A magyar film hőskorában járunk, 1966-ban, amikor Várkonyi filmre vitte Jókai két népszerű regényét. Lehet megmosolyogni az akkori technikai megoldásokat, mondhatjuk, hogy néhol egy kicsit esetlen a megjelenítés, de emberek, ezek csodás filmecskék! Tele vannak csodás színészekkel.

    Egy magyar nábob

    Egész pontosan Napóleon halála után egy évvel járunk, tehát 1822-ben. A magyar arisztokrácia tagjai élik világukat; elegáns kávézókba járnak, különböző estélyeken jelennek meg, büszkén mutogatják a falon a kutyabőrt. Kárpáthy Abellino - valaha talán Béla volt - ilyesfajta nemes (Darvas Iván), aki elhalálozott és nem mellesleg dúsgazdag utolsó rokonának temetésére jön Magyarországra, azaz a végrendeletért inkább. Legnagyobb megdöbbenésére azonban nagyon is élve találja Kárpáthy Jánost (Bessenyei Ferenc), aki örül, hogy mégis akad a világban rajta kívül valaki, aki ősi vezetéknevét viseli. Ők ketten teljes ellentétei a másiknak: míg János büszke származására és ízig-vérig becsületes, határozott ember, addig Abellino sunyi és sekélyes fajta, aki bármilyen aljasságra képes, ha az megfelelő mennyiségű pénzhez juttatja. Az öreg Kárpáthy már megette a kenyere javát, egyedül él, és lassacskán kénytelen beletörődni, hogy nem lesz utóda, örököse, Abellinónak ez viszont igazán kedvező helyzet, így amikor a Mayer-família legkisebb leánya, Fanny eladósorba kerül, megpróbálja feleségül venni, még mielőtt János tenné ugyanezt. Mindenki önmagából indul ki, ezért is gondolhatja úgy a külhonból érkezett Kárpáthy, hogy Fanny majd hozzámegy, de ő természetében inkább Jánosra hasonlít...

        Kárpáthy Zoltán    

      A Kárpáthy Zoltán címszereplője (Kovács István) pedig Fanny gyermeke. Ennyi bizonyos minden szereplő számára, de az apa kiléte felől kétségei támadnak Abellinónak, azazhogy inkább pénz kéne neki. Zoltánról be akarja bizonyítani, hogy törvénytelen gyermek, apja pedig nem más, mint Szentirmay Rudolf (Latinovits Zoltán), aki egy időben az öreg Kárpáthy szomszédságában lakott, bőven juthatott hát "ideje" Fannyra. Utóbbi viszont belehalt a szülésbe és 18 évvel később Zoltánnak, mint felnőtt férfinak kell kiállnia halott anyja becsületéért. Ennyi dióhéjban a történet, amit természetesen Jókai megfűszerezett szerelemmel, árulással, ártatlansággal és gonoszsággal.

    Várkonyi neve egyet jelent a monumentális történetek, regények sikeres filmes értelmezésével. A kor legnagyobb színészei - azaz milyen hülyeség ezt leírni, mert szinte az volt akkor még mindenki - jelennek meg a filmben, csalódnunk nem kell senkiben, mindenki brillírozik. Az egyszerűségében rejlik nagyszerűsége, nincs benne semmi túlcifrázva, a már említett ma már inkább mosolygásra, semmint körömlerágós izgulásra késztető jelenetek is jó helyen vannak, jó a zene, profi a megvalósítás. Gyönyörű tájak, a két filmben megjelenő párhuzamok, isteni mellékszereplők. Minden van. Nem hiszem, hogy bármi negatívumot lehetne említeni, mert ezek remek alkotások. Nincs bennük felesleges pofázás, ocsmány alakítás, giccs, hatásvadászat, egyszerűen csak jók.

     További szereplők például: Agárdy Gábor, Bitskey Tibor, Ruttkai Éva, Benkő Gyula, Major Tamás, Kibédi Ervin, Básti Lajos, Sulyok Mária, Bárdy György, Csákányi László, Tordy Géza, stb. Akinek e nevek ismeretlenek, az sebbel-lobbal ássa bé magát a magyar filmtörténetbe! (Vagy saját magát ássa el.)

     Az lett volna helytálló, ha valami nagyobb lélegzetű eszmecserét folytatok itt magammal a Filmrajongó virtuális hasábjain, de esküszöm nem tudok. Meg kell nézni őket - azért mégse világmegváltó alkotások, de a valaha élt legtehetségesebb emberek közül egynéhány szerepel benne, és ők mind kis hazánk nagy színészei.

No, Csákányi Laci bácsi alig látható benne, de az azért nagyon ott van. Énekeljen ő most, azt mondom.