"Pohár bor érdekel?"

     Kedves olvasó, beszámolok a filmről, "figyejjé, kövessé!"

     Egy isten háta mögötti, tehát magyar faluban járunk valamikor a gengszterváltás után, de még a Szomszédok utolsó része előtt. Templom meg kocsma van, meg polgármesteri hivatal. Mi más is lenne? Ezekből számunkra a kocsma az érdekes, itt fordul meg mindenki, aki számít.

     A tulaj, Lajoska (Csuja Imre), a lánya, Masni (Pelsőczi Réka), meg a vendégek. Sátán (Varga Zoltán) hasonló benyomást kelt, mint Ozzy Osbourne a nyolcvanas évek derekán, csak dauer nélkül. Csipesz (Kelemen József) él-hal a sportért és nem veti meg a kevéske, jelzésértékű vodkát sem. Felesége Jucika (Szirtes Ági) szintén napi vendég, és amikor nem az urát keresi, akkor, ha már itt van, megiszik egy fröcsit. Retek (Lengyel Ferenc) elbocsátott rendőr, igazi bunkó, akinek új életcélja akad, mikor betér az ivóba egy városi gyerek, aki szemet vet Masnira; kicsinálni a pofát, mert a Masni az csak az övé. Ez az ismeretlen, akit a lány Becének nevez el (Nagy Viktor), fenekestül felforgatja az egyébként sem unalmas kis helyet; kijelenti, hogy Portugáliába készül, ami mindenki számára valamiféle Kánaánként jelenik meg. A népek rájönnek - vagyis már tudták -, hogy ide születtek, itt is maradnak, szóval itt és most kell túlélni, álmodozni szép dolog, de az élet szar.

     Mindezt persze amolyan magyaros temperamentummal tálalják nékünk a készítők. Sírva vigad a magyar ugyebár, e film esetében is igaz ez. Ezek a karakterek senki számára nem ismeretlenek, elég csak körbenézni magunk körül. Olyannyira elcseszett mindenki, hogy végső soron sírni kéne rajta, de mi röhögünk. Sírás és röhögés közt csak egy hajszálnyi a különbség, e hajszálon "egyensúlyoz" a Portugál. A színészek közül nekem leginkább a Becét alakító volt az idegesítő, egyszerűen erőltetettnek tűnt. Csuja Imre meg Szirtes Ági mindent visz, utóbbi figurája már-már undorító, de oly eleganciával zuhan a tóba biciklistül meg csomagostul, hogy az már művészet. A többiek jók, még Ónodi Esztert említeném meg, csak annyit írnék, hogy arra kevesen képesek, amit itt művel.

     E maroknyi ember mindennapjaiba pillanthatunk bele, ami egyszerre nevetséges, szomorú, hihetetlen és megrázó. Helyenként a Macska-jaj jutott róla eszembe, annyi bizonyos, hogy meg kell nézni. Például miközben "napozunk csöndesen".

Köszönöm Katarzynának, hogy lehetővé tette számomra a film megtekintését! És üzenem neki, hogy krumpli.

Egyébként pedig 40 éve halott Jim Morrison, Brian Jones meg 42 éve. Előbbi énekeljen itt egy keveset, azt mondom. Sőt akkor már vigyen el minket Portugáliába, há' nem?