé; a puszta véletlennek köszönhetően pedig megpillantja tévéjén a Bolondos dallamokat és elhatározza, hogy az abban látott flúgos firkák kellenek. Elküldi satnya és buta szolgáit, hogy rabolják el a Föld legviccesebb rajzfilm-csapatát, ám az agyafúrt Tapsi Hapsi (Billy West) eszén nem lehet csak úgy túljárni. A Looney Toonok megpróbálják legyőzni az űrlényeket, ezért kihívják a töpörödött megszállókat egy kosármeccsre - de sejtelmük sincs róla, hogy ostoba ellenfeleik ördögi tervet forralnak a győzelem érdekében: elrabolják az NBA legnagyobbjainak tehetségét és MamlaSztárokká válnak, akik ellen a sportban járatlan firkáknak csekély esélyük van. Tapsi szerencsére kiötli a megoldást: leviszik a világukba a visszavonult, baseballjátékossá vált Michael Jordant, hogy segítsen nekik. A Legek Ura hamar beilleszkedik a csapatba, de vajon elég lesz-e a kosár egykori legfényesebb csillagának segítsége a gigantikus rémek elleni mérkőzésen, vagy Tapsiék veszítenek és örökre a durung dombi közönséget kell szórakoztatniuk? 

Ez az egyik legsikeresebb példája a hús-vér színészek és a rajzolt karakterek együtt szerepeltetésének. Akkoriban a számítógépes grafika csak kiegészítésül szolgált a hagyományos rajzstílus életszerűbbé tételéhez, nem pedig a helyébe állt, így itt még egy mára már sajnos letűnt, "ősi" módon készült rajzfilmet nézhetünk. A híres figurák (Dodó kacsa, Cucu malac, Gyalogkakukk, a Prérifarkas, Csőrike és Szilveszter, Taz, Elmer Fudd, stb.) most is nagyszerűek, sokat lehet nevetni a bugyutaságaikon; a gonoszok rondák és buták, de kedvelhetőek, Jordan pedig egész jól komédiázik. A magyar szinkron elsőrangú, a lefordított szóviccek ütnek, a zene nagyon jó, mindössze a Wayne Knight által alakított Stan idegesítő benne. A valódi élet híres emberei közül felbukkan még Bill Murray és rengeteg NBA-s: Larry Bird, Patrick Ewing, Charles Barkley, Muggsy Bogues, Larry Johnson és Shawn Bradley, hogy csak a történet szempontjából fontosabbakat említsem. A rendező az elsősorban Michael Jackson videoklipjein dolgozó Joe Pytka volt. Ki kell még emelnem a remek kiszólásokat: Dodó például egyszer azt mondja "Ez volt az utolsó alkalom, hogy gyerekekkel és kutyákkal forgattam.", Bill Murray pedig elég érdekes úton kerül le a rajzolt világba; de Yosemite Sam és Elmer Fudd akciója is hatalmas, amikor Csőrikét megmentik a lila Mamlasztól - azon biztosan mindenki röhögni fog:D 

Érdekességek: A sztorit egy Nike-reklámkampány ihlette, amiben Tapsi Hapsi és Jordan Marvinnal, a marslakóval és az ő embereivel áll ki kosarazni. Michael Jordan nemrég, február 17-én lett 50 éves. Tényleg minden meccsén a főiskolai alsógatyáját viselte szerencsehozónak; a forgatáson pedig építettek neki egy saját pályát, hogy jobban érezze magát. Muggsey Bogues a maga 160 centijével az NBA-ben valaha játszott legkisebb játékosok közé tartozik; míg Shawn Bradley minden idők második legmagasabb amerikai játékosa (229 centi). Rengeteg reklám van a filmben: Murray a Saint Paul Saints kisligás csapat sapkáját viseli, aminek társtulajdonosa volt; Larry Johnson egyik mondata ("Még a nagyanyám is jobban játszik nálam!") utalás egy Converse-reklámra; és Stan hosszú monológja, ami tele van márkanevekkel, az meg csupa olyan terméket jelöl meg, amit anno Jordan protezsált. A szereplők által pattogtatott kopott labdát Joe Pytka vitte haza, amit azóta is nagy becsben őriz. A betétdalokat tartalmazó korong hatszoros platinalemez lett és több díjat kapott. Egy vicces név a mellékszereplők közül: Manner Washington (Jeffet, Michael nagyfiát játszotta, a neve azt jelenti, hogy "viselkedés":D). 

A Looney Tunes férfi karaktereit eredetileg mind a sorozat atyja, Mel Blanc szólaltatta meg, ám ő 1989-ben elhunyt. Helyette először a fiát akarták, de vele nem sikerült megegyezni, így több embert kellett felvenni, hogy hangjukat kölcsönözzék a figuráknak. Az alábbi alakok az ő hangjukat használják: Billy West - Tapsi Hapsi/Elmer Fudd, Dee Bradley Baker - Dodó kacsa/Taz, Bob Bergen - Csőrike/Marvin, a marslakó/Cucu malac/a kommentátor egerek, Bill Farmer - Szilveszter/Foghorn Leghorn (magyarul elvileg Bóbita?)/Yosemite Sam, Maurice LaMarche - Pepe a borz, Kath Soucie - Lola Nyuszi és June Foray - a Nagyi. Foray az egyetlen, aki a karaktere eredeti szinkronja volt korábban is. A kis űrlényeket hölgyek szólaltatták meg, egyiküket Catherine Reitman, a producer Ivan Reitman lánya. Jordan kutyájának hangját Frank Welker produkálta.

Ez Lola nyuszi első megjelenése, az ezután készült Bolondos dallamoknak viszont állandó szereplője lett. A MamlaSztárok egy alkalommal vendégszerepeltek az Animánia melléksorozatában, a Pinky and the Brainben (a magyar címe annyira ostoba, hogy nem akarom leírni). A kosárlabda minden alkalommal valódinak látszik, de valójában csak akkor az, mikor Jordan fogja, a firkák kezében rajzolt laszti van. A közönséget úgy hozták létre, hogy eleve meglévő szereplőkkel feltöltöttek egy szektort, majd őket replikálták újra és újra. Tapsiék tornatermét Leon Schlesinger Teremnek hívják, ez az úriember volt az első Bolondos dallamok producere. Dodó kacsa azt mondja Tapsinak, hogy nevezzék a csapatot Kacsáknak, mire ő azt válaszolja, hogy ez egy bolond ötlet, vagy valami ilyesmit. Az angol verzióban a válasz így hangzik: "What kind of Mickey Mouse organization would name their team the Ducks?", ami kb. ugyanezt jelenti, ám benne van Miki egér neve; a Disney pedig valóban elnevezett egy csapatot Kacsáknak, az általuk szponzorált Anaheim Ducks-ot. A stáblista utáni jelenetben a firkák összevesznek, hogy ki mondja az "Itt a vége, srácok!" legendás szállóigét, aztán Michael megkérdezi "Most már hazamehetek?". A Space Jam 80 millió dollárból készült, világszerte 230 milliónál többet hozott vissza. Megosztotta a kritikusokat, ám a betétdalai mindenütt óriási sikert értek el.

Szeretem ezt a filmet, mert a gyerekkoromra emlékeztet. Kosárlabda- és őrült vígjáték-rajongóknak külön ajánlom:) 

Pontozás: 

imdb: 6.3 (4 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Jól esett 15 év után újra látni!) 

Hírek: 

- Bill Murray következő filmje a címében magyar The Grand Budapest Hotel című filmdráma Jude Law-val. Úgy tűnik, hogy vagy nem lesz Szellemirtók 3, vagy Bill bácsi nem fog szerepelni benne, mindenesetre az imdbs rezüméjéről levették... (Az elsőt láttam és írtam róla, a másodikról nem érdemes beszélni...)

- Folytatni fogják az Ikreket... A pofám leszakad. A Triplets-ben (Hármasikrek) Arnold Schwarzenegger és Danny de Vito (az ikrek), rájönnek, hogy van egy harmadik testvérük - aki ráadásul lehet, hogy Eddie Murphy... Erre már tényleg nem tudok mit mondani... 

Ma este díjeső lesz az Oscar-gálán az amerikai patriotizmusnak szimpatikus mozik számára. A Bin Ladenes és a Lincoln legalább fejenként 2 díjjal távoznak majd... Remélem azért a szórakoztató mozik is kapnak valamit. 

Végül jöjjön az egyik legjobb szám a Space Jamből, a Ready to Rumble:

Február 21-én volt Ellen Page szülinapja, úgyhogy megnéztem tőle valamit, amit még nem láttam. Sejtelmem se volt, hogy mibe vágok bele... 

A megtörtént eseményeket feldolgozó An American Crime Sylvia Likens (E.P.) története, akit a '60-as években a húgával együtt a szüleik egy Gertrude Baniszewski (Catherine Keener) nevű nő gondnokságára bíztak, hogy ameddig ők távol vannak, vigyázzon rájuk. Azonban a betegeskedő, gyógyszereken élő, egyébként is hat gyereket nevelő Gertie élete kész szenvedés és amikor a legnagyobb lánya, Paula (Ari Graynor) azt állítja, hogy Sylvia hazugságokat terjeszt róla a suliban, akkor elkezdi kiélni a haragját a rá bízott lányon. Az erőszak spirálja pedig egyre mélyebbre vezet, a szerencsétlen Sylviát bezárják a pincébe és válogatott kínzásoknak teszik ki nap mint nap. Vajon mi lesz a rémtörténet vége - sikerül neki megszöknie?

Ez egy baromi brutális film, de semmi nem durvább a valóságnál. Először írok magáról a mozgóképről pár szót, aztán a tényleges eseményekről is. Szóval adott a Page és Hayley McFarland által megformált testvérpár, akik helyesek, kedvesek, szeretni valóak és adott a Baniszewski-família, ahol a három kisebbik lány teljesen az anya befolyása alatt van, a kisfiú szintúgy, az idősebb lányok közül Stephanie (Scout "Halloween" Taylor-Compton) nem törődik a többiekkel, Paula pedig Gertie-hez hasonlóan Sylvián éli ki a frusztrációit elcseszett élete miatt. Ebben a "családban" minden gond és nyűg az anya nyakába szakad, ám kipécézheti az új lányt magának, aki így az összes negatív érzés céltáblájává válik. Az igazi brutalitás viszont abban rejlik, hogy a bűntettben mennyien vesznek részt. A nagylányok pasijai, az odajáró környékbeli gyerekek... A szomszédok hallják a sikolyokat és senki nem tesz semmit; a Likens-lányok félnek, ezért nem mernek szólni; a Baniszewski-gyermekeknek pedig természetessé válik a dolog - de mi van a többiekkel?! Ahogy a mondás tartja, sok jó ember kis helyen gonosszá válik, és szerintem ti is emlékeztek az egykori iskoláitokban pár srácra, akiket a többiek a piszkálódásuk céltáblájának használtak. Itt szintén ez elevenedik meg, ám bemutatják nekünk, hogy mi történik akkor, ha semmiféle korlát nincs, ha a gyilkos ösztönök elszabadulnak - mert akárhogy próbáljuk elkendőzni, az erőszak az emberi természet része...

A cuki Page és az elgyötört Keener nagyszerű ellentét-párost alkotnak, külön tetszett, hogy a Gertie bőrébe bújó színésznő vonásai miatt a figurára valahogy nem lehet negatívan nézni. A többiek közül a kis Johnny-t játszó Tristan Jarrednek és a már említett Ari Graynornak viszont kifejezetten ellenszenves a külseje, így őket azért lehet utálni. A többi gyerek aranyos és ettől csak méginkább sokkoló lesz a sok szörnyűség, amit elkövetnek... Ismertebb arcok a mellékszereplők közt: James Franco (Gertie szeretője), Evan Peters (Ricky, a Ha/Verből a hülyegyerek Dave barátai közül) és a már szintén szóba került Taylor-Compton. Az író-rendező az Anne Hathaway színrelépését, az Elátkozott Ellát is produkáló Tommy O'Haver volt. 

Érdekességek: Ez volt a második kísérlet Sylvia Likens történetének megfilmesítésére, az elsőt a '80-as évek elején a testvére, Jenny akadályozta meg, ő azonban meghalt, ezzel elhárult az akadály a filmesek elől. Az eseményeket megörökítő jegyzőkönyvek szolgáltak a cselekmény alapjául. Page volt az egyetlen jelölt Sylvia szerepére. Ellen a forgatáson szó szerint éheztette magát, hogy elnyerje a lesoványodott lány külsejét. Ő és Ari Graynor később ismét együtt játszottak a Hajrá Bliss!-ben. A jeleneteket időrendben rögzítették, hogy minden szereplő átérezhesse a pincébe zárt áldozat szenvedéseit. Az An American Crime 2 millió dollárból készült, ám mozikban nem mutatták be, a terjesztő First Look International belső konfliktusai miatt. A kritikusoktól negatív visszajelzéseket kapott - furcsa módon a Likens-lány történetén alapuló The Girl Next Door, amit szintén 2007-ben mutattak be, sikeresebb lett nála. 

SZPOJLER ITT 

Sylvia Likens - a valóság

Sylvia tizenhat volt. Tizennégy különböző helyen laktak a húgával a szüleik munkája miatt, akik utazó karneválosként keresték a kenyerüket. A lányt az alábbi borzalmas szenvedéseknek tették ki: verték (a saját húgának is meg kellett ütnie), égő cigarettát nyomtak a bőrére, ruhátlanul kellett lennie, fel kellett nyomnia magának egy kólásüveget, leforrázták, éheztették, a sebeit sóval dörzsölték be, megetették vele a saját végtermékét, nem használhatta a vécét, és még meg is bélyegezték. A halálát végül belső vérzés, agysérülés, sokk, alultápláltság és a bőrén okozott rengeteg sérülés okozta. Haláltusájakor átharapta a saját ajkait, majdnem letépve mindkettőt, azonban kétséget kizárólag megállapították, hogy Baniszewski vádjaival ellentétben szűzen halt meg. Bár a filmben nem szerepelnek, de a Likens-lányoknak még három testvérük volt. A nővérük telefonon beszélt Jenny-vel, aki elmondta neki, mi történik, de ő nem hitt neki. Egyszer megpróbálták a szülei kiszabadítani Sylviát, de Gertrude azt hazudta nekik, hogy a gyerek elszökött tőle - és még a gyermekvédelmis is elhitte ezt a mesét, amit Jenny kikényszerített hazugságával támasztott alá... Az áldozat megpróbált menekülni, de elbukott.

Gertrude Baniszewski tettét addigi rossz élete valamennyire megmagyarázhatja. Még gyerekként látta az apját szívrohamtól meghalni, 16 évesen abbahagyta az iskolát és hozzáment az akkor 18 éves John Baniszewskihez, akivel hat közös gyereke született. A film szerint összesen hat gyereke volt, de igazából hét, a hetedik a szeretőjétől, Dennis Lee Wrighttól, akivel együtt éltek, miután a férje otthagyta. Wright bántalmazta, és a hetedik utód megszületésekor szintén elhagyta őt. A tárgyaláson az ügyész az Indiana államban valaha elkövetett legborzalmasabb bűncselekménynek nevezte ezt a gyilkosságot. Gertrude végig tagadta bűnösségét, arra hivatkozva, hogy a betegsége meg a depressziója miatt nem tudta, mit csinál, de 1966-ban így is elítélték életfogytiglanra. 1971-ben újratárgyalták az ügyét, ám újfent bűnösnek találták. Húsz évet ült, ezalatt mintarab lett belőle, a börtön varróműhelyében dolgozott és a fiatalabb elítélteknek egyfajta pótmamájává vált - úgy is nevezték, hogy Anyu. 1985-ben a közfelháborodás ellenére szabadon engedték, jó magaviselete miatt. Szabadlábra helyezése után megváltoztatta a nevét és Iowában telepedett le, ahol 1990-ben, 60 évesen halt meg tüdőrákban. 

Jenny Likens Wade (ez már a házasság utáni neve volt) 2004-ben hunyt el, szívrohamban, 54 éves korában. Ricky vagyis Richard Hobbs két évet ült a fiatalkorúak javítóintézetében, aztán szabadon engedték, de 21 évesen ugyanaz a kór vitte el, mint Gertie-t. Johnny Baniszewski szintén két évet kapott, ahogy Coy Hubbard, Stephanie pasija is. Stephanie-t felmentették, mivel bizonyítékokkal szolgált a többiek ellen - ő szintén új névvel kezdett új életet, tanítónő lett és gyerekeket szült. Paula világra hozta a gyermekét, akit örökbe adtak, ő maga pedig hat évet ült börtönben. Szabadulása után friss személyazonosságot kapott és családja lett, pár évvel ezelőtt viszont kiderült a valódi kiléte és emiatt kirúgták a munkájából, egy iskolából, ahol 14 évig tanácsadóként dolgozott. A ház, ahol a rémtett történt, üresen állt 44 évig, aztán lebontották, a helyére egy parkolót fognak építeni. Sylvia tragédiája több művészeti alkotás (installáció, regény és dokumentumfilm) alapjául szolgált. A semmiért, értelmetlenül halt meg, a féltékenység és mások hibái miatt... 

SZPOJLER VÉGE 

Az An American Crime a valóban megtörtént eseményeknek kissé finomított verziója, de így is félelmetes, mellbevágó és sokkoló. A vége felé van egy fordulat, ami borzasztóan brutálisan hat a nézőre... Erős idegzetű, a drámákat kedvelő filmrajongóknak ajánlom, de csak 18 éven felülieknek! Nem az ábrázolt erőszak miatt, hanem az esemény kegyetlensége végett... 

Pontozás: 

imdb: 7.4 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Nem szívesen nézném újra.) 

Hírek: 

- Ellen Page másodszor is Kitty Pryde lesz az X-Men: Days of Future Pastben, ami Az elsők folytatása; mostanában pedig egy videojáték, a Beyond: Two Souls munkálataiban vesz részt: a hősnőt róla mintázták, ő adta az arcát, a mozgását és a hangját! Page ezeken kívül most először kipróbálja magát rendezőként, a Miss Stevens című vígjátékkal. (Az X-Ment láttam, írtam róla.)

- Scout Taylor-Compton ismét horrorban utazik, a 7500-ban egy repülőgépen elszabaduló természetfeletti hatalom terrorizálja az utasokat. 

- James Franco az Itt a végében önmagát alakítja egy csomó más színész mellett, akiknek a világvégével kell szembenézniük egy buli kellős közepén.

- Evan Peters kedvenc színésznőm, Juno Temple oldalán bukkan fel legközelebb, a Truck Stop névre hallgató drámában. (Ebből lett a Safelight, amit azóta szintén megnéztem és értekeztem róla a Filmrajongón.)

A 2012-es év értékelését itt olvashatjátok.

Tavaly egy fontos dolog megváltozott a filmes dolgaim közt, ugyanis Christina Ricci után Juno Temple lett a kedvenc színésznőm. Riccit természetesen nem felejtem el, de a helyzet az, hogy már hosszú ideje semmi érdemlegesben se vett részt, kivétel a bukott Pan Am-sorozat, amit kedveltem. (2017-ig még összehozta a remek Lizzie Borden-filmet és a hozzá kapcsolód mini-sorozatot, amit egyelőre nem láttam, de biztosan jó!) Ellenben Juno csillaga most emelkedik igazán magasra, a hazai közönség láthatta őt egy apró mellékszerepben a The Dark Knight Rises-ben, hamarosan pedig a mozikban lesz a Killer Joe, ami fantasztikus hír! Ezen túl BAFTÁra jelölték Ms. Temple-t, szóval tényleg csak idő kérdése, mire hazánkban is ismertté válik majd. (2017-re megkapta az említett díjat, a közönség pedig láthatta még a Sin City második részében és a Demónában.) A Filmrajongó ötödik születésnapját most csak az ő filmjeivel ünneplem, mivel a többi nagy kedvencemtől (Ellen Page, Natalie Portman és Chloë Grace Moretz) semmi igazán izgit nem találtam. (Azóta az utóbbi négyért különböző okokból, de már szinte egyáltalán nem rajongok...)

I. Jack and Diane (2012)

Előszeretettel nézem rajongásom tárgyait horrorokban, ezért örültem, amikor felröppent a hír, hogy Juno több borzongatós moziban is szerepet kapott, ezek közül időrendileg az első az itt tárgyalt mű, amit „leszbikus vérfarkasos horrorként” emlegettek. Már a puszta felvetés elég volt ahhoz, hogy érdekeljen a Jack and Diane, és a tudomásomra jutott elmarasztaló kritikák sem vették el a kedvemet tőle. Lássuk, mi ez: 

A kissé furcsa és naiv Diane (J.T.) nagynénjénél tölt néhány napot és a véletlennek köszönhetően megismerkedik a fiús, laza Jackkel (Riley Keough). A lányok szinte pillanatok alatt egymásba szeretnek, ám saját különcségük és a környezetük rosszallása nehezíti a kapcsolatukat. Diane-nek csak 6 napja van, amit együtt tölthet új párjával, Jack azonban többet akar. Az eseményeket csak bonyolítja, hogy mindkettejüknek megmagyarázhatatlan módon bizonyos időközönként vérezni kezd az orra és látomásaik támadnak, amikben rémisztő szörnyetegeket látnak. Vajon megmenthető ez a törékeny szerelem?

