Nem hiszem, hogy sokan láttátok ezt a filmet, még úgy se, hogy egy csomószor volt pár évvel ezelőtt a tvben. Viszont feltűnő plakátja és tök jó címe miatt aki egyszer látja a poszterét valahol, biztosan megjegyzi. Pár napja jutott eszembe, hogy jó lenne újra látni, meg még nincs róla cikk, és különben is: ez a kedvenc egyszer nézhető filmem:) Arra gondolok, hogy olyan, mint A tökéletes trükk, vagy a többi sok-sok csavarra épülő mozi, amiket ha egyszer láttál, utána már nem fognak ütni - ennek ellenére vagy tízszer néztem meg a Vidocq-ot.

1830, Párizs. A hírhedt detektív, Vidocq (Gérard Depardieu) meghal egy rejtélyes nyomozási ügy végső stádiumában: megöli a gyanúsított. A bűnüldözést ért veszteség híre azonban hamarosan elsikkad egy küszöbön álló népfelkelés árnyékában. A kilátástalan, forrongó helyzet közepette négyen is a gyilkos nyomában loholnak: Étienne (Guillaume Canet), Vidocq hivatalos önéletrajzírója; Nimier (Moussa Masskri), a detektív egykori társa; Tauzet nyomozó (Jean-Pierre Gos) és vele együtt a rendőrfőnök (André Dussollier). Utazásunk során Étienne-nel együtt ismerhetjük meg Párizs bűnös negyedeit, a nyomort, a perverziók mocsarát és lassan kibontakozik három férfi tragédiája; lehull a lepel egy legendának tartott, de nagyon is valós ősrégi dologról és megismerhetjük a sok-sok szálat összekapcsoló zseniális magánnyomozó történetét is. De vajon ki a gyilkos, akit mindenki üldöz és ki lesz az, aki végül elkapja?

Pitof filmje egyike az általam olyannyira kedvelt természetfeletti francia krimiknek, azonban ellentétben pl. a Bíbor folyókkal vagy a Messze fuss, soká maradj-gyal, itt ténylegesen jelen van a megmagyarázhatatlan, a titokzatos és a gonosz. A látványvilág magán viseli a steam-punk stílus kézjegyeit, tele van elképesztően sötét, ugyanakkor nagyon erőteljes színekkel. Mindez, körítve a sok-sok közelképpel, a remek zenével és a kendőzetlenül bemutatott bűnnel fantasztikusan izgalmas, nyomasztó, de mégis érdekes világot teremt.

A színészek mind nagyszerűen alakítanak, de Gérárd Depardieu-től ez alapvetően el is várható. A férfiszemeknek kellemes látványt nyújt Inés Sastre modell-színésznő, de az izgalmas akciók és a szörnyek kedvelői se fognak csalódni. Kiemelném még Jean-Pierre Gos-t, szerintem tök jó a kényszeres nyomozóként. A történet maga nem új, ugyanis már 1909-ben készült Vidocq-film - La jeunesse de Vidocq ou Comment on devient policie - valamint most is fut a francia TF1-en egy sorozat róla. Ráadásul ő nem is kitalált figura, hanem valós személy volt!

Történelmi arcképcsarnok rovatunk következik:

Francois Eugene Vidocq, a modern kriminalisztika atyja, a világ első detektívje.

Vidocq 1775-ben született és 1857-ig élt, Franciaországban. Hírnevét saját korában szokatlan módszerei, eredményessége és a filmben is említett rablóból lett pandúr-mivolta miatt szerezte.

Huszonéves korára ült már börtönben saját szüleinek kirablásáért, csalásért, okirat-hamisításért, illegális bevándorlásért és szökésért. Többször is megházasodott, évekig élt űzött vadként, de megpróbált jó útra térni, azonban valaki mindig felbukkant a múltjából, felismerte és ezzel a nyakára hozta a karhatalmat. Egy idő után belefáradt ebbe az életbe és újbóli letartóztatásakor felajánlotta szolgálatait a hatóságnak - szabadságáért cserébe az általa ismert gaztevőket feladta, majd múltját felhasználva segített több készülőben lévő bűnügy megakadályozásában, a már megtörténtek felgöngyölítésében és a rosszfiúk dolgának megnehezítésében.

Megalapította a Sureté Nationale nevű titkosszolgálatot, amellyel hozzá hasonló egykori rabokat irányítva szolgáltatott igazságot a bűnösöknek. Sikereit jól példázza, hogy munkásságának hatására 1820-ra mérhetően kevesebb lett a bűnözés a francia fővárosban. Azonban a jó útra tért rossz mivolta, különös megoldásai és az egykori rabtársak alkalmazása miatt folyamatos támadásoknak volt kitéve. Ezért-azért folyamatosan ki-be járt a börtöne, öt évtől néhány napig terjedő elzárásokban is volt része, míg végül aztán Jules Angles rendőrfőnök segítségével hivatalosan bűnbocsánatot nyert XVIII. Lajostól 1817-ben.

