Két okból választottam ezt a filmet legutóbb. Az első, hogy ha minden jól megy, hamarosan kipróbálhatom magam a cinegore.tk oldal szerzői között - a második pedig, hogy az összes Rémálom-rész rajta van a videokazettás listámon, szóval előbb-utóbb meg kell néznem őket. Nos, elvállaltam, hogy végigviszem a széria elemzését a Cinegore számára, így ezentúl itt is folyamatosan olvashatóak lesznek Freddy Krueger kalandjainak újabb és újabb bemutatói.

Egy rövid áttekintés a slasher műfajról: Az 1974-es The Texas Chain Saw Massacre volt az első, amit ebbe a kategóriába sorolhatunk úgy igazán. Bubba Sawyer (vagy Thomas Brown Hewitt), vagyis Bőrpofa már az azóta legendássá vált gyilkosok minden jellegzetességével rendelkezett: volt maszkja, szörnyű múltja, jellegzetes fegyvere és egy bizarr oka a gyilkolásra. 1978-ban aztán követte őt a falfehér álarcot viselő Michael Myers, aki valójában megteremtette a műfajt - Bőrpofát ugyanis Ed Geinről, a valós elmebetegről mintázták, Michael pedig már teljesen fiktív és emberfeletti erejű volt. 1980-ban Mrs. Pamela Voorhees kaszabolt a Kristály-tónál, de egy évvel később már a kezdetben zsákot, aztán az ikonikus hokimaszkot viselő fia, Jason vette át tőle a véres kést - és mialatt e titánok lassan egyre több filmbe kerültek bele, megszületett a slasher nagy négyesének legújabb alakja, Freddy Krueger.

Legjobb tudomásom szerint (ahogy azt a felújított Rémálom az Elm utcábannál írtam) Wes Craven Victor Millerrel és Sean S. Cunninghammel egyidőben nyújtotta be az ötletét még 1979 környékén a Paramountnak, ám az utóbbi urak forgatókönyve került megfilmesítésre - az első Friday the 13th. Craven még egy jó darabig házalt a kitalációjával, de sehol sem vállalták, hogy segítenek neki - végül az éppen hogy megalakult New Line Cinema beállt mögé és zöld utat adtak Freddy-nek. A többiről majd később, először lássuk a történetet:

A középiskolás Tina (Amanda Wyss) szörnyű rémálmot lát egy éjjelen, ami annyira megrémíti, hogy még másnap sem tud napirendre térni felette. Hogy biztonságban tudja magát éjjelre, áthívja barátait, Nancy-t (Heather Langenkamp) és Glennt (Johnny Depp), hogy vigyázzanak rá. Azon az estén beugrik Tina pasija, Rod (Jsu Garcia) is, és már úgy tűnik, hogy minden rendben van, amikor a lánnyal az éjszaka közepén egy láthatatlan valami végez. A rendőrség persze Rodot vádolja és hamarosan a fiút rács mögé dugják - azonban a különös események még csak most kezdődnek. Merthogy újdonsült kék szemű hősnőnket és a börtönben sínylődő fiút is ugyanaz a lidérces álom kezdi üldözni, amiben egy csíkos pulóveres, összeégett arcú, az ujjain pengéket viselő férfi (Robert Englund) próbálja őket megölni. Nancy rádöbben, hogy ez már több mint álom, a veszély és a gyilkos igazán valódiak - ezért hát mindenkinek ébren kell maradnia, hacsak nem akarják áldozatként végezni. A háttérben felsejlik egy évtizedes titok, egy halott szadista emléke, és kiderül, hogy Springfield lakói tudatosan titkolják, ki volt az a Fred Krueger. Nancy viszont felveszi a kesztyűt és párbajra hívja az álom-ölőt - de mi lesz, ha nem ébred fel többé?

Mindenki ismeri Freddy-t, nem igaz? Anno az RTL Klub kétszer leadta a 7. kivételével az összes részt, úgyhogy aki akarta, akkor megnézhette mindet. Az elsőt követő hat folytatás után Krueger bácsit még Jasonnel is összeeresztették, nagy kedvencemben, a FvsJ-ben; tavaly pedig a széria történetében először új ember bújt a torzképű démon bőrébe, mégpedig Jackie Earle Haley. Ezeken kívül létezik még a Freddy's Nightmares című sorozat, ám ebben a pengeujjú csak narrátorként vesz részt, minden egyes epizódban egy újabb rémtörténetet tárva elénk.