Nem titok, hogy nagyon sokat vártam ettől a filmtől és sajnos ennek a felét se teljesítette… Ez már a harmadik alkalom, hogy Junot egy homoszexualitással foglalkozó műben nézhettem meg, és az a része tényleg jó volt. Jackről már csak a külseje alapján is el tudom képzelni, hogy leszbikus és hát ki ne szeretne bele Ms.Temple-be?:) A konfliktusaik és a problémáik bemutatása életszerű, ennél fogva nem tudom, miért volt szükség erre az erőltetett ál-horror/fantasy-vonalra?!

INNENTŐL SZPOJLEREK JÖNNEK.

Először is, baromi fura, hogy se eleje, se vége nincs a történetnek. Csak úgy ott vagyunk és mennek az események, aztán jön a vége, ami végülis nem befejezés. Jó, hát értem, hogy kell valami érdekesség, hogy felkeltse a figyelmet, de azért lehetne egy minimális felvezetés és az se ártott volna, ha nem hagyják a dolgot a levegőben lógni, megoldatlanul a lezárással… De a csúcs ez a vérfarkas-dolog. Szóval, valójában szörny nincsen, de a "felbukkanásainak" értelme sincsen. A rejtélyes átvezető jelenetek, ahol mindenféle belső szerveken szőrszálak és hajfonatok csúsznak, semmit sem jelentenek, a két látomás és a remek nyitójelenet szintén totálisan értelmetlenek, csak úgy van minden. A legnagyobb csalódás viszont az orrvérzés, ami tényleg egy remek ötlet, de sehova se vezet. Ez is csak megtörténik és nincsen szerepe vagy értelme. Az orrvérzés, a bestia és a sötétség egyébiránt összefüggenek, de mivel a miértek és a hogyanok homályban maradnak, ezért erre nem vesztegetek több időt. 

Ha elvonatkoztatunk ettől a fölösleges állatkodástól, akkor is akadnak problémák. Például az, hogy szinte semmi nem történik. Ha leszámítjuk a smárolós jeleneteket és azokat, ahol vitatkoznak, akkor tényleg semmi sincs, de a legrosszabb a „pornós” részlet, ahol forgattak egy ostoba „amatőr pornót” és azt végig lejátsszák, ez pedig a történet teljes egészének szempontjából totálisan lényegtelen. És azt se értettem meg, hogy mi a szerepe a sebnek Jack arcán? Elüti egy kocsi, mert elmerül a gondolataiban, de ezt se tudom, hogy miért kellett? Ha legalább Diane sebezte volna meg a víziói alatt, de így?! Ami feltűnt még, az a kép elsötétedése, párszor talán a szomorúságot akarták így érzékeltetni, hogy minden szín komorabbá válik egy rövid időre, aztán visszavilágosul, de ez is csak egy fölösleges bonyolítás. 

SZPOJLER VÉGE

A témából kitalálható, hogy a Jack and Diane csak 18 éven felülieknek ajánlott, de annyit még megsúgok, hogy maszturbálás és némi meztelenség is akad benne. A sok rossz mellett azért lehet pozitívumokat találni: A feszültség nagyon érezhető az elején, amikor a lányok még csak kerülgetik egymást, a néző szinte átéli a helyzetüket; párszor meg lehet nevetni, ami egy komoly témánál sosem árt. Juno nagyon cuki és kitűnően játszik, Elvis unokája (Ms. Keough) viszont nem nyűgözött le. [De még mindig jobb volt, mint az egyetlen jelenetben szerepelő Kylie Nagysztár Minogue, aki köré óriási felhajtást csaptak, hogy jajj, hát ő benne van ebben a filmben és lányokkal csókolózik…] Az író-rendező-producer a csupa semmitmondó mozit készítő Bradley Rust Gray volt – kérdés, hogy egy jobb rendező többet tudott-e volna kihozni ebből? 

Érdekességek: Diane-t Diane Lane-nek hívják:D Eredetileg Ellen Page és Olivia Thirlby lettek volna a főszereplők (Ellen és Juno leszbikusokként, na, az aztán:O). Az ételek, amiket a lányok esznek, mind tartalmaznak valami vörös színűt. A stáblista végén külön köszönetet mondanak az alkotók többek közt Page-nek, Jena Malone-nak, Thrilby-nek és Alison Pillnek. John Mellencampnak, egy amerikai énekesnek van egy dala, aminek a címe ugyanaz, mint ennek a filmnek, de csak annyi a közös bennük, hogy tinik szerelméről szól (igaz, a dalban fiú és lány van…), így nem használták fel. 

A lényeg az, hogy ez nem horror, hanem egy dráma két homoszexuális lány szerelméről. Ennyi az egész, szóval csak az nézze meg, akit ez a téma (vagy valamelyik szereplő) érdekel. 

Pontozás: 

imdb: 4.5 (4 év alatt 0.6-ot emelkedett.)

Szerintem: 2/5 

II. Little Birds (Kismadarak, 2011)

Kb. egy éve olvasok, hallgatok és nézek interjúkat ezzel a filmmel kapcsolatban, így érthető, hogy érdekelt. Már az alapfelvetés is érdekesnek tűnt, mert ebből a felállásból általában mindig olyan mozik születnek, amik vagy nagyon jók (Dirty Girl) vagy nagyon súlyosak (Hick). Reméltem, hogy a Jack and Diane kaotikus összevisszasága után valami jót láthatok és szerencsére így lett! [Felhívnám a figyelmet arra, hogy ez szintén 18 éven felülieknek szól, mert már rögtön pucér jelenettel indul.] Nézzük a történetet:

Helyszínünk Salton Sea, egy kisváros a semmi közepén. Itt él a 15 éves, nagy dolgokra vágyó, mocskos szájú és manipulatív Lily (J.T.) meg a hasonló korú legjobb barátnője, a dolgos, jóakaratú Alison (Kay Panabaker). A lányok különféle őrültségekkel töltik az idejüket, de a kissé instabil Lily folyton kitalál valami veszélyeset, és aztán amikor egy nap találkoznak néhány Los Angeles-ből érkezett deszkás sráccal, a szőke csaj elhatározza, hogy utánuk megy az Angyalok Városába, ahol talán a nagybetűs Élet várja. Alison enged a nem egészen baráti unszolásnak és hősnőink egy elkötött autóval útra kelnek, hogy megtalálják azt a sok dolgot, ami eddig hiányzott az életükből. Ám míg egyikük túlságosan könnyen beadja a derekát, legyen szó bármiről és máris felnőttnek hiszi magát; addig a másik még mindig gyerek, ezen pedig nem akar olyan hirtelen változtatni. A szabad élet reménye azonban álságos hazugság és a sok tiltott dolog közül egyre több válik veszélyessé. Vajon hogyan alakul a lányok sorsa?

"Elutaztam a világ túlsó felére, hogy megtanuljam, hogy az emberek mindenütt ostobák és kegyetlenek. Ennyi erővel akár itthon is maradhattam volna."

Ha röviden akarom összefoglalni, akkor a Little Birds az élet nagy dolgairól szól, kicsiben. Benne van a szerelem, a szabadságvágy, a felnőtté válás, a barátság, a barátság összeütközése a szerelemmel, a kortársaktól származó nyomás, a kisvárosok „szennye” és így tovább. Az első 40 percben bemutatják nekünk, milyen úgy élni, ha semmi sem történik körülöttünk és hogy ki miként áll hozzá ehhez a dologhoz. Aztán a lányok útra kelnek és elkezdődik a kaland, ami másképp végződik, mint ahogy eltervezték… Lily megjátssza a nagy felnőttet, mindenkivel lekezelő, szemétláda, manipulatív; Alison viszont jólelkű, még tényleg gyerek és gyerekként szeretne viselkedni, neki nem sürgős felnőni. Jesse (Lily szerelme) szintén nem egy rossz ember, de ő sem elég erős ahhoz, hogy kiálljon a többiekkel szemben, ha másként gondol valamit. A két másik fiút sem mondanám gonosznak vagy negatívnak, de öten együtt csupa rossz dolgot művelnek – a „tömeg hatalmának” érzéséből kifolyólag. Ők is azokon mennek keresztül, amiken mindenki más, olyan problémáik vannak, mint mindenki másnak, csak éppen máshogy és máshol élnek.

Juno ezúttal egy antipatikus karaktert alakít, akit biztosan senki sem fog kedvelni, de az elcseszett múltja meg a reménytelen jelene alapot ad Lily-nek erre a viselkedésre, ellenben a cuki Kay Panabaker Alisonja nagyon közel került hozzám, mert annyira hasonlítunk. (Ha egy társaság összegyűlik, gyakran érzem magam úgy benne, ahogy Alison a deszkások közt.) Ez szerintem inkább Panabaker filmje, mint Junoé, legalábbis az én szememben mindenképpen. A többiek közül a jó fej Hogant játszó Neal McDonough, a magas gördeszkás Chris Coy és a fura arcú, de szimpatikus srácot életre keltő Kyle Gallner emelkednek ki, de meg kell említeni mindenki kedvencét, a kétjelenetes Kate Bosworth-öt is. Az író-rendező-zeneszerző Elgin James volt, akit a betétdalok némelyikében hallhatunk énekelni.

Érdekességek: A film részben a rendező életén alapul: Elgin James volt bandatag, punkénekes, ő a straight edge-stílus egyik punk-vezéralakja és 1 évet ült börtönben zsarolásért. Eredetileg arról szeretett volna mesélni, ahogy a legjobb barátjával annak idején beléptek egy bandába, de mivel félt attól, hogy a korábbi életében tapasztalt erőszakot istenítő alkotás születne, így finomított rajta és inkább két tinilány szempontjából mesélte el a sztorit. Juno választhatott, hogy melyik figurát akarja, ő pedig Lily mellett döntött, mert közelebb érezte magához. Az elsősorban sorozatszínésznő Kay és ő összebarátkoztak a felvételek alatt, együtt aludtak, filmeket néztek és gyorskajákat ettek:) Temple és James két évet dolgoztak együtt a Little Birds-ön, ezalatt megkedvelték egymást, és azóta is legjobb barátnak vagy családtagnak nevezik a másikat interjúk során. A direktor azt mondta, a filmje szerelmi vallomás az életét végigkísérő erős nőknek, köztük Junonak. A stáblistában külön köszönetet mondanak Robert Redfordnak és Gazdag Gyulának (magyar filmrendező). Tizenhat producer volt.

