Ha már fele olyan jókedvű lesz a következő év, mint amilyen jókedvű voltam én e film közben, akkor már jól jár mindenki. Szóval így legyen és BÚÉK!

     Egészen pontosan a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság a helyszín. Egy fekete és egy fehér macska, valamint egy igen megtermett disznó a szem- és fültanúja a történéseknek. Azaz kis- és nagyobb stílű bűnözők, 2 szerelmes pár, 2 jóbarát nagypapa, gyanús ügyletek, esküvők, feltámadások - szóval mindennapi eseményeknek. 
 
     A megbízhatatlan drogbáró, Dadan (Srđan Todorović) előbbi jelzőjének köszönhetően az üzleti érzékkel kevésbé rendelkező Matko (Bajram Severdžan) kénytelen egy szem fiát a drogos egyetlen, még eladósorban lévő húgával összeházasítani. Zare (Florijan Ajdini), a srác, szíve a szép Idáért (Branka Katić) dobog, a menyasszony pedig az igazira vár. Ezalatt a képbe kerül Zare nagyapja (Zabit Memedov), a cigány keresztapa (Sabri Sulejmani) és természetesen minden mozgatórugója, a lóvé. Minden szereplő az esküvőért, vagy épp az ellen tevékenykedik. Mindeközben az összevisszaságnak, röhögésnek, bosszúnak és családi kötelékeknek egy olyan elegyét tárja elénk a film, amely mellett képtelenség szó nélkül eltámolyogni.

     A legtöbb szereplő amatőr színész, és épp ezért nagyon természetes minden gesztusuk, bemondásuk, és hát ilyen fejekre csak ránéz az ember, már megrándul a rekeszizma. Eleve a kezdés sem gyenge ("Már megint átbasztak az oroszok. Vizet vettünk benzin helyett!") és ahogy egyre több figura tűnik föl, egyre mélyebbre kerülünk a már-már fokozhatatlan zavarba és hangzavarba. Az egésznek olyan hangulata van, mint egy átmulatott éjszakának, ami után természetesen jön a macska-jaj. Vagyis a felismerés, hogy nem biztos, hogy úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt előre eltervezzük. A szerelem, a "síron túl" is tartó barátság és a becsület sokkal előrébb való mindennél. A jók elnyerik jutalmukat, a rosszak meg... hát az leírhatatlanul vicces. (És középiskolában gyakorlatilag kötelező mű volt az osztályomban.)

     Sok-sok díjban részesült Kusturica műve, kis hazánkban óriási legendává vált elég kis idő alatt (gondolom nem vagyunk ezzel egyedül) és nagyon eredeti. Ezért lett olyan sikeres és mert remek karakterek alkotják a szereplőgárdát. Biztos, hogy minden családban megvannak az ilyen és hasonló idióták, mint itt, csak talán nem lapul mindegyiküknél lőfegyver. Ha akarjuk ez egy klasszikus szerelmi történet, ha akarjuk krimi, megint más nézőpontból szatíra vagy esetleg horrorfilm (?). De fölösleges túlelemezgetni, a lényege, hogy hihetetlenül vicces. Személyes kedvencem a már említett disznó - ilyet csak a Balkánon találhatnak ki.

     Az egész azért áll olyan közel hozzánk, mert hasonló mentalitással rendelkezik a magyar ember is. Igaz, hogy minden a feje tetejére áll, összedőlhet minden tervünk, azért mi megyünk tovább és újra kezdjük. A film szereplőinek, bármi is történjék velük, a pohár inkább félig teli van. Ha lehetséges, valami jó kis pálinkával. És külön ki kell emelnem az elején a mosógép Dunába való ejtését - az már nem más, mint művészet. Ja, és kiváló a magyar szinkron.

Senki ki nem találná, mi jön most.

Boldog, Sikerekben Gazdag Új Évet Kívánok Minden Olvasónknak!:)

Horror, Stephen King írta, Ron Perlman a gonosz benne. Aki ezek után nem nézné meg, az nem tudja, mi a jó:D A legutolsó King-adaptáció, amit néztem, az A köd volt, ami eszméletlen jó film, erre viszont nem az író, hanem a főhős személye miatt voltam kíváncsi. Anno a Hellboy után elkezdtem megnézegetni Ron Perlman filmjeit és erre még a Fangoria hasábjain bukkantam - igaz, most nem találtam meg a cikket róla. Szóval 2006-2007 táján írtam fel a listámra a Desperationt, most pedig belebotlottam, úgy, hogy nem is tudtam, hogy ez az. Mindenesetre egyel kevesebb megnéznivalóm lesz 2011-re. Kis kedvcsináló:

Egy aranyéletet élő, idősödő író; egy fiatal stopposlány; egy vén, alkoholista állatorvos; egy lecsúszott színpad-technikus; egy négytagú család (apa, anya, kisfiú, kislány) és egy fiatal házaspár. Mi a közös bennük? Az, hogy mindannyian rátévednek egy útra a nevadai sivatagban és mindnyájukat megállítja egy rendkívül furcsa, sőt, őrültnek látszó sheriff (R.P.). Mindnyájan kapnak egy alapos verést és aztán a kihalt, kísérteties, hullákkal és vadállatokkal teli Desperationben találják magukat, egy kényelmetlen cellában. Senki nem érti, mi lehet a gyilkos indulatoktól fűtött fakabát motivációja, vagy hogy mi az, amit zagyvál, de tudják, hogy ha eljön az idő, meg fogja ölni őket. Amikor a négytagú család egyetlen még életben maradt nőtagját magával hurcolja valahova, a többi túlélő a vallásos látomásokat látó kisfiú vezetésével szökési kísérletbe kezd. Útjuk során megosztják egymással félelmeiket, titkaikat és lerántják a leplet a kisváros pusztulását okozó szörnyűséges rejtélyről is. De vajon legyőzhetik-e a bomlott elméjű zsarut, megmenekülnek-e a sivatag ragadozóitól és kijutnak-e élve Desperationből?

Nem olvastam ezt se Kingtől, de akik látták már egy-két feldolgozását, vagy olvasták a műveit, azok tudhatják, hogy az esetek nagy többségében valami természetfeletti, megmagyarázhatatlan vagy ilyesmi van a háttérben - hogy itt is ez-e a helyzet, azt nem árulom el, nézzétek meg! Perlmant eddig csak egyszer nézhettem meg negatív szereplőként, a Penge II-ben, de itt valami kurva jól nyomja. Ha én lettem volna valamelyik autóban, rám is a frászt hozta volna, nagyon őrült dumát lök és tudjátok, hogy néz ki (segít a kép, aki nem tudná, de azoknak ejnye-bejnye), szóval minden adottsága megvan, hogy tökéletes Collie Entragian legyen (ez a sheriff neve). A többiek közül ismertebb arc még Tom Skerritt (pl. az Alienben ő Dallas, játszott a '83-as Holtsávban is), aki az író; és Matt Frewer (a Watchmenben Moloch, a Töketlenekben meg a diri); valamint a kitűnő Charles Durning (a vén piás). Meg kell még említeni Steven Webert (a színpad-technikus), aki a Drakula halott és élvezi Jonathan Harkerje.

Az író maga készítette a forgatókönyvet saját regényéből, ezen felül pedig pénzelte is a projektet. A rendező és a másik producer az a Mick Garris, aki a Hókusz Pókuszt jegyzi, valamint már hat alkalommal dolgozott King-feldolgozáson (pl. A golyó, Ragyogás-miniszéria). A film két órás, az első óra nagyon izgalmas; azonban a közepén Perlman eltűnik és onnantól elveszik a hangulata. Hamarosan kiderül, mi a motivációja a gyilkosnak, hogy mi történt Desperationnel, mielőtt a hősök odakerültek volna, de bevallom, ez sem volt valami érdekes. Az egész igazán csak addig működik, amíg mindent befed a homály, amíg csak nézünk, hogy mi ez a beteges borzalom, mit művelt ez az őrült ember - utána viszont kliséhalom lesz belőle.

Érdekességek: Két magyar címe is van: Kétségbeesés (ez a szó szerinti fordítás) és Sivatagi rémálom (ezen a címen adták tegnap). A főszereplő kisfiú húgát Pie-nak hívják (magyarul Pitét jelent), de a regényből kiderül, hogy ez csak a beceneve és igazából Kirsten. A film rendkívüli alapossággal követi a regény cselekményét, de egyesek szerint éppen ez az, ami a kárára válik. A forgatás során az egyik bányabeli jelenet felvételekor tűz ütött ki, öt ember megsérült (kettő súlyosan) és a produkció színhelyéül szolgáló Tucson Convention Center nevű hely szintén tűzkárokat szenvedett. Később itt úgy reklámozták: A film, ami lángba borította Tucsont:) Cikkem tárgya egyenesen tévére készült, eredetileg két részletben mutatták volna be, azonban az ABC csatorna egyben vetítette le és pont egy olyan napon, mikor a konkurens csatornán az American Idol ment. Ez bizony csúnyán betett a nézettségnek, hiszen a buta amerikaiak inkább nézik azt a fost, mint a horror nagymesterének egyik művét megfilmesítve... King nagyon felháborodott ezen, utólag a rossz nézettségi mutatókért ezt a körülményt tette felelőssé. A legdurvább viszont az, hogy a Desperationnek otthont adó Bisbee város lakosságának is csak alig a fele volt kíváncsi a náluk forgatott filmre...

Szóval egy remek alapanyag és egy kitűnő színész (meg persze pár jó mellékszereplő) mellett a Desperation kb. a 80-90. perctől elvérzik, de addig nagyon feszült hangulatú, ijesztő alkotás. Ron Perlman rajongóinak kötelező darab, a Kingeseknek viszont asszem nem fog tetszeni.

Pontozás:

imdb: 5.3 (6 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Egyszerűen nem tudok egy ilyen remek alakítást lepontozni:D)

Hírek:

- Steven Webert hamarosan láthatjuk a The Fairly Odd Parents című filmben, ami az azonos gagyi sorozaton alapszik, valamint a Son of Morning névre hallgató, vallási témát feszegető vígjáték-drámában.

- Stephen King műveiből az alábbi feldolgozások készülnek: Cain Rose Up (rövidfilm), Creepshow (újrázás), The Talisman (tv-s minisorozat, mint a Ragyogás vagy A rózsa vére) és Bag of Bones (sorozat).

Mozsárágyútól várható (lehet már holnap) a Macska-jajról szóló bejegyzés, én pedig legközelebb maximum elsején vagy azután jelentkezem.

Még régen láttam ezt - vagy csak úgy emlékeztem, hogy láttam - de mindig is kedveltem John Candy filmjeit, úgyhogy itt egy újabb a sorban - sajnos az utolsó. Lássuk, miről szól:

Véget ért a hidegháború, az USA-Oroszország- konfliktus megoldódott. Azonban míg a volt szovjeteknek ez kifejezetten jól jön, hiszen az eddig harci készültségre költött pénzt mostantól taníttatásra és a lakosság életszínvonalának emelésére lehet költeni; addig az Egyesült Államokban gondot okoz a hirtelen jött béke. A rengeteg fegyvergyárat bezárják és az ott dolgozó embereket elbocsátják; a katonaság kiképzése és fenntartása pénzbe kerül, de nincs hová bevetni őket; az átlag amerikai pedig elégedetlenkedni kezd és mindenért a hatalom gyakorlóit hibáztatja.

Az elnök (Alan Alda) kezdetben nem is érti ezt az abszurd helyzetet, de tanácsadója Stu (Kevin Pollak) és a hadsereg vezetője, Panzer tábornok (Rip Torn) felvilágosítják: béke=rossz, háború=jó.

De mivel harcolni valójában senki se akar, ezért egy újabb hidegháborús helyzet előteremtésébe kezdenek. A kérdés már csak az, ki legyen az Ellenség? Stu fejében pedig megszületik az ötlet: Kanada! Úgyis olyan furcsák, túl tiszták az utcáik, érdekesen beszélnek, állandóan hideg van náluk és még a sörük is szar. Megkezdődik a Kanada-ellenes propaganda és minden jól megy, csakhogy nem várt eseménysor veszi kezdetét, mikor a pontosan a határon elhelyezkedő Niagara Falls sheriffje, Bud Boomer (John Candy) saját kezébe veszi a dolgokat és hadjáratot indít a gaz canuckok (így nevezi az amerikai köznyelv gúnyosan a kanadaiakat) ellen - de mi lesz, ha ebből aztán tényleg kirobban egy háború?

Tudnunk kell, hogy a dokumentumfilmes Michael Moore írta-rendezte-pénzelte ezt a mozit. Miután felbukkant a neve a stáblistán, elkezdtem aggódni, hogy mi lesz itt, de szerencsére Moore kíméletlen igazság-kutatásából és gyomorforgató naturalizmusából szinte egyáltalán nincs benne semmi. Viszont a szarkasztikus, csípős humorából annál inkább kapunk! A bevezetőben azért írtam, hogy ez az utolsó, mert ez volt az utolsó film, amit John Candy a halála előtt befejezett. Bár a nagy színész 1994-ben halt meg és a Canadian Bacon '95-ben jött ki, a forgatás '93-ban befejeződött. Moore viszont évekig nem talált szponzort a bemutatáshoz, végezetül a Maverick Productions (Madonna cége) segített neki.

A nagyon sarkított cselekmény és a komolynak ható idióta jelenetek bemutatják a világ népeinek, milyen is az amerikai gondolkodás:) Az elnök tehetetlen, a tanácsadói irányítják; a pénzemberek kezében van minden; az átlagember akármilyen fegyvert vehet és használhatja is; a protekció mindennél nagyobb kincs; a félelemkeltés/ürügy-gyártás a kormány legfontosabb feladata. Ha már úgyis erről van szó, gondoljatok csak bele, hogy itthon is ezt csinálják a vezetőink:

1. Minden évben van egy nagy járvány, amitől félnünk kell: kergemarhakór, száj- és körömfájás, madárinfluenza, új influenza - vagy valami mérgező anyag: a pirospaprikában, bébiételben, édességben. stb.

2. A híradókban első helyen a tragédiák állnak, a sajtó gyilkosságoktól, balesetektől, őrülettől és kegyetlenségektől visszhangzik, folyton azt mutatják, hogy a többi országban micsoda szörnyűségek történnek. Máig nem értem, hogy például a vasárnapi híradókban miért kell bemondani, hogy a héten hány ember halt meg az utakon?!

3. Katonáink ott vannak Irakban, amihez semmi közünk, már többen meghaltak közülük és akkor mindenki csak ezzel foglalkozik; tucat számra mennek a tv-ben a valóságshowk, a bulvármédia ontja ránk a szennyet, minden nap ezer különböző sorozatot nézhetünk és a felsorolásnak sosem lenne vége...

Csak ne figyeljünk oda arra, mi történik VALÓJÁBAN - a legnagyobb baj viszont az, ha valójában nem történik semmi, mert ha nincs valós életünk, azt száz fiktív sem tudja pótolni...

Vissza a témához: Mi lehetne annál abszurdabb, hogy a lelkes honvédő amerikai polgárt a köztudottan kanadai Candy alakítja? Már ez kitűnő humor-forrás, de mellette ott vannak még a vígjátékok akkori nagyágyúi, mint Rip Torn (bombázzunk le valakit, mindegy ki legyen az), Rhea Perlman (fegyverem van és használni is fogom, csak merj fenyegetni), Kevin Pollak (elnök úr, tegye meg ezt, hiszen tudja, ezzel az amerikai népért cselekszik) és Alan Alda (ezt kéne tennem? tényleg, ezt kéne tennem, igazuk van). A mellékszereplők közt találhatjuk Kevin J. O'Connort a Múmia 1-ből (és a Van Helsingből), valamint felbukkan még egy-egy epizódszerepig James Belushi, Dan Aykroyd, Wallace Shawn és maga Michael Moore is. Néhány különösen vicces jelenetet külön megemlítenék: a hazafias dalok éneklése a teherautón, a tábortűz körüli elmélkedés a jó filmekről, vagy a vakmerő partizán-akció a kanadai utcák összeszemetelésére:)

Érdekességek: Ismét hallhattunk egy régi magyar címet (Pajzs a résen, avagy a Kanadai Sonka-hadművelet). A szinkronban érthetetlen, hogy a Hacker Hellstorm (Hacker-gyártmányú Pokoltűz vagy esetleg Tűzvihar, szó szerint Pokolvihar) szuperfegyvert magyarul Hacker Hajder Mennykőnek hívják - mi a bánat az a Hajder?:D Aykroyd és Candy mellett még sok kanadai színész feltűnik, azonban igazán csak a képeken mutatott, propaganda-arcok ismertek itthon is, köztük van William Shatner, Michael Myers és Michael J. Fox. Az imdbn nem említették, de nekem nagyon feltűnő volt, hogy Boomer egy alkalommal magyarázkodik, hogy miért nem ment el valahova és azt mondja: "Otthon kellett maradnom, mert jött a kábeltv-szerelő és ..." - ez pedig szerintem egyértelmű/vagy véletlen utalás az Ínyencfalatra, Candy egy korábbi filmjére. A stáblista szerint egyetlen kanadainak sem esett bántódása a forgatás során:D Cikkem tárgya 11 millió dollárból készült, alig 180 ezret (!) hozott, a kritika utálta, de Moore mindig így szokott járni a műveivel.

Nekem összességében tetszett, a maga túlzásaival és szarkazmusával, John Candy pedig tényleg nagyon jó volt benne - az ő rajongóinak javasolnám a Pajzs a résen megtekintését, de a Michael Moore dokufilmek kedvelőinek nem, mert ők szerintem csalódnának.

Pontozás:

imdb: 5.9 (6 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (Az eleje kissé unalmas, de a testes főszereplő játéka miatt tényleg érdemes megnézni.)

Hírek:

- Kevin Pollakot hamarosan a Red State című horrorban láthatjuk, ahol John Goodmannel együtt szerepel majd.

- Rip Torn harmadszorra is eljátssza a legfőbb fekete ruhást a Men In Black III-ban, amit 2012-ben láthatunk. (Gondolom még a kettőnél is hülyébb film lesz...) [Ebben tévedtem és Torn karakterét kiírták belőle.]

Készül a Desperationről szóló beszámoló, 1 óra múlva lesz az HBO-n a Truman Show, de azt nem biztos, hogy megnézem, este pedig jön még valami, ami most nem jut eszembe:) Nagy valószínűséggel holnap már nem fogok írni, de mivel az utóbbi egy-két hónapban nagyon belejöttem a blogolásba, így lehet, hogy az év első napját is írással töltöm majd:)

Miután nemrég adták az Egy zseni, két haver, egy baleket, gondoltam, hogy ha már azt lepontoztam az összevisszasága és fércmunka mivolta miatt, akkor megnézem újra az elődjének számító Senkit, hogy erről tudjak ódákat zengeni:D Vágjunk is bele:

A film két ember történetének összefonódását mutatja be. Egyikük Jack Beauregard (Henry Fonda - ejtsd: Boregár), a Vadnyugat legendás, ám mára kiöregedett igazságosztója; a másik pedig az önmagát egyszerűen Senkinek nevező, jó kedélyű és hihetetlen gyorsaságú ifjú fegyverforgató (Terence Hill). Senki gyerekkora óta rajong Jackért és fejből tudja az összes párbaját, ezért mikor meghallja, hogy példaképe éppen arra készül, hogy örökre letegye a hatlövetűt és nyugdíjba vonuljon, eltervezi, hogy segít neki a történelem részévé válni - és ezáltal saját magának is hírnevet kovácsolhat! Beauregard-t azonban egyáltalán nem érdekli az őt kiskutyaként követő ifjú titán, se a grandiózus terv, de még a bosszú sem. Viszont Senkinek megvannak az eszközei, hogy végülis kedvet csináljon Jacknek a nagy leszámoláshoz: csak ő és a százötven tagú Vadak Bandája egymás ellen... Vajon mekkora legendának kell lenni, hogy egymagad le tudj győzni százötven elvetemült tolvajt/gyilkost/válogatott gazembert?

Sergio Leone, a Volt egyszer egy Vadnyugat rendezője gondolta ki az alapötletet, néhány jelenetet ő maga rendezett és producer is volt. Leone és társa, a tényleges rendező Tonino Valerii arra jutottak, hogy az ekkorra már komédia-jelleget öltő spagetti westernek nagy csattanóját készítik el és ez sikerült is nekik. A Nessuno alapvetően vicces, kevesen halnak meg benne és az ő haláluk sincs kiemelve igazán; a poénok nagyszerűek, ezeken túl pedig a nagy olasz direktor kiparodizálta saját és kortársai műveit. Mégis egy izgalmas, érdekfeszítő kalandfilmet láthatunk, ami egyetlen pillanatig sem megy el a gagyi vagy a nevetségesség irányába.

