Imádom a '80-as évek zenéit, és ebből a korszakból megkerülhetetlen a popmuzsika történetében az osztrák énekes/zeneszerző, Falco. A Rock Me Amadeus legendás előadója 15 évvel ezelőtt hunyt el egy autóbalesetben, az ő emlékére adta a Duna Tv ezt az életrajzi filmet.

A Verdammt, wir leben noch! a fikciót vegyíti a tényekkel, így mesél nekünk a legnagyobb németajkú popzenész életéről. Láthatjuk, hogy a fiatal Hansinak már iskolásként tehetsége volt a zenéhez, majd elhatározta, hogy sztár lesz belőle; szemtanúi lehetünk annak, amint felfedezi őt egy producer; megnézhetjük a kezdeti sikereit, a bukásokat és közben szólnak a legjobb számai/megelevenednek híres klipjei. Viszont szembesülhetünk azzal is, hogy ez a nagyszerű előadóművész a magánéletben nehéz természetű ember volt, nem vetette meg az alkoholt, sem a drogokat és (ha hihetünk a filmnek) jelentős kihívásnak bizonyult együtt élni vele. Valóban az extremitások embere lett volna? (A képernyőn Manuel Rubey kelti őt ismét életre, a feleségét Patricia Aulitzky formálja meg.)

Elismerem a készítők szándékát, de Falcot nem lehet eljátszani. Ő annyira egyedi, jellegzetes, karizmatikus és utánozhatatlan volt, akárcsak a hangja. Viszont annyiban érdemes látni ezt a művet, hogy megtudhassuk az érdekességeket róla - sajnos azonban a valóságot és az utólag kreált dolgokat néha nehéz elválasztani egymástól. Például nem tudom, hogy mennyi alapja van a gyerekével kapcsolatos mellékszálnak vagy, hogy tényleg ennyi drogot használt-e? A befejezés elég felkavaró, mert az utolsó pillanatait megörökítő képsorok darabokra vágva végigkísérik a teljes filmet, és ha figyelünk, azt láthatjuk, hogy öngyilkos lett - azonban nem így történt... A moziról konkrétan annyi érdekességet találtam, hogy Thomas Roth írta és rendezte, a költségvetése pedig körülbelül 3 millió euró volt.

Hans Hölzel-rovat 

Falco eredeti neve Johann Hölzel volt, 1957. február 19-én született és 1998. február 6-án hunyt el. Ő az egyetlen német nyelven éneklő zenész, aki első helyezést ért el az Egyesült Államok sikerlistáján (a Rock Me Amadeus-szal); és máig a legtöbb eladott lemezzel rendelkező osztrák művész (20 millió nagy és 15 millió kislemez). Abszolút hallása volt. A nevét a keletnémet síugró, Falko Weißpflogtól kölcsönözte. Szólókarrierje előtt egy berlini jazz-rock zenekarban énekelt, majd basszusgitározott a Ganymed (1981) és a Drahdiwaberl (1978-1983-ig) együttesekben. Legnagyobb sikerű dalai a Der Komissar, a már említett Rock Me Amadeus, a Vienna Calling, a The Sound of Musik, a Jeanny és folytatása a Coming Home (Jeanny Part II), valamint a halála után kijött Out of the Dark. (Én személy szerint kedvelem még a Body Next To Body-t, a Wiener Blutot, az Egoistot és a Mutter Der Mann Mit Dem Koks Ist Dat is; de most majd utánajárok a többi alkotásának!) 1988-tól ment lefelé a lejtőn, ekkortól nem sikerült megismételnie a régi sikereit, de állítólag elhunyta előtt a visszatérését tervezgette. Azon a végzetes napon terepjáróját vezetve egy busszal ütközött a Dominikai Köztársaságban, ahol akkoriban élt - egy vizsgálat bebizonyította, hogy a buszsofőr volt a hibás, aki ezért 3 évnyi letöltendő börtönbüntetést kapott. Bár Hans Hölzel már nem él, Falco tovább szárnyal, 1998 óta 13 lemeze jelent meg, a menedzsere megírta a róla szóló visszaemlékezést és számos médiumban emléket állítottak neki. 

Maga a film nem volt rossz, de kicsit úgy érzem, hogy túlságosan negatívan állították be őt. Aprócska "hibának" lehet még nevezni a 2 órás játékidőt, de ez alig tűnt fel, az viszont marhára zavart, hogy a gyerekkora bemutatása dögunalmas... Azért összességében érdekes és gondolatébresztő, kissé megingatta a Falcoról kialakított képemet és felidézte ezeket a király számokat, amiket sajnos manapság már alig hallani. 

Pontozás: 

imdb: 6.8 (4 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 

Készen van a 2012-es év összefoglalója, készül a szülinapi bejegyzés és a héten még megpróbálom a lehető legtöbb mozit megnézni.