„Nem akarunk díjakat nyerni. Nem akarjuk, hogy az emberek szeressék ezt a filmet. Csak annyit akarunk, hogy nézzék meg és keltsen érzéseket bennük.” – Kay Panabaker 

A Little Birds költségeiről nem találtam adatokat, a bevétele kb. 16 és félezer dollár volt. A Sundance Fesztiválon nagy sikert aratott, később azonban számos negatív kritika érte; de akadt olyan szakértő is, aki jónak találta. Cikkem tárgya egyike lett 2012. tíz legjobb független mozijának, a Paste Magazin a tavalyi év ötven legjobb filmjei közé választotta, a Complex Magazin pedig a Legjobb 25 Nyári Film listájára vette fel. Elgin James-t a Variety megnevezte a Tíz Rendező, Akikre Oda Kell Figyelni-toplistáján.

Nekem tetszett, mert a fiatalokról szól, a fiatalok nyelvén és annak dacára, hogy egészen más körülmények közt éltem/élek/nőttem fel, mégis tudtam szimpatizálni ezekkel a srácokkal. Picit a Hickre emlékeztet, mert a befejezés annyira mellbevágó és mégis valahogy pozitív; az egyetlen hiba, amit említhetnék, az a hangosítás az elején (a vonatos résznél szinte alig érteni, ki mit mond), de ez az összértékből nem von le. 

Pontozás: 

imdb: 6.2 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek: 

- Juno Temple benne lesz a Sin City: A Dame To Kill Forban és friss info (2013.02.11.) megnyerte a BAFTA Rising Star Awardját! (Láttam, írtam róla.)

- Riley Keough a Mad Max: Fury Roadban bukkan fel legközelebb. (Nagyon nagy film és Riley irtó jól néz ki benne!)

- Chris Coy a Random című horrorban egy az ittenihez hasonló alakot kelt majd életre. 

- Neal McDonough Bruce Willis-ék mellett játszik a Red 2-ben. (Sajnos korántsem volt olyan jó, mint az első, erről is írtam.)

Önreklám-rovat, avagy minden, ami Juno Temple.

Most van öt éve, hogy elindítottam ezt az oldalt, és jó szokásom szerint a szülinap alkalmából értékelem az eltelt egy évet (mint valami pártvezér:D) 

A szülinapi bejegyzés ezen a linken találjátok.

A tavalyi év jelentős változásokat hozott a blog életében. Először is, ismét van munkám, emiatt gyorsabban elfáradok (meg hát öregszem:P), ezért az év vége felé már se időm, se energiám és hogy őszinte legyek, kedvem se volt a filmnézéshez. Emiatt a bejegyzések száma sajnos csökkent. A másik dolog, ami nyilván feltűnt már, hogy Mozsárágyú kilépett a szerkesztőségből. Ez az én hibámból történt elsősorban, de egyébként ő sokkal többet dolgozik, mint én, emiatt alig van szabadideje, és ez szintén szerepet játszott a döntésében. (2017-es megjegyzés: Azóta olvasószerkesztőként visszatért, és nagy ritkán írni is szokott, általában régi magyar filmekről, amiket én sose nézek...) A harmadik esemény - amire nincs magyarázatom -, az a november vége óta folyamatosan csökkenő olvasottság, ez ugyanis nincs összefüggésben az elsőnek említett kevesebb bejegyzéssel, mert akkoriban még azért a heti 1-2 írást szokás szerint szállítottam. A kommentekből még mindig alig akad egy-kettő, a facebookos lájkokról pedig nem kapok értesítést, mert nekem nincs ilyen oldalam, de azok azért gyűlnek. (2017-es megjegyzés: Már van, mert "muszáj volt".) Ennyi felvezetés után térjünk rá a tárgyra, avagy ilyen volt a 2012-es év számokban:

- Az év folyamán 140 bejegyzés született.

- Az összes bejegyzés száma lassan eléri az 1000-et!

- A legaktívabbak 2012. első hetében voltunk, itt 7 nap alatt 9 írás készült.

- A legjobb nap 08.30. volt, ekkor 669 oldalletöltést értünk el.

- A legtöbb látogató 11.01-én volt, ezen a napon 440 különböző IP-címet regisztrált a rendszer.

- Az utóbbi egy hónapban átlagosan naponta 150 látogató és ugyanennyi lapletöltés volt. (Kerekített adat 2013.01.01.-2013.01.31.-ig terjedő statisztika alapján.)

- 2008-as indulása óta a transfesser.blog.hu összesen 390 000 lapletöltést számlál. (Kerekített adat 2013.02.04.)

- A Kereső szerint a legtöbben a Killer Joe-ra kerestek rá, a teljes keresések 4,16%-át ez adja ki.

- A legtöbb katt a Bújócskára érkezett, 123. [A Keresőt és a kattintásokat én magam is befolyásolom a bejegyzések felújításakor és A héten a tvben listájának összeállításakor, így ezek nem teljesen reprezentatív adatok.]

- A legtöbb bejegyzéssel bíró kategóriánk a vígjáték, 391 filmünk van benne.

- Az év két legnagyobb projektje a Mulholland Drive – A sötétség útjának és a Szárnyas fejvadásznak a mélyreható, filozofikus ismertetése volt. Mindkettő nagyon sokáig készült… Valamint sikerült megnéznem 3 kivételével az összes videokazettára felvett mozimat, az a három (Eszelős szívatás, A Tizedes meg a többiek, Bean – Az igazi katasztrófafilm) viszont valószínűleg sosem kerülnek majd sorra… (2017-ben A Tizedes... már megvan, de nem videón néztük.)

A 2012-ben látott legjobb filmek: Tigris és sárkány, Nagy Hal, A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, SUPER, Fekete Hattyú, St. Trinian’s 2: The Legend of Fritton’s Gold, Mr. Nobody, Csontdaráló, A gödör, Amélie csodálatos élete, Let Me In, A remény rabjai

A 2012-ben látott legrosszabb filmek: Reneszánsz szerelem, A gazdatest, Winter of Frozen Dreams, USA állampolgár: Körkép

2012 legkülönösebb filmje (amit nem tudtam lepontozni): Sleeping Beauty

2013-ban a születésnapot egy dupla Juno Temple-írással ünneplem, amit hamarosan olvashattok. Erre az évre egyelőre semmit sem tudok ígérni, annyi bizonyos, hogy ha mozikba kerül az új Ha/Ver, a Carrie és a Magic Magic, akkor ezeket mindenképpen megnézem majd, de mivel nemrég ismét belekezdtem egy komolyabb írásba, ezért most sem fogok annyi időt szakítani a filmekre. Ettől függetlenül az oldal élni fog továbbra is, nem hagyom abba az elemzéseket!

Imádom a '80-as évek zenéit, és ebből a korszakból megkerülhetetlen a popmuzsika történetében az osztrák énekes/zeneszerző, Falco. A Rock Me Amadeus legendás előadója 15 évvel ezelőtt hunyt el egy autóbalesetben, az ő emlékére adta a Duna Tv ezt az életrajzi filmet.

A Verdammt, wir leben noch! a fikciót vegyíti a tényekkel, így mesél nekünk a legnagyobb németajkú popzenész életéről. Láthatjuk, hogy a fiatal Hansinak már iskolásként tehetsége volt a zenéhez, majd elhatározta, hogy sztár lesz belőle; szemtanúi lehetünk annak, amint felfedezi őt egy producer; megnézhetjük a kezdeti sikereit, a bukásokat és közben szólnak a legjobb számai/megelevenednek híres klipjei. Viszont szembesülhetünk azzal is, hogy ez a nagyszerű előadóművész a magánéletben nehéz természetű ember volt, nem vetette meg az alkoholt, sem a drogokat és (ha hihetünk a filmnek) jelentős kihívásnak bizonyult együtt élni vele. Valóban az extremitások embere lett volna? (A képernyőn Manuel Rubey kelti őt ismét életre, a feleségét Patricia Aulitzky formálja meg.)

Elismerem a készítők szándékát, de Falcot nem lehet eljátszani. Ő annyira egyedi, jellegzetes, karizmatikus és utánozhatatlan volt, akárcsak a hangja. Viszont annyiban érdemes látni ezt a művet, hogy megtudhassuk az érdekességeket róla - sajnos azonban a valóságot és az utólag kreált dolgokat néha nehéz elválasztani egymástól. Például nem tudom, hogy mennyi alapja van a gyerekével kapcsolatos mellékszálnak vagy, hogy tényleg ennyi drogot használt-e? A befejezés elég felkavaró, mert az utolsó pillanatait megörökítő képsorok darabokra vágva végigkísérik a teljes filmet, és ha figyelünk, azt láthatjuk, hogy öngyilkos lett - azonban nem így történt... A moziról konkrétan annyi érdekességet találtam, hogy Thomas Roth írta és rendezte, a költségvetése pedig körülbelül 3 millió euró volt.

Hans Hölzel-rovat 

Falco eredeti neve Johann Hölzel volt, 1957. február 19-én született és 1998. február 6-án hunyt el. Ő az egyetlen német nyelven éneklő zenész, aki első helyezést ért el az Egyesült Államok sikerlistáján (a Rock Me Amadeus-szal); és máig a legtöbb eladott lemezzel rendelkező osztrák művész (20 millió nagy és 15 millió kislemez). Abszolút hallása volt. A nevét a keletnémet síugró, Falko Weißpflogtól kölcsönözte. Szólókarrierje előtt egy berlini jazz-rock zenekarban énekelt, majd basszusgitározott a Ganymed (1981) és a Drahdiwaberl (1978-1983-ig) együttesekben. Legnagyobb sikerű dalai a Der Komissar, a már említett Rock Me Amadeus, a Vienna Calling, a The Sound of Musik, a Jeanny és folytatása a Coming Home (Jeanny Part II), valamint a halála után kijött Out of the Dark. (Én személy szerint kedvelem még a Body Next To Body-t, a Wiener Blutot, az Egoistot és a Mutter Der Mann Mit Dem Koks Ist Dat is; de most majd utánajárok a többi alkotásának!) 1988-tól ment lefelé a lejtőn, ekkortól nem sikerült megismételnie a régi sikereit, de állítólag elhunyta előtt a visszatérését tervezgette. Azon a végzetes napon terepjáróját vezetve egy busszal ütközött a Dominikai Köztársaságban, ahol akkoriban élt - egy vizsgálat bebizonyította, hogy a buszsofőr volt a hibás, aki ezért 3 évnyi letöltendő börtönbüntetést kapott. Bár Hans Hölzel már nem él, Falco tovább szárnyal, 1998 óta 13 lemeze jelent meg, a menedzsere megírta a róla szóló visszaemlékezést és számos médiumban emléket állítottak neki. 

Maga a film nem volt rossz, de kicsit úgy érzem, hogy túlságosan negatívan állították be őt. Aprócska "hibának" lehet még nevezni a 2 órás játékidőt, de ez alig tűnt fel, az viszont marhára zavart, hogy a gyerekkora bemutatása dögunalmas... Azért összességében érdekes és gondolatébresztő, kissé megingatta a Falcoról kialakított képemet és felidézte ezeket a király számokat, amiket sajnos manapság már alig hallani. 

Pontozás: 

imdb: 6.8 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 

Készen van a 2012-es év összefoglalója, készül a szülinapi bejegyzés és a héten még megpróbálom a lehető legtöbb mozit megnézni.

Nem is tudom, mikor találkoztam először a filmrendező Terry Gilliam munkásságával, de tény, hogy az ő (egyik?) fő műve, a Brazil inspirált arra, hogy öt évvel ezelőtt létrehozzam ezt az oldalt, így mindenképpen sokkal tartozom neki. A Brazil mellett kedvelem még tőle a Grimmet és a 12 majmot is, bár utóbbit nem szívesen nézem újra, mert elég súlyos alkotás - de ez Gilliam úr szinte minden munkájáról elmondható. És ha ő ül a rendezői székben, akkor engem rögtön érdekel az adott film, a Doctor Parnassus-nak pedig külön érdekessége, hogy ez a szó szerint az egekig emelkedett Heath Leadger utolsó munkája. De nem csak ezért érdekes, úgyhogy vágjunk is bele a történetbe:

Modern világunk Londonját különös tákolmány járja: egy szekér, ami pillanatok alatt miniatűr színházzá képes változni. A társulat mindössze négy főből áll: az ezeréves mesemondó, Doktor Parnassus (Christopher Plummer); a lánya, a szép Valentina (Lily Cole); a törpe Percy (Verne Troyer) és a hozzájuk szegődött fiatal Anton (Andrew Garfield). Ez a fura kompánia azzal az ígérettel kecsegteti a nézőket, hogy beléphetnek általuk a Képzelet Birodalmába, ahol bármi lehetséges; ám a mai kor emberét már hidegen hagyja ez az idejétmúlt szórakoztatási forma, így az előadások mindenhol kudarcba vagy botrányba fulladnak. Pedig ez nem csak trükk és szemfényvesztés... A dolgok viszont különös fordulatot vesznek, mikor egy esős éjjelen a Blackfriars-hídon áthaladva egy felakasztott férfira találnak, akit valahogy sikerül megmenteniük, majd befogadják maguk közé. A szélhámosság miatt bajba került Tony (H.L.) cserébe segít fellendíteni a showt és a siker látszólag nem marad el. Ám a háttérben áll egy alku, amiről senki sem tud: a Doktor magával az Ördöggel (Tom Waits) kötött fogadáson nyerte örök életét, ennek az ára a lánya lelke, akiért a Gonosz majd a tizenhatodik születésnapján jön el. Az idő vészesen fogy, de egy újabb fogadás talán megmentheti Valentinát: ha a társulatnak előbb sikerül öt lelket a helyes útra téríteni a Képzelet Birodalmában, mint hogy a Sátán ötöt tévútra vezessen, akkor a Doktor gyermeke szabad lesz. De ha elbuknak, pokolra jut. Vajon ki nyeri meg a fogadást, mi lesz a hősnővel és melyik félt fogja segíteni a titkokkal teli Tony?

Rég volt már 2008, amikor nagy hírverést kapott Ledger váratlan, tragikus halála; azonban a túlhajszolt ausztrál színész hattyúdalként hátrahagyott két fantasztikus alakítást: a Jokerét Nolan The Dark Knightjában és Tony-t a Parnassus-ban. Az utóbbi körüli hírverésből mindössze Lily Cole jelenléte és Ledger utolsó alakításának ténye maradt meg, így nem sejthettem, mire számítsak. Gilliam, nevéhez méltóképp most is realitásokat kever össze, ahogy az Időbanditákban vagy a fentebb említett alkotásaiban: itt a régmúlt dicső színházának megmaradt igehirdetői és a jelen sivár, egymástól elszigetelten élő emberei kerülnek összeütközésbe; valamint a valóság és a képzelet. A néző láthatja, hogy Terry bácsi szerint milyen lehet belépni egy másik ember gondolataiba, de felmerül ismét az öröklét fájdalmának kérdése, szemtanúi lehetünk a hazugságok pusztító hatásának és mindezt egy néhol már-már Monthy Python-szerű világban tárják elénk. A sztori egyetlen hatalmas baja az első óra, ami rémisztően unalmas. Szerencsére Ledger, Plummer és a néha felbukkanó Waits remekelnek, így végülis ki lehet bírni (Cole-t meg lehet bámulni:P), de szinte semmi nem történik; sőt, egészen Tony első átalakulásáig csak fölvezetést kapunk. A csúcspont a fogadás vége, majd pedig végül a befejezés, ami igazán felemelő - attól a pár perctől az élmény mégis összességében pozitívvá vált.

A többféle módon értelmezhető történetet remek színészek tárják elénk, a már említetteken kívül felbukkan még Johnny Depp (Tony 1), Jude Law (Tony 2), Colin Farrell (Tony 3) és Peter Stormare (az elnök), valamint néhány számomra érdekes ember is. [A St. Trinian's 1-2-ből a két emo-vezér, Paloma Faith és Monserrat Lombard, ráadásul egy jelenetben, együtt szerepelnek; valamint az egyik plázabeli gazdag vásárlónő Gwendoline Christie, aki a Trónok Harcából az óriás termetű Brienne.] Gilliam író, producer, látványtervező és zeneszerző volt; a másik író pedig Charles McKeown, akinek a Brazil forgatókönyvét köszönhetjük. A pénzelők között felfedezhetjük Amy Gilliamet, aki Terry lánya.

Érdekességek: A wikipedia szerint a Képzelet Birodalma válaszút elé állítja azt, aki belép; aki helyesen dönt, az megvilágosodik, aki helytelenül, nos, azt láthattuk... Vannak utalások a Godot-ra várva című klasszikus drámára, például Mr. Nick (az Ördög) ruhája és a Law-féle Tony nyakában lógó kötél. A mágikus tükör mögötti elképesztő világokat híres festmények inspirálták. Tony-t Tony Blairről mintázták, arról az emberről, aki " bátran kimondja a legőrültebb dolgokat, sőt, feltehetőleg még hisz is bennük"; a Doktor pedig Gilliam alteregója, egy idős férfi, akinek lenyűgöző képzelőereje van, de a világ, amiben él, már nem kíváncsi rá... Az akasztásos részlettel Roberto Calvira utaltak, aki egy hírhedt olasz bankár volt az 1900-as évek második felében és azon a hídon találtak rá, felakasztva - azóta bebizonyosodott, hogy meggyilkolták. A sok híres színész közül Johnny Deppet volt a legnehezebb megszerezni - nem mintha tiltakozott volna a projekt ellen, csak éppen alig volt ideje rá a Közellenségek miatt. Végül egy napra és három órára tudott elszabadulni, ezalatt kellett az összes jelenetét felvenni. A stábtagok közül nem csak Ledger hunyt el a felvételek ideje alatt, hanem az egyik fő producer, William Vince is, 44 évesen, rákban; ezen kívül a rendezőt az utómunkálatok idején elütötte egy autó, de szerencsére túlélte csigolyatöréssel. Ezek után azt mondta: "A harmadik alkalom nekünk kedvezett, nem sikerült elkapniuk. Elkapták a főszereplőnket, a producert és most a direktort is el akarták intézni, de a szemetek felsültek az utolsónál. Bárkik is ők... A nagy hármasra hajtottak (...) Ezzel biztosan kicsinálták volna a mozit. De nem sikerült megölniük. Itt maradtam, hogy elmeséljem a történetet." Egy vicces név a mellékszereplők közül: Peter New (az egyik mentős).

Heath Ledger-rovat

Az ausztrál színész a humoros szövegeinek nagy részét improvizálta. A filmet William Vince és Ledger emlékének szentelték, így a stáblista elején azt olvashatjuk, hogy "Heath Ledger és barátai filmje". Az ő szereplése volt az egyik tényező, amiért a producerek pénzelték a Parnassus-t, így amikor Gilliam megtudta a szomorú hírt, kijelentette, hogy "Ennek a mozinak annyi, ez ilyen egyszerű." Ezek után pár hónapig állt a munka, amíg kitalálták azt a remek megoldást, hogy a Képzelet Birodalmába való minden egyes belépésekor Tony arca megváltozik, így felfogadhatták az új színészeket és befejezhették a művet. Depp, Law és Farrell mind az elhunyt barátai voltak, ezért felajánlották a gázsijukat elvesztett kollégájuk lányának, a kis Mathildának, akinek így biztosították a jövőjét (egy darabig legalábbis). 

Több különös, megmagyarázhatatlan dolog történet a munkálatok során. Az utolsó mondat, amit Ledgertől rögzítettek, az volt, hogy "A hírnököt nem szokás lelőni." Amikor Johnny Depp részeit vették fel, akkor Depp megkérdezte a rendezőt, hogy mondhatná-e ezt a mondatot, anélkül, hogy tudta volna, hogy ez volt Heath utolsó mondata, amit ő maga is ott helyben talált ki. Terry bácsi kiemelte azt a fura jelenséget, amit én is észrevettem, hogy először alig tűnik fel, hogy Johnny az elődje helyére lépett, mert annyira hasonlítottak egymásra. Amikor az oroszok megérkeznek, akkor Tony megpróbál az éppen aktuális kuncsaft mögött elbújni és egyéb fura mozdulatokkal elrejtőzni. Ekkor Ledger Deppet utánozza és ettől az átalakulás még meggyőzőbb és még hihetetlen lett. Farrell azt állította, hogy Ledger szinte megszállta őt és valójában az elhunyt munkáját folytatta ahelyett, hogy a maga módján játszott volna. Gilliam így mesélt ezekről a furcsaságokról: "Nem akarom túlmisztifikálni a dolgot, de... a film önmagát készítette el. (...) Ironikus módon azok a döntések, amiket kényszerből hoztunk, jót tettek neki, ezek miatt olyan, mintha Heath segített volna a rendezésben és az írásban is." Néhányszor szükség volt egy dublőrre, aki Tony-t ábrázolja, erre a feladatra Zander Gladish-t találták. Őt az első két Képzelet-jelenetben láthatjuk, aztán amikor a karakter jelmezeket próbálgat, meg néhol a távolról felvett képeknél is. Gladish minden alkalommal a jellegzetes fehér maszkot viseli és nem szólal meg.

A The Imaginarium of Doctor Parnassus kb. 30 millió dollárból készült és világszerte több mint 60 milliót hozott be - valljuk be, nyilvánvaló, hogy Ledger halála fellendítette a jegyeladást... A kritikai megítélése vegyes volt. A Total Sci-Fi Online Magazin olvasói 2009 legjobb fantasy-jének választották, a jelmeztervező Monique Prudhomme munkájáért megkapta az Amerikai Jelmeztervező-Szövetségtől az Év Legjobbjának járó kitüntetést, valamint a Nemzetközi Újságíró-Akadémia Satellite-díjátadóján a Legjobb Kosztümöknek szólót. 

Végülis nem volt rossz, sokkal több jó dolog van benne, mint negatívum, de sajnos az unalmassága ellen nincs gyógyír. Ennek ellenére ajánlom, mert érdekes, látványos és szokatlan film! 

Pontozás:

imdb: 6.8 (4 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 3/5 

Hírek: 

- Terry Gilliam következő rendezése a The Zero Theorem című létkérdésekkel foglalkozó dráma. Ezen kívül szinkronizálni fog régi barátjának, Terry Jones-nak, az Absolutely Anything sci-fi vígjátékban: "Egy tanár furcsa dolgokat kezd átélni, miután kiderül, hogy varázshatalommal bír." A főbb szereplők: Gemma Arterton, Benedict Cumberbatch és Robin Williams. (Utóbbiban végül Simon Pegg lett a fő karakter.)

- Andrew Garfield másodszor is pókruhát ölt a jövőre érkező The Amazing Spider-Man 2-ben. (Ami olyan rossz lett, hogy a karaktert teljesen átformálták, és Garfieldot ki is rúgták.)

- Colin Farrell az igen érdekesnek tűnő Winter's Tale-ben (fantasy) látható és az új trendeket meglovagoló A zöld uraiban (szintén fantasy, de animációs, az eredeti címe Epic:D) hallható lesz 2014-ben. (Az első barmóság lett, a második eltűnt a süllyesztőben.)

- Verne Troyer állítólag szerepet kap a boszorkányüldözésről szóló, középkori horrorban, a Judge Ice-ban, ám ennek még az elkészülte sem biztos. 

- Tom Waits a tündérmesék sötét hangulatú feldolgozásainak újabb állomásában, a Pinocchioban lehet majd Gepetto mester hangja. Ez is animációs moziként készül, a rendezői székben Guillermo del Toroval. 

- Peter Stormare a horror vízeire evez új filmjeivel, a Clownnal (átok és gyilkos bohóc) meg a Miloval (horrorvígjáték egy srácról, akinek egy démon lakik a beleiben:D). 

Holnap indul az ünnepi hét, ezalatt sok filmet fogok nézni, valamint jön a 2012-es év értékelése és egy születésnapi bejegyzés is!

Tudom, már jó ideje nem írtam ide semmit és a látogatottság rekord-alacsony, de a jövő hétfőtől érdemes lesz megint nézni a blogot, mert szabadságot vettem ki és a jön a szülinapi hét, vagyis a tavalyi év összegzése, ünnepi bejegyzés és új cikkek is készülnek majd a jeles esemény alkalmából.

Szóval ne csüggedjen az a pár ember, aki még most is idejár, néhány nap és visszatérek!

Az első új cikk a Doktor Parnassus és a Képzelet Birodalma lesz.

A Dark Shadows megtekintése után figyeltem fel Chloë Grace Moretz-re, aki korát meghazudtoló színészi kvalitással bír és emellett igazán egyedi vonásai vannak, amitől nagyon vonzó is. (2017-es megjegyzés: Az évek során számomra egyre csúnyábbá vált, ahogy felnőtt, és sajnos valami miatt az utóbbi mondjuk 5 évben csupa szar izében vállalt szerepet...) Megnéztem a három leghíresebb filmjét, aztán csatlakoztam egy nemzetközi rajongói klubhoz és ott választottam ki a leányzó eddigi munkái közül a Texas Killing Fields-et. Ez a hét rendkívül különleges volt, hiszen hétfőn először adták magyarul az HBO-n a Cracks-et, ami a Merülések címet kapta, tegnap éjjel pedig ugyanezen a csatornán debütált a Texas gyilkos földjén. Sok képet láttam már belőle a Chloë-rajongói közösségben, de igazán nem tudtam, miről szól vagy, hogy mit várjak tőle. Ismertetem pár mondattal a sztorit, aztán kifejtem a véleményemet róla!

Helyszínünk Texas városa Texas államban, ahol a helyi rendőrség két nyomozója, a fiatal, hirtelen haragú és kemény módszereiről ismert Mike (Sam Worthington) és az idősebb, megfontoltabb, vallásos Brian (Jeffrey Dean Morgan) egy tinilány meggyilkolásának ügyében kutat. A jelek a városkában ügyködő stricik bűnösségére utalnak, ám akad még egy-két gyanús fickó és hamarosan újabb holttest kerül elő. A gondok sorát csak nehezíti, hogy Mike exfelesége, a szintén rendőr Pam (Jessica Chastain) állandóan a segítségüket kéri a körzetükön túli bűnesetekhez, Briannek pedig még külön fejfájást okoz a rémes családja miatt egész nap csavargó Anne (C.G.M.) felügyelete is. A három nyomozó együtt rájön, hogy a gyilkosságokat ugyanaz a személy követte el, aki rémtettei helyszínéül a város mellett elterülő lápot választotta ki, amit embert próbáló körülményei miatt a helyiek csak Gyilkos Földként emlegetnek. A harmadik áldozat után az egyre idegesebb és elszántabb zsaruknak kevés idejük marad a tettes előkerítésére, ugyanis hirtelen Anne szintén eltűnik. Vajon sikerül felgöngyölíteniük a szálakat, megállítani a gyilkost és megmenteni a kislányt, vagy elnyeli őket a Gyilkos Föld kérlelhetetlen mocsara?

Alapvetően egy egyszerű krimitörténettel van dolgunk: ott a gyilkos és vele szemben a rendőrök, akik nyomoznak utána; mellékszálként pedig a kislány, aki borzasztó körülmények között nőtt fel és bár otthon lenne a helye, nem akar ott lenni, aztán bárhová megy, könnyen bajba kerülhet. Érzékelhető még a Pam és Mike közötti rossz viszony, valamint nagyon felületesen az is, hogy a nő mennyire kedveli Briant. A történettel egyetlen komolyabb gondom van, ez pedig a stricik szála, akik szinte végig a rosszfiúk szerepét töltik be, aztán a sztorijuknak nincs lezárása: nem derül ki, hogy mit és miért csináltak, illetve, hogy a szőke fickóval mi lesz ezek után. A látványvilág nappal nagyon világos, éjjel piszkos képet tárnak elénk a poros kisvárosról; néha pedig furcsa, fekete átvezető snittekkel összekötött kisebb jelenetek is jönnek, elsősorban a kezdésnél meg a befejezésnél. Az események elég lassan folydogálnak, gyakorlatilag az erőszakos cselekmények nagy részét nem láthatjuk, a hangsúly inkább a szereplőkön és a köztük fennálló feszültségen van. Ezért maga a bűntény szinte marginálissá válik, ám tény, hogy engem nagyon érdekelt, ki a gyilkos. A megoldás sejthető, de az elterelések jól működnek és az "alvilág" bemutatásában felfedezhetünk egy jó adag társadalomkritikát - ezt azonban magunknak kell megtalálnunk. A történetet a valóság ihlette, a Gyilkos Mezők valóban létezik, azért hívják így, mert anno négy fiatal nő holttestét találták meg itt. Tavaly elfogtak és életfogytiglanra ítéltek egy Kevin Edison Smith nevű férfit, aki bizonyíthatóan végzett az egyik lánnyal és a hatóságok szerint köze lehet a Texas államban a '70-es és '80-as években eltűnt 30 lány halálához is. Térjünk vissza a fikcióhoz:

A színészek közül leginkább Morgan emelkedik ki, aki teljesen hiteles ebben a kissé megfáradt, alapvetően jóindulatú szerepben. Briannek egyrészt helyt kell állnia új közösségében, hiszen nemrég érkezett (erre csak utalások vannak), másrészt családos emberként még nagyobb felelősséget érez a bűnös kézre kerítéséhez, mert akár az ő gyermekei is lehetnek a következő áldozatok- vagy a szinte saját lányaként szeretett Anne (ezt meg már én következtettem ki). Morgan karakterének vallásosságát talán jobban is ki lehetett volna aknázni, így inkább csak egy apróság, ami reálisabbá teszi a figurát. Chloë Moretz jó, de alig szerepel, viszont azalatt kitűnően hozza a világban egyedül maradt, a gyermekkor és a felnőttlét határán megrekedt, perspektíva nélküli lányt, akivel igen ritkán történik bármi jó dolog. Worthington elviselhető, ez a szerep jobban állt neki, mint a hősködés a fantasy-kben; Jessica Chastain (aki a Zero Dark Thirty miatt most mindenütt ott van) viszont egyáltalán nem tett rám nagy benyomást, totál átlagos, semmilyen, ezt bárki más is ugyanígy el tudta volna játszani. A mellékalakok közül a beteges Rhinot életre keltő Stephen Grahamet (a legutóbbi Karib-tenger kalózaiból a vicces fiú) és Sheryl Lee-t (a Vámpírokban a prosti) említeném még meg - előbbi remek, utóbbi pedig ismerhető mondjuk még a Twin Peaks-ből. A rendező Ami Canaan Mann, akinek ez a második filmje, a többi munkája tv-sorozatok epizódjainak dirigálása volt. 

Érdekességek: A rendezőnő a híres direktor, Michael Mann (Az embervadász, Szemtől szemben) lánya, az apuka a producerek egyike volt. Ami Canaan Mann az egyik betétdal, a Kiss Your Eyes előadója is. A szerepeikre való felkészüléshez Moretz és Lee rehabilitációs központokat kerestek fel, ahol drogfüggőkkel töltöttek együtt némi időt - elvileg Lucy, az anya drogos vagy drogos volt, Anne pedig valószínűleg egy drogos terhesség eredménye miatt olyan furcsa. A főszereplő trióban három nagy "hős" találkozik: Hit-Girl (Chloë), A Komédiás (Morgan) és Jake Sully (Worthington). A film fogadtatásáról és költségeiről nem találtam adatot, független moziként az Egyesült Államokban mindössze 45 ezer dollárnyi bevétele lett, ám részt vett a 2011-es Velencei Filmfesztiválon a versenyben. 

Átlagos mozinak mondanám a Texas Killing Fields-et: nem kiemelkedően jó, sem nem rossz, ám valószínűleg ha kevesebb képet láttam volna belőle a neten, talán a sztori is jobban ütött volna. 

Pontozás: 

imdb: 5.7 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 

Hírek: 

- Chloë Grace Moretz és Jeffrey Dean Morgan két filmben is játszanak együtt ebben az évben. Az egyik a The Rut című kaland/dráma: "Apja megbecsülésének elnyeréséhez egy fiatal lány rengeteg veszélynek teszi ki magát, amikor egyedül indul el élete nagy kalandjára, hogy az érintetlen vadonban szarvasra vadásszon." A másik pedig a hasonló műfajú The Devil and the Deep Blue Sea: "Egy, a felesége elvesztésén túllépni képtelen, befelé forduló építész összebarátkozik egy nagydumás fiatal lánnyal és segít neki, hogy megépítsen egy tutajt, amivel nekivághat az Atlanti-óceánnak." (Az első sosem készült el, a másodikból lett a Book of Love, amiben Chloe helyett Maisie Williams játszik.)

Mostanában nem nagyon nézek filmeket, de azért a heti egy írást még így is tudom garantálni, szóval 7-8 napon belül újból jelentkezem!

Nekem bármit el lehet adni Natalie Portmannel és végülis miatta néztem meg ezt másodszorra is. Plusz még a Közelebb mellett szólt, hogy a másik választás Az átok lett volna, de mivel azt már kívülről tudom, és nem érhet az 1963-as eredetije nyomába sem, így inkább ezt választottam.

A film négy ember története: Dan, a "bukott író" (Jude Law); Alice, a sztriptíztáncosnő (N.P.); Anna, a fotós (Julia Roberts) és Larry, a bőrgyógyász (Clive Owen). Mind különbözőek, de közben hasonlóak is és a játékidő alatt a köztük formálódó szerelmi viszonyok alakulásának lehetünk tanúi. A két nő és a két férfi a boldogságért harcol egymással meg saját magukkal, a kérdés csak az, végül ki lesz ennek a furcsa háborúnak a győztese? És vajon milyen árat kell fizetnie ezért?

"A szerelem miért kevés?" 

Tulajdonképpen a négy hősön kívül semmi más lényeges nincsen, bennük pedig az a különös, hogy egyikük sem jó vagy rossz: egyszerűen csak esendő emberek. Nem archetípusok, de felvonultatják előttünk mindkét nem gyengeségeit: a csalfaságot, a leküzdhetetlen vágyat, a szerelmi bánatot, a fájdalmat és a pillanatnyi tökéletességet. Személy szerint hozzám talán Alice és Larry állnak legközelebb, a másik kettő motivációit képtelen vagyok megérteni. Egyébként Roberts alakján kívül a többiekben mind akad valami szimpatikus. Dan például jó humorral van megáldva, de az első látásra róla kialakított képünk nagyon távol áll a valóságtól. Larry látszólag egy durva állat, ám igazából talán ő a leginkább érzelmes közülük, a két férfi közös jelenetének végén viszont kiderül, hogy bizony mégsem az erkölcs bajnoka, sőt. (Személyes megjegyzés: Bizony minden oka megvan rá, hogy bosszút álljon.) Alice egy igazi kettős személyiség, egyik pillanatban olyan mint egy angyalka, a másikban pedig egy csábító, buja démon. (Portman rövid, vörös hajjal, aztán rózsaszín, majd platinaszőke parókában, sokszor csupán alig néhány ruhadarabot viselve elképesztő látványt nyújt...) Anna számomra kifejezetten taszító alak, róla nem is igazán akarok beszélni.

"Minden valami másnak a másolata." 

Ki kell hangsúlyoznom, hogy ez a történet csakis 18 éven felülieknek való, ám nem a látvány, hanem a szöveg miatt. Az összes szereplő végletekig szókimondó és elsősorban mindig a szexről van szó a párbeszédeikben, sokszor meglepően kendőzetlen módon; szerencsére a felemelőnek aligha nevezhető eseménysort itt-ott megszakítja egy-egy kis poén, ami jól jön a néző arcába vágott nyers valóság feldolgozásához. Külön érdekesség, hogy csak nyomokban láthatjuk az idő múlását, az egyes szekvenciák közt napok/hetek/hónapok vagy akár egy egész év is eltelhet, csak a szereplők külsejében bekövetkező minimális változások utalnak erre. A sztori alapjául Patrick Marber színdarabja szolgált, a forgatókönyvet maga Marber írta (az ő nevéhez fűződik az Egy botrány részletei is). A rendező-producer Mike Nichols (Diploma előtt, Farkas) volt.

"Mindent szeretek benned, ami fáj."

Érdekességek: A színpadi változat 1997-ben debütált. A darab és a film elvileg Mozart Cosi fan tutte-jének modernizálása, erre utal az operában játszódó részlet és a kísérőzene. Clive Owen játszott a darab egyik adaptációjában, akkor viszont Dant keltette életre. Natalie Portman a forgatás kezdetén egy fura ajándékkal lepte meg Julia Roberts-et: egy nyaklánccal, aminek a medáljába az volt belevésve, hogy "ribi" - utalva ezzel a sok káromkodást tartalmazó szövegkönyvre. Roberts a felvételek befejezése után viszonozta Portman kedvességét egy "kis ribi" feliratú nyakbavalóval:D Anna kiállítása az egyetlen jelenet, amikor mind a négy karakter egy helyiségben tartózkodik. Az utolsó percekben és a repülőtéren a vámnál kiderül, hogy Alice nem hazudott, amikor Larry fizetett neki, hogy megmondja az igazi nevét. A film befejezése csak utalás a darab végére, de ha a lezáró képsort figyelmesen nézzük, megtudhatjuk, hogy mi lesz Alice sorsa... A Closer 7 különböző díjat kapott, ezek nagyrészt Portman és Owen között osztódtak el. 

"Próbálj meg hazudni! Ez a világ közös pénzneme." 

A Közelebb 27 millió dollárból készült, 115 és fél milliót hozott vissza, ráadásul még a kritika is pozitívan értékelte. Nem mondhatnám, hogy szeretem, de a kitűnő színészi játék és a mindannyiunkat érintő kérdések valósághű bemutatása miatt egy nézést mindenképpen megérdemel. Natalie Portman-rajongóknak kötelező!

Pontozás: 

imdb: 7.3 

Szerintem: 5/5 (Csak azért, mert utálom Julia Roberts-et, még nem fogok pontot levonni...) 

Hírek: 

- Natalie Portman visszatér a mozivászonra Jane-ként a Thor: The Dark Worldben. (Ami teljesen felejthető lett.)

- Clive Owen szintén egy folytatásban bukkan fel hamarosan, a Sin City: A Dame to Kill Forban; valamint még egy érdekesnek tűnő filmet találtam nála, ez pedig a The Last Knights, egy akció/kaland Morgan Freemannel - egyelőre mást nem lehet tudni róla, de a címe elég figyelemfelkeltő. (Az elsőt láttam, írtam is róla.)

Ma este nagy valószínűséggel megnézem a 48 órát, de nem biztos. (Ez 2016-ra maradt, viszont annak az évnek az egyik legjobb filmje lett!)

Ezt a filmet lehet, hogy már egy évtizede kerestem. Irtó régen láttam és csak egyszer, de annyira erősen megmaradt, hogy újból látni akartam. Nagy örömömre szolgált, hogy jól emlékeztem és tényleg Rutger Hauer a férfi főszereplő, így nemrég sikerült rábukkannom a Fatherlandre. Mivel HBO-s és nekünk azóta van HBO-nk, hogy itthon megjelent, így lehetséges, hogy 1994-95-ben láthattam, 8 évesen?:O Akár ez is elképzelhető. Mindenesetre ez egy nagyszerű film, amit örülök, hogy ismét megtekinthettem. 

Egy alternatív valóságban járunk, ahol a náci Németország megnyerte a II. Világháborút és így Európát Germania uralja. A '60-as években vagyunk, a hidegháború a németek és az oroszok között zajlik, ám Hitlernek szüksége van egy szövetségesre a szovjetek ellen: ez pedig csakis Amerika lehet. Főszereplőnk az SS őrnagy Xavier March (R.H.), aki látja a rendszer visszásságait és megpróbál velük együtt élni; de egyik nap egy furcsa gyilkossági ügy felderítését bízzák rá, ami egyre szövevényesebbé válik. Közben Berlinbe érkezik egy propagandacélokat szolgáló körbevezetésre az amerikai újságírónő, Charlie (Miranda Richardson), aki pedig rejtélyes üzenetet kap, aminek nyomán elindulva egy másik emberölés helyszínére kerül, amit szintén March-nak kell feltárnia. A látszólag tökéletes rendszert szolgáló, alapvetően jó szándékú férfi és az igazságot mindenáron kideríteni akaró külföldi nő egymásban váratlanul szövetségesre lel, de kettejüknek egy egész birodalommal kell szembeszállniuk: a tét a világ sorsa. Vajon létrejön a Germania és Amerika közti szövetség vagy Charlie és Xavier sikerrel járnak és megakadályozhatják ezt?

"Hazám hűséges fia vagyok." 