Henry Fonda, aki anno Charles Bronson nemezisét, Franket keltette életre, itt most egy megfáradt, idősödő pisztolyhőst alakít, aki csak szeretne végre eltűnni és békésen élné tovább öreg napjait. (Érdekesség, hogy Jack a film szerint mindössze 51 éves - lehet, hogy akkoriban ez már aggastyánkornak számított?) A figura leginkább komikus jellegzetessége, hogy a fontos lövésekhez szemüveget vesz fel:) Hill a szokásos figuráját alakítja, ámde sokkal többet bénázik szándékosan: Senki nem akar reflektorfénybe kerülni, vagy legalábbis nem annyira, hogy elhomályosítsa példaképét. A köztük lévő kontraszt (öreg - fiatal, a régi westernek híres főgonosza - az új westernek híres jófiúja) teszi igazán érdekessé lassan kialakuló barátságukat. Néhány érdekes mellékszereplő: Steve Kanaly (a Dallas Ray-e), Neil Summers (itt ő A Mókus, a Bunyó karácsonyigban pedig az a pasas, aki mindig beleköt a két főhősbe), valamint az öreg fickó, aki az információkat adja Jacknek, sajnos az ő nevét nem találtam meg, pedig tök jól játszik. A zenét Ennio Morricone jegyzi, aki a film alapötletével szinkronban előző munkáit parodizálja: a Vadnyugat zenéje, és annak stílusában Wagner Valkűrök lovaglásának egy részlete többször felhangzik fals hangokon - számomra az utóbbi motívum kifejezetten idegesítő volt:S

A történetbe nem lehet belekötni, mivel elsősorban humorosnak akarták. Olyan kitűnő dolgokat láthatunk, mint a nagyon vicces pisztolyos-pofozós rész, a négy golyó egy lyukon átlövése vagy mikor Senki előadja a kismadár meséjét:) Akcióban sincs hiány, de nem ez a legfontosabb, hanem a Nyugat régi, elveszett értékeinek felelevenítése, még ha poénkodó formában is.

Érdekességek: Ez Fonda utolsó westernje. A temetős jelenetben az egyik fejfán lévő név Sam Peckinpah-é, akit a százötven lovas elnevezésével is megidéznek. (A vad banda Peckinpah egyik legendás alkotása.) Leone rendezte a nyitójelenetet (ahogy az Egy zseni...-ben is) és a végső nagy leszámolást, ennek ellenére nem örült, mikor az ő nevével reklámozták a filmet (Valerii meg pláne nem:D). Hillnek máig az egyik kedvenc saját filmje ez.

Nem szaporítom tovább a szót: egy kitűnő vadnyugati komédia, amit bátran ajánlok mindenkinek - leginkább persze a western szerelmesei fogják élvezni, de ha nem vagy az, akkor is simán elszórakoztat majd! A folytatását viszont továbbra se nézzétek meg, ha jót akartok:)

Pontozás:

imdb: 7.5 (6 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem: 5/5 (A zenéje idegesített, de csak ezért nem fogok levonni.)

Várható még (talán ma): Pajzs a résen, Desperation. (Ezek biza elkészültek.)

     Mikszáth Kálmán regénye nagyon jó, és a belőle készült 1958-as film is. (Készült még belőle egy-egy változat '17-ben és '35-ben, előbbi Korda Sándor rendezése.)

     Az öreg Gregorics (Rajz János) testvéreivel igen rossz viszony ápol, azok pénzéhes mivolta miatt. Egy nap szegény meghal, és a végrendeletből egyértelműen kiderül, hogy rájuk semmi fontosat nem hagyott, mindent a törvénytelen gyerekének, Wibra Gyurinak adott. A sok kis ingóságot pedig elárverezik, és ott minden létező bútort felvásárolnak az elhunyt testvérei, hátha meglelik a betétkönyvet a sok pénzzel. Mert biztosra veszik, hogy az a vagyon létezik, annak ellenére, hogy a végakaratban nem szerepelt. Az árverésen Münz-höz kerül egy feltűnő, piros színű ernyő. Az említett úr éppen Glogován halad át, amikor is hatalmas eső, vihar kerekedik, és meglát egy szegény kisgyereket egy kosárban. Hát fölé helyezi az esernyőt, hogy meg ne ázzon, és továbbmegy.

     De hogy valójában ez megtörtént, az már senkinek sem világos a faluban. Főleg nem az új plébánosnak, Bélyi Jánosnak (Pécsi Sándor). Mindenki úgy gondolja, maga Szent Péter hozta az esernyőt, hiszen fehér szakálla, hosszú köpenye volt az illetőnek. Csodájára is járnak ám a népek a környező településekről a piros tárgynak. Akit megvédett az ernyő, az Veronka (Törőcsik Mari), a pap húga, s aki több év elteltével e régi kacat után kezd kutatni, az Wibra Gyuri, azaz György, aki híres ügyvéd már. Útjaik kereszteződnek az esernyőnek köszönhetően, és talán meg is szeretik egymást. De mi lesz az ernyőben állítólag rejtőző betétkönyvvel? Vajon csak az kell Wibrának, vagy Veronkára vágyik?

    Kiváló ez a magyar-csehszlovák közös produkció, az egyik rendező Bán Frigyes, aki több regényt is filmre vitt. Emlékszem, hogy egész általánosban csak ezt a Mikszáth-irományt és a Tanár úr kérem című remekművet olvastam el, és ezek tetszettek. Csak.

    Ez egy kedves történet, igazi emberekkel, igazi érzésekkel. Egy olyan korban játszódik, amikor még nyugodtan kirakhattuk a gyereket az út szélére, biztos nem esett bántódása. Az emberek nagyra becsülték a tiszteletet, az őszinteséget, segítettek a bajba jutottakon - ez az értékrend manapság azért meg van még falun, többé-kevésbé. Törőcsik Mari a Nemzet Színésze, itt bájos és ártatlan Veronkaként. A Gyurit alakító Karol Machata amolyan "jávorpálos", szépek együtt, összeillenek. Pécsi Sándor igazán nyerő választás volt, az alakításában jelen van az egyetlen élő rokonáért való aggodalom, a hit és a realitás közti őrlődés, és egyszerűen szimpatikus. Szintén nagy nevek tűnnek fel a stáblistán: Psota Irén nagyszerű az eleinte kényes francia kisasszony szerepében, később megízleli a jó kis magyar bort. E nedűt Fónay Márta figurája szolgálja fel neki, aki a kedves, nagydarab, jó kedélyű Mravacsánné. Láthatjuk Márkus Lászlót kvaterkázni a franciával, sőt, a huszonéves Csala Zsuzsa is szerepel a filmben.

    Szemtanúi lehetünk néhány nevetésre okot adó jelenetnek, a korabeli falvak embereinek hétköznapjaiba is betekintést kapunk. Jó a történet, a megvalósítás, nem tudok rá semmi rosszat mondani. Az álomjelenetet pedig szerintem innen lopták el a Hair készítői. :)

     A következő dal előadójának szülei valószínűleg még nem éltek (vagy csak csattogós lepkét húzogattak maguk után), amikor a film készült, nem hogy ő élt volna. Tehát csak a címe miatt jöjjön, ezúttal nem a csapból, hanem a Filmrajongóból: A videót levették.

Annak idején nagy lelkesedéssel ültem le megnézni a Bíbor folyókat, mert miután láttam a Vidocq-ot, arra számítottam, hogy minden francia misztikus krimi olyan lesz; plusz főszerepben Jean Reno, a gonoszok a nácik, szóval ez csak jó lehet. Aztán amikor kiderült, mi is van a háttérben és lerántják a leplet a misztikumról, akkor úgy jártam, mint a Messze fuss, soká maradj!-nál: csalódnom kellett a megoldást illetően. Szerettem volna viszont még egy esélyt adni a Les rivieres pourpres-nak (Mozsárágyú szerint purpnak kell ejteni, ezért a -nak rag:)), így vártam, hogy mikor adják nézhető időpontban a folytatást. Most végre eljött az idő, hogy megnézhettem és nagyon örülök, hogy láttam - de először ugyebár a történetről:

Évekkel az Alpokban történt gyilkosság-sorozat megoldása után Niemans felügyelő (J.R.) újabb különös ügyet kap, mikor egy titokzatos szerzetesrend rendházában egy frissen befalazott holttestre bukkannak. Az áldozat személyének felderítése közben Niemans belebotlik egykori tanítványába, Redaba (Benoit Magimel), aki pedig egy Jézusra megszólalásig hasonlító, ismeretlen személyazonosságú, az Apokalipszisről zagyváló férfi ellen irányuló gyilkossági kísérlet elkövetőinek nyomában van. Hamarosan kiderül, hogy a két eset összefügg, feltűnik néhány megmagyarázhatatlan képességgel rendelkező gyilkos, a német kulturális miniszter (Christopher Lee) az embereivel, egy csomó szerzetes és az áldozatok száma egyre nő... Szerencsére a két nyomozó segítségére van a csinos vallás-szakértő Marie (Camille Natta), lassan pedig körvonalazódni kezd az összeesküvés - de vajon tényleg itt a világvége, a rosszfiúk tényleg el akarják hozni a Végső Napot?

Pozitív csalódás volt Az Apokalipszis angyalai, egyértelműen jobb az elődjénél! Renot külön nem is emelném ki, ő mindig a legmagasabb színvonalon játszik. Benoit Magimel nem olyan jó színész, mint elődje, Vincent Cassel, de rohadt jól bunyózik, a verekedős jelenetei nagyon királyak. Camille Natta aranyos, Christopher Lee pedig méltóságteljesen uralja a vásznat. A mellékszereplők közt találjuk Johnny Halliday-t (a befalazott fickó leragasztott szemű testvére) és André Penvernt a Vidocq-ból (az egyik fő-szerzetes). A rendező, író és operatőr Olivier Dahan, aki a Piafot írta-rendezte; a másik szerző az eredeti film alapját is adó novella alkotója, Jean-Christophe Grangé; a producerek közt pedig ott találjuk Luc Bessont.

A történet érdekfeszítő, hiszen ki ne félné a világvégét? A gyilkosságok és a tetthelyek nagyon véresek, realisztikusak, a látványvilág sötét és hátborzongató, még az arctalan gyilkos is baromijó lett, bár az üldözős résznél, ahogy lobog a csuklyája, az kicsit viccesen néz ki:) Az egyetlen gond a rendkívül gyenge befejező jelenet és a kicsit összecsapott utolsó 10 perc. Minden túl gyorsan oldódik meg és hirtelen felmerült bennem három-négy kérdés, amikből egyre sem derül ki a válasz a lezárásnál. Ezt viszont el lehet nézni, mert a film kellőképpen akciódús, nem hiányzik a misztikum, az izgalom és kitűnő színészi játékot láthatunk. Még a látszólag lehetetlen dolgok magyarázata is hihető, szóval szinte nincs mibe belekötnöm.

Aki látta az elsőt és tetszett neki, az szeretni fogja; aki nem látta ez elsőt, az bátran megnézheti, hiszen nem szükséges annak ismerete ehhez; aki pedig hozzám hasonlóan kissé csalódott a Bíbor folyókban, az is nézze meg, mert ez tényleg sokkal jobb!

Pontozás:

imdb: 5.9 (6 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Luc Besson rengeteg filmet pénzel mostanság, az egyetlen, ami igazán érdekesnek ígérkezik, az az Un monstre a Paris című animációs mozi lesz, ami egy Párizsban élő szerelmes szörnyről szól:) Igaz, az Artúr és a villangók című marhaság bármelyik részéből kiindulva nem biztos, hogy jó lesz...

- Christopher Lee a Hugo Cabret névre hallgató misztikus családi (?) moziban lesz látható. (Ebből lett A leleményes Hugo, amiről már olvashattok a Filmrajongón.)

- Jean Reno ismét Vincent Cassellel dolgozik, a jövőre elkészülő Fantomas-ban:) A klasszikus francia álcázómester kalandjainak főszerepét az utóbbi fogja játszani, az imdb egyenesen horrornak ígéri, szóval ez tutira jó lesz! Reno régi partnerével, Christian Clavier-vel is együtt fog játszani, 2012-ben lesz látható az On ne choisit pas sa famille című vígjáték. Végezetül (de nem utolsó sorban) itt van még a Margaret, egy dráma, melyben Jean Reno Anna Paquin mellett szerepel: a film egy buszbalesetből indul ki és e körül bonyolódik... (Csak az utolsó valósult meg ténylegesen, de ezt se láttam.)

Most volt szerencsém a Nevem: Senkihez, amit holnap már olvashattok, este pedig a Pajzs a résent nézem és remélhetőleg a Ron Perlman nevével fémjelzett Sivatagi rémálomra is marad időm! (Ezekből kivételesen mindegyiket meg tudtam írni.)

1979-ben, tíz évvel a Star Trek-sorozat vége után elkészül A Mozifilm, amely újra összehozta az eredeti Enterprise-legénységet. A film pénzügyileg sikeres volt, de nem annyira, mint amennyire a Paramount elvárta; ezen kívül túlságosan sokba került a forgatás és a kritika sem kedvelte az elkészült alkotást. A stúdió vezetői úgy ítélték meg, hogy a széria kitalálója, Gene Rodenberry a hibás a kevés akcióért, a vontatott sztoriért, a minimális karakter-ábrázolásért és a megnőtt költségekért, így kizárták a tervbe vett folytatás kreatív alkotói munkájából. A teljesen új történet és friss karakterek megalkotása helyett a második rész elkészítésével megbízott Harve Bennett visszanyúlt a gyökerekhez, végignézte a teljes három évadot, azokból merítve ihletet. Rátalált a Space Seed című fejezetre - ez szolgált az új mozi alapjául. A Paramount szempontjából pedig a legfontosabb az volt, hogy a költségek nagymértékben csökkenjenek, de ne a minőség rovására. Bennett és a rendező Nicholas Meyer nehéz feladatot kaptak, de jól teljesítették – más kérdés, hogy tetszett-e.

Lássuk a sztorit:

Az Enterprise most éppen gyakorlóhajó, amin Spock (Leonard Nimoy) kadétokat képez ki. Közülük is különösen fontos számára saját tanítványa, a hozzá hasonlóan félig vulkáni Saavik (Kirstie Alley), aki kapitánynak készül. A szintén a tanulókat felügyelő Kirk admirális (William Shatner) közelgő születésnapja miatt egyre inkább szembesül az öregedés átkával, de vonakodik azt elfogadni. Ezalatt Chekov (Walter Koenig), immár a U.S.S. Reliant legénységének tagjaként leszáll egy kietlen sivatag-világon, ahol találkozik valakivel, akiről azt hitte, sohasem fogja újra látni: Khannal (Ricardo Montalban), a genetikailag módosított szuperintelligens emberrel - és hasonló kvalitású társaival. A szörnyű megpróbáltatásokon átment Khan Kirköt hibáztatja mindenért, ami velük történt és felhasználja a kezébe került Reliantet, hogy bosszút álljon. Az Enterprise pedig elindul felderíteni Khan machinációit, aminek középpontjába a Teremtés nevű terraformáló gépezet kerül, de a kapitánynak többszörösen szembe kell néznie múltjával az úton: nemcsak régi ellenfelét kell viszontlátnia, hanem egykori szerelmét, Dr. Carol Marcus-t (Bibi Besch) és közös fiukat, Davidet (Merritt Butrick) is. De ellenfele lehet-e az idősödő Kirk a szuperember Khannak; meg lehet-e állítani, hogy a Teremtést pusztításra használják és össze lehet-e hozni egy családot, ami valójában sosem volt az?

Kezdjük a rövid véleményemmel. Az interneten fellelhető magasztos kritikákat olvasgatva és a filmet magát végiggondolva én többet vártam. Mindenhol azt láttam, hogy milyen jó, amiért visszatértek az eredeti sorozathoz, hogy igazi Trek-hangulatot teremtettek, stb., de miután megnéztem, arra gondoltam, hogy szinte teljesen ugyanez játszódik le a hasonló fórumokon porig alázott Nemesis-ben is. Picard kapitánynak ugyanezekkel a dolgokkal kell szembenéznie: egy sosem látott rokonnal, egy elképesztő adottságokkal bíró ellenféllel és még a két mű befejezése is szinte ugyanolyan. Ennél fogva nem értem, mitől olyan nagy szám a Khan haragja.

Az itt először játszó Kirstie Alley még nagyon jó kis nő volt ekkoriban, az általa megformált karakter is szimpatikus. Az inspirációt adó Space Seedben Khant alakító Ricardo Montalban másfél évtizeddel később sikeresen visszabújt a karakterébe és mindenütt nagyfokú elismeréseket kapott játékáért. Bár szerintem a szuperember fizikailag nem túl félelmetes ellenfél, de bosszúszomja, tragikus motivációi és szépirodalmi gyökerei (Ahab kapitány – Moby-Dick) emlékezetessé teszik őt.

A történettel semmi gondom, hiszen adja magát a lehetőség, hogy a minden tekintetben kitűnő Kirk most az Idővel és az elmúlással néz farkasszemet, amiket sem katonai, sem tudományos módszerekkel nem győzhet le. A család-szál nekem nem volt túl érdekes, bár tény, hogy kedvenc kapitányunknak most elsősorban ez a fő prioritása. A sorozatból visszahozott szereplők és konfliktusok az igazi rajongók számára valódi csemegévé tehetik a filmet, de a hozzám hasonló "laikusoknak" nem annyira lesz izgalmas a fő cselekmény. Annál érdekfeszítőbb a Chekov-féle mellék-eseménysor, ami az Alient juttatta eszembe. A látvány különösen ezeknél a bogaras részeknél meglepően félelmetes, de az űrhajó-makettek is még mindig olyan szépek, mint az előző filmben.

A rendező Nicholas Meyer sosem látott egyetlen Űrszekerek-részt sem, viszont kihozta a legtöbbet a csapatából a legkisebb pénzt felemésztve, így később felkérték még a hatodik rész dirigálására is. Egyébként a forgatókönyvet ő tette rendbe, de mindezt ingyen és stáblistabeli feltüntetés nélkül. A kis költségvetés érdekében a Star Trek II-nek több mint felét egy díszletben forgatták, az előző moziból és az el nem készült Phase II-szériából is felhasználtak ezt-azt. Több jelenetet teljes mértékben átemeltek az előző műből, pl. a klingon hajókat és az Enterprise indulását a dokkból, ezen kívül effekteket, jelmezeket és maketteket is. Az egyik legfontosabb pénztárca-kímélő újítás a high-tech kütyük bérlése volt - nem saját maguk gyártották le a konzolokat, irányítópultokat, stb., hanem a Modern Props cégtől vették bérbe őket.

Tehát teljesítették a stúdió elvárását, a rajongók elvárását és a saját mércéjüknek is megfeleltek - de mi a helyzet azokkal a legendás színészekkel, akiket irányítottak, akik a sci-fi történelmének szerves részét képezik? És mi a helyzet a saját "gyermekének" sorsát irányítani képtelen Rodenberry-vel?

George Takei (Sulu), DeForest Kelley (Dr. McCoy) és Leonard Nimoy (Spock) nem akartak részt venni ebben az egészben - az elsőnek egyszerűen nem volt kedve (szerencsére Shatner meggyőzte); a második  úgy érezte, hogy háttérbe szorul; a harmadik pedig csak úgy volt hajlandó szerepelni, hogy teljesítették egy kívánságát: ebből lett a film befejezése. A sorozat kitalálója nemtetszését fejezte ki például a Flotta túlságosan militarista módon történő megközelítése és az Ahab-Khan-párhuzam miatt, de nem adtak a véleményére...

Amiket még tudnunk kell/érdemes vagy csak érdekes: Ez votl az első alkalom, mikor egy tévésorozat bizonyos epizódját mozifilmként folytatták. Saavik eredetileg vulkáni férfi lett volna, de így most egy romulan/vulkáni hibrid nő lett belőle. A későbbi Trek-mozikban is benne van, de akkor már egy másik színésznő (Robin Curtis) játszotta, mert a második és harmadik rész közti idő alatt Kirstie Alley a Cheers-szel jókora hírnévre tett szert és így már nem tudták megfizetni a szereplését. Most először történik valamennyire konkrét időbeli meghatározása az Űrszekerek eseményeinek: Kirk és legénysége a 23. században élik át kalandjaikat. Ebben a moziban található az első, teljesen számítógéppel készített jelenet: a Teremtés hatását planetáris szinten bemutató grafika. A világ leggyorsabban felvett jelenetének rekordját is tartja: az egyik utolsó szekvenciában látható robbanást egy speciális kamerával rögzítették, ami 2500 képet tudott felvenni egyetlen másodperc alatt!

A speciális effekteket ismét a Star Wars látvány-mesterei alkották meg az ILM-nél. Az új modellek és trükkök nagy részét ők készítették, valamint náluk jött világra a Reliant modellje is, ami elsőként a Trek-univerzumban nem a Constitution (talán Alkotmány?) széria darabja. Az Enterprise makettjét nagyon nehéz volt mozgatni, nyolc ember kellett, hogy megemeljék és csak egy targonca segítségével tudták szállítani. Az egyik bogaras részhez készítettek egy gigászi műanyag fület, ám ez végül nem játszott szerepet a filmben, mert annyira bénának találták a készítők:) Dr. Carol Marcus alakítója, a német Bibi Besch 56 évesen hunyt el mellrákban, a tragikus sors filmbeli fiát sem kímélte: Merritt Butrick mindössze 29 évesen távozott az élők sorából - AIDS-es volt... A computer hangját ebben az epizódban egy Marcy Vosburgh nevű színésznő adja és nem Majel Barrett (elvileg). Khan társait chippendale-táncosok keltették életre:D

A magyar változatról: A filmnek egy régi címét mondják be (Űrszekerek: A Kán bosszúja), ezen felül az előző részben lévő abszolút érthetetlenség ellensúlyozásaként az egyetlen vulkániul beszélő jelenetet mind szinkronizálták, mind az angol feliratot meghagyták benne. Chekov akcentusa a 2009-es újrában nagyon erős, ám sem itt, sem az előzőben ez nem érződik. (Aki nézte a sorozatot magyarul, az nyilatkozzon, hogy ott hogy volt! Köszi:)) Még egy párhuzam az új mozival: a Kobayashi Maru-teszt, amin Saavik elbukik, Kirk pedig elmeséli, hogy ő hogyan teljesítette.

