Íme itt a beígért tripla írás! Három éves fennállását ünnepli a Filmrajongó, így erre az alkalomra úgy döntöttem, megnézem kedvenc színésznőm, Christina Ricci három filmjét. Pont úgy néztem meg őket, hogy elkészültük szerint időrendben visszafelé haladunk és az elsőt most láttam először; a másodikat másodszor; a harmadikat már sokadszor. Remélem kedvet csinálok az olvasóknak legalább az egyik megtekintéséhez!:) (2016-ra az abszolút kedvenc címét átvette tőle Juno Temple.)

I. After.Life (A halott túlélő, 2009)

Elsőnek valami olyat akartam látni, amit még eddig nem tudtam megnézni tőle: a három versenyző a Korán keltem aznap, mikor meghaltam, a Laramie Project és ez volt. Végül az After.Life mellett döntöttem, mert az elsőt nem lehet megszerezni sehol (még mindig - azóta mégis elérhetővé vált, sőt, már írtam is róla), a második egy filmdráma (szóval annyira nem érdekelt) és emellett szólt a férfi főhős, Liam Neeson személye is - valamint a műfaja, a horror!

Hősnőnk Anna (C.R.), általános iskolai tanárnő. Jó ideje párkapcsolatban él ügyvéd pasijával (Justin Long), de nem boldog. Egy nap aztán hazafelé menet Anna autóbalesetet szenved, és mikor felébred, egy ismeretlen férfi hajol fölé (Neeson), aki azt mondja, hogy egy halottasházban van és pedig azért, mert életét vesztette egy karambolban! A rémült lány ezek után kétségek közt lebeg, míg a férfi fogságban tartja őt egy hideg kamrában, más halottak közt - de vajon tényleg nem él már az, aki mozog, pislog, lélegzik és jár? Vajon mi lesz a sorsa ennek a szépséges "élőhalottnak" - elfogadja, hogy vége van, vagy harcol az elkerülhetetlen ellen?

Semmit nem vártam tőle, de nagyon hatásos volt! Az alapszituáció a leginkább egyszerű, zsigeri félelmünkre, a haláltól való rettegésre épít és arra, hogy vajon mi történik velünk azután, hogy befejezzük földi pályafutásunkat. El kell-e hinni, hogy vége, csak mert szinte minden jel arra mutat, és egy olyan valaki próbál minket meggyőzni, akit még sohasem láttunk? Számíthatunk-e akárkire, hogy segítsen? Az egész mozi lassan építkezik, a nagyon komor történetet az erős, sötét színek és a Ricci-Neeson alkotta kettős erős kölcsönhatása még ijesztőbbé teszi. Az aprócska színésznő eltörpül a 190 centis színész mellett és minden tekintetben kiszolgáltatott neki. Viszont ott van a Justin Long által alakított szerelmes, aki különös jelekből olvasva jut arra a következtetésre, hogy ki kell mentenie a még mindig élő lányt a halottasház fogságából - ő az, aki próbálja megoldani a helyzetet, de kérdéses, hogy van-e értelme annak, amit tesz?

A kicsit érdektelen kezdés után az After.Life nagyon erősen magával ragad. A néző végig azon tépelődik, hogy most akkor Anna tényleg halott vagy sem? Egyszer elkönyveljük, hogy igen, aztán pár jelenettel később rádöbbenünk, hogy mégsem és ez így megy szinte végig, ahol a többszörösen csavart befejezésnél kirajzolódik egy elképesztő megoldás. Érdemes figyelni minden egyes apró részletre, mert vannak visszatérő motívumok (pl. a vörös folyadék a lefolyóban) és olyan jelenetek, amik később nyernek igazán értelmet. Szerintem rohadtul ijesztő volt, pedig nem folyt benne vér, nem voltak szörnyek, csak az egészbe belegondolni is rémes. Mi van, ha tényleg ez vár minket mindennek a végén?

SZPOJLER ITT

Harmadszori (szinkronizált) megtekintése után most már biztosra veszem, hogy Neeson karaktere sorozatgyilkos, aki így öli meg az áldozatait. Annyi apró jel utal erre: az a bromid-valami, amivel elkábítja Riccit; az elején a balesetnél az autója, a befejező jelent, stb. A kérdés csak az, hogy hány "segédje" van igazából, mert mindig halottnak nyilvánítják a célpontjait. Még annyit tennék hozzá, hogy maga a víz is fontos visszatérő jelkép - ha pedig a jelképeknél tartunk, a termosztát csavarása vajon mit jelenthet? Lehűti a lányt? Vagy felmelegíti?

SZPOJLER VÉGE

Néhány érdekesség: Az író-rendező Agnieszka Wojtowicz-Vosloo, akinek emellett csak egy rövidfilmje van eddig. Christina Ricci a film több mint felében szinte teljesen pucér, így férfiszemmel nézve van benne egy kis plusz (:D), de a sztori olyannyira magával ránt, hogy nem erre fogunk koncentrálni. Long és Ricci nemrég együtt szinkronizálták az Alfa és Omegát. A zsaru, aki a bátyjához jön, nem más, mint Shuler Hensley - Frankenstein szörnye a Van Helsingből. Bill Perkins, a mozi egyik producere az a biztonsági őr, aki lefogja az ügyvédet a sulis jelenetben. A halott túlélő 4 és fél millió dollárból készült, de csak alig 108 és fél ezret (!) hozott. Nagyon kevés helyen mutatták be, valószínűleg ez okozta a bukását. A kritikától jót és rosszat is kapott.

Szerintem fantasztikus film, nagyon nyomasztó - főleg a befejezése. A lélektani horror kedvelőinek ajánlom!

Pontozás:

imdb: 5.9 (5 év alatt 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 6/5

II. Black Snake Moan (A lánc, 2006)

1925 körül egy Blind Lemon Jefferson nevű bluesénekes (1893-1929) felénekelte a film címét adó dalt, ami nagyjából a magányos, megcsalt/visszautasított férfi siráma - de ennek ellenére nagyon jó kis nóta. Erről a férfiról még azt érdemes tudni, hogy kora egyik legkedveltebb előadója volt ebben a stílusban - a texasi blues atyjának nevezik - és nem véletlen a mellékneve, ugyanis születésétől kezdve vak volt (blind = vak). Érdekes még, hogy fiatalon hunyt el és a mai napig többféle legenda kering arról, hogy mi is okozta a halálát: van, aki féltékenységi gyilkosságot; van aki szerencsétlen balesetet és van, aki lázadásba keveredést emleget - talán sosem tudjuk meg. (A dalnak egyébként háromféle rögzített változata maradt fent.)

2006-ban aztán a rendező Craig Brewer (aki általában maga írja filmjei forgatókönyvét) bemutathatta ezt az alkotást, ami címében Jeffersonnak, történetében és a Samuel L. Jackson által életre keltett férfi főhősben pedig a Mississippi blues-mozgalomnak és főként R.L. Burnside-nak állít emléket. Burnside (1926-2005) Észak-Mississippi egyik olyan zenésze volt, aki sok dalt írt, egész életében zenélt, mégis csak a '90-es évek végén került be igazán a köztudatba. Bár nagyrészt még mindig sokak előtt ismeretlen a munkássága, mára már őt is a legendás előadók közé sorolják. Érdekesség, hogy 78 éves korában bekövetkezett halálakor 13 gyereke, 35 unokája és 32 ükunokája volt. Zenéje és külseje ihlette Jackson karakterét, a nagy táncolós jelenetben pedig a zenekar tagjainak egyike Burnside vér szerinti, a másik a fogadott fia. A kis rögtönzött zenetörténet után térjünk is rá a történetre:

Lazarus (Jackson) öregedő farmer és blueszenész, aki már régóta nem játszott közönség előtt. Egyszerű életet él és bár hisz az Úrban, sosem jár templomba. Egy kisvárosban lakik, ahol a saját maga termesztette zöldségek eladásával keresi kenyerét; boldogsága azonban rövid úton elillan, amikor imádott felesége elhagyja őt (mégpedig ha jól vettem ki, akkor Lazarus-t a saját öccsével csalja meg az asszony!). A férfi ezek után nem találja a helyét a világban... Rae (Christina Ricci) pedig egy fiatal lány ugyanabban a városkában, akinek rendkívül rossz híre van, mert fűvel-fával lefekszik. Pedig szíve legmélyén csak szeretetre vágyik, amit főként szerelmétől, a katona Ronnie-tól (Justin Timberlake) akar megkapni - a srác viszont munkájából adódóan folyton távol van. Mindketten valami sötét titkot rejtegetnek, szerelmük erős, azonban Rae "rossz szokása" végül majdnem a vesztét jelenti. Ronnie legjobb barátja (Michael Raymond-James, a True Blood 1. évadjában a gyilkos) ugyanis jól megveri és kidobja a kocsijából egy elhagyatott földúton...

A következő nap reggelén a szívfájdalommal és másnapossággal küzdő Lazarus rátalál a félholt Rae-re, befogadja magához és ápolja, ám hamar rájön, hogy a lány istentelen vágyaktól hajtva akárkinek odadobná magát. Hősünkben ekkor feltámad a hívő keresztény és úgy dönt, megszabadítja "vendégét" sátáni kényszereinek rabságából - sajátos módszerekkel. De vajon mit szól majd a közösség, ha kitudódik, hogy a hatodik X-éhez közeledő fekete földműves egy huszonéves fehér lányt tart láncra verve a házában? (Innen ered ez az okos magyar cím. Közben eszembe jutott, így 5 évvel a cikk megírása után, hogy az After.Life-hoz hasonlóan Christina társai itt is ugyanolyanok: egy öregedő, ismert színész és egy fiatalabb fickó, akinek a keresztneve Justin. Fura, hogy korábban ez fel se tűnt...)

Remélem nem lett túl terjengős ez a bevezetés:) Ismét egy olyan mozi, amit nálunk nem mutattak be, mert a szexről és a lélek fájdalmairól még mindig nem lehet itt normálisan beszélni. Kb. másfél-két évvel a kinti premierje után itthon is megjelent ezzel az okos magyar címmel és egy eléggé figyelemfelkeltő borítóval. Az a fő gond a látszattal, hogy a Black Snake Moan csak felszínesen szól a kefélésről, valójában sokkal több van benne. Újrakezdésről, szerelemről, barátságról, önfeláldozásról, segíteni akarásról mesél, és a régi vágású (szerintem normális) erkölcsök összeütközéséről az erkölcstelen mai világgal. Mindezt pedig megkoronázza a zene, a blues, amit igazán csak a feketék tudnak játszani, amit igazán csak azok érthetnek, akiknek szintén fáj a lelkük.

Jackson kitűnő, a maszkírozása miatt egészen egyedien néz ki és nagyon jól sikerült felkészülnie a szerepre: megtanult gitározni és több dalt elénekelt a játékidő alatt. Christina Ricci hihetetlenül kurvásan öltözött fel Rae megformáláshoz saját ruhatárából, rendkívül erőteljesen sugároznak belőle az érzelmei és számomra igen meggyőző volt minden egyes reakciója/megmozdulása. Annyira nagyon vékony itt, a szerep kedvéért csupa energiaszegény ételt evett, hogy fenntartsa ezt a beteges látszatot - érdekesség, hogy a láncai valódiak voltak, ő maga választotta őket; sokszor szinte alig van rajta ruha (ismét:)) és egyszer még dalol is! Justin Timberlake pedig sokkal jobb színész, mint amilyen énekes - szerencsére ő nem fakadt dalra ezúttal:) A játékidő alatt két alkalommal feltűnik egy archív felvétel részletein Son House (1902-1988) énekes és zongorista, aki az elhangzó dalok egy részének szerzője. A bluesról mesél, hogy mi is az. Ezen kívül külön-külön megismerjük Rae és Lazarus problémáit, amiket aztán együtt, sok-sok segítséggel végül legyőznek. Ráadásul a sztori végére kiderül, hogy mindennek volt oka, mindennek van értelme, és aztán jön a befejezés, ami elvileg jó, de semmit sem garantál.

Az egészet belengi valami sötét, főleg az elején, ahol többször ijesztő események történnek. Az egyik fontos visszatérő motívum a csipogó órapár és az ágy alól elővett gitártok, amiből előkerül a hangszer és a zene maga. A film csúcspontja a címadó dal előadása, ami borzasztóan erős jelenet, rémisztő, de valami nagyszerűség is árad belőle - csak néztem és tekertem fel a hangerőt... 

Újabb apró szpojler

Megint csak magyarul kellett látnom ezt, hogy megértsem, Rae azért lett szexmániás, mert gyerekként az apja (vagy mostohaapja?) zaklatta őt. Ez valahogy a nagy egészben nem tűnt fel...

Szpojler vége

Néhány érdekesség: A rendező szerint a sztorit nagy vonalakban George Eliot 1861-es regénye, a Silas Marner ihlette. Ricci a plakátok elkészülte után felszólalt a képek ellen, mondván az lealacsonyítja a nőket - őt magát is érték támadások emiatt, de nem volt beleszólása a tervekbe. A Black Snake Moan zenéjét tartalmazó album nagy siker lett, mind a hozzáértők, mind a közönség körében. Nem így a film, ami 15 millió dollárból készült, de mindössze 10 milliót hozott. A kritikától vegyes értékeléseket kapott; azonban például Kevin Smith rendező Ricci eddigi legjobb alakításaként nevezte meg az itt játszott nimfomán lányt.

Műfaját tekintve leginkább dráma, de van benne egy-két vicces rész, a zene és a remek színészek pedig sokat emelnek a szinten. Én ajánlom mindenkinek, szerintem rohadtjó film - már másodszor láttam, egy-két részlete azonban elsőre beleég az ember agyába!

Pontozás:

imdb: 7/10 (5 év alatt ez is 0.1-et csökkent.)

Szerintem: 6/5

III. A rém (Monster, 2003)

Annak idején nagy szenzáció volt ez, mert a közismerten gyönyörű Charlize Theront borzasztóan elcsúfították benne, hogy eljátszhassa az Egyesült Államokban ismert, de itt Európában egészen addig ismeretlen Aileen Wuornos-t, aki valóban élt, az élettörténete ihlette a Monstert. Hogy tudjátok, mit is várjatok, ha leültök megnézni ezt a mozit, elmesélem nektek, ki volt ő:

(Úgy tűnik, ezúttal mindhárom filmnél ismeretterjesztő részt is csatoltam a véleményemhez.) Aileen 1956-ban született az Egyesült Államokban, édesapját sosem ismerte, mert születése után nem sokkal lecsukták - ugyanis pedofil volt, később pedig a börtönben öngyilkos lett. Nagyszülei nevelték testvérével együtt, mert az anyjuk elhagyta őket. Már nagyon fiatalon szexuális érintkezésbe lépett több emberrel, állítólag köztük volt a saját bátyja és a nagyapja is, aki verte és molesztálta őt - szintén állítólag. Tizenhárom éves korában teherbe esett, miután egy ismeretlen férfi megerőszakolta - gyermekét világra hozta és örökbe adta. Tizenöt éves volt, mikor nagyapja kidobta őt a házából, innentől kezdve egy erdőben lakott és prostitúcióból tartotta fenn magát. 1976-ban összeismerkedett egy hatvankilenc esztendős jachtklub-tulajdonossal, Lewis Gratz Fellel, akivel össze is házasodtak, azonban kapcsolatuk nem bizonyult tartósnak. Wuornos folyton balhékba keveredett és férjét megverte a saját sétabotjával, így végül kilenc hónap után elváltak útjaik. Ezek után, annak ellenére, hogy továbbra is a testével kereste a kenyerét, mégis egy nő volt a szerelme és élettársa: Tyria Moore, aki szobalányként dolgozott. Egy daytonai melegbárban futottak össze, majd összeköltöztek és Aileen tartotta fenn a kettejük életét. 1989-ben azonban összeakadt egy "munka" során az ötvenegy éves Richard Mallory-vel, akit már egyszer elítéltek erőszaktevőként. A férfi ekkor őt szemelte ki magának, azonban Wuornos önvédelemből lelőtte - mindez 1989. november 30-án történt és ezzel kezdetét vette az egyik legismertebb amerikai sorozatgyilkos nő "pályafutása".

Összesen hét emberrel végzett, azonban csak hat bűntettet tudtak rábizonyítani, mivel Peter Siems holtteste sohasem került elő. Azonban ez a férfi vezetett végül közvetetten Wuornos lebukásához, ugyanis a két nő 1990. július negyedikén balesetet szenvedett a Siems-től zsákmányolt autóval, amit otthagytak a helyszínen. Ezután szemtanúk személyleírást adtak róluk és elkezdődött a média-kampány a gyilkos(ok) levadászására. Ebben a bizonyos kocsiban találtak ujjlenyomatokat, és mivel Wuornos szerepelt Florida állam rendőrségi nyilvántartásában, így innentől már a nevét is tudták. 1991. január 9-én Aileent letartóztatták a The Last Resort bárban, ami Florida állam Volusia megyéjében található, másnap pedig a szeretőjét is megtalálták. Tyria felmentésért cserébe segített a rendőröknek kicsikarni egy vallomást Aileenből, aki január 16-án bevallotta a gyilkosságokat. Azt mondta, önvédelemből végzett a hét férfival, akik meg akarták őt erőszakolni.

1993. februárjáig Siems-t kivéve mindegyik férfi megölését rábizonyították. Kiderült, hogy az első "áldozat", Richard Mallory szociopata személyiségjegyeket mutatott és korábban kényszerkezelést is kapott, mert meg akart erőszakolni egy nőt, de az ítéletet ez sem enyhítette. Aileen Wuornos-t hatszorosan halálra ítélték, majdnem egy évtizedet töltött a siralomházban és többször megpróbált fellebbezni. Elítélése után pszichiáterek megállapították róla, hogy mind mentálisan, mind érzelmileg rendkívül labilis volt - úgynevezett borderline személyiségzavarban szenvedett, azonban gyerekkorát tekintve ez nem meglepő. Miután sorozatosan elutasították a kérelmeit, végül belefáradt az egészbe és újból vallomást tett, amiben immár szándékos emberölést mondott, ezzel "kiharcolta magának" a végső büntetést, amit 2002. október 9-én, méreginjekcióval hajtottak végre rajta.

Néhány érdekesség, amit még érdemes tudni róla: Nem ő volt az első női sorozatgyilkos, de abba a ritka csoportba tartozik, akik pisztolyt használtak áldozataik megölésére. Saját állítása szerint 250 000 férfival volt szexuális kapcsolata. Kivégzése előtt visszautasította az utolsó vacsora lehetőségét és csak egy csésze kávét kért. Utolsó mondatai ezek voltak: "Igen, szóval csak azt akarom mondani, hogy sodródom az árral és visszatérek majd, mondjuk a Függetlenség Napján, Jézussal. Június hatodikán, mint abban a filmben. Egy nagy anyahajóval meg mindennel, visszajövök, visszajövök." - saját fordítás

Halála után elhamvasztották és a hamvait Michiganben egy fa köré szórták. [Akit bővebben érdekel ez a téma, azoknak ajánlom az alábbi dokumentumfilmeket: Aileen Wuornos: The Selling of a Serial Killer (1994) és Aileen: Life and Death of a Serial Killer (2003)]

Most térjünk rá a filmre! Amit eddig elmondtam, kb. az történik meg itt. Charlize Theron alakításában a valóságban bizonyosan nem túl szimpatikus Aileen egy pozitív szereplővé válik, akinek, bármilyen szörnyű tetteket is követ el, valahogy mégis szurkolunk - elhisszük, hogy nagyrészt a körülmények áldozata, például ott van a munkakeresős rész, vagy amikor a múltját meséli el a nézőnek. Egy fontos különbség, hogy itt a szerelmét Selby-nek hívják - őt alakítja Christina Ricci. Amit bemutatnak nekünk, az alapján Aileen az első gyilkosságtól eltekintve, amit tényleg önvédelemből követ el, a többi férfit azért öli meg, hogy elvehesse a pénzüket és így fenntarthassa az életüket. Tehát mindennek az oka Selby, és az iránta érzett szerelme...

Az egész mű szörnyen nyomasztó és komor, de egy ilyen, minden tekintetben tragikus életet nem is lehet máshogyan ábrázolni. Mivel drámáról van szó, így kevés vidám pillanat van, viszont azokból tényleg sugárzik az öröm - lásd mondjuk a korizós jelenetet. A legnagyobb teljesítményt egyértelműen Theron nyújtja, aki 10 kilót szedett fel a szerep kedvéért, hagyta, hogy szépséges arcát elcsúfítsák és műfogakat viselt a még nagyobb hasonlóság érdekében. Teljesen egyé válik a szerepével, lenyűgöző, ijesztő és nagyon szomorú a figurája - a főszerep eljátszásán kívül pénzével támogatta a produkciót. Ricci cuki, de irritáló karaktert játszik: Selby kezdetben kedves, visszahúzódó, de később egyre többet akar, ráadásul megfordul fejében a hűtlenség gondolata is. Szinte végig csak az ő kettősüket láthatjuk és azokat, akikkel érintkeznek. A mellékszereplők közt az egyetlen tényleg szimpatikus figura a Bruce Dern által életre keltett Tom, az egyedüli férfi, aki rendes Aileennel. Mellette ismertebb arcként felbukkan még Pruitt Taylor Vince (pl a Dr. House-ban a borzasztóan kövér beteg volt, de az Azonosságban is láthattuk) és Kane Hodder (maga Jason Voorhees), aki szereplés mellett még a kaszkadőröket irányította.

