Régen volt egy szám, ami még a tévében is ment nagy ritkán a zenecsatornákon, és az előadóként megjelölt The Soggy Bottom Boys együttes énekese a klip szerint George Clooney. Tény, hogy ez a bizonyos dal tök jó és kiderült, hogy egy film betétdala - szóval, miután a Man of Constant Sorrow című szerzemény megtetszett, elkezdtem gondolkodni, hogy meg kéne nézni a mozit is. És hogy-hogy nem, rövid időn belül adták az Óh, testvér, merre visz az utad?-at. Asszem a második nézés után vettem fel videóra és el kell mondanom elöljáróban, hogy a Coen-fivérek rendezték és ez az egyetlen filmjük, ami tényleg tetszik.

1937, Mississippi állam. Három fegyenc megszökik a kényszermunka elől, hogy elérjenek egy kincset, aminek megszerzésére mindössze négy napjuk van. A finom beszédű, külsejére rengeteget adó Everett (Clooney), a zsörtölődő, elégedetlen Pete (John Turturro) és az optimista, egyszerű lélek Delmar (Tim Blake Nelson) még az út elején belebotlik egy vak öregemberbe, aki megjósolja nekik, hogy hosszú, veszélyekben bővelkedő utat kell megtenniük és bár kincsre találnak majd, nem arra, amire várnak. A fura triót egy csomó különös kalandba sodorja a Sors és szinte minden kanyarban útjukba kerül valamilyen veszedelem - ám ők mégsem adják fel, rendíthetetlenül mennek az elásott 1,2 millió dollár felé. De vajon hogyan, mikor és melyikük ér el majd oda, kié lesz a kincs és egyáltalán mi az?

Ez egy tök jó film. Vicces, szórakoztató és izgalmas, bár van benne néhány idegesítő karakter. Az alapot Homérosz Odüsszeiája adja, Coenék ezt a klasszikus művet ültették át a '30-as évek Amerikájába. Joel és Ethan voltak az írók, a producerek, a vágók és a rendezők is - bár rendezőként csak Joelt tüntették fel, producerként nincsenek megjelölve, vágóként pedig álnéven szerepelnek.

A sztori többféle dologról szól, például a zene hatalmáról. A régi idők igazi, fekete blues-a hallatszik a legtöbbször, a váratlan szerencse és siker is a zenéből fakad hőseink számára és érdekes módon bárhol vannak, mindig van náluk valahonnan egy gitár, amin egyikük játszhat. Végigkíséri őket az énekszó, a baptista menettől a Ku-Klux-Klan gyűlésén át az akasztásos jelenetig; hallhatjuk leánykák kórusát, rabok munkadalát és választási propaganda-éneket is. Ezt a történeti elemet legerősebben Tommy Johnson (Chris Thomas King) alakja képviseli. A második mondanivaló, hogy a pénz csak bajt hoz. A pénz ígérete indítja el a baljós utazást, ez az, ami mindig rosszakaratú figurákat sodor a főhősök útjába és ez az, ami miatt mindenki mindent megtesz. A zsozsó-vadászatot Big Dan (John Goodman) jeleníti meg, ő az, aki ki is mondja: "Itt minden a pénzről szól!" Ezen kívül ott van még az érdekes mellék-gondolat, mely szerint a nők bajt hoznak a férfiakra. Elég csak megemlíteni Penny-t (Holly Hunter, aki borzalmasan idegesítő), a "sziréneket", vagy Everett mondását: "Akkor higgy nőnek, ha ló legel a sírján!". (Ezt a szöveget anno már Maverick is elsütötte.) Persze van még számos egyéb utalás az Odüsszeusz-kalandokra és pár egyéb mitológiai dologra is - akit bővebben érdekel, annak ajánlom az imdb trivia-részlegét. Nekem a legegyértelműbb a küklopsz volt - ez Big Dan, de a szirének és a vak jós is elég szembetűnőek:)

George Clooney vicces, jó szövege van, John Turturro egy méregzsák, Tim Blake Nelson pedig olyan aranyosan buta:) John Goodmant elég fura volt negatív szerepben látni, de nagyon meggyőzően alakít, Holly Hunter viszont rohadtul tenyérbemászó! Egy mellékszerepben felbukkan még a nagyszerű Charles Durning, akinek ez a hataloméhes, kivénhedt politikus megformálása egyfajta jutalomjáték volt. A háttéralakok közül ki kell emelnem Daniel von Bargent, aki a sötét szemüveges "Ördög", és Musetta Vandert, aki a fő-szirén - ő a Mortal Kombat Annihillationben Sindel és benne volt kedvenc sci-fi-sorozatomban, a Babylon 5-ben is. A történet végig izgalmas, a három férfi szimpatikus főszereplő, könnyen tudunk azonosulni velük, a negatív karakterek megfelelően ellenszenvesek, végig szól a tök jó zene és a poénok óriásiak:) Mindössze Penny és a hozzá kapcsolódó ÖSSZES szereplő zavaró, egyéb gond nincs. 

