Most biztos néztek, vajon miért pont ezt tekintettem meg legutóbb:) Néha kell valami más is, nem csak horror vagy fantasy. Elég hülye címe van, de a sztori felkeltette az érdeklődésemet. Hogy mi ez a történet? Olvassatok tovább!

Megtörtént esemény alapján - már az elején nagy betűkkel kiírják. Egy texas-i középsuliban járunk, ahol a helyi pompomlány-csapat öt tagja rettegésben tartja az egész iskolát. Az egyikük édesanyja ugyanis az intézmény igazgatója, a többiek szülei pedig súlyos pénzekkel támogatják az iskolát, így mindenki elnéző velük szemben. De amikor a történetünk elkezdődik, akkor már ezen túl vagyunk, ugyanis eddigre szó szerint bármit megtehet a "Szuper Ötösnek" nevezett leánybanda. Óra közben fennhangon mobiloznak, sértegetik az összes tanárt, nem járnak be, piálnak és egyéb módokon hoznak szégyent az iskola egyenruhájára. A legújabb (ebben az évben már negyedik) pompomlány-edző viszont megpróbálja felvenni a kesztyűt és kiállni a csajok ellen - de vajon sikerülhet neki vagy ő is kénytelen lesz megvárni, míg a banda leérettségizik és elmegy?

Nézzük meg kicsit bővebben, hogy mi is történt a valóságban, ami ezt a tv-filmet inspirálta! Konkrétan a McKinney North High Schoolban esett meg ez a dolog 2006-ban, amikor a valóságban Michaela Wardnak nevezett edző felmondott öt lány miatt, akik többek közt lógással, a tanárokkal szembeni tiszteletlenséggel, az iskolai öltözködési szabályzat áthágásával és botrányos internetes videóikkal szereztek maguknak hírhedtséget városukban. Sem a szülök, sem a tanárok nem tettek (tehettek) semmit, mert az egyik leányzó anyja az igazgatónő volt. Az országos felháborodást viszont az váltotta ki, hogy Ward kiteregette a szennyest a sajtónak 2006 októberében. Decemberben aztán vizsgálat indult, aminek végén a suli igazgatóját, Linda Theretet először fizetett szabadságra küldték majd felfüggesztették. A vizsgálóbiztos jelentésében azt írta, hogy "...semmiféle fennhatóságot (valóságost és elvit) nem tiszteltek és nem vették észre, hogy ezzel milyen mértékben rombolják a közösségüket. A szülők (...) abszurd mértékig engedékenyek voltak velük. Az igazgatónő képtelen volt szétválasztani élete két legfontosabb szerepét: az anyaságot és az igazgatói posztot. Hivatalosan ő a felelős a történtekért." Ezek ellenére Theretet 2009-ben ismét alkalmazták a Laredoi Független Iskolai Régióban egyfajta tanfelügyelőként - a felettese régebbről ismerte és kezeskedett érte – azóta nem érkezett róla rendkívüli hír.

Vissza a filmhez: Tévére készült, így se nagy nevek, se nagy költségvetés, ám szerintem mindenki egész jól alakít. A főszereplőnk Emma Carr edző, akit Jenna Dewan-Tatum kelt életre - kedves karakter és a színésznő is szép. A lányok közül kiemelném Aimee Spring Fortier-t (Lisa) és Stephanie Honore-t (Ashley), mert ők tetszettek:D, a többiek pedig sorrendben: a "főgonosz" Brooke-ot Ashley Benson, Jerit Jessica Heap, Tabithát pedig Ashlynn Ross játszotta. Az egyetlen ismertebb arc az igazgatónő szerepében Tatum O'Neil, aki pl. a The Runaways-ben volt Cherie anyja. Hatalmas poén: a rendező az a Tom McLoughlin, aki írta és rendezte a Péntek 13. VI. rész: Jason él!-t, ami a sorozat egyik legjobb darabja:) Mivel tévéfilm, ezért a Fab Five készítési költségei nem ismertek, egyetlen érdekességként pedig azt tudnám említeni, hogy a szereplők neveit a személyiségi jogokra való tekintettel megváltoztatták.

Valamilyen szinten sportról szól ez is, bár nem az van a középpontban, viszont mindenképpen érdekes volt látni, pláne úgy, hogy Amerikában ez (is) megtörténhetett a valóságban! (Plusz ugye volt benne pár jó csaj:D) Aki kedveli a drámákat, a sulis sztorikat, meg az igaz történeteket, az nézze meg, szerintem tűrhető, de nem nézném meg újból.

Pontozás:

imdb: 6.1 (Ugye? Jó kis pontszám...)

Szerintem: 4/5 (Néhol picit irritált.)

Hírek:

- Ashlynn Ross mind Kristen Stewart, mind Dakota Fanning test-dublőre a legújabb tvájlájt-mozik fotózásain:D Mekkora szar, minek kell ilyen? Nem tudnak odaállni a fényképezőgép elé a jelmezeikben?! (De lehet hogy nem elég jó az alakjuk:))

Várható írások: Beépített szépség, Tökfej.

Nagyon vártam már, hogy mikor jön ki ez a film, mert az előző két rész (A tetovált lány; A lány, aki a tűzzel játszik) remek volt! Akik nem tudják, miről van szó: a Stieg Larsson Millenium-regénytrilógiájából készült mozis feldolgozás harmadik epizódja ez. Bővebb infók az egész sorozatról itt. Egy pici visszatekintés, természetesen a poénok lelövése nélkül, avagy mi történt eddig:

A tényfeltáró újságíró Blomkvist (Michael Nyqvist) egy negyven éves rejtély megoldásához kap váratlan segítséget az extrém külsejű hacker-lánytól, Lisbeth Salandertől (Noomi Rapace) az első részben, ahol mindenki rejteget valamit és az igazság megszállott keresése közben a két főszereplő viszonya egyre szorosabb lesz, a rájuk leselkedő veszély pedig egyre nagyobb... A következő epizódban Blomkvist egy lánykereskedő-hálózatot igyekszik leleplezni, ami igen magas körökbe vezeti őt - ezalatt Lisbeth pedig gyilkossági ügybe keveredik, valakik el akarják intézni őt. Hamarosan a két főhős egymástól függetlenül ugyanazt az embert készül elkapni, ám az út végén hirtelen jött nehézségek sora és egy véres harc várja őket - főleg a lányt...

Most pedig ezek után járunk, mikor is Lisbeth (Noomi Rapace) kórházban fekszik és mind a sajtó, mind az igazságszolgáltatás ki akarja filézni; Blomkvist (Michael Nyqvist) pedig az ő történetét készül a világ elé tárni a Millenium különszámában, 75 oldalon - ezzel együtt lerántva a leplet a már említett lánykereskedő-csoportról. Azonban a tetovált lányt ápoló kórházban rejtélyes gyilkosság történik, az elkövető nyugdíjas öregember pedig megpróbálja megölni hősnőnket is, de kudarcot vall és végez magával. A sikeres ölés áldozata viszont nem akárki volt és hamarosan kiderül, hogy egy több mint negyedszázada fennálló titkos szervezet áll a háttérben, akik mind Lisbeth-et, mint újságíró "barátját" és annak kollégáit el akarják tenni láb alól. Ezalatt pedig egyesek mindent elkövetnek, hogy bármilyen áron eltussolják az igazságot és még a megállíthatatlan óriás, Niedermann (Micke Spreitz) is bujkál valahol, csakis az alkalomra várva, hogy végezhessen Lisbeth-tel. Vajon a kemény lány megéri a tárgyalás napját, és ha igen, helyt tud-e állni a bíróságon, vagy elítélik és az igazság sosem derül ki?

Direkt nem olvastam el szinte semmit erről, de azért annyi mégiscsak elért hozzám, hogy a lezáró epizód Lisbeth bírósági tárgyalásával foglalkozik - ez viszont csak egy része az egésznek. Többen vannak, akik le akarnak számolni a lánnyal, és ezeknek a karaktereknek mind meg kell fizetniük: ott a már említett titkos csoport, Niedermann, és dr. Teleborian (Anders Ahlbom) - rajtuk kívül segítőként visszatér és még nagyobb jelentőséget kap a Ragály fedőnevű főhacker (Tomas Köhler) és Blomkvist testvére, az ügyvéd Annika (Annika Hallin). A lényeg tehát az összes új és régi elvarratlan szál lezárása - ez van A kártyavár összedőlben. 

A történet érdekes és izgalmas, ahogy azt már megszokhattuk, de minden olyan lassan megy végbe és volt benne egy dolog, amit nem értettem. A videofilm, ami azon a bizonyos dvdn van, már a második tárgyaláson ellőhető lett volna és szerintem elégnek kellett volna lennie, hogy bizonyítsák, hogy Teleborian hazudik, de ők valamiért mégis várnak a harmadik tárgyalásig és csak akkor mutatják be, egyéb bizonyítékokkal együtt. Jó, persze, így aztán totál igazuk lett, de az a film már egymagában igen erős ellenérv, szóval bevethetnék az igazuk védelmében, de mégsem teszik meg - ezt nem igazán értettem... Most  kevesebb az akció és inkább a levegőben lógó fenyegetések, a tehetetlenség érzése és a mindent behálózó összeesküvés azok, amik fenntartják a feszültséget.

A színészek újfent kitűnőek, Noomi Rapace pedig a lehető legextravagánsabb külsőt kapta a bírósági megjelenésekhez. Szinte minden egyes karakter feltűnik újból, még ha csak egy pillanatra is, például a biztonsági szolgálat vezetője, aki anno Lisbeth főnöke volt és a rendőrőrsös részben ott van az a nyomozó, akitől Blomkvist A lány, aki a tűzzel játszikban folyton segítséget kért. A rendező az a Daniel Afredson, aki az előző epizódot jegyzi.

Néhány érdekesség: Az eredeti cím magyarul: A légvár, ami felrobbant; az angol cím pedig A lány, aki belerúgott a darázsfészekbe. Cikkem tárgya 4 millió euróból készült (kb. 12 millió dollár) és a mai napig 41 millió dollárt hozott, jót és rosszat is kapott a kritikusoktól.

Jó volt, tetszett - a három együtt, de főleg a második és a harmadik együtt nagyszerű elegyet alkot. Azt hiszem most már érdemes lenne megnéznem a kibővített verziókból készült tv-sorozatot... (Annak igazán csak az első két része jó.)

Pontozás:

imdb: 7.3 (5 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Még egyszer meg kéne nézni mindet együtt!)

Hírek:

- Noomi Rapace következő szereplése a Clean Out című akciófilmben, majd a Sherlock Holmes: Az árnyékok játékában lesz - utóbbi a Robert Downey Jr. főszereplésével készült mozi folytatása. (Tényleges magyar címe Sherlock Holmes: Árnyjáték, láttam és írtam róla.)

Várható írások: Botrányos pompomlányok.

Nemrég eszembe jutott ez a film, azt hittem rajta van a listámon, úgyhogy letöltöttem és megnéztem. Aztán meglepődtem, mert hiányzott a megnézendőim közül, de így is jól jártam, mert ez az egyetlen a Lecter-sorozatból, amit még nem láttam eddig. A véleményemet majd később, előtte a sztoriról kicsit:

1944. Litvánia. A gazdag Lecter családnak (apa, anya, fiú, lány) menekülnie kell a háború elől, így elhagyva ódon kastélyukat egy kis erdei viskóban húzzák meg magukat. Egy nap azonban arra jön egy orosz tank és hamarosan lövöldözés kezdődik - csak a kis Hannibal és húga, Mischa élik túl a harcot. De ők sem maradhatnak sokáig biztonságban, mert egy csapat dezertőr gazember érkezik, akik a házban húzzák meg magukat. A rablók öten vannak, a gyerekek ketten és mindenki éhezik. Az egykori katonák vezetője (Rhys Ifans) iszonyatos döntést hoz az életben maradásért... 8 évvel később az ifjú Hannibal (Gaspard Ulliel) egykori otthonában szinte rabként él a kommunisták által működtetett árvaházban. Azonban a fiú Franciaországban élő rokonárhoz vezető nyomokat talál, így megszökik, hogy ott új életet kezdhessen. Ám minden éjjel, ha lehunyja a szemét, azt a végzetes napot látja maga előtt, mikor az öt kegyetlen férfi meggyilkolta a húgát - az utolsó Lectert a bosszú élteti. Franciaország pedig tele van lehetőségekkel, hogy tanuljon, nyomozzon és végrehajtsa terveit, ám üldözöttjei egyáltalán nem védtelen átlagpolgárok és a sötét múltú fiú hamar felkelti a rendőrség figyelmét. Vajon megbosszulhatja szeretett testvére halálát, ha még a szerelem és az általa valósnak hitt dolgok hazug illúziói is az útjába állnak? 

Már az első fél órában megtörténik a legdurvább esemény, ennek kísértete pedig végig üldözi a címszereplőt és vele együtt a nézőt is. Nyilván nem árulok el titkot azzal, hogy megmondom, Hannibal életben marad a film végére - hogy halhatna meg, hiszen akkor a másik 4 mozi (Az embervadász, A vörös sárkány, A bárányok hallgatnak, Hannibal) meg se történhetne! A kérdés tehát, amit a készítők (elsősorban az író Thomas Harris) felvetnek: miért lett olyan dr. Lecter, amilyennek a nagyszerű Anthony Hopkins (és Brian Cox) alakításában megismerhettük? (2016-ra Mads Mikkelsen is csatlakozott hozzájuk a Hannibal című sorozat révén.) Fura egy film ez. Ötletem se volt, hogy mit fogok látni, ha majd megnézem, így nem számítottam semmire, de viszonylag kevés meglepetést okozott. Az említett háborús lövöldözéses résznél annyira kitalálható, hogy mi és hogyan fog felrobbanni, hogy az már picit nevetséges; a későbbiekben is van egy-két dolog, amire rá lehet jönni; viszont a végére beépítettek egy csavart (végülis ezt lehet kettőnek mondani), ami olyan, hogy biztosítja Hannibal teljes őrületét.

A francia Gaspard Ulliel elég érdekes alakítást nyújt. Nem mondanám, hogy rossz volt, de lehetetlenség igazán szimpatizálni vele; és annyira különösen néz ki az arca bal oldalán az a kis gyűrődés, mikor mosolyog vagy beszél, szinte eltereli az ember figyelmét arról, amit mond vagy tesz. A női főhős a szép Gong Li (Egy gésa emlékiratai), azonban a karaktere által az egészbe belevitt keleti szamurájos dolog kicsit hülyeség, ezért annyira őt sem kedveltem. A "jófiú" Dominic West (300, Felejtés) nyomozója, aki tudja, hogy mire készül Hannibal, de képtelen ellene tenni bármit; a rosszfiú Rhys Ifans (Rockhajó, Sátánka) viszont nagyon jól játszik - talán ő a legjobb az egész műben. A mellékszereplők közt van Richard Brake (Halloween II, Batman: Kezdődik!) és Stephen Walters (a Franklyn Wormsnakes-e és szintén benne volt a Batman: Kezdődik!-ben). A rendező Peter Webber (Leány gyöngy fülbevalóval), a forgatókönyv írója pedig Thomas Harris - saját regényéből, ő írta a Red Dragont, a Hannibalt és a Silence of the Lambs-et is.

Mivel eredet-meséről van szó, végig tudjuk, hogy a főhős nagyon nagy valószínűséggel nem vallhat kudarcot - de mi van, ha mégis? Vagy mi van akkor, ha elér valamit, amiről kiderül, hogy hiábavaló volt? Ez a dolog csak később jut az ember eszébe, szóval el lehet gondolkodni rajta. Elsősorban csak szövegből, de megismerjük a háború minden szörnyűségét, még Hiroshima is szóba kerül az egyik karakter kapcsán. Ráadásul Harris elintézte nekünk, hogy Hannibal ellenfelei szinte egytől-egyig visszataszítóak legyenek, így valahogy mégiscsak tudunk szurkolni a srácnak, igazságosnak érezhetjük hadjáratát – ezek az emberek bűnösök, mert nem csak azért az egy tettükért kell felelniük. Megtudhatjuk, honnan szerezte Lecter az anatómiai tudását, hogyan lett belőle az ismert érzelemmentes, jéghideg, gonosz kannibál. Ulliel haja a film közepétől kezdve úgy van belőve, ahogy anno nagy elődjéé volt, a poszteren látható maszk pedig egy jelenetben felbukkan és ott az egy óriási pillanat!

Néhány érdekesség: Stephen Walters-nek erős klausztrofóbiája van, így amikor a végső jelenetében az életéért küzd, az egy nagyon is valóságos félelem megnyilvánulása. A forgatáshoz készült művégtagok közül egy levágott fejet és egy gumipéniszt elloptak - utóbbinál különös, hogy egyáltalán minek készült, hiszen még csak hozzá kapcsolható jelenet sincs a filmben:) A Hannibal ébredése 50 millió dollárból készült és 82 milliót hozott vissza, ám a kritikától nagyon negatív értékelést kapott, sőt, a pénztáraknál sem teljesített olyan fényesen, mint elődei.

Mindenképpen érdekes történet a Hannibal Rising, ám a megvalósítása miatt mégsem ér fel nagyszerű társaihoz - ahogy már a Manhunternél írtam, Anthony Hopkins-on kívül más nem képes jól eljátszani Lecter dokit. Azért ha rajongsz az emberevő pszichiáterért, akkor úgyis megnézed majd:)

Pontozás:

imdb: 6.2 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 3/5

Hírek:

- Dominic West benne lesz a hamarosan bemutatásra kerülő Johnny English újratöltvében - az első tűrhető, ha egyszer megnézed, még jól is szórakozol rajta, de annyira nem jó, hogy folytatás kelljen neki! Ezen kívül Westet még a The Awakening című világháborús-kísértetes horrorban és az eddig John Carter of Mars névre hallgató sci-fiben, a John Carterben láthatjuk. (Az első és a harmadik csúnyán megbukott, a középső asszem nem készült el.)

- Rhys Ifans jövőre A csodálatos Pókemberben kelti életre Dr. Curt Connors-t, ismertebb nevén The Lizardot; valamint a Neverland című Pán Péter-újragondolásban ő lesz Hook. (Előbbit láttam, írtam is róla.)

Várható írások: A kártyavár összedől.

Ilyet is jó régen néztem... Alapvetően nem szeretem a drámákat, kevés olyan van, amelyik tényleg jó - sajnos sem egyértelműen közéjük tartozik, de különleges film. Hogy miért? Olvassatok tovább és megtudhatjátok!

Evey (Meg Ryan) rendezvényszervezőként dolgozik. Van kisfia, férje, egy hatalmas háza, végülis mindene megvan, ami csak kellhet. Az élete azonban kész felfordulás, mióta évtizedekkel ezelőtt édesanyja elhagyta részeges, leépülő apjukat, Lout (Walter Matthau). Az idős férfi éppen kórházba került, már mindenféle nyavalya kínozza és egyetlen szórakozása a lánya hívogatása maradt. Evey lassan beleőrül a megpróbáltatásokba, amiket csak tetéz a húga, Maddie (Lisa Kudrow), aki szertelen, butuska és rásóz egy hatalmas bernáthegyit; meg a nővére, Georgia (Diane Keaton), mert vele meg együtt kell dolgoznia és törtető meg elképesztően sikeres mivolta miatt már hosszú ideje a húgai bögyében van. Főszereplőnk egyre inkább úgy érzi, senkire sem számíthat, ám ez koránt sincs így - az évek óta gyűlő problémák megbeszélése újra összehozza őt testvéreivel és az apa ritka tiszta pillanataiban a múlt legszebb részleteivel csempészik egy kis jókedvet az életükbe. De egyre közeledik az óra, mikor el kell búcsúzniuk Loutól - vajon tényleg olyan súlyos az állapota, ahogy Evey hiszi?

A Hanging Up azért különleges, mert ez volt a kitűnő színészlegenda, Walter Matthau utolsó szerepe. A sors furcsa fintora, hogy ekkor már valóban olyan rossz bőrben volt, mint az általa életre keltett Lou, és a forgatás befejezése után derült ki, hogy áttételes vastagbél-rákban szenved - ez a szörnyű betegség már másodszor támadta meg őt életében. Hét hónappal a bemutató után hunyt el, szívrohamban, 79 éves volt.

Visszatérve a Női vonalakra: Alapvetően Ryan karakterének szemén át láthatjuk a múlt és a jelen eseményeit; az ő szenvedését, boldogságát, összetört életét állítják fókuszba a készítők. Megtudhatjuk, hogy Evey már egészen kiskora óta mennyire szerette az apját, pedig többször is szenvedést okozott neki, pusztán azért, mert olyan, amilyen. Tanúi lehetünk, hogy ezt a nőt mindenki ugráltatja, kihasználja; hogy mennyi gond nyomja a lelkét, és hogy akikre a leginkább számít, általában azok hagyják cserben. Azért akadnak vidám, szívet melengető pillanatok; szép emlékek és kellemes percek is.

Az ekkoriban még nem a botox-kezeléseiről elhíresült Meg Ryan nagyon jól alakít. Itt végre egy szerelmes nő helyett az apját féltő/szerető, mégis egyben sokszor gyűlölő lányt kell életre keltenie. Walter Matthau bebizonyítja, hogy mennyire értett a drámához, fantasztikusan mutatja be ezt az ellentmondásokkal teli figurát, aki zsarnok és jótevő, bajkeverő és nyugalmat árasztó, elpusztíthatatlan és mégis sebezhető. Személy szerint rühellem Lisa Kudrow-t (és Matt LeBlanc-ot kivéve az összes többi jóbarátot is). Talán azért esett rá a választás, mert már többször és jól keltett életre látszólag nagyon ostoba nőket, meg mert valahol a szép és a csúnya közötti átmenetben van - éppen olyan, amilyennek Maddie-nek lennie kellett. Diane Keaton volt a rendező is és ő a nagy testvér, aki elorozza a sikert és a szülői szeretet a többiek elől - ezért egyfajta régi "ellenség" húgai számára, akivel most szembe kell nézniük. A mellékszereplők közt találjuk Cloris Leachmant ("Blücher!":D), aki csak egy jelenetben szerepel, a fiatal Lou-t pedig Walter fia, Charles Matthau alakítja - elképesztő módon hasonlít az apjára: bár a legtöbbször az arcát nem nagyon látni, a testfelépítése, a kezei, a tartása, egy az egyben olyan!

A mű alapjául Delia Ephron regénye szolgált, amit ő és a testvére, Nora írtak forgatókönyvvé és pénzeltek is. Többek közt nekik köszönhetjük még a Segítség, karácsony!-t, A szerelem hullámhosszánt és a Földre szállt boszorkányt. Azért van pár negatívum, pl. Evey gyereke nagyon idegesítő; rossz érzés látni a vígjátékaiban és az itteni néhány pillanatában is kedves, vicces Matthaut ezekben a rémes dolgokban, amiket a karaktere elkövet; és hát az alapsztori semmiképp se nevezhető szívderítőnek. A telefonálásra utaló cím viszont találó, mert a főhősnőt folyton hívja valaki, telefonon tartja a kapcsolatot apjával és testvéreivel is - gyakorlatilag ez a készülék határozza meg az életét. (hanging up = tartani a vonalat)

Érdekességek: Charles Matthau ekkor harmadszor dolgozott együtt édesapjával filmen: a Várlak nálad vacsorára című alkotásban még kisfiúként szerepelt, a Zálogocskában pedig produkciós asszisztens volt. A Női vonalak 60 millió dollárból készült, majdnem 52 milliót hozott - átlagosnak vagy rossznak titulálták a hozzáértők.

Mégse olyan rossz pedig, de nem szívesen nézem meg a szomorú alaphangulata miatt - és azért be kell vallanom, vannak benne unalmas részek. Viszont Matthau felé egy főhajtásként érdemes megtekinteni, főleg ha kedvelitek a többi munkáját is! 

Pontozás:

imdb: 4.7 (5 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 3/5 

Hírek:

- Cloris Leachmant legközelebb a The Fields című kísértetes horrorban láthatjuk.

Várható írások: Hannibal Rising, A kártyavár összedől.

Régen volt egy szám, ami még a tévében is ment nagy ritkán a zenecsatornákon, és az előadóként megjelölt The Soggy Bottom Boys együttes énekese a klip szerint George Clooney. Tény, hogy ez a bizonyos dal tök jó és kiderült, hogy egy film betétdala - szóval, miután a Man of Constant Sorrow című szerzemény megtetszett, elkezdtem gondolkodni, hogy meg kéne nézni a mozit is. És hogy-hogy nem, rövid időn belül adták az Óh, testvér, merre visz az utad?-at. Asszem a második nézés után vettem fel videóra és el kell mondanom elöljáróban, hogy a Coen-fivérek rendezték és ez az egyetlen filmjük, ami tényleg tetszik.

1937, Mississippi állam. Három fegyenc megszökik a kényszermunka elől, hogy elérjenek egy kincset, aminek megszerzésére mindössze négy napjuk van. A finom beszédű, külsejére rengeteget adó Everett (Clooney), a zsörtölődő, elégedetlen Pete (John Turturro) és az optimista, egyszerű lélek Delmar (Tim Blake Nelson) még az út elején belebotlik egy vak öregemberbe, aki megjósolja nekik, hogy hosszú, veszélyekben bővelkedő utat kell megtenniük és bár kincsre találnak majd, nem arra, amire várnak. A fura triót egy csomó különös kalandba sodorja a Sors és szinte minden kanyarban útjukba kerül valamilyen veszedelem - ám ők mégsem adják fel, rendíthetetlenül mennek az elásott 1,2 millió dollár felé. De vajon hogyan, mikor és melyikük ér el majd oda, kié lesz a kincs és egyáltalán mi az?

Ez egy tök jó film. Vicces, szórakoztató és izgalmas, bár van benne néhány idegesítő karakter. Az alapot Homérosz Odüsszeiája adja, Coenék ezt a klasszikus művet ültették át a '30-as évek Amerikájába. Joel és Ethan voltak az írók, a producerek, a vágók és a rendezők is - bár rendezőként csak Joelt tüntették fel, producerként nincsenek megjelölve, vágóként pedig álnéven szerepelnek.

A sztori többféle dologról szól, például a zene hatalmáról. A régi idők igazi, fekete blues-a hallatszik a legtöbbször, a váratlan szerencse és siker is a zenéből fakad hőseink számára és érdekes módon bárhol vannak, mindig van náluk valahonnan egy gitár, amin egyikük játszhat. Végigkíséri őket az énekszó, a baptista menettől a Ku-Klux-Klan gyűlésén át az akasztásos jelenetig; hallhatjuk leánykák kórusát, rabok munkadalát és választási propaganda-éneket is. Ezt a történeti elemet legerősebben Tommy Johnson (Chris Thomas King) alakja képviseli. A második mondanivaló, hogy a pénz csak bajt hoz. A pénz ígérete indítja el a baljós utazást, ez az, ami mindig rosszakaratú figurákat sodor a főhősök útjába és ez az, ami miatt mindenki mindent megtesz. A zsozsó-vadászatot Big Dan (John Goodman) jeleníti meg, ő az, aki ki is mondja: "Itt minden a pénzről szól!" Ezen kívül ott van még az érdekes mellék-gondolat, mely szerint a nők bajt hoznak a férfiakra. Elég csak megemlíteni Penny-t (Holly Hunter, aki borzalmasan idegesítő), a "sziréneket", vagy Everett mondását: "Akkor higgy nőnek, ha ló legel a sírján!". (Ezt a szöveget anno már Maverick is elsütötte.) Persze van még számos egyéb utalás az Odüsszeusz-kalandokra és pár egyéb mitológiai dologra is - akit bővebben érdekel, annak ajánlom az imdb trivia-részlegét. Nekem a legegyértelműbb a küklopsz volt - ez Big Dan, de a szirének és a vak jós is elég szembetűnőek:)

George Clooney vicces, jó szövege van, John Turturro egy méregzsák, Tim Blake Nelson pedig olyan aranyosan buta:) John Goodmant elég fura volt negatív szerepben látni, de nagyon meggyőzően alakít, Holly Hunter viszont rohadtul tenyérbemászó! Egy mellékszerepben felbukkan még a nagyszerű Charles Durning, akinek ez a hataloméhes, kivénhedt politikus megformálása egyfajta jutalomjáték volt. A háttéralakok közül ki kell emelnem Daniel von Bargent, aki a sötét szemüveges "Ördög", és Musetta Vandert, aki a fő-szirén - ő a Mortal Kombat Annihillationben Sindel és benne volt kedvenc sci-fi-sorozatomban, a Babylon 5-ben is. A történet végig izgalmas, a három férfi szimpatikus főszereplő, könnyen tudunk azonosulni velük, a negatív karakterek megfelelően ellenszenvesek, végig szól a tök jó zene és a poénok óriásiak:) Mindössze Penny és a hozzá kapcsolódó ÖSSZES szereplő zavaró, egyéb gond nincs. 

Érdekességek: Állítólag egyik rendező sem olvasta soha Odüsszeusz történetét, csak mozis feldolgozásokból és kulturális hatásokon keresztül ismerték meg. Inspirációul szolgálhatott Howard Waldrop regénye, az A Dozen Tough Jobs és William Faulkner Old Man című írása. A film neve Preston Sturges 1941-es alkotásából, a Sullivan's Travels-ből származik - egyéb utalások is vannak erre (lásd ehhez és az inspirálókhoz: Wikipedia).

George Clooney két hétig gyakorolta az éneklést, ám a végső verzióban nem az igazi hangját hallhatjuk - egyedül Nelson valódi éneke hallható, az In The Jailhouse Now című nótát tényleg ő adja elő. Az "Ördög" neve Cooley sheriff, ám sosem nevezik meg a játékidő során. Valóban létezett egy Tommy Johnson nevű gitáros, akiről elterjedt a legenda, hogy egy keresztútnál eladta a lelkét a sátánnak, hogy király blueszenész lehessen - a történetből még dal is született. Clooney egy Kentucky-beli rokonát kérte meg, hogy olvassa fel és magnóra rögzítse neki Everett szövegét, hogy könnyebben megtanulhassa a helyi akcentust. A sírásók a The Fairfield Four gospel-trió tagjai. A különleges, szépiával átitatott látványvilágért (ami nekem fel se tűnt...) Roger Deakins operatőr Oscar-díjat zsebelhetett be.

A "Man of Constant Sorrow"-t először 1913-ban, a vak Richard Burnett énekelte fel lemezre. A nyitójelenetben hallható ének egy valódi rab-kórus korabeli felvétele. A film hivatalos honlapján egy a nézők Óh, testvér, merre visz az utad?-ismeretét felmérő verseny keretében a győztesek közt Dapper Dan hajzselét sorsoltak ki - Everettnek ez a védjegye:) A betétdalokat tartalmazó album óriási siker lett, mindenki nagy meglepetésére még az Oh, Brother... sikerét is túlszárnyalta. Ötmillió példányt adtak el belőle, készült hozzá egy dokumentumfilm és még három másik albumot eredményezett. A 2001-es év country-slágerének a Man of Constant Sorrow-t választották és az ezt tartalmazó korong lett az év country-lemeze. Öt Grammy-t kapott és még a sikerlista első helyére is felkerült 2002-ben - ugyanakkor mindezek ellenére rádióban alig játszották. A Soggy Bottom Boys (vagy magyarul Sáros Seggű Fiúk) neve a Foggy Mountain Boys együtteséből származik, akik anno sikerre vitték ezt a bizonyos dalt. Az énekes (Clooney énekhangja) Dan Tyminski, a háttér-vokálosok pedig Pat Enright és Harley Allen. Ők kapták az említett Grammy-ket és még turnéztak is a film számaival. Az Óh, testvér, merre visz az utad? 26 millió dollárból készült és majdnem 72 milliót hozott, a kritikusok dicsérték, főként modern Odüsszeia-feldolgozás-mivolta miatt.

Ez egy remek film, aki végigolvasta, annak már nyilván leesett. Viszont jót tesz neki, ha ritkán nézi meg az ember, de minden egyes újra-megtekintéskor fel lehet fedezni benne valami kis részletet, ami esetleg addig nem tűnt fel (mondjuk egy homéroszi utalást). Ajánlom a vígjátékok, George Clooney és a blues-zene rajongóinak.

Pontozás:

imdb: 7.8

Szerintem: 5/5 

Hírek:

- George Clooney következő nemmélymondanivalósdrámája a Gravity című sci-fi lesz. 

- John Turturro ismét eljátssza az ideges kormányügynököt a Transformers 3-ban, amit e hónap 30-ától láthatunk a mozikban. (Erről írtam cikket azóta.)

- John Goodman másodszor is szinkronizálni fogja a kék, bolyhos óriást, Sully-t, a Szörny Rt. folytatásában, a Monsters University-ben.

- Nem teljesen idevág, de rajzfilm-sorozat készül a Kung-fu Pandából... Minek?!?!

Várható írások: Hannibal Rising, A kártyavár összedől.

"A francba! Mekkora gubanc!"

Nincs új a Nap alatt. Először 2003-ban érkezett A texasi láncfűrészes mészárlás újrája, aztán jött a Halloween 2007-ben, a Péntek 13. 2009-ben és tavaly a Rémálom az Elm utcában felújított változata is.

Egy kis történelem: 1979-ben a The Last House on the Lefttel és a The Hills Have Eyes-zal már hírnevet szerzett Wes Craven benyújtotta legújabb horrorfilm-ötletét a Paramount filmstúdiónak. Ugyanakkor egy bizonyos Victor Miller (avagy egy bizonyos Sean S. Cunningham) szintén felmutatta művét és a stúdiónak utóbbi jobban tetszett - ez lett a Péntek 13. Négy évvel később Craven Rémálmát mégiscsak megfilmesítették a New Line Cinemánál - ez a mozi pedig elindította Johnny Depp karrierjét, horrorikonná tette Robert Englundot és a populáris kultúrának újabb gyilkos szörnyeteget adott: az áldozataival álmukban végző Freddy Kruegert. (Utólagos szerkesztés: Már nem tudom, honnan van ez az információ az 1979-es közös ötletbeadásról...) A Nightmare on Elm Street hat hivatalos folytatást ért meg, plusz ott van még a Freddy vs. Jason, ahol az egykori rivális filmek két "sztárja" mérkőzik meg, valamint a rövid életű Freddy's Nightmares című sorozat. 2009-ben pedig a New Line, látva az új trendet, elkezdte a munkálatokat még egy Rémálmon. A klasszikus átalakításához mellőzték Wes Craven segítségét, Freddy szerepét nem Robert Englundra osztották, a rendezéssel pedig a videoklip-direktor Samuel Bayert bízták meg - erősen bukásszagú a dolog, igaz?

Nagy vonalakban a történet arról szól, hogy tragikus módon meghal egy fiatal az amerikai Springwood kisvárosában - sokan öngyilkosságot emlegetnek, ám az elhunyt barátnője, Kris (Katie Cassidy) mást sejt. Az örök vadászmezőkre távozott ugyanis halála előtt ismétlődő lidércnyomásról panaszkodott és hamarosan Kris-t is elkezdi üldözni álmában egy szörnyen összeégett arcú, egyik kezén pengéket viselő férfi (Jackie Earle Haley). Az álomgyilkos pedig nemsokára felbukkan még néhány helyi tini éjjeli vízióiban, és mialatt a fiatalok az ébrenlétért (ezzel együtt életükért) küzdenek, nyomára bukkannak egy évtizedes összeesküvésnek. Az idő azonban vészesen fogy, mert mindenkinek muszáj aludnia; ám egyre biztosabb, hogy a tollasbálba igyekvők már nem fognak felébredni másnap reggel. De vajon miért akarja ez a lény megölni őket, hogyan lehet megállítani és mi az, amit e kisváros már oly hosszú ideje titkol?

Itthon Freddy bácsi kalandjai ismertebbek az összes többi nagy horror-gyilkosénál, hiszen anno még 2005 környékén az 1-6-ig leadta mindet az RTL Klub, pár évvel később megismételték a szériát (a hetedik egyszer sem volt), és kb. 2 éve nagyon olcsón felbukkant eredeti dvd-kiadásban a teljes Nightmare-sorozat a boltok polcain. Én minden részt láttam, úgy a 90%-uk megvan ilyen vagy olyan formában, és rendelkezem egy Krueger-figurával, így rajongónak mondhatom magam. Szerintem egyes körökben elég divatos rajongani a horrorokért és az elérhetősége miatt Craven agyszüleménye gyakran került előtérbe náluk - bár, ma már a Fűrészek és az ázsiai borzongatós históriák dömpingjében még Freddy is elveszik. Mit vártam, mikor ezt megnéztem? Az eredeti és még néhány folytatása (nem mind) igen jó lett, ezért a léc máris magasan volt. Plusz a pengeujjú utolsó felbukkanása, az FvsJ nagy kedvencem, ez, és a megformálására választott Jackie Earle "Rorschach" Haley még feljebb tették a mércét. Az új Friday the 13th és a Rob Zombie-féle Halloween tetszettek, az új Texas Chainsaw Massacre pedig nagyon véres és undorító lett, ezért legalább ezeknek a színvonalát vártam.

SZPOJLER, CSAK AZ OLVASSON TOVÁBB, AKI MÁR LÁTTA!

Mit kaptam? Az első dolog, ami kicsit összezavart, hogy az elején Kris a főhős - ugyanakkor a kajáldás nőcit Nancy-nek hívják, ahogy az eredeti Rémálmos lányt is, így sejtettem, hogy nem végig a szőkeség áll majd a középpontban (ami el is szomorított volna, mert rondának találom:P). (A véleményemet A zöld íjász című bugyuta szarság se változtatta meg...) Úgy a 35-40. percnél jön a hitchcocki váltás, vagyis az eddigi hősnőt elfelejthetjük, jön egy újabb. Az viszont tetszett, hogy úgy a játékidő háromnegyedéig megválaszolatlan marad a kérdés: vajon Fred Krueger valóban perverz volt, vagy ártatlanul lincselték meg? A régi részekben ez sosem kérdéses, de itt megjelenik ez az eddig fel sem merülő lehetőség. Persze később kiderül az igazság és igazán senki se fog meglepődni rajta.

INNENTŐL MÁR BÁRKI OLVASHATJA.

Jackie Earle Haley-vel korántsem vagyok megelégedve, mert Fred Kruegerként a visszaemlékezésekben remekel, de Freddy-ként már nem olyan karizmatikus, mint Englund - és a feje olyan csúnya, fura lett, inkább gyomorforgató, mint ijesztő. Katie Cassidy antipatikus, jó alakja van, de a játéka rossz; Rooney Maráé viszont annál jobb! (Ő egy lány, csak azért írom, mert a nevéből nem derül ki:)). A férfi főhősnek választott Kyle Gallnernek olyan tipikus tucatarca van, helyette lehetett volna valaki mást választani, képtelen nyomot hagyni a nézőben.; egyetlen ismert arc az igen keveset szereplő Clancy Brown, a többi ember szót se érdemel. Azon túl, hogy Samuel Bayernek ez az első filmje, még a Transformers-ből trendi rágógumit készítő Michael Bay neve is felbukkan a stáblistán - igaz, itt csak producer volt, de ez már rossz jel. Vannak olyan dolgok, amiket most láthatunk először (pl. a gyilkos új védjegye, a játék a pengékkel), kedvenc csíkos pulóveres kaszabolónk az eddiginél sokkal több szöveget kapott és az információkat sokkal nehezebb róla kideríteni, mint addig. Viszont olyan motívumok is megjelennek, amiket egy valódi Rémálom-rajongó már rögtön izgatottan, vigyorogva fogad - mondjuk, hogy mi fog történni, ha a hősnő fürdik, vagy ha nagy, üres falfelület van az ágya felett.

Néhány érdekesség: Eredetileg előzményt akartak csinálni a '84-es műnek, de aztán inkább újraértelmezték a démoni főfigurát. Az alkotók elsődleges szándéka az volt, hogy a vicceskedő, egysoros poénokat bemondó Freddy-t komorabbá, gonoszabbá, betegesebbé, meg ijesztőbbé tegyék. (Mondjuk ezzel épp a lényegétől fosztották meg, nem?) Legalább tizenöt különböző forgatókönyvet írtak és végül ezek közül négynek a kombinációjából lett a végső sztori; ami nagy vonalakban az első Elm utca történetét követi, de sok megoldást a többi részből vettek át. A sorozatból ez kapta a legnagyobb premiert, 4700 moziban mutatták be. Ez az első alkotás, amiben nem Englund játssza Freddy-t - ő egyébiránt örült a feldolgozásnak, támogatását fejezte ki az alkotók felé és az új Krueger választásával is egyetértett. Vele ellentétben Wes Craven megsértődött, amiért kihagyták és ahol lehetett, felszólalt a készülő mozi ellen. A "barlang"-jelenetnél a fényképeken gyerekek fotói közé sebészeti műtétekről készülteket kevertek, hogy Mara és Gallner könnyebben tudjon undorodni tőlük. A csoportkép hátulján olvasható nevek nagy része stábtagoké. Bayer kétszer is visszautasította a felkérést, végül Bay beszélte rá, hogy mégiscsak üljön a rendezői székbe.

Freddy Krueger-rovat

Az itt látható zöld-vörös csíkos pulcsit ugyanaz a Judy Graham kötötte, aki a '84-esben használtat. Freddy arca jobban hasonlít egy valódi szétégett archoz, azonban az alkotók a nézőkből kiváltott undor elkerülése végett finomítottak rajta, így nem teljesen valóságos. Az első napon hat, később három órába tellett felrakni a maszkot, az arc néhány részletét számítógépes animációval kreálták. Újságírói kérdésre válaszolva Haley azt nyilatkozta, hogy a gyilkos eljátszásához szükséges hangulatot a minden áldott nap átélt több órás maszk-felvitel hozta meg neki:) Legtöbbször improvizálta a szövegeit, így a többi színészt a szenvedéses jelenetekhez megfelelően kellemetlen helyzetbe hozhatta:) Haley-nek két különböző kontaktlencse-párt kellett viselnie és egy alkalommal megsértette velük a szaruhártyáját, így a forgatás egy időre leállt, ráadásul két hétig a szemfehérje vérvörös volt.

A 2010-es Rémálom az Elm utcában 35 millió dollárból készült és 115 milliónál többet hozott, ám mind a kritika, mind a közönség részéről nagyon negatív visszajelzéseket kapott. Szerintem pedig nem volt rossz, de inkább ajánlom az eredetit, a 2009-es Péntek 13-at vagy a 2007-es Halloweent.

Pontozás:

imdb: 5.2 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 3/5 (Azért lehet, hogy megnézném újra...)

Hírek:

- Várható a folytatás, mert a pénzügyi siker megvolt és mind a főgonosz alakítóját, mind az általa üldözött lány megformálóját több filmre szerződtették. (Szerencsére ezek sose valósultak meg...)

- Jackie Earle Haley a vámpíros képregény-feldolgozásban, a Dark Shadows-ban játszik - rendezi Tim Burton, főszerepben Johnny Depp és Eva Green. (Érdekes, hogy a tényleges filmről szóló cikk után beírtam az Éjsötét Árnyékot a hírekbe... És nem képregény, hanem sorozat feldolgozása.)

- Rooney Mara lesz Lisbeth Salander az amcsi A tetovált lányban, partnerét Daniel Craig játssza. (Láttam, írtam róla.)

- Clancy Brown a Cowboyok és űrlényekkel hamarosan megérkezik a hazai mozikba is, emellett a Hellbenders névre hallgató horrorban szerepel még Dan Foglerrel.

Ne tagadd, TE is játszottál a Postallal:) Vagy anno a kétdimenziós első résszel vagy a másodikkal, ami máig legendás erőszakosságáról - bár azóta már megjelent a szintén elhíresült Manhunt, ami már-már letaszította a trónról. Hogy kicsit meséljek a játékról azoknak, akik sosem látták, elmondom a második rész első pályáját - az első napot.

Kilépünk lakókocsinkból Paradise városkában, hétfő reggel és ránézünk a teendőink listájára: el kell menni a munkahelyre a fizetési csekkért, azt beváltani a bankban és venni egy doboz tejet. Egyszerű, nem? Csakhogy a melóhelyet (a Running With Scissors-t, ami magát a Postalt csinálta:)) megrohamozzák az erőszakos játékok elleni aktivisták és lövöldözésbe keveredünk; a bankban megjelennek a rablók és a rendőrök, újabb tűzharc bontakozik ki és még a boltban sem vagyunk biztonságban, mert ha kicsit türelmetlenkedni kezdünk, kitör a balhé. Vagyis ha semmi rosszat nem tesz a játékos, akkor is elkezdenek vadászni rá mindenféle vadbarmok és rajtunk áll a döntés, hogy kerüljük a konfliktust, vagy inkább vérfürdőt rendezünk. 

A legtöbb kritika persze azért érte e játékot, mert a számítógép előtt ülő emberek biztos, hogy kihasználják az alkalmat és szarrá vernek/lőnek, lehugyoznak, megmérgeznek, felgyújtanak vagy lefejeznek mindenkit, akit lehet - és élvezik. Már a betöltő-képernyő figyelmeztet minket, hogy ha felelős állást vagy politikai karriert akarunk építeni, akkor NE próbáljuk ki, de most őszintén: te mihez kezdenél? Minden oldalról téged támadnak, csak visszavágsz - pláne, ha MINDEN eszközöd megvan hozzá?! Szóval egy húzós munkanap, vagy a párunkkal lefolytatott veszekedés után, ha valami barom a boltban/patikában/iskolában/utcán felidegesít, vagy csak levezetésképpen jól esik egyet ökörködni e virtuális, diszfunkcionális kisvárosban.

2007-ben aztán a világ legrosszabb rendezőjének (is) kikiáltott, videojáték-feldolgozásairól ismert Uwe Boll megfilmesítette ezt - el tudjátok képzelni?:) Bollnak nagyon rossz híre van a szakmában - nos, én láttam az első BloodRayne-t, ami annak ellenére nem jó, hogy Ben Kingsley, Michael Madsen és Michelle Rodriguez játszanak benne; és félig megnéztem az Alone in the Darkot is, abból viszont amennyit láttam, az tetszett. A király nevébent pedig az itteni mozi bemutatta, szóval rossz reputáció ide vagy oda, Boll úr azért megél a szakmájából. És most először egy olyan játékból készült filmet láttam, ami olyanból lett, amit többször is végigvittem, így legalább minden utalást értettem:)

Adott tehát Paradise (vagyis A Paradicsom), egy amerikai kisváros. Itt él hősünk, Postal Dude (Zack Ward), aki éppen munkát keres, hogy eltarthassa iszonyúan kövér feleségét, aki ráadásul fűvel-fával megcsalja őt. Az élet egyéb területein is folyton kudarcok és támadások érik, csak néhány jó fej ember van, aki törődik vele. Az egyikük Dave bácsi (Dave Foley), aki Dude nagybátyja és éppen egy keresztény-hippi-szekta vezetője - a szex és béke kis kommunáját azonban veszély fenyegeti, mert az adóhatóságok 1,3 millió dollárt akarnak bevasalni rajtuk! Így aztán Dave az unokaöccséhez fordul, aki egyszer régen már kihúzta őt a szarból - igaz, rá is ment az élete... Közösen kifundálják a tervet: meg kell lovasítani az egyedül ebben a városban kapható 2000 db Krotchy-figurát, amit a népszerű rajzfilm-karakterről mintáztak, hogy aztán jó borsos áron továbbadják őket. A pár flúgosból és néhány jó bigéből álló kommandó elindul végrehajtani a tervet, ám nem számolnak a szekta őrült alvezérével (Chris Coppola), aki világvégét akar; Osama Bin Ladennel (Larry Thomas) és terroristáival, meg a barom rendőrökkel és a média által felbujtott csőcselékkel, akik mind főszereplőnk vörös fejére pályáznak. Vajon kié lesz a kincs és hol ér véget az elszabaduló erőszak-hullám?

Már 4 éve vadásztam erre a filmre, sehol se tudtam megtalálni angolul, mindenütt csak németül volt fent. Most végre megnéztem és hát érdekes élmény volt:) Zack Ward óriási választásnak bizonyult, nagyon hasonlít a játékbeli figurára, csak éppen a digitális eredeti kicsit tökösebb. Ismert arcként láthatjuk J.K. Simmons-t, akit felrobbantanak; Verne "KicsiÉn" Troyert, akit a lenge öltözetű csajok ide-oda visznek; Erick Averit, aki a boltos Habib és Seymour Casselt, akinek olyan könnyen megjegyezhető feje van (bár nem emlékszem, hol láttam ezelőtt:D). Önmagaként jelen van a rendező és a játék fő kitalálója, Vince Desiderio - aki emellett még producerkedett is. Ki kell emelnem Jackie Tohnt, ő a szép kávézós lány és Brent Mendenhallt, aki George W. Bush - NAGYON hasonlít hozzá minden tekintetben és egy csomó filmben játszotta őt már:)

Sok állatságot láthatunk, ezek nagyrészt hűek az igazi Postal-hangulathoz, de van benne egy-két túlzás: mondjuk a két rendőr és minden, ami hozzájuk köthető, az szar. Motívumok a Postal II-ből: az arab csatakiáltás, a macska-hangtompító, a rendőrruha, az ismert törpe felbukkanása, az össze-vissza piszkító kutya és Dave meg Habib figurája. Nekem csak a 7-es fegyver hiányzott -a marhafej:D A főbb szereplőket az alábbi alkotásokban láthattuk egyébként: Zack Wardot az FvsJben, a Transformers-ben és a Resident Evil II-ben; Dave Foley-t a Szuper felsőtagozatban; Chris Coppolát az új Péntek 13-ban és a Spawnban; a fehér rendőrt játszó Ralf Moellert pedig a Batman és Robinban (persze mind valami aprócska, alig feltűnő szerepben voltak...). 

Boll egyébként nem titkolt szándékkal egy csomó mindenkinek beszól ezzel az alkotásával: saját magának, az őt bíráló kritikusoknak, az erőszakos videojátékok rajongóinak, a hülye átlag-amerikainak, a rendőröknek, a németeknek, ifjabb Bush-nak, a Al-Kaidásoknak és még sorolhatnám - tehát ebből a szempontból tök jó filmmel van dolgunk. Ezen kívül akad pár remek poén, csak mondjuk a már említett rendőrös vonallal és a többi direkt idegesítő szereplővel elfeledtetik a jó részeket.

Érdekességek: A film állítólag a német Postal Rajongói Klub kérésére született, ők ajánlották a játékot Bollnak. Desiderio azzal a feltétellel adta el a jogokat, hogy részt vehet a kreatív munkában - cikkem tárgya eredetileg egy sötét tónusú, komoly alkotásnak indult, de a rendező mindenképpen szatírát/fekete komédiát akart, hogy megmondhassa véleményét a politikusoknak és az őt támadó embereknek. Gary Colemannek felajánlották, hogy a Postal II-ben alakított szerepét megtartsa, de nem vállalta, mert nem akart káromkodni. J.K. Simmons majdnem minden szövegét improvizálta. Verne Troyer, Dave Foley, Larry Thomas és Simmons is ügynökeik tanácsai ellenére vállalták el szerepeiket, mert benne akartak lenni e moziban. Állítólag a tálibokat alakító színészek 90%-a zsidó:) Az utóbbi 10 évben ez az első film, aminek tényleg Uwe Boll írta a forgatókönyvét, utólag pedig azt nyilatkozta, hogy ez az eddigi legfontosabb alkotása. A New York Post a bemutató előtt weboldalán közzétett egy 7 másodperces klipet, amit az ablakmosós-jelenetből vágtak ki: itt Simmons karaktere szeptember 11.-ére mond valami csúnyát. Ezt persze sok amerikai kikérte magának, pedig annak a részletnek nem is ez a poénja. Az ízléstelennek tartott tréfára reagálva a direktor azt mondta, sokkal ízléstelenebb a kontextusából kiragadott egy mondattal rossz hírét kelteni a mozinak.

Ez a műalkotás 15 millió dollárból készült és 18 milliót hozott. A kritikusok persze leugatták, de érdekes módon olyan weboldalakon bukkantak fel pozitív elemzések, mint az MTV.com; ráadásul néhány firkász, aki eddig utálta Bollt, emiatt mégis megsüvegelte őt. A szörnyű fogadtatás ellenére két díjat is nyert a Hoboken Nemzetközi Filmfesztiválon: a Legjobb Rendezőnek járót és a Fesztivál Nagydíját. 

Nem olyan rossz a Postal, de nem nézném meg újra - aki játszott a játékkal, annak viszont biztosan tetszeni fog:)

Pontozás:

imdb: 4.5 (5 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 3/5

Hírek:

- Uwe Boll szerepelni fog a készülő Postal III-ban, valamint rendezi A király nevében 2-t és a Bennie című horrort. 

- Dave Foley következő szerepe a Monster Brawlban lesz - 8 klasszikus szörny életre-halálra összecsap egy elhagyott temetőben rendezett pankrációban, mi ez ha nem a legnagyobb királyság!?

- J.K. Simmons a The Last Airbender: The Legend of Korra névre hallgató tv-sorozatban szinkronhangként működik közre.

- Verne Troyer elvileg felbukkan a Judge Ice-ban (lásd: Halloween-bejegyzést) és a Postal III-ban ő fogja megszólaltatni Krotchy-t.

Várható írások: új Rémálom az Elm utcában.

Nemrég láttam videóról a 8. részt (Resurrection) és ettől megjött a kedvem a Rob Zombie-féle Halloween II-höz. De előtte, hogy felfrissítsem az emlékeimet, megnéztem a rég nem látott 2007-es Halloweent is, így most a kettőről egyszerre olvashattok!

Halloween (2007)

Ha jól sejtem, a legtöbben ismerik az eredeti, 1978-as Halloween: A rémület éjszakája által életre keltett Michael Myers-t, vagy minimum a film mára már klasszikussá vált zenéjét (ami igen gyakori csengőhang). Nos, 2007-ben jött Rob Zombie, aki addigra Az 1000 halott házával meg a Devil's Rejects-szel a horror-berkeken belül már hírnevet szerzett magának (jót vagy rosszat, ez mindegy) és harmadik alkalommal is rendezésre szánta el magát. A rémület éjszakájának eredeti alkotója, John Carpenter zöld utat adott Zombie mesternek az alkotáshoz, aki maga írta a forgatókönyvet, dirigálta a színészeket, pénzelte a produkciót, felügyelte a zenék kiválasztását/felhasználását és amellett, hogy korszerűsítette a legendás borzongatós mozit, a horror igazi szerelmeseinek szóló, a műfaj nagyjai előtt tisztelgő művet készített.

Ahhoz, hogy megértsd, miért tetszett nekem annyira ez a film, ismerd meg véleményemet az alapokról!
Mi a gondom az eredeti Halloweennel? Ez a mozi a mai kor emberének már nem ijesztő. A zenéje óriási, a színészek se rosszak és az egyik első slasherként mindenképp tisztelet övezi, de az össz-vissz két gyilkosságot mutatnak (ha jól emlékszem annyi van benne - Tévedés.) és azok kivitelezése a Fűrészen és ázsiai rémfilmeken felnövő generációnak már nem nyújt igazi élményt. Valójában inkább pszicho-thriller, mint horror: az arctalan gyilkos üldözi az ártatlan lányt, de - és itt jön a lényeg - SOSEM derült ki az elkészült 8 (!) rész alatt, hogy Michaelnek mi a motivációja. Rendben, meg akarja ölni a húgát, ő maga a gonosz - de elég ez? Rob Zombie felismerte, hogy a mozikban éppen akkoriban induló, a természetfeletti lények és különleges hősök emberi szintre hozásának trendje jól alkalmazható a rémisztgetős művekben; így megtette azt, amit anno Carpenter is akart, de nem tudott: hátteret, lelket, személyiséget adott a falfehér maszk mögé rejtőző gyilkosnak. Vagyis, ha megnézzük a 2007-es Halloweent, akkor megtudhatjuk, ki valójában Michael Myers.

Először láthatjuk azt a borzalmas gyerekkort, ami még kiskorában gyilkossá tette őt (Daeg Faerch játssza a 10 éves Myers-t). Átélhetjük vele a pszichiáterrel (Dr. Loomis - Malcolm McDowell) folytatott terápiát, a bezárása utáni ritka találkozásokat édesanyjával (Sheri Moon Zombie) és láthatjuk, hogyan süllyed egyre mélyebbre az őrület mocsarában. Az évek pedig telnek és a hatalmas termetűre megnövő, néma Mikey-t (Tyler Mane) mindenki veszélytelen, ostoba őrültnek tartja - ő azonban csak az alkalomra vár. Ez a nap elérkezik, Michael Myers kiszabadul az elmegyógyintézetből, melynek 15 éve rabja és elindul szülővárosa, Haddonfield felé, hogy megkeresse utolsó élő rokonát, a kishúgát. Laurie (Scout Taylor-Compton) viszont mit sem tud a rá leselkedő veszélyről, származásáról, vagy az élet igazán komoly dolgairól - hiszen még csak 16 éves. Az elkövetkezendő Halloween-éjszakát azonban soha nem fogja elfelejteni sem ő, sem Haddonfield többi lakója - már ha valaki túléli az elszabadult gyilkos tombolását!

Én már annak idején, a Devil's Rejects után elkönyveltem, hogy Rob Zombie nagyon jó horror-alkotó. A House of 1000 Corpses nem volt annyira rossz, de sok hülyeség van benne, az említett folytatás viszont minden tekintetben viszi a pálmát - legalábbis így emlékszem rá, bár már nagyon rég láttam. De ha csak annyit mondok, Captain Spaulding, már sokaknak beugrik a Sid Haig által életre keltett bohóc-figura, aki azóta valamilyen szinten beépült a popkultúrába. Élőholt úrnak tehát megadatott, hogy bemutassa azt, amit még senki sem láthatott; és ezzel újraformálja a nézőkben a már majdnem 30 éves konyhakéses, maszkos mészáros alakját! Vagyis felderíthette azt, hogy miért lett elmebeteg ebből a srácból, miért gyilkolta meg azokat az embereket és miért éppen őket - a későbbiekben pedig utalásokat kapunk, amikből mindenki maga döntheti el, hogy vajon mi a szándéka a lánnyal...

Oké, szóval itt vagyunk, megvan a hozzáértő rendező/író, megvan a pénz, megvan a remek alapanyag, de még így is könnyen lehetett volna szart csinálni, ha nem lettek volna a remek főszereplők és a horror nagy neveinek számító mellékszereplők! Michael maszkját az egykori pankrátor, Tyler Mane kapta, aki már dolgozott együtt Zombie-val Az 1000 halott házának folytatásában - valamint számomra különösen emlékezetessé tette Kardfogat az X-Menből. Az új Myers minden eddiginél hatalmasabb, erősebb és ijesztőbb - főként, mivel tudjuk, miken ment keresztül! A legjobb dolog benne, hogy az alapvetően jellegtelen külsejű fiatalemberből egy hosszú hajú, mindig másmilyen maszkot viselő kolosszust csináltak, akinek ráadásul sosem láthatjuk az arcát. Vele szemben áll az apró, kedves arcú és hangú Scout Taylor-Compton (A rocker csajok, Ottalvós buli), aki olyan ártatlan, vicces, édes lány, azonnal meg lehet kedvelni. Emellett pedig baromijól játszik, szóval kitűnő választás volt! A köztük fennálló óriási ellentét feszültséggel tölti meg összes közös képsorukat. Az eredeti sorozatban a gonosz főellenségének számító dr. Loomis itt segíteni akar, mindent megtesz, amit csak tud, hogy megmentse a fiút és majd belerokkan, hogy elbukik - egyfajta apai érzéseket táplál az elfajzott ifjú iránt, még az utolsó pillanatban is nehezére esik fegyvert fogni rá - teljesen ellentétes az eredeti '78-as karakterrel. Malcolm McDowellt, Loomis életre keltőjét pedig remélem nem kell senkinek se bemutatnom.

Az első kb. 45 percet egyértelműen a fiatal Daeg Faerch (Hancock) viszi el a hátán, aki lányos vonásaival, ártatlannak tűnő külsejével csak még sokkolóbbá teszi Mikey rémtetteit és őrületét. Ez a gyerek óriási tehetség, ha bárki mást választottak volna (erről később még lesz szó), akkor könnyen lehet, hogy az egész film megbukik. Laurie barátnőjét, a sheriff lányát az a Danielle Harris játssza, aki már a Halloween 4-ben és 5-ben is szerepelt, mint Jamie Lee Curtis karakterének gyermeke; a sheriff pedig Brad Dourif (Chucky hangja a Gyerekjátékból). Ismert arcok még: Danny Trejo (az idős ápoló), Bill Moseley (Az 1000 halott házából, nem ismertem fel), Leslie Easterbrook (Rendőrakadémia, őt se ismertem fel), Clint Howard (Grincs, Sátánka), Udo Kier (Penge, Paranoia 1.0), Dee Wallace (a Cujo női főhőse), Ken Foree (az eredeti Holtak hajnalának egyik "túlélője") és Sid Haig (Captain Spaulding, róla már írtam feljebb). Meg kell még említenem Skyler Gisondot, aki a kis Tommy, ő vicces; meg Hanna Hallt, aki Judith Myers, ő meg jól néz ki:P A producerek Malek Akkad és a Weinstein-tesók voltak.

Még néhány érdekesség: A forgalmazó Dimension eredetileg a Freddy vs. Jason mintájára összeeresztette volna Michaelt a Hellraiser Pinheadjével, ám az előzetes felmérések szerint a rajongóknak ez nem tetszett volna, így hamvába holt az ötlet. E filmet ugyanott forgatták, mint az eredeti Halloweent. Négy nappal a bemutató előtt egy félkész változat kiszivárgott a netre és a készítők közt akadt, aki attól tartott, hogy ezek után a film megbukik - ám nem így lett. A Michael kripli mostohaapját alakító William Forsythe a munkálatok megkezdése előtt valóban eltörte a lábát, így az eredetileg csak törött karúnak szánt figura végülis egy tetőtől-talpig begipszelt fazon lett. A felbukkanó középiskolás lányok közül csak Scout Taylor-Compton volt igazából annyi idős, amennyi az általa játszott csaj - pontosan úgy, ahogy annak idején Jamie Lee Curtis is egyedül volt valóban tiniként '78-ban. Laurie felsője Sheri Moon Zombie saját ruházati kollekciójából, a Total Skullból származik. Daeg Faerch a saját kaszkadőrje is volt. Tyler Mane azt nyilatkozta, hogy nagyon nehéz feladat egy maszk mögé bújtatott színésznek csak a szemével játszania. A filmben több ismert, régi dal hallható, így a Love Hurts, a Don't Fear The Reaper és az Only Women Bleed.

Cikkem tárgya 15 millió dollárból készült és 80 milliót hozott világszerte. Ez volt a legnagyobb bevételű az összes Halloween közül és ezt mutatták be a legtöbb moziban a nyitóhetében (3472-ben). A kritikusok nagyon leszólták, bár Daeg Faerch és Malcolm McDowell játéka sok dicséretet kapott - előbbi felkerült a Horrornews minden idők 10 legjobb gyermek-horrorsztárjának listájára is.

A 2007-es Halloween egy kurvajó rémisztgetős film: pszicho-horror és slasher egyben, véres, tele káromkodással, jó nőkkel, tragédiákkal, a műfaj nagy színészeivel és még sorolhatnám. Nagyon tetszett, második nézésre is, semmit nem vesztett az erejéből - csak ajánlani tudom!

Pontozás:

imdb: 6.0 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.) [2023-ra visszasüllyedt ugyanennyit.]

Szerintem: 6/5

Halloween II: Vágatlan Rendezői Változat (2009)

A pénz beszél, főként Hollywoodban, így nincs semmi meglepő azon, hogy az óriási bevétel miatt Malek Akkad folytatást akart Michael Myers utolsó gyilkos ámokfutásának. Bár a 2007-es mű tökéletes egészet alkot és teljesen jól lezárul, egy fogalommá vált mészáros esetében sosem lehetetlen a visszatérés... Két évvel a bemutató után tehát elkészült a Halloween II, amit ismét Rob Zombie írt és rendezett - anno azt mondta, nem akarja, hogy a film folytatódjon, ám mivel a stúdió mégis így döntött, ezért inkább beszállt, nehogy valaki más elrontsa az általa létrehozott rémlátomást. Vele együtt visszajött Scout Taylor-Compton, Danielle Harris, Sheri Moon Zombie, Tyler Mane, Malcolm McDowell és Brad Dourif is, tehát megvolt szinte minden, ami az előző alkotásnál. De nem minden... Lássuk miről szól:

Két évvel a haddonfieldi véres éjszaka után járunk. A tömeggyilkos Michael Myers holtteste még anno a hullaházba szállítás során eltűnt és azóta sem került elő... Az árván maradt Laurie (S.T.C.) beköltözött Brackett sheriff (Dourif) és lánya, Annie (Harris) mellé, hárman úgy élnek, mint egy fura család. Az egykori ártatlan tizenéves Laurie nagyon megváltozott az évek során, mind külsejében, mind viselkedésében. Rémálmok, látomások gyötrik, képtelen aludni, hangulat-ingadozásai vannak, rengeteg gyógyszert szed, pszichiáterhez jár - élete kész szenvedés... Az az éjjel viszont nem csak őt változtatta meg: a "jó" dr. Loomis (McDowell) nagyképűvé és önzővé vált, a pénzt és a hírnevet hajhássza, amik ebből a tragédiából fakadnak számára. Legújabb könyvében pedig elárul minden rettenetes titkot a Myers-sztoriból, ami addig rejtve maradt a világ elől: így azt is, kicsoda valójában Laurie... Mindeközben pedig egy torzonborz, koszos, szakadt ruhájú fickó (Mane) járja az elhagyatott mellékutakat, erdőket és földeket, arcát csuklyája alá rejtve. Szeme előtt egy szellempár lebeg: régen elhunyt édesanyja (S.M.Z.) és saját gyermeki énje (Chase Wright Vanek), akik arra buzdítják, hogy egyesítse családját... A szálak pedig összefutnak Haddonfieldben, ahol a végzet ismét lesújt fehér maszkja mögé rejtőzve, és a megbomlott elméjű testvérpár egymásra találásához újabb véres mészárláson át vezet az út!

Nagyon fontos leszögezni: én a Vágatlan Rendezői Változatot láttam! Az első után nem értettem, vajon hogyan folytatódhat ez az egész? Nos, hamar rájöhet a néző, hogy a 2007-es történetnek a szereplők életére gyakorolt hatását mutatják be nekünk, elsősorban a Michaelt és Laurie-t összekötő őrületre és kapcsolatra fókuszálva. Az előző epizódban nem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy mi a gyilkos szándéka a húgával - mindenki saját szájíze szerint értelmezhette a dolgot; ráadásul az addig a misztikum/megmagyarázhatatlanság ködébe burkolózó hogyanok és miértek napvilágra kerültek, érthető módon bemutatva. Itt viszont a sorozat eddigi részeihez hasonlatosan bezavar a természetfeletti és vannak olyan részek, amikor a valóság meg a látomások összefolynak. Ha az alapszituációt elfogadjuk - vagyis, hogy a maszkos hóhér nem halt meg -, akkor is szemtanúi lehetünk egypár fura dolognak.

A lényeg az, hogy már tudjuk, hogyan nőtt fel Michael, tudjuk, miket tett eddig, most pedig megnézhetjük, mit lát, mit hisz, merre tart és miért - de még mindig vannak dolgok, amiket többféleképpen értelmezhetünk. Most először láthatjuk őt maszkja nélkül, felfedi nekünk a valódi arcát, megfigyelhetjük, ahogy eszik és az általam látott verzióban még meg is szólal! Tudjuk, ki volt Laurie a két évvel ezelőtti Halloween-éjjelig, és most szemtanúi lehetünk leépülésének, ahogy testileg és szellemileg egyre lejjebb süllyed. Főleg a külsejében bekövetkező látványos változás és az elképesztően nyomasztó rémálom-jelenetek tudatják velünk, ahogy ennek a fiatal nőnek lassan megbomlik az elméje. Tovább mélyíti a borzongás élményét, hogy fivér és húg ugyanazt látja, érzik egymást és ugyanazon rémálom részesei még akkor is, mikor nem találkoznak. Taylor-Compton játéka lenyűgöző, nekem nagyon tetszett!

A visszatérő mellékszereplők közül Brad Dourif most több teret kap, megcsillogtathatja drámai tudását; Malcolm McDowell pedig bemutatja, hogy mennyire meggyőző lehet ugyanabban a szerepben, mégis szöges ellentétben az előző alakításával. Sheri Moon és Danielle Harris ezúttal kevésbé vannak előtérben, ám ők is fontosak. A baj az, hogy az eltelt idő alatt a kis Daeg Faerch jelentősen megnőtt, így őt már nem lehetett ismét felvenni Mikey szerepére - a helyére érkező Chase Wright Vanek viszont a nyomába sem érthet, ez pedig rányomja a bélyegét a játékidő egy részére. A mellékalakok közt felbukkan Margot Kidder (az eredeti Lois Lane, ő a pszichiáter), Richard Riehle (Kőkemény igazság, ő az éjjeliőr), Sean Whalen (Predators, ő a festett arcú tag asszem) és önmagát játszva 'Weird Al' Yankovich. A történettel nincs baj, főként a látomások lettek baromijók és ijesztőek, a gyilkosságok rondák meg véresek, és valahogy az egész annyira brutális! Végig sikerül fenntartani egy nyomasztó, rendkívüli atmoszférát, ami a kegyetlenség és a szenvedés nagyon erőteljes bemutatásából jön össze.

Egyéb érdekességek: Rob Zombie elmesélte egy interjúban, hogy kimerítette az előző forgatás és ezért sem akart igazán újra rendezni. Második Halloween-filmjéről azt nyilatkozta: "Ultra erőteljes, ultra intenzív és nagyon valós." (A valóssággal nem értek egyet teljesen, de a többivel igen.) Elmondása szerint minden karakter megváltozott, Michaelt kivéve: "Michael nem változott; ő pont olyan, amilyen tízévesen volt, mikor megölt mindenkit [...] Nincs semmilyen képe az őt körülvevő világról, így az nem is hathat rá."  Az előző epizódban is hallott betétdal, a Love Hurts ismét "szerepet kapott", ezen kívül hallhatunk még Motörheadet (The Chase Is Better Than The Catch), a legmeghatározóbb szám viszont a Nights in White Satin lett. Az ismert Carpenter-féle zene csak a végén, a stáblista alatt szól, mert a készítők nem találtak neki helyet a játékidő alatt. Ez a rész is 15 millió dollárból készült, de "csak" 40 milliót hozott, a kritikusok utálták. Az eddigi összes Halloween-filmből bevételi szinten a 4. lett.

Az előző epizódban megismert szereplők itt újfent találkoznak egy még ocsmányabb, még nyomasztóbb, még brutálisabb eseménysorban és most mindenki elnyeri méltó jutalmát. (Fú, ebben a pillanatban ugrott be, mit jelenthet az utolsó jelenet:O Ha azt, amire gondolok, akkor meg kell nézni a Halloween III-at!) Aki látta a 2007-est, és tetszett neki, annak ajánlom, nem fog csalódni - bár korántsem annyira jó, mint elődje.

Pontozás:

imdb: 4.8 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.) [Ez is ugyanúgy, ugyanannyit süllyedt vissza 2023-ra, mint a másik.]

Szerintem: 5/5

A készülő Halloween III-ról: Rob Zombie helyett Patrick Lussier rendez majd. Scout Taylor-Compton és Brad Dourif biztosan visszatérnek szerepeikbe, talán Tyler Mane is újból maszkot ölt. Idő és pénz hiányában nem készült el 2009-ben, pedig már akkor meg akarták csinálni. A producerek ragaszkodnak Patrick Lussier-hez, ezért megvárták, amíg megcsinálja a Drive Angry 3D-t... A harmadik új Halloween 23 millió dollárból készül, 3D-s lesz, 2012-ben láthatjuk. Én biztosan megnézem majd! (2016-ot írunk és még mindig csak készül...) [2023-ra már más irányba halad a széria, ez a mozi végül sose készült el.]

2023-as kiegészítés: Ebben az évben úgy döntöttem, adok még egy esélyt az eredeti Halloweennek, amit még a blog indulása előtt láttam egyszer, de akkor nem tetszett. Most, hogy újból megnézhettem, sokkal jobban tudtam értékelni és meghozta a kedvem, hogy ismét megtekintsem az itt tárgyalt kétrészes feldolgozást.

Már a bemutatásakor támadások érték Rob Zombie első filmjét azért, mert kedvelhetővé tette Michaelt. Amikor ez a cikk született, még nem értettem, hogy ez miért probléma, de miután alaposan utánanéztem A rémület éjszakájának, most már érthető: Michael lényege a titokzatosság, a homályos eredet és „körvonal”. Bárki lehet, senki se tudja, miért olyan, amilyen, senki se értheti, mitől képes áthágni a valós világ szabályait. Lehet a Samhaim megtestesülése vagy valami egészen más, a lényege a megállíthatatlan vágy az ölésre. Ő csupán ennyi, nem bosszút áll vagy igazságot szolgáltat, csak öl.

Ennek ellenére a 2007-es Halloween még mindig nagyon tetszik, mert az első harminc-negyven perc, ameddig a gyerek Myers-t látjuk, marhára az elevenembe vág. Tudtam, mi fog történni, mégis végig feszült voltam és amit itt látunk, az ezerszer brutálisabb, mint a ’78-as első rémtett. Ezek után még most is valahogy szurkoltam a srácnak, hogy épüljön fel, ne adja át magát a benne lakozó sötétségnek – ez Rob Zombie művének nagy erőssége, itt a pszichológiai terror sokkal jobban hat a nézőre, mint a gyilkosságok gyomorforgató valóságossága. Igen jó az is, hogy bár a cselekményt áthelyezték 2007-be, a néha, ritkán felbukkanó mobilokon kívül semmi se utal erre, vagyis sikerült benne reprodukálni a ’78-as előd időtlenségét.

Azonban összehasonlítási alappal a tarsolyomban már feltűntek dolgok, amik eddig elkerülték a figyelmem: A helyszín elképesztően hasonló a régihez, az elhangzó zenék és szövegek sokszor 100%-ban megegyeznek, az események egy része szinte egy az egyben megismétlődik (pl.: Laurie elvisz valamit a Myers-házba; Michael a karjaiban tartott halott lánnyal végigsétál a házon; Lynda azt hiszi Michaelről, hogy Bob; stb.), a karakterek közül még a mellékszereplőknek is ugyanaz a neve, de mindenki tök másképp viselkedik. Laurie egyfolytában szex-poénokat durrogtat, a bébiszittereket láthatóan idegesítik a gyerekek, Judith egy hülye kurva, és mindenki tahó, egymással szemben tiszteletlenek, mintha automatikusan utálnának mindenki mást. Ez alól nem kivétel a két kisgyerek se! Az összes szereplő közül csak a sheriff az, aki teljes mértékben kedvelhető, mert a másik kettő (a gyerek Michael és az anyja) sok elbaszott dolgot tesz, amivel ártanak másoknak meg maguknak is.

Megkedveltem a gyilkos gyereket, szorítottam érte, de aztán amikor felnőtt lesz, az összes cselekedete aláássa azt a szimpátiát, amit addig a film igyekezett felépíteni. Mert ha önállóan, a folytatástól elvonatkoztatva nézzük, akkor nincs logika abban, hogy az elvileg megállíthatatlan, válogatás nélkül ölő Michael miért hagyja életben Annie-t és Loomis-t, miközben mondjuk végez Danny Trejo jóságos mindenesével. Az ok akkor válik érthetővé, ha ismerjük a folytatást, itt ugyanis szükség volt Danielle Harris-re (aki legendás státuszban van a sorozaton belül a 4.-5. részek folytán) meg Malcolm McDowellre is.

A második részről az a véleményem, hogy egyesíti magában a korábbi összes Halloween-folytatást, de korántsem csak a pozitívumaikat. Laurie szenvedését baromi megterhelő nézni, Scout Taylor-Compton elsőrangú munkát végez a karakter fokozatos megőrülésének bemutatásakor; a nyitó álom-szekvencia pedig igazán minden tekintetben brutális. Csakhogy ezen felül teljes érthetetlen, miért lesz Myers-mama gonosz szellemmé; az új gyerek Michael fele annyira se jó, mint a régi; a felnőtt Michaelnek már gyakorlatilag semmi köze nincsen az elődjeihez, még az első részbeli önmagához se; a legjobban viszont talán Loomis seggfejsége zavart. Miért kellett ezt a karaktert ennyire leépíteni és gyakorlatilag főgonosszá változtatni? Itt a színjátszói babérkoszút viszont egyértelműen Brad Dourif érdemli, Brackett sheriff a legemberibb, legvalóságosabb, legkedvelhetőbb figura; bár Danielle Harris Annie-je ezúttal sokkal szimpatikusabb, még ha irtó keveset látjuk is. Az egész Halloween II a zagyva természetfeletti izékkel meg a karaktereiktől eltávolodó klasszikus figurákkal megszűnik Halloween-film lenni és inkább valamiféle pszicho-thrillerbe oltott bosszúhadjáratba torkollik, amit viszont a hibái ellenére se tudok utálni. Horrornak jó, de Halloweennek már kevésbé…

Hírek:

- Rob Zombie következő munkája a The Lords of Salem - boszorkányos horror, rendező és író lesz, Sheri Moon Zombie szerepel majd benne.

- Scout Taylor-Comptonnal a The Gatekeeperben (zombiölős horror) és a Tagben (ősi átkos thriller) találkozhatunk legközelebb.

- Malcolm McDowell a következő mozikban bukkan fel az elkövetkezendőkben: L.A., I Hate You (akció/thriller/horror), Vamps (vámpírnős vígjáték, Alicia Silverstone-nal és Sigourney Weaverrel többek közt), Mischief Night (horror, valami szokatlan gyilkosos sztori), Zombex (találjátok ki:)), Silent Hill: Revelation 3D (lásd a Silent Hillről szóló írásomnál), Death Method (thriller, kicsit leírás alapján a Fűrész 1-re hasonlít, itt még producerkedik), Lords of Magic (történelmi fikció brit varázsló arisztokratákról 1900-ból), Vampires of Hollywood (egyértelmű), First Platoon (horror/komédia), The Spider (akció/horror) és Judge Ice (horror, az 1800-as évek végén játszódik, boszorkányüldözéses, címszereplő lesz). [A Vamps borzasztóan szar, a Silent Hill második része viszont egész jó lett.]

- Danielle Harris következő mozijai érdekesnek látszódnak: Nuclear Family (sci-fi), Night of the Living Dead: Origins 3D, Shiver (gyilkosos thriller, főszereplő), Theatre of the Devil (horror/romantikus, itt is főszereplő) és Hatchet III (állítólag a kettőben eljátszott szerepét kapja újból).

- Daeg Faerch a már elkészült, bemutatásra váró Sebastian című thriller címszereplője, amiben Dee Wallace-t is láthatjuk - de valami gagyinak tűnik a posztere alapján.

- William Forsythe az Inkubus-ban játszik együtt Robert Englunddal, benne van McDowell mellett az L.A., I Hate Youban és a The Ghost Clubban (kísértetes horror). Ezen kívül állítólag ő játssza Jake LaMottát a Dühöngő bika II-ben (ez tényleg kell?!)...

- Kristina Klebe (ő volt a szőke Lynda a Halloweenben) négy különböző műfajú alkotásban próbálja ki magát jövőre: a Bela Kiss-ben (horror), az Alter Egos-ban (szuperhősös vígjáték), a Jack in the Box-ban (fantasy) és a Manson Risingben (életrajzi film, Tony Toddal).

- Skyler Gisondot a Farrelly-fivérek rendezésében készülő The Three Stooges-ban (vígjáték a Marx-fivérekről) láthatjuk.

- Danny Trejo visszavonult motorost alakít majd a Tarantulában, akivel egykori főnöke és társai le akarnak számolni.

- Bill Moseley a férfi főhőse a már említett Theatre of the Devilnek, emellett Charles Mansont játssza a Manson Girls-ben, és szinkronizál a Night of the Living Dead: Origins 3D-hez.

- Clint Howard ugyanígy marad a borzongatós filmeknél: a Down the Road egy rémálommá váló vakációt mutat be.

- Dee Wallace az Exit Humanity címet viselő háborús, zombis horrorban játszik jövőre.

- Ken Foree a Cut/Printben jelenik meg legközelebb - ez egy horrorfilm-forgatásról szóló horrorfilm:D

- Sid Haig is benne lesz a Zombex-ben, valamint a Creature-ben (mocsári szörnyes borzongatós), a The Sacredben (szintén horror) és a Go Straight to Hellben (ez is).

Várható írások: Postal.

     Avagy A Pál utcai fiúk ír módra. Kábé.

     Louis Pergaud azonos című műve alapján készült a film, meg még előtte egy '36-ban és '62-ben is. Ezt én kisiskolás koromban láttam és nagyon tetszett, mert tényleg gyerekeknek szól. Ugyanakkor megnéztem most valamivel vénebben és szintén tetszett, mert hát végülis mindenkinek szól. Becsületről, barátságról, bosszúról és ez így milyen szép kis alliteráció lett.

     Szóval egy ír városban két rivális banda "harcától" hangos a vidék, már valószínűleg elég régóta. A bally-k a szegényebbik felében élnek, a carrickek meg egyenruhás, elitiskolai növendékek. Előbbiek vezére Fergus (Gregg Fitzgerald), akire mindenki felnéz határozottsága és vagánysága miatt, utóbbi csapat élén meg Geronimo (John Coffey) van, ő is egy igazi vezéregyéniség. Folyamatosak az összecsapások, minden nap iskola után kezdődik a program: egymás lecsúzlizása az erdőben; homokcsata, a másik ócsárolása és hasonlók. A legtöbb gyerkőc számára ez amolyan megszokott balhé, ami kell a sok unalmas tanóra után, ám Fergus egész másként fogja fel ezeket az összecsapásokat. Számára ez egyfajta menekvés a hétköznapokból, ő igazi hadvezérként viselkedik és nem tűr semmiféle puhányságot. Geronimóval kölcsönösen tisztelik egymást, betartják a harc íratlan szabályait.

     Egy nap hadifoglyot ejtenek a bally-k, és trófeaként begyűjtik a carrick elegáns öltözetének gombjait, az övét meg a cipőfűzőjét. Ettől kezdve szimbolikus jelentést kapnak a gombok, amelyek megszerzéséért bármire képesek a kölykök. Senki sem sejti, hogy az egyszerű - bár néha kétségkívül durva - diákcsínyek végül átcsapnak nagyon is komoly eseményekbe. Fergus számára már valóban az életben maradás a cél, ha kicsit túlzunk is. Na meg még itt vannak a felnőttek, akiknek muszáj mindenbe beleavatkozni...

     Valódi nosztalgia a film, mert ha én személy szerint senkit se löktem még bele tehénszarba, azért nem kellett hülyeségért a szomszédba mennem. A gyerekek teljesen természetesen viselkednek, aranyosak meg vadállatok is, maga a történet pedig nagyszerű. A Pál utcai fiúk szerintem azon kevés kötelező olvasmányok közé tartozik, amit a legtöbben szeretnek, és mindenképpen hasonlít rá a Gombháború. (A magyar mű 5 évvel korábban született, szóval akár lophatta is a sztorit a francia ember, hahaha.) Szintén van itt egy amolyan Nemecsek-figura, akad egy gerébdezső, meg Boka és vörösingesek. De inkább nem hasonlítgatom őket, mert teljesen más környezetben játszódnak.

     A lényeg, hogy nagyon kedves és szerethető film ez, mindenféle műérzelemtől meg okoskodástól mentes történet. Csodás tájakkal megfűszerezve. A gyerekek végtére ugyanúgy viselkednek, mint az igazi háborúban a felnőttek, csak szerintem okosabbak náluk.

Ez itten a trélerrrr.

     "Helsinki az nyugat?"

     Tímár Péter filmre vitte azt az időszakot, amiről eddig nem tudtuk - pláne én nem, mert akkor még meg se születtem -, hogy milyen izgalmas, vicces és szenvedélyes volt.

     Azért se mindegy, hogy Helsinki (szigorúan s-el ejtve) nyugat-e vagy sem, mert oda lehet kijutni egy kis szerencsével, meg valami színvonalas produkcióval, a VIT-re. 1962-ben. Világifjúsági Találkozó. De ez utóbbi senkit se érdekel, csak le kéne lépni már! Így gondolja ezt Attila (Almási Sándor), Félix (Németh Kristóf) meg Jenőke (Lázár Balázs) is, szóval, mivel semmihez sem értenek, gyorsan alakítanak egy tánczenekart. A többi pedig a sors dolga, gondolják... Mindegyikük más indokból választaná a disszidálásnak eme kevésbé feltűnő formáját, és szívnának végre külföldi cigit, meg találkoznának svéd lányokkal (már persze nem Helsinkiben). Az egész lakótelep a Ki Mit Tud? lázában ég, így a tömb erkölcsi és fizikai értelemben vett mindenese, Simon bá (Gálvölgyi János), a nagyvilági életre vágyó Manci (Nagy Natália), Angéla (Tóth Anita), aki titokban szerelmes Attilába, Boston Cézára (Reviczky Gábor), aki életében még nem mondott igazat, és még sokan mások.

     Mindegyik szereplő maga a röhej, megnevettetnek, de minden nevetés mögött érződik azért a népünkre jellemző "sírva vigadás", és talán ezért is olyan jó film ez. Nekünk szól. Abban a fura, visszafele rögzített formátumban készült, mint mondjuk a Zimmer Feri, tele van hatalmas poénokkal, amik ma már szállóigék. Magyarul: nagyon vicces és mégis a végén kiderül, hogy nem csak a sors keze dönt a Helsinkibe utazókról, még mindig diktatúra van, még mindig nehéz jó lemezhez jutni, satöbbi. Tehát a végén visszaesünk a realitás talajára. De addig van folyamatos mulatság, zene dögivel, meg kiváló színészemberek hada. És nem elsősorban színészként ismert emberek is. :)

     Én bármikor, bárhol, bármilyen körülmények közt képes vagyok megnézni a Csinibabát.

Számomra a slasher (sorozatgyilkosos) horror nagy négyese Jason Voorhees, Freddy Krueger, Michael Myers és Bőrpofa. Persze melléjük még simán be lehet sorolni Pinheadet a Hellraiserből, Jigsaw-t a Fűrészből és Ghost Face-t a Sikolyból - a listát pedig mindenki saját ízlése szerint folytathatja, ameddig jólesik. Viszont el kell ismerni, hogy az 1979-es A rémület éjszakájával John Carpenter teremtette meg ezt a műfajt és valójában így Michael vágott utat konyhakésével az utána jövő többieknek. Az első, óriási sikert hozó Halloween aztán a Péntek 13-hoz vagy a Fűrészhez hasonlóan rengeteg folytatást ért meg, én az elsőt, a másodikat, a harmadikat, az itt tárgyalt nyolcadikat és az első újrát láttam. (Az eltelt 5 év alatt még a 4. és 5. részt is.) Annak idején még az HBO-ról vettem fel videóra a Feltámadást, úgy, hogy akkor láttam először és úgy maradt meg, hogy szar volt, de most az újranézéssel egy kicsit jobban tetszett.

Az első fél órában egy hamisítatlan Halloween-részt kapunk, ahol Laurie (Jamie Lee Curtis) utolsó alkalommal néz szembe elfajzott bátyjával... Ezek után pedig éles váltás, egy középsuliba kerülünk és pár jelenet múlva egy netes valóságshowba, amit topmodellé tevő Tyra Banks és az akkoriban még dús rasztafrizurával rendelkező Busta Rhymes vezetnek. Hat kiválasztott tininek (3 lány és 3 fiú) kell túlélniük egy éjszakát a rettegett Myers-házban, ami évtizedek óta lakatlanul áll - állítólag. A tét a nagy lóvé, de miután a ház ura hazatér megünnepelni a halottak napját, elszabadul a pokol és a kérdés immár nem az lesz, hogy ki nyeri a fődíjat, hanem hogy ki éri meg a másnapot...

Van egy tippem. Nem akarok rasszista lenni, de szerintem ez a film nagy mértékben a fekete közönséget célozza meg. A versenyzők között lévő néger srác nagyon poénkodik és még késpárbajra is kihívja a maszkos kaszabolót; Tyra Banks-et gondolom senkinek se kell bemutatni, az ő dolga hogy szép legyen (és hát kiknek szépek elsősorban a fekete lányok?); a főgóré pedig maga Busta Rhymes, aki anno elég nagy fejnek számított (végülis ma is az, mert sikerült felszednie pár kilót és ettől nagy lett a feje:D). Tehát: szép néger lány, tökös fekete csóka jó dumával és szimpatikus néger srác a versenyzők közt - az ellenfél pedig egy falfehér álarcot viselő valaki. Ez csak egy gondolat, NEM TÉNY, de azért elgondolkodtató...

A cselekmény eleje nagyon hangulatos, megmutatkozik, hogy akármit is hiszünk el Myers-ről, ő mindig meg tud lepni minket valami újjal és egyáltalán nem olyan hülye, mint amilyennek gondolják. Utána pedig jön a kötelező tinifilmes tiszteletkörök futása, majd pedig végül az akció! Remek az alapfelállás, hiszen a hat ember (és akik még bemennek a házba, vagy a közelben vannak) nem tud kijutni, Michael pedig minden búvóhelyet/ajtót/ablakot ismer - magyarul ez az ő területe, itt ő a király. A versenyzők közt van intelligens kurvás csaj, buta szőke lány, perverz srác, kanos srác, vegetáriánus étkezés-mániás srác (aki mellesleg néger) és a főszereplőnk, aki ki is? Hát persze, hogy az okos, csendesebb, visszahúzódóbb (szűzies?) lány, akit ezúttal a sem akkor, sem most nem ismert Bianca Kajlich kelt életre. Mellékszálként megkapjuk az ő internetes levelezőtársát, aki a későbbiekben segíti a lányt smseivel a túlélésben - de ez úgy egyébként egy totál lényegtelen, tinihorror-elem.

A gyilkosságok elég változatosak és véresek, bár sokszor inkább csak az eredményt látjuk, a végrehajtást elfedik. Negatívum, hogy a "jófiúk" közül igazán senki sem szimpatikus, viszont szerencsére legalább egyikük se irritáló. Busta bácsit nagyjából az 50. perctől megteszik megmentőnek és szuperhősnek - lehet hogy nem hivatalosan beszállt némi pénzzel az alkotási folyamatba?:) Tyrát megtáncoltatták, az egyik csaj vetkőzik, szóval a szokásos B-filmes klisék megvannak. A legnagyobb gond az, hogy ez a mozgókép nem félelmetes és mivel nekem a szereplők se voltak rokonszenvesek, így aligha mondható izgalmasnak, mert nincs kinek szurkolni. Mondjuk megnéztem volna, hogy Michael a nagy rapper seggét jobban szétrúgja, mert végülis van benne valami, hogyha ezeket a sztárocskákat egy gyilkosos filmben kinyúvasztják:) További rossz dolog, hogy a házban mászkáló fiatalok fejére szerelt kamerák sosem azt mutatják, amit igazából kéne (vagy ha mégis, akkor másik szögből) és olyan nyilvánvaló hibákat lehet találni, mint az eltűnő holttestek - de aki még több hibára vágyik, annak ott az imdb listája:)

No, mit kell még tudni? A rendező az a Rick Rosenthal, aki a '81-es Halloween II-t dirigálta, sőt itt még színészkedik is, a fősulis jelenetben a professzorként jelenik meg. A producerek közt találjuk Moustapha Akkadot (az első résztől kezdve pénzelte a sorozatot, de ez volt az utolsó, amiben részt vett, mert nem sokkal később meghalt), Malek Akkadot (Moustapha fia, az új Zombie-féle újrákat is ő támogatja) meg a rossz hírű Bob és Harvey Weinsteint (ezúttal visszafogták magukat). Michaelt Brad Loree színész-kaszkadőr kelti életre, akit például az X2-ben láthattunk a fiatal Strykerként; valamint kaszkadőrként az X-Men 3-ban, a Watchmenben és az új TRONban is szerepelt - hogy csak egy párat említsek a munkái közül. Loree egyébként adott hozzá Myers egészéhez, mert a szeme tök ijesztő és ahogy a kést megfordítja a kezében, az olyan stílusos. A mellékszereplők közt egyedül a szőke csajszi, Katee Sackhoff érdekesebb, merthogy ő a Csillagközi romboló sci-fi-széria egyik oszlopos tagja - nem mintha nézném, de hátha valaki az olvasók közül mégis:)

Néhány egyéb érdekesség: A nekem nagyon tetsző '82-es Halloween III-hoz hasonlóan ezt is olyannak akarták megcsinálni, amiből kimarad a fehér álarcos, de végülis a rajongói visszajelzések alapján másként lett. Ennek ellenére a 4., 5. és 6. részektől teljesen függetlenül, a Halloween: 20 évvel későbbtől folytatódik a történet - a H20 pedig a második epizódhoz kapcsolódik közvetlenül. Erre több utalás is van, az egyik a döglődő patkányos részlet, ahol a kettőhöz hasonlóan megerősítik, hogy Michael vadállatokat ejt el és eszik meg. Négyféle különböző befejezés készült: elsőre úgy akarták, hogy minden moziban máshogy végződne, de aztán végülis nem így lett - a mozis verzióban látható lezárás egyébként a négyből a legjobb! Jamie Lee Curtis azért vállalta el a szerepet, hogy biztosítsa, hogy soha többé ne kelljen újra eljátszania Laurie-t. Bianca Kajlich sikítása utószinkron - a felvételek során nem ment neki... Cikkem tárgya 15 millió dollárból készült és több mint 37 milliót hozott, ám a kritikai fogadtatása elég rossz volt.

Mégse annyira szar a Resurrection, egy igazi B-kategóriás slasher, annak minden pozitívumával és negatívumával együtt. Kissé unalmas és nem sok újdonságot láthatunk, de egy igazi Halloween-rajongónak az első fél óra biztosan nagyon fog tetszeni! A többi meg elmegy...

Pontozás:

imdb: 4.1 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5

Hírek:

- Brad Loree legközelebbi horror-munkája a Hallow Pointe- vérfarkasos mozi, benne Kane Hodder és Leslie Easterbrook!

- Katee Sackhoff a szintén farkasemberes Growlban és a nagyon fantáziadús című kísértetes The Haunting in Georgiában lesz benne. Ezen kívül társproducere a Sexy Evil Genius című sci-fi/thriller/komédiának, aminek Michelle Trachtenberg a főszereplője.

Várható írások: Csinibaba.

Legújabb társoldalunk, a "filmek szerintem" írónője, Miss K javasolta többször is, hogy nézzem meg ezt - vagy az alapjául szolgáló 1997-es alkotást. Tegnapelőtt aztán úgy gondoltam, hogy megnézem, mert kíváncsi voltam rá. Az a baj, hogy sajnos beleolvastam a mellékelt dvd-borítón a tartalomba, és így már az elején sejtettem, hogy mi lesz - hát ezért kár, de ettől függetlenül egy nagyon érdekes élményben volt részem. Lássuk, miről szól:

George (Tim Roth) és felesége Ann (Naomi Watts) fiukkal, Georgie-val (Devon Gearheart) luxusnyaralójukba indulnak egy gyönyörű vidékre, ahol a vakációjukat készülnek eltölteni. Már nem sokkal az érkezésük után feltűnik nekik a szomszéd furcsa viselkedése, de ekkor még minden normálisnak tűnik. Aztán egyszer csak megjelenik náluk a golfruhában lévő Peter (Brady Corbet) és négy tojást kér a szomszédasszony nevében. A furcsaságok megkezdődnek, amint megjön Paul (Michael Pitt) is, és hamarosan kiderül, hogy ez az éjszaka a család számára mindörökké emlékezetes marad - feltéve, ha bármelyikük túléli a kegyetlen játszmát...

Elsőre fogalmam se volt, mire számítsak, kolléganőm ugyanis eltitkolta előlem a részleteket; a cím pedig szintén nem rántja le a leplet a tartalomról. De már rögtön az elején észre lehet venni, hogy itt valami nagyon elcseszett jön - nekem már az gyanús volt, hogy a kocsiban a család komolyzenét hallgat:D Na, de komolyra fordítva a szót, onnantól kezdtem sejteni, hogy csúnya dolgok következnek, mikor megláttam, hogy a két srác kesztyűt visel - nyáron. A fura bevezető stáblista alatti zenei váltás eléggé sokkoló, ahogy a későbbi jelenetek is azok lesznek. Ami még érdekes, hogy rendkívül hosszú beállítások vannak, sokszor alig mozognak a szereplők és csak olyan zenét hallhatunk, amit ők maguk hallgatnak - kivéve az elején és a végén ezt a bizonyos váltást. Nekem egy rész tetszett benne, a közepe táján, mikor Paul kimegy a konyhába valami kajáért, az a jelenet baromijó lett!

Két alkalommal az egyik szereplő kinéz a nézőre és hozzánk szól: ebben egyértelműen lehet érezni a kritikát az átlagos mozizó felé, akik vérre és brutalitásra vágynak, az író-rendező Michael Haneke ezzel odamond nekünk:) Erre még azt gondoltam, mennyire jó ötlet - nem szakítja meg az események vonulatát, a hangulaton se ront, sőt. De a végénél ez a távkapcsolós rész?! Hát ez mi a túró?:D Elindul a jelenet, azt gondoltam, mekkora jó, na most mi lesz és aztán jön ez a valami és onnantól szerintem komolytalanná válik az egész... Érthetetlen, hogy mi szükség volt rá. Úgy egészében véve a sztorival különben nincs gond, de ez nekem megölte az egyébként végig fennálló nagyon erős, nyomasztó, félelmet keltő hangulatot.
 
Tim Roth remekül alakít, Naomi Watts viszont még nála is jobban. Szerintem az övé volt a legnehezebb szerep a filmben, de nagyszerűen teljesített. A fiúk közül Michael Pittet emelném ki (csak névrokona Mr. Angelina Jolie-nak), akinek olyan ártatlan kölyökképe van, nagy szemmel és ez a külső teszi őt még inkább ördögivé - Watts mellett ő a legjobb! A mellékszereplők közt feltűnik Siobhan Fallon (pl. Totál káosz) és a direktor felesége is.

Néhány érdekesség: Ez az alkotás az 1997-es osztrák Funny Games jelenetről-jelenetre való újraforgatása. (Ha viszont tényleg így van, akkor miért kapott az eredeti több mint 1 ponttal magasabb értékelést az imdbn?) Michael Hanekével egy napon születtem:) Naomi Watts társroducer is volt. Tim Roth azt nyilatkozta, hogy nagyon megviselte a forgatás és soha nem akarja megnézni ezt az alkotást - a helyzetet csak rontotta, hogy a filmbeli fiát játszó Devon Gearheart emlékeztette a valódi gyermekére. A háromszor hallható üvöltős rockszám címe Bonehead, az előadó a Naked City. Az itt tárgyalt művet kevés moziban mutatták be, talán túl gyorsan is jött ki dvdre.

15 millió dollárból készült, de csak alig 8 milliót hozott. A pénzügyi sikertelensége volt az egyik oka az Angliában a bemutatásért felelős Tartan Films csődjéért és megszűnéséért. Egyes helyeken bekerült az év 10 legjobb filmje közé, de pl. a Times az év 25 legrosszabb mozijainak listájára sorolta. Szóval elég vegyes volt a fogadtatása.

Eddig még ilyet sose láttam, nem igazán tudom hova tenni. Picit talán a Született gyilkosokra emlékeztet, de csak picit. Művészi és brutális, felzaklatja az embert. Aki szereti az ilyesmiket, annak ajánlom.

Pontozás:

imdb: 6.5 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Azért nem nézném meg újra, nagyon nyomasztó.)

Hírek:

- Naomi Watts benne lesz Clint Eastwood legújabb rendezésében, a J. Edgarban, aminek címszerepét Leonardo DiCaprio játssza.

- Devon Gearheart az érdekesnek tűnő Jimmy című fantasy-ban alakítja a címszereplőt.

Továbbra is várható = Halloween: Feltámadás.

Egy vígjáték a '80-as évek végéről Dan Aykroyddal - kell ennél többet mondani? Egy igazi filmrajongónak biztosan nem, de ha még mellé megemlítem Charles Grodint, akinek szintén ekkor volt a fénykora, és Walter Matthaut, akkor már biztosan mindenkit sikerült meggyőzni:) Három kiváló színész és egy szép színésznő (Donna Dixon), már csak egy jó kis sztorit kell köréjük tenni és garantált a siker:

Burns (Aykroyd) az Illionis állami börtönkórház egyik fenegyereke. Kijátssza a szabályokat, lefekszik a főorvos titkárnőjével, mindenből poént csinál és még a többi beteg is inkább őrá hallgat, mint a dokikra. De a főnök, dr. Baird (David Clennon) kapva kap hősünk legutóbbi stiklijén és be akarja őt záratni egy igazi börtönbe, ráadásul a legveszedelmesebbek egyikébe! Viszont elköveti azt a hibát, hogy kimegy egy percre az irodájából, és ez éppen elég lesz Burns-nek arra, hogy fogadjon egy beérkező hívást, ami Bairdnek szól: a milliomos los angeles-i pszichiáter, dr. Maitlin (Grodin) ugyanis egyéb okokból kénytelen szüneteltetni a praxisát és helyettest keres. Azt viszont senki sem sejti, hogy a vicces szökés után sárga csíkos nadrágban, túl nagy öltönyben és női sálban a feladatra jelentkező alak nem az igazi dr. Baird, hanem diliházból szökött főszereplőnk. A káosz pedig igazán csak akkor szabadul el, mikor az ál-pszichiáter átveszi dr. Maitlin óriási hallgatottságú rádióműsorát és korántsem fogja vissza a nyelvét; majd megjelenik a Burns-höz hasonló kvalitásokkal rendelkező Decker (Matthau), aki betársul a buliba és felbukkan még egy gyönyörű doktornő (Dixon) meg egy táskányi zöldhasú is. A kérdés már csak az, kinek mi jut: szabadság, pénz, szerelem vagy gumiszoba?

Már többször láttam ezt a filmecskét, amiben van pár tényleg jó poén; de még így is csak egyike az akkoriban megjelenő "átveszem a helyed"-kliséknek. Ahogy az lenni szokott az ilyen sztorikban (Szerepcsere, Véndögség, stb.), az oda nem illő figura feltalálja magát új helyzetében, sőt, sokkal jobb lesz, mint az a valaki, akinek átveszi a helyét. Hogy még egy kis képet kapjunk a műről: a rendező Michael Ritchie, akinek másik ismert vígjátéka a Rendőrvicc (akinek az tetszett, annak valószínűleg ez is fog). Kis összehasonlítás: mindkettőben van legalább egy szereplő, aki egy másik bőrébe bújik/vagy csak akar (itt Aykroyd Grodinéba, ott Chevy Chase Jack Palance-ébe), mindkettőben benne van Richard Romanus (itt az ügyvéd, ott az egyik gengszter) és mindegyikben valami nagy és fontos dolog lesz a tét (itt a pénz és a szabadság, ott az élet és a szeretet). Az Ideggyogyó ihletője egyébiránt Ken Kolb regénye.

Az abszolút főhős Burns megformálója, aki nagyszerűen alakít, ahogy azt már megszokhattuk tőle. Grodin mellékszerepben is óriási, rengeteg filmben kamatoztatta már igencsak meggyőző eszelős tekintetét - és különben mekkora poén egy pszichiáter, aki megbolondul:D Matthau elég fura választás volt erre a szerepre, alig jut térhez és közel se olyan vicces, mint azt várnánk - de hát anno ő maga mondta, hogy nem vígjátéki színész és utálja, ha beskatulyázzák. Donna Dixon szépsége még emel a színvonalon, amihez hozzájön az a pár nagyszerű poén és az izgalmas események sora. Mert végülis főszereplőnk bármikor lebukhat, elúszhat a pénz és egyszerűen hiába tervez előre, valaki mindig keresztbe akarja húzni a számításait. A baj az, hogy többszöri nézés után már a legtöbb poén nem üt. Ez főként a régiségének köszönhető, hiszen ma már senki se fog meglepődni azon, ha mondjuk a szereplők káromkodnak. Ezen kívül van benne sok abszurd dolog, például maga a szökés, viszont legalább a vége másképpen alakul, mint amire a néző számíthat.

Néhány érdekesség: Michael Ritchie írta a nagyszerű Jég veled! forgatókönyvét. Charles Grodin 2006, Richard Romanus 2003, Donna Dixon pedig 1997 óta nem filmezik. A limuzinos jelenetben a tévében menő kondom-reklámban látható "apuka" Chevy Chase:) Burns bemondja a vége felé a rabszámát, ami megegyezik a Blues Brothers Jake Blues-ának és a Szerepcsere Louis Winthorpe-jának rabszámával (mindkettő szintén Aykroyd által kelt életre). A The Couch Trip 11 millió dollárt hozott az USA-ban, de sem a készítési költségéről, sem a kritikai fogadtatásáról nem találtam adatot.

Elviselhető film ez, egy régi, igazi vígjáték, de többszöri nézésre biztosan nem javaslom - ezen kívül kicsit eljárt felette az idő. Azért nyugodt szívvel ajánlom.

Pontozás:

imdb: 5.6 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 4/5

Utólagos szerkesztés: Most láttam, hogy új címet kapott a The Couch Trip, ezentúl Őrülten jónak nevezik majd. (Megjegyzés: Mindkét címen fut, attól függően, hogy melyik csatorna adja.)

Hírek:

- Dan Aykroyd írója, producere és egyik főhőse lesz a Szellemirtók 3-nak jövőre, valamint ő szólaltatja meg a Dorothy of Oz Madárijesztőjét is. (Előbbiben végül csak apró beugró szerepe lett, de a film maga se a Szellemirtók 3...)

Várható írások: Funny Games (amerikai változat), 13 kísértet, Halloween: Feltámadás. (A középsőről mégse írtam.)

     Megint egy olyan film, amiben maguk az alakítások nagyon jók, de a közepétől olyan unalmas volt számomra, mint amennyire idegesít az allergia. Vagyis eszeveszett módon.

     Daniel Day-Lewis az apa, azaz Jack, lányát pedig Camilla Belle játssza. Eleve jól passzolnak egymáshoz egyébként, mert tényleg hasonlít a csaj a brit bácsira. Szóval 1986-ban járunk egy valaha hippiparadicsomnak számító kis szigeten. Nagyon jól megvannak ők ketten, a kívülálló számára két környezetvédő bolondnak tűnnek, az anyáról csak annyit tudunk, hogy rég elhagyta őket, a gyerek nem jár iskolába. Ennyi. Csakhogy az apa halálos beteg. Ez valójában az elkövetkezendő események mozgatórugója; beköltözteti az addig nem látott barátnőjét (Catherine Keener) meg annak két fiát, akik közül az egyik rendes gyerek, a másik csak simán pszichopata. Azaz végülis mind az 5 emberre lehetne ezt mondani bizonyos szempontból. A lány jóformán csak az apját ismeri, tehát normális emberi kapcsolatra képtelen, az apa "gyári hibás", a másik háromnál meg a köztük lezajló kommunikáció bizonyítja be, hogy mentálisan hátrányos helyzetben vannak. De most tényleg.

     A történet maga pedig ez: Rose-ból, amint tudatosul benne, hogy imádott, sőt bálványozott apja - aki mellesleg meg fog halni - már nem csak az övé, azonnal előbújik a kamasz. Magyarul lázad minden és mindenki ellen, megpróbálja magára felhívni a figyelmet, de ahelyett, hogy borzalmas zenét üvöltet meg világfájdalmát osztja meg a fészbúkon, egyéb módokon. Az addig ártatlan, hosszú hajú tündérkéből egy érzéseitől összezavarodó, mások (meg saját) testi épségére ártalmas csaj válik.

     Különösen érdekesen indult szerintem, még a zenék hallatán is egyre jobbnak találtam, aztán egyre unalmasabb lesz, és ezt még csak indokolni sem tudom, mert mittudomén. Egyszerűen azt vettem észre, hogy ez engem hidegen hagy. Pedig jöttek új szereplők is, de nem vérfrissítésként hatottak, csak mellékesen megjelentek. Egyiküket ki kell írnom Sucker Punch-rajongó Tévésámán kollégának - Jena Malone. Nem mondanám, hogy elbűvölt színészetével. De Beau Bridges azért jó volt.

     Helyenként azonban egészen szép megoldásokkal lehet találkozni, például a végén a tehenes szösszenet tetszett. De mégse tudta fönntartani a film az érdeklődésemet és ennyi. Kinek a pap, kinek a paplan. Szóval ha már ballada, akkor inkább Arany János, vagy John és Yoko.

A múltkor újfent szembesültem azzal, hogy egy adott sorozatból egyetlen részről nem írtam még - most se tudom megmondani, miért hiányoznak néha ezek az írások. A most tárgyalt epizódot láttam legkevesebbszer a Police Academy-szériából és már csak azért is megnéztem, hogy akkor legyen meg itt az összes. Ez az, amiben Steve Guttenberg és valamelyik régi szépleány kivételével sikerült az összes prominens szereplőt utoljára felvonultatni. A City Under Siege szeretett volna az első néhány elődjéhez hasonlítani, amikor a régi szereplők természetes környezetükben, a nagyváros betondzsungelében harcolnak a bűn ellen a humor fegyverével - az alapötlet jó, de sajnos a megvalósítás már egyáltalán nem az...

A szituáció a következő: Harris (G.W. Bailey) saját körzetet kapott, aminek ő a góréja. Még mindig vele van a rejtélyes módon hozzácsapódott Proctor (Lance Kinsey) és ketten próbálják megállítani a rejtélyes és nagyon hatékony gaztevőket, a Wilson Heights Bandát (közülük az egyik Gerrit Graham, a Turbózombi, véruszkár sztárja:D). A töketlenkedést látva a rendőrfőnök (George R. Robertson, mint mindig) odahívja Lassard parancsnokot (George Gaynes, ezúttal Lesszárdnak ejtik) és csapatát (Bubba Smith, David Graf, Michael Winslow, Leslie Easterbrook és Marion Ramsey), kiegészülve a balszerencsés Facklerrel [Bruce Mahler] és Nick Lassarddal [Matt McCoy] az 5-ből, hogy tegyenek rendet. A dolog persze korántsem egyszerű, a bandát ugyanis egy igazi lángelme irányítja, van belső infójuk és a nyomozást tovább hátráltatja, hogy Harris sem hajlandó együttműködni. Vajon ebben a városrészben végleg eluralkodik a káosz vagy sikerül (ismét) rendet teremteniük a kékkabátosoknak?

Az első dolog, amit nem értek: G.W. Bailey szerintem kitűnő színész, de minden egyes Academy-mozival egyre jobban lejáratta magát, szóval miért vállalta el újra és újra? Amit itt kellett csinálni, az a legkevésbé sem vicces, inkább idegesítő. A második: Miután láttam az összes részt, még így sem találok magyarázatot arra, hogy az eredetileg Mauser mellé kitalált Proctor hogyan és miért lesz Harris jobbkeze?!

Minden egyes "jó" karakternek megvan a maga jellegzetessége és emiatt mindenkinek kellett adni egy jelenetet, amiben demonstrálhatja ezen adottságait. Hightower ereje mit sem kopott a régi idők óta, de míg először csak ő képes felemelni a szörnyen súlyos csatornafedőt, addig két jelenettel később már Nick Lassard lazán félrehajítja. Tackleberry fegyverbuzisága három abszolút ostoba részben mutatkozik meg, amik közül kettő értelmetlen, egy pedig ide nem illő. A csúcs viszont Jones beugrása a stand-up-comedy-bárba: nincs áram, pánik van, de a mikrofon működik (lásd: imdb) és egy hirtelen levágott Jimi Hendrix-paródia megold minden gondot - amúgy ennek mi értelme volt?! Hooks újfent ért a komputerekhez és persze egyszer jól leüvölt valakit; Eric Lassard viszont csak kirakatfigura, semmit nem csinál. Megmagyarázhatatlan, hogy a 2-ben és 3-ban szereplő Facklert minek kellett visszahozni, ezek a poénok aligha nevezhetőek ütősnek - de ő még mindig jobb mint Matt McCoy, aki belebukik Mahoney hadnagy helyettesítésébe és baromi rossz főhősnek. Leslie Esterbrookot külön meg kell említeni, a film nagyon nagy mértékben rá épül. Ugye mindig remekül nézett ki, itt pedig jól szétver pár parasztot, meg elvégez egy teljes fitness-gyakorlatsort, természetesen elég hiányos öltözetben - és még az is kiderül, hogy Callahant Debbie-nek hívják.

A rosszfiúk mind valamelyik jófiú ellentétei: az egyik szupergyors karatés (mint Jones), a másik szupererős (mint Hightower), a harmadik mesterlövész (mint Tackleberry), a főnököt pedig sajnos már az első pillanatban leleplezi a magyar szinkron. A már ismert mellékszereplők közül feltűnik kettő: Kirkland apuka (Arthur Batanides, csak egyetlen fölösleges jelenete van, ez volt az utolsó szerepe) és a Billie Bird által játszott öreglány (anno Tack haverja volt, a fegyverbuzi nagyi, itt viszont nem őt játssza, hanem valami Mrs. Stanwycket), valamint egyszer látható a szinte minden részen producerként dolgozó Paul Maslansky (ő a pofa a rendőrségi fizetős telefonnál).

Érdekességek: Mikor Proctor vezeti a buszt, majdnem nekimegy egy zöldséges-standnak. Ekkor Harris az eredeti szinkronban azt kiáltja: "Vigyázz Gene és Roger zöldséges-standjára!" - ez egy utalás a filmkritikusokra, Gene Siskelre és Roger Ebertre, akik azt írták, hogy a sorozat minden részében kell hogy legyen egy jelenet, ahol egy kaszkadőr-sofőr autójával szétrombol egy szemétdombot vagy egy standot. Később ugyanők örültek a nekik szóló kis viccnek, de ettől még lepontozták a Rendőrakadémia 6-ot. A rendező Peter Bonerz emellett csak egy mozifilmet csinált, ami az imdbn Az ostromlott városéhoz hasonló pontszámmal bír. Bruce Mahler 2000 óta nem filmezett, viszont anno produkciós asszisztens volt az FvsJ-nél és A minden6ónál. A polgármestert (is) életre keltő Kenneth Mars ez év februárjában hunyt el 75 évesen, olyan filmekben játszott, mint Az Ifjú Frankenstein és a Sárgaszakáll, valamint egyszer felbukkant a Rendőrakadémia tv-sorozatban is. Végezetül két vicces név a stábból: Melle Mel (első számú reppes:D) és Michael Leopard (egy koma az edzőteremben). A Police Academy 6 11 és fél millió dollárt hozott, azt írták ez nagyon kevés, a készítési költsége viszont ismeretlen, így nincs mihez viszonyítani. Szinte kizárólag negatív kritikákat kapott és ez volt az első a szériából, ami nem érte el az amerikai toplista első helyét.

Sokan azt mondják, ez az Akadémia-filmek igazi alja, ami véglegesen kivégezte őket, de én nem így gondolom. Bár sokban hasonlít az őt megelőző két alkotáshoz, ez valahogy mégis jobb lett, bár sajnos így sem lehet élvezni, mert nem izgalmas, nem vicces - max. Easterbrook miatt van értelme leülni elé, de ő is csak a játékidő egy kis szeletét teszi ki. Nem ajánlom.

Pontozás:

imdb: 4.1 (5 év alatt 0.8-at emelkedett.)

Szerintem: 1/5

Hírek:

- Ha minden igaz, mostanság kerül mozikba a DaZe: Vol. Too (sic) - NonSeNse című avantgárd baromság, amiben Bubba Smith, Marion Ramsey és még Leslie Easterbrook is felbukkan; a férfi főhős pedig Gary Busey.

- Leslie Easterbrook manapság már horrorfilm-sztárrá vált, most is négy különböző borzongatós művön dolgozik: Witches Playground (2012, halloweeni boszorkányos), Hallow Pointe (2012, vérfarkasos), Deception (2011, sorozatgyilkosos) és Taxidermist (2011, kitömős). Ezeken kívül pedig a Low Grounds: The Portal című fantasy-ben lesz még benne, ami Orfeusz történetének modern feldolgozása.

Várható írások: Jack és Rose balladája, Halloween: Feltámadás.

Bevallom, semmit sem tudtam erről, mikor tegnap anyukámmal leültünk megnézni, csak két mondatot olvastam a műsorújságban róla: "Arthur és Norma a középosztálybeliek átlagos életét éli a múlt század hetvenes éveiben. Amikor az anyagi helyzetük váratlanul megrendül, egy dobozt találnak a küszöbön..." Ennyi alapján megnéznétek? Szerintem a cím és ez a "bármi lehet még"-felvezetés nagyon ígéretesen hangzik! Na, de hogy kicsit jobban felvázoljam, miről van szó, írok egy saját ajánlót is hozzá:

A már említett házaspár hölgytagja (Cameron Diaz) főiskolai tanárnő, férje (James "Küklopsz" Marsden) pedig a NASA-nak dolgozik a Mars-kutatás űrszondáin. Norma kurzusát megszüntetik, Arthurnak pedig nem adnak lehetőséget az előrelépésre - és ekkor jelenik meg a szörnyű, sebhelyes arccal rendelkező Arlington Steward (Frank Langella), aki felajánl egymillió dollárt készpénzben, ha a pár az általa fabrikált kis gépen megnyom egy gombot és ezzel valahol, valaki, akit ők nem ismernek, meghal. 24 óra áll a rendelkezésükre, hogy eldöntsék, hisznek-e Stewardnak - a pénz mindenképpen kellene, de mi van akkor, ha a gomb megnyomásával tényleg az történik, amit a különös férfi állít?

Az első fél óra a perdöntő ennél a filmnél, ugyanis ezalatt szembesülünk a központi dilemmával, meg a szereplőket sújtó morális katasztrófával, és ekkor dönti el magában a néző, hogy ő megnyomta volna-e a gombot. Én igen... Ekkor persze a főszereplő színészekből és néhány remekül felvezetett elterelő részletből arra gondoltam, hogy ez valami marhaság lesz, majd kiderül a végén hogy egy faszság az egész- de már úgy a 40. perc környékén rájöttem, hogy ez bizony az, aminek látszik. Innentől nincs megállás, a nyomasztó, fojtogató atmoszféra egyre inkább a nézőre telepszik, egyre több megmagyarázhatatlan esemény történik és még ha vannak ötleteink, hogy mi fog történni, akkor is meglepődünk majd, mert sosem az következik, amit hinnénk! Ha pedig már a nézése közben belegondolunk egy picit mélyebben, akkor garantáltan beleborzongunk a lehetőségbe, amit korábban választottunk.

Diazt elsősorban inkább vígjátékok és romantikus marhaságok főszerepeiben tudom elképzelni, ahol igazán jól érvényesül égkék szemével és féktelen mosolyával:) Ide viszont korántsem volt olyan rossz választás, megmutathatta, hogy más téren is képes helyt állni - de elképzelhető, hogy lett volna olyan színésznő, aki nála jobban tudta volna életre kelteni Normát. James Marsdent alig láttam az X-Meneken kívül máshol, de egész jó volt, ellensúlyozta párja kissé gyengébb "komolyfilmes-vénáját". A csúcs viszont egyértelműen Langella, aki elképesztően félelmetes, erőteljes, mégis elegáns, udvarias, ugyanakkor szinte teljesen érzelemmentes alakítást nyújt. Baromijó ez a "gonosz" figura...

A történet alapjául Richard Matheson 1971-es novellája, a Button, Button szolgált - többek közt ő írta a Legenda vagyok (és számos elődje) inspirálóját, valamint a Csodás álmok jönneket ihlető regényt. A sztoriból készült egy rövidfilm és az Alkonyzóna egyik epizódjában is megfilmesítették már, de ez volt az első egész estés változata. Az író-rendező-producer az a Richard Kelly, aki a Donnie Darkot dirigálta és a Domino forgatókönyvét írta.

Néhány egyéb érdekesség: A főhős párt Kelly a saját szüleiről mintázta: édesanyjának szintén hiányoztak az egyik lábáról az ujjai, édesapja pedig tényleg a NASA alkalmazottja volt és a valódi Viking-szondán munkálkodott. A The Boxot nem mutatták be a kritikusoknak. 30 millió dollárból készült és majdnem 33 milliót hozott, jót és rosszat is kapott később a hozzáértőktől. A CinemaScore nevű piackutató cég vizsgálata szerint viszont nagyon negatív visszhangot váltott ki a közönségből - szerintük főként a befejezés miatt.

Valóban, A doboz nem egy rózsaszín vízió valami szépről, hanem egy elgondolkodtató, az egész emberiségről képet festő film, amiben számos műfaj elemei vegyülnek, tele van meglepetésekkel és egy pillanatra sem garantálják nekünk az alkotók, hogy a hősök a végén nyertesen jönnek ki a csatából. Nekem nagyon tetszett, sötét, komor, nyomasztó és félelmetes volt - de szigorúan egyszer nézhető, ami azért levon az értékéből. Ennek ellenére maximális pontszámot adok rá.

Pontozás:

imdb: 5.6 (5 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5

Ma este először adja a tévé a Junot kis hazánkban, úgyhogy aki még nem látta és van Film+2-je, az ne hagyja ki - én is megpróbálom megnézni.

Várható írások: Halloween: Feltámadás.

Ja és még valami: Te megnyomtad volna a gombot?

Van egy pár filmem kedvenc színésznőmtől, Christina Riccitől, ami megvan, de még nem írtam róluk. A listára pillantva (amin a videón lévő, elemzésre váró filmek vannak) ezen akadt meg a szemem, úgyhogy hétfő éjjel megnéztem. Láttam egy párszor, meg most elég fáradt voltam, szóval a vége felé majdnem elaludtam, de mégis azt mondom, hogy ez egy fura, de érdekes, jó film. Lássuk mit takar a cím:

Frank (John Simm) könyvtáros és abszolút vesztes. Egy napon megpillant egy különös nőt (C.R.), akibe első pillantásra beleszeret, a maga esetlen módján megpróbál udvarolni neki és a rejtélyes Miranda szép lassan közel engedi magához. Elkezdenek járni, később együtt élnek, de a férfi rájön, hogy valójában semmit nem tud szerelméről és mikor ezt neki is elmondja, a lány másnap eltűnik... A szerelmi bánattól szenvedő Frank aztán talál egy névjegykártyát Miranda egyik otthagyott ruhájában, ami a gazdag és perverz üzletemberhez, Nailorhöz (Kyle MacLachlan) vezet, találkozásukkor pedig felbukkan Miranda. De az eddigi kedves, aranyos lány most rideg, gonosz; barna haja fekete lett; barna szeme kék, és a ruházata csupa fekete - vajon mi történt vele? Kicsoda valójában Miranda és vajon létezik-e még az a nő, akibe hősünk beleszeretett?

Nehéz lenne műfajilag besorolni a Mirandát. Az eleje egyértelmű vígjáték, a közepe dráma, a vége felé pedig thrilleré válik - mindez megfűszerezve egy kis romantikával. Alapvetően négy főszereplőnk van: Frank; a címszereplő lány; Nailor és Christian (John Hurt), aki Miranda "mentora" - hogy konkrétan miben, azt nem mondom el, mert úgy lelőném a poént. A lényeg az, hogy a főszereplő férfi narrálásával, vele együtt tudunk meg újabb és újabb dolgokat a nőről, mialatt a másik két pasas így vagy úgy belekavar kettejük kapcsolatába. A műfaji többneműsége miatt nem könnyű elsőre megemészteni ezt az egészet, de vannak benne jelenetek, képek, amik nagyon megmaradnak. Végülis arról szól, hogy egy rendes fickó hogyan próbál megszerezni magának egy rendkívüli nőt - kicsit az egész az egy éve megszakadt kapcsolatomra emlékeztet:D

Ricci kitűnő, nagyon szép, az átváltozása hiteles, remekül jelenít meg minden érzelmet - karaktere a filmen belül is szerepeket játszik. John Simm szerintem idegesítő arc, főleg a neki adott rémesen irritáló magyar hangja miatt, de nem csak azért - őt egyébként a nemrég a Duna Tv-n sugárzott Élet a Marsonban láthattuk, már ha családom nőtagjain kívül akárki is nézte:P MacLachlan baromijó, egy velejéig romlott gazember, aki viszont méltó ellenfélre talál - magassága miatt pedig mind Ricci, mind Simm mellett veszélyes óriásnak tűnik. John Hurt keveset szerepel, ő az, aki a háttérből irányítja a szálakat, de még egy ilyen kisebb fajsúlyú alakításban is remekel. A mellékszereplők közül kiemelném a Frank haverját alakító Julian Rhind-Tuttot, ő nagyon vicces, meg Cavan Clerkint, aki Nailor embere és borzasztóan zavaró.

Néhány érdekesség: Ez a rendező, Marc Munden, egyetlen mozifilmje, egyébként csak sorozatokat és tv-filmeket rendez. Az író, Rob Young ezen kívül SEMMIT nem csinált sem ezelőtt, sem ezután. Londonban és Scarborough-ban forgatták, mégsem angol, hanem amerikai alkotás. A stáblista alatt egy érdekes 2D-s animáció látható, ami aztán részben megismétlődik az egyik jelenetben. Amit még mindenképp meg kell említenem, az a betétdal, mert nekem nagyon tetszik:) Egy kiegészítő vélemény - az imdbn írja Andrew Hutchings nevű felhasználó: "El kell ismerni, megvannak a maga vicces pillanatai. Sosem lesz belőle igazi thriller, bár talán nem is akart az lenni; de mindenképpen van benne valami nagyon szerethető. (...) Úgy vélem, Ricci kisasszony lenyűgöző, főként a külseje és rejtélyes alakítása miatt gondolom így. Azt hiszem Hitchcock ölni tudott volna azért, hogy valamelyik filmjében szerepeltesse. Neki megvan ez a különleges vonzereje."

Különös film ez a Miranda, én szeretem, de nem tudom, kinek tetszhetne. Christina Ricci-rajongóknak ajánlom!

Pontozás:

imdb: 5.5

Szerintem: 4/5 (A levonást főleg Simm miatt kapja.)

Hírek:

- John Hurt lesz az Immortals-ban az öreg főisten, Zeusz; valamint felbukkan még a Harry Potter 7. II. epizódjában is. (Utóbbiról írtam cikket azóta.)

Várható írások: A doboz.

Ez egy olyan mozi, amiről sosem hittem volna, hogy a Duna Tv-n látom majd:) De vannak még meglepetések az életben. Robert Rodriguez jó kis filmeket tud összedobni, gondoljunk csak a Terrorbolygóra vagy a Matchetére - ugyanakkor ott van a három Kémkölykök című faszság, amiket szintén ő csinált. Quentin Tarantinotól kötelező hasra esni, de szerintem Rodriguez jobb nála - persze Quentin bácsinak van egy jellegzetes stílusa sok vérrel, sok pofázással és rengeteg mélységgel, akinek ez bejön, az istenként tiszteli őt, én speciel nem. És ott van még Frank Miller, akinek például a 300, Daredevil kalandjainak egy része és a Sin City is kipattant a fejéből - itt megjelölik társrendezőnek, a siker óriási, de a csak általa, szinte ugyanilyen minőségben készített Spirit meg csúfos bukás lett. Szóval hogy van ez? Amiről beszélünk, az képregényfilm, de olyan, ami előtt minden hűdenagy hozzáértő megemeli a kalapját - újabb ellentmondás. Mielőtt azonban jobban belemennék, lássuk miről szól:

Basin City, vagy ahogy lakosai emlegetik, Sin City (a magyar cím szó szerint) azoknak az otthona, akik nem félnek senkitől és semmitől, gondolkodás nélkül gyilkolnak és akiknek az élet sem számít - legyen szó sajátjukról vagy másokéról. Korrupció, aberráltság, árulás és szerelem - itt mindent megtalálhat az, aki eléggé keresi. Három férfi és a párjukul szegődő nők lesznek a "hőseink" ezen az utazáson a sötétség mélyére:

Hartigan (Bruce Willis) a város talán egyetlen becsületes zsaruja, akit sem a hatalom, sem a pénz nem riaszt vissza attól, hogy igazságot szolgáltasson - ezúttal egy kislányt kell megmentenie - de lehet hogy neki sokkal inkább szüksége lenne egy mentőangyalra, aki viszont szárnyak és glória helyett feszes bőrnadrágban és falatnyi bikiniben érkezik...

Marv (Mickey Rourke) külsőleg visszataszító, belsőleg veszélyes pszichopata - ám egy napon őt is eléri a szerelem, csakhogy a lányt még azon az éjjelen megöli valaki. A szétszabdalt képű óriás pedig saját kezébe veszi az igazságosztás fegyverét és jajj annak, aki útjába kerül - de vajon az egész eseménysor a valóságban is megtörténik, vagy mindez csak Marv újabb tévképzeteinek egyike? (Azt se felejtsük el, hogy a gyilkos olyan nyomokat hagy hátra, amik egyértelműen emberünkre terelik a gyanút.)

Dwight (Owen Wilson) új barátnője védelmére kel egy ritkanagy tapló ellenében és elhatározza, hogy lebaromolja a fickót és csapatát, mielőtt azok egy újabb nő életét keserítenék meg. De nem sejti, hogy ki is a férfi, akit üldözőbe vesz; útja pedig Óváros utcáira vezet, ahol mindent megkaphatsz vagy mindent elveszíthetsz egy pillanat alatt. Emberünk hamarosan egy igen véresnek ígérkező bandaháború kellős közepén találja magát, amiben viszont személyesen is érdekeltté válik - a fejek elkezdenek hullani és ki tudja, ki vethet véget a mészárlásnak?

Az azonos című képregény arról híres, hogy rendkívül durva, provokatív; és az alapvetően fekete-fehér rajzokat csak itt-ott töri meg egy-egy szín. Ami már első pillanatban nagyon durván mellbe vág, az a még ma is állejtést előidéző látvány. Sok képregényt olvastam, és annyira durva, mintha tényleg a rajzok mozognának: érdemes nézni a háttereket, a kameraszögeket, a beállításokat, elképesztő! És az a pár rendkívül erős szín... Emellett fröcsög a vér rendesen, baromijó nők sorakoznak fel (sokuk szinte teljesen meztelen:P), a pasasok pedig olyanok, amilyenek legbelül talán mind szeretnénk lenni.

A lehetetlenül király külső mellett óriási neveket sikerült összetrombitálni. Az említett főhősökön kívül itt van még Carla Gugino, Brittany Murphy, Jessica Alba, Alexis Bledel, Rosario Dawson, Michael Clarke Duncan, a felismerhetetlen Benicio del Toro, Josh Hartnett, Rutger Hauer, Michael Madsen és Elijah Wood. Rajtuk kívül pedig ki kell emelni a gyönyörű Jaime Kinget kettős szerepében, a szintén dupla karaktert alakító Nick Stahlt, a halálos szépségű Devon Aokit és Miller meg Rodriguez is megjelennek személyesen (előbbi a pap, akinek Marv bevallja bűneit, utóbbi egy kommandós - őt se lehet felismerni).

A sztorik folyamatosan váltakoznak, a keretet pedig a Hartnett által játszott Férfi (vagy Eladó) adja - a hozzá kapcsolódó utolsó jelenet valami óriási! (Egyébként ez az egyetlen jelenet, amit a filmhez találtak ki és nincs benne a képregényekben.) Kezdünk Hartigennel, majd jön Marv, aztán Dwight és vissza az öreg zsaruhoz. A három fő történetszál pedig mind összefut Kadie bárjában, ahol az összes főszereplő gyakorlatilag egy időben jelen van. Nekem a film lényege a Marv-vonal. Mickey Rourke itt is, mint a Vasember 2-ben, nagyon durván odabasz, ő a mű legkirályabb arca - ez a szerelemre és bosszúra éhes vadember-történet a maga elképesztő befejezésével a legjobb az egészben. Ha egy napra ő lehetnék, jó pár embernek szétrúgnám a seggét, az tuti!
A Willis-féle részek érdekesek és izgalmasak, de valahogy az egész mégsem fogott meg - a lezárása viszont szintén elég durva. A Dwight-sztori pedig csak a sok szép nő és Benicio del Toro remek játéka miatt érdekes - sem Wilson, sem a párjául kiosztott Rosario Dawson nem lopta be magát a szívembe...

A rendezést gyakorlatilag Miller és Rodriguez végig együtt csinálták, írói státuszban pedig senki nincs megjelölve, ugyanis egyenesen a képregényből dolgoztak, forgatókönyv nélkül. Tarantino egyetlen jelenetet dirigált le, amikor Jackie Boy és Dwight a kocsiban "társalognak" - mintha egy darab Kill Billt látnánk... Rodriguez vágó, zeneszerző, hangeffekt-kreátor, operatőr és a speciális effektek producere/felügyelője is volt. A fő producerek a mindenbe belepofázó Weinstein-bratyók voltak, akik viszont ezúttal visszafogták magukat - az eredmény magáért beszél, nem úgy mint a Grimm...

Érdekességek: Az alapot három Sin City-epizód adta: The Hard Goodbye (Marv), The Big Fat Kill (Dwight) és a That Yellow Bastard (Hartigan), a keret pedig a The Customer Is Always Rightból származik. (Most ellentmondok önmagamnak, de a források gyakran egymás ellen szólnak.) A főrendező szerint ez egyfajta filmnyelvre fordítása az eredeti műveknek, nem adaptáció, ezért is nem jelöltek meg írókat. Miller eredetileg magánál akarta tartani a filmjogokat, mert egy korábbi munkáját, a Robotzsaru 3-at igencsak elszúrtak a hollywoodi srácok; a képregényért rajongó Rodriguez viszont saját pénzen leforgatta a későbbi nyitójelenetet és elutaztatta Millert Austinba, hogy megmutassa neki az eredményt - ez a rövidfilm győzte meg végül a kitalálót, hogy zöld lámpát adjon az alkotásnak. Ahhoz pedig, hogy mindkettejüket elismerjék rendezőnek, Robertnek ki kellett lépnie az Amerikai Filmrendezők Szövetségéből. Frank azelőtt sosem dirigált még filmet, de itt szinte az összes jelenet előtt segített a színészeknek megérteni a lényeget meg a karaktereik motivációit.

A bűn városa egészen különleges technikákkal készült. A látványt úgy érték el, hogy nagyjából mindent zöld háttér előtt vettek fel színesben és később tették fekete-fehérré a képeket. Mindegyik sztorit külön-külön forgatták és a legtöbb esetben az együtt látható színészek sohasem találkoztak a forgatáson, így például Rourke sosem találkozott Albával, Hauerrel, sőt még Wooddal sem! (Aki látta, érti miért sőt.) A már kész részeket összemontírozták, így vannak együtt a szereplők olyan helyeken, ahol a színészek valójában nem voltak. A készítési módszer miatt ez lett a világ egyik első teljesen digitális, de mégis élőszereplős mozija - a másik kettő a rémesen szar Sky kapitány és az általam még nem látott Casshern. (Azóta láttam, nem nekem való...) Az alábbi figurák még "élethűbb" életre keltéséhez használtak maszkokat (sokszor egészen észrevehetetlen módon): Hartigan, Marv, Jackie Boy, Kevin és persze a Yellow Bastard - ezek a maszkok minden esetben olyan jók, hogy fel sem tűnnek. Az utóbb említett sárga aberráció egyébként a forgatás során kék volt, hogy beilleszkedjen a zöld háttérbe - ugyanilyen módon a legtöbb kiemelt színhez inverzeket használtak. Jessica Alba sztriptízklubokban leste el az erotikus tánc fogásait profiktól:) A forgatás egyik estéjén egy helyi klubban fellépett Bruce Willis a bandájával, a The Accelerators-szel, az előzenekar Robert Rodriguez és csapata, a Chingon voltak, a közönség pedig a Sin City és a szintén a közelben készülő Kamera által homályosan szereplőgárdájából és stábjából állt - a bevételt jótékonysági célokra fordították.

A Sin City 40 millió dollárból készült és majdnem 160 milliót hozott. Kritikailag óriási elismerésben részesült, a híres filmkritikus, Roger Ebert például négyből négy csillagot szavazott neki. Elsősorban úttörő vizuális effektjeiért dicsérték, de a színészeket is elismerték: Mickey Rourke megkapta a Tudományos-Fantasztikus, Fantasy és Horrorfilmek Akadémiájának; az Online Filmkritikusok Szövetségének; a Chicagoi Filmkritikus Társaságnak; valamint az Ír Mozi és Televíziós Díjkiosztónak kitüntetéseit Marv megformálásáért. A Sin City a 2005-ös Cannes-i Filmfesztivál Technikai Nagydíját kapta a látványvilágért.

Összesítésben egy remek élmény, viszont szerintem a Marvos részek az igazán jók benne, a többi csak az elmegy kategória - azért pontot nem vonok le emiatt.

Pontozás:

imdb: 8.1 (5 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Robert Rodriguez még 2005-ben bejelentette, hogy készül majd folytatás, sőt Miller összes történetét filmre akarja vinni. Aztán egy jó ideig ide-oda tologatták a papírokat, felröppent a hír, hogy az A Dame To Kill For című képregényből lesz a következő rész, a főszerepben pedig Johnny Deppet láthatjuk majd, de az elmúlt hat év alatt ez a projekt mégse valósult meg. A Sin City 2 azonban továbbra is folyamatban van és jó hír, hogy az első epizódban elhunyt karakterek a kevert idővonal miatt visszatérhetnek. Rodriguez szerint a hamarosan bemutatásra kerülő (fogalmam sincs minek/kinek készülő) Kémkölykök 4 után foglalkozik vele teljes erőbedobással. (A második epizód elkészült, megnéztem, tetszett, de egynél többször tilos megnézni!)

- Harvey és Bob Weinstein az alábbi mozikat pénzeli a jövőben: The Amityville Horror: The Lost Tapes (2012-ben jön, erről hány bőrt lehet még lehúzni?!), Halloween III (szintén jövőre, a kettőt se láttam még), Sikoly 5 (2013-ban, no comment) és Kill Bill: Vol. 3 (2014, szintén semmi értelme). [Ezek közül egyik se készült el...]

- Jessica Alba benne lesz a Kémkölykök 4-ben.

- Alexis Bledelt a Sleepaway Camp Reunion című horrorban láthatjuk, ami valami hasonlónak a folytatása; valamint az igen jónak tűnő Violet & Daisy-ben, ahol Saoirse Ronannel bérgyilkosokat alakítnak, meg Danny Trejo is felbukkan - ez csak valami jó lehet! (Sajnos mégse lett az, bár a potenciál megvolt benne...)

- Rosario Dawson formálja meg a korábbi bejegyzésekben említett The Blind Bastard Clubban a társadalom perifériájára szorult vakok egyikét.

- Josh Hartnett a rémisztgetős Dark Star Hollow-ban jelenik meg hamarosan a mozikban.

- Rutger Hauer az egymilliomodik vérszívásos Drakula 3D-ben kelti életre Abraham Van Helsing professzort jövőre.

- Michael Madsen nyomában van a rendőrség adócsalás miatt, ám ez sem akadályozhatja új filmjei premierjeit. Jön tehát: Piranhaconda (:D:D:D), Infected (horror), Magic Boys (Vinnie Jones-szal, magyar film, egyik rendező Koltay Róbert(!).

- Clive Owen szintén az ijesztgetős mozik vizeire evezik, az Intruders című szörnyes gyilkolászást jövőre láthatjuk.

- Bruce Willis-nek ötödször (!) is Drága lesz az élete...

- Elijah Wood a TRONból készülő TRON: Uprising című sorozatban szinkronizál mostanság és természetesen játszik A hobbit 1-2-ben is. (Utóbbi hír kacsának bizonyult.)

Várható írások: Miranda.

A sikeres "családi" film titka állítólag az, ha van benne gyerek és/vagy kutya. A '80-as évek végén és a '90-es évek legelején készült három olyan mű, amiben egy magának való zsaru kénytelen összehaverkodni egy kutyával, akivel aztán elválaszthatatlan társak lesznek. Ez az egyik, aztán ott van még az Egyik kopó, másik eb Tom Hanks-szel és a Szuperhekus kutyabőrben Chuck Norris-szal. Én mindet láttam többször is, gyakorlatilag egyszer nézhető vígjátékocskák, bár lehet, hogy kutyabarátoknak alkalmasak többszöri megtekintésre:) Azonban akárhogy nézzük, egyedül Jerry Lee kalandjából készült folytatás, így ez mondható a legsikeresebbnek - de semmiképp nem a legjobbnak.

Szóval, adott nekünk Dooley nyomozó (James Belushi), aki már évek óta lohol egy nagy hatalmú, kábítószerrel kereskedő üzletember nyomában. Legújabb fülese szerint a pofa egy raktárban tartja az árut, az épület azonban olyan hatalmas, hogy szükség lesz segítségre: profi drogkereső négylábúra! Hősünk pedig hamarosan társul kapja a rigolyás, kissé nehézfejű, de ennivalóan aranyos Jerry Lee-t, akivel szép lassan igazi partnerek lesznek - bár kezdetben meg kell verekedniük a a legjobb helyért a kocsiban, a finom falatokért meg a nőkért is:) A nagy fogás közel van és szerencsére a kutya mindig a legjobb időben van a legjobb helyen - de vajon sikerül-e Dooley-nak lekapcsolnia a főgazembert vagy bozontos kollégájának segítsége sem lesz elég?

A németjuhász (vagy farkaskutya) az egyik legszebb létező kutyafajta. A nagyszüleimnek kettő is volt belőlük, Lady és Pajtás, ők vigyáztak ránk a húgommal, mikor kicsik voltunk, bár úgy igazán sosem barátkoztunk össze velük, de kedveltük őket - sajnos már egyikük sem él... Tehát adott egy szép, aranyos kutya, aki ráadásul tök jól színészkedik és mellette Belushi, akinek a vérében van a vígjáték - kettősük kitűnően működik. Akad néhány jó képi poén az állatnak köszönhetően és pár remek szóbeli a pasastól, látványnak pedig mellékelték a szép Mel Harris-t, aki Dooley csaját alakítja. Ezek és a jó zene (pl. Oh Yeah a Yellotól:D) a pozitívumok.

A negatívum maga a sztori. Az első 10-15 perc totál érdektelen, amíg a kutya nincs, addig unalmas. Miután pedig a kutya megjelenik, sajnos még mindig inkább a pofán van a hangsúly és a gyagya konfliktuson. A főgonosz egy seggfej és nem is félelmetes, ráadásul sajnos sokszor a K-9 képtelen eldönteni, hogy mi akar lenni: kutyás vígjáték vagy nyomozós krimi. Bevallom, nekem leginkább a Jerry Lee 2 maradt meg, ahol egy érdekesebb konfliktus és több poén van, meg ott lehet izgulni - itt erre alig akad lehetőség. A végén megpróbálnak ellőni egy jajmostmilesz-patront, ami talán a kiskorú nézőket meghatja, de mivel én tudtam, hogy van folytatás, ezért engem nem:)

Néhány érdekesség: A rendező a felejthető filmek és sorozat-epizódok készítője, Rob Daniel; az író-producer pedig Steven Siegel, aki a többi részen is dolgozott. A mellékszereplők közt egy-egy rövid jelenetig láthatjuk Ed "Al Bundy" O'Nealt (a kutyakiképző), Pruitt Taylor Vince-t (a bárban a főrosszfiú, jellegzetes szemmozgásáról azonnal fel lehet ismerni) és William Sadlert (pl. A ködből ismerhetjük). A címszereplő négylábút három valódi rendőrkutya játszotta. A hivatalos verzió szerint Koton volt Jerry Lee, akit szolgálatteljesítés közben, 1991 novemberében ért halálos találat; azonban pár nappal a végzetes akció előtt egymillió dollárnyi értékű kábítószer megtalálásában segített. A dvdn található extrák közt viszont a stábtagok (köztük Belushi is) a Rando névre hallgató ebet jelölik meg Jerry-ként. Rando volt az egyetlen, aki értette az angol nyelvű parancsokat a három közül, a többieknek németül lehetett csak instrukciókat adni - a "kétnyelvű" kutyus már szintén elpusztult, de ő öregségtől. A már említett Egyik kopó... történetében nagyon hasonlít ehhez és azt rebesgetik, hogy a pár hónappal előbb bemutatott Jerry Lee sikere járult hozzá annak pozitív megítéléséhez. Az eredeti cím, a K-9 az amerikai rendőrség speciális kutyás egységeit jelöli, egy szójáték: K (kéj) + 9 (nájn) = kéjnájn, ami kiejtésben szinte tökéletesen azonos a kutyát jelentő canine-nal. Végezetül egy magyar vonatkozású dolog: A stáblistán megjelenő nevek közül valami okból egyetlen férfiszínész nevét nem olvassa fel a mindenki által ismert főszinkron, Bozai József - pedig az összes többit igen. A készítési költségeket nem ismerem, viszont a Jerry Lee több mint 43 millió dollárt hozott, így biztosan sikeresnek mondható.

A kutya jó, Belushi elmegy, a nő szép és van pár remek poén meg muzsika, de az egész együtt mégse jó. Viszont úgy emlékszem, a második epizód remek, úgyhogy ha azt is adják, mindenképpen megnézem! (Mind a két folytatásáról írtam cikket azóta.)

Pontozás:

imdb: 5.6 (5 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 3/5

Hírek:

- James Belushi a Dorothy of Oz című animációs musicalben lesz a Gyáva Oroszlán hangja.

- Pruitt Taylor Vince a Creature névre hallgató mocsári szörnyes horrorban és a már ezeken a hasábokon többször említett Butterben bukkan majd fel.

Jön még: Sin City, Miranda.

A tegnap esti tévéműsorból a Fejér Megyei Hírlap minden részlege nagyon ajánlotta ezt a filmet és a leírás alapján két dolog jutott eszembe. Az első, hogy milyen hülye címe van (bár emlékeztet a Titokzatos folyóra, ami marhajó volt) és hogy a sztori leírása alapján a Bíbor folyókra hasonlít - tehát talán még jó is lehet. Végülis örülök, hogy megnéztem, mert ilyet nem láttam még. Lássunk egy ajánlást:

Egy egyszerű amerikai (vagy kanadai?) kisváros határában áll egy elit iskola, ami minden tekintetben támogatja a várost, a település pedig a sulit. Nos, egy hideg téli napon két kissrác hullát talál, ami belefagyott a tóba - az egykori Gus Pierce-ről (Thomas Gibson) kiderül, hogy a suli elit házának tagja volt. A rendőrfőnök, a tanárok és mindenki más elkönyveli az esetet öngyilkosságnak, ám Abel Grey nyomozó (Edward Burns) számára egyre több jel mutat afelé, hogy gyilkosság történt. Hamarosan titkokban bár, de melléáll a szép irodalom tanárnő (Jennifer Ehle), akivel nagyon közel kerülnek egymáshoz, és ott van még a halott fiúhoz rendkívüli módon vonzódó lány (Rachelle Lefevre), aki mindent megtenne, hogy kiderítse az igazságot. Azonban ahogy Abel egyre közelebb kerül a megoldáshoz, úgy szerez egyre több ellenséget és még egy múltbeli emlék, meg valami természetfelettinek tűnő jelenség is nehezíti a nyomozást - vajon Gus akar üzenni a túlvilágról? És valójában mi történt azon a végzetes éjszakán?

Már az első néhány jelenetből kiderül, hogy ez elsősorban egy művészfilm akar lenni. Nagyon lassan indul be az egész és mégis a rejtély(ek) fenntartja(k) az érdeklődést. Nehéz lenne megmondani, hogy valójában miről szól a The River King (mennyivel jobb az eredeti cím), de nekem többféle üzenetet közvetített: Felfogható utazásnak, ami során hősünk alapvetően a munkájából kifolyólag kezd foglalkozni az igazság feltárásával, de később aztán már erkölcsi késztetést érez arra, hogy megoldja az ügyet, mert annyi ember boldogsága függhet tőle. És ezalatt a saját boldogságának kérdése is előtérbe kerül - sőt, minden szereplő rejteget valamit, ami megkeseríti az életét és talán Abel az, aki változtathat ezen. Szóval a történet jó. A vége egészen meglepő, ugyanis sose hittem volna, hogy ez fog történni; az utolsó pár részlet igazán elgondolkodtató. A zene kitűnően illik az eseményekhez, a képi világ pedig alapvetően elég sötét, komor - mindössze a hónak van néhány helyen baromira mű-látszata, de ez annyira nem ront az összképen.

Edward Burns forgatókönyvíró és rendező is - ő csinálta pl. A Főnix útjának szkriptjét - de valljuk be, színészként nem túl tehetséges. Jennifer Ehle szerintem nagyon kedves arcú, szép színésznő, bár alig jut idő neki - Mozsárágyú talán többet tudna nyilatkozni a hölgy tehetségéről, hiszen az általa látott Oscar Wilde szerelemeiben ő a költő felesége. A Gus-t játszó Thomas Gibson játéka meggyőző volt, viszont a pálmát szerintem Rachelle Lefevre viszi - szép, tehetséges és remekül alakít - a karaktere pedig olyan fura, ellentmondásos alak, de közben nagyon valóságos. (Ő van a képen.)

Néhány érdekesség: A film Alice Hoffman regénye alapján készült (az ő írásain alapszik az Aquamarine című izé és az Átkozott boszorkák Nicole Kidmannel meg Sandra Bullockkal). A rendező a rendkívül ismert Nick Willing, az egyik producernek pedig tök vicces neve van: Bob Portal (Kapu Vili:D). A Félelmetes folyó 16 millió dollárból készült, de sem a bevételéről, sem a kritikai fogadtatásáról nem találtam semmit.

Azt mondom, érdemes megnézni, a misztikus-nyomozós mozik rajongói talán csalódni fognak benne, a drámák és az érdekes/elgondolkodtató alkotások szerelmeseinek viszont ajánlom! Nekem tetszett és egy csomót gondolkoztam rajta (igaz csak addig, amíg el nem kezdődött a tévében a Firefly utolsó része, ami valami rohadtjó volt).

Pontozás:

imdb: 5.8

Szerintem: 4/5 (A levonás azért jár, mert csak egyszer lehet megnézni és az eleje kicsit lapos.)

Hírek:

- Rachelle Lefevre a The Caller című thriller női főszereplője lesz, amiben partnere Stephen trúblád Moyer.

Legközelebb hétfőn jelentkezem, annál előbb biztosan nem.

Nemrég összeírtam az összes videokazettán meglévő filmemet és megnéztem, mi az, amiről még nincs bejegyzés. Hát, elég sok cím összejött... Aztán hétfőn gondoltam, hogy mivel nincs semmi érdekes (leszámítva a Trónok Harcát), jöhet valami a listáról! Ezt választottam és esetemben több szempontból különleges a Super Size Me! Eddig még, ha jól emlékszem, semmilyen dokumentumfilmről nem írtam, másrészt pedig ebből a műfajból (de azok közül, amik mozinak is tekinthetőek) ez a kedvencem. Lássuk, miről van szó:

A független filmes Morgan Spurlock 8 évvel ezelőtt meghallotta a tvben, hogy két tizenéves lány beperelte a McDonald's-ot, amiért szerintük ez a gyorsétterem-lánc a felelős kóros elhízásukért. Ezen elgondolkodva eszébe jutott egy ötlet és aztán ezt meg is valósította: 2003. február 1-től március 30-ig csak és kizárólag az említett kajálda ételeit ette napi háromszor; kipróbálta az étlapon található összes étket; mindig mindent megevett és ezalatt megismerkedett az amerikai nemzet egyik újkori betegségével, a kóros elhízással. Azonban váratlan események történtek, merthogy Morgan egészsége rohamosan elkezdett romlani - és még csak a "diéta" közepénél tartott. Vajon visszafordíthatatlan károsodást szenvedett? És egyáltalán mit érhetett el ezzel a veszélyes akcióval?

Még a középiskolában adta Dávid barátom dvdn és nekem azóta tetszik ez a film. Hogy miért? Érdekes, izgalmas, vicces és felhívja a figyelmet egy problémára, ami aktuális és közvetve mindenkit érint tengeren innen-tengeren túl. Én is voltam már elég hájas régen, úgyhogy tudom milyen az, de szerencsére sikerült egész jól lefogynom; ezen kívül pedig nyilvánvaló hogy mindenki evett MekDumálszban. Nem akarok túl sok mindent elárulni a látható eseményekből, de végülis nehéz így írni róla. Mivel színészi játék nincs, mindenki önmaga és amit látunk, az a valóság, így nincs kit/mit méltatni. Spurlock ötletéből több kisebb mellék-kísérlet is indult, így a fő szálon zajló "expedíció" eredményein kívül - ha végignézzük - még sok egyébbel leszünk gazdagabbak. Egy dolgot muszáj leírnom, ez egy extra a dvdről, ami nagyon megmaradt bennem: a rohasztásos akció.

Morgan utcai árustól vesz egy hamburgert, egy adag sült krumplit, egy különleges szendvicset, ezt követően megveszi ugyanezeket a Mekiben - különleges szendvicsként asszem a McRoyalt választja vagy a BigMac-et. Mindegyiket beteszi egy-egy befőttesüvegebe és rájuk néz egy hét, két hét és így tovább múlva. Az eredmény magáért beszél: a McDonald's sültkrumplija nem bomlik le. Jól olvassátok, ez a krumplinak nevezett valami még egy hónap alatt se mutatja a rothadás jeleit - ilyenkor felmerül a kérdés, hogy vajon miből van?:D A másik csúcspont a film egyik legemlékezetesebb szekvenciája, amikor általános iskolás kisgyerekeknek emberek képeit mutatja és azt kérdezi, ki van a képen és mit tudnak róla - ott is elképesztő dolgok jönnek ki; de még számtalan ilyen példát említhetnék. Saját idevágó tapasztalatom a következő: Székesfehérváron, nyáron, a város BÁRMELY pontjának AKÁRMELYIK szemetesében találhatsz McDonald's-os szemetet.

Ami még mindenképp figyelemre méltó, az a jó zene. A kezdő képsorok alatt a Queen Fat Bottomed Girls-e szól, később pedig különböző, ehhez az elhízásos témához illő muzsikát hallhatunk (aki tud angolul, figyeljen a szövegekre); a legjobb viszont a betétdal, amihez maga a rendező írta a szöveget. Ha már róla van szó, emberünk nem csak ezt a feladatot és a szövegírást végezte, ő csinálta a legtöbb felvételt, meg saját maga pénzelte az egész vállalkozást. Láthatunk néhány vicces animációt, és a fejezetek között Ron English képzőművész nagyon különös rajzait - sajnálom, hogy ezeket nem találtam meg a neten, de például a plakátot is ő készítette.

Néhány érdekesség: Főszereplőnk hat héttel a kísérlet elkezdése előtt felhagyott az alkoholizálással, nehogy ez esetleg valami gubancot okozzon - szerintem jól tette:) 250 órányi felvételt rögzített, ennek kevesebb mint egy százaléka került a végső verzióba - a dvdn azért szép számmal akadnak extrák. A Super Size Me 65 ezer dollárból készült és 30 milliót (!) hozott. A film végén látható, hogy milyen eredményt ért el a bemutatással, ezt nem írom le. A 2004-es Sundance Fesztiválon vetítették először és elnyerte a zsűri Nagydíját. Mind a kritikusoktól, mind a nézőktől rengeteg pozitív visszajelzést kapott és ez lett minden idők 12. legtöbb bevételt hozó dokumentum-mozija.

Három válasz-mozi készült belőle: az első a Fat Head, amelyben Tom Naugthon komikus egy hasonló diétát tart, miközben válogatott módokon köt bele a Super Size Me-be, valamint kideríti, hogy az egyik nagyon népszerű táplálkozási elmélet (mely szerint a vér koleszterinszintje és a szívkoszorúér-megbetegedések közt összefüggés van) minden tudományos alapot nélkülöz - mindezt poénkodva teszi:) A következő az egyenesen a youtube-ra készült Me and Mickey D's, amit a független filmes hölgy, Soso Whaley készített: ebben ő egy ugyanilyen evő-kúrával éppen a Morgan által elért eredmény fordítottját éri el. Ugyanilyen művet készített a fitness-guru Chazz Weaver - erről viszont több adatot nem nagyon találtam. A BBC-n sugárzott The Supersizers című sorozatot is Spurlock alkotása ihlette, ebben a dokufilmesek történelmi korok ételeit eszik egy megadott ideig és aztán megvizsgálják, hogy ez hogyan hatott rájuk.

Én azt ajánlom, aki teheti, nézze meg ezt a filmet, nagyon tanulságos és szórakoztató - én azóta magamtól soha nem eszem Mekis kaját...

Pontozás:

imdb: 7.3 (5 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Állítólag képregény-feldolgozása készül a Super Size Me-nek (micsoda ötlet:D), a kiadó a Dark Horse lesz.

- Morgan Spurlock következő munkája a Comic-Con Episode Four: A Fan's Hope, ami hamarosan elkészül. Ebben a San Diego Comic Con rajongói bázisának életébe enged bepillantást - én szívesen megnézném, mert mint képregény- és sci-fi-rajongót, engem is érint a téma:)

Várható írások: Félelmetes folyó.

Régi nagy haverom (akinek a neve majdnem megegyezik a rajzfilmbeli zöld ogrééval) anno rengeteg keleti stílusú játékkal játszott, pl. Final Fantasy, Soul Calibur, Resident Evil és a Silent Hill. Utóbbi az itt tárgyalt mű ihletője, egy 1999-es japán fejlesztésű túlélő-horror. Nem sok maradt meg belőle, de arra emlékszem, hogy a hős benne egy pasi és a filmben is megjelenő egyik fontos motívum egy az egyben onnan jött. Nézzük, hogy hogyan sikerült a mozivászonra átültetni ezt a remek, kusza és sötét történetet:

Rose (Radha Mitchell) és férje Christopher (Sean Bean) évekkel ezelőtt örökbe fogadtak egy kislányt. A szépen növekvő Sharon (Jodelle Ferland) azonban alvajáróvá válik és éjjel minden alkalommal veszélyes helyeken kóborol, miközben egy Silent Hill nevű helyet emleget. Se gyógyszerek, se terápia nem segítenek rajta, így az anya elhatározza, hogy megkeresi Silent Hillt és elviszi oda a lányt, hátha a dolgok jobbra fordulnak. Az út végén viszont balesetet szenvednek és Sharon eltűnik, Rose pedig egyedül indul útnak a kihalt, ijesztő kisvárosban, hogy megtalálja őt. Hamarosan egy elszánt rendőrnő (Laurie Holden) a segítségére siet, ám egyikük sem készülhet fel a borzalmakra, amiket e kísértet-járta hely tartogat nekik! Közben Christopher nyomozásba kezd, hogy rájöjjön Silent Hill titkaira, ám úgy tűnik, senki nem akarja felhánytorgatni a múltat. Vajon egyesülhet még újra boldogságban ez a három ember vagy örökre elveszítik egymást - a választ a sötétség mélyén kell keresniük...

Ez egy marhajó film, minden benne van, ami egy jó horrorhoz kell: egy erős főhősnő, egy csomó ocsmány szörny, egy baromijó főszörny (Piramisfej, róla még lesz szó), egy igazán romlott főgonosz (Alice Kriege, a Star Trek Borg Királynője) és egy kellőképpen rémes, megrázó sztori, ami rengeteg ijesztgetésre ad lehetőséget!
Nézzük kicsit bővebben: Radha Mitchellt eddig sehol sem láttam ezen kívül, de szerintem nagyon jól alakít. Igazán meggyőző a rémülete, az aggódása, és a Ripley-féle anyatigris-motívum is megtalálható a karakterében. Az ocsmány kreatúrák, akik egykor volt emberek groteszk megcsúfolásai, mind nagyon rondák, elsősorban maszkmesteri munkának köszönhető a külsejük, rémálomba illő mozgásukat pedig kameratrükkökkel értéke el - ezen kívül legtöbbjüket profi színészek és nagyon hajlékony táncosok játszották, így érve el a különleges mozgást. (Red Pyramidról majd külön értekezek az érdekességek-részen.) Alice Kriege Christabellája leginkább A ködben is látható elvakult, vallásos asszonyhoz hasonlítható, de nála sokkal rosszabb, mert rengeteg vér tapad a kezéhez és rázúdítja az őrületét mindenkire, akivel találkozik. Bár még csak két filmben láttam ezt a színésznőt, de már most azt mondom róla, hogy fantasztikus tehetsége van!

A történet alapja egyfelől az addig megjelent három Silent Hill-játék, másfelől pedig egy amerikai kísértetváros, Centralia. Az említett településen már több mint négy évtizede föld alatti bányatűz ég, ami miatt a talaj bárhol/bármikor beszakadhat és elnyelhet bármit, plusz mérgező gázok szabadulnak fel a mélységből, egyszóval nagyon veszélyes hely. 1981-ben még 1000-en éltek itt, manapság meg még mindig akad egy tucat ember, akik a tiltások és felvilágosítások ellenére nem hajlandóak elköltözni onnan. A Silent Hill-film középpontjában egy szörnyű tragédia áll és még a túlzott vallásosság, a problémák eltussolása és a bűnök miatt kiszabott bűnhődés is megjelenik. Kriege és Mitchell mellett a többiek játéka szinte elveszik. A színészek közül egyedül Deborah Kara Ungert ismertem, aki a Paranoia 1.0-ban szerepelt, de itt teljesen felismerhetetlen (ő Dahlia). A rendező a francia Christophe Gans, aki ezelőtt az egyáltalán nem rossz Farkasok szövetségével tette le névjegyét az asztalra.

Érdekességek: Gans-nak öt évbe tellett megszereznie a filmjogokat, célját végül saját pénzből forgatott bemutatókkal érte el. A játékokat készítő Konami és a Team Silent ezek után beszálltak a kreatív munkába és a forgatás végéig segítették az alkotókat. A zenét a játékokból vették át, szinte egy az egyben, az őket komponáló Akira Yamaoka többször segítséget nyújtott a készítés során. A rendező a jelenetek előtt egy hatalmas tévén játszott az első Silent Hillel és így mutatta meg színészeinek és az operatőröknek, hogy mit szeretne látni. Johnny Cash Ring of Fire-jén kívül az összes többi zenét a játékokból szedték össze. Radha Mitchellt az egyik résznél arcon ütötte a zombi-nővérkék egyike - az említett színésznő teljes neve egyébként Radha Rani Amber Indigo Anunda Mitchell:) Sean Bean szerepét kiterjesztették mellékszállá, mert a stúdiónak nem tetszett, hogy az összes főhős nő. A monszták létrehozásához némi számítógépes animációt is igénybe vettek, de alapvetően mind táncosok és színészek vastag maszkok alatt. A nővérkék mozgását visszafelé vették fel és a lejátszásnál megfordították. A film bemutatott verziója pontosan olyan, amilyet a direktor szeretett volna - a fejesek egyetlen változtatást sem eszközöltettek rajta és a játékidőt sem akarták lecsökkenteni. A bestiák alakítói közt két magyart is találunk: Cseh Zsuzsannát és Kovács Juditot (mindketten nővérkék voltak), a kéz nélküli embert Michael Cota, a Szürke Gyermekeket pedig a vicces nevű Yvonne Ng keltette életre.

Piramisfej-rovat
A sorozat emblematikus alakjává váló főszörny a Silent Hill 2-ben jelent meg először. A filmben Roberto Campanella táncos/koreográfus keltette életre - ő tervezte meg és koordinálta az összes torzszülött mozgását, valamint a Colin nevű mindenest és a belőle létrejövő lényt is eljátszotta. Red Pyramid játékbeli méretének eléréséhez Campanella 30 centis talpú cipőket viselt.

A halott város 50 millió dollárból készült és majdnem a kétszeresét hozta vissza. A kritikusoknak nem vetítették le külön, ennek ellenére nagyrészt sikeresnek mondható lett kritikai szempontból. Az 1980-tól napjainkig bemutatott videojáték-adaptációk Top 10-es bevételi listáján a 9. helyezett. A bemutató után megjelenő legújabb Silent Hill-epizódba, a Homecomingba a moziban látott elemek egy részét beillesztették.

Szerintem nagyszerű alkotás a Silent Hill, minden szörnyes horror-kedvelőnek ajánlom és azt hiszem a játék rajongóinak is tetszeni fog.

Pontozás:

imdb: 6.6 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Még 2006-ban bejelentették, hogy készül a folytatás, amit viszont más rendező készít, de a szereplők nagy része benne lesz újból (Radha Mitchell, Sean Bean és Deborah Kara Unger biztosan). A forgatás ez év márciusában kezdődött és jelenleg is tart, a mozi címe Silent Hill: Revelation 3D lesz. (Láttam, megírtam a róla szóló cikket.)

- Christophe Gans írja és rendezi a jövőre jövő Fantomas-újrát. (Ez szerencsére sose készült el.)

- Sean Bean jelenleg a remek Trónok Harca-sorozatban látható, 2012-ben pedig jön a Pan című akció-fantasy, amiben Pán Péter egy zseniális bűnöző, akit a Hook nevű rendőrnyomozó üldöz. (Ebből aztán tök más lett, meg is bukott...)

- Jodelle Ferland ismét horrorban szerepel majd: a The Tall Manben egy gyerekeket elraboló lény lesz a főgonosz, a női hőst Jessica Biel alakítja. (Láttam, nagyot csalódtam benne, a véleményemet elolvashatjátok az erről szóló bejegyzésben.)

Következő írásom a Super Size Me-ről szól majd.

Az a 180 ember, aki olvas minket, már talán tudja, hogy szeretem a szuperhősös filmeket és azokat is, amiket mindenki más utál. Ennélfogva egy szuperhősös film, amit mindenki más utál, az ideális párosítás nekem:D Erre az egyik legjobb példa a Daredevil. A címszereplőről azt kell tudnunk, hogy a Marvel képregény-univerzum lakója, 1964-ben jelent meg először a nyomtatott hasábokon és egy vak igazságosztó. A legtöbb régi képregény-szereplő valamilyen baleset vagy születési rendellenesség miatti hátrányából kovácsol előnyt a bűnözőkkel szemben - gondoljunk csak Tony "Vasember" Starkra, Hulkra vagy az X-Menekre. Daredevil képességeit és tragédiáját is mindjárt felvonultatom, a sztoriba olvasztva:

Matt Murdock (Ben Affleck) még fiatal fiúként, egy balesetben elvesztette látását - azonban az arcára ömlő radioaktív folyadék felerősítette a többi érzékét, elsősorban a hallását. Egyfajta szonárra tett szert, így a hangokat hallva "láthat". Különleges képességét testedzéssel kiegészítve egészen egyedülálló harcossá válik - édesapja meggyilkolását követően pedig elkötelezi magát az igazság szolgálatára! Apja bokszolói ragadványneve alapján ördög-szerkót ölt és elindul az éjszakába - nappal pedig a kispénzűek és ártatlanok védelmét látja el a bíróságon ügyvédként. Egy nap társával (Jon Favreau) üldögél kedvenc kávézójában, mikor megérzi egy belépő hölgy rózsa-illatú parfümjét és bár nem látja, de azonnal megtetszik neki. A harcos szellemű Elektra (Jennifer Garner) és Matt első perctől vonzódnak egymáshoz, de közbejön valami, ami boldogságuk útjába áll. Ugyanis a new yorki alvilágot kezében tartó Vezér (Michael Clarke Duncan) megbízza az emberfeletti reflexekkel bíró bérgyilkost, Célpontot (Colin Farrell), hogy tegye el láb alól Elektra apját, a milliárdos Natchios-t (Erick Avari). Az akció végrehajtása közben a férfi segítségére siető Daredevil csapdába kerül, emiatt úgy tűnik, mintha ő ölné meg a gazdag üzletembert. Az "árván maradó" lány pedig bosszút esküszik, így Matt és szerelme akaratlanul ellenfelekké válnak. És még ott van a Vezér, Célpont, meg a hősünk nyomában loholó sajtó is. De vajon képesek lesznek legyőzni egy embert, aki saját bevallása szerint nem érez félelmet?

