A filmről szóló rövidebb írásomat itt olvashatjátok. 

AKI MÉG NEM LÁTTA, AZ NE OLVASSON TOVÁBB! 

Megint az a helyzet állt elő, mint hónapokkal ezelőtt, amikor a cinegore kerekasztalához néztem meg a Mulholland Dr.-ot, tehát az, hogy a szóban forgó filmhez annyi érdekesség és értelmezési lehetőség tartozik, amennyit egyetlen cikkbe lehetetlenség belesűríteni. Egy vagy két évvel ezelőtt persze megtettem volna, de mára már ott tartok, hogy inkább írok két bejegyzést, az első a "száraz" tényeket tartalmazza, míg a második egy határidővel nem rendelkező, lassan készülő alkotás, amin lehet merengeni meg agyalni. Most konkrétan abból a szempontból hátrányban vagyok, hogy a Blade Runner minden nagysága ellenére sem volt rám olyan hatással, mint a már említett David Lynch-mű, így annak dacára, hogy másodszorra láttam, mégsem érzem azt, hogy rengeteg magvas gondolatom lenne vele kapcsolatban. Persze evés közben jön meg az étvágy, így lehetséges, hogy a végére ebből is egy A Mulholland Drive értelmezési lehetőségeihez hasonlóan komplex és összetett cikk válik - majd meglátjuk! 

Az egész Szárnyas fejvadász az író Philip K. Dicktől eredeztethető. Ő egy amerikai ember volt, 1928-ban született és nem sokkal az itt tárgyalt film bemutatója előtt, 1982-ben hunyt el, 53 évesen, stroke miatt. Novellákat, esszéket és regényeket írt, ám saját idejében a kritikai elismerés dacára nem számított sikeres írónak. 1955-ben jelent meg az első munkája (Solar Lottery), ám már 1950-ben elkészült legkorábbi alkotásával (Gather Yourselves Together). Nagyrészt sci-fi témakörben írt, ám jelentek meg egyéb műfajú alkotásai is, pl. az egyik legismertebb regénye, a The Man In The High Castle a nácizmussal foglalkozik. Utolsó műve a The Owl In Daylight befejezetlen maradt. 

"Olyan emberekről akarok írni, akiket szeretek; egy olyan világban, amit én találtam ki, nem a valódi világunkban, mert a valódi világunk nem felel meg az elvárásaimnak." - Philip K. Dick 

A legkorábbi Dick-íráson alapuló mozgókép az 1962-ben futó tudományos-fantasztikus széria, az Out of This World Imposter című epizódja, ám ennek megjelenése után egy darabig senki sem foglalkozott vele a filmiparban. Aztán 1968-ban kijött a Do Androids Dream of Electric Sheep? című regény, ami azonnal felkeltette a hollywoodiak figyelmét, ám a Martin Scorsese vezette alkotói gárda annyira pocsék forgatókönyvet hozott össze belőle, hogy Dick nem adott engedélyt a mozi elkészítésére. Az évek lassan teltek és aztán elérkezünk Ridley Scotthoz és csapatához, akik ismét megpróbálkoztak ennek az alkotásnak az ezüst vászonra adaptálásával. Következzenek az "általános" érdekességek, avagy ha már láttad az írás témájául szolgáló mozit, akkor ezek biztosan érdekelni fognak: 