Mindezek dacára a helyzete továbbra sem volt rózsás, ezért tíz évvel később otthagyta a Sureté-t és vidéken telepedett le, ahol papírgyárat alapított. De itt is elsősorban börtönviselt embereknek adott munkát, ezért megint nekimentek páran az aktuális hatalom-gyakorlók közül és a gyára egy év alatt becsődölt. Szerencséjére viszont hamarosan visszahívták dolgozni Párizsba, ahol folytatta egykori áldásos tevékenységét, de még mindig szemet szúrt feljebbvalóinak. 1832-ben megint beadta felmondását, '33-ban pedig létrehozta az Információs Hivatalt, ami magánnyomozó iroda és privát rendőrség volt egyben - emiatt őt tartják a világ első detektívjének. Találjátok ki, kik voltak a munkatársai!:) 1848-ban még képviselőnek is jelöltette magát, de mindössze egy ember szavazott rá.

Túlélte a börtönök szörnyű világát, a kolerát és több lázadást, végül 82 éves korában hunyt el. Ismeretlen helyre temették, így a mai napig legendák keringenek nyughelyéről...

Pár dolog, amit még érdemes tudni róla: Rengeteg kriminalisztikai újítása mellett nevéhez fűződik a kitörölhetetlen tinta és a hamisítás-biztos papír feltalálása is (utóbbira, ha valaki utólag ráírt, a tinta szétfolyt rajta, ezzel leleplezve a hamisítást). Állítólag fotografikus memóriával rendelkezett, képes volt felismerni a visszaeső bűnözőket még álruhában is. Ő volt az első, aki aktákat vezetett a bűnösökről, helyszíni nyomrögzítést végzett, sőt az első ballisztikai szakértőnek is őt tekinthetjük. A feljegyzéseire és tapasztalataira támaszkodva képes volt azonosítani az elkövetőket pusztán a módszereikből, és míg hivatalosan 1835-ben történt meg az első pisztoly és kilőtt golyó összehasonlítása, addig Vidocq már 1822-ben oldott meg így bűntényt.

A bűnüldözés mellett az irodalomra is nagy hatással volt. Barátai közt tudhatta többek közt Balzac-ot és Dumas-t, és saját maga is írt hat könyvet. 1828 decemberében jelent meg önéletrajza, amit nagyrészt egy szellemíró készített (ghost-writer, ők azok, akik az eredeti íróhoz megszólalásig hasonlító módon képesek regényt, zenét, verset, stb. írni.). 50 ezer példányban kelt el, kora bestsellere volt és több rendőrt is inspirált biográfia írására - valamint akadtak olyanok, akik nevét felhasználva könyvkiadásra adták a fejüket. Ő volt a minta Balzac visszatérő karakteréhez, Vautrinhez, aki három különböző regényben bukkan fel, és egyetlen alkalommal színpadra is állították a történetét. Dickens és Hugo szintén felhasználták Vidocq-ot írásaikban, sőt benne van Melville Moby Dickjében, Dumas pedig róla mintázta Jean Valjean és Javert felügyelő alakjait a Nyomorultakhoz. Még életében több alkalommal bemutattak darabokat, amiket a sztorija inspirált - mérsékelt sikerrel. Emlékére és nyomában haladva 1990-ben megalakult a Vidocq Társaság, amely FBI-os profilkészítőkből, helyszínelési szakértőkből, tudósokból, gyilkosság-ügyi specialistákból, pszichológusokból és kórboncnokokból áll. A Társaság ingyen old meg rég elfeledett vagy megoldatlan bűntényeket, mert jelmondatuk szerint "Az Igazság Igazságot szül". Vidocq a már említett 1909-es betörése után is többször visszatért a film világába: készült róla sorozat, egész estés film, némafilm, hangosfilm, fekete-fehér és színes film.

Néhány érdekesség az itt tárgyalt 2001-es alkotásról: Ez az első digitálisan rögzített, nagy költségvetésű fantasy. A '67-es sorozat volt az eredeti inspiráció: Vidocq bűnelkövetői múltját és detektívvé válását akarták az alkotók a középpontba helyezni, de nem sikerült megszerezniük a megfelelő jogokat. Pitof nemcsak rendezte, de írta is ezt a mozit. Inés Sastre már együtt dolgozott Depardieuvel a Volpone-ban és a remek Monte Cristo grófja minisorozatban, valamint szerepelt a Druidák című történelmi kalandfilmben Christopher Lambert oldalán.

Egyik kedvenc filmem, csak ajánlani tudom, főleg ha valami az amerikai moziktól egészen eltérőt akarsz látni, kedveled a rejtélyeket és a borzongató misztikumot!

Pontozás:

imdb: 6.5

Szerintem: 6/5

Hírek:

- Gérard Depardieu mostanában rettentő túlsúlya és állítólagos alkoholizmusa miatt kerül a címlapokra, azonban ez nem is csoda, hiszen nemrégiben veszítette el a fiát. A tragédia ellenére még most is aktívan filmezik. Az alábbi mozikban láthatjuk majd őt: Le grimoire d'Arkandias [Jean-Marie Poiré, a Jöttünk, láttunk... rendezője készíti, vígjáték:)], Vivaldi [életrajzi film a nagy zeneszerzőről], Astérix chez les Bretons (2012-ben, itt már csak állítólag lesz Obelix. Mivel már Christian Clavier-t is lecserélték, így nem kizárt, hogy őt is le fogják. Kíváncsi vagyok, kinek áll érdekében egy negyedik Asterix elkészítése...].

Folyamatban van A kezdet kezdetének kritikája, ma este pedig a Tron: Legacy-t nézzük majd meg a moziban.