Khan Noonien Singh-rovat:

A karaktert az első széria huszonkettedik epizódjában mutatták be, 1966-ban. Ő és az alattvalói szupergénekkel rendelkeznek: erősebbek, okosabbak az átlagos embernél. Érdekesség, hogy Montalban és Shatner soha nem találkoztak a forgatás alatt, a jeleneteiket négy hónap különbséggel vették fel és mindketten egy felolvasólánynak beszéltek, aki a kamera mögött állt - ugyanakkor Khan és Kirk sem találkoznak személyesen, csak mindenféle kommunikációs eszközökön keresztül lépnek kapcsolatba egymással. A film egyik legnagyobb (talán a legnagyobb) hibája egy folytatási zavar: a főgonosz felismeri Chekovot, mikor látja; holott a '66-os epizód forgatásakor az orosz tiszt még hivatalosan nem szolgált az Enterprise legénységében. A rendező elismerte tévedését; Koenig viccesen azt mondta, hogy Chekov biztosan hosszú várakozásra késztette Khant a férfi wc-nél és ezért emlékszik rá; a filmhez készült egyik nem-hivatalos regényben pedig azt tárják elénk, hogy az ifjú fegyverkezelő volt az, aki anno levitte a szuperembert a neki szánt bolygóra - innen ismerhetik egymást. Ricardo Montalban olyannyira élvezte a szerepet és a forgatást, hogy az eredetileg meghatározottnál jóval kevesebb gázsit kért és később a karrierjének egyik fordulópontjaként emlegette.

Ez a film 11 millió dollárból készült (negyede az előzménye költségének) és 97 milliót hozott. A kritika pozitívan fogadta, dicsérték a több akciót, a feszes történetvezetést, az erős karaktereket és a köztük lévő interakciókat, valamint Montalban nagyszerű alakítását. A ház elejét mindössze a kissé gyengébbre sikerült mellékszereplői alakítások és a kevésbé látványos speciális effektek miatt érte szó. 1982-ben két Hugo Awardot nyert: Legjobb Színész (William Shatner) és Legjobb Rendező (Nicholas Meyer). Máig az egyik legjobb Star Trek-filmnek tartják, ami saját idejében megújította az érdeklődést az egykori sorozat és a belőle készülő újdonságok iránt. 2002-ben kiadták a rajongók által máig nagy becsben tartott kétlemezes The Director's Editiont, amin a hosszabb rendezői változat és négy órányi extra is látható.

Nekem az előző jobban tetszett, mert ez tényleg olyan, mintha egy sorozat két-három epizódját néztem volna meg egyben és szerintem egy mozifilmtől azért többet lehet elvárni. A fanatikusoknak persze biztosan tetszeni fog, de én inkább ajánlanám az első részt, az sokkal "sci-fibb":D

Pontozás:

imdb: 7.7

Szerintem: 4/5 (Kevésbé látványos, kevésbé ijesztő a főgonosz, fölösleges a családi dráma, viszont az elején nagyszerű poénok vannak és a befejezés is eléggé mellbe vágó.)

Hírek:

- Nicholas Meyer íróként közreműködik az Eddy Deco című animációs filmnél, ami valami fura, krimiszerű akármi lesz.

Sajnos tegnap a nagy családi összeröffenés miatt lemaradtam a Spock nyomábanról, de ha majd adja az HBO vagy ismétlik, akkor megnézem. Ma szerettem volna látni az Excaliburt, de valami mást adtak helyette... Talán még estére találok magamnak néznivalót, de az is lehet, hogy nem. (Előbbiről lett cikk, utóbbiról sajnos nem.)

Nekem eddig a Star Trek egyet jelentett az Új Generációval. Mindig is tudtam az eredeti legénységről, a régi sorozatról, de valahogy sosem érdekelt. Viszont most, mikor már láttam a New Generation összes filmjét (Star Trek 7 - Star Trek 10), gondoltam, hogy tekintettel a sok szabadidőmre és az AXN remek időpontban sugárzott maratonjára, megnézem a '60-as évekbeli szériához tartozó hat mozifilmet is - hátha így esetleg kedvet kapok a sorozat nézéséhez. [Nem vagyok elfogult Csillagok Háborúja-rajongó sem, de ha választani kellene, akkor inkább Darth Vaderék mellett voksolnék:)]

Mit kell tudnunk Gene Rodenberry főművéről? A Star Trek (amit magyarul sokáig Űrszekereknek neveztek, nekem tetszik ez az elnevezés, ezért használom) 1966-tól 1969-ig futott az NBC csatornán. Összesen három évadot élt meg, de az NBC vezetőinek körében sosem örvendett nagy népszerűségnek. Az ún. Nielsen-mutatók (amik a közönség nagyságának és összetételének meghatározására szolgálnak) sem adtak túl pozitív képet a Trekről, ezért végülis levették a műsorról. A készítésért felelős Paramount megpróbálta az elvesztett nyereség egy részét visszaszerezni azzal, hogy eladta a vetítési jogokat a lehető legtöbb helyre. 1972-ben az Államokban is újból levetítették az epizódokat, közben a világ számos táján ment a sorozat és a hetvenes évek végére egészen nagy kultusza/rajongói tábora lett.

Rodenberry már '69-ben elkezdett dolgozni azon, hogy a Trek folytatódhasson mozifilm formájában, majd az újravetítések sikere az ő malmára hajtotta a vizet. A Paramount 1975-ben elindított egy projektet, aminek célja a Star Trek-film létrehozása volt. A történet megírására többek közt olyan neves sci-fi-írók vállalkoztak, mint Ray Bradbury vagy Robert Bloch, de a sztorik egyike sem felelt meg a stúdiónak. Az elkészült ötletek alapján a cselekmény lehetett volna például a Kennedy-merénylet megállítása, hüllőemberek elleni harc az őskorban vagy találkozás a mítoszok titánjaival. 1977-ben aztán George Lucas bankot robbantott a Csillagok Háborújával, ez pedig végleg alávágott a tervezetnek, így ekkor felhagytak a további munkálatokkal.

Ezek után viszont felmerült, hogy a meglévő lendülettel kezdjék újra a sorozatot egy friss szériával - a készülő 13 epizód a Phase II címet kapta volna. Ebben a már ismert legénység mellé három fiatal, állandó szereplő jött - róluk majd később. A bevezető epizódnak szánt In Thy Image című rész elkészítése azonban újfent problémákba ütközött és a stúdión egyre nagyobb lett a nyomás, hogy azonnal kezdjék el a még éppen csak összeálló forgatókönyvből a munkát vagy hagyják abba minél előbb a lehető legkevesebb veszteséggel. Az utóbbi mellett döntöttek: alig három héttel a forgatás megkezdése előtt a Phase II-t törölték, de visszatértek az eredeti elképzeléshez, hogy akkor legyen inkább egy mozifilm belőle.

Az In Thy Image rohamtempóban kezdett átalakulni film-forgatókönyvvé, ezalatt az elkészült ruhákat, helyszíneket és maketteket átépítgették, visszahívták a régi szereplőket és nagy nehezen elkezdődött a munka. Robert Wise, a The Day The Earth Stood Still vagy a West Side Story legendás rendezője került a projekt élére, a sorozat atyja pedig producer és író volt. A forgatókönyvet eredetileg Harold Livingston hozta össze, de a készítés során munkáját folyamatosan írták át, olyannyira, hogy a vége felé óránként változott a történet. Most egy kis kedvcsináló a történelemóra után:

A legújabb Enterprise csillaghajó éppen szerelődokkban tölti a szolgálatát, hiszen még be sem fejeződtek a munkálatok rajta. Új parancsnok (Decker - Stephen Collins), új tudományos tiszt (Ilia - Persis Khambatta) és a legmodernebb technika kerülnek a fedélzetre, de azért a régi legénység nagy része is a helyén van még (Uhura - Nichelle Nichols, Scotty - James Doohan, Sulu - George Takei, Chekov - Walter Koenig és Dr. Chapel - Majel Barrett). Azonban a nyugis építkezést/tesztelgetést félbeszakítja a megjelenő Kirk admirális (William Shatner) és átveszi a parancsnokságot, az Enterprise-nak pedig hamarosan útra kell kelnie. Megérkezik a nyugállományból visszaparancsolt Dr. McCoy (DeForest Kelley), majd út közben csatlakozik hozzájuk az egyenesen a Vulcanról érkező Spock (Leonard Nimoy). Szükség is van a tapasztalt "vén rókákra", hiszen a küldetés nem egyszerű: egy iszonyatos méretű, felfoghatatlan pusztító erővel bíró valami halad lassan egyenesen a Föld irányába, és nincs, ami az útjába álljon! Vajon az Enterprise képes a közelébe férkőzni és felderíteni, mi rejtőzik a gigászi, örvénylő felhőburok közepén és hogy ez a valami mit akar - és képesek-e megállítani? Egyáltalán létezik akárki, aki feltartóztathatja?

Jól hangzik, ugye?:) Nos, valóban jó is, de az első pár perc rémesen unalmas. Kezdve az elején látható klingonokkal (itt jelennek meg először az azóta védjegyükké vált jellegzetes homloki kinövésekkel), ahol nincs feliratozva, mit vartyognak; a hosszú és irritáló féreglyukas részen át a borzasztóan elnyújtott és a nézése közben abszolút érthetetlen Kolinahr-jelenetig (itt újfent nem volt felirat). Az én figyelmemet onnantól ragadta meg igazán a történet, hogy elkezdték felvázolni ennek a fenyegető űrbéli leviatánnak a méreteit és erejét. Innentől már nagyon érdekelt, ki vagy mi ez a valami, ami V'Gernek (Vidzsör) nevezteti magát.

A színészekre nem lehet panasz, de mivel az Űrszekerek egyetlen epizódját se láttam, így nincs viszonyítási alapom hozzájuk. A korábban említett, a Phase II-ba szánt három új, állandó szereplő közül a Spock helyére beállított Xon a sokkoló transzporteres részben gyorsan befejezi pályafutását; az újonc, de a hajót behatóan ismerő Decker és a deltai Ilia pedig együtt, de a régiekkel párhuzamosan cselekszenek, és ahogy haladunk előre, úgy lesznek egyre fontosabbak. A Mozifilm egyik sarokköve a lehengerlőnek szánt korabeli vizuális effekt-orgia, ami két évvel a Star Wars után már elvárás lett a sci-fiknél. Szépek a makettek és a trükkök közül is csak a térváltás az, ami mai szemmel nézve kissé gyengének tűnik. Az effektek azonban túlsúlyba kerültek a karakterek rovására, ennek leginkább nyilvánvaló bizonyítéka a hosszú bámulós jelenetek megléte. Ezekben a figurák szinte alig szólalnak meg, csak néznek, ahogy mi is.

A zenét Jerry Goldsmith komponálta, a Star Wars-ban hallott művek inspirálták, és itt hangzik fel először a későbbi filmekben/sorozatokban hallható muzsika, ami egészen a Nemesis-ig felbukkant a legtöbb Trek-adaptációban. Livingston és Rodenberry sokszor összeütközésbe kerültek a forgatás során, a szkriptbe pedig Nimoy, Shatner és Kelley is beleszóltak, ezek a körülmények vezethettek a sok átíráshoz. A speciális effektekért Douglas Trumbull felelt, ő csinálta pl. a 2001: Űrodüsszeia és a Szárnyas fejvadász effektjeit. A történet baromijó, a vége pedig nagyon király, akkora ötlet van ott a felhő belsejében!:) A megvalósítás miatt viszont azoknak, akik nem látták az ezt megelőző háromévadnyi Treket, elég vontatottnak hathat. Sejtem, hogy a bemutatott filmet legalább részben átszinkronizálták, de ha tényleg így van, akkor vajon miért spórolták le a kellő helyen a feliratokat?

Vissza a készítéshez, innentől jönnek az érdekességek is: A klingon és vulkáni nyelvet/szavakat James Doohan találta ki, fiai, Christopher és Montgomery pedig statisztaként szerepeltek. Persis Khambatta csak 47 évet élt, '98-ban szívroham vitte el - egyébként indiai volt és egy alkalommal Miss Indiának is megválasztották. A haja leborotválása miatt hosszú ideig egy szépségszalonba járt kezelésekre, nehogy az újból kinövő haja tönkremenjen - a szeépészeti kezeléseket a stúdió fizette neki, cserébe az áldozatáért. Stephen Collins a Hetedik mennyország-sorozat apukájaként ismert, a Péntek 13. V. részének látomás-Jasonje, a kaszkadőr Tom Morga pedig a klingon hajó legénységében van. A klingon parancsnokot Mark Lenard játssza, aki a sorozatban Spock apját, Sareket alakította. A computer (Majel Barrett) hangját érthetetlen módon a magyarok férfihangra cserélték. A muzsikát Robert Wise kis híján visszautasította, az ismert motívum ezek után született meg. A rendező később azt nyilatkozta, hogy Goldsmith-szel volt a legjobb dolgozni azon komponisták közül, akikkel együtt forgatott.

A sorozat befejezésétől eltelt tíz év alatt a színészek megöregedtek, azonban kamera-trükkökkel, speciális világítással és maszkolással eltüntették a korosodás nyomait. Shatner nagyon kemény diétát tartott a forgatás előtt, hogy visszanyerje Kirk kapitány-formáját. A későbbi mozikban már a történet részévé vált a szereplők öregedése. Robert Wise a szédítő körülmények ellenére minden esetben nagyon nyugodt maradt, a stábtagok pedig fogadásokat kötöttek, hogy mikor forr fel az agyvize, de végül senki sem nyert, Wise ugyanis sosem borult ki - ám többször ki akart szállni, sőt egyszer még azt is javasolta, hogy végleg állítsák le a film készítését. Ralph McQuarrie, Darth Vader külsejének megálmodója, és John Dykstra, a Star Wars egyik fő effektmestere részt vett a látvány tervezésében, bár McQuarrie dizájnjait csak jó pár évvel később használták fel, a Voyager-szériában. Az eredeti sorozatban látható felszerelések közül csak Uhura kommunikációs fülese van a filmben, ugyanis ez volt az egyetlen, amit elfelejtettek újraalkotni. A megfelelő tudományos hitelesség érdekében a NASA, a Kaliforniai és a Massachusetts-i Technológiai Intézet valamint maga Isaac Asimov is a stáb segítségére volt. Stephen Collins-t DeForest Kelley segítette a forgatás alatt, ugyanis a fiatal színésznek fogalma sem volt a Trek-univerzum dolgairól. Leonard Nimoy vulkáni szemöldökeit szálanként helyezték fel az arcára, ami így két órába, kétszer annyi időbe tellett, mint a széria forgatása alatt; a hegyes fülekből pedig forgatási naponként három párnyi fogyott el:)

V'Ger-rovat:

A filmben említett 82 csillagászati egységnyi nagyság orbitális túlzás, ugyanis a Föld-Nap távolság 1 egység, a Nap-Plútó pedig 30-40 egység, vagyis elvileg a felhőnek nagyobbnak kellene így lennie, mint a teljes Naprendszernek! De láthatjuk, hogy nem akkora:) Syd Mead ipari tervező készítette a V'Ger modellt, ami 21 méter hosszú volt, és mialatt az egyik felén forgattak, a másik felét még mindig építették. A létrehozásához fát, habszivacsot, makramét, műanyagpoharat, izzólámpát, neonfényeket és stroboszkópokat is felhasználtak.

A tizenegyedik rész megjelenéséig ez volt az egyetlen Űrszekerek-mozi, ami két óránál hosszabb volt; a Superman I-II megjelenéséig pedig a világ legdrágább filmjének számított, 46 milliós költségvetésével. A premierrel egy időben a Marvel kiadott egy háromrészes képregény-adaptációt, a sztori regény formában is megjelent - a tizenegy film közül ez az egyetlen, amit maga Rodenberry írt. Ez volt az első nagyobb hollywoodi alkotás, amit egy egy évtizeddel korábbi sorozat inspirált, és amihez össze tudták szedni a teljes eredeti szereplőgárdát. A bemutatás előtt alig pár nappal készült el a végleges verzió, így tesztvetítésre nem került sor. Wise ezt később nehezményezte, azt mondta, a mozikba nyersanyag minőségben került a film, egyáltalán nem úgy, ahogy ő elképzelte. Mint már említettem, 46 millió dollárból lett és 139 milliót hozott, de a stúdió számára fél siker volt, mert sokkal nagyobb bevételre és kisebb költségekre számítottak. A kritika főként negatív volt felé, a legtöbb bírálat a kevés akció és a túlzott látvány-orientáltság miatt érte. A színészeket és karaktereket pozitívabban fogadták. A megnövekedett költségek miatt a mindenképpen betervezett folytatásra kevesebb pénzt szántak, a felelősnek tartott Rodenberry-t pedig kizárták a későbbi alkotói folyamatból. Mégis, ennek a mozinak a sikere vezetett ahhoz, hogy Hollywood egyre inkább a '60-as évek sorozataihoz fordult a nyersanyagokért.

1983-ban az ABC bemutatott egy tv-s verziót, ami plusz tizenkét percnyi anyagot tartalmazott, ugyanakkor ez olyan részekből állt, amiket Wise szíve szerint soha nem mutatott volna be. A rajongói nyomásra 2001-ben elkészült a Director's Cut, ami négy perccel hosszabb a mozisnál és ezáltal a Star Trek I. olyanná vált, amilyennek a rendező mindig is szerette volna. Ez a verzió jóval pozitívabb fogadtatásban részesült, mint a filmszínházas eredeti.

Nekem tetszett, legalább jobban megismerhettem a régi figurákat és részese lehetettem egy igazán nagy kérdéseket felvonultató, óriási meglepetést tartogató kalandnak. Ha eltekintünk az első pár perc unalmától, a megfelelő helyeken is kapunk feliratot hozzá és átadjunk magunkat a látványnak, akkor egy nagyon jó sci-fit láthatunk.

Pontozás:

imdb: 6.4 (6 év alatt 0.2-t emelkedett.)

Szerintem. 5/5 (A történetben lévő nagyszerű csavar miatt nincs szívem levonni:))

Hírek:

- George Takei most is öt filmen dolgozik, ezek közül szerintem a Larry Crowne című az egyetlen érdekes, amiben Tom Hanks-szel játszik. Egy 50-es éveiben járó pofáról szól, aki visszamegy a középiskolába:)

- Nichelle Nichols is filmezik most, de semmi számomra érdekesben nem szerepel majd.

Ma láttam a Khan haragját, arról majd holnap olvashattok - ha elég gyors leszek. Jelen cikkemhez elég sok dolgon átsiklottam, de így is két napon át írtam, remélem tetszeni fog nektek!

     Ha minden családi moziként eladott film ilyen lenne, akkor jobb világban élnénk. Mert manapság azt is ilyen néven reklámozzák, amiben természetfeletti dolgok, meg gyilkosságok és mittudomén, beszélő állatok szerepelnek. Szóval jó sok szemét.

     Ezt a filmet (a folytatások nem érdekelnek) mindig is szerettem. A főszereplő egy bernáthegyi, aminél aranyosabb dög nincs is ezen a bolygón, talán csak a panda. És ha már van állat, kellenek gyerekek is, szóval a középpontban egy háromgyerekes család áll, Newtonék, a családfő pedig nem Isaac, hanem George (Charles Grodin). Van még egy feleség (Bonnie Hunt) és három gyerkőc, kicsik-nagyok. Egy nap szó szerint besétál hozzájuk egy tündéri kölyökkutya, akit elneveznek Beethovennek. Az apuka, saját bevallása szerint az élete tönkremenetelét köszönheti az egyre növekvő jószágnak, ám később számára is világossá válik, hogy a család teljes jogú tagja a kedves behemót. Viszont amikor szembesül a kutyus iránti érzelmeivel, Beethoven már egy velejéig gonosz és kísérletező kedvű állatorvos (Dean Jones) kezében van. De a megsüketült német zseniről elnevezett négylábút nem olyan fából faragták, hogy ne lenne ötlete a kiszabaduláshoz. És Newtonék is bármire képesek, hogy visszakapják a bús képű ebet...

    A kutyuskát nem tudnám elég jelzővel illetni, annyira aranyos. Charles Grodin nekem garancia a biztos nevetésre, az egész film kedves és csak helyenként csordul túl az ömlengésnek köszönhetően. Ez még akkoriban készült, amikor nem fulladtak bele a mozinézők az állatos filmekbe, jó sok kiaknázható lehetőséget adott a bernáthegyi növekedése a röhögéshez. A kutya minden családtagnak segít valamilyen módon, és kiemelt fontosságú George-hoz fűződő viszonya.

    A mellékszereplők esetében pedig teljesül a sztárparádé fogalma. Stanley Tucci és Oliver Platt két nem túl okos, ám kevés ízléssel rendelkező kóklert alakít, akik segédkeznek a gonosz állatdokinak. Megtekinthetjük, milyen frizurával rendelkezett 1992-ben David Duchovny, aki bizonyos kultúrákban Mulder ügynökként ismert. Az egyik gyermek (Christopher Castile) az Egyről a kettőre című sorozatból lehet ismerős (amit asszem, megint elkezdtek sugározni egy adón). A stáblistán az Edmont Dantes álnév mögött valójában John Hughes rejtőzik, akinek többek között a Repülők, vonatok, automobilok címmel rendelkező gyöngyszemet is köszönhetjük.