A Robert Harris 1992-es regénye alapján készült A Harmadik Birodalom egy remekül kivitelezett vízió arról, hogy mi történt volna, ha a szövetségesek elveszítik a nagy háborút; és miközben az író által kitűnően felvázolt Reich mindennapjaiba, működésébe és a világ többi része felé mutatott álarca mögé is beleláthatunk, kibontakozik előttünk az a szövevényes összeesküvés, ami végül mégiscsak megbuktathatja a 75 éves Hitlert. A dolog pikantériája Xavier figurája, akit más néven és más külsővel, de mindenütt megtalálhatunk a disztópikus, diktatúrákkal foglalkozó filmekben; például ő Finch nyomozó a V mint Vérbosszúból, aki a rendszer egyik fogaskereke, de aztán mindenütt szembesül vele, hogy a békésnek tűnő felszín alatt elnyomás van. Charlie alakjában az oknyomozó újságíró ideája elevenedik meg, amire a koronát a befejezés teszi fel, mikor megtudhatjuk, mi lett vele. Hauer és Richardson már régóta kiérdemelték helyüket a legkitűnőbb karakterszínészek panteonjában, itt mindketten bizonyíthatják tehetségüket, bár March összetett figurája mellett a zsurnaliszta hölgy csak másodhegedűs. A mellékalakok közül Peter Vaughan (az SS vezére) lehet ismerős, akit a vak Aemon mesterként láthatunk a Trónok Harcában; a többiek közül Jean Marsh-ot (az egész összeesküvést megtestesítő Anna von Hagen) és Rudolph Fleischert (a csupán egy jelentben látható, ám mégis félelmetes Hitler) emelném ki. A sztoriban van néhány kisebb mellékszál, mondjuk maguk a gyilkosságok is ide tartoznak, de a legérdekesebb a March-ot és fiát bemutató tragikus eseménysor. A rendező Christopher Menaul volt, ő elsősorban tv-sorozatok és tv-filmek készítőjeként ismert.

"Nem ölhetünk meg angyalokat, igaz?" 

Érdekességek: A felvételek egy része tényleg Berlinben készült, a többit főként Csehországban rögzítették, ahol sok deprimáló külsejű, a hidegháború során emelt épületet találhattak. (Jöhettek volna ide is...) A filmesek által a német fővárosba álmodott monumentális építményeket Albert Speer, Hitler főépítésze tervezte, a négy közül (A Nép Fórumának Palotája, A Diadalív, az Olimpiai Stadion és a Birodalmi Kancellária) csak (az utóbbi) kettő épült meg. Anno a többi német építész úgy gondolta, hogy a másik két, túlontúl óriási méretű konstrukció összedőlne a saját súlya alatt, de azóta számítógépes szimulációkkal kimutatták, hogy Speer tervei hibátlanok voltak, meg lehetett volna valósítani őket, tehát ha a nácik valóban győznek, akkor Berlin kb. úgy nézett volna ki utána, ahogy itt megjelenítik. A Fatherland 4,1 millió fontba került, ám mivel az HBO számára, tévéfilmként készült, így nem volt bevétele. Miranda Richardson Golden Globe-ot nyert Legjobb Női Mellékszereplő Tévés Produkcióban kategóriában, Rutger Hauert több díjra is jelölték, de egyet sem kapott meg... 

Ezt a filmet azoknak ajánlom, akik szeretik a fiktív nácis mozikat, a háborús drámákat és a szövevényes krimiket. Remek színészek tolmácsolnak egy érdekes és eredeti történetet, aminek egyetlen hibája az, hogy a befejezése annyira erőteljesen beleivódik a néző emlékezetébe, hogy utána már aligha érdemes újra megnézni. 

Pontozás: 

imdb: 6.5 (4 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5 

Hírek: 

- Miranda Richardson benne lesz a következő nagy mese-feldolgozás-fantasy-ben, a Maleficentben Angelina Jolie, Juno Temple és Elle Fanning oldalán. (Láttam, írtam róla.)

A következő írásom tárgyát még nem ismerem...

Jó Filmekben Gazdag és Boldog Újévet Kívánok minden kedves Olvasómnak! 

Szeretem Guy Ritchie filmjeit, mert a rengeteg akció és a jó dumák mellett ráadásul lehet röhögni rajtuk, ám sajnos néha neki is becsúsznak baklövések. Szerencsére a 2009-es Sherlock Holmes nem ezek közé tartozik, hiszen az évtized elején hamvaiból föltámadt főnixként visszatérő Robert Downey Jr. és a kitűnő Jude Law együtt, kiegészülve a cuki Rachel McAdams-szel és az ördögi Mark Stronggal fantasztikus négyest alkotott. Ezen kívül Ritchie jellegzetes stílusát ötvözte Arthur Conan Doyle fordulatos regényeinek világával, megteremtve egy igazán egyedi XIX. századot. Nekem nagyon tetszett a Holmes, így vártam a folytatást, amit múlt vasárnap végre meg tudtam nézni. Hogy jó volt-e? A történet ismertetése után megmondom!

Egy év telt el, mióta Sherlock Holmes (R.D. Jr.) megoldotta utolsó nagy ügyét, ám most ismét egykori társa, dr. Watson (J.L.) segítségére van szüksége, mert egyre bizonyosabb lesz abban, hogy egy látszólag baleseteknek/véletleneknek tűnő történéssor, ami jelenleg megy végbe Európában, valójában egy bűnöző lángelme zseniális tervének része. Sherlock meg van győződve róla, hogy a tökéletesen feddhetetlennek tűnő Moriarty professzor (Jared Harris) áll mindezek mögött, de senki sem hisz neki... Címszereplőnk mindent elkövet, hogy kellemetlen helyzetbe hozza társát és elrontsa a jó doktor mézesheteit újdonsült arájával; ám hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy mindenkit óriási veszély fenyeget, mert Moriarty valóban tervezget, ráadásul igencsak grandiózus mértékben! Szerencsére egy talpraesett cigány jósnő (Noomi Rapace) és Holmes rendkívül fura bátyja (Stephen Fry) segédkezik a gaztevő lefülelésében, viszont ez az ellenfél azon túl, hogy méltó detektívünkhöz, talán még túl is szárnyalja őt. Vajon ki nyeri az elmék csatáját, ahol a tét az egész kontinens sorsa?

Már jó rég volt, hogy az első részt láttam és azt is csak egyszer, így a visszatérő motívumokra (kísérletezés a kutyával, a "jövőlátó" harcok) nem emlékeztem, de a lényeg az, hogy az év utolsó filmjének valami szórakoztatót akartam és a Game of Shadows megadta ezt. A küzdelmek nagyon látványosak, a poénok kitűnőek, a színészek elsőrangúak, Noomi Rapace-nak meg jól áll a hosszú göndör haj; ezekhez hozzájön még Hans Zimmer európai romák muzsikájából merítő zenéje, amit hallva a néző legszívesebben táncra perdülne. Két dolog van, ami miatt az Árnyjáték mégsem lett jobb, mint az elődje: az egyik az, hogy a fordulatok korántsem annyira meglepőek; a másik pedig a számomra túl ostoba befejezés. Ezt a lezárást azonban maga Conan Doyle találta ki és neki is meg kellett csinálnia a csavart, ami logikátlan és értelmetlen, de a rajongóknak még több Holmes-regény kellett... A mellékszereplők közt ismét feltűnik Rachel McAdams, bár nem túl sokáig van jelen; ismertebb arc még a jellegzetes külsejű Eddie Marsan, akit könnyű megjegyezni, ha már egyszer láttad valahol (pl. V mint Vérbosszú, Hancock); a producerek egyike pedig Susan Downey, Vasember úr felesége.

Érdekességek: A sztori alapját Az utolsó eset című novella adja, de megtalálhatóak benne motívumok Az üres házból, A Négyek jeléből, A görög tolmácsból, A félelem völgyéből, A pettyes pántból, A haldokló detektívből, A Bruce-Partington-tervek elrablásából, A lopakodó professzorból és A másik foltból is. A Game of Shadows-t olyan folytatásnak szánták, ami önmagában megállja a helyét, nem szükséges, hogy a nézője ismerje hozzá az előzményt (ezt tudom igazolni). Mind a nyitó, mind a záró stáblistát érdemes megnézni, mert olyan, mintha Watson jegyzetfüzetét nézegetnénk, ahol az események rajzokként jelennek meg, amiket Az utolsó esetből származó, kézzel írt részletek illusztrálnak. Stephen Fry és Jared Harris ugyanazon a napon születtek. A tengeri résznél látható hajó valódi gőzhajó, az utolsó forgalomban lévő tengeri utazásra alkalmas gőzös, a PS Waverly, ami Írországban rendszeresen közlekedik. A már említett roma zenét Zimmer és Ritchie együtt gyűjtötték Szlovákiában, Olaszországban és Franciaországban, ahol tanulmányozták a cigányok életkörülményeit, szokásait és tizenhárom muzsikust közülük magukkal vittek, hogy segítsenek a filmben. A hivatalos kísérőzenét tartalmazó lemez bevételének egy részét a készítők a romák segítésére ajánlották fel.

SZPOJLER ITT 

Az imdbn található egyik hozzászólás szerint Holmes valóban képes lehet túlélni a zuhanást, amennyiben a vízesés "tövébe" (ahol a lezúduló víz beleömlik a tengerbe) esik - kérdés, hogy akkor vajon a professzor is túlélhette-e? 

SZPOJLER VÉGE 

A Sherlock Holmes: Árnyjáték 125 millió dollárból készült és kis híján 545 milliót hozott vissza, ezzel 2011 tizenkettedik legnagyobb bevételű mozija lett. A kritikusoktól vegyes értékelést kapott. 

Nekem tetszett, bár emlékeim szerint az előző egy kicsit jobb volt. A befejezés nem egészen illik oda, emiatt és a kitalálható fordulatok miatt egy pontot levonok. 

Pontozás: 

imdb: 7.5 

Szerintem: 4/5 

Hírek:

- A Warner Bros. bejelentette, hogy lesz Sherlock Holmes 3. (2017-ben még nincs kész.)

- Robert Downey Jr. biztosan újból felölti szuperhős-alteregóját a Vasember 3-ban és talán az Avengers 2-ben is. (Mindkettő megtörtént, a másodikat láttam, közepes volt...)

- Noomi Rapace ismét szembenéz a félelmetes idegenekkel a Prometheus 2-ben. (Amiből végül Alien: Covenant lett és ő már nincs benne...)

- Jared Harris egy tudósokból álló csapat tagját alakítja a The Quiet Ones című horrorban, ahol a fehér köpenyes urak és hölgyek egy kopogó szellemet akarnak létrehozni...

- Stephen Fry felbukkan a következő A hobbitban, valamint szinkronizál a The Canterville Ghost nevű animációs filmben, aminek társproducere is. 

- Bár nem egészen ide tartozik, de lesz/lehet Lobo-film! Az őrült, mániákus gyilkos motoros űrlény-zsoldos elképesztő, fekete humorral átszőtt kalandjai végre megelevened(het)nek egész estés mozgókép formájában! Remélem 18-as karikásan, ezt úgy kellene megcsinálni!  (Sajnos a jelenlegi képregényes Lobo csak egy béna kópiája a réginek...)

Várható írások: A Harmadik Birodalom (Fatherland). 

Itt pedig megnézhetitek Noomi Rapace legutóbbi munkáját, a Rolling Stones új számának, a Doom and Gloomnak a klipjét, de CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK!