Még a középiskola elején kezdtem rajongani Christina Ricciért és azóta is ő a kedvenc színésznőm. (2016-ra ezt a címet átvette tőle Juno Temple.) Akkoriban, mikor megkedveltem, próbáltam megkeresni és megnézni az összes fellelhető filmet, amiben szerepelt, és így akadtam például erre is. Semmit nem tudtam róla, csak hogy ő a női főhős, de ez már pont elég volt ahhoz, hogy érdekeljen. Nézzük a történetet:
Carolyn (C.R.) élete maga a tökély. Egy gazdag pár egyetlen gyermeke, a férfiak odavannak érte, a lányok irigylik, a pasija élsportoló, ő maga majdnem színötös tanuló az egyetemen, munkáját csak az egyik lányszövetségben vállalt szerepe rontja le kissé. Most is, mint minden évben, Carolyn csapata akarja megnyerni a kupát, amiben eddig 22 éve mindig csak a másodikok lettek, így mindent elkövetnek a sikerért - a versenyben elért pluszpontszámokért még elvállalják sérült atléták edzését is. A sznob, szenteskedő lányoknak azonban nehéz együtt dolgozniuk a nekik kirendelt szellemi fogyatékos partnereikkel, így hősnőnknek szintén nehezére esik a Tökfej becenévre hallgató srác (Hank Harris) pesztrálása. Fél tőle, de attól a pillanattól, hogy először a szemébe néz, képtelen elfelejteni az ott látott szenvedést - és valami mást is, szépséget... Innentől pedig a szőke lány élete gyökeresen megváltozik: rádöbben, hogy az élet nem egy cukormázas álom; hogy a célok, amikért küzd, értéktelenek; és elkezdi érezni a fájdalmat, amit eddig még sosem tapasztalt meg. Közben hirtelen mindenki élete mintha tőle kezdene függeni, mindenki őt akarja, minden rajta múlik, ő pedig megpróbál menekülni, megpróbálja visszacsinálni az egészet, de ez lehetetlen - és ahogy telik az idő, beleszeret Tökfejbe, aki pedig elképesztő erőfeszítéssel óriási fejlődésen megy keresztül érte. De senki sincs felkészülve ennek a szerelemnek a következményeire, hamarosan pedig Carolyn körül elkezd összedőlni a világ...
Drámáról van szó, bár a neten azt írják, hogy fekete komédia - van benne valami... Ha az első fél órát kibírjuk, akkor egy nagyszerű élményben lehet részünk, ugyanis ez a film az egyik legjobb, ami bemutatja, hogy hogyan működik az ember, a szerelem, a párkapcsolat és az egész társadalom. Indiában például több évszázados hagyomány a kasztrendszer - ott nem csinálnak titkot az ember kirekesztő alaptermészetéből. Mivel a világ egyre inkább egységesedni próbál - lásd, mondjuk ezt az Európai Unió nevű förmedvényt - ezért már egyre jobban elfogadottabbak az ilyesféle kapcsolatok (különböző bőrszínű, vallású vagy azonos nemű emberek közt kötődők), de azért a legtöbb helyen (pláne ahol pénz is van) a konzervativizmus dívik. (Mára ez sajnos megváltozott...) Most megint arról van szó, hogy két társadalmilag különböző ember szerelmes lesz egymásba: végülis Tökfej fogyatékossága leginkább abban nyilvánul meg, ahogyan az anyja és az összes többi "normális" tekint rá - pedig ő az egyetlen tiszta, őszinte ember az egész történetben. Nem hazudik, és sokkal több van benne, mint amit kinéznek belőle, a többi szereplő viszont köpönyegforgató, érdek-vezérelt akciókban résztvevő, a társadalmi elvárások rabigájából kitörni képtelen (és nem is akaró) személy.