     Szerintem ez a maga nemében egy kiváló film. Vannak benne gagyi dolgok és hát persze, hogy hatásvadász, de Beethoven nagyon ölelni való. A névrokona pedig egy zseni volt. Például ez is egy kiváló darab a munkásságából:

Áldott, Békés Karácsonyt kívánok minden kedves olvasónknak!:)

A sportot szerintem jobb játszani, mint nézni, ezért nem szoktam se meccseket, se Forma-1-et, se semmi ilyet bámulni. Viszont szívesen játszottam régen focit, szeretek biciklizni, pár éve kosaraztam egy kicsit - de ahogy régen, ma is szeretem a sportos filmeket. Legyen szó jégkorcsolyáról (Jéghercegnő), hokiról (Kerge kacsák), amerikai fociról (Emlékezz a titánokra!), bobról (Jég veled!) vagy bármi másról, én leülök és megnézem. Ezúttal a kosárlabda áll a középpontban, ráadásul egy nem akármilyen moziról beszélünk, de ezt majd később, előbb a sztorit:

1951, USA. Indiana állam egyik aprócska, eldugott városkájában, Hickory-ban a legkedveltebb sport a kosárlabda. A helyi kis középiskola csapata a város aprajának-nagyjának életében fontos szerepet játszik: fiúk, bátyjak, öccsök vezetik a labdát Hickory színeiben. A legutóbbi edző halála után érkezik a városba Norman (Gene Hackman), aki annak idején jó nevű edző volt a főiskolás ligában, ámde egy régi meccsen elkövetett különös szabálysértése miatt hosszú időre hátat fordított e sportnak. Érkezése után kezdetben csak barátja, a suli igazgatója (Sheb Wooley) támogatja, a legtöbb helyi ellenséges vele szemben, a csapatát alkotó srácok nem értik, miért kell hirtelen mindent másképp csinálni, a legtehetségesebb fiú pedig még csak hallani sem akar az új edző játékáról.

Normannek van mit rendbe hoznia, újra kell építenie a teamet, tiszteletet kivívnia nekik és magának, meg hát győzelemre vezetnie őket. Rögös úton menetelnek a siker felé, a tréner pedig maga mellé veszi a rossz hírű, részeges kosár-szakértő Shootert (Dennis Hopper) és lassan beleszeret az egyik csinos tanárnőbe is (Barbara Hersey). A Hickory egyre feljebb jut a bajnokságban, mialatt magánéleti válságok, a szülők és a város lakói nehezítik a helyzetüket, a nagy kérdés pedig lassan egyre égetőbbé válik: Nyerhet-e az állami bajnokságban egy ilyen aprócska csapat - egyáltalán eljuthatnak-e odáig?

Nem számítottam semmi érdekesre, csak úgy "mert miért ne"-alapon ültem le elé és bevallom, az eleje elég unalmas volt. Aztán viszont, amint elkezdődtek az edzések és felbukkant Hopper is, egyre jobb és izgalmasabb lett! Gene Hackmant egészen különös volt látni ebben a szerepben, de remekül alakított, végig szurkoltam neki, hogy elérje a célját. Érdekes volt, ha csak pár percet szerepelt is a Purple People Eateres Sheb Wooley aki egy szimpatikus öregurat kelt életre. A legjobb viszont mindenképpen Dennis Hopper. Annyira hitelesen játssza a problémákkal teli, a családjától eltávolodott alkoholistát! Tényleg remekelt! A rendező David Anspaugh és az író Angelo Pizzo szinte mindig sportos filmeken dolgoznak, ezúttal pedig egy valós eseményen alapuló mozit hoztak össze. A legjobb dobás az 1954-es Indiana állambeli bajnokságon alapszik, ahol a kicsi, de annál tehetségesebb Milan Indians csapata elérte a végső győzelmet, gyakorlatilag a semmiből indulva. Az elején lévő pár unalmas percet leszámítva izgalmas alkotást láthatunk, szimpatikus karakterekkel. A többi hasonló témájú művel szemben itt egyértelműen az edzőn van a hangsúly, végig őt követjük, a játékosok csak mellékalakok (általában fordítva szokott lenni, vagy kb. ugyanannyira fontosak a játékosok, mint a "főnök").

Érdekességek: A hosszasan imádkozó srácot a valóságban Scott Summers-nek hívják - pont úgy, ahogy az X-Men Küklopszát:) Dennis Hopper alakítása Oscar-jelölést hozott számára, amit azonban nem kapott meg. A pályára berontós jelenetében a rendkívül élethű instabil mozgását úgy érte el, hogy az "Action!" elhangzása előtt tíz másodpercen át egy helyben forgott és elszédült:) A nagy öreg ez év május 29-én hunyt el, 74 évesen. Angelo Pizzo segédrendező és producer is volt. A Hoosiers a hoosier szó többesszáma, ami az amerikai angolban az Indiana államban lakókra használt kifejezés - mivel ezt Európában nem ismerik, ezért lett a címe The Best Shot, vagyis A legjobb dobás. A zenét Jerry Goldsmith szerezte, akit szintén jelöltek a Filmakadémia díjára, de ő sem nyerte meg. Az Orion stúdió mindössze 6 millió dollárt és kevés segítséget nyújtott a filmhez, valamint a szereplők és a készítők egy része sem fűzött nagy reményeket hozzá. A zord körülmények ellenére több mint 28 milliót hozott és a már említett két Oscar-jelölést. Ezen kívül a Hoosiers-t a világ egyik legjobb (ha nem a legjobb) sportfilmjének tartják. A USA Today újság olvasói a legjobbnak szavazták, az Amerikai Filmintézet Top 10-es sport témájú mozik listáján a negyedik helyezést kapta.

Nekem tetszett, azt kaptam kb., amit elvártam. A dráma jellege igen erős, vagyis nevetni nem nagyon lehet, csodálkozni és izgulni viszont annál inkább! A szerelmi szál az egyetlen, amit erőltetettnek véltem, talán enélkül is megállta volna a helyét. Aki szereti az ilyen filmeket, az nézze meg, biztosan tetszeni fog neki, de hangsúlyozom ismét, nem vígjátékról van szó.

Pontozás:

imdb. 7.6 (6 év alatt 0.1-et emelkedett.)

Szerintem. 4/5 (Az unalmas kezdés és a szerelmi szál fölöslegessége miatt.)

Hírek:

- David Anspaugh megint sportfilmet rendez, a Phenomot 2012-ben mutatják be - egy ifjú kosaras-tehetség személyes tragédiáját tárja elénk.

- Barbara Hersey-t a Natalie Portman főszereplésével készült Black Swanban láthatjuk mostanság.

Ma volt szerencsém látni az eredeti Star Trek mozifilmet, erről legkésőbb holnap olvashattok. Elhatároztam, hogy az AXN-en induló Űrszekerek-filmmaratont végig fogom nézni, így a maradék öt Trekről is írhatok majd:) Mozsárágyú nemsokára jelentkezik a Beethoven (mint kutya) elemzésével, ez a hétvége és a jövő hét pedig számos remek filmmel fog szolgálni, így az óévet rengeteg bejegyzéssel búcsúztatjuk majd (már ha kicsit gyorsítok a szokásos 2 napos tempómon:D)!

Egyre kevesebb olyan film van, amiben Terence Hill és/vagy Bud Spencer a főhős, de nem láttam még. Ez volt az egyik közülük, de tulajdonképpen nem lettem gazdagabb semmivel attól, hogy megnéztem.

A mű két órás, de hogy miről szólt az első 50 perc, azt lehetetlenség megmondani. Először láthatunk egy egészen brutálisra sikerült, vérbeli western-jelenetet, amit maga Sergio Leone mester rendezett. Úgy tűnik, mintha nem lenne sok értelme, de a vége nagyot üt! Plusz a csirkét zabáló hapsi sátáni mosolya valami fergeteges! Ezek után viszont megszólal egy elég bárgyú, vidám kis zene (Ennio Morricone a szerző!) és meglátjuk, amint Terence Hillt letaszigálják egy postakocsiról - ez még itt vicces is.

Innentől jön a "nem értem"-rész. A film kb. 40. percében kiderül, hogy a Leone-féle nyitó képsornak vajmi kevés jelentősége lesz a folytatás szempontjából, de az itt következő Hill és Klaus Kinski nevével fémjelzett eseménysornak egyszerűen nincs értelme! A kék szemű valamilyen trükköt csinál meg és ehhez van szüksége a mit sem sejtő Kinski figurájára, akit megtréfál. Azonban az egymás után következő események megtörténte, maguk az események és a későbbi jelentőségük teljességgel érthetetlenek, követhetetlenek és nem is tudom, miért vannak a filmben. Pisztolyok ugranak ki a semmiből, a karakterek motiválatlanok, én meg csak bámulok.

Utána jön a többi főhős bemutatása. Az első jelenetben látható gonosz pofa egy a négy közül (talán ő a zseni, de lehet, hogy egy haver?), aztán ott van a trükkös tolvajpáros, Bill (Robert Charlebois) és Lucy (Miou-Miou). Az ő bemutatásuk kicsit hosszúra sikerült és szintén elég követhetetlen. A kuplerájos részben totál logikátlanul bukkannak fel szereplők, az éneklés pedig egyenesen borzalmas, hagyniuk kellett volna az eredeti olasz szöveget, nem aláénekelni angolul, mert így rossz nézni.

Na, itt indul a film, jó 45-50 perccel a kezdés után. A három lókötő (Miou-Miou, Hill, Charlebois) felhasználva egyikük hasonlóságát egy halott ezredeséhez, 300 000 dollárt akar ellopni az 5. lovasezredtől. De őket sem ejtették a fejükre, Cabot őrnagy (Patrick McGoohan) és az őrmester (Raimund Harmstorff) rájönnek a csalásra. Viszont míg a két tiszt katonáikkal a vörös képű Billt és a szép Lucy-t kergetik, addig Joe (Hill karaktere) a háttérből mozgatja a szálakat. Besúgók, indiánok, vasútépítők, aranyhegyek és egymás kölcsönös kijátszása kövezik a három gazember útját - de végülis kié lesz a pénz, az arany, a dicsőség és a nő?

Ha az első 45-50 percet kivágták volna, vagy valahogy máshogy forgatják le, akkor ez egy sokkal jobb film lenne. Azokban a jelenetekben alig van poén, szinte semmi érdekes nem történik, de annyi hülye képtelenséget hordtak össze bennük, hogy csak na. Hill ugyanolyan laza és magabiztos, mint mindig, de itt nem kerül előtérbe a csajozós mivolta. Miou-Miou nagyon édes nő volt anno, olyan kis aranyos, buta szőkét alakít, akiért valójában minkét társa odavan, de ő csak kínozza a férfiakat. Robert Charlebois-nak igen érdekes arca van és érdemes tudni róla, hogy zeneszerző is, de nem volt valami szimpatikus nekem. A tulajdonképpeni rendező és író Damiano Damiani, aki ezen kívül semmi érdekeset se csinált - ezen alkotás megszületését viszont egyértelműen Sergio Leone-nek köszönhetjük. A nagy rendező a Nevem Senki sikerén felbuzdulva kitalált egy történetet, hozta magával Morricone-t és a pénzét, hogy majd csinálnak valamit, ami végülis a Senki folytatása lenne.

Tudnunk kell, hogy az eredeti negatívok nagy részét valaki a forgatás után ellopta, így a végeredményt fel nem használt jelenetekből és alternatív szögekben felvett anyagokból kellett összedobni. Az eltulajdonított kópiák a mai napig lappanganak valahol... (Ezzel talán meg lehet magyarázni az első óra inkoherenciáját.) Az így összefércelt mű az európai filmszínházak pénztáraiban remekül teljesített, de a kritika nagyon lehúzta (megértem őket), sőt, Leone-nek se tetszett a végeredmény, ezért levetette a nevét a stáblistáról.

Pár érdekesség: A Jó, A Rossz és A Csúf direktorának ez volt az utolsó westernje. Morricone zenéjét dicsérték a hozzáértők, a film muzsikája erőteljes hasonlóságokat mutat a Nevem Senkiével és felcsendül benne a Für Elise ismert motívuma is.

Ez a film nem a legjobb, ha az első órát kibírjuk, akkor viszont remek szórakozást nyújt. Jó szívvel ajánlani fanatikus Hill-rajongókon kívül senkinek sem tudom. 

Pontozás:

imdb: 6.4 (6 év alatt 0.4-et emelkedett.)

Szerintem: 2/5 (Leone, Morricone, Hill és Miou-Miou miatt, de ez sem elég többre.)

Nagy valószínűséggel megnézem majd A nagy dobás című Gene Hackman-mozit, jövő héten pedig rengeteg jó filmet ad majd a tv, úgyhogy rendületlenül "dolgozunk" tovább. (Erről elkészült az elemzésem.)

Ez az egyik olyan mozi a világon, amiről biztos, hogy mindenki hallott, még ha nem is látták. Jack Lemmon, a vígjátékok egyik régebbi koronázatlan királya; Tony Curtis, a híres "magyar" és Marilyn Monroe főszereplésével Billy Wilder Some Like It Hotja meghódította a világot. Annak ellenére, hogy egy 50 éves filmről beszélünk, ez a remek komédia ma sem veszített frissességéből, humorából és eredetiségéből. Lássuk, miről szól:

A '20-as évek végi Chicagoban a szesztilalom és Al Capone idejében az egyik közismert besúgó feldobja a nagykutya Spats-et (George Raft), az alvilág hercegét, aki így elveszíti fő bűnbarlangját. A "hála" persze nem marad el, az éneklő madárkát és bagázsát több száz acéllövedékkel díjazzák. Azonban a helyszínen ott van két fickó, akik teljesen véletlenül kerültek oda éppen akkor és a gengszterek szerencsétlenségére még meg is tudnak lépni. Egyikük a szaxofonos Joe (Curtis), a másik a nagybőgős Jerry (Lemmon). A két zenész egyébként is éppen munka után kutat, mert minden pénzük (és kabátjuk) rámegy az agárversenyre, a szerencsétlen szemtanúság miatt pedig menekülniük is kell. Furcsa és őrült módon kapóra jön nekik egy zenekar, akik éppen szaxofonost és bőgőst keresnek - a gond csak az, hogy nőket.

Hőseink azonban vastag sminkben és szoknyában, magassarkú cipőben és parókában mégiscsak be tudnak állni a bandába. Csakhogy mindketten nagy gondba kerülnek, mikor meglátják az őrülten szexi énekesnőt, Virágot (Monroe). A két svindler elkezd versenyezni Virág kegyeiért, közben fenn kell tartaniuk álcájukat és ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, mert még ezek után is annyi minden/mindenki fogja akadályozni őket, hogy csak na! Vajon melyiküké lesz végül a Nő és ki marad hoppon?

Bevallom, ezelőtt talán egyetlen filmet sem láttam Tony Curtis-szel, se Marilynnel, de így együtt, pláne a nagy kedvenc Lemmonnal, egyszerűen POMPÁSak:D Joe a sármos, macsó fickó, de fineszes is és mindent megtesz, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy akarja. Társa, a kissé hebehurgya, rászedhető Jerry pedig megcsinál neki akármit, rábízza a pénzét, sőt az életét is.

Marilyn Monroe maga A Szépség, A Nő, a mai napig megtestesítője e fogalmunknak, ahogy az észt Einsteinhez, a rock'n rollt Elvis-hez társítjuk. Monroe csodás szépsége mellett kellemes énekhanggal is rendelkezett, azonban tudnunk kell róla, hogy nagyon gyatra színésznő volt. Képtelennek mutatkozott a szövegek megtanulására, még a legegyszerűbb mondatokat se bírta elmondani hiba nélkül. Különösen legendássá vált ennek a filmnek a forgatása, amelyről igazán elképesztő pletykák maradtak fent. Például, a "Hol a bourbun?" mondat helyes elmondása ötvenkilencedszerre sikerült és állítólag itt is utólagos alákeverést hallhatunk a filmben.

Az ominózus telefon-beszélgetéses jelenetnél, mikor Curtis búcsúzik tőle, látható a szemmozgásából, hogy a szőke szexikon olvassa a szövegét egy tábláról, ezen kívül a felvételekre több órás késéssel érkezett meg és sokszor nem volt hajlandó kijönni az öltözőjéből se. A forgatás során Monroe terhes volt (sosem született gyermeke, de többször áldott állapotba került), ezért a legtöbb sajtófotón egy dublőrnő testére montírozták rá a fejét - Evelyn Moriarty-éra, aki sokszor helyettesítette őt. Azonban Marilyn minden rigolyája és a vele való munka nehézsége ellenére maradandó, amit ebben a filmben alkotott. Rá még ma is mindenki emlékezik, vágyakoznak utána a férfiak, míg a mai hasonló kategóriába sorolt akárkikről ugyanezt szerintem már két év múlva se lehet majd elmondani...

A mellékalakok egytől-egyig kitűnőek, talán még Joe E. Brownt emelném ki külön, aki az öreg, szoknyabolond milliomost alakítja. A cselekmény alapja Robert Thoeren és Michael Logan története, amiből már 1951-ben készült film Németországban: a Fanfaren der Liebe kb. ugyanerről szól, csak a gengszter-szál nincs benne. Sokan úgy gondolják, emiatt a Van, aki forrón szereti remake-nek számít.

Egyébként rengeteg ötletes megoldás látható, nagyon sok kitűnő poént kapunk, amik még mindig viccesek, és megnézhetjük, hogy a női ruhában bujkáló férfi-motívumot lehet gusztustalankodás nélkül is humorossá tenni.

Érdekességek: Tony Curtis azt állította, hogy a '40-es évek végén szeretők voltak Monroe-val, a forgatás idején viszont nagy botrányt kavart, mikor lazán odavetette a stábtagoknak, hogy olyan érzés megcsókolni Marilynt, mint Hitlert:) A nagyszerű tangózós jelenetekhez Lemmont és Brownt George Raft tanította meg erre a táncra, órákig gyakorolt velük. A főszereplő férfiak álruhája olyannyira tökéletes volt, hogy próbaként végigsétáltak a Goldwyn-stúdión, sőt, még a női wcbe is bementek sminket igazítani és sehol nem ismerték fel őket, arra sem jöttek rá, hogy valójában nem nők:) A Josephinné avanzsált Joe női hangja nem Curtis-é, hanem Paul Frees szinkronszínészé. 

A Van, aki forrón szereti fekete-fehér film kategóriájában megkapta az Oscar Legjobb Jelmez díját, valamint három Golden Globe-ot elnyert: Legjobb Vígjáték, Legjobb Női Főszereplő (Monroe) és Legjobb Férfi Főszereplő (Lemmon). A valaha készített egyik legjobb filmként tartják számon széles e világon. Az Amerikai Filmintézet szerint a világ 22. legjobb filmje, de a 100 legviccesebb kategóriában első. Az Entertainment Weekly újság listáján a 9. helyet foglalja el, de ők is a világ legjobb vígjátékának választották. 2000-ben megválasztották a valaha készült legjobb amerikai komédiának is.

Billy Wilder írta, pénzelte és rendezte. Nehemiah Persoff, "Kis Bonaparte" alakítója az egyik a szereplők közül, aki még mindig él, 91 éves! Joan Shawlee (Szirup Susan) pedig egy nappal a születésem előtt halt meg, 1987. március 22-én, 61 évesen - lehet, hogy az ő lelke szállt belém?:)

Az egyik fekete ruhát, amit Marilyn Monroe a filmben visel, 2008-ban találta meg egy kaliforniai fickó a gardróbjában - a becses ruhadarab értéke körülbelül 250 000 dollár!

A Some Like It Hot majdnem 3 millió dollárból készült és 25 milliót hozott. 1961-ben lett belőle egy pilot-epizód, sorozatot akartak faragni a történetből, de ebből végül nem lett semmi. 1972-ben Sugar címmel színpadra állították, a mű 505 előadást élt meg, 2002-ben maga Tony Curtis is fellépett benne, ezúttal az eredetileg Joe E. Brown által játszott milliomos szerepében:) 1975-ben pedig elkészült a film indai változata, a Rafoo Chakkar, ami hazájában óriási siker lett.

Bátran ajánlom bárkinek, akinek van még igazi humorérzéke és némi intelligencia is szorult bele. Nekünk nagyon tetszett!

Pontozás:

imdb: 8.3  (6 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Készül a Marilyn Monroe: Murder on Fifth Helena Drive című dokumentumfilm, ami állítólag lerántja a leplet a szexbálvány rejtélyes haláláról.

- Tony Curtis ez év szeptember 29-én hunyt el, 85 éves korában. Ugyanakkor jövőre mégiscsak láthatjuk majd utolsó filmjében, a Morella névre hallgató fantasy-horrorban.

Tegnap nem néztük meg az Űrgolyhókat, meglátjuk, mikor lesz legközelebb valami izgalmas. Most jönnek az ünnepek, ilyenkor sok szórakoztató filmet adnak, szóval lesz mit olvasnotok majd a Filmrajongó hasábjain! (Később az említett filmről mégis lett cikk a blogon, természetesen Mozsárágyútól.)

     A legendás páros nem kevésbé legendás filmjének folytatása.

     Jack Lemmon és Walter Matthau, azaz Felix Ungar és Oscar Madison. Előbbi kimért, precíz, hipochonder és álmodozó; utóbbi imádja a szerencsejátékokat, a belevaló csajokat, szörnyen lusta és jó kedélyű. A 30 évvel korábbi filmben kiderült, mi lesz, ha összeköltözik a tűz és a víz. Ezzel szemben most "csak" együtt utaznak gyermekeik esküvőjére (Felix lánya és Oscar fia házasodik).

     Őszintén szólva olyan régen láttam az eredeti filmet, hogy nem igazán emlékszem rá, de a fő konfliktusforrás természetesen akkor is és most is a főhősök eltérő személyisége. Mindent másképp látnak, ha megkérdeznénk, egyből rávágnák, hogy ki nem állhatják egymást, ám mégis valami különös oknál fogva barátok. A sok acsarkodás, a másik ugratása mellett bármikor képesek egymást kihúzni a pácból és együtt minden akadályt legyőznek. Legyen az egy beszorult wc-ajtó vagy akár a sivatag.