Bár a történet a Do Androids Dream of Electric Sheep?-en alapszik, a cím egy másik regényből származik, a The Bladerunnerből, amit Alan Nourse alkotott meg. Scott mindössze a könyv címét vette meg, a sztori meg a hozzá tartozó, William S. Burroughs által írt forgatókönyv nem kellett neki. A bladerunner eredetileg egy illegális sebészeti eszközökkel kereskedő személy volt. Sem a rendező, sem a végső szkriptet tető alá hozó David Webb Peoples nem olvasta Philip K. Dick regényét, ami hosszas levezetés után, de mégiscsak a nácik ordas eszméitől eltorzult emberi elmékből ered - Dick ezeket kutatta a The Man In The High Castle-höz. A Szárnyas fejvadász kiindulópontját jelentő műben egyszer sem szerepel a replikáns szó, ez Peoples lányától származik, aki mikrobiológiát és vegyészetet tanult, ő mesélt az apjának a replikációról, ami tulajdonképpen a klónozás. A producerek közt található Michael Deeley nyolcszor mondott nemet a projektre, mire végül beszállt. Dick kezdetben ellene volt a filmnek, mert az első forgatókönyv-változat nem nyerte el a tetszését, de aztán bevették kreatív konzultánsnak, gyakorlatilag mindenbe beleszólhatott és ennek hatására végül a Blade Runner támogatójává vált. Érdekesség, hogy ő és Scott csak a felvételek befejezése után találkoztak először. Többen is elmondták a stábtagok közül, hogy a díszleteket és a kellékeket hihetetlenül részletesen kidolgozták, de a néző számára ez sajnos észrevehetetlen. (Erre vannak konkrét példák, de senkit sem akarok fárasztani velük.) 

A színészek kiválasztása lett az egyik központi probléma, hiszen ahány forgatókönyvíró és producer volt, annyi ember neve került szóba, de Scott és Dick rendelkezett saját elképzeléssel. Ahogy már említettem (az előző cikkben), Fordot Steven Speilberg ajánlotta, aki nagyon meg volt elégedve Harrison teljesítményével az Indiana Jones-ban; a női főhőst játszó Sean Young pedig gyakorlatilag ismeretlen volt ekkor. Ford és Scott igen nehezen jöttek ki egymással, mindkettejüket rendkívül megterhelte ez a munka, de nemcsak a másik jelenléte miatt. A főszereplő és a direktor már a kezdetektől konfliktusban volt egymással, aminek a forgatókönyv szolgáltatott alapot, a dolog pedig odáig fajult, hogy a felvételek alatt nem is álltak szóba a másikkal, a színész pedig éveken át messziről elkerülte a Blade Runnernek még csak az említését is. 2007-ben, az egyik Szárnyas fejvadász-dokumentumfilm forgatásakor mégis a kamerák elé állt, mondván addigra már kibékült a rendezővel. 

Scott meghallgatás nélkül választotta ki Rutger Hauert, néhány korábbi munkáját megnézve. A vicces kedvű Hauer viszont megtréfálta a rendezőt és az első találkozásukra összeválogatott egy garantáltan emlékezetes öltözéket. Rózsaszín szaténnadrágot; fehér színű, farkassal díszített pulóvert és egy hatalmas zöld napszemüveget viselt ekkor, Scottot meg a frász kerülgette tőle:D A holland színésznek a mai napig Roy Batty a kedvenc alakítása, ami ráadásul még Philip K. Dick tetszését is elnyerte. Hauer találta ki, hogy Batty a halálakor szabadon engedjen egy fehér galambot, ám a madár az "esőtől" annyira elázott, hogy csak kiugrott az anroidvezér kezéből és elsétált. 

Edward James Olmos ötlete volt a városi nyelv. Zhora kígyója a színésznő Joanna Cassidy saját házi kedvence. Mikor Deckard megtalálja a pikkelyt a kádban, akkor nem Fordot láthatjuk, hanem a kaszkadőrét, Vic Armstrongot, ugyanis ő akkor éppen nem ért rá. Daryl Hannah totál véletlenül törte be az autó ablakát, amikor a karaktere elmenekült Sebastian elől, mert megcsúszott a vizes úton - az az üveg még csak nem is volt preparálva és nyolc helyen szilánk ment a hölgy csuklójába. Ugyanígy egy véletlen esemény látható akkor, mikor Deckard megakadályozza Rachelt, hogy elhagyja a lakást. Ford ekkor túl erősen lökte a falhoz Sean Youngot, akinek az arcán valódi fájdalom és düh tükröződik. A rendező és a stáb közti összetűzések sztrájkhoz vezettek, emiatt hihetetlen mértékben meghosszabbodott a forgatás ideje, ez pedig egyik alkalommal annyira megterhelte Rutger Hauert, hogy elnézést kért, visszatért a szállodai szobájába és diszkréten összeesett:) Ridley Scott a nehézségek ellenére azt mondja, hogy ez a legteljesebb és a leginkább személyes műve. 