Eleve itt ez a lányszövetség-dolog: A film végére Carolyn rájön és kimondja, hogy ez a hagyomány rossz, értelmetlen és sok embernek megkeseríti az egyetemi éveit - ennek legjobb példája a duci lány, aki hősnőnk "barátnője". Viszont mikor Ricci karaktere rádöbben, hogy baromság az, amiért eddig harcolt, megnyílik előtte a valóságra való tiszta rálátás lehetősége. Amint kiderül számára, hogy eddig álomvilágban élt és az ezt védelmező falak leomlanak, elveszíti a hamis boldogságot, amiért sosem kellett tennie és bár szembesül a világ zord és rideg valóságával, mégis megtalálja az igazi boldogság kulcsát - azét, amiért keserves küzdelmet kell folytatni. Érdekes, hogy míg a hősnő "tökéletes" élete alapjaiban rendül meg és lassan összeomlik, addig az idáig passzívan élő, beletörődő fiú elkezd dolgozni, tenni azért, hogy fejlődjön, hogy több lehessen, hogy erősödjön - hogy tetsszen a lánynak. Itt jön képbe az anya, aki évek óta próbál elérni valamit a srácnál, de mindig kudarcot vall és még most is úgy tekint a fiára, mint egy magatehetetlen kisfiúra - holott korántsem az. Bizonyos, hogy féltékenységből nem hajlandó elismerni Carolyn jótékony hatását, képtelen tudomásul venni, hogy Tökfej végre lelt magának egy célt az életben, mert az ő mércéjével ez túl sok a fiacskájának. Ezzel párhuzamosan Carolyn anyja azt gondolja a lányáról, a szövetség "vezetői" pedig a szövetségről, hogy ez nem hozzá(juk) illő – ám egyik se nézi azt, hogy mi a jó a főszereplőnőnek, mindegyik csak a saját érdeke miatt akarja eltiltani különös választottjától. Jól van, még se mesélem el az egész történetet, akkor mi értelme lenne megnézni? Szóval inkább rátérek a színészekre meg az alkotókra.
Christina Ricci most is nagyszerű, nagyon cuki ezzel a rövid, szőke hajjal, csak kár, hogy kisgyerek-szinkront adtak neki. Ő volt az egyik producer, ami (és a szerep elvállalása is) azt jelenti, hogy hitt ebben az alkotásban. Hank Harris kitűnően alakítja a fogyatékos fiút, nekem egyetlen kifogásom volna ellene, hogy az általa életre keltett karakter mintha túl gyorsan kezdene el normálisan járni - bár, lehetséges, hogy azért kényszerül alapvetően tolókocsiba, mert nem akart járni és elsorvadtak az izmai... A mellékszereplők közt van a nagyon tehetségesnek és szépnek kikiáltott Amy Adams (nem tudom kit játszott) és Shaun Weiss, aki a Kerge kacsák-sorozatban volt a kapus Goldberg. Ezt a filmet Anthony Abrams és Adam Larson Broder rendezték, utóbbi írta a forgatókönyvet és az egyik betétdalnak is szerzője volt - a páros még egyetlen közös munkát készített 1998-ban, de azon és ezen kívül semmi egyebet.
Néhány érdekesség: Az útról leszáguldó és felrobbanó autó jelenetét egy az egyben a Hudson Hawkból vették át - ha jól megfigyeljük, a motorháztetőn rajta van egy bábu, ami a rosszfiút szimbolizálta – és egyáltalán vajon miért és mitől robban fel az a kocsi?! És hogy lehet, hogy a srác nem ég meg?! A dagi csaj nevét Sziszinek ejtik, ám így kell leírni: Cici:D A Tökfej készítési költségét nem ismerem, bemutatójával viszont csak 305 ezer dollárt hozott. Jó és rossz kritikákat is kapott, a DVD-s kiadása óta viszont kultuszfilmmé vált, több helyen az évtized egyik leginkább alulbecsült mozijának tartják.
Nekem az alábbiakat sugározta a film: A lányszövetségek hülye kurváknak valók. A tökéletlen jobb a tökéletesnél és az ember nem választhatja meg, kibe szeret bele. A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve - lásd a tengerpartos jelenetet. "Csak azok sugároznak szépséget, akik szenvednek."
A téma és az események ellenére vicces, gondolatébresztő, érzelmeket kiváltó alkotás a Pumpkin. Csak intelligens, érzelmes embereknek ajánlom.
Pontozás:
imdb: 6.3 (5 év alatt 0.2-t emelkedett.)
Szerintem: 5/5 (Az első fél óra elég rossz, de összességében jó film, ezért nem vonok le.)
Hírek:
- Amy Adams lesz Lois Lane a Man of Steelben jövőre. (Kár érte...)
Várható írások: Fránya macska, Sucker Punch Rendezői Változat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.