     A két komikus hozza a formáját, egyszerűen utánozhatatlanok. A magyar szinkront is eltalálták, Zenthe Ferenc és Szilágyi Tibor kölcsönzi hangját a két "öregnek". Az úgynevezett ródmúvik alapvetően népszerűek, sok lehetőséget rejtenek magukban, így van ez megint. Fura figurákkal találkoznak, különböző járművek segítik vagy hátráltatják őket az előrejutásban, az utazás végén pedig rokonokká válnak, már ha a vőlegény is úgy akarja...

     A zene, melyet Alan Silvestri jegyez, kiválóan támogatja a jelenteket, hát még az ikonikus főcímdal, melyet a vicces nevű Neil Hefti szerzett. Nincs ember, aki ne ismerné. A mellékszereplők közül érdemes megemlíteni Richard Riehle urat, akinek a karaktere szándéka ellenére ismerkedik meg a főszereplőkkel. Többször egymás után. Egy pár pillanatra föltűnik Amy Yasbeck is. A poénok sem amolyan egyszerű megmosolyogtató valamik, hanem váratlanok, frappánsak és teljességgel elsöprőek. Mármint szerintem. A két színész közti különleges kapcsolatnak köszönhetően maga a film is különleges. Persze bukás volt minden értelemben, de a legtöbb folytatás mindig az. Én bármire vevő vagyok, amiben ez a két fazon szerepel, együtt vagy külön-külön, mindegy.

Az alkotás egyik kiemelkedő fontosságú részlete egy bőröndhöz kapcsolódik. Így következzék az Ebből lett a békávészignál rovat:

Másodszor ment ez a Film+-on és örülök, hogy most megnézhettem. Mint utólag kiderült, még a listámon is rajta volt. Eddig mindössze egy képet láttam belőle és egy ajánlót olvastam a műsorújságban, de már ez alapján gondoltam, hogy ebben többről van szó, mint ami elsőre látszik. Ugyanis ezek a hősök maguk az Igazság Ligája! Az eredeti Liga a DC Comics legnagyobb szuperhőseiből tevődött össze: Superman, Batman, Flash, Wonder Woman, Green Lantern, Martian Manhunter és Hawk Girl voltak az alapítói (legalábbis a rajzfilmben), később pedig még számos hős belépett, hogy megküzdjenek a Föld szupergonoszaival és a galaxis más részeiből érkező fenyegetésekkel. És hogy mi lett ebből a nagyszerű alapanyagból? Hát ez:

Amerika egyik nagyvárosát (már nem emlékszem a nevére) az Igazság Ligája nevű szuperhős-csapat védi: Zöld Lámpás (civilben szoftverkereskedő és bukott sármőr), Tűz (civilben tehetségtelen színésznőcske), Atom (civilben fizikatanár és vesztes) és Villám (civilben épp munkanélküli). A társaság egy háztartásban lakik, ahol különböző emberfeletti erejüket is használják a mindennapokban, pl. takarításhoz, tv-szereléshez, stb. Hamarosan megjelenik a gonosz Időjós (Miguel Ferrer), aki képes irányítani az időjárást, így hozva pusztulást a hősök városára. Ezalatt pedig az egyszerű kutatónő Tori (Kimberly Oja) egy véletlen baleset során fagyasztó-képességre tesz szert, így hamarosan a Ligában találja magát, ahol új barátai és az őket vezető J'onn J'onnz (David Ogden Stiers) segítenek neki képessége kontrollálásában - az öt emberfeletti erejű harcos pedig együtt száll szembe az Időjóssal! De vajon fel tudják-e venni a versenyt a természet pusztító erejével?

1997-ben a számítógépes grafika még nem volt valami fejlett, de ennek ellenére szerintem a speciális effektekkel nincs gond. A "színészekkel" és a valódi színészek hiányával viszont annál több van, nem beszélve a szörnyen gagyi cselekményről. Miguel Ferrer mellett ismert arc még David Krumholtz, itt éppen egy pattogó srác, aki meg akarja hódítani a lófejű Tüzet. Szerintem a csúcs a feltűnően nagy hasa ellenére is jól játszó David Ogden Stiers, aki tökéletesen hasonlít a Martian Manhunterre, nagyon örültem, hogy az eredeti Ligabeli kedvencem megelevenedik a vásznon. Az öt hőst alakító emberek közül csak Atom, vagyis John Kassir dolgozik jelenleg is, a többiek már egy ideje nem kaptak szerepet - de ez érthető.

A legnagyobb gond persze az, hogy nem tudták a legtöbb valódi hőst megszerezni. Flash, Green Lantern és a The Atom igazi DC-karakterek, ahogy J'onn is, viszont a leginkább előtérben lévő Tűz nem, ezen kívül se Batman, se Superman, se Wonder Woman, se Hawk Girl... Tudnunk kell, hogy az olyan, elsőre megmagyarázhatatlan jelenségek, mint a vendégszereplők listája, a hősökkel készülő interjúk vagy az erőltetett komédiázás mind annak az eredményei, hogy a Justice League of America egy készülő tv-sorozat bevezető epizódjaként jött létre. Viszont olyan szinten megbukott, hogy végülis a szériából nem lett semmi, az elkészült filmet pedig az USA-ban be sem mutatták.

A rendező személye érdektelen, de a segédrendező az a Lewis Teague volt, aki a Cujot vagy a Macskaszemet is letette az asztalra - igaz, ő nincs a stáblistában, de egy ilyen emberrel a fedélzeten nem értem hogy tudtak valami ekkora gagyit csinálni. Számomra a legfájóbb, hogy még száz és ezer egyéb hős közül választhattak volna, csinálhattak volna egy kevésbé béna ellenfelet és egy sokkal komolyabb koncepcióba is rakhatták volna a szereplőket. Ebben az alapanyagban annyi lehetőség van, nézzetek csak meg egy Justice League-rajzfilmet, baromijó, sokkal jobb, mint ez és korántsem került ennyibe. Most is az "aranyból szart csinálunk" esete áll fent...

Az ötödik hős csak negatív kritikát kapott: szidták Stiers túlsúlyos marslakóját, az effekteket, a sztorit, a hős-szerkókat és a karakterek hihetetlen fokú eltérését az eredeti, hasonló nevű elődjeiktől. A Liga alkotóinak se tetszett, szóval abszolút bukás lett. Szerintem Stiers-szel nem volt gond, még John Kassir se annyira rossz, a Flash-effektek kifejezetten tetszettek és az Időjós álarca is, de egyébként minden egyéb nagyon-nagyon béna benne, tehát semmiképp nem nevezhető jó filmnek. Kár a remek hősökért, hogy így keltek életre először filmen...

Pontozás:

imdb: 3.2 (6 év alatt 0.2-t csökkent.)

Szerintem: 2/5 (A Martian Manhunterért és a JLA iránt érzett alapvető tisztelet miatt.)

Hírek:

- David Krumholtz Jim Carrey-vel játszik majd az erősen balsiker-szagú Mr. Popper's Penguins című pingvines vígjátékban...

- David Ogden Stiers a PiROSSZka 2-ben lesz hallható.

Készül a Furcsa pár 2. és a Van, aki forrón szereti elemzése, ma este pedig valószínűleg az Űrgolyhókat nézzük majd.

      Emma Thompson és Dustin Hoffman jutalomjátéka.
 
      Előbbi egyedülálló londoni nő egy unalmas állással, ám jófej munkatársakkal. Édesanyja (Eileen Atkins) folyton hívogatja, mindig ellátja őt valami aggódni valóval. Barátnője ezért vakrandit szervez neki, ami gyakorlatilag el sem kezdődik, máris vége van. Dustin Hoffman pedig egy kiégett reklámzene-író, aki lánya esküvőjére érkezik Londonba. Nem elég, hogy kénytelen elviselni a puccos fogadás végtelenül sznob résztvevőit és a volt feleségét (Kathy Baker), kiderül, hogy lánya a mostohaapjával akar végigvonulni az oltárig.

      Még a reptéren találkozott Kate (E. T.) és Harvey (D. H.), ám akkor csak futólag. Aztán a véletlennek köszönhetően együtt ebédelnek a repülőtér bárjában, és a kezdeti távolságtartás lassan kölcsönös vonzalommá alakul kettejük közt. Rájönnek, hogy az élet tartogat még számukra boldog pillanatokat, és Kate arra is ráveszi újdonsült ismerősét, hogy megjelenjen lánya lagziján. (Amolyan szolid kis lakodalomról van szó, senki nem is részeg, sehol egy "kékaszeme". :)) Egyre többet megtudnak a másikról és végül szóba jön a folytatás. Lehet-e jövője ennek a hirtelen találkozásnak, vagy bele se kezdjenek inkább?

      Mindenféle 3dé élménytől, űrlényektől, unalmas poénoktól, ripacsoktól és ikszfaktoroktól mentes filmmel állunk szembe. Már ha szemből nézzük a tévét. Mindenki Esőembere, ugyebár nem kell magyaráznom, hogy egy igen megnyerő fazon, legalábbis én mindig annak találtam. Ebben is elér bármit fura arcberendezését mosolygóssá átalakítva. Emma Thompson is remek, őt bármikor elfogadnám barátnőmnek. Szóval két tüneményes ember. Azért néhol észrevehető az alkotásban egy-egy klisészerű jelenet, és annak ellenére, hogy a mai igényeknek nem megfelelő a film - értsd, nem történik benne igazából semmi -, azért mégis jól sikerült.
A Felforgatókönyvben dolgozott először együtt Thompson és Hoffman, és annyira egy hullámhosszon voltak, hogy muszáj volt megint egy produkcióban közreműködniük.

      Jó kis film.

      A női főszereplő majd' 30 évvel ezelőtt ilyen kis gyöngyszemekben is látható volt:

Már csütörtök óta semmi érdekes filmet nem ad este a tv, ezért terveztem, hogy megnézek valamit a gyűjteményemből, amiről még nincs cikkünk. Ott van az eredeti videokazettás A rém, ami viszont eléggé nyomasztó, valamint van még három eredeti dvdm is, amiket szintén nem láttam, de ezek viszont már szerepelnek itt. Úgyhogy elkezdtem végiglapozgatni a címeket a felvett videók közül és kb. a harmadik volt a sorban ez. (Azóta már a Monster is csatlakozott a blogon található írások sorához.) Mikor elkezdtem rajongani Christina Ricciért, akkor minden fellelhető filmjét megnéztem, még az olyan borzalmakat is, mint a Nem ér a nemem vagy a Csak az a szex. Ekkoriban adta a tv A világ legnagyobb tölcsérét, amit azonnal felvettem videóra, viszont már évek óta nem láttam, de most valahogy még aktuális is volt tegnap...

Baxter egy 87 lakosú, apró városka az USA-ban, ahol szinte semmi nem történik. A hely mégis nevezetes Mr. Baxterről, aki eltervezte, hogy strandot csinál a sivatag közepére és mellé felépítette Amerika legnagyobb fagylaltos tölcsérét is. Azonban egyikből sem lett jövedelmező vállalkozás...

Ez a különös attrakció vonzza ide Davidson professzort (John Heard), a popkultúra kutatóját. A prof. magával hozza divatos, hollywoodi álmokat kergető lányát, Skye-t is (Kate Hudson), aki már az első pillanattól unja az egészet. Mr. Baxter viszont nemrég életét vesztette, így a túra céltalanná válik, ráadásul a közelben lévő kólagyár kamionja balesetet szenved a városka határában és a sofőr rejtélyes körülmények közt meghal. Az FBI karantén alá veszi a városkát, senki se ki, se be - Skye így kénytelen elvegyülni a helyi céltalan fiatalok közt. Egyikük, az apja álmát kergető Blue (Brendan Sexton III) az első pillanatban beleszeret a lányba és a halál árnyékában összekovácsolódó kis csapat, ha lehet, még jobban összebarátkozik. Te mit tennél a helyükben, ha ez lenne életed utolsó napja?

A Desert Blue-nak van egy hangulata, amit nem lehet leírni. Aki hozzám hasonló beállítottságú, vagy egyedül van, kicsit talán szomorú is, vagy csak rá tud hangolódni, annak óriási lesz látnia! Van benne valami elképesztő atmoszféra, amitől ha megnézem, mindig kicsit szebbnek látom az életet, kicsit jobban érzem magamat. Az író-rendező neve Morgan J. Freeman (nincs köze ahhoz a Morgan Freemanhez), aki a mostanában az MTV-n futó tizenéves terheseket és anyákat bemutató sorozatok producere, és emellett semmi igazán nagyot nem tett le az asztalra. A főbb szerepekben a már említetteken kívül ott van természetesen Christina Ricci (Ely, a piromániás rockercsaj), Ethan Suplee (a lézengő Cale), Michael Ironside (a drogos-részeges fő FBI-os) és Casey Affleck (Pete, a magát nagymenőnek tartó quad-versenyző). Kiemelném John Heard játékát, aki egy vidám, kedves, pozitív figurát alakít, nekem nagyon szimpatikus volt.

Minden szereplő annyira valóságos, olyan hétköznapi, hogy egyszerűen megszereted őket, ha nézed a filmet, hiszen akár a te szomszédaid is lehetnének. Hihetetlen számomra elképzelni, hogy egy egész várost csak 87-en laknak, mikor csak a házban, ahol élek, több ember van. Nincs mobil, nincs internet, nincs kábeltévé, viszont vannak helyette igazi élmények, valódi barátság - ezek a srácok tényleg ismerik/kedvelik egymást. És végülis bármennyire "elmaradottak", bármennyire is ingerszegény életet élnek, mégis vannak álmaik, szeretnek, szenvednek és boldogok akarnak lenni. Nekik talán sokkal egyszerűbb megtalálni a boldogságot...

Néhány érdekesség: A filmhez készült számok közül a Doggie Song címűt maga a rendező írta és adja elő. Az egyetlen külvilággal való kapcsolatot jelentő dologban, a rádióban hallható Liev Schreiber, a bemondó pedig Mickey Moonday a The B-52 együttes énekese. Két vicces/fura név a mellékszereplők közül: Ntare Mwine (az egyik FBI-os) és MacDaddy Beefcake (egy pofa hangja a rádióból). A világ legnagyobb tölcsére kb. 2 millió dollárból készült, mindössze 100 000-et hozott vissza, de ez érthető is, hiszen nem a nagyközönségnek készült, nem nekik szól.

Tulajdonképpen ez egy elvont alkotás, de nem szürreális, csak más, mint a legtöbb. Szerintem kitűnő filmcsemege.

Pontozás:

imdb: 6.1 (6 év alatt 0.3-at emelkedett.) [2022-re 0.2-t esett vissza.]

Szerintem: 6/5

Utóirat, 2022-ből: Ryuzaki nevű olvasónk megkeresett emailben, hogy mindenhol kutatott e mű magyar nyelvű változata iránt, ám az elérhetetlennek bizonyult, viszont mivel nekünk megvan videokazettán, így felajánlottam neki, hogy digitalizálom számára. Sokáig tartott, mire teljesíthettem a kérést, a munkám rendkívüli módon elfáraszt és elveszi a kedvem az időigényesebb dolgoktól, tegnap éjjel aztán végre mégis leültem ide a laptop elé és felvettem ezt a 24 éve bemutatott mozit.

1998… Mondanám, hogy visszaemlékszem rá, de hazudnék, ám a hangulat azonnal megfogott újra, most viszont a ’90-es évek iránti nosztalgia miatt. A cikket elolvasva kiderült, hogy harmadszorra néztem meg, valószínűleg ezért emlékeztem belőle sok mindenre, ám egyetlen pillanatát se untam. Christina Ricci elképesztően jól néz ki itt, Kate Hudson melltartó nélkül mászkál, szóval van min legeltetni a férfiszemeket. Még mindig érezhető a Wednesday Addams-múlt, Ely ugyanolyan kemény csaj mint a galád családból származó. A tölcsérnél fagyit áruló Sandy (Sara Gilbert) végig nagyon ismerős volt, már tudom, hogy a Vészhelyzetből. Michael Ironside úgy néz ki mint Lenin, de ez nyilván csak véletlenség:D A doktor és a lánya indiaiak/arabok, az egyik FBI-os néger nő, van még egy néger ügynök, de ezek lényegtelen mellékszereplők, nincsenek a pofánkba tolva úgy, mint manapság. Sehol egy ázsiai vagy homokos…

Nincs net, nincsenek okostelefonok, laptopok, lapostévék, piercingek, tetoválások és szamurájhajak; van viszont vezetékes telefon, filmtekercses fényképezőgép, 8x8-ast nyomtató Polaroid, árkád-játék a kajáldában, walkman bedugós fejhallgatóval, bakelitlemez, fényképalbum, cigarettázás, piálás és káromkodás. És még nagy dolognak számít, ha valakinek mobiltelefonja van. Láthatjuk a 7UP logóit, ugyanakkor a Birodalmi Kóla egyértelműen a Coca-Cola elleni felszólalás; elhangzik az Evian neve, mint a luxus jelképe, ami egyben a kólagyár miatt elérhetetlen víz motívumára is ráerősít.

Akadnak ismerős toposzok: a túlbuzgó zsaru, a problémás lány (aki történetesen a sheriff lánya), a nagyvárosi csaj a kisvárosban és a 40-es fehér férfi „gonosz” - csakhogy ezúttal ő nem azért gonosz, mert 40-es fehér férfi, hanem mert nyilvánvalóan alacsonyabb rangú, munkájában aligha kiemelkedő pasas, akinek alkoholproblémái vannak, ezért zavarják le „Mucsára”. Felrémlett bennem néhány másik film, miközben néztem A világ legnagyobb tölcsérét: Azonosság (egy csapat érdekes ember be van zárva egy kisvárosba, amit nem hagyhatnak el, köztük van FBI-ügynök is), Vadócka (a nagyvárosi nagymenő tinit elküldik egy „elmaradott” helyre, ahol fokozatosan beilleszkedik és rájön, hogy az addigi értékrendje valójában értéktelen), Jelzőfény (végigjárjuk az út mentén található bizonyos építményeket), Kismadarak (céltalan életek, unalmas hétköznapok, kiúttalan sorsok).

A sztori alapvetően a helyben toporgást mutatja be, ez az „akció”, vagyis, hogy nincs semmi. Valami azonban mégis van, hiszen szinte minden egyes szereplőnek van egy kis saját szála (pl.: Peter Saarsgard Billy-je a motel örököse, aki a tűz utáni nyomozás miatt szorong), ezen felül két párhuzamos nyomozás zajlik (miért égett le a motel, miért halt meg a kamionsofőr). Amellett, hogy láthatjuk, amint Blue és barátai ténylegesen ottragadtak a semmiben és nem csinálnak semmi értelmeset, a sztorit két haláleset mozgatja: Mr. Baxteré és a sofőré. Ezek és a blokád miatt mindenki bizonytalan, az elmúlás szele végig ott fújdogál a központi karakterek mellett, így tehát kijelenthető, hogy egyáltalán nem szívderítő a fő cselekményszál.

Ugyanakkor mindez csupán a keretet adja, mert a dráma mellett van románc, barátság, vidám pillanatok sora és a valóság jól keveredik a fikcióval. A Desert Blue csak annyiban más a mi 1998-unktól, hogy a kólát nem Cocának hívják, a Skye által említett sorozatok meg színészek nincsenek; vannak azonban jól felépített karakterek, életszerű párbeszédek és ha éltél abban a korban, azonnal elönt majd a nosztalgia. Nálam ezt még tovább fokozta a videomagnó és a videokazetta, hiszen ez a Grundig masina ugyanaz, amivel anno, valamikor 2008 előtt felvettem ezt a filmet és mivel benne maradt egy reklám „wish”, így felrémlett bennem, milyen volt a kereskedelmi csatornákról rögzíteni. Mikor meg kellett nyomni a felvétel gombot, nyomva tartani, hogy a gép elinduljon, rászámolni azt a néhány másodpercet, hogy a hangot is felvegye, aztán a reklám kezdetekor leállítani, de közben bizonyos időközönként megnyomni az OK-t vagy a fel-le gombot, nehogy a képmagnó átálljon standby-módba…

Érdekes, hogy a párbeszédek szerint ezek a srácok (3 fiú és 3 lány, akik valahogy mind heterok) már 12 évesen füveztek (mondjuk egy ilyen egzisztenciában kell is a kábulat, az biztos), Ely figurája pedig nyilvánvalóan nem állná meg a helyét a mai világban, hiszen petárdákat, csőbombákat készít, ami manapság terrorizmusnak minősül. Skye meséje a san franciscoi zsarukról és Blue elbeszélése a sajtó munkásairól erőteljes kritikát fogalmaznak meg társadalmunk irányába, de az egész „kólagyár a kisemberek ellen”, a gyúlékony (tán halálos?) titkos összetevő, a poszterlányt utánozni kívánó boltos csaj mind-mind felszólalások a fogyasztói világ ellen. Ez persze betudható a főszereplők tinédzser korának is, hiszen akkor lázadunk, ami ellen csak lehet.

Az egyetlen igazán feltűnő „probléma” annyi, hogy Baxternek 87 lakosa van a tábla szerint, de közülük csupán 11 embert láthatunk. Hol a többi? Őket nem érdekli, hogy itt az FBI, hogy lezárják az utakat, stb.? Viszont az a 11 színész mind remekül dolgozik és képesek létrehozni egy hiteles, hihető közösséget, így végülis a távol maradó 76 másik lakos hiánya csak harmadik alkalommal tűnt fel.

Meg vagyok győződve róla, hogy A világ legnagyobb tölcsérét soha nem adták azon az alkalmon kívül a tévében, amikor felvettem, valamikor 15 évvel ezelőtt vagy még régebben. Ez az 1 óra és 20 perc számomra túl rövid, még néztem volna, mert annyira jó minden benne! A mondanivalója szerintem annyi, hogy az amerikai álom megsemmisült, de a romjain még mindig lehetünk boldogok, ha csupán pár napra is. Ezt erősíti a nyitott befejezés, ahol nyilvánvaló, mi lesz, mégis a képzeletünkre bízzák az eseménysor folytatását – sőt, mivel nem mutatják meg a lezárást, Blue és Skye (kék + ég, a boldogság jelképe) örökre együtt maradhatnak.

Ha valaki szeretné magyarul látni ezt a filmet, írjon emailt és elküldöm neki!

Hírek:

- John Heard szerepel majd az érdekesnek tűnő The Legends of Nethiah című akció-drámában, amibe azért ha jól sejtem jelentős adag fantasy is vegyül majd, így első olvasatra valami a Franklynhez hasonlatos dolog lesz.

Ma mindenképpen megnézem Az ötödik hős című szuperhősös mozit a Film+on, este viszont megint nem lesz semmi, így lehet, hogy tovább haladok a gyűjteményemmel. Tegnaptól kezdve lehet minket twitterelni meg féjszbúkolni is, úgyhogy ha tetszik valamelyik írásunk, akkor ne fogjátok vissza magatokat:)

Újfent sikeres volt a Fejér Megyei Hírlap ingyenes vetítése, amelyre megint megtelt a székesfehérvári Cinema City legnagyobb vetítőterme. Ezúttal hajnali 6 órakor már ott voltam, hogy sorban álljak a belépőkért, de még így is csak harmadik lettem, annak ellenére, hogy 8-tól lehetett átvenni a jegyeket. Kivételesen most még a társaság is jó volt, egy idős hölgy "meséit" hallgattam, később pedig egy hasonló korú úr is csatlakozott hozzá. Unokák, gyerekek, némi pletyka, amiről az öregek szoktak mesélni:) A lábujjaim nagyon durván lefagytak, úgyhogy miután megkaptam a jegyeket, alig bírtam menni, gyakorlatilag nem éreztem a lábfejemet. A szokásos mindig első apró nő most csak a középmezőnybe ért oda, viszont másnap este, a moziban már megint legelöl volt idegesítő, hájas kisfiával. Hallottam olyat, hogy "cseh film lesz ez?", olyat, hogy "középre kell ülni, különben nem látod a háromdét" meg olyat is, hogy "ha választanom kellene, hogy újra elolvassam az Egri csillagokat vagy megint megnézzem ezt, akkor nem biztos, hogy ezt választanám". A kitűnő hozzáértő közönség legalább 95%-ának fogalma sem volt róla, mit néz, természetesen a nagy részük a sorban állásban sem vett részt, küldte a nagyszülőt/anyát/apát/feleséget/férjet, aztán beült rá, felzabálta a popcornt meg a nácsószt és ment haza, mondván: fú de szar film volt. De egyáltalán nincs igazuk, mi láttuk az előzményt és még azzal együtt is remek mozi az Örökség!

Miután legyőzetik a Master Control Program és az Encom irányítása az őt megillető Kevin Flynn (Jeff Bridges) kezébe kerül, az egykori hacker és computer-zseni ki sem látszik a rengeteg munkából. Ideje is alig van, hogy nevelje fiát, de amikor találkozik vele, mindig egy mesés számítógépes világról, A Rácsról mesél neki, ahol TRON, CLU és a többi program él; ahol annak idején lezajlott a nagy harc.

Egy nap aztán Flynn nem tér haza, senki sem tudja, hova tűnhetett és gyermeke árvaságra jut... Húsz évvel később Sam Flynn (Garrett Hedlund), az Encom legnagyobb részvényese, de nem tagja az igazgató-tanácsnak, nem vesz részt a munkában, csak évente egyszer; a legnagyobb projekteknek mindig alávág: szeretné, ha apja álma, az ingyenes, jól működő operációs rendszer továbbra is ingyenes maradna. Utolsó nagy kalandja után meglátogatja őt pótpapája, Kevin egykori legjobb barátja és munkatársa, Alan (Bruce Boxleitner) és elárulja neki, hogy megcsipogtatták a Flynn-játékteremből, aminek már évtizedek óta ki van kapcsolva a száma. Sam puszta időtöltésből elmegy oda és apja egykori törzshelyén rálel egy titkos laborra, ahol elindít egy húsz éves programot és hamarosan abban a világban találja magát, ahol előtte még csak egyvalaki járt...

A rendező, Joseph Kosinski első munkája ez, amit az eredeti TRON kultfilmmé válása után már a kilencvenes évek végén elkezdtek tervezgetni. 1999-től kezdve folyamatosan röppentek fel a hírek egy készülő folytatásról, de ezek sorra kitalációnak bizonyultak, míg végül 2008-ban látott napvilágot az első hivatalos trailer, a TR2N (fent van a youtube-on, de nézhetetlen minőségben). Tény, hogy a Disney-stúdiónak marha sok pénze van, Jeff Bridges-zel pedig nem lehet szar filmet csinálni - ezek mellé Olivia Wilde, mint női főszereplő már nekem épp elég volt, hogy tudjam, biztosan jól fogok szórakozni. Külön öröm számomra, hogy Boxleitner is visszatért, és hogy a fene nagy modernizálással sem tudták tönkretenni a TRON világát. Fogalmam sem volt, hogy hogyan készíthetnek ennek folytatást, de az írók kitettek magukért, mert a sztori jó és izgalmas, végig szurkoltam a jófiúknak.

A főszereplő sráccal semmi gondom nincs, bár tény, hogy ezt akárki el tudta volna játszani. Szerencsére Garrett Hedlund kicsit hasonlít filmbeli apjára, így előnyt élvez bárki mással szemben, de a különbség itt véget ér. Bármikor szívesen megnézem House doki Tizenhármasát; itt rövid, fekete séróval, testre tapadó ruhában látható és harcol is! A karaktere nagyon szimpatikus, amikor például nevetgél, az egészen gyermeki lett, így Quorraban egyszerre van jelen a szexi amazon és a bájos kislány. A film egyetlen negatív pontja a szerintem nagyon ronda megfiatalított Jeff Bridges, akit nagyrészt úgy rajzoltak meg, bár ő maga alakította saját fiatal mását és a nem öregedő CLUt is. Az idős Kevin Flynn viszont egyfajta isteni hatalommal bíró apafigura, ő a nagymester, a kezében tartja A Rács jövőjének kulcsát, de mégis veszélyben él és bujkálni kényszerül. A mellékszereplők közt találjuk a fél percig látható, köcsög emósnak öltöztetett Cillian Murphy-t, az ősöreg, őrült programot kitűnően játszó Michael "Vérfarkasvezér" Sheent és a film zenéjét is szerző Daft Punk formációt (ők nyomják a zenét a klubban, a wikipedia szerint mp3-programok:D).

Néhány érdekesség: Az első film rendezője és egyik írója, Steven Lisberger producerként vett részt a Legacy készítésében, valamint egy Shaddix nevű figuraként fel is tűnik (sajnos nem emlékszem rá...).

CLU és a harmincas éveiben járó Kevin a "de-age" technológia révén jött létre, az arcukat teljes mértékben animációval alkották meg. A mozi egyes jelenetei kétdimenziósak, ha jól vettem észre, akkor a múltba való visszatekintések. Olivia Wilde még nem is élt, amikor a TRONt bemutatták, itt viszont együtt játszik Jeff Bridges-zel, ami egy érdekes párhuzam, hiszen a House-ban Hugh Laurie figurája egy alkalommal éppen egy régi, klasszikus Jeff Bridges-filmből idézget neki, ő pedig azt válaszolja, hogy nem érti ezeket az utalásokat, mert még sem született, mikor azt a filmet vetítették:)

Hivatalosan tegnap mutatták be itthon és ma fogják az USA-ban és Nagy-Britanniában.

Az új Tron 200 millió dollárból készült, eddig szinte csak pozitív kritikákat kapott, de még az imdbn sem pontozták le és a bevételéről sem tudhatunk.

2016-os imdbs pontszáma: 6.8

Bátran ajánlom mindenkinek, azok is jól fognak szórakozni, akik nem látták az előzőt, de szeretik a sci-fit, akik pedig látták, azok sem fognak csalódni benne.

Szerintem: 5/5 (Így kell[ene] újrázni/folytatni/előzményt csinálni mindig!)

Hírek:

- A '82-es TRON párjának is tekinthető The Black Hole (1979) újrázása vagy folytatása is készül, ezt Joseph Kosinski rendezi majd.

- Bruce Boxleitner egy magas rangú katonatisztet játszik majd az 51 című horrorban, melyben a közvélemény nyomására az amerikai hadsereg feltárja az 51-es körzet titkait a világ előtt.

Ma se lesz semmi a tvben, így lehet, hogy este megerőltetem magam és nézek valamit - bár ennek nem sok esélyét látom:)

      "Különleges, nem rosszabb." Ilyen Temple Grandin, csakúgy, mint minden autista.
 
      Néhány éve valami dokumentumfilmben hallottam először a világhírű tudósról, Temple Grandinről, aki a haszonállattartás terén ért el figyelemreméltó eredményeket. 4 éves korában állapították meg az autizmusát, amely betegségről még ma sem tud mindent az orvostudomány. Sőt, nem is olyan régen még mindig úgy gondolták, maga az édesanya felelős a kialakulásáért, mert nem vette ölbe elég alkalommal a gyermekét. Ennél borzasztóbb ostobaságot ki sem találhattak volna! És sajnos manapság rengeteg előítélet és meg nem értés övezi ezeket a betegeket. Ez a film sokat segíthet, hogy megismerjük, megértsük ezt az agyi hibát.

     Claire Danes a címszereplő, akinek az anyja (Julia Ormond) és saját visszaemlékezései segítségével nyerhetünk bepillantást az életébe. A főiskola megkezdése előtt egy nyarat töltött nagynénjénél (Catherine O'Hara) és itt ismerkedett meg a számára legérdekesebb élőlényekkel, a marhákkal. Többször említi is Temple, hogy másképp látja a dolgokat, mint egy átlagos ember; képekben értelmez mindent, azonnal felismeri például, hogy miként mozog együtt a sok állat, rájön gyakorlatilag a gondolkodásmódjukra. Hősnőnk az emberekkel csak nagyon nehézkesen képes kapcsolatot teremteni, nem úgy az állatokkal. A számunkra egyszerű, de mélyebb jelentéssel bíró szókapcsolatok, mint pl.: a kakasokkal kelni, számára viszont értelmezhetetlenek, illetve rögtön megjelenik előtte egy kép, amint az illető egy háztetőn kukorékol a tarajossal együtt. Egyéni látásmódja és érzékelése végül kézzelfogható sikereket hoz neki az életben, még ha meg is kell küzdenie értük az emberek ostobasága miatt. Temple sok problémával szembesül, amelyeket csak nagyon nehezen tud megoldani, de a marhák iránti érdeklődése és tisztelete túlsegíti mindenen. Kezdve az átlépésre váró ajtóktól a számára fülsértő és rendkívül zavaró ventilátor-zörgésig. És természetesen a szerencse és egy tanár (David Strathairn) is mellé szegődik, aki korán észrevette Temple kivételes tehetségét a fizika és a biológia iránt.

     Danes már nyert egy Emmy-díjat játékáért és véleményem szerint ez csak a kezdet. Egy igazán hozzáértő, a pszichiáter és neurológus anyukám szerint hiteles az alakítása, szóval így is van. A fura mozgást, a hadaró és monoton beszédet, a pánikrohamokat kitűnően jeleníti meg, azt hiszem. Lenyűgöző a csaj, nekem eddig mindig az a minősíthetetlen Rómeó és Júlia ugrott be róla, eztán már nem így lesz. Julia Ormond is kapott egy Emmy-t, ő az anya kétségeit és a féltést jeleníti meg jól. Egészen átérezhetjük neki köszönhetően, hogy milyen lehet, ha valaki, akit a legjobban szeretünk, nem ölel meg minket. Igazából nem tudnék rossz játékot említeni a film kapcsán.

     Nekem nagyon tetszett. Egyrészt, mert érdekel a téma, másrészt rájöttem, hogy tényleg nem lehet az autistákra azt mondani, hogy nem normálisak. Nagyon sokban hasonlítanak az egészséges emberre, ha sarkítottan is: vannak félelemeik, ugyanolyan vágyaik és érzéseik. Sok ilyen beteg egy-egy tudományágban igen kiemelkedően teljesít, az élet más területein meg csapnivalóak. Ez sok mindenkiről elmondható, még ha náluk ha nem is olyan éles a határvonal, mint Temple-nél. Érdekesség, hogy az egyetlen, akit talán barátjának tekint, egy vak lány (Melissa Farman). Utóbbi a fülével képes hasonló "képalkotásra", mint ő.

     Érdemes megnézni. Tuti dolog. Ha már állatok, akkor ez:

Ha azt mondaná valaki, hogy "Tessék, itt egy film, nézd meg, írj róla! A rendező Harold Ramis, a főszereplők Jack Black és Michael Cera, az őskorban játszódó vígjáték.", akkor én erre azt mondanám: "Szívesen!". Eddig ennyit tudtam róla és kész. Pár napja éppen ezért nagy lelkesedéssel ültünk le az HBO elé, hogy ez biztos valami jó lesz. Ahogy néztem a stáblistát, bukkantak fel a jobbnál jobb nevek: Oliver Platt, Vinnie Jones, Olivia Wilde, Juno Temple és én máris örülök, hogy de jó film lesz:) Sajnos nem lett az, de először elmondom, miről szól:

Zed (J.B.) és Oh (M.C.) az őskor egyik törzsének tagjai, ám mindkettejüket lenézik/utálják/átnéznek rajtuk. Zed a vadászok közt teng-leng, de abszolút nem ért "szakmájához", viszont nagypofájú, ostoba és kétbalkezes. Oh a gyűjtögetőket "erősíti", okos, érzékeny srác, de semmi önbecsülése nincs, nem mer feltűnni, nem mer cselekedni/kiállni magáért. Amikor aztán a szerencsétlen páros dagadtabb tagja megszegi a falu egyetlen szabályát (Ne egyél a tiltott gyümölcsből!), akkor mindkettejüknek mennie kell. Útjuk során végigjárják a kora ókort, találkoznak a Biblia szereplőivel: Káinnal (David Cross), Ádámmal (Harold Ramis), Ábrahámmal (Hank Azaria); eljutnak Szodomába és ott egy saját szintjükhöz illő mentőakciót próbálnak meg kivitelezni, hogy kiszabadítsák rabszolgaként senyvedő egykori törzsbeli társaikat, köztük a szerelmeiket: Eemat (Juno Temple) és Mayat (June Diane Raphael). A tervük azonban kudarcot vall, saját hozzá nem értésük, az ármánykodó Káin, a helyi rendfenntartó erők, a meleg főpap (Oliver Platt) és a számukra ismeretlen tradíciók miatt. Hőseinknek viszont sietniük kell, mert Ábrahám megjósolta, hogy Szodomára az Úr le fog sújtani - márpedig akkor odavesznek a fiúk arái, nem lesz bujálkodás, nem jön a gyermekáldás és örökre vesztesek maradnak...

Felirattal néztük, így sikerült rájönni, hogy Black hangja valami elképesztően hasonlít az őt oly sokszor szinkronizáló Kálloy Molnár Péteréhez, Cerát pedig hosszú távon nagyon irritáló hallgatni. Már az első percekben feltűnt, hogy ez a mozi egyáltalán nem vicces. Az összes poén erőltetett, semmi eredeti nincs. Az ötlet oké, mert végülis tök poén, hogy mi van akkor, ha az általunk szentként tisztelt, legendás alakok mégsem voltak olyan makulátlanok; vagy, hogyha lehetséges, hogy a Könyvek Könyvében leírt események nem egészen úgy történtek meg, ahogy mi hisszük; de a megvalósításnál minden lehetséges potenciált kiöltek a történetből.

Igazán csak a mellékszereplők játéka miatt érdemes megnézni, mert a két főhős iszonyatosan béna. Persze az volt a dolguk, hogy bénák legyenek, de ha már ennyire irritálóan rosszak, akkor nem tudok értük izgulni, nem tudok együtt érezni velük. Oh-val azért tudtam valamennyire azonosulni, mert én is az okos, de gyenge srácok közé tartozom, akik mindig szerelmesek valakibe, akit nekik nehéz megkapni:) Sajnálatos módon a harmadik főszereplőnek tekinthető David Cross rémesen tenyérbemászó figura, így már muszáj volt megvárni a remek Oliver Plattet, hogy egy jó férfiszínészt is láthassunk. Persze ott van még Vinnie Jones, de ő mindig csak fél percben látszik, üt kettőt és mond egy mondatot. Ramis és Azaria felbukkanása üdítően hat ezek mellett a paprikajancsik mellett, valamint egy apró mellékszerepben láthatjuk Kyle Gass-t, a Tenacious D másik felét is.

Viszont csodás látványt nyújtanak a színésznők, feledtetve a két főbalfék bénázását. Juno Temple nekem a St. Trinian's óta nagyon tetszik, szerintem fantasztikusan néz ki, már alig várom, hogy láthassam valami nagyobb szerepben is. Olivia Wilde-ot gondolom egyetlen férfitársamnak se kell bemutatnom, az ő csillaga most egyre magasabbra emelkedik Hollywood egén és hát baromijó nő:) Már Judd Apatow produceri feltüntetésénél gyanakodhattam volna, hogy valami szart fogok látni, de ekkor még mindig reménykedtem, sajnos hiába. Ramis-től jóval többet vártam, nem is gondoltam, hogy lesüllyed erre a szintre... Egyébként ő találta ki a sztorit, egy volt a forgatókönyvírók közül és pénzelte is a projektet.

Érdekességek: Tervezték, hogy felbukkan Noé, Stanley Tucci alakításában, de az Evan, a Minden6ó bukása után kivágták őt. A mellékalakok közt találhatunk egy vicces nevet: Krystal Mayo. A Year One 60 millió dollárba került, máig mindössze 62 milliót hozott, a kritikusok utálták.

Valójában ahányszor ehhez az ősidők-motívumhoz nyúlnak az alkotók, az csak szemét lehet, bár tény, hogy nekem tetszett az I. E. 10 000, és a Year One kissé arra is emlékeztetett. Jó színészek, gyönyörű nők és egy kiváló rendező - mégis csak ezt a halom kliséből összedobált, unalmas, sótlan trágyadombot tudták összehordani egy alapvetően jó ötletből. Csak az Irigy kutya, Nő a baj, Lúzer, és ezekhez hasonló szarságok kedvelőinek ajánlom.

Pontozás:

imdb: 4.9 (6 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 2/5 (Juno Temple, Olivia Wilde és Oliver Platt miatt.)

Hírek:

- Jack Black állítólag szerepel majd a jövőre elkészülő új, egész estés Muppets-ben.

- Oliver Platt benne lesz az X-Men: First Class-ben és egy baglyot szinkronizál a Dorothy of Oz című zenés animációs filmben. (Előbbiről olvashattok már a Filmrajongón.)

- Vinnie Jones felbukkan az Age of Dragons-ban, a Cross-ban és a beszédes című Not Another Not Another Movie-ban. Komolyan rohadjon már meg mindenki, aki ezeket pénzeli! Az ilyenek meg a Luszeszíták, Rubík és Árva angyalok miatt lesz ez a sok barom fiatal olyan amilyen! Viszont, itt fontos kiemelni, hogy készül a Magic Boys, aminek egyik főhőse Jones úr, Michael Madsen mellett, a rendező pedig Koltay Róbert és a produkció félig magyar!

- Hank Azaria a Hupikék törpikékben szólaltatja meg Hókuszpókot és a Táncoló talpak 2-ben is hallhatjuk.

- Juno Temple a legújabb Három testőrben alakítja Anna királynőt, és egyik főszereplője lesz az igencsak izgalmasnak tűnő Jack and Diane című leszbis horrornak:P (Ezekről is van már írás.)

- Olivia Wilde-ot mától láthatjuk a mozikban Jeff Bridges oldalán harcolni a Tron: Legacy-ban (már láttuk, készül róla az írás), 2012-ben pedig a Now névre hallgató sci-fiben fog játszani, amiben az emberek már nem öregszenek többé, de mindenért idővel fizetnek... (Ebbe végül nem került be, asszem magyar címe Az időfutár lett.)

- Judd Apatow legközelebb egy most még cím nélküli Pee-Wee Herman-filmet szponzorál - kíváncsi vagyok, hogy Paul Reubens ismert figurája megállja-e a helyét a XXI. század mozivásznain...

Mint már említettem, készülőben van a Tron második részéről szóló bejegyzés. Ahogy oly sokan, most én is világgá kürtölöm rossz ízlésemet: Nagy örömömre szolgál, hogy ismét elindul a tvben a Michelle Trachtenberg nevével fémjelzett Mercy angyalai:D A jövő évre már több nagy cikkhez összegyűlt a téma, csak meg kell őket valósítani, tehát rendületlenül dolgozok tovább a minket olvasó kb. 200 filmrajongó szolgálatában:)

Nem hiszem, hogy sokan láttátok ezt a filmet, még úgy se, hogy egy csomószor volt pár évvel ezelőtt a tvben. Viszont feltűnő plakátja és tök jó címe miatt aki egyszer látja a poszterét valahol, biztosan megjegyzi. Pár napja jutott eszembe, hogy jó lenne újra látni, meg még nincs róla cikk, és különben is: ez a kedvenc egyszer nézhető filmem:) Arra gondolok, hogy olyan, mint A tökéletes trükk, vagy a többi sok-sok csavarra épülő mozi, amiket ha egyszer láttál, utána már nem fognak ütni - ennek ellenére vagy tízszer néztem meg a Vidocq-ot.

1830, Párizs. A hírhedt detektív, Vidocq (Gérard Depardieu) meghal egy rejtélyes nyomozási ügy végső stádiumában: megöli a gyanúsított. A bűnüldözést ért veszteség híre azonban hamarosan elsikkad egy küszöbön álló népfelkelés árnyékában. A kilátástalan, forrongó helyzet közepette négyen is a gyilkos nyomában loholnak: Étienne (Guillaume Canet), Vidocq hivatalos önéletrajzírója; Nimier (Moussa Masskri), a detektív egykori társa; Tauzet nyomozó (Jean-Pierre Gos) és vele együtt a rendőrfőnök (André Dussollier). Utazásunk során Étienne-nel együtt ismerhetjük meg Párizs bűnös negyedeit, a nyomort, a perverziók mocsarát és lassan kibontakozik három férfi tragédiája; lehull a lepel egy legendának tartott, de nagyon is valós ősrégi dologról és megismerhetjük a sok-sok szálat összekapcsoló zseniális magánnyomozó történetét is. De vajon ki a gyilkos, akit mindenki üldöz és ki lesz az, aki végül elkapja?

Pitof filmje egyike az általam olyannyira kedvelt természetfeletti francia krimiknek, azonban ellentétben pl. a Bíbor folyókkal vagy a Messze fuss, soká maradj-gyal, itt ténylegesen jelen van a megmagyarázhatatlan, a titokzatos és a gonosz. A látványvilág magán viseli a steam-punk stílus kézjegyeit, tele van elképesztően sötét, ugyanakkor nagyon erőteljes színekkel. Mindez, körítve a sok-sok közelképpel, a remek zenével és a kendőzetlenül bemutatott bűnnel fantasztikusan izgalmas, nyomasztó, de mégis érdekes világot teremt.

A színészek mind nagyszerűen alakítanak, de Gérárd Depardieu-től ez alapvetően el is várható. A férfiszemeknek kellemes látványt nyújt Inés Sastre modell-színésznő, de az izgalmas akciók és a szörnyek kedvelői se fognak csalódni. Kiemelném még Jean-Pierre Gos-t, szerintem tök jó a kényszeres nyomozóként. A történet maga nem új, ugyanis már 1909-ben készült Vidocq-film - La jeunesse de Vidocq ou Comment on devient policie - valamint most is fut a francia TF1-en egy sorozat róla. Ráadásul ő nem is kitalált figura, hanem valós személy volt!

Történelmi arcképcsarnok rovatunk következik:

Francois Eugene Vidocq, a modern kriminalisztika atyja, a világ első detektívje.

Vidocq 1775-ben született és 1857-ig élt, Franciaországban. Hírnevét saját korában szokatlan módszerei, eredményessége és a filmben is említett rablóból lett pandúr-mivolta miatt szerezte.

Huszonéves korára ült már börtönben saját szüleinek kirablásáért, csalásért, okirat-hamisításért, illegális bevándorlásért és szökésért. Többször is megházasodott, évekig élt űzött vadként, de megpróbált jó útra térni, azonban valaki mindig felbukkant a múltjából, felismerte és ezzel a nyakára hozta a karhatalmat. Egy idő után belefáradt ebbe az életbe és újbóli letartóztatásakor felajánlotta szolgálatait a hatóságnak - szabadságáért cserébe az általa ismert gaztevőket feladta, majd múltját felhasználva segített több készülőben lévő bűnügy megakadályozásában, a már megtörténtek felgöngyölítésében és a rosszfiúk dolgának megnehezítésében.

Megalapította a Sureté Nationale nevű titkosszolgálatot, amellyel hozzá hasonló egykori rabokat irányítva szolgáltatott igazságot a bűnösöknek. Sikereit jól példázza, hogy munkásságának hatására 1820-ra mérhetően kevesebb lett a bűnözés a francia fővárosban. Azonban a jó útra tért rossz mivolta, különös megoldásai és az egykori rabtársak alkalmazása miatt folyamatos támadásoknak volt kitéve. Ezért-azért folyamatosan ki-be járt a börtöne, öt évtől néhány napig terjedő elzárásokban is volt része, míg végül aztán Jules Angles rendőrfőnök segítségével hivatalosan bűnbocsánatot nyert XVIII. Lajostól 1817-ben.

Mindezek dacára a helyzete továbbra sem volt rózsás, ezért tíz évvel később otthagyta a Sureté-t és vidéken telepedett le, ahol papírgyárat alapított. De itt is elsősorban börtönviselt embereknek adott munkát, ezért megint nekimentek páran az aktuális hatalom-gyakorlók közül és a gyára egy év alatt becsődölt. Szerencséjére viszont hamarosan visszahívták dolgozni Párizsba, ahol folytatta egykori áldásos tevékenységét, de még mindig szemet szúrt feljebbvalóinak. 1832-ben megint beadta felmondását, '33-ban pedig létrehozta az Információs Hivatalt, ami magánnyomozó iroda és privát rendőrség volt egyben - emiatt őt tartják a világ első detektívjének. Találjátok ki, kik voltak a munkatársai!:) 1848-ban még képviselőnek is jelöltette magát, de mindössze egy ember szavazott rá.

Túlélte a börtönök szörnyű világát, a kolerát és több lázadást, végül 82 éves korában hunyt el. Ismeretlen helyre temették, így a mai napig legendák keringenek nyughelyéről...

Pár dolog, amit még érdemes tudni róla: Rengeteg kriminalisztikai újítása mellett nevéhez fűződik a kitörölhetetlen tinta és a hamisítás-biztos papír feltalálása is (utóbbira, ha valaki utólag ráírt, a tinta szétfolyt rajta, ezzel leleplezve a hamisítást). Állítólag fotografikus memóriával rendelkezett, képes volt felismerni a visszaeső bűnözőket még álruhában is. Ő volt az első, aki aktákat vezetett a bűnösökről, helyszíni nyomrögzítést végzett, sőt az első ballisztikai szakértőnek is őt tekinthetjük. A feljegyzéseire és tapasztalataira támaszkodva képes volt azonosítani az elkövetőket pusztán a módszereikből, és míg hivatalosan 1835-ben történt meg az első pisztoly és kilőtt golyó összehasonlítása, addig Vidocq már 1822-ben oldott meg így bűntényt.

A bűnüldözés mellett az irodalomra is nagy hatással volt. Barátai közt tudhatta többek közt Balzac-ot és Dumas-t, és saját maga is írt hat könyvet. 1828 decemberében jelent meg önéletrajza, amit nagyrészt egy szellemíró készített (ghost-writer, ők azok, akik az eredeti íróhoz megszólalásig hasonlító módon képesek regényt, zenét, verset, stb. írni.). 50 ezer példányban kelt el, kora bestsellere volt és több rendőrt is inspirált biográfia írására - valamint akadtak olyanok, akik nevét felhasználva könyvkiadásra adták a fejüket. Ő volt a minta Balzac visszatérő karakteréhez, Vautrinhez, aki három különböző regényben bukkan fel, és egyetlen alkalommal színpadra is állították a történetét. Dickens és Hugo szintén felhasználták Vidocq-ot írásaikban, sőt benne van Melville Moby Dickjében, Dumas pedig róla mintázta Jean Valjean és Javert felügyelő alakjait a Nyomorultakhoz. Még életében több alkalommal bemutattak darabokat, amiket a sztorija inspirált - mérsékelt sikerrel. Emlékére és nyomában haladva 1990-ben megalakult a Vidocq Társaság, amely FBI-os profilkészítőkből, helyszínelési szakértőkből, tudósokból, gyilkosság-ügyi specialistákból, pszichológusokból és kórboncnokokból áll. A Társaság ingyen old meg rég elfeledett vagy megoldatlan bűntényeket, mert jelmondatuk szerint "Az Igazság Igazságot szül". Vidocq a már említett 1909-es betörése után is többször visszatért a film világába: készült róla sorozat, egész estés film, némafilm, hangosfilm, fekete-fehér és színes film.

Néhány érdekesség az itt tárgyalt 2001-es alkotásról: Ez az első digitálisan rögzített, nagy költségvetésű fantasy. A '67-es sorozat volt az eredeti inspiráció: Vidocq bűnelkövetői múltját és detektívvé válását akarták az alkotók a középpontba helyezni, de nem sikerült megszerezniük a megfelelő jogokat. Pitof nemcsak rendezte, de írta is ezt a mozit. Inés Sastre már együtt dolgozott Depardieuvel a Volpone-ban és a remek Monte Cristo grófja minisorozatban, valamint szerepelt a Druidák című történelmi kalandfilmben Christopher Lambert oldalán.

Egyik kedvenc filmem, csak ajánlani tudom, főleg ha valami az amerikai moziktól egészen eltérőt akarsz látni, kedveled a rejtélyeket és a borzongató misztikumot!

Pontozás:

imdb: 6.5

Szerintem: 6/5

Hírek:

- Gérard Depardieu mostanában rettentő túlsúlya és állítólagos alkoholizmusa miatt kerül a címlapokra, azonban ez nem is csoda, hiszen nemrégiben veszítette el a fiát. A tragédia ellenére még most is aktívan filmezik. Az alábbi mozikban láthatjuk majd őt: Le grimoire d'Arkandias [Jean-Marie Poiré, a Jöttünk, láttunk... rendezője készíti, vígjáték:)], Vivaldi [életrajzi film a nagy zeneszerzőről], Astérix chez les Bretons (2012-ben, itt már csak állítólag lesz Obelix. Mivel már Christian Clavier-t is lecserélték, így nem kizárt, hogy őt is le fogják. Kíváncsi vagyok, kinek áll érdekében egy negyedik Asterix elkészítése...].

Folyamatban van A kezdet kezdetének kritikája, ma este pedig a Tron: Legacy-t nézzük majd meg a moziban.

Már egy ideje kilestem magamnak ezt a vígjátékot, amit hetente ad az MGM.  Különben ez egy egész jó csatorna, csak szinte mindig ugyanazt adják rajta, ha meg mégsem, akkor valami csak egyszer van és többet nem is lesz. Felüdítő viszont nézni a külföldi reklámokat, amik asszem csehül vagy szlovákul vannak, mert egy szót sem értek belőlük, ezért nem is idegesítenek. A terméket csak a képekkel adják el nekem, és higgyétek el, sokkal meggyőzőbb így. Próbáljátok ki, vegyétek le a hangot a reklámról, egy csomónál képtelenség eldönteni (magyaroknál persze), hogy mi a frászt reklámoznak vele. És a szomszédok még ötletesebbek is nálunk, lásd: az öltönyös, tütüt viselő, 100 kilós faszi aktatáskával lezuhan valahonnan és így hirdetnek egy bankot, vagy a Yes, Romstal!-t:)

Vissza a témához: Remélem, senkinek nem kell bemutatnom John Candy-t, aki a '80-as és '90-es évek egyik legjobb komikusa volt. Az ő neve tényleg garancia a röhögésre, bár már láttam pár olyan filmet vele, ami nem volt jó. Az egyik a Gyagyás nyomozás (unalmas), a másik a Meztelenek és bolondok (aminek eredeti címe: 1942, csak John Belushi miatt érdekes), a harmadik pedig a Mama pici fia (szintén unalmas). Viszont van egy szereplése, aminek máig nem tudom a címét. Egy fickót alakít, akit hipnotizálnak és ahányszor felmutatnak neki egy bizonyos kártyalapot, akkor elkezd őrült dolgokat csinálni - pl. előveszi a farkát nagy nyilvánosság előtt (ezt persze nem mutatják). Aki tudja, mi ennek a címe, az írja meg nekem! (Közben kiderült, hogy ez az Esze semmi, fogd meg jól!) Az Ínyencfalatnál ismét nem lehet eldönteni, vajon mi vezetett a magyar cím megszületéséhez. A Delirious az valami olyasmi, hogy lidércnyomásos, rémálmokat álmodó - javítsatok ki, ha tévednék. Viszont ellentétben buta címével, tök jó maga az egész. Erről szól:

Jack Gable (J.C.) egy sokak által szemétnek titulált romantikus sorozat, az Álmaink írója és producere. Mindent megtesz a széria sikeréért, ám a stúdió tulajdonosai és a rivális forgatókönyvíró folyton keresztbe tesznek neki. Egy nap aztán hősünk ölébe hullik a nagy lehetőség, hogy együtt lehessen egy hétvégét az Álmaink üdvöskéjével, Laurával (Emma Samms), de ő pillanatok alatt újfent a jóképű színész kolléga, Dennis (David Rasche) karjai közt keres boldogságot. A csalódott Jacket véletlenül állon vágja a kocsija csomagtartója és elájul... Amikor pedig felébred, Ashford Hills-ben találja magát, ahol az általa írt sorozat játszódik és körbeveszi őt saját kitalált világa, amiben a saját figurái kelnek életre körülötte. Először azt hiszi, megőrült, de kiderül, hogy nem álmodik, tényleg egy lett a fejéből kipattant hősök közül. Mostantól ő Jack Gates, a milliárdos üzletember, akinek lábai előtt hevernek a nők, és akit irigyelnek a férfiak. Egy ideig minden rendben is megy, hiszen mindenkit ismer, tudja, mi fog történni, de aztán felbukkan Janet (Mariel Hemingway), akit ő nem is akart vászonra vinni, majd megjelenik az igazi Jack Gates (Robert Wagner) is! Még szerencse, hogy nagydarab hősünknek ott van az van ócska írógépe, amin ha leír valamit, az megtörténik ebben a különös világban. De hogy fog hazajutni, elnyeri-e valamelyik hölgy szerelmét és segít-e, hogy a mágikus erejű fogyitabletta képlete a megfelelő kezekbe kerüljön?

Bevallom, nem sokat vártam a Delirious-tól, de már az első percében tudtam, hogy jó lesz, mert megszólalt az a szám, amit már jó ideje próbáltam megtalálni - lásd a bejegyzés végi videót. A már 20 éves poénok ma üdítőleg hatnak a fingós-böfögős viccekkel meg ostoba abszurditással teli amerikai szenny közepette. Ezek a mozik még egészen más normákat képviseltek, mint a maiak, kellett némi intelligencia is az értékelésükhöz:) 

Candy most is kitűnő, rá semmi rosszat nem lehet mondani. Mariel Hemingway nem az a tipikus szépség, de éppen ezért olyan érdekes. Emma Samms viszont garantálja az élvezetet a férfiszemeknek:) A mellékszereplők közt van maga Perry Mason, vagyis Raymond Burr (ez volt az utolsó egész estés filmje); Dylan Baker, az Adsz vagy kapsz iskolaigazgatója; Charles Rocket a Hókusz-Pókuszból; valamint a Hemingway-nek a stúdió mosdójában tanácsot adó nő képében felismerhetjük a Superman Lois Lane-jét, Margot Kiddert. Számomra külön öröm volt látni fiatalsága teljében Andrea Thompsont, aki a Babylon 5 első telepatáját, Talia Winters-t játszotta - itt egy ápolónőként jelenik meg. Az inast alakító Tony Steedman pedig szintén szerepelt a B5-ben, igaz, csak egy epizódban. A rendező Tom Mankiewicz, aki a Superman I-II-ben kreatív asszisztens volt, ő írta Az aranypisztolyos férfi forgatókönyvét és rendezte a '87-es Dragnetet Dan Aykroyddal. Mankiewicz ez év július 31-én hunyt el, 68 éves korában. A producer a szintén az Acélember kalandjaival híressé vált Richard Donner volt.

Szerintem tök jó a sztori, és a megvalósítás is elváráson felüli lett. Az egyetlen gond vele a gyenge kezdőjelenet, ami kissé hosszadalmas és manapság már nem számít igazán humorosnak sem. Meg kell várni, amíg Jack eljut az Álomvilágba és elfogadja azt valóságnak, az egész onnantól indul be - kár, hogy ezért majdnem fél órát kell nézni a nagy semmit... Viszont dicséretet érdemel a maszkmesteri munka - lásd Dylan Baker egyre rosszabbodó állapotát:)

Érdekességek: Hemingway és Kidder együtt szerepeltek a Superman IV. részében, ahol rivális titkárnőket alakítottak, itt pedig mindketten színésznők, akik a titkárnői szerepre jelentkeznek - vagy valami ilyesmi. Robert Wagnert a magyar nézők leginkább az Austin Powers-sorozatból ismerhetik, ebben Dr. Genya jobbkezét, Másodikat játszotta. Candy és Samms saját maguk adták elő a teljes kerti táncjelenetet, még a nehezebb részeket is -a hölgy később megdicsérte partnerét, mondván, milyen ügyes táncos a hatalmas méreteihez képest:) A Wikipedia szerint az Ínyencfalat nem váltotta be a hozzá fűzött pénzügyi reményeket, de csak az imdbn talált adatra tudok hivatkozni, miszerint valamivel több, mint 5 és félmillió dollárt hozott a konyhára - viszont a készítési költsége nem ismert.

Nekem tetszett, ilyennek kéne lennie egy normális, péntek esti komédiának!

Pontozás:

imdb: 5.7 (6 év alatt 0.3-at emelkedett.)

Szerintem: 4/5 (Az unalmas indítás miatt, meg azért is, mert semmi értelme nem lenne újranézni, akkor a fordulatok már kevésbé lennének érdekesek.)

Hírek:

- Emma Samms is benne lesz a Jacob című horrorban, Tim Curry és Doug Bradley mellett.

- Robert Wagner szintén a borzongatós műfaj vizeire hajózik, jövőre ugyanis a The Summoningben láthatjuk majd - a plakátján lévő szöveg alapján ez erősen egy Kampókéz-utánzatnak tűnik... Emellett viszont felbukkan még a Mafia: Farewell to the Godfatherben is, amiben Bud Spencer lesz a főszereplő!

Ma éjjel adják a Thomas Jane-es A Megtorlót, asszem azt meg fogom nézni. Itt pedig jöjjön az ígért videó, az azonos című betétdal, az előadó Prince: (A filmet nem néztem meg, a videót sajnos levették....)

A Nemesis az a rész, amit a legtöbbször láttam az eddig tizenegy epizódot megélt Star Trek-filmsorozatból. A hetedikben indult útjára a galaxisban az Új Generáció, melyet Jean-Luc Picard kapitány neve fémjelzett, és itt, a tizedik Űrszekerekben lezárul utazásuk.

Az Enterprise legénysége Riker parancsnok (Jonathan Frakes) és Troi tanácsadónő (Marina Sirtis) házasságkötését ünnepli és az ifjú párt készül elvinni nászútjukra, amikor különös dolog történik. A Romulan Birodalom föderációs követeket kér, mert új prétort választottak maguknak. Az események tovább bonyolódnak, mikor kiderül, hogy a frissen megválasztott vezető a rejtélyes reman nép tagja - ők a romulanok kitaszított, távoli rokonai. Picard kapitány (Patrick Stewart) és küldöttsége átszáll az elképesztő erejű, hatalmas reman csatahajóra, a Scimitarra, ahol szembesülnek a prétorral - azonban Shinzon (Tom Hardy) még sok meglepetést tartogat hőseink számára…

Ezalatt Data (Brent Spiner) rátalál eddig ismeretlen "testvérére", a rá megszólalásig hasonlító, de jóval fejletlenebb Előttre (angolul egy szójáték a neve, D-4 vagy Defore, ami a before [előtt] és a D betű összetétele, magyarban ezt sajnos nem lehetett visszaadni), a tanácsadónő pedig váratlan ellenséggel kényszerül megküzdeni: a félelmetes külsejű, telepatikus képességekkel bíró reman Alkirállyal (Ron Perlman). Fény derül Shinzon titkaira és lassan mindenki ráébred, hogy az új romulan vezér bizony nem a békéért harcol és nem is tisztességes módon küzd - de vajon lehet esélye az Enterprise-nak egyedül az elképesztő tűzerejű Scimitar és az ellenfelek lépéseit előre kitaláló reman harcosok ellen?

Szeretem ezt a filmet, sokszor adta már az HBO, meg különben is kedvelem az Új Generációt. A Nemesis elsősorban Picard-ról, Dataról és picit a Troi-Riker párosról szól, de mellettük nagy hangsúly fektetnek Shinzon bemutatására. Ő a kapitány méltó ellenfele minden tekintetben, megtudhatjuk a motivációit, megismerjük az őt hatalomra segítőket és részt vehetünk egy elmék közti párbajban.

Az egész film tulajdonképpen az Enterprise és a Scimitar csatáját mutatja be, valamint a két cirkáló fedélzetén zajló személyes összecsapásokat. Mind Jean-Lucöt, mind android barátját személyes érzelmeik gátolják a helyes lépések meghozatalában, az ellenfeleket pedig szorítja az idő - több oldalról is - a cselekvésre.

Az ismert figurákat az ismert színészek játsszák, többet róluk nem is érdemes szólni. Tom Hardy alakítása sajnos eléggé erőltetett, túljátszott, de őt ellensúlyozandó jelen van (ismét súlyos gumirétegek alatt) a legendás Ron Perlman, akiből csak úgy árad a gonoszság. Üde színfoltként bukkan fel, ő a film legjobb új karaktere. Brent Spiner részt vett a történet megalkotásában (hiszen Datanak fontos szerepe van benne) és még dalra is fakad az első pár percben:) Láthatjuk az egyik romulan parancsnok szerepében a Fűrészből ismert Dina Meyert, egy jelenetig beugrik Whoopi Goldberg, az Enterprise komputerének pedig ismét Majel Barrett a hangja. Az ellenség hajóját a rendező Stuart Baird szólaltatja meg, a stáblistában pedig poszthumusz segédproducerként feltüntették a sorozat atyját, Gene Rodenberry-t. Egy pillanatra megpillanthatjuk a filmben az X-Men-mozikkal híressé vált producer/rendező Bryan Singer is, ő az, aki átveszi Worf (Michael Dorn) helyét a taktikai konzolnál.