A készítés folyamatának légkörére jellemző, hogy már az elején rossz viszony alakult ki a direktor és az operatőrök között. A Tyrell irodájában játszódó jeleneteket Scott két hétnyi munka után újraforgattatta, ezzel a kollégáival való konfliktus kialakítása mellett két héttel meghosszabbította a munkálatokat. Később aztán  elkezdődött a "póló-háború", aminek keretében a stábtagok Scott módszereit becsmérlő pólókban kezdtek járni, a direktor és a közelebbi munkatársai pedig válasszal ellátott ruhadarabokat vettek fel. A szerződésben foglaltak szerint ha a produkció túllépi a megengedett keretet, akkor a társproducerek kezükbe vehetik az irányítást; majd mivel ez a keret-túllépés megtörtént, így miután az anyagok rögzítése befejeződött, a fő "pénzellátó" Michael Deeley-t és Ridley bácsit kirúgták, a helyüket pedig a Jerry Perenchio-Bud Yorkin-páros vette át. Ők követték el a mozis verziót és ők írták a narrációt, amit Deckard mond el a játékidő alatt - ezek vezettek a Blade Runner bukásához... Egy városi legenda szerint az említett szöveg, amit Ford a látottak alá mondott, direkt olyan pocsék. A színész hangsúlyozta, hogy mennyire utálta a dolgot, de kitart amellett, hogy a körülményekhez képest a lehető legjobb teljesítményét nyújtotta - azt gondolta, úgysem használják majd fel az anyagot. Deckard alakítója ma is azt mondja, hogy ez volt az egyik legmegterhelőbb film, amin valaha dolgozott, egyrészt a frusztráló felvételek, másrészt az utólagos változtatások sorozata miatt. 

"Mikor végeztem a forgatókönyvvel, előkerestem a regényt és átfutottam azt is. Egymásra építkeznek, így aki először a regénnyel találkozott, annak tetszeni fog a film és aki elsőnek a filmet látta, az élvezni fogja a regényt." - Philip K. Dick 

A filmszínházas verzió stáblistája alatt felfedezhetőek a Stanley Kubrick-féle Ragyogás kimaradt képsorai. Pris akrobatikus támadásának végrehajtására egy tornásznőt alkalmaztak, ám ő a rengeteg próba alatt úgy elfáradt, hogy végül nem tudta végrehajtani az akciót. Helyette egy sebtében felvett férfi tornászt láthatunk. A karakterek francia, Boyard márkájú cigarettát szívnak. A replikánsok fénylő szemét egy ősi fényeffekttel hozták létre, amit még Fritz Lang talált fel a Metropolis-hoz - a Szárnyas fejvadász rengeteg dologban hasonlít ehhez a legendás némafilmhez. Tyrell piramisának modellje kb. 2,7 méter széles és 6,3 méter magas volt - a makett véletlenül kigyulladt és elégett, így az Alien Space Jockey-jához hasonlóan nem maradt fent. A nyitójelenetben a város házainak egyike valójában egy mosdókagyló:) A betétdalokat tartalmazó album csak 1992-ben jött ki. Ehhez a mozgóképhez kapcsolódik egy hírhedt mendemonda, ami szerint minden egyes cég, ami reklámot helyezett el ebben a sötét, jövőbeli városban, az csődbe megy, vagy mélypontra kerül - "a Szárnyas fejvadász átka" anno valóban lesújtott a Coca-Colára meg az Atarira. A filmből nem készült regény, hanem az alapul szolgáló Dick-művet adták ki újra, más címmel és más borítóval. 