Érdekességek: Állítólag egyik rendező sem olvasta soha Odüsszeusz történetét, csak mozis feldolgozásokból és kulturális hatásokon keresztül ismerték meg. Inspirációul szolgálhatott Howard Waldrop regénye, az A Dozen Tough Jobs és William Faulkner Old Man című írása. A film neve Preston Sturges 1941-es alkotásából, a Sullivan's Travels-ből származik - egyéb utalások is vannak erre (lásd ehhez és az inspirálókhoz: Wikipedia).

George Clooney két hétig gyakorolta az éneklést, ám a végső verzióban nem az igazi hangját hallhatjuk - egyedül Nelson valódi éneke hallható, az In The Jailhouse Now című nótát tényleg ő adja elő. Az "Ördög" neve Cooley sheriff, ám sosem nevezik meg a játékidő során. Valóban létezett egy Tommy Johnson nevű gitáros, akiről elterjedt a legenda, hogy egy keresztútnál eladta a lelkét a sátánnak, hogy király blueszenész lehessen - a történetből még dal is született. Clooney egy Kentucky-beli rokonát kérte meg, hogy olvassa fel és magnóra rögzítse neki Everett szövegét, hogy könnyebben megtanulhassa a helyi akcentust. A sírásók a The Fairfield Four gospel-trió tagjai. A különleges, szépiával átitatott látványvilágért (ami nekem fel se tűnt...) Roger Deakins operatőr Oscar-díjat zsebelhetett be.

A "Man of Constant Sorrow"-t először 1913-ban, a vak Richard Burnett énekelte fel lemezre. A nyitójelenetben hallható ének egy valódi rab-kórus korabeli felvétele. A film hivatalos honlapján egy a nézők Óh, testvér, merre visz az utad?-ismeretét felmérő verseny keretében a győztesek közt Dapper Dan hajzselét sorsoltak ki - Everettnek ez a védjegye:) A betétdalokat tartalmazó album óriási siker lett, mindenki nagy meglepetésére még az Oh, Brother... sikerét is túlszárnyalta. Ötmillió példányt adtak el belőle, készült hozzá egy dokumentumfilm és még három másik albumot eredményezett. A 2001-es év country-slágerének a Man of Constant Sorrow-t választották és az ezt tartalmazó korong lett az év country-lemeze. Öt Grammy-t kapott és még a sikerlista első helyére is felkerült 2002-ben - ugyanakkor mindezek ellenére rádióban alig játszották. A Soggy Bottom Boys (vagy magyarul Sáros Seggű Fiúk) neve a Foggy Mountain Boys együtteséből származik, akik anno sikerre vitték ezt a bizonyos dalt. Az énekes (Clooney énekhangja) Dan Tyminski, a háttér-vokálosok pedig Pat Enright és Harley Allen. Ők kapták az említett Grammy-ket és még turnéztak is a film számaival. Az Óh, testvér, merre visz az utad? 26 millió dollárból készült és majdnem 72 milliót hozott, a kritikusok dicsérték, főként modern Odüsszeia-feldolgozás-mivolta miatt.

Ez egy remek film, aki végigolvasta, annak már nyilván leesett. Viszont jót tesz neki, ha ritkán nézi meg az ember, de minden egyes újra-megtekintéskor fel lehet fedezni benne valami kis részletet, ami esetleg addig nem tűnt fel (mondjuk egy homéroszi utalást). Ajánlom a vígjátékok, George Clooney és a blues-zene rajongóinak.

Pontozás:

imdb: 7.8

Szerintem: 5/5 

Hírek:

- George Clooney következő nemmélymondanivalósdrámája a Gravity című sci-fi lesz. 

- John Turturro ismét eljátssza az ideges kormányügynököt a Transformers 3-ban, amit e hónap 30-ától láthatunk a mozikban. (Erről írtam cikket azóta.)

- John Goodman másodszor is szinkronizálni fogja a kék, bolyhos óriást, Sully-t, a Szörny Rt. folytatásában, a Monsters University-ben.

- Nem teljesen idevág, de rajzfilm-sorozat készül a Kung-fu Pandából... Minek?!?!

Várható írások: Hannibal Rising, A kártyavár összedől.

"A francba! Mekkora gubanc!"