Mint szemüveges, át tudom érezni milyen nem látni, de tök király ötlet egy vak szuperhős. Mennyire jól jön ez pl. hipnotizálás, gondolatolvasás, elvakítás, stb. ellen! Ráadásul a szonárja miatt lehetetlenség elbújni előle - viszont ha megnézed ezt a filmet, akkor láthatod, hogy van pár árnyoldala is ennek az erőnek. Bár külsejében korántsem impozáns, a hatalmát tekintve (és a vakságból adódó remek poénlehetőségek miatt) mégiscsak jó kis hős ez a Daredevil!

Ben Affleck és Jennifer "Alias" Garner ugyan nem a színjátszás csúcsát képviselik, de azért mindkettejüktől láthattunk már jó (jobb) teljesítményt (Apja lánya, Hirtelen 30). Viszont mindketten jók a szerepeikre, hiszen magasak, izmosak és szépnek mondhatóak. Michael Clarke Duncan hatalmas méreteivel minden szereplő fölé magasodik, öblös hangját a magyar szinkronban is remekül visszaadták és az egész figurából árad az erő, a hatalom, a legyőzhetetlenség - kitűnő! Colin Farrellt A fülke óta kedvelem, itt nagyon király, az övé a legjobb poénok jelentős része, a kabátjához társuló csörgőkígyóhang pedig külön tetszik:) Emellett igazán őrült, megszállott látszatát kelti, talán ő a legjobb a négy főszereplő közül. A mellékalakok közt láthatjuk Stan Lee-t, akit majdnem elgázolnak; Ellen "grészklinika" Pompeot titkárnőként; Leland "vészhelyzetesLúsön" Orsert a Vezér jobbkezeként; Paul Ben Victort gazemberként (pl. Véndögség, Zsaru pánikban) és David Keith-t Matt apjaként (A nagy csapat 2. Parkmanje volt). Jon Favreau azóta a Vasember-szériával befutott rendezőként; Erik Averit a Múmiából és a Majmok bolygója-újrából ismerheti a néző; a maffiafőnök Fallon egyik testőre pedig Kane Hodder - maga Jason Voorhees, de sajnos nem szúrtam ki, pedig ki szoktam... Egyetlen jelenetben látható Kevin Smith, aki a Daredevil-képregényekhez írt történeteket, a karakterét pedig Jack Kirby-nek hívják (az igazi Kirby volt az egyik első művész, aki lerajzolta a vak hőst). Ugyanakkor Frank Miller is benne van, ő egy "Fickó ceruzával a fejében", elvileg a Natchios-gyilkosság előtti motorrablós résznél jelenik meg, de rá se emlékszem (ő szintén írt kalandokat Matt Murdocknak). Az író-rendező Mark Steven Johnson, aki a Szomszéd nője mindkét epizódját, valamint a Szellemlovast és az Elektrát írta (utóbbi kettőt rendezte is) - ha úgy vesszük 2 jó és 2 rossz, így az arány pont 0. A producerek közt találjuk a már említett Lee-t és Avi Arad Marvel-fejest.

A sztori egy szokott "bemutatkozik a hős"-történet és néhány jól bejáratott klisé egyvelegéből jön össze, de sajnos van benne néhány orbitális hiba. A két legszembetűnőbb: A gyilkosságnál Célpont elveszi Daredevil pálcáját, ő keresi is az övére erősített megszokott helyén, de az nincs ott és aztán pár pillanattal később mégis ennek segítségével menekül el a helyszínről. Tehát elveszti, de aztán rögtön újra nála lesz. A másik pedig: Hogyan tudja a végső harc(okat) ilyen erőbedobással megvívni, ha leszúrják, megverik, stb.? Úgy küzd, úgy mozog az esetek 70%-ában, mintha semmi baja se lenne. Ezek mellett én a teljes oknyomozósdit kihagytam volna... A legviccesebb jelenet az, mikor Elektra először jelenik meg, ott annyit nevettem; a legjobb harc pedig Célpont és Daredevil végső csatája a templomban.

Néhány érdekesség: Már 1997-ben elkezdődtek a munkálatok A fenegyereken, közben stúdióról stúdióra vándorolt az anyag. A visszaemlékezések és az Elektra-vonal szinte teljes egészében Frank Miller írásain és ifjabb John Romita rajzain alapul. Afflecket Kevin Smith javasolta a főszerepre és ő egyébként is el akarta játszani Mattet, mert gyerekkora óta rajong érte. A felkészülés során minden beszerezhető DD-képregényt elolvasott, hogy azokhoz méltó legyen az alakítása. Ben egyébként tényleg szinte teljesen vak volt a speciális kontaktlencsék viselése közben. 2004-ben azt mondta, hogy csak akkor vállalná el újra a szerepet, ha a hős sötétebb tónosú sztorijait vinnék filmre és/vagy a Smith által írottakat - két évvel később pedig kijelentette, hogy a szerep rossz fényt vetett rá és soha többé nem bújna szuperhős-kosztümbe. Furcsa módon ez a filmje sikeres lett (erről még lesz szó) és őt külön is méltatták, azonban 2003-ban Arany Málnát szavaztak meg neki - igaz, elsősorban a Paycheck és a Gigli című munkáiért és nem ezért - lehetséges, hogy emiatt változott meg később a véleménye A fenegyerekről. De ha így van, akkor jó nagy hülye... 

Jennifer Garner elképesztően zöld szeme szintén kontaktlencse, Colin Farrell pedig kollégájához hasonlóan a képregényekből merített ihletet karakteréhez. Michael Clarke Duncan egyébként is impozáns 196 centis magassága ellenére a legtöbb jelenetnél dobozokon állt, vagy magasított talpú cipőt viselt, hogy látványos mértékben tornyosuljon mindenki fölé, legyen akár az illető mondjuk a 180 centis főhős. Mikor megkapta a szerepet, Duncan 130 kiló volt és ennek ellenére rávették, hogy szedjen fel még jó 20 kilónyi izmot - később megjegyezte, hogy ezt nem csinálná végig újra szívesen. Mikor a folytatás lehetőségéről kérdezték, poénból azt mondta, 20 millióért bármikor elvállalná és hogy szerinte börtönévei alatt Kingpin majd lefogy, hogy felvehesse a versenyt gyorsaságban Daredevillel. A Vezér egyébként eredetileg Pókember ellenfele és csak 1981 óta vált DD első számú ellenlábasainak egyikévé. A keveredés elkerülése végett a Marvel kikötötte, hogy egyetlen jövőbeli Spider-Man-moziban sem szerepelhet ez az óriás - ennek ellenére a Pókember-rajzfilmekben benne van és ott éppen Duncan szólaltatja meg.

Matt üzenetrögzítőjére egy bizonyos Heather beszél, ő a Miller-féle képregény-ciklusban hősünk barátnője, aki ott is szakít vele - a hang, amit hallunk Claudine Farrellé, Colin Farrell testvéréé, aki Célpont életre keltőjének asszisztense volt a forgatáson és a báros részben látható valahol. A játszóteres harcot négy nap alatt vették fel, a szonár által létrehozott Árnyékvilág kidolgozása pedig közel egy évbe tellett. A nyitó stáblista nevei Braille-írással jelennek meg. 2003-ban kiadták a film regény-adaptációját (az író Greg Cox), 2005-ben pedig napvilágot látott a 16-os karikás besorolású Rendezői Változat, ami közel fél órával hosszabb az eredetinél és tartalmaz egy a mozis verzióból teljesen kivágott mellékszálat, ahol a rapper Coolio egy drogost alakít. (Állítólag a Director's Cut sokkal jobb a bemutatottnál.) A Daredevil 78 millió dollárból készült (a Pókember sikere miatt az 50 milliós büdzsét megemelték) és közel 180 milliót hozott vissza. Vegyes kritikákat kapott.

Szerintem ez egy szórakoztató film, a visszaemlékezős részek után lesz igazán jó az egész, a két főgonoszt játszó színész pedig remekel. Aki gondolja, adjon neki egy esélyt, nem a világ legjobb akciófilmje, de nézhető.

Pontozás:

imdb: 5.3 (5 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 4/5

Hírek:

- Elvileg lesz még egy Daredevil-mozi, ami átalakítja/újrakreálja a figurát. Egy időben Jason Stathamet rebesgették főszereplőnek, jelenleg semmi biztosat nem lehet tudni róla. (Sorozat lett belőle.)

- Mark Steven Johnson a készülő Ghost Rider: Spirit of Vengeance producere.

- Jennifer Garner a Butter című vajköpülős vígjátékban bukkan fel legközelebb Olivia Wilde és Hugh Jackman oldalán, valamint a szereplés mellett ennek a filmnek a producere - ez már kész van, hamarosan bemutatják. Másik érdekes munkája pedig a The Odd Life of Timothy Green, egy fantasy lesz. (Ezt láttam, egészen jó, írtam róla cikket.)

- Colin Farrell újabban vért szív  a Fright Night (Frászkarika:D) névre hallgató tinihorrorban, jövőre pedig a sci-fi világába utazik majd a Total Recallal (Philip K. Dick regénye alapján, nem tudom mennyi köze lesz az azonos című Schwarzis filmhez), aztán pedig kutyát rabol Mickey Rourke-kal meg Christopher Walkennel a Seven Psychopaths-ben:)

- Michael Clarke Duncan a Zöld Lámpás egy szinkronhangjaként hallható nemsokára, ezen kívül a The Siblingben (tucathorror) és a The Riotben (akció, rajta kívül Ron Perlman plusz Armand Assante játszik benne) látható is lesz. (Előbbiről szintén írtam azóta.)

- Frank Miller munkáiból készülő mozik: The Wolverine (jövőre jön, Hugh Jackmannel) és egy cím nélküli 300-folytatás (érdekes ötlet...). (Mindkettőt megnéztem, mindkettőről készítettem bejegyzést.)

Várható írások: Silent Hill.

     Igen, a címéből én is egyből arra gondoltam, hogy ez valami barom film tele giccsel és beszélő állatokkal. De szerencsére maradtam a tévéképernyő előtt (pedig aznap már láttam egy, szerény személyemet agyhalottá változtató Vidi-meccset - egyébként hajrá Vidi!!!!!!!!!) és milyen jól tettem!

     Richard Gere egy kedves, meghitt családi környezetben élő zeneprofesszort alakít. Minden nap vonatozik a munkahelyére meg haza, és egy téli estén a pályaudvaron a lábai elé sétál egy kölyökkutya. Egy gyönyörű és ennivaló kis dög, csak rá kell pillantani és elolvadunk, ahogy a megboldogult UFO együttes "énekesnői", saját elmondásuk szerint. Mivel jobb ötlete nincs, Parker - mert így hívják - hazaviszi a négylábút, annak ellenére, hogy feleségével (Joan Allen) megállapodtak, hogy nem kell eb a házhoz. Napról napra egyre jobban összenőnek a kutyussal, akiről kiderül, hogy a fajtája Akita, és Hachi a neve a nyakörve szerint. Mindezt Parker jó barátja, Ken (Cary-Hiroyuki Tagawa, azaz SHANG TSUNG!) ismerteti az újdonsült gazdival. Kiderül, hogy az Akita egy igen ősi kutyafajta, egy arisztokratikus vonásokkal rendelkező szépség, és például a labdát se hozza vissza, mert hát őt nem olyan fából, khm bundából faragták, hogy minden hülye kérésnek eleget tegyen. Ha mégis ezt teszi, annak különleges jelentése van.

     Hachi minden nap a pályaudvaron várja Parkert, és a helybéli emberek egy idő után ismerősként üdvözlik őt. Mindenki megkedveli a városban, a hotdog(!) árustól kezdve a hentesig. Egy napon Parker nélküle indul el dolgozni,érdekes módon Hachi pedig utánamegy, és magával viszi a labdáját is. Ettól nagyon boldog lesz a gazdi és vidáman válik el barátjától, nem sejtve, hogy mindezt utoljára tette...

     Most úgy tűnik, mintha lelőttem volna a poént, pedig mégse. A lényeg, hogy igaz történetről van szó, egy majdnem 90 éves, japán történetről (Na így lőttem le a poént). A film igazán elnyerte a tetszésemet, mert nem érte el egyáltalán azt a nyálas, ömlengő szintet, amire manapság azt mondjuk, hogy családi film. Nekem sohasem volt semmilyen háziállatom, csak egy név nélküli szöcském, de ennek a filmnek köszönhetően már tudom, milyen is az. Egy valódi barát volt Hachi Parker számára, és olyan kitűnő érzékkel jelenítették meg mindezt, hogy az nem volt se unalmas (na jó, rezgett a léc), se undorító, se béna. Egyszerűen nagyszerű a film, pedig jóformán semmi sem történik benne. Ez teljesítmény. :)

     Fölösleges is rongyosra ütögetni a billentyűzetet, nekem nagyon tetszett ez a kis másfél órás gyöngyszem, amelynek a zenéje is oltári jó. Semmi rosszat nem tudok mondani róla, maximum azt, hogy csak egyszer nézhető.

Mozsárágyú nagyon meg akarta nézni ezt a mozit, én a Thor előtt bemutatott trailerje alapján viszont úgy gondoltam, nem lesz nagy szám. Nos, kolléganőm megszervezte az előadás megtekintését, így öten beültünk és aztán két és fél óra múlva mindenki vegyes érzelmekkel távozott a vetítőteremből.

Jack Sparrow kapitány (Johnny Depp) elindul, hogy kiszabadítsa hű társát, Mr. Gibbs-t (Kevin McNally) a börtönből; valamint fel kell derítenie, hogy ki az, aki az ő nevében gyűjt legénységet egy akcióhoz. Miután a csaló lelepleződik, kedvenc kalózunk nekivág egy újabb nagy útnak, aminek végén a legendás Fiatalság Forrása várja a kalandorokat! Viszont másoknak is kell az örök élet kulcsa: útban vannak a spanyol armada hajói és a nagyon megváltozott Barbossa kapitány (Geoffrey Rush); nem beszélve az újabb nehézséget jelentő rettentő Feketeszakállról (Ian McShane) és élőholt tisztjeiről. Az úton veszélyes vidékek, mitikus lények és a megszokott Jack-féle átverések kísérik a csapatokat; főhősünknek pedig szembe kell néznie még egy gonddal: a csinos Anjelica (Penélope Cruz) személyében ugyanis rátalál a szerelem. Aki egyszer legyőzte már az alvilági Davy Jones-t és harcolt a tenger legszörnyűbb szörnyei ellen, annak meg sem kottyan egy ilyen "kis" kihívás - vagy lehet hogy Sparrow kapitánynak ezúttal beletörik a kardja a kincsesláda zárjába?

Hogy mit vártam? A trailer alapján semmit. Az eddigi Pirates of the Caribbean-epizódokban minden benne volt, ami széles néprétegeknek tetszhet: szerelem, kapzsiság, harc, poénkodás, ivászat, élőholtak, bestiák, karakteres gonoszok, szerethető jófiúk, nagy pálfordulások, hihetetlen csavarok és még sorolhatnám. De Disney-éknek ez már túl sok volt, ezért eldöntötték, hogy Gore Verbinskit lecserélik, kidobják Keira Knightley-t és Orlando Bloomot, a költségvetést lecsökkentik és megnyirbálják a sok bonyolult történetszálat. Oren Aviv az említett stúdiótól azt nyilatkozta, hogy a széria minden része egyre csak nagyobb és nagyobb lett, most pedig már nincs hová nagyobbítani, ezért újraindították az egészet, visszakanyarodva az első mű színvonala felé. Vagyis ezt szerették volna.

Na, de ilyet azért nem vártam. Gyakorlatilag minden két szálon folyik: Barbossa és Jack külön-külön mennek, de aztán persze ez a két szál egyesül. Egyetlen apróság van csak, ami elüt ettől az egésztől, a végsőkig vallásos fiatal pap (Sam Claflin) és az ártatlannak tűnő szirénlány (Astrid Berges-Frisbey) kapcsolatának alakulása, de ennek rajtam kívül társaságomból senki sem tulajdonított nagy jelentőséget. A többiek röhögtek a lány filmbeli nevén, és idegesítőnek, fölöslegesnek találták az egészet, pedig itt van egy aprócska adalék, ami az egész On Stranger Tides színvonalán picit emel számomra. Sajnos a legtöbb fordulat totál kitalálható, egyetlen alkalommal lepődtem meg egy picit; hiányzott az eddigiekre jellemző csavarosság. Mivel a két kapitányon és Gibbs-en kívül csak a majom maradt a régi szereplőgárdából, ezért meg kell ismerkednünk az új alakokkal, el kell fogadnunk őket, stb. és ez nem egyszerűbbé, hanem bonyolultabbá teszi a sztorit. Ezen kívül volna egy kérdésem: Miért Ismeretlen vizeken a cím, ha egyszer MINDEN szereplő tudja, mi vár rájuk?:D Az effektekhez meg annyit, hogy a szirének valószínűleg rokonságban lehetnek Pókemberrel vagy a Left 4 Dead Füstöseivel - ez egy szegényes megoldás -, Feketeszakáll trükkjei viszont tetszetősek.

Depp mesterre nem lehet panasz, lubickol ebben a szerepben. Penélopé Cruz jó nő és jól játszik, de mégse pótolja Keira Knightley-t. Geoffrey Rush, aki eddig is talán a leges legjobb volt ebből az egész csapatból, itt még inkább király, nekem ő volt a kedvencem a "jófiúk" közül. Ian McShane rohadtjó mint Feketeszakáll, fantasztikusan néz ki, gonosz, kegyetlen, félelmetes és az emberei se semmik - gyakorlatilag a film nagy részét ő viszi el a hátán ezzel a minden tekintetben isteni figurával. A vicceskedő koma feladatát ezúttal a Blöffből ismert Stephen Grahamnek adták, de számomra antipatikus volt; Kevin McNally Mr. Gibbs-ének szerepkörét pedig igencsak lecsökkentették, pl. a szokásos sztorizgatást se ő csinálja most, hanem egy névtelen öregember.
A mellékalakok közt olyan nagy nevek bukkannak fel, mint Keith Richards (Teague kapitány, Jack apja), Richard Griffiths (György király, óriásit alakít abban a pár percében:)) és Judi Dench (meglepetés) - plusz az egyik zombit Derek Mears kelti életre (ő volt az új Jason Voorhees). Kiemelném még Ian Mercert - ő a Kormányos-mester, a fő-zombi. A rendezéssel Rob Marshallt bízták meg, aki eddig a Chicagot és az Egy gésa emlékiratait dirigálta, a sztorihoz pedig inspirációt nyújtott Tim Powers On Stranger Tides című 1988-as regénye (érdekesség, hogy ezen írás főhőse is egy Jack nevű kalóz).

Néhány egyéb érdekes dolog: Johnny Depp még azelőtt vállalta el a filmet, hogy forgatókönyv vagy akármi más lett volna hozzá. A világot azóta bejárta a hír, hogy a gáláns Depp saját pénzből, 64 000 dollárért vásárolt esőköpenyeket a rossz idő ellen a stábtagok számára - a költségvetésből erre ugyanis nem futotta. Jack kapitány alakítója emellett a londoni forgatások idején teljes kalózkosztümben sietett egy 9 éves kislány segítségére az iskolába, aki társaival lázadást akart szítani a tanárok ellen - azonban arról már hallgatnak a források, hogy mi lett az akció vége:D Penélopé Cruz a forgatás ideje alatt terhes volt és egy idő után az öltöztetők már képtelenek voltak elrejteni növekvő pocakját, így a távoli és egész alakos felvételekre Cruz testvére, Mónica ugrott be (ő látható a képen, ugye hogy hasonlít a tesójára?) - Mozsárágyú azt mondta, ő észre is vette, hol volt az utóbbi és hol az előbbi, én nem:) A film történéseinek idejét ki lehet számolni az emlegetett események idejéből: 1750-ben járunk.

Feketeszakáll-rovat
Edward Teach a valóságban is létezett, kb. 1680-ban született és 1718 végén hunyt el. Angol kalózkapitány volt, ragadványneve egyértelmű, honnan jött; hírnevét félelmetes megjelenésével érte el, pl. szokása volt kanócokat kötözni a kalapja alá, amiket a csaták előtt meggyújtott, ezzel is megrémítve ellenfeleit. 1717 és 1718 között volt a legaktívabb, elsősorban India és az amerikai kolóniák vizeit járta hajójával, az Anna Királynő Bosszújával. A filmben bemutatott és a róla később kialakult képpel ellentétben ravasz és gondosan tervező kapitányként vezette legénységét, elsősorban nem a nyers erőre hagyatkozott, hanem félelmet keltő taktikáival igázta le áldozatait. Emberei maguk választották őt kapitánnyá és sosem bántotta vagy végezte ki foglyait. Halálát egy végső nagy csatában lelte, 1718. november 22-én. Legalább öt lövés és több mint húsz kardvágás érte utolsó perceiben - miután távozott az örök vadászmezőkre, fejét levágták és az őt legyőző hajó orrára tűzték. A későbbi korokban romantikus hőssé vált, egy sor kalóz-témájú fikciós művet inspirált. A filmben két hiba is kapcsolódik a megjelenítéséhez: egyrészt Teach lobogója nem lángoló koponya volt, hanem kezében kelyhet tartó csontváz, ami lándzsával szúr egy vörös szív felé; másrészt 1750-ben Feketeszakáll már jó 30 éve meghalt...

Vissza az Ismeretlen vizekre: Tehát az eddig megszokott csavaros, meglepő sztori helyett egy szinte egy szálon futó, totál egyszerű történetet kapunk; az új "jófiúk" nem elég maradandó alakok, a rosszfiúk viszont nagyon jók lettek. Az események kitalálhatóak, a poénok jók de korántsem földön fetrengve röhögősek és az egész szimpla egynyári mozivá degradálódott. Egyszer megéri megnézni, de újranézést maximum Ian McShane és csapata miatt érdemelne.

Pontozás:

imdb: 6.7 (5 év alatt 0.6-ot csökkent.)

Szerintem: 4/5 (Angolul egyébként sokkal jobb.)

Hírek:

- Johnny Depp egy egyelőre cím nélküli Keith Richards-dokumentumfilm producere lesz.

- Penélope Cruz következő munkája a Bop Decameron névre hallgató vígjáték, amit Woody Allen rendez, a szereplők közt talájuk még Ellen Page-et és Alec Baldwint. (Ebből lett a Rómának szeretettel.)

- Geoffrey Rush-t legközelebb a Zöld Lámpásban hallhatjuk szinkronként. (Erről írtam azóta.)

- Ian McShane benne lesz a klasszikus Babszem Jankó-mesén alapuló fantasy-ban, a Jack the Giant Killerben.

- Kevin McNally két Edgar Allan Poe által ihletett mozin dolgozik mostanság, az egyik a Poe (tévére készülő dráma, a költő ebben detektív), a másik pedig a The Raven (thriller, ebben a művész utolsó napjaiban egy az írásai alapján ténykedő sorozatgyilkos nyomában jár). Szerintem mind a kettőt érdemes majd megnézni! (Mozsárágyú látta az utóbbit, neki nem tetszett.)

- Sam Claflin következő szerepe a Snow White and the Huntsman egyik figurája, valamint a The Seventh Son című fantasy-ban is látható lesz, ahol Jeff Bridges és Julianne Moore oldalán játszik. (Előbbiről szintén írtam a Filmrajongóra.)

- Stephen Graham az elkövetkezendőkben egy kísértetes horrorban, a The Fields-ben szerepel.

- Derek Mears a Hansel and Gretel: Witch Hunters-ben valami szörnyet kelt életre, a borzongatós The Tape-ben pedig ismét sorozatgyilkos-bőrbe bújik. (Az elsőről van már bejegyzés.)

Várható írások: Daredevil, Silent Hill.