Avagy A Pál utcai fiúk ír módra. Kábé.

     Louis Pergaud azonos című műve alapján készült a film, meg még előtte egy '36-ban és '62-ben is. Ezt én kisiskolás koromban láttam és nagyon tetszett, mert tényleg gyerekeknek szól. Ugyanakkor megnéztem most valamivel vénebben és szintén tetszett, mert hát végülis mindenkinek szól. Becsületről, barátságról, bosszúról és ez így milyen szép kis alliteráció lett.

     Szóval egy ír városban két rivális banda "harcától" hangos a vidék, már valószínűleg elég régóta. A bally-k a szegényebbik felében élnek, a carrickek meg egyenruhás, elitiskolai növendékek. Előbbiek vezére Fergus (Gregg Fitzgerald), akire mindenki felnéz határozottsága és vagánysága miatt, utóbbi csapat élén meg Geronimo (John Coffey) van, ő is egy igazi vezéregyéniség. Folyamatosak az összecsapások, minden nap iskola után kezdődik a program: egymás lecsúzlizása az erdőben; homokcsata, a másik ócsárolása és hasonlók. A legtöbb gyerkőc számára ez amolyan megszokott balhé, ami kell a sok unalmas tanóra után, ám Fergus egész másként fogja fel ezeket az összecsapásokat. Számára ez egyfajta menekvés a hétköznapokból, ő igazi hadvezérként viselkedik és nem tűr semmiféle puhányságot. Geronimóval kölcsönösen tisztelik egymást, betartják a harc íratlan szabályait.

     Egy nap hadifoglyot ejtenek a bally-k, és trófeaként begyűjtik a carrick elegáns öltözetének gombjait, az övét meg a cipőfűzőjét. Ettől kezdve szimbolikus jelentést kapnak a gombok, amelyek megszerzéséért bármire képesek a kölykök. Senki sem sejti, hogy az egyszerű - bár néha kétségkívül durva - diákcsínyek végül átcsapnak nagyon is komoly eseményekbe. Fergus számára már valóban az életben maradás a cél, ha kicsit túlzunk is. Na meg még itt vannak a felnőttek, akiknek muszáj mindenbe beleavatkozni...

     Valódi nosztalgia a film, mert ha én személy szerint senkit se löktem még bele tehénszarba, azért nem kellett hülyeségért a szomszédba mennem. A gyerekek teljesen természetesen viselkednek, aranyosak meg vadállatok is, maga a történet pedig nagyszerű. A Pál utcai fiúk szerintem azon kevés kötelező olvasmányok közé tartozik, amit a legtöbben szeretnek, és mindenképpen hasonlít rá a Gombháború. (A magyar mű 5 évvel korábban született, szóval akár lophatta is a sztorit a francia ember, hahaha.) Szintén van itt egy amolyan Nemecsek-figura, akad egy gerébdezső, meg Boka és vörösingesek. De inkább nem hasonlítgatom őket, mert teljesen más környezetben játszódnak.

     A lényeg, hogy nagyon kedves és szerethető film ez, mindenféle műérzelemtől meg okoskodástól mentes történet. Csodás tájakkal megfűszerezve. A gyerekek végtére ugyanúgy viselkednek, mint az igazi háborúban a felnőttek, csak szerintem okosabbak náluk.

Ez itten a trélerrrr.