Óriási film. Stanley Kubrick rendezése Stephen King művéből, főszerepben Jack Nicholsonnal. Már így csillagos ötös, és ez még csak a stáblista egy része.

     Jack Torrance (Nicholson haver) gondnoknak szegődik a Sziklás-hegységben lévő Szépkilátás Hotelba, 5 hónapra kábé, szóval a tél végéig kell rendben tartania a helyet. És így nyugodtan írogathat is, gondolja. Felesége, Wendy (Shelley Duvall) és fia, Danny (Danny Lloyd) is vele tart. Elhangzik egy 'puska a falon' jellegű mondat a munkaadótól, mielőtt Jack vállalná az állást, de lelőném a poént, ha ezt leírnám. A lényeg, hogy korábban történt egy s más abban a szállodában...

     Totális elszigeteltség vár a Torrance családra a legsötétebb évszak közepén - ez egészséges embereknek se túl kedvező, hát még a kissé gyenge idegekkel rendelkező családfőnek. Telik-múlik az idő és egyre jobban összemosódik számára a valóság és a képzelet - vagy csak úgy tűnik?

     Most valami írófélét kéne felkérnem, hogy írja már meg, amit gondolok a filmről, mert én nem tudom. Nem lehet megfogalmazni. Ezt csinálja veled: olyan, mintha te magad is megőrülnél a végére, meg elég különös, de én Jacknek szurkoltam. Most láttam másodszorra, első alkalommal ugyanígy neki szurkoltam, hogy ugyan érje már el, amit akar. Öröm nézni, ahogy Nicholson úr bekattan, vele együtt vigyorogtam minden alkalommal. A zene - amit meg néhol észre se vettem, mert a fülem esetenként folyamatosan ilyesféle hangokat ad ki  - az meg tisztára olyan, mint a lengyel Penderecki Hiroshima áldozatairól komponált "remekműve". Szóval idegtépő. És a kamera együttműködik a zenével, hol lassan közelít, hol közeliket mutat iszonyú sokáig.

    Jack még az őrület szélén is megnyerő ember látszatát kelti, vagy lehet, hogy csak én gondolom így? Wendy egy ijedt kutyára emlékeztet nagy szemével és sápadt, beesett arcával, a kis Danny meg felnőtteket megszégyenítően alakít. Nem olyan hosszú a film és természetesen egy pillanatra se unalmas, de még is úgy tűnik, mintha 4 vagy 5 órás lenne.

     Sokan ezt tartják a legelső igazi horrorfilmnek, nem tévednek nagyot. Mestermű.

Na, most nem azért, de éppen e pillanatban nézem, hogy tényleg Pendereckit hallunk egy csomószor. Esküszöm, nem néztem meg. Nem semmi vagyok. :)))))

Jack Torrance: Heeere's Johnny! - Ezzel a videóval remélem nem lövöm le túlságosan a poént: