Ha már fele olyan jókedvű lesz a következő év, mint amilyen jókedvű voltam én e film közben, akkor már jól jár mindenki. Szóval így legyen és BÚÉK!

     Egészen pontosan a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság a helyszín. Egy fekete és egy fehér macska, valamint egy igen megtermett disznó a szem- és fültanúja a történéseknek. Azaz kis- és nagyobb stílű bűnözők, 2 szerelmes pár, 2 jóbarát nagypapa, gyanús ügyletek, esküvők, feltámadások - szóval mindennapi eseményeknek. 
 
     A megbízhatatlan drogbáró, Dadan (Srđan Todorović) előbbi jelzőjének köszönhetően az üzleti érzékkel kevésbé rendelkező Matko (Bajram Severdžan) kénytelen egy szem fiát a drogos egyetlen, még eladósorban lévő húgával összeházasítani. Zare (Florijan Ajdini), a srác, szíve a szép Idáért (Branka Katić) dobog, a menyasszony pedig az igazira vár. Ezalatt a képbe kerül Zare nagyapja (Zabit Memedov), a cigány keresztapa (Sabri Sulejmani) és természetesen minden mozgatórugója, a lóvé. Minden szereplő az esküvőért, vagy épp az ellen tevékenykedik. Mindeközben az összevisszaságnak, röhögésnek, bosszúnak és családi kötelékeknek egy olyan elegyét tárja elénk a film, amely mellett képtelenség szó nélkül eltámolyogni.

     A legtöbb szereplő amatőr színész, és épp ezért nagyon természetes minden gesztusuk, bemondásuk, és hát ilyen fejekre csak ránéz az ember, már megrándul a rekeszizma. Eleve a kezdés sem gyenge ("Már megint átbasztak az oroszok. Vizet vettünk benzin helyett!") és ahogy egyre több figura tűnik föl, egyre mélyebbre kerülünk a már-már fokozhatatlan zavarba és hangzavarba. Az egésznek olyan hangulata van, mint egy átmulatott éjszakának, ami után természetesen jön a macska-jaj. Vagyis a felismerés, hogy nem biztos, hogy úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt előre eltervezzük. A szerelem, a "síron túl" is tartó barátság és a becsület sokkal előrébb való mindennél. A jók elnyerik jutalmukat, a rosszak meg... hát az leírhatatlanul vicces. (És középiskolában gyakorlatilag kötelező mű volt az osztályomban.)

     Sok-sok díjban részesült Kusturica műve, kis hazánkban óriási legendává vált elég kis idő alatt (gondolom nem vagyunk ezzel egyedül) és nagyon eredeti. Ezért lett olyan sikeres és mert remek karakterek alkotják a szereplőgárdát. Biztos, hogy minden családban megvannak az ilyen és hasonló idióták, mint itt, csak talán nem lapul mindegyiküknél lőfegyver. Ha akarjuk ez egy klasszikus szerelmi történet, ha akarjuk krimi, megint más nézőpontból szatíra vagy esetleg horrorfilm (?). De fölösleges túlelemezgetni, a lényege, hogy hihetetlenül vicces. Személyes kedvencem a már említett disznó - ilyet csak a Balkánon találhatnak ki.

     Az egész azért áll olyan közel hozzánk, mert hasonló mentalitással rendelkezik a magyar ember is. Igaz, hogy minden a feje tetejére áll, összedőlhet minden tervünk, azért mi megyünk tovább és újra kezdjük. A film szereplőinek, bármi is történjék velük, a pohár inkább félig teli van. Ha lehetséges, valami jó kis pálinkával. És külön ki kell emelnem az elején a mosógép Dunába való ejtését - az már nem más, mint művészet. Ja, és kiváló a magyar szinkron.

Senki ki nem találná, mi jön most.