Ahogy már szóba került, több változata létezik ennek a műnek. A legritkább közülük a San Diego Sneak Preview, amit csak egyszer vetítettek, 1982 májusában és majdnem megegyezett a mozissal, de tartalmazott három extra jelenetet. A leghosszabb a 2007-es Ridley Scott's The Final Cut, ami 117 perc. Az eredeti Blade Runner kópiája 1989-ben bukkant fel, addig mindenki azt hitte, hogy eltűnt. Ebben nincs benne a narráció, a rendezőnek mégsem tetszett, szeretett volna még alakítani rajta, de nem kapott rá elég időt, így aztán a Rendezői Változat néven kiadott film valójában nem is az - a The Final Cut az igazi. Az említett valódi rendezői változathoz több javítást is elvégeztek, ezek egyike Zhora halál-jelenetének újraforgatása volt. Joanna Cassidy 25 év után simán belefért az 1982-es, sokat mutató jelmezébe és ráadásul képes volt szinte tökéletesen megismételni negyed évszázaddal korábbi mozdulatait, ami elképesztő színészi teljesítmény. Az újonnan felvett részletet zöld háttér és számítógépes grafika segítségével tették be a megfelelő helyre. 2007-ben megjelent a gyűjtőknek készült Ultimate Edition DVD, ami egy ötlemezes kiadvány. 

"A történet lényege - legalábbis szerintem - az, hogy miközben levadássza és megöli a replikánsokat, Deckard fokozatosan elveszíti emberi mivoltát. Eközben úgy tűnik, hogy maguk a replikánsok egyre inkább emberibbek lesznek. Végül Deckardnak fel kell tennie a kérdést, hogy miért teszi azt, amit tesz és hogy van-e lényeges különbség közte és köztük? Ha pedig még tovább megy, az is felmerülhet benne, hogy egyáltalán kicsoda ő, ha valójában nincs lényeges különbség?" - Philip K. Dick 

A most következő bekezdésekben a történet al- és főtémáit tárgyalom. Saját kútfőből azt szűrtem le, hogy talán a leglényegesebb kérdések a megkülönböztetés és a fajgyűlölet. Ha úgy vesszük, akkor a replikánsok is emberek, sőt, ők azok, akikké mi szeretnénk válni. Lehet, hogy éppen ezért üldözzük őket annyira, mert jobbak nálunk? De ha már itt tartunk, az tesz minket emberré, hogy tökéletlenek vagyunk, hibázunk; éppen ezért eme "felsőbbrendű" lények túl tökéletesek ahhoz, hogy emberek lehessenek. Szóval üldözik, szolgasorba kényszerítik és tárgyiasítják őket - éppen úgy, ahogy a nácizmus hívei az áldozataikat. Csak még egy példa: a Földön tilos androidoknak tartózkodni, de Batty és társai mégis idejönnek, hogy találkozzanak alkotójukkal - mint az üldözöttek, akik azzal a tudattal térnek haza, hogy a biztos halál várja őket, de mégsem tehetnek mást. Hangsúlyoznám, hogy ez csak egy értelmezési lehetőség, azonban ismerve a regény megírásának körülményeit, ez a dolog, még ha felszínesen is, de biztosan benne van. 

Még a legalapvetőbb dolog, a műfaji meghatározás sem egyszerű a Szárnyas fejvadász esetében, hiszen bár alapvetően sci-fi akciófilm, de tartalmaz film noir és cyberpunk elemeket, ezen kívül bibliai meg irodalmi forrásokra (William Blake) is támaszkodik. Ezen alkotóelemek révén egyszerre van jelen a múlt (az említett bibliai utalások), a jelen (ez a világ hiába modern, külsőségeiben mégsem annyira különbözik a miénktől) és a (sötét) jövő, ami hol csillogó és fantasztikus (Tyrell épülete), hol pedig mocskos és romos (Sebastian lakhelye). A korok és idősíkok találkozása feszültséget, a sok értelmezési lehetőség pedig bizonytalanságot teremt a néző számára. Az egyik dolog, amit a mű bemutat, az a technikai fejlődés hatása a társadalomra és a környezetre - a regényben ez a vonal nagyon erőteljes. Ennek példája a teljesen mesterséges környezet: sehol egy növény, az ég fekete és állandóan esik az eső, az állatokból pedig már csak robot-másolatok maradtak fent. 

A fő téma persze - ahogy azt a korábbi Dick-idézetből is kivehettétek - a lét kérdéseinek boncolgatása. A hús-vér szereplők nem törődnek a másikkal, az utcákon mozgó tömeg hideg és személytelen; míg a replikánsok szenvedéllyel teli, egymást segítő lények - emberibbek nálunk. Ez a tulajdonságuk nem csak Deckardot, de minket, a nézőket is arra késztet, hogy elgondolkozzunk rajta, mit jelent embernek lenni, és ha eljutunk a definícióig, át kell gondolnunk, hogy vajon mi magunk beleférünk-e ebbe a kategóriába... Ugyanakkor az isten-komplexus, a mesterséges úton életet teremtő ember problémája szintén felvetődik, úgy, ahogy évszázadokkal korábban Mary Shelley Frankensteinjében. A klónozás és az intelligens gépek olyan dolgok, amik már jelen vannak a világban - talán észre se vesszük őket vagy nem tudunk róluk -; Scott filmje pedig 30 évvel ezelőtt felhívta a figyelmünket, hogy mi történhet, ha ezek kicsúsznak a kezünkből - reméljük, hogy másként lesz... 

Érdekes mellékszálacska a sakkjátszma, amit Sebastian és Tyrell játszik egymással. Batty beleavatkozik, így végül az előbbi nyer, de aki látta a filmet, az tudja, hogy mind a győztes, mind a vesztes jutalma ugyanaz: halál. A sakkparti a replikánsok és az emberek harcát is bemutatja, mert az emberek gyalogokként (nagy számban jelenlévő, feláldozható személyként) tekintenek az androidokra, míg ők el akarják érni a halhatatlanságot (átérve az ellenfél térfelére a gyalogból királynő lehet). Egy másik megközelítés szerint a játszma Batty-t jelképezi, aki Tyrellhez akar eljutni, ő pedig kétszer is végzetes hibát követ el, ezzel Roy kezére játssza saját magát. Különleges pillanat az, amikor Roy megmenti Deckardot. Ez sokak szerint azért történik, hogy Batty átadja a tapasztalatait Deckardnak, felkészítse rá, milyen érzés lesz majd a halál küszöbén állni, ezáltal a férfi örökké emlékezni fog rá, vagyis így - ha nem is szó szerint - de az android-vezér mégiscsak eléri a halhatatlanságot. Ennek az igazi különlegessége viszont az, hogy Rutger Hauer az utolsó pillanatban találta ki karaktere szavait és viselkedését, vagyis ez a szimbólum teljesen improvizált, nem egy előre betervezett dolog - így lehetséges, hogy nem jelent semmit. 

Az összeesküvés-elméletek rajongói is találhatnak nekik tetsző dolgokat ebben a világban, hiszen mindent erőteljesen áthat a paranoia: A nagyvállalati hatalom megtestesülései (pl. a piramis), a mindenütt jelen lévő rendőri erők (a repülő kocsijaikkal!), a mindenfelé kutató reflektor-nyalábok és a replikánsok kiszűrésére szolgáló különös vizsgálat mind-mind ezt erősítik. Az androidok létrehozása és programozása pedig (egyesek szerint) az individuum feletti hatalmat jelképezi. Ezen túl óriási jelentősége van a szemnek, mint szimbólumnak, erre azonban nem térnék ki bővebben, mert túl sok példa van rá, mindössze két dologra hívom fel a figyelmeteket: az androidok fénylő szemére és a tesztben látott, hatalmasra nagyított látószervekre. Ezeken túl megfigyelhető a kultúrák keveredése, a japán feliratok és arcok jelenléte pedig a '80-as évek egyik nagy félelmét mutatja be, azt, hogy az amerikaiak tartottak (és szerintem ma is tartanak) attól, hogy a japánok gazdaságilag feléjük kerekednek majd - a Blade Runner világában ez (már?) megtörtént. Az elnyomó hatalomtól menekülve sok ember elhagyja a Földet és a kolóniákra költözik, valamint több jel mutat tömeges bevándorlásra, ami az USA egyik állandó problémája a mai napig. Úgy látszik, ez a jövőben sem oldódik meg számukra... (2016-ra Európa ugyanebben a csónakban evez...)

Az utolsó mellékszál, amiről beszélni szeretnék, az a kereszténységgel kapcsolatos értelmezési lehetőség. A négy android szuperképességekkel bír (hozzánk viszonyítva), teremtették őket (Tyrell és cége), valamint "az égből jöttek" (egy másik bolygóról), így olyanok, mint a bukott angyalok. Roy talán maga Lucifer, aki inkább "úr a pokolban, mint szolga a mennyben", Hauer pedig rosszul idézi Blake-et (tűzben felkelő angyalok helyett lángolva zuhanó angyalokat mond), ezzel tovább erősíti ezt az elgondolást. Mikor Batty átszúrja a kezét, azt szinte mindenki egy krisztusi sebnek értelmezi, ráadásul halála előtt (vagy éppen a halálával?) megmenti Deckardot, ez az önfeláldozás újabb hasonlóság közte és a Megváltó között. A fehér galamb ebben az olvasatban a fő-replikáns mennybe szálló lelke. De nemcsak Roy, hanem Zhora is bukott angyal, hiszen a hátán lévő lövésnyomoktól úgy tűnik, mintha kitépték volna a szárnyait, a fellépésein használt kígyó pedig az az állat, ami a Bibliában bűnbe viszi az embert.  

Hátra van még a végső kérdés, amire minden rajongó a bemutató óta keresi a választ, nevezetesen az, hogy vajon Deckard replikáns-e? Erre van egy pár kétes utalás: A legelső a rendőrfőnök szövege, aki azt mondja, hogy hatan szöktek meg a külső planétáról. Számoljunk: egyet lelőttek még a cselekmény kezdete előtt, Leonnal Rachel végez, Deckard megöli Pris-t és Zhorát, Batty pedig eléri az élettartama végét és ettől távozik az élők közül. De ez csak öt! Sokan azt mondják, a hatodik android maga a főhős, de ez valójában nem így van - legalábbis az M. Emmet Walsh karaktere által mondott szövegben jelen esetben nem lehet bízni. Ez a fura ellentmondás, miszerint négy+egy van, de Bryant hatot mond, egy utólagos változtatás eredménye, ugyanis amikor a párbeszédet rögzítették, akkor még úgy volt, hogy tényleg lesz egy hatodik replikáns, egy Mary nevű, akit Stacey Nelkin alakított volna, ám őt az utolsó pillanatban kiírták a történetből. A készítők felvettek egy másik párbeszédet, Scott azonban valamiért összevágta a régit és az újat, ezért megmaradt a rejtélyes hatodik kérdése. A The Final Cutban a rendező helyrehozta ezt a "hibát". 

Egy másik dolog, amit Scott viszont szánt szándékkal alkalmazott, az Deckard fénylő szeme az egyik jelenetben - mint tudjuk, a többi gépembernél ugyanilyen effekttel jelezték a hovatartozását. Ugyanakkor a blade runner házában lévő rengeteg fénykép is gyanús, hiszen ahogy korábban láttuk, Rachel és Leon szintén ragaszkodik a programozott emlékeiket valósnak feltüntető fotókhoz. Az utolsó lökést pedig Gaff origami-unikornisa adja, ami jelentheti azt, hogy a különös külsejű nyomozó hozzáfért a valóban replikáns Deckard beépített memóriájához; vagy utalhat arra, hogy ebben a furcsa jövőben az emberek ugyanazt álmodják - és talán az androidok is. Vagyis mindenki összetartozik, hacsak utóbbiak nem elektromos bárányokat látnak álmukban... Lássuk, a szereplők és az alkotók mit gondoltak ebben a kérdésben: Scott szerint Deckard replikáns; Dick embernek gondolta; az eredeti forgatókönyvíró Hampton Fancher szerint ember, de ez megkérdőjelezhető. A producer Michael Deeley szintén embernek tartja; Olmos viszont replikánsnak. Állítólag Scott, Hauer és Ford kiegyezett a forgatás előtt, hogy Deckard ember, de a direktor ezt a megállapodást később a hősök alakítóinak megkérdezése nélkül felrúgta. Mind Hauer, mind Ford embernek tekinti a címszereplőt - Ford szerint a nézőnek kell egy biztos pont, egy karakter, akiben bízhat, ez az ember Deckard; Hauer pedig kifejtette, hogy a férfi harca a géppel Scott miatt ledegradálódik két masina harcára. Vannak viszont olyanok, akik azt mondják, a lényeg éppen az, hogy nincsen biztos válasz, ez így nagyszerűen illeszkedik a film bizonytalan, paranoid, sötét hangulatához. Mindenki maga döntheti el, hogyan akarja értelmezni a szóban forgó robot-vadász személyazonosságát. 

