Kedvenc színésznőm /Juno Temple/ készülő filmjeit mindig figyelemmel kísérem és anno több érdekes cím közül megakadt a szemem ezen. Lefordítva "A réz teáskanna" a neve, megnéznél egy ilyen mozit? Engem érdekelt, mi lehet benne és most, hogy végre elérhetővé vált, sort kerítettem rá. Egyáltalán nem bántam meg, amiért esélyt adtam neki, de a véleményemről majd később, először lássuk a sztorit!

Alice (J.T.) és John (Michael Angarano) fiatal házasok, elég szűkös körülmények között élnek és amikor utolsó centjük is elfogy, a fiatalembert pedig kirúgják, úgy tűnik, nincs már számukra remény. Ám ekkor egy isten háta mögötti antikváriusnál Alice meglát egy rendkívül értékesnek tűnő, túldíszített teáskannát, amit azon nyomban meglovasít. Otthon aztán véletlenül megégeti magát a hajsütő vassal és ekkor a kanna megmozdul, a meglepődött "háziasszony" pedig a fedelet felemelve egy köteg pénzre lel. A pár hamarosan szembetalálja magát azzal a megmagyarázhatatlan ténnyel, hogy a teáskanna pénzt termel, ha fájdalmat okoznak maguknak, vagy egymásnak. Ennél könnyebben nem is lehet meggazdagodni, talán innentől jön a jó élet - de nem számolnak az irigyekkel, az eredeti tulajdonos bosszúra szomjazó rokonaival és a hirtelen jött gazdagság rájuk gyakorolt hatásával. Ráadásul a varázslatos edény egy idő után egyre több fájdalmat követel - vajon lesz megállás, vagy még a végén valami végzetes őrültségre adják a fejüket?

Már az elején kiderült, hogy ez egy nagyon vicces film! Rengeteget lehet nevetni rajta, a főszereplő pár játéka pedig fantasztikus! Külön érdekesség, hogy Juno és Michael a való életben is összejöttek ezen a forgatáson, azóta együtt vannak (2017-re ez már megváltozott), emiatt kíváncsi voltam Angaranora és teljesen meg vagyok vele elégedve - plusz ő talán az első vesztest alakító színész, aki egyáltalán nem irritáló, könnyen lehet azonosulni vele (pláne mivel ilyesmi munkát végeztem régen, mint ő...). Szóval John csetlés-botlása tényleg vicces, tudtam érte szorítani, talán Michael szomorkás szeme is nyomott itt a latba; Juno Temple pedig valami elképesztő: cuki, szexi, gonosz, őrült, szerelmetes és csodásan néz ki! Az "egymás megsértése az utcán"-szekvenciában az arckifejezése egyszerűen páratlan, csak úgy süt róla a gonoszság, nem tudom, hogyan csinálta, de elképesztő /nézzétek meg a képet/! A mellékszereplők között felfedeztem két ismerős arcot, az egyik Alexis "Rory Gilmore" Bledel, a másik Alia Shawkat (Hajrá, Bliss!; The Runaways; Az ítélet: család), mellettük meg kell még említenem a redneck Arnie-t életre keltő Billy Magnussent és a rejtélyes tudást birtokló Dr. Ling bőrébe bújó Steve Parkot, ők szintén jól játszanak. A rendező-író-producer Ramaa Mosley /ő egy hölgy/, aki saját 2007-es rövidfilmjét dolgozta át a mozivászonra; a történet írója az említett rövidfilmen is vele dolgozó Tim Macy - talán az utóbbi úr miatt lett a főszereplő pár vezetékneve Macy.