Fogalmam sincs, hányadszorra láttam most az első Rémálmot, de nagyon tetszett! Minden benne van, ami kellhet: egy király főgonosz, egy erős és szép hősnő, borzalmas gyilkosságok, meg Johnny Depp. A történet fantasztikus, mert olyan dologból indul ki, ami mindenkit érint: az alvásból és az álomból. Mivel az egész ehhez kapcsolódik, bárki könnyen bele tudja élni magát az itt látható fiatalok helyzetébe és van még egy óriási dolog, amit lehetővé tesz ez az alapszituáció: a realitástól való teljes mértékű elszakadást. Álmodban bármi megtörténhet veled, ott nem érvényesek a fizikai törvények, a valós világ dolgai és megkötései, ezért ebben a moziban gyakorlatilag csak a pénz és a technika szabott határt annak, hogy milyen elképesztő eseményeket láthatsz! A '70-es, '80-as évek horrorjainak kliséi mellett a történet a tinédzserkor és a felnőtté válás gyakorta traumatikus élményével foglalkozik - az ekkor még talán sok gyereknek ijesztőnek tűnő testi változásokkal és a szexualitással. Emellett viszont az akkor trenddé váló külvárosba költözés és a külvárosi élet ártatlansága ellen is felszólal.

Lássuk a színészeket! Amanda Wyss nem a legjobb főszereplő, az arca egészen szép és jó lába van, de ezen kívül valahogy összetört, esélytelen, nincs benne semmi különös. (Persze lehet, hogy ez csak a karaktere.) Szerencsére Heather Langenkamp átveszi a helyét - ő talán külsejében a legtöbb férfinézőt nem fogja meg úgy, mint engem, de a belőle sugárzó erő meg határozottság még szebbé teszi, nagyon szurkoltam neki! Johnny Depp fura frizurával, hétköznapi ruhákban látható, végül pedig egy ronda, buzis felsőben - már itt megmutatkozik későbbi jellegzetes humora abban a jelenetben, ahol az egy szinttel feljebb szexelő párocskát hallgatja:) Jsu Garcia egy igazi tahót játszik - milyen érdekes, hogy a nyolcvanas évek filmjeiben a vékony, de kisportolt, bőrkabátos, zsebkéses srácok voltak a nagy bunkók, mára pedig a helyüket átvették a tablettákkal felpumpált izomagyúak; hogy megváltozott a világ... A mellékalakok közt láthatjuk Lin Shaye-t a Detroit Rock City-ből, Mimi Cravent (a rendező volt nejét) és ismét felbukkan a hülye nevű Shashawnee Hall, ezúttal rendőrként.

Érdekességek: A "lefekszel, de álmodban meghalsz"-dolog ötletét egy különös, valóságos kór a SUDS vagy Brugada-szindróma Ázsiai Halál néven ismert verziója adta - 25 és 50 év közötti ázsiai férfiaknál fordult elő, akik szörnyű rémálmokat láttak, majd ameddig csak bírtak, fennmaradtak, végül miután álomba zuhantak a kimerültségtől, sikoltva ébredtek és meghaltak. Az orvosok akkoriban még nem tudtak magyarázatot adni rá, mostanra azonban már többet tudnak erről a nagyon ritka, tragikus eseményről. A Rémálom az Elm utcában volt a New Line első mozifilmje és a második alkotás, amit pénzeltek - ez mentette meg őket a csődtől, így sokáig úgy emlegették őket, hogy "A ház, amit Freddy épített":) Wes Craven segített Sean S. Cunnighamnek néhány jelenet rendezésében a Péntek 13-ban, itt pedig Cunnigham volt segédrendező, például a besüppedő lépcsős résznél. Állítólag ez az első mozgókép, amiben a szétrobbanó/széttörő tükör effektjét használták. Kb. 3000 liternyi művért fröcsköltek szét a forgatás során.

A végső jelenetben a szereplők reakciója valós, mert az autó teteje váratlanul, gyorsabban jött le, mint kellett volna és ettől megijedtek:) Nancy szerepére egy "Hollywoodon kívüli" színésznőt akart a rendező, így esett a választás több mint 200 lány közül Heather Langenkampra, aki addig újság-sokszorosító (vagy mi a túró) volt. A színésznő ezt a szerepét tartja a kedvencének, a sorozat még két részében tűnik fel. Amikor Nancy már napok óta nem aludt, belenéz a tükörbe és azt mondja: "Úgy nézek ki, mint egy húszéves." Ez egy belső poén, mert kb. ennyi idős volt a forgatás idején, azonban egyesek ezt megkérdőjelezik - azért vicces:) A víz alatti meztelenkedéskor nem Heathert láthatjuk, hanem Christina Rideout kaszkadőrt. Hősnőnk tévéjében az Evil Dead megy – talán mert Sam Raimi segédkezett a Rémálom elkészítésében. Amanda Wyss és Johnny Depp halál-jeleneteihez forgó szobát használtak. Különös véletlen, hogy Johnny csak barátját, Jackie Earle Haley-t kísérte el a válogatásra (Haley anno gyerekszínészként kezdte), ám őt magát kérték meg, hogy olvasson fel egy szerepet és így megkapta Glenn figuráját. Jackie nem került be, ám 26 évvel később ő játszhatta el az új Kruegert a 2010-es Nightmare-ben.

Fred Krueger-rovat

Freddy neve Wes Craven gyerekkori nagy ellenségének neve, egy nagyobb fiúé, aki a suliban folyton szekálta őt; a külsejét pedig egy szintén ekkoriban látott, gyerekszemmel félelmetes hajléktalanról mintázta. A pulcsi csíkjai a DC Comics Plastic Man nevű karakterére utalnak, aki az álom-gyilkoshoz hasonlóan tudja megváltoztatni az alakját; a színe pedig egy tudományos cikk miatt lett zöld-vörös, állítólag ez az a két szín, ami együtt a leginkább bántólag hat a retinára. A pengés kesztyű egy kutatás eredménye, mely szerint az emberben van egy ősi félelem a nagy karmoktól - plusz ez a fegyver kicsi, könnyen szállítható, egyedi és praktikus:D Krueger eredetileg sokkal ocsmányabb lett volna, de a speciális effektes szakember meggyőzte az írót, hogy nem lehet hitelesen megcsinálni - az arcát így is valódi égési sérültekről mintázták. Ezen kívül, ahogy az újrában, gyerekmolesztálónak írták őt, de ezt akkoriban tilos volt ábrázolni, mert pont egy ilyen ügy robbant ki Kaliforniában.

Craven másik befejezést készített volna, ami happy enddel zárja a művet, de a producer Robert Shaye olyat akart, amiben benne van a folytatás lehetősége - nos, ilyen lett, de a rendező utálta ezt a lezárást. Freddy-t négyen játszották: Englund mellett a kezdő stáblista alatt Charles Belardinelli effektmester, a falból kijövésnél a szintén effektes Jim Doyle, a lángolós résznél meg Anthony Cecere kaszkadőr - előbbihez gumifalat alkalmaztak, utóbbi pedig az akkori idők legösszetettebb és legveszélyesebb tüzes mutatványának számított, amiért az említett úr megkapta az Év Kaszkadőre címet. A pengés kesztyűt, amit itt viselt a gonosz, még használhatták a folytatásban, sőt, felbukkant az Evil Dead II-ben; azonban a Rémálom 3. forgatásáról ellopták és azóta sem került elő... A „karmok” szikrázását egy akkumulátor; a csikorgó hangjukat egy fémszék alján végighúzott steakkés hozta létre. Mikor Englund először felpróbálta ezt a híres kelléket, megvágta magát vele:D - egyébiránt amikor a bokorból ugrik elő, valamiért jobb helyett a bal kezén viseli. A figura fizikai megjelenését állítólag Klaus Kinski 1979-es Nosferatu-alakítása ihlette, a háttértörténetét pedig Englund egy gyerekkori élménye, amikor is az iskolai Valentin-napon akadt egy fiú, akinek senki sem adott képeslapot - szerinte egy ilyen fiúból lett Freddy, mikor felnőtt. A maszk felrakása három órát vett igénybe.

A Rémálom az Elm utcában 1 800 000 dollárból készült és több mint 26 milliót hozott vissza. A kritikusok imádták, főként a valós és irreális események összemosása, meg az ez által a közönséggel való játéka miatt. Nagy hatása volt a horror műfajára, a folytatásokon, újrán és a sorozaton kívül számos imitációt szült. 1984 egyik legjobb filmjének tartják. A Bravo 2004-es 100 Legijesztőbb Filmes Pillanatának listáján 17. lett; Freddy pedig az Amerikai Filmintézet 100 év, 100 hős és ellenfél listáján a 40. Az 1985-ös Avoriaz Filmfesztiválon Wes Craven a kritikusok díját nyerte el, Heather Langenkamp pedig a Legjobb Színésznőnek járót - utóbbi az egyik első sikoly-királynő a borzongatós műfajban, előbbi pedig a tini-horrorok atyjává vált.

Szerintem kitűnő alkotás ez a kis lidérces álom - sajnálatos, hogy a folytatásai közül csak kevésnek sikerült megközelítenie a színvonalát. Akinek az új nem tetszett, annak ajánlom ezt, sokkal jobb!

Pontozás:

imdb: 7.5 (5 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Heather Langenkamp a The Cabin in the Woods névre hallgató horror produkciós vezetője; valamint most készült el dokumentumfilmje saját magáról, melynek címe I Am Nancy - szerintem meg fogom nézni, ha hozzájutok.

- Johnny Depp ismét Gore Verbinskivel fog dolgozni, ő lesz a The Lone Ranger című kalandfilm főhőse. (Ez nagyon csúnyán megbukott.)

- Robert Englund következő munkája a sokat mondó című Strippers vs. Werewolves (:D), valamint a legújabb Green Lantern-rajzfilmsorozatban hallhatjuk majd a hangját.

Várható írások: Batman Piros Sisak ellen, Transformers 3., Rémálom az Elm utcában 2.