Nézzük meg most azt, hogy mi mindent inspirált a Blade Runner, miket köszönhetünk neki! Az alábbi dolgok lettek belőle: 4 dokumentumfilm, 3 hozzá kapcsolódó elő- és utótörténeti regény, a Future Noir: The Making of Blade Runner nevű könyv, 2 videojáték (1985-ből és 1997-ből), az A Marvel Comics Super Special: Blade Runner című 24 számból álló képregény-sorozat (ez a Do Androids Dream of Electric Sheep?-en alapul) és az ezt követő 4 részes Dust to Dust miniszéria. Ridley Scott műve inspirálta az egyik legmeghatározóbb számítógépes játékot, a Deus Exet, valamint a Kurt Russell főszereplésével készült A katonát, ami (elviekben) ugyanabban a világban játszódik. Született egy tv-sorozat is, a Total Recall 2070, ami a címéből könnyen azonosítható Total Recall és a Blade Runner összeolvasztásából lett. Sokáig terveztek egy folytatást, az ehhez készült forgatókönyvek egy része regényként megjelent, a többiből nem lett semmi - ám most már biztos, hogy lesz új Szárnyas fejvadász, csak nem tudni, mikor és hogy elő- vagy utótörténet lesz-e. (A Blade Runner 2049 2017-ben érkezik a filmszínházakba.)

Bemutatásakor a Szárnyas fejvadász eléggé megosztotta a kritikusokat. Furcsa módon a Scottra oly jellemző lassú tempót rótták fel ellene az USA-beli hozzáértők, alig három évvel korábban viszont még tapsoltak A nyolcadik utasnak, pedig az sem sokkal gyorsabb. Azonban az igazán lényeges buktató a bemutatás dátuma volt, merthogy szinte egybeesett a Star Trek: Khan haragja és az E.T. premierjével, amik bankot robbantottak. Mellettük egyetlen másik sci-fi sem rúghatott igazán labdába 1982-ben... 

Mindezek ellenére a későbbi korok meghozták Deckard kalandjának az elismerést, hiszen hét különböző díjat nyert; 1993-ben pedig beválasztották az Amerikai Nemzeti Filmarchívumba, hogy megőrizzék az utókor számára. 2007-ben a Látványeffekt-Társaság megszavazta a valaha készült második leginkább vizuálisan inspiráló mozinak - azt nem tudom, melyik lett az első. Minél több idő telt el 1982 óta, annál többen tartották a Blade Runnert minden idők (egyik) legjobb tudományos-fantasztikus mozgóképének és ugyanígy gondolnak rá ma is. Ráadásul nem mellékesen ez a mozi vezetett Philip K. Dick írásainak széles körű megismeréséhez és azoknak filmes feldolgozásaihoz, így született meg például a Total Recall és a Különvélemény. 

Engem annyira nem ihletett meg, mint a Mulholland Drive, de azért úgy hiszem, ez egy korrekt összefoglalása a Szárnyas fejvadász legfigyelemreméltóbb aspektusainak.