A The Brass Teapotnak egyetlen baja van, mégpedig a vége előtt valamivel történő váltás, ahol a korábbi könnyed, röhögcsélős vígjátékból átmegy thriller/drámába. Ez a váltás szükséges, hiszen máskülönben képtelenség lenne lezárni az eseménysort, de valahogy nem illik oda. Korábban kapunk néhány utalást arra, hogy itt még valami komoly is végbe mehet, de figyelmen kívül hagyjuk, ahogy Alice-t sem érdekli a figyelmeztetések sora. Viszont a színészekre, az érdekes és eredeti történetre, no meg a poénokra nem lehet panasz, Bledel meg Temple szexi ruhákban pedig már csak a hab a tortán a férfinézőknek. Érdekességek keresésében sikertelennek bizonyultam, lévén egy kis költségvetésű, független, nagyjából ismeretlen mozival van dolgunk, de azért megosztom veletek, amit felkutattam: 23 producer volt. Michael Angaranot már láttam ezelőtt is, gyerekként ugyanis játszott egy kis mellékszerepet a Majdnem híresben; tiniként meg a Szuper felsőtagozatban. A készítési költségekről nincs hivatalos adat, az USA-ban mindössze 6643 dollárt hozott be, a kritikusok szinte mindenütt leszólták.

Igazából nehéz érzékeltetni, hogy milyen jól szórakoztam a The Brass Teapoton. Ez egy ügyesen megcsinált, felnőtteknek szóló, remek humorral és kitűnő színészi játékkal tálalt történet, amit angolul tudó olvasóimnak bátran merek ajánlani! Több ilyen film kellene és az lenne az igazi, ha bemutatnák őket Magyarországon, nem csak egyből dvd-re jönnének ki - már ha egyáltalán kiadják őket... (Azóta bemutatták, többször is ment a tévében.)

2020-as megjegyzés: Még mindig fenntartom, hogy jókat lehet nevetni rajta, ugyanakkor érdekes mai szemmel nézni, mert a szereplőket alakító színészek meg maguk a szereplők is hordoznak egyfajta mögöttes mondanivalót. Ennek egyik felhozható példája Dr. Ling, aki a nyugati ember szemében misztikus bölcsességgel bíró keletit testesíti meg. Ő a tipikus mester-figura, egy klisé, de jó értelemben. Most talán harmadszorra láttam ezt a mozit, így hét év után a váltás a vége felé már nem zavart, hiszen tudtam, hogy jönni fog, ráadásul mindenki elnyeri a méltó jutalmát benne (újból van itt valami különös a befejezéskor, konkrétan a testvérpár sorsa), ellenben sokkal jobban zavart pár nagyon irritáló jelenet (a családi vacsora Alice-éknél, a smoothie-vásárlás, a testvérpár első felbukkanása). Új kedvenc jelenetem az elején, mikor Johnt motiválni próbálja a főnöke. Eddigi három (vagy négy...) munkahelyem közül kettőnél találkoztam ugyanilyen figurákkal, akik ugyanígy próbálnak biztatni, hogy tedd azt, ami nekik jó, még ha ez ellenkezik is az elveiddel... Ha ma kéne pontoznom, akkor csak talán adnám meg neki az ötöst, ahol a +1 pontot az említett Temple-Bledel-páros miatt adnám, közelebb áll a 4-hez.

Pontozás: 

imdb: 6.4 (4 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (A hangulatváltás felemássága miatt nem adok neki 6-ost.) 

Hírek: 

- Michael Angarano mellékszereplőként felbukkan Jason Statham legújabb ámokfutásában, a Heatben. 

- Alia Shawkat visszatér korábbi karakteréhez Az ítélet: családból készülő mozifilmben. 

Sajnos az előző írásom nagyon elhúzódott, így lemaradtam a MiB 3-ról, de megpróbálom bepótolni, amint lehet. Ezen a héten még lesz valami érdekes, de nem emlékszem rá, hogy micsoda... A jövő héten mindenképpen jövök még egy új írással, de a munka miatt legtöbbször már este 6 után se kedvem, se energiám nincs a cikkek készítéséhez, ezért van belőlük mostanában annyira kevés...