Érdekességek: Az író-rendező Patty Jenkins, akinek furcsa módon a hírhedten együttműködésre nem hajlandó valódi Wuornos rengeteg segítséget nyújtott, például több száz általa írt és neki szóló levelet bocsátott rendelkezésére. A bazdmeg és különböző változatai 189 alkalommal hallhatóak a játékidő alatt:) A film vége felé látható elfogási jelenetet a már említett The Last Resortban vették fel, a csapos pedig maga a tulaj. A bár ma már Aileenről híres, aki sokszor megfordult ott - egy tábla is hirdeti ezt ("Hideg sörök, gyilkos nők").

A Monster 8 millió dollárból készült, valamivel több mint 60 milliót hozott. A kritikusok az egekig magasztalták, elsősorban Theront, aki 2004. február 29-én kapta meg a Legjobb Színésznőnek járó Oscar-szobrocskát érte - ez a nap Aileen Wuornos születésnapja. Ugyanakkor köszönőbeszédében a dél-afrikai színésznő nem említette meg az általa játszott figura inspirálóját... (Akivel mellesleg soha nem is találkozott.) Az Akadémia díja mellett Theron megkapta még a Golden Globe-ot és a Színészek Páholyának díját, ugyanebben a kategóriában.

Ez egy jó film, de hihetetlenül rossz érzést kelt az emberben, ezért halasztottam ilyen soká, hogy megnézzem. Ajánlani éppen ezért nem szívesen ajánlom, maximum azoknak, akik szeretik a tragédiákat és a drámákat.

Pontozás:

imdb: 7.3 (5 év alatt ez is 0.1-et csökkent - mi van itt?)

Én magam nem adnék rá pontszámot. Elismerem, hogy mennyire jól kivitelezett, de mivel rossz érzéseket kelt bennem, ezért mégsem kedvelem.

Itt pedig jöjjenek a szokások hírek, ezúttal viszont három különböző film szereplőiről szólva!

- Liam Neeson a Másnaposok 2-ben lesz legközelebb látható.

- Samuel L. Jackson Luke Wilsonnal játszik a Meeting Evil című misztikus akciófilmben, ami egy gyilkolós road movie-nak tűnik számomra.

- Justin Timberlake a már a blogon párszor emlegetett idő-eladós sci-fiben, a Now-ban színészkedik újból. (Ez a Lopott idő.)

- Charlize Theron szerepet kapott a legújabb Mad Max epizódban, a Fury Roadban, ami jövőre kerül a mozikba, valamint a szintén 2012-ben látható Prometheus nevű horrorban is. (A harag útja végül 2015-ben száguldott be a moziba, 2016-ban láttam és elképesztő volt! A Prometheus-ról pedig készült írásom.)

- Pruitt Taylor Vince a Butterben játszik Olivia Wilde-dal (vígjáték, középpontban a vajköpüléssel:D) valamint a Blood is Bloodban (mocsári szörnyes horror) és a Mysterious Islandben (Verne-regény feldolgozás).

- Kane Hodder megint az ijesztgetés vizeire evezik a Robin Hood: Ghosts of Sherwood névre keresztelt horror-komédiával, amiben Tom Savinivel együtt szerepel - bemutató egy év múlva.

Christina Riccit pedig ezekben nézhetjük majd meg:

- The Hero of Color City: Animációs film, amiben egy-egy karakter egy-egy szín megtestesítője, Christina a sárga hangja lesz.

- Pan Am: Tévéfilm az azonos című amerikai légitársaság alkalmazottainak életéről. (Sorozat lett, végignéztem, tetszett, egy évad után leállították...)

- War Flowers: Háborús időkben játszódó dráma.

- Bel Ami: Az ismert irodalmi nőcsábászt most rábört pettinszn kelti életre, a film egy részét Budapesten forgatták, Ricci mellett Uma Thurman is benne lesz még.

- Born to Be a Star: Film egy lányról, akinek az álma, hogy pornószínésznő legyen - biztos ez is meztelenkedős lesz:P (Ebből lett a Bucky Larson...)

Ma végre láttam az utolsó, innen még hiányzó harmadik Star Treket, este majd A bűn rendjét nézem Heath Ledgerrel, valamint készül az Ace Ventura 2-ről és a Hotel Plazaról szóló bejegyzés. (Ez mind megvalósult!)