Néhány érdekesség/fontos dolog még: Ez a negyedik és egyben utolsó rész, amikor a New Generation tagjait láthatjuk. A reman Alkirály külsejét a Nosferatuból ismert Orlock gróf figurája ihlette, a neve pedig Vkruk, bár ez sosem hangzik el a filmben. Michael Dornt nagyon idegesítette, hogy Worfnak ebben a részben semmilyen fontosabb szerepet nem adtak és a harcokból is nagyrészt kimaradt. Több mint 50 percnyi leforgatott anyagot kivágtak a végső változatból, ezek közül 17 percnyi a két-dvds extra verzión fellelhető, valamint ugyanitt szintén megtekinthető háromféle hosszabbított befejezés.

Ez volt az utolsó egész estés film, amihez a kitűnő zeneszerző, Jerry Goldsmith muzsikát komponált.

A 10. Star Trek 60 millió dollárból készült, a mai napig pedig mindössze 67 milliót hozott, ezzel a teljes Űrszekerek-moziáradat leggyengébben teljesítő darabja lett. A kritika is nagyon utálta, a rajongók reakciója sem volt pozitív felé. Az Új Generáció "hattyúdala" Jonathan Frakes szerint a szériákról mit sem tudó Stuart Baird rendezése miatt (is) bukott meg (Bairdet azóta se kérték fel rendezőnek), viszont közrejátszhatott benne az, hogy egy időben mutatták be a Harry Potter második részével, a Halj meg máskor című James Bond-opussal és a Gyűrűk Ura: A két toronnyal. Ezek mellett pedig labdába se rúghatott...

Lényeg tehát, hogy az inkompetens rendező, a rajongói bázis szerint már unalmassá váló legénység és sztori, valamint a nagyobb filmekkel való verseny nem tett jót neki és így nyolc évnek kellett eltelnie, mire ismét Star Trek-filmet láthattak a rajongók a mozikban. Nekem tetszik, bár elsősorban a remanok és a hajójuk miatt, de azért bármikor szívesen megnézem.

Pontozás:

imdb: 6.4 (Egy kritikai és pénzügyi buktához képest nagyon jó pontszámot kapott, még a végén kiderül, hogy nekem van igazam:))

Szerintem: 5/5 (Ron Perlman a király!)

Hírek:

- Stuart Baird vágóként dolgozik a jövőre látható Green Lanternön. (Az is megbukott.)

- Pickard és Worf eredeti hangjaikkal feltűnnek majd a Family Guy Presents: It's A Trap! című egész estés Family Guy-epizódban.

- Tom Hardy állítólag benne lesz a Christopher Nolan-féle Batman-trilógia harmadik részében, a The Dark Knight Rises-ben, ahol Dr. Hugo Strange-et kelti majd életre - ha hihetünk a pletykáknak. (Ehelyett ő lett Bane.)

- Ron Perlman a szintén harmadik felvonását megélő Skorpiókirály legújabb epizódjában, a Rise of the Deadben kelti majd életre Horus-t, az egyiptomi védőistent.

- Bryan Singer producere és írója a készülő X-Men: First Class-nek, melyben a fiatal Magneto és a hasonló korú X Professzor kalandjait élhetjük át (így elsőre azt mondom: de hülyeség!). Valamint rendezni és pénzelni fogja az azonos című sorozatból készülő Battlestar Galacticát és a klasszikus Excalibur kaland/fantasy újráját. Ezek mellett rendezőként irányítja a Jack the Giant Killer című fantasy-t, ami az ismert mesén, a Babszem Jankón alapszik (ez viszont érdekesen hangzik!). [Utólag kiderült, hogy Az elsők tök jó, a Jack... pedig megbukott.]

Közben kijött a Transformers: Dark of the Moon trailere, amit nem néztem meg, mert nem akarom, hogy az egész filmet előre tudjam majd. Szinte bizonyos, hogy a jövő héten megnézzük majd a Tron: Legacy-t (kár, hogy már alig emlékszem az eredetire), ma kora este pedig lesz egy John Candy-film, a Cukorfalat, mást egyelőre nem tudok biztosra ígérni - de ez már így is három ígéret:)

     Ha látni szeretne a kedves olvasó egy klisékkel teli, néhol unalmas ámde mégis vicces és bájosan giccses filmet látni, akkor ez neki való.

     Az azonos című képregény szereplői váltak valóra a film kedvéért. Josie (Rachel Leigh Cook), Valerie (Rosario Dawson) és Melody (Tara Reid) a Vadmacskák nevű banda tagjai. Vannak saját dalaik de senki nem kíváncsi rájuk, egy isten háta mögötti kisvárosban laknak, és még saját "menedzsereik" (Paulo Constanzo és Missi Pyle) sem jelennek meg fellépéseiken. Ők a helyi lúzerek, senki sem hisz bennük, csak ők saját magukban. Egy nap azonban a sors összehozza a csajokat egy lemezkiadó-mogullal, Wyatt Frame-mel (Alan Cumming). A palival egy hét alatt óriási sikert arat az immár Josie és a Vadmacskák nevű formáció, minden tini odavan értük, azonban barátságukat próbára teszi mindez. Sőt, a Wyattnél is fontosabb fejes, Fiona (Parker Posey) kifejezetten furán viselkedik velük, és Josie végül rájön mindennek az okára: ők csak pici porszemek az üzleti világban, a lemezeiken a dalokban elrejtett tudatalatti üzenetek pedig hatalmas mennyiségű pénzt hoznak a konyhára. Már az életük is veszélyben forog, hiszen a lelketlen pénzemberek bármire képesek a siker érdekében...

     Persze közben dalokat adnak ki, klippeket készítenek és mindenféle cuccokat adnak el a nevükkel. A film alapjában véve a mindenféle tehetség nélküli, megcsinált sztárocskákat és a létrehozóikat figurázza ki, nagyon is érzékletesen. Már majdnem 10 éve készült, de sajnos ma is aktuális, talán túlságosan is. Minden nap föltűnik a színen egy-egy újabb gigacsillag, akármilyen faktorral, és kap egy dalt, ami semmiről nem szól, a zenéje olyan bonyolult, mint az 1x1 és ráadásul semmilyen egyéniséggel nem rendelkezik. Idegesítőek, bénák, az ember füle megfájdul tőlük és egy-két évig mégis a világ legnagyobb sztárjai. Aztán szépen elfelejtik őket és senkinek nem fognak hiányozni, a sok velük és rajtuk dolgozó ember meg halálra keresi magát, és természetesen ma már egyáltalán nem a zenéről szól a zeneipar. Nézzünk bele (már ha van hozzá elég bátorságunk és gyomrunk) pár percre a vivatévébe, vagy a magyar EMTÍVÍbe, ami zenével csak hajnali 1 és 6 között foglalkozik, stb; Bieber Dzsásztin, Tokio Motel és hasonló lények borzasztanak el minket az úgynevezett dalaikkal, amelyek estében sokkal fontosabb milyen márkájú pólóban énekelnek, mint, hogy esetleg másból is álljon a refrén, mint "nanana nanané". Undorító, ami a zeneiparban folyik, pedig már fényévekkel elhagytuk a beksztrítbojzt és Kozsó virágkorát. Kissé hosszúra nyúlt a bekezdés, a lényeg, hogy ezt jól jeleníti meg a film.

     A három lány rövid kurzuson vett részt, hogy saját maguk játsszák el a Pussycat nótákat, de Josie nem Cook hangján szólal meg. Ezek a dalok sem olyan hihetetlenül jók, de úgyis azon van a lényeg, hogy ők írták, és saját maguk találták ki a megjelenésüket, stb. Szerintem a napjainkban inkább botrányhősnő-szerepben tetszelgő Tara Reid a legjobb, bár nem lehetett olyan nehéz dolga, csak egy bugyuta hippit kellett előadnia. Alan Cumming és Parker Posey viszont gyakorlatilag a hátukon viszik a filmet, nekem "átjött" a játékuk. Előbbi a Romy és Michele-beli figurájára tesz is egy utalást, és én észrevettem. Aztán, itt van a lényeg, amit még nem is említettem. Wyatt előző csapata, a Du Jour, ők az igazi béna fiú popegyüttest testesítik meg, nagyszerűen. A tagok közül ismertebb pl. Breckin Meyer és Seth Green. Velük indul a film, tényleg olyan, mintha léteznének. Szóval ezt jól eltalálták.

     Annyit írnék végül, hogy egyszer nézhető a film, a benne szereplő dalok idegesítően fülbemászóak, szerencsére azért néhány nyerő poén is hallható. Ennyi.

     Egyáltalán nem mellesleg ma 30 éve halott John Lennon. Nyugodjon békében!

     Így most következzék egy Barrett Strong-dal a Pussycats előadásában, amelyet igen sokan elénekeltek már, példának okáért a Beatles is. Eggyel lejjebb.

     Bitlissz.

A tavalyi év nagy durranása volt a '60-as évek klasszikus sci-fijéből készített Star Trek, amely (kissé az új Batmanhez hasonlóan) nem elsősorban a rajongóknak, hanem az egyszeri embereknek készült. Mivel itt egy legendáról van szó, a fanatikus imádói úgyis beültek megnézni, de a lényeg az, hogy másokat is be lehessen csábítani erre az űrbéli kalandra. A szériából készült mozifilmek sorában ez a tizenegyedik; az általam kedvelt, de kritikailag és pénzügyileg bukást hozó Nemesis-t követte, amely még az Új Generációhoz kapcsolódott. A Paramount és a CBS felkérte a Transformers-mozikat elkövető Roberto Orci - Alex Kurtzman párost hogy készítsenek forgatókönyvet egy, az eredeti legénység tagjairól szóló előzmény-filmhez (ők producerek is voltak), a két úriember mellé harmadiknak beszállt rendezni a tv-sorozatos J.J. Abrams (pl. Alias) és egy csomó fiatal színész, a végeredmény pedig valami olyan lett, amit egymástól függetlenül többen is ajánlottak, hogy nézzem meg, sőt, a világ egyik legjobb filmjének kiáltották ki! Ezt természetesen látnom kellett, a kb. 10. vetítésekor végre meg tudtam nézni a mozicsatornán. Lássuk, miről is szól:

A fiatal, nemtörődöm, de rendkívül tehetséges Jim Kirk (Chris Pine) egy olyan férfi fia, akit hősként emlegetnek szerte a Föderációban, ő maga azonban nehéz gyermekkort élt meg és nem érdekli különösebben a békefenntartói pályafutás. Egy jól sikerült kocsmai verekedés után viszont az ellenfeleként jelenlévő Föderációs kadétok parancsnoka rábeszéli a céltalan ifjút, hogy lépjen be a flottához... Az akadémián a félig ember, félig vulkáni Spock parancsnok (Zachary Quinto) a kadétok egyik fontos kiképzését, a félelemmel való szembenézést oktatja egy rémisztő szimulációval, amit még soha, senkinek nem sikerült megoldania. Spock két világ gyermeke, így sokszor gyötrik őt kételyek, de vulkáni habitusa látszólag erősebb emberi mivoltánál, ezért semmilyen érzelmet nem mutat a külvilág felé. Még akkor sem, amikor az egyik újonc harmadik nekifutásra teljesíti a tesztjét - ez a valaki pedig maga Kirk! Spock és Kirk ekkor kerül először szembe egymással, hamarosan pedig ismét farkasszemet néznek a vészhelyzet miatt a Vulcan planéta felé száguldó Enterprise fedélzetén, ahol szembesülnek egy gigászi romulan hajóval, ami a hegyes fülűek bolygóját készül megsemmisíteni. Jim nem sokkal később egy zord jégvilágon találja magát űrkabinjában, majd némi kalandos üldözés után az egyik jeges barlangban találkozik egy öreg vulkánival, akit szintén Spocknak hívnak (Leonard Nimoy!)! Az események ekkor felgyorsulnak, és hamarosan kiderül, mi irányítja a romulan vezért, miért akarja elpusztítani a Vulcant és hogy mi lesz a következő célpontja - és szépen, lassan összegyűlik egy csapat az Enterprise fedélzetén, akikért már nagyon sokan, nagyon régóta rajonganak szerte a világon!

Szerintem nincs olyan igazi Űrszekerek-imádó, aki ne lenne kíváncsi rá, hogyan találkozott Spock és Kirk először; hogy lett Kirkből kapitány; vagy, hogy hogyan verbuválódott össze az Enterprise csapata. Ebből a filmből minden kérdésre választ kapunk, ráadásul olyan módon, hogy nem is zavarnak bele a 40 éves mítosz idővonalába. Bevallom, egyetlen részt sem láttam a Kirkös sorozatból, de a többiből se, viszont a filmeket mindig megnézem belőlük. [A Star Wars-nál ugyanez a helyzet, nem láttam belőle készült sorozatot; viszont a Babylon 5-ből végignéztem mindent, amit lehetett (kivéve a Crusade-et, de az nem is érdekel).] Jó ötlet volt visszanyúlni a kezdetekhez, elkezdeni mindent úgy előröl, hogy mégse rondítják össze Gene Rodenberry életművét, valamint a fiatal színészek miatt a mai generációhoz is közelebb hozták a tudományos-fantasztikum egyik alapkövét. (Ugyanakkor a hasonló kategóriába tartozó Transformers-t kár volt erre a sorsra kárhoztatni.. Ugyanazok az urak írták a forgatókönyvet, hogy lehet, hogy ami itt működik, az a robotoknál nem? A válasz talán a rendező személye...)

A képen a sorozat legendás szereplői, mindegyikük alatt pedig ott van 2009-es megfelelőjük.

A karakterek és neveik: Spock elsőtiszt - tudományos tiszt (Leonard Nimoy - Zachary Quinto); Pavel Chekov fegyverkezelő és navigációs tiszt (Walter Koenig - Anton Yelchin); [Nyota] Uhura kommunikációs tiszt (Nichelle Nichols - Zoe Saldana); James T. Kirk, a kapitány (William Shatner - Chris Pine); Montgomery "Scotty" Scott hajómérnök (James Doohan - Simon Pegg); Hikaru Sulu kormányos (George Takei - John Cho) valamint Leonard "Bones" McCoy a hajó főorvosa (DeForest Kelly - Karl Urban). Mellettük megismerhetjük még a két főhős szüleit (az anyák: Jennifer Morrison és Winona Ryder, utóbbit fel se ismertem), valamint az "új" ellenséget, a re-dizájnolt romulanok fejét, Nerot (Eric Bana, szintén totál felismerhetetlenül).

A csúcs egyértelműen az élő legenda, Leonard Nimoy megjelenése. Mindenkit simán lejátszik a vászonról és igazán a történet is onnan indul be, miután az öreg Spock feltűnik. A megoldás, amivel itt operálnak, már nem újdonság, ha láttad az előző négy Űrszekerek-film valamelyikét, sőt, ez a sci-fi egyik állandó visszatérő toposza. Viszont ezzel a dologgal el lehet érni, hogy a már ismert hősök új, eddig sosem látott kalandokat élhessenek át. A mellékszereplők közt találjuk még a neves producer Akiva Goldsmant (vulkáni bölcs), a FvsJ-ben Jasonként kaszkadőrködő Douglas Taitet (a hosszú arcú űrlakó a bárban) és Deep Roy-t (Scotty apró termetű, gyíkszerű segítőtársa). Hallhatjuk a forgatás után nem sokkal elhunyt Majel Barrett hangját is, aki a '60-as évekbeli sorozat összes részében szólaltatta meg a komputert - és Gene Rodenberry felesége volt. James Doohan fia, Christopher Doohan kelit életre Scotty asszisztensét. Szerepet kapott még a nagy Trek-rajongó Randy Pausch is, aki professzor volt a Carnegie-Mellon Computer Science-nél és Last Lecture című könyve tette híressé, ami a hasnyálmirigyrákkal folytatott hosszas küzdelmét mutatja be. Az elején Kirk apjának hajóján egy apró mellékalak, viszont sajnos ő sem érhette meg a bemutatót. Az akcióval nincs gond, láthatunk űrhajó-csatát, kocsmai verekedést, lövöldözést, hősiességet és van pár igazán jó poén is!

Néhány érdekesség: Gene Rodenberry és Majel Barrett emlékének szentelték a Star Treket. Ez a film több ponton is kapcsolódik a Csillagok Háborújához: az ILM csinálta a számítógépes grafikát, Ben Burtt a hangeffekteket, és az írók is merítettek a Star Wars mozgalmasságából, látványvilágából. George Lucas tanácsokat adott Abrams-nek a megvalósításhoz, állítólag azt javasolta, tegyen bele fénykardokat, hogy izgibb legyen:D (Egyéb összefüggések is észrevehetőek!) Az Enterprise ajtóinak hangját egy orosz vonat wcjének lehúzás-hangjából állították elő:D Ezelőtt soha nem hangzott el, mi Uhura hadnagy keresztneve - itt derül ki először (lásd feljebb)! A Star Trek 150 millió dollárból lett, 385 milliónál is többet fialt. 2009-es bemutatója óta a legnagyobb bevételt hozó élőszereplős sorozat-feldolgozás és az eddigi legnagyobb bevételt produkáló Star Trek-film. A kritikusok is dicsérték, sőt, az Űrszekerek-mozik történetében először, Oscar-díjjal jutalmazták. (Ebben az évben, a Legjobb Maszkmesteri Munka kategóriájában.)

Ha úgy ültem volna le elé, hogy "egy Star Trek-filmet akarok látni", akkor azt kellene mondanom: mindent megkaptam, amit vártam, J.J. Abrams rendező úr műve teljesítette az összes elvárásomat. DE! Én úgy ültem le elé, hogy valami nagyon nagyot vártam és szerintem a felhajtás mérete kissé túlzás. Kapunk egy nagyszerű sci-fit, ami Rodenberry műve is, meg nem is, új és fantasztikus, meg nem is, de mindenképpen szórakoztató, izgalmas és rendkívül látványos!

Mint már mondtam, úgy gondolom, hogy azoknak szól, akik nem nézték a régi sorozatot, de szerintem a Shatner-féle szériák rajongói se fognak csalódni benne!

Pontozás:

imdb: 8/10 (6 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 5/5

Hírek:

- Készül a Star Trek 2012-es folytatása, sőt, a főszereplőkkel három részre íratták alá a szerződést, így ha a következő epizód sikeres lesz, akkor még egyszer találkozhatunk a régi-új Enterprise legénységével. (A folytatás címe Sötétségben, amiről már olvashattok itt a blogon, a harmadik rész pedig ebben az évben, 2016-ban jön, és nagy valószínűséggel előbb-utóbb megnézem.)

- J. J. Abrams a producere a már említett Űrszekereknek, valamint a Cloverfield következő felvonásának. Íróként a Mission: Impossible - Ghost Protocolon dolgozik, ami ha jól számolom, a negyedik lesz Tom Cruise lehetetlen feladataiból. Ezeken kívül írja, pénzeli és rendezi is a Super 8 című sci-fit, amit jövőre láthatunk. (Utóbbiról van cikk az oldalon.)

- Alex Kurtzman és Roberto Orci forgatókönyv-íróként közreműködnek majd a 2012-es Treknél, valamint írói és producerei lesznek a hamarosan látható Cowboyok és űrlényeknek (Cowboys & Aliens). (Ez nagyot bukott. Érthetetlen, amit ez a két pofa művel.)

- Leonard Nimoy ez év április 21-én hivatalosan visszavonult a filmezéstől, de állítólag mégis benne lesz a 2013-as A hobbit(ok)ban. (Asszem végül nem került be, de már szegény meg is halt azóta...)

- Bruce Greenwood (az Enterprise első kapitányát alakítja) Danny Gloverrel szerepel majd a Donovan's Echo című dráma-fantasy-ben.

- Simon Pegg a Tintinben bukkan fel, valamint írója és egyik főszereplője is a jövőre megnézhető Paul című űrlényes vígjátéknak.

- Karl Urban a Priest című vámpíros horror főhőse és a Judge Dredd címszereplője lesz.

- Zoe Saldana ismét bekékül 5 év múlva az Avatar 3-ban (én azt se tudtam, hogy 2. lesz...).

- John Cho a vele és Kal Penn-nel fémjelzett Kalandférgek-mozik kitudjahányadik részében ismét eljátssza Haroldot, az A Very Harold & Kumar Christmas-ben (ez tényleg kell?).

- Anton Yelchin az egyik törpöt szólaltatja majd meg a The Smurfs-ben, és benne lesz a Fright Night című horror-remake-ben. Az igazán érdekes munkája viszont a Mel Gibsonnal készülő The Beaver - dráma-vígjáték egy fickóról, aki egy hódbábun keresztül kommunikál a világgal...

- Chris Hemsworth (itt Kirk apja) kapta a 2011-es Thor címszerepét és az utána készülő The Avengers-ben is ő alakítja majd a villámok istenét.

Pillanatnyilag kissé le vagyok törve méltatlannak érzett fizetésem miatt, de biztosra ígérhetem a tegnap látott Star Trek: Nemesis-ről szóló írást erre a hétre. Egyebet nem tudok mondani.

You cannot change the laws of physics rovat: